TARTALOM

Előszó 7
Bevezetés 9
1. A SZÜLETÉS 15
1.1. Lakótelepek 16
1.2. Foganási körülmények 24
1.3. A foganás: a gyülekezetalapítás ötlete 26
1.4. A vajúdás: első életjelek 33
2. A CSEPEREDŐ GYÜLEKEZET: AZ ÖNÁLLÓSÁG ÚTJÁN 51
2.1. Az újszülött gyülekezet 53
2.2. Misszió: járt és járatlan utakon 58
2.3. Közösség 87
2.4. Istentisztelet 110
2.5. Igehirdetés és tanítás 115
2.6. Templomépítés 122
2.7. Isten segítségével, emberek révén 127
2.8. Új élet a gyülekezet közösségében 133
3. BEFEJEZÉS, ÖSSZEGZÉS 151
3.1. Gyülekezetkép és misszió 151
3.2. Hagyomány és újítás 164
3.3. Ökumenikus nyitottság 169
3.4. A gyülekezet a lakótelepen/társadalomban
és az egyházban 172
3.5. Kitekintés és feladatok 184
Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak,
akik ebben névvel vagy név nélkül szerepelnek,
akik gyülekezetükben Krisztus iránti hűséggel
helytálltak, hogy Isten uralma fáradozásuk nyomán
tapasztalható valóság lehessen.
C. T.
ELŐSZÓ
Amikor 2003 őszén családommal a budapest-gazdagréti refor-
mátus gyülekezethez csatlakoztunk, azonnal felkérést kaptam
egy gyülekezeti házi csoport vezetésére, amit a szükségre tekin-
tettel és elveimet megtagadva, hogy tudniillik nem vállalok el új
emberként vezetői feladatot, mégis elvállaltam. Feleségem, Klári
újszülött lányunkkal, Villővel az akkor indult mamakörhöz csat-
lakozott, aminek egy ideig egyik vezetője is lett. Azóta ő is, én
is több gyülekezeti szolgálatban részt vettünk. Ennek csak egyik
oka a gyülekezeti lelkészhez, Lovas Andráshoz fűződő régi, ba-
ráti kapcsolat. Úgy vélem, a fő ok, hogy némely korábbi gyüleke-
zeti tapasztalatunkkal ellentétben Gazdagréten úgy érezhettük,
megbecsülésben részesülünk, szükség van ránk, adottságainkra,
a Szentlélek Istentől kapott karizmáinkra, mint ahogy nekünk is
szükségünk van a Krisztus megváltását felismert közösségre – a
gyülekezet otthonunkká lett.
Azt tapasztaltuk, hogy itt az evangélium nem egyetemes,
megfoghatatlan igazságok formájában kerül megfogalmazásra,
hanem a hétköznapjainkat, napi döntéseinket és életvitelünket
érintő konkrét módon. Ez nemcsak az én benyomásom, hanem
tapasztalataim szerint a gazdagréti gyülekezetet otthonuknak
tekintőké is, aminek újabb két okát látom – mindkettő összefügg
az evangélium hirdetésével és képviseletének módjával.
Először is, a gyülekezetet missziói gyülekezetként ismertem
meg. A gyülekezetvezetés missziói elkötelezettsége konkrétu-
mokban jelentkezett: holisztikus missziói szemléletben, illetve
ezt megvalósítandó konkrét és hatékony gyülekezeti stratégiá-
ban és programokban. Mindez úgy, hogy a missziót a gyülekezet
8 • El őszó

egésze magáénak érezte, s nem a gyülekezeti lelkész egyszemé-

lyes mutatványa volt.
Másodszor, ehhez nélkülözhetetlen a jól működő közösség.
A gyülekezetet ez tartja össze. Ennek megvalósítása szintén
minden gyülekezeti tagnak szívügye és jól megfontolt érdeke.
Ugyanakkor a gyülekezet vezetése és az egyéni kezdeményezé-
seket vállaló testvérek ezt szintén konkrét eszközökkel segítették
elő. Ennek következményeként családommal együtt számítha-
tunk a gyülekezetre anyagi, házassági, nevelési vagy hitéleti ne-
hézségeinkben.
Hála Istennek, misszióról és közösségről nem csak Gazdag-
réten gondolkodnak konkrét és gyakorlatias formában. Ezek és
más meghatározó témák az alábbiakban bemutatandó gyüle-
kezetek életének sarokkövei. Így mind a misszióról, mind a kö-
zösségről, mind még néhány, a gyülekezeti életben döntő szem-
pontról ebben a könyvben részletesen is lesz szó.
BEVEZETÉS
A lakótelepi gyülekezetek történetének megírása Lovas András
gondolataiban körvonalazódott először. Az ötletet tett követte,
és az úgynevezett „panelgyülekezetek” nevében 2008-ban meg-
bízást kaptam a könyv szerkesztésére. A könyv legfontosabb
irányelveit együtt fogalmaztuk meg több „panellelkésszel” egy
gazdagréti megbeszélésen 2008 decemberében. A közösen elfo-
gadott általános elvek ezek voltak:
1. A könyvnek nem pusztán a múltat leíró dokumentumnak
kell lennie arról, ami történt, hanem missziológiai szem-
pontokat érvényesítve a jövőbe mutató teológiai munkának
is.
2. A könyv nem teológiai szakkönyv kíván lenni, hanem „nép-
szerűsítő”, olvasmányos mű, még ha teológiailag megalapo-
zott nézeteket és beszámolókat is fog – reménység szerint –
tartalmazni. Így a könyv célközönsége elsősorban a magyar
református gyülekezeti tag (nem téve különbséget lelkész és
nem lelkész közt).
3. A könyv a holisztikus misszió szemléletét képviseli, két fő
hangsúlya/tartópillére a holisztikusan értelmezett evangéli-
um mint Isten ereje és a gyülekezet mint Isten uralmának
fő működési területe. (Az evangélium nem elvont, hanem
konkrét; nem individualista, hanem holisztikus megváltás-
ra utal. A könyvben helyet kapó történetek nem receptek,
hanem Isten története népével; az evangélium dinamikus,
nem statikus.) Az evangélium és a gyülekezetek élete arról
tesz bizonyságot, hogyan van jelen Isten népe a lakótele-
pen.
10 • Be vez etés

4. A könyv két fő fejezete (bevezetés, befejezés, esetleges füg-

gelékek mellett) a „születés-növekedés” metaforáját hasz-
nálva, az életkori érést követve számol be a gyülekezetek
életéről az alapítástól a könyv megírásáig.
5. Ennek megfelelően a gyülekezeti beszámolók, bizonyságté-
telek ebbe a szerkezetbe épülnek be. Más szóval, a korábbi
javaslathoz hűen nem egy-egy gyülekezet életét követi nyo-
mon a könyv a fejezetekben, hanem a panelgyülekezeteket
mint egységes történetet, új ekkléziológiai-missziológiai je-
lenséget, tiszteletben tartva és megemlítve a helyi sajátossá-
gokat és különbségeket.
6. Éppen ezért a kudarcokról éppen úgy be kell számolni,
mint a sikerekről.
7. Az istentiszteletnek mint a gyülekezeti élet meghatározó
eseményének megfelelő hangsúlyt kell kapnia.

Eredetileg több lakótelepi református gyülekezet közreműködé-

sére és beszámolójára számítottunk, ám különböző okok folytán
végül hét gyülekezet története került megörökítésre. Ebben a
könyvben három vidéki lakótelepi gyülekezetet fogunk meg-
ismerni: a pécs-kertvárosit Szénási János és felsége, Klári, a
szigetszentmiklós-újvárosit Harmathy András és felesége, Ágota
vezetésével. A miskolci avas-déli gyülekezetet Taracközi Gerzson
indította útjára 1999-ben (Gecse Attila, a csaba-kapui gyülekezet
lelkészének kezdeményezésére), többedik lelkészként 2008. ja-
nuár 1-jétől pedig Dandé András vezeti. Budapesten az őrmezői
(Sóskuti Zoltán gyülekezetalapító munkájával, amit 2007-ben
Pető Viktória vett át), a rákoskeresztúri (Szombathy Gyula, majd
2003-tól Szabó Lajos és felesége, Noémi munkáját Sóskuti Zoltán
folytatta 2007-től), a gazdagréti (Lovas Andrással, akihez 2002
decemberében Dani Eszter csatlakozott) és a káposztásmegyeri
lakótelepen (1988-tól Csere Gábor úttörő munkájával, 1997-től
pedig Zámbó András és felesége, Hajnalka vezetésével) meg-
alakult gyülekezeteket fogjuk figyelemmel kísérni. Igyekeztem,
hogy a gyülekezetek mondanivalójuknak megfelelően legyenek
 Be vez etés • 11

képviselve, ezt azonban óhatatlanul ellensúlyozza, hogy a meg-

küldött beszámolók mértékében tudtam csak szerepeltetni őket.
A beszámolókban a gyülekezetek sorrendje esetleges, illetve al-
kalmanként egy-egy hasonló téma vagy gondolat az összekötő
kapocs.
Miután az itt vázolt történetek a közelmúlt egyháztörténelmé-
nek részét képezik, a történetek szereplőinek megnevezésével,
a körülmények és adatok minél pontosabb meghatározásával
annak igyekeztem eleget tenni, hogy a történelem- és ténysze-
rűségnek megfelelően a lehető legkonkrétabb formában (szemé-
lyek, helyek, évszámok, számok, azaz a szükséges adatok említé-
sével) számoljak be róluk.
A megfogalmazás az enyém, ha idézek, a szó szerinti vagy sza-
badabb idézet az adott gyülekezeti lelkész szavait tartalmazza,
amennyiben másét, ezt jelölöm. Ebben a beszámolóban a törté-
netek szereplőit fogjuk hallgatni. A gyülekezetek megalakulása
és az ott folyó munka, az ő és munkatársaik munkája – amennyi-
re csak lehet – a gyülekezetvezető lelkészek tanúsága nyomán fog
hangot kapni. E kötet elsődleges forrásmunkája a gyülekezetek
beszámolója. A Befejezés, összegzés fejezet teológiai értékelése leg-
nagyobbrészt a saját munkám, amely azonban szintén nem cse-
kély mértékben merít a lelkészek beszámolóiból, élményeiből.
Mivel igyekeztem mindenki számára érthetően fogalmazni
és a kötetet olvasmányossá tenni, más irodalmi forrásmunkát
nem idézek. Két esetben tettem ez alól kivételt, amikor nem tud-
tam ellenállni a kísértésnek, hogy Lesslie Newbigin könyvéből
(Evangélium a pluralista társadalomban. Harmat Kiadó, Buda-
pest, 2006) szó szerint is idézzek, gondolatai annyira a könyv té-
májába vágtak. Viszont végig kerültem az egyházias nyelvezetet
éppúgy, mint a csak teológusok számára ismert szakkifejezések
használatát.
Többnyire többes szám első személyben fogalmazok, ezzel is
jelezve, hogy a könyv nem egy ember munkájának gyümölcse,
hanem a kötetben megszólaló gyülekezetek és különösen veze-
tőiknek közös munkája, az itt megfogalmazott nézetek többé-
12 • Be vez etés

kevésbé mindannyiunk véleményét tükrözik. Én mindezt csak

végső formába szerkesztettem. Amennyiben ettől eltérve nagy
ritkán egyes szám első személyben szólok, azzal a saját személyes
véleményemnek kívánok hangot adni.
A kötet címe a Jelenések könyvének hét gyülekezetére utal.
Krisztus hét kis-ázsiai gyülekezete különféle megpróbáltatások
közepette igyekszik Megváltójához hűséges maradni és misszió-
ját betölteni. Üldözések, megszégyenítés, megalkuvás, hamis ta-
nítások, az Isten iránti szeretet kihűlése fenyegeti ezen gyüleke-
zetek létét és azt a megbízatást, hogy a megfeszített és feltámadt
Krisztust képviseljék szóval és tettel az ellenséges vagy közönyös
társadalomban. Csak a végsőkig kitartva lehetnek győztesek.
Ezért, ha úgy hozza a sors, az életüket sem kímélve, maradjanak
Krisztus hű tanúi városukban. Végül, de nem utolsósorban, a
2–3. fejezet mind a hét levele buzdítással zárul: A győztesnek
enni adok az élet fájáról; adok az elrejtett mannából; hatalmat
adok a pogányok felett stb.
Ha ma Magyarországon nem is fenyegeti a Krisztust követő
embert és gyülekezetet olyan üldözés, mint 1. századi elődeinket
a Római Birodalomban, a hű Tanú (ld. Jel 1,5) iránti hűség s a
róla való hűséges tanúskodás Krisztus minden követőjének és
gyülekezetének feladata. Olyan feladat ez, mely minden öröme
és áldása ellenére is áldozatokkal, elutasítással, meg nem értéssel,
ellenségeskedéssel jár. A gyülekezetnek az elhívása, hogy ilyen
körülmények között is betöltse küldetését, és hűséges maradjon
ahhoz, aki a szenvedések között sem fordított neki hátat. Ez a
könyv arról tanúskodik, hogy eltérő körülményeik, lehetőségeik
és történetük ellenére a hét gyülekezet próbál hűséges maradni
Urához és küldetéséhez, és vezetőik igyekeznek a gyülekezeteket
hűségesen szervezni és pásztorolni gyakran igen mostoha körül-
mények között és csekély támogatással.
Hadd jegyezzem meg, hogy noha hosszú tanácstalanság után
a cím ötletét a hetes szám adta, a Jelenések könyve hét gyüle-
kezetével való minden további párhuzam, beleértve a fentebb
említetteket is, meglehetősen esetleges. Az olvasóra bízom, mi-
 Be vez etés • 13

lyen más párhuzamokat lát még az 1. századi kis-ázsiai, illetve

a 20–21. századi magyarországi lakótelepi gyülekezetek sorsa,
munkája és hűsége között. Szintén megjegyzendő, hogy a könyv-
ben gyakran szereplő „missziói” jelző nem egyházjogi („missziói
egyházközség”), hanem teológiai-missziológiai értelmében sze-
repel, amint az világossá is fog válni.
Ebben a beszámolóban a „megbízó gyülekezeteknek dolgozó
alvállalkozóként”, a látottakat megíró testvérként és társként (ld.
Jel 1,19.9), tanúként a „panellelkészekkel” közösen megállapí-
tott szempontokhoz igyekeztem magam tartani, s ezt örömmel
tettem. Vagy hogy a könyv vezérmetaforáját, a születést-csepe-
redést megelőlegezzem, a saját szerepemet némileg a gyüleke-
zetek megszületésében segédkező és alább megszólaló lelkészek
szerepéhez hasonlíthatnám: ők nem létrehozói, szülei a gyüleke-
zeteknek (az a Szentháromság Isten), de a megszületésnél ott bá-
báskodtak, munkájuk nélkül a gyülekezetek nem jöhettek volna
világra. Ugyanígy a könyvet nem én szültem, hanem a lelkészek-
kel együtt csak bábáskodtam a megszületésénél, talán főbába-
ként. Magam a legtöbb gyülekezetben nem voltam személyesen,
jól csak a gazdagrétit ismerem.
Még a beszámoló elejére kívánkozik, hogy e hét gyülekezet
történetének megörökítésével nem azt kívánjuk jelezni, hogy
e gyülekezeteken kívül nincs üdvösség, hogy itt minden töké-
letes, vagy netalán „mi jobban csináljuk”. Tudatában vagyunk
annak, hogy a református egyház számos hagyományos vagy
újabb alapítású gyülekezetében jelentős erőfeszítések történnek
a kívülállók elérésére és a gyülekezeti élet minden korosztály és
társadalmi csoport számára vonzó módon történő alakítására.
E könyvön felbuzdulva egyszer talán ezeket a történeteket is le-
jegyzi valaki...
Az egyházi és gyülekezeti sikerek és kudarcok megemlítésé-
vel hangsúlyozni akarjuk, hogy ezt a munkát is esendő emberek
végzik. Ezen történetet azonban azért volt érdemes megörökíte-
ni, és reméljük, azért érdemes végigolvasni, mert új, mondhat-
ni ismeretlen társadalmi és egyházi helyzetekben gyülekezetek
14 • Be vez etés

jöttek létre, ami új hozzáállás, sajátos látás és a Szentlélek Isten

vezetése nélkül elképzelhetetlen lett volna. (A kötetben többször
is előforduló „látás” szóval azt a szemlélet- és gondolkodásmó-
dot akarjuk jelölni, amely a gyülekezetek megszületéséhez és
irányításához, a gyülekezeti munkához és misszióhoz nélkülöz-
hetetlen.) E kötet erről azzal a reménységgel kíván tanúskodni,
hogy az itt lejegyzettek segítségül fognak szolgálni hasonló ne-
hézségekkel tusakodó, hasonló helyzetben lévő és az evangélium
erejében hasonlóan bízó lelkészeknek éppúgy, mint a gyülekezet
bármely tagjának.
Mielőtt belekezdenénk a gyülekezetek történeteibe, hadd
juttassuk kifejezésre köszönetünket a Dunamelléki Református
Egyházkerület vezetésének és a Magyarországi Református Egy-
háznak, amelyek anyagilag támogatták e könyv megjelenését. E
nélkül nem születhetett volna meg e tanulmány. Emellett hadd
mondjak itt is köszönetet azoknak, akik a kéziratot átolvasták,
és hasznos tanácsokkal segítették, hogy e kötet színvonalasabb
legyen. Ha maradt bármi hiányosság, hiba a könyvben, azért
nem őket terheli a felelősség.