Egy magas fa legszls gan lt a kis falevl. Mostanban nagyon
szomor volt. Hiba jtt jrtszan hozza szell, csak nem vidult fel. _Mirt nem hintazol velem? - krdezte a szellcske. - Lttam, most mindig egy kismadrral besztgetsz. Ugyan, mennyivel mulatsgosabb
nalamal No, de tallok n is ms pajtst! A falevl erre s rva fakadt.
_Ne bants, szellcske, fudhatnd, mennyire szeretlek, s lthatod, milyen szomor lett a sorsom. Azeltt reggelenknt arany napsugrban fiirodtem, s fecskesereg ksznttt vidam j reggelt. Most Se napsugr, se fecskk. Hov lettek? Mirt hagytak el? Nzd azarcom, anagy bnattl egszen megregedtem, mr rncos iso az escseppek naphosszat ellnek benne! A sze}l megsajnIta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az gtL, s hullt a fold fel. - Nem aj ha meghalok _ gondolta _ gysem r mr semmit az |etem. De a szeIl nem hagyta kis baratjt: szlmyra vette, s azt mondta: -oda viszlek, ahov akarod! Merre repljtink? De a falevlbizony nem tudta. ppen akkor egy kismadar szl1t afra. Csodlkozott, hogy nem talija ott a f'alevelet; rnskor mr messzirl integetett neki, aligvtrta, milyen h reket hoz. _ott van a kismadr _ ujjongcrtt a falevl - akivel beszlgetni lattal. rneg grte, hogy h rt hoz a fecskkrl, talan mr tudja is, merre kell utanuk menni! da repltek ht hozz.A kis madar elmondta, hogy egyik pajtsa ltta mikor a fecskk sszegyltek s elhatrortitk, hogy itt hagyjk ezt a vidket, s e}indulnak a tengeren tlra. Aztbeszltk: ott rnindig aranyos napsugar ragyog. -Menjtink utnuk! -knyrgtt a 'alevl. A szell nem krette magt. Sztitak hegyen - volgyn, erdkn' mezkon, m g csak a tengerheznem rtek. Azon is tszalltak, mikor egy fecske suhanf elmeiletttik. Rgtorr szrevette a&is falevelet, aki tbb tarsval egytitt olyan kedves hngazdja volt. romben gyorsan sszeh vta a fecskket; de mire odar.tek, a falevlmar nagyon faradt volt. ott himblzott a ragyogo napstsben. A fecskk nekeltek, a napsugr Yt{}scliygffi, & sxtrtr}il d"re'ru xs# t" -F*&'*st g:"[ br b*3'd*s vnfi;;tlk - ril"tgnt{.e bE t,*eap,'*r' s*hajt*iltm a bx*v*tr, ap"trl *m'L:n