kedves udvarmestere: Habakuk a neve. Valahnyszor a kirlynak tancsra volt szkdge, Habakukhoz fordult, s Habakuk adott is tancsot, de nem az fejben termett az. A hamis Habakuk mindig egy kevs haladkot krt, hogy el ne siesse a tancsadst, aztn hirtelen sszehvta a soktud embereket, akik a kirly udvarban laktak, azok aztn meghnytk-vetettk a dolgot, Habakuk meg szaladt a kirlyhoz a j tanccsal, s gy adta el, mintha az fejbl pattant volna ki. Hanem a tudsok megsokallottk Habakuk csalafintasgt, s panaszra mentek a kirlyhoz. - Felsges kirlyom - mondta sznokuk -, panaszunk van Habakukra. Mi fundljuk ki a j tancsokat felsged rszre, s mgis Habakuk a tisztessg. Mrpedig, higgye meg, felsged, hogy ez a Habakuk hatkr. Soha mg egy j tancs nem szletett az agyban. Tessk csak prbra tenni. - Jl van - mondotta a kirly -, majd prbra teszem. - S kegyelemben elbocstotta a tudsokat. Mindjrt hvatta Habakukot. - No, Habakuk, tudom, hogy te vagy a legblcsebb ember az orszgban, s bizonyosan megfelelsz arra a hrom krdsre is, amit n neked most feladok. Felelj meg ht nekem elszr is erre: hol kl fel a nap? Msodszor: milyen messze van a fld az gtl? Harmadszor pedig: mit gondolok n? - Felsges kirlyom - izgett-mozgott Habakuk -, nehz krdsek ezek, bizony nem tudok megfelelni mindjrt. Hanem, ha hrom napot kapnk a hrom krdsre, taln kistnk valamit. - Jl van, h szolgm, Habakuk, megadom a hrom napot - mondotta a kirly, s Habakuk mly hajlongsok kztt eltvozott. Hej, szegny Habakuk! Most mr mit csinljon? A tudsokhoz nem fordulhatott, mert hiszen jl tudta, hogy azok mrtottk be a kirlynl. Nem volt maradsa a palotban, de mg a vrosban sem, bsan bolyongott a vros hatrn, a vgtelen pusztasgon. Amint ment, mendeglt, megszltja egy juhsz, aki ppen Habakuk juhait rizte. - Adjon Isten, nagy j uram, mirt olyan szomor? - Hej, ne is krdezd, nagy a gondom. De a juhsz addig faggatta, hogy Habakuk elmondta, mi nyomja a lelkt. - No, ez ugyan nem nagy dolog - mondotta a juhsz. - Kr ezrt bslni, hopmester uram. Cserljnk ruht, hadd menjek n a kirlyhoz, majd megfelelek n a krdsekre. Habakuk nem sokig gondolkozott, levetette csillog-villog ruhjt, aztn a juhsz subjt a htra vetette, a botjt kezbe vette, s gy billegett-ballagott a nyj utn. A juhsz meg felvette a fnyes hopmesteri ruht, s ment a kirly szne el. Bezzeg hogy a kirly nem ismerte meg, mert jformn r se nzett, csak odavetette. - No, Habakuk, ksz vagy-e a feleletekkel? - Ksz, felsges uram. - Ht hol kel fel a nap? - Felsgednek a palotban, nekem meg a pusztn. - Hogyhogy neked a pusztn? - gy, hogy ma ott virradtam meg, mert jjel-nappal a pusztn jrtam-keltem. - No, jl van, Habakuk, akkor ht helyesen feleltl meg az els krdsre. Nos, milyen messze van a fld az gtl, - Az bizony ppen olyan messze, mint az g a fldtl. - Nagyon helyes, Habakuk. Mgiscsak te vagy a legokosabb ember az orszgomban, no, most felelj a harmadik krdsre: mit gondolok n mostan? - Felsged bizony azt gondolja, hogy Habakuk ll felsged szne eltt, pedig csak a hopmester juhsza ll, pedig rzi helyettem a nyjat. - Bizony, ha gy van - mondotta a kirly -, ez rtl fogvst te vagy az n hopmesterem, Habakuk meg csak maradjon juhsznak. gy lett a juhszbl hopmester, a hopmesterbl pedig juhsz.