ASTR ID FOSS

Hóhercegnôk
A HAVASI SÓLYOM TITKA
 ASTR ID FOSS

Hóhercegnôk
A HAVASI SÓLYOM TITKA

Rajzolta: Monique Dong

 A HAVASI SÓL
SÓLYOM
ÓLYOM TITKA
ÓLYOM
ÓL

A könyv a következő kiadvány fordítása alapján készült:

Astrid Foss: Snow Sisters – The Silver Secret

First Published in the UK in 2018 by Nosy Crow Ltd

The Crow’s Nest, 14 Baden Place
Crosby Row, London SE1 1YW
Nosy Crow and associated logos are trademarks and/or

Bevezetés
registered trademarks of Nosy Crow Ltd

Text © Hothouse Fiction, 2018

Cover illustration © Sharon Tancredi, 2018
Interior illustrations © Monique Dong, 2018
Hungarian translation © Erényi Mónika, 2020

Minden jog fenntartva. Tilos a kiadvány bármely részét

a kiadó írásos engedélye nélkül adatrögzítő rendszeren tárolni, Habár a nap már lebukott, a Nyughatatlan Fé-
elektronikus, mechanikus, fénymásoló vagy más technikai
eszközzel sokszorosítani, illetve terjeszteni! nyek élénk színűre festették az égboltot Nor-
Fordította: Erényi Mónika
dovia meseszép szigete fölött. A hármas ikrek,
ISBN 978 963 324 720 4
Hanna, Magda és Ida mosolyogva integettek
szüleiknek hálótermük ablakából.
Freya és Magnus Aurora a szomszédos Jég-
Megjelent a Central Kiadói Csoport gondozásában, 2020-ban
1037 Budapest, Montevideo u. 9. selyem városba indult, ahol díszvacsorát ren-
Felelős kiadó: Szemere Gabriella
Felelős szerkesztő: Pavlovic Tijana deztek a tiszteletükre, ugyanis a királyi pár
Korrektor: Keszthelyi-Kiss Judit
Tördelő: Bublik Zita
segített megvédeni a város lakóit a vad téli hó-
Nyomtatta és kötötte: Central Dabasi Nyomda Zrt.
Felelős vezető: Balizs Attila vezérigazgató viharoktól.

5
 – Reggelre visszaérünk, az ünnepségre már
itthon leszünk! – kiabálta Freya a lányainak.
– Jól viselkedjetek, mert ha nem, a Fényektől
úgyis megtudom! – tette hozzá, mire lila, kék és
rózsaszín fény ragyogott fel az égbolton.
– Jók leszünk! – kiáltotta Ida, miközben he-
lyet szorított magának testvérei között az ab-
lakban.
– Legalábbis megpróbálunk! – nevetett Han-
na. – Ne is törődj a Fényekkel, anya, inkább
élvezzétek az estélyt!
– Sziasztok, jó utat! – integetett Magda a szü-
leinek, akik próbáltak átgázolni a havon, hogy
eljussanak a szánhoz. A szán elé befogott két
sarki farkas türelmetlenül rázta hámját.
Freya különleges szerepet töltött be Nordoviá-
ban: ő volt a Fények Őrzője. A mágikus Nyug-
hatatlan Fények megóvták a szigetet a bajtól,
varázserejük megőrzéséért pedig emberemléke-
zet óta az Aurora-család felelt. A Fények Őr-
 HÓHERCEGNÔK
zőjének feladata volt fenntartani az egyensúlyt,
a varázslat segítségével vigyázni a sziget lakói-
ra és minden élőlényre. Hanna, Magda és Ida
tudta, hogy egy napon ők veszik át anyjuk he-
lyét, és ők lesznek a Fények Őrzői.
A lányok az ablakból nézték távolodó szülei-
ket, míg a szánra akasztott lámpás el nem tűnt
az alkony homályában.
Freya Aurora hátradőlt a szánban, és megfogta
Magnus kezét. Alig tudta elhinni, hogy a lányaik
másnap betöltik a tizenkettedik életévüket,
amikor is szert tesznek a varázserejükre, ahogy
annak idején vele is történt. Alig várta, hogy
lássa, mire lesznek képesek az ikrek.
Az Aurora-család minden lánytagja más-más
varázserővel bírt. Freya tizenkét évesen ujjon-
gott örömében, amikor rájött, hogy rövid időre
8 9
A HAVASI SÓLYOM TITKA
képes megállítani az időt – bár csak sokára ta-
nulta meg, hogyan uralja ezt a képességét. Erről
eszébe jutott a húga, aki egy évvel később tett
szert az erejére, de úgy döntött, egészen más cé-
lokra fogja használni…
Magnus megszorította a felesége kezét, ked-
vesen rámosolygott, majd rántott egyet a gyep-
lőn, mire a farkasok gyorsabb vágtába kezd-
tek. Habár Magnusnak nem volt varázsereje,
erős és bátor volt, kiválóan vezette a katonáit,
és segített Nordovia népének, amiben csak tu-
dott.
A királyi pár gondtalanul beszélgetett, mi-
közben áthajtottak az erdőn – Freya vörös haja
úgy lobogott, akár a szélben táncoló láng egy
szeles téli hajnalon. De ahogy az erdő mélyére
értek, a két fehér farkas hirtelen megállt.
– Mi az, fiúk? – kérdezte Magnus. – Gye-
rünk tovább! – parancsolta, de az állatok meg
sem mozdultak, csak ijedten nyüszítettek.
 A férfi leszállt a szánról, és zavartan megsi-
mogatta szőke szakállát.
– Rossz előérzetem van – mondta aggodal-
masan Freya. – Légy óvatos, kedvesem!
A farkasok egy kis tisztáson álltak meg,
amelynek egyik oldalán meredek kőfal maga-
sodott a fák fölé, s a tövében egy sötét barlang
bejárata tátongott. A két szánhúzó állat hir-
telen morogni kezdett. A királynő is leszállt
a szánról, és férjével együtt elindult a sötét nyí-
lás felé. Ahogy közeledtek, Magnus kihúzta
a kardját, Freya pedig felébresztet-
te varázserejét. Halkan beléptek
a barlangba, ahol nem volt
hó, csak föld és fe-
nyőtű. Egy per-
cig mozdu-
latlanul
álltak, várták, hogy a szemük hozzászok-
jon a sötétséghez.
– Ki van ott? – kiabálta Magnus. –
Mutasd magad! – A barlang alacsony
faláról visszaverődött és visszhangzott
a férfi hangja.
A királyi pár körülnézett, de nem talál-
tak semmit, így hát elindultak kifelé. Ám
ahogy Freya kilépett a hajnali sötétségbe,
egy árny bukkant elő a fák közül, és szo-
rosan megragadta a csuklóját.
Freya ekkor vette észre, hogy nem árny
az, hanem egy nő. Sápadt arcát a csillag-
talan éjszaka színét idéző haj keretezte.
Bal kezében világító varázsbot, a tetején
hibátlan, tükörsima gömb.
– Veronika! – kiáltotta rémülten a ki-
rálynő.
 Próbálta megállítani
az időt, de húga az érin-
tésével olyan bűbájt bocsátott rá, ami
megakadályozta, hogy használni tudja va-
rázserejét. Miközben igyekezett kiszabadulni
a szorításból, Magnus odasietett hozzá, hogy
segítsen neki, de Veronika a földbe szúrta
a botját, és gonosz varázsigét mondott.
Váratlanul göcsörtös faágak törtek elő a hó
alól, és körülfonták Magnust. A vastag ágak
tekeredtek és csavarodtak, és addig szorí-
tották a férfi kezét, amíg el nem ejtette
a kardját. A király csapdába esett!

Ameddig Veronika
Magnusszal volt elfoglalva,
nem vette észre, hogy szo-
rítása gyengül Freya csuk-
lóján. A királynő kihasz-
nálta a helyzetet, és gyorsan
elmormolt egy varázsigét,
mire három gömb lőtt ki
szabad kezéből az égbolt fe-
lé. A Nyughatatlan Fények
pislákoltak és halványod-
tak, miközben a gömbök
megteltek egy-egy színnel:
az egyik lilával, a másik
kékkel, a harmadik rózsa-
14
színnel. Freya intett, mire a gömbök elrepül-
tek, eltűntek a messzeségben.
– Ne! – kiáltotta Veronika. – Az utamba
akarsz állni, nővérem? Nem fog menni! Egy-
szer már megpróbáltál száműzni, de túl erős
volt a varázserőm, nem bírtál velem! Megszer-
zem a Nyughatatlan Fények fölött az irányí-
tást, és én fogom uralni a szigetet! Ezúttal nem
állíthatsz meg! – fenyegetőzött Veronika, majd
mormolni kezdett.
Freya felismerte a szavakat: a húga átkot mon-
dott, amivel magába szívhatja a varázserejét.
A gonosz varázslónő baljósan, teli torokból
felnevetett, mire Freya rémülten meredt rá.
Veronika, az Árnyboszorkány visszatért Nor-
doviába, és erősebb és gonoszabb, mint valaha.
 Első fejezet
Az ikrek sietve szaladtak végig a kastély nyugati
folyosóján, a hálótermük felé, mert már el kel-
lett volna kezdeniük a készülődést a születésna-
pi ünnepségükre. Mint mindig, most is Hanna
volt elöl, és nevetve húzta maga után Idát és
Magdát.
– Ne ráncigálj! – szólt rá Magda.
– Időben visszaértünk volna, ha hamarabb
abbahagyod a korcsolyázást a tavon! – emlékez-
tette Hannát Ida.
16
– De hát szülinapunk van! – vágott vissza
Hanna. – Ilyenkor nyugodtan szórakozhatunk
egy kicsit!
Ida a szemét forgatta, de közben szaladt to-
vább. Reggel azzal töltötte az időt, hogy leraj-
zolta azt a gyönyörű hóvirágot, amely nemrég
bújt ki a közeli lucfenyők mellett. Minden
17
 HÓHERCEGNÔK
nyugodt és békés volt, egészen addig, amíg egy
szarvas – akivel Magda játszott – keresztül nem
szaladt a tisztáson, és le nem taposta a kis nö-
vényt. De most nincs idő ezen búslakodni! Ma-
dame Olga, a nevelőnőjük már biztosan várja
őket. Mindig mondja nekik, hogy hiába a Fé-
nyek Őrzőjének lányai, attól még időben kell
érkezniük!
Hanna, maga mögött húzva testvéreit, elsza-
ladt két szolgálólány mellett, akik épp az abla-
kot tisztították, és ahogy észrevették a herceg-
nőket, boldog születésnapot kívántak nekik.
Hirtelen Magda lassított, és megállt az óriási
faliszőnyeg előtt.
– Mi van már? – türelmetlenkedett Hanna.
– Igen, siessünk! – sürgette a testvérét Ida is.
– Látni szeretném már az új ruháinkat!
De Magda kiszabadította a kezét, és tovább
nézegette kedvenc falikárpitját.
– Szerintetek anya és apa jól van?
18
A HAVASI SÓLYOM TITKA
A lányok hosszan összenéztek. Már órák óta
ébren voltak, de a szüleik még nem értek vissza
a kastélyba. Nem vallott rájuk, hogy ilyen soká-
ig távol maradjanak anélkül, hogy üzennének
– főleg nem ezen a nagy napon. Egyikük sem
mondta ki hangosan, de mindhárman érezték,
hogy valami nem stimmel.
Ida is végigpillantott a faliszőnyegen, amely
a nordoviai zászlót ábrázolta. A kastélyban szá-
mos ritka és gyönyörű tárgy volt, köztük egy
ősi fa szobra, amelyet egyetlen csillogó, vulka-
nikus kőzetdarabból faragtak ki, és egy nagy
kristályváza, tele több száz hófehér gyöngy-
virággal, amelyek sohasem hervadnak el. De
a lányok kedvence a falikárpit volt.
Ida végigsimított a részletgazdag rajzon: uj-
jával körberajzolta a csillogó kristályrózsát,
a fenséges havasi sólymot és a teljes kört bezá-
ró szivárványt, amelyek mind Nordovia ősi jel-
képei voltak. Ettől máris jobban érezte magát.
19
 HÓHERCEGNÔK
Halkan felsóhajtott, és remélte, hogy minden
rendben lesz.
– Biztos minden rendben lesz – szólalt meg
Hanna, mintha csak Ida gondolataiban olva-
sott volna. – Anya és apa bármelyik pillanatban
megérkezhet. Na és… – kezdte, majd játéko-
20
A HAVASI SÓLYOM TITKA
san testvéreire kacsintott – éreztétek már, hogy
megjön a varázserőtök?
Magda megrázta a fejét.
– Reggel egy pillanatra azt hittem, én moz-
dítottam el a felhőket, de aztán kiderült, hogy
a szél volt az!
Ezen a testvérei jót nevettek.
– Nem, még nem – felelte Ida. – Remélem,
jó képességet kapok.
– Én valami izgit szeretnék! – vigyorgott
Hanna.
Ida a fejét csóválta, de aztán a tekintete az
égboltra esett.
– Ti nem láttok semmi furcsát a Nyughatat-
lan Fényekben? Valami nincs rendben velük. –
Hanna és Magda odament az ablakhoz, miköz-
ben Ida tovább beszélt: – Általában élénkek és
ragyogóak, de most mintha megfakultak volna.
Nézzétek, a kék folyton eltűnik és visszajön!
És mintha egyre szürkébb lenne…
21