Professional Documents
Culture Documents
Árkossy István - Farkas Utcai Csendes Ballagás - Muvelodes 2009-10
Árkossy István - Farkas Utcai Csendes Ballagás - Muvelodes 2009-10
Bevallom, idônként fel-felüti fejét bennem egy a hitben élôk; mert aki hisz benne, szívmelengetô ér-
lappangó gondolat: valójában miként mérhetô az zés annak újrahallgatni minden szavát.
emberélet hossza, tartalma, gazdagsága?
Némelyeknél a begyûjtött évtizedek bôségével? A farkas kifejezéssel, persze, különös a viszo-
Másoknál a gyötrelmesen rövidre szabott élet-fonál- nyom. Már rég nem a félelmetes toportyánt, a vicsor-
lal talán? Miközben az egyik ember sorsa sebesen to- gó mesebeli ordast testesíti meg elôttem, hanem sok-
vairamló hegyi patak, addig a társáé lassú hömpöly- kal inkább a mitikus utcát. Eszerint az sem meglepô,
gés csupán? Bizony, szûkre szabott, karcos eszten- hogy számomra a farkas hársfaillatú, mindegyre ara-
dôk és lomha évek felváltva striguláznak köztünk, nyos fényben ragyog, olykor lágy szellô borzolja,
míg némelyek váratlanul szedik sátorfájukat, addig sôt, még ha vonítana, akkor is a legszebben búgó or-
mások csigalassúsággal idôznek el. gonasípok idegszálakon áramló fúgáit vélném halla-
Mindemellett miért ne volna lehetséges, hogy a ni. És a farkas nemcsak a Capitolium bronzszobrán
könnyedén sebezhetô emberélet jelentése ne kizáró- ágaskodó Romulusnak és Remusnak nyújtott valaha
lag csak pillanatokban és esztendôkben, esetleg tet- féltô menedéket, hanem a havasok tövében fogva
tekben legyen mérhetô, hanem olykor centiméterek- tartott városban, éveken keresztül énnekem is.
ben és méterekben is? Netán egyetlen utca-hosszban Gyanítom, a Gyalui-havasok lábánál meghúzódó
kifejezve. Egyetlen földön-futó gyalogterületben kö- Szamos-parti település korabeli feljegyzéseiben is a
rülírva, amelynek számolható térbeli kiterjedése farkas kifejezés és a vele járó utcanév, a Plateea Lupo-
van, és amely házakkal, kapukkal, iskolákkal, temp- rum a leggyakoribb, amely minduntalan jelen van a
lommal, virágzó fákkal és hazajáró lelkekkel van fel- Klus, Coluswar, Klausenburg, Claudiopolis, vala-
cicomázva, méterrôl méterre, a sors különcködései mint a sors szeszélyei folytán további neveket viselô
szerint. Ez, jóllehet meglepôen hangzik, annál in- város zimankós történelmi századaiban. A feleki
kább ismerôs mértékegységgé válhat minden honos dombok közelsége miatt e fertály sebezhetô sarka
földi halandó számára. Az említett hazajáró lelkek ese-
tében különösképpen. Mert az otthoni vidék egyet- A Farkas utcai református templom, elôterében a Szent György-
len utcasorának is oly varázslatos kisugárzása lehet, szoborral (a rajzokat a szerzô készítette).
hogy bárkit, aki lelki antennáival képes rejtjeles üze-
neteit fölfogni, auráját zsigereiben szabadon áramol-
tatni, azt, minden bizonnyal, egyedülálló kincsekkel
halmozza el.
Ezek után kijelentem, mivel régóta magam is így
érzem: Kolozsvár Farkas utcájának kisugárzása már
eddig is oly magasba emelkedett, hogy számomra
semmi máshoz nem hasonlítható egyedi mértékegy-
séggé vált, úgy is mondhatnám, az erdélyi lelkiisme-
ret greenwichi mércéje lett. Jóllehet azt is belátom,
hogy mindez csak az ott formálódott lelkek számára
szolgálhat mértékegységül; ám ha történetesen még-
is alkalmaznák, bizonyára hiteles is lesz, mert a leg-
tisztább ragaszkodás mélyébôl fakad, és mindenkép-
pen igaz. S minthogy magam is hosszú ideig lakója
voltam eme hársakkal megkoronázott utca-legendá-
nak, a késôbbiekben már ôhozzá kellett mérnem
életutam, aminek két szakasza különíthetô el: úgy-
mint az ott eltöltött esztendôk, illetve a nélküle meg-
élt évek sora.
Csakhogy… nyomaszt a gondolat, mit lehet még
mondani Kolozsvár egyetlen olyan kis zugáról,
melyrôl Szabó Dezsô, Áprily Lajos, Makkai Sándor,
vagy Cs. Szabó László és sokan mások annyira fenn-
költ szavakkal vallottak a múltban; amelynek színes
hangulat-porcikáit a peregrinus diákok (mára meg-
vénült diákpostások) sok-sok év alatt serényen szer-
tehordták távoli kontinensekre, nagyvilágnak szélté-
be-hosszába? Maradt-e legcsekélyebb esély is arra,
hogy tollával kotorászó ember ilyesféle helyen rejtett
kincsre bukkanjon, ami fölött mások gyakorlottabb
szeme netán tovasiklott, éppen a miatt, mert egyko-
ron bôséggel volt mibôl válogatniuk? Azzal nyugta-
tom magam: az imát sem csupán egyszer mondják el 5
A Farkas utca déli sora keletrôl nyugat felé haladva: a Szabók bástyája, az egykori Kollégiumi Nyomda, a református templom, a
református kollégium kollégium, az Akadémiai Könyvtár
volt az óvárosnak. Talán ezért is ajándékozta meg Gyakran álmodom Kôfaragó Benedek és Elias Ni-
Zsigmond király féltô városfallal, melynek foghíjas colai gondosan megmunkált templomi szószékének
nyomai ma is ott rejtôzködnek a málladozó épületek reneszánsz virágairól is: festett erdô-zöldjeirôl, éjsza-
és kollégiumi pincék hûvös, salétromvirágokkal be- ka-kékeirôl és buzgó vöröseirôl. A fölötte szárnyait
takart boltozatában. Csak az elaggott Szabók Céhé- bontó, a reformátusok címerébôl kilépô pelikánt
nek bástyája álldogál mementóként egy szál magá- számtalanszor megcsodáltam. Valaha még biztatgat-
ban, kék messzeségbe révedezve. Tán azt kutatja, tam is: röpülj, most röpülj! De teste mozdulatlan ma-
merre röppent el hasznos fiatalsága, aminek elisme- radt, nem hallgatott rám. Mozdulatlan ôrzi Farkas
rése jeléül, jó Bethlen Gáborunk is tisztelettel adóz- utcai fészkét. Hûséggel.
ván, annak rendje s módja szerint, méltóképpen Az Isten háza mellett rogyadozva áll az Apafi Mi-
helyreállíttatta. Szépen vésett emléktábla idézi a feje- hály fejedelem által alapított Kollégiumi Nyomda
delem kegyelet teljes emlékét, jó magasan kövek kö- törpe házsora, ahol a Hollandiát megjárt Misztótfa-
zé beágyazva; maholnap majdhogynem olvashatat- lusi Kis Miklós, a nagyhírû betûmetszô és tipográfus
lanul. Északi irányból csonka várfal simul hozzá, jó munkálkodott valaha. Tôle még a nagy Cosimo de
szorosan. Ô is pusztán gyatra hírnöke már a múlt- Medici is szállított firenzei nyomdája számára, mes-
nak, alig sugallja régi arcát, bámészkodót ritkán terien cizellált betûkészleteket. Késôbb diákmenza
késztet megállásra. színhelye lett az épület. Akkori szóhasználatunkban:
De a Corvin Mátyás nevét suttogó, zord idôket konviktus, a bablevesek, lencsefôzelékek és lekvá-
megélt csúcsíves templom – ifjúságom csatangolása- ros-lapótyák környék-szerte megbecsült, látogatott
inak valaha legpompásabb irányjelzôje, mely tövé- otthona. Felidézem magamban ízeit, illatait ma is ér-
ben az otthon várt reám – mit sem változott: nekem zem, hisz homályos ebédlôjének kopottas asztalai
ma is ugyanúgy az égig ér, miként egykoron. Hálá- mellett, ahol idônként a múlt fanyarkás illata terjen-
val gondolok a néhai ferences János barátra, aki gett, magam is számtalanszor vártam soromra. Kint,
nagy királyunk óhaját híven követve, a kincses város a templomfalat támasztó, szûkös udvaron, Boldog-
legszebb emlékmûvét álmodta meg. Az erdélyi góti- asszony havának csikorgó téli reggelein, titkolózó
ka eme visszafogott, monumentális tömbje, mely ál- ködben, gyakran illant magasba (pernyével kerge-
dott szerepében líránkban és prózánkban mindunta- tôzve) az égett selyemszalma illata; megtûrt disznó-
lan feltûnik, annyit mesélhetne önmaga viharos vágások visszafogott vigalmától kísérve; internátus-
múltjáról, dicsô napjairól, hogy az – a magam sze- ban lakó diákok nem kis örömére.
rénynek mondható, ámde mégis ôhozzá fûzôdô em- Átellenben, a teológiai tanárok sárga, emeletes
lékeivel megtûzdelve – oly végtelen patakká duz- sarokháza áll. Mindenkor a kolozsvári szellemi élet
zadna, aminek lejegyzésével nem is igen próbálko- jelesei lakták. Ma is feltûnik elôttem Maksay Albert,
zom. Elég róla talán ennyi: ô, a tekintélyt parancsoló, Tavaszy Sándor, Juhász István vagy a szikár Dobri
aki máig dacol az idôvel, csúcsán a múltidézés leg- Janó és a nagy tiszteletnek örvendô brill okulárés
szebb háromszögû piramisával megkoronázva, gyermekorvos, Tonk Emil alakja, akiket naponta lát-
amelynek látványa-tudata világító bójaként jelez, a tam ellépkedni a hársvirágos kövezeten. Alig távo-
sors számomra kijelölt, ismeretlen útjain. labb, egy hátsó udvar mélyérôl kikandikálva, ottfele-
Belsôjének puritán méltósága felemelô. A falak- dett gémeskút csücske bámészkodott felém. Göcsör-
ról, melyek alatt az Apafiak nyugszanak, az erdélyi tös szárát búsan lehajtotta, eljárt fölötte az idô; tán
heraldika ôsi, nemesi címerei tekintenek alá. Rég még azt is megérezte: nem sok hasznát veszik ettôl
magukba zárták a múltat. Köztük töpreng a történe- fogva már. Néhány lépés után a hajdani ispotály
lem. Óarannyá fakult sisakdíszeik, pajzsaik olykor meggörnyedt sziluettje következik, mely híven kísé-
meg-megcsillannak a színpompás üvegablakok dél- ri a barokk esperesi laknál váratlanul elszûkülô utca
utáni ajándék-fénysugarában. Hányszor betûztem nyomvonalát. Szerény homlokzatának vasráccsal le-
Erdély nagyhírû családneveit – Bánffy, Bethlen, Ken- zárt ablaka elôtt, gyermeki kíváncsiságtól hajtva, va-
deffy, Rhédei, Wesselényi, vagy: Teleki, Zeyk, Tol- lamikor jó magasra ágaskodtam, ma, ugyanott, talán
dalagi, Mikes, Béldi… – , miközben az ég felé törek- már hajolnom is kéne. Fölötte bevésett évszám: 1656.
vô csillagboltozat alatt felbúgott a barokk orgona Majd mindennap láttam. Habár elôtte sûrûn jöttek-
magasztos hangja. Ôértük is. mentek a sietôs esztendôk, cirkalmasan szép vonal-
Eme égi hangszer számomra egykor hallhatóvá, rajzolata soha nem változott, csak megmaradt a régi.
mára újra meghallgathatóvá tette az ifjúkori éveket. Aztán a templom tövében, a parányi fôtér nagy-
Zengése az utcaképhez tartozik, immár véglegesen. lelkûen kitárulkozik. S amint az ünnepelt hársak fel-
Bach és Frescobaldi, Liszt és Mendelssohn szívme- libbentik illatozó zöldfüggönyüket, máris ádáz küz-
lengetô fúgái mélyen átitatták a magasba szökkenô delem látványa fogad: Szent György, a lovagrendek
6 kôfalak hûvösét. és fegyverkovácsok patrónusa, immár 1373 óta vívja
A Farkas utca déli sora folytatólagosan: az Állami Levéltár, a Nemes–Betlen, a régi vármegyeháza, a Karcsay házak, a Báthory István
nevét viselô egykori katolikus kollégium, a volt piarista rendház.
reszketeg vonalai firkálták tele; akinek morranására kori Haranglábkert. Nevét a toronynélküli templom
hallgataggá szelídült az iskolacsengô máskor oly- szomszédságában felállított faszerkezetû építmény-
annyira beszédes nyelve. Messze ballag a gyermek- rôl kapta. Nyoma sincs már. Kemény kétszáz eszten-
zsivajban elkopott esztendô. Miként messzire szállt a deje múlt, hogy elhamvasztotta egy baljóslatú pilla-
hosszú-szünetek diákcsalogató sült döblec édesen nat fellángoló, tüzes nyelve. Ám a valamikor fel-
párolgó, selymes illata is. szentelt harang helyén, gyermekéveimben, óriás-di-
Mintha minden az idô múlására várna… ófa illatos vitorlája bomlott az ég felé; szemünk elôl a
És az Alma Mater elbóbiskol. A Bel-Farkas utca világ baját eltakarta, miközben különleges aurájával
évszázados nyári álma csendben magához öleli. óvatosan balzsamozta a tünékeny esztendôk megôr-
zésre érdemes relikviáit. Az emeleten lakó László
Ámde Szent Mihály havának beköszöntével ha- család gondozta a kertet. Dezsô bácsinak, a tudós lel-
marjában új ruhát ölt magára a környék. Hirtelen-pi- kipásztornak, a vallástanárnak, szerkesztônek és le-
ronkodó falevelek hullnak kertek megfakult zöldjé- véltárosnak, az Erdélyi Fiatalok irodalmi mozgalma
be, udvarok felkapott porába, és hullnak, egyre hull- lelkes szervezôjének szikár alakja számomra (tu-
nak, mint nyárvégéi arany- és rubin-hóesés. Csön- dom, másoknak is!) feledhetetlen, miként egész sze-
des, iskola-hívogató üzeneteit az elsô hûs fuvallattal mélyisége. Két kisebb fiával néhanapján olyannyira
betoppanó bágyadt ôszfutár szanaszét szórja. megkergettük Winnetou és Old Shatterhand szelle-
„… ôsz mosolyog a nagyudvar felett, / S a hûvös, késô mét, hogy tán még ma is ott köröznének félelmük-
ôszi nap sugára // Megilletôdve, elfogódva száll / egy kis- ben a nagydiófa árnyékában, ha szépséges lomboza-
diáklány aranyos hajára”– emlékezik Reményik Sán- tát egy éhes balta harapása, jó néhány évvel ezelôtt,
dor. És újra zeng, zsibong a tudományillatú utca. el nem küldte volna az örökös vadászmezôkre.
Moccannak az állóképek. Moccannak az ismerôs A kert mellett emelkedett az otthonom. Az 1830-
arcok. A folyvást szorgoskodó esztendôk emlékmor- as években Leder József és Winkler György tervei
zsoló távolából néhanapján visszacseng egykori paj- szerint emelt tanári lakások halványzöld iker-házso-
tásaim önfeledt nevetése; de felsejlenek a professzori ra. Megvalósult álmaim és kudarcaim feledhetetlen
kar illô tisztelettel övezett személyiségeinek arcvo- színtere. Neves professzorok lakták már elsô pilla-
násai is – a kiválóké, a diákbarátoké, a mindenkor fe- nattól kezdve boltíves földszintjét, tágas, hársakkal
lejthetetleneké. Közben a toronyóra szívverése, nem árnyékolt emeleti lakásait. S mivelhogy Apáczai
spórolván a határtalansággal, egykedvûen porcióz nagy múltú kollégiumának akkoriban Édesapám,
az idôbôl mindenkinek, igazságosan. Eleinte így tá- Árkossy Sándor volt évekig az igazgatója (földrajzot,
volodnak észrevétlenül, késôbb így kallódnak el az történelmet és csillagászattant oktatott), így magunk
évek. Velük együtt a fiatalság egykor végtelennek is évtizedeken át élvezhettük eme tanári lakosztá-
hitt pillanatai is. Carpe diem! Ragadd meg a napot! Rég- lyok vendégfogadásra teremtett, megtisztelô levegô-
volt latinok bölcsessége így figyelmezi elménket a jét. Az ott lakó nagy elôdök népes sora nem kisebb
múlandóság közeledtére. És – a tudás évszádos nyel- neveket rejt, mint Gyulai Pál tanár-kritikusét, a lap-
vén – hadd álljon itt egy másik, hasonlóan fontos jel- szerkesztô Kovács Dezsô és Gönczy László igazgató-
zés, melyet ugyancsak emlékeztetônek szántak: „Lit- két; de az író Kuncz Aladár és a költô Áprily Lajos
teris et pietati sacrum MDCCCI (A tudománynak és a ke- szintúgy hosszú éveket töltött eme Kollégiummal
gyességnek szentelve 1801). Merthogy e szavakat ol- szemezô lakások valamelyikében. A földszinten em-
vashatjuk a kollégium ívelt kapubejárata fölött, kô- léktábla jelzi, hogy 1827-ben ott született Szilágyi
táblába vésve. És e néhány szó mögött egy valódi Sándor, az erdélyi történetírás kiemelkedô személyi-
Pantheon magasodik, kopottasan, málladozó vako- sége. Tulogdi János professzort, a természetrajz és
lattal, ámde mindvégig annak tudatában, hogy még- geológia professzorát gyakran láttam hazafelé bal-
iscsak ô az erdélyi szellem felemelkedésének párját lagni; alattunk pedig Tárcza Bertalan ének- és zene-
ritkító otthona; kislegényeké, ifjaké, maturandusoké; tanár, az Erdélyi Dalos Szövetség egykori elnöke la-
vagyis mindazoké, akik hol fekete, hol fehér esz- kott.
tendôkkel kergetôzve szomjaztak a reményekkel hi- Még a keskeny Minorita utca elôtt, újabb iskola-
tegetô jövendôre. Akiknek a ballagás orgonavirág-il- épület hirdeti a sarkon, hogy az ezernyolcszázas esz-
lata sikerekkel és kudarcokkal, mosolyokkal és tendôk elsô harmadában ott nyílt meg a Belvárosi Re-
könnyekkel megpakolt, lélekhez simuló, soha el nem formátus Leányiskola, amelynek látványa bizony azóta
hagyható úti tarisznyát akasztott egykor a vállára. feledésbe merült, miután alapos változások történ-
tek rajta. Új arca nem is illeszkedik különösképpen
Az istenháza vándorló óriásárnyékában hajlott az utca történelmi hangulatához.
deszkapalánk mögött húzódott meg a belvárosi re- A sarok után, napnyugat irányában, a Teleki-ház
8 formátus lelkészi hivatal zöldellô birodalma: az egy- erkélyes-oszlopos, késô barokk épületének nyugal-
A Farkas utca északi sora folytatólagosan: a református parókia, a régi parókia, esperesi hivatal, az egykori ispotály, a teológiai taná-
rok háza.
mat sugárzó (némileg a fôtéri Bánffy-palotára emlé- zsuiták jogutódjaként továbbélô, hírneves piarista
keztetô) homlokzata fogad. Az 1790-ben Budapesten fôgimnázium empire stílusú épületének komor
született Teleki József örökölte e tetszetôs épületet. A tömbje. (A szellem e két otthona, a mindennapi szó-
Hunyadiak korának késôbbi kiváló kutatója, aki használatban röviden: „Ref”, illetve „Piari” volt).
úgyszintén a református kollégiumban végezte ta- Mária Terézia 1777-ben kiadott és Ratio Educationis
nulmányait: hat éven át Erdély kormányzói tisztsé- néven elhíresült rendelete, mely a tankötelezettséget
gét is ellátta. Ô lakta valamikor az udvari árkádsor- írta elô, új lendületet adott a kegyesrendiek vá-
ral díszített falakat, ámde nekem ennél többet jelen- rosszerte népszerû intézményének. A piarista kon-
tett, ha az utca felöli traktus földszinti ablakait tárva viktus, a Nemes Ifjak Konviktusa és Rendháza közvetle-
nyitva találtam, s így lopva betekinthettem Szopos nül ômellé igazodik. A jezsuiták hármas-betûi olvas-
Sándor kolozsvári festômûvész mûtermének szá- hatók a kapuboltozat fölött: IHS, azaz: Iesus Homi-
momra akkor még ismeretlen, viszont egész további num Salvator. A magasban nemesi címerpajzsok jel-
életemre mély nyomokat hagyó világába. zik, hogy a Báthory–Apor szeminárium ôsi épületé-
E fôúri palota mellett szerénykedve gubbaszt a be léphetek be, ión oszlopokkal díszített barokkos
Pataki–Tollas ház. Megsüppedt falaiból rám köszö- kapuzatán. Sok más neves személy mellet, a viharos
nô csöppnyi ablakai maholnap már a föld szintjén életû altorjai Apor Péter is e boltívek alatt kezdte ta-
állnak, ahonnan ezek után bármikor kilépve, akár el nulmányait, aki Methamorphosis Transylvaniae címû
is indulhatnak kedvükre egy holdas éjjelen, Szent tekintélyes mûvével a tizennyolcadik századi erdélyi
György viadalának csodálatára. történetírás kiemelkedô alakja lett. Persze, változó
És akárcsak Dávid mellett Góliát, úgy meredezik idôk jártak erre is, mint minden felé a környéken. Az
tôszomszédságában az 1930-ban megépült, késôbb épületegyüttes egykor Mária Terézia Fiúnevelde néven
négy esztendeig a Mátyás király nevét is viselô Diák- mûködött, majd a szabadságharc idején katonai fog-
ház és Étkezde, mely ifjúkorom és egyetemista éveim da lett; sôt, ideig-óráig még siralomház is. Ámde re-
emlékezetes zenei hangversenyeinek máig feledhe- fektóriuma mindenképpen szemgyönyörködtetô.
tetlen színtere volt. És a változó korok, a múlt ismétlôdô viharai, az
Átellenben, a hársfalombok mögé meghúzódó erdélyi történelem kusza erdejében gyakran tették
homlokzatról gróf hídvégi Nemes János és gróf beth- próbára e hely kisugárzását, a genius locit, melynek
leni Bethlen Polixéna házasságára utaló családi cí- aurájában vallás és tudomány békésen járhatott kéz
mer bámulja a járókelôket. Ma ez a tisztes fôúri épü- a kézben, annyi évszázadon át. Mégis, elérkezett a
let az egykori Erdélyi Múzeum-Egyesület égisze pillanat, hogy egyetlen épületnek sorsáldozataként –
alatt egybegyûlt levéltári anyagok féltett kincseit ôr- önhibáján kívül – kelljen kanossza-útját bejárnia,
zi. Bizony, jó lenne valamikor, csendes meditáció mely, úgy tûnik, még ma sem ért teljesen véget. Az
közben, a múlt illatát rejtegetô papírlapjainak titok- utca nyugati felét uraló sárgábarnás klinkertéglás új
rejtô világában elmerülni. egyetemi épületrôl van szó, mely az idôk során a Fe-
Közvetlenül mellette, a régi Vármegyeháza zajo- renc József, a Ferdinánd, ma a Babeš-Bolyai neveket
sabb idôkre emlékezik, miután az 1896-os esztendô hordozta magasba törô timpanonja homlokzatán.
tavaszán, a millennium évfordulójára megrendezett Különleges jelentôséggel felruházott földjében már
emlékgyûlésnek adott otthont. Ám szerencséje nem évszázadok óta a tudomány magvai csíráztak, így
volt hosszantartó: hamarosan magára maradt, mi- zaklatott korunkban ehhez méltó szerepet vállalt
helyt hivatalai a város túloldalán tágasabb épületbe magára. A zord idôk a Mayer Ede által megmintá-
költöztek. Ezután eladták. Bérház lett belôle. Ma is zott allegorikus szobrokat (a névadó osztrák császár
az. Valamikor gyakran megfordultam levegôs, csil- és magyar király alakjával együtt), melyek valami-
logó padlózatú emeleti termében, mûpártoló, isme- kor a kifürkészhetetlen távolba tekintettek a város
rôsöm meghívására, gyakran ismétlôdô, vitákkal fû- felett, rendre széthordták, megcsonkították, meg-
szerezett baráti látogatások alkalmával. semmisítették. A szellem városának oktatói gárdáját
Az imitt-amott virágfüzéres, máshol barokkos ar- is meghurcolták, nem egyszer. Ám a lelkiismeret
culattal díszített, úgynevezett Karcsay-házak a déli szabadságának személyre szabott elviselhetô határai
oldalon, mint három jó barát, szorosan egymáshoz kiismerhetetlenek; ezt testesíti meg számunkra Sza-
simulnak. Valaha a piarista rend birtokában álltak. bédi László és Csendes Zoltán professzorok tragikus
Emlékeim szerint a szélesre tárt ablakok mögül sorsú emléke is.
minduntalan egy valódi diákszállás életzajokkal fû- S noha az idô vasfogától megviselten, de állnak
szerezett lármája áradt; legalább is én így véltem ar- még az utcavégen a Báthory István erdélyi fejedelem
ra tartó útjaimon a kiszûrôdô hangokból meghallani. és lengyel király 1581-ben Vilnában kelt alapító ok-
Ezután máris a református kollégium méltó ve- iratával szentesített, elsô kolozsvári egyetem falai,
télytársa fogad: hisz tekintetem elôtt magasodik a je- ahol valamikor, akár „babéros, mesteri és doktori fo- 9
kozatot” is el lehetett érni. Családunk kedélyes, régi la, úgy estefelé, egymás közt suhogó beszédükkel.
ismerôse, Fejér Miklós, a magyar nyely és irodalom Aztán eljöhet még az idô, mikor is a meghurcoltatott
tanára, akkoriban az öreg várfalra bámészkodó eme- történelem elhulló kártyalapjai közt egyre reményte-
leti traktus néhány tágas helyiségét lakta, így ma- lenebbül kutat majd az emlékezet. De a pótlás sem
gam is számtalanszor kocogtam végig a huzatos fo- mindenkor üdvös, lám, az Apáczai-ház poraira fel-
lyosók idô marta kövezetén, messze elröpült diákok épített Akadémiai Könyvtár épülete, mint zordon
láthatatlan nyomában lépegetve. A kapu fölötti bolt- kreatúra, immár örökre vérzô seb marad az utca fáj-
ívben meghúzódó Szent József-szobor után, az egy- dalmasan elrútított arculatán.
kori fiúneveldét – miként magam is többször fülta-
núja voltam –, napi szóhasználatban jobbára csak Úgy érzem, néha csalókának tûnhet az elfogult
Szent Jóska néven emlegették. Amott pallérozta ma- képzelet alkonyi szüleménye, egy-egy homályos
gát báró Jósika Miklós, a regényíró, és a székelyföldi árnykép sejtése, a kemény valósággal történô össze-
Zágon büszkesége, ifjú Mikes Kelemen, Rákóczi feje- hasonlítás viszonylatában. Sôt, az is meglehet, hogy
delem hû kamarása. Akkor még nem sejthette, hogy a külön-külön észlelt hangok tisztasága is olykor
a Farkas utcai templom csúcsán pihenô Sarlócsillag, hagy maga után némi kívánnivalót. Ámde az össz-
mely a kollégiumtól napkeletre tündökölt, számára a hangzat, ha végezetül mégis felemelô és tisztán csen-
hosszú számûzetés irányát, immár a messzi Rodostó gô, akkor talán érdemes volt az odafigyelésre. A lát-
magányát jelzi. Nem is késlekedtek soká: hamarosan
bekopogtak az idegen föld sovány kenyerét kínáló hatatlan még nem egyenlô a nem-létezéssel. Mert fa-
évtizedek. S miközben a honvágy szüntelen gyötör- lakban is képes tovább élni a lélek, és kapualjakban
te, kis hazája egén vélte megpillantani az egyre is, és kapukilincsekben is, ha valaha befogadó ott-
gyengébben pislákoló fényt, feljegyezvén: „Zágon fe- hont jelentett számára környezetének bársony-kôvi-
lé mutat egy halovány csillag…” lága.
Noha ritkulni látszik a csatasor, azért tart még a
Ám a múlandóság pillanatai bekopognak a Far- játszma. Az élet-sakktábla fekete-fehér-igen-nem
kas utcába is… mezején áll még a Szabók bástyája, Szent György lo-
Végérvényesen eltûnnek képek, az amúgy is egy- va, az elbágyadt ôszfutár. Velük van még esély. Dum
re fakulók között, melyeket a régmúlt viseltes fátylá- spiro, spero. – Míg élek, remélek…
val borított le. Csakhogy mégis kedves utcám porci- Végül még egy kérdés: Hell Miksa asztronómiai
kája valahány tünedezô szép rajzolat, amelyeket lel- mérômûszerei vajon megvannak-e még az egykori
ki tárlatom titkos termeinek gondosan ôrzött falán kegyesrendi Piarista Fôgimnázium titokrejtô szertá-
bármikor oly szívesen megcsodálhatok. raiban? Azok, amelyekkel a nemzetközi hírû tudós,
Hisz hol van már az 1821-ben, klasszicista stílus- bizonyára nem egyszer kémlelte a Tejút pislákoló
ban megépített Thália otthona, az elsô magyar kô- lámpásainak, mennyboltra kifeszített, reszketeg
színház képe? Ahol a fáklyafényes esték parádés dí- fénysorát. Jól emlékszem rá: magam is számtalan-
vája, Déryné Széppataki Róza, a magyar színészet szor megcsodáltam Farkas utcai langyos nyáreste-
erdélyi Akropoliszának eme templomába belépve, a ken, mint bomlik ki lombkoronák ölelésébôl az ég
tágas nézôtér látványára így fakadt ki: „No, már itt le- sötét barázdája mentén, Isten végtelen csillagvetése.
het bátran a hangot kirepíteni a publikum közé”. És a ko- Eközben, a fölém boruló határtalanság fekete köpe-
lozsvári, világot jelentô deszkákon lépett függöny nyén, egy-egy parányló fénypont lassan megindulni
elé Jászai Mari, E. Kovács Gyula, Szentgyörgyi Ist- látszott, és hamarjában tovasuhant. Lehullt. Alig
ván, csupán három csillag a legnagyobbak közül. messzebb, mint a szomszédos Petôfi utca. Talán épp
Bezzeg, a fátum ezúttal nem volt igazán kegyes. A az örökké kitárt vasrácsos kapu mögé, ahol a Há-
jellegzetes arculatú épületet, a Farkas utca egyik leg- zsongárdi temetô békés Pantheonjának lágy halmai
szebb, messze földön híres szimbólumát, végül le- várakoztak rá.
bontották. Az olykor virághavazásban ünnepelt es-
ték emlékeit, 1906. június 17-én, megható búcsúelôa- A sárkányölô hûvös lovas szobrát lézengô, száraz
dáson, Tiborc és Bánk közösen siratta el. falevelek táncolják körül.
És hol van az 1720 körül befejezett jezsuita, ké- Már-már a hársvirágillatú emléket is magával ra-
sôbb piarista akadémia dísztelen, barokk homlokza- gadja egy havasokról besomfordáló, metszô fuvallat.
ta, amely a jelenlegi, neoreneszánsz épület helyén
várta a szellem hû barátait egykoron? Bizony, mára Ilyen idô járja. Szent András hava közeleg.
az is csupán Veress Ferencnek, Kolozsvár szorgal- Gondolom, már be is fordult az utcasarkon. Bár-
mas krónikásának halovány, elsô-fotográfiáin muto- mely pillanatban itt lehet.
gatja tudós esztendôkben megöregedett, magas Amint belép, dermesztô hótakarójával beborítja a
homlokát. Pedig valamikor ô is hozzátartozott az is- Farkas utca évszázados kövezetét.
kola-utca díszletvilágához, amely, azóta, letûnt idôk Tökéletes a csend. Ám az orgona mintha hall-
feledésbe merült színjátéka lett. gatózna…
Viszont arra magam is igen jól emlékszem még Netán mégis csak hallszik valami a messzire el-
(miután nem egyszer kuporogtam bejárata ívesre szökött nyárból?
koptatott grádicsain), amikor köddé vált a múlt Úgy tûnik, igen.
ereklyéi iránti mélységes apátia ítélôszéke elôtt né- Tücsökciripelés a csillagmezôkön…
hai Szakács István uram földszintes-verandás házi-
kója is, amely a kálvinista egyházközség 1664. évi Budapest, 2009. július 9.
leltárkönyvébe foglaltak szerint: a kollégium közelé-
ben állt, és „kiben lakott Apátzai Uram”. Ha más nem
10 is, de talán még a vénülô hársak megemlékeznek ró- ÁRKOSSY ISTVÁN