Tisza s Saj

Azt mondjtok, egy kuvasznak lehetne annyi esze, hogy gymlcsrs idejn ne fekdjn a krtefa al. n mgis azt mondom, hogy ez a Tisza nagyon okos kuvasz volt, olyan okos, hogy kitallta a gazdja gondolatt. Hogyne tudta volna ht azt is, hogy a megrett krte lepotyog a frl. Mgis ll hnapja minden hajnalban a krtefa alatt aludt, spedig azrt, mert kincset rztt ott. A kincset maga sta el egy hnappal ezeltt. Mert nemcsak okos volt, hanem olyan nagyon okos, hogy azt is tudta, mikor van a szletsnapja. Ezrt sta el a kincset, egy jkora csontot, arra kszlve, hogy az lesz a szletsnapi lakomja. Hiba fltette, vigyzta ezt a csontot, valaki mgis elvitte. Mghozz a Tisza legjobb cimborja, a szomszd udvarban l Saj. A Saj s kuvasz volt, is srgsfehr szn, s is okos. Olyan nagyon okos, hogy legkedvesebb bartja, Tisza szletsnapjt is szmon tartotta. Trte is a fejt, mivel ajndkozhatn meg, s ppen ezen tndtt akkor is, amikor tment ltogatba Tiszhoz. Ekkor trtnt, hogy a krtefa alatt csodlatos szag ttte meg az orrt. Nem is nyugodott addig, mg meg nem tallta s ki nem sta a csontot. No hiszen, megvan a szletsnapi ajndk! gondolta rmmel. Azzal aztn szjba kapta a csontot, hazaszaladt, s elsta is, de a sajt krtefja alatt. Eljtt a szletsnap, s Tisza mr hajnalban nekillt kisni a csontot. Kpzelhetitek, mit rzett, amikor hlt helyt tallta.

De ebben a pillanatban tugrott a kertsen s eltte termett Saj. Hozta a fogai kzt a drga kincset, a Tisza elsta, Saj kikaparta csontot. Hozta, mint szletsnapi ajndkot, hozta barti szvvel, fnyl, tiszta jsggal. Rgtn eloltotta a bnatos Tisza haragjt. Tisza gy tett, mintha most ltn elszr a kvnatos csontot, s hrom nevetset vakkantva gy szlt: -Ksznm, hogy nem feledkeztl meg a szletsnapomrl. De az mr csnya dolog lenne, ha egyedl lakmroznk. Lss neki te is! Fele az enym, fele a tid. gy aztn ketten ettk meg a jz csontot.
Zelk Zoltn

Nehezebb a bartsgot fenntartani, mint megktni.