Szerző: MaraNoel

A VÁNDOR

Útra kelt a vándor, elindult a nagy hóba,

ment, ment, de maga sem tudta hova!
Vitte a lába oly messzire,
az út havának porával lepve be.

Elfáradt ő, megpihenne már,

nincs otthona, ki ő rá vár.
Feladta reményét, már rég,
ki tudja, mennyije van még!

Amott a távolban, fényt lát éppen,

jó lesz megpihenni mindenképpen.
Lassan viszi lába, míg odaér,
hiszen fázik, s a hó is bokáig ér.

Odajutva, meglepetés várja,

lámpa világít, egy pajtába.
Kisgyermeket hozott ott világra,
megváltónk szülőanyja, Mária.

Nézi, a vándor a gyermeket,

ki új jövőt hoz majd, mindenkinek!
Fáradsága már messze száll,
újra, útra készen áll!

Szíve reménységgel van tele,

jézus áldása van vele!
Indul tova, a hosszú úton,
hogy mindenhol, békés karácsonyt mondjon!