STEFAN BITTMANN

Novella a krnyezetrl
Az rhajsok egy szabadnapot kaptak a hossz t eltt.
Nulladik napnak neveztk, vagy mskppen relaxcis napnak. Ilyenkor nem volt szabad a feladatokra gondolni, sem a
replsi tervre, sem a tudomnyos programokra, az elkszletekre, st az induls eltti lz sem rinthette ket, amelyet
klnben pedig mg a legedzettebb vn kozmoszi medvk sem sztak meg.
Idvel hozzszoktak.
Ezt a napot mintha a pihensre teremtettk volna. A ngy frfi - a haj legnysge - sznadrgra vetkzve
bolondozott, akr ngy kisgyerek. Az gen egy felhrongyocska sem ltszott, a t vize kristlytiszta s hst, a leveg
ttetsz volt, s illatos. Cihlicka leguggolt, s vatosan, szinte istent tisztelettel, letpett a fszlak kzl egy szl
virgot.
- Nicsak, nicsak! - jegyezte meg Klabzuba.
- Emlkbe. Hogy szerencst hozzon.
Cihlicka elvette tskjbl j jegyzetfzett. s a virgszlat annak lapjai kz helyezte.
Klabzuba elvigyorodott.
- Szentimentlis a navigtorunk. Vagy szerelmes? jaj!
- Csakhogy ez szablyellenes - szlalt meg a Kapitny.
A frfiak elhallgattak. Elnyltak a fben, s az eget frksztk.
- Ki tudja - mondta Cihlicka elgondolkodva -, ki tudhatja, nem ez-e az utols szzszorszp az letemben? St a
titekben is?
A Kapitny elnevette magt.
- Ha gy nzzk a dolgot - mondta -, n is elvihetnk magammal sok mindent emlkbe s a szerencse kedvrt.
- Mi a csudt?
- Mindent - felelte a Kapitny. - Ezt a kk viz tavat. A rtet, a fvet, a fkat, meg ezt a tiszta gboltot is Mindent!
- Csakhogy ez szablyellenes - mondta Klabzuba.
Nevettek. De nem volt vidm nevets.
- Tl sokat fantziltok - szlalt meg a hallgatag Sopokles, a legnysg negyedik tagja. - Inkbb llegezzetek j
mlyeket. Mert ilyen tiszta levegt mr valban sohasem szvtok tbb
Abban a pillanatban rdbbentek, hogy Sopokles igazat szl, s akrcsak mintha veznyszra tennk, nagyokat
szippantottak a j levegbl. Utols rikat tltik ezen a gynyr, ldott bolygn. Holnap hossz tra indul
kutathajjuk.
Hazaindulnak, a Fldre.
Haraszti Mria fordtsa
(Rakta Magazin)