Aki nem ismeri a fákat, eltéved az erdőben –

aki nem ismeri a meséket, eltéved az életben…

Száz farkas
ALBÁN MESE

Egy ember magában vándorolt, és egyszer csak egy igen-igen

sűrű erdőbe ért. Olyan magas bükkfák, lucfenyők és jegenyefe-
nyők emelkedtek ott, hogy az ember még delelőn sem láthatta a
napsugarakat. Amikor sehol sem látott sem házat, sem kuny-
hót, sem embert, sem madarat, a szegény vándort
olyan nagy félelem fog-
ta el, hogy lélekszakadva
rohanni kezdett, ahogy a
tüdeje és a lába bírta. Ami-
kor kiért egy tisztásra,
egy emberrel találkozott.
Ez látva, hogy a vándor
reszket, mint a nyárfa-
levél, sápadtan remeg,
mint a gyertya lángja,
és fulladozik, mintha va-
laki halálra üldözte volna, köszönés
helyett megkérdezte tőle:
– Mi lelt téged, barátom, hogy így kifulladtál, és
hogy ilyen megviselt az arcod? Talán valamilyen ve-
szedelembe keveredtél?
– Bizony, barátom! Azt hittem, nyomban el-
pusztulok. Hajszálon múlt, hogy megmenekül-
tem… Mintha másodszor is megszülettem volna.

11

Bajzáth 2.indd 11 21/02/23 16:49

 Egy nagy fa alatt a gomba is könnyebben él!

A gomba és a tölgycsemete
LET T MESE

Gomba egy tölgyfatönk mellett bújt ki a földből. Kibújt, és nőtt,

egyre magasabbra emelte kalapkáját. Ugyanakkor kinőtt egy fia-
tal kis hajtás is a tönk oldalából. Morgott a Gomba, mérgelődött:
– Nem szégyelled magad, te kis hitvány hajtás, majdnem a fe-
jemre nősz! Nem tudtál más helyet találni magadnak? Itt amúgy
is szűk a hely.
– Nőj csak békességben! – felelte
a kis Tölgycsemete. – Ha nem
elég a hely neked, majd
arrébb húzódom.
Másnap a Gom-
ba újra mérgelődni
kezdett:
– Olyan szű-
ken vagyok itt,
hogy még a ka-
lapomat se tu-
dom megigazítani!
– Ne panaszkodj! – csitította a Tölgycse-
mete. – Van itt még hely elég!
Harmadnapra a Gomba megvénült, és az
oldalára dőlt.
– Látod, ez a vége a pöffeszkedésednek –
mondta a Tölgycsemete. – Nem is volt szük-
séged olyan sok helyre!

Bajzáth 2.indd 17 21/02/23 16:49

Bajzáth 2.indd 30 21/02/23 16:50
Bajzáth 2.indd 31 21/02/23 16:50
 Szent László füve

A genciána, azaz Szent László füve évelő, őshonos, védett

növényfajunk. Sokféle elnevezése ismert: kígyótárnics,
keresztfű, epefű stb. Legfeljebb fél méter magasra nő.
Levelei lándzsa alakúak, virágai sötétkékek, és júniustól
augusztusig virítanak.
Régebben gyógynövényként hasznosították. Abban, hogy
korábban az emberek mit tartottak gyógynövénynek, köz-
rejátszott a tapasztalás, a hagyomány és a hiedelem.
A növényekben lévő hatóanyagokat a tudomány is kutat-
ja, és némelyiket a korszerű gyógyszeripar hasznosítja.
Amikor még nem voltak gyógyszerek, a Szent
László-füvet pestises betegek gyógyítására
is használták. (Ma már antibiotikum-
mal kezelik ezt a betegséget.)
A népi gyógyászatban a
kígyótárnics gyökerét
gyomorerősítő, étvágyger-
jesztő, lázcsillapító hatásúnak
tartják. Étvágygerjesztő hatása
abban nyilvánul meg, hogy mi-
vel nagyon keserű, utána
azonnal eszünk valamit,
hogy elmúljon a kelle-
metlen íz.

Képzelj el egy növényt,

ami minden betegséget
meggyógyít!
Milyen volna?

Bajzáth 2.indd 32 21/02/23 16:50

Bajzáth 2.indd 94 21/02/23 16:51
Bajzáth 2.indd 95 21/02/23 16:51
 Sün és róka

A sünök éjszaka vadásznak, és általában magányosan

élnek. Téli álmot alszanak, mint a medvék. Elsősorban ro-
varokkal táplálkoznak, de megeszik a csigákat, férgeket,
madárfiókákat, a tojásokat, kisebb kígyókat és a békákat
is. Bár gyakran ábrázolják almával a hátán, csak néha fo-
gyaszt gyümölcsöt.
Magyarországon a keleti sün él, amely legfeljebb 35 cm
hosszú, testtömege 400–1900 g. A legnagyobb példány
sem nehezebb, mint egy nagyobb kenyér.
Éles foga van, veszély esetén tüskés, szúrós labdává
gömbölyödik.

Rókának Magyarországon többnyire a vörös színű vörös

rókát hívják. Füle nagy, farka hosszú és bozontos. Föld
alatti rejtekben, úgynevezett kotorékban él. Mindenevő.
A bogarak, gyíkok, nyulak, kacsák mellett gyümölcsöket
is fogyaszt. Állandó jelzője a „ravasz”, a róka a mesékben
mindenkit rászed, de a valóságban is jól alkalmazkodik a
természeti viszonyokhoz. A szaga viszont nem túl kellemes.

Gömbölyödj össze,
amennyire csak tudsz!
Gömbölyödj labdává!

96

Bajzáth 2.indd 96 21/02/23 16:51

Bajzáth 2.indd 134 21/02/23 16:52
Bajzáth 2.indd 135 21/02/23 16:52
 Cinege

A cinegék – vagy más néven cinkék – hasznos rovarpusz-

títók (tehát ragadozók), de a téli időszakban magvakkal,
bogyókkal is táplálkoznak. A föld nagy részén honosak,
Magyarországon például hét cinegefaj él.
A széncinegéről így ír Herman Ottó: „Veréb nagyságú, na-
gyon eleven madár. […] Fészekalja nyolc, tizenkét, nagy
néha tizenöt is. A formás tojáskák tiszta fehér alapon
szép rozsdaszínű, sűrű szeplőzéssel.
Hasznosságban és elevenségben ez a cinegék vezére.
Nyugtalan, dolgos, hangos és mindig jókedvű. Hajnaltól
napestig folyton munkálkodó. Megragad az ágacska leg-
végén, fejjel lefelé, és vizsgálja a koronarügyet, vajon nem
rontja-e valami gonosz nyű vagy bogár? […] Az ő szavát
érti a magyarság leginkább. Ő hirdeti a szőlőnyitást Bor-
sodban, mondván tavaszkor: »Nyitnikék, nyitnikék, nyitni-
kék!« […] Minden védelmet érdemlő, szép és jó madárka.”

Utánozd a cinege hangját!

136

Bajzáth 2.indd 136 21/02/23 16:52