AMANDA

Nem is olyan nehéz üzenetet tenni egy palackba, de mit

tegyen az ember, ha az visszatér a tengeren túlról, és egy
szellem lapul benne? Meg kell dörzsölni a palackot, nemde?
Amanda addig varázsolt, fohászkodott és szervezkedett,
amíg teljesült a kívánsága. Ha nem hitt volna benne, az
egészen más lett volna. Mert akkor nem működött volna
a dolog. De ő persze hitt. Teljes szívéből hitt abban, hogy a
Főzd le! majd mindent megváltoztat.
Később arra gondolt, bárcsak kicsit másként fogalmazta
volna meg a kívánságát.
Jó móka volt elküldeni az e-mailt. Úgy vélte, majd
ábrándozik néhány hétig arról, hogy a Főzd le! után min-
den jóra fordul, aztán jöhet a csalódás, hogy nem érkezik
válasz. Olyan volt, mint egy lottószelvény, csak nem kellett
rá pénzt kiadnia, aminek úgyis szűkében volt.
Most a kocsijában ült a Walmart szupermarket előtt,
és a telefonját böngészte. Ez nemrégiben vált a szokásává,
mintha azt remélte volna, hogy hirtelen rábukkan vala-
mire, ami felvidítja. De álmában sem gondolta volna, hogy
ez valóban megtörténhet. Úgyhogy amikor megpillantotta
azt a bizonyos üzenetet, szó szerint kirázta a hideg. Úgy
döntött, mégsem megy vásárolni. Indított, kitolatott a par-
kolóból, ahová csak az imént állt be, és majdnem nekiment
egy ócska Camrynak. A lába remegett a gázpedálon. Resz-

13
ketett. Ez az! – gondolta. – Most minden megváltozik. Meg-
változik, és jóra fordul.
Minden jóra fordul. Amanda ezt ismételgette magában,
és a meggyőződése, hogy most tényleg valami jó követke-
zik végre, segített háttérbe szorítani az aggodalmát az any-
jával kapcsolatban, Frannie vendéglőjével kapcsolatban,
és persze azzal kapcsolatban, hogy miképp sülhet el egy
Főzd le! vetélkedő egy olyan porfészekben, mint Merinac.
A  Walmarttól Nancy házáig kétmérföldnyi kukoricatábla
és szójaültetvény mellett hajtott el a gondolataiba merülve,
majd az anyósa háza előtt megállt, és miközben a hátsó
ajtón bement, az asszony nevét kiabálta. Amikor meglátta
Nancyt a konyhában, megtorpant. Az anyósa rémülten
vette észre, hogy Amanda mennyire izgatott.
–  Nincs semmi baj, ne aggódj, sőt! Jó hírem van. A Főzd
le!, tudod, a gasztronómiai vetélkedő, ahol rivális éttermek
állnak ki egymás ellen… itt akar filmezni! Mármint minket
és Mimiéket! A Főzd le!. – Amanda várta, hogy Nancy mit
szól ehhez. Az ajkát harapdálta, ökölbe szorította a kezét,
és az arcán boldog, kicsit idétlen mosoly ragyogott. Igen!
A Főzd le!. Itt, nálunk!
Nancy kissé zavartan és kétkedve mosolygott vissza.
Nem tűnt túl lelkesnek. De miért? Amandának most lelkes
támogatásra lett volna szüksége, nem kétségekre. Megra-
gadta az anyósa kezét, és erősen megszorította.
– Idejönnek, filmet forgatnak rólunk, és nyerünk száz-
ezer dollárt. Mindenki megismeri az éttermünket, min-
denki nálunk akar majd enni, és Frannie csirkesütödéje
világhírű lesz! – Elengedte Nancy kezét, és önkéntelen,
boldog táncra perdült, kapkodta a lábát, kalimpált a karjai-
val, riszálta a csípőjét. – De komolyan, hurrá, jönnek! Nagy
szám lesz! – Szélesen mosolygott. – Óriási!

14
 Régen pont ezt tervezték. Bővülni akartak, de akkoriban
még nagyobbnak tűnt a város, és kisebbnek a világ, Frank
papa pedig (Frannie ükunokája, Amanda férjének, ifjabb
Franknek az apja) Merinac egyik legnevesebb vállalkozója
volt, étterem-tulajdonos és ingatlanmágnás, tele nagyra-
törő tervekkel. Ha Banquet márkájú, gyorsfagyasztott rán-
tott csirkét látott valakinek a hűtőjében, vagy Tippin-­féle
pitét az Albertson üzletláncnál, mindig morgott, és elő-
adta az álmát, miszerint Frannie vendéglőjének fogásait az
egész országnak, de legalábbis a nagyobb közép-nyugati
áruházláncok vásárlóinak, meg kellene ismernie. A család
együtt álmodozott vele. Akkoriban még a két Frank vezette
az üzletet, Nancy volt a jobbkezük, Amanda pedig első-
sorban anya volt, másodsorban főiskolás, és csak ezután
következtek a kötelességei Frannie csirkesütödéjében, ahol
néha mint hosztesz és felszolgáló helyettesített.
Hat évvel ezelőtt aztán egy végzetes autóbalesetben
mindkét Frank meghalt, így Nancy és Amanda kénytele-
nek voltak átvenni az étterem vezetését, és mostanában
már alig maradt a zsebükben egy kis haszon. Nap mint nap
újabb számlák és adópapírok érkeztek, és Amanda attól
tartott, hogy a jövő már nem tartogat semmi jót a számukra.
Rettegett, hogy Frannie vendéglője tönkremegy, eltűnik, és
még csak észre sem veszi senki, hogy ő és Nancy is eltűntek
az étteremmel együtt.
De a Főzd le! mindent megváltoztathat.
Amanda fürkészőn pillantott az anyósára. Nancy merev
tartású, apró termetű asszony volt, kissé ritkuló, sötétvörös
hajára ráfért volna egy festés. Jaj, csak el ne kezdje, hogy mek-
kora kockázatot jelent ez az egész, és mi minden sülhet el ros�-
szul. Bárcsak belátná, hogy szükségünk van a lehetőségre, neki
is, és mindnyájunknak!

15
 Nancy hirtelen odafutott a menyéhez, és megölelte.
– A  Főzd le! idejön? Hozzánk? Frannie csirkesütödéjét
filmezni? És ezt te intézted el?
Ez a kívánság is teljesült.
– Igen, úgy van! – Amanda viszonozta az anyósa ölelé-
sét, és néhány pillanatig együtt táncoltak fel-alá a konyhá-
ban. – Írtam nekik, és jönnek. Tetszett nekik, amit a rántott
csirkés nővérekről írtam, mármint az egész történet.
– Benne leszünk a tévében – mondta Nancy, majd oda-
húzott egy széket, és letelepedett. – A tévében, mint Mae.
Frannie csirkesütödéje a tévében…
Mae. A fenébe! De Amanda most olyan boldog volt, hogy
még a nővére említése sem törte meg a jókedvét.
– Igen, benne leszünk a tévében, és élőben az interne-
ten is. A  közösségi médiában. – Amanda szerette a TFC
közösségi oldalait, minden műsorukat követte, de a ked-
vence a Főzd le! volt. Nancy kérdőn nézett rá. – Az úgy van,
hogy felvesznek egy részt, és az emberek megnézhetik a
telefonjukon vagy a számítógépen, ha követik a műsort –
magyarázta Amanda. – A  tévében csak később vetítik, de
élőben sok mindent leadnak már a forgatás alatt, hogy ked-
vet csináljanak a nézőknek. Mintha egy internetes sorozat
meg egy tévésorozat keveréke lenne.
Nancy ezt a zavaros beszédet elengedte a füle mellett,
mintha Amanda valami olyasmit magyarázott volna, hogy
a Főzd le! vetélkedőt a pandák is nézhetik az állatkertben,
és tovább lelkendezett.
–  A tévében! Tudod, mekkora nagy dolog ez?
Amanda tudta, és felnevetett, mire Nancy felpattant a
székről, ismét megölelte, aztán hátralépett, de nem engedte
el a vállát.

16
 – Meg kell nyernünk – jelentette ki. – És persze nyerni
is fogunk, ez nem kérdés. – Nancy kicsit eltűnődött, és hal-
kabban folytatta. – Ugyanis…
Amanda sejtette, mire gondol Nancy, és Mae említésé-
vel ellentétben ez kissé elkedvetlenítette. Mimi és Frannie
vendéglője is rántott csirkét árult, ez igaz, és még a nevük is
hasonlított. Mimi csirkesütödéje, Frannie csirkesütödéje. Két
nővér, két étterem. De más hasonlóság nem volt, sőt igazából
versengés sem. Frannie csirkesütödéje egész nap nyitva volt,
és nagy választékot kínált. Mimiéknél csak csirkét, zsem-
lét, sült krumplit és salátát lehetett kapni ebédidőben, meg
szombat reggelente fánkot, bár azt nem írták ki a menüre.
És persze ott volt a híres pite is, már amikor Amanda anyja
hajlandó volt sütni. Mimi vendéglője nem is igazán volt étte-
rem, inkább valamiféle elvitelre árusító kifőzde, ahol a törzs-
vendégek megbocsátották az évek óta tartó káoszt.
Mimi nem szállhat versenybe Frannie-vel. És amúgy sem
volt rá sok esély, hogy Amanda anyja versengeni akarjon.
Nancy komoly tekintettel fordult Amandához.
–  Édesanyádat megkérdezted, hogy mit szól ehhez?
Amanda megrázta a fejét.
–  Nem, mert nem gondoltam, hogy tényleg bekerülünk
a vetélkedőbe.
Amanda csak az utóbbi néhány évben kezdett el újra
beszélgetni az anyjával, és nem túl sűrűn. Hogy megkér-
dezze, mit szól egy őrült ábrándhoz, aminek esélye sincs,
hogy megtörténjen? Ugyan már! Nancy ismét leült, és
Amanda sóhajtva roskadt le vele szemben az asztalhoz.
– Igen, tudom… tudom. Anya talán nem is egyezne
bele. De Mimi csirkesütödéjének is jót tenne, ha jobban
menne az üzlet. És anyának semmi olyat nem kéne tennie,

17
amit amúgy nem tesz. Csak annyi lenne a különbség, hogy
most filmeznék.
Nancy, aki harmincöt éve ismerte Barbarát, az ujjaival
dobolni kezdett az asztalon.
–  Az nyilvánvaló, hogy nem ők fognak győzni, bár talán
a nyeremény lehetősége miatt hajlandó lenne részt venni
benne. Mimi vendéglőjére ráférne némi bevétel.
Ezzel Amanda is tisztában volt. Úgy nőtt fel, hogy Mimi
csirkesütödéjének anyagi gondjai mindig jelen voltak az
életében, és szinte a vérébe ivódott ez az aggodalom. A ven-
déglőnek pénzre volt szüksége, Barbarának pénzre volt
szüksége, de hogy vajon a Főzd le! vetélkedőn való rész-
vételhez elég lesz-e ez a tény, az kétséges. Barbara mindig
másként  gondolkodott, mint általában az emberek, és
főleg másként gondolkodott, mint Nancy. Amanda tekin-
tete végigpásztázott az anyósa konyháján, a tiszta munka-
lapokon, a csinos függönyön át beszűrődő napsugarakon,
és néhány porszemen, ahogy táncoltak a fényben. Amióta
először belépett ide, nagyon szerette ezt a konyhát, bár most
kicsit túl egyszerűnek, túl tisztának tűnt. Egészen más volt,
mint amit Amanda korábban megszokott, és kicsit szomo-
rúan arra gondolt, hogy a saját konyhája sem hasonlít rá.
Nancy előrehajolt és csettintett.
–  Amanda, ébresztő – mondta. – Attól még, hogy elbújsz
az álomvilágodban, a valóságban nem változik semmi.
Amanda elmosolyodott. Az anyósa gyakran korholta így.
–  Barbara biztos vállalni fogja – folytatta Nancy. – Miért
ne élne a lehetőséggel?
Talán azért, mert a lánya kérné rá? Amanda a tenyerébe
hajtotta a fejét, és csendben lógázta a lábát az asztal alatt.
–  Tudom, hogy az édesanyád néha nehéz eset. – Nancy
nagyon is tisztában volt vele, hogy Amandának bonyo-

18
lult a viszonya az anyjával. – De ez most valami egészen új
dolog, ő is biztosan belátja, hogy jó ötlet. A nénikéd pedig
imádni fogja.
Ebben Nancynek egyértelműen igaza volt. Aida néni,
aki valójában nem Amandának, hanem Barbarának volt
a nagynénje, régen filmszínésznő volt, aztán amikor idős
korára a karrierje leáldozott, Barbarához költözött. Bizto-
san imádná, ha megjelennének a kamerák.
– De ő nem is lesz ott. Hiszen nagyon ritkán megy be a
vendéglőbe.
–  Azért csak említsd meg neki. És beszélj arról is, hogy ha
ismertté válik Mimi csirkesütödéje, mennyivel jobban megy
majd az üzlet. – Nancy felállt. – Rajta, indulás! Menj, beszélj
Barbarával! Ha segítene, hogy veled megyek, szívesen men-
nék, de tudod, hogy az cseppet sem használna.
Valóban nem. És akkor… most tényleg muszáj? Amanda
arra gondolt, hogy majd este beszél az anyjával. Vagy más-
nap reggel. Vagy sohanapján… mi lenne, ha a Főzd le! stábja
csak úgy, minden előzetes figyelmeztetés nélkül beállítana?
Akkor Barbarának nem lenne más választása, mint részt
venni.
Persze Barbarának mindig volt más választása. Sosem
azt tette, amit mások. Amanda gyakran szerette volna,
hogy az anyja olyan legyen, mint az anyósa.
Tétován felállt, a kezét a szék támláján nyugtatta.
–  De mi lesz, ha anya nemet mond?
Nancy mosolygott. Megnyugtató mosolya az évek során
sokszor segített Amandának, amióta feleségül ment Frank-
hez, és hátrahagyta a saját zűrös családját, hogy Nancy ren-
dezett kis világában éljen.
– Ha nem kérdezed meg, nem fogod tudni, mit vála-
szol – mondta Nancy. – Úgyis igent mond. Ebben egyet fog

19
érteni veled. – Megpaskolta Amanda karját. – Szerdán jön-
nek a filmesek? Mármint holnap?
– Igen, azt mondták. – Holnap. Addigra legalább túl
lesz a beszélgetésen az anyjával. És ha itt lesz a Főzd le!
stábja, majd ők bajlódnak Barbarával. Amanda felegyene-
sedett, és rámosolygott Nancyre. Kezdett visszatérni a lel-
kesedése. A  pénz, az üzlet fellendülése, a nyilvánosság…
mindnyájuknak jót fog tenni.
Kivéve persze, ha Barbara nem egyezik bele.
Nancynek igaza van, gondolta Amanda, ahogy kifelé
indult az otthonos konyhából. Minél előbb kérdezi meg,
annál hamarabb kap választ.

×
Alighogy elindult, Amanda elszántsága máris halványulni
kezdett. Mikor is járt utoljára az anyjánál? Hónapokkal
ezelőtt… még tavaly ősszel, a reggeli kávé után sétált el Bar-
barához Pickle-lel, a kutyájával. Télen a kutya elpusztult.
Ő  volt Amanda és Frank első „babája”, a fiatal házaspár
néhány hónappal a fiuk, Gus születése előtt vitte haza. Pickle
halála után Amanda még magányosabbnak érezte magát.
Gus már az egyetemi tanulmányait tervezgette, a húga,
Frankie pedig gyakran bezárkózott a szobájába. Ha Pickle
itt lenne, gondolta Amanda, könnyebben szánná rá magát,
hogy bekopogjon az anyjához, mert tudná, hogy amikor
visszaül a kocsiba, a kutya együttérzően meghallgatja.
Elég szánalmas gondolat volt.
Úgyhogy Amanda nem is tűnődött rajta tovább, inkább
gyorsan behajtott Mimi csirkesütödéjének a parkolójába.
A kerekek csikorogtak a salakon, ahogy egy ismeretlen fur-
gon mellé állt. Biztosan az új szakácsé. Amanda idegessé-

20