Ötperces esti mesék

lovakról
A népmeséket átdolgozta: Rosie Dickins
Rajzolta: Sophie Allsopp
 Tartalom
A türelmetlen kiscsikó 7
A ló és az oroszlán 31
Az agyagló 55
A három vadló 79
Kátya és a kiscsikó 103
A türelmetlen
kiscsikó
Kínai népmese
Élt egyszer egy kiscsikó, aki az
anyukájával lakott egy füves ré-
ten, amelyet magas, lombos fák
árnyékoltak, és lankás dombok
öleltek körbe. A fű illatos és édes
volt, a levegő tiszta, a kiscsikó
mégsem volt boldog.

8
Mindig a kerítés mellett állt, és nézte,
ahogy a nagy lovak végigügetnek az úton.
Úgy irigyelte őket!

Látni mindent, amit ezek a lovak látnak.

Nagyon szerette volna megismerni a vi-
lágot a réten túl.
– Léééégysziiiiii! – könyörgött az anyu-
kájának.
– Majd ha nagyobb leszel – ígérte meg a
kanca.

Ő is így akart ügetni.

10 11
 – Me g á l lj !
Nehogy
belel épj,

veszélyes!
A kiscsikó megkönnyebbülten felsóhaj-
tott. Már épp készült belelépni a sebes
vízfolyásba, mikor egy mókus felkiáltott
az ágak között:

20 21
Mikor elhaladt egy nagy s é g !
szikla mellett, mély, mor- –S egít
gó hangot hallott: Az igásló megállt, és meredten né-
zett a sziklára.

– A kövek nem tudnak beszélni –

horkant fel.

– S e g ít s é g !
Itt v a g y o k !
tás,
– hallatszott ismét a kiál
immár hangosabban.
A szikla túloldalán egy homokszínű hegyi orosz-
lán feküdt, akinek a farka beszorult a szikla alá.

– Szabadíts ki innen! – követelte az orosz-

lán. – Kérlek – tette hozzá.
A ló bizalmatlanul méregette a fenevadat.
– Honnan tudjam, hogy nem támadsz
meg?
– Jaj, én olyat sosem tennék! – felelte az
oroszlán, és kivillantotta tűhegyes fog-
sorát.
– Megígérem!

36 37
Másnap, mikor Kátya kiment a
ked­ven­cé­hez, legnagyobb meg­le­
pe­té­sé­re egy másik ló is volt vele.
A kis jövevény kí­ván­csian a lány-
ra emelte nagy, kerek szemét.

– Kiscsikó!
– kiáltott fel izgatottan Kátya.

110 111
A kislány apukája és nagybáty­
ja is odasietett, hogy a saját sze-
mükkel lássák az újszülöttet.
Mire odaértek, a csikó – bár bi-
zonytalanul – megállt a lábán,
és a nagybácsi fekete csődöre
mellé lépdelt.

A nagybácsi szemében mohó fény csil-

lant.
– Milyen pompás új tagja lesz a méne-
semnek!

112 113