A VILÁG URAI AZ EMBEREK IS ÁLLATOK

VADAK
_ VOLTUNK
T örténetünk réges-régen, több millió évvel ezelőtt kez-
dődik. Akkoriban az emberek még közönséges állatok
voltak. Nem laktak házban, nem jártak munkába és iskolába,
és nem voltak autóik, számítógépeik meg szupermarketjeik.
A vadonban éltek, fára másztak gyümölcsöt szedni, gombák után
szimatoltak, kukacokat, csigákat és békákat ettek.
A többi állat, például a zsiráfok, a zebrák vagy a páviánok nem féltek
az emberektől, sőt nem is igen figyeltek oda rájuk. Senki sem gondolta
volna, hogy az ember egy nap a Holdra repül, atombombát gyárt, vagy
olyan könyveket ír, mint ez itt.
Eleinte az emberek még eszközöket sem tudtak készíteni. Néha kö-
vekkel törték fel a diót. De nem volt íjuk, nyiluk, lándzsájuk vagy késük.
A többi állathoz képest az emberek gyengék voltak, és ha oroszlán vagy
medve jelent meg a közelben, futniuk kellett, de gyorsan!
Még manapság is sok gyerek riad fel az éjszaka közepén, mert fél,
hogy szörny van az ágya alatt. Ez egy emlék sok millió évvel ezelőttről.
Akkoriban tényleg előfordult, hogy éjszaka szörnyek lopakodtak oda
a gyerekekhez. Ha valami halk nesz hallatszott a sötétben, az lehetett
oroszlán is, ami meg akarta enni az embert. Aki gyorsan felmászott
a fára, az életben maradt. De aki visszaaludt, azt felfalta a ragadozó.
Az is előfordult, hogy az emberek biztonságos távolból nézték, ahogy
az oroszlán megöl egy zsiráfot, és megeszi. Ők is akartak volna a hús-
ból, de nem mertek közelebb menni. Még akkor sem, amikor az orosz-
lán már végzett az evéssel. Akkor ugyanis megérkeztek a hiénák, hogy
a maradékból lakmározzanak, és az emberek féltek ujjat húzni egy ilyen
balhés társasággal. Végül, miután az összes többi állat odébbállt, az em-

10 11
 A VILÁG URAI AZ EMBEREK IS ÁLLATOK

berek lábujjhegyen odaosontak a tetemhez húscafatokat keresgélni, de

addigra már csak a csupasz csontok maradtak. Úgyhogy megvonták
a vállukat, és elsomfordáltak, hátha találnak valahol fügét.
Aztán az egyik embernek támadt egy remek ötlete. Fogott egy követ,
és feltörte vele az egyik csontot. Velőt talált benne, kocsonyás anyagot
a csont belsejében. Megette a velőt, és nagyon ízlett neki. Mások is lát-
ták, hogy mit csinál, és leutánozták. Nem telt bele sok idő, és mindenki
kövekkel törte fel a csontokat, hogy hozzájusson a velőhöz. Az emberek
végre olyat csináltak, amihez csakis ők értettek!
Minden állat rendelkezik valamilyen különleges képességgel: a pó-
kok hálót szőnek, és legyet fognak vele, a méhek kaptárt építenek, és
mézet termelnek, a harkályok pedig ki tudják piszkálni a lárvákat a fa-
kéreg alól. De vannak sokkal furább állati képességek is. Például a tisz-
togatóhalé: ezek az apró halak a cápákat követik, arra várva, hogy a
ragadozók lakmározzanak. Miután a cápa bekapott néhány tonhalat,
kitátja a száját, a tisztogatóhalak pedig beleúsznak, hogy kitakarítsák
a húsdarabkákat a cápa fogai közül. Így a cápa ingyenes fogászati ellá- len és félelmetes. Ha az oroszlán megeszik egy zebrát, azzal jóllakik,
táshoz jut, a tisztogatóhalak pedig esznek egy jót. A cápák valahogyan majd lefekszik aludni. De ha a tűz fal fel egy fát, csak éhesebb lesz tőle,
felismerik a tisztogatóhalakat, így sosem fordul elő, hogy véletlenül és a lángok átterjednek a többi fára. A tűz egy nap alatt egy egész erdőt
a takarítószemélyzetet kapnák be. is letarolhat, hogy csak hamu marad belőle. És aki megpróbálja elkapni,
Szóval ekkor már az ősi embereknek is megvolt a maguk különleges hogy ne terjedjen tovább, azt is megégeti. Ezért aztán minden állat fél
képessége: tudták, hogyan kell kővel feltörni a csontokat, hogy kiehes- a tűztől. Jobban, mint az oroszlántól. Sőt a tűztől még az oroszlán is fél.
sék a velőt. De ami ennél is fontosabb, rájöttek, hogy eszközt készíteni Némelyik ősembert azonban elkezdte érdekelni a tűz. Bárcsak ugyan-
remek ötlet. úgy tudnák használni, ahogy a botokat és a köveket!
Nekiálltak hát botokból és kövekből újabb eszközöket barkácsolni. Szeretsz néha csak úgy belebámulni a tűzbe és nézni a lángnyelvek
Nemcsak csontfeltöréshez, hanem ahhoz is, hogy lefeszegessék a kö- táncát? Ez is az ősi elődeinktől ránk maradt emlék. Az emberek elein-
vekről a kagylókat, kiássák a földből a vadhagymát és vadrépát, vagy te nagyon óvatosan közelítettek a tűzhöz, és csak messziről figyelték.
kisebb állatokat, például gyíkokat és madarakat ejtsenek el. Talán felfedezték, hogy ha a villám lángra lobbant egy fát, köré gyűlve
Aztán az emberek felfedeztek egy minden botnál és kőnél fantaszti- élvezhetik a meleget és a fényt. De még ennél is jobb volt, hogy amíg
kusabb eszközt: rájöttek, hogyan kell használni a tüzet! A tűz kegyet- égett a tűz, nem jöttek közel a veszedelmes állatok.

12 13
 A VILÁG URAI AZ EMBEREK IS ÁLLATOK

Lehet, hogy nálunk ügyesebben ismerték fel a madarak hangját, vagy

követték a vad nyomát, esetleg jobban tudtak táncolni vagy álmodni.
Lehet… de az is lehet, hogy nem. Ezt egyszerűen nem tudjuk.
Nagyon sok mindent nem tudunk a múltról, és ha valamit nem tudunk,
mindig az a legjobb, ha azt mondjuk: „nem tudom”. A tudományban
ez különösen fontos. Ez az első lépés, mert csak miután beismerted,
be r Sapiens
F loresi em
hogy nem tudsz valamit, kezdheted el kutatni a választ. Ha azt állít-
juk, hogy már úgyis mindent tudunk, akkor minek kutatással vesződni?
2008-ban a régészek újabb meglepő felfedezést tettek. A szibériai Gye-
Neande
r-völgy nyiszova-barlang feltárása közben egy emberi ujjból származó csontra
i embe
r bukkantak. Egészen pontosan egy fiatal lány kisujjából származott, aki
úgy 50 ezer évvel ezelőtt élt.

170 cm

AZ
_ EMBEREK CSALÁDJA
110 cm
M íg a Flores szigeten megtelepedett emberek eltörpültek, Európá-
ban és Ázsia egy részén egy másik emberfaj fejlődött ki. Arrafelé
hideg volt, így ezek az emberek különösen jól alkalmazkodtak a hűvös
éghajlathoz. A tudósok Neander-völgyi embereknek nevezik őket, mi-
vel létezésük első bizonyítékaira a németországi Neander-völgy egyik
barlangjában bukkantak rá. A Neander-völgyiek körülbelül ugyan­
olyan magasak voltak, mint mi, de sokkal súlyosabbak és erősebbek.
Az agyuk is nagyobb volt a miénknél.
Mihez kezdtek a Neander-völgyiek azzal a nagy agyukkal? Nem épí-
tettek autókat vagy repülőket, és nem írtak könyveket sem. Viszont ké-
szítettek eszközöket, ékszereket és valószínűleg még sok minden mást.

24 25
A VILÁG URAI

BANÁNKALAND
_
N os, akkor mit gondolsz? Mi történhetett 50 ezer évvel ezelőtt? Mi-
féle szupererőhöz jutott a sapiens, aminek köszönhetően az egész
világot meghódította? A válasz egyáltalán nem magától értetődő. Super-
man, Pókember, Wonder Woman és a többi szuperhős a képregényekben
mind nagyon erős, gyors és bátor. A sapiens viszont semmivel sem volt
erősebb, gyorsabb vagy bátrabb a Neander-völgyieknél – és ha már itt
tartunk, egy csomó másik állatnál sem. Egy sapiensnek csekély esélye
lett volna harcban legyőzni egy farkast, krokodilt vagy csimpánzt. Még
egy vén csimpánznagyi is meg tudna verni egy világbajnok bokszolót.
Az egyetlen oka annak, hogy képesek vagyunk elkergetni a farkaso-
kat és ketrecbe zárni a csimpánzokat, az az, hogy nagy számban együtt
tudunk működni. Egy ember nem képes legyőzni egy csimpánzt, de
ezer ember már olyan hihetetlen dolgokat képes létrehozni, amiről
a csimpánzok nem is álmodnak. És éppen a titokzatos szupererőnknek
köszönhetően tudunk jobban együttműködni egymással, mint más ál-
latok. Akár vadidegenekkel is.
Vegyük például a gyümölcsöt, amit legutóbb ettél! Mondjuk, hogy
egy banán volt az. Honnan jött az a banán? Ha csimpánz lennél, neked
kellene elmenned az erdőbe banánt szedni magadnak. De mivel ember
vagy, rendszerint idegenek segítségét veszed igénybe. Nagyon kevés em-
ber szedi magának a banánt. A legtöbb esetben azt a banánt tőled több
ezer kilométerre termeszti valaki, akit sosem láttál, és soha nem is fogsz
látni. Aztán más idegenek teherautóra, vonatra vagy hajóra rakodják,
és elszállítják hozzátok a boltba. Aztán te elmész a boltba, kiválasztod
a banánt, odaviszed a pénztároshoz, és adsz neki érte valamennyi
pénzt. Így jutsz hozzá a banánhoz.

40 41
 A VILÁG URAI
nap mint nap találkozol. Akikkel kölcsönösen ismeritek egymás titkait.
Ha hóviharba kerülnél, vagy felkergetne a fára egy medve, kit hívhatnál
segítségül?
Ha olyan vagy, mint az emberek többsége, a listádon százötvennél
kevesebb név lesz. A tudósok jó sok embert megkértek arra, hogy írjon
ilyen listát. Az eredményt látva kiderült, hogy gyakorlatilag lehetetlen-
ség százötvennél több emberrel közeli kapcsolatot kialakítanunk.
Most azt számold össze, hogy hány emberrel találkozol egy nap! Szá-
molj bele mindenkit, aki elmegy melletted az utcán! Aki egy buszon uta-
zik veled. Akivel együtt jársz iskolába. Akivel ugyanott szoktatok vásá-
rolni. Aki kimegy a meccsre, amire te is. Mit gondolsz, hányan lesznek?
Ha egy olyan nagyvárosban élsz, mint amilyen, mondjuk, London
vagy Tokió, valószínűleg több ezren. Elképesztő, nem? Hiába ismersz
csupán százötven embert, idegenek ezreivel találkozol minden alka-
44
A SAPIENS -SZUPERERŐ
lommal, amikor elmész egy nagy bevásárlóközpontba, stadionba vagy
pályaudvarra. Ha csimpánzból akarnál több ezret bezsúfolni ezekre
a helyekre, az eredmény teljes káosz lenne. Az emberek azonban nap
mint nap ezrével zsúfolódnak össze, és az esetek nagy részében teljesen
normálisan viselkednek.
Így győzték le sapiens őseink a Neander-völgyieket és a többi em-
berfajt évezredekkel ezelőtt. Csak a mi ük-ük-üknagyszüleink tudtak
tömegesen együttműködni, akár idegenekkel is. Több együttműködő
embernek több ötlete támadt arra, hogyan készítsenek eszközöket, ke-
ressenek élelmet, vagy gyógyítsák a sebeiket.
A Neander-völgyiek csak a közeli rokonaiktól és barátaiktól tanulhat-
tak valamit, vagy kérhettek segítséget, a sapiensek azonban egy csomó
olyan emberre is támaszkodhattak, akiket nem ismertek annyira jól. Így
aztán önmagában egy sapiens hiába nem volt okosabb egy Neander-­
45
 A VILÁG URAI HOGYAN ÉLTEK AZ ŐSEINK?

JÁTÉKSZABÁLYOK
_
tudhatjuk biztosan, hogy milyen szabályokat követtek a szungiri, ohalói,
lascaux-i és stadeli emberek, mert erről nem maradt ránk elég bizonyí-
ték. És azt a keveset is sokféleképpen lehet értelmezni.
Vessünk egy pillantást az alábbi barlangrajzra! Gyűjtögető emberek

M iféle szabályokat követtek a gyűjtögetők? Nos, a szabályok nem

voltak mindenütt egyformák, mert nem egy nagy égi isten hozta
őket. Az egyes helyeken különböztek az állatok, a fák és a kövek, ezért
festették a Lascaux-barlang falára, körülbelül 17 ezer évvel ezelőtt. Sze-
rinted mit ábrázol a kép?
Abban bizonyára sokan egyetértenének, hogy a rajz bal oldalán egy
aztán az emberek is más és más szabályokban hittek. Szungirban nem madárfejű ember, tőle jobbra egy bölény, alattuk pedig egy másik ma-
azok voltak a szabályok, amik Ohalóban, ott pedig megint mások, mint
Lascaux-ban vagy Stadelben. A najakák szabályait megismerhetjük,
mert beszélhetünk velük, és megkérdezhetjük tőlük. Azt viszont nem

120 121
 A VILÁG URAI
dár látható. Na jó, de mit jelent mindez? Egyes régészek szerint a bölény
megtámadta az embert, és az éppen holtan esik össze. Alatta a madár
pedig a szellemét jelképezi, ami a halál pillanatában elszáll. Sőt lehet,
hogy az a nagy, ijesztő bölény sem közönséges állat, hanem magának
a halálnak a jelképe. Az említett régészek tehát úgy vélik, a kép annak
a bizonyítéka, hogy a 17 ezer évvel ezelőtt élt emberek abban hittek,
hogy ha meghalunk, a szellemünk kiszabadul a testünkből, és felszáll
az égbe, aztán talán új testben születik újjá. Hát lehet, hogy így volt.
És lehet, hogy nem. Semmilyen módon nem deríthetjük ki, helyes-e
ez az elmélet. Elképzelhető, hogy az ember azért látszik madárfejűnek,
mert aki rajzolta, nem volt túl ügyes a rajzolásban. Végül is a keze meg
a lába sem valami meggyőző. És ha tényleg madárfejű is, nem lehet,
122
HOGYAN ÉLTEK AZ ŐSEINK?
hogy ő valami kőkorszaki Batman vagy Superman, aki a gonosz bölény-
szörnnyel harcol, és felrepül, amikor az rátámad?
Vagy, ha úgy nézzük, talán nem is esik össze, csak kitárja a karját,
mert szeretné megölelni a bölényt. Az meg azért hajtja le a fejét, hogy
hozzábújjon. Lehetséges, hogy a kép az ember és a bölény barátságát
ábrázolja, nem? De fogadni mernék, hogy ha még néznéd egy darabig
a rajzot, és szabadjára eresztenéd a képzeleted, egy sor ugyanennyire
valószínű megfejtést találnál ki.
Ha nem tudunk valamit, azt a legjobb őszintén bevallani. Például nem
igazán tudjuk, hogy miben hittek és milyen történeteket meséltek a kő-
korszaki emberek. Ez az egyik legnagyobb hiányosság az ismereteink-
ben az emberi történelemről.
A CSEND FÜGGÖNYE
Eddig arról beszéltünk, hogyan éltek általában a kőkorszaki emberek.
Csakhogy az emberek életében a fontos dolgok nem „általában” történ-
nek. A történelmet konkrét események alkotják, és a legtöbb történe-
lemkönyv ezeket írja le részletesen.
Egy olyan történelemkönyv például, amelyik az első holdra szállásról
szól, biztosan aprólékosan ecseteli, hogyan érte el 1969. július 20-án,
pontosan este 8 óra 17 perc 40 másodperckor a Hold felszínét az Eagle
(„Sas”) nevű űrhajó egy Nyugalom bázis nevű helyen. Két ember volt
a fedélzetén: Neil Armstrong és Buzz Aldrin. (Egy harmadik űrhajós,
Michael Collins az anyahajó, a Columbia fedélzetén várta őket.) Armst-
rong ezután hívta a houstoni műveleti parancsnokságot a Földön, és azt
mondta nekik: „Houston, itt Nyugalom bázis. A Sas leszállt.” Legalább
600 millió ember szegeződött a tévéje vagy a rádiója elé, és hallotta
123
 A VILÁG URAI HOVÁ TŰNT AZ A SOK ÁLLAT?

AUSZTRÁLIA ÓRIÁSAI
Amikor azok az emberek partot értek, még semmit sem tudtak Auszt-
ráliáról. Költöztél már új városba, vagy mentél új iskolába? Nehéz hely-
zet, igaz? Nem tudod, kik a jó fejek, és kiket kell kerülni. Ha jön egy
tanár a folyosón, nem tudod, köszönj-e neki, vagy jobb, ha félreállsz
az útjából. Nem tudod, melyik csapból a legjobb inni, és hol lógnak
a menők.
Kicsit így érezhették magukat az első emberek, akik Ausztráliába
érkeztek. Korábban még sohasem járt ott ember, ezért semmit sem
tudtak a vidékről. Például melyik gomba és bogyó ehető, és melyik mér-
gező? Az arra ugráló kenguru veszélyes vagy ártalmatlan? Vajon hol
találnak vizet és kovakövet? Fogalmuk sem volt…
Ahogy nekiálltak felfedezni új otthonukat, mindenféle hatalmas és
furcsa állatra bukkantak. Ausztráliában akkoriban nem csak olyan
kenguruk éltek, amilyeneket ma ismerünk. Voltak óriáskenguruk, ame-
lyek kétméteresre is megnőttek, és 200 kilót nyomtak. Rájuk vadászott
a Thylacoleo, egyfajta kenguruoroszlán, amelyet erszényes oroszlánnak
is neveznek. Nagy volt, és vérszomjas, akár az oroszlán, de a kicsinyeit
erszényben hordta, mint a kenguru. Ausztrália síkságain hatalmas, röp-
képtelen madarak, a Genyornisok futkároztak. Nagyobbak voltak egy
embernél, és méretes tojásokat raktak – egyetlenegyből is kijött volna
egy gigaadag rántotta!
Az erdőkben óriási koalák éltek, a napon sárkányszerű gyíkok sütké-
reztek, a fűben ötméteres kígyók tekergőztek. Egy ilyen kígyó akár há-
rom gyereket is játszva lenyelhetett, és még mindig maradt volna hely
a gyomrában! De minden itteni állat közül a Diprotodon nőtt a legna-
gyobbra. Háromtonnás volt, és akkora, mint egy terepjáró.

Megaloceros
giganteus Megatherium
Procoptodon (óriásszarvas) (óriáslajhár)

Óriásmoa Vonambi Megalania Diprotodon Glyptodon Földilajhár

A VILÁG KIHALT
134
ÓRIÁSAI 135
 A VILÁG URAI
KŐVILÁG?
_
T ehát szinte minden tárgyi bizonyí-
ték, ami a kőkorszakból ránk ma-
radt, kőből van, ezért nevezzük kő-
korszaknak. De az az igazság, hogy
ez nagyon félrevezető név. Ha az
ember meghallja a „kőkorszak”
szót, arra gondol, hogy akkoriban
minden kőből készült: az emberek
kőágyban aludtak, kősapkát és kő-
cipőt hordtak. Valójában a legtöbb
holmi fából, szalmából, állatbőrből
és madártollakból volt. Csakhogy
ezek az anyagok már régen eltűn-
tek, és csupán a kövek maradtak
meg. Ezért is olyan nehéz kideríteni, ho-
gyan élhettek az ük-ük-üknagyszüleink
a kőkorszakban.
Szerencsére más módja is van annak,
hogy megtudjuk: nem az ősrégi köveket
kell tanulmányozni, hanem az élő embe-
reket. Még ma is van a világon néhány
hely, ahol az emberek úgy élnek, ahogy az
őseink, és ha ellátogatunk hozzájuk, sokat
tanulhatunk.
Az embereket alapjában véve három
csoportra lehet osztani: akik megtermelik
92
HOGYAN ÉLTEK AZ ŐSEINK?
maguknak az élelmet, akik megveszik, és akik
vadászattal és gyűjtögetéssel szerzik meg.
Akik megtermelik, azok a gazdálkodók.
Ők például búzát termesztenek, és kenye-
ret sütnek belőle, vagy almafát ültetnek,
hogy ehessenek almát. Esetleg tyúkokat
tartanak, és megeszik a tojásaikat, sőt
néha magukat a tyúkokat is.
Ma a legtöbb ember a második csoport-
ba tartozik: ők nem maguknak termelik
az ennivalót, hanem vásárolják. Ha meg-
éheznek, elmennek a boltba kenyeret, al-
mát és tojást venni. Vagy fogják az okos­
telefonjukat, és rendelnek pizzát.
Kőkorszaki őseink se nem termelték, se
nem vették az ételt: ők vadásztak és gyűj-
tögettek. Ezt csinálják az állatok is. A zsirá-
fok nem ültetnek fákat, és az oroszlánok
sem boltban veszik a zsiráfhúst. A zsiráfok a
szavannán növő fák lombját legelik, az orosz-
lánok pedig vadásznak a zsiráfokra. A mi
őseink is vadon élő növényeket gyűjtögettek,
és vadállatokra vadásztak. Gyakran úgy is ne-
vezzük őket, hogy vadászó-gyűjtögető – vagy
röviden: gyűjtögető – emberek, mivel az élel-
müket a vadonból gyűjtötték össze.
Még ma is található a világon néhány em-
bercsoport, amelyik vadászattal és gyűjtöge-
téssel jut élelemhez. Nem házakban és váro-
sokban laknak, és nem dolgoznak gyárakban
93