Álom és valóság

Az emberek gyakran látnak álmokat, ahol rendszerint összekeverednek a helyszínek, az arcok

és természetesen az idő. Az ébredés általában olyan pillanatokban szokott bekövetkezni,
amikor az embert letaszítják a sokezer méteres hegyről, cápatámadás éri, vagy egyszerűen le
akarják vágni a fejét. Ilyenkor kifejezetten jó visszatérni a „rémálomból” a valóságba - de mi
van akkor, ha az ébredés utáni pillanatok még a „rémálomnál” is rosszabbak?

***

Elf Castle orvosként kereste a kenyerét az Egyesült Államokban. 29 éves korára nagyjából
mindene megvolt, ami egy kiegyensúlyozott, viszonylag normális élethez szükségeltetett.
Nagy, hosszú fenyőkkel körbevett családi házzal rendelkezett Dalton-ban, egy jól fizető
orvosi állás birtokosa volt egy menő, megyeszékhelyi kórházban, volt egy Cathy nevű
felesége, autója és némi pénze a bankszámláin. Elf emellett jól öltözködött és jól is nézett ki:
éles arc- és orrvonásai, rövid, barna haja Bruce Willis-re emlékeztették, kigyúrt teste pedig
egy élsportoló képét vetítette ki az emberek elé. Kb. 183 cm magas volt és mintegy 90 kg-ot
nyomott.
A leírtak alapján talán sokan vágynánk ilyen életre, azonban a jólét nem az egyik pillanatról a
másikra következett el Elf-nél. 4-5 éve orvosunk még egyetemre járt, egy kis panellakásban
lakott, Isten tudja, mit evett és rendszeresen adóságokkal küszködött. Közhelyesen mondva:
máról a holnapra élt.
Elf 14 éves korában határozta el, hogy orvos lesz, ennek előzményéül azonban egy nagyon
szomorú és sajnálatos történet szolgált. Még a gimnáziumi évek alatt történt, hogy Elf egy
tavaszi osztálykiránduláson vett részt, amikor is egy erdőbe vezényelték ki az osztályukat,
„kirándulás” címszó alatt. Elf a legjobb barátjával, Andrew Judge-gal és annak barátnőjével,
Ginger-rel hármasban bandukoltak a csoport után leszakadva, mert egymagukban szerették
volna érezni az erdei fák közé bekúszó, immár némi meleget is adó, első tavaszi napsugárzás
jótékony hatását, szerették volna hallani az erdő nagyon is élő hangjait és beszippantani az itt
fellelhető, város- és szmogmentes friss illatokat. Mindhárman nagyon közel álltak egymáshoz.
Jól érezték magukat az erdőben, semmitmondó dolgokról fecsegtek, és örültek, hogy végre
nem az unalmas, koszos és dohos iskolában kell ücsörögniük.
Két-három órája gyalogoltak már, amikor már végképp nem tudták, hogy az osztály merre jár
előttük. Fiatalok voltak, módfelett szabadnak érezték magukat, és nem gondolták volna, hogy
két perc múlva egy „rossz lépés” mindhármójuk életében jelentős törést fog okozni. A szó
szoros értelmében vett „rossz lépést” Ginger követte el, amikor egy madár hangjától
megijedve felkiáltott, majd megcsúszott, és végül olyan szerencsétlenül esett el, hogy rögtön
fel is nyársalta a torkát egy földből kiálló faágon.
A kiömlő vér hatására Andrew Judge enyhe sokkot kapott, hányingerrel küszködött, és
mozdulatlanná dermedve nagyjából csak hörögni tudta Elf-nek a következőket:

- Neeee nyúlj hozzá!!! Iiindjárt hííívoooook a telefonomon segítséget!!!!!

- Ember!!! Valamit tennünk kell, valamit tennünk kell!!! Ha te képtelen vagy rá, majd én
megteszem! Andrew elkezdett öklendezni, és továbbra is próbálta visszatartani a barátját attól,
hogy az bármilyen módon megmozdítsa Ginger-t.

- Jön a seeeeegggííítség, de könyörgöm, NE NYÚLJ hozzá!!!!!!

Elf azonban nem hallgatott rá, és mivel látta barátja tehetetlenségét, saját maga sietett Ginger
segítségére. A baj azonban csak az volt, hogy Elf-nek fogalma sem volt, mit is kell pontosan
tennie. A vér látványa ugyan nem volt idegen a számára - hiszen öldöklős számítógépes
játékokon nevelkedett - azonban az emberi test felépítésével egyáltalán nem volt tisztában.
Sajnos a lehető legrosszabb dolgot cselekedte: egyszerűen leemelte Gingert az őt felnyársaló
ágról, akiből ennek hatására még nagyobb erővel kezdett el kifelé ömleni a vér.
Elf a saját ruhájával tekerte körbe Ginger nyakát, azonban azt nem tudhatta, hogy a lánynak
ekkor már erre a legcsekélyebb mértékben sem volt szüksége. Ugyanis ekkor már régen
elvérzett. A pulzusát, vagy a lány szívét Elf-nek egyáltalán nem is volt eszében megnéznie.
Végül Elf maga is rosszul lett, megszédült, és a saját mobiltelefonján hívott eztán segítséget.

Mentők… Rendőrök… Tűzoltók… Vér… Fetrengés… Gurgulázás… Düh…

Tehetetlenség…- nagyjából ezek a dolgok jártak a fejében, amikor ő is elveszítette az
eszméletét. Andrew Judge továbbra is sokkos állapotban ücsörgött a földön, és annyi
lélekjelenléte sem volt, hogy egyáltalán bármilyen mozdulatot tegyen. Csak remegett és
valami összefüggéstelen dolgot motyogott a szája alatt.

Mintegy fél óra múlva érkezett meg a mentőegység, amely konstatálta a lány halálát, és a két
fiatalembert sokkos állapotban szállították be a megyei kórházba.

***

Nagyjából két hét múlva megkezdődtek a kihallgatások, ugyanis mindkét fiú orvosi kezelésre
szorult, és nem teljesen tudták felfogni, mi is történt valójában. Ugyan mindketten magukhoz
tértek, de pontosan nem emlékeztek a történtekre. Annyi bizonyos, hogy Andrew Judge
olthatatlan bosszúvágyat és dühöt érzett, és Elfet okolta a történtekért, Elf pedig teljesen
összeroppant és egyszerűen nem hitte el, hogy „ő csak segíteni akart, és cserébe ezt kapja a
barátjától”. Az iskola felelősségét rögtön kizárták, hiszen a két fiú és a lány figyelmen kívül
hagyta a csoportot vezető tanár utasítását, miszerint az osztálynak nagyjából együtt kellett
volna maradnia. Az esetet egy orvosokból, pszichológusokból és természetesen nyomozókból
álló konzílium próbálta meg rekonstruálni, és a felelősséget megállapítani.
Több héten keresztül folytak a kihallgatások: mindkét fiút naponta több órán keresztül
kérdezték ki, volt, hogy fenyegetések, sőt testi fenyítések mellett. Túl ezen számtalan
vallomást vettek fel a srácok szüleitől, barátaiktól, családtagjaiktól, ismerősöktől és az
iskolaközösségtől is. Érdekes módon talán a lány szülei viselték még a legjobban a dolgot:
mérhetetlen fájdalmukon túl ők senkit sem akartak felelősségre vonni az ismertek fényében.
Egyszerűen beletörődtek a szerencsétlenségbe. Nem úgy viszont Andrew Judge, aki
változatlanul Elfet okolta a tragédiáért.
Az idő pedig csak telt, és telt, a vallomásokkal teli dossziék pedig egyre vaskosabbak lettek. A
bírósági tárgyalást fél év múlva tartották meg, ahol végül mindenki felelősségét kizárták, és
szerencsétlen balesetnek könyvelték el az esetet. Az ügy – legalábbis az ügy bírósági része –
ezzel lezárult.
Elf ekkor határozta el, hogy ha törik-ha szakad, orvos lesz belőle, és segíteni fog az
embereken élete hátralévő részében. Andrew viszont nem szólt soha többé Elf-hez, de a
bírósági tárgyaláson olyan ijesztően nézett Elfre, hogy amaz azt hitte: mindjárt megöli.

***

Azóta már hosszú évek teltek el, de a két fiú még mindig nem beszél egymással. Úgy látszik,
mindkettőjükön nagy nyomot hagyott az eset: Elf végül tényleg orvos lett, Andrew Judge,
pedig - ha minden igaz - hamarosan profi kommandóssá képeztette ki magát.
Az öldöklős számítógépes játékok továbbra is jelentős szerepet játszottak Elf életében, és
mivel a Science Fiction-t és a minőségi horrort is nagyon szerette, ezért elég sokszor álmodott
a témakörben. Az álomlátás előtt rendszerint sok portóit ivott, ugyanis rájött, hogy ilyenkor
nemcsak álmot lát, hanem a horkolására sem riad fel az egyébként mindig mellette
szunyókáló felesége, Cathy. Az egyik ilyen álom azonban sajnos tragikus véget ért Elf
számára.

***

Elf álmában egy FELGYORSÍTOTT világban járt, valahol a távoli jövőben, ahol az „állam”
és a „nemzetállam” fogalmak már nem is léteztek egyáltalán. Ezt a világot nagyvállalatok
irányították, a világ élén pedig az ún. KSZ (Korporációk Szövetsége) állt. A KSZ-t a
korporációk vezetői-testületei (igazgatótanácsai) irányították a hozzájuk rendelt
adminisztrációs apparátusokkal, és az ún. kiválasztott emberekkel. A régi állami funkciók, így
a törvényhozás, bírói hatalom, hadügyek, bel- és külpolitika, agrárügyek, stb. már rég
átalakultak és beolvadtak a nagyvállalatok tőkeerős, és a teljes világot uralni akaró
rendszerébe. Az energiaforrások már rég kimerültek: minden technikai rendszer a napenergia
segítségével működött. Az átlagemberek a KSZ propaganda által voltak állandóan
befolyásolva: a fejekbe beépített elektronikus vezérlőrendszer folyamatosan irányítani tudta a
lakosságot, aki pedig nem engedelmeskedett, annak egyszerűen belepiszkáltak a feji
vezérlőrendszerébe, és ilyenkor az átlagember egészen egyszerűen meghalt. Mivel a legkisebb
engedetlenség halálhoz vezetett, az átlagemberek igyekeztek nem ellenszegülni, és úgy éltek,
ahogy azt a korporációk előírták. Dolgoztak keményen, hagyták magukat befolyásolni,
szorgalmasan vásárolták a korporációk egyforma „egyentermékeit”, és soha nem lassítottak.
Mivel a legutóbbi KSZ közgyűlésen elfogadtak egy olyan határozatot, hogy egy napban az
átlagember legalább 16 órát kell, hogy dolgozzon a korporációknak, ezért az emberek a nap
fennmaradt 8 órájában intézték az ügyes-bajos dolgaikat (már ha volt erre érkezésük), ettek
silány minőségű, ízetlen, tubusos ételeket, és többnyire - aludtak.
Így nézett ki nagyjából a FELGYORSULT VILÁG. A KSZ szakértők a globalizáció technikai
beteljesülését látták benne megvalósulni – ahol a világ összezsugorodott, és ahol egy pillanat
alatt megérthetted például a kínai nyelvet, ha megvásároltál egy kínai chip-et a
korporációktól, és beültettetted azt a fejedbe, vagy elutazhattál Japánba egy másik, Japán-
útichip beültetésével – míg a népnek csak a totális autokratizmus jutott. Hitler és Sztálin, azaz
a nemzetszocializmus és a kommunizmus világa, valamint a régmúlt világ despotizmusai
mind csak gyermeteg játszadozásnak tűntek a KSZ-világgal szemben. Egy George Orwell
nevű figura is ráérzett már valami hasonlóra, cirka párezer évvel ezelőtt…

***

Érdekes módon a gyerekeket valamiért nem akarták befolyásolni, annak ellenére, hogy
minden emberpalánta születésekor beültették a fejükbe az elektronikus vezérlőrendszert.
Talán azt gondolták, hogy 18 éves koráig egy gyermek nem rendelkezik önálló és világos
öntudattal – sőt, nem is érdemes semmilyen befolyásolásra.
Az alapszintű és a középszintű oktatás nagyjából ugyanúgy zajlott, ahogy a régmúlt világban,
még 2006. környékén. Az volt az elfogadott alapelv az oktatásban, hogy a diákok 18 éves
korukig nagyjából hasonló oktatásban részesüljenek, mint akár 3,000 évvel ezelőtt, és csak
aztán választhassanak szakmát maguknak. A felsőoktatás nem létezett, mint olyan.

***
Elf álmában 17 éves múlt és épp érettségizni készült. A diákok tételeket húztak, zöldre
izgulták magukat, és folyamatosan azon morfondíroztak, vajon meg fognak-e felelni a
felgyorsított világi elvárásoknak. Ismétlésre nem volt lehetőség: a diák vagy megtanult
mindent, vagy nem. Ha az utóbbi eset állt fenn és a diák megbukott, akkor mehetett a
süllyesztőbe. Hiába, minden társadalomban szükség van az olyan emberekre, akik nem teszik
le az érettségit, és különböző segédmunkásokká szegődnek, vagy jobb esetben „átlagemberré”
válnak. Ugyan az átlagemberek az éhhalál küszöbén vergődtek, viszont kiszolgálták a
társadalom arra érdemes urait, a kiválasztottakat. Akik ennek módfelett örültek. És ez így volt
rendjén.
A válaszokat olyan elektronikus „tanárok” értékelték ki, akiknek a fejébe mintegy 3,000 év
felgyülemlett tudását plántálták bele, így el lehetett kerülni azt, hogy hibás döntések
szülessenek például az értékeléskor.
Elf húzott egy tételt, kidolgozta, beadta az elektronikus tanárnak, majd nagy izgalmak
közepette hazabattyogott. Otthon azt mondta a szüleinek, hogy jól ment az írásbeli érettségi
vizsga. A szülei hittek neki.
Mintegy két hónap múlva jött egy KSZ Boríték, amelyben a következő állt:

„Kedves Elf Castle,

Ön remekül megbirkózott az érettségi feladatával, az elektronikus tanárok hibátlanra

értékelték a dolgozatát. A Korporációk Szövetségének nevében szeretnénk Önnek gratulálni,
egyben felajánlani, hogy ne átlagember legyen a Korporációk Szövetségének világában. Ezt
elősegítendő, 5008. április 29-én, reggel 8 és 10 óra közt várjuk sok szeretettel a Korporációk
Szövetségének daltoni központjának chip-beültető szakosztályán, hogy a professzió-
chipjeinkből válogathasson. Természetesen ezeket a chipeket nem ingyen bocsátjuk a
rendelkezésére. A határidőig kérjük, döntse el, mihez szeretne kezdeni a FELGYORSULT
világban. Kérdéseivel kérjük, forduljon a propaganda alosztályra.

Üdvözlettel,
John Steiner

Elnök, KSZ, daltoni divízió”

Elf ugrálva örvendezett, és büszkén mutogatta szüleinek a levelet. A szülők, akik egyébként
átlagemberekként tengették életüket, szintén odáig voltak a boldogságtól.

- Ugye tudod, hogy a nagyapádnak, amikor meghalt, az volt az utolsó kívánsága, hogy orvos
légy. Biztosan nem emlékszel már rá, hogy ő is orvos akart lenni, miután sajnálatos
körülmények közt meghalt a kezei közt egy nő, akin segíteni próbált – mondta az apja.

- Igen, apádnak igaza van: a nagyapád akarata szent és sérthetetlen. Mivel neki nem adatott
meg az, hogy orvos legyen végül, ezért most Rajtad a sor. Ha nem akarsz átlagemberként élni,
hanem a KSZ kiválasztott tisztségviselői közé szeretnél tartozni (mert az orvosi hivatás
ilyennek számított), akkor használd ki az alkalmat – mondta az anyja.

- Anya, apa, örülök, hogy így jöttek össze a dolgok, és boldogan vállalnám is az orvosi
hivatást, de azt bizonyára tudjátok, hogy az orvos-chip a legdrágábbak közé tartozik…
- Ezen sose izgulj, fiam – mondta az apa – összedobtunk Neked annyi pénzt, hogy az akaratod
teljesüljön. Miattunk pedig cseppet se izgulj…

Így alakult hát, hogy a KSZ daltoni központjának chip-beültető szakosztályán Elf fejébe az
orvos-professzió chip került beültetésre, a törvények értelmében pedig az új orvos hamarosan
el is kezdhetett praktizálni.

***

Az idő telt és múlt, Elf pedig szorgalmasan tevékenykedett a daltoni megyei egészségügyi
intézményben. Voltak könnyebb és rázósabb esetei is, de az orvos-chip mindig tökéletesen
funkcionált. Elf sikeres orvossá lépett elő: egyre több embert gyógyított meg, amiért nagy
népszerűségnek kezdett el örvendeni mind a kollégák, mind a betegek körében. Egy nap
azonban megtörtént az, amire nagyjából senki sem számított. A „tragédia”.

***

Egy késő tavaszi délután egy lányt hoztak be a napenergiás mentőautóval, aki épp elvérezni
készült. A lány arcát Elf nem látta - mert hiszen az álmainkban gyakran nem látjuk az
emberek arcát - de határozottan biztos volt benne, hogy valahonnan ismeri, méghozzá nagyon
is jól. A rejtély azonban még megoldásra várt.
Elf a szokásos nyugodt vehemenciával és nyugalommal kezdte el kezelni az esetet, amikor a
lány torkából megindult sugárban a vér. Nem volt mit tenni, Elf szikét kért, és nekiesett a
lánynak, hogy megszabadítsa a lány torkát a belegabalyodott szögesdróttól, azonban az egyre
beljebb csúszott a lány bőrébe és belsejébe. Mivel Elf tudta, hogy az orvos-chip tökéletesen
működik, és a lány nem halhat meg, ezért még vadabbul esett neki a lány torkának, hogy
kivághassa onnan a bőr alá mélyen befúródott rozsdás vas-sodronyt. Sajnos ez most sem
sikerült: a műtő pedig inkább emlékeztett már egy mészárszékre, mint bármi másra. Ekkor
megállt a lány szíve. Elf el sem akarta hinni, és rátette a lányt a napelemes újjáélesztő
készülékre. „Volt már ilyen” – gondolta, azonban most már gyöngyözött a homloka az
izzadtságtól. Az újjáélesztő készülék sem segített - a lány olyan halott volt, hogy annál
halottabb már nem is lehetett volna. Elf nem értette a történést, végül rosszul lett.

***

A hír hamar kitudódott, és a megyei egészségügyi intézményben hamarosan meg is jelent egy
szikár nyomozó. Elf nem látta neki sem arcát, annyit azonban felfogott a szavaiból, hogy
Dave-nek hívták, és a KSZ daltoni központjának chip-beültető szakosztályán dolgozott belső
nyomozóként. És piszkosul ismerősnek tűnt. Dave azt vizsgálta, hogy az emberek fejeibe
beültetett chipek jól funkcionálnak-e, hiszen egy termékről volt szó, amit a korporációk
értékesítettek, és ha valami elromlott, az úgy mégiscsak nem volt jó. Elf nem tudta, hogy a
férfi miért viselkedett vele már a kezdetek kezdetén ellenszenvesen. Mert így volt. Talán, mert
szennyfolt esett a KSZ chipek renoméján? Vagy személyes megfontolásból? Nem lehetett
tudni.
Mivel eddig soha nem volt precedens arra, hogy egy chip elromoljon, ezért nagyszabású
vizsgálat kezdődött az ügyben. Elf-et - aki egyébként már teljesen összeomlott a hír kapcsán -
pedig előzetes letartóztatásba helyezték. A vizsgálat megállapította, hogy a chip tökéletesen
működött, és a hiba Elf egyéni képességeiben keresendő. (Ez azért volt érdekes, mert a
tökéletesen működő chip eleve kizárta az emberi felelősséget…)
A dolgok ekkor felgyorsultak: Elfet lesittelték, halálra ítélték, és el is kezdték volna már
levágni a fejét… amikor Elf előtt Dave arca jelent meg. A férfi mintha mosolygott volna,
pedig az arca még ekkor is csak egy homályos kontúr volt Elf számára.

Ekkor Elf felébredt.

***

Az első dolog, ami az eszébe villant: a lány arca. Nem véletlenül volt ismerős, hisz régóta
ismerte, az elmúlt néhány évet együtt is töltötték, Elf megkérte a kezét is… A nő a saját
felesége volt… Elf elborzadt, és a maga mellett szundikáló Cathy-re pillantott. Aztán tekintete
megállt egy csillogó tárgyon a saját kezében. Egy konyhakés volt. A felesége nyugodtan
feküdt az ágyban, és meg sem moccant. Cathy Elf rémálmára sem riadt fel. Elf egy pillanatra
megnyugodott, ekkor azonban az történt, amitől a vér is meghűlt az ereiben. Ekkor látta meg
ugyanis felesége takaróján az első vérfoltot. (Mivel piros volt az ágynemű, ez az első
pillanatban fel sem tűnt neki). Elf gyorsan lekapta a takarót a feleségéről, és kővé dermedt: az
asszony összevissza volt kaszabolva, és dermedten feküdt egy halom vértócsában. A
konyhakés – amiről fogalma sem volt Elf-nek, hogy hogyan került oda, hangos koppanással
landolt a hálószoba bükkfa parkettáján. Nem kellett hozzá szakértőnek lenni, hogy Elf
megállapítsa: az asszony HALOTT volt. Az álomban látott nyomozó arca is „kitisztult” egy
pillanat alatt. Hát persze, hogy Andrew Judge volt az… Elf bár sokkos állapotban volt, rögtön
összerakta az álombéli sztori megfejtését is: ha az orvos-chip jó volt, és az emberi felelősség
sem játszhatott szerepet, akkor bizony valakinek bele kellett piszkálnia a chip
vezérlőrendszerébe… Mondjuk egy belső nyomozónak, aki ki-be járhatott a
vezérlőteremben… És aki az első pillanattól kezdve ellenszenvesen viselkedett Elf-fel a
nyomozás során… Andrew Judge…

Elf keze ökölbe szorult. Elindult a konyha felé, hogy egy pohár vizet töltsön magának. Ekkor
észrevette, hogy a konyhaablaka tárva nyitva volt, amin hűvös, halálillatot hozott be egy rideg
szellő. Elf úgy emlékezett, hogy bezárta.

A férfi kinézett az ablakon: szelek borzolták a kertet. A ház előtti fenyőfák pedig mintha
Andrew Judge arcképét vetítették volna ki Elf elé.

Elf ekkor elájult.

Vége

Írta: Turóczi Gábor

Budapest, 2006. június 21.