Vekerdy Tamás

Játék önállóan
Az olvasó leveléből:
„Bízom benne, hogy soraim olvastán nem tanácsol majd
(felnőtt) pszichológushoz, mert bár a problémát magam-
ban észlelem, az gyermekemmel mindenképp összefügg.
Van egy kisfiam, három hónap múlva lesz hároméves.
Csodálatos gyerek, roppant érdeklődő, kérdező és utánzó.
Gazdag szókincse van, olvasunk is neki bőven. A prob-
lémát magamban érzem. Nagyon sokszor elfogy a türel-
mem. Ami talán nem is akkora gond, mint az, hogy nincs
türelmem játszani a fiammal. Olvasni, beszélgetni, meg
főleg sétálni akár sok mínuszban is, arra igen, de leülni
és belemerülni az ő játékába, arra valamiért nincs. Pedig
minden esetben nincs is annyi dolgom. Mégis mindig kibú-
vót keresek. Még csak ezt elvégzem és jövök. Máskor meg
egyenesen megmondom, játsszál – légy szíves – egyedül, én
meg ezt »játszom« (például a konyhában tevékenykedem).
De állandóan hív (hisz állandóan én vagyok vele), én
pedig egyre nyomorultabbul érzem magam, amiért nincs
hozzá kedvem. Sokat foglalkoztam vele korábban, egészen
pici korától. Mindig beszélgettem vele és rengeteget voltam
»csak vele«. Hogy ennek következményeként-e, de tényleg
csodálatosan játszik egymagában is, fantáziája kimerít-
hetetlen. Mindennel játszik, étellel, bármilyen használati

68

SAN_Vekerdy_ovodak_000-000.indd 68 3/31/16 8:01 AM

 Gondok?

tárggyal, és a saját játékaival is. De nyilván igénye van,

igénye volna a közös játékra is. Egyébként, ha bármit
eljátszunk vele egyszer is, azt megjegyzi, s rövid időn belül
láthatjuk, ahogy ugyanazt játssza kicsit másként – egye-
dül. A férjem legtöbbször fürdetés, elalvás után ér haza,
vasárnap van velünk csupán, akkor egész nap. A gye-
rek nyúzza is rendesen, olyankor kicsit fellélegzem, mert
elég jól eljátszanak ketten. A családban és itt falun, ahol
élünk, nem divat elfáradni. A férjem néha megkérdezi:
– Mi van, ahol több gyerek van, nem egy, hogy akarsz
így másodikat? Stb. Én mondom: Nem tudom. Határoz-
zak meg egy konkrét időt, amit csak a kisfiammal való
játszásnak szentelek? Előbb rövidebbet, aztán idővel újra
belerázódom? Szakítsam félbe, amit csinálok, és akkor,
mikor ő kéri? Nem arról van szó, hogy nem hiszek a játék-
ban, vagy nem szeretek vele lenni. Sőt. […] Hetente kétszer
tornát tartok egy edzőteremben, ez az én időm, kimondha-
tatlanul várom ezt mindig. Néha frusztrál, hogy kevésben
járulok a jövedelmünkhöz hozzá. […] Mit kéne tennem?
Erőltessem az együtt-játszást kedvem ellenére is?”

Válasz:
Nem! Semmiképpen. Felmentem az önvádak alól!
Szerintem minden a legnagyobb rendben van, hiszen

69

SAN_Vekerdy_ovodak_000-000.indd 69 3/31/16 8:01 AM

 Vekerdy Tamás

a gyerek már tud egyedül játszani – és egyáltalán: tud

játszani. Ez a legfontosabb, ez mutatja, hogy érzelmi
biztonságban van, hogy fejlődése jó úton halad, meg-
kapta eddigi életében, amit testileg-lelkileg meg kellett
kapnia.
Amikor „játszani” hívja magát, ez a felszólítás tulaj-
donképpen azt tartalmazza, hogy „anya, legyél velem,
egy kicsit, ahogy szoktál”. (Sokszor halljuk szülőktől,
hogy „az én gyerekemnek nem fontos a játék, ő szíve-
sen tanul velem betűket, számokat…” Itt sem arról van
szó természetesen, hogy a gyerek szívesebben „tanul”
mint ahogy játszik, hanem arról, hogy ez egy alkalom,
lehetőség, hogy anyjával, apjával legyen, aki ilyenkor
tényleg rá figyel, az együttes tevékenység számára van
jelen.)
Ismerem azt a felfogást, hogy „nem divat elfáradni”.
Nagyon nem értek vele egyet. A testi vagy lelki elfára-
dás valamit jelez, valamiről beszél, arról, hogy nekem
most nem azt kellene csinálnom, amit csinálok éppen.
Erre figyelni kell. Lám, nem fáradt, amikor hetente két-
szer tornát tart egy edzőteremben. Igaza van! És nem
csak a maga szempontjából – „önzően” – hanem a gye-
rek szempontjából is! Igenis, a gyereknek is az a szülő
„használ”, aki „megvan” a maga számára is, mert csak
ez által adhat biztonságot.

70

SAN_Vekerdy_ovodak_000-000.indd 70 3/31/16 8:01 AM

 Gondok?

Egyáltalán nem kell egy időt kijelölnie amit, törik-

szakad együtt játszik a fiával. Maga eddig mindent
megtett, amit a gyerek igényelt, és ami fejlődését ser-
kentette, ami abból is látszik, hogy milyen jól tud
játszani egyedül is. Persze néha miért ne ülne vagy
heveredne le a szőnyegre, oda, ahol a gyerek éppen ját-
szik, hagyva, hogy a gyerek kezdjen magával valamit,
bevonja tevékenységébe, akár csak rövidebb időre is.
Nem kell ebben aktívnak lennie, nem kell hosszabb
időt ott töltenie, mint amihez kedve van.
Még két „apróság”. Ahol több gyerek van – akár csak
kettő –, ott az ilyen gond, mint a magáé, könnyebben
oldódik meg! A gyerekek egymással játszanak (és per-
sze veszekszenek…). És: egy család jövedelméhez nem
az járul csak hozzá, aki hozza a pénzt. Az is hozzájárul,
ugyanannyival, aki ha nem is keres semmit, az érzelmi
hátteret adja.

„Csúnya” beszéd
Az olvasó leveléből:
„Pár hete vettem észre, hogy Jani fiam – 4,5 éves – itt-
hon borzasztóan sokat »káromkodik«. Egyszer, amikor
a »p....« szót mondogatta buzgón, megkértem, hogy hagyja

71

SAN_Vekerdy_ovodak_000-000.indd 71 3/31/16 8:01 AM

 Vekerdy Tamás

abba, mert az egy »csúnya« szó, mire a fiam rám emelte

hatalmas ártatlan szemeit és megkérdezte, hogy mi
a csúnya benne: a »p . « vagy a »c .. «? Nehéz volt meg-
állni nevetés nélkül, de a jelenség továbbra is aggasz-
tott. Mindenesetre rájöttem, hogy a fiam valójában
nem is káromkodik, mert nem érti a szavak jelentését,
csak valami miatt sokat ismételgeti ezeket a szavakat.
Az nyilvánvaló volt, hogy ez az óvodából jön. Aztán döb-
benten hallgattam, ahogy a minap egyszer csak izgatot-
tan kezdte mesélni, hogy az óvodában az egyik óvó néni
szappannal szokta kimosni annak a kisgyereknek a szá-
ját, aki csúnyán beszél és annak a kisgyereknek a fülét,
aki nem válaszol, illetve nem figyel az óvó nénire. Úgy
gondolom, hogy ez még egy sima állami óvodában is
durva eszköz, nemhogy egy alternatív, »gyerekközpontú«
óvodában, ahova mi járunk, s hogy az előbb említett
eljárás álcázottan erőszakos, nem egyenes reakció. Még
egy rákiabálást is jobbnak – de persze nem jónak - vélek,
mint ezt. Szerintem a fiam azért beszél gyakran csúnyán
itthon, mert ezekhez a szavakhoz feszültség tapad, ami
az óvó néni fent említett eljárásából ered. Jani az oviban
nem mer káromkodni – gondolom, mivel az ő száját még
nem mosták ki –, mert fél a retorziótól, ezért itthon éli
ki ezt a feszültséget. Kérdezem: mi a véleménye erről
a »pedagógiai« eszközről/eljárásról?”

72

SAN_Vekerdy_ovodak_000-000.indd 72 3/31/16 8:01 AM

 Gondok?

Válasz:
Jaj!
Én is hallottam már ilyesmiről, sajnos „alternatív”
intézményben is – elképesztő.
Ami a csúnya beszédet illeti nem is az a fontos, hogy
ma sajnos az egész világ így beszél, és akkor ne cso-
dálkozzunk, hogy a gyerekeink is ugyanezeket mon-
dogatják – hanem, hogy a gyerekünk, ahogy maga is
írja, nem is tudja, miről van szó. (Nem a szó „csúnya”,
hanem rossz összefüggésben, rosszkor való használata
helytelen. – Miért beszél így a világ? Ezen hosszan
lehetne elmélkedni. Mintha valami köze volna a dolog-
nak a depresszióhoz, mint népbetegséghez: beszűkült
a valódi, önálló cselekvés tere a mai civilizációban, és
a ki nem élt aktivitás agresszióvá változik, ami kifelé
káromkodásban – is – megnyilvánul, befelé pedig dep-
ressziós pusztításokat okozhat, egészen az önpusztítá-
sig...)
Természetesen a pisi, kaki és egyebek az óvodások ter-
mészetes és boldogító szókincséhez tartoznak, imádják
ezeket mondogatni nagy nevetgélések közben, de úgy
látszik, ez most sajnos eltolódott a „meg nem értett” sza-
vak felé. Mit csináljunk otthon, ha pisit, kakit mondo-
gatnak? Egyrészt semmit. Másrészt, ha unjuk hallgatni,
kérjük meg a gyerekeket, hogy menjenek be a szobá-

73

SAN_Vekerdy_ovodak_000-000.indd 73 3/31/16 8:01 AM

 Vekerdy Tamás

jukba, ha van nekik, vagy a másik szobába, ha van, és

ott mondogassák, mert „én már unom hallgatni...” Ha
olyan szavakat mondanak, amelyeket a mindennapi
„gondolattalan” mondogatással valóban nem akarunk
beengedni a lakásba, és a gyerek mindennapi szóhasz-
nálatában a családba, akkor nagyon határozottan meg-
mondjuk egyrészt azt, hogy itt ezt nem mondogathatja,
mert ezt én így nem akarom hallani, és egyébként ezt
meg ezt jelenti! A gyerekeknek minden szóról el lehet
mondani, hogy mit jelent, az ő tudásukhoz mérten.
Például: a négy és féléves gyerek már általában tudja,
ha máshonnan nem, óvodás társaitól, hogy a gyere-
kek – és a kis állatok – kezdetben az anyjuk hasában
növekszenek, és onnan bújnak elő. A fenti szóra azt
mondom: azt a nyílást jelenti az édesanya testén, ahol
megszületéskor a gyerek kibújik belőle. Nem hazud-
tam. Már hallom is a vigyorgó kérdést: – De hiszen az
nem csak arra való, ezt hogy mondom meg? – Először
is a gyerekek tapintatosak önmagukkal, és pontosan
tudják, hogy mikor, hol és miért kérdezzenek tovább.
De ha felmerül, erre is lehet válaszolni. Az apa és az
anya, ha szeretik, és átölelik egymást, az apa testéből
kiválik egy kis „magocska” és átmegy az anya testébe,
így lesz a gyerek az apa és az anya testéből. Igen, de hol
megy át? Ott, ahol a gyerek majd később kibújik, meg-

74

SAN_Vekerdy_ovodak_000-000.indd 74 3/31/16 8:01 AM

 Gondok?

születik. – A káromkodás szavai általában a „teremtés”,

az „új élet” létrehozásának szavai, és ezen néha elgon-
dolkozhatnánk gyerekeinkkel együtt.
Talán nem árt tudni, hogy Svédországban a száj- és
fülkimosó óvónőt valószínűleg börtönbe zárnák. Igen,
ez az elterelt, burkolt agresszió, amely képmutatóan
a „tisztaságra” hivatkozik rosszabb, roncsolóbb lehet az
agresszív tiltás sok más formájánál.

75

SAN_Vekerdy_ovodak_000-000.indd 75 3/31/16 8:01 AM