Cseh László

Az aranyos ezüstember –
Cseh László

A magyar úszósport, sőt a világ úszósportjának gentlemenje, emblemati-

kus személyisége. Stílusa, respektje van, mind megjelenésével, mind visel-
kedésével, mind különleges tartásával. Mindig udvarias, mindig elegáns,
mindig sportszerű a medencén kívül, amit pedig a medencében produ-
kál, az kész csoda. Immár 13. esztendeje van ott folyamatosan a világ
legelső vonalában. 2003-óta minden világversenyen, értendő olimpián,
világ-, és Európa-bajnokságon, azaz egymásutánban 17 szuperviadalon
állhatott összesen 37 alkalommal a dobogón. Több egyéb Guinness-re-
kordot is tart, például idén megszerezte a 19. rövidpályás Eb-aranyér-
mét, ezzel minden idők legeredményesebb európai úszója lett a 25-ös
medencében. Ezzel a 31 éves szuperklasszis nem az első elképesztő re-
kordját szállította. Nagy- és kismedencében összesen 31 aranynál és 44
éremnél jár. A bravúr kategóriájába tartozik, hogy a Rióban, immár 4.
olimpiáján is dobogóra állhatott, annak a második fokára a 200 méteres
pillangóúszásban, a nagy bálvány, Phelps társaságában.– Drukkoltam,
hogy legalább kicsikét késsél, és szabadkozz, mentegetőzz egy picit…

– Ha ez annyira fontos, akkor szívesen megkerülöm még a házat!

– Annyira azért nem, csak én mindig elegánsnak, flottnak, kimértnek,
tip-topnak láttalak. Elegánsnak, megnyerőnek, mint Cary Grant…

13
Cseh László

– Igyekszem ilyennek mutatkozni.

– Ezt kitaláltad magadnak?
– Évek alatt így alakult. Meg különben is úgy éreztem, hogy kifelé
mindig erőt kell sugároznom. Hogy gyenge, sebezhető, tétova csak
nagyon szűk, főként családi körben lehetek, egyébként lásson csak a
világ erősnek, magabiztosnak. Az ellenfeleim is mind erre töreksze-
nek, hát akkor ezen ne múljék! Nem adom meg nekik azt az előnyt,
hogy gyarlónak lássanak. Ez is hozzátartozik a lelki hadviseléshez.
Sok-sok apró tényező együttállása szükséges a győzelemhez.
– Szerinted a belőled sugárzó magabiztosság tényleg hatással van
az ellenfeleidre? Kicsit megijeszti őket?
– Remélem… Különösen, ha ez kiemelkedő eredménnyel is jár. De még
azért dolgoznom kell mindkettőn, hogy igazán megrémítsem őket…
– Sok nagy sportoló számára a világ leegyszerűsödik győzelem–ve-
reség kérdésre, holott az életben ezek csak szélsőséges esetek. Nem
félsz, hogy beléd rögződik ez a mentalitás, hogy ebbe a zsákutcába
te is beletévedsz?
– Tudom, hogy így van, tudom, hogy az élet, a mindennapok vi-
lága sokkal árnyaltabb és bonyolultabb annál, hogy győzelem–vere-
ség, siker–kudarc kérdésévé egyszerűsödjön minden, hogy az életben
meg kell kötni azokat a normális kompromisszumokat, amit spor-
tolóként esetleg soha nem szabad. Nem mondom, hogy nem okoz
sokszor problémát számomra ez a kettős értékrend, de én úgy gon-
dolom, hogy ettől csak színesebb a világ számomra. Egyikből tudok
erőt meríteni a másikhoz.
– Ráadásul az úszás valamelyest leegyszerűsített világ: egyszerre ug-
rik mindenki a medencébe, egyforma a táv, és az nyer, aki először csap
a célba. Az életben ez nem egészen így van. Legalábbis nem mindig…
– Persze. Tudom, látom, érzem, tapasztalom. A sport, azon belül az
úszás ilyen szempontból egy laboratóriumi világ, de mégis megtanul-

14
 Cseh László

hat az ember közben sok olyan dolgot, amelyet hasznosíthat kevés-

bé ideális körülmények között is. Fejlődni az úszásban persze hogy
azt jelenti, hogy gyorsabban leúszni az adott távot, ám közben meg
kell tanulni átlépni a holtpontokat, muszáj túlevickélni válságokon,
legyőzni kételyeket, kritikus pillanatokban fegyelmezettnek, türel-
mesnek lenni, élni az évtizedek során felhalmozott tudással, tapasz-
talatokkal. Meg kell tanulni, hogy vannak helyzetek, amikor csak
önmagadra számíthatsz, és neked kell egy szituációt megoldanod
egy szemvillanás alatt, és vannak olyan helyzetek, amelyeket egyedül
nem tudsz megoldani, hanem meg kell osztanod azokkal az embe-
rekkel, akik körülötted vannak, akikkel egy cél elérésére szövetkeztél.
Ehhez feltétlenül meg kell bíznod bennük.
– Kik ők?
– Az edzőm és a velünk dolgozó egész stáb.
– Nem ijesztő számodra, hogy egy folyamat csúcsterméke vagy? Ha te
nyúlsz be először a célba, akkor jól dolgoztak, ha nem, akkor rosszul?
– A felelősség kizárólag az enyém. Ők biztos, hogy jól dolgoztak,
függetlenül attól, hogy bajnok leszek-e Rióban. Ők úgy készítenek
fel, hogy az lehessek, a többi már rajtam múlik, hogy mennyire tu-
dok élni a lehetőséggel.
– Te korábban amolyan „nagy magányosnak” számítottál a sport-
ágban…
– …de közben 30 éves lettem! Kellett valamit változnom, szüksé-
gem volt valami másfajta motivációra is, hogy a munkát el tudjam
végezni. Ezt a pluszt találtam meg tavaly Egerben, egy baráti-szak-
mai közösségben, ahol mindenki tudja és végzi a maga dolgát.
– Több nagy bajnok mesélt arról, hogy bizony neki is szüksége
volt, hogy olykor rákiabáljanak, ledorongolják, hiszen azt a renge-
teg munkát, ami szükséges világszinten, nem tudná elvégezni saját
jószántából…

15
Cseh László

– …lehet, hogy egy bizonyos életkorig így van, de én már túl va-
gyok ezen. Meg egyébként is, az az alkat vagyok, akire, ha rákia-
báltak, inkább elment a kedvem az egésztől. Inkább béklyózott a
kényszer, semmint segített. Mindig is megfelelő, kemény, okos mon-
datokra volt szükségem, most pedig különösen. Mit hibáztam el?
Miért nem megy jól? Mit kéne másként csinálnom? Nekem erre kell
a magyarázat és az iránymutatás.
– Mi hajt téged igazán?
– Szeretem az úszást…
– Vehetnél egy uszodabérletet, és akkor is szerethetnéd…
– Ez igaz… És még csak nem is a spórolás miatt csinálom, mert így
ingyen járhatok uszodába… Igazából az hajt, hogy vannak még cél-
jaim. Illetve egy biztosan van.
– Az olimpia?
– Igen. Az még nagyon izgat. Azt sokszor elképzelem…
– Melyik részét? Hogy becsapsz a célba? Hogy fent állsz a dobo-
gón? Hogy diadalmasan megérkezel utána haza?
– A célba csapás pillanatát képzelem el. Azt az önfeledt érzést, hogy
most végre sikerült mindent kiúszni magamból! Hogy teljesítettem
a tőlem telhető maximumot! Ez még így együtt soha nem sikerült.
Hol a rajtnál maradt benne pár századmásodperc, hol a forduló nem
volt tökéletes, hol későn kezdtem egy kicsit hajrázni, de valamen�-
nyi mindig bennem maradt. Szeretném, ha egyszer összejönne végre
minden. Amolyan „best of Cseh László”. Hogy ennyi volt bennem,
többet egy fikarcnyival sem tudok. Az valami csodás beteljesültség
lehet! Persze ha kiderül, hogy ezzel nyertem is, biztosan nem fog
majd belerontani az örömömbe.
– Világbajnokként favoritnak érzed magad?
– Egyik vagyok azok közül, akik nyerhetnek. Illetve, akik nyerhe-
tünk…

16
 Cseh László

– Mitől függ, hogy melyikőtök lesz majd a bajnok?

– Hogy adott pillanatban ki mer, ki tud leginkább önmaga lenni.
– Ez mit jelent?
– Sok külső inger jön verseny közben: ez elúszik, az lemarad, ez
gyorsabban kezd a vártnál, az lassabban. Mire reagáljak, mire ne? Fi-
gyelni a többieket, észlelni a történéseket, és közben szilárdan meg-
maradni annál, amit elterveztél. Követni a belső hangot, vívni követ-
kezetesen a te magad saját versenyét. Ezt jelenti.
– Tudod, hogy mit fogsz csinálni olimpia után?
– Nem lehet egyszerre az olimpiára is összpontosítani, meg azon is
töprengeni, hogy ugyan mi a csudát fogok csinálni utána. Majd…
– Úszni fogsz?
– Ez majd a következő edzésnapon hajnali 5-kor fog eldőlni. Ha
a vekker csengésére 5 percen belül kimászom az ágyból, akkor még
motivál valami, és akkor folytatom. Ha viszont fejemre húzom a ta-
karót, és befelé fordulva tovább szundítok, akkor abbahagyom.
– Kedvtelésből nem fogsz?
– Szerintem lustább vagyok annál.
– A lusta helyett tudnál más kifejezést?
– Energiatakarékos. Igen, annyira ráálltam már a sportra, hogy ösz-
tönösen is visszafogom magam, lényegtelen dolgokra nem fecsérlem
sem a fizikai, sem az érzelmi energiáimat. Inkább igyekszem gyűjteni
és fókuszálni azokat. Ha hosszú a sor, akkor nem állok be, ha dugóba
kerülök, nem dühöngök…
– Versenyek utáni nyilatkozataid hangneméből nem derül ki,
hogy nyertél, vagy vesztettél. Mindig kerekek, visszafogottak, mér-
téktartóak…
– …pedig tudok ám magam alatt lenni ilyenkor! Különösen, ha
érzem, hogy elszúrtam valamit. Olyankor lapos kúszásban közle-
kedem, és lehetőleg kerülöm az embereket. Ne is vegyenek észre!

17
Cseh László

Az ideális az volna, ha láthatatlan is tudnék lenni, és magamban el-

intézni mindent. A sikert meg valahol természetesnek érzem, hiszen
én azért dolgoztam akármennyi ideje, tehát inkább csak nyugtázom,
hogy sikerült, nemhiába dolgoztam.
– Természetes számodra, hogy ilyen sikeresen is ennyire szerény,
normális maradj? Vagy ezért kellett is tenned valamit?
– Kis fegyelem azért kell hozzá… Hogy ismertebb lettem, az fe-
lelőséggel is jár. Például nem parkolhatok rossz helyen, nehogy azt
higgyék, hogy én már ezt is megengedhetem magamnak, holott csak
kevesebbet szeretnék gyalogolni. És nem tehetem le a fagylalttölcsért
egy kerítésre, hanem szorongathatom, amíg nem botlok egy hulla-
dékgyűjtőbe. Ilyesmire kicsit jobban odafigyelek. Vagy hogy ne bo-
ruljak ki lehetőleg mások előtt, akkor se, ha nagyon dühös vagyok.
– Milyen leszel olyankor?
– Szörnyű! Kiabálok, tombolok, káromkodom. De csak kevesek
előtt engedem el így magam. Galád módon éppen a szeretteim azok,
akik látnak ilyenkor.
– Tudsz bocsánatot kérni?
– Ez a minimum, ha már hülye voltam egyszer! De a vita hevében
is kész vagyok elismerni a tévedésemet.
– Szerinted ahhoz, hogy nagy bajnok legyen valaki, nem kell vala-
mi eredendő fafejűség? Mániákus hit a meggyőződésében?
– Egy ideig biztosan kellett. Nálam talán tovább is tartott a kelle-
ténél, és olykor inkább görcsösebbé tett. Ma már sokkal fontosabb
számomra a szabadság. A nyitottság. A fogékonyság egyéb impulzu-
sokra. Hogy tudjak könnyedebben venni dolgokat, befogadni más
igazságokat is, és ezeket beépíteni saját személyiségembe. Ez eredmé-
nyezte tavaly, hogy képes voltam váltani. Egyesületet, közeget, edzőt,
módszereket, és belevágtam valami merőben újba.
– Nehezen váltasz az életben?

18
 Cseh László

– Gondolatban nehezen, de ha megszületett az elhatározás, akkor

már kitartok. Ilyen szempontból meglehetősen szélsőséges ember
vagyok. Vagy-vagy. Vagy van bizalom, vagy nincs, képtelen volnék
formális kapcsolatokat tartani. Ráadásul ebben az esetben hamar
megmutatkozott, hogy az új környezet jó hatással van rám. Felszaba-
dultabbnak éreztem magam, és sorra jöttek az eredmények.
– Nem volt ijesztő az edződ számára, hogy a világ egyik legjobb
úszóját kell átvennie egy olimpia előtt? Ez azért nem kis kihívás…
– Olyan edzőhöz biztosan nem megyek, aki egy ilyen feladattól
megijed! Nekem olyan kellett, aki biztos abban, hogy rá van szük-
ségem, és meggyőződése, hogy képes arra, hogy a maximumot hoz-
za ki belőlem! Akivel úgy kezdhetjük el a munkát, hogy az olimpiai
aranyérmet célozzuk meg. Tehát, aki nem tiszteli az eddigi eredmé-
nyeimet, érdemeimet, hanem legalább olyan pimaszul magabiztos,
mint amilyen én vagyok. Akivel kölcsönösen mindent meg tudunk
beszélni, és minden problémára közös megoldást találunk. Egyfor-
mán hiszünk önmagunkban és egymásban.
– Ebből azért jócskán adódhatnak feszültségek! Mikor ki enged?
– Nem hímzőszakkör ez, hanem olimpiai felkészülés! Hogyan len-
ne ez elképzelhető feszültség, szenvedélyek hullámzása nélkül?! Ez
egy folytonos készültségi állapot. Én már ennyi idős koromra elju-
tottam oda, hogy valójában nem a vízzel, a másodpercekkel, az el-
lenfelekkel vívom a legádázabb csatákat, hanem önmagammal. A si-
kerért fizikai és lelki értelemben is önmagamon kell túllépnem. Az
edzések nem feladatok automatikus elvégzését, végrehajtását jelen-
tik, hanem szüntelen önmegismerést. Figyelem a visszajelzéseket,
hogy mire hogyan reagál a szervezetem, milyen érzeteim, gondola-
taim támadnak, mi az, amiben érzem a javulás lehetőségét, és mi az,
amit hiábavaló erőfeszítés lenne folytatni. Ezeket kell folytonosan
összevetni egy külső szemlélő tárgyilagos és szakszerű véleményével,

19
Cseh László

és ebből megtalálni a legjobb megoldást. Talán ezért is érzem úgy,

szinte mániákusan, hogy ha sikerülne a negyedik olimpiámon végre
aranyat nyernem, helyreállna a világrend. Legalábbis bennem bizto-
san. Megnyugodnék, és talán könnyebb lenne a környezetemnek is.
– Nehéz veled együtt élni?
– Kérdezd meg a feleségemet! Illetve ne kérdezd, inkább elmon-
dom én: igen, olykor nehéz velem. Különösen durcás időszakaim-
ban. Visszahúzódó leszek és zárkózott, olykor túlérzékeny. De igyek-
szem ugyanakkor fejlődni is. Eddig, mondván, hogy könnyebben
találom majd meg öltözéskor, hajlamos voltam mindent otthagyni,
ahol levetettem. Immár mind többször fordul elő, hogy néhány dol-
got elrakok magam körül, és olykor kezdenek a rend körvonalai ki-
bontakozni…
– Lehet, Laci, hogy a végén rendszerető ember lesz belőled?
– Én egy világcsúcsot azért reálisabb célnak tartanék…

Cseh László (MIKOR?) Netánjában megszerezte a 19. rövidpályás

Eb-aranyérmét, ezzel minden idők legeredményesebb európai úszója lett
a 25-ös medencében. Különösebb visszhang nélkül átléptünk a hír fölött,
pedig a harmincéves klasszis nem az első elképesztő rekordját szállította.
Nagy- és kismedencében összesen 31 aranynál és 44 éremnél jár, amivel
toronymagasan a valaha volt legjobb úszó Európában, ha az 1926 óta
megrendezett Eb-ket vesszük alapul. Talán még ettől is nagyobb bravúr,
hogy Cseh a nagy világversenyeken leghosszabb időn át, immár 12 éve
folyamatosan érmet nyerő úszó. 2003 óta minden Eb-n, vébén és olim-
pián nyert érmet, ami hét vb-t, hat Eb-t és három olimpiát jelent, ös�-
szesen pedig 36 érmet.
2016

20