=

1952. MÁJUS

– Franziska Lichtenthal kisasszony!

Marion becsukta a könyvét, és a húgára, Fannyra nézett.
– Úgy tűnik az igazgató nem vesztegette az idejét anyára,
egyenesen apához fordult.
Fanny idegesen az ajtóra pillantott.
– Ha csak ezért hazajött, akkor valóban nagyon mérges.
– Másra számítottál?
Fannynak nem volt ideje válaszolni, mert az apja már a sza-
lon ajtajában állt, mogorván méregette tizenhat éves lányát, aki
a földön ült. Fanny ölében a kutya, ő maga pedig akár egy ma
született bárány, úgy nézett a fölébe magasodó alakra.
– Igen, papa?
– Went igazgató hívott az imént. Sejted, hogy miért?
– Talán félretárcsázott?
Marion szája széle megrándult, ami persze nem kerülte el
az apja figyelmét. A szeme szigorúan megvillant, majd ismét
a kisebbik lánya felé fordult.

Nora_Elias_A_szepsegszalon_2_PRESS.indd 7 2022. 09. 01. 13:12

 – Én ezt nem találom olyan viccesnek, ifjú hölgy. – Fanny
hallgatott, majd hátravetette szőke fürtjeit, és dacosan viszo-
nozta apja tekintetét. – Határozottan megtiltottam, hogy talál-
kozz azzal a fickóval!
Az a bizonyos fickó a tizennyolc esztendős Lukas von Buch­
wald volt. Fanny fülig beleszeretett, az apja viszont haszontalan
semmirekellőnek tartotta.
– Két hét szobafogság! – hangzott az ítélet.
– Ezt nem teheted.
– Dehogynem. Efelől ne legyenek kétségeid.
– Mi lesz az istállóval?
– Egy ideig nélküled kell boldogulniuk. Mostanában új, bos�-
szantó szokásokat vettél fel.
Fanny összeszorította a száját. Apjára nézett, azután ­elfordult,
és megint a kutyát kezdte simogatni, aki boldogan tűrte a ké-
nyeztetést. Még a szemét is lehunyta.
– Nincs mondanivalód számomra? – kérdezte az apja, de
Fanny makacsul hallgatott. – Rendben van – zárta le a beszélge­
tést Dominik Lichtenthal, és kirontott a szalonból.
– Tényleg ennyire fontos ez? – kérdezte Marion. – És egyál-
talán, mit keres az iskoládban? Neki nincsenek órái?
– Lógott, hogy velem találkozhasson.
Marion nem fűzött további megjegyzést az esethez. Nem
tudta, mire vélje ezt az egészet, de nem akart nyíltan a fiú ellen
fordulni, mert ezzel eljátszaná Fanny bizalmát.
Miután Lukas von Buchwald belopódzott az iskolába, nem
akartak lebukni, így aztán besurrantak az első nyitott ­helyi-

Nora_Elias_A_szepsegszalon_2_PRESS.indd 8 2022. 09. 01. 13:12

 ségbe. Történetesen Wendt igazgató irodájába. Odabent Fanny
véletlenül felborított egy tintatartót, a kibugyogó tinta pedig,
akár valami színes áradat elöntötte a nagy íróasztalt, rajta
a ­tu­catnyi irattartót és aláírni valót. A titkárnő éppen kávét ho­
zott az igazgató úrnak, és egyenesen Fannyba ütközött. Ez volt
az a pillanat, amikor Wendt is megjelent az irodában. Hirtelen
fel­indulásból lekevert egy frászt Fannynak, Lukast pedig fülön
ragadta, és kihajította az iskolából.
– Meg kellett volna mondanod apának, hogy az igazgató
meg­ütött.
– Nem számított volna.
– Tudod, hogy nem tűri az ilyesmit. – Egy tanár egyszer a
mutatópálcával rácsapott az akkor tízéves Marion kezére. Az
apja bement megfenyegetni a tanárt, hogy ha még egyszer ilyet
tesz, a hátán töri szét a pálcáját.
– A lányomat ne verje! – mondta. – Büntesse meg, adjon
neki feladatot, tartsa bent az iskolában tanítás után, de soha
többé ne emeljen rá kezet!
– Ez most nem érdekes. – Fanny felállt. – Gyere Mortimer!
– hívta a kutyát. Mortimer aprócska keverék kankutya volt,
aki hét éve lakott náluk, és árnyékként követte Fannyt minden-
hová. – Kimegyünk a kertbe. Azt talán még nekem is szabad.
Marion utánuk nézett, összecsukta a magazinját, amelyben
egészen addig elmerült, majd felállt. Hamarosan két óra. Ideje
beöltözni a kórházi műszakhoz. Előző évben tette le a záróvizs-
gáját, és kiemelkedő eredménnyel fejezte be orvosi tanulmá­
nyait. Sajnos már korábban ráébredt, hogy szereti ugyan az

Nora_Elias_A_szepsegszalon_2_PRESS.indd 9 2022. 09. 01. 13:12

 orvos­lást, de az orvosnők hétköznapjait nem. Eredetileg a
gyógyszerészettel kacérkodott, végül mégis az orvostudomány
mellett döntött, azon belül is a bőrgyógyászat izgatta. Nagy-
nénjének, Charlotténak a férje, Conrad Rudorf is bőrgyógyász
volt. Azonban sajnos elesett a háborúban. Férj és feleség együtt
alapított orvoskozmetikai céget, és kapóra jött, hogy Charlotte
gyógyszerészként jól ismerte a hatóanyagokat. Ez a munka le-
nyűgözte Mariont. Ugyan a nagynénje és az anyja között feszült
volt a viszony, de ő jól kijött az unokatestvéreivel, Emmával és
a bátyjával, Leopolddal, a Dr. Rudorf Kosmetik cég első számú
örökösével.
Marion a szobájában átöltözött, újra rápillantott az órára,
és nagyot sóhajtott. Ami a jövőjét illeti, már hónapokkal ko­­­ráb­
ban meghozta a végleges döntést, bár erről eddig senkinek nem
szólt. Az apja igen büszke volt rá, amikor a Charitében meg­
kezdte az orvosi pályafutását. Vajon mennyire lesz csalódott?
Fel­hánytorgatja majd azt a rengeteg munkát és költséget, amit
be­ál­do­zott, hogy a lánya diplomás lehessen? Megpróbálja majd
jobb belátásra bírni? Ő maga sokat vívódott, és igen alaposan
meg­fontolta a döntését. A világ a bátraké, szokták mondani.
Most majd kiderül, ez érvényes-e rá is.
Helena megtartotta a friedrichstraßei házat, ahol minden
elkezdődött. Tovább üzemeltette a helyben működő szépség­
szalont is, bár még a háború előtt nyitott egy sokkal na­gyobb,
elegánsabb második szalont. A Friedrichstraßéhoz ­azon­­ban
sok-sok emlék kötötte, így nem tudta rávenni magát, hogy
meg­­­váljon az eredeti üzlethelyiségtől. Természetesen kisebb-­

10

Nora_Elias_A_szepsegszalon_2_PRESS.indd 10 2022. 09. 01. 13:12

 nagyobb átépítéseket végeztetett rajta. Lebonttatta a válasz­falat
az eladótér és az anyag-előkészítő labor között, így létrejött egy
újabb kezelőhelyiség, vagyis az eredeti szépségszalon ­egészen
hátra került. A fenti lakást, ahol kezdetben ő és a húga, Char-
lotte lakott, szintén a kezelésekhez akarták átalakítani, de a há­­­­­
borúban oly sokan veszítették el a fedelet a fejük fölül, hogy úgy
érezték, tapintatlanság lenne ezekben a lakóterekben ­üzleti te-
vékenységgel foglalatoskodni. Pénzük volt elég, hiszen a Rosen­
berg kozmetikai vállalkozás már a harmincas években jelentő­
sen terjeszkedett, és szinte ontotta magából a pénzt. Most egy
újabb szépségszalon nem lendített volna sokat az üzleten.
A fenti lakásban eleinte két hontalan család húzta meg magát.
Két-két szobát kaptak, a konyhán és a fürdőszobán osztoztak.
Helena szerényen ennyivel járult hozzá a háború okozta szen-
vedések enyhítéséhez. Végre érezte, hogy tehet valamit, még ha
csak két családnak tudott is átmeneti otthont biztosítani. Idő-
közben javult a helyzet, de a lakhatást biztosító helyiségekre a
továbbiakban is szükség volt. Dominik renováltatta a két lakást,
és azóta bérbe adták.
A Rosenberg cég hatalmas léptekkel haladt a fejlődés útján.
Helena kozmetikumait külön laborban állították elő, és ren-
geteg embert foglalkoztattak. Ugyan Helena volt a tulajdonos,
de egyúttal az üzletvezető, a könyvelő és a pénzügyi vezető is.
Mivel Helenát továbbra is a kutatás és a fejlesztés érdekelte a
leg­jobban, a legtöbb idejét ezzel töltötte.
Ezen a délutánon a szokásosnál kicsit korábban hagyta ott a
céget, mivel Dominik beszámolt neki Fanny iskolai ­kalandjáról.

11

Nora_Elias_A_szepsegszalon_2_PRESS.indd 11 2022. 09. 01. 13:12

 Annyira jellemző ez az egész. Bármiről volt is szó, eltűnt egy
szelet torta az iskolai bazárból vagy a gyereket el kellett hozni
az iskolából, mert rosszul érezte magát, rögtön Helenát hívták,
pedig Dominik a charlottenburgi gyárából hamarabb eljutott
volna az iskolába, mint Helena Tegelből. Ha azonban olyasmi
történt, amit az igazgató véleménye szerint sürgősen szankcio­
nálni kellett, azonnal Dominikhoz fordult. Helena ehhez már
rég hozzászokhatott volna, hiszen így volt ez akkor is, amikor
Marion járt iskolába. De hiába, ezen mégis újra meg újra fel-
bosszantotta magát.
Amikor Helena kinyitotta a berlin-grunewaldi villa ajtaját,
Mortimer már rohant is az előcsarnokba. Körbetáncolta, fel-fel-
ugrált rá, majd a hátsó lábára állt, amit Fanny sokat gyakorol-
tatott vele. Helena leguggolt hozzá, megvakargatta a füle tövét,
majd felegyenesedett, és Fannyra nézett, aki Mortimert követve
már a szalon előtt állt.
– Lukas von Buchwald?
Franziska némán bólintott.
– Tudhattad volna, hogy ez mindenképpen valamiféle bot-
rányhoz vezet.
– Azt nem tudtam, hogy ez lesz.
– De belementél, hogy együtt elrejtőzzetek az isko­lában.
– Ha már egyszer ott volt…
– Hogyan reagáltak a szülei?
Fanny megrántotta a vállát.
Helena még vacsora előtt megtudta. Von Buchwald úr telefo­
nált, és Dominikkal kívánt beszélni.

12

Nora_Elias_A_szepsegszalon_2_PRESS.indd 12 2022. 09. 01. 13:12

 – Meg kell elégednie velem – közölte Helena hűvösen.
Von Buchwald Dominikot arra ösztönözte, hogy személye-
sen lépjen közbe, ha netán a lánya a továbbiakban iskolakerü-
lésre bátorítaná a fiát.
– Nem tűrhetem el az ilyesmit – fejezte be a monológját Von
Buchwald, majd lecsapta a telefont.
– Papa két hét szobafogsággal büntetett – panaszolta Fanny.
– Valahogy ki fogod bírni. – Se Helena, se Dominik nem bí-
rálta fölül soha azt, ha a másik szülő döntést hozott a gyerekek­
kel kapcsolatban.
Fanny megadóan sóhajtott.
– Készen vagy a háziddal?
– Igen, még a büntetésfeladatot is megcsináltam.
Helena bólintott, és kiment a konyhába, ahol a vacsora már
előkészítve állt a pulton. Egyetlen házvezetőnőt, egy tanult
szakácsot alkalmaztak. A korábbi, bentlakó alkalmazottakkal
ellen­tétben, a házvezetőnő reggel nyolckor érkezett, és délután
ötkor távozott, a hétvégéje pedig szabad volt. Rajta kívül he-
tente egyszer egy takarítónő is járt a házhoz. Elmúltak azok az
idők, amikor a személyzet szünet nélkül a rendelkezésükre állt,
de már nem is volt erre szükség. Például a mosógéppel sokkal
gyorsabban lehetett haladni, így fölöslegessé vált előre meg-
szervezni egy teljes mosónapot.
A kutyus kijött az előszobába, leült, kissé félrehajtotta a fejét,
és csillogó szemmel nézett Helenára.
– Máris vacsoraidő volna? – pillantott az órájára. – Legyél
még egy órácskát türelemmel! – Odalépett a pulthoz, és ki­

13

Nora_Elias_A_szepsegszalon_2_PRESS.indd 13 2022. 09. 01. 13:12

 húzott egy fiókot. Mortimer szorosan a nyomában volt, mert
tudta, miféle kincsek rejlenek odabent. Akárcsak Helena első
kutyája, Estelle, Mortimer is majd megveszett a szárított mar-
habőrért. Helena adott neki egy keveset, majd együtt vissza-
mentek az immár üresen árválkodó szalonba. Helena rágyúj-
tott, és mélázva figyelte a kutyát, ahogy a finomságot rágcsálja.
Az első kutyáját, Estelle-t az utcán szedte össze, és tizenhét
évet éltek együtt. Még kölyök volt, amikor Helena rátalált, és
örökbe fogadta. Csak a gyerekeit és az anyját szerette jobban
Estelle-nél, állapította meg egyszer Dominik kissé lemondóan.
– Téged másképpen szeretlek – magyarázta Helena a fér­
jének.
Helena boldog volt, hogy Estelle ilyen magas életkort élt
meg, de évről évre egyre jobban rettegett, hogy közeledik a
búcsú pillanata. Egy délután Estelle furcsán dülöngélni kezdett,
mintha az egyik oldala elgyengült volna. A hatéves Fanny azt
hitte, hogy a kutya csak mórikálja magát.
– Nézd, mama, milyen mulatságosan jár Estelle!
Helena azonban abban a pillanatban tudta már, hogy el-
érkezett az idő. A nap hátralévő részében Estelle a kosarában
heverészett, és azért sem kelt fel, hogy egyen. Még a ­kedvencei
kedvéért sem. Időről időre hűséges kutyaszemekkel felnézett a
gazdájára. Éjszakára Helena a kutya kosarát a szobájába vitte,
az ágya mellé tette, és egy pillanatra sem tudta lehunyni a sze-
mét. Keze Estelle meleg bundáját simogatta, mert érezni akarta
a lélegzetvételét.

14

Nora_Elias_A_szepsegszalon_2_PRESS.indd 14 2022. 09. 01. 13:12

 Helena kora reggel kelt, miközben Dominik még aludt mel-
lette. Leült a kis kosár mellé, simogatta a kutyát, aki csukva
tartotta a szemét, de még lélegzett. Talán – gondolta Helena –
maradt még egy kis időnk. Talán csak némi nyugalomra van
szük­sége. Azután Estelle kinyitotta a szemét, és megpróbált
feltápászkodni.
– Maradj, kicsikém! – simogatta meg a fejét Helena. – Bú-
csúzzunk!
Estelle újra lehunyta a szemét, és vett még egy utolsó léleg-
zetet.
Ezek után Helena nem akart többé kutyát. Amikor Dominik
nővére, Ariana felvetette, hogy vásároljanak másikat, és talán
olyat is találnak, amelyik Estelle-re hasonlít, Helena csaknem
nekiesett a sógornőjének. Azután rátalált Mortimerre, szinte
éppen úgy, mint Estelle-re. A háború után Helena járta a ­városi
piacokat, hogy ennivalót hajtson fel a családjának, amikor meg-
látta a törmelékben kotorászó, nyilván valami élelmet kereső
kiskutyát. Fekete foltos, piszkosfehér volt, dús és ragacsos szőr­
zetű. Reménykedve pillantott fel rá, de Helena, karján a kosár-
ral, továbbment.
– Sajnálom kicsikém, de ez nekünk is alig elég.
A kutya mégis követte, és akkor is lépést tartott vele, amikor
Helena sietősebbre fogta.
– Ennek nincs értelme – mondta a kutyának –, keress valakit,
akinek kevesebb éhes szájat kell etetnie!
A kutya azonban nem tágított, és a házig követte őt.

15

Nora_Elias_A_szepsegszalon_2_PRESS.indd 15 2022. 09. 01. 13:12