Régen, nagyon régen,létezett

egy sziget, amelyen ott lakott az

Ember minden érzése.

A Jókedv, a Bánat, a
 Egy napon, az érzések
megtudták, hogy a szigetük el
fog süllyedni. Mindegyikük hajót
készített magának, hogy szigetet
elhagyhassa.
Egy fényűző hajón, arra ment a
Gazdagság. Vigyél magaddal
engem is ... kérte a Szeretet.

Nem tehetem, mondta a

Gazdagság. A hajómon nagyon
Egy gyönyörü hajón arra ment a
Gőg.
Elvinnél magaddal? – kérte őt is...

Sajnos, nem! Itt minden olyan

tökéletes,
A szeretet megkérte a Bánatot is
:
Bánat! elvinnél magaddal?

Ach Kedvesem!... Szívesen

vinnélek, de tudod, annyira
Az arramenő Jókedv annyira
harsányan mulatott, hogy a
szeretetet észre sem vette
és tovább hajózott.....
 Egyszercsak hangot hall:
Gyere Szeretet! Elviszlek!

Amikor partot értek,

annyira el volt telve hálával,
hogy meg sem kérdezte a
 Mivel érezte az adósságát,
megkérdezte hát a Bölcsességtől
-
ki is volt a megmentője?
Az Idő? csodálkozott a Szeretet!
Miért segített rajtam az Idő?

Mert csak az Idő ismerte fel és

tudja igazán,
mennyire fontos az Embernek
 Kérlek, ha már Te is felismerted azt,
amit az Idő tud időtlen idők óta,
akkor mondd el a többi Embernek is.
Elöbb – utóbb, mindenkinek meg kell
tudnia!

Küldd el a barátaidnak ezt a levelet, hogy

ők is tovább adhassák, mindenkinek aki a
számukra fontos!