Első fejezet

Drfffffffffffffffffffff!
BÁNGBÁNGBÁNG!
Ddddddddddddddddddddddddd!
Tyjutyjutyjutyjutyjutyju!
Azt hiszitek, szórakozom? Dehogyis! Ez az életem. Sétálok
a golyók között ide-oda. Röpködnek körülöttem a lövedé-
kek, itt meg itt, én meg szépen lassan sétálok. A kölykök
persze többnyire észre se vesznek.
–  Ott az enemy, figyelj, az oszlop mögött! Scoopolj rá!
–  Nem tudok, mert jön az a hülye robot!
– Ne már! Nem igaz, hogy nem tud gyorsabban ván-
szorogni!
–  Istenem, húzzon már onnan!
–  Nem hiszem el, hogy miatta kapunk ki…

Robotmese_beliv_001-128.indd 5 2022. 03. 01. 16:18

 –  Lődd már szét!
–  Nem tudom, lepattan róla a golyó.
–  Akkor robbantsd föl!
–  Gravitációs pajzsa van a kis rohadéknak…
Ez az életem. Díszlet vagyok egy nem is olyan nagyon
jó, meg nem is olyan nagyon híres Xbox-játékban. Az
űrbázispályán én vagyok a kisrobot, aki fel-alá sétál
a kísérleti labor folyosóján és rámpáin. El lehet mögém
bújni, és onnan lőni az ajtón belépőkre, de az az igazság,
hogy az emeleti ablakból sokkal könnyebb tiszta lövést
leadni, úgyhogy általában csak a nagyon kezdő núbok
bújnak el mögöttem. Akiknek persze hálás vagyok, de
hát akkor is…
Szóval nem a legmenőbb játék az otthonom. Oké, ját-
szanak vele néhány százezren, de azért valljuk be, vannak
izgibb játékok is. Az a helyzet – hogy is mondjam? –,
hogy elég kevesen szeretnek. Tulajdonképpen senki. Pedig
engem nem nehéz szeretni.
Reménykedtem, hogy valamelyik játékos észreveszi
végre, milyen szép kobaltkék a borításom, és mennyire
profik a kezelőpaneljeim. Meg ugye ott az infrakamerám,
a 3D-szkennerem, a GPS-vezérlésem, a lézerelhárító
pajzsom. A hónom alatt van a tér-idő váltó kapcsolóm, az
antigravitációs panel, aminek szerintem tök menő a színe,

Robotmese_beliv_001-128.indd 6 2022. 03. 01. 16:18

 szóval azért alapvetően pöpecül nézek ki, na. Csak hát ezt
eddig senki nem vette észre.
Az anyukám az anyavállalat, az apukám indiai. Úgy
hívják, hogy Arshad Raza. Fiatal egyetemista volt, amikor
belépett az anyavállalatomhoz, ő programozott engem, de
mielőtt teljesen elkészült volna, leépítették a cég indiai
részlegét, úgyhogy végül lett egy texasi apukám is, aki
belém írt néhány kódot a végén.
De az igazi apukám nem feledkezett meg rólam. Én
voltam az első műve, és úgy érezte, felelősséggel tartozik
értem – ezt amúgy én is így gondolom –, és egyik éjszaka

Robotmese_beliv_001-128.indd 7 2022. 03. 01. 16:18

 meglátogatott. Elhozta magával a titkos belépési kódjait,
besurrant a programba, és azt mondta:
–  Fiam, xfc0098zrc, én vagyok az apád! Azért jöttem,
hogy megmentselek. Nem akarom, hogy örökre ide légy
bezárva. Te többre vagy hivatott! Még nem árulhatok el
mindent, mert azzal veszélybe sodornálak, de tudnod kell,
hogy sokkal többet érsz annál, mint amit magadról hiszel.
– Tényleg?
–  Tényleg. De erről most nem mondhatok többet. Bíz-
nod kell bennem. Már gyerekkoromban megálmodtalak.
Évekig tervezgettelek… Próbáltál valaha táncolni?

Robotmese_beliv_001-128.indd 8 2022. 03. 01. 16:18

 – Mi az a tánc? – kérdeztem értetlenül.
– Próbáltál énekelni?
– Ének? Mi az?
– Jól sejtettem. Majd megtudod.
– Mit is mondtál, mi a nevem?
Az apukám erre elmosolyodott.
–  Az xfc0098zrc nem az igazi neved, az anyavállalat adta
neked, de én magamban mindig Kék Lovagnak neveztelek.
– Hű, de szép nevem van!
– Az – értett egyet apu. – Most pedig jól figyelj! Beléd
írok egy titkos kódot, amivel kiszabadulhatsz innen. Szabad
leszel a virtuális térben. De én azt szeretném, ha ennél is
többre vinnéd.
– Mi lehet több a szabadságnál? – csodálkoztam.
– A valóság. Az, ha valódi leszel. Igazi, valódi robot az
igazi világban.
– Hogy lehet belőlem igazi robot?
– Hát ez az – felelte az apukám. – Ez az, amit keve-
sen tudnak. Egyvalami enged be a valóságba, Kék Lovag,
és ez a szeretet. Ha valaki azt mondja, hogy szeret, akkor
megtörténik veled a csoda: kilépsz a virtuális világból, és
valóságos leszel.
– Apu, apu, én most azonnal valóságos akarok lenni!
Mondd, hogy szeretsz!

Robotmese_beliv_001-128.indd 9 2022. 03. 01. 16:18

 –  Ez nem így működik – magyarázta elkomorulva.
– Az én szeretetem nem elég. Meg kell szerettetned
magad a virtuális világban. Ott kell kimondania valaki-
nek, hogy szeret. És hát a virtuális világ bizony veszélyes
hely. Félelmetes. De felvérteztelek elég fegyverrel, min-
den létező eszközzel, hogy megvédd magad. És ne feledd,
tele vagy titkos képességekkel, amelyeket a megfelelő
időben megtalálsz magadban, ha helyes döntéseket hozol.
–  Hogyan kell helyesen dönteni? – kérdeztem.
– Többet nem mondhatok. Mennem kell, fiam. Ha
lebukunk, az anyavállalat kitöröl téged, engem pedig

10

Robotmese_beliv_001-128.indd 10 2022. 03. 01. 16:18

 megbüntet. Most aktiválom a titkos kódodat. Amikor a
háromezer-háromszázharmincharmadik lövés ér a játék-
ban, a kód bekapcsol, és kiszabadulsz innen. Vigyázz
magadra! Bízom benned. Találkozunk a valóságban!
És ezzel apukám, Arshad Raza mumbai programozó
eltűnt.
Hogy mit éreztem? Döbbenetet. Izgalmat. Meg azt, hogy
én, egy elég béna játék lenézett, felesleges mellékszereplője
végre megmutathatom, ki vagyok!
Hogy én vagyok a Kék…

Ddffffdddddddd!
Brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr!
Tyjtyjtyjtyjytjytjytjytj!
És már megint ott voltak. Jocó12 csapott össze
Sam0101-gyel, aztán jött Semir19 meg AhmedAhmed, és
iszonyú kemény csata tört ki körülöttem.
Jocó és Sam a déli bejárat felől támadt, Jocó mester-
lövészpuskával, Sam aknavetővel. Hatalmas robbanások
következtek, és csak úgy csattogtak a golyók az anti­
gravitációs pajzsomon.
Semir19 leugrott az ablakból, és bebújt mögém. Semir,
te núúúúúúb, mondtam volna neki, ha lett volna hangom,

11

Robotmese_beliv_001-128.indd 11 2022. 03. 01. 16:18