A spirituális gyógyítás módszerei és kérdései

Mi az a paragyógyítás?

A parajelenségek és a paratudomány szóképzés mintájára találtam ki a

paragyógyítás szót. Olyan gyógyítási módszereket értek ezen, melyek nem
anyagi síkon történnek, ezért az orvostudomány érdeklõdésén kívül rekednek,
sõt az orvostudomány képviselõi, amikor szembesülnek az ilyen kategóriába
tartozó gyógyítókkal vagy módszerekkel, igyekeznek cáfolni ezek errményeit és
valós alapjait. Ez a viszonyulás leképezi azt, ahogan a fizikusok és más
tudományok mûvelõi az olyan parajelenségekhez viszonyulnak, melyek a
tudományok által elfogadott elméleteknek ellentmondanak. Ilyenkor nemcsak a
jelenségekkel foglalkozóktól határolódnak el, hanem maguknak a jelenségeknek
a létezését is tagadják.

A továbbiakban a „paragyógyítást” spirituális gyógyításnak fogom

nevezni. A para jelzõ csak arra utal, hogy a tudományokon túli dologról van szó.
Ezzel szemben a spirituális azt jelenti, hogy mivel minden fizikai dolognak van
egy szellemi oldala, amit különbözõ neveken neveznek, így természetesen az
embernek is vannak az anyagi testén túl terjedõ részei: testei, mezõi, melyek
szintén torzulhatnak, sérülhetnek. Ezek a részei embernek, állatnak, sõt még a
növényeknek is láthatatlanok, így bár lehet rájuk anyagi szinten, tehát pld.
vegyületekkel vagy fizikai módszerekkel hatni, de a jellemzõ az, ha az elme, a
gondolat erejével, voltaképpen nem anyagi szinten gyógyítjuk nem anyagi
részeinket. Dolgozatom elsõ részében a spirtuális gyógyítást, mint a gyógyítás
egyik ágazatát megkülönböztetem a többitõl. Ezt nem az összehasonlítás vagy az
eredményesség értékelése kedvéért teszem, hanem csupán azért, hogy világos
legyen, mirõl lesz szó.

Tehát ahhoz, hogy egyértelmû és világos legyen, mit is értek spirituális

gyógyításon, elhatárolom a gyógyítás más válfajaitól: az orvoslástól és a
természetgyógyászattól. Ez a kategorizálás itt és most csupán azt szolgálja, hogy
a megkülönböztetés minél markánsabb lehessen. A 3 kategóriát a következõ
szempontok szerint fogom elhatárolni egymástól: mire irányul a gyógyítás,
milyen módszerekkel dolgozik, a gyógyítónak mit kell tanulnia, mi a gyógyítás
filozófiája, milyen a gyógyítás eredményessége, végül azon megfontolások
szerint, melyek alapján a betegek e kategóriák közül választanak és végül
aszerint is, hogy milyen a beteg szerepe és részvétele a saját gyógyításában.

1. Orvoslás.

Az orvoslás a fizikai testre irányul. Célja a betegséget kiváltó ok

felderítése és megszüntetése, ettõl várja a beteg gyógyulását. Az elv az, hogy
tömeges technikai vizsgálati módszerekkel megállapítják, melyek a „normális”
állapot ismérvei és értékei, hogy a normálistól való eltérés milyen tüneteket
okoz, a tünetcsoportokhoz illetve az azokat elõidézõ okokhoz betegségneveket
illesztenek, a betegségekhez pedig a gyógymódot, ami valamilyen vegyület
(gyógyszer) vagy fizikai beavatkozás, tehát a fizikai betegséget kiváltó okok
elhárítása anyagi-fizikai síkon történik. Ha helytálló a diagnózis és nem túl
komplex a betegség, akkor az esetek egy részében a betegség fizikai okai
gyorsan és hatékonyan elháríthatók és ha ez megtörtént, akkor orvosi értelemben
a beteg gyógyultnak tekinthetõ vagy legalábbis a gyógyítás eredményesnek
minõsül. Nem vonatkozik ez a lelki és elmebetegségekre, mert azok gyógyítása
elhúzódó, bizonytalan és az eredmények legtöbbször nem véglegesek.

A beteg a gyógyítás folyamatában ki van szolgáltatva az

orvostudománynak és az orvosnak, mert nem rendelkezik azzal a tudással, mely
lehetõséget adna neki, hogy a vele történõ orvosi intézkedéseket ellenõrzése alatt
tartsa és a gyógyításával kapcsolatos döntésekben érdemben résztvehessen. A
gyógyításban való részvételére is ez a passzív szerep jellemzõ: amíg gyógyítását
az orvosára bízza, nincs más választása, mint vagy elfogadja annak döntéseit
vagy nem, de saját maga nem variálhatja a kapott gyógykezelést. Nem tudja
(mert igen sok esetben az orvosa sem tudja) elõre, mennyire lesz eredményes az
alkalmazott gyógymód, de még ennél is fontosabb, hogy azzal sincs tisztában,
mennyi kárt fog az okozni benne. Nincs meg a tudása ahhoz, hogy ezt saját
maga megítélje, nincs ideje és lehetõsége, hogy egy rajta alkalmazandó
gyógymód hatásosságának, veszélyeinek utána nézzen és ennek alapján õ döntse
el, hogy vállalja-e azokat, hogy érdemes-e vállalnia. Ez a kiszolgáltatottság
nemcsak az egyénre, de az egész társadalomra nézve is igaz: az egészségügy
egészében ki van szolgáltatva a gyógyászati biznisznek, a gyógyászati ipar
profitéhségének, az orvoslás haszonelvûségének. A gyógyszerek és a
gyógyászati technológiai eszközök egyre drágábbak, és a gyógyászati ipar
abban érdekelt, hogy minél inkább az legyen. Az orvosi szakmákat apró
szegmensekre tördeli, és ugyanez történik a beteggel illetve a betegségekkel. A
gyógymódok mellékhatásainak ellensúlyozása vagy semlegesítése
többletköltségekkel jár és ezek a mellékhatások nagyon gyakran új
betegségeket generálnak.

Az egészségügyi rendszer úgy van szabályozva, hogy a

társadalombiztosításba nem fér bele a másik két ág: a természetgyógyászat
és a spirituális gyógyítás, akkor sem, ha azok eredménye egy adott esetben
bizonyított. A természetgyógyászatnak ugyan vannak olyan határterületei,
melyek még az orvoslásba is beleférnek, és maga az orvoslás is több olyan
gyógymódot elfogad, az egészségügyi biztosítás pedig befogad, amelyek
természetüknél fogva inkább a természetgyógyászat körébe tartoznak. Ezek
szerepe és helye az egészségügyi rendszerben azonban –legalábbis
Magyarországon- eléggé marginális. A betegek döntõ többsége azért
választja a 3 ágazat közül az orvoslást, mert

-bízik az orvostudományban és a tudományban általában, bízik az

orvosokban, mivel azok hiteles tanintézményekben tanulják meg a
mesterséget,
 - mert saját felelõsségük így minimális, mert kényelmes helyzetet
biztosít a számukra azzal, hogy nem nekik kell döntéseket hozniuk, hiszen
szakemberekre bízták magukat és végül azért is,

- mert gyors és hatásos gyógyulásban reménykednek. A kockázatokkal

elõre nincsenek tisztában és ha utólag ki is derül, hogy ezek súlyosak voltak,
sõt be is igazolódtak, hajlamosak megbékélni ezekkel, mert elfogadják azt,
hogy minden gyógyszernek vannak káros mellékhatásai és minden
mûtétnek vannak kockázatai. A kockázatok zokszó nélküli elfogadása a
kiszolgáltatottság egyik jelzõje.

2.Természetgyógyászat:

Szintén fizikai síkon, azaz lényegében anyagi eszközökkel és anyagokkal

kezeli a fizikai testet, de a test egészének az állapotát tartja szem elõtt. Fõ célja
nem a konkrét betegség tüneteinek és okainak a gyors elhárítása, hanem sokkal
inkább a test saját öngyógyító erõinek erõsítéseés mozgósítása és azoknak a
tényezõknek az elhárítása, melyek azokat gyengítik. A természetgyógyászat
sokkal inkább bevonja a beteget saját gyógyításába és az egész folyamat a beteg
számára sokkal megfoghatóbb és érthetõbb, így részvétele is magasabb
szintû és jóval tudatosabb és aktívabb. Az emberek egyre nagyobb mértékben
fordulnak a természetgyógyászati módszerekhez. A két módszer közös vonása
a spirituális gyógyítással szemben, hogy mind a hagyományos orvoslás, mind a
természetgyógyászat olyan módszereket alkalmaz, amelyek
hatásmechanizmusait a laikusok többnyire nem ismerik ugyan, de amelyeket
ennek ellenére nem találnak titokzatosnak, mert elvben elfogadják, elhiszik vagy
meg is értik, hogy a gyógyszerektõl, mûtétektõl és a különbözõ más kezelésektõl
pozitív hatásokat remélhetnek, legfeljebb a természetgyógyászati módszerek
lassabban hatnak, ugyanakkor kevésbé kockázatosak. Mindkét ágazat
módszereirõl sok tapasztalat van, aki érdeklõdik és utánajár, az valamilyen
mélységben meg is érti, melyik hogyan és miként hat a betegség elhárítására
vagy az egészség helyreállítására. A természetgyógyászati módszerek ugyan
szorosabb kapcsolatban vannak a test öngyógyító képességének a
helyreállításával, mint az orvosi módszerek, amelyek inkább a betegséget kiváltó
vagy fenntartó tényezõk visszaszorítására irányulnak, de sem ebben, sem abban
sincs semmi titok. Ha megadjuk a testünknek, amire szüksége van és nem
tesszük ki káros hatásoknak, akkor természetesen öngyógyító képességei sokkal
inkább érvényesülnek, mintha mérgekkel bombázzuk és a gyógyítás a
betegséggel szembeni harcban merül ki. Ugyanakkor ha a betegség már nagyon
elhatalmasodott, akkor a betegség közvetlen kiváltó okát megcélzó orvosi
segítség nem nélkülözhetõ és nem célszerû azt különbözõ megfontolásokból
nem igénybe venni. Ami egyes betegek számára a természetgyógyászati
módszereknél elõnynek számít, azt mások hátrányként ítélik meg. (lassúbb
hatás, a beteg nagyobb részvétele és aktívabb kézremûködése, ami sokszor
igencsak „macerás”, a szóbajöhetõ módszerek vagy ágazatok közötti választás a
betegre hárul, a tb. Jellemzõ módon nem támogatja.)
 A természetgyógyásznak is persze tanulnia kell, de a kisebb kockázatok és
a gyógymódok jobb átláthatósága miatt jóval kevesebbet, mint az orvosoknak.
Szakmai hibák miatt a természetgyógyász is képes ártani, de talán nem olyan
mértékben, mint az orvos, ha téved a diagnózisban vagy ha súlyosan károsító
gyógyszereket rendel el vagy mûhibát követ el.

3. A spirituális gyógyítás

A spirituális gyógyítás legfontosabb különbsége az elõzõ kettõhöz képest,

hogy nem anyagi síkon folyik, az esetek túlnyomó többségében semmiféle
technikai eszköz nem szükséges hozzá. A spirituális gyógyítás technikái rövid
idõ alatt megtanulhatóak, így a betegek magukat kezelhetik, így saját egészségük
helyreállításában aktív szerepet és felelõsséget vállalhatnak. A spirituális
gyógymódok természetüknél fogva olcsóak. A gyógyító (aki lehet maga a beteg
is) láthatatlan erõkkel, energiákkal dolgozik és az sem látható, észlelhetõ,
ami a gyógyítás folyamán végbemegy. (kivéve a tisztánlátókat, akik a
láthatatlan energiákat mentális érzékszerveikkel úgy érzékeik, mintha csak
szemükkel látnák.). Sõt még az sem látható, amire a gyógyítás irányul: az
emberek láthatatlan testei és e láthatatlan testek „szervei”. Mivel e testek
láthatatlanok, ezért sem az orvostudomány, sem a természetgyógyászat nem tud
velük mit kezdeni, sõt az orvostudomány ezek létezését is tagadja. Az
energiatesteket csak „energiával” lehet kezelni és gyógyítani, de mivel ennek
tudományos definíciója nem létezik, így e szót is igen sokféleképpen értelmezik
és már csak emiatt is igen sok körülötte a félreértés és a tévhit. A spirituális
gyógymódokat a tudomány nem ismeri el, sõt tagadja, a vallások pedig
igyekeznek kisajátítani a hozzá kapcsolódó filozófiát és magyarázatokat. E
gyógymódok titokzatosak és voltaképpen nincsenek vagy teljesen torz módon
vannak beépülve a nyugati emberek gondolkodásába. Így azután ha utána
akarunk nézni, hogy egyik-másik módszer voltaképpen hogyan, miért vagy
mi által hat, melyik jobb és melyik gyengébb stb., ezekre a kérdésekre csak
spekulatív vagy tévhitekre alapozódó válaszokat találunk. Viszont bõséggel
találkozhatunk rendkívül pozitív tapasztalatokkal. A jézusi csodagyógyítások
egyikét-másikát nap mint nap akár egy-egy rövid tanfolyamon tanult technikákat
alkalmazó kezdõ gyógyító is képes produkálni. Így joggal feltételezhetõ, hogy
Jézus és a mai spirituális gyógyítók lényegében ugyanazokat a módszereket
használják. Ebbõl az következne, hogy ha minden ember ismerné a spirituális
gyógyítás fogásait és titkait, akkor mindenki tudná több-kevesebb sikerrel
alkalmazni ezeket. A spirituális gyógyítás módszereit alapfokon igazán nem
nehéz megtanulni, a technikák egyszerûek, és elvileg mindenki számára
hozzáférhetõek (akik kifizetik a tanfolyam díjakat.) Szemben az orvoslással,
melyet nem szabad tanulás nélkül ûzni (jól is néznénk ki!), meg a
természetgyógyászattal, melyet szintén magas szinten kell tanulni (ennek
fontossága sem szorul magyarázatokra), a spirituális gyógyítás technikáit
rendkívül egyszerû megtanulni és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyógyítók
eredményes mûködése nem attól függ, hogy mennyit tanulta a módszereket,
hanem inkább attól, hogy mennyit gyakorolta azokat. Meg még más rejtettebb
tényezõktõl is, melyekrõl a késõbbiekben lesz szó.
 A spirituális gyógyítás sajátosságai

Innentõl kezdve már olyan kérdésekrõl lesz szó, melyek csak a spirituális
gyógyítási módszereket érintik. Egyik ilyen sajátosságuk a titkokzatosság,
amely miatt nagyon sok körülötte a bizonytalanság és így nem tud igazán
elterjedni. A bizonytalanság nagyon zavaró lehet különösen a beteg ember
számára, pláne, ha neki kell eldöntenie, melyik gyógyítási ágazatot válassza és
ha már döntött, akkor a sokféle módszer közül melyikkel próbálkozzon. Ez a
másik kettõnél sem egyszerû kérdés, de a választás kritériumai mások.
(Orvosválasztás esetében az világos, milyen szakorvost kell választania, a
természetgyógyászatnál pedig a kliensen múlik, hogy annak mely ágát
preferálja.) A bizonytalanság egyrészt szubjektív, ami a fenti ténybõl fakad,
hogy ti. egyik eleme sem látható és megfogható. Ezen túlmenõen objektív
összetevõi is vannak a bizonytalanságnak: rendkívül nehéz specifikálni, hogy
mely tényezõktõl függ a hatékonyság. Cikkem egyik témája éppen ez: saját és
mások tapsztalatai alapján ezt a kérdést fogom körüljárni. A bizonytalanságot
és a zavart még fokozza, hogy a spirituális gyógymódoknak köszönhetõ
sokszor valóban lenyûgõzõ gyorsasággal végbemenõ gyógyulások körül
rengeteg a tévhit. Az egyik például az, hogy ilyenkor a hit az, amely
gyógyított: a gyógyító hite (?) vagy a beteg hite vagy mind kettõ. A hit-dolgot
mind az egyházak, mind a spirituális gyógyítók, akik szintén nincsenek tisztában
azzal, hogy az általuk alkalmazott módszerek miért és mi által mûködnek –
meglovagolják és nem is eredménytelenül. Bebeszélik a publikumnak, hogy
ezek a gyógymódok csak akkor eredményesek, ha erõs a hit. Ezt a buta
magyarázatot az orvosok is készpénznek veszik, ha szembesülnek számukra
megmagyarázhatatlan gyors fordulatokkal és gyógyulásokkal olyan esetekben,
amikor a beteg életben maradására, pláne gyors felépülésére egy lyukas garast
sem tettek volna fel. Az orvostudomány azonban beletörõdött abba, hogy
sem a placebó hatást, sem a hit szerepét nem képes megmagyarázni. Az
ugyanis nem magyarázat, ha elismerik, hogy létezik összefüggés a
valamiben való hit és a spontán gyúgyulás között és hogy végsõ soron a
placebó hatás is összefügg a hittel. Az összefüggés elismerése azonban nem
jelenti azt, hogy az összefüggés lényegét és okát is megtalálták volna. Késõbb
a hit és a spirituális gyógyítás összefüggéseire még visszatérek.

Kik foglalkoznak spirituális gyógyítással és mi kell az ezen a területen

folytatott sikeres mûködéshez? Az információ hozzáférhetõsége és a mindenre
kiterjedõ kommercializálódás révén ma már mindenki foglalkozhat spirituális
gyógyítással, akinek ehhez van érkezése. Amit a papság és a mágusok
hétpecsétes titokként õriztek, ma már mindenki számára hozzáférhetõ néhány
napos tanfolyam keretében. Azt jelenti ez, hogy akik egy-egy röpke tanfolyam
után praktizálni kezdenek, azok mind csalók és sarlatánok? Ezt nehéz
megmondani. A spirituális gyógymódok furcsa paradoxonja, hogy gyakran a
teljesen kezdõk, akik ráadásul még csak nem is értik, hogy mit csinálnak, hogy
mi hogyan mûködik és miért mûködik, sokszor meglepõ eredményeket képesek
produkálni, míg az ismert gyógyítókkal is megtörténhet, hogy minél több a
betegük, annál gyakrabban vallanak kudarcot. De kik vajon az alkalmasak?
És kik nem azok? Vajon különleges képességek meglététõl függ az
alkalmasság? Ha igen, melyek lehetnek ezek? És vajon befolyásolja-e az
eredményt az, hogy a gyógyító miben hisz, hogy tudja-e, mi által megy végbe a
gyógyítás? És vajon mi lehet az oka a fenti esetnek, amikor a sikeresség nem áll
egyenes arányban a megszerzett gyakorlattal, sõt….

A spirituális gyógyítással mind materialista, mind vallásos szemléletû

emberek foglalkoznak. Materialista szemléletû embereken azokat értem, akik
csak abban hisznek, amit látnak és szeretnék mindenrõl tudni, hogyan és mi által
mûködik. Közülük szintén sokan megtapasztalják a csodát: egy kétnapos
tanfolyam után krisztusi csodatevésre képesek. A dolog zavarba hozza õket:
vagy elkezdenek magyarázatokat keresni és ilyenkor általában hajlamosak arra,
hogy sutba dobják józan eszüket és legképtelenebb marhaságokat hordják össze
magyarázat gyanánt. Ez alól az orvosok sem kivételek. Mások belenyugszanak,
hogy vannak egyelõre még megmagyarázhatatlan dolgok, de idõvel majd fény
derül a titkokra, a tudomány elõtt nincsenek határok. Ami szintén marhaság,
mert itt olyan jelenségekrõl van szó, amelyek a tudomány számára
megfoghatatlanok, és ezt szó szerint kell érteni. Az emberek nagy része azonban
nem sokat töpreng a hogyan és miért kezdetû kérdéseken, mert erre más
esetekben sem veszik a fáradságot, amikor megmagyarázhatatlan dolgokról
hallanak vagy ilyenek történnek velük. A harmadik csoport egyszerûen elintézi
magában a dolgokat: isten akarta, hogy én ezt csináljam, isten ajándéka,
angyalok segítenek, meghallgatásra talált az imám stb. vagy elfogadnak
bármilyen idétlen és zavaros magyarázatokat. A nemtudásnak hátrányai és
elõnyei is vannak. Elõnye, hogy aki nem akar mindent tudni, az biztosabb az
alkalmazásban. Aki Istent vagy más szellemi entitást gyanít a gyógyítás vagy az
energiák mögött, az megbízik azok segítségében és magabiztosabban alkalmazza
a technikákat vagy hallgat a belsõ hangra, amely megsúgja, mit tegyen saját
vagy mások gyógyítása érdekében. A magabiztos alkalmazás meghozza a
gyümölcsét: az elsõ sikerek erõt és motivációt adnak, hogy folytassa és újabb
sikereket érjen el, a gyakorlás pedig meghozza a képességeket. Ez a „belsõ
hang” meghallását, a pszí érzék kifejlõdését jelenti, ami megsúgja, mikor mit
kell tenni és mikor mit nem. A hátrányt ugyanez a bizalom jelenti: a nem tudás
és a vak bizalom a felsõ segítségben veszélyekkel is jár: helytelen abban hinni,
hogy a spirituális gyógyítási praktikáknak nem lehetnek káros
következményei, mert bizony lehetnek. Errõl azonban késõbb lesz szó.

A sikeresség kérdései

Elõször járjuk körül a sikeresség kérdését.

Nem árt, ha a gyógyító valamilyen rendkívüli képességgel rendelkezik:

például látja mások auráját, látja az energiák mozgását, színét vagy közvetlenül
tud belõlük olvasni, vagy olyan erõs energiát képes közvetíteni, ami látványos
gyógyító hatásokkal jár vagy belülrõl tudja, hogy mi a baj és mit hogyan kell
csinálni anélkül, hogy görcsösen ragaszkodna a megtanult techikákhoz. Például
elég, ha csak ráteszi a kezét valakire és az máris jobban lesz. De ezek csak
helyzeti elõnyök, sok emberben menet közben kialakulnak bizonyos képességek,
melyeket gyakorolnak. Az igazság az, hogy ma már néhány napos, órás
tanfolyamok elvégzése is csodagyógyítóvá tehet bennünket, sõt írott anyagokból
is megtanulhatók ezek a dolgok. A tanfolyamoknak általában fokozataik vannak
és a magasabb fokozatokban már állatokat, növényeket, esetleg egész tömegeket
is tudunk gyógyítani, sõt tárgyakra, helyzetekre is tudunk pozitívan hatni. Ez a
dolog magukat a gyógyítóvá avanzsált embereket lepi meg legjobban. Az elsõ
sikerek után mindenáron mindenkin segíteni akarnak, a kapzsibbak a
tanfolyamokra kifizetett pénzeket befektetésnek tekintik és praktizálni kezdenek.
Manapság már inkább ez a jellemzõ, mivel a tanfolyamok is egyre drágábbak és
az erre vállakozókat nem annyira az emberbaráti segíteniakarás, mint a megélni
akarás motiválja. Aki praktizál, az esetleg egyre jobb eredményeket ér el, de
nagyon sok esetben kudarcot vall és közben fogalma sincs, hogy vajon hogyan
volt képes egyik esetben csodatevésre, másik ugyanolyan vagy hasonló esetben
meg talán még átmeneti, rövid lejáratú javulást sem sikerül elérnie. Az
elhatalmasodó pénzéhség és mohóság aztán valamiképpen lerontja a
képességeket és a hatékonyságot. Vajon miért? Azért, mert a spirituális
gyógyítás eredményét talán legnagyobb mértékben a szándék befolyásolja. Ha a
szándékom elsõsorban a jövedelemszerzés, nem pedig a betegen való segítés,
akkor ezzel kiiktattam egy, az eredményesség szempontjából fontos tényezõt.

De vajon milyen egyéb tényezõktõl függhet a siker ? Vajon az

alkalmazott módszerektõl függ-e és ha igen, hogyan és mennyiben?

E kérdéseket lehetetlen megválaszolni, ha még csak nem is sejtjük, hogy

miként mûködnek az egyes spirituális gyógymódok. Márpedig ez a helyzet:
egyiket-másikat megtanuljuk, de nem igazán vagyunk tisztában azzal, hogy
miként hatnak? Az alábbiakban összefoglalom röviden, hogy a különbözõ
módszerek kapcsán milyen kérdések foglakoztattak és milyen válaszokat
találtam ezekre. A mélyebb válaszok nem férnek egy cikk keretei közé. A
válaszokat itt tehát csak olyan mélységben ismertetem, ami a spirituális
gyógyítás körüli homály némi oszlatását szolgálhatja.

Vizualizálás

Én a spirituális gyógyítás csodáit elõször az agykontroll tanfolyam

kapcsán tapasztaltam meg, 1990-ben. Aztán sok más módszert ismertem meg,
próbáltam ki és jártam körül, belelértve a módszerhez tartozó elméleteket és
tanításokat. Azt láttam, hogy a sp. gyógyításnak igen sokféle, egymástól nagy
mértékben különbözõ módszere van és hogy mindegyik nagyszerûen mûködik,
de egyik sem 100%-os. Sem azt nem tudtam, hogyan lehetséges, hogy
ennyiféle teljesen különbözõ módszer és technika egyforma eséllyel
mûködhet, sem azt, hogy amikor mégsem segít, annak mi lehet az oka.

Az agykontroll módszer lényege, hogy a tudatállapotot alfa szintre kell

hozni, azaz az éber béta szinthez képest le kell lassítani. Erre a mûveletre a tudat
alattink gyorsan megtanítható: utána elég, ha jelet kap és máris átállítja az
agymûködést alfa szintre. Ezután vizualizációs technikával kell operálni: a nem
kívánatos, rossz dolgokat meg kell semmisíteni képzeletben, a kívánatos, jó
dolgot vagy állapotot vagy helyzetet szintén vizualizálizálással, képzeletben kell
létrehozni. Tehát gyógyítás esetén a beteg és az egészséges állapotot, esetleg a
gyógyítás vagy gyógyulás folyamatát is elképzelhetjük, utóbbit képzeletünkben
lefuttathatjuk. Amit képzeletünk képileg elõállít, azt tudatalattink a
testünkben vagy a külsõ valóságban egyaránt létrehozza, elõállítja,
megteremti. Ha a képet különbözõ módszerekkel még fel is töltjük energiával,
amelyet szintén vizualizációval teremthetünk meg, akkor még jobb lesz az
eredmény. A hatékonyság tekintetében nincs különbség aközött, hogy a saját
testemben vagy egy tetszõleges távolságban lévõ személy testében képzelem el a
változtatást, elvileg egyformán jól mûködik a dolog. De hogy a csudába jut el
a gyógyerõ vagy gyógyhatás az ismeretlen címzetthez? Amikor én
vizualizálok valamit, akkor pontosan mi az, ami a változást a fizikai testben
vagy a fizikai világban manifesztálja? Hogyan lehetséges, hogy még a
legprimitívebb formában elképzelt gyógyítási folyamat is megvalósul úgy
ahogyan kell? (nyilván úgy nem valósulhat meg, ahogyan laikus módon
képszerûen elképzeltem). Mi az, ami a laikus tudat által megteremtett
egyszerû képi vagy akár verbális programokat átfordítja a test nyelvére és
meg is valósítja ott? Vajon el lehet szúrni a dolgot, ha valamilyen káros
„kezelést” vizualizálunk magunknak vagy másoknak?

Ezek fontos kérdések és mint látni fogjuk, más távgyógyítási és

öngyógyítási módszerekre is kiterjeszthetõk. Ha most elvonatkoztatunk az
agykontroll tanfolyamok és a módszer protokolljától, azaz csak elvontan tesszük
fel a kérdést, hogy a vizualizációs módszer nem rendeltetésszerû vagy helytelen
használatával lehet-e kárt okozni, akkor azt kell hogy válaszoljam, hogy ez
lehetséges, pláne, ha valakinek ez a szándéka. Ez azonban már nem a gyógyítás,
hanem a fekete mágia területe. A gyógyítás azonban jó szándékot feltételez, de a
technikában ha nagyon kreatívak akarunk lenni, hát éppenséggel el lehet
képzelni olyan dolgokat, melyek nem szolgálják gyógyulásunkat, ha a
testünkben megvalósulnak. A kreativitással (tehát a folyamat testre szabott
vizualizálásával) csak akkor érdemes kísérletezni, ha az ehhez szükséges
ismeretekkel rendelkezünk, azaz tisztában vagyunk vele, mi lesz a
következménye annak, ha a kezelésünk eredménye - hogy úgy mondjam-
manifesztálódik. Szerencsére azonban tudat alattink jelzést fog küldeni, hogy
nem jó a program és bármikor törölhetjük a rossz képet. Maga a vizualizációs
módszer és az alfa, sõt a théta hullámhosszon való agymûködés elég sok
mindenre alkalmas. A képekkel gondolatokat indítottunk az útjára. Ha ezt még
fel is turbózzuk energiával, aminek a technikája szintén könnyen elsajátíhatható,
akkor nemcsak gyógyító gondolatot vagy képet, de romboló vagy kártékony
energiát is küldhetek bárkinek, természetesen magamnak is. A rossz energia
lényegében egy kártékony gondolat, melyet energiával töltök fel. Olyan dolog
ez, mint minden más tudományos vagy technikai módszer: fel lehet
használni jó és rossz célokra egyaránt. Az ilyen visszaélés egy tekintet alá
esik mások fizikai vagy lelki bántalmazásával. De mi most a gyógyításról
beszélünk, ami céljánál fogva nem lehet rossz szándékú. A vizualizálási
technika az agykontrollon kívül sok más módszerben is alkalmazásra kerül, de
más módon: nemcsak a fizikai világból vett képeket, de szimbólumokat,
színeket, sõt számokat vagy írott szavakat, mondatokat is vizualizálhatunk és
ezzel megteremtjük azt az energiát, gondolatot, amit a szín vagy szimbólum
reprezentál.

Bármilyen formában és bármilyen tartalommal bocsátunk ki magunkból

egy gondolatot, az valamilyen láthatatlan formában materializálódik, azaz
szubsztanciával rendelkezõ dologgá válik. Ennek a gondolati szubsztanciának jó
vagy rossz energiája lehet, ennek saját létezése, léte, sõt tudata is van. A
gondolat-szubsztanciának fizikai tulajdonságai is vannak, mozog, pöröghet is,
ereje is lehet, hat a fizikai anyagra, mágneses vagy elektromos tulajdonsággal is
rendelkezhet. Nemcsak a biológiai anyagra, azaz emberre, állatra, növényre,
hanem a közönséges fizikai anyagokra is hathat ez a gondolati szubsztancia vagy
energia. A „rossz” energia vagy „negatív” gondolat azáltal fejti ki káros,
kártékony hatását, hogy az élõlények életét és normális, „rendeltetésüknek”
megfelelõ mûködését fenntartó energiák be- és kiáramlásánek egyensúlyát
felborítják, a biológiai lények saját energiarendszerét összezavarják.
Minden olyan energia vagy gondolat, amelybe pozitív, gyógyító szándékot
tápláltunk be bármilyen formában, alkalmas arra, hogy a korábbi károkat
enyhítse, javítson az energiatestek sérülésein. Nagyon könnyen belátható, hogy
az eredményesség egyrészt attól függ, milyen mértékû, mélységû és jellegû az
energiatestek károsodása, ezzel milyen mértékû és jellegõ kiigazító, gyógyító
energiaimpulzusokat tudunk szembeállítani és hogy ez után milyen hatásoknak
van kitéve az adott élõlény. Amennyiben a zavar mélyebb okait nem sikerült
megszüntetni, úgy a betegségállapot visszaáll vagy valamilyen más formában
manifesztálódik. Mivel az energiateste minden egyes embernek igen súlyos
mértékben meg van rontva és el van torzítva, nincs olyan kezelés, amivel
azt teljes mértékben helyre lehetne állítani, ezért csak a legtöbb bajt okozó,
észlelhetõ betegségekre irányul a gyógyítás és amikor eredményességrõl
beszélünk, akkor ezen nem a teljes helyreállítást értem, hanem csupán
olyan mértékû hibaelhárítást, amely a fizikai testben a megcélzott
betegséget kiküszöböli. Látható hatásában ez megegyezik az orvoslás
hatásaival: az energiatestben végrehajtott vagy létrejött kiigazítások a fizikai
testben is manifesztálódnak. Ilyenkor tehát a hatások anyagi síkon is létrejönnek.
Ez már bizonyítható és látható vagy mérhetõ, de az nem, hogy hol is történt az
áttevõdés. Aki azonban az energiatestek anatómiájáról némileg mélyebb
tudással rendelkezik, vagy tisztánlátó, az tudja illetve látja, hogy hol és miként
történik meg a láthatatlan energia illetve gondolat manifesztációja a fizikai
testben. (és nemcsak ott, hanem a széles értelemben vett valóságunkban is.)
 Megintcsak a logikai gondolkodás módszerével jutottam arra a
következtetésre, hogy az alkalmazott spirituális gyógyítási módszer ugyan nem
teljesen közömbös a siker szempontjából, de ennek korántsincs akkora
jelentõsége, mint az orvoslásban. Mindegyikkel elérhetünk nagyon jó
eredményeket és károkat is okozhatunk velük.

Ami az agykontrollt és általában a vizualizációs módszereket illeti,

ezeknél nagyon fontos a koncentrálás: ha elengedjük a képet és gondolataink
össze-vissza száguldoznak, akkor a hordozóközeg szétszóródik és a hatás
gyenge lesz vagy nem is ér el oda és ahhoz, ahová és akinek azt küldeni
szándékoztunk. A vizualizációval alkotott képek hatását fokozhatjuk az
érzelmi töltéssel: azzal, ha nagyon szeretnénk segíteni. Hiszen az erõs érzelem
is energia, amely alkalmas arra, hogy a gondolati képet feltöltse és ezáltal
hatásossá, erõssé tegye.

Reiki

Nálam a reikitanfolyam volt az agykontroll után a következõ állomás. A

reiki egyfajta energia, amit alsó fokozatban a csakrákra való kézrátétellel kell
közvetíteni, magasabb fokozatban szimbólumok vizualizálásával lehet a reiki
energiát küldeni. Itt egy harmonizáló energiáról van szó, amelynek hatása igen
jótékony: az energiát intelligensnek mondták, amelybõl annyi és oda áramlik,
amennyi éppen kell. A reiki is igen titokzatos volt a számomra, mivel itt a
reikimester nemcsak a technikákat tanította meg, de adott egy un. behangolást,
amirõl nem tudtam, hogy mi lehet. A reiki-nél egy bizonyos energiát
közvetítünk a kezeinken keresztül mások csakráiba vagy a sajátunkba, de a
módszer alkalmazási lehetõségei már alapfokon is eléggé szélesek: kezelni
lehetett épületet, névlistát, dobozba zárt leírt kívánságot. Pontosabban egy
tudatos energiával lehetett feltölteni a listán szereplõ embereket vagy a papírra
leírt helyzetet. Fizikai, lelki hatásokat is kiválthat. Forróságérzet, majd
hidegérzet, esetleg ok nélküli sírást, pontosabban könnyezést.

A reikivel kapcsolatban is felmerültek kérdéseim: mi történt a

behangoláson, ami ennek a kimondottan markánsan érzékelhetõ energiának a
közvetítésére alkalmassá teszi a tanfolyam résztvevõit. A másik rejtély az volt,
hogy miként lehetséges, hogy az energia megtalálja a rászoruló testrészeket és
ott fejti ki a hatását, ahol éppenn szükség volt rá. Vajon az energia valóban
intelligens? A kérdésbe foglalt állítás nem tõlem származott, hanem ez a
tanfolyamon hangzott el. Arra nem is gondoltam, hogy tán a testünk az
intelligens vagy a tudatalattink és az vezérli oda az ajándékba kapott
életenergiát, ahol a legnagyobb szükség van rá. Pedig ez a helyzet. Hogy ezen
energia segítségével aztán a test képes az önkorrekcióra, mert a test legkisebb
részeinek is saját tudata van: nemcsak a test egésze, hanem a sejtek és a szervek
is képesek magukat meggyógyítani és tudják, hogyan kell ezt tenniük.
 Abban az idõben amikor a reiki tanfolyamot végeztem (1996), még eléggé
kisszámú „energiaadással” mûködtetett gyógyítási technika volt hozzáférhetõ. A
reiki tanfolyamon kiderült a számomra, hogy nem energia adásról, hanem
közvetítésrõl van szó. Mindig olyan energiát közvetítünk, amire gondolunk.
(magamban meg kell neveznem.) Aminek már valaki nevet adott és az ember azt
a technikát gyakorolta, akkor legközelebb elég a névre gondolni, megfogalmazni
az elérendõ célt és végrehajtani a technikát. Közvetlenül a reiki után végeztem
egy sorozatot az „univerzális energia” kurzusokból. Ennél nincs behangolás
vagy beavatás, hanem a mester vagy egy magasabb fokozatot végzett tanítvány
„energiával tölti fel” az alsóbb fokozaton lévõ tanfolyami résztvevõket, ami után
õk is magasabb szintre jutnak. Ezt a feltöltést a mester távból végzi általában,
kivéve, ha az ember oda utazik tanfolyamra, ahol a mester lakhelye van, mert a
legmagasabb szintû tanfolyamokat személyesen tartotta. Az energiaadás után a
résztvevõk már eredményesen képesek alkalmazni a rendkívül egyszerûen
végrehajtható technikákat.

Az energiákkal való gyógyítási módszerekkel ismerkedtem meg azután,

hogy 1996-ban mellrákban megbetegedtem. A betegséggel való küzdelembe
csak az agykontroll módszerét vethettem be, mert csak azt ismertem, igaz, azt
elég kreatívan lehet testre szabni. Csupán az agykontroll technika segítségével a
tumor 3 heti „önkezelést” követõen hirtelen, egy nap alatt a felére zsugorodott,
ami lenyûgözött. Így aztán nem is egyeztem bele az orvos által javasolt radikális
mûtéti megoldásba (ezt beleírtam a mûtétbe való bleegyezésrõl szóló
nyilatkozatba), csak a megkisebbedett csomó eltávolításába, utána pedig
aláírtam, hogy nem kérek a felajánlott utókezelésekbõl (sugár és kemoterápia).
A fegyvertáramat ekkor bõvítettem ki az energia közvetítésre alapozódó
gyógymódokkal. Az én esetemben ez nagyon helyes döntésnek bizonyult, hiszen
azóta már 14 év telt el problémamentesen. Ajánlhatom-e ezek után, hogy egy
rákos beteg hozzám hasonlóan járjon el? Úgy gondolom, hogy ha rossz
állapotban lévõ reményét vesztett beteg lényegében felkészületlenül megy el egy
spirituális gyógyítóhoz, annak valószínûleg kudarc lesz a vége, azaz a betegség
nem állítható meg. A spirituális gyógyítás választásához tudás, tudatosság és
felelõsségválalás szükséges, és fõként az, hogy saját magunkon alkalmazzuk a
technikákat és ne várjuk másoktól, hogy helyettünk dolgozzanak. Természetesen
segítséget igénybe lehet venni és ez célszerû is, de saját magunk gyógyítását
nem bízhatjuk másra, ha ezt az utat választjuk. Arra azonban elég sok idõ kell,
és persze elszántság és eltökéltség, hogy mind tudásban, mind lélekben
felkészüljön arra, hogy ezt az utat választja és mellõzze az orvosi kezeléseket.
Súlyos betegség esetében azonban erre a felkészülésre legtöbbször már nincs
idõ és nincs lehetõség sem. Ahhoz, hogy az ilyen gyógymódokban hinni
tudjunk, meg kell szereznünk az ehhez szükséges tudást: tisztában kell lenni
azzal, milyen okok, tényezõk erõsítik és melyek semlegesítik vagy annulálják a
spirituális gyógymódok pozitív hatásait. A bizonytalanság és a félelem érzése
ugyanis ellehetetleníti ezt a gyógymódot: ezek az érzések az energiaháztartásra
nézve kimondottan ártalmasak és nemcsak hogy ilyenkor nem használ, de még
tovább is ronthatja a helyzetet. Olyan ez a helyzet, mint amikor egy placebóval
eredményesen kezelt beteg hirtelen rájön, hogy amit csodagyógyszernek
gondolt, az hatóanyag nélküli szer, és egy csapásra visszaesik és a romlás
felgyorsul.

Vajon mitõl függ a spirituális gyógyítás eredményessége?

Mivel ma már se szeri se száma a legkülönbözõbb spirituális gyógyítási

technikáknak, óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy mégis van-e
valamiféle szakosodás a különféle módszerek között, hogy egyik ilyen, másik
másféle betegségcsoportokra jobb? Erre a kérdésre válaszom a következõ: van
ilyen különbség, csakhogy itt sötétben tapogatózunk. A hatás ugyanis fõként
attól függ, hogy adott esetben mekkora az a kritikus tömegû energia, amely a
pozitív fordulathoz szükséges. De mi dönti el, hogy ez mikor mennyi? Ezt a
kérdést minimálisan két oldalról kell vizsgálnunk: a gyógyuláshoz szükséges
energiamennyiség oldaláról és a beteg oldaláról.

Ez nagyon fontos kérdés, mert a spirituális gyógyítás hatását a

tévhiedelmek kiolthatják. Ha tehát belülrõl meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy
betegségünk gyógyíthatatlan, mert mondjuk a mai orvostudomány annak tartja,
akkor nem sok esélyünk van arra, hogy e módszerek segítsenek rajtunk. Aki sok
esettanulmányt olvasott, az tudja, hogy itt nincs lehetetlenség, azaz a spirituális
gyógymódok eredményességének nincs elvi korlátja, mégis egyes konkrét
esetekben nincs eredmény. Az eredménytelenség okait azonban teljesen máshol
kell keresni, mint az eredménytelen orvosi gyógyítás esetében. Sok esetben az
orvosok sem képesek megindokolni, hogy az általuk alkalmazott gyógymód
egyes esetekben vajon miért hatástalan. A spirituális gyógymódok esetében
azonban még azt sem tudni, hogy miért hatásos, így a hatástalanság esetében
még tanácstalanabbak lehetünk. Én magam is átéltem ezt a dilemmát: nagyon
gyakran nem gyõztem csodálkozni, hogy milyen gyorsan meg tudok szüntetni
különbözõ kellemetlen és súlyos állapotokat, a sajátjaimat is, ugyanakkor a
csípõmben, hátamban kialakult izomgörcsösséggel nem vagyok képes
leszámolni. Az esettanulmányokból és saját tapasztalataimból is azt szûrtem le,
hogy testi szinten lehet nagyon rossz a helyzet, mégis meggyógyulhat a beteg.
De ha az energiatesteivel van olyan probléma, hogy egyszerûen nem vesz fel
energiát, vagy nem képes azt hasznosítani, akkor minden hiába. De mi lehet az
oka annak, hogy egyes betegek nem képesek hasznosítani a kapott energiát,
mások még a sír szélérõl is képesek visszatérni és ripsz-ropsz rendbe jönni? Ezt
sokáig csak találgatni tudtam. A tippem az volt, hogy talán a betegség
összetettsége, láncreakció jellege teszi nehezítetté a gyógyítást. Más az
összetettség szempontjából egy fertõzéses betegség vagy egy friss sérülés, mint
egy elhúzódó degeneratív nyavalya vagy egy olyan betegség, amelyben érzelmi,
lelki és testi panaszok keverednek. Másik tippem pedig az volt, hogy minél
anyagibb a betegség jellege, annál több energia kell a gyógyításhoz.
Legkönnyebben a funkcionális, tehát mûködészavarral jellemezhetõ
elváltozások reagálnak az energiakezelésre, legnehezebben pedig mondjuk a
csontok elváltozásai. Ezek persze csak spekulációk voltak, kezdetben semmiféle
támpontom nem volt e kérdések megválaszolásához.
 Késõbb még más, energia-testekre ható gyógymódokat is tanulmányoztam
és ki is próbáltam. Ezekben színekkel, szimbólumokkal, légzéssel, mantrázással,
mozdulatokkal egészülnek ki a technikák. Mindegyiknek van kontaktusos és táv-
változata. Mindegyik igen eredményes lehet. Valóban egyre több a módszer, és
köztük vannak igazán egyszerûek és nagyon bonyolultak egyaránt. És minden
módszer feltalálója hamarosan rájött, hogy a módszer távgyógyításra is
alkalmas.

Ez újabb kérdéseket vet fel: mitõl függ a gyógyhatás: a páciens, a

gyógyító és a betegség tekintetében? Vajon a távgyógyítás mindig
ugyanolyan eredményes, mint a jelenléti? Mitõl függ ez? Kell-e a beteg
beleegyezése és tudomása? Aztán: vajon a gyógyítóra nézve milyen
ártalmakkal jár a gyógyítás? Van-e itt különbség a táv és a jelenléti gyógyítás
között? Mitõl függ az, hogy mennyi idõ alatt manifesztálódik egy táv vagy
kézrátételes gyógyítás? Vajon kik találják ki a technikákat? Amit
tanítanak, attól mennyire lehet eltérni? A szerzett gyógyító képesség
megmarad-e vagy elenyészik? Mitõl függ ez?

És vajon mitõl függ egy energiaféleség ereje? Igazából nem tudjuk,

melyik technikához milyen energiák tartoznak. Az energia „erejére” abból lehet
következtetni, hogy a technika milyen idõket ír elõ: ha csak fél percet vagy 2
másodpercet, akkor sokkal erõsebb energiáról lehet szó, mintha egy óra hosszat
tarthat a kezelés. Másik kérdés: melyik hatásosabb: a rövid erõs energia vagy a
gyengébb, hosszabb? Én úgy gondolom, hogy minél komplexebb a probléma,
azaz minél több összetevõje van (ez a régebb óta fennálló betegségekre jellemzõ
inkább), annál szofisztikáltabbank kell lennie a kezelésnek, tehát ilyen esetekben
az ismételt és gyengébb kezelés a jobb, a hirtelen fellépett esetekben pedig a
gyors, erõs, rövid energia talán hatásosabb. A hosszabb idejû kezelésekhez
szoktak radionikai „gépeket” bevetni. Ezeknek az a lényege, hogy átveszik az
embertõl az energiaközvetítést. Olyan ez, mintha betennénk a lemezt vagy más
adathordozót a lejátszó gépbe és az folyamatosan játszaná a programot. De
ehhez talán még gépek sem kellenek: a gyógyító mágusok képesek
elementálokat alkotni, amelyek végrehajtják a parancsot. Az elementál
lényegében energetizált gondolatforma, egy kis entitás, amelyet valamennyi
ideig életben lehet tartani és dolgoztatni lehet. Az erõn kívül az is fontos, hogy
jó-e, valóban gyógyító hatású-e egy –egy technika által magunkba hívott vagy
nekünk juttatott energia?

Más dimenzióbeli gyógyítók

 Ráadásul a különbözõ energiával dolgozó módszerek mellett vannak
egészen más jellegûek is: külön csoportot képeznek azok, amelyeknél különféle
láthatatlan entitások szállnak be segítõként vagy konzulensként: energiát
küldenek vagy sugallják, mit kell tenni adott esetben vagy véghez is viszik a
gyógyítást. Van, hogy a gyógyító, van hogy a beteg hall egy belsõ hangot,
amely tanácsot ad, van hogy csak úgy egyszerûen spontán teszik amit tesznek.
Amikor más dimenzióbeli segítõ „keze” van a dologban, akkor az a jellemzõ,
hogy a gyógyulás nagyon gyors és látványos lehet. Vajon mitõl az? Vajon a
szemvillanás alatt bekövetkezett gyógyuláshoz minden esetben szükséges egy
ilyen isteni segítõ közremûködése, segítsége?

Többféle módszer van, amelynél szellemlények végzik a gyógyítást, csak

meg kell rendelni tõlük. Ilyenkor a technika tartalmaz egy kérést, egy imát, egy
megszólítást.

Felmerülhet a kérdés, hogy amikor csak energiák létrehozásából,

lehívásából, küldésébõl, mozgatásából áll a gyógyítási technika, vajon ilyenkor
is más dimenzióbeli lények mûködnek közre a folyamatban? Válaszom erre a
kérdésre: ilyenkor nem errõl van szó, hanem arról, hogy mi magunk teremtjük a
más dimenziós energiákat, melyek akaratunknak megfelelõen elvégzik azt
illetve oda „mennek”, amit kérünk illetve ahová küldjük illetve ahová behívjuk
ezeket az energiákat. Az energiák frekvenciájukban különböznek, a frekvenciák
pedig a színtõl.

Vannak kimondottan olyan technikák, amelyek voltaképpen egy felsõ

dimenziós entitástás/angyal stb. felé intézett kérés? Válaszom: minden bizonnyal
ilyen technikák is vannak. Aztán vagy mûködik a hívás vagy nem és a címzett
vagy teljesíti a kérésünket vagy nem. Hogy mikor és miért igen és mikor és
miért nem, ez megint egy bonyolult metafizikai téma, amelynek a kifejtésére ez
a hely nem alkalmas. De ami mégis ide tartozik, az az, hogy attól, hogy mi úgy
hisszük, hogy az xy nevû angyal vagy szent vagy un. emelkedett mester csak
azt lesi, hogyan segíthetne rajtunk, attól az még nem feltétlenül van így. Az
ember hite, az egy dolog, a más dimenzióbeli realiztások, az egy egészen
más dolog. Még az un. õrangyalunk sem minden esetben jóindulatú, mert
valójában hozzánk tapadt valamilyen szellemlényrõl, angyalról gondoljuk,
hogy az az õrangyalunk. Arra azonban korántsincs garancia, hogy „akit”
mi õranyagalunknak gondolunk vagy hiszünk, az egyúttal jóakarónk,
tanítónk, védelmezõnk. Mindenkinek vannak másvilági kapcsolatai (nem a
halottakra gondolok, hanem más dimenzióbeli entitásokra és saját énjének más
dimenzióbeli szegmenseire), de korántsem mindenkit vesznek körül jóindulatú
lények. A felismerésüket nehezíti nemcsak az, hogy nem látjuk õket, hanem az
is, hogy ha sikerül velünk felvenniük valamilyen kapcsolatot, akkor sem
valószínû, hogy ha valódi céljuk az, hogy bennünket kihasználjanak, például a
mi energiánkkal táplálkozzanak, akkor ezt feltárják a számunkra. Elõforulhat,
hogy mint jó gazda a háziállatát is gondozza és vigyáz az egészségére, ugyanígy
viszonyul hozzánk az az „angyal”, akitõl a gyógyítást várjuk. Esetleg meg is
kapjuk, de annak ára van. És nem vesszük észre, amikor fizetünk…Mert azok a
lények, akik kommunikálnak velünk vagy akikkel mi próbálunk kommunikálni,
valamennyien jóakaratú felsõrendû lényeknek adják ki magukat, akik csakis a
javunkat akarják és fõ feladatuk védenceik segítése és megmentése. Tudják,
hogy balga módon fenntartások nélkül . Mert azt is elhisszük, hogy hinnünk kell
bennük..

Ha ez így van, akkor voltaképpen miben nyilvánulhat meg, hogy

negatív erõktõl kértünk gyógyítást vagy más jellegû segítséget? Mint
említettem, nem abban, hogy nem segítenek, hogy a fülük botját sem mozdítják.
Hanem abban, hogy kiépül egy alig vagy egyáltalán nem észrevehetõ, nem
feltûnõ érzelmi vagy gondolati befolyásolás. Például szélsõséges, nem indokolt
érzelmeket gerjesztenek és az így keletkezett érzelmi energiát aztán learatják. Az
energia, az érzelmi energiák is táplálékul szolgálnak a más dimenzióbeli
lényeknek, melyek ilyen-olyan ok miatt leszakadtak a természetes életenergia-
tápcsatornáról. („elszakadtak Istentõl”). Vagy olyan tettekre buzdítják, melyek
közvetve az õ érdekeiket szolgálják.

Öngyógyítás esetén a cél erõs kívánása és a megfogalmazás precizitása

nagyon fontos. Nemcsak a gyógyító szándékra, hanem más egyéb kívánságok
esetében is fontos ez, hiszen a gondolat teremt, pláne ha energetizáljuk! A
spirituális gyógyítás az ember energiatesteire, annak egyes szerveire irányul.
Ezek közül az ezotéria csak keveset ismer, de még azok leírására is különbözõ
rendszerek vannak forgalomban. Minél kevésbé specifikusak a módszereink,
annál jobb, mert így kisebb a tévedés lehetõsége. Minden hamis hitre alapozó
módszer négyesélyes: vagy lesz hatása vagy nem, és ha lesz, a hatás vagy
pozitív vagy negatív. Amikor energiákkal dolgozunk, akkor megnyitjuk
magunkat különbözõ energiáknak. Ha mi magunk nem tudjuk, kinek
nyitottuk meg magunkat vagy ki használja a kaput, amelyet megnyitottunk,
akkor nem tudhatjuk, hogy mi lesz a hatás. Ez különösen így van, ha külsõ
istenekhez, nevesített angyalokhoz fohászkodunk. Ezért biztosabbak azok a
módszerek, amikor a magunk teremtette energiákkal vagy képekkel
dolgozunk.

A kudarc lehetséges okai

Elõfordul, hogy sorozatos sikerek után saját erõfeszítéseink vagy egy-egy

jóhírû gyógyító felénk irányuló gyógyító tevékenysége teljes kudarcot vall vagy
csak nagyon munimális a hatás. Itt most csak emlékeztetõül említem meg
azoknak a tényezõknek az ellentetjét, amelyeket a siker titkaként már
ismertettem: ha hiányzott a szándék kinyilvánítása vagy az valójában nem a
gyógyításra irányul, ha semmiféle érzelmi töltete nincs a dolognak, ha
rosszindulatú lény avatkozik a folyamatba, ha a technikát dekoncentráltan
hajtjuk végre, ha saját magunk helytelen technikát alkalmazunk, ha
egyszereûn nem elegendõ a kapott vagy küldött vagy generált energia az
adott esetre, ha nem szûnt meg az a közvetlen ok, amely a kezelni kívánt
betegséget közvetlenül kiváltotta.

De hogyan függ a siker vagy a kudarc a kezelendõ személytõl? Vajon

ha nem hisz a gyógyulásában, akkor az sikertelen lesz? Erre a kérdésre a
válaszom az, hogy ha egyébként elég nagy adag energiát kapott és minden más
körülmény is kedvezõ volt, egy rejtett ellenállás akkor is negatívan
befolyásolhatja a gyógyulást. A lényeg az, hogy ne akarja tudat alatt vagy akár
tudatosan, hogy ne sikerüljön meggyógyulnia. Például azért, hogy bebizonyítsa,
hogy õ gyógyíthatatlan, mivel ebben hisz vagy azoknak hisz, akik ezt állították.
Vagy tudat alatt úgy gondolja, hogy a sors könyvében meg van írva, hogy
szenvedjen vagy hogy valamiért bûnhödnie kell. Számos más oka is lehet a tudat
alatti ellenkezésnek, de a végsõ ok mindig valamilyen beletáplált tévhiedelem.
Lehet azonban más is: ha a tünetnek valamilyen mélyebb gyökere van és
valamilyen érzelemmel vagy érzéssel társult korábban, akkor ezeket a társult
érzelmek és érzéseket is semlegesíteni kell, más szóval ezek energialenyomatát
el kell távolítani. Erre különféle technikák vannak, csak az a baj, hogy ezeket a
mélyen eltemetett sérüléseket nehéz felderíteni. Vannak olyan gyors energia
kezelési módszerek, amelyek ezzel egyáltalán nem számolnak. A kapcsolat a
jelenlegi betegségtünet és a társult, eltemetett érzelem vagy érzés között sok
esetben egyáltalán nem logikus. Ráadásul lehetséges, hogy a dolog egy elõzõ
életre nyúlik vissza vagy olyan traumára, amelyet a tudat azonnal mélyen
eltemetett és ezért semmiféle emléke nincs a gyógyítandó személynek róla. Ezek
a nehéz esetek, amikor nem mindegy, milyen energiakezelést alkalmazunk. A
kudarc olyan benyomást kelthet, hogy maga a betegség kezelhetetlen, mert
annyira súlyos. Pedig nem errõl van szó, hanem arról, hogy bentmaradt a gyökér
és abból újra és újra kinõ valami betegség.

A spirituális gyógymódok hatásmechanizmusa

A spirituális gyógyítás módszerei és a mögötte lévõ tudás a metafizika

világába visz. A tudomány a metafizikai valóságot, a megfoghatatlant, ami az
érzékszervekkel való érzékelés számára nem hozzáférhetõ, nem ismeri el
valóságként és az ezzel kapcsolatos témákat átengedi a vallásnak és a
filozófiának. Emiatt bármennyire is olcsó, hatékony és elvileg szinten mindenki
számára hozzáférhetõ lenne a távgyógyítás és a tisztán mentális módszerekkel
való öngyógyítás, mégis nagyon messze van a mi világunk attól, hogy ezek a
módszerek a tömegek számára hozzáférhetõvé váljanak. Ehhez az egész
emberiség spirituális tudásának kellene jóval magasabb szintre emelkedni.

Annak a valószínûsége, hogy ez belátható idõn belül megvalósulhat, az

utóbbi években beindult evolúciós irányzatok fényében szinte a nullával
egyenlõ. Ennek nem mond ellent az, hogy a spirituális gyógymódok mégis igen
gyorsan terjednek. Csakhogy ezzel együtt terjed a vele való visszaélés is, és a
spirituális gyógyítók erkölcsi süllyedése (lelkiismeretlenség, pénzsóvárság,
felsõbbrendûségi tudat, a különbözõ hiteknek a tudás elé helyezése, a különbözõ
tévhitek tudatos vagy nem tudatos terjesztése).

Az ember többdimenziós lény. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy vannak
olyan részei, amelyek a láthatatlan világokhoz tartoznak. Fizikai testünkhöz
tartozó tudatunk azonban egy szûk frekvenciasávra van hangolva, így nincs
tudomásunk arról, mi történik a hozzánk tartozó más dimenziókban lévõ
részeinkkel, és hogy e részeink hogyan kapcsolódnak fizikai testünkhöz és
tudatunkhoz. Energiatesteink szerveit, anatómaiai felépítését nem is ismerjük,
csak halvány fogalmaink vannak arról, hogy ezek miként kapcsolódnak fizikai
testünkhöz. Ilyen láthatatlan energiaszervünk a lélek vagy a csakrák, vagy a
tudatalattink, az érzelmek vagy a gondolatok pedig energiamintázatok. Ezeken
kívül vannak még különbözõ frekvenciájú mezõink, melyekben szintén
különbözõ ciklikusan változó, mozgó „szervek” helyekednek el, sajátos
struktúrával.

Mivel az anyagvilágban teljesen másként mûködnek a dolgok, mint a

láthatatlan dimenziók világában, ezért mindazok a jelenségek, amelyek a látható
és a láthatatlan világok határterületein mozognak, igen zavarba ejtõek lehetnek.
Mivel a határterületen vannak, ezért e jelenségek egyik részét képesek vagyunk
megtapasztalni, másik részét csak közvetve, olyan formában, hogy az eredettel
nem vagyunk tisztában. Amikor a gyógyenergiát elküldjük valakinek vagy
valahová, akkor nem tudjuk, mi történik, mert az általunk kibocsátott és útjára
küldött gondolat a láthatatlan világokban él tovább. Vagy ha imával kérünk
magunknak gyógyítást, akkor sem tudjuk, hogy azt ki hallgatta meg. Ha Istenhez
vagy Krisztushoz címezzük imánkat, nem tudhatjuk, milyen szellemlény „veszi”
az imánkat és hogy mit tesz. Mivel nem látjuk és nem ismerjük más dimenziók
entitásait és azok természetét, továbbá nem ismerjük e dimenziók tér és
idõviszonyait, így gyógyítási szándékból kibocsátott képek, energiák, szavak,
mantrák nemcsak a mi világunk terében, hanem más világok terében, sõt
idejében is ugrálhatnak. Egyes gyógyítási technikák élnek is ezzel a
lehetõséggel: bizonyos módszerekkel ki lehet igazítani egy betegség múltbeli
okát, amely energiamintázatok formájában a jelenben is megvan még. A tudat
azonban ezeket múltbeli eseményekként fogja fel. Nem tudjuk, hogy a
láthatatlan világokban hogyan kell értelmezni a teret és az idõt, csak egy biztos,
hogy nem úgy, ahogyan a mi világunkban. Amikor az ember a képzeletével
létrehoz valamit, akkor az a láthatatlan világokban valósággá válik, de nem válik
azonnal olyan természetû anyagi valósággá, mint amelyet tudatunk észlelni
képes. Idõvel azonban azzá válhat. De ekkor már nem is emlékszünk rá, hogy
azt a változást mi magunk teremtettük. Nem tudjuk, hogy mi történik az
általunk vizualizált képpel vagy fénnyel vagy az általunk küldött
kéréssel,azaz imával. Nagyon sok mindent nem tudunk és nem érthetünk,
de az ezeket az erõket használó emberek annál is sokkal kevesebbet tudnak,
mint amit tudniuk kellene, mint amit tudni lehet vagy mint amit kötelezõ
lenne tudniuk. Elõször összefoglalom, mi az, amit nem tudunk és nem is
tudhatunk. Aminek a megértésére, felfogására az embert jelenlegi konstrukciója
nem teszi alkalmassá. Vegyük ezeket sorra:

Egy távgyógyítás hatását észlelni lehet a szokásos anyagi vizsgálati

módszerekkel, de hogy pontosan mi történt „útközben”, azt nem lehet tudni. Az
orvostudományban követelmény, hogy minden jelenségnek ismerjék a
hatásmechanizmusát. A távgyógyításban erre nem kell törekedni. Ellenben
tisztában kell lenni azzal, hogy nem fizikai energiákkal dolgozunk, hanem
spirituális energiákkal. Ahhoz, hogy ez az erõ szolgáljon bennünket, nem kell
annyit tudnunk és tanulnunk, mint egy orvosnak vagy természetgyógyásznak.
Nem kell tudnunk, hogy hogyan néz ki egy szavakban megfogalmazott gondolat
vagy egy szándék vagy egy kívánság vagy egy érzelem energiamintázata, vagy
hogy melyik betegséget milyen frekvenciájú rezgésekkel gyógyíthatjuk. Azt
azonban tudnunk kell, hogy miként hívhatjuk le vagy állíthatjuk elõ azt az
energiát, amire célunkhoz szükség van. A módszereket tanfolyamokon
megtanulhatjuk, nem bonyolultak, csak az a baj, hogy legtöbbször nem
vagyunk tisztában azzal, hogy a módszer, a technika egy-egy eleme mire is
szolgál. Ahhoz, hogy ezt megértsük, komoly metafizikai tudásanyagra kell
szert tenni. E tudás nélkül mint gyógyítók és mint páciensek egyaránt
bizonytalanok leszünk.

A távgyógyítás egyfajta mágia

A távgyógyítás egyfajta mágia. Pontosabban, gondolati-akarati úton való

teremtés. A mágia nem más, mint az akarat erejével valamilyen változás
elõidézése egy emberben vagy egy embercsoportban, egy tárgyban vagy egy
helyzetben. A lényeg, hogy a változást távolságból idézzük elõ, tehát nem
közvetlen anyagi ráhatással. Az, hogy mekkora a távolság, nem számít. Kell
hozzá egy mágus, aki végrehajtja a változást, kell egy alany, amelyen vagy
amelyek érdekében végrehajtja a mágikus cselekményt. Az alany bármilyen õt
képviselõ dologgal vagy képzettel helyettesíthetõ, amely lehet a célponttal
egyenértékû, tehát arra nagyon hasonlító, például fénykép vagy az alanyról az
elménkben kialakított kép. De lehet egy kód, amely a célpontot képviseli, lehet
az alany anyagából vett darabka vagy az alyn mentális képe.. Amikor
létrehozzuk a helyettesítõ tárgyat, képet vagy kódot vagy anyagi tárgyat,
akkor automatikusan létrejön egy erõvonal, egy összekötõ kapocs a
helyettesítõ és a mágus, illetve a helyettesítõ és az alany között. A mágus
esetünkben a távgyógyítást végzõ ember. Az alany lehet egy másik ember, lehet
állat, növény, lehet egy esemény, lehet egy nemzet vagy lehet a Föld maga. A
mágiához azonban nem elég az alannyal való kapcsolat, kell még hozzá valami,
ami végrehajtja a kívánt mágikus változást, ami esetünkben a távgyógyítás. Ezt
nevezhetjük életenergiának vagy spirituális energiának. A nyers,
megnyilvánulatlan életenergiát nyugaton William Reich fedezte fel és elnevezte
orgon energiának. Keleten õsidõk óta ismerik és használják. Nevezik csí
energiának, bioenergiának, életenergiának, állati magnetizmusnak, Od-nak. Az,
hogy ez miként hozható létre és miként erõsíthetõ, sûríthetõ be, régen nagy titok
volt, amit a mágusok gondosan õriztek. Ennek az energiának a papok és szentek
általi sikeres használata táplálta a vallásos hiedelmeket. A papság vagy
varázslók vagy titkos társaságok birtokolták a titkot és ezen keresztül mindig
lehetõségük volt a titkokat nem ismerõ többség ellenõrzésére, megsarcolására,
félrevezetésére. Ma már azonban egyre több ember van birtokában ennek a
titoknak. Aki az életenergiával bánni tud, az ma is minden területen elõnyhöz jut
másokkal szemben. Birtokában van olyan erõknek, amelyek szinte minden
körülmények között biztosítják a számukra céljaik elérését és önmaguk és
mások segítését, gyógyítását. Az életenergia vagy spirituális energia
tulajdonságai az energia frekvenciájától függ. valamint attól, hogy milyen
tudattartalmakat hordoz. Akik alkalmazzák, azoknak nem szükséges, hogy
tudományos alapossággal megismerjék, hogy ez miként mûködik. Frekvenciája
és ezzel tulajdonságai igen könnyen változtathatók, könnyen belevihetõk
különféle gondolatformák, képek, érzelmi energiák. Könnyen kapcsolatba lép
anyaggal, más energiákkal, másként modulált csí energiával, bármit képes
áthatni, bármivel képes kölcsönhatásba lépni. Élõlények felveszik és leadják, de
ezt nem tudatosan teszik. A mágia és a távgyógyítás tudománya abban áll,
hogy tudjuk, miként kell a megfelelõ energiát lehívni vagy besûríteni, a
megfelelõ programmal feltölteni, hogyan kell elküldeni úgy, hogy célba
érjen és a beleültetett gondolat vagy program manifesztálódjon a megfelelõ
helyen és megfelelõ idõben.

A távgyógyítás úgy történik, hogy a gyógyító összehozza az alanyt

képviselõ tárgyat, képet , képzetet vagy kódot a megfelelõen modulált
életenergiával vagy spirituális energiával, amely azután az alany
megjelenítõjébõl kisugározva összekapcsolódik az anyagi világban lévõ alannyal
és ott manifesztálódik. Az életenergia lehívása, a moduláció a mágus,
esetünkben a gyógyító elméje segítségével történik. Minden távgyógyítási
technikának része, hogy meg kell fogalmaznunk fennhangon vagy
magunkban, gondolatban a szándékot, hogy mit akarunk tenni vagy elérni.
A tudatalatti rögzíti, hogy milyen jelet, szimbólumot, testhelyzetet, mantrát, stb.-
t használtunk annak a bizonyos energiának a lehívására vagy egy bizonyos
gyógyításra hivatott entitással való kapcsolatfelvételre. A továbbiakban ez már
erõfeszítés nélkül automatikusan létrejön. A következõ lépés az alannyal vagy
alanyt helyettesítõ akármivel való összekapcsolás. Minél többen használtak
egy bizonyos szimbólumot vagy jelet vagy nevet, annál könnyebb a
kapcsolatfelvétel. Minél jobban rá tud koncentrálni a gyógyító az
összekapcsolásra, minél jobban háttérbe tudja szorítani saját gondolatait és az
egóját, annál sikeresebb. Az ember szereti megszemélyesíteni az energiákat,
neveket adni neki, sõt rendszerbe foglalni õket. Ezeknek az energiáknak egy
részét maguk az emberek teremtették, más részük magasabb tudati
dimenziókban lakozó istenségek teremtették. Minden módosult tudatállapotban
létrehozott kép, kívánság, gondolat így vagy úgy megtalálja a címzettet, a jó is
és a rossz is. Más kérdés, hogy a küldemény képes-e manifesztálódni a
címzettnél. Akik energiával dolgoznak, azok megtanulják látni, érezni, hogy mi
az akadálya a gyógyulásnak a beteg részérõl.

Az emberi elme teremtõ erõvel rendelkezik, de a teremtés egy más,

láthatatlan dimenzióban történik meg. Az agykontollos és más vizualizációs
technikáknál az életerõt az akcióba belefektetett érzelmi energia biztosítja: az,
hogy nagyon akarjuk a hatást. De maga az életenergia is lehívható
vizualizációval. Amikor fényt képzelünk el, fénykisugárzást vizualizálunk,
akkor lényegében életenergiát küldünk. A modullálást pedig az elménk által
létrehozott képek, képzetek végzik el. Az összekapcsolást pedig a megcélzott
személy megnevezése teszi lehetõvé. Abban az esetben, ha úgy gondoljuk, hogy
mi adjuk az energiát valakinek, akkor a saját életenergiánkat fogjuk kisugározni,
amely nem pótlódik automatikusan. Ezért minden energiaküldéskor célszerû az
energiát „lehívni” vagy az energiaküldéssel egyidejûleg az energiapótlásról
gondoskodni. Amit „föntrõl” lehívhatunk, az nemcsak egy modullált energia
lehet, hanem más is: ez lehet egy esemény, egy entitás, egy hatás, egy szellem,
egy érzelem. A módszer, amivel lehívjuk, amivel létrehozzuk a kapcsolatot, az
lehet egy mantra, egy hang vagy hangsor, lehet egy tánc, lehet bábu, lehetnek
asztrológiai táblák, lehetnek szimbólikák, lehetnek kódok és lehetnek radionikai
 készülékek, amelyeket elõzõleg különbözõ frekvenciáju és hatású energiákra
hangoltunk be. Maga a behangolás is ezotérikus módszerrel történhet, például
ingával. Ezeket mind az emberek hozták létre hitrendszerüknek megfelelõen.

Vannak azonban olyan eszközök, szimbólumok, ábrák stb-k, amelyek

fixen kötõdnek ismert tulajdonságú energiákhoz.

A távgyógyítás a mágia speciális esete. A gyógyító behangolása vagy

beavatása kettõs célt szolgál: egyrészt olyan tudás birtokába jut, amellyel a
láthatatlan erõket mások ártalmára is képes lenne felhasználni. Szükséges tehát,
hogy tisztában legyen azzal, hogy e tudással való visszaélésnek milyen
következményei lesznek. Ami még fontosabb, hogy az erõk használatához
megfelelõ spirituális tudás és erkölcsi tanítás járuljon. A másik cél, hogy
megtanulja a gyógyító, miként bánjon az életenergiával: hogyan kell azt
irányítani, modullálni, felvenni és leadni.

Azt, hogy az életenergia miként függ össze az anyaggal és más

energiákkal, úgy lehet elképzelni, mint egy olyan skálát, amelynek egyik végén
az anyag, a fizikai energiafajták, amelyek egyszerre részecske és
hullámtermészetet mutatnak.

A titok nyitja egyrészt az ember láthatatlan testeiben és

energiaközpontjaiban, ezek egymáshoz való kapcsolatában, másrészt ezek és a
fizikai test kapcsolatában és végül a láthatatlan testeknek a külsõ láthatatlan
világokkal való kapcsolatában leledzik. Ezek a titkok a tudományos kutatás
számára nem hozzáférhetõk. A tudományos módszerek csak azt képesek feltárni,
hogy a testben miként függenek össze a folyamatok. Az elmondottakból látható,
hogy az emberi agy itt csak az egyik, de nem a fõ szereplõ. A csí energiát nem
az agy bocsátja ki és nem az agyunk irányítja a gyógyítási folyamatokat.

A spirituális/energia gyógyítás hatásmechanizmusa

Az első általános részben ismertettem, hogy -legalábbis szerintem - milyen okai lehetnek
annak, ha valamely spirituális gyógymód hatástalan vagy a hatás nem bizonyul tartósnak.
Ahhoz, hogy ezt a problémát mélyebben megérthessük, foglalkoznunk kell a spirituális
gyógymódok hatásmechanizmusával és azzal is, hogy ha egyszer az energia, annak hatása és
az is, amire hat- tehát energiatesteink, egyaránt láthatatlanok, akkor mégis hogyan lehetne a
gyógyítási műveleteket „kézben tartani”, más szóval kontrollálni. ? Vannak, akik érzik az
energia minőségét, vannak, akik olvasni is tudnak belőle, vannak, akik látják is színesben a
formáit, de még ők sem tudják, hogy vajon hogyan íródik be a gyógyító gondolat vagy
vizualizáció a fizikai testbe. Pedig tény az, hogy beíródik. Hogy ezt nehéz bizonyítani, annak
egy nagyon gyakorlatias oka van: aki egy-két kezeléstől hirtelen jobban lesz, azonnal el is
feledkezik róla, hogy előzőleg esetleg már hónapok sőt évek óta rosszul érezte magát és
kellemetlen tünetekkel nyűglődött, fájdalmaktól szenvedett. Nem azért, mert hálátlan a
gyógyulásért, hanem tényleg elfelejti. Miután jobban lett, eszébe sem jut, hogy továbbra is
orvoshoz mászkáljon és megvizsgáltassa magát, hogy gyógyulását ezen részről is bizonyítva
lássa. Hogy ez mennyire igaz, arról a sikeres gyógyítók sokat mesélhetnének. De mégis:
hogyan lehetséges ez? Pedig maga az a tény, hogy a beteg tartósan megszabadul a bajaitól,
akkor is bizonyítja a gyógyítás hatékonyságát, ha a bizonyíték nem orvosi jellegű. Amikor
spirituális gyógyítók azzal érvelnek, amikor módszerük hatékonyságát bizonygatják, hogy
hiszen ennyi és ennyi százaléka a betegeimnek panaszmentessé vált, akkor az orvosi
ellenérvek úgy szólnak, hogy ez nem bizonyíték. (nincs tudományosan precíz nyilvántartás, a
panaszok megszűnése csak egy szubjektív dolog, a betegek nem is gyógyultak meg, csak
hisznek benne, hogy meggyógyultak. stb.). De hogy orvosi értelemben ilyenkor, amikor a
panaszok tartósan megszűntek, valóban gyógyulásról lehet-e beszélni, ahhoz meg kellene
érteni, hogy mi történik olyankor, amikor egy nem fizikai jellegű energia fizikai
változásokban manifesztálódik? Megkísérlem ezt egyszerűen megvilágítani.

Az előzőekben a spirituális gyógymódokat úgy definiáltam, hogy azok a láthatatlan testeinkre

hatnak, melyeket fénytesteknek nevezek, jobb elnevezés híján. Az energiatestek azonban
nem azonosak a láthatóvá tehető aurával. Minden egyes ember egy hatalmas
energiakonstrukció, melynek csak picinyke része a látható fizikai test. (Az a közhelyszerű
megállapítás, hogy az ember nem csupán egy fizikai testből álló élőlény, mert a testén kívül
lelke, elméje és szelleme is van, melyek nem láthatók, de szintén hozzá tartoznak, a spirituális
gyógymódok hatásmechanizmusának magyarázata szempontjából nem relevánsak, mert
ezekkel a fogalmakkal operálva nem jutunk közelebb a hatásmechanizmus titkainak a
megfejtéséhez.) Láthatatlan testeink nem amiatt nem láthatók, mert azok nem fizikaiak, nem
anyagiak, hanem amiatt, mert mikrorészecskéik tulajdonságai mások: más (gyorsabb) a
rezgési frekvenciájuk, más a forgástengelyük szöge és még sok minden más: ezek a testeink
mind külön tudat-entitások. Láthatatlan testeink mezői láthatatlan „szervekkel” vannak
teletűzdelve, melyek nemcsak a térben kapcsolódnak, hanem ugyancsak láthatatlan
„féreglyukakkal” és az azokon keresztül ki- be áramló energiákkal vannak összekapcsolva.
Fénytesteink „anyaga” is más és más jellegű, a mező frekvenciája függyvényében.
Energiatesteink egyes részei fizikainak mondott testünk határain belül, de nagyobbrészt azon
kívül vannak. Fizikai testünk minden részegységének is van tudata, és természetesen
láthatatlan testeinknek is: voltaképpen fizikai és energiatesteink minden egyes része
tudattal bír, mindnek megvan a maga nyelve, melyet megért. És persze fordítva is igaz:
gondolatainknak és érzéseinknek viszont van szubsztanciája, ha úgy tetszik, „anyaga”.
( Erről az összefüggésről igen sokfajta jelenség tanúskodik, köztük olyanok, melyeket
paranormálisnak szoktak nevezni.1 ) Érzéseink, érzelmeink és gondolataink tehát nem tűnnek
el a semmiben, hanem mint fény- és hangállóhullám-mintázatok beíródnak láthatatlan
testeink bizonyos helyeire. A láthatatlan testeink néhány alkotórésze ismert az
ezotérikus vagy a keleti renszerekből: úgy mint csakrák, aurarétegek és a meridiánok.
Ezek persze csak picurka morzsák abban a hatalmas és elképzelhetetlenül bonyolult
energiatest-konstrukcióban, melynek ezek szintén részét képezik fizikai testünkkel
egyetemben. Szerencsére azonban a lényeg megértéséhez nincs szükségünk ahhoz, hogy
láthatatlan testeink természetével, konstrukcióival és energia áramlásaival részletesebben
megismerkedjünk, ugyanis mivel minden apró porcikánk értelmes és megszólítható, így
csak arra kell rájönnünk, hogyan értessük meg magunkat azon részeinkkel, melyekkel

1 Ezekkel a jelenségekkel és a belőlük levonható következtetésekkel „Ahol megállt a tudomány…”

című könyvem foglalkozik, amely e honlapról letölthető vagy tőlem e-mail-en megrendelhető,
http://www.paratudomany.extra.hu .
problémánk van. A spirtuális gyógymódok titka ez a tudás: annak felismerése, hogy
minden létező dologban megtalálhatók az elemi tudati rezgő részecskék, melyek
képesek „venni” gondolatainkat, vagy képzeletünk által alkotott képeket és jeleket. Aki
ismeri ezt a titkot, az már fél siker. De maradt még egy probléma: megszólított részeink
válaszát nem észleljük vagy talán észleljük, ha rendelkezünk látási/energiaészlelési
képességekkel, de nem értjük. Ez elbizonytanít bennünket: a szkepticizmusra hajlamosak
komplett idiótának érezhetik magukat, hogy sejtjeiket, atomjaikat, izmaikat megkérik
valamire vagy ha próbálják nekik megtanítani, hogy a képzelet gyógyító hatású és a
gondolattal teremteni lehet. Pedig ez így van: testünk minden sejtje, szerve, sőt molekulája,
sőt atomjai is képesek „megérteni” gyógyító gondolatainkat és nemcsak veszik, hanem
végrehajtják, hasznosítják is. Sőt nemcsak saját testünkre igaz ez, hanem más emberek,
állatok, növények, sőt tárgyak, események is „veszik az adást” és hatására változnak. Ez a
kommunikáció láthatóvá, vagy legalábbis észlelhetővé tehető. Aki ezekről a dolgokról sokat
hallott vagy gyakorolta is, az tudja, hogy ez tagadhatatlanul működik. (Itt megint az Ahol
megállt a tudomány… c. könyvemre hivatkozom, ahol erről részletes példákat és
magyarázatokat találsz.)

Az orvostudomány érthető módon teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy az életet és az
egészséget a különböző frekvenciájú életenergiák be- és kiáramlásának akadálymentes
áramlása tartja fenn. Ennek az áramlásnak megvannak a maga szabályai, mértékei, arányai,
de energiatesteink minden gondolatunkra, minden észleletünkre, minden érzelmi
megnyilvánulásunkra reagálnak. Ezek a reakciók az energiák áramlását is befolyásolják.
Maguk az életenergiák, melyek látható és láthatatan testeinket egyaránt fenntartják, szintén
tudattal rendelkeznek, úgy hogy ezekkel az energiákkal is lehet kommunikálni. Ezeket az
energiákat gondolattal, vizualizációval, kódokkal, szimbólumokkal meg lehet szólítani,
le lehet hívni és mozgásukat irányítani lehet. Sőt: gondolattal, vizualizációval képesek
vagyunk megteremteni, ugyancsak gondolattal, be és kilégzéssel pedig irányítani,
meghatározott helyre küldeni. Gondolattal, hangokkal vagy szimbólumokkal és sok más
módon a az áramlásokat befolyásolni lehet: ebben benne van a rontás lehetősége is. Sőt,
sokkal könyebb rontani rajta, mint a hibákat kijavítani. Mivel gondolataink igen nagy része
nem tudatos, hanem önkéntelen, és az esetek többségében tartalmilag negatív, elképzelhetjük,
hogy saját gondolatainkkal milyen nyomokat írunk bele a fénytesteinkbe és hogyan torzítjuk
el saját energiaáramlásainkat. A gondolati energia annál erőteljesebb, minel nagyobb érzelmi
energiatöltetet vittünk bele. Ez mindkét irányban igaz: ha valamit nagyon akarunk, akkor a
vágyaott dolog vagy esemény vagy eseménysor elképzelése erőteljesebben hat a megvalósítás
irányában, mint egy futó röpke gondolat.

Az energiatesteket tápláló energiák áramlási útvonalait, a be- és kiáramlások ciklusait, az

egyes energiaféleségek mennyiségi arányait a teremtési „operációs rendszer” szabályozza.
Csakhogy az operációs rendszert rengeteg mindenféle hatás éri folyamatosan, már semmi sem
úgy működik, ahogyan működnie kellene. Minden emberre nézve igaz az az állítás, hogy az
energiarendszere súlyosan torzult állapotban van. A zavart legegyszerűbb úgy elképzelni,
hogy ha a különféle életenergiák megfelelő útvonalakon és arányokban való áramlása, a
genetikai kódok aktiválása különféle módokon zavarokat szenvednek, akkor ez azzal jár,
hogy az ember nem képes befutni evolúciós pályáját (nemhogy egy élete alatt, de ezer élet
alatt sem). Igen, isten bennünk van, csakhogy a hozzá való felemelkedést légmentesen
lepecsételt kapuk torlaszolják el, képletesen szólva. Hogy a számítógép analógiájánál
maradjunk: az ember úgy működik, mint egy olyan számítógép, melyet sokféle támadás ért,
de mondjuk azért még szövegszerkesztésre lehet használni, bár az is folyton lefagy, de azt
még rendbe lehet hozni. Ha mondjuk nem tudunk róla, hogy egy jó számítógépet még
mindenre lehetne használni, akkor már annak örülhetünk, ha a lefagyásokon tudnak segíteni.
Amikor gyógyításról beszélünk, akkor e szó általános értelmezésének megfelelően csak a
különböző betegségtüneteket, kellemetlenségeket okozó állapotok korrigálására gondolunk.
Az energiatestek működési zavarainak ezernyi kisebb-nagyobb megnyilvánulási formája van.
A nagyokkal tehát ehelyütt nem foglalkozom, csak a kisebbekkel.

Az energiáramlás zavarait az átlagember csupán érzések, (fájdalmak, gyengeség, szédülés,

szívdobogás, fázás, levertség, stb.) érzelmek (düh, harag, ingerültség, félelem, szorongás stb.)
formájában észleli. Az érzések és érzelmek befolyásolják gondolatainkat (többek között) és
megfordítva: gondolataink, hiedelmeink befolyásolják érzelmeinket és érzéseinket. Ez a
kölcsönhatás azonban legnagyobbrészt nem tudatos. Tehát itt egy állandó, nem tudatos
szinten érvényesülő kölcsönhatás generálódik: gondolataink, hiedelmeink befolyásolják
energiatesteinket, azok energiaellátását, az energiák áramlását és mindenezeken keresztül
fizikai, érzelmi és mentális állapotunkat, amelyek egymásra is hatnak és visszahatnak az
energiaáramlásokra. Ez az egész komplexum egy hihetetlenül mozgékony, változékony
rendszer, amelyben a tudati folyamatoké az elsődlegesség és a fizikaiké a másodlagos. A
kölcsönhatások között ne keressünk logikai összefüggéseket, mert legtöbbször nem találunk
ilyeneket. A spirituális gyógyítás tehát olyan valamire irányul, ami láthatatlan és ráadásul a
fizikai test betegségeivel vagy rendellenességeivel való összefüggése sem azonosítható be.
De ez egyáltalán nem akadályozza sikert, mivel a spirituális gyógymódoknál nincs szükség
arra, hogy minden egyes gyógyítási aktus hatásmechanizmusát ismerjük. Minden részünk
tudatos, nekünk csak azt kell tudnunk, hogy mit akarunk, mi a szándékunk, és persze
ismernünk kell egy sor igen fontos játékszabályt. Ezeknek a játékszabályoknak a be nem
tartása vagy a nemismerete ugyanolyan nagy bajokat hozhat ránk vagy az általunk kezelt
személyre, mint egy orvosi félrekezelés.

A fizikai testünk betegségei, a pszichoszomatikus betegségek vagy az elmebetegségek kivétel

nélkül minden esetben összefüggenek az energiaáramlás hibáival és az un. energiablokokkal,
tehát kivétel nélkül minden esetben –elvileg- ezen hibák kijavításával gyógyíthatók. De a
dolog nagyon trükkös. Ezekkel a trükökkel sem az orvostudomány, sem a pszichológia, de
még az ezotéria sincs igazán tisztában, mert persze minden eset egyedi, ami azt jelenti, hogy
azonos tünetek mögött igen sok, egymástól nagyon különböző ok húzódhat meg. A fizikai
testben sem egyszerű megtalálni az eltérést, az energiatestben meg egyszerűen lehetetlen, még
annak is, aki egyébként látó, például látja az aurát és látja a testen belüli energiablokkokat
vagy idegen, oda nem való energiamintázatokat. Hamisak azok az elméletek, melyek
közvetlen kapcsolatot keresnek bizonyos fizikai betegségek és lelki problémák vagy
lelkialkatok között. Ilyenekre gondolok: a rákot a harag vagy a félelem vagy a bűntudat
okozza, a gerincbetegségeket az, hogy túl sok terhet hordozunk, a gyomor-bélbántalmakat az,
hogy nem tudjuk a nehézségeket megemészteni stb. Egyes konkrét esetekben persze ezek és
az ehhez hasonló bölcsességek akár igazak is lehetnek, de de legtöbbször ezek az
okoskodások nem visznek előre. Azért annyira eredménytelenek a pszichoterápiás
módszerek, mert legtöbbjük valamilyen elméleti feltételezésre épül a
rendellenesség/anomália/betegség kiváltó okait illetően, ami azonban az esetek túlnyomó
többségében sem elméletileg, sem az adott esetekben nem állja meg a helyét. A spirituális
gyógymódoknak tudatosan kell építenie arra, hogy a gyógyulásra szoruló részeink a maguk
módján közvetlenül megnyilatkoznak. Végülis maguk a rossz érzések és kellemetlen tünetek
is ilyen megnyilatkozásnak tekinthetők.

Voltaképpen a fentiek alapján talán már nem tűnik annyira titokzatosnak az, hogy miért lehet
a sok egymástól igen nagy mértékben eltérő mindenféle módszer hatásos, de egyúttal mégis
bizonytalan a kimenetel. Ha saját tudatalattinkból sikerül kiszednünk, hogy valamely testi
vagy lelki vagy érzelmi bajunknak mi a mélyebb kiváltó oka, és azt az okot semlegesítjük,
akkor megszűnik a tünet és a gyógyulás átmegy a fizikai testbe is. Fizikai testünknek nincs
olyan része, mely ne reagálna arra, ha az energiatesteinket megfelelő módon kiigazítjuk.
Például úgy, hogy kidobjuk, eltávolítjuk belőle a kártékony energialenyomatokat, ha
helyreállítjuk az energiaáramlásokat, ha az energiafeltorlódásokat kitisztítjuk. Mindegyikre
vannak technikák.