Kishódos református prédikátorai, lelkipásztorai

1819-2009

1) Váradi Vass Gábor

2) Ecsedi Miklós
3) Szekeres Bálint
4) Oroszi Ferenc
5) Nagy József
6) Kovács Zsigmond 1842-1845
7) Szilágyi József 1845-1874
a) Barkász Bálint segédlelkész 1869-1874
b) Oroszi Ferenc időközi lelkész 1874-1875
8) dr. Melegh Gyula 1875-1876
9) Barkász Bálint 1876-1886
10) Cserepes Gerzson 1886-1888
c) Lugossy Dániel felügyelő lelkész 1888
d) Varga Zsigmond segédlelkész 1888-1889
11) Varga Zsigmond 1889-1908
e) Kócsi Péter helyettesítő lelkész 1908
12) Hajdú Péter 1908-1909
f) Nagy Elek felügyelő lelkész 1909-1910
13) dr. Marcsa Imre 1910-1944
g) Czelder Béla és Kócsi Péter felügyelő lelkész 1920-1921
h) Gonda Balázs helyettesítő lelkész 1943-1944
i) Jánossy Gábor helyettesítő lelkész 1944
j) Török Imre felügyelő lelkész 1944-1945
14) Sütő Dezső 1945-1962
k) Cseke László helyettesítő lelkész 1962
15) Maczi István 1962-[1973]
l) Sohajda Mihály
m) Sohajda Béla
n) dr. Szűcs József
o) Szűcs József Csaba
p) Kálmán Dávid
 További adatok az egyes lelkészek tevékenységéről, életéről

1)-5) A legelső kishódosi anyakönyv hiányában a Kovács Zsigmond előtt szolgáló lelkészek
névsora A nagybányai reformált egyházmegye története c. munka alapján lett összeállítva.1
6) Kovács Zsigmond első anyakönyvezett szolgálata egy keresztelés, ill. esketés 1842. ápr. 20-án,
az utolsó egy esketés 1845. jan. 21-én. Kishódosról eltávozva valószínűleg a közeli
településeken szolgált: Nagyhódos és Méhtelek XIX. századi lelkészeinek listájában2 is
megtaláljuk Kovács nevét. Ugyanezt támasztja alá az a tény, hogy Szilágyi József lányának
1853. jan. 11-i kishódosi esküvőjén az egyik tanú Kovács Zsigmond méhteleki lelkész.
7) Szilágyi József első dokumentált szolgálata3 egy 1845. ápr. 8-i, az utolsó egy 1874. júl. 15-ét
követő keresztelés. A korábban Méhteleken tevékenykedő4 lelkipásztor életére és családjára
vonatkozóan néhány további adat is összegyűjthető az anyakönyvekből. Szilágyi 1793 körül
Peérben (Szilágypér), felesége Pásztor Zsuzsanna 1803 k. Aranyosmeggyesen született. Egyik
fia – Ignác, „tanuló deák” – 18 évesen hunyt el Debrecenben (temetése: Kishódos, 1856. máj.
13.), míg fentebb említett leánya, Ágnes csak öt évvel élte túl házasságkötését: 1858. jan. 28-án
búcsúztatták ugyancsak Kishódoson. A bejegyzések alapján a lelkész és neje is szép kort
megélve, végelgyengülésben halt meg a faluban – itt is temették el őket: a Pásztor Zsuzsannát
1873. aug. 12-én, Szilágyit 1874. szeptember 5-én. Szilágyi József halálakor (egy?) másik fia,
József Mikolán lelkipásztor.5 Ifj. Szilágyi József alkalmanként Kishódoson is szolgált: pl. 1873.
márc. 28-án keresztelt.
a) Barkász Bálint a kishódosi anyakönyvi bejegyzéseknél nem tüntette fel következetesen lelkészi
besorolását. Első anyakönyvezett segédlelkészi – „s. lelkész” – szolgálata, még Szilágyi József
megválasztott lelkész működése idején egy keresztelés 1869. jan. 8-án, az utolsó pedig egy
esketés 1874. dec. 6-án. Ezt követően csak a neve szerepel.
b) Oroszi Ferenc nagyhódosi lelkipásztori teendői mellett látta el helyettesítő szolgálatát. A
korábbi(?) kishódosi szolgálatára vonatkozó információk az első anyakönyv – vagy egyéb
források – alapján még pontosítandók. Szilágyi halálát követően, már egy 1874. okt. 18-án
született gyermekre vonatkozó bejegyzésben ő van feltüntetve keresztelő lelkészként, de az
„időközi” jelzőt csak egyetlen helyen, egy 1875. febr. elsejei keresztelésnél találjuk a neve
mellett.
8) Melegh Gyula első kishódosi szolgálata egy 1875. ápr. 14-i, az utolsó egy 1876. szept. 22-i
keresztelés. Életútja Szinnyei József és Gulyás Pál biográfiai adatgyűjtésének6 köszönhetően

1 SOLTÉSZ János: A nagybányai reformált egyházmegye története. Nagybánya : Molnár Mihály Könyvnyomtató Műintézete,
1902. p. 227.
2 Ld. SOLTÉSZ János: i.m. p. 229. és p. 261.
3 A továbbiakban ’szolgálat’ megnevezés alatt csak az anyakönyvekben rögzített tevékenységek kerülnek említésre.
4 SOLTÉSZ János: i.m. p. 261.
5 U.o.: p. 264.
6 SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. 8. köt. Budapest : Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése, 1902. 1042-

1043. hasáb és GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái. Új sorozat. 18. köt. Sajtó alá rend. VICZIÁN János. Budapest :
Argumentum K. : MTA Könyvtára, 1999. 780-781. hasáb. Szinnyei adatai alapján életútjának rövid összefoglalását
adja KATONA Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája. 2., Ajaktól Zsurkig. Nyíregyháza : Jósa A. Múzeum,
1996. p. 59.

2
 viszonylag pontosan ismert: Melegh Dániel (1804-1874) református esperes-lelkész és Kovács
Terézia fia 1840. okt. 14-én született Avasújvároson. 1858-ig Szatmáron és a debreceni
református gimnáziumban tanult, majd a debreceni főiskolán lelkészi tanulmányokat folytatott.
1863-1864-ben Pozsonyban nevelősködött és az ottani református gimnáziumban tanított.
Debreceni tanulmányait követően, 1868-ban a jénai egyetemet látogatta, ahol bölcseletet és
történelmet hallgatott. Hazajövetele után segédlelkész Hajdúböszörményben, majd 1869-től
vallástanár Nagyváradon a főgimnáziumban. 1871-től a mezőtelki egyház, 1875-től a kishódosi
egyház lelkésze. 1876 októberében Máramarosszigetre hívták oktatni: a jogakadémián és a
gimnáziumban tanított „jogbölcseletet, alkotmánytörténetet, bölcseleti előtant és német nyelvet.” 1884-től a
máramarosszigeti főgimnázium tanára, ahonnan 1901-ben vonult nyugalomba. 1902 áprilisától
Pusztadarócon lelkész – itt hunyt el 1908. február 6-án. A fenti adatokhoz a kishódosi
anyakönyv egy adalékkal szolgál: 1876. május 18-án a faluban született meg Melegh Gyula
lelkész és Varga Mária fia, László.
9) A Melegh Gyula szolgálataira vonatkozó bejegyzések idején – mellett/között – a kishódosi
anyakönyvekben nincsenek a korábbi segédlelkész, Barkász Bálint tevékenységére vonatkozó
információk. Melegh távozása után a gyülekezet Barkászt hívta meg lelkipásztorául. Első
anyakönyvezett lelkipásztori szolgálata egy keresztelés 1876. november 18-án, az utolsó egy
keresztelés 1886. ápr. 23-án. Megválasztott lelkészi voltának az anyakönyvekben csak elvétve
van nyoma: pl. először egy 1877. ápr. 30-i esküvőnél jelzi neve mellett „r. lelkész”-i beosztását.
Barkász Bálint életére vonatkozó részinformációkat egy családtörténeti tanulmányban7 találhat
az érdeklődő. Ezek alapján Barkász Dániel (1812-1879) református lelkész és Melegh Franciska
második gyermekeként apja egyik szolgálati helyén, Adorjánban születhetett 1841-ben.
Kishódosi szolgálata idején apja már Kispeleskén szolgált: Barkász Bálint első gyermeke, Ödön
Kálmán keresztelési szolgálatát Barkász Dániel „k.peleskei r. lelkész” végezte. Testvére, Barkász
Albert (1845-1909) is lelkészként működött – ő 1872-től8 Méhtelek lelkipásztora volt. Az
anyakönyvek tanúsága alapján Barkász Bálint két feleségét és négy gyermekét temette el
Kishódoson. 1886-ban távozott a településről, Józsefháza lelkipásztora lett – valószínűleg itt
hunyt el 1899-ben.
10) A települések lelkészeinek listáját9 összevetve Barkász Bálint és Cserepes Gerzson feltehetően
gyülekezetet cserélt. A korábban Józsefházán működő Cserepes első kishódosi szolgálata egy
1886. máj. elsejei, az utolsó egy 1888. ápr. 5-i keresztelés. Az egyik forrás szerint a gyülekezet
és lelkipásztora viszonya nem volt problémamentes. „1819-ben vált külön a két egyház és Kis-Hodos
önálló anyaegyházzá lett lelkész-tanítóval, mely időtől kezdve az egyházi vallásos élet minden nevezetesebb
esemény nélkül folyt rendes mederben 1886-ig, de azután sülyedni kezdett, mert a hivek és lelkész között az
egyházi adózás felett felmerült viszálykodás bénitólag hatott a gyülekezeti fejlődésre; a lelkipásztor szájával
vallotta csak az Isten igéjét, szivében és lelkében pedig távol járt attól. A tulterhelő egyházi adó miatt a hivek
ingadoztak hitökben, két család ki is tért; majd az egyházi felsőbb hatóság uj adókulcs alapján könnyitett a
hiveken s a gyülölt lelkész eltávozásával a kitért két család visszalépett ismét 1888-ban.”10
c) Lugossy Dániel nagyhódosi lelkipásztorként gondozta átmenetileg a gyülekezetet. Első
szolgálata egy temetés 1888. ápr. 30-án, az utolsó egy keresztelés 1888. szept. 8-án.
d); 11) Varga Zsigmond már 1888. szept. 23-án keresztelt Kishódoson, de ekkor még mint
nagypaládi segédlelkész. Helybéli segédlelkészként először 1888. nov. 8-án szolgált egy
keresztelésen, utoljára pedig 1889. jún. 8-án, egy temetésen. Ugyanebben a hónapban, jún. 20-
án egy másik temetésre vonatkozó bejegyzésben már rendes lelkészként tünteti fel magát.
Utolsó anyakönyvezett kishódosi szolgálata egy keresztelés 1908. febr. 26-án. Felesége nem

7 MOLNÁR József: Egy parasztcsalád leszármazása és kapcsolatai. Veszprém, 1940. 23, [21] p. : ill. (Különlenyomat a
Magyar Családtörténeti Szemle 1940. (6.) évfolyamának 1-7. számaiból.)
8 SOLTÉSZ János: i.m. p. 262.
9 Kishódos és Józsefháza 19. századi lelkipásztorainak felsorolása U.o.: p. 227. és 234.
10 U.o.: p. 226.

3
 volt, 45 évesen, 1908. május elsején hastífuszban hunyt el a településen. A temetése adatait
tartalmazó bejegyzés és sírköve alapján 1863-ban született Botpaládon.
e) Varga Zsigmond halála előtt valószínűleg hosszabban betegeskedhetett: egy 1908. márc. 17-i
keresztelésen már Kócsi Péter nagyhódosi lelkész helyettesítette. Kócsi utolsó szolgálata egy
1908. aug. 16-i keresztelés.
12) Hajdú Péter nagyon rövid ideig volt – lehetett – a gyülekezet lelkipásztora: első szolgálata egy
1908. szept. 7-i, az utolsó egy 1909. ápr. 27-i keresztelés. Bár fiatalon hunyt el, két kézikönyv11
is tartalmazza életútja legfontosabb állomásait: 1882-ben született Udvariban. A teológiát 1904-
ben végezte el Debrecenben, majd a bázeli és berlini egyetemeken tanult. Hazatérése után
1905-től Berkeszen segédlelkész, ahonnan előbb Máramarosszigetre ment helyettes
vallástanárnak, majd Kishódoson lett rendes lelkész. A falubeli szájhagyomány szerint a tavaszi
melegben a fiatalember meggondolatlanul az akkoriban még szabályozatlan, a falu mellett – a
jelenlegi Hodos medrében – folyó Túrba vetette magát: 1909. ápr. 30-án vízbe fulladt. A
kishódosi anyakönyv és a település régi temetőjében még álló sírköve tovább adalékokkal
egészíti ki életrajzát: a már említett utolsó szolgálaton a lelkipásztort és feleségét – Zeke Bertát
– kérték fel keresztszülőknek. A nyughelyen olvasható sírversből12 az is kiderül, hogy fiatal
házasok voltak: mindösszesen kilenc hónapig élhettek együtt.
f) Nagy Elek első szolgálata egy 1909. júl. 8-i keresztelés, az utolsó egy 1910. febr. 15-i esketés.
Bár ez idő alatt az anyakönyvben nem tüntette fel eredeti gyülekezetét, a korábbi, alkalmi
kishódosi szolgálataira vonatkozó bejegyzésekből – például egy 1894. okt. 20-i keresztelés
adatait tartalmazóból – kiderül, hogy Kispaládon működött.13
13) Marcsa Imre első kishódosi szolgálata egy esketés 1910. márc. 29-én, az utolsó egy keresztelés
1942. dec. 10-én. A leghosszabb ideig a faluban tevékenykedő lelkipásztor életére vonatkozó
adatokat több kiadványban14 is találhat az érdeklődő. Marcsa 1884-ben született Mezőtúron. A
középiskolát szülővárosában, a teológiát Debrecenben végezte, majd az egyetemen doktorátust
szerzett művelődéstörténetből.15 1907-től Hódmezővásárhelyen, utóbb Mezőtúron segéd-
majd 1910-től Kishódoson rendes lelkész. Felesége Király Marianne, tanítónő. Az
anyakönyvekben bejegyzett utolsó, 1942 végi szolgálatát a kishódosi presbitérium üléseinek
jegyzőkönyve is alátámasztja. Ebből kiderül, hogy Marcsa Imre „szolgálatképtelenségét az Egyetemes
Konvent Elnöksége 11.447/1942. sz. leiratával megállapította.” Ugyancsak a presbitériumi
jegyzőkönyvekből tudható, hogy Marcsa nyugdíjazása 1944. július elsején vált „joghatályossá”,
amely tényt figyelembe véve a presbitérium nyugalmazott lelkésze számára az egyháztól járó
fizetését eddig az időpontig, lakásának igénybevételét 1944. okt. 1-ig biztosította. Arra
vonatkozóan, hova költözött a faluból a nyugdíjba vonult lelkipásztor nincsenek információk –
gyászjelentése16 alapján 1979. ápr. 19-én, életének 95. évében hunyt el és a rákoskeresztúri
temetőben búcsúztatták.

11 GULYÁS Pál: i.m. 12. köt. Budapest : Argumentum K. : MTA Könyvtára, 1993. 145. hasáb és ZOVÁNYI Jenő:
Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. jav. és bőv. kiad. Szerk.: Ladányi Sándor. Budapest : Magyarországi
Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1977. p. 238.
12 Hajdú Péter sírfeliratát közli VÁRADY József: Tiszántúl református templomai. 2. Debrecen ; [Sajószentpéter] : [Borsodi

Ref. Egyházmegye], 1991. p. 683.

13 Nagy Elek 1875-től volt Kispalád lelkipásztora – ld. SOLTÉSZ János: i.m. p. 276.
14 Pl. DÖMJÉN Miklós (szerk.): Szatmár és Bereg vármegyék fejlődés és kortörténete (Trianon után). Budapest : Szerzői kiad.,

[1932]. p. 243. és FÁBIÁN Sándor (szerk.): Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegyék (1924-1938). Budapest : A Magyar
Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1939. 2. rész, Személyi adattár. p. 67.
15 1913-ban jelent meg Kner Izidor gyomai könyvnyomdájában a korábbi mezőtúri diák, MARCSA Imre: A mezőtúri

református főgymnasium története 1848-ig c. munkája. (Kner Izidor fia, Imre ugyancsak a mezőtúri gimnáziumban tanult
– ő ekkor már apja műhelyében dolgozott.) Egy bő évtizeddel később, 1926-ban Marcsa a debreceni egyetemen
ugyanebből a tárgykörből – A mezőtúri református főgimnázium története - doktorált. (A Debreceni m. kir. Tisza István
Tudományegyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karán az 1925-26 tanévben elfogadott doktori értekezések kivonatai.
Debrecen : Bölcsészet, nyelv- és történettudományi kar, 1926. p. 28.)
16 Megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtárának gyászjelentésgyűjteményében.

Ugyanitt megtalálható Melegh Gyula gyászjelentése is.

4
g) Az anyakönyvek alapján Marcsa Imrét 1920. nyarától 10 hónapon keresztül két lelkipásztor
felváltva helyettesítette a településen: Czelder Béla tisztabereki és – a faluban már korábban is
felügyelő lelkészi szolgálatot ellátó – Kócsi Péter nagyhódosi lelkipásztor. Első szolgálatuk egy
esketés 1920. jún. 20-án, az utolsó egy keresztelés 1921. márc. 14-én. A helyettesítés okát még
nem sikerült kideríteni.
h) Gonda Balázs már egy 1943. jan. 3-i presbitériumi gyűlésen jelen van: ekkor még Marcsa Imre
mellett segédlelkészként. Oláh Sándor esperes Marcsa szolgálatképtelenségének ismeretében
1270/1942. sz. leiratában Gondát helyettes lelkészi jogkörrel ruházza fel: erről Gonda a
presbitériumot az 1943. jan. 11-i gyűlésen tájékoztatta. Első anyakönyvezett szolgálata egy
1943. jan. 24-i, az utolsó egy 1944. ápr. 16-i keresztelés. A presbitériumi jegyzőkönyvek alapján
Gonda Kishódosról Méhtelekre távozott, ott látott el helyettesítő szolgálatot.
i) Az 1944. ápr. 23-i presbitériumi jegyzőkönyv alapján az esperes ápr. 20-án kelt végzésével
Gonda Balázs helyére „a lelkipásztori teendők és egyházkormányzati ügyek ellátására” Jánossy Gábort
„rendelte ki.” Jánossy első szolgálata egy 1944. ápr. 23-i, az utolsó egy 1944. júl. 26-i keresztelés.
j) Török Imre nagyhódosi lelkipásztort az esperes 256/1944. sz. leiratával bízta meg, hogy „a
kishodosi lelkipásztori állás betöltéséig a felügyelő lelkészi teendőket a törvény rendelkezése szerint lássa el.”
Erről Török az 1944. aug. 4-i presbitériumi ülésen tájékoztatta a jelenlévőket. Működése alatt
csak két anyakönyvezett szolgálata volt, de a presbitérium 1945. aug. 29-i gyűlésén még ő
elnökölt.
14) 1945 augusztusának elején a kishódosi presbitérium két lelkipásztort kért fel bemutatkozó
szolgálatra: Sütő Dezső kisnaményi helyettes és Fehér Bertalan szatmárnémeti segédlelkészt.
Majd az 1945. aug. 12-i presbitériumi ülésen már a döntés is megszületett: „Presbitérium egyhangú
határozattal kimondja, hogy az üresen lévő lelkészi állást Sütő Dezső kisnaményi helyettes lelkésszel kívánja
betölteni.” Bár Sütő már egy 1945. okt. 12-i presbitériumi gyűlésen elnököl, első anyakönyvezett
kishódosi szolgálata egy temetés 1946. jan. 16-án – az utolsó pedig egy keresztelés 1962. márc.
25-én. Sütő az 1962. máj. 10-i ülésen közli a presbitériummal, hogy „őt a cégénydányádi gyülekezet
egyhangúlag lelkipásztorának hívta el, s így a kishodosi lelkészi állás megüresedett.” Javaslatot tesz az új
lelkipásztor személyére, akit a presbitérium el is fogad. Azonban a megválasztott új lelkipásztor
az állás betöltésére nem jelentkezett.
k) A presbitériumi jegyzőkönyvek alapján 1962. júniusának elején, nagyon rövid ideig Cseke
László nagyhódosi lelkész látta el a gyülekezet felügyeletét.
15) Az 1962. jún. 9-i gyűlésen Cseke László h. lelkész „jelenti” a presbitériumnak, hogy Gaál
Miklós esperes Maczi István nagykállói segédlelkészt jelölte a megüresedett lelkipásztori állás
betöltésére. A presbitérium tagjai „személyesen és együttesen” a jelöltet elfogadták és „határozatilag
kimondják, hogy a kishodosi lelkipásztori állást Maczi István nagykállói segédlelkész úr meghivása utján
kivánják betölteni.” A presbitérium határozatát pünkösd első napján, jún. 10-én hirdették ki a
gyülekezet számára, a meghívott lelkész pünkösd második napján, délelőtt végzett
bemutatkozó szolgálatot, majd ugyanaznap délután került sor a megválasztására. Maczi István
első anyakönyvezett szolgálata egy 1962. jún. 24-i keresztelés volt. A kishódosi gyülekezet
utolsó megválasztott lelkipásztora 1973-ban hagyta el a települést. Hazánkban több helyen,
majd 1986-től az ausztráliai Független Magyar Református Egyházban, Sydney-ben szolgált.
2000-ben telepedett haza és ment nyugdíjba. Életének 73. évében, 2001. máj. 21-én hunyt el.17
l)-p) Maczi István távozását követően, az 1970. évi árvíz után az elköltözések miatt
megfogyatkozott gyülekezetnek már nem volt beiktatott lelkipásztora – Kishódos
szórványgyülekezet lett.

Összeállította: Czövek Zoltán

17 Maczi Istvánról: Reformátusok Lapja, 2001. júl. 1. p. 8.; 2001. júl. 22. p. 5. és Református Tiszántúl, 2001. 4. sz. p. 22.