Magyar Testnevelési Egyetem Továbbképzõ Központja

Budapest

Dr. Nemes András

JOGI ALAPISMERETEK
a
középfokú sportmenedzserek számára

1999
Magyar Testnevelési Egyetem Továbbképzõ Központja
Budapest

Dr. Nemes András

JOGI ALAPISMERETEK

a középfokú sportmenedzserek számára

negyedik, javított kiadás

© Dr. Nemes András

1999

2
 Bevezetés

Hosszú évek óta nélkülözi a szakma a középfokú sportmenedzserek részére

hasznos jogi alapismereteket átadni hivatott középfokú menedzseri jegyzetet.
Ezzel az összeállítással a középfokú sportmenedzserek igényei elé igyekeztünk
menni. Nem kívántuk a jogi ismereteket misztifikálni, mi sem áll távolabb
tõlünk, mint valamiféle jogbölcseleti, tudományos megközelítés.
Jegyzetünk azt szeretné elérni, hogy a sportban (és más területen) tevékenykedõ
menedzserek ezen alapvetõ jogi ismeretek birtokában merészen vállalhassák fel
a menedzser mindennapjait, amelyek szerzõdéskötésekkel, jogértelmezéssel, sõt,
igen gyakran jogvitákkal telítettek.
A középfokú jelzõ nem a hozzáértés színvonalára utal, csupán az ismeretanyagot
szûkíti a középvezetõk mozgásterére. Nem kívánjuk az olimpiák, nemzetközi,
vagy világversenyek szervezésével kapcsolatos adminisztrációs-jogi ismereteket
felsorakoztatni, az ugyanis nem ennek a stúdiumnak, és nem ennek a jegyzetnek
a feladata.
Amit elérhetõ célnak tekintünk, az nem más, mint a szükséges és elegendõ jogi
alapok megismertetése, a polgári- és munkajogi szerzõdések alapkategóriáinak
készség szintû alkalmazásának elsajátíttatása.
A jegyzet felhívja a téma iránt mélyebben érdeklõdõk figyelmét néhány ajánlott
irodalomra és jogforrásra.

Jó tanulást és üzleti sikereket kíván

A szerzõ

3
 I. Fejezet

TANTÁRGYI ALAPVETÉS

Fogalmak és jogintézmények

1. A jog fogalma és határterületei

A jog a mindenkori hatalmi struktúra legfontosabb akaratkifejezõ eszköze a

társadalom életviszonyainak szervezésében. Mint emberek közötti (úgymond
társadalmi) viszony, nem csak a jog értelmezhetõ egyedül, hisz ilyen többek
között a politika, a tudomány, a vallás stb., sõt más megközelítésben ilyen a
szokás, és az erkölcs is.
A fentiekhez képest lényegi különbség a j o g javára, hogy míg az erkölcsi,
vallási vagy szokássá vált normákat (elvárásokat) nem kíséri figyelemmel, féltõ
gonddal az állam, kikényszerítésükhöz nem asszisztál és semmiféle
kényszerintézkedést nem tesz, annál inkább kikényszeríti a jogi normákba foglalt
magatartási szabályokat. A jog nem más, mint magatartásszabály-komplexum,
mégpedig elvont és a lehetõségekhez képest általános magatartásszabályok
funkcionális egysége.
Fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az az általános társadalmi
rendeltetés, amelynek eleget tesz: Nélküle nem lenne termelés, de elosztás sem.
Az emberek öncélúan cselekednének, nem lenne semmiféle koordináció sem
mikro-, sem makroszinten. A társadalom bizonyos normatív elvárásokat
fogalmaz meg a tagjaival szemben, melyek parancsolóan, megengedõen,
szigorúan, vagy engedékenyebben, de mégis kifejezetten testet öltenek és
érvényesülnek. Az erkölccsel, vallási szabályokkal, szokásokkal szoros és
történelmi kapcsolata van a jognak és normáik többé-kevésbé át is fedik

4
egymást: (Ne bántsd a másét! - erkölcsi elvárás, általános vallási parancs, jogi
norma egyszer s mind). A szokásoknak bizonyos körülmények, történelmi
szituációk vagy csak bizonyos közegben élõk nagy jelentõséget
tulajdoníthatnak: kiközösítik a tolvajt stb. Mégis: a norma ellen vétõk az
államtól nyerik el büntetésüket.
A jog tehát nem értelmezhetõ önmagában, hanem csak az állammal, mint
hatalmi és erõszakszervezettel összhangban. Természetesen vannak olyan
államok, ahol az állami norma az erkölcsi és szokásnormákkal teljesen
egybeesik (pl. iszlám jogrendszer). Hazai jogunknál maradva azonban igazán
csak azok a normák kikényszeríthetõk, amelyek mögött az állam áll.

2. A jog kialakulása (Történelmi áttekintés)

A jogfejlõdés az emberi kultúra részeként a világkultúra bölcsõibõl vette

kezdetét. A jogfejlõdés keletrõl és nyugatról egyaránt nyomon követhetõ. Ebben
a jegyzetben meg sem kísérelhetjük a téma részletes kifejtését, ezért -
önkényesen kiválasztva - a keleti jogfejlõdési- modellt tekintjük át.
Az Ókori Kelet államszervezeti struktúrájának kialakulása - csakúgy, mint
általában mindenütt - a gazdasági fejlõdés függvénye volt. Öt-hatezer évvel
ezelõtt lazulni kezdtek az õsközösségi társadalom viszonyai. A térség nagy
folyói (Nílus, Tigris, Eufrátesz, Gangesz, Huangho,) mentén a termelõerõk
fejlõdése felgyorsult. Az áradások miatt termékennyé vált talaj adta a
lehetõséget a földmûvelés kialakulásának, amely a társadalmi differenciálódást
serkentette. Kialakult az ekés földmûvelés, minek következtében kisföldmûvelõ
közösségek nagyobb csoportjai (görög nevén: nomosz) jöttek létre. Ezek
tulajdonképpen már valóságos kis államalakulatok voltak.
Kr. e. 2850-re datáljuk a rabszolgatartó egyiptomi társadalom létrejöttét. A
társadalmi alakulat tulajdonképpen alsó és felsõ Egyiptom egyesítésével jött
létre. Az országrészek egyesítése már fejlett közjogi aktus volt. Egyiptom
története ó-, (Kr.e. III. évezred elsõ fele) közép-, (Kr.e. 2700-1750) és
újbirodalom (Kr.e. XVI.-XII. szd.) korszakokra osztható fel. Egyiptomot elõbb

5
az asszírok, majd a perzsák dúlták fel, végül is a perzsák hatalma vetett véget az
egyiptomi birodalom, mint állam önállóságának. Az ókori kelet rabszolgatartó
államai fõleg a korlátlan monarchia képét mutatják. Ezt az államszervezetet az
jellemzi, hogy a centralizált államhatalmak egyetlen személynek, a despotának
rendelték alá. Egyiptom fáraóit a nap fiainak, Isten földi megtestesítõinek
tekintették. Ez volt az ideológiai alap totális uralkodásukra. Mindebbõl az is
következett, hogy a keleti rabszolgatartó államok uralkodói egyben a legfõbb
papi méltóságot is viselték, ami által a papság szervezete összefonódott az
államhatalommal. Az állami tevékenység koncentráltságából viszont az
következett, hogy az ókori kelet államfõi kezükben összpontosították a
törvényhozói, a legfõbb bírói, a hadvezéri és az igazgatási feladatokat.
Az ókori kelet rabszolgatartó társadalmainak kialakulásával egyidejûleg
megindult az állam és a jog kiépítése is. Az új társadalmi rend gyakran
ismétlõdõ viszonyaiban fokozatosan kötelezõ erejû normák alakultak ki. Az így
keletkezõ szabályok elõször vallási ideológiai normák képében jelentek meg.
Jelentõs szerepe volt a szokásoknak, miután a szokás ereje kötelezõvé tett olyan
magatartási szabályokat, amelyek a társadalmi élet hasonló eseteiben
alkalmazhatónak bizonyultak. A jog szokásjogként kezdte meg pályafutását.
Ami szokás volt nemzedékeken át, azt elõbb tiszteletbõl, majd
hagyományszerûen, késõbb már szankcionált módon követni kezdték. Ez volt a
legõsibb jogforrás. Ezt követte az írott jog, a (nem a mai értelmében vett)
törvény, amely a kialakult állam szervei által a hatalomra jutott osztály
igényeinek megfelelõen alkotott jogi normák kifejezõje lett. A szokásokkal
szemben a törvény erejét növeli, hogy alkotói az isteni törvény (ius divinum)
letéteményeseinek tüntetik fel magukat. Az Óbabiloni birodalom bonyolult
jogéletét tükrözi Hammurabi 282 §-ból álló törvénykönyve (a “könyv” - egy
többmázsás kõtömb - a Londoni British Múzeumban látható, másolata minden,
magára valamit is adó ókori közgyûjteményben megtalálható). A törvénykönyv
(joggyûjtemény) központjában a magántulajdon védelme állt. Ugyanakkor a
törvénykönyv apologetikus osztály jellege elvitathatatlan, halálbüntetéssel sújtja
az Isten és a palota tulajdonának ellopását, de más rabszolgájának, igavonó
állatának, vagy bármi néven nevezendõ holmijának eltulajdonítását is. Az állam

6
és az egyházi tulajdon elidegenítése kapcsán kártérítésként a dolog értékének a
harmincszorosát is megengedte követelni. Szigorú büntetéssel sújtotta a törvény
a rabszolgák megszöktetését, s jelezte a földmagántulajdon kifejlõdését (a
pásztorok felelõsségét szabályozta, az okozott mezei károk megtérítését is
elõírta, s foglalkozott a földek bérbevételével is). Részletesen tárgyalta a
törvénykönyv az úgynevezett adósjogot. Uzsorás rabszolgatartók gyakran
életfogytig tartó adószolgaságba kényszerítették a szabad embereket, vissza nem
fizetett kölcsönök ellenében. Hammurabi három évben maximálta az
adósrabszolgaságot. A rabszolga megöléséért csak anyagi kárpótlást fizettek a
szabadok a rabszolga urának. Az engedetlen rabszolgát megcsonkították, a
tulajdonosváltozást pedig rabszolgabélyegekkel jelezték. Hammurabi
törvénykönyve viszonylag fejlett volt a földbirtoklási viszonyok
szabályozásában, három fõ birtoklási formát ismert: királyi, templomi és
közösségi földbirtokot. A földbirtoklás sajátos formája volt a tisztviselõknek és
harcosoknak juttatott föld. A szerzõdéseknél megkövetelte tanúk jelenlétét.
Ismerte a bérlet, az adásvétel, a csere jogintézményeit, tárgyalta a kölcsön- és
kamatfizetést. Bérelni hajót, házat, földet, rabszolgát és szabad ember
munkaerejét lehetett. A családjog terén a házasság monogám volt, csak a férj
volt bizonyos esetekben másodféleségre jogosult. A férj különleges jogai közé
tartozott, hogy gyermekeit és feleségét adósrabszolgának adhatta mancipiumba.
Ez ellen a nõ azonban külön szerzõdésben elõre biztosíthatta magát.
Kevesen tudják, hogy tulajdonképpen innen származik a korunkban is oly
divatosan használt “emancipáció” elnevezés. Hammurabi törvényeire egyébként
a kegyetlenség volt jellemzõ, ez azonban nem volt öncélú, az állam
megerõsítését szolgálta. Hammurabi törvényeit évszázadokig használták, illetve
adaptálták más országok is, így felhasználták az asszír, majd a hettita
törvénygyûjteményekben. Az óbabiloni rabszolgatartó joghoz hasonló
szabályokat tartalmaz Mózes törvénykönyve, amely az ótestamentum részét
képezi. Jósiás (Júda) király törvénykönyve (Kr.e. 622) már egyértelmûen az
isteni kinyilatkoztatású mózesi “tizenkét táblás” törvény megtalálásán alapszik.

7
Hosszasan fejtegethetnénk még a keleti jogfejlõdést, sõt érdemes lenne
áttekinteni, idõt szánni a Római Birodalom jogfejlõdésére is, annál is inkább,
mert a mi jogunk kialakulására is döntõ szerepe volt, jegyzetünk keretei között
azonban ez nem célunk. Ha ezek áttekintésétõl eltekintünk, annak az is egyik
oka, hogy már az Ókori Kelet jogfejlõdése is elegendõ meggyõzõ erõvel bírhat
abban a vonatkozásban, hogy a jog a társadalmi - gazdasági alakulattól
meghatározott, a mindenkori hatalmi struktúra akaratkifejezõ eszköze, és hogy
kialakulásában az emberek közötti viszonynak, a termelésnek, a
munkamegosztásnak, a fogyasztásnak, az elosztási viszonyoknak, a háborúknak
nagy jelentõsége van, csakúgy mint az ideológiának, a szokásoknak, az
erkölcsnek.
Azok a társadalmi elvárások például, amelyek szokásosak voltak, elõbb íratlan,
majd írott formában szokásjoggá, késõbb joggá merevedtek. Ez a folyamat úgy
történt, hogy az állam egyre inkább behatolt a szokások világába, s azokat
elfogadva szankcionálni kezdte. Így vált a szokás elõbb szokásjoggá, majd
kifejezetten államilag szankcionált joggá. A jog, mint láttuk, másként is
keletkezett: nevezetesen az állam legfõbb szerveinek, a hatalom gyakorlóinak
akarata jelent meg benne.
Azokban az államokban (történelmileg és napjainkban is), ahol az állam és a jog
szervesen és egymásra tekintõen fonódik össze, ahol a pusztán hatósági és
közigazgatási (és nem más!) eszközökkel igyekszik beavatkozni az emberek
cselekedeteibe, biztosított a fejlõdés lehetõsége. Ezeket az államokat
tulajdonképpen jogállamnak nevezhetjük. A jogállamban alaptörvény
(alkotmány) gondoskodik arról, hogy csak akkor és olyan körülmények között
avatkozhassék bele az állam az egyén életviszonyaiba, amikor és amennyiben
azt megfelelõ szintû jogszabály megengedi, vagy írja elõ.

3. Jogtípus, jogrendszer

Egy adott jogtípusba egyazon idõben számos állam joga tartozhat, így az adott
idõben és térben létezõ jogi normák összessége (maga a jogrendszer) a jogtípus

8
egyik meghatározója. Az igazi meghatározó azonban a társadalmi - gazdasági
alakulat.
A jogtípus tehát nem más, mint az azonos társadalmi-gazdasági formák
(termelési viszonyok) alapján keletkezett, azonos osztályviszonyokra épülõ
jogrendszerek csoportosításául szolgáló kategória. Ennek megfelelõen
megkülönböztetünk rabszolgatartó, feudális, tõkés (polgári) és történelmileg
szocialista (államszocialista) jogtípust.
A jogrendszer azt jelenti, hogy az állami szuverenitással fémjelzett,
meghatározott terület fölött - amelyek rendszerint országhatárokkal körülzártak -
milyen típusú jogi normák érvényesülnek. Maga a jogrendszer tehát egy
meghatározott államban aktuálisan létezõ jogi normák összessége, de nem
csupán a jogszabályok halmaza, hanem azoknak komplex, egymásra kitekintõ
megjelenése, amely viszonylagos zártsága ellenére is képes a fejlõdésre. Amikor
a jogrendszerben a társadalmi viszonyok olyan fokú fejlõdést mutatnak, hogy a
régi jogi keretekkel már nem lehet eredményesen befolyásolni az egyének
magatartását és a gazdaság mûködését, akkor a jogszabályokat hatályon kívül
kell helyezni, és újakat szükséges hozni helyettük. Ha ez nem így lenne, akkor a
még oly sikeres jogszabályok is megbénítanák a fejlõdést, hiszen a leírt
jogszabály bizonyos mértékig konzervál egy helyzetet, a fejlõdésre emiatt csak
kevéssé van tekintettel. Annak definiálása például, hogy mit nevezünk
okiratnak, nyilván egész másképp hangzott 1920-ban, mint napjainkban. Ma már
senki elõtt sem kétséges a mágneses információ-hordozók, elektronikus
segédeszközök által megjelenített képek, információk okirati jellege, bizonyos
jogszabályok mégsem fogadják el feltétlenül. Nagy lépéseket tett azonban ezen
a téren a Polgári Peres és a Büntetõ Eljárás jogága, ahol az okirati bizonyítás
kategóriájában jogszabályi változás folytán ma már elfogadják az elektromos
információ-hordozókat is.

4. Jogágak

9
A jogi normák nem csak a jogrendszer szintjén, de egymás közötti
összefüggésük szintjén is rendszert alkotnak. A normaösszefüggésnek ezek a
szintjei a jogágak.
A jogágak elkülönülésének alapja az általuk szabályozott társadalmi viszonyok
eltérõsége. A jogág tehát nem más, mint az azonos típusú és azonos módszerrel
szabályozott társadalmi viszonyok és jogszabályok összessége. A jogfejlõdésnek
egy korábbi stádiumában általános volt a magánjog és közjog disztinkciója, ahol
is magánjog alatt az árutulajdonos embernek a vagyonnal kapcsolatos társadalmi
viszonyait és az arra vonatkozó jogszabályokat értették. Közjog alatt viszont az
állam, a politika letéteményese és az állampolgár közötti viszonyrendszert
értettek, ahol az állampolgár nem elsõsorban árutulajdonosként, hanem
állampolgárként van jelen. A magánjog tehát a magánérdek, míg a közjog a
közérdek érvényesülésének joga.
A jogágakról részletes ismertetést a jelen jegyzet keretein belül terjedelmi okok
miatt meg sem kísérlünk adni. A teljesség igénye nélkül ismertetjük a fontosabb
jogágakat:
- Alkotmányjog
- Közigazgatási jog,
- Közigazgatási eljárási jog,
- Polgári jog,
- Polgári (peres és nem peres) eljárásjog,
- Munkajog,
- Büntetõjog,
- Családjog,
- Pénzügyi jog,
- Büntetõ eljárási jog,
- Nemzetközi magánjog,
- Nemzetközi jog,
Jegyzetünk keretei között részletesebben csupán hazai jogrendszerünk
legfontosabb jogágairól fogunk szót ejteni.

10
 5. Jogforrástani alapok

A jog sajátságos, úgynevezett jogforrások formájában jelenik meg. A jogforrást

kétféle értelemben is használjuk, részint a - forrás szó hétköznapi jelentésébõl
kiindulva -, mint ahonnan a jog tartalma származik. Ilyen értelemben materiális
jogforrásnak tekinthetjük az Országgyûlést, a Kormányt, a Minisztériumokat
stb. Másrészt viszont jogforrás az, amilyen formában a jog testet ölt (az
Országgyûlés által alkotott t ö r v é n y , a Kormány által alkotott k o r m á n y r
e n d e l e t, az egyes miniszterek által alkotott m i n i s z t e r i r e n d e l e t e k
stb.), ezeket formális jogforrás fogalommal illethetjük.
A jogforrások lehetnek továbbá más szempontból belsõ, illetve külsõ
jogforrások.
Belsõ jogforrásnak nevezzük magát a jogalkotó szervet (a jogalkotói akarat
fórumát, vagyis az országgyûlést, a kormányt, a minisztériumokat stb.), külsõ
jogforrás pedig az a forma, illetve megnyilvánulási mód, amelyben a jog testet
ölt (törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet stb. formájában).
A jogforrásokat hierarchiájuk szerint “erõsorrendbe" állíthatjuk. Ez azt jelenti,
hogy a jogforrások felülrõl lefelé sorba állíthatók. A jogalkotói hatáskörrel
felruházott szervek csúcsán a legfelsõ államhatalmi népképviseleti szerv, az
Országgyûlés áll (belsõ jogforrás), ezt követi a Kormány (belsõ jogforrás), ezt a
Minisztériumok és országos hatáskörû szervek (belsõ jogforrás) követik, majd a
területi és helyi Önkormányzatok. Ami az általuk alkotott külsõ jogforrásokat
illeti, azok ugyanúgy sorrendbe állíthatók: legfelsõbb szinten a törvény áll,
melyek közül kivételezett az Alkotmány, mint elsõ az egyenlõk között. A
jogállamban valamennyi törvény az Alkotmánynak kíván megfelelni, azzal
ellentétes nem lehet. A törvényeket a külsõ jogforrások hierarchiájában a
kormányrendeletek, miniszteri rendeletek, államtitkári rendelkezések,
önkormányzati rendeletek sorrendben értelmezhetjük. A jogforrások
hierarchiájának a jelentõsége abban áll, hogy egy alacsonyabb szintû jogforrás
tartalmilag nem ellenkezhet magasabb szintû jogforrással, vagy ha ilyen mégis

11
elõfordulna, akkor a római jogból átvett jogelv szerint a magasabb jogforrásnak
lesz az alkalmazás során elsõbbsége.

6. Hatáskör és Illetékesség

Jogi tanulmányaink során elsõk között kell megismerkednünk a hatáskör és

illetékesség fogalmával. A hatáskör nem más, mint egy sajátságos tevékenységi
kör szerinti munkamegosztás, az állami szervek között (az egyes
minisztériumok, pl. a szerint, hogy mely ágazatot (ipari, kereskedelmi,
honvédelmi, stb.) képviselnek, más és más feladatokat látnak el a közigazgatás
munkamegosztásában). A hatáskör azonban nem csak a tevékenység szerinti
megosztást jelenti, hanem a központi szerveknek megvannak a maguk területi és
helyi szervei is. E szervek között is van tehát egy speciális hatásköri elosztás,
mégpedig az azonos típusú tevékenységen belül az egyes ügycsoportok szerint.
Ha nagyon leegyszerûsítve akarnánk rámutatni a különbségre a hatáskör és az
illetékesség között, azt mondhatnánk, hogy a hatáskör arra a kérdésre válaszol,
hogy az állami szervek közül milyen szervnek van érdemi ügyintézésre
jogszabályi felhatalmazása, míg az, hogy az azonos hatáskörû szervek közül
ténylegesen melyik fog eljárni, már illetékességi kérdés. Egy Pest Megyei és egy
Bács-Kiskun Megyei illetõségû sportegyesület jogvitájában illetékességi kérdés
pl., hogy a felek melyik megye területén levõ bírósághoz forduljanak. A kérdés
akkor merül fel, ha már eldöntötték, hogy jogi problémájuk rendezését
bíróságon, nem pedig a Rendõrségen, vagy a sporttal foglalkozó
minisztériumban kívánják rendezni. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a
hatáskör az állami szervek közötti vertikális, míg az illetékesség egy horizontális
munkamegosztás.

7. A jogi norma

12
Bevezetõnkben már operáltunk a jogi norma fogalmával, amelynek
értelmezésével még adósok vagyunk. A jogi norma nem más, mint a jognak az a
legkisebb önálló egysége, amely ugyanakkor a jog minden fogalmi elemét
önállóan is tartalmazza. Világos, hogy a jogi norma állami kényszereszközökkel
kikényszeríthetõ, általános magatartásszabály.
Az általános szónak különös jelentõsége van, hisz a jog igyekszik mindig a
tipikust, nem pedig az atipikust megragadni. Sokszor érezzük, hogy az általános
erkölcsi, vallási, társadalmi szokásoktól eltérõ döntés születik egy jogeset
kapcsán és ilyenkor igazságérzetünk “berzenkedik” a jogszabályok alapján
igazságosnak minõsített eredmény ellen.
A jogi norma - bár a jog funkcionális, legkisebb önálló egysége -, három
szerkezeti egységre osztható. Ezek a h i p o t é z i s , a diszpozíció és a
jogkövetkezmény.

7.1. Hipotézis (tényállás)

A hipotézisben olyan körülményeket, feltételeket határoz meg a jogalkotó,

melyek teljesülése esetére a normában leírt, elvárt, tûrt vagy megkövetelt
magatartásokat várja el. Fogalom meghatározásunknak tehát két pillére van:
bizonyos körülmények vagy feltételek, illetõleg az ehhez kapcsolódó elvárás.
Tömörebben fogalmazva azt mondhatnánk: a tények azon összességét, amelyhez
a jogszabály joghatásokat fûz, hipotézisnek (tényállásnak) nevezzük.

7.2. Diszpozíció

A diszpozíció, amennyiben a tényállás bekövetkezett, a hipotézis feltételei

teljesültek, úgy teljesülniük kell (vagy teljesülniük tilos) a jogalany számára
elõírtaknak. Tilalom esetén a jogalkotó valamely magatartástól való tartózkodást
ír elõ, míg elrendelés, parancsolás esetén kategorikusan elõír valamilyen
magatartást. Elképzelhetõ továbbá, hogy a diszpozíció valamely magatartást

13
megenged. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a diszpozíció lehet elrendelõ, tiltó,
megengedõ.
- Az elrendelõ (kötelezõ vagy kogens) norma esetében a feltételnek minden
körülmények között érvényesülnie kell. Az elvárás olyan szigorú, hogy a
normától a jogalkotó nem enged eltérést (pl. a személyi jövedelemadó rendelet
bizonyos összeghatár felett jövedelemadó fizetésre kötelezi az állampolgárt).
- A megengedõ (diszpozitív) norma esetében a leírt magatartást a felek csak
akkor kötelesek tanúsítani, ha megállapodásukkal nem zárják ki magának a
normának az elõírásait. A tényállásban szereplõ alanyoknak tehát döntési
autonómiájuk van, elfogadhatják a jogalkotó szabályozását, de úgy is
dönthetnek, hogy valamiféle más magatartást fognak tanúsítani. Ennek a
másságnak egy fontos korlátja van, maga a jogszabály. Ha tehát a jogalany nem
a jogszabály által írt megoldást választja valamely életviszonyának
rendezésében, akkor a saját érdekeinek megfelelõ más szabályt köteles követni
(pl. ha valaki hibás dologgal teljesít, úgy a károsult kérheti a dolog kijavítását,
árleszállítást, vagy cserét, sõt a szerzõdéstõl el is állhat. Ezek a jogok
diszpozitívek, az eladó tehát eldöntheti, hogy hiba esetén betartja-e a jog által
elõírt sorrendet, vagy azonnal kicseréli az árut). Arról, hogy egy norma
elrendelõ, vagy megengedõ, általában a jogszabály szövegébõl információt
kapunk, tipikus példája ennek a Ptk. 200-as § (1) bekezdése, mely szerint a
szerzõdés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerzõdésre vonatkozó
rendelkezésektõl egyezõ akarattal eltérhetnek, ha a jogszabály az eltérést nem
tiltja.
A megengedõ diszpozíció-fajtának sajátságos megjelenési formája az
közigazgatásban oly gyakori diszkréciós jog, amikor tudniillik a jogszabály a
közigazgatási szervet hatalmazza fel, hogy bizonyos kérdésekben az eset összes
körülményeit körültekintõen vizsgálva, saját belátása szerint döntsön. (Az
úgynevezett méltányossági kérdések jogunkban többnyire nem a jogalkalmazók
megítélésétõl, hanem jogszabályi felhatalmazástól, vagy ilyen hiányától
függnek.)

14
7.3. Szankció

A szankció (jogkövetkezmény) a jogszabály által megállapított állami

magatartás, amely arra vonatkozik, hogy ha és amennyiben a jogalanyok a
hipotézisben leírt feltételek megvalósulása esetén valamely parancsot nem
teljesítenek, vagy valamely tiltás ellenére egyfajta magatartást teljesítenek -
elkövetnek -, úgy az állami szerveknek fel kell lépni teljes tekintélyükkel és a
néptõl kapott hatalmukkal, hogy az elvárt magatartást kikényszerítsék, vagy a
tilalmat megszegõkkel szemben tüntetõ hatalmukkal éljenek.
A szankció azonban - a laikusok körében általánosan elterjedt felhangja ellenére
- nem kifejezetten hátrány, korrekt fordításban a jogkövetkezmény szó nem is
utal erre. Bármilyen furcsa, de szankció a kitüntetések átadása, a jutalmazások
rendszere, sõt az is szankció, ha jegyesek megházasodnak, és a jövõben a családi
állapotuk megváltozik, vagyis a családjogi törvény erejénél fogva beáll egy
joghatás, amely korábbi családi állapotukat átalakította. Ehelyütt kell beszélnünk
a joghatás fogalmáról is: amennyiben a jogalany a diszpozícióban megengedett
magatartást tanúsította, joggal számíthat arra, hogy az állam biztosítja számára a
szükséges jogvédelmet, amennyiben viszont a jogalany a diszpozícióban tiltott
magatartást valósította meg, kénytelen lesz elviselni az állam büntetõ
hatalmának érvényesülését.

8. A jogi normák fajai

Az alább ismertetendõ jogi norma fajok többé-kevésbé hordozzák a jogi

normára jellemzõ ismérveket, mégsem mondhatjuk azt, hogy hiánytalanul és
kivétel nélkül. A jogi normák három szerkezeti elemét jó esetben egy
jogszabályban találjuk meg. Elég gyakran elválnak egymástól azonban ezek a
szerkezeti elemek, kisebb-nagyobb kutató munkával összeszedhetõk néha egy,
néha több jogszabályból. Elképzelhetõ az, hogy egy jogszabályban írt hipotézist
és diszpozíciót egy másik jogszabályban fellelhetõ jogkövetkezmény
szankcionál. Ilyenkor a jogi norma “jogszabályközi”. A fõ szabályt általában

15
kivételek erõsítik. E vonatkozásban szabályerõsítõ kivétel is bõven akad: jó
néhány jogi norma úgynevezett csonka jogi norma, amelyeknek egyik vagy
másik fõszabály szerinti szerkezeti eleme teljességgel hiányzik. Ilyenek pl. a
szankció nélküli (minus quam perfecta) normák. A teljesség igénye nélkül az
alábbi normafajokat fogjuk áttekinteni:

8.1. Definiáló jogi norma

Maga a cím fogalom-meghatározót jelent, ennek megfelelõen az a célja, hogy

valamely fogalmat egyértelmûvé tegyen. A lényeg tehát az értelmezésen van,
hiszen nem mindegy, hogy egy jogviszonyban valamely kifejezés alatt a
jogalanyok mit értenek. Az is elõfordul, hogy ugyanazon kifejezés alatt mást és
mást ért egyik vagy másik jogszabály. A Polgári Törvénykönyv például
másképp definiálja a hozzátartozó fogalmát, mint a kárpótlási törvény. Gyakori,
hogy egyik vagy másik jogág másképp határoz meg fogalmakat, pl. a
Közigazgatási jog és a Polgári peres eljárás másképp definiálja a fél fogalmát
(további példák a II. fejezetben).

8.2. Utaló jogi norma

Az utaló jogi norma egyik célja, hogy segítséget adjon a jogszabályok

rengetegében történõ eligazodáshoz. Segítségével lehet eljutni ahhoz az aktuális
jogszabályhoz, amely éppen a jogalanyok jogait és kötelességeit tartalmazza. Az
utaló jogszabály tehát a jogalkalmazónak egy olyan iránytûje, amely azt mutatja
meg, hogy mely jogszabályok vonatkoznak egy adott jogesetre.
Külön érdekes lenne annak a problémakörnek a boncolgatása, amikor idõközi
jogszabályváltozás folytán más jogok és kötelezettségek terhelik a jogalanyt,
mint például néhány hónappal a vizsgálódás elõtt. Még az is elõfordul, hogy
utaló norma nem jogszabályra, hanem jogon kívüli társadalmi viszonyra, például
szokásra utal.

16
Példának hozhatnánk fel a nemzetközi kereskedelmi szokványok problémakörét:
a Kereskedelmi Szokványgyûjtemény tulajdonképpen a kereskedõi gyakorlatot
tekintve jogi ténynek határozott meg jogokat és kötelezettségeket azáltal, hogy
általános szerzõdési feltételekké minõsítette azokat.

8.3. Megszorító jogi norma

Már említettük a fõszabály és kivétel dialektikáját. A megszorító jogi norma

éppen azt fejezi ki, hogy a fõszabálytól mely esetekben, és milyen mértékben
kell eltérni. A megszorítás a jogszabály érvényesülési területét szûkíti. A
közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény pl. megszorítja a jogszabály
fogalmát más jogágakban elfogadotthoz képest. Az Közigazgatási jog 1981-es
módosítása is számos “kiskaput” zárt be az által, hogy definiálta a jogszabály
fogalmát. Ha ugyanis egy rendelkezés azzal a jól ismert fordulattal végzõdik,
hogy bizonyos jogok és kötelezettségek csak akkor illetnek meg, illetve
terhelnek egy jogalanyt, ha jogszabály másképp nem rendelkezik, akkor világos,
hogy meg kell szorítani a jogszabály fogalmi értelmezését. Ellenkezõ esetben
nyilvánvaló lenne a jogszabály kijátszásának lehetõsége, hiszen csupán
szorgalom és némi szerencse kérdése, hogy találjunk valamilyen alacsony szintû
jogszabályt, pl. egy önkormányzati rendeletet, amely másképp rendelkezik. Az
ilyen anomáliák elkerülésére a fogalmakat nemcsak meghatározzuk, de a már
elfogadott fogalmakat megszorítjuk. Amennyiben jogszabály alatt - megszorítás
folytán - csupán törvényt, kormányrendeletet és miniszteri rendeletet kell érteni,
akkor nem hivatkozhat a jogalany egy helyi önkormányzati rendelkezésre, mint
jogszabályra.

8.4. Kiterjesztõ jogi norma

A fentieknek csak látszólag mond ellent az, hogy olykor a jogi normát
kiterjesztõen kell értelmezni, tehát olyan esetekre is alkalmazni kell, amely

17
egyébként nem tartozna szorosan a jogszabály hatálya alá. Ellentmondás azért
nincs, mert a kiterjesztõ jogi normákra csakúgy, mint a megszorítókra,
megfelelõ jogi garanciát ad az a körülmény, hogy csak jogszabály határozhatja
meg mind a kiterjesztõ, mind a megszorító jogi normák körét. Nem lehet tehát
sem egyiket, sem másikat önkényesen - önös céljainknak megfelelõen -
értelmezni. Sajátos megjelenési formája a kiterjesztõ jogi normáknak az
úgynevezett fikció jogintézménye.

8.5. A fikció és a vélelem

A fikció latin szó, azt jelenti, hogy valamely tényállást, vagy jelenséget egy
másikkal azonosnak tekint, annak ellenére, hogy a tényállások/jelenségek nem
azonosak. A jog olybá veszi, hogy az összevetendõ két jelenség azonos, annak
érdekében, hogy ne okozzon bonyodalmat a jog logikájában, ha pl. a technikai
fejlõdés valami olyan újdonságot produkál, amelyre eredetileg a jog nem volt
figyelemmel. Ha például az okirat fogalmát még mindig Hammurabi
definíciójával határoznánk meg, sehogy sem férne bele az elektronikus
információ-hordozók, mágneslemezek, videó- és filmszalagok széles skálája,
holott senki elõtt sem kétséges, hogy ez utóbbiak ugyanúgy információ-
hordozók lehetnek, mint a kõtábla vagy a papirusztekercs. Annak érdekében,
hogy a jog szilárd fogalmi rendszere érintetlen és tekintélyt parancsoló
maradhasson, azt is felvállalja, hogy nem azonos tényállásra is alkalmazni
lehessen olyan rendelkezést, amely más tényállás folytán már megszületett. A
Polgári Törvénykönyv pl. fikcióval él, amikor úgy rendelkezik, hogy a vadállat
tartója fokozott veszéllyel járó veszélyes üzemi felelõsséggel tartozik.
Mindannyian tudjuk, hogy a munkagépek, bizonyos megszorítással a
személygépkocsi üzemben tartása nem ugyanolyan veszélyszituációkat rejteget,
mint egy vadállat tartása, a jogalkotó mégis fikció révén azonosnak tekintette a
két jelenséget. A fikció alapvetõ premisszája az “úgy kell tekinteni, mint ha ...”
fordulat.

18
Gyakran összetévesztik a fikciót a vélelemmel, holott közös gyökere csak
annyiban van, hogy ez is egy, a jogalkotó által felállított, alkalmazott technika,
és szigorúan csak akkor alkalmazható, ha jogszabály megengedi. Vélelemrõl
egyébként akkor beszélhetünk, ha valamely jogszabály valószínûnek fogad el
egy olyan tényállást, amely általában igaz szokott lenni. Aszerint, hogy ez a
valószínûség milyen nagy fokú, megengedi, hogy esetenként ezt a
valószínûséget megdöntsék az arra hivatkozók. Ha például a házassági
életközösségben élõ nõnek gyermeke születik, törvényi vélelem szerint a
gyermek apja a férj. Külön eljárás keretében támadhatja meg az apaság vélelmét
a férj, ha bizonyítani tudja, hogy nem õ a gyermek apja. Elõfordulhat olyan
vélelem, amely ellen a jog nem enged ellenbizonyítást a fogalom biztonsága
érdekében. Amellett pl., hogy egy kereskedelmi váltó kiállítását megelõzte
valamely kereskedelmi jogügylet, olyan vélelem szól, amelyet nem lehet
megdönteni. Vélelem esetén tehát sosem lehetünk biztosak abban, hogy a
vélelmezett tény a valóságban megtörtént-e, vagy sem, de jogszabályi
felhatalmazás miatt ennek vizsgálatára nincs is szükség.

9. A jogi norma érvényessége és hatályossága

A gyakorlatban gyakran összetévesztik az érvényesség és hatályosság

kategóriákat, holott a kettõ nagyon pontosan elkülöníthetõ. Valamely jogi norma
akkor érvényes, ha
- a kibocsátására feljogosított szervtõl származik,
- a jogszabályalkotásra vonatkozó eljárási rendben született,
- a jogszabályban írt elõírásoknak megfelelõ módon közzétették (kihirdetették).
A hatályosság viszont azt jelenti, hogy a jogszabály alkalmazandó, követendõ.
Ez azt is jelenti, hogy olykor érvényes jogi normák nem követendõk, mert még
nem hatályosak. Ennek megfelelõen beszélünk idõbeli, térbeli és személyi
hatályról.

19
9.1. Idõbeli hatály

Ez a jogi kategória arra válaszol, hogy mettõl meddig kell a jogi normáknak
eleget tennünk. A jogszabályok hatálya általában a kihirdetésük napján
kezdõdik, de ez nem feltétlenül így van: nagy volumenû jogszabályoknál
gyakori, hogy a norma kihirdetését követõen hónapokkal, akár egy évvel is
késõbb lép csak hatályba (attól kezdve kell, illetve lehet alkalmazni) az
egyébként érvényes jogforrás(t).

9.2. Térbeli hatály

A jogszabály térbeli, vagy területi hatálya földrajzilag körülhatárolja azt a

területet, amelyen a jogokat és kötelezettségeket gyakorolhatják a jogalanyok. A
Munka Törvénykönyv 1. paragrafusa kimondja, hogy a törvény hatálya kiterjed
minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar
Köztársaság területén végzik, továbbá amelynél a magyar munkáltatók
munkavállalója a munkát külföldön, kiküldetésben végzi. A területi hatály
legtöbbször azt is jelenti, hogy az ország területén fellelhetõ valamennyi
jogalanyra kiterjed arra tekintet nélkül, hogy a jogalanyok egyébként mely
állampolgárai, illetõleg mely állam szervei.

9.3. Személyi hatály

A jogszabályok személyi hatálya a jogalanyoknak azon körét határozza meg,

amelyekre a jogok és kötelezettségek kötelezõ vagy tiltó erõvel vonatkoznak.
Amennyiben tehát a jogi norma nem megszorító, úgy a jogalanyoknak mindazon
körére kiterjed a jogi norma hatása, amely kört az adott jogág (pl. a Polgári jog)
megenged.

20
 10. Jogviszony

Az emberek számtalan módon kapcsolatba kerülnek egymással. Az érzelmi,

baráti kapcsolatoktól kezdve az üzletiekig bezárólag se szeri, se száma a
társadalmi kapcsolatoknak, ha úgy tetszik viszonyoknak.
Ami a társadalmi viszonyok közül kiemeli a jogviszonyt, az éppen a jogilag
releváns vetülete, nevezetesen az, hogy jogilag szabályozott társadalmi
viszonyokról van szó.
A jogviszony háromoldalú társadalmi viszony:
egyrészt ideológiai viszony, hiszen az emberi (jogalkotói és jogalkalmazói)
tudaton szûrõdik át, másrészt teleológiai (céltani) viszony, mert a jogalkotó által
kitûzött cél elérése érdekében indít el, vagy tilt meg bizonyos folyamatokat, és
végül akarati viszony, hiszen a jogalkotók maguk döntik el, hogy mely
viszonyokat emelnek az erkölcs és a szokások világából jogilag szabályozott
magasságba. A jogviszonyban tehát pusztán azokat a jogilag lényeges tényeket
(jogi tényeket) ragadhatjuk meg, amelyeket a jogalkotó a jog eszközeivel
befolyásolni kíván.

10.1. A jogviszony alanyai

A jogviszony alanyai lehetnek természetes személyek, jogi személyek, és jogi

személlyel nem rendelkezõ egyéb szervezetek. A jogviszony alanyait rövidebb
elnevezéssel jogalanynak is nevezhetjük. A jogalany legfontosabb jellemzõje a
jogképesség. Jegyzetünk IV. fejezetében megismerkedünk majd a jogképesség
fogalmával csakúgy, mint a cselekvõképesség és a vétõképesség fogalmával is.

10.2. A jogviszony tárgya

21
A jogviszony tárgya alatt egyszerûen szólva azt értjük, amire a jogviszony
irányul, tehát mindaz, amire a jogviszony alanyainak jogai és kötelezettségei
irányulnak. A polgári jogviszony tárgya egyszerûen fogalmazva dolgokra, és
szolgáltatásokra irányul.

10.3. A jogviszony tartalma

A jogviszony tartalma nem más, mint azon jogok és kötelezettségek összessége,

amely a jogalanyokat az adott jogviszonyban megilleti. Az elõbbi mondatban 3
féle szóösszetételben szerepel a “jog” szó. Álljon most itt egy újabb értelmezés:
a jog mint, “ jogosultság” ebben az értelemben a jogot alanyi jognak nevezzük.
Akinek alanyi joga van valamire, az abban is biztos lehet, hogy ez a joga állami
eszközökkel (bírói úton) kikényszeríthetõ. Ez a kikényszerítés a jogalanynak
(jogosultnak) a döntésétõl függ, ha tehát joga érvényesítése céljából felperesként
a bírósághoz fordul jogvédelemért, egyéb jogszabályi feltételek megléte esetén
alanyi jogon megteheti ezt.
Amiként a jogviszony tartalma lehet az eljárási jog, úgy a jogviszony tartalmi
kérdése a joggal való visszaélés intézménye is. Joggal való visszaélésnek
nevezzük azt a szituációt, ha az alanyi jog gyakorlása révén a jogalkotó
társadalmi rendeltetésével össze nem férõ célra irányul a joggyakorlás. Szinte
valamennyi jogág alapelvi szinten fogalmazza meg a rendeltetésszerû
joggyakorlás követelményét.

10.4. A jogviszony szerkezete

A jogviszony szerkezete relatív és abszolút lehet. A relatív szerkezetû

jogviszonyban két (vagy több, de nem végtelen számú) pólust ragadhatunk meg.
Az egyik póluson áll/nak a jogosult/ak, a másikon/többin a kötelezettek. A
polgári jog szerzõdéses kapcsolataiban pl. az eladó a dolgot köteles átadni, a
vevõ köteles átvenni azt, és a vételárat megfizetni. A relatív jogviszony egyik

22
pólusán ebben az esetben tehát az eladó, a másikon a vevõ áll. Léteznek
természetesen többoldalú (multilaterális) szerzõdések is, ezekben is jellemzõ
azonban a jogosulti és kötelezetti pozíció véges száma.
Abszolút szerkezet esetén egy jogosulttal szemben számtalan - végtelen számú -
kötelezett van: mindenki köteles tudomásul venni, hogy egy dolognak
tulajdonosa van, és ez a tulajdonos a tulajdonosi jogait gyakorolhatja. Egy
tulajdonossal szemben tehát számtalan más “tudomásul vevõ” jogalany van,
akik nem kérdõjelezhetik meg, hogy a dolog a tulajdonosé.

11. Jogi tények

Legegyszerûbb megfogalmazásban jogi tényeknek a jogilag lényeges (idegen

szóval: releváns) tényeket (emberi magatartásokat és egyéb körülményeket,
emberi magatartástól független körülményeket, pl. idõ, elemi csapások stb.)
tekintjük.

12. Jogvesztés - elévülés

Fentebb már láttuk, hogy a jogviszonyból jogok és kötelezettségek származnak,

kérdés azonban, hogy ezeket az igényeket kik, hogyan, mettõl-meddig
érvényesíthetik. Ez utóbbi kérdésnek pl. az ad különleges jelentõséget, hogy
bizonyos alanyi jogunk az idõ múlásával (jogi tény) elenyészik, mert bizonyos
jogvesztõ határidõ lejárt. Elég gyakran találkozhatunk a határidõ és a határnap
téves értelmezésével. Legegyszerûbb megfogalmazásban azt mondhatjuk, hogy
a határidõ egy idõintervallum, míg a határnap egy, a naptárban fixen megjelölt
nap. A jogvesztõ határidõ azt jelenti, hogy a felek közötti jogviszony végleg
lezárul, azt követõen a jogviszonyból már nem származik kötelezettség, avagy
jog. Amennyiben a határidõ nem jogvesztõ, úgy elévülési jellegû. Az elévülés
azt jelenti, hogy a jogviszonyból származó jogosultság nem szûnik meg, de a
határidõ elteltével az állam annak érvényesítéséhez már nem nyújt
kényszereszközöket. Az elévült követelést tehát a kötelezett - amennyiben jó
szándékú - teljesítheti, de ezt a jogosult már nem kényszerítheti ki a bíróságon.

23
Ennek nem más az indoka, mint az, hogy az idõ múlásával egyre nehezebb a
követelés fennállásának a biztosítása. Vannak természetesen olyan igények,
amelyek sohasem évülnek el, pl. a büntetõjog ilyennek tekinti a béke és
emberiség elleni bûncselekményeket, a háborús bûntetteket, a polgári jog el nem
évülõnek tekinti a tulajdoni igényt stb.

13. Jogalkalmazás, jogkövetés, jogértelmezés

Tipikus megközelítésben a jogalkalmazás nem más, mint az elvont jogszabály

alkalmazása a konkrét jogesetekre.
A jogalkalmazás nem összetévesztendõ a jogkövetéssel, amely eredményét
tekintve nem más, mint a jogalanyok jogkövetõ magatartása, melyben
tulajdonképpen a jogszabályt alkalmazzák. A jogkövetés nem feltételezi
mindenáron a jog ismeretét, ez abból is következik, hogy a jog csak azokat a
társadalmi viszonyokat szabályozza sajátos eszközeivel, amelyek a társadalom
szempontjából egyébként is fontosak. Amennyiben a szokások, az erkölcs, a
vallás hasonló elvárásokat fogalmaz meg, mint a jog, akkor az állampolgár a
jogszabály konkrét ismerete nélkül is jogkövetõ. Az effajta ösztönös
jogkövetéstõl megkülönböztetjük azt a fajta tudatos jogkövetést, amelyet a
jogalanyok - tudatos magatartásuk révén - tanúsítanak. A jogalkalmazásra
általában az állami szervek jogosultak, kivételes esetben társadalmi szerv
(alapítvány, sportegyesület stb.) is lehet jogalkalmazó. A jogalkalmazás célja
részint a konfliktusok feloldása, részint pedig társadalom-szervezõ.
A jogalkalmazás kapcsán kell szólnunk a jogszabály értelmezésének
kérdéskörérõl. Az értelmezés nem azt jelenti, hogy ki-ki maga számára
“lefordítja” az absztrakt paragrafust, bár valóban nem árt, ha a jogszabályt a
nyelvtani értelmezés szerint kell érteni. Az értelmezés, mint fentebb láttuk, nem
lehet öncélú. Csak az értelmezheti a jogszabályt, akit maga a jogalkotó erre
felhatalmaz. Ez a jogértelmezés lehet nyelvtani, amikor is a szavak átlagos
jelentésébõl próbáljuk megállapítani a jogszabály tartalmát, lehet logikai, amikor

24
a jogszabályok immanens, belsõ összefüggéseire tekintettel a formális logika
szabályait alkalmazzuk, lehet rendszertani értelmezés, amikor is arra
hivatkozunk, hogy a jogszabályok egy nagy rendszer részei, és szervesen
összefüggnek, és lehet történeti a jogértelmezés, amikor a jogalkotó feltehetõ
akaratát a jogintézmények változásának tükrében vizsgáljuk.
A jogalkalmazás kivételes, de viszonylag széles körben ismert módszere az ún.
analógia. Az analógia esetében -ha tehát egy jogesetre nincs olyan jogszabály,
amivel az adott jogesetet lefedhetnénk-, akkor a joghézagra hasonló (lefedhetõ)
tényállást hívunk segítségül. A joghézag kitöltésének megszokott módja tehát az
analógia.

Az értelmezés elég gyakran konfliktusokhoz vezet. Ilyenkor a konfliktusok

eldöntésére jogszabálynál fogva hivatott szervhez - bírósághoz - kell fordulnunk.
A bírósági szervezet és a bíróságokkal kapcsolatos ismeretek azonban már nem
tantárgyi alapvetés témakörébe tartoznak.

25
 II. Fejezet

A SPORT MAGÁNJOGA
(a vagyoni viszonyok joga)

1. A polgári jog fogalma

A fejezet alcíme a tartalommal nem teljesen adekvát. A polgári jog ugyanis nem
csupán a vagyoni viszonyok joga, de zömmel mégis csak az. A polgári jog az
egymástól elkülönült, egyenrangú és mellérendelt feleknek nem csupán a
vagyoni viszonyait, hanem egyes személyi viszonyait is szabályozó jogág,
amely a vagyoni viszonyok tekintetében alapvetõ szabályokat fogalmaz meg,
míg a vagyoni viszonyokhoz kapcsolódó személyi/ségi jogok tekintetében
kisegítõ védelmet nyújt.

2. A polgári jog tárgya

A fenti definíció azt is megmutatja számunkra, hogy a polgári jog az egymásnak

mellérendelt felek vagyoni viszonyait szabályozza elsõsorban, másodsorban
pedig kisegítõ védelmet nyújt a személyi/ségi jogok tekintetében.
A jogág lényegét megértendõ, célszerû alkatrészeire bontani a fogalom
meghatározását.

2.1. A polgári jog szabályozási módszere

A definíció lényegi eleme, hogy a vagyoni viszonyokat (tulajdonformák,

szerzõdéses kapcsolatok, stb.) szabályozza elsõsorban.
Az “elsõsorban” határozószó a polgái jog által szabályozott életviszonyok
jelentõségbeli különbségére is utal. Ugyancsak része a polgári jognak a

26
személyiségi jogoknak nevezett terület, de azok tekintetében a polgári jog csak
kisegítõ védelmet nyújt (jó hírnév, névhasználati, sajtó-helyreigazítási ügyekben
a jogosult választhat, hogy a szabálysértési közigazgatási, a büntetõjog eszközeit
veszi igénybe -ezek hivatottak ugyanis elsõsorban az említett életviszonyok
védelmére)- vagy csupán kisegítõ védelmet igényelnek). A jogsérelem nagysága
is döntõ, hisz olyan jogsérelemre, amelynek a társadalomra veszélyessége nem
magas fokú, célszerûtlen lenne rögtön büntetõjogi eszközöket igénybe venni.
A szabályozási módszerek tárgyalása nem nélkülözheti a feleket, akiknek
(amelyeknek) a jogairól és kötelességeirõl szó van.

a.) Egymásnak mellérendelt felek

A fél fogalmát más és más értelemben használják az egyes jogágak. Az egyes

értelmezések rámutatnak a jogágak közötti különbségekre is, jellemzik azokat.
A téma részletesebb kifejtésének lehetõsége hiányában elég rámutatni pl. a
közjog és a magánjog közötti különbségekre. Gondoljunk csak a közigazgatási
eljárási jogban használt fél fogalomra, illetõleg arra a jogviszonyra, amely a fél
és a közigazgatási szerv vagy hatóság között van. A hatóság és a fél között
feltétlenül alá-fölérendelti a konstelláció, nem így a polgári jogban, ott ugyanis a
felek egyenrangúak. A jogviszonyok között lényegi különbséget teremt tehát a
felek egymásra hatása, ahol az egyik fél hatalmi pozícióban van a másikkal
szemben, az már eleve nem lehet polgári jogi jogviszony. Gyakran elõfordul,
hogy az állampolgár polgári jogi jogviszonyba kerül az állam valamely
szervével. Állami bérlakás bérlõ általi megvásárlása esetén pl. a bérlõ a
szerzõdéses - mellérendelti - pozícióba kerül az állammal. Ugyanaz az
állampolgár szabálysértés esetén kénytelen eltûrni az állam megfelelõ szervétõl,
hogy megbírságolja, adóztassa, bûncselekmény elkövetése esetén pedig az állam
hatalmával éljen.
A polgári jognak tehát csak a mellérendeltségi pozícióban van “keresnivalója”.

b.) Alapvetõ szabályozás a vagyoni viszonyokban

27
Hatályos polgári jogunkban - de így volt ez már a rómaiaknál is - három ágazata
van a vagyonjognak. Ezek a fejeztünkben késõbb részletes kifejtésre kerülõ
- Tulajdoni és használati jogok
- Kötelmi jog
- Öröklési jog

c.) Kisegítõ védelem a személyi/ségi viszonyokban

A “kisegítõ” jelzõnek nagy jelentõsége van a fogalom meghatározásban, a

személyiségi jog védelme ugyanis elsõsorban alkotmányi és büntetõjogi
szabályozás tárgya. Mivel azonban a személyiségi jogokkal “mellékesen” a
Polgári törvénykönyv is foglalkozik, arról e helyütt sem feledkezhetünk meg. A
rendszerszemlélet követelménye azt kívánja, hogy a személyi viszonyokat is
felparcellázzuk. Ennek a jogviszonykörnek a hazai polgári jogunkban részeit
képezi a természetes személy védelmével kapcsolatos jogviszonyok, valamint az
úgynevezett szellemi alkotások joga.

3. A magyar polgári jog alapelvei

3.1. Az alapelvek fogalma és jelentõsége

Az alapelvek filozófiailag is, és a maguk konkrétságában is irányító eszméket,

gondolatokat fogalmaznak meg, amelyek tulajdonképpen magukban hordozzák
valamennyi jogszabály közös nevezõjét. Magában a tételes jogban vannak
olyan, az egyes paragrafusokban le nem írható elvárások, amelyeket a jogalkotó
alapelvekben fogalmaz meg. Az alapelvekben ugyanakkor hézagpótló
jelentõsége is van, nevezetesen azokban az esetekben, ahol egy-egy jogesetre
nem tudunk ráilleszteni egy adekvát jogszabályt, megmutatja a jogalkalmazás
irányvonalát. Az alapelvek ugyanakkor az értelmezésben is szerepet játszanak,

28
hiszen a jogalkalmazó úgy köteles értelmezni a törvényt, ahogyan az az
alapelvekbõl következik.

3.2. A szükséglet kielégítés alapelve

A Polgári törvénykönyv az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi

szervezetek, továbbá más szervezetek vagyoni és személyi viszonyait
szabályozza, a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése
érdekében Ptk. 1.§ (1) bekezdés.

3.3. Az alanyi jog, a tulajdon védelmének alapelve

A törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fûzõdõ jogait, továbbá

törvényes érdekeit. Védi a törvény a tulajdonnak az alkotmányban elismert
valamennyi formáját is.

3.4. A jóhiszemûség, a tisztesség és a kölcsönös együttmûködés alapelvei

A polgári jogok gyakorlása és kötelezettség teljesítése során a feleknek a

jóhiszemûség és a tisztesség követelményeinek megfelelõen kölcsönösen
együttmûködve kötelesek eljárni.

3.5. Rendeltetésszerû joggyakorlás alapelve

A törvény tiltja a joggal való visszaélést, amilyen lehet például a jog gyakorlása
is, hogy ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férõ célra irányul,
különösen, ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására,
jogaik és törvényes érdekeik csorbítására, vagy illetéktelen elõnyök szerzésére
vezetne. Olykor a joggal való visszaélés azáltal valósul meg, hogy jogszabály

29
által megkívánt nyilatkozatot tagadnak meg, és ez a magatartás nyomós
közérdeket vagy különös méltányolást érdemlõ magánérdeket sért.

3.6. A kármegelõzés alapelve

A károsult a kár elhárítása, illetõleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni,

ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak
azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem
tett eleget.

3.7. A Ptk. értelmezési alapelve

Az alapelv azt fogalmazza meg, hogy a polgári jogi jogviszonyokban az egyes

jogi kategóriákat a polgári törvénykönyv szerint kell értelmezni.

4. A polgári jogi jogviszony alanyai

A jogviszonyról jegyzetünk I. fejezetében már szóltunk. A polgári jogi

jogviszony az ott írtakhoz képest csak annyi specialitással bír, hogy “polgári
jogilag” szabályozott társadalmi viszony. Alanyait a teljesség igénye nélkül
fogjuk áttekinteni.

4.1. Személyek

A mindennapi életben személyek alatt általában embereket értünk; nem így

azonban a polgári jogban. Ott ugyanis az embert természetes személynek hívjuk,
de vannak egyéb személyek is. Ilyenek még pl. az állam, a jogi és nem jogi
személyek.

30
4.1.1. Az ember (természetes személy)

Természetes személy alatt - más személyektõl való elkülönítés okából - csak az

embert érti a jogalkotó. Az ember jogképessége általános és egyenlõ. Ez a
röviden idevetett mondat sok évszázad politikai csatározásainak az eredménye,
nem volt mindig egyértelmû, hogy a természetes személyek egyenlõ jogokat
élveznek. A rabszolgatartó társadalmakban fikciós jogszabály volt, hogy a
természetes személyek körébe nem tartoznak bele a rabszolgák, õket beszélõ
szerszámnak (instrumentum vocale), dolgoknak tekintették. A római társadalom
más és más jogokat adott a “civis romanus”-nak, a római polgárnak, mint az
idegeneknek, az úgynevezett “peregrinus”-oknak. A feudalista társadalmakban
föl sem vetõdött, hogy a földesúrnak és a jobbágynak azonos jogai lennének,
holott már bizonyos jogai a jobbágynak is voltak. Nem folytatva a történelmi
példák sorát, megállapíthatjuk, hogy napjainkban a természetes személyek
jogképessége egyenlõ és általános, ami azt jelenti, hogy minden embert
megillethetnek jogok. A jogirodalom még arra is kitér, hogy ezek a jogok mettõl
meddig illetik meg az embert. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a
jogképesség már a méhmagzatot is megilleti a fogamzás pillanatától kezdve, de
csak akkor, ha megszületik. Az élve született ember tehát nemcsak születése
pillanatára visszamenõleges hatállyal, de bármily furcsa, fogantatásának
idõpontjára visszamenõ hatállyal. Ennek különösen akkor van jelentõsége,
hogyha a méhmagzat úgynevezett függõ jogi helyzet alanya, pl. élve születése
esetén örökös lesz.
A méhmagzat jogképessége szempontjából a fogantatás idõpontja a születéstõl
visszafelé számított 300. nap törvényi vélelem folytán. A vélelemmel szemben
ellenbizonyításnak van helye. Amiként a jogképesség az elõbb elmondottak
szerint már a fogantatással kezdõdik, úgy a halállal szûnik meg. Ettõl
függetlenül ismer a jogunk olyan törvényi tényállásokat, amikor a halott
embernek is vannak bizonyos jogai. Ezek a jogosítványok mégsem magát a
halott embert, hanem pl. annak emlékét, alkotásait védik, például szellemi

31
alkotásokhoz fûzõdõ jogok, kegyeleti jogok stb. Mind a születés, mind a halál
tényét okirattal (születési vagy halotti anyakönyvi bejegyzéssel) kell bizonyítani.
A jogképességtõl meg kell különböztetnünk a cselekvõképesség fogalmát. A
cselekvõképesség nem más, mint az embernek az a képessége, amelynél fogva
saját akarat elhatározásával, saját nevében jogokat szerezhet, és
kötelezettségeket vállalhat. A teljes körû cselekvõképesség a felnõtt embert illeti
meg, ha olyan állapotban van, hogy az ügyei vitelére teljesen alkalmas. A
cselekvõképesség tehát elválik a jogképesség fogalmától, sõt elválik az
úgynevezett vétõképesség fogalmától is, amely fogalom arra mutat rá, hogy
milyen körülmények között felelõs valaki a jogsértésekért. A vétõképesség
messzemenõkig szubjektív kategória, hiszen bizonyos jogsértések esetében
vétõképes lehet egy fiatalabb, de ingergazdagabb környezetben felnövõ ifjú,
mint egy idõsebb, de ingerszegényebb környezetben élõ. A cselekvõképesség
nemcsak életkor, de állapotfüggõ is. Az ember gyermekkorában
cselekvõképtelen, 14 és 18 éves kora között korlátozottan cselekvõképes,
illetõleg 18. életéve után cselekvõképes. Kivételesen kiskorú is lehet
cselekvõképes, amennyiben 18. életévének betöltése elõtt házasságot kötött. A
cselekvõképesség igen lényegesen függ a mindenkori tudati állapotunktól. Nem
biztos ugyanis, hogy aki a 18. életévét betöltötte, feltétlenül cselekvõképes, mert
elképzelhetõ, hogy olyan ittas, bódult állapotban van, ami tulajdonképpen
megakadályozza abban, hogy az ügyei vitelére jogi értelemben megkívánt
belátási képességgel rendelkezzék. A cselekvõképes személyek szerzõdéseket
köthetnek, jogi nyilatkozatokat tehetnek, míg a korlátozottan cselekvõképesek
csupán a mindennapi élet szokásos jogügyleteit láthatják el. A tudati állapottól
függõ cselekvõképtelenség sajátos fajtája a szellemi fogyatékosság, amikor is az
ember jogképes bár, de miután ügyei viteléhez szükséges belátási képessége
hiányzik, cselekvõképessége nincsen. Egyes szellemi fogyatkozások esetében az
ügyek viteléhez szükséges belátási képesség idõszakonként megvan,
idõszakonként hiányzik. A pszichológia irodalma úgynevezett “fényes
idõszakoknak” (lucidum intervallum) nevezi azokat az idõszakokat, amikor a
szellemi fogyatékos ember megtévesztõen jó állapotban van, ilyenkor alkalmas
arra, hogy félrevezesse a lehetséges szerzõdési partnereket. Az ilyen veszélyek

32
kiküszöbölésére a korlátozottan cselekvõképes, valamint a cselekvõképtelen
embereket gondnokság alá szokták helyezni. A gondnokság alá helyezésnek
szigorú jogszabályi feltételei vannak. A gondnokság alá helyezett személy
helyett gondnoka jár el, a gondnok (törvényes képviselõ) mintegy pótolja a
korlátozottan cselekvõképes, illetõleg cselekvõképtelen személy belátási
képességét. A gyermekkor, vagy kiskorúság miatti cselekvõképtelenség,
illetõleg korlátozottan cselekvõképesség esetkörében a gondnok szerepét a
szülõ, vagy annak hiányában a gyám tölti be. A szülõ (gyám) közremûködése
feltétlenül szükséges a koránál fogva cselekvõképtelen, vagy korlátozottan
cselekvõképes személy szerzõdéseihez. Néhány kisebb jelentõségû jogügyletnek
a korlátozottan cselekvõképes személy személyesen is alanya lehet, pl. a 14.
évét betöltött személy a munkával szerzett keresményével rendelkezhet,
megköthet olyan szerzõdéseket, amelyek számára kizárólag elõnyt jelentenek
stb. Azok a személyek pedig, akiknek a bíróság - gondnokság alá helyezés által -
megállapította a cselekvõképtelenségét, általában nem köthetnek szerzõdést. Ez
teljesen érthetõ, hiszen ezeknek az embereknek hiányzik a szerzõdéskötésekhez
szükséges belátási képessége. Ha mégis szerzõdést kötnének, úgy
jognyilatkozatuk semmis.

4.1.2. Az állam

Az állam jogképessége azt jelenti, hogy az állam a maga egészében polgári

jogviszonyok alanya lehet, jogokat és kötelezettségeket szerezhet, illetõleg
vállalhat. Az állam rendszerint nem a maga egészében vesz részt a polgári jogi
viszonyokban, hanem szervei útján, melyek többnyire önmagukban is jogi
személyiséggel bírnak. Az állam jogképessége mégsem annyira általános, mint
az emberé, nem mindenféle jogokat és kötelezettségeket szerezhet, illetõleg
vállalhat, nem köthet pl. házasságot. Politikai megfontolásokból az államot
sokáig különleges jogalanynak tekintették.

4.1.3. Jogi személy

33
Azokat a szervezeteket, amelyeket a jogszabály jogalanyisággal ruház fel, jogi
személyeknek nevezzük. A Polgári Törvénykönyv jogi személyeknek ismeri el
az állami, gazdasági és társadalmi szerveket, szervezeteket, alapítványokat,
közalapítványokat és köztestületeket, ha feladataik szükségessé teszik, hogy
vagyoni jogaik és kötelezettségeik legyenek. A jogi személy legfontosabb
ismérve tehát maga a szervezet, ami azt jelenti, hogy a természetes személyektõl
függetlenül is állandó jogalanyisága van. A tagok változása esetén is változatlan
maga a szervezet. Igen fontos ismérve a jogi személynek, hogy célja (társadalmi,
gazdasági, politikai stb.) által meghatározott a mûködése. A mûködéséhez
elkülönített vagyona van, e felett a vagyon felett rendelkezik, valamint ezzel a
vagyonnal felelõsséggel is tartozik.

4.1.4. Nem jogi személyek

A fentiekbõl viszonylag könnyen definiálhatók a jogi személyiséggel nem bíró

szervezetek. Az ilyen szervezeteknek általában nincsen a jogszabálynál fogva
elismert vagyona, jogi cselekményeiért önálló vagyoni felelõsséggel általában
nem tartozik. A gyakorlatban oly jól ismert közkereseti társaság, vagy betéti
társaság esetében a jog nem írja elõ a kötelezõ minimális törzstõkét, hiszen a
fõszolgáltatás nem a vagyon szolgáltatásában van, hanem rendszerint a társasági
tagok személyes közremûködésében. Miután jogilag releváns, elkülönített
vagyon nincs, így a cselekményekért is a társasági tagok (mint természetes
személyek) felelõsek. A betéti társaság esetében tipikusan a beltag felelõs az
egész vagyonával, míg a kültag az általa a társaságba bevitt vagyon értékéig
felel. Csupán összehasonlításul hívjuk fel a figyelmet, hogy a szintén igen
népszerû korlátolt felelõsségû társaságok esetében (amelyek jogi személyek!)
társaság tagjai természetes személy minõségükben nem felelõsek a társaság

34
tartozásaiért pontosan azért, mert a jogi személyiséggel járó jogalanyiság
“megvédi” õket a természetes személyi felelõsségtõl.

5. Vagyoni viszonyok szabályozása

A polgári jog legfontosabb jogforrása, a sokszor módosított 1959. évi IV.

törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl (a gyakorlatban jól
ismert rövidítéssel: Ptk.).
A törvény az elsõ paragrafusában leszögezi, hogy az állampolgárok, valamint az
állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más
személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. A vagyoni
viszonyokat a polgári jog úgy értelmezi, mint a dolgokhoz fûzõdõ jogokat. Jól
ismert részei a polgári jognak - a római joghoz hasonlatosan - a személyekkel, a
dolgokkal és a kötelmekkel kapcsolatos szabályok. A polgári jog teljes
szabályozási körét e jegyzet keretein belül nem tudjuk bemutatni.
A fent hivatkozott paragrafus nem csak azt rögzíti, hogy mi a Polgári
Törvénykönyv célja, de egyben felvázolja azokat a személyeket is
(amelyeknek), az áruviszonyait és személyiségi viszonyait szabályozza. A
szabályozás szigorúan elrendelõ, vagy megengedõ szabályok által történik. A
polgári jogszabály azt mondja meg olykor, hogy a joggyakorlás során hogyan
kell eljárni, máskor rábízza a felekre (megengedi számukra), hogy a
jogszabályok adta kereteken belül a fõszabálytól eltérjenek. A szabályozásnak
az is egy módszere, hogy elveket és alapelveket mond ki a Ptk., amellyel
orientálja a gyakorlatot. Ilyen alapelvek pl. a joggal való visszaélés tilalma, a
törvény értelmezésének alapelve, a szükséglet kielégítésének alapelve, a reális
teljesítés alapelve stb. A szabályozás zömmel arra van figyelemmel, hogy a
jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a feleknek miként kell
eljárniuk. Az egyik ilyen legfontosabb szabály a római jogból származik, e
szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a
jóhiszemûség, a tisztesség követelményeinek megfelelõen kölcsönösen
együttmûködve minden esetben úgy kötelesek eljárni, ahogyan az adott

35
helyzetben általában elvárható. Polgári jogunk számos helyen “megelégszik” a
viselkedés ezen zsinórmértékével, nem vállalja fel, hogy az élet számtalan apró-
cseprõ dolgainak megfelelõen elõírást, magatartási szabályt adjon, hanem
rábízza a jogalany bölcsességére, hogy hogyan járjon el. Mégsem járhat el
azonban célszerûtlenül a jogalany, mert hiszen az adott helyzetben mindig van
célszerû megoldás. A római jog pl. a felek jogait és kötelezettségeit úgy
fogalmazta meg, hogy mindig úgy kell eljárni, ahogy a gondos családapa eljárna
családja ügyében. A célszerûtlen eljárásokat többek között az a Ptk. rendelkezés
is tiltja, amely kifejezetten kimondja, hogy a törvény rendelkezéseit a Magyar
Köztársaság társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni. Ezzel a
szabállyal kézen fogva jár az a másik, miszerint saját felróható magatartására
elõnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Ha tehát az egyik jogalany a
másik fél helyzetének kihasználásával kívánna elõnyökhöz jutni, az ellen a
másik fél a polgári jog eszközeivel tiltakozhat. (Jegyzetünk más fejezeteiben
látni fogjuk, hogy ilyen védelmet más jogágak is nyújtanak.)

5.1. A dolog fogalma és fajai

Dolognak minõsül jogi értelemben minden testi tárgy, tehát az, ami
érzékszerveinkkel felfogható, továbbá a birtokba vehetõ tárgyak. Önmagában
az, hogy birtokba vehetõ, már mutatja a dolgoknak a polgári jog rendszerében
elfoglalt, kivételezett helyzetét: a dolgok ugyanis a tulajdonjog tárgyai lehetnek.
Vannak olyan dolgok, amelyek a fenti definíció ismérveit annak ellenére is
kimerítik, hogy nem megtapintható, testi tárgyak, holott az ember számára
elérhetõk, ilyenek pl. a dolog módjára hasznosítható természeti erõk (szén- és
vízenergia), a villamos energia. Ha a jogszabály kivételt nem tesz, akkor a
dolgokkal kapcsolatos szabályokat (a tulajdonjog szabályait) ugyanúgy kell
alkalmazni a tapintható dolgokra, mint a dolgok értékét megtestesítõ pénzre,
vagy a dolog módjára viselkedõ erõkre. Erre vonatkozóan a Ptk. kifejezett
definiáló jogszabályt is ad.
A dolgokat különbözõképpen csoportosíthatjuk. A legalapvetõbb csoportosítása
a dolgoknak aszerint, hogy részt vehetnek-e a piaci forgalomban, avagy sem,

36
forgalomképes, illetve forgalomképtelen dolgokat ismerünk. Forgalomképesek
azok a dolgok, amelyek a piaci (áru) forgalomban részt vehetnek, pl. egy
gépkocsi, adásvétel, csere stb. tárgya lehet, a forgalomképtelen dolgok
egyáltalán nem vehetnek részt áruviszonyokban, pl. a folyók medre, a születõ
sziget nem lehet forgalom tárgya. Az úgynevezett korlátozottan forgalomképes
dolgok csak külön engedély alapján ruházhatók át, pl. közigazgatási engedély
kell a lõfegyver, robbanóanyag forgalmazásához.
Aszerint, hogy a dolgok a földdel, földterülettel szilárd összeköttetésben vannak,
avagy sem, megkülönböztetünk ingatlan és ingó dolgokat. Ingatlan dolog
tipikusan a ház, az élõ fa, a lábon álló gabona stb., ingók pedig, amelyek
állagsérelem nélkül elmozdíthatók.

Aszerint, hogy egy dolog a rendeltetésszerû használata által továbbra is

megmarad, avagy elenyészik, elhasználható, vagy el nem használható dolgokról
beszélhetünk. Az élelmiszerek, nyersanyagok tipikusan elhasználható dolgok,
felhasználásukkal, elidegenítésükkel egyúttal el is használódnak. Az el nem
használható dolog ezzel szemben huzamosabb ideig használható anélkül, hogy
tönkremenne. Ez még akkor is igaz, hogyha az el nem használható dolog
történetesen a fizikai enyészetnek kitett dolog, a gépkocsi bérlemény pl. el nem
használható dolog, holott a gépkocsi meglehetõsen sérülékeny holmi.

A dolgok lehetnek helyettesíthetõk és nem helyettesíthetõk. Helyettesíthetõ az a

dolog, amelyet az áruforgalomban mértékegységgel tartanak nyilván, pl. 10 liter
tehéntej, 1 mázsa búza stb. Nem helyettesíthetõ viszont az a dolog, amelynek az
egyedisége lényeges, pl. Rembrandt egy bizonyos festménye, vagy egy bizonyos
sorozat-, illetõleg gyári számú mûszaki cikk.
Megkülönböztetünk osztható és oszthatatlan dolgokat aszerint, hogy azok
állagsérelem nélkül részekre oszthatók, avagy sem. Osztható dolog pl. a gabona,
az ipari nyersanyag, a pénz, nem osztható viszont az élõ állat, az üzemépület stb.
Ezzel kapcsolatban gyakran beszélünk az úgynevezett dologkapcsolatokról,
amely abban áll, hogy közös rendeltetésû dolgok egymással fizikai vagy térbeli

37
összefüggéssel lehetnek. Amennyiben két dolog olyképpen van tartósan
egyesítve, hogy egyik a másiktól állagsérelem nélkül le nem választható, úgy azt
alkotórésznek (alkatrésznek) nevezzük, míg ha a leválasztással állagsérelem
nem következik be a fõdolog rendeltetésszerû használatában, akkor tartozékról
beszélünk. Egy gépkocsi eladásakor nem kétséges, hogy a motorházfedél része a
gépkocsinak, mert az olyképpen van tartósan egyesítve a gépkocsival, hogy
leválasztásával a gépkocsi lényeges állagsérelmet szenvedne. A gépkocsi
pótkereke pl. nem alkotórész ugyan, de a gépkocsi rendeltetésszerû
használatához - olykor éppen az épségben tartásához - rendszerint szükséges,
vagy azt elõsegíti. Lényeges különbség tehát, hogy még az alkotórész általában
önállóan nem hasznosítható (nem ideértve azt az esetet, hogy a példában
felhozott motorháztetõ alkatrészként is eladható, hiszen ebben az esetben az
alkatrész válna fõdologgá), addig a tartozék önállóan is hasznosítható, más
dolog természetesen, hogy a tartozékot rendszerint a fõdologgal kapcsolatban
szokás használni.

6. A tulajdonjog és intézménytörténete

A polgári jog központi kategóriája a dolog, és a dolognak a jogalannyal való

kapcsolata. A tulajdon, mint jogviszony, egy olyan kapcsolat, amely az emberek
között történelmileg alakult ki a termelés folyamatában. Ahogy az õsember
birtokba vette a természeti energiákat, tüzet gyújtott, különbözõ termelési
eszközöket elõállított, egyúttal tulajdonosává is vált annak. Késõbb azonban a
munkamegosztás oda vezetett, hogy a javak elõállítói értékesítették a
termékeket, és így a tulajdonos nem az értékek elõállítója, hanem pl. annak
megvásárlója, cserélõje stb. lett. A tulajdon tárgyai a termelési eszközökön túl
használati javak is lehetnek, mindkettõ esetében lényeges, közös nevezõ, hogy a
birtokba vevõ ember uralmat szerez a dolgon (testi tárgyon), illetõleg az azok
segítségével elõállított használati javakon. Maga az uralom egyrészt azt jelenti,
hogy az ember birtokba veszi ezeket az anyagokat, eszközöket, másrészt viszont
rendelkezik velük, nevezetesen saját céljaira használhatja. A jogirodalom három

38
részjogosítványt különböztet meg a tulajdon fogalomkörében. Ennek vizsgálata
elvezet bennünket a tulajdonjog tartalmi kérdéseihez.

7. A tulajdonjog tartalma

A római jog ismerte az úgynevezett tulajdonosi triász fogalmát. E szerint a

tulajdonos a dolgot birtokolja, használja, (hasznosítja, hasznait szedi) és nem
utolsósorban rendelkezik is a dolgával. Mielõtt a triász elemeit részletesen
megismernénk, fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a tulajdonjoggal sem
szabad visszaélni. A tulajdonos például dolga használata során köteles
tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a
szomszédait szükségtelenül zavarná. A gyakorlatban számos vita forrása pl. a
szomszédos ingatlanon – különösen a közös határvonal közelében – levõ
növényzet. Az ilyen növényzet eltávolítása iránt indított perben a bíróság azt
vizsgálja, hogy a növényzet szükségtelenül zavarja-e a szomszédot ingatlana
birtoklásában, okoz-e kárt, vagy legalábbis fennáll-e a károsodás veszélye.
Arany János nagyszerû versében a “Fülemülé”-ben a telekhatáron álló fán
éneklõ fülemüle éneke volt a “pör” tárgya. Ha errõl nem is, de a földre áthajló
ágakról lehullott gyümölcsökrõl valóban rendelkezik a magyar polgári
törvénykönyv. Mégpedig oly módon, hogy az áthulló gyümölcsöket
megtarthatja a szomszéd, ha azokat a fa tulajdonosa fel nem szedi. Elsõsorban
tehát a fa tulajdonosáé a gyümölcs. Az áthajló ágak és átnyúló gyökerek
levágására azonban a szomszéd nem jogosult, kivéve, ha azok a föld rendes
használatában gátolják, és a fa tulajdonosa azokat felhívás ellenére sem távolítja
el. Azt a kérdést lehetne feltenni, hogy a szomszéd vajon tûrni köteles, hogy a fa
tulajdonosa nála szüreteljen? Nos az áthajló ágakról lehullott gyümölcs
összegyûjtése céljából vagy más fontos okból a szomszéd tulajdonos csak
kártalanítás ellenében köteles a földjére való belépést megengedni.
Más okból is szükség lehet a szomszéd telkét használni. Az épülettulajdonos pl.
a szomszédos földet kártalanítás ellenében használhatja, amennyiben az õ telkén

39
való építkezéshez, bontási, átalakítási vagy karbantartási munkálatok
elvégzéséhez ez szükséges. A kártalanítás természetesen megilleti a szomszédot.
Miután a legtöbb vita éppen a szomszédok között alakulhat ki, a Ptk.
“szomszédjogok” gyûjtõnéven foglalta csokorba példálózóan a várható
problémaforrásokat. Így pl. kimondta, hogy ha a földeket kerítés (sövény) vagy
mezsgye választja el egymástól, ennek használatára a szomszédok közösen
jogosultak. A fenntartással járó költségek pedig általában a határolt
földhosszúság arányában terhelik õket. Ugyancsak rendelkezik a jogszabály a
“tilosban talált” állatokról, mégpedig úgy, hogy a szomszéd a hozzá betévedt
állatot mindaddig visszatarthatja, amíg az általa okozott kárt az állat tulajdonosa
meg nem téríti. A Ptk.-nak a szomszédjogra vonatkozó rendelkezéseitõl eltérõ
szabályokat általában önkormányzati rendelettel szoktak megállapítani.

A tulajdonjog tartalmát igen közelrõl érintõ kérdés az önkorlátozás kérdése.

Nevezetesen az, hogy szükséghelyzetben (definíciós norma: szükséghelyzet:
más életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegetõ és más módon el
nem hárítható veszély) esetében a tulajdonos köteles tûrni, hogy dolgát a
szükséghelyzet megszüntetése végett a szükséges mértékben igénybe vegyék,
felhasználják, illetõleg abban kárt okozzanak. Más vagyonát fenyegetõ
szükséghelyzet esetében ez a kötelezettség a tulajdonost csak akkor terheli, ha a
fenyegetõ kár elõreláthatóan jelentõs mértékben meghaladja azt a kárt, amely a
tulajdonost a behatás következtében érheti. Nem vitás például, hogy az égõ
házat a szomszéd telkekrõl is olthatják a tûzoltók.
A tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytõl kártalanítást, attól pedig, aki
a szükséghelyzet megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott,
kártérítést követelhet. Kérdezhetnénk, hogy ezek szerint kártalanítás fejében
akár építhetnénk is a szomszéd telkére? Nos, ha a tulajdonos jóhiszemûen járt el
és úgy épített a telekhatáron túl, akkor a szomszéd - választása szerint - vagy azt
követelheti, hogy a túlépítõ a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott
értékcsökkenésért adjon kártalanítást, vagy azt követelheti, hogy a beépített részt
vásárolja meg, amennyiben a telek megosztható, vagy azt követelheti, hogy a
túlépítõ az egész földet vásárolja meg. Ez utóbbi megoldás azonban nem vezet

40
visszásághoz: a szomszéd az egész földjének megvásárlását csak akkor
követelheti a túlépítõtõl, ha a telek fennmaradó része a túlépítés következtében
használhatatlanná válik, illetõleg a telkével kapcsolatos valamely foglalkozás
gyakorlása a túlépítés következtében lehetetlenné, vagy számottevõen
költségesebbé vált. Ha a túlépítõ rosszhiszemû volt, vagy ha a szomszéd a
túlépítés ellen még idejekorán tiltakozott (amikor tudniillik a túlépítõnek az
eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást),
akkor a szomszéd azt is követelheti, hogy a túlépítõ bocsássa a szomszéd
tulajdonába a saját telkét az épülettel együtt. Ekkor azonban természetesen a
gazdagodás megtérítése ellenében a túlépítõt pénzbeli megváltás illeti meg.
A gyakorlatban a rosszhiszemû túlépítés esetén a szomszéd telek tulajdonosa
általában az épület lebontását szokta követelni. Ennek egy korlátja van: ez pedig
az, hogy az okszerû gazdálkodás követelményeivel nem ellenkezhet. A lebontás
és az eredeti állapot helyreállításának költségei a túlépítõt terhelik; megilleti
azonban a beépített anyag elvitelének a joga.
A már elõrebocsátottak szerint most tekintsük át röviden a birtoklás, a használat
és a rendelkezés részjogosítványait!

a.) A birtoklás joga

A tulajdonost természetesen megilleti a birtoklás joga csakúgy, mint a

birtokvédelem. A birtoklás a dolog birtokba vételét és birtokban tartását jelenti,
egy állandó ráhatási lehetõséget. Aki valamely vagyontárgyat birtokol, az annak
állandóan közelében van, uralma alatt tartja.
Ez az uralom abban is megnyilvánulhat, hogy a dolgot használja, vagy hasznait
szedheti. A birtoklás tekintetében nincs különbség tulajdonos és nem tulajdonos
között, a szívességi kölcsönbe kapott dolgot ugyanúgy tartja birtokában a
jogosult, mint ilyen jogügylet hiányában a tulajdonos.
A birtokos tehát nem viselkedhet úgy, mint a tulajdonos: a használat és a
hasznok szedésének joga ugyanis csak és kizárólag a tulajdonost illeti meg.

41
b.) A használat (és hasznok szedésének) a joga

A tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dologból folyó hasznokat szedni,

viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek
megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. A használat és a hasznok szedésének
joga hasonló, de mégis különbözõ fogalmak. Viszonyuk olyan, mint a fa és a
gyümölcs viszonya.

c.) A rendelkezés joga

A tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai

szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon
megterhelje, továbbá hogy a tulajdonjogát másra átruházza, vagy akár az is,
hogy a dolgot elhagyja. Amint azonban eldobhatunk egy üres cigarettásdobozt,
nem hagyhatunk fel bármiféle dolog tulajdonjogával. A törvény tiltja pl. az
ingatlan ily módon történõ “elhagyását”: Az ingatlan tulajdonjogával felhagyni
nem lehet.
Ha az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg, akkor az épület
tulajdonjogát is csak a föld tulajdonjogával együtt lehet átruházni és
megterhelni. Nagy és megoldhatatlan elméleti viták kereszttüzében állt
mindezek miatt a szocialista jogéletben a termelõszövetkezeti ingatlanok
tulajdonjoga. A földek bevitele ugyanis elvileg és deklaráltan önként történt,
emiatt a földek tulajdonjoga a földbevivõé maradt, de a termelõszövetkezet
használatába került. A földön épített szövetkezeti iroda mégsem a földtulajdonos
tulajdonába került. Márpedig a rómaiaktól ismert “accessio solo cedit” elvébõl
az következnék, hogy a járulék osztja a fõdolog jogi sorsát - (a fõdolog = föld
vonatkozásában a rajta emelt épület természetesen csak járulék) - mint ahogy a
kabátgomb is nem vitásan azé, akié a kabát.

42
8. A tulajdon (jogviszony) alanyai

Tulajdona lehet általában az államnak, a személyeknek (magánszemélyeknek,

jogi személyiséggel nem rendelkezõ és azzal rendelkezõ személyeknek,
alapítványoknak, közalapítványoknak, köztestületeknek, társaságoknak,
egyesületeknek stb.)

9. A tulajdonjog tárgyai

A hatályos Ptk. szerint minden birtokba vehetõ dolog tulajdonjog tárgya lehet. A
tulajdonjog szabályait a legtöbb esetben megfelelõen alkalmazni kell a pénzre és
az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erõkre is.
A tulajdonjog kiterjed mindarra is, ami a dologgal olyképpen van tartósan
egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna,
illetõleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevõen csökkenne.
A tulajdonjog kétség esetében kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a
dolog rendeltetésszerû használatához vagy épségben tartásához rendszerint
szükséges, vagy azt elõsegíti (tartozék). Nem helyes, ha “békaperspektívából”
értelmezve a problémát, csak az ilyenkor sztereotip módon “bekattanó”
gépkocsi-példára gondolunk (alkatrész a kuplung, tartozék a pótkerék), hiszen
ezen az elvi alapon lehet eldönteni pl. az út menti fák tulajdonjogát is. Adott
esetben pl. a törvényhozó 1962. évi 21. törvényerejû rendelet 7.§-ának (2)
bekezdésében a külterületen 1945. január 1. napja elõtt létesített közutak
rézsûjének külsõ szélétõl számított kétméteres sávon belül ültetett fákat - az
összefüggõ üzemi gyümölcsöshöz tartozók kivételével – az út tartozékának kell
tekinteni.
Ezzel kapcsolatban a Legfelsõbb Bíróság kimondta, hogy külterületeken az
1945. január 1. napja elõtt létesített közút rézsûjének külsõ szélétõl számított két
méter távolságon belül ültetett – összefüggõ üzemi gyümölcsöshöz nem tartozó
– fáknak a kezelése, fenntartása és pótlása az illetékes útfenntartó állami

43
szervnek a joga és kötelessége. A fákat a földtulajdonos csak akkor vághatja ki,
ha erre az útfenntartó állami szerv is engedélyt (hozzájárulást) ad (XXVI. számú
Polgári Elvi Döntés).
A tulajdon tárgyait a tulajdonjogviszony alanyaihoz való kapcsolatában az
alábbiak szerint tekintjük át:

9.1. Magántulajdon

A magántulajdon magyarországi polgári jogi fejlõdésére a “politikai

felszabadulások” nagy hatással voltak. Az elsõ “felszabadulás” az 1848-as
forradalom eredményeként létrejövõ jobbágyfelszabadítás, amikor is a
jobbágyok megszabadultak kötelékeiktõl, árutermelõkké válhattak, a
földtulajdon forgalomképessé vált, az õsiség felszámolásával, hasonlóan más
dolgokhoz rendelkezés (adásvétel, megterhelés, zálog lekötés stb.) tárgya
lehetett. A 48-as európai forradalmak hatása begyûrûzött a magyar magánjog
fejlõdésébe. A XIX. század 40-es éveitõl kezdve olyan korszerû törvények
születtek, amelyek máig meghatározóak a váltójogot, a kereskedelmi jogot, a
társasági jogot illetõen. Alapelvi jelentõségû volt a tulajdon szentsége és a
szerzõdési szabadság. A fejlõdés a kiegyezésen keresztül a XX. sz. elsõ
negyedéig csaknem törtetlen volt. Az 1848-as elképzelések azonban a
forradalom bukásával nagyrészt meghiúsultak. A kiegyezés után Magyarország
az Osztrák Ptk. hatása alá került. Erre az idõre tehetõ az elsõ korszerû “ingatlan-
nyilvántartás” bevezetése. A kiegyezést követõ úgynevezett liberálkapitalista
szakasz legjelentõsebb aktusa az 1875. évi XXXVIII. tv, a kereskedelmi törvény
volt. A 48-49-es forradalom bukásának eredményeként “fiókban” maradt a
Magyar Polgári Törvénykönyv tervezet. Ennek híján viszont a kereskedelmi
törvény volt hivatva a magyarországi gazdaság fõszereplõinek, a társaságok
mûködésének szabályozására. Számos más egyéb gazdasági vonatkozású
törvény is született ebben az idõszakban. 1900-ban akadémiai szinten elkészült
az elsõ magyar Ptk. szövegtervezet, majd közvetlenül az I. világháborút
megelõzõen a második, amely már a Képviselõ Ház elé is került. A háborút

44
követõen aztán a magántulajdon intézményi kereteinek fejlõdése rövid idõre
megtorpant. A Horthy- korszakban tovább folytatódtak a Magyar Ptk.
megalkotása irányában tett kísérletek. A tervezet - annak ellenére, hogy tervezet
maradt - nagy hatással volt a 30-as évek gazdasági életére.
A második “felszabadítással” az addig kialakított magántulajdoni vívmányok
visszafejlesztése indult meg. Az 1945-47-es idõszak, az úgynevezett “ki kit gyõz
le?” idõszaka kétségtelenül magában hordozott egy bizonyos polgáriasodási
törekvést, de miután a “nagy szomszédnál”, a Szovjetunióban erre az idõre
tehetõ a mindent átfogó polgári jogi gazdaság-kollektivizálási reform, nem
lehetett kétséges hazánkban sem a fejlõdés további iránya. A szocialista
idõszakban megszületett új polgári törvénykönyv - az 1959. évi IV. tv. -
közvetett és közvetlen eszközökkel is kifejezésre juttatta a magántulajdon
visszaszorítására irányuló törekvéseket.
Sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az állami, illetõleg társadalmi tulajdon, mint a
nyugati államok jogában. A magántulajdont “szükséges szégyenfoltnak”
tekintette a szocialista magyar polgári jog. Ezt azzal is kifejezésre juttatta, hogy
bevezette a személyi tulajdon fogalmát, ahová ideológiai presztízsveszteség
nélkül be lehetett sorolni a szocialista embertípus életviteléhez szükséges
személyes tárgyakat.

9.2. Az állami tulajdon tárgyai

Az állami tulajdonra vonatkozó jogi szabályozás területén nagy fejlõdés

következett be az elmúlt négy évtizedben. Az elsõ idõszakban túltengett az
állami monopólium, a központi irányítás gondolata határozta meg az állami
tulajdon túldimenzionált szerepét. Valamennyi állam ismeri a kizárólagos állami
tulajdon intézményét. Nemzetközi szerzõdések vigyáznak például arra, hogy az
atomenergia felhasználásával kapcsolatos jogosítványok ne kerülhessenek
magántulajdonba. Mai hatályos polgári jogunk is ismeri a kizárólagos állami
tulajdont.

45
A hatályos polgári jogunk szerint kizárólag az állam tulajdonában vannak
a) a föld méhének kincsei,
b) a folyóvizek, csatornák és természetes tavak, valamint ezek medre,
c) a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget,
d) az országos közutak, vasutak, vízi utak és az országos közforgalmú kikötõk, a
nemzetközi közforgalmú repülõtér, továbbá az ország területe feletti légtér,
e) távközlésre felhasználható frekvenciák,
f) az atomenergia alkalmazását szolgáló üzemi létesítmények, berendezések és
nukleáris anyagok,
g) a közcélú villamos mûvek, az energiaszolgáltatás és szállítás országos
távvezeték-hálózata.
A kizárólag állami tulajdonban álló dolog birtokát, használatát, hasznai
szedésének jogát az állam másnak átengedheti.

10. A tulajdon keletkezése és megszûnése

A tulajdon keletkezése végeredményben a tulajdonjogviszony létrejöttét jelenti.

Azt tehát, hogy valamely dolog és valamely személy között jogviszony -
elsajátítási viszony - keletkezik. A tulajdon az arra vonatkozó jog
megszerzésével keletkezik, és egy másik tulajdonos jogszerzésével szûnik meg.

10.1. A tulajdonjog megszerzése

A dolog tulajdonjogát a tulajdonos megszerezheti eredeti módon, vagy valakitõl

származtatott - úgynevezett származékos - módon.

46
10.1.1. Az eredeti szerzésmód

Eredeti módon szerzi a tulajdont az, akinek a jogszerzése nem alapszik más
korábbi személy tulajdonjogán. Amennyiben tehát a dolog korábban nem volt
senki tulajdonában, eredeti módon megszerezhetõ. Ilyen eset fordul elõ
gazdátlan javak elsajátításakor, újonnan gyártott termék létrehozásakor,
nyersanyag feldolgozásával elõállított új termék tulajdonjogának
megszerzésekor. Mindazonáltal az is eredeti szerzésmódnak minõsül, ha volt
ugyan a dolognak korábban is tulajdonosa, de a szerzés mégsem a korábbi
tulajdonostól származik. Bizonyos megszorításokkal ilyen a találás, vagy az az
eset, amikor más tulajdona elválaszthatatlanul vegyült más tulajdonával. Az
eredeti módon szerzõ sohasem jogutódja az esetleges korábbi tulajdonosnak.

10.1.1.1. A találás

Ha valaki feltehetõen más tulajdonában lévõ dolgot talál, és annak

tulajdonjogára igényt tart, megszerzi a tulajdonjogot, feltéve, ha mindent
megtett, amit a jogszabály annak érdekében ír elõ, hogy a dolgot a tulajdonosa
visszakaphassa, és amennyiben a tulajdonos a találástól számított egy éven belül
a dologért nem jelentkezett.
Nem árt tudnunk, hogy semmiképpen sem szerez tulajdonjogot a találó, ha a
dolgot a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben
vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat
jármûvén találta. Ilyen esetben a dolgot a hivatal vagy a vállalat három hónapi
õrizet után értékesítheti; a tulajdonos a találást követõ egy éven belül követelheti
a dolog, illetve a vételár kiadását.
Amennyiben a talált dolog nagyobb értékû, és annak tulajdonjogát a találó a
fentiek miatt nem szerezheti meg, akkor a találó méltányos összegû találódíjra
jogosult, feltéve, hogy megtett mindent, amit a jogszabályok elõírnak avégbõl,
hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa.

47
Végül, ha a talált dolog tulajdonosa az egyévi határidõn belül nem jelentkezik,
és a dolgon a találó sem szerez tulajdonjogot, akkor a tulajdonjog az államot
illeti (az állam ilyen esetben szükségképpeni tulajdonos). Bizonyos esetekben a
találó a talált dolgot köteles az államnak felajánlani.

10.1.1.2. A feldolgozás és az egyesítés

Aki idegen dolog feldolgozásával vagy átalakításával a maga számára

jóhiszemûen új dolgot állít elõ, a dolog tulajdonosának választása szerint köteles
a dolog értékét megtéríteni, vagy munkája értékének megtérítése ellenében az új
dolog tulajdonjogát átengedni. Ha a munka értéke a feldolgozott vagy átalakított
dolog értékét lényegesen meghaladja, a dolog tulajdonosát választási jog nem
illeti, csupán a dolog értékének megtérítését követelheti. Természetesen itt is
jelentõsége van a jó-, illetõleg rosszhiszemûségnek: ha a feldolgozó vagy
átalakító rosszhiszemû volt, a választás joga minden esetben az anyag
tulajdonosát illeti; ha az anyag tulajdonosa az új dolog tulajdonjogát választja,
akkor csak a gazdagodását köteles megtéríteni.
Ha több személy dolgai úgy egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat csak
aránytalan károsodás vagy aránytalan költekezés árán, vagy egyáltalán nem
lehet szétválasztani, közös tulajdon keletkezik. Ha a tulajdonosok bármelyike a
közös tulajdont nem kívánja, az, akinek dolga az egyesülés elõtt nagyobb értékû
volt, választhat, hogy a dolgot a többi tulajdonos kártalanítása ellenében
tulajdonába veszi, vagy kártalanítás ellenében azoknak átengedi. A “saját
felróható magatartására, elõnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat” elvébõl
következik, hogy a választási jog nem illeti meg azt, aki az egyesülést vagy
vegyülést rosszhiszemûen maga idézte elõ. Ilyen esetben a rosszhiszemû volt
tulajdonos csak a gazdagodás megtérítését követelheti.
Speciális esete a dolog egyesítésének a beépítés vagy éppen a ráépítés, ami nem
azonos a már említett túlépítéssel. Ha ugyanis valaki idegen anyaggal saját

48
földjére vagy a használatában álló földre épít, beépítéssel megszerzi az anyag
tulajdonjogát, de az anyag értékét köteles megtéríteni.
Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít, az épület
tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a
ráépítõnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítõt
kötelezheti a földnek, illetõleg - ha a föld megosztható - a föld megfelelõ
részének a megvásárlására. A ráépítõ szerzi meg a földnek, illetõleg a föld
megfelelõ részének tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek, illetõleg a föld
megfelelõ részének értékét lényegesen meghaladja. A bíróság a földtulajdonos
kérelmére azt is megállapíthatja, hogy a ráépítõ csak az épület tulajdonjogát
szerezte meg, ebben az esetben a ráépítõt a földön használati jog illeti meg. Ha
valaki a más tulajdonában levõ épületet bõvíti, ahhoz hozzáépít vagy azt átépíti,
vagy ha az idegen földön már épület áll, a ráépítéssel - a felek eltérõ
megállapodása hiányában - közös tulajdon keletkezik. A ráépítõ tulajdoni
hányadát az egész ingatlan értékébõl a ráépített részre esõ érték aránya alapján
kell megállapítani.
A ráépítésre egyébként a túlépítés szabályait kell megfelelõen alkalmazni.

10.1.1.3. A gazdátlan javak elsajátítása

Ha a dolognak nincs tulajdonosa, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot

szerezhet.
Ehhez hasonló az az eset is, ha valaki befog pl. egy méhrajt. Mivel azonban a
méhraj nem gazdátlan, arra határidõt szab a jogszabály. Az “ébereknek a
jogokat” elvbõl következik, az a szabály, miszerint ha a tulajdonos a kirepült
méhraját két napon belül nem fogja be, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot
szerezhet.

10.1.1.4. Tulajdonszerzés elbirtoklással

49
Tulajdont szerezhetünk úgy is, ha sajátunkként 10 éven át másoktól nem
zavartatva birtokoljuk a dolgot, több ezer éves jogfejlõdés eredményeként
ugyanis mai jogunk úgy rendelkezik, hogy az elbirtoklás tényével megszûnik az
eredeti tulajdonos tulajdonjoga. Ezt a jogtechnikai megoldást fõként az
ingatlanforgalom üdvözli, hiszen nagyon sokszor lehetetlen volna kideríteni
egy-egy ingatlan tulajdonosát. Ha valaki 10 éven át sajátjaként, másoktól nem
zavartatva birtokol egy ingatlant, az már jogcímet teremt számára, hogy egyéb
jogszabályi feltételek megléte esetén tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba
bejegyeztesse. Már itt utalunk arra, hogy az elbirtoklási idõ elévülési jellegû, a
határidõ megszakadhat, pl. arra az idõre, amíg a tulajdonos az elbirtoklót a dolog
iránt perli. Az elbirtoklás határidejét megszakító körülmények után az
elbirtoklási idõ újra kezdõdik (nem folytatódik!).
Az elbirtoklás nyelvtanilag a birtokláshoz hasonlónak tûnik. Amiért mégis itt
(nem pedig a tulajdonosi triásznál) tárgyaljuk, az amiatt van, hogy az elbirtoklás
is egy származékos tulajdonszerzés-mód: láttuk, hogy elbirtoklás útján szerzi
meg a dolog tulajdonjogát az, aki a dolgot sajátjaként, a tulajdonostól nem
zavarva tíz éven át szakadatlanul birtokolja. Elbirtoklás útján a tulajdonostárs is
megszerezheti a többi tulajdonostárs illetõségének a tulajdonjogát, ennek
azonban markáns jogszabályi korlátai vannak. Már a rómaiak is tartották, mi
pedig tõlük vettük át azt a jogelvet, hogy aki bûncselekménnyel vagy egyéb
erõszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, az nem szerezheti meg
elbirtoklás útján a dolog tulajdonjogát. Ennek a legkézenfekvõbb jogpolitikai
indoka az, hogy senki sem hivatkozhat elõnyök szerzése végett saját felróható
magatartására. A gyakorlatban az ingatlanok elbirtoklása bír nagy jelentõséggel.
Ennek több, de legalább egy nagyon érthetõ oka van: a célszerûség.
Az elbirtoklás a dologhoz és nem a személyhez tapad, emiatt az új birtokos a
saját elbirtoklási idejéhez hozzászámíthatja azt az idõt, amely elõdjénél már
elbirtoklási idõnek minõsült. Természetesen ennek csak akkor van realitása, ha
az elõd maga még meg nem szerezte elbirtoklás útján a tulajdonjogot. Nem
feledkezhetünk meg arról, hogy a tulajdonos sok esetben menthetõ okból (pl.
szabadságvesztését tölti a tulajdonos, vagy tartós kiküldetésen külföldön
tartózkodik) nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa.

50
Ilyen esetben az akadály megszûnésétõl számított egy évig az elbirtoklás még
“függõben marad”, vagyis az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként
az elbirtoklási idõ már eltelt, vagy egyébként abból már csak egy évnél
kevesebb idõ volna hátra.

10.1.2. Származékos szerzésmód

Ha a tulajdonjog más személy tulajdonjogán alapszik, vagyis a megszerzett új

tulajdonjog a régi tulajdonostól származik, tehát az új tulajdonos egy korábbi
tulajdonos tulajdonjogát szerzi meg, származékos tulajdonszerzés-módról
beszélünk. Nagyon fontos rámutatnunk arra, hogy amennyiben a korábbi
“tulajdonos” nem volt tulajdonos (csupán jó vagy rosszhiszemû birtokos), úgy
fõ szabály szerint az új tulajdonos sem lesz az. (Mégis: a jóhiszemû vevõ -
amennyiben a dolgot a kereskedelmi forgalomban vette-, akkor is tulajdonossá
válik, ha az eladó nem is volt tulajdonos, és azzal semmiféle kapcsolatban sem
állt.)
Az alábbiakban a származékos szerzésmód alábbi fontosabb jogcímeit tekintjük
át:

10.1.2.1. Tulajdonszerzés átruházással

Átruházással - fõ szabály szerint - csak a dolog tulajdonosától lehet a

tulajdonjogot megszerezni. Hazai jogunkban a tulajdonjog megszerzéséhez az
átruházásra irányuló szerzõdésen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a
dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely
kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog
megszerzõjének hatalmába került. Az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához
az adásvételi, ajándékozási stb. szerzõdésen felül a tulajdonosváltozásnak az
ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Elõfordulhat, hogy
vásárolunk valamit, amirõl nem tudjuk biztosan, hogy az valóban az eladó
tulajdona volt. A jog nem mehet el e probléma mellett, ugyanakkor nem oldhatja

51
fel azt a tételt sem, hogy átruházással általában csak a tulajdonostól lehet a
tulajdonjogot megszerezni. A kereskedelmi forgalomban eladott dolgon éppen
ezért a jóhiszemû vevõ akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedõ nem volt
tulajdonos, sõt még a kereskedelmi forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez az,
aki a dolgot jóhiszemûen és ellenszolgáltatás fejében szerezte olyan személytõl,
akire azt a tulajdonos bízta. A Ptk. külön szabályt tartalmaz a pénzre és az
úgynevezett bemutatóra szóló értékpapírra. Aki ezekhez jóhiszemûen jutott
hozzá, akire pénzt, bemutatóra szóló értékpapírt ruháznak rá, az tulajdonossá
válik még akkor is, ha az átruházó egyébként nem volt tulajdonos.

10.1.2.2. A termék, termény szaporulatának elsajátítása

Akinek a más dolgán olyan joga van, amely õt a termék, termény vagy a
szaporulat tulajdonba vételére jogosítja - ha ezek tulajdonjogát korábban nem is
szerezte meg -, az elválással mégis tulajdonjogot szerez. Ha viszont ennek a
bizonyos valakinek az a joga, amely õt a termék, termény vagy a szaporulat
tulajdonba vételére jogosítja, az elõtt szûnik meg, mielõtt ezeken tulajdonjogot
szerzett volna, követelheti, hogy a tulajdonos a termékeket, a terményeket,
illetõleg a szaporulatot a ráfordított munkája arányában és máshonnan meg nem
térülõ költekezései erejéig természetben szolgáltassa ki.

10.1.2.3. A növedék

A föld tulajdonosa megszerzi mindazon dolgok tulajdonjogát, amelyek utóbb

váltak a föld alkotórészévé. Az ilyen dolgokat nevezzük növedéknek. Ezt a
szabályt egyébként a termékre, a terményre és a szaporulatra nem lehet
alkalmazni, ha az valamely jogviszony alapján mást illet.
10.1.2.4. A vadak, a halak tulajdonjogának megszerzése

A vadak, továbbá a folyóvizekben és a természetes tavakban élõ halak, valamint

más hasznos víziállatok az állam tulajdonában vannak. Ugyanakkor azonban a

52
vadászterületen elejtett, elfogott, illetõleg elhullott vad a vadászatra jogosult
tulajdonába kerül. A vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad annak a
vadászatra jogosultnak a tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászterületén az
elejtés, elfogás vagy elhullás történt, feltéve, hogy a vadászati jogosultsága erre
a vadra kiterjedt. Ilyen jogosultság hiányában a vadra az a más vadászterületen
vadászatra jogosult szerez tulajdonjogot, amelyiknek területérõl a vad kiváltott,
feltéve, hogy az elejtett, elfogott vagy elhullott vadra jogosult volt vadászni.
A fentiekhez hasonló módon a halászatra jogosult által kifogott hal és más
hasznos víziállat tulajdonjogát a halászatra jogosult szerzi meg; a nem
jogosultáltal kifogott hal, valamint más hasznos víziállat a halászatra jogosult
tulajdonába kerül.

10.1.2.5. Tulajdonszerzés hatósági határozattal és árverés útján

Aki a dolgot hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszemûen szerzi meg,
tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. Ez a
rendelkezés ingatlan árverése esetére nem vonatkozik.

10.1.2.6. A vagyonelkobzás

A vagyonelkobzás a Büntetõ Törvénykönyv 157. §.-ában írt eredeti szerzésmód;

a feltételeivel azonban ezen a helyen nem foglakozunk. Amennyiben az állam
ily módon szerez tulajdont, az nem érinti az ingatlan-nyilvántartásba jóhiszemû
harmadik személy javára bejegyzett jogokat. Nem kell tehát pl. a használónak,
haszonélvezõnek attól tartania, hogy joga az állam jogszerzése miatt csorbulni
fog.

10.1.2.7. A kisajátítás

53
Ingatlant kivételesen, közérdekbõl - törvényben megállapított esetekben, módon
és célokra - az állam kisajátíthatja. A kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és
azonnali kártalanítás jár.

11. A tulajdonjog védelme

Már a Bibliában is említés történik arról, hogy a tulajdon a tulajdonosáért kiált.

Amennyiben a dolog a tulajdonos akaratán kívül került ki a tulajdonos
birtokából, úgy a tulajdonost különféle jogvédelmi eszközök illetik meg. A
dolognak szükségképpen kell, hogy tulajdonosa legyen. Ráadásul a tulajdonjogi
igények nem is évülnek el. A tulajdonos a dolgát még önhatalommal is
megvédheti, vagyis elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást, amely õt a
tulajdonjogának gyakorlásában korlátozza vagy akadályozza. A tulajdonos
követelheti a jogellenes beavatkozás megszüntetését, ha pedig a dolog a
birtokából kikerült, követelheti annak visszaadását.
A tulajdonos a birtokvédelem szabályai szerint önhatalommal is kizárhat vagy
elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást, vagy behatást, amely
tulajdonjogának gyakorlását akadályozza, korlátozza vagy lehetetlenné teszi. A
tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését, ha
pedig a dolog a birtokából kikerült, követelheti a visszaadását.
Aki az állami tulajdon védelmére, vagy széles körben fenyegetõ veszély
elhárítására irányuló célszerû tevékenysége folytán károsodik, kártalanításra
tarthat igényt, kivéve, ha ez a tevékenység munkakörébõl folyó közvetlen
kötelessége volt.

12. Speciális tulajdoni formák

12.1. A közös tulajdon

54
A tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több
személyt is megillethet. Kétség esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányada
egyenlõ. Ez azt is jelenti, hogy a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog
birtoklására és használatára. Nagyon fontos azonban rámutatnunk arra, hogy e
jogot egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek rovására, vagyis
törvényes érdekeik sérelmére.
Több tulajdonos lévén a birtoklás, illetõleg a használat, a költségviselés
kérdésében a tulajdonostársak szótöbbséggel határoznak; minden
tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga, és ilyen
arányban terhelik õket a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos
egyéb kiadások is.
Elõfordulhat, hogy a közös tulajdonnal kapcsolatos fent említett kérdésekben a
tulajdonostársak nem értenek egyet. Erre az esetre a kisebbségben maradtak a
többség határozatát a bíróságon megtámadhatják. Ennek ismerete azért fontos,
mert a tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges a rendes gazdálkodás
körét meghaladó kiadásokhoz és az egész dolog feletti rendelkezéshez. A
hiányzó jognyilatkozatot a bíróság - bizonyos feltételek fennállása esetén
kérelemre pótolhatja.
A közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. A
megszûntetés leggyakoribb módjai a természetbeni megosztás, illetõleg a
megváltás.

12.2. Társasági, szövetkezeti, egyesületi tulajdon

A tulajdon tárgyához való viszonyulás szempontjából a magántulajdon és az

állami tulajdon között helyezkedik el a társasági, a szövetkezeti, az egyesületi
stb. tulajdon. Bizonyos értelemben szabályozást nyernek az említett tulajdoni
formák a közös tulajdon szabályai szerint is, sui generis tulajdoni formákként
kezelhetjük azonban õket önálló jogszabályi hátterük miatt. Ide sorolhatjuk
tulajdonképpen az alapítványi tulajdonformát is, amelynek a sportszponzorálás

55
szempontjából különös jelentõsége van. Az egyszerûség kedvéért az említett
tulajdonformákat nevezzük csak csoporttulajdon formának. Ráadásul az említett
csoportok tulajdonképpen érdekcsoportok, s éppen a csoportérdek határozza
meg a tulajdonnal való rendelkezés formáit is. A gazdasági társaság csakúgy,
mint a szövetkezet, az egyesület, vagy éppen alapítvány képviseleti szervei által
mûködik. A képviseleti szervek azonban nem hozhatnak a tulajdonnal való
rendelkezést érintõ semmiféle döntést a tulajdonosok hozzájárulása nélkül.
Új tulajdonos belépéséhez pl. jogszabályi feltétel, hogy a vételi ajánlatot egész
terjedelmében közölni kell az elõvásárlásra jogosult tulajdonostársakkal. Ez
tulajdonképpen a közös tulajdon esetében is hasonlóan történik. Az érdekcsoport
jelleg különös hangsúlyt kap pl. a társasházi tulajdon esetében.

12.3. Társasházi tulajdon

A társasház-tulajdon a közös tulajdonhoz kapcsolódó sajátos tulajdonforma,

amelyben az épület közös tulajdona úgy keletkezik, hogy az épület
meghatározott részei - elsõsorban a lakások - a tulajdonostársak külön
tulajdonában vannak. A társasház-tulajdon létesítéséhez a tulajdonostársak
alapító okiratba foglalt megállapodása, és a jognak az ingatlan-nyilvántartásba
való bejegyzése szükséges. Bizonyos esetekben az alapító okiratot a bíróság
ítélete pótolja. Ez a helyzet például, ha a közös tulajdonnak társasház-tulajdonná
való átalakítását valamelyik tulajdonostárs kéri. Ilyenkor természetesen az
alapító okirat tartalmát is a bíróság állapítja meg a felek álláspontjában és
méltányos érdekeinek figyelembevételével. A társasházi jogviszony -
jelentõségének megfelelõen - a közelmúltban törvényi szabályozást kapott:
(1997 évi CLVII. tv.)

13. A kötelmi jog

56
A Ptk. 198.§ szerint a szerzõdésbõl kötelezettség keletkezik a szolgáltatás
teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A szerzõdés két vagy
több, de meghatározott számú személy között keletkezõ jogviszony, amelyhez a
törvény joghatásokat fûz. Az, hogy a szerzõdés nem végtelen számú személyek
között keletkezõ jogviszony, az azt is jelenti egyúttal, hogy relatív szerkezetû a
jogviszony . A szerzõdés tárgya valamilyen szolgáltatás, vagyis olyan
magatartás, amelyet az egyik fél (a jogosult) a másiktól (a kötelezettõl)
követelhet. A törvény által biztosított joghatás pedig nem más, mint az, hogy
kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás
követelésére. Valamennyi szerzõdésben legalább két fél szerepel: az egyik
oldalon a jogosult, a másikon a kötelezett áll. A jogosult a szolgáltatást
követelheti, míg a kötelezett a szolgáltatást teljesíteni tartozik. Természetesen
léteznek úgynevezett nem visszterhes szerzõdések is, amelyekben a szolgáltatást
ellenszolgáltatás nélkül nyújtják, pl. ajándékozási szerzõdés. Néhány esetben -
és ebben a körben a sportvonatkozás sem elhanyagolható - egyoldalú
jognyilatkozatból is keletkezhet jogosultság a szolgáltatás követelésére (pl. a
Ptk. 593.§, amely “Díjkitûzés közérdekû célra” címet viseli). Ha a törvény
kivételt nem tesz, az ilyen egyoldalú jognyilatkozatokra a szerzõdésekre
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A szerzõdésben írt szolgáltatások
általában vagyonértékûek. A szolgáltatások adásra, tevésre, helytállásra
vonatkozhatnak és ismerünk egy olyan szerzõdési szolgáltatástípust is amely
csak arra irányul, hogy majd késõbb szerzõdést fogunk kötni (elõszerzõdések,
kapacitás-lekötési szerzõdések).
A szolgáltatások egyébként jellegük szerint lehetnek részekre bontható, vagyis
osztható szolgáltatások és oszthatatlan szolgáltatások. Valóban igaz, hogy a
felek szabadon dönthetnek abban a kérdésben, hogy milyen tartalommal kötnek
szerzõdést, és egyáltalán kötnek-e szerzõdést. Mégis a forgalombiztonság
indokolja, hogy bizonyos esetekben a szerzõdéskötést a jogszabály kötelezõvé
teszi, pl. az elektromos áram, a víz és egyéb közszolgáltatás teljesítésére
szerzõdéskötési kötelezettség terheli a közszolgáltatót. Ugyancsak tapasztaljuk,
hogy a gépjármû üzembentartóval az 58/1991 (IV. 13.) Korm. rend. szerint
köteles felelõsségbiztosítási szerzõdést kötni. Bizonyos körben szerzõdéskötési

57
kötelezettség terheli az olyan monopolhelyzetben levõ szállítókat is, mint
például a MÁV, hiszen más nem szállíthatja el a termelõ áruját. A
szerzõdéskötésre kötelezett fél természetesen megtagadhatja a
szerzõdésteljesítést, ha az súlyos érdeksérelemmel járna számára, vagy
egyáltalán nem képes a szerzõdés teljesítésére. Amennyiben a szerzõdéskötésre
kötelezett fél megtagadja a szerzõdést, és a felek a bírósághoz fordulnak, a
bíróság rendszerint azokat a körülményeket mérlegeli, hogy vajon gazdaságos-e
a szerzõdés megindítása, vagy esetleg gazdaságosabb a szerzõdés teljesítése
helyett máshonnan megvásárolni az árut, pl. fedezeti vétellel. Ezeket az
úgynevezett célszerûségi szempontokat mindig az adott körülmények
mérlegelésével kell eldönteni. A szerzõdéseket rendszerint megelõzi egy ajánlati
felhívás. A jogosult úgynevezett ajánlati felhívással élhet azzal szemben, akit
szerzõdéskötési kötelezettség terhel, tehát rendszerint a termelõ él ajánlati
felhívással, pl. a MÁV irányában. A MÁV ezt elfogadja úgynevezett
ajánlattétellel. A szerzõdõ partnerek szerzõdési szabadsága azt is jelenti, hogy a
felek nem csak a szerzõdés megkötése kérdésében döntenek, hanem a
jogszabályi keretek között még a szerzõdés tartalmát is szabadon állapíthatják
meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos tipizálást jogunk ne tenne
lehetõvé. A szerzõdõ felek az úgynevezett nevesített szerzõdéseket egymással
kombinálhatják, minek következtében a jól ismert szerzõdéstípusok mellett
úgynevezett nem nevesített szerzõdések alakultak ki. Ha a felek olyan tartalmú
szerzõdést kötnek, amely nem nevesített szerzõdés, akkor csupán azt kell
megvizsgálni, hogy adott szerzõdés melyik típusú szerzõdéshez hasonlít
leginkább. Elõfordulhat ugyanis, hogy egy szerzõdésben vegyülnek az
ajándékozás, az adásvétel és esetleg még a bérlet elemei is. A szerzõdések
minõsítésének nem csupán elméleti jelentõsége van, hanem sokkal inkább az,
hogy a szerzõdés tartalma alapján kell eldönteni, hogy milyen jogok és
kötelezettségek terhelik az egyes feleket.
Ezzel kapcsolatban a Legfelsõbb Bíróságnak kellett kimondania pl., hogy a felek
szerzõdéskötési szabadsága nem azt jelenti, hogy a Ptk. szerinti szerzõdéstípus
megvalósulása esetén a felek azt más szerzõdéstípusra vonatkozó szabályok
szerint jogosultak minõsíteni, hanem azt, hogy a felek szabadon köthetnek

58
veg yes szerzõdéseket, vagy teljesen elütõ, nem szabályozott típusú
szerzõdéseket is. Ha azonban a Ptk. szerinti szerzõdést kötik meg, akkor annak
jogi minõsítésétõl nem térhetnek el. Ez nem jelenti azt, hogy bizonyos
szerzõdéstípusok olyan szabályaitól, amelyben a törvény maga enged meg
bizonyos mozgásteret, ne egyezhetnének meg a felek valamilyen specialitásban,
adásvételi szerzõdések körében ismerjük pl. azt a fajta szolgáltatást, amikor
részletekben teljesít a kötelezett a jogosultnak. Az is igaz viszont, hogy a
szerzõdések bizonyos körénél a jogszabálytól való eltérést a törvény nem enged
meg. A Polgári Törvénykönyv számos szerzõdéstípust nevesít. Ebben a
könyvben a jogszabály erejénél fogva bizonyos szerzõdési kikötések kötelezõek.
Ezek tehát akkor is a szerzõdés tartalmává válnak, ha azokat nem foglalják bele
a felek a szerzõdésbe. Néhány helyen maga a Polgári Törvénykönyv engedi
meg, hogy másként döntsenek a felek, de ez csak a törvényi felhatalmazás
esetén következhet be és rendszerint “ha jogszabály kivételt nem tesz,” vagy “ha
jogszabály másként nem rendelkezik” formulával jelzett esetekrõl van szó. Ha
tehát a szerzõdõ felek a szerzõdésükben valamilyen kérdést nem rendeztek, de a
kérdés törvényi rendezésére vonatkozó paragrafus az említett formulával ér
véget, akkor nem a Ptk. rendelkezéseit, hanem a Ptk. felhatalmazás alapján
alkotott külön jogszabályt kell alkalmazni. A szerzõdések szabályai között
ismerünk úgynevezett diszpozitív szabályokat, és ismerünk kötelezõen
alkalmazandó (kogens) szabályokat. Az elõbbi azt jelenti, hogy a felek szabadon
állapíthatják meg a szerzõdés elemeit, megállapodhatnak olyan kérdésekben
amelyek a törvényben külön szabályozva nincsenek. Az utóbbi azt jelenti, hogy
az eltérést maga a törvény zárja ki. Ha a felek a kogens szabály ellenére
diszpozitív módon állapodnának meg, az a jogszabálynál fogva semmissé válna.

13.1. Szerzõdéstípusok

A Ptk.-t lapozgatva azt látjuk, hogy különféle szerzõdéseket

(szerzõdéstípusokat) nevesít a jogszabály (adásvétel, csere, bérlet, vállalkozási
szerzõdés, fuvarozási szerzõdés, megbízási, bizományi, szállítmányozási

59
szerzõdés stb.). Másokat nem említ, mégis léteznek. Nem másért, mint a felek
akaratából. A Ptk. 200.§-a ugyanis kimondja, hogy a felek szabadon határozzák
meg a szerzõdés tartalmát (lízing, franchising, szindikátusi és különbözõ
együttmûködési szerzõdések stb.). Ezek az úgynevezett atipikus, nem nevesített
- ha úgy tetszik -, innominát szerzõdések. Sommásan fogalmazva ez azt is
jelenti, hogy polgári jogunkban nincs semmiféle típuskényszer. Egyes
szerzõdésfajták a szerzõdések fogalmi elemeinek figyelembevételével valóban
tipizálhatók és ez meg is könnyíti a szerzõdéskötést, zsinórmértéket ad, mégsem
lenne szerencsés kazuisztikus szerzõdéstárrá degradálni a Ptk. megfelelõ
fejezeteit.

13.1.1. Az adási kötelmek

Az adási kötelem típushoz tartozó szerzõdések legfontosabb jellemzõje, hogy a

szerzõdõ felek egymásnak valamit (dolgot, szolgáltatást, pénzt stb.) adnak.
Ennek megfelelõen azokat a szerzõdéseket, amelyekben ez az adási elem
felfedezhetõ, adási kötelemnek nevezzük.

13.1.1.1. Az adásvételi szerzõdés

Az adásvételi szerzõdés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevõre

átruházni, a dolgot a vevõ birtokába bocsátani, a vevõ pedig köteles a vételárat
megfizetni, és a dolgot átvenni. Adásvétel tárgya csak forgalomképes dolog
lehet, nem lehet tehát érvényes adásvételi szerzõdést kötni a folyók medrére, a
születõ szigetre stb. Az adásvételi fõszabály szerint írásbeli alap nélkül is
érvényes lehet, ingatlan adásvételénél azonban ügyvéd által ellenjegyzett
okiratba foglalás szükséges. Néhány esetben (pl. gépkocsi adásétel esetén) nem
a polgári jog, hanem egyéb közigazgatási jogszabály teszi kötelezõvé az írásba
foglalást.
Az adásvételi szerzõdések lényeges elemei a következõk:
- az eladó és a vevõ megnevezése, a késõbbiekben is beazonosítható
személyi/cég adatok,

60
- a kialkudott vételár, a vételár kifizetésének a módja és ideje,
- a dolog birtokbaadásának helye, ideje és módja,
- kellék- és jogszavatossági nyilatkozat,
- kötelem biztosítékok.

13.1.1.2. Az adásvétel különös nemei

a.) Megtekintésre vagy próbára vétel

esetén a szerzõdõ felek megállapodnak abban, hogy a vevõ a dolog

birtokbavételéhez képest késõbb nyilatkozik arra egyoldalúan, hogy a szerzõdést
létre kívánja-e hozni, vagy nem. A nyilatkozat megtételére az eladó határidõt
tûzhet ki, amely idõszak alatt, ha nem nyilatkozik a vevõ, akkor a szerzõdés
létrejön.
Az eladó nem szavatol azokért a hibákért, amiket a vevõ a határidõ leteltéig
felismerhetett.

b.) Minta szerinti vétel

Az eladó köteles a mintának megfelelõ dolgot szolgáltatni, és a szavatosság

terheli a dolog fel nem ismerhetõ hibájáért akkor is, ha az a mintában is megvolt.
A vevõ a minta felmutatásával tudja igazolni, hogy a dolog a mintának nem
felelt meg.

c.) Elõvásárlási jog

Jogszabály vagy a tulajdonossal kötött szerzõdés meghatározott dologra

rendelkezhet úgy, hogy amennyiben a dolog eladásra kerül, akkor az eladó
köteles a beérkezett vételi ajánlatot közölni az elõvásárlási jog jogosultjával, aki
ha azt meghatározott idõn belül elfogadja, akkor az adásvételi szerzõdés
közöttük jön létre.

61
Ha a jogosult számára nyitva álló határidõ alatt nem nyilatkozik, vagy nem
kívánja a szerzõdést létrehozni, akkor az eladó akár az eredeti, akár számára
annál kedvezõbb feltételekkel adhatja el a dolgot.
Ha a jogosult nyilatkozatának beszerzése aránytalanul nagy késedelemmel vagy
egyéb jelentõs nehézséggel jár, akkor azt az eladó nem köteles beszerezni.
Személyhez kötött jogosultság, tehát nem ruházható át és nem örökölhetõ.

d.) Visszavásárlási jog

Az adásvételi szerzõdéssel egyidejûleg, írásban a felek kiköthetik, hogy az eladó

maximum 5 éven belül a vételár visszafizetése mellett, a vevõhöz intézett
egyoldalú nyilatkozata alapján visszavásárolhatja az eladott dolgot. A vevõ
kérheti az áron felül a hasznos ráfordításai miatti értéknövekedés megtérítését,
míg a visszavásárló levonhatja az állagromlás miatti csökkenést.
Csak szerzõdésen alapulhat és személyhez kötött jog.

e.) Vételi jog (opció)

A dolog tulajdonosa a dolog és a vételár megjelölése mellett, írásban kötött

megállapodás alapján vételi jogot biztosíthat. A vételi jog jogosultja egyoldalú
nyilatkozatával létrehozhatja az adásvételi szerzõdést a kikötött határidõn belül.
Amennyiben a felek a határidõt nem határozták meg, akkor a vételi jog 6 hónap
után megszûnik. A bíróság mentesítheti a tulajdonost a vételi jog
következményei alól, ha annak gyakorlása a jelentõsen megváltozott
körülmények között aránytalanul nagy terhet róna a tulajdonosra.
Jogszabály vagy szerzõdés útján létrejövõ, személyhez kötött jogosultság.

f.) Részletvétel

A felek megállapodhatnak abban, hogy a vevõ a vételárat több részletben fizeti

meg, azonban a dolgot részére a vételár teljes kifizetése elõtt átadják.

62
Az eladó írásban kikötheti az elállás, illetve a részletfizetési kedvezmény
megvonásának a jogát, ha a vevõ a részleteket esedékességkor nem fizeti.
A dolog elpusztulása vagy értékcsökkenése veszélyét az átadott dolognál a vevõ
viseli.

63
g.) Árverés

Az adásvételi szerzõdéskötés azon különleges esete, amikor az eladó vételi

ajánlatát nem címzetten teszi meg, majd a jövendõbeli vevõk a vételárra tesznek
egymással versengõ ajánlatot, amelynek elfogadása meghatározott eljárási
rendben történik. Árverésen ingó és ingatlan dolog tulajdonjogát egyaránt meg
lehet szerezni. Ingó dolog bírósági árverésen történõ megszerzésekor
úgynevezett eredeti tulajdonszerzés történik, tehát a vevõ tulajdonjogot szerez
tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos, és voltak-e a
tulajdonjognak korlátai. Egyéb árveréseken a tulajdonszerzés származékos, tehát
a vevõ nem szerezhet több jogot, mint amivel az eladó rendelkezett.

13.1.1.3. A csere

A modern viszonyok között egyre visszaszoruló, de a történelmi fejlõdést

tekintve az adásvétel kialakulását idõben megelõzõ jogintézmény a csere, ahol a
szerzõdõ felek a másik fél által szolgáltatott dolog tulajdonjogának megszerzése
fejében adják át saját dolguk tulajdonjogát.
Fontos, hogy a csere tárgyát mindkét oldalon pénznek nem minõsülõ dolog
képezi.
A csere tulajdonképpen két - vagy több - adásvétel kombinációja, ahol
mindegyik fél eladó a saját részérõl szolgáltatott dolog vonatkozásában, míg
vevõ a másik fél dolgára.
A csere során a Ptk. szerint dolgok tulajdonjogát ruházzák át a felek, de
nyilvánvalóan ismerünk - más jogszabály által nevesített - olyan cserét is,
amikor más vagyoni értékû jogot ruháznak át kölcsönösen a felek (pl. lakások
bérleti jogának cseréje).

13.1.1.4 Bizományi szerzõdés

64
A bizományi szerzõdés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a
megbízó javára, a saját nevében adásvételi szerzõdést kötni. Amint a
definícióból is látjuk, a bizományban sajátosan ötvözõdik az adásvétel, illetõleg
a megbízás. A jogszabály kifejezetten megengedi, hogy a megbízó javára az
adásvételi szerzõd és feltételeiben a bizományos eltérhet kettejük
megállapodásától. Korábban az a vagyoni elõny, amelyre a bizományos a
megbízójával szemben szert tett, a megbízót illette meg. Ezt azonban az
Alkotmánybíróság 1992.-ben hatályon kívül helyezte.

13.1.2. Tevési kötelmek

A tevési kötelmek jellemzõje, hogy a szerzõdési szolgáltatás valaminek a

tevésére, nem tevésére vagy éppen tûrésére vonatkozik. Ide sorolhatjuk - a
teljesség igénye nélkül pl. a vállalkozási, a megbízási, a fuvarozási, a raktározási
stb. szerzõdéseket.
Ezek közül csupán a két leggyakoribb szerzõdéstípust tekintjük át.

13.1.2.1. Megbízási szerzõdés

Megbízási szerzõdés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni, a

megrendelõ pedig a megbízási díjat a megbízottnak megfizetni. A megbízási
szerzõdés alanyai a megbízó és a megbízott. Fontos különbség a vállalkozási
szerzõdéshez képest, hogy míg ott az eredmény produkálása kötelezõ, addig a
megbízás esetében csupán a Ptk. általános cselekvési zsinórmértéke: a gondos
eljárás a lényeges. A megbízott személyesen köteles eljárni, más személy
közremûködését csak megbízója hozzájárulásával veheti igénybe. A megbízói
díj a szerzõdés megszûnésekor esedékes. Az elõbb említettekbõl következik,
hogy a megbízott a díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett
eredményre.

13.1.2.2 Vállalkozási szerzõdés

65
A vállalkozási szerzõdés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére,
elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására,
vagy munkával elérhetõ más eredmény létrehozására, a megrendelõ pedig a
szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles.
A vállalkozási szerzõdés alanyai tehát egyik oldalon a vállalkozó, a másik
oldalon a megrendelõ. Nagyon fontos ismérve a vállalkozási szerzõdésnek a
munkával elérhetõ eredmény létrehozása. A vállalkozó a szerzõdés
teljesítéséhez alvállalkozót vehet igénybe, sõt az sem tilos, hogy az alvállalkozó
további, úgynevezett sub-alvállalkozói szerzõdést kössön. A gyakorlatban erre
akkor kerül sor, ha valamilyen szakértelmet igénylõ munkafázist kapacitás
hiányában a vállalkozó nem tud elvégezni. Fontos garanciális szabályként
mondja ki a Ptk., hogy a vállalkozó az alvállalkozó igénybevételéért úgy felel,
mintha maga teljesített volna.

13.1.3. Helytállási kötelmek

Helytállási kötelmekben az egyik szerzõdõ partner a másikkal szemben a

szerzõdésben írt feltételek bekövetkezésekor helytállni tartozik. Tipikusan ide
sorolhatók a biztosítási szerzõdések.

13.1.3.1. Biztosítási szerzõdések

A vagyoni károk következményeinek elhárítása érdekében létrejött, erre

szakosodott biztosító intézetek, amelyek a velük szerzõdéses kapcsolatba lépõk
elé elõre meghatározott díj fizetése ellenében vállalják, hogy elõre
meghatározott körülmények és elõre meghatározott károsító események
bekövetkezte esetén szolgáltatást nyújtanak.
A biztosítók tehát úgynevezett veszélyközösségeket hoznak létre az azonos vagy
hasonló károsító eseményeknek kitett biztosítottakból annak érdekében, hogy a
veszélyközösség tagjainak díjfizetésébõl fedezzék az egyes tagot ért kár esetén a
kár következményeinek elhárítását célzó biztosítási összeget.

66
A biztosítási esemény bekövetkezésének valószínûsége, a biztosítási díj és a
biztosítási összeg nagysága egymással statisztikai összefüggésben lévõ
tényezõk. A biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosító addigi helytállási
(praestare) kötelezettsége átalakul szolgáltatási (dare) kötelezettséggé. A
biztosítási szerzõdések általában harmadik személyek javára is megköthetõ,
azonban ebben az esetben a biztosított személy hozzájárulása szükséges.
A jogszabály bizonyos esetekben kötelezõvé teheti, hogy kötelezõ biztosítással
rendelkezzen az, aki nagyobb kockázattal járó tevékenységet folytat (pl.
magánorvosok felelõsségbiztosítása).
A magyar jogrendszerben a Ptk. biztosításra vonatkozó, az egyes biztosítási
fajtákat szinte csak definiáló rendelkezései széles körben utalják a
részletszabályok kidolgozását az egyes biztosítók által készített, és a Biztosítás-
felügyelettel jóváhagyatott biztosítási szabályzatok keretei közé. A szabályzatok
törvényi felhatalmazás alapján született rendelkezések. A biztosítók ezen kívül
kidolgozzák minden egyes termékükre az általános szerzõdési feltételeiket,
amelyek az illetõ biztosítási módozatok tömeges értékesítését teszik lehetõvé.

13.1.4. Organizatórius (társasági) szerzõdések

Az úgynevezett társasági szerzõdések a polgári törvényen alapuló, mégis külön

törvényben, az 1997. évi CXLIV. törvényben szabályozott szerzõdéstípus. A
társasági jog kialakulásának, illetõleg fejlõdésének elengedhetetlen elõfeltétele
volt a társadalom piacgazdasági átalakulása. Körülbelül 15 évvel ezelõtt
kezdõdtek az erre irányuló törekvések. Az 1980-as évek elején jöttek létre az
úgynevezett gazdasági munkaközösségek, amelyek elõbb vállalati keretekben
mûködtek, majd késõbb “kiléptek a vállalat kapuján”. A fejlõdésnek újabb
lökést adott az 1988. évi XXIV. törvény, amely megengedte a külföldiek
magyarországi befektetését. Az egy évvel késõbbi 1989. évi XIII. törvény
viszont azt tette lehetõvé, hogy az egyes szerzõdési formációk más társasági jogi
formációkba menjenek át. Ezzel, vagyis az átalakulási törvény hatályba
lépésével tulajdonképpen megnyílt az út a fejlõdés elõtt. A Ptk.-ban (és más
magasabb szintû jogszabályokban) korábban is elõfordult már a gazdaságnak

67
bizonyos fokú szervezése, az elsõ igazi átütõ siker azonban az egységes
keretekbe foglalt jogszabály, a Gazdasági Társaságokról szóló 1988. évi VI.
törvény (Gt.) volt. Ezzel egyidejûleg haladt bizonyos fokú vezetés-
demokratizálódás a vállalatok körében. A 80-as évek közepétõl az állami
vállalatok folyamatosan átalakultak; olyannyira, hogy csupán negyed részük
maradt közigazgatási irányítás alatt, a többi a vállalati tanács vezetése alá került.
Ezekre az idõkre tehetõ egy igen intenzív anti-trösztösítési tendencia is. A
nagyvállalatok inkább a holding részvénytársaságként való fejlõdése irányában,
illetõleg konszernként (részvénytársaságok lánca) kezdtek szervezõdni. A 70-es
években virágkorát élõ szövetkezeteket nem érintette ez a fajta nagy átalakulási
hullám, így a gazdasági társaságokról szóló törvény a szövetkezeteket nem is
tekintette szabályozása tárgyának. Ettõl függetlenül természetesen a
szövetkezeteknek is lehetõségük nyílott, hogy más gazdasági társasággá
alakuljanak (pl. Kft.-vé). Ennek megfelelõen a szövetkezeti tagnak is megnyílt
az a joga, hogy vagyonát nevesítsék. Korábban a szövetkezetet olyan kettõs arcú
intézménynek tekintettük, amelyben a társadalmi és a gazdasági szervezet
jellemzõi voltak megfoghatók. A politikai rendszerváltás elõtt hazánkban
mindössze ideológiai jelentõsége volt ennek a fajta nyitásnak. Ez tette ugyanis
lehetõvé a külföldi mûködõ tõke hazai beáramlását. A szocializmus keretei
között hiányoztak Magyarországon azok a magánvagyonok, amelyek a Gt.-ben
szabályozott társaságok alapításához szükségesek lettek volna. A külföldiek
magyarországi befektetéseirõl szóló, már említett 1988. évi XXIV. törvény
lehetõvé tette, hogy részint magyar vállalatokkal, vagy éppenséggel átalakuló
magyar vállalatok közremûködésével, részint a nélkül, száz százalékosan
külföldi tulajdonú társaságok jöjjenek létre. A társasági törvény jó néhány olyan
társasági formát ébresztett fel “Csipke Rózsika-álmából”, amelyet a Magyar
Kereskedelmi jog már korábban jól ismert. Ez természetesen nem azt jelenti,
hogy ezek a formációk Magyarországon alakultak ki. A gazdasági társaságokról
szóló új jogszabály, az 1997. évi CXLIV. tv. már igyekezett becsukni azokat a
kiskapukat, amelyeket a korábbi jogszabályok még szabadon hagytak.

68
Ha a társasági törvényt a teljesség igénye nélkül, ám mégis didaktikusan
kívánjuk áttekinteni, akkor a jogi személyiséggel nem rendelkezõ Betéti
társaságokkal kell az áttekintést kezdeni.

13.1.4.1. Betéti társaság

A Betéti társaság története a XVI. századra nyúlik vissza. A középkori Itáliában

kialakult társaság nem részesülhetett jogi védelemben, abban az esetben, ha a
tagok valamelyike fenntartotta inkognitóját, vagyis ha a kültag személye
bármilyen módon titokban marad. Ezeket a társaságokat titkos társaságnak
minõsítve nem részesítették olyan jogi védelemben, mint azokat, ahol a társaság
tagjai “nyílt sisakkal” álltak a piac elé. Ezek az úgynevezett titkos társaságok
voltak az elõdjei az úgynevezett csendes társaságoknak, amely pl. Ausztráliában
ma is igen elterjedt forma. A titkos társaságnál tehát a társaságnak csupán egy
tagja volt ismert, ennél fogva a felelõsség is csupán azt az egy tagot terhelte. A
piac nem tudhatta, hogy kikkel áll szemben. Ezeket a tagokat éppen ezért
kültagnak nevezték. A Betéti társaságok a mai nap is így állnak fel. A Betéti
társaságnak van (legalább) egy beltagja és van kültagja (kültagjai). Nevébõl
következtethetõ várakozásunktól ellentétben a Betéti társaságnak nem sok köze
van a vagyoni betéthez, legfeljebb annyi, hogy a Betéti társaság kültagja a
vagyoni betétje erejéig felel a társaság kötelezettségeiért. A társaság egyébként
korlátlanul felel valamennyi vállalt kötelezettségeiért. Miután a Betéti
társaságban a beltagot ismerjük, így a beltag felelõssége válik jogszabálynál
fogva korlátlan felelõsséggé. A kültag akár azt is megteheti, hogy nevének
közzététele ellen tiltakozik, ebben az esetben a piac a kültag személyérõl még
csak tudomást sem szerez. A jogi személyiséggel nem rendelkezõ társaságok
közé soroljuk még az úgynevezett közkereseti társaságokat (Kkt.), amelyek
úgyszintén a XVI. sz.-ban jelentek meg családi vállalkozásként. Késõbb aztán
írásos szerzõdéssel is szentesítették ezt a fajta családi vállalkozást. Írásba
foglalták azt, ami korábban generációkon keresztül leírás nélkül is mûködött a
szokásjog alapján. A vállalkozásban részt vevõ apa és a gyermekek jogait,
kötelességeit foglalták szerzõdésbe. Leírták továbbá, hogy valamennyi, a

69
társaságban tevékenykedõ tag köteles személyesen részt venni a munkában. A
felelõsséget egyetemlegesen alakították ki. Ez azt jelentette, hogy a családi
vállalkozásból bárki kifizethette az egész társaság tartozását. Családi keretek
között ez nem is volt túl feltûnõ. Késõbb a termelés és a forgalom biztonsága
megkövetelte az üzleti élet nagyobb kockázatvállaló képességének kifejlesztését.
Ennek egyik záloga az volt, hogy korlátozni kellett a tagok felelõsségét. Az ipari
forradalom eredményeként olyan nagy értékû gépek, berendezések jelentek meg,
olyan forradalmian új ipari technológiák születtek, amelyeket korlátlan
felelõsség mellett nem lehetett volna hatékonyan mûködtetni. A
tõkeegyesülésnek az a formája alakult ki, amelyet mai szóval talán
Részvénytársaságnak nevezhetnénk, amennyiben a részvények forgalomképesek
voltak, a tagok pedig korlátolt felelõsségûek. A termelés egyre inkább kialakított
egy olyan fajta társaságra vonatkozó igényt, ahol a tagok felelõssége korlátozott
a bevitt vagyon értékéig. Ebbõl a törekvésbõl alakult ki a Korlátolt felelõsségû
társaság intézménye (Kft.).

13.1.4.2. Korlátolt felelõsségû társaság (Kft.)

A Kft. egy vagy többtagú gazdasági társaság. A tagok számától függetlenül

közös jellemzõje, hogy mûködése során csupán a bevitt vagyona értékével felel.
Természetes, hogy ezek a társaságok bátrabban mertek részt venni az üzleti
életben, hiszen a tagoknak nem kellett kockáztatniuk egyéni egzisztenciájukat.
Ezzel egyidejûleg az is természetes, hogy ami a Betéti társaságoknál
különszolgáltatás volt, nevezetesen a személyes közremûködés a munkában, az
a Kft. esetében mellékszolgáltatássá degradálódott, hiszen a Kft., mint tipikusan
kapitalista (tõkekoncentráló) alakulat, alkalmazottakkal végeztetheti el a
munkát. Mai jogunkban is a Kft. alakításhoz az egyik legfontosabb feltétel a
tõke. Jelenleg minimálisan 3 millió Ft törzstõke szükséges hozzá, amelyet
azonban több részletben is be lehet fizetni. Mód van arra is, hogy a társaság
törzstõkéjét pénzben és nem pénzbeni betétben (ún. apportban) fizesse meg. A
társasági tagok a Kft.-nél csakúgy, mint a Bt.-nél, úgynevezett társasági
szerzõdést kötnek egymással. A társasági szerzõdésben szükséges egy olyan

70
akaratnyilatkozat megtétele a tagok részérõl, amely szerint társaságot kívánnak
alapítani. A társasági szerzõdésben kell lefektetni a társaság és a tagok közötti
jogviszony mibenlétét, meghatározni a társaság szervezetét, ki kell térni a
társasági szerzõdés módosításának lehetséges, a tagok által elfogadott módjaira
és a társaság megszûnésére. Nagyon fontos eleme a társasági szerzõdésnek a
tevékenységi kör pontos, precíz megjelölése. Ezzel kapcsolatban a Központi
Statisztikai Hivatal egységes statisztikai nomenklatúrát tett közzé, a
tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerére vonatkozóan
(TEÁOR). Nagyon fontos a társasági szerzõdésben kitérni az üzletrésznek a
nyereségbõl és a veszteségbõl való részesülés szabályaira is. Míg a Kft.-t
ügyvezetõ vagy ügyvezetõ igazgató, addig a Bt.-t képviselõ képviseli, harmadik
személyek, közigazgatási hatóságok, illetõleg bíróságok elõtt. A társasági
szerzõdésben kell meghatározni a tagok befizetett készpénzbetéteit vagy a nem
pénzbeni betéteket, és azoknak a társaság rendelkezésére bocsátásának módját és
határidejét. A késedelem idejére a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelõ
késedelmi kamatot kell felszámítani . A Betéti társaságnál minimálisan elõírt
vagyoni betétösszeg nincs. Célszerû azonban a Bt.-nél a vagyoni betéteket, a
Kft.-nél pedig a törzstõkét a társasági céljához, feladatához, elképzeléseihez
igazítani.
A gazdasági társaság a társasági szerzõdés (alapító okirat, alapszabály)
ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt
gazdasági társaság elõtársaságaként mûködhet. A létrehozni kívánt gazdasági
társaságnak a társasági szerzõdésben kijelölt vezetõ tisztségviselõi a létrehozni
kívánt gazdasági társaság cégbejegyzéséig annak nevében és javára járhatnak el,
az elõtársasági jelleget azonban a cégbejegyzési eljárás alatt a gazdasági társaság
iratain és a megkötött jogügyletek során a társaság elnevezéséhez fûzött
"bejegyzés alatt" toldattal kell jelezni. Az elõtársaság üzletszerû gazdasági
tevékenységet csak a gazdasági társaság cégbejegyzése iránti kérelem
benyújtását követõen folytathat azzal a megszorítással, hogy a cégbejegyzésig
hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet.

13.1.4.3. Részvénytársaság

71
A Részvénytársaság (Rt.) szintén tipikusan tõkekoncentráló társaság. Tagjai -
csakúgy mint a Bt. kültagjai - megõrizhetik anonimitásukat, csupán a pénzükre
van szükség a társaság mûködése miatt. Felelõsségét tekintve, a Kft.-hez
hasonlóan korlátolt felelõsségû társasági alakzat. A részvényesek felelõssége
tehát csupán a részvény névértékéig - vagy a kibocsátási értékéig - terjed. A
részvényesek tehát a társaság kötelezettségeiért egyébként nem felelnek. Mint
arra utaltunk, a névérték és a kibocsátási érték egymástól különbözõ fogalmak.
Érzékeny gazdaságban (piacgazdaságban) a gazdasági élet legapróbb rezdülései
is tükrözõdnek a részvények árfolyam esésében, növekedésében. Éppen ezt a
tulajdonságát használjuk ki, amikor a részvényeket bevezetjük a tõzsdére.
Jogszabálynál fogva kötelezõ feltüntetni a részvényen a társaság cégnevét és
székhelyét, a részvények sorszámát, névértékét és azt, hogy bemutatóra vagy
névre szólóak (ez utóbbi esetén a tulajdonos nevét), a részvény fajtáját és azokat
a legfontosabb jogokat, amelyekhez az alapszabályban meghatározott jogok
fûzõdnek. Fel kell tüntetni továbbá a kibocsátás idõpontját, a kibocsátáskori
alaptõke nagyságát és a cégjegyzésre jogosult aláírását. Egy részvénynek több
tulajdonosa is lehet (csakúgy mint a Kft.-nél, egy üzletrésznek több tulajdonosa
lehet). Ezekben az esetekben a jogaikat csak közös képviselõik útján
gyakorolhatják a részvényesek. A Rt. lehet nyílt vagy zártkörû alapítású. A
zártkörû Részvénytársasághoz minimálisan két alapító tag szükséges. A
részvénytársasági tagok körében nem feltétlenül esik egybe az alapító és a
részvényes. Alapító ugyanis az, aki a Rt. megalapítását elhatározza.
Részvénytársaságot - csakúgy mint Kft.-t - egy személy is alapíthat. A
gyakorlatban elég gyakran fordul elõ, hogy állami költségvetési szerv vagy
pénzintézet egyszemélyes Rt.-t alapít, amiben az állami költségvetési szerv vagy
pénzintézet egyedüli részvényes. A Rt. alaptõkéje minimálisan 20 millió Ft,
amelyet a Kft.-hez hasonlóan nem kell egy összegben, egyszerre befizetni. A Rt.
alapítása úgynevezett alapítási tervezettel indul, amennyiben az alapítási
tervezet szerint kibocsátani szándékozott részvényeket túljegyezték, az alapítók
jogosultak dönteni abban, hogy a túljegyzést elfogadják-e, vagy sem. Az

72
alaptõke végleges megállapítása során végül is az alakuló közgyûlés dönt. A Rt.
“társasági szerzõdése” az alapszabály. A Rt. alapszabályában kell meghatározni
a Rt. cégnevét és székhelyét, a Rt. idõtartamát, tevékenységi körét, az alaptõke
nagyságát, a részvények befizetésének feltételeit, azok számát, névértékét,
valamint arra utalást, hogy a részvények névre vagy bemutatóra szólnak-e.
Hasonlóan más társasági szerzõdésekhez, a Rt. alapszabályában utalni kell a
cégjegyzés módjára, a közgyûlés összehívásának módjára, a közgyûlés
határozatképességére, a szavazás módjára, az igazgatóság és a felügyelõ-
bizottsági tagok hatáskörére és mûködésére, a nyereségelosztásra, az alaptõke
felemelésére és mindarra, amire a részvényesek, mint alapszabály kellékre jogot
formálnak.

13.1.4.4. Alapítvány, közalapítvány

Magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági

társaságok tartós közérdekû célra alapítványt hozhatnak létre. Az alapítványt -
formailag - alapító okirattal és nem szerzõdéssel hozzák létre az alapítók, mégis
azt mondhatjuk, hogy miután az aláíró felek olyan egybehangzó akaratát
tartalmazza, amelyhez a törvény joghatásokat is fûz, jogi értelemben
szerzõdésnek fogható fel az alapító okirat.
Fontos tudni, hogy az alapítvány elsõdlegesen gazdasági tevékenységre nem
alapítható és azt is, hogy az alapítvány javára a célja megvalósításához
szükséges vagyont kell rendelkezésre bocsátani. Valamennyi alapítvány jogi
személy, amely a megyei, illetve fõvárosi (nem cég -/!/) bírósági nyilvántartásba
vétellel jön létre, és a nyilvántartásból való törléssel szûnik meg.
Az alapító okiratban meg kell jelölni az alapítvány nevét, székhelyét, célját és
céljára rendelt vagyonát, a vagyonfelhasználás módját. Ugyancsak az alapító
okiratban lehet rendelkezni az alapítványhoz való csatlakozás lehetõségérõl és
egyéb feltételekrõl is, pl. ha az alapító az alapítványhoz való csatlakozást
megengedi (nyílt alapítvány). Nyílt alapítvány alapításakor az alapítvány
rendelkezésére legalább olyan mértékû vagyont kell bocsátani, amely a

73
mûködése megkezdéséhez feltétlenül szükséges. Az alapítók kijelölhetik az
alapítvány kezelõ szervét (kuratóriumát), amely az alapítvány képviselõje. Nem
lehet alapítványi képviselõ (pl. kuratóriumi elnök) az, aki alapító volt vagy, aki
az alapítvány vagyonának felhasználására meghatározó befolyást gyakorolhat.
Az alapító okiratban kell rendelkezni a kuratórium összetételérõl is, és meg kell
jelölni az alapítvány képviseletére jogosult személyt.
Az alapítvány mûködése felett az ügyészség a reá irányadó szabályok szerint
törvényességi felügyeletet gyakorol. Ha az alapítvány mûködésének
törvényessége másképp nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A
bíróság határidõ kitûzésével kötelezi az alapítvány kezelõjét, hogy az alapítvány
jogszabálynak megfelelõ mûködését állítsa helyre. A határidõ eredménytelen
eltelte után a bíróság az alapítványt megszünteti.
A közalapítvány intézménye újdonság a Ptk. történetében. Tulajdonképpen
olyan alapítványról van szó, amelyet az Országgyûlés, a Kormány, valamint a
helyi önkormányzat képviselõ-testülete közfeladat ellátásának folyamatos
biztosítása céljából hoz létre. Ilyen közfeladatnak minõsül az az állami vagy
helyi önkormányzati feladat (pl. testnevelési, tömegsport igényeket kielégítõ
létesítmények létrehozása), amelynek ellátásáról – jogszabály alapján – az
államnak vagy az önkormányzatnak kell gondoskodnia. A közalapítvány
létrehozása nem érinti az államnak, illetve az önkormányzatnak a feladat
ellátására vonatkozó kötelezettségét. Közalapítvány létrejöhet úgy is, hogy a
közönséges alapítvány a teljes vagyonát – az alapítók hozzájárulásával – azonos
célú közalapítvány létesítése érdekében az arra jogosult szervnek felajánlja. Az
ajánlat elfogadása után a közalapítványt - kérelemre - a bíróság bejegyzi. A
közfeladat jellegébõl az is következik, hogy közalapítvány alapítására jogosult
szerv alapítványt csak közalapítványként hozhat létre. A közalapítvány alapító
okiratát a hivatalos lapban közzé kell tenni. A kezelõ szervre (kuratóriumra)
vonatkozó szabályok az alapítványéhoz hasonlóak. A kuratórium a
közalapítvány mûködésérõl köteles az alapítónak évente beszámolni. A
közalapítvány gazdálkodásának törvényességét és célszerûségét – a helyi
önkormányzat képviselõ-testülete által alapított közalapítvány kivételével – az
Állami Számvevõszék ellenõrzi.

74
A bíróság a közalapítványt az alapítók kérelmére nem peres eljárásban
megszünteti, ha a közfeladat iránti szükséglet megszûnt vagy az más módon
hatékonyabban megvalósítható.

13.1.4.5. Közhasznú szervezetek

A Közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény célja, hogy

meghatározza a közhasznú szervezetek típusait, a közhasznú jogállás
megszerzésének és megszûnésének feltételeit, a közhasznú szervezetek
mûködésének és gazdálkodásának rendjét, a nyilvántartás és beszámolás
szabályait, valamint a mûködés és a vagyonfelhasználás törvényességi
felügyeletére vonatkozó szabályokat.
Közhasznú szervezetté minõsíthetõ a Magyarországon nyilvántartásba vett
a) társadalmi szervezet, kivéve a biztosító egyesületet és a politikai pártot,
valamint a munkáltatói és a munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet (ide
tartozhat tehát a sportegyesület vagy sportszövetség is),
b) alapítvány,
c) közalapítvány,
d) közhasznú társaság,
e) köztestület, ha a létrehozásáról szóló törvény azt lehetõvé teszi.
A közhasznú szervezetté minõsíthetõ szervezet közhasznú jogállását a
közhasznú vagy kiemelkedõen közhasznú szervezetként való nyilvántartásba
vétellel szerzi meg. A közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet
létesítõ okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet:
a) milyen, e törvényben meghatározott közhasznú tevékenységet folytat, és - ha
tagsággal rendelkezik - nem zárja ki, hogy tagjain kívül más is részesülhessen
a közhasznú szolgáltatásaiból;
b) vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása
érdekében, azokat nem veszélyeztetve végez;

75
c) gazdálkodása során elért eredményét nem osztja fel, azt a létesítõ okiratában
meghatározott tevékenységére fordítja;
d) közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független
és azoknak anyagi támogatást nem nyújt.
Kiemelkedõen közhasznú szervezet nyilvántartásba vételéhez a szervezet
létesítõ okiratának a törvény 4. §-ban írtakon felül tartalmaznia kell, hogy a
szervezet
a) közhasznú tevékenysége során olyan közfeladatot lát el, amelyrõl törvény
vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése szerint,
valamely állami szervnek vagy a helyi önkormányzatnak kell gondoskodnia,
továbbá
b) a létesítõ okirata szerinti tevékenységének és gazdálkodásának legfontosabb
adatait a helyi vagy országos sajtó útján is nyilvánosságra hozza.
A közhasznú szervezet létesítõ okiratának mindenképpen tartalmaznia kell
a) a legfõbb szerv és - ha azzal nem azonos - az ügyintézõ és képviseleti
1. ülésezésének gyakoriságára, amely az évi egy alkalomnál kevesebb nem
lehet,
2. ülései összehívásának rendjére és a napirend közlésének módjára,
3. üléseinek nyilvánosságára, határozatképességére és a határozathozatal
módjára,
b) a közhasznú szervezet vezetõ tisztségviselõinek összeférhetetlenségére,
c) a közhasznú szervezet mûködését és gazdálkodását ellenõrzõ a vezetõ
szervtõl elkülönült szerv (a továbbiakban: felügyelõ szerv) létrehozása vagy
kijelölése kötelezõ, ennek létrehozására, hatáskörére és mûködésére, valamint
d) a közhasznú szervezet éves beszámolója jóváhagyásának módjára vonatkozó
szabályokat.
A közhasznú szervezet létesítõ okiratának vagy - ennek felhatalmazása alapján -
belsõ szabályzatának rendelkeznie kell
a) olyan nyilvántartás vezetésérõl, amelybõl a vezetõ szerv döntésének tartalma,
idõpontja és hatálya, illetve a döntést támogatók és ellenzõk számaránya (ha
lehetséges személye) megállapítható,

76
b) a vezetõ szerv döntéseinek az érintettekkel való közlési, illetve
nyilvánosságra hozatali módjáról,
c) a közhasznú szervezet mûködésével kapcsolatosan keletkezett iratokba való
betekintés rendjérõl, valamint
d) a közhasznú szervezet mûködésének, szolgáltatási igénybevétele módjának,
beszámolói közlésének nyilvánosságáról.
A közhasznúsági nyilvántartásba vétel, a közhasznúsági fokozatok közötti
átsorolás, valamint a közhasznú jogállás törlése iránti kérelmet a szervezet
nyilvántartásba vételére illetékes bíróságnál kell benyújtani, ugyanúgy, mint az
1989. évi II. törvény alapján létrejött társadalmi szervezetek bejegyzési
kérelmét. A közhasznúsági nyilvántartásba vétel iránti kérelemben meg kell
jelölni, hogy a kérelmezõ melyik közhasznúsági fokozatban történõ
nyilvántartását kéri. A kérelemben csak egy közhasznúsági fokozat jelölhetõ
meg. Mely tevékenység gyakorlása alapján kérheti egy szervezet, pl. egy
sportegyesület a közhasznú vagy kiemelten közhasznú besorolást? A törvény
taxatíve felsorolja ezeket a tevékenységeket:
1. egészségmegõrzés, betegségmegelõzés, gyógyító-, egészségügyi
rehabilitációs tevékenység,
2. szociális tevékenység, családsegítés, idõskorúak gondozása,
3. tudományos tevékenység, kutatás,
4. nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés,
5. kulturális tevékenység,
6. kulturális örökség megóvása,
7. mûemlékvédelem,
8. természetvédelem, állatvédelem,
9. környezetvédelem,
10. gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet,
11. hátrányos helyzetû csoportok társadalmi esélyegyenlõségének elõsegítése,
12. emberi és állampolgári jogok védelme,
13. a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli
magyarsággal kapcsolatos tevékenység,

77
14. sport, a munkaviszonyban és a polgári jogi jogviszony keretében megbízás
alapján folytatott sporttevékenység kivételével,
15. közrend és közlekedésbiztonság védelme, önkéntes tûzoltás, mentés,
katasztrófa-elhárítás,
16. fogyasztóvédelem,
17. rehabilitációs foglalkoztatás,
18. munkaerõpiacon hátrányos helyzetû rétegek képzésének, foglalkoztatásának
elõsegítése és a kapcsolódó szolgáltatások,
19. euroatlanti integráció elõsegítése,
20. közhasznú szervezetek számára biztosított - csak közhasznú szervezetek által
igénybe vehetõ - szolgáltatások;
21. ár- és belvízvédelem ellátásához kapcsolódó tevékenység,
22. a közforgalom számára megnyitott út, híd, alagút fejlesztéséhez,
fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó tevékenység.

A közhasznú vagy kiemelten közhasznú szervezetek számára a jogszabály

számos elõnyt biztosít. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló többször
módosított 1996. évi LXXXI. törvény, a személyi jövedelemadóról szóló
többször módosított 1995. évi CXVII. törvény, az illetékekrõl szóló többször
módosított 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló többször módosított
1990. évi C. törvény, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról
szóló többször módosított 1995. évi C. törvény, továbbá az irányadó más
jogszabályok szerinti mértékben és feltételek szerint
a) a közhasznú szervezetet
1. a létesítõ okiratában meghatározott cél szerinti tevékenysége után társasági
adómentesség,
2. vállalkozási tevékenysége után társasági adókötelezettséget érintõ
kedvezmény,
3. helyi adókötelezettséget érintõ kedvezmény,
4. illetékkedvezmény,
5. vámkedvezmény,

78
6. egyéb - jogszabályban meghatározott - kedvezmény,
b) a közhasznú szervezet által - cél szerinti juttatásként - nyújtott szolgáltatás
igénybevevõjét a kapott szolgáltatás után személyi jövedelemadó mentesség,
c) a közhasznú szervezet támogatóját a közhasznú szervezet - létesítõ okiratban
rögzített céljaira - adott támogatás után társasági adókötelezettséget érintõ
kedvezmény, illetve személyi jövedelemadó kötelezettséget érintõ
kedvezmény,
d) tartós adományozás esetén a c) pont szerinti támogatót a támogatás második
évétõl külön kedvezmény illeti meg.
A közhasznú szervezet a cél szerinti tevékenysége körében jogosult polgári
szolgálatot teljesítõ személy foglalkoztatására.

14. A szerzõdést biztosító mellékkötelmek

A szerzõdések teljesülésének legfõbb garanciája éppen az, hogy a szerzõdõ felek

a szerzõdésszerû teljesítéskor érik el céljukat (az eladó hozzájut a vevõ
pénzéhez, a vevõ az eladó árujához stb.), mégis elõfordul, hogy a szerzõdés
megkötése után a teljesítés veszélybe kerül. A veszélyt jelentheti egyrészt az,
hogy a kötelezett valami oknál fogva nem hajlandó teljesíteni, vagy
hajlandósága ellenére sem képes teljesíteni valamilyen rajta kívül esõ ok folytán.
Mindkettõ esetkör igen érzékenyen érintheti a jogosultat. Ezek kiküszöbölésére
a szerzõdési fõkötelezettségek mellett mellékkötelmekben állapodhatnak meg a
felek.
A szerzõdést biztosító mellékkötelmek leggyakrabban használt fajait az
alábbiakban tekintjük át:

14.1. Foglaló

A foglaló (Ptk. 243.ß) a magánszemélyek között létrejött szerzõdéseknél a

leggyakrabban elõforduló szerzõdést biztosító mellékkötelem.
A szerzõdés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni.

79
A foglalót csak a szerzõdés érvényes megkötésekor lehet adni, ha tehát
valamelyik fél bizonyítja, hogy a szerzõdés nem jött létre, akkor a foglaló
visszajár. A szerzõdés megkötése után adott pénzösszeg vagy más dolog nem
tekinthetõ foglalónak. Foglalóval bármilyen szerzõdés - így elõszerzõdés is -
biztosítható. A foglaló adása tehát nem kötõdik sem a szerzõdés meghatározott
alakjához, sem tartalmához, a foglalókénti rendeltetésének azonban a
szerzõdésbõl kétségtelenül ki kell tûnnie. Ha a szerzõdést teljesítik, a foglalót a
szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani.
Visszajár a foglaló, ha:
a) a szerzõdést teljesítik, de beszámításra nem alkalmas a foglaló tárgya;
b) a szerzõdés egyik félnek sem felróható okból hiúsult meg;
c) a szerzõdés meghiúsulása mindkét félnek felróható okból történt.

Ha a foglalót adó hibájából hiúsul meg a szerzõdés, akkor az átadott foglalót

elveszti; míg ha a foglalót átvevõnek róható fel a meghiúsulás, akkor a foglaló
kétszeresét köteles visszaadni.
A foglaló joghatásai:
a) a szerzõdés megkötésének jele, tehát foglaló adása esetén nem azt kell
bizonyítani, hogy a szerzõdés létrejött, hanem azt, hogy ennek ellenére
mégsem jött létre;
b) biztosíték, amely visszatartó hatást fejt ki a szerzõdõ fél hibájából történõ
meghiúsulással szemben;
c) kárátalány, amely felmenti a sérelmet szenvedett szerzõdõ felet a szerzõdés
meghiúsulásából eredõ kárának bizonyítása alól.

Meg kell jegyezni, hogy a foglalót az különbözteti meg az elõlegtõl, hogy elõleg
adható a szerzõdés megkötése elõtt is, míg foglaló csak azzal egyidejûleg,
továbbá a szerzõdés bármely okból történõ meghiúsulása esetén az elõleg
visszajár.
Bár a jogszabályok nem szólnak a foglaló mértékérõl, azt mégis megjegyzik,
hogy a túlzott mértékû foglalót a bíróság mérsékelheti. A bírói gyakorlat 10-
15% foglalót általában nem tart eltúlzottnak.

80
A foglaló visszakövetelésérõl lemondás, vagy a foglaló kétszeres megfizetése a
vétkes felet nem mentesíti a szerzõdésszegés jogkövetkezményei alól!

14.2. Kötbér

A kötbér (Ptk. 246.ß) a legnagyobb jelentõséggel bíró kötelembiztosíték, melyet

fõleg a gazdasági élet résztvevõi alkalmaznak.

Kötbér kikötésénél - melyet minden esetben írásba kell foglalni - a kötelezett azt
vállalja, hogy meghatározott pénzösszeget fizet a jogosultnak, ha olyan okból,
amelyért felelõs nem, vagy nem szerzõdésszerûen teljesít. A kötbérnek
preventív, a szerzõdésszegés minden formáját megakadályozni célzó és
reparatív funkciója van, így a jogosultnak a szerzõdésszegésbõl folyó kára
bekövetkeztének és összegének bizonyítása nélkül jelent egyfajta anyagi
kárpótlást.
A kötbér tehát a szerzõdésszegés egyik szankciójaként funkcionál, aminek
alkalmazását nemcsak a felek megállapodása, hanem jogszabály is elõírhatja, és
legkisebb mértékét meghatározhatja. Ha jogszabály írja elõ a kötbér kikötését,
akkor a felek annak alkalmazását érvényesen nem zárhatják ki. A szerzõdésben
vállalt bármilyen legális kötelezettség szerzõdésszerû teljesítése biztosítható
kötbérrel. A kötbért - eltérõen a foglalótól - a szerzõdés megszegése után kell
fizetni.
A nem teljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését
kizárja, azonban a késedelem vagy a hibás teljesítés esetére kikötött kötbér
megfizetése nem mentesíti a kötelezettet a szerzõdés teljesítése alól.
A jogosult a szerzõdésszegésbõl eredõ és a kötbért meghaladó kárának
megtérítését a kötbér érvényesítése mellett is követelheti. Ebben az esetben csak
a kötbér mértékét meghaladóan kell a kárát bizonyítani.
A bíróság által a túlzott mértékû kötbér - a foglalóhoz hasonlóan - mérsékelhetõ,
bár a jogszabályok itt sem határozzák meg, hogy mi tekintendõ túlzottnak.

81
14.3. Zálogjog

A zálogjognak (Ptk 251.§) két fajtáját (jelzálogjog és a kézizálogjog) ismerjük.

A köznapi életben a jelzálogjogot és a kézizálogjogot gyakran alkalmazzák a
felek jogszabályellenesen, emiatt az alábbiakban szót ejtünk az elhatárolásról.
Magának a zálogjognak az a rendeltetése, hogy meghatározott vagyontárgyak
lekötésével fedezetet biztosítson a jogosultnak egy szerzõdésen alapuló
követelés kielégítéséhez. A zálogjog tehát a jogosultnak az a joga, hogy a
kötelezett teljesítésének elmaradása esetén a zálogtárgyból kielégítést kereshet.
Járulékos jellegû jog, ami egy érvényes fõkövetelést feltételez. Ha a fõkövetelés
megszûnik, a zálogjog is elenyész, míg a fõkövetelés átszállásával általában a
zálogjog is átszáll az új jogosultra. A zálogtárggyal való felelõsség nem
terjeszkedhet túl a kötelezettségen, melynek biztosítására a zálogjog létrejött.
Zálogjog szerzõdéssel, jogszabály vagy bírósági határozat alapján jöhet létre. A
Ptk. maga is meghatároz több esetet, amikor a jogosult szerzõdéses jogai
biztosítása céljából zálogjogot szerez a kötelezett azon vagyontárgyain, amelyek
a jogviszony idején a birtokába kerülnek (pl. a szálloda és a bérbeadó a
szállásdíj erejéig zálogjogot szerez a vendég holmija felett). Bírósági
határozaton alapul pl. a végrehajtási eljárás során keletkezett zálogjog az adós
lefoglalt vagyontárgyain.

14.3.1. A zálogjog fajtái

a) kézizálogjog - a zálogtárgy tulajdonosa kötelezettség biztosítása fejében

átadja a jogosultnak a zálogtárgyat;
b) jelzálogjog – lehet az ingatlanra alapított zálogjog, melyet az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyeznek, illetve ingó jelzálogjog;
c) jogokon és követeléseken fennálló zálogjog - a zálogjogról való
megállapodáson felül az elzálogosított jog vagy követelés kötelezettjének
tudomásszerzése is szükséges a létrejöttéhez.

82
Meg kell jegyezni, hogy az elzálogosító, azaz a dolog tulajdonosa, nem
feltétlenül azonos a zálogjoggal biztosított szerzõdés kötelezettjével.
A zálogjog általában megelõzi a dolgon az elzálogosítást követõen létrejött
egyéb jogok kielégítését.
Ugyanazon dolgon létrejött több zálogjog közül eltérõ jogszabályi rendelkezés
hiányában elõször a korábbiakat kell kielégíteni.
A fõkötelezettség nem teljesítése esetén a zálogjogosult közvetlenül nem
szerezheti meg a zálogtárgy tulajdonjogát, hanem bírói úton szerezhet kielégítést
a zálogtárgyra vezetett végrehajtásból.
A zálogtárgy átruházása általában nem szünteti meg a zálogjogot. Megszûnik a
zálogjog, ha a fõkövetelés megszûnik, a zálogjog jogosultja megszerzi a
zálogtárgy tulajdonjogát, vagy a kézizálogban lévõ ingóságot visszaadja, illetve
a zálogtárgy elpusztul.
Ha a zálogtárgy elpusztulásáért annak tulajdonosa felelõs, akkor a jogosult
követelheti másik dolog zálogkénti lekötését. Amennyiben a megrongálódott
vagy elpusztult zálogtárgyért a tulajdonos kártérítést vagy biztosítási összeget
kapott, akkor ez a zálogtárgy helyébe lép, illetve annak helyreállítására kell
fordítani.

14.4. Óvadék

Az óvadék (Ptk. 270.§) viszonylag ritkán alkalmazott jogintézmény, noha nagy

elõnye a nem-teljesítés esetére a közvetlen kielégítés lehetõsége.
Óvadékként pénzt, takarékbetétkönyvet és értékpapírt lehet letenni, arra az
esetre, ha a kötelezett nem, vagy nem szerzõdésszerûen teljesít, akkor a jogosult
az óvadék összegébõl közvetlenül kielégítheti követelését.
Az óvadék a jogosult mindennemû megkárosítására biztosítékul szolgál
(szerzõdésszegés, szándékos rongálás, sikkasztás stb.). Fontos, hogy a
fõkövetelés elévülése nem akadályozza az azt biztosító óvadék összegébõl
történõ kielégítést.

83
Az óvadékot csak a kielégítés céljára szabad felhasználni, a fel nem használt
összeg visszajár.

14.5. Kezesség

A kezesség (272.§) a köznapi életben fõleg banki hitelek felvételénél gyakran

alkalmazott biztosíték.
A kezes írásban kötött szerzõdés alapján arra vállal kötelezettséget, ha a
kötelezett nem teljesít, akkor helyette õ fog teljesíteni a jogosultnak.
A kezesség tehát a korábban tárgyalt dologi biztosítékokkal szemben egy
személyi biztosíték, tehát nemcsak a kötelezettség kielégítésének vagyoni alapja
nõ meg, hanem a kötelezettség teljesítéséért felelõs személyek száma is. Fontos
megjegyezni, hogy a kezességre irányuló megállapodás a kezes és a jogosult
szerzõdése! A jogosult személyének változása általában nem érinti a kezes
helytállási kötelezettségét, de ilyen esetekre a helytállást a kezes a szerzõdésben
kizárhatja. Ha a kötelezett tartozását átvállalják, és a kezes ehhez nem járult
hozzá, akkor a kezesség megszûnik; a kötelezett halála azonban általában nem
szünteti meg a kezességet, mert a fõkötelezettség az örökösre átszáll.
A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint annak elvállalásakor volt, de
kiterjed az utóbb esedékessé váló mellékkötelezettségekre is. Ha a kezest a
perlés elõtt nem szólították fel a teljesítésre, akkor vele szemben nem áll meg a
per- és végrehajtási költség iránti igény.

14.5.1. A kezesség fajtái

a) egyszerû kezesség - a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a
követelés a kötelezettõl és az olyan kezesektõl, akik õt megelõzõen és reá
tekintet nélkül vállaltak kezességet, behajtható.
Az ilyen kezes kötelezettsége másodlagos, vagyis megilleti az úgynevezett
sortartási kifogás mindaddig, amíg a követelés behajtása õt megelõzõ
személyektõl várható.

84
b) készfizetõ kezesség - a kezes nem követelheti, hogy a jogosult elõbb a
kötelezettõl próbálja meg behajtani a követelést, hanem behajthatatlanságra
tekintet nélkül perelhetõ.
A felek kifejezett megállapodásán kívül ilyen kezesség jön létre a jogszabálynál
fogva, ha a kezességet kár megtérítéséért vállalták, vagy bank vállal kezességet.
A kötelezett helyett teljesítõ kezesre a törvény erejénél fogva átszállnak
mindazon jogok, amelyek a követelés behajtása érdekében a jogosultat
megillették a kötelezettel szemben.

15. A szerzõdés teljesítése

A szerzõdés teljesítésének a szerzõdésben írt szolgáltatás eredményes

perfektuálását, véghezvitelét értjük. Azt a magatartást tehát, amelyben a
szerzõdési érdek kielégül, és ezáltal a felek közötti jogviszony rendszerint
megszûnik. A szerzõdés teljesítése tehát fõszabály szerint meg is szünteti magát
a kötelmet. A jogosult azonban nem minden körülmények között és nem
akármilyen teljesítést köteles elfogadni. A Ptk. kifejezetten említést tesz olyan
esetekrõl, amikor a jogosult a teljesítést visszautasíthatja. Ugyanakkor a jogosult
elfogadhatja a nem szerzõdésszerûen felajánlott teljesítést is, ilyenkor azonban
jogában áll, hogy úgynevezett jogfenntartó nyilatkozatot tegyen a késõbbi viták
elkerülése érdekében. A szerzõdések teljesítése térben és idõben történik, a
teljesítés helye általában a kötelezett lakóhelye, kivéve, ha a jogszabály eltérõen
rendelkezik, vagy ha a szolgáltatás tárgyából más következik, illetõleg ha a
szolgáltatás tárgya a felek által ismert más helyen van.

15.1. A teljesítés helye, ideje

A szerzõdések teljesítése térben és idõben történik. A hely meghatározásának

azért van különös jelentõsége, mert az esetleges viták elintézése, a teljesítés
helye, általában a kötelezett lakóhelye, kivéve, ha a jogszabály eltérõen

85
rendelkezik, vagy ha a szolgáltatás tárgyából más következik, illetõleg ha a
szolgáltatás tárgya a felek által ismert más helyen van.

16. A szerzõdés érvénytelensége

Az érvénytelenségi okok a szerzõdési akaratban vagy a szerzõdési

nyilatkozatban rejlenek. Az érvénytelenségre a Ptk. a semmisséget és a
megtámadhatóságot említi. Elméletileg nem helyeselhetõ ez a megoldás, hiszen
az egyik a létezésre vonatkozik, tudniillik a szerzõdés bizonyos esetekben nem
is létezik. A másik azt jelenti, hogy létezik ugyan, de hibásan és mi több: ez a
hiba még orvosolható is valahogyan. Az érvénytelenségnek mindkét formáját,
tehát mind a semmisséget, mind a megtámadhatóságot az érvénytelenség
formáinak tekintjük. Ennek megfelelõen azonos joghatást váltanak ki. Mind a
semmis szerzõdésnél, mind a megtámadható szerzõdésnél a szerzõdés
létrejöttének idejétõl kezdõdõen, tehát visszamenõleges hatállyal érvénytelen a
szerzõdés, és fõ szabályként a szerzõdéskötés elõtt fennálló helyzetet kell
visszaállítani. A különbség nem is ebben rejlik, hanem abban, hogy a semmisség
esetén ipso iure automatikusan (a jogszabálynál fogva) érvénytelen a szerzõdés,
és az érvénytelenség megállapításához semmi egyéb eljárásra nincsen szükség.
Míg a megtámadhatóság esetében szükség van magára a megtámadásra, tehát az
érvénytelenség attól függ, hogy a megtámadásra jogosult személy él-e a
megtámadási joggal, vagy sem. A szerzõdés akkor érvénytelen, ha a
szerzõdésekkel szemben támasztott érvényességi feltételeknek nem felel meg.
Az elsõ ilyen feltétel a szerzõdéskötésre feljogosított alanyokra vonatkozik.
Amennyiben tehát a szerzõdés alanyában vagy az akaratnyilvánításában
valamilyen hiba van, az érvénytelenséget eredményezhet. Ilyenek pl.
cselekvõképesség hiánya, a színlelt szerzõdések, a megtévesztéssel,
fenyegetéssel, téves feltevésben kötött szerzõdések.
Ami a szerzõdési érvényesség második nagy csoportját illeti, tulajdonképpen a
szerzõdéskötésekre - elég ritkán - elõírt eljárási rendet sorolhatjuk.
Más megközelítésben azt mondhatjuk, hogy az érvénytelen szerzõdések
bizonyos köre formai hibában szenved, más szerzõdések tartalmi elõírásoknak

86
nem felelnek meg. Ez utóbbi, a szerzõdéssel célzott joghatásra vonatkozó
szerzõdési érvénytelenségek lehetnek az ún.
- tilos (jogszabályba ütközõ) szerzõdések,
- lehetetlen szerzõdések, és
- az erkölcsi elvárásokba ütközõ szerzõdések.
A szerzõdések érvénytelenségének tárgyalása során a legfontosabb kérdés, hogy
miként válhat a szerzõdés érvényessé, ha már egyszer érvénytelen. A kérdésre a
válasz nem egyszerû. Felek az érvénytelenséget sokszor maguk orvosolhatják,
más esetben azonban az érvénytelen szerzõdést csak a bíróság nyilváníthatja
érvényessé. Olyan eset is van, amikor a bíróság az érvénytelenségi ok
kiküszöbölésével “javítja meg” a szerzõdést, és végül elõfordulhat, hogy a
részleges érvénytelenség szabályait kell alkalmazni. Érvénytelen szerzõdés
esetében tehát olyan helyzetet kell teremteni, amilyen akkor lett volna, ha a felek
az érvénytelen ügyletet meg sem kötötték volna. Természetesen nem mindig van
lehetõség az eredeti állapot visszaállítására, hiszen elképzelhetõ, hogy a
nyersanyagot például bedolgozták egy másik anyagba, megmunkálták, és már
nem lehet helyreállítani. pl. egy használt gépkocsit már kijavítottak, mire a
dolog visszaadására sor kerülhetne (itt nem célszerû az eredeti állapot
visszaállítása). Sajátos érvénytelenségi okot eredményez az, ha a szolgáltatás és
a vele szemben álló ellenszolgáltatás között feltûnõen nagy az értékkülönbség.
Ehhez a szabályhoz hozzá kívánkozik, hogy nem elképzelhetetlen a szolgáltatás
és ellenszolgáltatás közötti értékkülönbség, hiszen pl. az ajándékozásnál
természetes a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti értékkülönbség,
olyannyira, hogy a szolgáltatást nem követi ellenszolgáltatás. Emiatt a Ptk. a
201.§-ában kifejezetten említi, hogy a szerzõdés megtámadásának annyiban van
helye, amennyiben egyik felet sem vezette az ajándékozás szándéka. Ugyancsak
megtámadható az a szerzõdés is, amelyben a jogi személy alapvetõen, vagy
rendszeresen valamennyi kikötés vonatkozásában a vele szerzõdõ félnek
hátrányára tér el a jogszabályi rendelkezésektõl, vagyis él ugyan a diszpozitív
szabályokban adott lehetõséggel, de mindig konzekvensen a vele szerzõdõ fél
hátrányára. Ebben az esetben megtámadható a szerzõdés.

87
 17. A szerzõdésszegés és jogkövetkezményei

A szerzõdésszegés szemantikai felhangja ellenére nem csupán felróható okból

állhat elõ, és az nem csupán az adós (kötelezett) oldalán fordulhat elõ. A
jogirodalom és a joggyakorlat is jól ismeri a jogosulti (hitelezõi)
szerzõdésszegést. Természetesen nagyobb hangsúllyal esik a latba a kötelezett
szerzõdésszegése, hiszen neki kell valamit adni, vagy tenni, vagy éppen valamit
tûrni, vagy nem tenni, a jogosult pedig ezeket elõ kell, hogy segítse. A
szerzõdésszegés és a felróhatóság nem feltétlenül egymást feltételezõ fogalmak.
Ha a szerzõdésszegés a kötelezettnek felróható, az csupán “súlyosító”
körülmény. A szerzõdésszegés elõfordulhat vétlenül is. Ezek után világos, hogy
a szerzõdésszegésnek vannak objektív és szubjektív vonatkozásai. Magát a
szerzõdésszegést - tartalmilag - didaktikusan négy csoportba sorolhatjuk.

I. A kötelezett késedelme (a kötelezett nem teljesít idõben)

a) A kötelezett egyáltalán nem teljesít, mégpedig azért, mert nem tud:
a/1 lehetetlenülés (nem lehet teljesíteni), vagy mert nem akar
teljesíteni;
a/2 megtagadás;

II. A jogosult késedelme (a jogosult a dolog, a szolgáltatás átvételével

késedelembe esik)
a) A teljesítés neki fel nem róható okból hiúsul meg;
b) A teljesítés neki felróható okból hiúsul meg.

III. A teljesítés olyan okból marad el, amiért senki sem felelõs

IV. A teljesítés megtörténik ugyan, de a kötelezett hibásan teljesít.

A szerzõdésszegésnek objektív és szubjektív szankciói vannak.

88
Az objektív szankciók - jelentésüknek megfelelõen - a felróhatóságtól
függetlenül érvényesülnek. Ilyenek pl. a késedelmi kamat vagy a
kellékszavatosság.
A szubjektív szankciók közül jelentõségénél fogva ehelyütt a teljesség igénye
nélkül csak a kötbért említjük meg.
A szerzõdésszegés általában kártérítési kötelezettséget von maga után.

Ami a szerzõdésszegés jogkövetkezményeit illeti, az többnyire attól függ, hogy

a szerzõdésszegés melyik fél oldalán (érdekkörében) következett be. Láttuk,
hogy a szerzõdésszegés oly módon is elõfordulhat, hogy arról egyik fél sem
tehet. Éppen ezért állapíthatjuk meg, hogy a szerzõdésszegés nem szubjektív
kategória, habár a magyar nyelv a “szegés” szóval azt sugallná. A kötelezetti,
illetõleg jogosulti késedelem jogkövetkezménye aszerint alakul, hogy a
forgalomban milyen érdeksérelmet okozott. A késedelem objektív szankciója a
késedelmi kamat. Szubjektív szankció lehet - szerzõdés ilyen irányú
rendelkezése esetén - a késedelmi kötbér.
A teljesítés lehetetlenülése esetén objektív szankció, hogy a szolgáltatás
lehetetlenülése miatt a kapott ellenszolgáltatást vissza kell adni, szubjektív
szankció lehet - szerzõdés ilyen irányú rendelkezése esetén - a meghiúsulási
kötbér.
Hibás teljesítés esetén objektív szankció a dologért, szolgáltatásért való
szavatosság.
A szavatosság szabályait vázlatosan a következõkben tekintjük át:
Ha a dolog (szolgáltatás) hibás, vagyis nem felel meg a szerzõdésben írt
követelményeknek, akkor a kötelezett a jogosult választása szerint vagy engedni
köteles az árból (díjból), vagy amennyiben ez lehetséges, ki kell cserélnie,
illetõleg ki kell javítania a hibát. Amennyiben ez nem lehetséges, vagy a
kötelezett nem vállalja, vagy ha a kijavítás idõtartama a jogosultnak túl sok
bosszúságot, jelentõs érdeksérelmet okozna, akkor a jogosult a szerzõdéstõl
elállhat. Hibás teljesítéskor a felek mást és mást kell, hogy bizonyítsanak. A
jogszabály szerint a kötelezett szavatol azért, hogy a dolog (szolgáltatás) a

89
teljesítéskor minõségileg megfelelõ volt (felelõsség a kellékszavatosságért). A
jogosult annak bizonyítására köteles, hogy a teljesítéskor a hibáról nem tudott,
ellenkezõ esetben ugyanis a kötelezett mentesül a felelõsség alól. Ha valaki tud
a hibáról, mégis átveszi, annak bizonyára oka van: pl. a hiba miatt már eleve
olcsóbban jutott hozzá a dologhoz (szolgáltatáshoz).
A dolog azonban késõbb (a használat során) is tönkremehet. Ez azonban már
átvezet a jótállás problematikájához. A szavatosságnak is, a jótállásnak is
határideje van. Szavatossági jogait a jogosult - fõ szabály szerint - csak a
teljesítésbõl számított hat hónapos elévülési határidõ alatt érvényesítheti. A
jótállási határidõ rendszerint szerzõdésben vállalt idõtartam, de elõírhatja
jogszabály is: pl. a lakásépítéssel kapcsolatos kötelezõ jótállás határidejét az
53/1987 (X.14.) MT sz. rendelet három évben határozza meg. Az, aki jótállásra
köteles, a meghibásodásért a jótállás idõtartama alatt felel, kivéve, ha azt tudja
bizonyítani, hogy a hiba oka a teljesítés után -pl. szakszerûtlen kezelésbõl
kifolyólag - keletkezett. Fontos, hogy a hiba okáról és nem magáról a tünetrõl
van szó, hisz a tünet (a hiba) olykor csak jóval késõbb jelentkezik, mint maga az
ok. Az anyag “elfáradására” pl. kimentési okként a kötelezõ jótállási idõben nem
hivatkozhat a kötelezett. A gyártási és az anyag hibák ugyanis csak viszonylag
hosszabb használat után válhatnak felfedezhetõvé.
Amennyiben kötelezõ jótállás van, úgy a jótállási idõ alatt érvényesítendõ
szavatossági igények tekintetében is a jótállásra vonatkozó jogszabályokat kell
alkalmazni.
Azt talán mondani sem kell, hogy a jogosult a hiba felfedezése után
haladéktalanul köteles kifogásait közölni a kötelezettel. Ha ezt elmulasztja, a
mulasztás következményeit viselnie kell. Ez a római jogból ismert “vigilantibus
iura (ébernek a jogokat)” elvbõl csakúgy, mint a “nemo suam turpittudinem
allegans auditur (saját felróható magatartására elõnyök szerzése végett senki
sem hivatkozhat)” Ptk.-beli rendelkezésbõl /Ptk. 4. § (4) bek./ is következik.
A kötelmek keletkezését rendszerint megelõzi egy szerzõdési ajánlat, amelyet
vagy új ajánlat, vagy elfogadó nyilatkozat követ. Ami elengedhetetlenül
szükséges a kötelemhez: a két (vagy több, de nem végtelen számú) fél
akaratnyilatkozata. Ehhez fûzõdnek a joghatások.

90
Hibás teljesítés szubjektív szankciója lehet többek között a kártérítés követelése.
Ehhez azonban szükséges a kár bekövetkeztén kívül a felróhatóságot
(jogellenességet) is bizonyítani.

18. A polgári jogi felelõsség

A különbözõ jogágak felelõsségi rendszerei eltérõ szintû, egymást kiegészítõ

alapokról indulva határolják körül azt a követelményrendszert, amelyen belüli
mozgás jogszerûnek minõsül.
Jegyzetünknek nem célja a hosszas jogbölcseleti fejtegetés, ezért a könnyebb
érthetõség kedvéért csupán a büntetõ- és polgári jogi felelõsség közötti
különbségre mutatunk rá.
A büntetõjogi felelõsség vétkességen - szándékosságon és gondatlanságon -
alapuló felelõsségi forma, míg a polgári jog az “adott helyzetben általában
elvárható magatartás tanúsítása” általános alapelvén áll.
Bármennyire is furcsa, a polgári jogi felelõsség szigorúbb felelõsségi forma,
hiszen sokkal kevesebb elem egyidejû megléte szükséges ahhoz, hogy jogsértést
valósítsunk meg, mint büntetõjogi szempontból. Egy károkozásért
büntetõjogilag csak akkor vonható bárki felelõsségre, ha legalább gondatlanság
terheli az elkövetõt, míg polgári jogilag véletlen okozás esetén is fennáll a
felelõssége. Például, ha egy lakásablak párkányáról leesett virágcserép kárt okoz
egy járókelõnek, a polgári jog szempontjából a lakás tulajdonosa felel a
keletkezett kárért, mivel az adott helyzetben általában elvárható, hogy a
párkányra helyezett virágcserép megfelelõen rögzítve legyen, s ezért kártérítésre
köteles.
A lakástulajdonos büntetõjogilag csak akkor felel, ha a virágcserép leesését
szándékosan idézte elõ azért, hogy az kárt okozzon (szándékosság), vagy a
leesést szándékosan idézte elõ, a bekövetkezett eredményt azonban nem kívánta,
de elõre számolhatott volna vele (gondatlanság). Ezért a büntetõjogi büntetésen
felül kártérítésre is kötelezhetõ.

91
A példaként felhozott esetbõl az is kiderül, hogy a szûkebb kimentési
lehetõséget biztosító - a legtöbb esetben a véletlenre való hivatkozás nem
elégséges - polgári jogi felelõsség szankciója enyhébb.
A polgári jog az általánosnál szigorúbb felelõsségi formákat is ismer, ahol a
kimentés még szûkebb körben lehetséges (pl. veszélyes üzem üzemeltetõjének
felelõssége, ahol a tevékenységi körön kívül esõ elháríthatatlan ok, vagy a
károsult felróható önhibája szolgál csak kimentési okként). Megjegyezzük, hogy
ezen még szigorúbb felelõsségi forma alapján támasztható kártérítési igények az
általános elévülési idõnél rövidebb, három év alatt évülnek el. A jogi felelõsség
és a joghátrány összefüggése szempontjából megállapítható tehát, hogy minél
szûkebb kimentési kört határoz meg a jogszabály, annál enyhébb a jogsértéshez
társuló joghátrány.

19. A kártérítés szabályai

A polgári jogi felelõsséghez kapcsolódó egyik legjelentõsebb jogintézmény a

kártérítés (Ptk. 339.§). A kártérítés nem az egyedüli polgári jogi szankció, amely
akár más polgári jogi, akár más jogági szankcióval együtt is alkalmazható. A
Ptk. szerint a szerzõdéses és a szerzõdésen kívüli jogviszonyokból fakadó
károkozás esetére egyaránt az általános kártérítési szabályokat kell alkalmazni.
A Ptk. 339.§ (1) bek. szerint az “aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt
megtéríteni. Mentesül a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az
az adott helyzetben általában elvárható”.
A törvényi megfogalmazásból kitûnik, hogy a Ptk. a teljes kártérítési
felelõsséget helyezi elõtérbe, amely független a károkozó szubjektív
magatartásának súlyosságától, csupán a beállott káreredmény határozza meg.
Érdemes szemügyre venni a meghatározás egyes elemeit. Az “aki” természetes
személyt jelöl, tehát a károkozó minden esetben meghatározott ember. A szabály
következõ fontos eleme a “másnak” határozószó. Ez például eleve kizárja az
önokozást a kártérítés körébõl.

92
Ennek különösen ott van jelentõsége, ahol a kártérítésre nem a károkozó, hanem
harmadik személy (pl. a biztosító) köteles. A következõ elem a “jogellenesen”
kifejezés. Ebbõl az következik, hogy a nem jogellenes magatartással (pl. jogos
védelmi helyzetben) okozott kár esetén nem a kártérítés, hanem a kártalanítás
szabályai alkalmazandók. Ami a “kár”-t illeti, mindenképpen a vagyonban
beálló, pénzben kifejezhetõ hátrányt értjük e fogalom alatt. Felvetõdik itt a “nem
vagyoni kár” problematikája, amely úgynevezett személyi károkat ölel fel. Ezek
nem forintosítható jogsérelmek, tehát kárként való megnevezésük is inkább csak
jobb megjelölés híján maradt meg. Az elmúlt évek jogalkotói és jogalkalmazói
törekvései két - sajnos egymással ellentétes - eredményt hoztak a nem vagyoni
kár jogintézményével kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság e tárgyban hozott
határozata kimondja, hogy a nem vagyoni kártérítés intézménye elsõsorban a
személyiségi jogok védelmét hivatott szolgálni, így a Ptk. ezen részében, a 84.§
környékén lenne célszerû újraszabályozni. Ez a megoldás érvényesíthetõvé
tenné az ilyen igényeket attól függetlenül, hogy a jogsértéssel beállt-e vagyoni
hátrány vagy sem. Ezzel szemben a törvényalkotás hatályon kívül helyezte a
nem vagyoni kárt definiáló 354.§-t, és mint a kár egyik elemét nem vagyoni
hátrányként említi meg. Ez a megoldás egyértelmûen azt sugallja, hogy csak
vagyoni hátránnyal együtt érvényesíthetõek az ilyen jellegû sérelmek.
Szerencsére a jogalkalmazásban a bíróságok egyre inkább igyekeznek az
idevonatkozó szabályok tág értelmezésével áttörni ezt a jogi fonákságot.

19.1. A kár elemei

a) tényleges kár (damnum emergens) - a káresemény következtében beállt

vagyoncsökkenés.
b) elmaradt haszon (lucrum cessans) - a káresemény bekövetkezte miatt kiesett
jövedelem, illetve haszon, ami a károsultnak befolyt volna, vagy
megtakarításként jelentkezik.
c) költségek (impensae) - a kár megelõzésével, elhárításával és enyhítésével
kapcsolatos kiadások.

93
d) nem vagyoni hátrány - a Ptk. a kár elemei közé sorolja, de nézetünk szerint ez
egy önállóan megvalósítható, elsõsorban személyiségi jogokat sértõ
jogsértés.

A kárért felelõs személyt a bíróság rendkívüli méltánylást érdemlõ körülmények

alapján részben mentesítheti a felelõsség alól. Ez a megfogalmazás nézetünk
szerint azt is jelenti, hogy ha a bíróság megállapítja a kártérítésre kötelezett
személyét, akkor bizonyos esetekben ugyan mérsékelheti a felelõssége mértékét,
de attól teljesen nem tekinthet el. Annak persze nincs akadálya, ha a bíróság úgy
ítéli meg, hogy egészen kis részben kötelezi csak a felelõs személyt.
A kárért fõszabályként a károkozó tartozik helytállni, azonban a törvény
meghatároz olyan eseteket, amikor más személy a kártérítésre kötelezett (pl.
gondozó felelõssége belátási képességgel nem rendelkezõ vagy korlátozott
személy károkozásáért; munkáltató felelõssége alkalmazottja, megbízottja vagy
képviselõje által okozott kárért).
A törvény nemcsak a károkozóval szemben állapít meg kötelezettséget, hanem a
károsult is köteles az általános elvárhatóság szintjén mindent megtenni a kár
elhárítása és csökkentése érdekében (kárenyhítési kötelezettség). Amennyiben a
károsult közrehatott a kár bekövetkeztében, akkor csak arányos kártérítésre
tarthat igényt (kármegosztás).
Nem jár kártérítés, ha a károsult beleegyezett a károkozásba, és az társadalmi
érdeket nem sért vagy veszélyeztet. Bár az életben, testi épségben és
egészségben okozott károkért nem korlátozható a felelõsség, a gyakorlat mégis
hallgatólagosan elismeri a küzdõsportoknál testi sérülés esetén a felelõsség
kizárását.
Nem kell megtéríteni jogtalan támadás vagy annak közvetlen veszélye elhárítása
közben a támadónak okozott kárt (jogos védelmi helyzet), ha a károkozó a
védekezéssel az elhárításhoz szükséges mértéket nem lépte túl.
Több károkozó a károsulttal szemben egyetemlegesen, egymással szemben
pedig magatartásuk felróhatósága arányában felelõs. A bíróság mellõzheti az
egyetemleges marasztalást, ha ez a kár megtérítését nem veszélyezteti, és

94
jelentõsen nem késlelteti, vagy a károsult maga is közrehatott, illetve igénye
érvényesítésével indokolatlanul késlekedett. Ilyen esetben a bíróság
közrehatásuk arányában marasztalja a károkozókat.
A kárért felelõs személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani. Ha ez nem
lehetséges, vagy a károsult alapos okból ezt nem kívánja, akkor kártérítést kell
nyújtani. Általában pénzben kell fizetni, de természetben is teljesíthetõ a
kártérítés, ha a kártérítés tárgyát a károkozó egyébként is elõállítja, vagy az
egyébként rendelkezésére áll. Kártérítést egy összegben vagy járadék
formájában is meg lehet állapítani. A járadék megállapítása különösen akkor
indokolt, ha a kártérítés a károsult vagy vele szemben tartásra jogosult
hozzátartozója tartását hivatott (részben vagy egészben) szolgálni.
Most lássunk egy szemléletes, a sport területérõl vett példát.

Egy atlétabaleset tanulságai

1988 nyarán a Sz. városbeli H.SE edzésén rendkívül súlyos sportbaleset történt:
egy ismert sportoló súlyos koponyasérülést szenvedett. Felépülése után
bírósághoz fordult, s az egyesülettel szemben kártérítési igényt jelentett be. A
károsult sportkarrierje kétségtelenül kettétört. Halántékagyi károsodás érte, bal
oldala ideiglenesen megbénult, egy hétig kifejezett agytörzsi kóma állapotában
volt. Ahogy mondani szokták: hajszálon múlott az élete.
A károsult sportoló kereseti kérelmet terjesztett elõ a Sz.-i Városi Bírósághoz.
Havi rendszeres járadékot és nem vagyoni kártérítést kért és kapott is.
A perben szinte kizárólag csak a rizikókörülmények tisztázása volt a cél. A
kártérítéshez ugyanis annak tisztázása szükséges, hogy
1 . ) a bekövetkezett kár és az azt eredményezõ magatartás között van-e
bizonyított okozati összefüggés,
2.) valakinek felróható-e a károkozás (valaki megszegett-e valamilyen normatív
elõírást), illetõleg, hogy
3.) történt-e jogellenesség (jogellenesség hiányában ugyanis kártalanítás, nem
pedig kártérítés lehet a szankció).

95
A szakértõi álláspontok végkövetkeztetése az volt, hogy a balesetmentes
dobóedzések lebonyolításáról szóló korrekt szabályzat léte és annak betartása
esetén a baleset elkerülhetõ lett volna. Volt azonban olyan szakértõ, aki
rámutatott arra, hogy a szabályzat gyakorlatilag betarthatatlanná tette volna az
edzéstervet. A sportban igen nagy szerepe van a szokásoknak, a régi nagyok
módszereinek. A klubvezetõk iskolateremtõ edzõ egyéniségekre hivatkoznak
gyakran, sõt kifejezetten tiltakoznak a szabályzati elõírások ellen. Az a
gyakorlat, hogy a különbözõ dobószámok szimultán történnek és a kidobott
szerekért úgy mennek ki a sportolók, hogy közben nincs leállítva a többi
dobószám, sportszakmai – de inkább célszerûségi - szempontból védhetõ
szokás, mert különben vége-hossza sem lenne egy edzésnek. N. P., közismert
atléta edzõ, az ezt feszegetõ bírói kérdésre azzal a metaforával válaszolt, hogy
ennek az elvnek a betartása olyan lenne, mintha egy autó csak akkor mehetne be
egy utcába, ha egy másik már elõzetesen kijött volna onnan.
Tekintsük át ezek után az eset sportszakmai rizikó faktorait. Ehhez a bíróság
minden esetben azt vizsgálja elsõsorban, hogy az érdekeltek úgy jártak-e el,
ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Ez ugyanis kimenti a
kárfelelõsség alól a károkozót. Az általában elvárhatóság jelen esetben éppen a
rizikóminimalizálás követelménye. A római jog igen frappánsan elintézte ezt a
problémát azzal, hogy úgy kell eljárni, mint a bonus v. diligens családapa
eljárna. Különösen kegyetlenül csengett volna ennek a jogi alapelvnek az
emlegetése a jelen esetben, ahol is valóban a károsult édesapja volt az edzõ.
(Aki Székely Éva – szépirodalminak is kiváló – könyvét olvasta, tudja, mit érez
az edzõ, ha családtagját edzi, mégsem mérhetõ a szülõi aggodalom és féltés
ahhoz, amikor a mentõautó szirénája szakítja félbe az edzést…)
A dobókörök ketreccel vannak körülvéve, a dobókörök dobósugarai metszik
egymást. A sértett diszkoszvetõ a pálya másik végében kialakított kalapácsvetõ
dobókörbõl elhajított kalapács röppályájában szenvedte el a balesetet, miközben
a saját diszkoszait szedte össze. Tekintettel arra, hogy a dobóedzésekre
valamennyi atlétának kiadott utasítás volt hatályban, valójában ez a
pályabeosztás önmagában még beleférne a bonus paterfamilias viselkedési
zsinórmértékébe, hisz a jó családapa vagy leállítaná a szerekért kiment sportoló

96
testi épségét veszélyeztetõ dobószámokat a szerek összedése idejére, vagy olyan
kvalitású sportolókat állítana be az egymást metszõ szektorú pályákra, akik –
teljesítményük korlátozottsága által - nem veszélyeztetik a másik dobószám
résztvevõit. Ugyanis az egyik ketrecbõl a jobb képességûek, a másikból a
szerényebb képességûek dobhattak volna. A felkészülési hajrában azonban nem
figyeltek erre, sõt arra sem, hogy a szabályzatot “utasítást” betartották volna. Ez
pedig nem csak véglegesen lerontotta magát az utasítást. A szabályzat hiánya
kevésbé veszélyes, mint egy meglevõ szabályzat figyelmen kívül hagyása. Az
idõ alatt, amely alatt a károsult kiment a szerért, nem állították le a
kalapácsvetést. A szektor mellett ment ki a pályára, ami – tekintve, hogy
mindkét dobóketrecben jó képességû kalapácsvetõk edzettek, - nem igazán volt
balesetmentes zóna. A szakértõt idézve: “Az utasítás betartása esetén a baleset
rizikófaktora csupán annyi lett volna, mint ha egy szabályosan közlekedõ
gyalogost elütne egy autó.” A szakértõ szerint ennek a valószínûsége talán
1:10.000. Ez tehát az elsõ olyan releváns adat, ami az egyesület felelõsségét
megalapozta. Az is kiderült az eljárás során, hogy nem azért kellett kimenni a
veszélyzónába, mert nem lett volna elég diszkosz, egyszerûen ez volt a szokás.
Az is szokás volt, hogy “Figyelj, megy!”, vagy “vigyázz!” jelzéssel hívták fel a
szereket összeszedõ sportoló figyelmét a dobásra és arra kézjelzéssel kellett
válaszolni. Késõbb a gyakorlatban “megelégedtek” a visszatekintéssel is(!). A
szakértõ rámutatott, hogy szabályos visszajelzés esetén is történhetett volna
baleset, hisz a figyelemfelkeltés célja csak az volt, hogy a veszélyzónában
tartózkodó kísérje figyelemmel a kalapács pályáját, hogy adott esetben
elkerülhesse a balesetet. Csakhogy az elháríthatatlanság lényege – maga az
elháríthatatlanság. További veszélyforrás a pillanatnyi figyelemkiesés, napba
nézés, a versenyzõ váratlan megszólítása, vagy – mint adott esetben volt is- a
közeli strand zaja. Az alábbi összefoglalás megmutatja, melyek voltak azok a
kockázati elemek, melyeknek együttes jelenléte hozzájárult baleset
bekövetkezéséhez.

97
 Az “atlétabaleset”kockázati együtthatói
☛ külsõ környezeti tényezõk hatása: szembetûzõ nap, tikkasztó nyári hõség
☛ a közeli strand alapzaja (a veszélyt jelzõ kiáltás félreérthetõsége)
☛ a balesetmentes dobóedzésekre vonatkozó edzõi utasítás be nem
tartása,(normatív tekintélyvesztés)
☛ az utasítás hallgatólagos ignorálása által elõidézett beidegzõdések
☛ az edzõ nem megfelelõ magatartása (az utasítás betartatása terén)
☛ a sérült sportoló közrehatása (pillanatnyi figyelmetlenség, indiszponáltság,
elõzõ napi verseny esetleges hatása, pl. pszichés fáradtság, fásultság, stb)
☛ a megfelelésnek való kényszer érzése,(a károsult édesapja volt az edzõje)
☛ a pillanatnyi magas vérnyomás (N. a balesete napján szemészeti vizsgálaton
vett részt ez ideiglenes látáscsökkenést eredményezhetett)
☛ gyógyszer bevétele (sem a tényét, sem az ellenkezõjét nem sikerült
bizonyítani az eljárásban)
☛ a metakommunikációs (nonverbális) zavar (nem volt egyértelmû a jelzés és
annak vétele.)

A károsodásba történõ “beleegyezés” dilemmái

A sportvonatkozású veszélyfaktorok után lássuk, mit szól ehhez a jog? A Ptk
342.§ (2) bekezdése a károsult beleegyezésével okozott károkért való
felelõsséget kizárja (megszünteti a károkozás jogellenességét), kivéve, ha az
ilyen károkozás egyben társadalmi érdeket is sért vagy veszélyeztet. A károsult
beleegyezése: jognyilatkozat. Ezért érvényességéhez szükséges a
jognyilatkozatok törvényes feltételeinek megléte. Ha a jognyilatkozat pl.
fenyegetés, megtévesztés, cselekvõképtelen állapot stb. miatt érvénytelen, akkor
jogilag hiányzik a beleegyezés. Azt a körülményt tehát, hogy a károsult esetleg
gyermekkorú – polgári jogi értelemben cselekvõképtelen –volt, nem lehet
figyelmen kívül hagyni. Ugyancsak nincs érvényes beleegyezés, ha a
beleegyezõnek nincs rendelkezési joga. A hatályos Ptk 75.§-ának (3) bekezdése
a személyhez fûzõdõ jogok körében lényegében ugyanazt a rendelkezést

98
tartalmazza, mint a 342.§ (2) bekezdése. Ennek folytán nem kétséges többé,
hogy pl. az orvosi beavatkozásba való beleegyezés érvényes, a szöveg szerint
legalábbis a beleegyezés érvényesnek látszik, hacsak nem tekintjük az élet, testi
épség és egészség megkárosítását egyben társadalmi érdeket is sértõ
magatartásnak. Ha viszont ennek tekintjük, akkor a sportolók beleegyezése is
érvénytelenné válik, a károsításba való beleegyezés leggyakoribb esete ugyanis
a sportolók belegyezése. A Legfelsõbb Bíróság kimondta, hogy " a sportolással
szükségképpen ... együtt jár a károsodás bizonyos kockázata is. Éppen ezért a
sportolónak eleve számolni kell károsodásának lehetõségével. ...A
sporttevékenység kifejtésére való vállalkozás magában foglalja ráutaló
magatartással annak kifejezésre juttatását is, hogy a sportoló mintegy
beleegyezik a sportolással együtt járó esetleges károk kockázatának viselésébe.
Ebbõl pedig az következik, hogy a sportoló által a sporttevékenysége során
elszenvedett kárért – mint a sportolással önként vállalt kockázat körébe
tartozóért – általában nem jár kártérítés. Az "általában" kifejezés azonban utal
arra, hogy az nem mindig van így. Elõször is a sportoló kockázatvállalása nem
korlátlan. Mindenesetre kiterjed a játék hevében szabálytalanul, de nem
szándékosan okozott károkra is. Nem terjed ki viszont a játékostárs szándékos
jogellenes károkozására vagy a rendezõség felróható magatartásából eredõ
megkárosításra. Másodszor az idézett határozat szerint a kockázatviselés a
sportolót " csak abban az idõszakban terheli, amelyben a szorosan vett
sporttevékenységét kifejti.......amely alatt........maga mûködteti a sporteszközt".
A legmegnyugtatóbb azonban ezen a téren a kötelezõ sportbiztosítás volna. Fel
kell hívni a figyelmet arra a jogszabályi rendelkezésre, miszerint nem zárja ki a
károkozás jogellenességét az, ha a belegyezés társadalmi érdeket sért vagy
veszélyeztet.
Sporttevékenység során elszenvedett sérülésbõl eredõ károkért általában nem jár
kártérítés. Ha azonban a károsodás más személy vagy szervezet magatartásával
áll okozati összefüggésben (ld. a korábban tárgyalt atléta balesetben), a
felelõsség kérdésében az erre vonatkozó kártérítési szabályok (Ptk.
339.,340.,345.,346. §) alkalmazásával kell dönteni.

99
 20. Öröklési jog

Az élõk közötti rendelkezések áttekintése után lássuk a halál esetére szóló

jogutódlás legfontosabb intézményeit. Fentebb láttuk, hogy tulajdon nem
létezhet tulajdonos nélkül, a dolognak természetszerûleg tulajdonosa kell, hogy
legyen. Ennél fogva halálunk után sem maradhatnak sokáig gazdátlanul a
dolgaink. Ez tõlünk függetlenül is igaz, ha ugyanis nincs örökösünk,
hagyatékunk az államra száll. Az állam tehát szükségszerû törvényes örökös
abban az esetben, ha más örökös nem lenne. Halálunk után tulajdonunk a
törvény erejénél fogva, vagy éppen végintézkedésünk folytán száll át az
örökösünkre.

20.1. Törvényes öröklés

Amennyiben az elhunyt (az örökhagyó) végrendeletet hagyott hátra, az öröklés

rendjét ennek tartalma határozza meg. Végintézkedés hiányában az öröklés
rendjére szigorú rendelkezéseket ad a törvény. Az öröklés rendjében elsõsorban
a leszármazók (vér szerinti és mostohagyermekek, örökbefogadottak, unokák,
dédunokák stb.) lehetnek örökösök. A törvényes örökös ezek szerint elsõsorban
az örökhagyó gyermeke(i). Több gyermek fejenként egyenlõ részben örököl. Ha
a gyermek már korábban meghalt, vagy öröklésére - jogszabályban részletesen
körülírt egyéb ok miatt - nem kerülhet sor, akkor az õ helyén egymás közt
egyenlõ részekben az öröklésbõl kiesett gyermek gyermekei örökölnek.
Leszármazó hiányában a második öröklési kör a házastárs öröklése. Fontos
annak hangsúlyozása, hogy a házastárs csak a leszármazók utáni sorban
örökölhet.
Abban az esetben, ha sem leszármazója, sem házastársa nem volt az
örökhagyónak, akkor kerül alkalmazásra a harmadik öröklési kör, nevezetesen
akkor az örökhagyó szülei, vagy nagyszülei stb. örökölnek fejenként egyenlõ
részben.

100
Ezt követi a szülõk leszármazotti köre (nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek).
Ezt a másik szülõi/nagyszülõi ág követi, végül pedig, ha sem az örökhagyó
nagyszülõje, sem a nagyszülõktõl leszármazó nagybácsik, nagynénik,
unokatestvérek nem örökölhetnek, akkor törvényes örökösök fejenként egyenlõ
részekben az örökhagyó távolabbi felmenõi.
A törvény arra is lehetõséget ad, hogy abban az esetben, ha a törvényes örökös
nem az örökhagyó leszármazója, úgynevezett ági örökléssel visszaszálljon a
tulajdon arra a szülõi ágra, ahonnan az elszármazott. Tizenöt évi házasság után
az örökhagyót túlélõ házastársával szemben a szokásos mértékû vagyonra ági
öröklés címén nem lehet igényt támasztani. Ez ugyanazon megfontolásból került
be a törvénybe, mint az ún. “özvegyi jog”.
Ez tulajdonképpen haszonélvezeti jog, és azt jelenti, hogy a tulajdon átszáll
ugyan az örökösre, de ez nem jelentheti a házastárs kilakoltatását, vagy
megszokott berendezési tárgyaik eltékozlását. Nem kell tehát a túlélõ
házastársnak a gyász mellett még azzal a félelemmel is együtt élnie, hogy az
örökösök elviszik a megszokott bútorokat stb. Az örökhagyó házastársa tehát
mindazon vagyonnak a haszonélvezetét örökli, amelyben tulajdont bármi oknál
fogva nem örökölhet. Fontos tudni, hogy ez egzisztenciális érdek, emiatt ha a
túlélõ házastárs újabb házasságot köt, özvegyi (haszonélvezeti) joga megszûnik.

20.2. Végintézkedésen alapuló öröklés

A végintézkedésen alapuló öröklés leggyakoribb módja a végrendelet szerinti

öröklés. Végrendelkezni csak személyesen, közjegyzõ vagy bíróság által
készített úgynevezett közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel lehet.
Szóbeli végrendelkezésnek csak nagyon szûk körben (életveszélyben) van helye.
A végrendelkezés annyira személyes jogunk, hogy még az is végrendelkezhet,
aki egyébként szerzõdést nem köthetne. Ennek megfelelõen pl. korlátozottan
cselekvõképes személy is tehet végrendeletet, igaz ugyan, hogy csak
közvégrendeletet, de annak érvényességéhez sem a törvényes képviselõ
hozzájárulása, sem a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges. Se szeri, se

101
száma a végrendelettel kapcsolatos visszaélésekrõl szóló anekdotáknak. Többek
között ennek megelõzésére mondja ki a Ptk., hogy érvénytelen az a juttatás,
amely a közvégrendelet tételében közremûködõ személy, valamint ennek
hozzátartozója javára szól, sõt kifejezetten érvénytelen az a végrendelet, amely
- a végrendelkezõ által nem értett nyelven készült;
- gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérõ egyéb jel- vagy számjegyírással
készült;
- nem tartalmazza az okirat végrendeletiségét, keltének helyét és idejét;
- nem a végrendelkezõ akaratából (pl. kényszer vagy fenyegetés hatására)
készült;
- két vagy több személy egyazon okiratba foglalt rendelkezését tartalmazza;
- a végrendelkezõ által két tanú együttes jelenlétében nincs aláírva (a tanúknak
–e minõségük feltûntetésével– kell aláírniuk a végrendeletet);
- olyan tanút szerepeltet, aki a végrendelkezõ személyazonosságának
tanúsítására nem képes (akár azért mert kiskorú, akár azért mert
cselekvõképességet érintõ gondnokság alatt áll, vagy éppenséggel
írástudatlan).
Szintén a visszaélések elkerülését célozza az a rendelkezés, hogy a több
különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha annak
minden lapját ellátták folyamatos sorszámozással, és azokat mind a
végrendelkezõ, mind a tanúk is aláírták.
Amennyiben az örökhagyó a végrendeletében nem olyan személyre hagyta a
vagyonát (vagy egy részét), aki végintézkedés hiányában örökölt volna, az ilyen
“mellõzött” törvényes örököst megilleti törvényes örökrészének fele. Ennek az
az oka, hogy ha valaki csupán megfeledkezett az örökösérõl, az ne sújtsa
túlontúl az örököst. Ebben az esetben úgynevezett köteles részt kell kiadni a
törvényes örökösnek. Természetesen az is elõfordulhat, hogy korántsem
feledékenységrõl van szó, s az örökhagyó kifejezetten ki akarja tagadni az
öröklésbõl (sõt, a köteles részbõl is) az örököst. Erre, ha viszonylag szûk körben
is, mégis van lehetõsége, amennyiben a köteles részre jogosult
- az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;
- az örökhagyó sérelmére súlyos bûncselekményt követett el;

102
- az örökhagyó egyenes ági rokonainak vagy házastársának életére tört, illetve
sérelmükre egyéb súlyos bûntettet követett el;
- az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan
megsértette;
- erkölcstelen életmódot folytat;
- jogerõsen ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték;
- az örökhagyó házastársának magatartása a házastársi kötelességet durván
megsértette.
Ha a kitagadás érvénytelen, az örökös jogosult a köteles részre.
A végintézkedések sajátos formája az öröklési szerzõdés, amelyben
tulajdonképpen az örökhagyó már életében arra kötelezi magát, hogy a vele
szerzõdõ felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. Az öröklési
szerzõdés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket
kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a korlátozottan cselekvõképes személy
öröklési szerzõdésének érvényességéhez a törvényes képviselõ hozzájárulása és
a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges.

21. Polgári peres és nem peres eljárás

A IV. fejezet eddig tárgyalt pontjaiban megismerkedtünk a polgári jog anyagi

jogával. A továbbiakban a polgári jog eljárási jogának alapkategóriáit tekintjük
át.

21.1. A polgári eljárás fogalma

A polgári eljárás olyan eljárási cselekmények sorozata, mely meghatározott cél

irányába mutat. A cél a bírói útra tartozó ügyek peres, vagy nem peres úton
történõ helyes eldöntése.

103
2l.2. Eljárási alapelvek

A polgári eljárás egész folyamata alatt érvényesülnek az eljárásjogi alapelvek.

Ezek az alapelvek az alábbiak:

21.2.1. Az igazságszolgáltatás alapelvei

Az Alkotmány 45.§ alapján az igazságszolgáltatás a bíróságok feladata.

104
Ezek a bíróságok a következõk: Magyar Köztársaság Legfelsõbb
Bírósága,
Fõvárosi Bíróság,
megyei bíróságok,
helyi bíróságok.
Ezek a bíróságok hozzák a felek között keletkezett jogvitákban az érdemi
döntéseket. Itt kell megemlítenünk, hogy a Pp. 324.§. (2.) bek. alapján a
bíróságok jogosultak felülvizsgálni a közigazgatási határozatok törvényességét.
Minden állampolgár alapvetõ joga, hogy bírósághoz forduljon a jogaikat és
kötelességeiket érintõ ügyekben.

21.2.2. Bíróság elõtti egyenlõség alapelve

Ez az alapelv egyrészt a felek perbeli egyenjogúságát, másrészt a felperes és

alperes bíróság elõtti személyes meghallgatást jelenti. A felek az Alkotmány
57.§. (1) bek.-ben elõírtak alapján a bíróság elõtt egyenlõk. A felek alapvetõ
joga, hogy a per során személyes meghallgatásuk alkalmával elõadják a jogvita
eldöntése szempontjából releváns tényeket, és a bíróság elõtt az igazság
kiderítése érdekében elõterjesszék bizonyítási indítványaikat.
Itt kell megemlíteni, hogy arra a kérdésre, hogy a felek közötti jogvitát, amelyet
bíróság tárgyal és hoz benne érdemi döntést, a törvény hatásköri és illetékességi
szabályai adják meg.

21.2.3. Anyanyelv használatának alapelve

Perrendtartásunk deklarálja ugyan, hogy a bírósági eljárás nyelve a magyar, de

hozzáteszi, hogy a magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet. A
bírósági eljárásban tehát mindenki anyanyelvét használhatja.” Ebbõl
egyértelmûen kitûnik, hogy a magyar nyelvet nem beszélõ peres fél esetében a
bíróság végzéssel tolmácsot rendel ki. Ezt a szabályt kiterjesztõen úgy kell

105
értelmezni, hogy nem csupán az anyanyelv ismeretérõl - nem ismeretérõl van
szó, hanem pl. a süketnémák jeltolmácsot vehetnek igénybe.

21.2.4. Nyilvánosság alapelve

Alkotmányunk az 57.§ (1.) bekezdésében is, a polgári perrendtartásban is

deklarált alapelv, miszerint a bírósági tárgyalások nyilvánosak. Ez alól szûk
körben van csak kivétel, amikor a bíró zárt tárgyalást rendel el.

21.2.5. Közvetlenség alapelve

A határozott kereseti kérelmet bírósághoz benyújtó felet felperesnek, míg az

ellenérdekû felet alperesnek hívjuk. A bíróság mindkét felet a tárgyaláson
hallgatja meg, a felek személyes meghallgatásuk során adják elõ a per tárgyára
vonatkozó releváns tényeket, körülményeket. A bíróság a tárgyaláson tanúkat is
meghallgat. Ítéletet csak az általa közvetlenül és alaposan megvizsgált tényekre
alapozhat. Néhány esetben a közvetlenség elve megtörik, például akkor, ha a
tanú kihallgatása megkeresett bíróság útján valósul meg. Ezen alapelv
érvényesül álláspontunk szerint akkor is, amikor a szakértõ az írásban lefektetett
szakértõi véleményre tett esetleges észrevételekre, kérdésekre a bíróság elõtt
válaszol. Itt kell megjegyeznünk azt az alapvetõ követelményt, hogy a bíróság
összetétele az elsõ, s a folytatólagos tárgyalásokon változatlan legyen. Ha
azonban valamely oknál fogva a bíróság összetétele változna, úgy a
tanácselnöknek az ügyben keletkezett összes iratot a tanács tagjai, s a felek elõtt
ismertetni kell.”

106
21.2.6. Szóbeliség alapelve

A fél az elsõfokú bírósághoz írásban nyújtja be a keresetlevelet, a fellebbezéshez

a perújítási kérelmet. A fél abban az esetben, ha meghatalmazott képviselõje
nincs, szóban is elõadhatja, és jegyzõkönyvbe diktálhatja az elsõfokú bíróságon
a keresetlevelet, a fellebbezést, a perújítási kérelmet. A szóbeliség elve egy
esetben törik meg: A Pp. 272.§ (1.) bek. szerint ugyanis a felülvizsgálati kérelem
az a rendkívüli perorvoslat, amelyet kizárólag csak írásban lehet benyújtani az
elsõfokú bíróságon.

21.2.7. Képviselethez való jog alapelve

A mindenki által közismert alapelv azt jelenti, hogy a fél helyett

meghatalmazottja jár el.

21.2.8. Jogorvoslathoz való jog alapelve

Ez alanyi jog, ami azt jelenti, hogy a bíróság ítélete ellen a pervesztes fél az
ítélet kézhezvételétõl számított 15 napon belül fellebbezést nyújthat be. A
jogerõs ítélet ellen a pervesztes fél a jogerõs ítélet kézhezvételétõl számított 60
napon belül élhet felülvizsgálati kérelemmel.

21.2.9. Társas bíráskodás alapelve

Elsõ fokon általában egy bíró és két népi ülnök jár el, ez alól kivételek a Pp.
11.§ (2.) bek.-ben tételesen felsorolt esetek, amikor egyes bíró jár el. Kivétel
még azon törvényben meghatározott perek, amikor már elsõ fokon három
hivatásos bíróból álló tanács jár el (tanács elnöke, elõadó bíró, szavazó bíró). Ha
a Legfelsõbb Bíróság határozata ellen valamelyik fél felülvizsgálati kérelemmel
él, a kérelem elbírálásánál öt hivatásos bíró jár el.

107
21.2.10. Népi ülnökök részvétele a bíráskodásban

Kizárólag csak elsõ fokon és csak a törvényben meghatározott perekben vesznek

részt népi ülnökök a bíráskodásban. A népi ülnökök élettapasztalatukkal segítik
a hivatásos bíró munkáját (pl. házassági bontóperekben).

21.2.11. A bírói függetlenség alapelve

A bíróság a hatályos jogszabályok figyelembevételével, a rendelkezésre álló

bizonyítékok mérlegelésével saját belsõ meggyõzõdése alapján hozza meg
érdemi döntését. Az Alkotmány 50.§ (3.) bek. a bírók függetlenek és csak a
törvénynek vannak alárendelve. Az ítélkezõ bíró tehát ítélkezõ tevékenysége
során független. / Bsz. 52.§ (2.) bek./ ez alatt azt kell érteni, hogy a konkrét ügy
elbírálása során senki nem adhat neki utasítást. A bírói függetlenség érvényes
garanciái: a mentelmi jog és az együtt alkalmazási tilalom.

21.2.12. Szabad bizonyítás és a bizonyítékok szabad mérlegelésének alapelve

A felek tényállításaik bizonyítására bármely bizonyítékot (okiratot) tanú

meghallgatási jegyzõkönyvet stb. felhasználhatnak. A törvényalkotó a
bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét fogalmazta meg a Pp. 206.§ (1.) bek.-
ben. Ez az elv azt jelenti, hogy a bíróság a felek elõadásait, tényállításait, a
bizonyítékokat egybeveti, összességükben értékeli, s az így kialakult belsõ
meggyõzõdése szerint bírálja el.

21.2.13. Jóhiszemû eljárás alapelve

A jogalkotó a Pp. 5.§.-ban írta elõ a felekkel szembeni azon alapvetõ

követelményt, hogy a felek perbeli jogaikat jóhiszemûen kötelesek gyakorolni.
Aki perbeli jogait rosszhiszemûen gyakorolja, azt a bíróság 50.000 Ft-ig terjedõ
pénzbírsággal sújthatja. A pénzbírságot kiszabó végzés ellen fellebbezni lehet. A

108
bíróság a gyakorlatban pénzbírságot akkor szab ki, ha valamelyik fél
indokolatlanul késedelmeskedik a jognyilatkozatok megtételével.

21.2.14. Rendelkezési alapelv

A bíróság kötve van a kereseti kérelemhez, s a felek nyilatkozataihoz. Ezt az

elvet csak a Pp. 4.§.-ban foglaltak törik át. “A jogról való olyan lemondást,
amely a fél méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll, a bíróság akkor
sem köteles figyelembe venni, ha a fél a bíróság tájékoztatása, s figyelmeztetése
ellenére is fenntartja. Ugyanez áll a jog elismerésére, s az egyezségre is.”

21.2.15. Az eljárás kérelemre történõ indításának alapelve

A polgári eljárás mindig határozott kereseti kérelem alapján indul meg.

21.2.16. A fél kioktatásának alapelve

Álláspontunk szerint ez az alapelv szoros összefüggésben van a felek perbeli

egyenlõségét kimondó alapelvvel, hisz ezen alapelv biztosítja, hogy a perbeli
jogi képviselõvel nem rendelkezõ fél is a bíróság kioktatása után éppen úgy
tisztában legyen perbeli jogaival és kötelességeivel, mint a meghatalmazott
képviselõvel eljáró fél.

21.2.17. Peranyag szolgáltatás alapelve

Pp. 164.§ (1.) bek. “A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a
félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak
fogadja el.”

109
Pp. 164.§ (2.) bek. “A bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást
hivatalból is elrendelheti. Az alapelv tehát azt jelenti, hogy az a fél amelyiknek
érdekében áll, hogy a bíróság állításait valónak fogadja el nemcsak az alapul
fekvõ tényeket és körülményeket adja elõ, hanem az ezeket alátámasztó
bizonyítékokat (pl. közokirat, magánokirat, szakértõi vélemény stb.).

21.3. A Peres eljárás szakaszai

21.3.1. Keresetindítási szakasz

A peres eljárás mindig határozott kereseti kérelemmel indul. A Pp. 121.§ (1.)
bek. tételesen elõírja, hogy a kereseti kérelemnek mit kell tartalmaznia.
A kereseti kérelem fajtáit tekintve három féle lehet:

a) marasztalásra irányuló kereseti kérelem: mindig lejártnak kell lenni a

követelésnek, amit a felperes az alperestõl követel Pp. 122.§ (1.) bek. kivéve
“tartásdíj járadék és más idõszakos szolgáltatás iránt indított perben a
marasztalásra irányuló kereseti kérelem a le nem járt szolgáltatásokra is
terjeszthetõ” (Pp. 122.§ (2.) bek.).
Marasztalásra irányuló kereseti kérelem lejárt követelés esetén
Például:
Tisztelt Pesti Központi Kerületi Bíróság!

Nagy György budapesti (Zug u. 20. I. em. 3. sz. alatti) lakos felperesnek Kiss
Mihály budapesti (Cseng u. 2. sz. alatti) lakos alperes ellen kölcsön-
visszafizetése iránt
keresetet
terjesztek elõ.

110
Kérem, hogy a bíróság kötelezze az alperest 100.000 Ft tõke és az
esedékességtõl a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamat megfizetésére. Kérem
továbbá, hogy az alperest kötelezze a bíróság a perköltség megfizetésére is.
A felperes az alperessel 1998. január 3.-án kötött kölcsönszerzõdést,
melyet F/1 alatt csatolok. A kölcsön összege 100.000 Ft. A felperes az
alperesnek a szerzõdést aláíró két tanú elõtt, a szerzõdés aláírásával egyidejûleg
átadott készpénzben 100.000 Ft-ot. A felek a szerzõdésben a kölcsön
visszafizetésének idejét 1998. április 1-jében határozták meg. Az alperes a
felperesnek felszólítás ellenére sem fizette meg az esedékességkor (1998. április
1.) a kölcsönt.

Budapest, 1998. május 2.

Tisztelettel:

Nagy György
felperes
(A példában fiktív adatok szerepeltek.)

Marasztalási kereset fogalomkörbe tartozik az is, ha a felperes arra kéri

kötelezni az alperest, hogy valamely tevékenységet hagyja abba, vagy éppen
térjen el (pl. birtokháborítási per).Ebben a bíróságtól a felperes arra kéri
kötelezni az alperest, hogy a birtokháborítást hagyja abba.

b) megállapításra irányuló kereseti kérelem:

A Pp. 123.§ tartalmazza azt, hogy mikor lehet megállapítás iránt keresetet
indítani. Pl. apaság megállapítása iránti per, adásvételi szerzõdés
érvényességének megállapítása iránti per.

111
A megállapítási keresetek feltétele a marasztalási kérelem kizártsága és a
jogvédelmi szükséghelyzet együttes fennállása.

c) jogalakítási kereset:
Ebben a kereseti kérelemben a felperes a bíróságtól valamely jogviszony
létrehozását, vagy megszüntetését kéri. Pl. szerzõdés megtámadásra irányuló
kereset, házassági vagyonközösség megszüntetése iránti kereset, stb.
Vizsgáljuk meg, milyen intézkedést tehet a bíróság a hozzá beérkezett
keresetlevél alapján:
- Keresetlevelet a Pp. 130.§ (1.) bek.-ben meghatározott esetekben idézés
kibocsátása nélkül elutasítja.
- A keresetlevelet hiánypótlás végett visszaküldi a félnek. Pp. 95.§
Amennyiben a fél a keresetlevelet nem a hatáskörrel és illetékességgel
rendelkezõ bírósághoz adta be, úgy a bíróság tételt elrendelõ végzésével a
Pp.129.§-ra figyelemmel elrendeli az ügy áttételét a hatáskörrel és
illetékességgel rendelkezõ bírósághoz. Az áttételt elrendelõ végzést a feleknek is
kézbesíteni kell. A keresetlevelet és esetleges mellékleteit csak e végzés
jogerõre emelkedése után lehet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ
bírósághoz megküldeni.
- A bíróság tárgyalást tûz ki, a feleket idézéssel értesíti a tárgyalás pontos
helyérõl és idejérõl. A tárgyalás pontos ideje alatt a tárgyalási határnapot értjük.
A felek az idézéssel együtt a keresetlevelet és esetleges mellékleteinek egy-egy
példányát is megkapják. Az alperesnek jogában áll már a tárgyalás elõtt írásban
beterjeszteni a bírósághoz érdemi védekezést, amelyet a bíróság haladéktalanul
megküld a másik félnek. Ez az érdemi védekezés válasz a felperes
keresetlevelében foglaltakra. Az alperes a kereseti kérelemre legkésõbb az elsõ
tárgyaláson köteles válaszolni, azaz érdemi védekezését elõterjeszteni, és az
esetleges bizonyítási indítványait megtenni. Ezen az elsõ tárgyaláson az alperes
az állításait alátámasztó esetleges bizonyítékait is köteles becsatolni a per
iratanyagához.

112
21.3.2. A tárgyalás

A tárgyalás az eljárás második leglényegesebb szakasza. A tárgyalást a tanács

elnöke vezeti. A tanácselnök meggyõzõdik arról, hogy a tárgyalásra
szabályszerûen megidézettek a tárgyaláson megjelentek-e, vagy sem. Ha az
idézettek valamelyike a tárgyaláson nem jelent meg, a tanácselnök a
tértivevények alapján azt vizsgálja, hogy a megidézett fél idézése szabályszerû
volt, vagy sem. Ha a megidézett fél idézése szabályszerû volt, és ennek ellenére
az elsõ tárgyalást elmulasztotta, akkor a bíróság az alperes kérelmére a pert
megszünteti. Az alperes mulasztása esetén a bíróság - felperesi kérelemre -
meghagyásban marasztalja az alperest. Az más kérdés, hogy a bírósági
meghagyás ellen a kézhezvételtõl számított 15 napon belül ellentmondással
lehet élni. A bírósági meghagyás azonban ellentmondás hiányában jogerõre
emelkedik, és végrehajthatóvá válik.
Ha az elsõ tárgyaláson mindkét fél mulaszt, egyik sem jelenik meg a
tárgyaláson, vagy a megjelent nem kívánja a tárgyalás megtartását, és a
távollévõ felperes a bíróságtól nem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást
távollétében is tartsa meg, akkor az eljárás szünetel. A bíróság ugyanis
hivatalból nem jár el. A folytatólagos tárgyalás: célja a valós tényállás
felderítése.
“A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítási
eljárást rendel el.”
Bizonyítási eszközök lehetnek különösen a tanúvallomások, szakértõi
vélemények, szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok.
Ha a fél tényállításait tanúkkal kívánja bizonyítani, meg kell jelölnie a
bizonyítani kívánt tényeket, és be kell jelentenie a tanúk nevét, foglalkozását és
pontos címét.
A gyakorlatban gyakran elõforduló kérdés: ki nem hallgatható ki tanúként?
Perrendtartásunk 169.§ (1.) bek. szerint “Azt, akitõl testi vagy szellemi
fogyatkozása miatt helyes vallomás nem várható, tanúként kihallgatni nem
lehet.”

113
A tanúvallomást a tanú jogszabályban írt esetekben megtagadhatja. A tanú a
tárgyaláson és a bizonyítási eljáráson kihallgatása elõtt nem lehet jelen, a
kihallgatásról csak a bíróság engedélyével távozhat. A kihallgatás megkezdése
elõtt a tanút a bíróság figyelmezteti a hamis tanúzás büntetõjogi
következményeire. A bizonyíték értékelhetõsége miatt a tanú személyi adatainak
felvétele után annak tisztázására kerül sor, hogy valamelyik féllel perben,
haragban nem áll-e, vagy nem elfogult-e, ez ugyanis befolyásolhatja a tanút.
Csak ezt követõen hallgatja ki a tanút a bíróság. Amennyiben a per eldöntése
szempontjából lényeges kérdésben valamelyik félnek elõadása, és a tanú
elõadása között lényeges ellentét van, ezt a bíróság szembesítéssel próbálja
feloldani, és az igazságot kideríteni. Igen fontos bizonyítási eszköz lehet a
szakértõktõl beszerzett szakvélemény.
A bíróság szakértõt akkor rendel ki, ha valamely jelentõs tény vagy egyéb
körülmény megállapításhoz szakértelem szükséges. Az, aki a felek rokona,
hozzátartozója vagy más ok miatt elfogult a felekkel, az természetesen nem
járhat el, úgyszintén az sem, aki az ügyben már bíróként részt vett. A szakértõ
kirendelésével egyidejûleg a bíróság végzésben határozza meg azokat a
kérdéseket, amelyekre a szakértõ a per teljes iratanyagának áttanulmányozása
után írásban ad szakvéleményt. A szakértõhöz egyidejûleg a felek is feltehetnek
kérdéseket. A szakértõ szakértõi véleményét a bíróság által meghatározott idõ
alatt készíti el, amelyet megküld a bíróságnak és a peres feleknek. A kitûzött
tárgyalási határnapra a bíróság a szakértõt is idézi, aki ott a szakértõi
véleményben foglaltakkal kapcsolatban a feltett kérdésekre válaszol.
A bizonyítási eszközök között soroljuk fel az úgynevezett szemlét is. Szemlére a
gyakorlatban akkor kerül sor, ha valamely tárgynak helyszínen történõ
megszemlélése szükséges.
A gyakorlatban igen nagy fontosságú az okirati bizonyítás. Ez olyan nagy
jelentõségû, hogy olyan tényállásra vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a
bíróság az egyéb bizonyítást mellõzheti is.
A közokirat fogalmát definiáló normában határozza meg a törvényalkotó a Pp.
195.§ (1.) bek.-ben. Lényeges szabály, hogy “A közokiratot az ellenkezõ
bizonyításig valódinak kell tekinteni". A magánokirat fogalmát a Pp. 196.§ (1.)

114
bek.-ben körvonalazta a jogalkotó. A magánokirat valódiságát csak akkor kell
bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagyis a valódiság bizonyítását a
bíróság szükségesnek találja.

21.3.3. A tárgyalás berekesztésének szakasza

A felek és képviselõik felszólalnak, vagyis megteszik zárónyilatkozataikat, ezt

párbeszédnek hívjuk. Ha a per határozathozatalra megérett, a tanács elnöke
bejelenti a feleknek, hogy a tárgyalást berekeszti.

Az elsõfokú bíróság által hozott határozatok fajtái a következõk:

a) Az ítélet
b) Az ítélet hatályú határozatok
c) Végzések

Az elsõfokú bíróság érdemi döntését ítéletben rögzíti. A bíróság az ítéletben

dönt a kereseti kérelem és ellenkérelem felõl. Az ítéletnek a kereseti kérelemhez
való viszonyát tekintve az ítélet lehet a kereseti kérelemnek helyt adó ítélet, a
kereseti kérelemben foglalt felperesi követelést elutasító ítélet és a kereseti
kérelemnek részben helyt adó részben elutasító ítélet.
Nézzünk egy példát a kereseti kérelemnek részben helyt adó, részben elutasító
ítéletre.
(A mintában fiktív adatok szerepelnek.)

Fõvárosi Bíróság
Budapest, Pf. 887.
1525
43.G.47787/1998/5

115
 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fõvárosi Bíróság Dr. Nádas Flórián jogtanácsos által képviselt

HUNGAROCAMION /Bp., Fehér út 53. sz. 1143/ felperesnek a Lábas István
ügyvezetõ igazgató által képviselt MIGU-HUN. Kft. /Bp. Visegrádi u. 20. 1131/
alperes ellen 20.000 Ft és járulékai iránt indított perben meghozta és a felekkel
közli az alábbi
ítéletet.
A Fõvárosi Bíróság a felperes kereseti követelésének részben helyt ad. Kötelezi
az alperest, hogy az ítélet jogerõre emelkedésétõl számított 15 napon belül
fizessen meg a felperesnek 10.500 Ft / tízezerötszáz forint / és annak 1997 VI.
21-tõl a teljesítésig járó évi 20 %-os kamatot.
A bíróság kötelezi az alperest, hogy a fenti idõn belül fizessen meg az a
felperesnek 900 Ft /kilencszáz forint / illeték költséget.
Egyebekben a keresetet elutasítja.
Az ítélet ellen annak kézhezvételétõl számított 15 napon belül fellebbezésnek
van helye, amelyet a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósághoz címzetten a
jelen bíróságon lehet három példányban benyújtani. A bíróság tájékoztatja a
feleket, hogy a Pp. 256./A. (1.) bek.-ben foglalt rendelkezések szerint járhatnak
el a fellebbezési eljárás során.
INDOKOLÁS

(A bíróság az ítélet rendelkezõ részében foglalt döntését indokolja meg.)

Budapest, 1998. március 5.

kiadmány hiteléül:

P.H.

116
 Nádasné Dr. Papp Ilona
bíró

Az ítéletet a kereseti kérelem terjedelméhez viszonyítottan a következõ

csoportokba oszthatjuk:
Ha az ítélet a kereseti kérelemben felvetett minden kérdésre válaszol, akkor
teljes ítéletrõl beszélünk, amely természetesen a kereseti kérelem jellege alapján
lehet marasztaló, megállapító, jogalakító ítélet.
Részítéletet akkor hoz a bíróság, ha a kereseti kérelem egyes részei egymástól
függetlenül és önállóan is elbírálhatók.
Például ha a felperes keresetében kérte a bíróságot, hogy a házasságot bontsa fel,
és a járulékos kérdésekben is döntsön. A bíróság igen gyakran perökonómiai
szempontokra tekintettel, részítélettel dönthet a házasság felbontása, a gyermek
elhelyezése, tartása, láthatása kérdésében. A bíróság önállóan egy másik
ítéletben dönt a volt házastársak vagyonközösségének megosztása kérdésében.
Ebbõl a példából is látható, hogy a részítélet ellen külön fellebbezésnek van
helye.
Közbensõ ítélet
A Közbensõ ítélet fogalmát ugyancsak definiáló jogi normában a Pp. XI. fejezet
213.§ (3.) bek. határozza meg. A bíróság akkor él ezzel az eszközzel, ha a vita a
jogalap és az összegszerûség tekintetében elkülöníthetõ.
Az ítélettel azonos hatályú a bíróság által jóváhagyott perbeli egyezség. Errõl
akkor beszélünk, ha a felek a bíróság elõtt a per tárgyát képezõ jogvitában
megállapodnak, és kérik a bíróságot, hogy hagyja jóvá egyezségüket.
Amíg a bíróság az ítélettel, a bírósági meghagyással az egyezséget jóváhagyó
végzéssel az ügy érdemében dönt, addig a végzésekkel nem érdemi döntéseket
hoz. Abban az esetben, ha a fél a törvényes határidõn belül nem fellebbez, vagy

117
fellebbezett de a fellebbezést visszavonta, vagy elkésetten fellebbezett, akkor az
ítélet jogerõre emelkedik. Lehetséges az is, hogy a peres fél az ítéletet csak
részben fellebbezi meg, ebben az esetben az ítélet meg nem fellebbezett része
emelkedik jogerõre.
A Perrendtartás szerint a határozatokat közölni kell a felekkel. Ez történhet
kihirdetéssel és kézbesítéssel. A jogerõs határozatok végrehajthatók, ebbõl
következik, hogy a fellebbezéssel megtámadott határozatokat még nem lehet
végrehajtani. Ez alól néhány kivételt ismer a Pp. A fellebbezés fõszabály szerint
tehát megakadályozza az ítélet jogerõre emelkedését és annak végrehajtását.
Az elõzõekben már tisztáztuk, hogy a fellebbezés beadása a másodfokú
bíróságnak címzetten az elsõfokú bírósághoz történik. Az elsõfokú bíróság a
fellebbezést akkor utasíthatja el, ha a fellebbezés elkésett vagy olyan határozat
ellen irányul, amely ellen a fellebbezõ nem élhetett volna fellebbezéssel,
továbbá ha a fél a fellebbezést felhívás ellenére nem, vagy újfent hiányosan adja
be az elsõfokú bírósághoz. Amennyiben minden fellebbezésre jogosulttal
szemben letelt a fellebbezési határidõ, az elsõfokú bíróság a másodfokú
bírósághoz felterjeszti a fellebbezést a periratokkal együtt.
A tanács elnöke kitûzi a fellebbezési tárgyalást. A fellebbezési tárgyalásra a
szabályszerûen megidézettek távolmaradása a tárgyalás megtartását és a
fellebbezés elintézését nem gátolja. Ha a meg nem jelentek valamelyikének
meghallgatását szükségesnek tartja a bíróság, akkor a tárgyalást elhalasztja.
A másodfokú eljárásban a tanács elnöke a tárgyalás megnyitása után az
úgynevezett elõadó bírót kéri fel a kereset ismertetésére. Az ellenkérelmet, a
bizonyítás eredményét és a per elindítása szempontjából minden lényeges adatot
ugyancsak az elõadó bíró közöl, majd ismerteti a fellebbezést és a fellebbezési
ellenkérelmet is. Igen lényeges szabály, hogy a másodfokú eljárásban nem lehet
megváltoztatni a keresetet, azonban a keresetet fel lehet emelni, illetve le lehet
szállítani vagy a fõkövetelés eddig nem követelt járulékaira is ki lehet
terjeszteni. Másodfokú eljárásban is lehetséges azonban az eredetileg követelt
dolog helyett az utóbb beállott változásra tekintettel más dolgot vagy kártérítést
követelni. Például amennyiben az eredeti követelés a felperes által az alperestõl
vásárolt gépkocsi kicserélése volt, de a társadalmi és gazdasági változások

118
következtében az alperes nem tudott eleget tenni cserekötelezettségének, mivel a
per folyamán kiderült, hogy pl. az adott gépkocsi gyártása megszûnt, a felperes a
perbeli gépkocsi helyett másik típusú gépkocsit kérhet azzal, hogy a két
gépkocsi között lévõ értékkülönbözetet az alperesnek egyidejûleg kifizeti.
A felperes a fellebbezési eljárás során kártérítést is követelhet. Az elõzõ
példánál maradva arra az idõre, amikor az alperes hibájából - mert
cserekötelezettségének nem tudott eleget tenni adott esetben, pl. - bérautót
kényszerült igénybe venni, amiért bérleti díjat kellett fizetnie a bérautóra. E
miatt kára származott. Követelheti tehát a felperes a bérleti díj összegét
kártérítési jogcímen. A Pp. 123.§ alapján a felperes megteheti, hogy
megállapítás helyett teljesítést, vagy teljesítés helyett megállapítást követeljen.
A fellebbezési tárgyaláson hozott határozatok a következõk.

- A másodfokú bíróság az elsõfokú bíróság ítéletét végzéssel hatályon kívül

helyezheti, és a pert megszüntetheti.
- Az elsõfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezheti és az elsõfokú bíróságot
új eljárásra utasíthatja.
- Az elsõfokú bíróság ítéletét helyben hagyja.
- Az elsõfokú bíróság ítéletét egészben, vagy részben megváltoztatja. Ennek
korlátja a fellebbezési kérelem /csatlakozó fellebbezési kérelem és a
fellebbezési ellenkérelem/.
A másodfokú bíróság ítélete jogerõs és végrehajtható.

A fentieknek elsõ pillantásra ellentmondani látszik a perújítás intézménye.

Perújításnak ugyanis éppen a jogerõs ítéletek ellen van helye. A feltételeit a
jogszabály részletesen körülírja. Ehelyütt elégedjünk meg azzal, hogy
perújításnak akkor van helye, ha a perben még el nem bírált új, döntõ bizonyíték
kerül elõ. A perújítási kérelem elõterjesztésének szubjektív határideje a
megtámadott ítélet jogerõre emelkedésétõl számított hat hónap, objektív
határideje öt év.
A perújítási kérelmet annál az elsõfokú bíróságnál kell benyújtani, amelyik a
perben a megtámadott ítéletet hozta. A bíróságnak elõször a perújítás

119
megengedhetõsége kérdésében kell döntenie, amelyben elsõsorban azt kell
vizsgálnia, hogy a perújító fél által felhozott bizonyíték, tanú meghallgatás stb.
alapján a perújító félre nézve megteremtik annak lehetõségét, hogy a bíróság
kedvezõbb határozatot hozzon. Ha a bíróság megengedhetõnek találta a
perújítást, akkor azt azonnal érdemben tárgyalja, vagy e célból tárgyalást tûz ki.
Érdemi döntéseit a bíróság ítéletbe foglalja, amelynek során vagy a megtámadott
ítéletet hatályban fenntartja, vagy a megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezi,
és új ítéletet hoz.

Polgári peres eljárásunkban viszonylag új keletû az úgynevezett felülvizsgálati

kérelem

A jogerõs ítélet felülvizsgálatát a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságától

az a fél kérheti, akire nézve a jogerõs ítélet sérelmes. A felülvizsgálati kérelmet
az elsõfokú határozatot hozó bíróságnál kell elõterjeszteni, az ítélet
kézhezvételétõl számított 60 napon belül. A felülvizsgálati kérelem a jogerõs
ítélet végrehajtását felfüggeszti a felülvizsgálati kérelem érdemi eldöntéséig. A
felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyaláson, vagy tárgyaláson kívül történhet.
A Legfelsõbb Bíróság a megtámadott határozat helyett új határozatot hoz, ha a
megtámadott határozat jogszabálysértõ volt, vagy a jogszabálysértõ határozatot
hatályon kívül helyezi, és az elsõ vagy másodfokú bíróságot új eljárásra (és új
határozat hozatalára) utasítja. A hatályon kívül helyezõ végzésben az új eljárás
lefolytatására vonatkozóan kötelezõ utasításokat is adhat.

Perrendtartásunk az ún. “Különleges eljárások” között tárgyalja a Házassági

pereket (Pp. XV. fejezet), az ún. Apasági és származás megállapítása iránti
egyéb pereket (Pp. XVI. fejezet), a Szülõi felügyelet megszüntetése iránti
pereket (Pp. XVII. fejezet), a Gondnokság alá helyezést (Pp. XVIII. fejezet), a
Közigazgatási pereket (Pp. XX. fejezet), a Sajtó helyreigazítási pereket (Pp.
XXI. fejezet) és a Választott bírósági eljárást ( Pp. XIV. fejezet).

120
 22. Nem peres eljárások

22.1. Fizetési meghagyásos eljárás

A leggyakrabban elõforduló jogsértéseket -különösen ha azok értéke nem túl

magas- peren kívül is “orvosolhatjuk”. Ilyen eszköz az úgynevezett fizetési
meghagyás. A fizetési meghagyást a kérelmezõnek, azaz jogosultnak a
kötelezett ellen a kötelezett lakóhelye szerinti, ennek hiányában tartózkodási
helye szerinti bíróságnál írásban kell elõterjesztenie egy arra rendszeresített
ûrlapon. A fizetési meghagyást a helyi bíróság megküldi a kötelezettnek, aki
annak kézhezvételétõl számított 15 napon belül (váltó követelés esetén 3 napon
belül) ellentmondással élhet. Ha azonban a kötelezett nem él írásos
ellentmondással, akkor a fizetési meghagyás jogerõre emelkedik. Amennyiben
azonban ellentmondással él, úgy az ügy perré alakul át, és a bíróság tárgyalást
tûz ki.

22.2. Cégbírósági eljárás

A cégbírósági ügyekben elsõ fokon a Fõvárosi Bíróság Cégbírósága, illetve a

megyei bíróságok cégbírósága jár el. A cégbírósági eljárásban egyes bíró jár el,
aki a rendelkezésre álló, cégbírósághoz benyújtott iratok alapján megvizsgálja,
hogy a társaság a társasági törvény szabályainak megfelelõen alakult-e meg,
vagy a már bejegyzett és törvényesen megalakult társaság társasági szerzõdés
módosítása törvényes-e.
A Cégbíróság határozatát végzéssel hozza, mely végzés ellen a kérelmezõ, az
ügyész jogszabálysértésre hivatkozással, továbbá az, akire a végzés rendelkezést
tartalmaz a rendelkezésre vonatkozó része ellen, a kérelmezõhöz történt
kézbesítéstõl számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet. A fellebbezést a
Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága bírálja el.

121
Amennyiben a végzést a fellebbezésre nyitva álló határidõn belül az arra
jogosultak nem támadják meg, akkor a végzés jogerõs. Ezzel a jogerõs végzéssel
a bíróság a céget a nyilvántartásba vételrõl értesíti.

22.3. A csõdeljárás

A csõdeljárás tulajdonképpen nem más, mint egyetemleges végrehajtás, amelyet

a jogszabály szerint (1991. IL. tv.) szerint vagy a cégek kérnek maguk ellen,
vagy egy cég egy másik ellen. A csõdeljárásnak van egyfajta mentõöv jellege,
amennyiben egy utolsó lehetõséget ad a csõdbejutott cég számára a talpra
állásra. Ennek feltétele, hogy az adós cég a hitelezõivel úgynevezett
csõdegyezséget kössön, és ennek jóváhagyását kérje a bíróságtól. A bírósághoz
ugyancsak be kell csatolni egy úgynevezett talpra állítási (stratégiai) tervet,
amely arra vonatkozik, hogy az adós cég - amennyiben hitelezõitõl bizalmat
kapott - miként képzeli el az adósság kiegyenlítését, az üzlet reorganizációját. A
csõdegyezséget követõ, úgynevezett moratórium idõtartama alatt a hitelezõk
igényüket nem érvényesíthetik.

22.4. A felszámolási eljárás

Az elõbb említett jogszabály szabályozza a felszámolási eljárást is. Felszámolást

kérelemre, fizetésképtelenség miatt, vagy a cég jogutód nélküli megszüntetése
miatt lehet kérni. Fizetésképtelenség miatt indult eljárás azzal ér véget, hogy a
bíróság megszünteti a gazdálkodó szervezetet, míg a jogutód nélküli megszûnés
esetében nem a bíróság, hanem a jogszabályban feljogosított szerv mondja ki a
cég megszûnését, a bíróság csupán az eljárás befejezésérõl dönt.
A felszámoláshoz hasonló, az úgynevezett végelszámolási eljárás, amely a cég
jogutód nélküli megszûnéséhez a cég kezdeményezése által vezet. A
végelszámoláshoz végelszámolót kell kijelölni, a Cégbíróságtól kérni kell a cég
törlését, zárómérleget kell készíteni, melyet a cég döntéshozó szerve fogad el,

122
majd az eljárás befejezõdését be kell jelenteni a Cégbíróságnak, amely a törlést
végzésben mondja ki.

22.5. A végrehajtási eljárás

A bíróságok és a jogvitát eldöntõ más szervek határozatait, továbbá egyes

okiratokon alapuló követeléseket bírósági végrehajtás útján kell végrehajtani.
A munkabérre és egyéb járandóságra, valamint a pénzintézetnél kezelt összegre
vezetett végrehajtás kérése esetén is a bírósági végrehajtás szabályai irányadók
még akkor is, ha a pénzkövetelést közigazgatási végrehajtás vagy közvetlen
végrehajtás útján hajtják be.
Aszerint, hogy a végrehajtás milyen jogra, vagy vagyontárgyra történik,
beszélhetünk ingó- és ingatlan-végrehajtásról, végrehajtás irányulhat továbbá
munkabérre és egyéb követelésre, vagy meghatározott cselekményre (pl. lakás
kiürítésére).
A végrehajtás -nem törvényszerûen bár-, de feltételezi (megengedi) bizonyos
kényszercselekmények alkalmazását.
Ennek megfelelõen állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre,
illetõleg az egyéb magatartásra kötelezett adós teljesítse a kötelezettségét.
Ez a kényszer – e törvény keretei között – elsõsorban az adós vagyoni jogait
korlátozhatja, sõt kivételesen az adós személyiségi jogait is érintheti.
Az adós személye elleni kényszercselekményt a végrehajtó intézkedése alapján
– a rendõrség végzi el. A rendõrség jogosult és köteles mindazokat a kényszerítõ
intézkedéseket megtenni, és kényszerítõ eszközöket alkalmazni, amelyek a
rendõrségrõl szóló jogszabályok szerint megtehetõk, illetõleg alkalmazhatók, és
az adott esetben a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek.

A végrehajtás szabályai magas szintû jogforrásban (1994. évi LIII. törvény a

bírósági végrehajtásról) kerültek megfogalmazásra. A törvény részletesen

123
foglakozik a végrehajtás eljárási kérdéseivel. Ezek közül mi itt csupán a
végrehajtás kérdésével foglalkozunk.
A végrehajtás foganatosításának megkezdésekor a bíróság, illetõleg a
végrehajtható okiratot kiállító más szerv a végrehajtható okiratot megküldi az
adós lakóhelye, illetõleg székhelye szerinti végrehajtónak és a végrehajtást
kérõnek.
Célszerûségi megfontolásból mondja ki a törvény, hogy az okiratot nem az adós
lakcímére, hanem a végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye szerinti
végrehajtóhoz kell eljuttatni, ha így kérte a végrehajtást kérõ, vagy ha az adós
lakcíme ismeretlen.
A jogszabály arra is kitér, hogy mi legyen az eljárás, ha az adós lakóhelyén,
illetõleg székhelyén nincs végrehajtás alá vonható vagyontárgy, vagy van ugyan,
de az a követelésre nem ad teljes fedezetet. Ilyenkor - a jogszabály szerint - a
végrehajtó a végrehajtható okirat (ítélet, meghagyás, stb.) másolatát – a foglalási
jegyzõkönyv másolatával és a szükséges tájékoztató adatokkal – az adós
lefoglalható vagyontárgyának helye szerinti végrehajtóhoz köteles továbbítani.
A bírósági végrehajtás csakúgy, mint minden más peren kívüli eljárás, fõ
szabály szerint illetékköteles. A végrehajtási eljárás általános illetéke a fizetési
meghagyás általános illetékéhez igazodik, és azt a hatályos illetékjogszabályok
tartalmazzák.

124
 A SPORT KÖZJOGA

1.1. A közigazgatás

Madarász Tibor meghatározását alapul véve a közigazgatás így definiálható: "a

közigazgatás a társadalom tagjainak és szervezeteinek az igazgatásra (külsõ
igazgatásra) szakosodott, elkülönült szervezete, amely hivatásos
tisztségviselõkbõl áll. Feladatait az államszervezet részeként állami közhatalom
(impérium) birtokában látja el. A közigazgatás rendeltetése a társadalom életére,
jövõjére ható állami döntések szakmai elõkészítése, részvétel a döntésekben és
fõként a döntések végrehajtása jogalkotással, a jogszabályok érvényesítésével és
egyéb igazgatási eszközökkel."1

1.2 A sportigazgatás

A közigazgatás funkcióit tekintve gazdasági-, mûvelõdésügyi-, népjóléti és

szociális igazgatási, továbbá belügyi-, valamint honvédelmi igazgatási
fõágazatokba sorolható. A sportigazgatást bizonyos értelemben a fenti funkciók
közteseként értelmezhetjük, hisz nem csak azok a közigazgatási
feladatcsoportok alkotják szabályozási körét, amelyek csak és kizárólag a
testnevelésre és a sportra vonatkoznak, hanem azok is amelyek azokkal
kapcsolatosak, de az egészséges életmód közvetítésére vagy esetleg annak
népszerûsítésére, vagy akár “csupán” az egészségügyi megelõzésre szolgálnak.

Madarász: Államigazgatás ? oldal

125
1.3 A testnevelés és a sport

Bár a válasz kézenfekvõnek tûnik, mégsem kerülhetjük meg a kérdést, mit is

értünk a sport és a testnevelés fogalma alatt. A sportlexikon megfogalmazása
szerint:
“Sport: Meghatározott szabályok szerint, idõtöltésként vagy versenyszerûen
folytatott testedzés. Keletkezését tekintve történelmi, megjelenését tekintve
szilárd társadalmi jelenség, valamennyi társadalmi formában a kultúra része.”2
“Testnevelés: Az egyén testi fejlõdésére gyakorolt tervszerû, nevelõ hatások
folyamata, meghatározott célok alapján. Ha a testgyakorlatok (a gyakorlás
folyamata) megfelelnek nevelési, képzési céloknak, és ha azokat
intézményekben programok (tantervek) keretében kötelezõen alkalmazzák, és ha
a testi képzés - elsõsorban a tanulóifjúság körében - tervszerû és rendszeres
jellegû, ebben az esetben már testnevelésrõl beszélhetünk.”3
Elfogadva Nagy József okfejtését, miszerint az iskolai testnevelés része a sport
egészének, annak egyik alrendszerét képezi4, a továbbiakban sporton értjük a
testnevelést is, és csak indokolt esetekben használjuk külön a testnevelés
kifejezést.

A magyar sportigazgatás története5

A XVII. század második felétõl, Mária Terézia 1779-ben kiadott Ratio

Educationis-ától kezdve számos jogszabály, rendelet született, melyek
elsõsorban az iskolai testnevelést, “testgyakorlást”, a múlt század hetvenes
éveitõl pedig már a sport társadalmi szervezeteinek, az “egyleteknek”
mûködését kívánták szabályozni. (13)

2
Sportlexikonmütyürke
3
a volt 11
4
a volt 12
5
kiemelés Avarkeszi-Kolláth- Nemes-Simonné-Tóth: jogi Ismeretek pp?-,? Old.

126
Vizsgálódásunkat az 1921. évi LIII. tc-kel kezdjük, mely a sportigazgatás elsõ
hosszabb távra érvényes, a maga idejében korszerû szabályozását adta. Az 1921.
évi LIII. tc. és a végrehajtására - meglehetõsen nagy késéssel - kiadott 1924. évi
9000. sz. VKM rendelet szabályozta az iskolai testnevelés, a férfiak iskola utáni
testnevelésének, a társadalmi alakulatok támogatásának kérdéseit (ez utóbbinál
feltételül szabva a “nemzeti irányú mûködést”).
Meghatározta a vallás- és közoktatásügyi miniszter feladatait, a községek,
városok, az 1000 fõnél nagyobb üzemek kötelességeit.
Elõírta testnevelési fõiskola felállítását és Nemzeti Stadion építését olimpia (!)
és más ünnepségek megrendezésére. E két feladatnál azonban maga a
törvénycikk jegyezte meg, hogy ezek megvalósítására csak az “állam
pénzügyeinek rendezése után” kerülhet sor.
A jogszabály a lóversenybõl befolyó bevételek egy részének az “esetleges”
költségvetési támogatással kiegészülõ összegét rendelte a sportszervezetek
támogatására.
Végül elrendelte az Országos Testnevelési Tanács, mint javaslattevõ, felügyelõ
és végrehajtó szerv felállítását.
1924. és 1930. között többször módosították és kiegészítették a testneveléssel és
a sporttal kapcsolatos jogszabályokat. Ezek a változtatások sokban érintették,
fejlesztették az Országos Testnevelési Tanács (OTT) feladatait, hatáskörét.
Az OTT tett javaslatot a társadalmi sportszervezeteknek az Országos
Testnevelési Alapból történõ támogatására. A vallás- és közoktatásügyi
miniszter az OTT útján gyakorolt felügyeletet a társadalmi szervezetek felett. Az
OTT véleményt és javaslatot tett a VKM-nek az iskolai testnevelés, az iskolát
elhagyó ifjúság testnevelése és a társadalmi testnevelés terén, megtilthatta
("nemzeti szempontból") a külföldi versenyen való részvételt.
1930-ban új szervezeti szabályzatot kapott az OTT, mely új jogosultságokat
határozott meg számára, pl. a sportegyesületek pénzkezelésének ellenõrzését és
fõfelügyeleti jogát, az állami költségvetésben a testnevelés céljaira fordítandó
összeg megtervezését.(14)

127
1941-ben a háborús helyzetnek megfelelõen centralizálták az irányítást.
Megszüntették az OTT-t és az Országos Testnevelési Alapot. Egy, a kormányzó
által kinevezett országos vezetõ irányította az ifjúság honvédelmi nevelését és a
testnevelést. Megszüntették a szövetségek és a sportegyesületek önállóságát.(15)

A II. világháború után elõször 1948-ban foglalkozott a jogalkotás a

sportigazgatás kérdéseivel, ezt követõen még tíz alkalommal módosították
jelentõsebb mértékben a központi sportirányítás szervezetét, míg 1992-ben
létrejött jelenlegi formájában az OTSH. Ezek a módosítások háromféle
megoldásban gondolkodtak. Az országos fõhatóság vagy önálló állami
szervként, vagy valamelyik minisztérium részeként, vagy társadalmi szervként
mûködött.

1948-ban a Vallás- és Közoktatási Minisztérium keretében jött létre az Országos

Sporthivatal (OSH) államtitkár vezetésével. Ennek volt véleményezõ és
tanácsadó testülete az OSTT. Az OSH 1951-ig mûködött.
Ezt követõen 1956-ban a forradalom leverése után szüntették meg az önálló
sporthatóságot, s az akkori centralizálási hullám keretében tették a mûvelõdési
tárca feladatává (1958-ig) a sportirányítást.
Végül 1989-tõl újból Országos Sporthivatal néven a Mûvelõdési és Közoktatási
Minisztérium részeként mûködött a hivatal 1991. végéig.

128
Önálló központi sportirányító szervek

1951-ben hozták létre a Minisztertanács mellett mûködõ Országos Testnevelési

és Sportbizottságot (OTSB). Ennek tevékenységét erõteljes centralizáció az
állami szerepvállalás túlhangsúlyozása jellemezte.
Hasonló szerepet töltött be az 1958-ban létrehozott Magyar Testnevelési és
Sporttanács (MTST) és hivatali szerve az MTSH. Az MTST 1963-ig mûködött.
1973-ban, az addigi társadalmasítási folyamat végén jött létre az Országos
Testnevelési és Sporthivatal, majd 1986-ban az ifjúsági feladatok
“odacsapásával” az Állami Ifjúsági és Sporthivatal (ÁISH), mely 1989-ig
mûködött.

A “társadalmasított” sportirányítás

1963-ban, mintegy a kádári konszolidáció lezárásaként társadalmi szervek az

élet több területén, így a sportban is átvették az állami szervek egyes funkcióit.
Társadalmasított formában jött létre a Magyar Testnevelési és Sportszövetség
(MTS), ám központosított közigazgatási feladatokat látott el. S bár 1968-tól már
szavakban mint sportegyesületek szövetsége mûködött, valójában azok
kényszertársulása volt. A “visszaállamosítás” 1973-ban következett be.

A területi és helyi szervek fejlõdése

Fõvárosi és megyei szinten, valamint a településeken 1951-tõl a tanácsrendszer

megszûnéséig tanácsi szervként mûködtek a sportigazgatás szervezetei (ez alól a
társadalmasított rendszer idõszaka volt csupán a kivétel, amikor az MTS
területi-helyi egységei látták el ezeket a feladatokat).
Ezen belül, azonban a történelmi, társadalmi változásoknak megfelelõen
rengeteg, néha szinte követhetetlen változás ment végbe a tanácsi kettõs
alárendeltségtõl az intézmény formáig.

129
A sportigazgatás struktúrája az 1996 évi sport törvény után

Az Országgyûlés, amikor a sportról törvényt (1996. évi LXIV. Törvény)

fogadott el, az egyetemes kultúra részeként ismerte el a sportot, deklarálta
kiemelkedõ jelentõségét
-az egészségmegõrzésben,
-a személyiség formálásában, és
-a közösségi magatartás kialakítása területén, különleges szerepét az ifjúság
fizikai és erkölcsi nevelésében – a sportról, a sport igazgatásáról, mûködtetésérõl

A sporttörvény
Jogszabályi háttere: - az Alkotmány,
- az Európai Sport Charta
- Szerzõdési háttere: különbözõ nemzetközi szerzõdések
A jogszabály részletes tárgyalása definitív jogi normák sorozatával indul.

A sporttörvény értelmezõ rendelkezései:

1. sporttevékenység: nem más, mint testedzés és szellemi gyakorlat. A definíciós
jogi norma azt is meghatározza, hogy miféle lehet a testedzés, szellemi
gyakorlat: Eszerint meghatározott szabályok szerint idõtöltésként, vagy
versenyszerûen végzett testedzés, szellemi gyakorlat tekintendõ
sporttevékenységnek, amely magában foglalja
〈 a szabadidõsport,
〈 a versenysport
〈 a diáksport mûvelését;

2. versenysport nem más, mint versenyrendszer keretében végzett

sporttevékenység. A norma utal arra, hogy milyen szervezetek hatáskörébe
tartozik a versenyszervezés: Azt látjuk, hogy a szervezés

130
〈 a sportszövetség,
〈 sportági szakszövetség hatásköre.

2. sportoló: a sporttevékenységet folytató természetes személy;

A sportoló kategória kétféle értelemben használatos:

〈 amatõr sportoló: aki a sporttevékenységet nem hivatásszerûen ,hanem csak

kedvtelésbõl végez azzal a céllal, hogy
! az egészségét megõrzése,
! szabadidejét hasznosan eltöltse.
Az amatõr sportolók mind a sportági szövetség, mind a szakszövetség versenyén
részt vehetnek.

〈 hivatásos sportoló: aki hivatásszerûen, szerzõdéses jogviszony keretében

folytat sporttevékenységet

3. sportszervezet: Sajátságos gyûjtõfogalom, alapvetõen sporttevékenység

folytatására létrehozott
- hagyományos sportegyesület
- - hagyományos sportszövetség (hagyományos alatt az egyesülési jogról szóló
1989. évi II. törvény alapján létrehozott sportegyesület és sportszövetség
értendõ)
Továbbá a sporttörvény alapján létesült vagy átalakult
! sportági szakszövetség,

! köztestület,
! az alapvetõen sporttevékenység folytatására, támogatására alapított
alapítvány,
! közalapítvány,

! közhasznú társaság,
! döntõen sporttevékenységet folytató gazdasági társaság.

131
A sport társadalmi kontroll alatt áll. Ezt biztosítja az úgynevezett Sporttanács
léte. Ez a tizenhárom fõs, a sport kiemelkedõ szakembereibõl álló Sporttanács a
sporttal kapcsolatos állami feladatok ellátásának társadalmi segítése,
összehangolása, a végrehajtás ellenõrzése céljából, a sportigazgatás társadalmi
jellegének erõsítése érdekében a mûködik.

A Sporttanács feladatai: A Sporttanács

〈 közremûködik a
- sportszervezetek támogatására szolgáló központi költségvetési
pénzeszközök elosztási elveinek, irányainak kidolgozásában,
〈 ellenõrzi a sportszervezetek támogatására szolgáló központi költségvetési
pénzeszközök felosztását;
〈 javaslatot tesz a sporttal kapcsolatos központi fejlesztési elvekre, irányokra,
programokra, részt vesz azok kidolgozásában;
〈 véleményezi a sportra vonatkozó állami döntések tervezeteit,
〈 kezdeményezi a sportra vonatkozó állami döntéseket önállóan vagy a
belügyminiszter útján.

132
A Sporttanács tagjai:

1. a Magyar Olimpiai Bizottság egy jelöltje

2. a Magyar Sportszövetség egy jelöltje
3. a Sportegyesületek Országos Szövetsége egy jelöltje
4. az Önkormányzati Szövetségek Tanácsának egy jelöltje
5. az ISM egy jelöltje
6. a belügyminisztérium egy jelöltje
7. a Magyar Diáksport Szövetség egy jelöltje
8. a Magyar Szabadidõsport Szövetség egy jelöltje
9. a Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szövetségének egy
jelöltje
10. a Magyar Természetbarát Szövetség egy jelöltje
11. a Magyar Egyetemi és Fõiskolai Sportszövetség egy jelöltje
12. a Sportlétesítmények Magyarországi Szövetségének egy jelöltje.
13 a Magyar Testnevelési Egyetem egy jelöltje, aki az egyetemi Tanács
határozata szerint a mindenkori rektor.

A Sporttanács tagjait az érdekelt szervezetek javaslatára a miniszterelnök kéri

fel négyéves idõtartamra. A tanács elnökét a testület tagjai maguk közül
választják ugyancsak négyéves idõtartamra.

Állami Feladatok

A várva várt sporttörvény az állami feladatok meghatározásával igyekszik

mindjárt a jogszabály elején garanciákat teremteni. Az állam mindenekelõtt

〈 meghatározza azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek a

szervezetszerû sporttevékenység gyakorlásához kellenek

133
〈 gondoskodik az
- óvodai, az
- iskolai és az
- egyéb intézményi testedzés feltételeinek biztosításáról;
- egyes sportszakember-képzési és
- egyes sportegészségügyi feladatokról
〈 támogatja a
- gyermeksportot
- ifjúsági sportot, a
- fogyatékosok sportját, az
- olimpiai mozgalmat és a
- versenysportot; és a
- versenysport központi céljait szolgáló létesítmények fenntartását-
- hazánk képviseletét a nemzetközi sporteseményeken;
- a sporttudomány fejlõdését;
- az olimpiai felkészülést;
〈 elõsegíti
-az egészséges életmód és
-a szabadidõsport népszerûsítését, feltételeinek megteremtését;
〈 mûködteti a sportinformatikai rendszert;
〈 gazdálkodik a tulajdonában lévõ sportcélú ingatlanokkal mint kincstári
vagyonnal;
〈 ellenõrzi a dopping rendelkezések betartását.

134
A) Az Ifjúsági és Sportminisztérium

Az Ifjúsági és Sportminisztérium (közismert betûszóval: ISM) a Kormány

irányítása alatt mûködõ önálló, miniszteriális szerv, élén a miniszter áll, aki
feladatkörében
〈 kidolgozza a sporttal kapcsolatos központi fejlesztési elveket, irányokat,
programok tervezeteit, kezdeményezi és elõkészíti a sportra vonatkozó állami
döntéseket;
〈 elõsegíti az egészséges életmód és a szabadidõsport népszerûsítését,
feltételeinek megteremtését;
〈 gyakorolja az e törvényben és egyéb jogszabályokban meghatározott
jogkörét, irányítja az ISM alá tartozó intézményeket;
〈 dönt a sportcélú központi állami pénzeszközök felosztásáról;
〈 ellátja a nemzetközi sportkapcsolatokkal összefüggõ állami feladatokat;
〈 elõsegíti a testnevelési és sporttevékenységet végzõ szervezetek
tevékenységének összehangolását, és együttmûködik e szervezetekkel;
〈 közremûködik a sporttal kapcsolatos tudományos kutatómunka
összehangolásában és fejlesztésében, a kutatási eredmények gyakorlati
hasznosításában;
〈 gondoskodik az érdekelt miniszterekkel és társadalmi szervezetekkel
együttmûködve a sportszakemberek képzésérõl és továbbképzésérõl;
〈 együttmûködik az érdekelt miniszterekkel a sportegészségüggyel, az iskolai
testneveléssel és a sporttal kapcsolatos feladatok meghatározásában;
〈 mûködteti a nemzeti válogatottak központi felkészítését szolgáló
létesítményeket;
〈 közhasznú társaságo(ka)t alapíthat a vagyonkezelése alá tartozó kincstári
vagyon kezelésére,
〈 szervezi a doppingkészítmények és módszerek tilalmának betartását,
ellenõrzését;
〈 kialakítja és mûködteti a sportinformatikai rendszert;
〈 ellenõrzi a sportcélú ingatlanok mûködtetését;

135
〈 együttmûködik a helyi önkormányzatokkal

Önkormányzati feladatok

B.) A területi ( megyei és a fõvárosi ) önkormányzatok sportszervezési feladatai

A területi önkormányzatok illetékességi területükön

〈 segítik
-a területi versenyrendszerek kialakítását,
-mûködtetését,
-sportrendezvények szervezését;
- diák-, szabadidõ- és versenysport, valamint természetjáró szervezetek
tevékenységét,
〈 közremûködnek a sportszakemberek alapfokú képzésében és
továbbképzésében;
〈 részt vesznek a nemzetközi testnevelési és sportkapcsolatokban;
〈 gondoskodnak – a sportági szakszövetségekkel együttmûködve – a
játékvezetõk, versenybírók, túravezetõk képzésérõl és továbbképzésérõl;
〈 biztosítják a diáksport, valamint a sportági szakszövetségek mûködésének
alapvetõ feltételeit;
〈 közremûködnek a diák-, szabadidõ- és versenysport, valamint a természetjáró
események lebonyolításában,
〈 szervezik a diák-, szabadidõ- és versenysport, valamint a természetjáró
eseményeket
〈 összeállítják és közreadják az éves megyei versenynaptárt és szabadidõsport-
naptárt;
〈 közremûködnek a mozgás gazdag életmóddal összefüggõ sporttudományos
felvilágosító tevékenység szervezésében;
〈 ellátják
- a hatáskörükbe utalt ellenõrzési,
- pénzügyi és
- gazdasági feladatokat;

136
 - az állami sportinformációs adatszolgáltatással összefüggõ területi
feladatokat;
〈 együttmûködnek az illetékességi területükön mûködõ állami, önkormányzati
testnevelési és sport szervekkel, iskolákkal, társadalmi szervezetekkel,
〈 meghatározzák a helyi testnevelési és sportfejlesztési célkitûzéseket és
feladatokat;
〈 támogatják a testnevelési-, és sport szervezeteket;
〈 fenntartják és mûködtetik a tulajdonukban álló sport-létesítményeket;
〈 együttmûködnek az illetékességi területükön tevékenykedõ testnevelési és
sportszervezetekkel.

C.) A helyi önkormányzatok természetesen csupán a mûködési területükön

látják el a feladataikat, így különösen

〈 meghatározzák a helyi testnevelési és sportfejlesztési célkitûzéseket és

feladatokat;
〈 támogatják a testnevelési-, és sport szervezeteket;
〈 fenntartják és mûködtetik a tulajdonukban álló sport-létesítményeket;
〈 együttmûködnek az illetékességi területükön tevékenykedõ testnevelési és
sportszervezetekkel.

A Magyar Olimpiai Bizottság

A Magyar Olimpiai Bizottság (közismert betûszóval: MOB) önkormányzati

elven szervezett, jogi személyként mûködõ köztestület. A köztestület
önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkezõ olyan szervezet,
amelynek létrehozását törvény rendeli el (a tárgyban nyilván a sportról szóló
1996. évi LXIV: tv). A köztestület a tagságához, illetõleg a tagsága által végzett
tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestület jogi személy. A
MOB, úgy is, mint köztestület közfeladatai ellátásához szükséges – törvényben

137
meghatározott – és garantált jogosítványokkal rendelkezik, és ezeket
önigazgatása útján érvényesíti. A köztestületre – ha törvény eltérõen nem
rendelkezik – az egyesületre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen
alkalmazni. Tekintettel arra, hogy az egyesület alapvetõen gazdasági célú
tevékenységet nem folytathat, nyilván a köztestület - így a MOB - ilyen
tevékenysége is csak másodlagos lehet.

A MOB feladatai:

〈 a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (közismert betûszóval : NOB)

alapszabályában és szabályaiban a nemzeti olimpiai bizottságok számára
meghatározott feladatok ellátása és az azokban meghatározott célkitûzések
megvalósítása;
〈 a szakszövetségekkel együttmûködve a sportolók olimpiai játékokon való
részvételének elõkészítése és segítése, a sportágak és a sportolók nevezése az
olimpiai játékokra;
〈 a sportmozgalomban ható káros jelenségek – elsõsorban a meg nem engedett
teljesítményfokozó szerek, készítmények és módszerek alkalmazása – elleni
fellépés a NOB szabályait és elveit figyelembe véve;
〈 az olimpiai játékok jelképeinek védelmezése az olimpiai mozgalom
érdekében;
〈 a sportoló ifjúság testi, erkölcsi és kulturális nevelésének segítése, jellemének
fejlesztése, egészségének megszilárdítása, érdekeinek képviselete és védelme.

A MOB kizárólagosan jogosult

〈 a sportágak és a sportolók nevezésére az olimpiai játékokra;

〈 az olimpiai zászló, jelvény, jelmondat, valamint az "olimpia" és az "olimpiai"
elnevezés kereskedelmi célú használatára és használatának feltételekhez
köthetõ engedélyezésére, a NOB elõírásaival összhangban;

138
〈 az "olimpiai" elnevezésnek és az olimpiai jelvénynek sportcélra, vagy ezzel
összefüggõ egyéb célra való felhasználásának engedélyezésére.
A MOB tagja kizárólag magyar állampolgár lehet.

A MOB mûködése: A MOB legfelsõbb szerve a közgyûlés, mely a tagok

összességébõl áll. A közgyûlést szükség szerint, de évenként legalább egyszer
össze kell hívni. A közgyûlést össze kell hívni akkor is, ha azt a törvényességi
felügyelet gyakorlója elrendeli, illetõleg a tagok egyharmada az ok és a cél
megjelölésével kezdeményezi.
A MOB tagjai sorában az alapszabályában rögzített helyet kell biztosítani az
olimpiai sportágak szakszövetségei képviselõinek úgy, hogy a képviseleti
arányuk a közgyûlésben meghaladja a tagok számának több mint a felét.
A MOB szervezetét és mûködésének részletes szabályait – a NOB szabályainak
és e törvény rendelkezéseinek figyelembevételével – a közgyûlés által elfogadott
alapszabálya határozza meg.

A sportági szakszövetségek

A sporttörvény újdonsága, hogy sportági szakszövetségek köztestületként

mûködhetnek. A mûködésnek az alábbi négy együttes feltételét szabja meg a
törvény:
1. a sportág nemzetközi szövetsége a Nemzetközi Sportszövetségek
Szövetségének (AGFIS) tagja vagy a NOB által elismert sportágak között
szerepel;
2. legalább a sportágában tevékenykedõ két jogi személy tagja van, továbbá a
versenyrendszerben rendszeresen részt vevõ ötven fõ nyilvántartott
sportolóval rendelkezik;
3. legalább három éven keresztül folyamatosan mûködtetett országos jellegû
bajnoki versenyrendszert; és
4. rendelkezik a jogszabályban vagy alapszabályában elõírt szabályzatokkal.

139
A jogszabály hatálybalépésekor türelmi idõt állapított meg a jogalkotó, és azt is
kinyilvánította, hogy sportáganként csak egy szakszövetség mûködhet. Az is a
jogalkotói toleranciát jellemzi, hogy deklarálta, hogy az olimpiai sportágak
szakszövetségeinél nem kell feltétlenül 50 fõs nyilvántartott sportolóval
rendelkeznie az átalakulás elõtt álló szervezetnek és azt sem kell vizsgálni, hogy
mûködtetett -e legalább három éven keresztül folyamatosan országos jellegû
bajnoki versenyrendszert, avagy sem. Újdonság viszont, hogy az átalakulás után
a feltételeknek megfelelõ sportszervezeteket szakszövetségként az ISM, nem
pedig a bíróság veszi nyilvántartásba. A jogfolytonosság követelményének úgy
igyekszik megfelelni, hogy a nyilvántartásba vett szakszövetség a sportszervezet
általános jogutódjának tekintendõ.
A szakszövetségnek hasonlóan a korábbi hagyományos struktúrához az
alapszabályban meghatározottak szerint közvetlenül vagy a területi szövetség
útján tagja lehet minden, az adott sportágban sporttevékenységet folytató
magánszemély vagy jogi személyiséggel rendelkezõ szervezet. A szakszövetség
taglétszámában azonban a magánszemélyek aránya nem érheti el a teljes
taglétszám felét. A szakszövetségbe való felvétel nem tagadható meg, ha a
kérelmezõ a szakszövetség alapszabályát magára nézve kötelezõen elfogadja,
kivéve természetesen, ha a kérelm ezõ magánszemély felvétele által a
magánszemélyek aránya meghaladná a jogszabály által engedélyezett kötelezõ
létszámarányt.

A szakszövetség feladatai

A szakszövetség a sportágában kizárólagosan jogosult

〈 megállapítani a verseny-, a játék-, az igazolási és az átigazolási
(nyilvántartási), valamint a fegyelmi szabályokat;
〈 meghatározni a hazai és a nemzetközi versenynaptárt;
〈 kialakítani és annak alapján szervezni a versenyrendszerét, a Nemzeti
(Magyar, Országos) Bajnokságot és a Magyar (Köztársasági) Kupa
versenysorozatot;

140
〈 mûködtetni a válogatott kereteket és általuk képviselni a Magyar
Köztársaságot a nemzetközi sporteseményeken;
〈 megadni vagy megtagadni a nemzetközi szövetségek által megkívánt
versenyzési hozzájárulást a sportolók külföldi versenyzéséhez;
〈 képviselni a Magyar Köztársaságot a sportág nemzetközi szervezetében;
〈 az általa szervezett, illetõleg rendezett sporteseményekkel kapcsolatos
vagyoni értékû jogok hasznosítására.
〈 meghatározza a fejlesztési célokat és gondoskodik megvalósításukról;
〈 gondoskodik a játékvezetõk, versenybírók képzésérõl, továbbképzésérõl és
minõsítésérõl;
〈 gondoskodik a sportolók nyilvántartásáról, versenyzési engedélyük
megadásáról és minõsítésérõl, továbbá fegyelmi jogkört gyakorol;
〈 fellép a sportmozgalomban ható káros jelenségek – elsõsorban a meg nem
engedett teljesítményfokozó szerek, készítmények és módszerek alkalmazása
– ellen;
〈 engedélyezi tagjai számára a hazai és a nemzetközi versenynaptár alapján a
hazai és a nemzetközi sportesemények megrendezését, illetõleg az azokon
való részvételt;
〈 ellátja a nemzetközi sportszövetségek által meghatározott egyéb feladatokat;
〈 meghatározza a sportesemények megrendezésének, valamint a
sportlétesítmények sportszakmai feltételeit;
〈 közremûködik a sportszakemberek képzésében és továbbképzésében;
〈 versenyeket és sportrendezvényeket szervez, illetve a tagjai számára ilyen
események szervezését engedélyezi;
〈 ellátja az alapszabályban meghatározott egyéb feladatokat.
〈 alapszabályában rögzített, jogi személyiségû területi és helyi szakszövetséget
hozhat létre.

A szakszövetség szervezete és mûködése

141
A szakszövetség alapszabályában rendelkezni kell a szervezet nevérõl,
mûködésének céljáról, székhelyérõl és a szervezeti összetételrõl. Az
alapszabálynak biztosítania kell a szakszövetség demokratikus, önkormányzati
elven alapuló mûködését, a tagok jogainak érvényesülését és kötelességeinek
teljesítését. A szakszövetség elnevezésében használhatja a "magyar"
megjelölést. Ügyintézõ és képviseleti szervének az a magyar állampolgár,
illetõleg bevándorlási engedéllyel rendelkezõ nem magyar állampolgár lehet a
tagja, akit a bíróság nem tiltott el a közügyek gyakorlásától. A szakszövetség
tagja – amennyiben eleget tesz az alapszabályban meghatározott
kötelezettségeinek – részt vehet a szakszövetség tevékenységében és
rendezvényein, közvetlenül vagy képviselõje útján választhat és választható a
szakszövetség szerveibe. A szakszövetség legfelsõbb szerve a tagok
összességébõl álló közgyûlés.
A szakszövetség ügyintézõ és képviseleti szerveit legalább kettõ, de legfeljebb
négy évi idõtartamra – az alapszabály eltérõ rendelkezése hiányában – titkos
szavazással kell megválasztani. Az ügyintézõ és a képviseleti szervek tagjai
újraválaszthatók.
A közgyûlést szükség szerint, de legalább évente kell összehívni. A közgyûlést
össze kell hívni akkor is, ha azt a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv
elrendeli, illetõleg, ha a tagok legalább egyharmada az ok és a cél
megjelölésével azt kezdeményezi.
A közgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:
〈 az alapszabály elfogadása és módosítása;
〈 az ügyintézõ szerv szakmai és pénzügyi éves beszámolója, költségvetése és a
mérleg elfogadása;
〈 az ügyintézõ és képviseleti szerveinek megválasztása, visszahívása;
〈 döntés mindazokban az ügyekben, amelyeket az alapszabály a közgyûlés
kizárólagos hatáskörébe utal.
A közgyûlés az éves költségvetés meghatározását az ügyintézõ szerv
hatáskörébe utalhatja.

142
A szakszövetség a tartozásaiért saját vagyonával felel. A szakszövetség tagja – a
tagdíj megfizetésén túl – a szakszövetség tartozásaiért saját vagyonával nem
felel.
A szakszövetség vagyona elsõsorban a tagok által fizetett díjakból,
felajánlásokból, a központi költségvetési, a helyi önkormányzati és az
alapítványi támogatásból, valamint a szakszövetség vállalkozási
tevékenységébõl képzõdik.
A szakszövetség részére központi költségvetési támogatás, valamint
közalapítványi támogatás adható, feltéve, hogy az illetõ szakszövetség elszámolt
az elõzõ évben kapott támogatással, és nincs lejárt köztartozása. A gyakorlat
sajnos az, hogy meglehetõsen sok sportszervezet tartozik közadókkal, vámokkal,
vagy társadalombiztosítási járulékkal, forgóalapok híján éppen csak vegetál és
kénytelen a felhalmozott köztartozását maga elõtt görgetni. (Az eladósodott
sportszervezetek a sport törvény hatálybalépésekor fennálló személyi
jövedelemadó tartozásukat törvényi felhatalmazás alapján 3 év alatt részletekben
törleszthetik.) Emiatt a jogszabály lehetõvé teszi, hogy központi költségvetési
támogatást, valamint közalapítványi támogatást kaphasson az a sportági
szakszövetség is, amely hatvan napnál nem régebbi igazolással valószínûsíti azt,
hogy köztartozását folyamatosan teljesíti az elõre meghatározott törlesztõ
részletekkel. Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalnak, a Vám- és
Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága, v alamint az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár területileg illetékes fõvárosi vagy megyei szervezete
kintlevõségei behajtása érdekében a gyakorlat szerint hajlamos a
megállapodásokra. Ez (a modus vivendi) mindkét fél érdeke.

A szakszövetség kizárólag olyan vállalkozást alapíthat, olyan vállalkozásban

vehet részt, vagy olyan vállalkozást végezhet, amelynek alapján a felelõssége
nem haladja meg vagyonának mértékét. A szakszövetség megszûnése esetén a
vagyon a hitelezõk kielégítése után állami tulajdonba kerül, és azt sportcélokra
kell fordítani. A közgyûlés ettõl eltérõen nem rendelkezhet. A vagyon
felhasználásáról a nyilvánosságot az ISM tájékoztatja.

143
A szakszövetségek törvényességi felügyelete

A szakszövetségek felett az ISM gyakorolja a törvényességi felügyeletet. Ennek

keretében ellenõrzi, hogy a szakszövetség alapszabálya és egyéb szabályzatai
megfelelnek-e a jogszabályoknak és azt, hogy a szakszövetség szervezete,
mûködése, döntéshozatali eljárása, határozatai nem sértenek-e jogszabályokat,
az alapszabályt vagy egyéb szabályzatokat.
Az Ifjúsági és Sportminiszter a jogszabály, a szakszövetség alapszabálya, egyéb
szabályzatai megsértése (a továbbiakban: jogszabálysértés) esetén – határidõ
kitûzésével – felhívja a szakszövetséget a jogszabálysértés megszüntetésére.
A szakszövetség a felhívásban foglaltakat megvizsgálja és a megadott határidõn
belül, az annak alapján tett intézkedésrõl vagy egyet nem értésérõl az Ifjúsági és
Sportminisztert tájékoztatja.
Ha a megadott határidõn belül intézkedés nem történt, az Ifjúsági és
Sportminiszter:
〈 a szakszövetség határozata ellen keresettel fordulhat a Fõvárosi Bírósághoz;
〈 a verseny, a játék, az igazolási és az átigazolási (nyilvántartási), valamint a
fegyelmi szabályzatok alapján, továbbá a 16. § (2) bekezdésének c) pontjában
meghatározott ügyekben a szakszövetség határozatát megsemmisítheti és új
eljárás lefolytatását rendelheti el;
〈 a jogszabálysértés megszüntetése érdekében összehívhatja a szakszövetség
közgyûlését;
〈 ismételt vagy súlyos jogszabálysértés esetén a szakszövetség, vagy egyes
szerveinek, tisztségviselõinek mûködését felfüggesztheti. Ha a törvényességi
felügyelet gyakorlója a szakszövetség mûködését felfüggesztette, egyidejûleg
felügyelõ biztost rendel ki a jogszabálysértés megszüntetésére és a törvényes
mûködés helyreállítására.

A sport közalapítványok

144
A sporttörvény felhatalmazása alapján a Kormány létrehozta a Gerevich Aladár
Nemzeti Sport Közalapítványt (NSKA), amelynek feladata az olimpiai
mozgalom, a versenysport, valamint az utánpótlás-nevelés állami finanszírozása;
valamint Wesselényi Miklós Nemzeti Ifjúsági és Szabadidõsport az Egészséges
Életmódért Közalapítvánnyá (a továbbiakban: NISZKA), amelynek feladata a
gyermek-, ifjúsági és szabadidõsport, valamint a fogyatékosok sportjának
támogatása.
Az NSKA kuratóriuma kilenc fõbõl áll, tagjait az ifjúsági és sportminiszter, a
MOB, a Magyar Sportszövetség, a Sportegyesületek Országos Szövetsége, az
Önkormányzati Szövetségek Tanácsa, a Magyar Egyetemi és Fõiskolai
Sportszövetség és a Magyar Diáksport Szövetség javaslata alapján a
miniszterelnök kéri fel a sportélet kiemelkedõ személyiségei közül.
A NISZKA kuratóriuma kilenc fõbõl áll, tagjait a népjóléti miniszter, a Nemzeti
Egészségvédelmi Intézet, az Országos Egészségbiztosítási Önkormányzat, a
Magyar Természetbarát Szövetség, a Magyar Szabadidõsport Szövetség, a
Magyar Diáksport Szövetség, az Önkormányzati Szövetségek Tanácsa és a
fogyatékosok érdekvédelmi szervezeteinek javaslata alapján a miniszterelnök
kéri fel a sportélet kiemelkedõ személyiségei közül. Ugyanaz a személy
egyidejûleg nem lehet tagja mindkét kuratóriumnak. A kuratórium
megbízatásának idõtartama öt év. A kuratórium határozatát egyszerû
szótöbbséggel hozza meg, minden tagnak egy szavazata van,
szavazategyenlõség esetén az elnök szavazata dönt. A kuratórium csak akkor
határozatképes, ha tagjainak több mint a fele jelen van az ülésen.
A kuratórium tevékenységét három fõbõl álló felügyelõ bizottság ellenõrzi,
tagjai az Országgyûlés illetékes bizottsága által kijelölt személyek.
A kuratórium tagja –a 29. § (4) bekezdésében meghatározott
összeférhetetlenségi okon túl – tisztsége idõtartama alatt nem lehet a Sporttanács
tagja. Az állam a nyugdíjas olimpiai és világbajnoki érmes sportolók, valamint a
sportszakemberek megbecsülése céljából külön közalapítványon keresztül nyújt
támogatást.
A legújabb elképzelések szerint a sport és sporttevékenység minél magasabb
szintû, hatékonyabb támogatása céljából a közeljövõben összevonják a két

145
közalapítványt, a Sporttörvény következõ módosítása már tartalmazza az erre
vonatkozó elképzeléseket.

Sportcélokat szolgáló pénzeszközök megosztása

Központi költségvetési és közalapítványi támogatásban az a sportszervezet

részesülhet, amely elszámolt az elõzõ évben kapott támogatással, és nincs lejárt
köztartozása, illetve köztartozását folyamatosan az elõre meghatározott törlesztõ
részlettel teljesíti, és ezt a tényt az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal, a
Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága, valamint az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár területileg illetékes fõvárosi vagy megyei szervezete
által hatvan napnál nem régebben kiállított közokirattal igazolja.
Központi költségvetési és közalapítványi támogatás kizárólag a szervezet saját
forrásának ismeretében nyújtható. A támogatás iránti kérelméhez, pályázatához
mellékelni kell az elõzõ évi beszámolót és a támogatás tárgyára vonatkozó
pénzügyi tervet, amely nem tartalmazhat hiányt. A sportszervezet köteles éves
pénzügyi tervet készíteni, megtervezni az állami kötelezettségek fedezetét, mely
összeg más célra nem használható fel.
A támogatás folyósítása azonnali hatállyal felfüggeszthetõ, ha a sportszervezet
〈 a támogatás igénylésekor lényeges körülményrõl, tényrõl valótlan vagy
hamis adatot szolgáltatott, vagy
〈 a támogatást a megjelölt céltól eltérõen használja vagy használta fel, vagy
〈 a köztartozása lejárt.

A sportcélú ingatlanok értékesítésébõl származó bevétel elsõsorban a

sportszervezetek adótartozásának részletfizetésére fordítható, ezt követõen
sportlétesítmények fenntartására, korszerûsítésére és létesítésére használható fel.
A központi költségvetési források kiegészítése az olimpiai mozgalom, a
versenysport, valamint az utánpótlás nevelés állami feladatainak ellátására
közalapítványi úton történik.

146
A sportközalapítványok bevételi forrásai:
a) a Kormány által biztosított egyszeri induló vagyon és hozadéka,
b) az éves költségvetési törvényben jóváhagyott támogatás,
c) a totó játékadójának 100%-a,
d) támogatói befizetések,
e) adományok,
f) magánszemélyek hozzájárulásai.

A kuratórium a forrásokat a következõk szerint használhatja fel:

a) általa kialakított pontrendszeren alapuló normatív támogatás;
b) cél és címzett támogatás;
c) pályázati rendszeren alapuló feladatfinanszírozás;
d) magánszemélyek számára nyújtott sportösztöndíjak;
e) közalapítvány mûködési kiadásai.
A sport közalapítványi támogatást – a magánszemélyek számára nyújtott
sportösztöndíjak kivételével – csak sportszervezet számára nyújthat. A gyermek-
, ifjúsági és szabadidõsport, valamint a fogyatékosok sportjának támogatása
szintén közalapítványi úton történik.

A Wesselényi közalapítvány bevételi forrásai:

a) a Kormány által biztosított egyszeri induló vagyon és hozadéka,
b) az éves költségvetési törvényben jóváhagyott támogatás,
c) a sorsolásos játékok játékadójának 12%-a,
d) önkormányzatok hozzájárulásai,
e) adományok,
f) támogatói befizetések,
g) magánszemélyek hozzájárulásai.
A NISZKA normatív és pályázati úton nyújthat támogatást.

147
 III. Fejezet

MUNKAJOG

1. A munkajog fogalma

A munkajog jogszabály összesség, mégpedig rendszerezett jogszabály összesség

tárgyi értelemben. Alanyi értelemben jogviszony összesség, ami azt jelenti, hogy
meghatározott ismérvek szerint rendszerezett jogilag releváns társadalmi
viszonyok összessége.

2. A munkajog tárgya

Mind minden jogág elkülönítendõ a jogág hátterét adó tudományágtól. Ennek

megfelelõen a munkajogi diszciplína is elkülönül a tételes munkajogtól. Ezen a
helyen nem feladatunk, hogy a munkajognak, mind tudományágnak a
matériájával foglalkozzunk, sokkal inkább a munka joga.
Ennek alapján a munkajog tárgyát úgy adhatjuk meg, hogy a munkaviszony,
vezetési viszonyok és elosztási viszonyok meghatározott körének szubsztrátuma.

2. 1. A munkajogviszony

Az úgynevezett munkaviszony formáljogi értelemben jogviszony, mégpedig a

munkavégzõ és a munkáltató közötti jogviszony, a munkáltató az, akinek az
irányítása alatt kell a munkát végezni. Munkajogviszony azonban az is, ha az
autonóm struktúrában levõ munkavállalók oldaláról közelítjük meg a kérdést, pl.
az együttmûködési kötelezettség a munkavállalók között.

148
2.2. Vezetési (szervezeti) viszony

Vezetési viszonyról akkor beszélünk, ha két szervezet vagy személy közül az

egyik a másikra kötelezõ érvényû döntéseket hozhat, ha a fölérendelt az
alárendeltnek utasításokat adhat.
A munkaszervezet munkáltató és munkavállalók koordinált közössége. A
munkaszervezet feltételezi a munkaszervezést, a szervezésben nem csupán a
szervezet létrehozására, megfelelõ tagolására és a szervezeti egységek
tevékenység koordinálására van szükség, de az ehhez szükséges feltételek
megteremtésére is. Ezen feltételek megteremtésének tudománya külön tantárgy
vizsgálódási körébe tartozik. Ami a munkajoggal ebbõl összefügg, az mindössze
abban rejlik, hogy a szervezés optimális mûködése céljából történik, és
munkajogi intézmények által is szankcionált.

2.3. Elosztási viszony

A munkajog tárgya a munkajogviszonyban végzett munka (szolgáltatás)

ellenszolgáltatása, a munkabér, illetmény. Ugyancsak tárgya a munkajognak a
kiemelkedõ teljesítmény külön elismerése (a jutalom, a prémium, más egyéb
juttatások). Nem sorolhatjuk ide az úgynevezett hozadék jellegû jövedelmeket,
hiszen a munkajog csak a termelési eszközökkel nem rendelkezõ személy
díjazás ellenében történõ munkavégzésével kapcsolatos jogviszonyokkal
foglalkozik.
Amennyiben hozadék jellegû jövedelmekrõl van szó, úgy a szabályozás már
nem a munkajog, hanem a polgárjog körébe tartozik. Ezen a ponton mutatunk rá
a munkajognak a polgári joggal való határfelületére is.

3. Jogági kapcsolatok

149
3.1. Kapcsolat a polgári joggal

A polgárjogban a munkavégzés néhány tevési szolgáltatásban testesül meg,

gondoljunk pl. a megbízásra, vagy a vállalkozásra, amely ugyanúgy munka
jellegû tevékenység, de lényeges különbség a munkaviszony és a megbízás
között, hogy az egyik fél a másiknak a rendelkezésére kell, hogy álljon, avagy
sem; az egyik fél a másikat irányíthatja, avagy sem, hogy a munkavégzéshez
szükséges tárgyakat vagy eszközöket melyik fél szolgáltatja stb. A polgári jogi
(megbízási) jogviszonyokban a munkavégzõnek nagyfokú önállósága van, a
munkajogviszonyban ez kevésbé figyelhetõ meg.
A vállalkozást illetõen a Polgári Törvénykönyv, mint eredménykötelemrõl tesz
említést, a vállalkozó nem hivatkozhat arra, hogy gondos eljárása ellenére az
eredményt nem tudta megvalósítani. A megbízásnál viszont csak a jó gazda
gondosságát kérhetjük számon a megbízótól. A polgári jogi vállalkozó mégsem
munkaviszonyban végzi tevékenységét, hiszen a jogosult a vállalkozónak nem
igazán adhat utasítást, maximum az elképzeléseit vázolhatja fel.
Párhuzamot lehetne vonni a bérlet, az adásvételi vagy más egyéb kötelmek
kategóriájával is. Nyilvánvaló a munkaerõ “bérletérõl-bérbeadásáról”,
adásvételérõl lehetne szót ejteni, de ezek elméleti jellegû okfejtések.

3.2. Kapcsolat a közigazgatási joggal

Ami a legszembetûnõbb határfelület az a közszolgálati jogviszonyban testesül

meg (közalkalmazotti és köztisztviselõi jogviszony) az elhatárolást a
címzettségben foghatjuk meg leginkább; a közigazgatási szervek kifelé ható
aktusai közigazgatási jogviszonyt teremtenek (állami szervek egymás közötti,
vagy állami szervek és természetes személyek közötti alá-, fölérendeltségi
viszonyai) pl. területi közigazgatási szerv a hatáskörébe és illetékességébe
tartozó közigazgatási ügyben a helyi közigazgatási szervnek utasításokat adhat.

150
Az közigazgatási szervek vezetõi és a közigazgatási szervek alkalmazottai
között a munkajog tárgyát képezõ jogviszonyok figyelhetõk meg. Például a
közigazgatási szerv vezetõje a szerv alkalmazottjával szemben munkajogi
szankciókat alkalmazhat a nem megfelelõ munkavégzés esetén.
Összefoglalva tehát a munkajog és a közigazgatás kapcsolatát illetõen azt
mondhatjuk, hogy a közigazgatási jogviszonyban a hatósági igazgatás, míg a
munka jogviszonyban a szerzõdéshez alakuló vezetési viszonyok a jellemzõk.
Sokan kapcsolatot látnak a munkajog és az közigazgatás között amiatt, hogy
hasonlónak látszó, “bírság jellegû” szankciók vannak mindkét jogágban, pl.
fegyelmi felelõsségre vonás, a közalkalmazotti és köztisztviselõi (munka)
jogban, illetõleg szabálysértési szankciók a közigazgatási jogban. A
megnyugtató elhatárolás itt is a szerzõdéses megalapozás.
A munkajogtól idegen fegyelmi felelõsségre vonást a Munkatörvény nem is
ismeri, a közalkalmazotti és köztisztviselõi törvények mégis fenntartják ezt a
jogot a munkáltatóknak. Ennek a jogpolitikai oka valószínûleg abban keresendõ,
hogy míg a versenyszférában zömmel árujellegûek a viszonyok, úgy a
közszolgálati munkajogviszonyban az állam tekintélye az “áru”.
A munkajognak egyéb jogágakkal való interdiszciplináris kapcsolatainak
vizsgálata meghaladná a jegyzet céljait.

4. A munkajogi szabályok történelmi fejlõdése

Amint azt jegyzetünk elején tárgyaltuk, a jog a társadalom gazdasági alapja által
meghatározott kategória. A gazdasági meghatározottság a munkajogi
szabályozás elején a szerzõdési szabadság talaján állott, késõbb az állam egyre
inkább beavatkozott, majd a fejlõdés oda vezetett, hogy az állam kezdte diktálni
a feltételeket.
Anélkül, hogy a történelmi elemzés magas igényével lépnénk fel, néhány
mondatban szükségesnek látszik a munkajogi szabályok kialakulásának
fejlõdéstörténetét bemutatni.

151
Az õsközösségi társadalmakban a legrátermettebb ember vezette a vadászatot és
a vezetõválasztás egyetlen kritériuma a fizikai erõ, ügyesség volt. Utasításait a
végrehajtó hordatagok csak azért hajtották végre, mert bíztak erejében,
ügyességében. A kölcsönös érdekek összhangja elõbb szokásokká, késõbb
íratlan, de annál inkább kötelezõ szokásjogi rangra emelte a hordán belüli
munkamegosztást.
A társadalmi munkamegosztás kialakította a társadalmi rétegzõdést. A folyamat
eredményeként alakult ki a rabszolgatartó társadalom, amely társadalom
alapvetõ koncepciója volt, hogy a rabszolga, mint beszélõ szerszám semmiképp
sem lehet munkajogviszony alanya. Annál inkább tárgya volt a
tulajdonjogviszonynak. A már említett társadalmi rétegzõdésbõl azonban az is
következik, hogy a rabszolgatartó és a rabszolga között kialakult egy sajátos
érdekközvetítõ réteg, amely már valóban megjelenhetett a munkajogviszonyban,
mint alany. Abban az esetben, hogyha a rabszolgák munkavégzéséért felelõ
“intézõ” maga is rabszolga volt. Úgy természetesen ez is csak polgári jogi
jogviszony lehetett, hiszen a rabszolgatartó és a rabszolga között a tulajdonos és
a dolog (áru) viszonya volt, a tulajdonos a dolgával minden jogkövetkezmény
nélkül rendelkezhetett, akár meg is ölhette, és ezért semminemû munkajogi
szankciótól nem kellett tartania. Ha felszabadított, ún. libertinus volt -
meglehetõsen ritkán - a rabszolgák munkavezetõje, akkor közte és a
rabszolgatartó között valamiféle laza elszámolási jogviszony alakult ki, ami
azonban még mindig igen messze van a munkajogviszonytól.
A feudalizmusban a munkavégzõ már nem csupán jogtárgy, bizonyos
vonatkozásban jogviszony alanyává lép elõ. Alanya lehet például az
adójogviszonynak, amennyiben adót fizet földesurának, és bár erre az állam
semminemû garanciát központilag nem vállal, adókötelezettségének teljesítése
után bizonyos jogokat szerezhet. Ezek a jogok kezdetben elég formálisak,
jószerivel csak a jobbágy életfenntartását teszik lehetõvé (megmûvelheti ura
földjét, és a termésbõl elsajátíthat annyit amennyi puszta létfenntartásához
szükséges, kereskedelmet azonban nem folytathat). Ezek a formális
“jobbágyjogok” valójában csak a feudális társadalmi gazdasági alakulat
mûködési feltételéül szolgáltak. A jobbágy helyzete alig különbözött a

152
rabszolgáétól, röghöz kötöttsége révén nem hagyhatta el “munkahelyét”, mégis
azonban kötelmek alanya lehetett: rendelkezésre állási és általános
ellenõrzéstûrési kötelezettsége volt.
Ennyiben azonban máris fejlõdés a rabszolgatartó társadalomhoz képest, mert a
rabszolgát még csak jogszabályban sem kötelezték a munkavégzésre, a
rabszolgának ez a kötelezettsége annyira természetes volt, mint a kalapács, vagy
az eke “munkavégzési kötelezettsége”.
Igazából csak a kapitalista társadalmakban alakulhatott ki munkajogi
szabályozás, hiszen minden azt megelõzõ társadalmi gazdasági alakulatban
csupán a tulajdonjog szabályozása volt a központi kérdés.
A kapitalista társadalom munkajogi fejlõdése a céhszervezetek kialakulásával
vette kezdetét. Ezek ugyan még nem voltak önálló munkaszervezetek, hanem
afféle önvédelmi jellegû szakmai szervezetek, amelyek jogi értelemben
sajátságos jogviszony komplexumnak minõsültek: a céh hordozta részint a
tanulói jogviszony elemeit, a családjogi jogviszony elemeit és bizonyos polgári
jogi elemeket is. A céh meghatározta azokat a szabályokat, amelyek alapján az
inas a mester családjánál dolgozhatott, meghatározta az inas évek számát
csakúgy, mint a mesterré válás lehetõségét, megakadályozta az inasok
szembeszegülését a mesterrel, amely folyamat végül is oda vezetett, hogy a
mester “munkaadóvá”, az inas “alkalmazottá” vált. A céh jogviszonyában
azonban az inasnak szinte csak kötelmei voltak. Mégis fejlõdésként értékelhetõ,
hogy a mesterré válás feltételeinek teljesítésével a volt inas jogokhoz juthatott.
A kapitalizmusban megindulhatott a közszolgálati jogviszony kifejlõdése is,
hiszen az igazgatási teendõk, a bíráskodás, már nem hûbérúri hatáskörben van,
hanem ezen hatalom letéteményese mindinkább a központi hatalmat
megtestesítõ állam. A fejlõdés fõ mozgatórugója a profit elérése. A tõkés
“megvásárolja” a munkás munkaerejét, és ezáltal profitra tesz szert. A
“vásárlás” azonban nem polgári jogi jogviszonyban történik, szó sincs a
szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságáról. Ezt maguk a munkások is
észreveszik, és elõbb ösztönösen, majd szervezetten kezdenek fellépni a
munkaadói kizsákmányolás ellen. Erre az idõre tehetõ a munkajogi fejlõdés
azon szakasza, amikor is a munkaharc eredményeként megjelennek az elsõ

153
tarifaszerzõdések. A tarifaszerzõdések kezdetben “fekete bárány” képében
jelentek meg a munkaadók szemében. A munkabértarifákat rögzítették.
Szerkezetüket tekintve normatív és kötelmi részre tagozódott: a normatív
részében találhatók a munkavállalók által kiharcolt kedvezmények,
munkafeltételek és egyáltalán a mûködés leírása. A kötelmi rész a mûködéssel
kapcsolatos garanciális megállapodásokat tartalmaz, például arra vállal garanciát
a munkavállaló, hogy amennyiben a munkaadó is betartja a szerzõdés elõírásait,
úgy maga is szerzõdésszerûen fog teljesíteni, ellenkezõ esetben azonban
kilátásba helyezi a sztrájk lehetõségét. Ugyancsak a tarifaszerzõdés kötelmi
része tér ki az egyeztetési kötelességre, ami a jelenlegi munkatörvényünk 200.§-
ának múltbeli leképezõdése. A mai munkajogunkban is ismert sztrájk szintén
ebbõl az idõbõl eredeztethetõ.
Miután a munkaadói oldalnak is érdeke volt a tarifaszerzõdés betartása, nyomást
gyakorolt az államra, hogy revideálja álláspontját a merev tiltást illetõen. Ettõl
kezdve az állam tûrni kezdi a tarifaszerzõdéseket. A munkaharc során a
munkavállalók újabb és újabb igényekkel “állnak elõ”, melyeket a munkaadók
hol teljesítenek, hol megtagadnak. Körülbelül ezzel párhuzamos a munkavállalói
oldalon - attól szervezetileg mégis elkülönülve - a szakszervezeti mozgalom
megerõsödése. A szakszervezetek, mint a vezetettek érdekvédelmi szervezete
jelent meg. Szervezetileg a munkavállalóktól elkülönült munkavállalói
érdekvédelmi-érdekképviseleti szerv. Országos méretû szervként - még
pluralista viszonyok között is - képes arra, hogy a munkavállalói oldal érdekét
megjelenítse. Ily módon befolyást gyakorol a munkajogi jogalkotásra. A
hatályos munkajogi szabályozás ma már szerte a világon kifejezett állami
elismeréssel viseltetik a szakszervezet által megkötendõ kollektív szerzõdés
(egyes országokban még ma is használatos a tarifaszerzõdés) rendelkezéseire
vonatkozóan. A legtöbb ország tételes munkajogában pl. tért hódított az a
gyakorlat, hogy a kollektív szerzõdésben a tételes jog szigorához képest a
munkavállalókra nézve kedvezõbb rendelkezések rögzíthetõk. Ez utóbbi pedig
már egyértelmûen azt jelenti, hogy a munkaharc során a tarifa (kollektív)
szerzõdések a tiltáson, a tûrésen keresztül ma már kifejezetten támogatásban
részesülnek.

154
 5. A munkajogviszony

A munkajogviszony - hasonlóan a polgári jogban megismert kötelmi

jogviszonyhoz - relatív szerkezetû jogviszony, melynek pólusain jogosulti,
illetõleg kötelezetti pozícióban állnak a felek.

5.1. A munkajogviszony alanyai

A fent említett jogosulti, illetve kötelezetti pozícióban álló felek egyike a

munkaadó vagy más néven munkáltató, másika pedig a munkavállaló. Ebben a
jogviszonyban azonban önmagukban jogosultak és kötelezettek is a felek a
munka végzésére, díjazására, ellenõrzésére, és annak tûrésére, irányítására stb.
(ld. még 5.3.1.).
A munkavállalói jogalanyiság fontos feltétele a tankötelezettség teljesítése.
Ennek hiányában a 14. életévét betöltött tanuló létesíthet munkajogviszonyt,
amennyiben tankötelezettségének a felnõttek iskolai oktatásában tesz eleget.
Ugyancsak munkajogviszonyt létesíthet az, aki közigazgatási felmentést kapott a
tankötelezettség alól.
A munkáltató jogalanyiságáról a Mt. tételesen nem szól, a bírói gyakorlat
munkáltatónak tekinti a magánmunkáltatót a jogi személyiségû vagy azzal nem
bíró gazdasági társaságot, állami vállalatot, szövetkezeteket, költségvetési
szervet, alapítványokat és közalapítványokat, társadalmi szerveket és
köztestületeket stb.

5.2. A munkajogviszony tárgya

A munkajogviszony tárgya alatt röviden szólva azt értjük, amire a jogviszony

irányul, pontosabban, amire a munkáltató és a munkavállaló jogai és

155
kötelezettségei irányulnak. Az, hogy ezek a jogok és kötelezettségek miként
viszonyulnak egymáshoz, ez már a munkajogviszony tartalmi kérdése.
A munkajogviszonyban a munkaerõnek az értékesítése, illetõleg annak
elsajátítása történik a munkáltató ellenõrzése alatt és utasításai szerint.

5.3. A munkajogviszony tartalma

A munkajog statikusan értelmezve olyan jogviszony, amelyben a jogosult és a

kötelezett egyaránt lehet a munkáltató, illetõleg a munkavállaló. A
Munkatörvénybõl absztrahált alapjogok és kötelességek a munkáltatók és
munkavállalók vonatkozásában úgy viszonyulnak egymáshoz, mint egy jól
mûködõ gép fogaskerekei. A munkavállalói kötelességekkel szemben
munkáltatói jogok, míg a munkavállalói jogokkal szemben munkáltatói
kötelességek állnak. Miután a Munkatörvény (1992. évi XXII. tv.) tételes
ismertetése nem célunk, a törvény rezüméjét az alábbi didaktikai bontásban
mutatjuk be:
A munkaszerzõdéssel és azzal egyenértékû aktusokkal (pl. kinevezés, választás
és annak elfogadása stb.) létrejövõ munkajogviszonynak vannak az idõ
múlásának kevésbé kitett, viszonylag állandó jellegû elemei, ezeket
alapkötelezettségeknek, illetve alapjogoknak nevezhetjük. Ezen túlmenõen
természetesen vannak a jogviszonynak részletekbe tekintõ kazuisztikus elemei.
Ezek a részletkérdések a mindenkori politikai változások függvényében, a
gazdaság erejéhez, a társadalom teherviselõ képességéhez, a szükséglet-
kielégítéshez képest gyakran változhatnak. Emiatt ezeket dinamikus elemeknek
nevezhetnénk.
A jogviszony tárgyalásakor a fentiek szem elõtt tartása egy jól hasznosítható
rendszerszemléletet biztosít.

5.3.1. A munkajogviszony elemei

156
A munkajogviszony elemeit a könnyebb áttekinthetõség kedvéért statikus
szemléletben (fõ- és mellék) jogokra, illetve kötelezettségekre bonthatjuk. A
kötelezettségekkel szemben jogosultságok állnak. Az alábbi áttekintés a Munka
Törvénykönyvébõl kivonatolt absztrakció eredménye.

5.3.1.1. Munkavállalói kötelességek

Az alábbiakban bemutatjuk a Munkajog jogszabályi hátterébõl különbözõ

helyekrõl elõhívott munkavállalói kötelességeket.
A jogszabályok nyilván nem ilyen logika szerint építkeznek, didaktikai
megfontolásokból mégis célszerûnek látszik egy ilyen megközelítés:

a)Rendelkezésre állási kötelezettség /Mt.104.§ (4.) bek)/

a/1. Megjelenési kötelezettség /Mt. 103.§ (1.) bek. a.)/
a/2. Jelenléti kötelezettség /Mt.10.§ (1.) bek. a.)/
a/3. Készenléti kötelezettség /117.§ (2.) bek./
b) Munkavégzési kötelezettség /M. 10.§ (1.) bek.b.,10. § (2.) bek./
c)A munkakörnek és a szervezeti rendnek megfelelõ magatartás
tanúsításának kötelezettsége /Együttmûködési kötelezettség Mt.103.§ (1.)
bek.b.,103.§ (2.) bek./
c/1) Információadási kötelezettség (Bírálati kötelezettség)
c/2 Információtól való tartózkodás kötelezettsége /Mt.3.(3.)bek.,
Mt.103.(3.) bek./
c/3 Oltalmi kötelesség
c/3/1 Élet, egészség, testi épség oltalmazása
- A Munkatársak veszélyeztetésének tilalma
- Önveszélyeztetés tilalma
c/3/2 Vagyontárgyak oltalmazásának kötelessége
c/4 Tûrési kötelezettség
c/4/1 Ellenõrzés tûrése

157
 c/4/2 Eljárásba vonás tûrése
c/5 A méltó magatartás tanúsításának kötelezettsége
- A munkakörhöz méltó magatartás tanúsításának, illetve
- A munkakörön kívüli magatartás tanúsításának
kötelezettsége

5.3.1.2. A munkáltatói jogok

A munkáltatói jogok kigyûjtésének ugyanaz az oka és a technikája, mint a

munkavállalói kötelességek esetében. Íme tekintsük át ezeket:
a) Irányítási jogkör;
b) A munka feletti felügyelet joga;
c) Fegyelmezési jogkör (a közalkalmazottaknál és köztisztviselõknél);
d) A kiemelkedõ teljesítmény külön elismerésének joga;
e) A tulajdonosi jogkör;
f) Személyzeti jogkör;
f/1 Alkalmazási jogok
- választási jogok
- kinevezési jogok
f/2 Minõsítési jog
f/3 Kedvezményezés joga
f/4 A jogviszony módosításának joga
f/5 A jogviszony megszüntetésének joga

5.3.1.3. Munkáltatói kötelességek

a) Foglalkoztatási kötelezettség;
b) A munka díjazásának kötelezettsége;
c) A gondoskodási kötelezettség;

158
 c/1 Védelmi kötelesség
c/2 Információadás kötelessége
c/3 Támogatási (ellátási) kötelezettség

5.3.1.4. A munkavállalói jogok

a) A foglalkoztatáshoz való jog;

b) Pihenéshez való jog;
c) A munkáltatói cselekvést befolyásoló jog;
- bírálati jog
- véleményezési jog
- javaslattételi jog
d) A jogviszony megszüntetésének joga.

5.3.2. A munkajogviszony mûködése

A munkajogviszony mibenlétérõl szóló pontban tulajdonképpen statikusan

értelmeztük a munkajogi intézményrendszert. Az elméleti alapvetés után
mindezeket - dinamikájukban - a munkaszerzõdések érvényesülése során
követhetjük nyomon. A munkaszerzõdés (valamint a közalkalmazotti-
köztisztviselõi- kinevezés és annak elfogadása) a munkajogviszony
(közalkalmazotti, köztisztviselõi jogviszony) keletkeztetésének általános
jogalapja a munkaszerzõdés, illetõleg a kinevezési okirat és annak elfogadása. A
munkaszerzõdéseknek ahhoz, hogy a törvény joghatásait élvezhesse, formai és
tartalmi kellékeknek kell megfelelniük.

5.3.2.1. A munkajogviszony mûködésének feltételei

A jogviszony mûködéséhez szükséges, hogy az alapul fekvõ szerzõdés érvényes

legyen, de annak ismerete is elengedhetetlenül fontos, hogy mikortól meddig

159
fûzõdnek jogok, illetve kötelezettségek a jogviszonyhoz. Vizsgáljuk meg, hogy
a mostani állapotok szerint a mûködésnek mely feltételeit fedezhetjük fel a
Munka Törvénykönyv különbözõ helyein.

a.) Érvényességi kellékek

a/1. Formai érvényességi kellékek
a/1/1 Alanyi érvényességi kellékek
a/1/1/1.munkavállalói alanyi érvényességi kellékek
a/1/1/2 munkáltatói alanyi érvényességi kellékek
a/2. Nyilatkozati érvényességi kellék
a/2/2 Alaki követelmények
a/2/3 egyéb követelmények
a/3. Tartalmi követelmények
a/3/1 Kötelezõ megállapodások
a/3/2 Lehetséges megállapodások

b.) Hatályossági kellékek

b/1. Akaratnyilatkozati feltételek

b/1/1.felfüggesztõ feltétel
b/1/2. bontó feltétel

5.3.3. A munkavégzésre irányuló jogviszony fajai

Jegyzetünk IV. fejezetében már találkoztunk munkavégzésre irányuló

szerzõdésekkel, ott azonban a felek (a megrendelõ és a vállalkozó, a megbízó és
a megbízott) autonóm struktúrában vannak. Ennél fogva nem fordulnak elõ az
alá-fölérendeltségi “munkajogi kötöttségek”. Ettõl függetlenül jól megférnek
egymással a munkahelyeken a munkajogviszony és a polgári jogviszony
keretében végzett munka (megbízási, K+F) szerzõdések stb.). A munka

160
törvényének generális hatálya miatt hajlamosak vagyunk a munkajogot csak a
Munkatörvényen keresztül szemlélni, holott mind a köz(szolgálati)
alkalmazottak, mind a köztisztviselõk a munkajogban szabályozott módon
végzik munkájukat. A következõképpen tekintsük át a munkavégzésre irányuló
jogviszony fajait:
a.) Polgári jogi jellegû jogviszonyok
a/1. Megbízás
b/2. Vállalkozás
b.) A közszolgálati jogviszony
c.) Köztisztviselõi jogviszony
d.) A versenyszféra munkajogviszonya
d/1. Vállalati munkajogviszony
d/2. Szövetkezeti és egyesületi jogviszony
d/3. Magánmunkáltatói jogviszony

5.4. A munkajogviszony specialitásai

Általános jogelv (lex specialis elve), hogy a speciális rendelkezések - tekintve,

hogy közelebb állnak a megoldandó problémához - megelõzik, sõt lerontják az
általánosokat. Amire tehát speciális rendelkezés van, ott az általános nem
használható. Némely esetben azonban maga a speciális jogszabály engedi meg,
hogy az általános jogszabály érvényesüljön. A munkatörvényhez képest
speciális a közalkalmazottak, illetõleg a köztisztviselõk jogállásáról szóló
jogszabályi rendelkezés, mégis számos munkatörvénybeli paragrafus
alkalmazandó a közalkalmazottakra, illetõleg a köztisztviselõkre is.

5.4.1. A közszolgálati jogviszony jellemzõi

A közszolgálati jogviszony legfontosabb jellemzõje maga a személyi köre. Ide

soroljuk ugyanis az állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél
foglalkoztatottak széles körét.

161
A közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggõ kérdéseket törvény,
kormányrendelet, miniszteri rendelet, továbbá az egyes közalkalmazotti
munkahelyek szabályzatai (kollektív szerzõdés vagy közalkalmazotti szabályzat)
szabályozzák. A belsõ szabályzatok nem lehetnek jogszabállyal ellentétesek. Ez
nem jelenti azt, hogy nem lehetne a jogszabályi kereteket a közalkalmazottakra
kedvezõbben szabályozni. Ehhez csupán a jogszabály felhatalmazása kell. A lex
specialis elve nem jelenti azt, hogy a közalkalmazottakra csak a “saját
törvényük”, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.)
vonatkoznék. A közalkalmazotti jogviszonyra a Munka Törvénykönyve
szabályait is alkalmazni kell. Maga a speciális jogszabály, tudni illik a Kjt.
mondja meg, hogy mely Munkatörvényi rendelkezések alkalmazhatók és
melyek nem.
Az imént megismert statikus jogok és kötelességek a közalkalmazottak esetében
is hasonlóak. Talán egy árnyalattal jobban szabályozott az együttmûködési jog,
és külön nevesítve vannak a közalkalmazottak részvételi jogai, melyeket a
munkáltatóval közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottak közössége
nevében az általuk közvetlenül választott közalkalmazotti tanács, illetve
közalkalmazotti képviselõ gyakorol. Magát a közalkalmazotti jogviszonyt a
munkáltató és a közalkalmazott létesíti kinevezéssel és annak elfogadásával. Az
elfogadásban rejlõ konszenzualitás következtében a közalkalmazott által
elfogadott kinevezés formáljogilag szerzõdésnek tekinthetõ.

Az 5.3.2.1 pont a.) alpontjában tárgyalt érvényességi kellékek közül való

kötelezõ megállapodások a közalkalmazottak esetében azzal egészülnek ki, hogy
a kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a közalkalmazott besorolásának
alapjául szolgáló fizetési osztályt, és fokozatot, illetményét, továbbá munkakörét
és a munkavégzés helyét.
A lehetséges megállapodásokban más, a közalkalmazotti jogviszonyt érintõ
kérdés is meghatározható.
A közalkalmazotti státus sokak szemében irigyelt “egzisztenciális biztonsága”
azzal is magyarázható, hogy az állam tekintélye áll mögötte. Már a jogviszony

162
létesítésében van egy bizonyos “biztatás”: a jogviszony fõ szabály szerint
határozatlan idõre jön létre. Határozott idejû jogviszonyt csak egy konkrét
feladat, vagy egy bizonyos munka elvégzésére, illetõleg helyettesítésre engedi
meg a Kjt. A Felsõoktatási Törvény a tanársegédi és adjunktusi munkakörökre
engedi meg a határozott idejû jogviszony létesítését. A közalkalmazotti
jogviszony megszûnése tulajdonképpen nem sokban tér el a munkajogviszony
megszûnésétõl. A jogviszony megszûntetése esetén azonban vannak
specialitások. Így pl. a jogviszony áthelyezéssel történõ megszüntetésekor
feltétel, hogy az áthelyezés a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatók között
történjék. Megszüntethetõ továbbá a jogviszony fegyelmi elbocsátással is. A
fegyelmi felelõsség intézménye egyébként is elhatároló ismérve a
közalkalmazotti jogállásnak, azt ugyanis a mai Munkatörvényünk már nem
ismeri. Az állami közszolgálatiság miatt presztízs okokból került be a
jogszabályba, hogy fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott, ha a
közalkalmazotti jogviszonyból eredõ lényeges kötelezettségét vétkesen
megszegi. A felelõsségre vonás feltételeit a törvény pontosan megadja. A
fegyelmi büntetések (megrovás; az elõmeneteli várakozási idõ
meghosszabbítása; közalkalmazotti címtõl való megfosztás; magasabb vezetõ,
illetve vezetõ beosztás visszavonása, elbocsátás) nagyon szigorúan szabályozott
eljárási rendben történt fegyelmi eljárás eredményeképpen szabhatók ki.
Ugyancsak specialitás a versenyszféra munkajogához képest a közalkalmazottak
régi-új elõmeneteli és illetményrendszere. A szorzószámos
illetményrendszernek sok országban jól bevált gyakorlata van. (Hazánkban is
ismert volt, sõt volt olyan idõ, amikor a közalkalmazottnak még adót sem kellett
fizetnie.) Maguk a közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz szükséges
iskolai végzettség, illetve képesítés alapján közalkalmazotti osztályokra
tagozódnak: az úgynevezett “kiemelt” osztályba az egyetemi végzettséget; míg a
“felsõ” közalkalmazotti osztályba a fõiskolai, vagy középiskolai
végzettséget/felsõfokú szakképesítést; szerzett közalkalmazottak kerülhetnek. A
“közép” közalkalmazotti osztályba a középiskolai végzettséggel, vagy az
általános iskola után megszerzett középfokú szakképesítéssel bírók kerülnek.

163
Végül pedig “alsó” közalkalmazotti osztályba kerülnek a legfeljebb általános
iskolai végzettséget igénylõ munkakörök betöltõi. A közalkalmazotti
osztályokhoz úgynevezett fizetési osztályok kapcsolódnak, melyek pedig fizetési
fokozatokra tagozódnak.

5.4.2. A köztisztviselõi jogviszony jellemzõi

A közszolgálat másik jellemzõ nagy területe a köztisztviselõi terület. Ide

soroljuk a központi közigazgatási szervek (Miniszterelnöki Hivatal,
Minisztériumok és Országos Hatáskörû Szervek), továbbá ezek területi, helyi
szerveinél, a megyei/fõvárosi közigazgatási hivatalokban, valamint a helyi
önkormányzati képviselõtestületek hivatalában foglalkoztatottak körét.
Önmagában nem a munkahely a meghatározó a státus szempontjából, hisz maga
a törvény, a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. szorítja meg a
fogalmat annyiban, hogy csupán a törvény hatálya alá tartozó feladat- és
hatáskörben eljáró ügydöntõ, illetve érdemi ügyintézõ és vezetõ, valamint
ügyviteli feladatot ellátó és ügykezelõ lehet köztisztviselõ, minden más
munkavállaló fizikai alkalmazottnak minõsül.
A köztisztviselõi jogviszony az állam és az önkormányzat, valamint a nevükben
foglalkoztatott köztisztviselõ között létesített jogviszony, amelyben a feleket
sajátos kötelezettségek terhelik, és jogok illetik meg. Ha a köztisztviselõ
kinevezése valamely testület hatáskörébe tartozik, a kinevezést, a felmentést, az
összeférhetetlenség megállapítását, továbbá a fegyelmi eljárás megindítását és a
fegyelmi büntetés kiszabását a testület nem ruházhatja át. A közszolgálati
jogviszony létesítésénél specialitás, hogy az csak büntetlen elõéletû,
cselekvõképes magyar állampolgárral létesíthetõ. A fokozott szakértelmi elvárás
miatt jogszabályi kívánalom, hogy a központi közigazgatási szerv
alaptevékenysége (a miniszter, országos hatáskörû szerv vezetõje által
alaptevékenységként meghatározott tevékenységi kör) keretében csak felsõfokú
végzettségû köztisztviselõt alkalmazhat. A jogszabály pontosan meghatározza az
egyes állami közfunkciók ellátásának feltételeit, csakúgy, mint az
összeférhetetlenség eseteit.

164
Ez utóbbira példa, hogy nem létesíthetõ közszolgálati jogviszony abban az
esetben, ha a köztisztviselõ ezáltal valamely hozzátartozójával kerülne
irányítási/felügyeleti, ellenõrzési vagy elszámolási kapcsolatba.
Összeférhetetlenségi ok az is, hogy fõ szabály szerint a köztisztviselõ nem lehet
helyi önkormányzati képviselõ annál az önkormányzatnál, amely az õt
alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mûködik; vagy pl. az, hogy
a köztisztviselõ munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt -tudományos, oktatói,
mûvészeti, lektori, szerkesztõi, valamint jogi oltalom alá esõ szellemi
tevékenység kivételével- csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével
(a vezetõi megbízású köztisztviselõ még engedéllyel sem) létesíthet. Az
összeférhetetlenségi okot nyilván maga a köztisztviselõ kell, hogy észlelje, és
bejelentse munkáltatójának. A munkáltatói jogkör gyakorlója a jogszabály
szerint dönti el, hogy a hivatkozott ok valóban összeférhetetlen-e a
közszolgálattal, avagy sem. A köztisztviselõ elõmeneteli és illetményrendszere
elveiben hasonló a közalkalmazottihoz. Specialitás ugyanakkor az, hogy a
köztisztviselõ magasabb besorolási fokozatba történõ átsorolásához sajátos
minõsítésen kell átesnie: az átsorolás feltétele, hogy a köztisztviselõ a
feladatainak ellátására legalább “alkalmas” minõsítést kapjon, és a következõ
besorolási fokozathoz jogszabályban, közigazgatási szerv által írásban elõírt
feltételeket teljesítse. A köztisztviselõnek bizonyos besorolásokhoz
közigazgatási alap-, illetve szakvizsgát kell tennie.
A köztisztviselõkre fokozottan igaz az 5.3.1.1. c) pont c/2 alpontjában írt
kötelesség: a köztisztviselõ köteles megtartani az állami és szolgálati titkot. Ez
azt jelenti, hogy illetéktelen személynek és szervnek nem adhat tájékoztatást
olyan tényekrõl, amelyek tevékenysége során jutottak tudomására és
kiszolgáltatásuk az állam, a közigazgatási szerv, munkatársa vagy az
állampolgár számára hátrányos, vagy jogellenesen elõnyös következményekkel
járna.

6. A sport munkajogviszony

165
A munkajogviszonyok közül sajátos helyet foglal el a sport munkajogviszony,
mert jogok és kötelezettségek illetik, illetve terhelik a munkavállalót, mintha a
munkavégzés nem olyan tevékenységekben állna, amit az emberek többsége
szórakozásnak tekint. Éppen ez jelenti a specialitást, hogy a játékos
sporttevékenységet élethivatásszerûen mûvelõ sportjátékos munkavégzési
kötelezettsége keretében “játszik”, vagyis nem saját maga szórakoztatására,
hanem a munka irányításával megbízott utasítására. Ha egy nem sport
munkatársi státusban álló alkalmazott munkaidõben a rendelkezésre állási
kötelezettségét azáltal szegi meg, hogy kézilabdázik vagy kocog, az fegyelmi
vétséget követ el, ha viszont a profi kézilabdás teszi ugyanezt, az teljesen
természetes, a munkaköri leírásának megfelelõ munkavégzés. Mint ahogy a
polgári jogi jellegû munkavégzésre irányuló jogviszonyokat (megbízás,
vállalkozás) az különbözteti meg a munkajogviszonytól, hogy az elõbbieknél
nincsen rendszeres rendelkezésre állási kötelezettség, és a munka irányításával
megbízott utasításaihoz való alkalmazkodási kényszer, ugyanúgy a sportot
szórakozásból, szabadidejében végzõ sportoló tevékenysége is ugyanezen
vonatkozásokban különbözik a profi sportolóétól. Az más kérdés, hogy a
hivatásos játékosnak is szórakozást jelenthet a játék, de az ugyanaz a kategória,
mint amikor akárki más szubjektív megítélése szerint hobbinak, szórakozásnak
tekinti a munkáját. Az tehát nem kizáró ok, sõt éppen a legszerencsésebb
hivatásválasztás, mert akár sportmunkatársról, akár más szakmáról legyen szó,
az ilyen szerencsés munkavállaló soha sem érzi kényszernek a munkát, nem érzi
azt, hogy a munkaerejét tulajdonképpen áruba bocsátja, nincsen
kizsákmányoltság érzése. Ami tehát cezúrát jelent a sportmunka jogviszony és a
hobbi-sportolás között, az éppen az a körülmény, hogy a sportmunkavállaló a
munkáltató rendelkezéseit betartva, abban az idõkeretben, amelyet számára a
sport munkajogviszonyban elõírtak, köteles rendelkezésre állni. A hobbi játékos
szabad belátására van bízva, hogy milyen edzettségi szintet kíván elérni, milyen
módszerekkel, milyen idõkeretben, naponta hány órát edz, míg a
munkajogviszony alapján sportoló munkavállaló nem maga dönt ezekrõl a
kérdésekrõl. A sporttevékenységre való felkészülés rendszerint része a

166
sportszerzõdéseknek. A sportmunkavállaló tulajdonképpen szolgálatvállaló,
hiszen munkaerejét, “sportolását” valaki más részére teljesíti. Ebbõl a
szempontból a sport munkajogviszony tágabb értelmû jogviszony, mint amit a
munkajogban megismertünk. A sportmunkavállaló rendelkezésre állása speciális
esetben a munkavégzéstõl való tartózkodásban is állhat, ami a munkajog
hagyományos kategóriái szerint elképzelhetetlen. [/A sportmunkavállaló a
csapat érdekében adott esetben köteles a kispadon maradni, a munkajogban
megismert rendelkezésre állási kötelezettségben viszont ilyenre példát sem
találunk./ Emlékeztetõül a kötelezettségek sorrendjében v.ö.: Munkatörvény -
Mt. -. 103.§ (1.) bek. a), 10.§ (1.) bek. a.), 117.§ (2.) bek. , 10 § (1.) bek. b.),
10.§ (2.) bek. , 103. § (1.) bek. b.) , 103. § (2.) bek. , 3.§ (3.) bek. , 103. § (3.)
bek./] Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a sport
munkajogviszonyban álló munkavállalót terhelõ ugyanolyan általános
engedelmességi kötelem terheli, mint amilyen a közszolgálati jogviszonyban
álló közalkalmazottat. A sportmunkavállaló szerzõdése a sportolás
meghatározott fajtájára szól, ugyanúgy munkát végez, mint a fizikai vagy
szellemi munkás, ezért a munkavégzésére vonatkozó szabályok a munkajogban
találhatók.
Néhány speciális vonatkozást esetjogi döntések alapján ( Bossmann ügy, Balog
ügy , Walrawe ügy stb.) elõadásainkon fogunk megbeszélni.

7. Felelõsségi alakzatok a sportban

A felelõsségi alakzatok között tárgyaljuk a polgári jog keretébe tartozó

kártérítési felelõsséget csupán abból a praktikussági megfontolásból, hogy a
példákat a sport világából merítjük. A kártérítési felelõsség kérdése akkor
merülhet fel, ha a kár bekövetkezett, és a kárt valamely konkrétan megjelölhetõ
személy okozta. Nem elég tehát a felmerült kár, szükséges az okozati
összefüggés megléte is a károkozó magatartás és az eredmény között.
Károk sportszerzõdésbõl és szerzõdésen kívül is keletkezhetnek. Ami az elõbbit
illeti, az viszonylag kevés problémát vet fel a gyakorlatban, hisz a felek a
szerzõdésükben részletesen szabályozhatják ebbéli kapcsolatukat, nem is

167
beszélve arról, hogy a szerzõdés(szegés)en alapuló kárfelelõsség jogalapja a
gyakorlatban a legtöbbször nem vitás. Annál inkább vitás szokott lenni az
úgynevezett szerzõdésen kívüli (deliktuális) felelõsség. Ezzel a problémával a
IV. fejezetben részletesen foglalkoztunk. A jogszabály arról rendelkezik, hogy
aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Igen fontos
rámutatni a “jogellenesen” okozott károk értelmezési nehézségeire. A
jogellenesség azt feltételezi, hogy lennie kell egy jogszabálynak, amelyet a
károkozó a cselekményével megsértett. A büntetõjogi fejezetben láttuk, hogy az
élet, egészség, a testi épség a büntetõjog eszközeivel védett jogi tárgy. Láttuk,
hogy a társadalmi veszélyességet kizáró okok közé sorolja a bírói gyakorlat a
“sértett beleegyezését”, emiatt aligha hivatkozhat személyi kárra az ökölvívó, ha
olyan súlyos sérülést szenved, hogy a ringen kívül az könnyû, vagy akár súlyos
testi sértésnek minõsülne. A felmerült kár ugyan nem csupán vagyoni kár lehet,
mégis megállapíthatjuk, hogy a testi épség károsodása önmagában nem alapozza
meg a kár bekövetkezését. Ahhoz szükséges az ennek következtében beálló
vagyoni hátrány. Ha tehát a ruházata, vagy valamely eszköze megrongálódott
(konkrétan felmerült kár), avagy esetleg jelentõs orvosi kezelési költséget kellett
sérülése következtében elviselnie, vagy munkabérkiesést tud bizonyítani, akkor
valóban kára van. Amennyiben a károsult vagyoni helyzete a kár bekövetkezte
után ténylegesen nem lett ugyan rosszabb, de a károkozó esemény
következtében vagyonát nem képes oly mértékben gyarapítani, mint káresemény
elõtt, az a kár fogalom másik elemét, az úgynevezett elmaradt jövedelmeket
érinti. Egy egész sereg problémát lehetne felvetni a sporttal kapcsolatos
felelõsségi körrõl. Erre nyilván nem vállalkozhatunk, csupán felvillantunk egy
tipikusnak mondható ezzel kapcsolatos problémát: a felelõsség átvállalását. Az
nyilvánvaló, hogy a sportoló sem lehet kitéve annak, hogy munkavégzése
közbeni károsodásáért kárát magának kelljen elviselnie. Ilyen esetekben a
társadalombiztosítás a szerzõdéses viszonynak megfelelõen “helytállni” tartozik.
Így pl. ha a károsodás a sport munkakörben foglalkoztatott dolgozó munkája
közben következett be, az elszenvedett baleset társadalombiztosítási
szempontból üzemi balesetnek minõsül. Még annak sincs jelentõsége, hogy a

168
dolgozó sportoló munkakörében történt beosztásánál a munkajogi
rendelkezéseket betartotta -e.
Ennek illusztrálására ismertetjük az alábbi (megtörtént) jogesetet:
A V. Vállalat és egy sportoló munkaszerzõdést kötött határozatlan idõre.
Eszerint a kõmûves szakképzettségû sportolót ilyen jellegû munkakörben,
meghatározott órabér ellenében a vállalat központi üzemrészében foglalkoztatta
a cég. A szerzõdéskötés idõpontjában a munkavállaló mellesleg a vállalat
sportegyesületének - a salakmotoros szakosztályának - igazolt versenyzõjeként
sportolt. A vállalat erre tekintettel a speciális szakmunkás állományba helyezte,
szolgálati helyéül pedig a sportpályát jelölte ki. Ettõl kezdõdõen a munkavállaló
munkaköri kötelezettségét az edzéseken, versenyeken való részvétel, a pálya és
a motorok karbantartása jelentette. Azonos tartalmú átirányítás alapján további
hat versenyzõt foglalkoztatott a vállalat.
A munkavállaló - mint magyar válogatott - egy világversenyen balesetet
szenvedett, aminek következtében elvesztette munkaképességének 50%-át. A
sportoló munkavállaló a baleset következményeiért vállalatát tette felelõssé, és
bírósághoz fordult. Az alperes V. vállalat a felperes baleseti járadék
megállapítására irányuló igényét arra való hivatkozással tagadta meg, hogy a
vállalat nem sportmunkásként, hanem kõmûvesként alkalmazta, így álláspontja
szerint a baleset nem üzemi jellegû volt. A pert a sportoló nyerte meg, mert az
elsõfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes a versenyen munkaköri
feladatát teljesítette, ezért a munkáltatója érdekében végzett tevékenysége során
bekövetkezett balesete üzemi balesetnek minõsül. Mint ahogy az lenni szokott,
az alperesi munkáltató az ítéletet megfellebbezte. Fellebbezésében az elsõfokú
bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. A megyei
(másodfokú) bíróság azonban mindenben egyetértett az elsõfokú bíróságnak a
jogvita elbírálása során elfoglalt álláspontjával. Kimondta, hogy annak ellenére,
hogy a versenyszerû sportolás, az erre történõ felkészülés senki számára nem
kötelezõ, nem vitatható az a tény, hogy a felperes ezért a tevékenységért
részesült a munkáltatójától munkabérben. A sportolás, a versenyzés általában
csupán lehetõség a dolgozó számára. A felperes mindezt munkaidõben folytatta,
és kizárólag ezért kapta a munkabérét. Ilyen körülmények között az kellett

169
megállapítania, hogy a felperes munkaköri kötelezettségének tett eleget, amikor
a baleset bekövetkezésekor versenyzett. Ebbõl következõen pedig a balesetét
üzemi balesetnek kellett minõsíteni. A megyei bíróság megítélése szerint a
vállalat átirányításának szabályos vagy szabálytalan volta ennek a kérdésnek az
elbírálása során nem tekinthetõ releváns tényezõnek. Az alperes álláspontjának
elfogadása ugyanis arra az eredményre vezetne, hogy ha a munkáltató a
munkajogi szabályok megsértésével ad a dolgozónak utasítást a munkavégzésre,
az így elszenvedett balesetet sem lehetne üzemi jellegûnek tekinteni.
Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság helybenhagyta az elsõfokú bíróság
ítéletét.

7.1. Fegyelmi felelõsség

A Sportági Szakszövetségek keretében sporttevékenységet folytató igazolt

sportolók -ideértve az edzõk, játékvezetõk, versenybírák, választott
tisztségviselõk és egyéb sportszakemberek- sporttevékenységgel összefüggõ
fegyelmi felelõsségét, hazai jogunkban a 4/1991 (V.16) MKM sz. rendelet
keretjelleggel szabályozta. A rendeletet a sporttörvény hatályon kívül helyezte
ugyan, de a tapasztalat szerint a sportági szakszövetségek továbbra is annak
erõvonalai mentén alakították ki a gyakorlatukat. A rendelet keretjogszabály
volt. A keretjellegûség arra utal, hogy a konkrét fegyelmi eljárás
szövetségi/egyesületi fegyelmi szabályzatokban foglalt elõírások szerint
történik.

7.1.1. A sportfegyelmi szabályzatok személyi hatálya

A rendelet személyi hatálya alá tartoztak az egyes sportági szakszövetségek,

illetve a vele tagsági viszonyban álló sportegyesületek, a sportiskolák, a diák-
sportegyesületek és azok az egyéb sporttal foglalkozó jogi személyek, amelyek
tevékenységi körében (TEÁOR) valamilyen sporttevékenység szerepel. A
jogszabály a “sportegyesület” gyûjtõnevet használja az 1.§-ában, nevezetesen,

170
hogy a sportegyesület a rendelet keretei között maga állapítja meg a maga
sportfegyelmi szabályzatát.
A sportfegyelmi szabályzat hivatott arra, hogy részletesen körülírja azokat a
vétségeket, amelyekért sportfegyelmi felelõsségre vonásnak van helye, továbbá
nevesítse a konkrét sportfegyelmi büntetéseket és nem utolsósorban az, hogy
állapítsa meg a sportfegyelmi eljárás lefolytatására jogosult fegyelmi fórumokat
és az eljárás szabályait.

7.1.2. Sportfegyelmi vétség

A hivatkozott jogszabály a civil szabályozásból kölcsönözte

intézményrendszerét. Figyelemmel volt a fegyelmi cselekmények (fegyelmi
okok) társadalmi megítélésére, a hagyományos represszív joghátrányokat
sajátságosan ötvözte a preventív és a reparatív szankciókkal. A vétség
definícióját a szabálysértési és a büntetõ jogban használatos definícióhoz képest
példálózó jelleggel, viszonylag elnagyoltan adta meg a jogalkotó: Sportfegyelmi
vétséget követ el az a sportoló, aki:
a) a verseny-, illetõleg játékszabályokat vétkesen megszegi;
b) a sporttevékenységgel összefüggésben bûncselekményt követ el;
c) a sportteljesítmény fokozására tiltott teljesítményfokozó szert vagy
módszert (dopping) alkalmaz, illetõleg annak alkalmazásában
közremûködik;
d) a tagsági viszonyából eredõ kötelezettségeit más módon vétkesen
megszegi.
Mint láttuk, a jogalkotó a “tényállásszerûséggel”, ha úgy tetszik a büntetni
rendeltséggel határozta meg a vétségeket, noha a büntetni rendeltség a
jogszabály szóhasználata szerint valójában csak büntetni “felhatalmazottságot”
jelent. A fegyelmi vétség elkövetõje ugyanis a fegyelmi szabályzatban
meghatározott fegyelmi büntetésekben “részesíthetõ”. Ezt követõen a rendelet
katalógusszerûen közli a “menüt”:

171
7.1.3. Sportfegyelmi büntetések

A jogszabály tételesen felsorolta a sportfegyelmi büntetéseket. Ezek pedig a

következõk lehetnek:

7.1.3.1. Írásbeli figyelmeztetés

Ezzel a fegyelmi büntetéssel a csekélyebb súlyú sportfegyelmi

szabályszegéseket célszerû szankcionálni.

7.1.3.2. Pénzbüntetés

Pénzbüntetés fegyelmi büntetésben az a sportoló részesíthetõ, aki a

sporttevékenységével összefüggésben munkabérben vagy munkabéren kívüli
juttatásban részesül. A pénzbüntetés összege nem haladhatja meg a sportoló
juttatásainak egyhavi összegét.

7.1.3.3. Meghatározott kedvezmények és juttatások csökkentése, illetõleg

megvonása

Ez a fegyelmi büntetés feltûnõen összefügg az elkövetett fegyelmi vétséggel. Az

olyan típusú fegyelmi vétségek esetén alkalmazható, amikor a sportszerûtlenség,
fõképp illetéktelen elõnyök elfogadásában áll. Nem sorolhatjuk azonban ebbe a
körbe az eredménytelenség esetén elõforduló prémium megvonást, az
eredménytelenség ugyanis nem fegyelmi ok (bár nem is dicsõség). A fegyelmi
ok meghatározásakor nem szabad kiterjesztõen értelmezni a jogszabályi
kereteket.
Álláspontunk szerint a kedvezménymegvonás nem érintheti azokat a garanciális
juttatásokat, amelyek megvonása a sportoló egzisztenciáját alapjaiban rendítené
meg. Nem érintheti továbbá a szociális juttatásokat (orvosi vizsgálat, étkezési
hozzájárulást, stb.) sem. Érintheti viszont az Európa-bajnoki, világbajnoki

172
jutalmazást, sõt azokat a kedvezményeket is, amelyeket a kiemelkedõ
teljesítm ény külön elismeréseként biztosított az egyesület. A korábban
kitüntetett sportoló, amennyiben fegyelmi vétség folytán a késõbbiek során az
elismerésre méltatlanná vált, számolhat azzal, hogy tõle az adományozó az
elismerést visszavonja. A visszavonást az ISM hivatalos lapjában közzé kell
tenni.

7.1.3.4. Eltiltás - meghatározott idõre - a sporttevékenységtõl

A sporttevékenységtõl való eltiltás a saját sportágra és az elkövetett fegyelmi

vétséggel összefüggõ sporttevékenységre terjedhet ki. A valamennyi
sporttevékenységtõl való eltiltás fegyelmi büntetésben csak azzal szemben
szabható ki, aki a sporttevékenységgel összefüggésben bûncselekményt követett
el, vagy a sportteljesítmény fokozására tiltott teljesítményfokozó szert (dopping)
használ. Ha a sporttevékenységtõl eltiltás idõtartama a tizennyolc hónapot
meghaladja, a határozat rendelkezõ részét az ISM hivatalos lapjában közzé kell
tenni.

7.1.3.5. Kizárás

A büntetések az írásbeli figyelmeztetés kivételével esetenként együttesen

“halmazatilag” is alkalmazhatók.

7.1.4. Fegyelmi intézkedések

A fegyelmi eljárással összefüggésben a sportági szakszövetséggel tagsági

viszonyban álló sportegyesülettel szemben a fegyelmi, játék-, verseny- és
bajnoki szabályokban foglalt rendelkezések alapján egyéb intézkedések
alkalmazhatók.

173
7.1.5. Az elsõfokú fegyelmi eljárás

A fegyelmi büntetést a fegyelmi jogkör gyakorlója fegyelmi eljárás alapján,

indokolt írásbeli határozattal szabja ki. Az eljárás során a sportolót meg kell
hallgatni, és lehetõvé kell tenni, hogy védekezhessék, továbbá fel kell deríteni a
javára és terhére szolgáló körülményeket. Ha a tényállás tisztázott, az írásbeli
figyelmeztetés és a pénzbüntetés fegyelmi eljárás mellõzésével is kiszabható.
A fegyelmi eljárásnak a polgári peres eljáráshoz, a büntetõ eljáráshoz, illetõleg a
szabálysértési eljáráshoz hasonlóan határidõhöz kötött feltételei is vannak: a
rendelet szubjektív és objektív határidõket állapít meg. Amennyiben ezek
kimentési ok nélkül elteltek, nem lehet fegyelmi eljárást indítani, vagy annak
mellõzésével büntetést kiszabni. Az eljárás megindításának tehát akadályt szab a
szubjektív határidõ letelte: amennyiben tehát a kötelezettségszegés felfedezése
óta egy hónap eltelt, nem lehet eljárást indítani. Ami az objektív határidõt illeti:
nem indítható eljárás a sportoló ellen, ha cselekményének elkövetése óta hat
hónap már eltelt. Jogág-közi koncentráció indokolja azt, hogy ha a
kötelezettségszegés a sportjogi életviszonyok keretein túl mutató “civil”
szabálysértést, vagy bûncselekményt is megvalósít, illetve ha bûncselekmény
miatt büntetõ- vagy szabálysértési eljárás indult a sportoló ellen és az nem
végzõdött felmentéssel, akkor a szubjektív határidõ a jogerõs határozat
közlésétõl, az objektív határidõ pedig az eljárás jogerõs befejezésétõl számít.
Sajnos gyakran elõfordul, hogy fegyelmi vétséget külföldön követnek el. Ilyen
esetekben az említett határidõket a jogszabály szerint a belföldre történõ
visszaérkezéstõl kell számítani. Álláspontunk szerint ezt a szabályt kogensnek
kell tekinteni, ettõl tehát a fegyelmi szabályzatban érvényesen nem lehet eltérni.
Ennek pedig az az oka, hogy a tényállás mindenre kiterjedõ körültekintõ
tisztázása külföldön rendszerint eljárásjogi akadályokba ütközik.
Ugyancsak a fegyelmi szabályzatban kell rendelkezni a fegyelmi jogkör
gyakorlásának hatásköri és illetékességi szabályairól.

7.1.6. A fegyelmi bizottság hatásköre és illetékessége

174
A hatásköri és illetékességi kérdésekrõl - alapjaiban - jegyzetünk elsõ, míg
részleteiben a késõbbi fejezeteiben szóltunk. Az ott elmondottak biztonsággal
eligazítanak a fegyelmi bizottság hatáskörérõl és illetékességérõl.
Speciális hatásköri szabályokat is tartalmaz azonban a jogszabály, amennyiben
kimondja, hogy A sportági szakszövetség jogosult az eljárás lefolytatására, ha a
sportoló
a) a sportági szakszövetség által rendezett sporteseményen vagy azzal
összefüggésben nem kizárólag a sportegyesületi rendet sértõ fegyelmi
vétséget követ el;
b) a sportág egészét vagy több sportegyesület mûködését érintõ
fegyelmi vétséget (átigazolási szabályok megsértése) követ el;
c) a cselekmény elkövetése után, de még a sportegyesületi fegyelmi
felelõsségre vonás elõtt sportegyesületi tagsági viszonyát kilépéssel
megszüntette.

7.1.7. A fegyelmi eljárás elrendelése

A fegyelmi okról való tudomásszerzést követõen - lehetõleg haladéktalanul -

fegyelmi eljárást kell elrendelni. A fegyelmi eljárás alá vont sportolót, vagy más
személyt az eljárás során érvényesítendõ jogaira figyelmeztetni kell már az
eljárás kezdetén. A neki küldendõ értesítésben, illetõleg idézésben pl. fel kell
hívni a figyelmét, hogy a védekezésének alapjául szolgáló bizonyítékokat hozza
magával, hogy az eljárásban társadalmi védõt vehet igénybe, és távolléte az
eljárást nem akadályozza. A fegyelmi eljárás elrendelésénél természetesen
jelentõsége van a hatáskör és illetékességi kérdések vizsgálatának, hiszen
fegyelmi eljárást nem rendelhet el olyan szerv, amelynek nincsen hatásköre a
fegyelmi eljárás lefolytatására, és a hatáskörrel bíró szervek közül sem mindegy,
hogy melyik szerv rendeli el a fegyelmi eljárást. A fegyelmi eljárás elrendelése
egyúttal kötelezettséget is jelent a fegyelmi eljárás lefolyatására. A fegyelmi
eljárás elrendelése a szakszövetség elnökének, kivételes esetben fõtitkárának
hatáskörébe tartozik. Fegyelmi eljárás elrendelései az egyes sportágak

175
szabályozásának megfelelõen különbözõek. A legtöbb egyesület a
szakszövetségétõl “kapott” fegyelmi szabályzat alapján rendeli el a fegyelmi
eljárást. Általánosnak mondható, hogy a fegyelmi eljárást elrendelõ határozat
minden esetben tartalmazza az eljárás alá vont személy nevét, a cselekményének
rövid leírását, amely a fegyelmi eljárásra okot ad. A gyakorlat ismer olyan
fegyelmi okokat, amikor az elrendelés pl. a játékvezetõtõl származik. Ilyenkor
elegendõ a játékvezetõi jelentésre rávezetni azt a javaslatot, hogy a fegyelmi
eljárás elrendelését kéri a játékvezetõ. A fegyelmi eljárást ebben az esetben is az
egyesületi elnök rendeli el. Súlyos esetben akár az is elõfordulhat, hogy a
fegyelmi eljárás alá vont személyt távol kell tartani a sportcselekményektõl,
sporttevékenységtõl. Ilyen esetben a fegyelmi eljárás elrendelésével egyidejûleg
a fegyelmi alá vont személyt el kell tiltani a sporttevékenységtõl. Amennyiben
pl. testnevelõ tanár kiskorú sérelmére valamilyen közerkölcsbe ütközõ, vagy
akár szeméremsértõ cselekményt követ el, azonnali felfüggesztés indokolt lehet.
A fegyelmi tárgyalást, csakúgy, mint a polgári peres tárgyalásokat, elõkészítõ
intézkedések elõzik meg. A tárgyalás elõkészítésénél elsõsorban ara kell
figyelemmel lenni, hogy a hatáskör és illetékesség csak hatáskörrel bíró és
illetékes szerv járhat el a fegyelmi eljárásban. A tárgyalás idejének kitûzésekor
törekedni kell arra, hogy a tárgyalást megelõzõen 8 nappal az érdekeltek az
idézést kézhez kapják. A tárgyaláshoz jegyzõkönyvvezetõt kell biztosítani,
megfelelõ technikai felszereltséggel (szövegszerkesztõ, írógép, magnetofon).
Olyan helység biztosítása szükséges, amely a tárgyalás zavartalan légkörét
biztosítani tudja.

7.1.8. Tárgyalás

Magát a fegyelmi tárgyalást a fegyelmi bizottság elnöke vezeti. A tárgyalás

megnyitása is az õ feladata. A tárgyalás megnyitását követõen a fegyelmi
bizottság egyik tagja ismerteti a fegyelmi eljárás okául szolgáló körülményeket,
majd meghallgatja a fegyelmi eljárás alá vont személyt. A fegyelmi eljárás alá
vont személy tényelõadását jegyzõkönyvezni kell. A védekezés és a
bizonyítékok elõadása elõtt azonban jegyzõkönyvezni kell az eljárás alá vont

176
személy személyi adatait. A fegyelmi eljárás alá vont személy védekezésének
meghallgatása után a fegyelmi bizottság elnöke a bizonyítási szakaszt megnyitja.
A bizonyítási szakasz általában a tanúk meghallgatásából vagy okirati
bizonyítási eszközök megszemlélésébõl áll. A tárgyalás ezen szakaszában
hallgatják meg a tanúkat, az esetleges szakértõket, a helyszíni szemlék tartamát.
A bizonyítási eszközök vonatkozásában a IV. fejezet peres eljárási részében
írtak megfelelõen irányadók. A tárgyaláson lehetõleg gyorsírni tudó
jegyzõkönyvvezetõt alkalmazzunk, amennyiben erre nincs mód, úgy lehetõség
van a tárgyalás anyagának magnóra történõ felvételére, amelyet késõbb
írógéppel vagy szövegszerkesztõvel le kell írni. A tárgyalási jegyzõkönyvnek
tartalmaznia kell a tárgyalás helyét, idejét és célját, a tárgyaláson jelenlevõk
nevét és lakcím adatait. A fegyelmi eljárás alá vont személy személyi és lakcím
adatait, az általa elõadottakat röviden, tényszerûen, a megjelent tanúkat majd azt
a tényt, hogy a tanúkat a személyazonosságuk megállapítása után a
tárgyalóterembõl kiküldték, abból a célból, hogy a fegyelmi eljárás alá vont
személy elõadását ne hallgassák. (A tanút késõbb meg kell hallgatni, és ilyenkor
a tanúhoz kérdést intézhetnek a fegyelmi bizottság tagjain kívül az egyéb
jelenlevõk is.) A jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell a tanúk vallomását is, a
szakértõ véleményét, a tanúk személyi és lakcím adatait. A fegyelmi tárgyalás a
tárgyalás berekesztésével ér véget, ennek a ténynek szintén szerepelnie kell a
tárgyalás jegyzõkönyvében. A fegyelmi határozat rendelkezõ részét tartalmazza
csak a tárgyalási jegyzõkönyv. Az indoklásra 8 nap haladékot lehet kérni. A
tárgyalási jegyzõkönyv utolsó mondata általában az szokott lenni, hogy a
jegyzõkönyvet az érdekeltek elõtt felolvasták, és az ellen senki kifogást nem
emelt. Mód van arra is, hogy a fellebbezés kérdésében a fegyelmi eljárás alá
vont nyilatkozzék. Ebben az esetben ezt is tartalmaznia kell a jegyzõkönyvnek.
A jegyzõkönyvet a fegyelmi bizottság elnöke és a jegyzõkönyvvezetõ írja alá.
Célszerû, ha a tanúkkal a vallomásaikat külön aláíratjuk, vagy legalább is
megnyilatkoztatjuk arról, hogy a vallomása helyesen van felvéve. A bizonyítási
szakasz után a fegyelmi bizottság elnöke a tárgyalást bezárja, majd a fegyelmi
bizottság tanácskozásra visszavonul. A határozathozatalra visszavonulás a
gyakorlatban rendszerint azt jelenti, hogy a fegyelmi eljárás alá vont személy és

177
a nyilvánosságot képezõ hallgatóság vonul ki a tárgyalóterembõl, és a fegyelmi
bizottság tagjai maradnak bent a jegyzõkönyvvezetõ jelenlétében. Az ily módon
“visszavonult” fegyelmi bizottság zárt tanácskozáson állapítja meg, hogy a
tényállást mennyiben látja bizonyítottnak, hogyan minõsíti az elkövetett
cselekményt vagy mulasztást, mérlegeli a bizonyítási eljárás során felmerült
bizonyítékokat, súlyosító, segítõ körülményeket, a tényállás megállapítása után
dönt abban a kérdésben, hogy megállapítható-e a fegyelmi felelõsség. Végül
pedig a fegyelmi büntetés kiszabásának kérdésében dönt. Nagyon fontos a
cselekmény olyan szintû minõsítése, hogy azt szándékosan vagy gondatlanul
követte el a fegyelmi eljárás alá vont személy. A fegyelmi bizottság tagjai
egyenként fejtik ki álláspontjukat, utoljára pedig az elnök nyilatkozik.
Véleményeltérés esetén a fegyelmi bizottság szótöbbséggel hozza meg a
határozatát, amelyet az elnök nyilvánosan hirdet ki.

7.1.9. A fegyelmi határozat

A fegyelmi eljárást minden esetben határozattal kell befejezni. A fegyelmi

határozat tartalmát tekintve megszüntetõ vagy büntetést kiszabó határozat lehet.
A fegyelmi eljárást megszüntetõ határozatot akkor kell hozni, ha a tárgyalás
adatai alapján megállapított cselekmény vagy mulasztás nem alapozza meg a
fegyelmi vétség minõsítését. A fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, ha a
bizonyítékok mérlegelése azzal az eredménnyel jár, hogy az elkövetés nincs
megnyugtatóan bizonyítva vagy az elkövetés bizonyított ugyan, de az elkövetõ
személye nem. Megszüntetõ határozatot kell hozni akkor is, ha az elkövetõ
vétkessége nem volt megállapítható, vagy ha az elkövetett fegyelmi ok olyan
csekély súlyú, amire tekintettel a legenyhébb fegyelmi büntetés is
indokolatlannal látszik. Ugyancsak meg kell szüntetni fegyelmi eljárást
határozattal, hogy ha a cselekmény már elévült. Amennyiben nem megszüntetést
elrendelõ határozat születik, úgy a fegyelmi büntetések már tárgyalt
“katalógusából” választ a fegyelmi bizottság a cselekmény súlyának és az eset
összes körülményeinek megfelelõen. A határozatban kell kitérni olyan

178
rendelkezésekre is, mint pl. a próbaidõre történõ felfüggesztés, vagy a fegyelmi
iratok más tervhez történõ áttétele, a költségviselés, a tanúk és szakértõk
megjelenésével kapcsolatos rendelkezések. A büntetõ határozat indoklásának
tartalmaznia kell a bizonyított tényállást, a bizonyítékok megjelölésével az
enyhítõ és súlyosító körülmények mérlegelését, a jogszabályi hivatkozásokat,
azokat a körülményeket, amelyeket a fegyelmi bizottság figyelembe vett a
fegyelmi eljárás során, és azokat is, amelyeket nem. A fegyelmi határozatot a
fegyelmi bizottság elnöke és a jegyzõkönyvvezetõ írja alá. A fegyelmi
határozatot a fegyelmi eljárástól számított 30 napon belül kell meghozni, ezt
azonban a fegyelmi bizottság elnöke további 30 nappal meghosszabbíthatja.

7.1.10. A határozat kihirdetése és jogereje

A fegyelmi határozatot a jelenlevõkkel általában a kihirdetés és kézbesítés útján,

míg az érdekelt távollevõkkel, továbbá azzal, aki a szerv részérõl fellebbezésre
jogosult, kézbesítéssel kell közölni. Fellebbezés hiányában a határozat a
fellebbezési határidõ lejártát követõ napon emelkedik jogerõre, és már
végrehajthatóvá. A határozatot meg kell küldeni a határozat végrehajtásában
közremûködõ köteles szerveknek. A határozat jogerõre emelkedése azt jelenti,
hogy az elkövetõ ellen ugyanazon cselekmény miatt újabb fegyelmi eljárás nem
indítható, és a határozat végrehajthatóvá válik. Az elsõfokú határozat
fellebbezés hiányában a fellebbezési határidõ elteltével, a másodfokú határozat
pedig meghozatalának napján emelkedik jogerõre. A jogerõ azt biztosítja, hogy
a fegyelmi eljárás alá vont személy, vagy a határozat egyéb intézkedésével
kapcsolatban érdekelt személy, vagy szerv a hozott döntés véglegessége
tekintetében ne maradjon bizonytalanságban. Teljes bizonytalanságra vezetne
ugyanis az, ha a fegyelmi határozat különösebb kötöttségek nélkül bármikor
megváltoztatható lenne. Ezt az érdeket szolgálja továbbá az is, hogy a fegyelmi
bizottság az általa hozott és kihirdetett, vagy kézbesített határozatot már nem
változtathatja meg. A használatos jogi kifejezés szerint a fegyelmi határozathoz
kötve van” a fegyelmi bizottság.

179
7.1. 11. A másodfokú eljárás

A fegyelmi határozat ellen fellebbezésnek van helye. A fellebbezés

benyújtásának határideje a kézbesítéstõl számított tizenöt napnál kevesebb nem
lehet.
A fellebbezés elbírálására jogosult szerv - kérelemre - mentesítheti a sportolót a
fegyelmi büntetés végrehajtása alól. Mentesítésnek akkor van helye, ha
a) a fegyelmi büntetés idõtartamának több mint a fele eltelt; és
b) a felelõsségre vont újabb fegyelmi vétséget nem követett el, s a
fegyelmi büntetés elengedésére egyébként érdemes, feltéve, hogy a
büntetés célja ily módon is elérhetõ.

7.1.12. A fellebbezés elbírálása

Az elsõfokú fegyelmi határozat ellen fellebbezések elbírálása sportegyesületi

fegyelmi eljárásban a sportegyesület elnökségének vagy intézõbizottságának,
sportági szakszövetségi eljárásban pedig a sportági szakszövetségi elnökségnek
a hatáskörébe tartozik. Abban az esetben, ha a másodfokon eljáró elnökségnek
valamely tagja mint fegyelmi bizottsági tag részt vesz az elsõfokú határozat
meghozatalában, fegyelmi fellebbezés elbírálásában nem vehet részt. Ugyancsak
nem vehetnek részt azok sem, akik az ügyben érdekeltek. Az érdekeltséget a
másodfokú eljárásban résztvevõk esetében is alkalmazni kell. Másodfokú szerv
általában az iratok alapján dönt, indokolt esetben bizonyítás és felvehetõ eljárás
is lefolytatható. A másodfokon eljáró szervek a fellebbezéssel megtámadható
határozatot helybenhagyhatja, vagy megváltoztathatja, és hatályon kívül
helyezheti. Abban az esetben, ha a hatályon kívül helyezés van, akkor az elsõ
fokon eljárt szervet új eljárás lefolytatására utasíthatja. Ebben az esetben az
elsõfokú szervre kötelezõ iránymutatást is adhat a fegyelmi eljárás
lefolytatásához. A másodfokú szerv az írásba foglalt határozatát közli az
érdekeltekkel, valamint mindazokkal a szervekkel, amelyek közremûködni

180
kötelesek a határozat végrehajtásában. A fegyelmi eljárás iratait a fegyelmi
bizottságnak meg kell küldeni.

7.1.13. Felülvizsgálati eljárás

A jogerõs fegyelmi határozat vizsgálatának lehetõségét biztosítani kell, az

esetben is, amikor a jogerõre emelkedett fegyelmi határozatot jogszabályt sértõ
módon hozták meg. Ezt a célt szolgálja a felülvizsgálati eljárás, amely éppen
ezért rendkívüli jogorvoslati eljárásnak tekintendõ. Amennyiben a fegyelmi
eljárás során a fegyelmi szabályokat megsértették, és ennek a hozott határozatra
lényeges kihatása volt, vagy ha olyan új tény vagy bizonyíték merült fel, amely
alkalmas az alapeljárásban megállapított tényállás megdöntésére, akkor a
felülvizsgálati jogkör gyakorolja a határozatot hatályon kívül helyezheti, és új
eljárást rendelhet el. Felülvizsgálati jogköre van a sportegyesület, illetõleg a
sportági szakszövetség felügyeletét és irányítását ellátó szerv vezetõjének, aki
hivatalból vagy bejelentés alapján bármely jogerõs fegyelmi határozatot
felülvizsgálhatja. Azoknak a köre, akik a felülvizsgálat iránti kérelemmel
élhetnek, nincsen meghatározva, ezért felülvizsgálat iránti kérelmet, panaszt
terjeszthet elõ, illetve bejelentést tehet a fegyelmi úton felelõsségre vont
sportoló, annak sportegyesülete, vagy sportági szakszövetsége is. A fegyelmi
határozat jogerõre emelkedésétõl számított egy év eltelte után a felülvizsgálati
eljárásban az elkövetõvel szemben súlyosító határozat már nem hozható. Az
elkövetõ ugyanis nem maradhat sokáig bizonytalanságban, abban a tekintetben,
hogy esetleges felülvizsgálati eljárás keretében a már kiszabott fegyelmi
büntetésnél súlyosabb büntetéssel büntessék. Fegyelmi büntetést a fegyelmi
vétség súlyához és a vétkesség fokához mérten, az összes körülmények
figyelembevételével úgy kell kiszabni, hogy annak nevelõ hatása legyen.
Fegyelmi vétséget elkövetõ sportoló egyénisége és körülménye megváltoztatása
miatt elõfordulhat, hogy nem szükséges és nem is célravezetõ a fegyelmi
büntetés teljes idõtartamú végrehajtása. Az is lehetséges, hogy a
sporttevékenységtõl való eltiltásnak a várt kedvezõ hatás bekövetkezése utáni
végrehajtása már kedvezõtlenül hat a sportoló további magatartására. A

181
fegyelmi büntetést akár el is lehet engedni, ha a fegyelmi büntetés idõtartamának
már több mint a fele eltelt, és a felelõsségre vont személy újabb fegyelmi
vétséget nem követett el, fegyelmi büntetésének elengedésére egyébként is
érdemes, továbbá ha a fegyelmi büntetés célja ily módon is elérhetõ.
Ennek az eljárásnak a keretében tehát nem azt kellett vizsgálni, hogy helyes
volt- e a fegyelmi határozat, hanem csupán azt, hogy most már bizonyos
idõtartam elteltével a nevelõ hatás, a visszatartó hatás realizálódott. Az eljárást a
fegyelmileg büntetett személy kérelmére lehet megindítani, a kérelmet a
fegyelmi bizottsághoz kell benyújtani, és csatolni kell hozzá a kérelmezõ
tevékenységét közvetlenül irányító szervnek, a szakosztálynak, a bizottságnak a
véleményét. A fegyelmi bizottság tartozik az iratokat másodfokú szervhez
elõterjeszteni.

7.1.14. A fegyelmi határozatok nyilvántartása

A jogerõs fegyelmi határozatokat a sportoló mentesítésének határnapjáig az

illetékes sportegyesületnél, illetõleg Sportági Szakszövetségnél nyilván kell
tartani. A mentesítés a fellebbezés elbírálására jogosult szervtõl induló
kezdeményezéssel magának az eljárás alá vont sportoló kérelmére indul.
Mentesítésnek akkor van helye, ha:
a) a fegyelmi büntetés idõtartamának több mint a fele eltelt, és
b) a felelõsségre vont újabb fegyelmi vétséget nem követett el, s a
fegyelmi büntetés elengedésére egyébként érdemes, feltéve, hogy a
büntetés célja ily módon is elérhetõ.

7.2. Elismerések a sportban

A jogkövetkezmények tárgyalásakor láttuk, hogy a szankció nem csak negatív,

hanem pozitív is lehet. Ilyenek tipikusan a kitüntetõ címek adományozása és a
teljesítménypremizálás. Mai magyar jogunk a testnevelés és sport területén

182
kifejtett kiemelkedõ teljesítményért a következõ elismerések adományozását
teszi lehetõvé:
Az ISM adományozza a következõ kitüntetéseket:
a) Magyar Köztársaság Sportdíj; (A magyar testnevelés és sport
érdekében kifejtett példamutatóan eredményes, kiemelkedõ
tevékenységet végzõ személyek részére adományozható akár valamely
kiemelkedõ sportteljesítmény, akár egy életmû elismeréseként. A díjat -
amelynek összege 60.000 Ft/fõ - évente tíz személy kaphatja.)
b) Kemény Ferenc Díj; (kiemelkedõ nemzetközi eredményt elérõ
sportolóknak, és a felkészítésükben közremûködõ sportszakembereknek
adományozható. A díjat - amelynek összege 50.000 Ft/fõ - évente tíz,
illetõleg a nyári olimpiai játékok megrendezésének évében huszonöt
személy kaphatja.)
c) Toldi Miklós Díj; (a testnevelés és sport népszerûsítésében, az
ifjúság testedzésének és a diáksportnak a szervezésében, a lakosság
fizikai és erkölcsi állapotának fejlesztése érdekében hosszú idõn
keresztül kifejtett eredményes tevékenység elismerésére
adományozható. A díjat - amelynek összege 50.000 Ft/fõ - évente tíz
személy kaphatja.)
d) Mesteredzõi Díj; (a nemzetközi eredményekben megmutatkozó
kiemelkedõ sportedzõi tevékenység és eredményes nevelõ-oktató
munka elismeréseként sportedzõknek adományozható. A díjat -
amelynek összege 50.000 Ft/fõ - évente tíz személy kaphatja, és azt
követõen jogosultak a mesteredzõ megnevezés használatára.)
e) Magyar Sportért Kitüntetõ Cím; (a magyar testnevelés és sportélet
fejlesztése érdekében a hazai és a nemzetközi sportéletben hosszú idõ
alatt kifejtett eredményes munkásság elismeréseként adományozható. A
kitüntetéssel pénzjutalom nem jár.)
f) Esterházy Miksa Emlékérem; (a testneveléssel és a sporttal
foglalkozó társadalmi szervezetekben dolgozó, a testnevelés és a sport
érdekében hosszabb idõn át kiemelkedõ munkát végzõ személyeknek
adományozható. A kitüntetéssel pénzjutalom nem jár.)

183
 g) A Testnevelés és Sport Fejlesztésért Emlékplakett; (a
sportlétesítmények fejlesztésében és fenntartásában kimagasló szakmai
és gazdasági tevékenység elismerésére adományozható. A kitüntetéssel
pénzjutalom nem jár.)
h) Világbajnoki Gyõzelemért Emlékérem; (a felnõtt világbajnokság
egyéni, illetve csapatverseny számában világbajnoki címet szerzett
sportolók részére adományozható. A kitüntetéssel pénzjutalom nem
jár.)

A Magyar Köztársaság Sportdíj és a Magyar Sportért Kitüntetõ Cím külföldi

állampolgároknak is adományozható. Az elismeréseket a miniszter ünnepélyes
keretek között adja át, és az elismerésben részesülõk névsorát az ISM hivatalos
lapjában közzé kell tenni.
A következetesség csendül ki abból a jogszabályi elõírásból, hogy nem
részesülhet elismerésben az a személy, aki jogerõs sportfegyelmi határozat vagy
büntetõ ítélet hatálya alatt áll, illetve méltatlanná válik az elismerésre az, akit
jogerõs bírói ítélettel a közügyektõl eltiltottak.

8. Elosztási viszonyok a sportban

A sportban ma már többé-kevésbé jellemzõ az üzleti alapon történõ, úgynevezett

szerzõdéses juttatás. Volumenében és jelentõségében azonban parciális és
esetleges. A szponzorok által juttatott “bérek”, prémiumok és más egyéb
források - mégoly bõ lehetõségeik látszata ellenére sem nyújtanak garanciális
biztonságot a sportvilágnak.

184
 Ajánlott irodalom és jogforrások

1. Arató J.: Jogi Ismeretek a Testnevelési Fõiskola Sportszervezõ Szakának

hallgatói részére Bp., Tankönyvkiadó, 1988
2. Balásházy M.: Ideiglenes Tansegédlet a Jogi Ismeretek c. tárgyhoz,
Budapest, Aula Kiadó, 1988
3. Hüse Á.: Polgári peres és peren kívüli eljárás (kézirat a TF Sportszervezõi
Szak számára)
4. Kecskés L.: Alapelvek a Magyar polgári jogban (MJ.)
5. Nemes A.: Üzleti jog és etika Magyar Testnevelési Egyetem Támogató
Köre Alapítvány, Budapest,1996
6. Nemes A.: Sportvállalkozások (kézirat)
7. Nemes A.: Jogi Ismeretek ( TF egyetemi jegyzet ) Budapest,1995
8. Nyulászi J.: A szabályok jogi-etikai szerepe néhány sportjáték
feltételrendszerében (kézirat - TF Közlemények, 1981. 3. sz. pp. 231-241)
9. Nyulászi J.: A versenyteljesítmények és a versenyszabályok néhány
összefüggése (kézirat - TF Közlemények, 1969. 3.sz. pp. 459- 467)
10. Román L.: Munkajog (kari rész/kiegészítõ/ jegyzet)
11. Világhi-Eörsi: Polgári jog, Általános rész (egyetemi jegyzet)
12. Világhi-Eörsi: Magyar Polgári Jog, I. kötet, Budapest, 1962;

Alapvetõ jogforrások

1953. évi III.tv. A Polgári perrendtartásról

1959. évi IV.tv a Polgári Törvénykönyv
1994. évi LIII tv A végrehajtási eljárásról
1991. évi XLIX. tv. A felszámolási eljárásról

185
 TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés 3

I. Fejezet 4

TANTÁRGYI ALAPVETÉS 4

1. A jog fogalma és határterületei 4

2. A jog kialakulása (Történelmi áttekintés) 5
3. Jogtípus, jogrendszer 8
4. Jogágak 9
5. Jogforrástani alapok 11
6. Hatáskör és Illetékesség 12
7. A jogi norma 12
7.1. Hipotézis (tényállás) 13
7.2. Diszpozíció 13
7.3. Szankció 15
8. A jogi normák fajai 15
8.1. Definiáló jogi norma 16
8.2. Utaló jogi norma 16
8.3. Megszorító jogi norma 17
8.4. Kiterjesztõ jogi norma 17
8.5. A fikció és a vélelem 18
9. A jogi norma érvényessége és hatályossága 19
9.1. Idõbeli hatály 20
9.2. Térbeli hatály 20
9.3. Személyi hatály 20
10. Jogviszony 21
10.1. A jogviszony alanyai 21
10.2. A jogviszony tárgya 21
10.3. A jogviszony tartalma 22
10.4. A jogviszony szerkezete 22
11. Jogi tények 23
12. Jogvesztés - elévülés 23
13. Jogalkalmazás, jogkövetés, jogértelmezés 24

186
II. Fejezet 26

A SPORT MAGÁNJOGA 26

1. A polgári jog fogalma 26

2. A polgári jog tárgya 26
2.1. A polgári jog szabályozási módszere 26
3. A magyar polgári jog alapelvei 28
3.1. Az alapelvek fogalma és jelentõsége 28
3.2. A szükséglet kielégítés alapelve 29
3.3. Az alanyi jog, a tulajdon védelmének alapelve 29
3.4. A jóhiszemûség, a tisztesség és a kölcsönös együttmûködés alapelvei 29
3.5. Rendeltetésszerû joggyakorlás alapelve 29
3.6. A kármegelõzés alapelve 30
3.7. A Ptk. értelmezési alapelve 30
4. A polgári jogi jogviszony alanyai 30
4.1. Személyek 30
5. Vagyoni viszonyok szabályozása 35
5.1. A dolog fogalma és fajai 36

6 A tulajdonjog és intézménytörténete 38

7. A tulajdonjog tartalma 39

8. A tulajdon (jogviszony) alanyai 43

9 A tulajdonjog tárgyai 43
9.1. Magántulajdon 44
9.2. Az állami tulajdon tárgyai 45
10. A tulajdon keletkezése és megszûnése 46
10.1. A tulajdonjog megszerzése 46
11. A tulajdonjog védelme 54
12. Speciális tulajdoni formák 54
12.1. A közös tulajdon 54
12.2. Társasági, szövetkezeti, egyesületi tulajdon 55
12.3. Társasházi tulajdon 56
13. A kötelmi jog 56
13.1. Szerzõdéstípusok 59
14. A szerzõdést biztosító mellékkötelmek 79
14.1. Foglaló 79

187
 14.2. Kötbér 81
14.3. Zálogjog 82
14.4. Óvadék 83
14.5. Kezesség 84
15. A szerzõdés teljesítése 85
15.1. A teljesítés helye, ideje 85
16. A szerzõdés érvénytelensége 86
17. A szerzõdésszegés és jogkövetkezményei 88
18. A polgári jogi felelõsség 91
19. A kártérítés szabályai 92
19.1. A kár elemei 93
20. Öröklési jog 100
20.1. Törvényes öröklés 100
20.2. Végintézkedésen alapuló öröklés 101
21. Polgári peres és nem peres eljárás 103
21.1. A polgári eljárás fogalma 103
2l.2. Eljárási alapelvek 104
21.3. A Peres eljárás szakaszai 110
22. Nem peres eljárások 121
22.1. Fizetési meghagyásos eljárás 121
22.2. Cégbírósági eljárás 121
22.3. A csõdeljárás 122
22.4. A felszámolási eljárás 122
22.5. A végrehajtási eljárás 123

A SPORT KÖZJOGA 125

1.1. A közigazgatás 125
1.2 A sportigazgatás 125
1.3 A testnevelés és a sport 126

III. Fejezet 148

MUNKAJOG 148

1. A munkajog fogalma 148

2. A munkajog tárgya 148
2. 1. A munkajogviszony 148
2.2. Vezetési (szervezeti) viszony 149
2.3. Elosztási viszony 149

188
 3. Jogági kapcsolatok 149
3.1. Kapcsolat a polgári joggal 150
3.2. Kapcsolat a közigazgatási joggal 150
4. A munkajogi szabályok történelmi fejlõdése 151
5. A munkajogviszony 155
5.1. A munkajogviszony alanyai 155
5.2. A munkajogviszony tárgya 155
5.3. A munkajogviszony tartalma 156
5.4. A munkajogviszony specialitásai 161
6. A sport munkajogviszony 165
7. Felelõsségi alakzatok a sportban 167
7.1. Fegyelmi felelõsség 170
7.2. Elismerések a sportban 182
8. Elosztási viszonyok a sportban 184
Ajánlott irodalom és jogforrások 185
TARTALOMJEGYZÉK 186

189