Professional Documents
Culture Documents
Intim Kapcsolatok Kézikönyve
Intim Kapcsolatok Kézikönyve
Intim kapcsolatok
kézikönyve
Szeretkezés – felsőfokon
Tartalom
Előszó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
3. Autoerotika, önkielégítés . . . . . . . . . . . 35
Az önkielégítés értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
Az autoerotika kezdetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
A nők idegenkedésének okai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
Mire jó a férfiaknak? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
39
S miért fontos a nőknek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
Hányféleképpen lehet csinálni? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42
SZÓMAGYARÁZAT . . . . . . . . . . . . . . . . . 262
Előszó
1. Szerelemmel vagy
anélkül?
A szerelem jelentősége
A szerelemkultusz kezdetei
Közösülés-központúság
Teljesítményhajszolás, orgazmusközpontúság
3. Autoerotika, önkielégítés
Egy-két olvasó talán meglepődik, hogyan kerül ide
az önkielégítés. Ők nyilván abból indulnak ki, hogy az
örömszerzés mindenképpen partnert föltételez.
Rendben van: könyvünk fő célja, hogy jobban
tudjunk egymásnak örömet szerezni. De hadd
kérdezzem meg őket:
– Önmagunknak miért ne szerezhetnénk örömet (ha
éppen nincs, aki szerezzen nekünk)? Végül is
elsősorban önmagunkért vagyunk felelősök,
önmagunk testi-lelki jólétéről kell gondoskodnunk. S
ha valamit kívánunk és meg is adhatunk magunknak
– ha nem is egészen abban a formában, ahogyan
leginkább szerettük volna –, miért ne adjuk meg?
Vagy hol van az megírva, hogy csak másnak
szerezhetünk örömet, önmagunknak nem?
Ha erre valaki azt mondja, hogy ő az ilyen örömet
nem igényli, nem tudja élvezni vagy meggyőződése
szerint egyenesen kárt okoz vele magának – akkor
ezzel egy évszázados előítéletet szemléltet! Azt a múlt
században általánosan elterjedt fölfogást, miszerint az
önkielégítés nemcsak bűnös (a kereszténység szerint
„Onan vétke”), hanem iszonyatosan veszélyes,
egészségrontó cselekedet. Egyes papok és vallásos
orvosok hajlamosak voltak szinte minden betegséget
az önkielégítésre visszavezetni.
Ezen szerencsére az egyháziak is, meg az orvosok
is rég túljutottak, ám az előítélet tovább élt, főleg a
vallásos emberek körében. Nehéz pontosan fölmérni,
hogy ez milyen károkat okoz még mindig! De talán
nem véletlen, hogy a hozzám szexuálterápiai
szaksegítségért folyamodók túlnyomó többségének
problémája volt az önkielégítéssel: bűntudattal és
rosszul gyakorolta, illetve nem merte csinálni.
Az önkielégítés értékelése
Az autoerotika kezdetei
Mire jó a férfiaknak?
4. A női orgazmuskészség
fejlesztése
Petting és orgazmus
A hüvelyizmok szerepe
magyarázza.
Érdekes, hogy más kultúrákban, például a Távol-
Keleten vagy az araboknál sokkal nagyobb
jelentőséget tulajdonítanak a nők alhasi izmainak. Az
utóbbiaknál divatos hastánc is megköveteli a hüvely
körüli és a farizmok tudatos mozgatását. Ezért van
az, hogy a hastánc gyakorlása elősegíti nemcsak a
nő szexuális tevékenységét, hanem még a szülést is!
(Ami nagyon is igénybe veszi az alhasi izmokat.)
Nem áll szándékomban, hogy a hastánc
megtanulására beszéljem rá a nőket. De
mindenképpen ajánlatosnak tartom az alhasi izmok
állapotának fölmérését, annak megállapítását, hogy
nem túl gyengék-e, nem túl feszültek-e (mert ez is
előfordulhat, s gyakori alhasi fájdalmakkal és
fertőzésveszéllyel jár), s végül, hogy tudjuk-e
szándékosan mozgatni ezeket az izmokat.
Igen ám, de hogyan lehet mindezt fölmérni?
Testhelyzetek és mozgások
Mi az a „kispénisz-komplexus”?
6. Lehet-e magömlése a
nőnek?
A „G-folt” fölfedezése
A partnerkapcsolat milyensége
Örömszerzés kézzel
Az „oralitás” gyönyöre
Felláció és kunnilingváció
Egyéb lehetőségek
Masszírozás, simogatás
Szájjal ingerlés
Időpontok és helyzetek
Időbeli alkalmazkodás
A nők „lassúsága”
A férfiak gyorsasága
A korai magömlés
A késleltetés technikája
A gyorsítás technikája
A férfiorgazmus alaptényei
Orgazmus = magömlés?
„Éretlen” házasságok
Mi a féltékenység?
A szerelemnek ezzel az állítólag elválaszthatatlan
kísérőjelenségével érdemes egy kicsit külön
foglalkoznunk. Először is próbáljuk tisztázni, hogy mi
a lényege, s normális dolog-e vagy beteges állapot?
S főleg, hogy valóban a szerelem jele-e?
Egyesek szerint csak fokozati különbség van a
normális és a beteges féltékenység között.
Hivatkoznak arra, hogy ez az állatvilágban is föllelhető,
természetes jelenség (bár az is igaz, hogy sok állat
szinte megvadul tőle). Az állat ugyan többnyire nem a
párjára, hanem a területére féltékeny, azt félti a
„betolakodóktól” – de hát az embernél is sokféle
féltékenység van. De miért kellene nekünk
féltékenynek lennünk csak azért, mert az állatok is
azok? Mégiscsak különbözünk a csontját féltékenyen
őrző kutyától! (Partnerünk nem csont, amit
megeszünk.) Legfeljebb kiindulópontként fogadható el,
hogy a féltékenység már az állatvilágban megtalálható.
Az már csak föltételezés, hogy ezt a hajlamot
örökségként magunkkal hoztuk. Az emberré válás
hosszú folyamatában sok mindent magunk mögött
hagytunk (például az úgynevezett „ösztönöket” is).
De mi a lényege a féltékenységnek? Ahogy az „állati
példa” is mutatja: a félelem valamilyen jónak és
szükségesnek vélt dolog elvesztésétől, attól, hogy
valaki „elkaparintja előlünk azt, ami a miénk”.
Lelki jelenségről van tehát szó, aminek alapja a
birtoklási vágy, a bekebelezési, kisajátítási törekvés.
Ha fölmerül a „jogos tulajdon” elvesztésének
lehetősége, a bizonytalanabbak rögtön gyanakvóvá
válnak, és mindenütt veszélyeket szimatolnak. A
fenyegetettség érzése nagy lelki energiákat köt le, és
könnyen túlzásokba visz, mániává, téveszmévé válik,
az őrület határát súrolja. Nem hiába nevezi
Shakespeare az Otellóban „zöldszemű szörnynek” a
féltékenységet. Napjainkban sem ritkák a
féltékenységből elkövetett gyilkosságokról szóló
híradások.
Vannak persze enyhébb változatai is, amelyek
sokak számára ártalmatlannak és megbocsáthatóknak
tűnnek. Sokan azonosítják a féltéssel. „Akit szeretünk,
azt féltjük!” – mondják. Ez a csalókra érvelés azonban
ne tévesszen meg. A két szó hasonlít ugyan egymásra,
s mindkettő a félelemre utal, de nem mindegy, mire
irányul ez a félelem! Eltekintve attól, hogy a féltés is
lehet betegesen eltúlzott és káros, még sincs sok köze
a féltékenységhez, mert másra irányul, s többé-
kevésbé önzetlen szeretet jele. A szülő sem magát
félti, hanem a gyermekét, mindenféle bajtól.
A féltékeny viszont önmagát félti! Éspedig attól, hogy
elvesznek tőle valamit, ami „jár neki”, ami csak az övé
lehet. Vagyis a „féltés” alól itt az önzés, a birtoklás- és
hatalomvágy bújik elő, s ezek mögött hatalmas
bizonytalanságot és bizalmatlanságot találunk. Ez
pedig már általában nem tekinthető normálisnak,
legalábbis egy felnőtt embernél. Csecsemőnél és
kisgyermeknél még csak-csak, hiszen érthető, hogy
féltékenyek, ha „apuci elveszi tőlük az anyucit” – vagy
fordítva. Egy kisgyermeknél természetes, hogy
vetélytársának érzi az azonos nemű szülőt. Ezt
azonban normális körülmények között hamar kinövi,
s meg tud barátkozni azzal, hogy nem sajátíthatja ki
magának a másnemű szülőt, és nem lehet annak
partnere. Ha viszont ez nem sikerül – vagyis a gyermek
nem tud kilábalni az ún. Ödipusz-komplexusból –,
akkor féltékenységi hajlama megerősödik. Ilyenkor
általában is bizalmatlan és gyanakvó lesz, fél a
kudarctól, s ezt túlzott biztonságra törekvéssel
igyekszik ellensúlyozta. Ebből következik, hogy aki
felnőtt korában is féltékeny, az olyan, mint egy
elbátortalanodott, szorongó kisgyerek, aki csak az
anyja ölében tud megnyugodni.
A féltékeny felnőtt tehát évei ellenére lelkileg még
kisgyerek (szakkifejezéssel infantilis). Legalábbis
ebből a szempontból nézve lelkileg nem tudott felnőni.
Ami nem zárja ki, hogy minden más téren felnőttes
viselkedésre képes.
A féltékenység típusai
A féltékenység leküzdése
A félrelépések fajtái
Elkerülhetők-e a félrelépések?
Félrelépés = megcsalás?
A veszélycsökkentés öt irányelve
Az eset elemzése
A nyitottság indokoltsága
Előnyök és hátrányok
16. Fogamzásgátlás és
AIDS-megelőzés
A nemi betegségek
A megelőzés lehetőségei
Agresszivitás és pornográfia
Ragályos-e a pornóminta?
Elterjedtsége és értékelése
Fogalma és fajtái
Sandstone, a „csoportszexközpont”
Előnyei és veszélyei
19. Mi a „normális” – és mi
„perverz”?
Végletek és előítéletek
A „normális” relativitása
Beállítottság és funkció
A perverziók kezelése
Szexuális funkciózavarok
20. Biszexuálisak
vagyunk?
A szexuális beállítottság
Az eddigi szexológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy
az emberek túlnyomó többsége heteroszexuálisnak
vallja magát. Ám ha alaposan rákérdezünk – mint
ahogy többek közt azt az amerikai A. C. Kinsey tette –
, kiderül, hogy a 40 év körüli férfiak és nők közel felének
volt már homoszexuális élménye! Ettől persze ezek
még nem homoszexuálisak, hiszen döntően
heteroszexuális kapcsolataik vannak, de bizonyos
feltételek esetén képesek a homoszexuális
viselkedésre is. Ez többnyire meglepetést okoz
számunkra, éspedig általában nem kellemes
meglepetést. Sokan egyenesen megijednek és félni
kezdenek a homoszexuálissá válástól, ami számukra
súlyos betegségnek vagy a züllöttség mélypontjának
tűnik. Ez azonban kétszeresen is tévedés: egyrészt a
kialakultan heteroszexuális beállítottságú ember több
ilyen élménytől sem válik homoszexuálissá, másrészt
a homoszexualitás éppúgy nem betegség, mint a
heteroszexualitás (és éppúgy nem erkölcstelen, mint
amaz).
Egyszerűen arról van szó, hogy a különböző
körülmények hatására az emberek egyik részénél
homoszexuális, a másik – kétségkívül jóval nagyobb
– részénél heteroszexuális beállítottság alakul ki az
ifjúkorban. A kettő azonban keveredhet is, hiszen nem
zárják ki egymást. Egyik sem születik velünk, és
sokféle körülmény befolyásolja, hogy a kezdeti,
homályos szexuális késztetés milyen irányba terelődik.
Nincs tehát eleve adott szexuális beállítottság, hanem
csak a többféle irányú fejlődés lehetősége. Ezek
szerint potenciálisan valamennyien biszexuálisak
vagyunk?
Igenlő válaszra hajlamosíthat bennünket Freudnak
az a megállapítása, hogy a csecsemő „polimorf
perverz” lény, vagyis mindenféle perverzióra hajlamos,
a különböző nemi eltévelyedések csírája, lehetősége
megtalálható benne. Így például az orális és az anális
(a szájjal, illetve a végbéllel összefüggő) szexualitás,
az exhibicionalizmus (magamutogatás), a szadizmus
és mazochizmus kezdeti megnyilvánulásai már a
csecsemőkorban fellelhetők. Ez persze nem jelenti azt,
hogy minden gyerekből perverz felnőtt lesz, mert a
lehetőségek idővel beszűkülnek, gyakran csak 1-2
valósul meg közülük.
A szexuális beállítottság néhány alapvető
lehetősége közé tartozik a heteroszexualitás és a
homoszexualitás. Ezekből szinte mindenkiben van
valamennyi, persze egyénileg eltérő arányban.
Többnyire egy beállítottság válik dominánssá, s ez az
összes többit háttérbe szorítja. De azért ezek sem
tűnnek el teljesen, s alkalomadtán előbukkannak
meglepetést vagy riadalmat okozva.
Mármost, ha tudjuk, hogy az emberi fejlődés
alapvető feltétele a körülmények és az élmények
változatossága, akkor semmilyen beszűkülést nem
tekinthetünk kedvezőnek. Indokolatlan tehát a riadalom
a megszokottól eltérő szexuális beállítottság vagy
reagálási mód felbukkanása láttán. Valójában inkább
örülnünk kellene az újszerű élménynek és a szokatlan
reagálás képességének.
A baj csak az, hogy igen sokan hajlamosak a
bemerevedésre: megszoknak valamit, s attól nem
tudnak eltérni. Vagyis a kialakult beállítottság rabjaivá
válnak. Minden más lehetőséget azonnal elhárítanak,
elutasítanak, így ezek csak kivételesen tudnak
érvényesülni. Közben arra hivatkoznak, hogy ők
„ösztönösen” járnak el, „megérzik”, mit kell tenniük –
miközben valójában a kialakult szokásaikat követik.
(Ami látszólag fölment a végiggondolás és döntés
felelőssége alól.)
Hányan biszexuálisak?
Történelmi előzmények
Biszexualitás és csoportszex
Biszexualitás és az AIDS
Tipikus esetek
Megoldási kísérletek
Terápiás lehetőségek
Mi is az a „frigiditás”?
Következményei
A szeretkezés taója
A magömlés kontrollja
Az impotencia legyőzése
Légzésgyakorlat és szeretkezés
A japán gésakultusz
SZÓMAGYARÁZAT
AJÁNLOTT IRODALOM