Professional Documents
Culture Documents
Bűnös Bűntelenség
Bűnös Bűntelenség
Mi az ember bűne? Mi az ami miatt átkozott? Miért kell születése első pillanatától kezdve, az
örök kárhozat rémképével viaskodnia? Miért érzi maga az emberiség, tértől és időtől
függetlenül, hogy valami vele-született teher nehezedik vállára, aminek sem okát, sem
eredetét nem ismeri? Valóban velünk született ez az egyetemes lelki-ismeret furdalás, vagy
csak az egyén egyesül valamilyen kollektív bűnhődés-vággyal, hogy értelmet és magyarázatot
találjon mindazokra a nehézségekre, amelyekkel életútja során találkozik?
Az új Rend
A lélekben bűnös ember legnagyobb büntetése ezzel szemben pedig a Halál: az az illúzió,
hogy lehetséges a halálos bűnbe esés, a végső kárhozat, a megsemmisülés. Azok számára,
akik a bűn és a bűnösség gondolatát sziklaszilárd képzetté keményítik lelkükben, akik
gondolatvilága e köré szilárdul, a bűn megtestesül, és a valóság mezején valamilyen
büntetésként megjelenik. A büntetés és az elkövetett ’bűn’ közötti pszichológiai kapcsolatot
pedig a magát bűnösnek érző megerősíti, és ha a büntetés nem áll arányában az elkövetett
képzelt bűnnel, a lélek nem talál feloldozást. A feloldatlan ’bűnök’ súlya pedig egyre nagyobb
erővel húzza a lelket a mélység felé, csakhogy a feloldatlan bűnösség állapotában elnyerje
végső büntetését: a halált. A halált, amely épphogy nem büntetés, hanem a lélek feloldozása
minden felhalmozott teher alól: hogy mindenki tiszta lappal folytathassa vándorlását, míg
ráébredve makulátlan igaz természetére, tékozló fiúként haza nem térhet, valódi otthonába.
Ehhez egyetlen út vezet: Szilárdan és félelem nélkül tudni azt, hogy minden ember Istennel
egylényegű, s hogy minden ember hazafelé tart biztosan.
„Ha tehát nem teszed magad egyenlővé Istennel, nem érzékelheted Istent, mert csak a hasonló
ismeri fel a hasonlót. Szánd rá magad a minden anyagitól való megtisztulásra, és növekedj
ahhoz hasonlóvá kiterjedésben, minek nagysága minden mérték felett áll; emelkedj túl az
időn, s válj öröklétűvé, így fogod Istent megtapasztalni! /…/ Ha viszont bezárod lelkedet a
testbe, és lealacsonyítod magad, mondván „nem tudok semmit, nem tehetek semmit; félek a
földtől és a tengertől, nem emelkedhetek a mennyekig; nem ismerem azt sem, ami voltam,
ahogyan azt sem, ami leszek”, akkor mi dolgod lenne Istennel? Gondolatod semmi szépet és
jót nem képes felfogni ha a testedhez ragaszkodsz, s a bűn benned él. Mert a bűnöknek
tetőfoka Istent nem ismerni; míg az Isten felöli tudás képessége, a kívánság és remény a vele
való megismerkedésre: ez az az út, mely egyenesen a jóhoz vezet, s könnyű ez úton utazni.”
www.tarrbencelaszlo.fw.hu