1

Netley Cottage, Biddington, Dorsetshire, 1818

– Mégsem vesz feleségül? – ismételte Miss Talbot, mert nem

hitt a fülének.
– Sajnos nem – felelte Mr. Charles Linfield, és furcsán, szé-
gyenkezve elhúzta a száját. Ilyen grimaszt inkább akkor vág az
ember, amikor lemondja a jó barátja születésnapi meghívását,
és nem akkor, amikor véget vet egy kétéves jegyességnek.
Kitty elkerekedett szemmel bámult rá. Katherine Talbot-
nek – akit a családja és a közeli ismerősök egyszerűen Kittynek
hívtak – nem volt szokása értetlenül állni mások szavai előtt.
A családja és egész Biddington olyan lánynak ismerte őt, aki-
nek vág az esze, és minden szorult helyzetből ügyesen kivágja
magát, de ebben a pillanatban szóhoz sem jutott a döbbenet-
től. Úgy volt, hogy hamarosan feleségül megy Charleshoz. Évek
óta erre készült – erre most kútba esik a terv? Ilyen hír h
­ alla­tán
mit kellene mondania? Mit kellene éreznie? Egyik pillanat­­ról
a másikra a feje tetejére állt a világ, Charles mégis pontosan
ugyanúgy nézett ki, ugyanazt az öltözéket viselte, amelyet Kitty
már ezerszer látott rajta, azzal a különös hanyagsággal, amely
kizárólag a tehetőseknek áll jól: bonyolult hímzéssel díszített
mellényét félregombolta, élénk színű selyemsálját pedig ahe-
lyett, hogy csinos masniba kötötte volna, rendetlenül össze-

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 9 2022. 08. 21. 21:12

 gubancolta. Legalább kiöltözhetett volna az alkalomra, gon-
dolta Kitty növekvő felháborodással, ahogy a szerencsétlen
nyakkendőt vizslatta.
Kitty felindultsága kiülhetett az arcára is, Mr. Linfield le-
ereszkedő, idegesítő grimaszának helyét ugyanis egy duzzogó
iskolás fiú morcos kifejezése vette át.
– Ugyan, ne nézzen így rám! – csattant fel Mr. Linfield. –
Hi­­vatalosan soha nem ígérkeztünk el egymásnak.
– Soha nem ígérkeztünk el egymásnak? – Kitty egészen fel-
bátorodott, mert érezte, hogy elönti a méreg. Alávaló fráter! –
Két esztendeje beszélünk házasságról. Egyedül anyám halála és
apám betegsége miatt halogattuk eddig. Ígéretet tett nekem…
Oly sok mindent megígért!
– Mindez csupán gyermeteg ábrándozás volt – ­tiltakozott a
férfi. – Egyébként is – tette hozzá konokul –, csak nem ­lép­­hettem
vissza, amikor az apja a halálán volt! Nem lett volna elegáns.
– Ó, és most, hogy meghalt – még egy hónap sem telt el, mi-
óta eltemettük szegényt –, most nyugodt szívvel faképnél hagy-
hat? – fakadt ki Kitty mérgesen. – Most talán elegáns?
Mr. Linfield beletúrt a hajába, a tekintete az ajtó felé r­ eb­­-
bent.
– Hallgasson ide, nincs értelme ezen vitatkozni, amikor ke-
gyed így viselkedik. – A férfi úgy lamentált, mint akinek a sok
megpróbáltatás után már fogytán a türelme. – Talán jobb is,
ha indulok.
– Indul?! Nem teheti meg, hogy egyszerűen közli velem a
döntését anélkül, hogy elmondaná a miérteket. Amikor a múlt
héten láttuk egymást, még arról volt szó, hogy májusban, nem
egészen három hónap múlva egybekelünk.
– Talán levélben is közölhettem volna – motyogta magában
a férfi, miközben továbbra is vágyakozva pislogott az ajtó felé. –
Mary állította, hogy így lesz a legjobb, de szerintem egyszerűbb

10

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 10 2022. 08. 21. 21:12

 lett volna levélben megírni. Összezavarodnak a gondolataim,
ha közben kiabál velem.
Kitty félretette minden bosszúságát, és egy vérbeli vadász
ösztönével egyedül az igazán fontos információra összponto-
sított.
– Mary? – kérdezett vissza éles hangon. – Mary Spencer?
Egé­szen pontosan mi köze van mindehhez Miss Spencernek?
Nem is tudtam, hogy visszatért Biddingtonbe.
– Ó, igen, ő… úgy értem… – hebegett Mr. Linfield, akinek a
homlokán kövér verejtékcseppek gyöngyöztek. – Anyám meg-
hívta őt egy időre, mert a húgaimra jó hatással van, ha fiatal
höl­­­­gyekkel ismerkednek.
– És ön említette Miss Spencernek, hogy szeretné felbon-
tani az eljegyzésünket?
– Ó, igen, és rendkívül megértő volt a helyzetet illetően
– mindkettőnk helyzetét illetően. Be kell vallanom, jólesett…
be­­­szélni valakinek a dologról.
Egy pillanatra néma csend borult rájuk, aztán Kitty, mint-
egy mellékesen, feltette a kérdést:
– Mr. Linfield, szeretné megkérni Miss Spencer kezét?
– Dehogyis! Illetve… mi már… Így hát legjobbnak láttam
el­­­­jönni ide, és…
– Értem – vágott a szavába Kitty, aki nyomban átlátott a szi-
tán. – Nos, úgy vélem, gratulálnom kell önnek a magabiztos­
sága miatt. Igazán elismerésre méltó tett megkérni egy nő ke-
zét, miközben egy másikhoz is házassági ígéret köti. Komolyan
mondom, bravó!
– Folyton ezt csinálja velem! – panaszolta Mr. Linfield, mi-
után végre-valahára összeszedte a bátorságát. – Addig csűri-­
csavarja a dolgot, amíg végül az ember már azt sem tudja, mit
gondoljon. Az meg sem fordult a fejében, hogy meg akartam
kí­mélni az érzéseit? Nem akartam a szemébe vágni az i­ gazságot,

11

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 11 2022. 08. 21. 21:12

 hogy ha egyszer a politikában szeretnék karriert befutni, akkor
nem vehetek feleségül olyasvalakit, mint ön.
A férfi lesajnáló hangneme megdöbbentette Kittyt.
– Pontosan mit ért ezalatt? – tudakolta.
Mr. Linfield körbemutatott, Kitty tekintete azonban nem
követte a mozdulatát. Tudta jól, mit látna, hiszen egész é­ leté-
ben itt élt: a kandalló mellett elnyűtt karosszékek árválkodtak,
a hajdan oly elegáns szőnyegeket megrágta a moly, és a köny­­
ves­­pol­­cok, amelyek egykor csak úgy roskadoztak a könyvek
alatt, most üresen tátongtak.
– Lehet, hogy ugyanabban a városban élünk, mégis világok
választanak el minket egymástól. – A férfi újra végigmutatott a
berendezésen. – Én mégiscsak a helyi földbirtokos fia vagyok.
Mama és Miss Spencer segítettek belátni, hogy ha hírnévre vá-
gyom, egyszerűen nem engedhetek meg magamnak egy ran-
gon aluli házasságot.
Kitty még soha nem hallotta, hogy ilyen hangosan dobolt
volna a szíve a fülében. Egyszóval ő nem lenne más, mint egy
ran­gon aluli házasság?
– Mr. Linfield – kezdte halkan, mégis csípősen. – Legyünk
teljesen őszinték egymáshoz! Egészen addig nem volt semmi-
féle kifogása az eljegyzés ellen, amíg nem találkozott újra Miss
Spencerrel. Azt mondja, ön egy földbirtokos fia. Nem gondol-
tam volna, hogy a családja szemet huny az ilyen úriemberhez
méltatlan viselkedés felett. De talán örülhetek, hogy fény d
­ erült
a teljességgel becstelen jellemére, mielőtt túl késő lett volna.
Kitty minden szavával olyan pontos és jól irányzott ütést
mért a férfira, mint a híres ökölvívó, Gentleman Jackson.
Charles – immár Mr. Linfield – ijedten hőkölt hátra.
– Hogy mondhat ilyet? – kérdezte elhűlve. – Még hogy
úriemberhez méltatlan! Úgy látom, kezdi elveszteni a fejét.

12

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 12 2022. 08. 21. 21:12

 – Mr. Linfieldet kiverte a víz, és kínosan toporogni kezdett. –
Nagyon szeretném, ha jó barátok maradnánk. Meg kell érte-
nie, Kit…
– Miss Talbot – helyesbített Kitty kimérten. Minden porci­
káját átjárta a keserű düh, de visszafogta magát. Határozott
mozdulattal az ajtóra mutatott. – Remélem, megbocsátja, ha
arra kérem, hogy most távozzon, Mr. Linfield.
A férfi kurtán fejet hajtott, majd némán kisietett anélkül,
hogy egy pillantást is vetett volna Kittyre.
A lány egy pillanatig mozdulatlanul, lélegzet-visszafojtva
állt, mintha így elejét vehette volna, hogy ez a szörnyűség
­va­­­­­­­­lóra váljon, aztán az ablakhoz lépett, ahol ragyogva áradt be
a délelőtti napsütés. Az üvegnek nyomta a homlokát, és las-
san kiengedte a levegőt. Innen gyönyörű kilátás nyílt a kertre:
a bimbózó nárciszokra, a gyommal felvert veteményeskertre
és a szabadon kapirgáló tyúkokra, amelyek gilisztát keresgél-
tek a földben. Az élet odakint nem állt meg, Kitty azonban úgy
érezte, hogy az ablak innenső felén minden romba dőlt.
Egyedül maradtak. Teljesen, tökéletesen egyedül. Nem volt
senki, akihez fordulhattak volna. A mama és a papa meghaltak,
pedig Kitty most, ebben az emberpróbáló helyzetben minden
eddiginél jobban vágyott rá, hogy a tanácsukat kérje. Egysze-
rűen nem volt senki, akitől segítséget remélhettek volna. Kez-
dett úrrá lenni rajta a kétségbeesés. Mihez kezdhetne?
Talán órákig maradt volna az ablaknál, ha percekkel ké-
sőbb nem zökkenti ki őt a gondolataiból a legfiatalabb húga,
a tízéves Jane, aki olyan fontoskodva rontott be hozzá, akár
egy királyi hírvivő.
– Kitty, hol van Cecily könyve? – kérdezte.
– Tegnap még a konyhában láttam – felelte Kitty, aki a te­
kin­tetét továbbra is a kertre szegezte.

13

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 13 2022. 08. 21. 21:12

 Délután ki kellene gyomlálni az ágyást, mert az articsóka
ültetése nem várhat sokáig. Távolról hallotta, hogy a válaszát
Jane odakiáltja Cecilynek.
– Ott már megnézte – jött a válasz.
– Hát akkor nézze meg újból. – Kitty türelmetlen legyintés-
sel elhajtotta Jane-t.
A következő pillanatban nyílt az ajtó, majd hangos csatta-
nással becsukódott.
– Azt mondja, nincs ott, és nagyon mérges lesz, ha eladtad,
mert azt a könyvet a plébánostól kapta ajándékba.
– Ó, az ég szerelmére! – csattant fel Kitty. – Mondd meg
­Cecilynek, hogy nem keresgélem azt az ostoba könyvet, mert
épp most hagyott faképnél a vőlegényem, és legyen szíves né-
hány percre békén hagyni, ha ez nem túl nagy kérés.
Amint Jane átadta ezt a szokatlan üzenetet Cecilynek, az
egész család – Kitty négy húga és Bramble, a kutya – a szalonba
gyűlt, ahol egy csapásra hatalmas hangzavar támadt.
– Kitty, Mr. Linfield valóban felbontotta az eljegyzést? De
miért?
– Én soha nem kedveltem. Mindig megpaskolta a fejem,
mint egy kisgyereknek.
– A könyvem nincs a konyhában.
Kitty a lehető legrövidebben beszámolt nekik a történ-
tekről, miközben a homlokát továbbra is az ablaküvegnek
támasz­totta. A húgai néma csendben, bizonytalanul p ­ islogtak
egymásra. N ­ éhány pillanattal később Jane – miután elunta
ma­­­­gát – a ­zongorához lépett, és egy vidám dallal törte meg a
­csen­det. Jane soha nem tanult zenét, és nem is volt igazán te­­­het-
séges, ezt azonban lelkesedéssel és hangerővel igyekezett ellen­­
súlyozni.
– De szörnyű! – sopánkodott a tizenkilenc éves Beatrice,
aki korban és természetben is a legközelebb állt Kittyhez. –

14

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 14 2022. 08. 21. 21:12

 Ó, drága Kitty, annyira sajnálom! Gondolom, mennyire össze­
tört a szíved.
Kitty odakapta a fejét.
– Összetört a szívem? Beatrice, ez most nem számít. A lé-
nyeg az, hogy ha nem megyek feleségül Mr. Linfieldhez, mind-
annyian koldusbotra jutunk. A papa és a mama a házat ugyan
ránk hagyta, de ugyanúgy ránk hagyta a döbbenetes mértékű
adósságát is. A Linfield család vagyona menthetett volna meg
bennünket az anyagi csődtől.
– A vagyonáért mentél volna feleségül Mr. Linfieldhez? –
kérdezte Cecily nem kevés rosszallással. A műveltségére igen
büszke, tizennyolc éves Cecilyről a testvérei úgy tartották, hogy
kissé túlfejlett az erkölcsi érzéke.
– Nos, az egyszer biztos, hogy nem a makulátlan jelle­méért
vagy az úriemberhez méltó viselkedéséért – jegyezte meg ke-
serűen Kitty. – Most már csak azt bánom, hogy nem ütöttük
nyélbe hamarabb az esküvőt. Nem lett volna szabad elhalaszta-
nunk a nagy napot, amikor mama meghalt. Tudhattam volna,
hogy a hosszúra nyúlt jegyesség csak bajt hoz a fejünkre. És
papa még azt gondolta, hogy a korai esküvő nem lenne illendő!
– Mennyire vészes a helyzet, Kitty? – tudakolta Beatrice.
A nővére néhány pillanatig szótlanul meredt rá. Hogy is
mondhatná el nekik? Hogy magyarázhatná el, mi vár rájuk?
– Meglehetősen… vészes – fogalmazott óvatosan Kitty. –
A papa tisztességtelen, gátlástalan emberektől vett fel újabb
jelzálogot a házra. Én már túladtam a könyveinken, az ezüst­
neműn meg mama ékszereinek egy részén, és ez az összeg arra
ele­gendő, hogy ideig-óráig távol tartsam őket, de június első
napján egész biztosan visszatérnek. Alig négy hónapunk ma-
radt. És ha addig nem kerítünk elő elég pénzt, illetve nem tud-
juk bebizonyítani, hogy a jövőben rendszeresen törlesztünk,
­akkor…

15

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 15 2022. 08. 21. 21:12

 – … akkor el kell költöznünk? De hiszen ez az otthonunk! –
Harriet ajka megremegett. Ő a második legfiatalabb volt a sor-
ban, mégis sokkal inkább a lelkére vett mindent, mint Jane,
aki most abbahagyta a zongorázást, és a széken ülve feszülten
figyelt.
Kittynek nem volt szíve elárulni a húgainak, hogy a k­öl-
tözésnél sokkal súlyosabb gondok várnak rájuk. Hogy ha el is
adják Netley Cottage-ot, az ára épphogy csak fedezi az adós­sá­
gai­kat, így semmijük nem marad. Ha nem lesz hová m ­ enniük,
és bevételre sem tehetnek szert, igen sötét jövő vár rájuk. Nem
lesz más választásuk, mint különválni. Ő és Beatrice talán Salis­­
buryben vagy valamelyik közeli nagyvárosban találhatna mun-
kát szobalányként vagy esetleg, ha melléjük szegődik a sze­
rencse, komornaként. Cecily… nos, Kitty elképzelni sem tudta,
hogy Cecily hajlandó lenne bárkinek dolgozni, de a művelt­
sé­gével talán megpróbálhatna bekerülni valamelyik iskolába.
Harrietnek, aki oly fiatal volt még, szintén meg kellene pró­
bál­nia az iskolát, ahol biztosított lenne a koszt-kvártély. Jane
pedig… Ott volt a városban Mrs. Palmer, aki bármilyen rossz-
májú volt, Jane-t valamiért mindig is kedvelte. Talán rá lehetne
őt venni, hogy fogadja be magához, amíg a húga elég idős nem
lesz, hogy munkát vállaljon.
Kitty elképzelte a testvéreit, ahogy a többiektől elszakítva,
egyedül bolyonganak a nagyvilágban. Vajon eljön az idő, ami-
kor újra együtt lehetnek úgy, mint most? És ha a jövő még en-
nél is sötétebb, komorabb forgatókönyvet tartogat a számukra?
Kitty lelki szemei előtt felvillant a húgai magányos, éhező, el-
keseredett alakja. Mr. Linfieldért egyetlen könnycseppet sem
ejtett – nem érdemelte ki a könnyeit –, most azonban fájdalma­
san elszorult a torka. Már eddig is oly sok veszteség érte őket.
Annak idején Kittynek kellett a testvérei tudtára adnia, hogy
az édesanyjuk nem gyógyul meg soha. Neki kellett közölnie

16

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 16 2022. 08. 21. 21:12

 v­ elük papa halálhírét. Hogyan mondhatná most el nekik, hogy
még csak ezután jön a neheze? Nem találta a szavakat. Kitty
nem volt az anyjuk, aki a semmiből varázsolt elő megnyug-
tató szavakat, és nem volt az apjuk, aki olyan magabiztosság-
gal á­l­lította, hogy minden rendbe jön, hogy az ember el is hitte
neki. Kitty volt ugyan a problémamegoldó a családban, ezt a
hatalmas nehézséget azonban képtelen volt csupán akaraterő-
vel l­egyőzni. Kétségbeesetten vágyott arra, hogy legyen mel-
lette valaki, akivel együtt cipelheti ezt a terhet, amelyet egy
zsenge korú, húsz­éves, fiatal lány egyedül aligha bír el. De saj-
nos nem volt mellette senki. A húgai mind ráemelték a tekin-
tetüket, mert biztosak voltak benne, hogy Kitty majd most is
mindent megold. Mint ahogyan mindig is tette.
Mint ahogyan mindig tenni fogja.
Ezzel vége is szakadt a kesergésnek. Kitty elhatározta, hogy
nem adja fel ilyen könnyen. Visszanyelte a könnyeit, és kihúzta
magát.
– Június elsejéig még majdnem négy hónapunk van – jelen­
tette ki határozottan, és ellépett az ablaktól. – Azt hiszem, e­ nnyi
idő épp elegendő, hogy valami rendkívülit vigyünk véghez. Ha
jobban belegondolunk, Biddington nem nagy város, mégis
­sikerült egy gazdag vőlegényt kerítenem. Igaz, hogy az illető al-
jas gazembernek bizonyult, még sincs okunk feltételezni, hogy
ne sikerülhetne újra ez a bravúr.
– Nem hinném, hogy a környéken más tehetős úriember is
él – mutatott rá Beatrice.
– Épp erről van szó! – vágta rá jókedvűen a nővére, akinek
tekintete természetellenesen ragyogott. – Épp ezért kell ígérete­
sebb vidékre utaznom. Beatrice, mostantól te felelsz a lányokért,
én ugyanis Londonba megyek.

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 17 2022. 08. 21. 21:12

 2

Gyakran találkozni olyanokkal, akik vakmerő kijelentéseket

tesznek, olyanokkal azonban már ritkábban, akik valóra is vált-
ják azokat. Kitty Talbot az utóbbiak közé tartozott.
Alig telt el három hét a borús nap óta, amikor a lányok
a Netley Cottage szalonjában a jövőről beszélgettek, de Kitty
­Cecilyvel együtt máris postakocsira szállt, hogy Londonba in-
duljon. A három napig tartó fáradságos utat a többi utas meg jó
néhány baromfi társaságában zötykölődték végig, és miközben
egymás után hagyták maguk mögött a megyéket, egyre inkább
nyoma veszett a Dorsetshire-re jellemző vidéknek. Kitty az idő
nagy részében az ablakon bámult kifelé – egy nap elteltével már
messzebb járt az otthonától, mint valaha.
Jó ideje tudta, hogy vagyonos emberhez kell feleségül men-
nie, de miután az anyjával kinézték Mr. Linfieldet, bízott benne,
hogy Biddington, illetve a családja közelében maradhat. Az
édesanyja halála utáni hónapokban már csak ezért is nagyon
hálás volt, hogy ilyen gondosan megtervezték a jövőt a közel-
ben élő Mr. Linfielddel. A legsötétebb időkben ajándéknak
te­­­kin­tette, hogy egyetlen pillanatra sem kell elhagynia a csa-
ládját, most viszont mégiscsak kénytelen volt megválni a hú­­­gai­
tól. Ahogy egyre távolabb került Biddingtontől, úgy szorí­totta
­össze a szívét egyre erősebben az aggodalom. Ez volt a helyes

18

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 18 2022. 08. 21. 21:12

 ­ ön­­tés – az egyetlen döntés –, amelyet Kitty meghozha­tott a
d
csa­­­­ládja érdekében, mégis borzasztóan nehezére esett magukra
hagyni őket.
Micsoda bolond volt, hogy megbízott Mr. Linfield tisztes-
ségében! Egyszerűen nem értette, hogyan szerethetett ki belőle
a férfi ilyen hamar. Miss Spencer szemrevaló teremtés volt, de
igencsak üresfejű, ezért furcsállotta Kitty, hogy Mr. Linfield se
szó, se beszéd átpártolt hozzá. Ráadásul abba a hitbe ringatta
ma­­­gát, hogy a Linfield család többi tagja nem igazán kedveli
Miss Spencert. Talán volt valami, amiről nem tudott?
– Micsoda bolond! – ismételte, ezúttal fennhangon. ­Mellette
Cecily megütközve nézett rá. – Nem rólad beszélek, nem is ma-
gamról – tette hozzá Kitty –, hanem Mr. Linfieldről.
Cecily rosszalló hümmögéssel merült el újra a könyvében.
Miután megtalálta a plébánostól kapott vaskos kötetet, ragasz-
kodott hozzá, hogy magával hozza Londonba, hiába mutatott
rá Kitty, hogy egy ilyen méretű és súlyú könyv talán nem a leg-
tökéletesebb társ egy száz mérföld hosszú útra.
– Hát mindenképpen azt szeretnéd, hogy nyomorultul érez-
zem magam, Kitty? – kérdezte drámai hangon Cecily.
Abban a pillanatban, ahogy kipirult arccal állt a húga ha-
talmas utazóládája fölött, Kitty őszinte válasza igen lett volna,
de végül engedett, és beletörődött, hogy egészen Londonig ma-
gukkal hurcolják a felesleges terhet. Magában újra elátkozta az
apja nevetséges és felettébb költséges döntését, hogy Cecilyt
két évre a Bathi Leánynevelő Intézetbe küldte tanulni. Apja
elhatá­rozását annak idején teljes mértékben az a vágy ­motiválta,
hogy lépést tartson a helyi kisnemességgel – elsősorban a Lin­
field családdal –, az eredménye ellenben az lett csupán, hogy
Cecily önbizalma és a saját intellektuális felsőbbrendűségébe
ve­tett hite hatalmasra duzzadt.

19

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 19 2022. 08. 21. 21:12

 Hiába kardoskodott azonban Cecily a könyve mellett, az
úton alig-alig figyelt az olvasmányára, inkább a nővérét nyag-
gatta a kérdéseivel, amelyek foglalkoztatták őt:
– Biztos vagy benne, hogy nem értetted félre Dorothy néni
levelét? – kérdezte suttogva, miután Kitty többször is rászólt,
hogy ne ossza meg a magánügyeiket a postakocsi összes uta-
sával.
– Hogyan érthettem volna félre? – sziszegte Kitty bosszúsan.
Nagy sóhajjal higgadtabb hangra váltott, türelmet erőltetett
magára, úgy magyarázta el újra a dolgot: – Dorothy néni ­akkor
ismerte meg a mamát, amikor együtt dolgoztak a Lyceum Szín-
házban. Szoros barátság szövődött köztük. A mama régebben
nekünk is felolvasta Dorothy néni leveleit, emlékszel? A segít-
ségét kértem, ő pedig felajánlotta, hogy bevezet bennünket a
londoni társasági életbe.
Cecily megköszörülte a torkát.
– És honnan tudhatod biztosan, hogy Dorothy néni tisztes-
séges, keresztény erkölcsű asszony? Még az is lehet, hogy vala-
miféle erkölcsi fertőben kötünk ki.
– Meg kell hogy mondjam, szerintem nem tett neked jót a
sok idő, amit a plébánossal töltöttél – feddte meg a húgát Kitty,
igaz, neki is voltak fenntartásai Dorothy nénivel kapcsolat­ban,
hiába állította mindig is a mama, hogy igen tisztességes hölgy.
Természetesen Cecilyvel nem szándékozta megosztani a két-
ségeit, amikor Dorothy néni volt az egyetlen esélyük. – Rajta
kívül nincs más ismerősünk Londonban. Papa összes rokona
a kontinensre költözött, igaz, ők amúgy sem segítettek volna,
­Dorothy néni pedig volt olyan kedves, és még az utazást is ki­­
fizette. Nem húzhatjuk fel az orrunkat, ha segítő kezet nyújt
­nekünk.
Cecily kétkedve nézett a nővérére, aki nagy sóhajjal dőlt
hátra az ülésen. Mindketten jobban örültek volna, ha Kittyt

20

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 20 2022. 08. 21. 21:12

 Beatrice kíséri el erre a küldetésre, Dorothy néni levelének vé-
gén azonban egyértelmű utasítás állt: „Hozd magaddal a leg-
csinosabb húgodat!” És mivel Beatrice a saját bevallása szerint
sem volt igazán szemrevaló, Cecily viszont a zsémbes természe­
tét meghazudtoló bájjal bírt, nyilvánvalóan Cecilyre esett a vá-
lasztás. Kitty tudta ugyan, hogy Cecily unalmas, sótlan teremtés,
de remélte, hogy ez nem számít. Azzal vigasztalta magát, hogy
Beatrice sokkal ügyesebben intézi majd otthon a háztartás és a
fiatal húgaik ügyeit a lelkész feleségének felügyelete mellett. Ha
Cecyre bízta volna az otthoni dolgokat, talán nem is állna a ház,
mire hazaérnek, így nem is lenne mit megmenteni.
– Én továbbra is azt mondom, hogy az erőfeszítéseink job-
ban megtérülnének, ha komoly, jövedelmező állás után néz-
nénk – vélekedett Cecily. – Én az iskoláimmal kiváló nevelőnő
lehetnék.
Kitty egy pillanatig csendben végiggondolta, micsoda ször-
nyűség lenne Cecilyre bízni a család pénzügyi gondjainak meg-
oldását.
– Akárhogyan is – szólalt meg Kitty óvatosan –, egy kezdő
nevelőnő nem keres többet évi harmincöt fontnál, márpedig
ennyi sajnos nem elegendő. A leggyorsabban úgy keveredhe-
tünk ki a szorult helyzetünkből, ha kerítek magamnak egy te-
hetős férjet.
Cecily szóra nyitotta a száját – feltehetően újabb okoskodó,
de teljesen felesleges megjegyzést akart tenni –, ám ekkor meg-
zavarta őt egy kisfiú az első ülésen, aki hangosan odaszólt az
édesanyjának:
– Mama, megérkeztünk!
Az ablakon túl valóban feltárult előttük a távolban terpesz-
kedő London, fölötte apró jelzőtüzekként vékony füstcsóvák
gomolyogtak az ég felé. Kitty rengeteget hallott már London-
ról – a szülei mindig olyan sóvárgással emlegették, mint egy

21

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 21 2022. 08. 21. 21:12

 rég elvesztett, szívbéli jó barátot. Meséltek neki a magasba törő
házakról, a messze elnyúló utakról, és arról, mennyi lehe­tő­
sé­­get rejt ez a nyüzsgő, gyönyörű, fenséges város – a városok
k­i­­­rálynője, ahogyan ők emlegették. Kitty már régóta szerette
volna a saját szemével látni ezt az idegen világot, amely mind-
két szülője számára az első szerelmet – és a valódi otthont – je-
lentette. Ahogy azonban végiggurultak az utakon, az első be­­­­
nyomása az volt, hogy… csupa piszok. Mindent korom borított,
a magasban a kémények füstöt eregettek, az utcákon az ember
lépten-­nyomon lótrágyába botlott. A város m ­ ocskos volt, és
rendetlen: a kis utcák egymásba ütköztek, aztán ­cik­cakk­­b­an
másik irányba futottak tovább. Az épületek furcsa szögben
­dőltek egymásnak, a szabálytalan alakú falak pedig olyanok
voltak, mintha egy kisgyerek találomra rajzolta volna őket.
Igen, a város csak úgy zsongott, de rettentő hangosan. A szün­
te­­len kerékcsikorgás, patadobogás közepette az utcai árusok
el-­­elrikkantották magukat, és közben mindenki sietve igyeke-
zett a dolgára. Hangos volt, rendetlen, piszkos, szédítő és olyan
nagyon…
– Csodás! – sóhajtotta Kitty. – Cecily, végre itt vagyunk!
A Piccadillynél a postakocsit fiákerre cserélték, amely a
Wimpole Streetre vitte őket, Dorothy nénihez. Kitty egyelőre
nem látta, mekkora különbség van London felkapottabb és sze-
gényebb negyedei között, de örömmel állapította meg, hogy
Dorothy néni utcája ugyan nem olyan előkelő, mint jó néhány
impozáns palota, amelyek előtt elhajtottak, de elég elegáns
ahhoz, hogy a későbbiekben ne kelljen szégyenkeznie miatta.
A kocsi egy keskeny sorház előtt állt meg, amelyet két oldalról
szo­­rosan közrefogtak a szomszédai. Miután Kitty kifizette a
vitel­díjat, Cecilyvel együtt felkaptattak a lépcsőn, és amint be-
kopogtak, egy élénkvörös hajú cselédlány nyitott ajtót. Micsoda
öröm volt látni, hogy Dorothy néni szolgálókat tart! A lány

22

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 22 2022. 08. 21. 21:12

 ­ ekísérte őket egy kisebb szalonba, ahol a tiszteletbeli nagy­
b
nén­jük már várta őket.
Bár útközben Kitty eloszlatta Cecily kétségeit, ő maga tar-
tott attól, hogy hiába fűz nagy reményeket a találkozáshoz, egy
kikent-kifent asszonyság fogadja majd őket nevetséges paró­
kával a fején és idétlen vigyorral az arcán. Éppen ezért retten­
tően megkönnyebbült, amikor a szalonba lépve egy elegáns
hölgyet pillantott meg, akinek gömbölyded alakjára galamb-
szürke ruha simult. Barnás fürtjeit szabadon hagyta, de ez a
hanyag elegancia jól állt neki – a tekintetében huncutság buj-
kált, márpedig ehhez nem illett volna sem a szigorú özvegyi fő-
kötő, sem más fejfedő. Dorothy néni felkelt a székéből, megállt
a lányok előtt, összevonta sötét szemöldökét, és tetőtől talpig
végigmérte őket. Kitty és Cecily visszafojtott lélegzettel, szo-
katlanul idegesen várakoztak. Aztán a néni egyszer csak elmo-
solyodott, és feléjük nyújtotta az ékszerekkel teleaggatott kezét.
– Kedveseim, hogy ti mennyire hasonlítotok az édesanyá-
tokra! – kiáltott fel, mire a lányok hálásan omlottak a karjába.

Dorothy néni a negyvennyolc évébe számtalan különféle éle-

tet és szerepet sűrített. Színésznőként csillogó karriert épí-
tett, a színpadon kívül pedig hosszú órákat töltött azzal, hogy
London legbefolyásosabb úriembereit szórakoztatta. Miután
így jelentős vagyonra tett szert, a negyvenötödik születésnap-
­ján a tűzvörös haját barnára festette, megkeresztelkedett, és
Mrs. Kendall néven jómódú özvegyasszonyként élt tovább. Be-
került az előkelő londoni társaságba, és immár a nappalokat
töltötte azokban a házakban, ahol ifjú hölgyként csakis estén-
ként fordulhatott meg. Kitty ugyan aggódott, hogy Dorothy
néni legendás múltja inkább hátrányukra, mint előnyükre szol-
gál majd – végtére is, a színésznők cseppet sem álltak ­tiszteletre
méltó hölgyek hírében –, de hamar világossá vált, hogy egé-

23

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 23 2022. 08. 21. 21:12

 szen meg­győ­zően sikerült feddhetetlen úrihölggyé alakulnia.
Most, hogy a saját szemével látta őt, Kittyben bizonyosság éb-
redt, hogy ­Dorothy néni a segítségükre lesz a londoni társasági
élet és a hozományvadászat útvesztőiben. Kitty ezernyi kérdést
szeretett volna feltenni a néninek, ám az első közösen eltöltött
órákban egyedül az édesanyjáról beszélgettek.
– Szerettem volna elmenni a temetésére – mentegetőzött
buzgón Mrs. Kendall. – Tudnotok kell, hogy mindenáron ott
akartam lenni, de az édesapátok szerint… nem lett volna bölcs
döntés.
Kitty tökéletesen értette a néni talányos magyarázatát. Egy
jobb világban rengeteget jelentett volna számukra, ha ott van
velük Dorothy néni, és mesél a mama korábbi életéről, hogy
még akkor is új dolgokat tudjanak meg róla, amikor már nincs
közöttük. Mr. Talbot azonban a család érdekében távol tartotta
Dorothy nénit, akinek a jelenléte sokakban kérdéseket ébresz-
tett volna… márpedig a múltat nem volt érdemes bolygatni.
– Gyönyörű nap volt – emlékezett vissza Kitty, majd megkö-
szörülte a torkát. – Friss, üde volt az idő. A mama imádta volna.
– Igen, ha tiszta volt az ég, egyszerűen nem bírt otthon ülni
– mélázott Dorothy néni fájdalmas, de őszinte mosollyal.
– Vállaltam, hogy a temetésen felolvasok a kedvenc köteté­
ből – vetette közbe Cecily. – A hercegnő könyvéből. – Kitty
ma­­­gában megjegyezte, hogy hiába olvasott tisztán és szépen
­Cecily, senki nem értett egy mukkot sem a szövegből.
Ahogy telt az idő, a székükkel egyre közelebb húzódtak,
időnként megszorították egymás kezét, és a közös veszte­ségük
akarva-akaratlanul is közel hozta őket egymáshoz. Mire végre-­
valahára szóba került Kitty kútba esett eljegyzése, kint már be-
sötétedett.
– Jól tettétek, hogy eljöttetek – nyugtatta meg Dorothy néni
Kittyt, majd mindhármuknak bőséges adag mandulalikőrt

24

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 24 2022. 08. 21. 21:12

 töltött. – London a tökéletes hely számotokra. Micsoda ször-
nyűség lenne ebben a nehéz helyzetben Bathban vagy Lyme
Regisben rekedni! Tekintsetek a tündér keresztanyátoknak,
ked­­veseim! Biztos vagyok benne, hogy néhány héten belül
mind­­kettőtöknek kitűnő partit találunk.
Cecily, akinek a gondolatai időközben elkalandoztak, erre
felkapta a fejét. Kikerekedett szemmel, vádlón meredt a nő-
vérére.
– Dorothy néni, egyedül nekem kellene férjet találni – szö-
gezte le határozottan Kitty. – Cecily még túl fiatal a házas­sághoz.
Dorothy néni meglepődött.
– Biztos vagy benne? Nem lenne bölcs mindkettőtöknek
férjet keresni?
– Biztos vagyok benne – bólintott Kitty. A húga megkön�-
nyebbülten sóhajtott fel.
Dorothy nénin látszott, hogy maradtak kétségei, mégis ha-
mar beletörődött.
– Cecily azért segíthet, hogy horogra akadjon valaki – je-
lentette ki. – Rengeteg dolgunk lesz. Ruhákat kell szereznünk,
rendbe kell tenni a frizurátokat… – mondta, és széles mozdu­
lat­tal végigmutatott rajtuk. – Nincs vesztegetni való időnk, hi-
szen hamarosan kezdődik a báli szezon.

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 25 2022. 08. 21. 21:12

 3

Másnap a lányok a vendéglátójuknál hamarabb ébredtek

– Kitty sejtette, hogy a városban később indul be az élet –, Do-
rothy néni azonban olyan határozottan vezényelte le a napot,
hogy eszükbe sem jutott őt lustasággal vádolni.
– Nincs vesztegetni való időnk – jelentette ki a néni, miköz-
ben magukra kanyarították a köpenyüket, kisiettek a házból,
és beültek egy fiákerbe. Kitty kérésére először a Bond Streetre
mentek, egy jellegtelen épülethez, ahol tíz fontért túladott az
anyjuk megmaradt ékszerein, csak hogy legyen miből állni a
londoni költségeiket. Ez volt az összes vagyonuk, és Kitty resz-
ketve gondolt bele, hogy mindössze ez a tíz font választja el
őket az adósok börtönétől. Erőnek erejével elhessegette magá-
tól ezt a sötét gondolatot. Talán bolondságnak tűnt az értékes
kis pénzüket magukra költeni, de most fontosabb volt felcico-
mázni magukat, mint befoltozni a Netley Cottage lyukas tetejét.
– Szükségünk lesz mindenre – nappali meg estélyi ruhára,
kalapra, kesztyűre, cipőre, alsószoknyára – magyarázta Do­
rothy néni, miközben a macskaköves utakon zötykölődtek. –
Az előkelő társaság Mrs. Triaud-nál vásárol ruhát, a Hoby’snál
cipőt, a Lock’snál kalapot, de nekünk tökéletesen megfelel a
Cheapside is.
A neve ellenére Kitty káprázatosnak találta a Cheapside
kör­nyékét. Az utcákon végestelen-végig egymást érték a rőfö­

26

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 26 2022. 08. 21. 21:12

 sök, a cukrászok, az ezüstművesek, a könyvesboltok, a harisnya­
árusok, a kalapszalonok és a cipészetek. A néni fáradhatatlanul
kísérgette a lányokat egyik üzletből a másikba, ahol méretet
vettek róluk a nappali, az utcai, az estélyi és a báli ruhákhoz.
­Kittyék kalapokat próbáltak, finom, puha harisnyákat tapogat-
tak, és közben befektetés címén egyre-másra váltak meg a shil­
ling­jeiktől. Már késő délutánra járt, mire kimerülten vissza­
tértek a Wimpole Streetre, Dorothy néni azonban még nem
tekintette befejezettnek a napot.
– Ruhát választani nem nehéz – mondta komoran. – Ennél
jóval nehezebb valódi úrihölgyként viselkedni. Korábban volt
alkalmatok előkelő társaságban forogni?
– Többször is kaptunk vacsorameghívást a Linfield-házba
– tétovázott Kitty, mert nem volt benne biztos, hogy ez számít.
Mr. Talbot és a földesúr már a gyermekeik eljegyzése előtt
is jó barátok voltak – mindketten rajongtak a drága brandyért
és a szerencsejátékokért –, így a Talbot családot gyakran hívták
vacsorára Linfieldék pazar otthonába.
– Akkor jó – biccentett elismerően Dorothy néni. – Ezek
után szeretném, ha Linfieldék esti összejövetelére képzelnétek
magatokat minden alkalommal, amikor csak kiléptek a ház-
ból. Húzzátok ki magatokat, lépkedjetek lassan, megfontoltan.
Csak semmi kapkodás, minden mozdulatotok legyen nyugodt
és kecses. Ha megszólaltok, beszéljétek halkan, ejtsétek tisztán
a szavakat, ne fogalmazzatok közönségesen vagy pongyolán.
Ha nem vagytok biztosak a dolgotokban, inkább ne m ­ ondjatok
semmit.
Dorothy néni három napon át gyakoroltatta velük, hogyan
járjanak elegánsan, hogyan fésüljék a hajukat a legújabb divat
szerint, és hogyan tartsák a legyezőjüket, a villájukat vagy épp
az erszényüket. Kitty hamar ráébredt, hogy ha úrihölgy akar
lenni, akkor kénytelen visszafogni magát, és elrejteni a valódi

27

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 27 2022. 08. 21. 21:12

 énjét az összes illetlenséggel és esetlenséggel együtt. Figyelme-
sen meghallgatott minden jó tanácsot, és erre biztatta Cecilyt
is – a húga figyelme ugyanis gyakran elkalandozott, ha nem
kö­­tötte őt le a beszélgetés –, és mire az első ruhák megérkeztek,
egészen beleszédült a sok okításba.
– Hála az égnek! – kiáltott fel Dorothy néni, amikor behord­
ták a csomagokat. – Most már szégyenkezés nélkül ­elmehettek
itthonról.
Kitty és Cecily azonnal felcipeltek mindent az emeletre,
és boldogan bontották ki a dobozokat. Megállapították, hogy
a divat Londonban egészen más, mint Biddingtonben, hiszen a
gyönyörű ruhaköltemények még csak nem is emlékeztettek
a megszokott öltözékeikre. Sorra csodálták meg a gyönyörű kék
és sárga nappali ruhákat, a finom selyemruhákat, a vastag kö­­-
penyeket, a szaténkabátkákat és a lélegzetelállítóan gyönyörű
estélyi ruhákat, amelyekhez foghatót Kitty még soha nem látott.
A lányok óvatos mozdulatokkal felsegítették egymásra a két es-
télyi ruhát, majd Dorothy néni utasításainak megfelelően elké-
szítették a frizurájukat, és friss virágot tűztek a hajukba. Mire
el­­készültek, szinte magukra sem ismertek.
Dorothy néni hálószobájában, az egész alakos tükör előtt
Kitty megrökönyödve csodálta a tükörképüket. Már megszokta,
hogy Cecily mindig álmatag, mintha frissen ébredt volna, most
azonban úgy tündökölt, mint egy angyal. A fényes, fehér ruha
finoman libbent körülötte, mintha a húga a következő pillanat-
ban el akarna röppenni, és kétoldalt loknikba rendezett szőke
haja csak még lágyabbá tette a vonásait. Kitty maga is fehéret
viselt, mint minden fiatal lány az első báli szezonján. Halovány
ruhája élesen elütött fekete szemétől és sötét – amúgy egyenes –
hajától, amelyet most a testvéréhez hasonlóan ő maga is csigás
fürtökbe rendezett, és csak még jobban kiemelte szemöldöke
merész ívét. Ezek a lányok ott, a tükörben csodásan festenek,

28

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 28 2022. 08. 21. 21:12

 állapította meg Kitty. Mint akik otthonosan mozognak a lon-
doni társaságban.
– Nagyon csinosak vagytok! – csapta össze boldogan a te-
nyerét Dorothy néni. – Úgy vélem, készen álltok. Ma este neki
is látunk.

Alkonyatkor érkeztek Covent Gardenbe, a Theatre Royale-hoz.

A gyertyafényben gyönyörű volt a színház magas, boltozatos
mennyezete és a gazdagon díszített bejárata. Egyelőre nem
gyűlt össze akkora tömeg, mint amekkora a báli szezon köze-
pén szokott, de így is izgatott morajlás töltötte be a színházat.
– Nézzétek csak ezt a sok embert! – szólt a nagynénjük elis­
merően. – Érzitek a levegőben a rátok váró számtalan lehető­
sé­­get, kedveseim?
– „És minden arcon jel remeg, bűn és bánat marta jel”* –
szó­­­lalt meg komoran Cecily azon a jellegzetes hangon, amelyen
– ezt Kitty tudta jól – a verseket szokta szavalni.
Dorothy néni gyanakodva mérte végig a lányt. Ahogy a tá-
gas előcsarnokba léptek, Kittyhez hajolt, hogy Cecily ne hallja.
– Megbolondult talán?
– Nem, csak a műveltségét fitogtatja – súgta Kitty, mire a
néni felsóhajtott.
– Ettől féltem.
Komótosan sétáltak a helyükre, mert közben Dorothy néni
folyton körbetekintgetett, és minden ismerősnek odaintett a
tömegben.
– Kifejezetten szerencsések vagyunk – állapította meg csön-
desen, amint beléptek az erkélyre. – Nem számítottam rá, hogy
már a szezon kezdetén ennyi partiképes fiatalember lesz itt.

* William Blake: London (Radnóti Miklós fordítása)

29

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 29 2022. 08. 21. 21:12

 Kitty bólintott, aztán elhelyezkedett az ülésén, és bámész-
kodni kezdett. A tekintete megakadt egy olyan előkelő családon,
amilyet még soha nem látott, és attól a pillanattól kezdve csak
rájuk tudott figyelni. A három idegen, akik magasan felettük
foglaltak helyet, kirítt a többi színházlátogató közül, ezt még
a tapasztalatlan Kitty is meg tudta állapítani. Az elegánsan öl-
tözött fiatalember, a gyönyörű ifjú hölgy és az elbűvölően szép
idősebb hölgy egyetlen család tagjai lehettek – olyan családé,
amelyik a saját szórakozásán kívül az égvilágon semmi mással
nem törődik. Dorothy néni követte Kitty tekintetét, és rosszal-
lóan csettintett a nyelvével.
– Nem érdemes felfelé tekintgetned, kedvesem. Természete-
sen csodálom az ambíciódat, de nem szabad megfeledkeznünk
szerény helyzetünkről.
– Ikarusz – kotyogott közbe Cecily, de nem volt egyértelmű,
hogy ezzel helyeselni akart, vagy csupán intellektuális színt sze-
retett volna vinni a társalgásba.
– Kik ők? – kérdezte Kitty, aki le sem vette a tekintetét a
fenti páholyról.
Dorothy néni rosszallásán hamar felülkerekedett a kísértés,
hogy pletykálkodjon egy keveset:
– A de Lacy család – hajolt közelebb Kittyhez. – Özvegy
Lady Radcliffe grófné és a két fiatalabb gyermeke, Mr. ­Archibald
de Lacy és Lady Amelia de Lacy. Az egész család dúsgazdag.
Természetesen a vagyon oroszlánrésze a legidősebb fiúé, Rad-
cliffe grófjáé, de a két fiatalabb is tisztes járandóságot kap
– becslésem szerint legalább évi nyolcezer fontot. Mindannyian
csodás partinak számítanak.
Amikor elkezdődött az előadás, Kitty hátradőlt az ülésén,
de a szemét még akkor is képtelen volt levenni de Lacyékről,
amikor a közönség már vidám kacagással jutalmazta a színé-
szeket. Milyen lehet, ha az ember a születése pillanatától kezdve

30

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 30 2022. 08. 21. 21:12

 tudja, hogy boldog és biztos jövő vár rá? Milyen érzés lehet, ha
mindenki más fölött foglalhat helyet a saját külön bejáratú pá-
holyában? Kitty kénytelen volt beismerni, hogy mindannyian
úgy festettek, mint akik oda tartoznak, a magasba. Talán az ő
élete is alakulhatott volna úgy, hogy most közöttük ülhessen?
Végtére is, az apja nemesembernek született, és mielőtt meg-
nősült, éppen ilyen urakkal és hölgyekkel járt egy társaságba.
Ha egy kicsit másképp alakultak volna a dolgok… Kittyn ab-
szurd féltékenység lett úrrá. Egészen megirigyelte az elképzelt
önmagát, aki a csodás de Lacy családdal együtt ücsöröghetne
a páholyban. Csak akkor kapta el a tekintetét, amikor Dorothy
néni a könyökével oldalba bökte.
A szünetben a néni gondoskodott róla, hogy Kitty és C ­ ecily
ne unatkozzanak. Mindenféle népségnek bemutatta őket:
­tehetős kereskedőknek, a fiaiknak, lányaiknak és f­ eleségeiknek,
ügyvédeknek, rikító egyenruhát viselő katonatiszteknek és a
karjukba csimpaszkodó csinos hölgyeknek. Kitty egyetlen este
alatt több emberrel találkozott, mint életében összesen. Egy ki-
csit zavarba is jött. Úgy érezte magát, mint tizenöt évesen, ami-
kor első alkalommal ment estélyre a Linfield-kúriába, és ret­te­
netesen tartott attól, hogy valamit elront majd. Jól e­ mlékezett
arra, ahogy az édesanyja megnyugtató szavakat duruzsolt a fü-
lébe, neki pedig ingerelte az orrát rózsavizes parfümjének át-
ható illata. „Használd a szemed és hegyezd a füled, drágám
– kötötte a lelkére az anyja. – Nézd őket, fülelj, és tedd, amit ők
tesznek. Nem olyan nehéz ez.”
Kitty olyan mély levegőt vett, hogy szinte érezte az orrában
a rózsavíz illatát, aztán összeszedte minden bátorságát, és hó-
dítani indult. Ahogy az ember a divatnak megfelelően hajlítja
így vagy úgy a kalapját, úgy hajlítgatta ő is önmagát, hogy tets�-
szen a beszélgetőtársának: a magukat szellemesnek tartó férfiak
mondandóján nagyokat nevetett, a hiúakat dicséretekkel hal-

31

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 31 2022. 08. 21. 21:12

 mozta el, a szégyenlősökre gyakrabban mosolygott. Dorothy
nénivel hazafelé menet madarat lehetett volna fogatni.
– Mr. Melburynek évi ezer font a jövedelme – mesélte ne-
kik a kocsiban. – Mr. Wilcoxon látszott, mennyire tetszik neki
Cecily, és…
– Megállapodtunk, hogy Cecilynek nem keresünk férjet
– vetette közbe Kitty. Mellette Cecily válla megint csak eler-
nyedt a megkönnyebbüléstől.
– Jó, jó – legyintett Dorothy néni lemondóan. – És Mr.
Pears? Rajta ugyan nem igazodtam el, de az apja halála után
két­ezer font éves jövedelemre van kilátása. Mr. Cleaver pedig…
– Van olyan úriember az ismerősei között, akinek évi
­kétezer fontnál nagyobb a járandósága? – szólt közbe újra
Kitty.
– Évi kétezer fontnál nagyobb? – kérdezett vissza a néni. –
Mégis mire számítottál, gyermekem?
– Mr. Linfieldnek évi négyezer font jövedelme volt – vonta
össze a szemöldökét Kitty.
– Négy? – ismételte a néni hitetlenkedve. – Szentséges ég,
a helyi földesúr hatalmas vagyont halmozhatott fel! Itt azonban
ne várjatok ehhez hasonló csodákat, kedveseim. Ilyen vagyont
az ember föld nélkül nehezen teremt elő, márpedig az én kö-
reimben nem sok földesúrral találkozni.
Kitty igyekezett megemészteni a kellemetlen hírt. Tudta,
hogy Mr. Linfield jómódú, legalábbis egészen biztosan gond
nélkül törlesztené Kittyék felhalmozódott adósságait, ő azon-
ban azzal a reménnyel érkezett Londonba, hogy itt számtalan
hozzá hasonló tehetős úriemberrel találkoznak majd.
– Ezek szerint nem remélhetem, hogy itt hasonlóan tehetős
férfiakat ismerhetek meg – tisztázta Kitty, és a gyomra fájdal-
mas görcsbe rándult.
– Az ismerőseim között nem! – kacagott fel Dorothy néni.

32

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 32 2022. 08. 21. 21:12

 Kittyt kiverte a víz. Ostobának érezte magát. Más vágya
sem volt, mint visszaérni a Wimpole Streetre, hogy egy papír-
lappal a kezében szép nyugodtan nekiülhessen számot vetni.
Elegendő lenne évi kétezer font, amikor a húgairól is gondos-
kodnia kell?
– Pontosan mekkora adósság szakadt a nyakatokba? – kí-
váncsiskodott a néni.
Amikor Kitty kimondta az összeget, Cecilynek – bár Kitty
azt hitte, nem is figyel – torkára forrt a szó, Dorothy néni pedig
úrihölgyhöz nem méltó módon elfüttyentette magát.
– Te jó ég! – kerekedett el a szeme. – Akkor ide Mr. Pears kell.
– Igen – bólintott Kitty, bár nem volt teljesen biztos a dol-
gában.
Évi kétezer font a semminél egészen biztosan több, de nekik
nem csak az adósság visszafizetésére kellett a pénz. Elég lenne
vajon a kétezer font, hogy törlesszék a nem csekély t­ artozásukat,
megtartsák Netley-t és biztosítsák a húgai jövőjét is? És ha az
egyik testvérének hozományra lenne szüksége, hogy hozzáme-
hessen egy megfelelő úriemberhez? Vagy akár az összesnek?
És ha valamelyiküknek épp azért lenne szüksége támogatásra,
hogy egy nincstelen emberhez mehessen hozzá? Cecilynek
­férjre talán nem lenne szüksége a boldogsághoz, de jó néhány
drága könyvre annál inkább. Kitty korábban abban bízott, hogy
Mr. Linfield minden költséget állni fog, de egy olyan férfi, aki-
nek mindössze évi kétezer font a jövedelme, bármi­lyen nagy-
lelkű is, ezt nem ígérheti neki.
– Talán olyan helyen, mint… az Almack klub, tehetősebb
úri­­­emberek is megfordulnak? – kérdezte elgondolkodva.
– Az Almack klubban? Kitty, túl magasra törsz – figyel­mez­
tette kissé ingerülten Dorothy néni. – Hatalmas különbség van
az előkelő társaság és a legfelsőbb körök között. A legfelsőbb
körökbe – az urak, úrnők, a föld és a vagyon világába – én nem

33

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 33 2022. 08. 21. 21:12

 nyithatok neked ajtót. Abba a világba születni kell, mert oda
senki nem kap meghívót. Verd ki a fejedből ezt a v­ eszélyes gon-
d­olatot, és a figyelmedet inkább a Mr. Pearshez hasonlókra for­­
dítsd. Szerencsésnek érezheted magad, ha ilyen férjet találsz
magadnak.
Nem sokkal később hazaértek a Wimpole Streetre. Kitty
szó nélkül felvonult a hálószobájukba, ahol még mosakodás
köz­­ben is Dorothy néni szavain járt az esze, sőt még azután is,
mi­után Cecily elfújta a gyertyát, és bebújt mellé az ágyba. A hú-
gát egy szempillantás alatt elnyomta az álom. Kitty a sötétben
Cecily egyenletes szuszogását hallgatta, és irigykedve gondolt
bele, milyen könnyen maga mögött hagyta a húga a sok gondot.
Kétezer font nem oldaná ugyan meg a gondjaikat, de ren-
geteget segítene. Végtére is, az édesanyja ennél jóval kisebb va-
gyonnal is beérte – Mr. és Mrs. Talbot ennél sokkal keveseb-
bet kaptak, amikor sok-sok évvel ezelőtt végleg maguk mögött
hagyták Londont. Az az összeg természetesen nem volt ele-
gendő – különösen azért, mert a papa soha nem tudta teljesen
feladni a tehetős, egyedülálló úriember életmódját, és magáévá
tenni az ötgyermekes apa életstílusát, akinek gyors ­ütemben
apad az évi ötszáz fontos járandósága. Kitty talán nem rajongott
a szerencsejátékért, no meg a különleges portói borért, mint a
papa, de volt négy húga, akikről gondoskodnia kellett – és a ma-
mával meg a papával ellentétben mellette még csak egy szere-
tetteljes házastárs sem állt, aki megnyugtatta volna őt, amikor
egy fitying nélkül maradt.
Kitty magában azt kívánta már századszor – sőt, ezredszer,
tízezredszer –, bárcsak beszélhetne az édesanyjával. Hálás volt
Dorothy néninek, amiért ügyesen bevezeti őket a londoni tár-
sasági életbe, de a néni nem léphetett az édesanyja helyébe. Két-
ségbeesetten vágyott rá, hogy olyasvalakivel beszéljen, aki közel
áll hozzá, aki annyira szereti a húgait, mint ő maga – akit épp

34

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 34 2022. 08. 21. 21:12

 annyira nyomasztana a lehetőség, hogy Jane, Beatrice, Harriet
és Cecily magukra maradnak az ország távoli csücskeiben –, és
aki a mamához hasonlóan megértené, hogy a boldogságukért
bármilyen áldozatot meg kell hozni. Kitty biztos volt benne,
hogy a mama tudná, mit kell tennie, és hidegen hagynák őt az
olyan ostobaságok, mint a hierarchia vagy a társadalmi rang.
Végtére is, ő volt az, és nem Dorothy néni, aki mindenre fittyet
hányva beleszeretett egy rangban jóval felette álló úriemberbe.
Kitty az oldalára fordult, és megpróbált rendet tenni lá-
zongó gondolatai között. Nem volt értelme olyasmin tépelőd-
nie, amin valószínűleg úgysem változtathat. Az anyja meghalt,
így a terhet egyedül kell viselnie. Dorothy néni volt az egyetlen
tanácsadója, ő azonban kinevette a lányt, amikor Mr. Pearsnél
vagyonosabb férfiak után érdeklődött. Rosszindulat ugyan nem
volt benne, de képtelenségnek tartotta a dolgot. Kitty úgy érezte,
talán mégiscsak hallgatnia kellene rá.
Aznap éjjel nehezen jött álom a szemére. Akármilyen ki-
merült is volt, az aggodalom fel-felriasztotta. Mielőtt végül el-
szenderedett, a fejében még megfordult a kérdés: valóban olyan
rossz lenne azt kívánni, hogy ha egyszer áruba kell bocsátania
magát a család érdekében, akkor olyasvalaki nyerje el a kezét,
aki Mr. Pearsnél többet kínál?

Sophie_Irwin_Hozomanyvadasz_holgyek_kezikonyve_PRESS.indd 35 2022. 08. 21. 21:12