Weöres Sándor -- Bóbita

TARTALOM BÚJÓCSKA PLETYKÁZÓ ASSZONYOK

Bújócska Keskeny út, Juli néni, Kati néni
Regélő Széles út, -- Letye -- petye -- lepetye! --
Medve-nóta Kettő közt egy csorba kút. Üldögélnek a sarokba,
Így meg úgy Ha benézel, jól vigyázz, Jár a nyelvük, mint a rokka
Pletykázó asszonyok Rése száz és odva száz, -- Letye -- petye -- lepetye! --
Tavaszköszöntő
Déli felhők
Ha sokáig kandikálsz,
Leány-mondóka a katicabogárhoz Virradóra megtalálsz. Bárki inge, rokolyája
Mély erdőn ibolya-virág -- Letye -- petye -- lepetye! --
Fiúk, lányok Kis dió, Lyukat vágnak közepébe,
Épül az ország Nagy dió, Kitűzik a ház elébe
Ha nap süt a rétre Kettő közt egy mogyoró. -- Letye -- petye -- lepetye! --
Ha a világ rigó lenne Épült benn egy cifra ház,
Túl, túl Terme száz és tornya száz TAVASZKÖSZÖNTŐ
Biztatás
Ha sokáig benne jársz, Sándor napján megszakad a tél,
Egy szép domb idekékül
A liba pék Esztendőre megtalálsz. József napján eltünik a szél,
Csupa fehér Zsákban Benedek
Kocsi és vonat REGÉLŐ Hoz majd meleget,
Építők Három görbe legényke, róka rege róka, Nincs több fázás, boldog, aki él.
A béka-király Tojást lopott ebédre, róka rege róka,
Kis versek a szélről Lett belőle rántotta, róka rege róka, Már közhírré szétdoboltatik:
Kánikula A kutya lerántotta, róka rege róka. Minden kislány férjhez adatik,
Futózápor Szőkék legelébb,
Arany ágon ül a sármány Egyik szidta gazdáját, róka rege róka, Aztán feketék,
Paripám csodaszép pejkó
Forgós-ropogós Másik meg a fajtáját, róka rege róka, Végül barnák és a maradék.
Füstös rajkók Harmadik az ükapját, róka rege róka,
A tündér Hozzávágta kalapját, róka rege róka.
Buba éneke DÉLI FELHŐK
Galagonya MEDVE-NÓTA Domb tövén, hol nyúl szalad,
Kergető Kinn voltam a rengeteg erdőn, S lyukat ás a róka:
Altatódal Medvét láttam kúszni a lejtőn, Nyári fényben, napsütésben
Csiribiri Tíz körömmel másztam a fára, Felhőt les Katóka.
Nádi csibe Megszökött a medve vacsorája.
Csali-mese
Falusi reggel
Zöld fűszál az ajka közt,
Haragosi Lompos medve brummogva ballag: Tenyerén az álla...
A kutya-tár "Mászni könnyű ilyen fiatalnak, A vándorló felhő-népet
Vásár Mennyi szégyen ér most vén-koromba, Álmosan csodálja.
Szüret után Kulloghatok éhesen odumba."
Románc Elől úszik Mog király,
Barangolók Kétágú az orra,
Nyári este ÍGY MEG ÚGY Feje fölött koronája,
A birka-iskola Furcsa ember az irígy, Mint a habos torta.
Orbán
Suttog a fenyves
Torkán mérges a mirígy,
Száncsengő Egyszer úgy, egyszer így, Fut mögötte a bolond
Hat kis vers Az irígynek sohse higgy. Szélesen nevetve,
Napsugár a levegőben Nagy púpjából szürke kígyó
Fonó-dal Furcsa ember a hazúg, Nyúlik az egekbe.
Rumba Nyelve csípős, mint a lúg,
Majomország Egyszer így, egyszer úgy, Törött kordén utazik
Daráló Hogy igazat sose tudj. Egy kopasztott kánya,
Szó – Furulyaszó S haját tépve Bogyóvére,
Macska-Induló A király leánya.

1

És utánuk cifra ház
Gördül sok keréken,
Benn a cirkusz hercegnője
Öltözködik éppen.
Száz ruháját, ékszerét
Odaadná szépen,
Csak egy hétig futkoshatna
Lenn a nyári réten.
LEÁNY-MONDÓKA A
KATICABOGÁRHOZ
Pettyes Kata, bontsd ki
A szárnyad, a szárnyad :
Hol a malom, ahol őrlik
A tiszta buzámat?
Pettyes Kata, szállj, szállj
Toronyra, tetőre:
Hol a falu, hova visznek
Engem esküvőre?
MÉLY ERDŐN IBOLYA-
VIRÁG
Mély erdőn
Ibolya-virág,
Elrejt jól
A boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
Gyere, tágas a világ,
Mély erdőn
Ibolya-virág.
FIÚK, LÁNYOK
Repülőt gyárt Jani, Feri,
Köszörül, kitalál.
Kicsi Kati nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Sátrat épít Jani, Feri,
Kalapál, kiabál.
Kicsi Kata nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Varrogat a Teri, Bözsi,
Jár a tű, a fonál.
Kicsi Laci nézegeti,
Ide áll, oda áll.
Főzöget a Teri, Bözsi,
Van ebéd, tele tál.
Kicsi Laci beleszagol,
Ide áll, oda áll.
Weöres Sándor -- Bóbita
ÉPÜL AZ ORSZÁG
Sok új ház, mint kislányok sora:
Piros kendő, habfehér ruha,
Ha felgyúlnak esti villanyok,
Rajtuk arany-koszorú ragyog.
Hegyen-völgyön robog a vasút,
Döng a vashíd, búg az alagút.
Fönn a légben száll a gépmadár,
Szárnyán csillog kényes napsugár.
Országszerte sok új gyár dörög,
Mint száz legény-csizma dübörög,
Tág világba, jövendőbe lép.
Buzgón épít jobb hazát a nép.
HA NAP SÜT A RÉTRE
Ha nap süt a rétre,
A rét közepére
Gyerünk, gyerekek, csapatostól.
Hozzuk ki a labdát,
Rakjunk güzü-csapdát,
Csattogjon a csillagos ostor.
És este a réten,
A rét közepében
Tündér-aranyakra találjunk.
S ha eljön az éjjel,
Az északi széllel
Oda járjon vissza az álmunk.
HA A VILÁG RIGÓ LENNE
Ha a világ rigó lenne,
Kötényemben ő fütyülne,
Éjjel-nappal szépen szólna,
Ha a világ rigó volna.
De ha a világ rigó lenne,
Kötényembe nem is férne,
Kötényem is honnan volna,
Ha egész világ rigó volna.
TÚL, TÚL
Túl, túl, messze túl,
Mi van a hegyen messze túl?
Hej, a hegyen messze túl
Lófej-széles ibolya virúl.
Túl, túl, messze túl,
Mi van az ibolyán messze túl?
Hej, az ibolyán messze túl
Jancsi mosogat, Kati az úr.
2
BIZTATÁS
Hét-pupu zivatar,
Felássuk a kertet.
Ki dolgozni nem akar,
Gyümölcsöt se nyelhet.
Hét-karu zivatar,
Felmossuk a konyhát.
Ki dolgozni nem akar,
Meghúzzuk a kontyát.
Hét-fejü zivatar,
Tanuljuk a leckét.
Ki tanulni nem akar,
Vegyen más fejecskét.
EGY SZÉP DOMB IDE-
KÉKÜL
Egy szép domb
Ide-kékül
Lágy hajnali fényben,
Hűsölni és
Jóllakni
Ottan lehet nékem.
Fényes kert
Almát terem,
Tarka, mint az élet,
Ott az apa
És anya
Hét gyerekkel élhet.
Domb-lejtőn
Kelet felől
Csupa szilva, szőlő,
Édes-piros
Szép gyümölcs
Napsütésben megnő.
A LIBA PÉK
Haragos a liba pék,
A kenyere odaég.
Liba pék, te liba pék,
gyere, liba pék!
Ha kisasszony volnál,
Nem morognál,
Lágy meleg cipóért
Kicsi fehér fejkendőben
Kényesen hajolnál!

Ma dühös a liba pék:
Csuda-sok a potyadék,
A perece nem elég,
Kenyere meg odaég.
Liba pék! Szegény liba pék!
Ha menyecske volnál,
Nem busulnál,
Három derék péklegényed
Fűtené a kemencédet,
Királyasszony volnál!
Liba pék!
A te bajod is elég!
Liba pék!
A kenyered odaég!
CSUPA FEHÉR
Reggel süt a pék, süt a pék
Gezemice-lángost.
Rakodó nagyanyó
Beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
Belepi a várost.
Taligán tol a pék
Gezemice-lángost.
KOCSI ÉS VONAT
Jön a kocsi, fut a kocsi:
Patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
Zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!
Zim, zim, megy a gép, megy a
gép,
Fut a sinen a kerék,
Forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az
út,
Fekete az alagút,
A masina fut.
Weöres Sándor -- Bóbita
ÉPÍTŐK KÁNIKULA
Szív dobban, Szikrázó
Szív dobban, Az égbolt,
Kalapács koppan, tűz lobban. Aranyfüst a lég,
Feszül az új híd, dörög az új gyár, Eltörpül
Virul az ország, újra él már! Láng-űrben
Még-szebben, A tarka vidék.
Még-jobban
Kalapács koppan, szív dobban. Olvadtan
A tarló
Hej, rajta, Hullámzik, remeg,
Hej, rajta, Domb fölött
Kezet ád új híd két partja! Utaznak
Lobog a zászló, repül az ének, Izzó gyöngyszemek.
Szivek a légben összeérnek.
Mély víznek Ragyogó
Két partja, Kékségen
Nagy erős vashíd döng rajta. Sötét pihe-szál:
Óriás
A BÉKA-KIRÁLY Magányban
Egy pacsirta száll.
Nád alól és gőz alól
Vízi várból nóta szól, FUTÓZÁPOR
Vízi várban zöld kövön Csillog a bozót,
Dalol Ung király -- Ága-boga ázik...
Nem jutok szárazon
Hallja kinn a sima rét Addig a házig.
Ung királynak énekét,
És nótára hajladoz Vízben, sárban
Lepke és füszál. Cuppogva járok...
Majd ha bozót leszek,
Esőt kivánok.
KIS VERSEK A SZÉLRŐL
I. Ázott ingemet
Tekereg a szél, Tűz mellé terítik,
Kanyarog a szél, Fázó testemet
Didereg az eper-ág: Gyorsan melegítik.
Mit üzen a tél?
Majd ha virág leszek,
II. Esőre nyílok...
Fuj a szél, fuj a szél, Ázik a bozót,
De morog a szél. Csillog-villog.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.
ARANY ÁGON ÜL A
III. SÁRMÁNY
Széles világba Arany ágon ül a sármány,
Fut a szél magába, Kicsi dalt fúj fuvoláján,
Nyakában a lába, Arany égen ül a bárány,
Sosem érsz nyomába. Belezendít citeráján.

3

Piros alma szivem ágán,
Kivirító koronáján,
Aki kéri, neki szánnám,
Akinek kell, sose bánnám.
PARIPÁM CSODASZÉP
PEJKÓ
Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat.
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.
FORGÓS-ROPOGÓS
Sej-haj, folyóba
Sok a hal valóba,
Dunába, Tiszába
Se szeri, se száma.
Sej-haj, vadonba
Kivirít a gomba
Keményre, kerekre,
Ha bolond, ne szedd le.
Sej-haj, fonóba
Sok a lány valóba,
Ki barna, ki szőke,
Sose fuss előle.
FÜSTÖS RAJKÓK
Füstös rajkók kimentek
Játszani,
Fűzes érre játszani kimentek.
Bűvös hangú fűzfasípot
gyártani
Békás partra pihentek.
Füstös rajkók zenéltek
Szépeket,
Szittyós lápnak szépeket
zenéltek.
Vízi lánynak titkot súgtak,
édeset,
Hujjogattak a szélnek.
Weöres Sándor -- Bóbita
Füstös rajkók -- tillári, Anyám nélkül
Tüllülü -- Mindig sírdogálnék.
Így fütyültek: tüllülü, tillári --
Kedvüket a búborékos, mély sürü, GALAGONYA
Sej, nem győzte csodálni! Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
A TÜNDÉR Izzik a galagonya
Bóbita, Bóbita táncol, Ruhája.
Körben az angyalok ülnek, Zúg a tüske,
Béka-hadak fuvoláznak, Szél szalad ide-oda,
Sáska-hadak hegedülnek. Reszket a galagonya
Magába.
Bóbita, Bóbita játszik, Hogyha a hold rá
Szárnyat igéz a malacra, Fátylat ereszt:
Ráül, igér neki csókot, Lánnyá válik,
Röpteti és kikacagja. Sírni kezd.
Őszi éjjel
Bóbita, Bóbita épít, Izzik a galagonya,
Hajnali köd-fal a vára, Izzik a galagonya
Termeiben sok a vendég, Ruhája.
Törpe-király fia-lánya.
Bóbita, Bóbita álmos, KERGETŐ
Elpihen őszi levélen, Róka-róka réten,
Két csiga őrzi az álmát, Fuss a holdas égen,
Szunnyad az ág sürüjében. Hagyd itt lenn a
Házat, erdőt,
BUBA ÉNEKE Kapsz nyakadra
Ó ha cinke volnék, Ezüst csengőt,
Útra kelnék, Fényes felhőn
Hömpölygő sugárban Csilingelhess,
Énekelnék -- Csillagokkal
Minden este Versenyezhess,
Morzsára, buzára Hallihé-hallihó!
Visszaszállnék Azt hiszik, hogy kis csikó.
Anyám ablakára.
ALTATÓDAL
Ó ha szellő volnék, Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Mindig fújnék, Csicsíjja, mályva!
Minden bő kabátba
Belebújnék -- Hold-lepte úton,
Nyári éjen, Csillag-lepte úton,
Fehér holdsütésen Két kutya kullog,
Elcsitulnék Köves, szeles úton.
Jó anyám ölében.
Csíjja, csicsíjja, rózsa,
Ó ha csillag volnék Csicsíjja, mályva!
Kerek égen,
Csorogna a földre A nagyfülü kutya kérdi:
Sárga fényem -- Rózsa-rózsa mit csinál?
Jaj, de onnan A nagyorru kutya kérdi:
Vissza sose járnék, Mályva-mályva mit csinál?
4
 Weöres Sándor -- Bóbita
Rózsa-szál, mályva-szál CSALI-MESE Leröpül a retyerutya,
Kék gyöngyöt tesz bársony- Hoztam neked kaskát, Din don diridongó.
tokba, Hiszed-e?
Addig jó, míg szundikál. A kaskában macskát, A KUTYA-TÁR
Veszed-e? Harap-utca három alatt
Csíjja, csicsíjja, rózsa, Jó lesz egerésznek, Megnyílott a kutya-tár,
Csicsíjja, mályva! Tudod-e? Síppal-dobbal megnyitotta
Háztető-zenésznek, Kutyafülü Aladár.
CSIRIBIRI Hallod-e? Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!
Csiribiri csiribiri Hoztam
Zabszalma -- kézzel-lábbal, Húsz forintért tarka kutya,
Négy csillag közt Várod-e? Tízért fehér kutya jár,
Alszom ma. Hegyen-völgyön által, Törzs-vevőknek öt forintért
Csiribiri csiribiri Járod-e? Kapható a kutya már.
Bojtorján -- Hegyi út magas volt, Kutya-tár! Kutya-tár!
Lélek lép a Kúszod-e? Kutyafülü Aladár!
Lajtorján. Völgyi út sikos volt,
Csiribiri csiribiri Csúszod-e? VÁSÁR
Szellő-lány -- I.
Szikrát lobbant, Nehéz volt a kaska, Olcsó az alma,
Lángot hány. Sejted-e? Itt van halomba,
Csiribiri csiribiri Nyávogott a macska, Aki veszi, meg is eszi,
Fült katlan -- Érted-e? Olcsó az alma!
Szárnyatlan szállj, Felkarmolta vállam,
Sült kappan! Látod-e? II.
Csiribiri csiribiri Otthagytam a sárban, Kis trombitát vegyenek,
Lágy paplan -- Bánod-e? Pirosat, fehéret,
Ágyad forró, Lilát, sárgát, kéket!
Lázad van. FALUSI REGGEL Mézesbábot vegyenek,
Csiribiri csiribiri Már üti -- üti már Tükrös-szivet, szépet!
Zabszalma -- A torony a hajnalban!
Engem hívj ma Az időt bemeszeli a korai kikeriki, III.
Álmodba. Lendül a vad dallam. Fut a kutya-szán, kutya-szán,
Szalad igazán, igazán,
Kiscsacsi, kiabálj, Köszörüs vagyok én,
NÁDI CSIBE Örülök a hangodnak! Kutya-szánon futok én.
Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki,
Nádi csibe fészken hál. Vége a rangodnak. IV.
Kel a szellő, suttog már: Van-e csizma eladó,
"Szállj te, szállj -- velem égre HARAGOSI Hóba-sárba mindig jó?
szállj, Fut, robog a kicsi kocsi, Van kis csizma eladó, szép
Arany-ág a holdban vár!" Rajta ül a Haragosi, varrás a szárán,
Din don diridongó. Hogyha ilyet hordanék, bizony
Nádi csibe fészken hál. Ha kiborul az a kocsi, sose bánnám.
Kel a hajnal, ébred már: Leröpül a Haragosi,
"Várj te, várj -- pihe még a Din don diridongó. Van-e ködmön eladó,
szárny, Szélbe-fagyba mindig jó?
A göröngyre hullnod kár!" Fut a havon a fakutya, Van kis ködmön eladó, szép
Vele fut a retyerutya, hímzés a vállán,
Din don diridongó. Hogyha ilyet hordanék, bizony
Ha kiborul a fakutya, sose bánnám.

5

V.
Érkezik a vándorcirkusz,
Hoznak elefántot,
Tarka bohóc vezeti,
Füsti Pisti követi,
Ilyet sose látott.
VI.
Sátor alól kikiáltó szétnéz:
"Itt látható a nagyhírű bűvész!
A lábával karikázik,
A kezével citerázik,
Az orrával orgonázik,
A fülével figurázik,
A szemével gurgulázik,
A szájával vacsorázik!"
VII.
Jó márc a cseberben,
Csuprom telemertem.
Tele van a csuprom,
Idd már, ki ne fusson.
SZÜRET UTÁN
`Legények:`
Kürtös pogácsa, füstölt
szalonna
Itt van rakásra, díszlik halomba.
`Lányok:`
Minden kopasznak jut
hajnövesztő,
Minden ravasznak egy
nyírfavessző.
`Legények:`
Minden leánynak füstös
kemence,
Minden legénynek tág-öblü
pince.
`Lányok:`
Minden leánynak szép rózsa,
szekfű,
Minden legénynek hátára seprű.
ROMÁNC
Kis híd, deszka-híd,
Az ár téged hova vitt?
Három csacsi, szürke törpe,
Ott bámult a víztükörbe.
Nem szedtek ők szép csokrétát,
Weöres Sándor -- Bóbita
Legelték a margarétát,
Csülkük három rétre sétált,
Fülük hat mezőre szétállt.
Csacsi-járta deszka híd,
Az ár hova vitt?
Gyöngy-ág, rózsa-ág,
Hova lett a bóbitád?
Három lepke, kék, zöld, sárga,
Ott libbent a napsugárba.
A virágot ők se szedték,
Csak a szirmát érintették,
Úgy sodorták az illatot,
Mint egy selyem-gombolyagot.
Lepke-ülte rózsa-ág,
Hol a bóbitád?
Kő-ház, messzi ház,
Parazsadra ki vigyáz?
Három kislány, fürge, szőke,
Ottan fűzött cérnát tűbe.
Fűzögettek, tűzögettek,
Aztán virágot is szedtek,
Három csokor lett belőle,
Igy tipegtek esküvőre.
Lányok-lakta messzi ház,
Rád most ki vigyáz?
BARANGOLÓK
Gyöngy az idő, vándoroljunk,
Nincs szekerünk, bandukoljunk,
Lassu folyó ága mellett
Járjuk a halk fűzfa-berket.
Este a láb gyönge, fáradt,
Lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő az álom,
Száll a világ lepke-szárnyon.
NYÁRI ESTE
Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.
Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.
Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő-fü a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.
6
Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.
A BIRKA-ISKOLA
Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.
Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt az iskola.
ORBÁN
Alva jár az Orbán,
Tornyot visz az orrán,
Trombitások ülnek benne
Három szekér polyván,
-- Hú! -- trombitások
Három szekér polyván.
Fújják egyre többen,
Polyva szerteröppen,
Rémes álmot lát az Orbán
Polyva-fellegekben,
-- Hú ! -- rémes álmot
Polyva-fellegekben.
SUTTOG A FENYVES
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

SZÁNCSENGŐ
Éj-mélyből fölzengő
-- Csing-ling-ling --
száncsengő.
Száncsengő -- csing-ling-ling --
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
-- Kop-kop-kop -- nyolc patkó.
Nyolc patkó -- kop-kop-kop --
Csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
-- Csing-ling-ling --
száncsengő.
Száncsengő -- csing-ling-ling --
Tél öblén távol ring.
HAT KIS VERS
|FURULYA|
Három egész napon át
Bújtam erdő vadonát,
Gomba-mezőt, szikla-tetőt
bejártam.
Három egész napon át
Faragtam egy furulyát,
Vadrózsából tündérsípot
csináltam.
|BOLYGÓ ZÁPOR|
Bolygó zápor
Libben, táncol,
Suhog a fü sürüjén, fa ágán.
Kéklő halvány
felhők alján
Kivirul a ragyogó szivárvány.
|MI VOLNÉK?|
Tűzben fa parazsa volnék,
Vízben puha moha volnék,
Szélben jegenyefa volnék,
Földön apám fia volnék.
|OLVADÁS|
Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp
Meg tíz;
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.
Weöres Sándor -- Bóbita
|KACSA-ÚSZTATÓ|
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa oda-császkál.
Sárban ezer kacsa bogarászik,
Reszket a tó vize, ki se látszik.
|VOLT EGY SZÉP LÁDIKA|
Volt egy szép ládika,
Nőtt benne egy almafa,
Én azon az almafán
Dinnyét szedtem délután.
Nagyot ugrott Sárika,
Beszakadt a ládika.
NAPSUGÁR A LEVEGŐBEN
Napsugár a levegőben,
Tündököl a rét,
Kincseit az ifjú tavasz
Bőven önti szét.
Szántogatók dala száll,
Égig evez a madár,
Méz-illatú libegéssel
Közeleg a nyár.
Fényes idő lelke jár,
Belepezsdül a határ,
Lengjünk, mint a harang nyelve,
Énekelve már!
FONÓ-DAL
Sej-haj, folyóba
sok a hal valóba,
Dunába, Tiszába,
se szeri se száma.
Sej-haj, vadonba
kivirít a gomba
keményre, kerekre,
ha bolond, ne szedd le.
Sej-haj, fonóba
sok a lány valóba,
ki barna, ki szőke,
sose fuss előle.
RUMBA
Ha jön a bika
ha jön a bika
ha jön a bikák legnagyobbika
7
nevet a Rika
nevet a Rika
nevet a kicsi Sárika
Meg kell érttetni a Sárikával
hogy jó lesz vigyázni a bikával
ha jön a bika
ha jön a bika
ha jön a bikák legnagyobbika.
MAJOMORSZÁG
Hej de messze majomország,
ott terem majomkenyér,
majomablak majomrácsán
majomnótát ráz a szél.
Majomtéren, majomréten
majomhősök küzdenek,
majomszanatóriumban
sírnak majombetegek.
Majomtanártól majomlány
majomábécét tanul,
gaz majom a majombörtönt
rúgja irgalmatlanul.
Megépül a majommalom,
lesz sok majommajonéz,
győzve győz a győzhetetlen
győzedelmes majomész.
Majompóznán majomkirály
majomnyelven szónokol,
egyiké majommennyország,
másiké majompokol.
Makákó, gorilla, csimpánz,
pávián, orángután,
mind majomujságot olvas
majomvacsora után.
Majomvacsoraemléktől
zúg a majomreterát,
majombakák menetelnek,
jobbra át és balra át.
Rémületes majomarcot
vágnak majomkatonák,
majomkézben majomfegyver,
a majmoké a világ.
 Weöres Sándor -- Bóbita
DARÁLÓ MACSKA-INDULÓ
Jő a fecske tavasszal,
minden szívet vigasztal, Kurrogj, kurrogj, kormos macska,
tavasszal cirregj, cirregj, cirmos macska,
vigasztal, büszkén lejt hat vak bak macska,
csak engem nem nyugosztal. sok pettyes láb, száz karmocska.
Jobbra át, balra át,
Megterítve az asztal, agyon marjuk a kutyát,
vendégeket marasztal, nyauúu!
az asztal
marasztal, Nyávogj, nyávogj, nyavalyás macska,
engem menni tapasztal. pisszegj, pisszegj, pikulás macska,
Minden virág tavasszal aki beteg pikulálhat,
följebb nő egy arasszal, szedjen macska-pilulákat.
tavasszal Hátra arc, nagy kudarc,
arasszal, nem marunk ha te se marsz,
tapasszák le tapasszal. nyauúu!

Szemben ennyi pimasszal

teli vagyok panasszal,
pimasszal
panasszal,
nem bírok a ravasszal.

Körben csupa kopasz fal,

följajdúl a panaszdal,
kopasz fal
panaszdal,
búbánatot magasztal.

SZÓ
Aki a szót megragadja
sugarát is ragyogtatja
árnyékát is megmutatja.

Aki a szót elcsépeli

fényét árnyát elkeveri
magasságát porba veri.

FURULYASZÓ
Mi fáj?
Mi volt
és elszökött,
emléke leng
a táj fölött.

A vándor-út,
a zsák,
a bot,
meg nem becsültem
s elhagyott.