Nyugat-Magyarországi Egyetem

Apáczai Csere János Kar

Családon belüli erőszak

Bántalmazott nők és gyermekek

Témavezetők:Dr. Arató Attila

Tóth-Katics Szilvia

Készítette: Kovács Rita

Szociálpedagógus szak

Pécs - Győr
 2009.

1. Bevezetés................................................................................................................................4
2. Témaválasztás indoklása.........................................................................................................6
3. A téma történeti áttekintése.....................................................................................................7
3.1. A családon belüli erőszak megjelenése Magyarországon.............................................10
3.2. Gyermekbántalmazások.................................................................................................12
4. A téma szakirodalmának áttekintése, feldolgozása...............................................................17
4.1. Agresszió........................................................................................................................17
4.2. A családon belüli erőszak fogalma, fajtái......................................................................18
4.2.1. Fogalmak ................................................................................................................18
4.2.2. A családon belüli erőszak fajtái..............................................................................21
4.2.2.1. Szóbeli erőszak................................................................................................22
4.2.2.2. Megfélemlítés...................................................................................................22
4.2.2.3. Lelki erőszak....................................................................................................22
4.2.2.4. Testi erőszak....................................................................................................24
4.2.2.4.1. A gyermekek fizikai bántalmazásának részletes leírása ..........................25
4.2.2.5. Szexuális erőszak.............................................................................................27
4.2.2.5.1. A gyermekek szexuális bántalmazása.......................................................28
4.2.2.6. Gazdasági (anyagi) erőszak.............................................................................32
4.2.2.7. Elhanyagolás...................................................................................................33
4.3. A bántalmazás okai....................................................................................................34
4.4. A bántalmazás és elhanyagolás hatása a személyiségfejlődésre....................................35
5. A vizsgálati módszerek feltárása...........................................................................................41
6. Interjú dr. Arató Attila r. alezredes rendőrségi tanácsos őrsparancsnokkal..........................42
7. Interjú Tóth-Katics Szilviával, az Ifjúságért Egyesület Családok Átmeneti Otthona I.sz.
intézményegységének vezetőjével............................................................................................50
8. Interjú Erdős Sándornéval, a pécsi Apáczai Nevelési és Általános Művelődési Központ 1.
Sz. Általános Iskola Ifjúságvédelmi felelősével.......................................................................56
9. A szociálpedagógus feladatai a bántalmazások megelőzésében, korai felismerésében......58
10. Összegzés............................................................................................................................60
MELLÉKLETEK......................................................................................................................62
Irodalomjegyzék: ....................................................................................................................66

2
„Minden kegyetlenség a gyengeségből fakad”
(Seneca)

3
1. Bevezetés

Dolgozatomban a családon belüli erőszak nők és gyermekek ellen irányuló aspektusait

tanulmányozom, szólok a családon belüli erőszak fogalmáról, fajtáiról, valós interjúkkal
„színesítem” munkámat. Szakembereket (szociális munkást, rendőrségi szakembert, iskolában
dolgozó ifjúságvédelmi felelőst) kérdeztem meg a témát illetően, hogy nekik milyen
tapasztalataik vannak e témával kapcsolatosan.

A családon belüli erőszak egy nagyon bonyolult kérdés, ahhoz, hogy hiteles képet
tudjunk kapni róla, tanulmányoznunk kell a probléma pszichológiai, családjogi, büntetőjogi,
szociológiai aspektusait.

A hivatalos statisztikák szerint több tízezer gyermeket ér évente családon belüli

erőszak, és 130-140 ezer mai felnőtt volt még gyermekként szexuális erőszak áldozata. Több,
mint egymillióan lehetnek, akiket kiskorukban súlyosan bántalmaztak.
Magyarországon átlagosan hetente hal meg egy nő, havonta veszíti életét egy gyermek
családon belüli erőszak következtében.
Herczog Mária szociológus szerint ma a családon belüli erőszak legdurvább formáira is csak
nehézkesen reagál a társadalom, sem az indulataikat fékezni képtelen szülők, sem a
bántalmazást elszenvedő gyerekek nem kapnak segítséget.

A rendőrség adatai szerint 2007-ben hazánkban családon belüli erőszaknak tekintett

bűncselekményben 8841 esetben rendeltek el nyomozást. Ez a megelőző évhez képest 27
százalékos emelkedést jelent. Az országos átlaghoz képest a fővárosban és a legtöbb
megyében emelkedést regisztráltak. A családon belüli erőszakos esetek 37%-a Budapesten
történik, holott a lakosság 20 százaléka él csak a fővárosban. Bár, a feltételezések szerint a
ténylegesen elkövetett bűncselekmények száma stagnál, csak kevesebb marad látenciában.
Becslések szerint a családon belüli erőszakkal kapcsolatos eseteknek alig 10 százaléka lesz
rendőrségi ügy. A jogsértések több, mint 30%-a az egy háztartásban élő emberek között
valósul meg. Minden ötödik erőszak elszenvedője azonban volt házastárs, illetve korábbi
élettárs. A legjellemzőbb a testi sértés, ez 36 százalék.
Megdöbbentő adat, az országosan regisztrált emberölések közül 148 családon belül történt.
Az áldozatok 73%-a nő, a férfi sértettek aránya 27 százalék.

4
2007-ben 1641 gyermekkorú sérelmére követtek el családon belül erőszakos bűncselekményt,
ez 37%-os emelkedést jelent – ennyi vált ismertté. Kiskorú veszélyeztetése 708 alkalommal
állt fenn és magas a testi sértések száma (273) is. A gyermekkorúak többségével szemben a
vele egy háztartásban élő követett el jogsértést. A fiatalkorú sértettek száma 750, a családon
belüli bántalmazás áldozatainak mintegy 35 százaléka kiskorú. Ez a réteg fokozottan
veszélyeztetett.
Rendőrségi becslések alapján a családon belül történt erőszakos cselekmények csupán 10%-a
kerül a hatóság látókörébe

Az egyenlő bánásmódról szóló törvény családon belül nem értelmezhető. Bár a Btk.
1997 óta nevesíti a családon belüli erőszakot, a jogi védelem nem hatékony. Ugyanakkor a
polgári törvénykönyv a magánszférát erősen védi. Ahogy a társadalom is.

Magyarországon 1998-ban végezték az első felmérést a nők elleni erőszakról. Az adatok

megdöbbentő eredményt mutatnak:

* Minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a partnere.

* A partnerkapcsolati testi erőszakkal kapcsolatos esetek 95 százalékában a férfi az
agresszív fél, és nőt bántalmaz.
* Magyarországon a meggyilkolt nők 60 százaléka házastársa vagy élettársa áldozata.
* A partnerüket megölt férfiak bírósági aktáiból az esetek 80 százalékban tudható,
hogy a gyilkosságot hosszan tartó feleségbántalmazás előzte meg.
* A testi erőszakot megélt nők 55, a szexuális erőszakot megélt nők 4 százaléka a
támadás során súlyos sérüléseket szenvedett (zúzódások, ficamok, nyílt sebek,
csonttörések, fej- és arcsérülések).
* A családon belüli erőszak áldozatainak több mint 25 százalékát akkor is megverik,
amikor terhes.
* A bántalmazott nők átlagosan három-négy alkalommal térnek vissza a kapcsolatba,
mielőtt végleg kilépnek belőle.

5
2. Témaválasztás indoklása

Témaválasztásom apropójaként segítségemre volt az, hogy 9. éve egy általános iskolában
dolgozom iskolatitkárként. Nap mint nap tapasztalom, hogy néhány szülő milyen agresszíven
kommunikál a gyermekével a folyosón, amikor délután viszi haza az iskolából. Az sem túl
szívderítő látvány, amikor az anya vagy éppen az apa két méterrel a gyermek előtt haladva
ügyet sem vet a csemetéjére, annyira el van foglalva a magával, vagy a mobiltelefonjával,
nem érdeklődik a gyermeke iránt.

Mivel az iskola ifjúságvédelmi felelősével sok közös munkánk van, így van rálátásom az
ezen a területen kifejtett, sokszor szélmalomharcnak tűnő erőfeszítésekre. Az agresszív,
nehezen kezelhető, indulatos, magatartászavaros gyermekekről általában kiderül, hogy otthon
problémák vannak, a szülők gyakran veszekednek, a vita esetenként tettlegességig fajul. Sok
gyermek maga is elszenvedi a bántalmazást az otthon falai között.

Témaválasztásom másik oka saját érintettségem. 17 éves koromig gyakran szenvedtem

édesapám agressziójától, megfékezhetetlen dühkitöréseitől. Tudom, hogy egy gyermek
mennyire kiszolgáltatott lehet egy indulatait nem uraló felnőttel szemben. Tudom, hogy az
elszenvedett verések milyen nagymértékben hatnak ki az élet minden területére, a társas
kapcsolatokra, az önértékelésre, a gondolkodásra. Súlyosbítja a helyzetet, ha a gyermek nem
kap segítséget senkitől, mert a család minden tagja normálisnak véli a verést, mint nevelési
eszközt.
Édesapám már 22 éve halott, de még most, 39 évesen sem találom a miértjeimre a válaszokat.
Azért sem, mert a 12 éves kislányommal szemben én soha nem éreztem akkora dühöt, hogy
meg tudtam volna ütni.

Főiskolai éveim során is egyre több gyermekkel, ill. történetükkel találkoztam, sokszor
felmerült bennem a kérdés: Mit lehet tenni?
Hogyan lehet ezeknek a gyermekeknek az életét könnyebbé tenni?

6
Mit tehetek majd én, mint leendő szociálpedagógus azért, hogy a bántalmazott gyerekekből
olyan felnőttek váljanak, akik fel tudják dolgozni a történteket, illetve képessé váljanak arra,
hogy ők maguk is harmonikus párkapcsolatban éljenek, és gyermekeiket egészségesen
neveljék.

3. A téma történeti áttekintése

A verés többnyire a családokon belüli konfliktuskezelés eszköze, amelynek gyökerei a

történelmi múltba nyúlnak vissza.
A családon belüli erőszak (domestic violence), mint társadalmi jelenség mindig jelen
volt kultúránkban, de a múlt század közepéig csak látensen létezett. A korábbi történeti
időkben a legdurvább családi erőszak is megmaradt a családok magánszférájában, az akkor
elfogadott kulturális normák alapján azt természetesnek tekintette a társadalom. A 19.
században mind az Egyesült Államokban, mind Angliában előbb alakult meg az Állatvédő
Liga, mint hogy létrejöttek a gyermekek védelmét szolgáló szervezetek. A családon belüli
brutalitás jelentőségére a feminista mozgalmak irányították rá a figyelmet azzal, hogy végre
érvényt akartak szerezni a nők jogainak, a férfi elnyomás történeti továbbélését, társadalmi
hátrányaikat végérvényesen meg akarták szüntetni.

„A családi élet rejtve, gondosan bezárt kapuk mögött, a magánszféra háborítatlanságát

biztosító garanciák védelmében zajlott; hagyományos szabályok, rögzült rituálék,
tradicionális rend szerint,” ellenben „ahogyan tágultak a rések a falon, ahogy megnyíltak az
ajtók, úgy vált láthatóvá az otthoni küzdelmek nyomorúsága és a családi rend skizoid
abszurditása.”1 A fizikailag és lelkileg bántalmazott, megalázott nők és gyermekek
segélykiáltásai lassan kihallatszottak a zárt ajtók mögül, és a családon belüli erőszak így
hamar a közvélemény és a társadalom általános rosszallását vonta maga után.
A családok patriarchális modellje a nők és a gyermekek kiszolgáltatott helyzetét
teremtette meg. (Sajnos ez a gyakorlat napjainkban is sok család esetében érvényesül, ez
általában a családi döntésekben való részvételi jog és a munkához való alapvető jog férj általi
tiltásában jelenik meg leggyakrabban.)
Az 1900-as évek második felében a tudomány és a különféle művészeti ágak a
feminista mozgalmak mellé álltak, így mintegy megalapozták a hatalmi hierarchiák
megváltozásának tendenciáját. A nők egyenlő esélyeket, egyenjogúságot kívántak harc nélkül

1
Somlai Péter- Virág György- Tamási Erzsébet- Herczog Mária: FÓRUM- Erőszak a családban. Fundamentum,
2004/3.sz. 72.o.

7
a történelem szülte férfiuralom helyett. Álláspontjuk szerint valamennyi társadalmi
folyamatban hátrányban, sőt sok esetben életveszélyben vannak.
Ez vezetett el a „feleségbántalmazás”, a „nők elleni erőszak” vagyis a „családon belüli
erőszak” fogalmához, melynek használata a tudományban és a közéletben egyaránt általános
érvényűvé vált. Azok a sztereotípiák, melyek szerint a „gyenge nő az erős férfival szemben,
az erőszakmentes feleség a brutális férjjel szemben, a megadó, elnyomott asszony a legyőzött
hímmel szemben a feminista mozgalmak tudomány általi igazolását vonták maguk után,
melyet a kutatási és statisztikai eredmények is kellően megerősítettek.”2
A megrázóan szomorú drámákkal való szembesülések, a politikai involváltság, a
mozgalmi nyomás jelentős lendületet, erőt adott, a családi erőszakot nem lehetett tovább
titkolni, a szőnyeg alá söpörni. Kiálltak, megszólaltak a bántalmazottak, professzionális segítő
szervezetek alakultak, önsegítő csoportok jöttek létre, a családi erőszak problémája bekerült a
médiába, részévé vált a nyilvános diskurzusnak. Bár úgy tűnt, hogy vadonatúj jelenségről van
szó, vagy legalábbis egy jelenség vadonatúj felfedezéséről, pedig sem a jelenség, sem az arról
való tényszerű tudás nem volt új. Nyilvánvaló, hogy az egymáshoz közel álló, együtt élő
emberek nem a múlt század közepén kezdtek egymás érzelmi, fizikai ütlegelésébe, szexuális
bántalmazásába. Ami valóban új és időfüggő, az ezeknek a magatartásoknak „családon belüli
erőszakként” történő megnevezése, megragadása, ennek az erőszakformának problémaként
történő megfogalmazása és elfogadhatatlannak való nyilvánítása.
Az időpont nyilván nem véletlen, az azonban izgalmas kérdés, hogy miért éppen ekkor
történt mindez, miért a múlt század hatvanas éveiben érkezett el a nagy felfedezés ideje?
Történeti okok magyarázhatják, hogy a családon belül jelen lévő erőszak a társadalom
számára sokáig az egyik tabu volt, amiről – mivel nem létezett – szó sem eshetett, mint ahogy
azt is, hogy miért változott a megítélése.
Az emberi civilizáció a régmúlt időktől a biológiai kötődések elsődlegességén, azon
belül is elsősorban a legfontosabb társadalmi „bázisközösségen”, a családon alapul. A családi
szerveződések biztosították a túlélést, funkciójuk az önfenntartás, a szaporodás, a
reprodukció, az utódok felnevelése volt. Ezek a közösségek stabilak, szabályaik
egyértelműek, mindenki számára kötelezőek voltak. A csoportot a kooperációra, az
együttműködésre való törekvés, az egyéni érdekek szükségszerű alárendelése határozta meg.
Mindig a család volt az alapvető működési egység, a fennmaradás biztosítására
alkalmas minimális organizmus. Egy közösséghez való tartozás az egyén elemi létszükséglete
volt, ez garantálta a túlélést, a közösségben elfoglalt helye határozta meg a feladatait és a

2
Somlai Péter- Virág György- Tamási Erzsébet- Herczog Mária: FÓRUM- Erőszak a családban. Fundamentum,
2004/3.sz. 79.o.

8
lehetőségeit. Az egyenjogúság, az azonos feltételek, lehetőségek nem merülhettek fel, hiszen
a család egyes tagjai eltérő szerepeket valósítottak meg, más-más jogokkal és
kötelezettségekkel rendelkeztek. A biológiai kötődéseken alapuló család tagjai között az adott
szerepelvárásoknak való megfelelés, a szerepek által meghatározott jogok gyakorlása és a
kötelezettségek teljesítése volt az elvárt. Ezeknek a szerepeknek a harmóniája, az ezek
mentén történő együttműködés biztosította a fennmaradást és a fejlődést. A működés
princípiuma a csoport, a közösség érdekeinek és normáinak elsődlegessége volt az
individuális jogokkal, az egyéni vágyakkal szemben. Fontos volt a család szervezett,
biztonságos működése. Ennek függvényében csak az olyan magatartások voltak tiltottak,
melyek veszélyeztették a család stabil fennállását, zavartalan működését. Az emberiség
fennmaradása és a népességszám rendkívüli megnövekedése jelzi, hogy ez a típusú társadalmi
fejlődés igen sikeresnek bizonyult hosszú időn keresztül.
A családon belüli erőszak koncepciójának feltétele tehát a családi élet magánéletté
válásával teremtődött meg, a magántérben zajló történések nem voltak érinthetők. A
„játékszabály” az volt, hogy kívülről nem lehet beavatkozni a család életébe, a „vélelem”, a
„mítosz” pedig az, hogy erre nincs is szükség, hiszen az otthonokban az áldás békéje és
szeretete honol.

XIII. Leó pápa „A házasság fölbonthatatlanságáról” című művében így írt:

„Meg kell tehát vallani, hogy az összes népek közjaváért a legtöbbet a katolikus egyház tett,
amikor mindig ügyelt a házasság szent jellegére és felbonthatatlanságára. És nem kis hála
illeti azért, hogy immár száz esztendeje nyíltan szembeszállt a házasság ellen oly sokat vétő
polgári törvényekkel (VI. Pius levele 1793.V.28-án a luconi püspökhöz); hogy anatémával
sújtotta a protestánsok válásáról és válóleveléről szóló eretnekséget (Trienti zsinat 24. sessio
5,7); hogy a görögök körében szokásos válást sokszor elítélte; hogy érvénytelennek
nyilvánította az olyan házasságokat, melyeket úgy kötöttek meg, hogy felbontják, ha akarják;
végül hogy kezdettől fogva visszautasította azokat az állami törvényeket, melyek támogatták a
válást.”3

A létfenntartás színvonala sokáig olyan volt, hogy szükségessé tette a család, mint
termelési-gazdálkodási egység intakt létezését. Később a magánszféra kialakulása teremtette
meg az elvi lehetőségét az ebben a térben létező jelenség önálló értelmezésének és
3
XIII. Leó pápa: ARCanum Dirinae Sapientiae kezdetű enciklikája A házasság fölbonthatatlanságáról Róma
1880.

9
problémaként kezelésének. A lehetőség realizálása azonban csak a társadalmi fejlődés
meghatározott stádiumában történhetett meg. Akkor, amikor az Európában és Észak-
Amerikában meghatározó kultúra elérkezik oda, hogy a társas együttélés fontos irányelve
lehet az individuális jogok érvényesítése, azok tiszteletben tartása, továbbá, ezzel egyidejűleg
a jólét, létfenntartás színvonalának emelkedése következményeként megkérdőjeleződik a
biológiai kötődésen alapuló közösségek addigi formában történő fennmaradásának
szükségessége. Mert az egyén már önállóan, önmagában is életképes, fennmaradásához,
mindennapi feladatainak ellátásához nem elengedhetetlenül szükséges a kisközösséghez való
tartozás. A családhoz addig lojális csoporttag helyébe az autonóm, saját érdekeit, egyéni
programját realizáló, önmegvalósító indivídum lép. Ez az idő éppen a XX. Század második
harmada, amikor a társadalmi paradigmaváltás folyamatát és a hagyományos család válságát
figyelhetjük meg.

3.1. A családon belüli erőszak megjelenése Magyarországon

A családon belüli erőszak elleni küzdelem szempontjából kiemelkedő jelentőségű az

1997-es év. Az Országgyűlés 1997. július 8-án elfogadta a Büntető Törvénykönyv
módosításáról szóló 1997. évi LXXIII. Törvényt:
“a házastársak a házasságkötéssel nem mondanak le teljesen szexuális önrendelkezési
jogukról, a házasságkötés ténye nem jogosítja fel egyik felet sem arra, hogy szexuális
érintkezést a másik fél akarata ellenére, a házastársnak lelki és sokszor fizikai gyötrelmet
előidéző módon gyakorolja.” Ennek a törvénynek az elfogadása nagyon nagy előrelépés a
családon belüli erőszak jogi, politikai, társadalmi megítélésében, bár sajnos az ezt követő öt
évben nem történt semmilyen előrelépés. Annak ellenére, hogy a napilapokban, médiában
folyamatosan tudósítottak megdöbbentő, megrázó esetekről, családi tragédiákról,
bűntényekről, megrázó halálesetekről. 2002 első félévében több olyan eset is nagy
médiavisszhangot kapott, amelyben gyermek, illetve a feleség halálos áldozatává vált az apa,
férj bántalmazásának. Mégis sem a politika, sem a jogalkotók, sem a társadalmi
tudatformálásban nem történtek kulcsszerepet játszó változások.

Az erős társadalmi nyomás hatására a legelső változás a rendőrségnél

jelentkezett, amelynek addig alapvető elve családon belüli erőszak esetén az „amíg vér nem
folyik, nem avatkoznak be” volt. A 34/2002 BM utasítás a családon belüli erőszak

10
áldozatainak védelmében alkalmazott intézkedések hatékonyságának növeléséhez szükséges
feladatokról rendelkezett. A rendőrségen belül módszertani útmutatót készítettek , képzéseket
szerveztek, belső szabályzatot alakítottak ki a sértettek és áldozatok biztonságának
garantálására, a gyermekvédelmi jelzőrendszerben való hatékony részvételre.
A Szociális Minisztérium ajánlást dolgozott ki, és azt módszertani levélben
eljuttatta a háziorvosokhoz, házi-gyermekorvosokhoz, védőnőkhöz, illetve gyermek-
egészségügyi, gyermekvédelmi szakemberekhez. Ezen túlmenően a családon belüli
erőszakkal érintett ellátórendszereket, hatóságokat felügyelő, illetve a témában egyéb okok
folytán érintett tárcák kampányokat indítottak a családon belüli erőszak ellen. Először 2003-
ban az Igazságügyi Minisztérium tett kísérletet a közvélemény megszólítására, majd 2004-ben
a Gyermek, Ifjúsági és Sport Minisztérium jelent meg saját kampányüzenetével, melyben a
családon belüli erőszak problémájára kívánta felhívni a közvélemény figyelmét. Rövid idő
múlva ismét kampányt szerveztek, amelynek fő célja az volt, hogy a bántalmazott családtagok
környezetében élők figyelmét felkeltsék, és tájékoztassák a veszélyhelyzetben hívható
segélyvonalakról, civil szervezetekről.
Valamennyi kampány megkísérelte ráirányítani a közfigyelmet a
problémára, illetve annak súlyára. Sajnos a kampányok egymástól függetlenek,
koordinálatlanok, az akciók következetlenek, az üzenetek pedig esetlegesek voltak, nem volt
mögöttük egységes, felismerhető koncepció – látványosan hiányzott a végiggondolt stratégia.
2003-ban, az állami kampányokat megelőzően, magánszponzorok
támogatásával indult el egy civil szervezet, az ESZTER Alapítvány egyéves átfogó kampánya
a családon belüli erőszakról. Ez azért is volt egyedülálló, mert nem csupán hagyományos
médiakampány elemeket tartalmazott, hanem szakemberek képzésével, az országos
szakmaközi konferencia megrendezésével és a családon belül szexuális bántalmazást
elszenvedett áldozatok közvetlen elérésére tett kísérletével először valósított meg holisztikus
szemléletű társadalmi tudatformáló kampányt.
A családon belüli erőszakkal kapcsolatos politikai figyelem egybeesett a
fokozott médiaérdeklődéssel kísért civil kezdeményezésekkel, a széles körű társadalmi vita
kezdetével. Széles körű szakmai (és sajnos csak nagyon szűk társadalmi) vita kísérte a
távoltartó rendelkezés magyar jogrendszerbe való integrálását. Majd az Országgyűlés 2003.
április 16-án fogadta el a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére
irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) OGY határozatot.
Ebben egyrészt konkrét jogalkotási feladatok elvégzésére (a távoltartó rendelkezés bevezetése
a magyar jogrendszerbe), másrészt a családon belüli erőszak megelőzésével és
visszaszorításával kapcsolatos egyéb intézkedések - így többek között az áldozatokat ellátó

11
intézményhálózat fejlesztésére-megtételére szólította fel a kormányzatot.4 Központi szerepet
játszott a családon belüli erőszak prevenciója. Ez azért is fontos, mert a kérdés
büntetőpolitikai síkra terelése alapvetően megváltoztatta a közbeszédet: a civil szervezetek
többsége feminista álláspontot képvisel és a családon belüli erőszak hátterében a társadalmi és
családi hatalmi, Gender (férfi-nő) alárendeltségi viszonyokat látja, míg a politika és a
jogalkotók büntetőjogi, bűnmegelőzési problémaként akarják megoldani a feleség, gyermek
és idős hozzátartozó bántalmazását.
A gyakran radikálisként jellemzett civil mozgalmak jelentősége a családon
belüli erőszakról szóló mind szélesebb körű társadalmi vita kibontakozásában vitathatatlan.
Egyszerű, érthető, emocionális alapú közléseik, megmozdulásaik és kommunikációjuk sokak
számára kézzelfoghatóvá és érthetővé tették a családon belüli erőszak problémáját, a kialakult
jogi, hatósági tarthatatlanságról. Több szervezet közvetlenül is részt vett a hatósági
szervezetek képzésében, könyvek, tanulmányok publikálásával is erősíteni igyekeztek a
családon belüli erőszakra vonatkozó ismeretek terjesztését.

Hazánk a „zéró tolerancia” szintjét még nem érte el, de beindultak a

társadalmi, politikai, jogi változások.

3.2. Gyermekbántalmazások

A nők és a gyermekek egyenjogúságáért vívott küzdelem nagyon szoros kapcsolatban

áll egymással, szerves egységet képeznek.

A gyermekek ellen a történelem során számtalan esetben követtek el olyan

cselekményt, ami ma kimerítené a bűncselekmény jogi kategóriáját. Utalhatunk olyan
irodalmi példákra is, mint a Twist Oliver vagy az Árvácska.

A családon belüli erőszak, a gyermek elhanyagolása végig kísérte az emberiség

történetét, de koronként, kultúránként, szubkultúránként más-más mértékben tekintették
természetesnek vagy tűrhetetlennek.

4
www.szmm.gov.hu Szociális és Munkaügyi Minisztérium

12
A történelemből tudjuk, hogy a különböző történeti korokban eltérő embereszmények
fogalmazódtak meg, ennek megfelelően eltérő gyermekfelfogásokkal találkozunk.
„A gyermekek, sőt a csecsemők bántalmazása nemzedékeken keresztül helyes, fontos
cselekedetnek számított; a bölcsőben fekvő csecsemők rendszeres bottal verése, jeges vízbe
mártogatása, a „kitevés” különböző formái, a gyermek nyílt szexuális zaklatása gyakran a
hagyomány részének számított.
A megszületett gyermeket eredendően rossznak tartották, úgy gondolták, csak egy kevés
választja el attól, hogy igazán gonosszá váljon. Az „elcserélt gyermek” hiedelme sokáig
tartotta magát: annak hitték a fogyatékkal születetteket, s áruló jelnek tekintették a csecsemő
folyamatos, szakadatlan sírását. Az elcserélés megakadályozásának egyik módja volt az igen
szoros pólyázás, kikötés.
Szent Ágoston, majd Luther is úgy vélte, hogy vannak elcserélt gyermekek.
Szent Ágoston szerint: „egy démontól szenvednek…az ördög hatalma alatt állnak.”
Luther így vélekedett: „…ez az igazság: gyakran kiveszik a gyermeket a gyermekágyból,
maguk fekszenek a helyére, és hánykolódásukkal, zabálásukkal és visítozásukkal nagyobb bajt
csinálnak, mint tíz gyermek” 5

A gyermeknevelési szokásokat megismerve azt kell gondolnunk, hogy a 18. századig

született gyermekek többsége – a helyes gyermeknevelési módszerekről vallott mai nézetek
szerint – a bántalmazott gyerekek kategóriájába tartozna. Az iskolai- és otthoni verés
különféle eszközökkel szinte mindennapos volt. A legnagyobb humanista gondolkodók
(Petrarca, Comenius, Pestalozzi, Milton) is természetesnek tartották a verést, mint a nevelés
nélkülözhetetlen eszközét. Beethoven nemcsak verte tanítványait (kötőtűvel), hanem időnként
meg is harapta őket. A királyi családokban is előfordult – nem is ritkán – a gyermekek
korbácsolása.
A verések mérséklésére irányuló törekvések csupán a 18. századtól figyelhetők meg, a 19.
századtól pedig megkezdődött a nevelés átalakulása; már nem elsősorban a gyermek
akaratának megtörése volt a cél, hanem oktatása, nevelése, szocializálása.
A bántalmazó magatartás „maradványai” azonban – jóval kisebb gyakorisággal és enyhébb
formában – még tovább élnek, sőt, a 20. században felerősödni látszanak. Az egyre
gyakrabban napvilágra kerülő bántalmazási esetekről világszerte jelentek meg gyermekorvosi,
pszichológiai, törvényszéki publikációk.”6

5
Vajda Zsuzsanna - Pukánszky Béla (1988): A gyermekkor története. Szöveggyűjtemény. Eötvös József Kiadó,
Budapest.
6
Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – Krízisintervenció.- Budapest: Medicina Könyvkiadó, 2004. p. 214-
216.

13
 J. Caffey amerikai röntgenorvos írta le először 1946-ban, hogy gyermekek felvételein
baleseti sérülésektől eltérő töréseket talált, s ezek minden valószínűség szerint bántalmazásból
erednek.
A „megvert gyermek” szindróma elnevezés H. Kempe coloradói gyermekgyógyász professzor
nevéhez fűződik, aki ezzel jelölte a súlyos fizikai bántalmazás következtében létrejött
állapotot.
Az emberiség korai történelmében a gyermek megölését egyfajta születésszabályozási
módszerként alkalmazták, a sérült vagy nem elég fejlett gyermeket ily módon rekesztette ki a
társadalom.

Míg a családon belüli erőszak kérdésköre nagyon sokszor a nő bántalmazása során

kerül napirendre, de a naponta megvert, megpofozott, bárminemű szeretet, támogatás nélkül,
bezárt, otthon síró gyerekekről, csecsemőkről csak rendkívül szélsőséges esetekben esik szó.
Lehetetlen felderíteni, hogy hány csecsemőt, kisgyermeket vernek otthon napi
rendszerességgel, de a statisztikai adatokból is arra következtethetünk, hogy meglehetősen
sokat.7

Az állami gondozott gyerekek már a 80-as években is három szóval – verés, alkohol,
pénz – jellemezték, hogy mit jelent számukra a család.
A veszélyeztetett kiskorú gyermekek számának folyamatos növekedése tömeges
méretű családi működési zavart jelez. Gyermekek tízezrei vannak kitéve naponta testi
fenyítésnek, vagy a szülői gondozás hiányának. Egyre gyakrabban látunk kolduló gyerekeket
az utcán, folyamatosan növekszik a gyermekbűnözés és a gyermekprostitúció. A család nem
csak szerető, óvó, védelmet nyújtó közösség, hanem a legbrutálisabb erőszak színtere is lehet.
Egyre gyakrabban halnak meg gyerekek családi erőszak következtében, vagy amiatt, mert
szüleik nem viszik őket időben orvoshoz. A gyermekvédelemben dolgozó szakemberektől is
egyre több jelzés érkezik, hogy a gondozásba kerülő gyereklányok családon belüli szexuális
erőszak áldozatává váltak.

A szakemberek szerint ma a családon belüli agresszió napvilágra kerülő legdurvább

formáira is csak nagyon nehézkesen reagál a társadalom. Sem az indulataikat fékezni képtelen
szülő, sem a bántalmazást elszenvedő gyermek nem kap segítséget.
Míg tőlünk nyugatra a gyermekek ellen irányuló szexuális erőszak egytizedére derül
fény, nálunk jó, ha 25-ből egy a szakemberek tudomására jut. Még kevésbé figyelünk az
7
Társadalmi felelősség- Gyermekvédelem; VÁLOGATÁS A FŐVÁROSI GYERMEKVÉDELMI SZAKMAI
NAPOK ELŐADÁSAIBÓL. Okker Kiadó, 2002. 137-140.o.

14
elhanyagolásra, kényszerítésekre, lelki bántalmazásokra. A felmérések szerint a pedagógusok
a tudomásukra jutott esetek 75 százalékában nem tesznek semmit, ha a családon belüli
erőszak a tudomásukra jut.

Virágh György pszichológus szerint a mai felnőttek 2 százalékát érte gyermekkorában

szexuális erőszak, s mintegy 10-12 százalékukat bántalmazták súlyosan. Vagyis a mai
felnőttek közül kb. 140 ezren tekinthetők szexuális erőszak egykori áldozatainak, s több, mint
egymillióan rendszeres és súlyos bántalmazásnak voltak kitéve gyermekkorukban.
Magyarországon a kb. 260 ezer nyilvántartott veszélyeztetett gyermekből több, mint 17 ezret
védelem alá helyeztek. A hatóságokhoz szinte csak a durvább fizikai és szexuális
bántalmazások jutottak el.

Egy 2006-os felmérés 1800 hazai település családvédelmi szolgálatainak adatait

gyűjtötte össze, ez összesen 1.642.943 gyermek adataira terjedt ki. A gyermekekkel szemben
elkövetett családon belüli erőszak megközelítőleg 12 ezer esetben fordult elő. Ebből 21
újszülött megölése, 5404 lelki bántalmazás, vagy elhanyagolás, 2063 fizikai erőszak, 3634
elhanyagolás, 155 szexuális bántalmazás jutott a gyermekjóléti szolgálat tudomására. A
gyermekvédelmi rendszer tízszer annyi gyermekbántalmazási ügyet regisztrált, mint amennyi
a rendőrségi statisztikákban szerepelt. A legveszélyeztetettebbek a 7-14 éves korosztály, az
újszülöttek, a fogyatékkal élők és a lányok. A tizenévesek a lelki terrortól, vagyis a verbális
erőszaktól szenvednek leginkább. A bántalmazók leginkább az apák, mostohaapák. Az apák
és anyák közötti különbség csak a fizikai bántalmazásnál mérhető, a gyermek lelki
gyötrésében mindkét szülőnek szinte ugyanolyan a szerepe.8

A családon belüli erőszak napjainkban is létező jelenség, ez tény. A verés többnyire a

családon belüli konfliktuskezelés eszköze.
A kisgyermekkorban elszenvedett sérelmek különösen nagy erővel pusztítják a személyiséget.
A gyermek lelkében az elszenvedett bántások, az agresszió hatása, nyoma megmarad.
Hazánkban az utóbbi időben több olyan eset is borzolta a kedélyeket, melyek erre a
problémára vezethetők vissza.

8
www.mok.hu Magyar Orvosi Kamara

15
 A kedvezőtlen társadalmi folyamatok, a családok széthullása, a fiatalok
szocializációjában észlelhető zavarok, a többgenerációs családok hiánya mind nagyobb
felelősséget ró a gyermekekkel foglalkozó szakemberekre.
Alkotmányunk, az ide vonatkozó törvények és a kapcsolódó jogszabályok részletesen
szabályozzák a gyermekvédelemmel kapcsolatos teendőket. Annak ellenére, hogy ezek
megfogalmazzák a gyermekkel foglalkozó valamennyi szakember jelzési, együttműködési
kötelezettségét, ennek kivitelezése még nagyon sok kivetnivalót hagy maga után. Számos
tragikus esetet meg lehetne előzni, ha a szakemberek időben felismernék a bajt, és hatékonyan
intézkednének.

16
4. A téma szakirodalmának áttekintése, feldolgozása

4.1. Agresszió

Ritualizáció
Az élővilágban számos példát látunk arra, hogy az erősebb legyőzi a gyengébbet,
elveszi tőle azt, ami a fennmaradásához szükséges: táplálékot, élőhelyet, szexuális partnert.
Az evolúció során az emberi agresszivitás jelentős változáson ment át: a harcból játék, a
vadászatból sport lett. Agresszív késztetéseit az ember ritualizálja: összeméri az erejét,
birkózik, veszekszik. Bár az evolúciós távlatokban valamelyest észlelhető az agresszív
cselekedetek csökkenése, hazánkban évente kétszáz gyilkosság történik, amelynek
kétharmada családon belüli erőszak következménye.
Az emberi agresszivitás a pszichológia egyik leginkább vizsgált területe. Számos
elmélet megfogalmazódott már a témában, ezek közül az egyik jelentős modell a
tanuláselméleti modell, mely szerint az agresszió tanult viselkedésminta. Egy másik ismertebb
a drive-elmélet: ha egy ösztön kielégülése akadályozódik, akkor agresszív feszültség
keletkezik, ez pedig arra motivál, hogy a frusztráció okozójában kárt tegyünk.
Az erőszak gyökerei közé sorolhatók bizonyos személyiségzavarok, vagy
személyiségjegyek. Az érzéketlen, ingerlékeny, önmagukat nehezen kontrolláló emberek
gyakrabban követnek el erőszakos cselekedeteket. A gyilkosságok 80%-a nem előre
megtervezett. Ez azokra az emberekre jellemző leginkább, akik hirtelen felpörögnek, nem
tudják visszafogni érzelmeiket, használnak mindent, ami a kezük ügyébe kerül.
Pszichoaktív szerek vagy az alkohol szintén nagy szerepet játszhatnak az erőszakos
cselekedetekben. Az erőszaktevők mintegy fele a cselekedete elkövetésekor alkohol befolyása
alatt állt. Összefüggést találtak az intelligenciával kapcsolatban is: egy magasabb intellektusú
ember hajlamosabb az érzelmeit kordában tartani, jobban tűri a frusztrációt.
Bereczkey Tamás pszichológus szerint az agresszivitásra való hajlamban a környezet
és a gének mellett nagy szerepe van a hormonoknak és a géneknek is. Nem minden, rossz
körülmények között felnövő gyermekből lesz deviáns, bűnöző. Ehhez mindig érzelmi
felhangoltság, alkat kell. Azt, hogy a gyermekből mi lesz, mindig a család, a társadalom
határozza meg. Az agresszivitás mögött is a külső- és belső tényezők kölcsönhatása húzódik
meg.

17
 Az általam megkérdezett pedagógusok szerint ijesztő változás, hogy a szülőknél is
megfigyelhető, hogy sokkal agresszívabbak, mint régen. Ennek egyenes következménye a
gyerekeknél megfigyelhető durvaság. Nagyon sok kisgyerek nem tudja fegyelmezni magát,
állandóan beleköt a másikba, provokatív, gonoszkodó. Bomlasztják az osztályközösséget,
olyan dolgokat engednek meg maguknak, aminek megválaszolására a pedagógusoknak nincs
eszköztára, így a többi gyermekben is felmerül, hogy ezeket a dolgokat ők is megtehetik..
Hihetetlen indulat dolgozik a mai kamaszokban, amiket nem tudnak kontrollálni.

4.2. A családon belüli erőszak fogalma, fajtái

4.2.1. Fogalmak

„ Hagyományosan a családon belüli erőszaknak ötféle fajtáját szokás elkülöníteni: a

szóbeli, a lelki, a testi, a szexuális és a gazdasági (anyagi) erőszakot. Amitől ezen
cselekmények „családi” jellegűvé válnak, az az elkövető és az áldozat közötti ismeretségből
fakadó intim viszony. A felek között valamiféle közeli vagy akár bensőséges kapcsolat áll fenn.
Ilyen értelemben családi viszonynak tekintendő:
a.) a párkapcsolat (akár házasságban, akár életközösségben, akár
együttjárásban valósul meg, ideértve az egyik fél által elhagyott
párkapcsolatokat és az „udvarló” által elképzelt, de létre nem jött
párkapcsolatra vonatkozó cselekményeket is);
b.) a szülő-gyerek viszony;
c.) az egyéb relációkban együtt élő személyek viszonya.
Általában elmondható, hogy a családon belül az erőszak olyan személyeket ér, akik
valamilyen szempontból kiszolgáltatott helyzetben vannak az őket bántalmazó
elkövetővel szemben. Ugyanakkor a családon belüli erőszaknak leginkább kitett két
csoport a nők és a gyerekek.”9

Az ENSZ meghatározása szerint (Deklaráció a Nők Elleni Erőszak Megszüntetéséről,

1993,):
9
NANE Egyesület Miért marad??? Feleség és gyerekbántalmazás a családban Hogyan segíthetünk? Kézikönyv
segítő foglalkozású szakemberek számára Budapest 2006. 11.o.

18
„A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi,
szexuális, vagy lelki sérülést okoz, vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való
fenyegetést, valamint kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az
a közéletben, vagy a magánszférába. Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és
lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a
lánygyermekkel való szexuális visszaélést,…a házasságon belüli nemi erőszakot…”

Az ENSZ Gazdasági és Társadalmi Tanácsa 1996/12 határozata, közölte:

„>>Családon belüli erőszak<< a valamely családtag által a családon belüli nővel szemben
nemi hovatartozása alapján elkövetett fizikai, pszichikai és szexuális visszaélés, amely a
könnyű testi sértéstől a súlyos fizikai bántalmazásig, emberrablásig, fenyegetésig,
kényszerítésig, üldözésig, megalázó szóbeli visszaélésig, lakásba történő erőszakos jogtalan
behatolásig, gyújtogatásig, vagyontárgyak tönkretételéig, a női nemi szervek
megcsonkításáig, a nők prostitúciós célú kizsákmányolásával járó erőszakig, a háztartási
alkalmazottak elleni erőszakig, és a cselekmények elkövetési kísérletéig terjed.”

A nők elleni, családon belüli vagy partnerkapcsolati erőszak összefüggésében erőszak

alatt minden olyan hatalmi visszaélést értünk, amely érzelmi, testi, verbális, szexuális,
gazdasági vagy szociális kényszer révén próbálja befolyásolni, korlátozni vagy megtörni
mások akaratát. A mások feletti uralkodásra, mások ellenőrzésére irányuló stratégia.

A hétköznapi nyelvben az erőszak, erőszakosság, agresszivitás eléggé összemosódó

fogalmak.

Agresszió
 Latin eredetű szó, jelentése: támadó, erőszakos, rámenős, kihívó viselkedés.

Erőszak
 Alkalmi, szélsőséges esetekben erőszakos cselekményekben is megnyilvánuló,
korlátolható magatartás, amelynek célja az adott körülményektől függ.

19
 A nők elleni erőszak elsősorban abban különbözik az erőszaktól általában, hogy
úgynevezett strukturális erőszak, vagyis egybecseng a közfelfogás alapjául szolgáló
társadalmi- és kulturális normákkal és értékrenddel.

„A nők a passzív agresszióban nagymesterek, ami sokszor kegyetlenebb, mint az aktív.

Nem azzal bántanak, hogy agyba-főbe verik, rúgják, megtépik, karmolják vagy lekötözik
áldozatukat, hanem például testi tünetek képében, vagy hisztizéssel, a szexuális megvonásban
megnyilvánuló büntetéssel. Tehát ily módon fejeződik ki a nők agressziója, ami az esetek
legnagyobb részében önvédelemből, megalázottságból, kétségbeesésből fakad és nem abból,
hogy gonosz gazemberek.”10

Míg a családon belüli erőszak kérdésköre nagyon sokszor a nő bántalmazása során

kerül napirendre, de a naponta megvert, megpofozott, bárminemű szeretet, támogatás nélkül,
bezárt, otthon síró gyerekekről, csecsemőkről csak rendkívül szélsőséges esetekben esik szó.
Lehetetlen felderíteni, hogy hány csecsemőt, kisgyermeket vernek otthon napi
rendszerességgel, de a statisztikai adatokból is arra következtethetünk, hogy meglehetősen
sokat.11

Családon belüli erőszak esetében a felek között valamiféle közeli vagy akár bensőséges
kapcsolat áll fenn. Családi viszonynak tekintendő:

 Párkapcsolat (akár házasságban, akár életközösségben, akár együttjárásban valósul

meg, ideértve az egyik fél által elhagyott párkapcsolatokat és az „udvarló” által
elképzelt, de létre nem jött párkapcsolatokra vonatkozó cselekményeket is);
 A szülő-gyermek viszony;
 Az egyéb kapcsolatban együtt élő személyek viszonya.

10
Stark András pszichiáter- Dunántúli Napló 2008. 12. 08.
11
In: Társadalmi felelősség- Gyermekvédelem; VÁLOGATÁS A FŐVÁROSI GYERMEKVÉDELMI
SZAKMAI NAPOK ELŐADÁSAIBÓL. Okker Kiadó, 2002. 137-140.o.

20
 4.2.2. A családon belüli erőszak fajtái

A pszichológia a családon belüli erőszaknak a résztvevők személye szerint három

típusát különbözteti meg: a házastársak közötti, a gyermek elleni és a családban élő idős –
részben vagy teljesen magatehetetlen – személy elleni erőszak. Mindegyik esetében igaz,
hogy az erőszak formája nem kizárólag fizikai bántalmazás, hanem szándékosan és
folyamatosan előidézett lelki gyötrelem is lehet. A fizikai és pszichikai bántalmazás mellett
nem felejthetjük el a családon belüli erőszak harmadik formáját, a szexuális erőszakot sem, de
ezek mellett találkozhatunk a gondozás és a gondoskodás elmulasztásával a gyermek vagy a
beteg, idős hozzátartozó gyakran végzetes elhanyagolásával is. Az ilyen esetekben a segítő
beavatkozás elmaradása szintén a családon belüli erőszak fogalomkörébe tartozik.

A családon belüli erőszak áldozatai leginkább a nők és a gyermekek. A nők

bántalmazásának kiemelt kezelését az alábbiak is sürgetik:
- a bántalmazott anyák gyermekeit is sokszor éri testi erőszak az elkövető részéről,
- a gyerekek akkor is sérülnek, ha ők maguk nem válnak a verés áldozatává, hiszen az bennük
is félelmet, önvádat kelt,
- az elkövetők sokszor maguk is olyan családban nőttek fel, ahol az apa verte az anyát, ezt a
viszonyt látta szülei kapcsolatában,
- az idős szülő bántalmazásánál sokszor előfordul, hogy a felnőtt gyermek azt az egykor
erőszakot ismétli meg, csak fordítottan.

Az európai országokban és Amerikában végzett vizsgálatok szerint 10 esztendős

korukig a gyermekeknek hozzávetőlegesen 10%-a szenved a családon belüli erőszaktól. Ez az
adat azonban erősen alábecsült, a gyermekek legnagyobb része ugyanis nem panaszkodik a
szülőre, nem is ismeri be, hogy sérüléseit a szülő okozta. Történeteket talál ki a sérüléseire
vonatkozóan: „leestem a lépcsőn”, „elestem a csúszós úton”, „játszottunk a testvéremmel,
nekiestem a szekrénynek”. Ez magyarázható egyrészt a következményektől való félelemmel,
másrészt szélsőséges, irracionális bűntudattal. A bántalmazást elszenvedő gyermekek
hajlamosak arra, hogy a körülményektől függetlenül bűnösnek érezzék magukat. Azt sem
szabad elfelejteni, hogy a társadalom még ma is egy határig, általában a súlyosabb sérülések
megjelenéséig a gyermekek fizikai bántalmazását nem sorolja a fizikai erőszak kategóriájába.

Egy hazai felmérés (TÁRKI Tóth Olga 1999.) adatai szerint a megkérdezett 1000
asszonynak mintegy 13%-a ismerte be: előfordult már, hogy „nagyon megverte” gyermekét,

21
és nem sokkal kevesebben adtak számot arról, hogy gyermekkorukban őket is súlyosan
bántalmazták szüleik. Ez az adat azért is figyelemre méltó, mert az apától elszenvedett
verésről nem is esik szó. Valószínű, hogy ez a szakszerű és probléma érzékeny vizsgálat
elgondolkodtatóbb eredményeket hozott volna, ha a kutatók 1000 asszony mellett 1000 férfit
is megkérdeznek a témában.

A családon belüli erőszak széles skálán helyezkedik el: a szóbeli erőszaktól a gyilkosságig
fajulhat.

4.2.2.1. Szóbeli erőszak

 A bántalmazó lekicsinyli, fenyegeti a partnerét, gúnyolódik vele, nevetség

tárgyává teszi. Veréssel,gyilkossággal fenyegeti, hogy elviszi a gyerekeket vagy
öngyilkos lesz.

4.2.2.2. Megfélemlítés

 Ha tör-zúz, megrongálja a nő értéktárgyait, csapkod, fenyeget, félelmet keltően

viselkedik.

4.2.2.3. Lelki erőszak

 Az áldozat önbizalmát módszeresen lerombolja, önálló döntéseit rendszeresen

megkérdőjelezi, vagy nem veszi tekintetbe. Mindenért őt hibáztatja, még a saját
erőszakos viselkedéséért is, az áldozat érzéseit, tapasztalatait kétségbe vonja, nem
hajlandó megbeszélni a problémákat.

 Elszigeteli az áldozatot: megszabja, hogy mit csinálhat és mit nem, kivel

találkozhat, kivel beszélhet, hova mehet, mit vehet fel, nem engedi, hogy másokkal
barátkozzon, a családjával beszéljen, munkát vállaljon, pénzt tartson magánál.
Folyamatosan ellenőrzése alatt tartja az áldozatot: mindenhova elkíséri, ellenőrzi
telefonját, átkutatja zsebeit.

A pszichológiai erőszak, a lélek kínzása a rendszeresen ismétlődő fenyegetés,

kötekedés, megalázás, becsmérlés, az emberi gyűlöletnek és leleményességnek rendkívül
változatos és sokszínű keveréke. A fizikai bántalmazás könnyebben, egyértelműben

22
meghatározható, mint a szándékosan okozott lelki gyötrelem. A szülő-gyerek kapcsolat esetén
a szakirodalom ennek számtalan formáját írja le. Például a szeretetmegvonás – mint a
büntetés egyik gyakori módja, vagy a gyermek értelmi képességének, ügyességének,
rátermettségének folyamatos kritikával illetése. A sértegető családtag folyamatosan,
fölényesen kritizál és szinte mindegy, hogy ezt alappal vagy alap nélkül teszi, mert célja a
rombolás, a család kiszemelt tagjának érzelmi, szexuális, intellektuális becsmérlése. A
„méltatlanság”, a „hitványság” érzését kelti az áldozatban, hogy nem méltó a szeretetnek a
legapróbb megnyilvánulására sem.

Sokszor tapasztalható, hogy a pszichológiai erőszaknak ez a fajtája „büntetésként”

jelenik meg, az elutasítás azonban nem következménye a haragnak, az elkövető inkább
igazolni kívánja a benne munkálkodó indulatokat. Az elkövető mindenért az áldozatot
hibáztatja, még a saját erőszakos viselkedéséért is. Megfélemlítő viselkedése sokféle lehet:
tör-zúz, megrongálja áldozata értéktárgyait, csapkod, dühödten néz, üvölt, fegyverrel
rettegésben tartja áldozatát, félelmet keltően viselkedik, támadóan faggatózik, életveszélyesen
vezet, fenyegető üzenetekkel árasztja el áldozatát.

A fenyegetés az emocionális vagy fizikális bántalmazás szándékának hangoztatása.12

Ha az elkövető csak ritkán is váltja valóra, a fenyegető önkontrolljának bizonytalansága, a
gyűlölet kommunikációjából és metakommunikációjából áradó veszély már önmagában is
elegendő ahhoz, hogy a családot hosszú időn át rettegésben tartsa. A fenyegető fél az
igazságtól rendszerint irracionálisan elkanyarodva panaszkodik az áldozat attitűdjeire,
jellemére, viselkedésére, idegállapotára, de lehetőleg úgy, hogy annak minél kevesebb
lehetősége legyen a védekezésre.

A fenyegető zaklatás a párkapcsolatokban előforduló erőszak különálló fajtája, mely

számos viselkedést is felölelhet. Ezek közös jellemzője, hogy tipikusan azután kezdődnek,
hogy az áldozat elhagyta az őt bántalmazót, vagy ebbéli szándékát hangoztatta előtte. A
fenyegető zaklatás elemei terjedhetnek a megtorló fenyegetőzéstől a manipulatív békülési
kísérletekig, a zsarolástól a megfigyelésig, de kárt tehet autójában vagy egyéb tárgyaiban, sőt
bírósági, gyámhatósági ügyek tömegét zúdíthatja áldozata ellen, de szándékosan el is húzhatja
a pereskedést, így nyomást gyakorolva rá.
A fölényes, lekezelő viselkedés, az egyik családtag látványos lenézése, mellőzése,
kigúnyolása, semmibevétele alapjaiban rendíti meg az áldozat énképét, önértékelését. A

12
Rancshburg Jenő: A meghitt erőszak 2006. Saxum Kiadó Bt. 45.o.

23
pszichikai erőszaknak ez a fajtája szinte mindig a célszemély fizikai vagy intellektuális
képességeire irányul: a támadó folyamatosan leértékeli a célszemély értelmi vagy fizikai
erejét, felkészültségét, műveltségét, ügyességét. Célja, hogy az áldozat feleslegesnek érezze
magát, sőt elfogadja, hogy nem is érdemel emberhez méltó bánásmódot.

A birtokló és büntető viselkedés hagyományosan maszkulin viselkedésmód, alapja,

hogy az elkövető úgy kezeli áldozatát, mint valami tulajdonát képező tárgyat. Elszigeteli,
előírja napi teendőit, korlátozza szabadságát, meghatározza, kivel találkozhat, mikor, mennyi
időre és milyen céllal hagyhatja el az otthonát, mit vehet fel, nem engedi, hogy másokkal
barátkozzon, családjával kapcsolatot tartson, munkát vállaljon, vagy akár pénzt tartson
magánál. Folyamatosan ellenőrzése alatt tartja: mindenhová elkíséri, telefonon ellenőrzi,
átkutatja holmiját.

A lelki kínzásnak számos olyan fajtája létezik, mely egyrészt az áldozat

érzékenységétől, a család múltjának eseményeitől, történéseitől, másrészt az adott
kontextustól függ, így nehezen definiálható. Előfordul, hogy maga az áldozat is úgy érzi, nem
tudja megfelelően elhitető erővel megfogalmazni, néha még önmagának sem, mi az, ami
számára lelki szenvedést okoz. Ezért inkább kísérletet sem tesz arra, hogy beszéljen róla.
Az erőszaknak ez a típusa nagyon elterjedt ma Magyarországon. A megalázás és a
szándékos, tartós pszichológiai kínzás már önmagában is családon belüli erőszaknak minősül.
A pszichológiai erőszak mindig az áldozat önértékelését zúzza szét.

4.2.2.4. Testi erőszak

 A bántalmazó az áldozatot lökdösi, megüti, megpofozza, fojtogatja, a haját húzza,

ököllel veri, belerúg, megharapja, megégeti, fegyverrel fenyegeti vagy bántja. Az
áldozat alapvető jogait, mozgásszabadságát, elemi igényeit korlátozza. A sérülések
sokszor kívül is látszanak.

Nagyon sok vita van a testi erőszak definíciója körül. Sokan még mindig úgy tartják,
hogy a gyermekkel szembeni testi fenyítés a szülőknek nemcsak joguk, hanem feladatuk is.
Évszázadokon keresztül a szülők szinte azt tehettek a gyermekeikkel, amit csak akartak. Mára
ezek a normák leszűkültek. A gyerekek elleni fizikai erőszak problémája annyira elterjedt,
hogy a közvélemény nyomására jogrendszerünk határokat szabott a testi fegyelmezésnek.

24
 Kempe meghatározása szerint a „megvert gyermek szindróma” kiskorú gyermek
klinikai állapota, akik olyan különböző súlyosságú, fizikai bántalmazást szenvedtek, amely
oka lehet maradandó károsodásnak, halálnak.
Jelenthet ütést, rúgást, lekötözést, bezárást, rángatást, rázást, el- vagy ledobást, gondatlan
leejtést, mérgezést, megégetést, leforrázást, vízbe fojtást, fojtogatást, és a gyermeknek más
módon történő fizikai sérülés okozását.

A veréssel való nevelés, a szülői hatalommal való visszaélés a család súlyos működési
zavarát jelezheti.
A gyerek a testi fájdalom mellett természetesen jelentős elbizonytalanodást érez, mivel „hibás
magatartása” és a felnőttek kiszámíthatatlan, túlzottan erőszakos reakciója közti összefüggés
érthetetlen számára. Az, hogy egy kiszámíthatatlan embert lát maga előtt, az átélt
elbizonytalanodással együtt természetesen jelentős félelmet okoz. Ennek a kisgyerek életében
szörnyű következményei lehetnek.

4.2.2.4.1. A gyermekek fizikai bántalmazásának részletes leírása

 A rázás
A csecsemők, kisgyermekek megrázása az egyik leggyakoribb bántalmazási forma.
Elkövetésének leggyakoribb oka, hogy a szülő nem bírja elviselni a gyermek sírását.
Az erőteljes rázás retinavérzést, az agyi vénák elszakadását, a központi idegrendszer
belső vérzését, sérülését, esetleg nyakcsigolya sérülést okozhat. A bántalmazásnak ez
a formája halált, vagy maradandó sérülést eredményezhet.

 Lágyrész zúzódások
Jellemzően a felső testfélen, különösen a háton és a végtagokon, fejen, nyakon
fordulnak elő. Gyakran különböző időben keletkezett tompa zúzódásnyomokat, az
ütlegként szereplő eszköz lenyomatait, megragadási nyomokat látunk. Ugyancsak
jellemző a hajkitépés, a conjunctiva bevérzése, a mindezeket kísérő vérömlenyek és
vérbeszűrődések. Vágott, metszett és szúrt sérülések viszonylag ritkábbak, minthogy a
büntetés szándéka rendszerint nem irányul súlyos sérülések előidézésére.

25
 Belszervi sérülések
Igen súlyos, minden esetben 8 napon túl gyógyuló sérülésnek minősülnek a hasüregi, a
koponyaűri és ritkábban a mellkasi szervek bántalmazásából fakadó sérülések, melyek
közvetlen életveszélyt vagy akár halált is okozhatnak.

 Törések
A bántalmazások miatt csonttörés bármely csonton létrejöhet. A törések nem egyszer
többszörösek, különböző időben keletkeztek. A régebbi törések megfelelő
röntgenfelvételek hiányában rejtve maradhattak, ezért alapos gyanú esetén keresni kell
ezeket is. A fizikai erőszak áldozatainak sérüléseit elemző tanulmányok arról
számolnak be, hogy a bántalmazott gyermekek valamivel több, mint fele három
évesnél fiatalabb volt és a lehetséges csonttörések majd mindegyikét elszenvedték. A
bántalmazásból eredő törési sérüléssel kórházi kezelésre felvett gyermekek csaknem
fele egy évesnél fiatalabb kisgyermek. Az ilyen kicsi gyermekek törései esetében még
fokozottabb figyelemmel kell eljárni. A csecsemők és a kisgyermekek baleseti eredetű
törései általában leesésből származnak, bár igen ritka a törés akkor, ha a gyermek
alacsonyról, egy méter körüli magasságból esik le.
A törések időpontjának meghatározása nemcsak a kezelés, hanem a jogi megítélés
szempontjából is fontos. A különböző sérülések gyógyulási folyamatai meglehetősen
tág határok között mozognak, amit még a sérült életkora is jelentősen befolyásol, így
az észlelt elváltozások értékelése nagy tapasztalatot igénylő, mindenképpen szakorvosi
feladat.
Egyes esetekben a diagnózis felállításához más képalkotó technikák nyújthatják a
döntő információt (pl. rázás esetén a koponyáról készült CT felvétel stb.).

 Égés
A gyermekek balesetből származó égése vagy forrázása véletlenszerűen következik
be, bár sokszor a háttérben a gondozás hibája, hiányossága észlelhető. A gyermek a
baleset után megkapja a szükséges ellátást.
Az elhanyagolt gyermek a gondatlan szülői magatartás miatt szenved égési sérülést, s
ez rendszerint együtt jár a gyermek ellátásának elmulasztásával is.
A bántalmazott gyermek égési, forrázásos sérüléseit viszont szándékosan idézik elő.
Az égési sérülések okozását, a forrázást a gyermekbántalmazás legsúlyosabb formái
közé soroljuk, az erőszakos cselekményeknek abba a kategóriájába tartozik, ahová a

26
 szexualitáshoz kapcsolódó szadizmus, vagy a büntetéssel megfélemlítés igénye („majd
én megleckéztetem”) is szerepet játszik.

 Mérgezések
A véletlenszerű mérgezés gyanúja miatt orvoshoz vitt gyermekek 1-2%-ának vannak
mérgezésre utaló tünetei, ezek ritka esetben járnak súlyos következményekkel,
haláleset igen ritka.
A szándékos mérgezések ritkábbak, de sokkal súlyosabbak, esetükben gyakoribb a
gyermekek halála. A szándékos mérgezéshez használt szerek között szerepelhetnek a
háztartásban található különféle vegyszerek, gyógyszerek. A toxikológiai tankönyvek
ehhez tájékoztatást nyújtanak. Mérgezés gyanúja esetén a szakma szabályai szerint
azonnal toxikológiai osztályra kell irányítani a gyermeket.

 A fojtogatás
A fojtogatáshoz még kicsi gyermek estében is jelentős erőfeszítés és előkészület
szükséges. A nyilvánvaló erőszak ellenére általában viszonylag kevés nyoma marad.
Fojtogatás következtében az arcon bőrbevérzések (petechia) alakulnak ki, különösen a
szemhéjaknál a megemelkedett vérnyomás, oxigénhiány és a széndioxid visszatartása
miatt. Az arcon vértolulás is keletkezhet. Ugyanitt megragadási nyomokat is láthatunk
az orr vagy a száj körül. A fojtogatás minden formájához kapcsolódhat az orr vagy a
száj nyálkahártyáinak bevérzése is. A fojtogatást igen gyakran ruhával vagy párnával
végzik, amely nem jár külsérelmi nyomokkal. Az ilyen módon megfojtott gyermekek
még a legtapasztaltabb klinikai patológus számára sem mutat jól azonosítható
tüneteket. Az agyvérzés beálltához elegendő egy perc, a hosszabb időtartalmú
fojtogatás maradandó agykárosodást okoz. A halál kb. két perces fojtogatás után
katasztrófaszeren is beállhat, ha a gyermek szívbénulást kap vagy hányni és fuldokolni
kezd. A súlyos fojtogatás tüdőödémát is okozhat.”13

4.2.2.5. Szexuális erőszak

 A bántalmazó olyan szexuális tevékenységre kényszeríti az áldozatot, amit az nem

akar, vagy fájdalmat okoz, vagy megalázza; megerőszakolja, intim testrészeit
bántalmazza, vagy kényszeríti, hogy másokkal közösüljön.
13
1. sz. Módszertani levél A gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése, felismerése és kezelése.- dr.
Herczog Mária – dr. Kovács Zsuzsanna.- Budapest: OGYEI, 2003. p.20-24.

27
  Szintén ide tartozik a reproduktív (vagyis a termékenységgel és fogamzással járó)
járó jogok korlátozása: a bántalmazó nem engedi, hogy az áldozat fogamzásgátlót
használjon, amivel számos abortuszra vagy gyerekszülésre kényszeríti.

4.2.2.5.1. A gyermekek szexuális bántalmazása

Szexuális abúzus: gyermekek vagy serdülők, olyan tevékenységbe való bevonása,

amelyet ők valójában nem értenek, nem illik korukhoz, pszichológiai és szexuális
fejlődésükhöz, abba tudatosan beleegyezni nem képesek és erőszakkal vagy
csábítással veszik rá őket. Ezek a tevékenységek megszegik a társadalmi erkölcsi
normákat, valamint a családi szerepek szociális tabuit.
Vérfertőzés vagy incestus: férfi és nő szexuális érintkezése valamilyen tiltott
kapcsolatban. Ilyen kapcsolatok: egy férfi kapcsolata lányával, nő testvérével vagy női
féltestvérével, édesanyjával vagy unokájával, egy 16 évesnél idősebb nő kapcsolata az
édesapjával, fiú testvérével, vagy féltestvérével, fiával vagy nagyapjával.

„Az incestus talán a legkegyetlenebb és legmegmagyarázhatatlanabb emberi

magatartás. A gyerek és a szülő közötti legalapvetőbb bizalom széthúzását jelenti.
Érzelmileg roncsoló hatása van. A fiatal áldozatok teljesen kiszolgáltatottak az
agresszornak, nincs hova, nincs kihez menekülniük.”14

Vannak más jellegű magatartásformák, amelyek rendkívül romboló hatásúak. Ha a

bántalmazást elkövető személy a gyerek előtt felfedi a nemi szervét, vagy maszturbál,
esetlegesen ráveszi a gyermeket arra, hogy szexuálisan izgató fényképekhez vegyen
fel különböző pózokat, az incestusnak egy formáját követi el. A gyereket kényszeríti a
bántalmazó, hogy a történteket tartsa titokban.
Vannak ennél sokkal kifinomultabb viselkedésformák, amelyek inkább a lelki incestus
kategóriájába sorolandók. Meglehet, hogy a lelki incestus áldozatainak testét nem érte
szexuális érintés vagy támadás, azonban átélték a magánéletük és biztonságérzetük
megsértését (öltözködő, fürdő gyerek meglesése vagy a gyerekre tett csábító, és nyílt
szexuális értelmű megjegyzések). A szexuális erőszak a gyermek további fejlődésére,
egész életére kiható legsúlyosabb bántalmazási forma.

14
Susan Forward: Mérgező szülők.- Budapest: Háttér Kiadó, 2000 p. 146.

28
 Az európai társadalmakban igen erős incestus – tabu működik, mégis ismert
tény, hogy a szexuális bűncselekmények főként családon belül történnek!

Az erőszakos szexuális magatartás fajtái

 exhibicionizmus: egy felnőtt felfedi nemi szervét egy gyermek előtt
 voyerizmus: egy felnőtt megfigyel egy gyermeket vetkőzés, fürdés vagy vécézés
közben
 csókolózás: a felnőtt hosszú vagy intim csókot ad a gyereknek
 simogatás: az elkövető megérinti, simogatja, vagy dörzsöli egy gyermek nemi
szervét, mellét, illetve hasonló érintésre bírja saját testén
 orális, genitális kapcsolat
 vaginális, vagy anális aktus
 pornográfia: képes, film vagy videofilm segítségével felnőttek, felnőttek és
gyerekek, illetve gyerekek közötti szexuális aktusok megjelentése

Hogyan változnak a gyermek reakciói a szexuális zaklatás során?

1. szakasz: titoktartás
 nem közli senkivel (a bántalmazó ráparancsol és a gyermek szót fogad)
 csapdahelyzet (ha titokban tartja, egy kicsit olyan, mintha beleegyezett volna)
 tehetetlenség érzés (hozzászokás, hogy megtörténik)

2. szakasz: bejelentés
 bejelenti, hogy bántalmazzák
 a gyerek bizonytalankodó, ellentmondásos ( nem is akar tudni róla)

3. szakasz: visszahúzódás
 megterheli a helyzet
 bizonytalan, hogy elmondja-e a részleteket (ez pszichológiailag érthető, de emiatt
vonják kétségbe az állítását)
 visszaléphet
A gyerekkel szembeni szexuális erőszak jellemzői
 A beleegyezés hiánya (semmilyen cselekedetük, viselkedésük nem számít
beleegyezésnek)

29
 Ambivalencia (ellentétes érzések vannak a gyerekben, a kitüntetett figyelem,
jutalom, pozitív lehet számára)
 Kihasználás (a felnőtt a tudását, képességeit használja fel)
 Kényszeralkalmazás (érzelmi zsarolás, állatok bántalmazása, játékok eltüntetése)
 Szándékosság (amennyiben a felnőtt célja a saját kielégülése)
 Titkosság (kényszerítés, fenyegetés, bármilyen módszer)

Szexuális bántalmazásra utaló vészjelek

 Kortársakkal, játékokkal vagy állatokkal szemben tanúsított szexuális jellegű
viselkedés
 A szexuális szókincs vagy olyan jellegű ismeretek megnövekedése, amik újak
vagy nem jellemzők az adott gyerekre, életkorára
 A genitális fizikai traumái

Kisgyermeknél:
 általános regresszió (visszaesés)
 pszichoszomatikus tünetek (hasfájás, hányás, alvászavarok, étvágytalanság)
 hangulati zavarok (rossz hangulat, magába fordulás, szociális elszigetelődés)

Iskoláskorúaknál:
 tanulmányi visszaesés
 ellenállás fizikai foglalkozásokkal szemben (testnevelés órán, orvosnál)
 körömrágás, dadogás, fejfájás, drasztikus súlycsökkenés, étvágytalanság
 magatartászavarok (provokáló szexuális magatartás)

Serdülőkorúaknál:
 fel nem ismert terhesség és jelei
 alkohol, drog vagy gyógyszerfüggőség
 magatartászavarok
 a partnerek sűrű válogatása, ami prostitúcióig vezethet
 hangulati zavarok, depresszió, öngyilkossági kísérlet

30
 csavargás, iskolakerülés, szökés otthonról

Az erőszak áldozatainak azonosítás problémái

 a gyerek szól az anyának, aki nem hiszi el, nem hajlandó tudomásul venni, mert
kizártnak tartja; ha kiszolgáltatott helyzetben vannak, akkor hárít
 a gyerek nem direkt módon közli, hanem utalásokat tesz
 az anya fél a következményektől, ezért igyekszik eltitkolni

Következmények
 a gyerek zavart, bűnösnek és ártatlannak érzi magát egyszerre, nem bízik az
érzéseiben
 erőszak kiváltotta félelem, szorongás
 önbecsülés elvesztése, alacsony önértékelés
 érzelmi- és magatartásbeli zavarok (visszahúzódás vagy agresszió)
 kedélyállapot zavarai (depresszió, alvászavarok, rémálmok, elfojtott düh)

Hosszú távú következmények

 gyakori partnerváltás
 prostitúció
 értéktelenség érzése
 alkohol, drog
 szex ridegség, tartós kapcsolat kialakításának képtelensége
 szexuális érdeklődés azonos neműekkel, illetve gyermekek iránt
 ő is elkövető lesz

Rizikófaktorok
 a családok izoláltak, nincs külső kapcsolatuk;
 a személyek határai elmosódottak, nincs magánszférájuk, érzékeiket
visszautasítják.

Az elkövetők jellemzői
31
  leggyakrabban családtagok vagy ismerősök
 az esetek többségében tizenéves fiúk és felnőtt férfiak
 az apa uralja a családot, jogfosztottak a többiek
 sok esetben hatalmi indítéka van
 az apa látszólagos dominanciája, de valójában függ a feleségétől, illetve
közrejátszhat az is, ha kielégítetlen
 csökkent szociális képességek, illetve érzelmi éretlenség
 kognitív (gondolkodásbeli) torzítások és saját maguk felé (ha a gyermek nem áll
ellen, akkor maga is kívánja a kapcsolatot)15

Szexuális erőszak vonatkozásában kijelenthetjük, hogy az elkövető szinte kizárólag

férfi, általában a férj, vagy az idősebb fiútestvér, áldozata pedig a feleség vagy a
gyermek. A bántalmazó akarata ellenére szexuális tevékenységre kényszeríti
áldozatát, ezzel fájdalmat okoz neki, megalázza, megerőszakolja, intim testrészeit
bántalmazza vagy kényszeríti arra, hogy másokkal közösüljön. Ez az erőszakfajta
ritkán fordul elő önmagában, gyakran kíséri testi erőszak vagy azzal való
fenyegetőzés. Ide tartozik a termékenységgel és a fogamzással járó jogok korlátozása:
a bántalmazó nem engedi, hogy áldozata fogamzásgátlót használjon, ezzel számos
abortuszra vagy gyerekszülésre kényszeríti. Az asszony szinte soha nem tesz
feljelentést a férje szexuális brutalitása miatt (ebben valószínűleg a férj „jogaira”
vonatkozó társadalmi előítéletek gátolják), a gyermek szintén nem panaszkodik. Ebben
az irracionális bűntudata mellett a félelem is akadályozza, hiszen teljes mértékben
kiszolgáltatott az elkövetőnek. Ezért a gyermek szexuális bántalmazását titok, a
hallgatás konspirációja övezi, az erőszakról hosszú ideig még a családtagoknak sincs
tudomásuk.

4.2.2.6. Gazdasági (anyagi) erőszak

 A bántalmazó nem engedi, hogy az áldozat dolgozni járjon, saját pénze legyen, ha
saját keresettel rendelkezik, azt elveszi, saját belátása szerint ad belőle, a közös
néven lévő céggel zsarolja, minden kiadást, amire az áldozat pénzt kér
megkérdőjelez, miközben ő szabadon rendelkezik az anyagiakkal, ezzel az
áldozatot és a gyerekeit „relatív szegénységben” tartja.

15
1. sz. Módszertani levél A gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése, felismerése és kezelése.- dr.
Herczog Mária – dr. Kovács Zsuzsanna.- Budapest: OGYEI, 2003

32
4.2.2.7. Elhanyagolás

 Minden olyan mulasztás vagy baj okozása, amely jelentősen árt a gyermek
egészségének vagy lassítja, akadályozza szomatikus, mentális és érzelmi
fejlődését.
Fajtái:

 Érzelmi elhanyagolás
Az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretetkapcsolat hiánya, a gyermek érzelmi
kötődésének durva mellőzése, elutasítása, a gyermek jelenlétében történő erőszakos,
durva, támadó magatartás más családtaggal, többnyire az anyával szemben.

 Fizikai elhanyagolás
Az alapvető fizikai szükségletek, higiénés feltételek hiánya, a felügyelet hiánya, a
gyermek védelmének elmulasztása olyan esetekben, amikor veszélynek van kitéve. Ide
sorolható az orvosi ellátás késleltetése, az orvosi utasítások be nem tartása, a
védőoltások beadatásának indokolatlan elmulasztása, késleltetése.

 Oktatási - és nevelési elhanyagolás

Az iskolalátogatási kötelezettség elhanyagolása, vagy a rendelkezésre álló és javasolt
speciális képzési, fejlesztési szolgálatok igénybevételének elmulasztása.

A fizikai elhanyagolás, csakúgy, mint az emocionális elhanyagolás, amikor a szülő

figyelmen kívül hagyja a gyermek érzelmi szükségleteit, nem figyel a gyermek
örömeire, bánataira, nem a rossz anyagi körülményekre vezethető vissza. A háttérben
sokkal inkább közöny, szeretethiány – gyakran alkohol-, kábítószer-fogyasztás áll.
Ezek következtében a kiszolgáltatott gyermek veszélyesen alultáplálttá válhat és
nagymértékben megnő a betegségek, balesetek, depresszió kockázata.
A gyermek valós igényeinek elhanyagolását képezik azok az árnyaltabb elnyomási
formák is, amelyekkel a szülő a saját vágyait, elképzeléseit, betegségeit mintegy
belevetíti a gyermekébe, ezzel saját szükségleteinek megfelelően torzítja a gyerek
személyiségének kibontakozását.

33
 A családon belüli erőszak leírt formáinak dinamikája lényegében azonos: az elkövető
hibásan alkalmazza erejét, hatalmát, autoritását, irányítási, ellenőrzési lehetőségeit. Ennek
következtében sokszorosára nő a valószínűsége annak, hogy azokban a családokban, ahol az
erőszak valamelyik típusa előfordult már, jelen van, vagy rövid időn belül megjelenik az
erőszak másik típusa is. Ez pedig az áldozat, valamint a családtagok számára tartós fizikai és
pszichés károkat okozhat és túl a családon, komoly gazdasági, szociális következményekkel
jár a társadalomban is.

4.3. A bántalmazás okai

Azokban a családokban, ahol a szülők között gyakori az erőszakos, durva viselkedés,

általában a gyermeket is bántalmazzák. Sok kutató szerint van összefüggés a gyermekkorban
elszenvedett bántalmazás és a felnőttkori erőszakos viselkedés között.

Vizsgálatok bizonyítják (Romans, S. E. M. R.Poore and J. L. Martin, 2000; Redden, 1994;

Lingren, 1996), hogy azok a nők és férfiak, akik olyan családban nőttek fel, amelyben a szülők
erőszakot alkalmaztak (akár a férj-feleség, akár a szülő-gyermek viszonylatban), az
átlagosnál jóval hajlamosabbak arra, hogy saját családjukban maguk is hasonló módon
viselkedjenek. Tehát, nagy a statisztikai valószínűsége annak, hogy a gyermek, akit
rendszeresen bántalmaznak, illetve aki rendszeresen szemtanúja annak, hogy szülei elkövetői
(áldozatai az egymás elleni erőszaknak, szülőként maga is bántalmazni fogja gyermekét,
illetve a házastársak közötti erőszak elkövetőjévé (áldozatává) válik.16

A hazai és a nemzetközi szakemberek tapasztalatai egybehangzóak: a gyakori, súlyos

bántalmazás hátterében minden esetben családi patológia található. Érzelmileg
kiegyensúlyozott, egymással harmóniában élő, nyíltan és őszintén kommunikáló, érett
személyiségű szülők által alkotott családokban ritkán fordul elő bántalmazás.
A leggyakoribb okok:
 nem kívánt, nem várt, sérült, házasságon kívül született gyermek
 a családi kommunikáció zavart

16
Ranschburg Jenő: A meghitt erőszak 2006. Saxum Kiadó Bt. 38.o.

34
  súlyos párkapcsolati konfliktusok
 a szülő maga is bántalmazott volt
 válás
 munkanélküliség
 súlyos megélhetési gondok
 egyik vagy mindkét szülő mentálisan retardált
 alkohol-, drogfüggő a szülő
 depressziós, neurotikus a szülő
 sokat síró, „nyugtalan” csecsemő
 „problémás”, „nehezen kezelhető” gyermek

„Minél több tényező szerepel ezek közül egy családban, annál nagyobb a veszélye annak,
hogy bántalmazás alakuljon ki. A korai bántalmazás (csecsemőbántalmazás) igen
gyakran abból fakad, hogy az anya képtelen fizikailag és pszichésen megfelelően ellátni a
csecsemőt, nem alakult ki a megfelelő kötődés kettejük között. Az anya ilyen esetekben
általában depressziós, az anyai szerepre felkészületlen, önértékelése alacsony,
kommunikációs és személyiségzavarban szenved, gyakori a gyermekkori szexuális
abúzus.”17

A gyerekek elleni testi erőszakot nem ritkán a munkahelyi stressz, egy családtaggal
vagy baráttal való konfliktus, vagy az élettel való általános elégedetlenség váltja ki. A gyerek
könnyű célpont: nem tud visszaütni, és megfélemlítéssel hallgatásra lehet kényszeríteni. Sok
szülő még mindig azt hiszi, hogy a testi fenyítés az egyetlen hatásos módja annak, hogy
valamilyen erkölcsi, vagy viselkedésbeli szabályt megtanítsanak. Ezek a szülők gyakran
hiszik, hogy a gyerekek lényükből fakadóan rosszak. Úgy gondolják, hogy egy kemény
veréssel megakadályozható, hogy a gyerek rossz útra térjen. Más szülők azzal magyarázzák a
verést, hogy az a felnőtté válás elengedhetetlen rítusa, amitől a gyerek keményebb, bátrabb,
erősebb lesz.

4.4. A bántalmazás és elhanyagolás hatása a személyiségfejlődésre

17
Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – krízisprevenció. – Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt. 2004.- p.
213.

35
 A fizikai erőszakot elkövető szülők gyakran maguk is olyan családban nőttek fel, ahol
az erőszak volt a minta. Felnőttkori viselkedésük jórészt annak a közvetlen megismétlése,
amit gyermekkorukban átéltek vagy tanultak. A példaképük mindenképp’ erőszakos ember
volt. Az erőszak volt az egyetlen eszköz, amivel a problémákat úgymond kezelni tudták. Az
erőszakos szülők között sokan vannak, akik hatalmas érzelmi hiányokkal és kielégítetlen
szükségletekkel lépnek a felnőttkorba. Sokuk alkoholista vagy kábítószer-élvező.

A testi erőszaktól gyötört gyermekek otthonát a terror légköre hatja át. Ezek a
gyerekek még a nyugodt pillanatokban is attól rettegnek, hogy a harag vulkánja bármikor
kitörhet. Ha ez bekövetkezik, s az áldozat bármi módon próbál védekezni az ütések ellen, az
csak még jobban felbőszíti az erőszaktevőt. Az erőszaktevő elől nincs hova elbújni, nincs
hova, és nincs kihez menekülni. Hihetetlenül nehéz a bizalom és a biztonság érzését
visszanyerni, ha a szülők egyszer már széttaposták. Ha a gyerekkor szüntelen szorongás,
feszültség és fájdalom közepette telik, negatív várakozások és merev védekező
mechanizmusok alakulnak ki bennük.

Abszurditás azt gondolni, hogy a súlyos testi fenyítésnek bármilyen pozitív hatása lesz
a gyerekre. A kutatások valójában azt jelzik, hogy a testi fegyelmezés még konkrét
nemkívánatos viselkedések esetében sem igazán hatásos. A verések csupán átmeneti
elrettentésre szolgálnak, a gyerekben viszont heves indulatot, haragot, bosszúról szóló
fantáziálást és önutálatot váltanak ki. A veréseket elszenvedett gyerekek éppen olyan magától
értetődően elfogadják a felelősséget, az ellenük elkövetett bűncselekményekért, ahogyan a
verbálisan gyötört gyerekek is teszik. Minden fizikai és lelki erőszakot elszenvedett gyerek
hiszi azt hogy ő rossz, és azt, hogy azért verik, mert rossz. Fokozatosan alakul át a gyenge
önbecslésnek ez az átható érzése, és sérült kapcsolatokkal, önbizalomhiánnyal,
inkompetencia-érzéssel, bénító szorongásokkal, valamint céltalan dühvel terheli az érintettek
életét.
Az erőszakot elszenvedett gyerekek gyakran az öröm és a fájdalom bizarr elegyének
vannak kitéve. Egész gyerekkorát azzal tölti a bántalmazott gyerek, hogy a szülői szeretet
forrását keresi. A keresés sokszor még a felnőttkorban is folytatódik. A bántalmazott gyerekre
további terhet ró az, hogy őrzi a „családi titkot”.
Az erőszaknak kitett gyermekek lelkében fortyog a harag. Senkit sem lehet verni,
megalázni, rettegésben tartani, becsmérelni és a saját bajainkért hibáztatni anélkül, hogy az
illető ne érezzen haragot. Az erőszakot elszenvedő gyereknek azonban nincs módja arra, hogy
levezesse a dühét. Egyes esetekben az elfojtott harag frusztrálttá teszi a gyermeket, amely a

36
későbbiekben, bűnözésben nyilvánulhat meg. Ez az indulat javarészt felnőttkorban tud csak
levezetődni. Sok esetben a bántalmazott bántalmazóvá válik, hisz’ ezt a mintát viszi magával,
azonosul az erőszakot elkövető szülővel. A lázas fogadkozások ellenére, hogy ők mások
lesznek, gyakori, hogy stresszhelyzetben éppúgy viselkednek, mint azok, akik bántották őket.
Sokáig az volt az általános vélemény, hogy szinte minden erőszakot elszenvedett
gyerek maga is erőszakos szülővé válik, hiszen csak ezt a példát látta. Az erőszak áldozatául
esett gyerekek közül sokan nemcsak hogy erőszakmentes szülők lesznek, hanem az ilyen
szülők nagy részének komoly nehézségei vannak akár csak mérsékelt, nem fizikai
fegyelmezési módszerek alkalmazásában is.

„ A gyermekkori fájdalmak ellen fellázadva, ezek a szülők félnek mind korlátokat

szabni, mind pedig érvényesíteni azokat. Ennek is lehet negatív hatása a gyerek fejlődésére,
bár az többnyire jóval kevésbé jelentékeny, mint az a rombolás, amelyet az erőszakos szülő
visz véghez.”18

A bántalmazások hosszú távú következményeit nehéz bejósolni. Általában azonban

elmondható:
 a gyermek minél fiatalabb a bántalmazás időpontjában, annál súlyosabb
következményre lehet számítani
 az ismétlődő bántalmazás következményei mindig súlyosabbak, mint az egyszeri
trauma
 ha a gyermek a bántalmazóval előzőleg jó kapcsolatban volt, súlyosbítja a
következményeket

Szexuális bántalmazásnál megfigyelhetünk

 a bizonytalan kötődést
 externalizációs, internalizációs problémák jelentkeznek
 hyperaktivitást – agressziót – neurózist
 szorongást
 szökésre való hajlamot
 depressziót, öndestruktív viselkedést

Elhanyagolásra utaló lehet

18
Susan Forward: Mérgező szülők .- Budapest: Háttér Kiadó, 2000 p.145.

37
  örömképtelenség (nem organikus eredetű)
 elkerülő kötődés
 figyelmi és tanulási problémák
 súlyos viselkedési zavarok, visszahúzódás
 a kortárskapcsolatok kevés száma
Érzelmi bántalmazás húzódhat meg a háttérben
 kötődési zavar, örömképesség zavara
 stresszhelyzetekben támadó viselkedés
 agresszió
 evési zavarok
 antiszociális viselkedés – kortárs-kapcsolati problémák
Fizikai bántalmazásra gyanakodhatunk
 gyenge csoportjáték és együttműködés
 ismétlődő motoros játék
 örömképesség hiánya
 kevés pozitív kortársi kapcsolat
 antiszociális viselkedés

A gyermek családi erőszak tanúja lehet, ha

 hajlamos a betegségekre, alvási nehézségei vannak
 retteg, dadog, remeg, kognitív képességei csökkennek – regresszió
 evési zavarai vannak, pszichoszomatikus tüneteket produkál, lemarad a fejlődésben,
alvászavarai vannak
 bűntudat gyötri, antiszociális magatartásával hívja fel magára a figyelmet, iskolai
teljesítménye alacsony
 jellemző még a droghasználat, a korai szexuális kapcsolatok kialakítása

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az agresszív szülők sem viselkednek mindig

durván: vannak nyugodt, oldottabb, örömteli periódusok is a család életében. A
kiszámíthatatlan szülői viselkedés miatt a gyermek önmagáról alkotott képe is
ellentmondásossá válhat.

38
 A nyolc-kilenc évesnél fiatalabb gyermek életkori sajátosságaiból kifolyólag hajlamos
azt gondolni, hogy akit bántanak, vagy aki büntetést kap, az biztosan rászolgált erre,
megérdemelte. Ezek a gyermekek nagyfokú érzékenységet fejlesztenek ki magukban, mely
arra irányul, hogy az agressziót megelőző jeleket időben felismerje. Tehát energiái jelentős
részét arra kénytelen fordítani, hogy a szülőt figyelje, bejósolja a várható bántalmazást, illetve
megkísérelje kivédeni megfelelő viselkedéssel. Ilyenkor a pszichoszociális fejlődés lelassul
vagy elakad. Sokáig fennállhatnak a posztraumás stressz szindróma jellemzői (állandó
készenlét a védekezésre, alvási nehézségek, ingerlékenység, emlékbetörések – az ezzel együtt
járó szorongás, rettegés újbóli átélése, védekezésképpen beszűkülés, a tudatállapot
megváltozása, transz-szerű állapot).

A felnőttkori és gyermekkori ismétlődő trauma hatásai között a fő eltérés az, hogy az

előbbi egy már meglévő személyiségstruktúrát rombol, utóbbi a személyiség alakulásának
folyamatában fejti ki romboló hatását. Az elhanyagolás és a bántalmazás különösen kora
gyermekkorban egy fejlődésben lévő agy szerkezetében, funkcióiban is maradandó
elváltozásokat okoz.

Az amerikai Archives of General Psychiatry című szaklapban megjelent tanulmány

szerint a gyermekkorban átélt traumák, mint a bántalmazás, zaklatás, egy szeretett személy
elvesztése, az elhanyagolás, vagy egy súlyos betegég, hatszorosára növelheti a felnőttkori
krónikus fáradtság szindróma kialakulásának veszélyét. Ez a tünetcsoport az orvostudomány
által eddig a legkevésbé ismert. Kialakulása annak eredménye, hogy a szervezet fizikailag
vagy lelkileg olyan megterhelésnek volt kitéve, amit már nem tud feldolgozni. Emiatt a
szervezet energiatartalékai felőrlődnek, könnyebben kap el betegségeket, ezekből nehezebben
gyógyul ki. A kutatók húszezer felnőttből választottak ki 113 krónikus fáradtságban szenvedő
beteget és 124 egészséges embert. Gyermekkorukról kérdezgetve kiderült, hogy azoknál, akik
ebben a szindrómában szenvednek, rendszerint valamilyen korai, de komoly trauma áll a
betegség hátterében. Mindez azt is bizonyítja, hogy a pszichés problémák jelentős hatással
vannak az egészségre is.19

A fizikailag bántalmazott állapotos nőknél nagyobb a koraszülés kockázata –

állapították meg portugál kutatók.20 2660 portugál nőt vizsgáltak meg, akik 1999 és 2000
között szültek. 217, idő előtt szült nő ismerte el, hogy partnere megpofozta, megütötte,

19
Dunántúli Napló 2008.12.22.
20
American Journal of Obstetrics and Gynecology szakfolyóirat 2008.

39
megrúgta vagy más módon bántalmazta terhessége alatt. Az elvárt időben szült nőknél ez az
arány csak a harmada volt, 8%-uk szenvedett el erőszakot. Az orvosok megállapították, hogy
a fizikai erőszak sokszor közvetlenül vezet koraszüléshez a hasi tájékot ért trauma miatt, ám a
súlyos pszichológiai gyötrelem is jelentős tényezője lehet ezeknek az esteknek. A kiváltott
stressz olyan hormonális változásokat eredményez a nők szervezetében, melyek
hozzájárulhatnak a koraszüléshez. A bántalmazott terhes nők a portugál kutatók feltételezése
szerint nagyobb valószínűséggel fogyasztanak alkoholt, dohányoznak, vagy használnak
drogokat, melyek szintén emelik a koraszülés kockázatát.

40
5. A vizsgálati módszerek feltárása
Kérdőíves kutatást nem végeztem, azt gondolom, hogy a téma zártsága, titkoltsága
miatt nem lett volna lehetőségem a kérdéseimre valós válaszokat kapnom. Mint mindenkinek,
nekem is vannak a környezetemben bántalmazott nők és gyermekek, de úgy hiszem, ebben a
témában nagyon nehéz még egy ismerősnek is megnyílni.
A fizikai- vagy lelki erőszakot elszenvedő ember a fájdalmán kívül sokszor szembesül
azzal is, hogy a társadalom egy része az ő hibájának, gyengeségének tartja, hogy bent ragadt
egy bántalmazó kapcsolatban, másik része pedig úgy gondolja, hogy a családi élet szerves
része, természetes velejárója a bántalmazás.

Izgalmasabbnak találtam szakmai szempontból megközelíteni ezt a kérdéskört.

Személyes interjúkat készítettem olyan szakemberekkel, akik minden nap szembesülnek ezzel
a problémával. Úgy gondolom, hogy a három interjúalanyom három különböző területről sok
információt tudott szolgáltatni, nagy merítési bázist prezentált a szempontok széles
spektrumának megfelelve, szakmai felkészültségüket bemutatva.

A kikérdezés alapváltozatai közül a szóbeli kikérdezést választottam, melynek

sajátossága és lényeges momentuma a kérdező és a kérdezett közötti személyes interakció.
Fontosnak tartottam interjúalanyaimat a munkahelyükön felkeresni, hiszen beszélgetésim
mindegyike szakmai szempontokat ölelt fel.
Mindhárom szakember sok-sok éve dolgozik szakmájában, jól ismerik a családon
belüli erőszak fajtáit, kialakulásának okait, dinamikáját, következményeit. Mivel három
különböző területet képviselnek, így valóban nagyon gazdag ismeretanyaggal tudtak
szolgálni. Nagy segítséget jelentett számomra pozitív, támogató hozzáállásuk.
Kérdésiemet próbáltam úgy összeállítani, hogy valóban az adott terület sajátosságait,
lehetséges segítői módszereit ismerhessem meg a válaszokból.

41
6. Interjú dr. Arató Attila r. alezredes rendőrségi tanácsos őrsparancsnokkal

Pécsi Rendőrkapitányság Központi Rendőrőrs

Kovács Rita: Alezredes úr! A köztudatban az él, hogy a rendőrség a családon belüli
erőszakba csak akkor avatkozik bele, „ha már vér folyik”. Ön szerint nem túl késő megvárni
azt, amikor már visszafordíthatatlan következményekkel jár a családtagok közti „terror”?

dr. Arató Attila r. alezredes: Nyílván túl késő, de azért – szerencsére – nem egészen így
van. Ez egyébként nem elsősorban rendőrségi probléma, hanem alapvetőn jogpolitikai
kérdésről van szó. A XXI. században az önkorlátozó jóléti állam ideológiája elfogadott
Európában, melynek az állampolgárok életminőségének biztosítása a feladata úgy, hogy
tényleg csak a legszükségesebb mértékben avatkozik be az intim szférába.

K. R.: Ön tehát úgy gondolja, hogy a családon belüli erőszakba való rendőrségi közbelépés
szükségtelen beavatkozás az intim szférába?

dr. A. A.: Természetesen nem így gondolom, csak hát „a jog nyelvén” nagyon nehéz kijelölni
azt a határt, amikor már szükséges az állam beavatkozása. Gondoljon csak arra, hogy kisebb
nagyobb veszekedések minden családban előfordulnak, amelyek többségében békésen
megoldódnak külső beavatkozás nélkül is. Ezekben az esetekben a helyszínen intézkedő
rendőr csak „olaj lenne a tűzre”, önmagában a jelenléte további felesleges konfliktusokat
generálna. A jogalkotónak kellene meghatározni, körülírnia mikor indokolt a beavatkozás.

K. R.: Marad tehát az, hogy a rendőrség csak akkor intézkedik, „ha már vér folyik”?

dr. A. A.: Szó sincs erről, de ahhoz, hogy a rendőrség valamit tegyen először is az kell, hogy
valahogy tudomást szerezzünk a családon belüli erőszakról. Mivel az emberek jelentős része
szégyelli kiteregetni a „családi szennyest”, inkább nem kér segítséget. Óriási – akár több
tízszeres is – lehet ebben a körben a látencia, nem szívesen bocsátkoznék feltételezésekben,
de a NANE-nak vannak hasonló becslései. Ennek ellenére a rendőri intézkedések többsége az
áldozatok bejelentésére történik, elvétve fordul elő, hogy szomszéd, még ritkább esetben hogy
pedagógus, védőnő, orvos, vagy más olyan személy tesz bejelentést, akinek ez a munkájához
tulajdonképpen hozzátartozna. Pontosabban az orvosok a súlyosabb – 8 napot meghaladó
tényleges gyógytartamú sérülésekkel kapcsolatos – eseteket bejelentik, ezt jogszabály írja
elő.

42
K. R.: És mit tesz a rendőrség ezekben az esetekben?

dr. A. A.: A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság központi ügyeletére érkező minden

családon belüli erőszakról szóló bejelentésre járőrt küldünk a helyszínre. A járőr feladata az,
hogy tisztázza történt-e a rendőrség hatáskörébe tartozó jogsértés, ha igen, akkor megteszi a
további lépéseket. Az is előfordulhat, hogy bár nem történt olyan jogsértés, ami a rendőrség
hatáskörébe tartozna, de szükségesnek látja valamilyen egyéb szervezet intézkedését.

K. R.: A járőrök rendelkeznek olyan ismeretekkel, amelyek alapján képesek ilyen kérdések
eldöntésére?

dr. A. A.: Számítottam erre a kérdésre, hiszen kötetekre rúgnak a rendőrök

ügyefogyottságáról szóló rendőrviccek. (Mellesleg ezeket én is szeretem.) A valóság ezzel
szemben az, hogy a Rendőrtiszti Főiskolán önálló tantárgyként pszichológiát, pedagógiát,
szociológiát hallgatnak a leendő rendőrtisztek, de a rendőrség „szakmunkásai” a járőrök is
legalább érettségivel rendelkeznek, ami után még egy 2 éves Rendőr Szakközépiskolát is el
kell végezzenek. És ezzel nem ér véget a képzésük, hiszen a szolgálati helyükön folyamatos
oktatásban részesülnek az aktuális ismeretekről, például a családon belüli erőszak kezelésére
vonatkozó új jogszabályokról, belső normákról. Ma egy átlagos járőr is tisztában van vele,
hogy az otthoni abúzus sokkal szélesebb jelentés tartalommal bír, mint a fizikai erőszak.
Ennek megfelelően azt is vizsgálniuk kell, hogy nem valósult-e meg
érzelmi/szóbeli/pszichológiai vagy szexuális bántalmazás a családban.

K. R.: Mégis azt látjuk, hogy viszonylag ritkán lép fel a rendőrség kellő határozottsággal.
Akkor mik ennek az okai?

dr. A. A.: Ezzel visszakanyarodtunk az első kérdéshez. Mondtam, hogy elsősorban

jogpolitikai kérdés az, hogy az állam mikor avatkozik be a magánszférába. Ezt a problémát a
jogalkotó rendszerint úgy hidalja át, hogy az ebben a körben megvalósuló jogsértések jelentős
része magánindítványos bűncselekmény. Magyarul a rendőrség nem hivatalból (a sértett
akaratától függetlenül kötelezően) jár el, hanem csak akkor, ha azt a áldozat kifejezetten kéri.
Márpedig – figyelemmel arra, hogy a családon belüli erőszak rendszerint egymással érzelmi,
anyagi függőségben élők között valósul meg – , a sértettek rendszerint elutasítják az eljárást.

K. R.: Ezek szerint nem lehet könnyű rendőrként intézkedni az ilyen ügyekben.

43
dr. A. A.: Tény, hogy nem ez az intézkedés típus az, amit rendőreink leginkább kedvelnek.
Nem ritka az az eset, amikor az együtt alkoholizáló pár egyik tagja azért kér segítséget, mert a
másik megverte, majd a helyszínre érkező rendőrnek már teljes egyetértésben közösen
támadnak neki. Sajnos általános az is, hogy a viszony elmérgesedése mindkét családtagnak
felróható, és az erőszak is kölcsönös, ilyenkor is nehéz „igazságot tenni”. És persze
találkozunk olyan esetekkel is, amikor a bejelentést csak azért teszi meg valamelyik fél, mert
a válóperben a vagyonmegosztásról, vagy a gyermek elhelyezésről szóló döntést szeretné
befolyásolni.

K. R.: Egyébként mennyire jellemző, hogy az alkohol közrejátszik a családon belüli erőszak
megvalósulásában?

dr. A. A.: Nem vezetünk ilyen statisztikát, de kollégáim jelentéseit olvasva azt gondolom,
hogy a tudomásunkra jutott esetek döntő többsége (szerintem 10-ből 9 eset) összefügg az
alkoholfogyasztással.

K. R.: Mennyiben van összefüggés a családon belüli erőszak és a család szociális, anyagi
helyzete között.

dr. A. A.: A családon belüli erőszak miatt történő rendőri intézkedések kb. 90 %-a
kifejezetten antiszociális életmódot folytató, jellemzően kevésbé iskolázott családok körében
történik. Érdekes ebből a szempontból megnézni a pécsi rendőrőrsök ezzel kapcsolatos
statisztikáját. Messze a legtöbb ilyen intézkedést a Gyárvárosi Rendőrőrs foganatosítja,
amelynek illetékességi területén viszonylag alacsonyabb a lakosság száma, de a meszesi
részen nagy létszámú roma kisebbség, illetve kevésbé iskolázott, szegényebb népesség él. A
második legtöbb intézkedést a Kertvárosi Rendőrőrs foganatosítja ebben a körben, de érdekes
módon ezek kb. fele abban a két utcában történik ahol a szociális bérlakások találhatóak.
Ezekben kb. 1000 „szociálisan rászoruló” ember lakik, mégis közel ugyanannyi családon
belüli erőszak miatt kell itt intézkedni, mint a kertvárosi lakótelep maradék kb. 60.000
lakójával szemben. Ugyanakkor a belvárosban, a Mecsek oldalban vagy Uránvárosban, ahol
drágábbak a lakások, a lakosság gazdagabb, iskolázottabb nagyságrendekkel kevesebb az
ilyen tárgyú rendőri intézkedés.

K. R.: Az általam ismert statisztikák, és az ön által is említett Nők a Nőkért Egyesület

becslése ennek némileg ellentmond, azok szerint a kvalifikáltabb családokban is gyakori a
családon belüli erőszak.

44
dr. A. A.: Igen én is ismerem ezeket az adatokat. De én nem a családon belüli erőszak
előfordulásáról beszéltem, hanem az ezzel kapcsolatos rendőri intézkedésekről, márpedig a
kettő nem feltétlenül esik egybe. Én nem becsült adatot közöltem, hanem a családon belüli
erőszak miatt realizálódott rendőri intézkedések statisztikai mutatóit hasonlítottam össze. Az
eltérés oka vélhetően nem az, hogy körükben ennyivel kevesebb lenne a hozzátartozók közötti
erőszak, hanem hogy a kvalifikáltabb családokban erősebb az a „szégyen-fék” amely miatt
nem fordulnak a rendőrséghez, így magasabb lehet a látencia.

K. R.: A családon belüli erőszak mennyire érinti a kiskorúakat?

dr. A. A.: Gondolom nagyon, de én nem vagyok pszichológus. Az tény, hogy az előttünk
ismerté vált otthoni abúzusok jellemzően nem kiskorúak ellen irányulnak, ez azonban nem
jelenti azt, hogy ők ne lennének áldozatok. Nyilvánvaló, hogy ha egy gyermek olyan családi
környezetben nő fel, ahol mindennapos a szülők, élettársak közötti erőszak, az a saját
értékrendjébe is hasonló magatartást szocializál. Több mint 20 éves rendőri szolgálatom során
magam is találkoztam olyan felnőttekkel, akiket annak idején még gyerekkorú áldozatként
ismertem meg, most pedig ők a bántalmazók a családban. Ilyen szempontból nem sok a
sikerélmény a munkánkban.

K. R.: Ön többször említette, hogy a probléma kezelése alapvetően jogpolitikai kérdés.

Ugyanakkor nem szólt a távoltartás intézményéről, ami mégiscsak egy hatékony eszköz lehet.

dr. A. A.: Nem véletlenül nem beszéltem erről. A 2009. évi LXXII. törvény még nagyon
friss, nincs igazán gyakorlati tapasztalatunk. Bár van már egy 52/2009. (IX.30.) IRM rendelet
az ideiglenes megelőző távoltartó határozat meghozatalának részletes szabályairól, sőt
megszületett egy 37/2009. (OT.22.) ORFK. utasítás is, mely a munkánk kereteit kijelöli,
valójában azonban csak a gyakorlat ad választ az időközben felmerülő problémákra. A Pécsi
Rendőrkapitányságon a törvény hatálybalépése óta egyetlen egyszer hoztunk ideiglenes
megelőző távoltartásról szóló határozatot, és kezdeményeztünk távoltartás elrendelésére
irányuló bírósági eljárást. Szerintem – és hangsúlyozom, hogy ez kizárólag a
magánvéleményem – a jogalkalmazó szervek még nincsenek teljesen felkészülve a
távoltartás – ennek az egyenlőre nagyon bürokratikusnak tűnő eljárásnak az alkalmazására,
hónapok, ha nem évek kellenek majd, hogy kialakuljon ennek a megbízható rutinja.
Egyébként társadalmi szervezetek nyomására, külföldi minták figyelembevételével került
kidolgozásra a törvény, ami kétség kívül hatékony eszköz lehet a kezünkben, illetve a bíróság

45
kezében. Persze kellő mértékletességgel alkalmazva, hiszen ne feledje, hogy ennek alapján a
rendőrség akár kitilthat valakit a saját lakásából, ezáltal hajléktalanná téve őt.

K. R.: Mégis mi alapján hoz a rendőrség olyan döntést, hogy valakit „kitilt” a saját lakásából?

dr. A. A.: A helyszínre kivonuló járőrnek meg kell hallgatnia a bántalmazottat, a

bántalmazót, az esetleges tanúkat. Meg kell vizsgálni az egyéb bizonyítékokat, például a
lakás, a berendezés állapotát, a bántalmazott esetleges sérüléseit. Tisztáznia kell a résztvevők
személyazonosságát, rokoni fokukat, illetve a lakásban tartózkodás jogcímét. Mindezek
alapján tisztáznia kell a bántalmazás előzményeit, a bántalmazás, esetleges tettlegesség
folyamatát, körülményeit, a hozzátartozók közötti erőszak eseti vagy ismétlődő jellegét, és
azt, hogy várható-e ennek folytatása. Erre utalhat például az, ha a bántalmazó a rendőrök
jelenlétében is tettlegességgel fenyegeti hozzátartozóit, vagy egy este többször is ki kell
vonulnunk ilyen problémák miatt a családhoz. Mindezek alapján a járőr dönthet úgy, hogy
indokoltnak tartja az ideiglenes megelőző távoltartást, és a helyszínre hívja az úgynevezett
kiadmányozásra jogosultat, vagyis azt a rendőri vezetőt, aki jogosult ilyen határozat
meghozatalára. Ő ismét megvizsgálja a feltételeket, és az övé a végső döntés, melyről írásos,
részletesen indokolt határozatot kell hoznia.

K. R.: Egyébként Ön szerint hasznos, hogy nem jogászok, hanem egy adott területet talán
jobban ismerő szakemberek (pl.: ifjúságvédelmi szakemberek, társadalmi szervezetek)
kezdeményezzenek valamilyen jogszabályi változást?

dr. A. A.: A magam részéről jó dolognak tartom, hiszen a jogászok nem fogják észrevenni,
hogy egy speciális területen jelentkezik valamiféle új szabályozási igény. Az más kérdés,
hogy ennek a jogi kezelésében nem mindig tartom helyesnek a civilek által kezdeményezett
irányt. Mondok egy példát: éveken keresztül harcoltak azért a „jogvédők”, hogy a zaklatás
bűncselekmény legyen. Ezt megelőzően az 1999. évi LXIX. törvény szerint a rendzavarás
szabálysértésének egyik elkövetési magatartását valósította meg a zaklató, (veszélyes
fenyegető) melynek elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozott, és maximum 150.000,-Ft
pénzbírsággal illetve 30 napig tartó elzárással volt sújtható az elkövető. Bár a zaklatás
bűncselekménnyé válásával elvileg súlyosabb büntetést helyezett kilátásba a jogalkotó az
elkövetővel szemben, de egyben elvette a rendőrségtől annak lehetőségét, hogy az elkövetőt 3
napra szabálysértési őrizetbe vegye, pedig ez a családon belüli erőszakkal szembeni fellépés
egyik leghatékonyabb azonnalos eszköze volt addig. Most hosszú, bürokratikus eljárás

46
eredményeként a bíróság rendszerint megrója az elkövetőt, melynek szerintem sok visszatartó
ereje nincs. Talán ezt a hiányt orvosolja majd a távoltartásról szóló törvény.

K. R.: A szociális, ifjúságvédelmi, családsegítő szféra egy kiterjedt hálózatot alkot

Magyarországon. Egyáltalán miért a rendőrséghez telepítette a távoltartásról szóló elsődleges
döntést a jogalkotó?

dr. A. A.: Csak részben hozzánk, mert a döntéshozatali eljárásban azért fontos feladatokat
kap a gyámhatóság és a bíróság is. A kérdést, hogy akkor mégis miért a rendőrségnek kell
meghoznia az első ideiglenes döntést, könnyű megválaszolni. Azért mert a rendőrség az
egyetlen olyan hatóság az érintettek közül, amely a nap 24 órájában működik. Márpedig a
családon belüli erőszak jellemzően nem hétköznap 10.00. órakor történik, hanem rendszerint
hétvégén, vagy mondjuk Karácsony este. Mellesleg ez az egyik szívfájdalmam, mármint,
hogy több éve nem sikerült elérnünk, hogy a gyámhivatal és a családsegítő szolgálat legalább
készenléti ügyeletet adjon, hogy rendelkezésünkre álljon amikor évente néhány alkalommal
szükséges lenne.

K. R.: Milyen esetekben látná Ön ezt szükségesnek?

dr. A. A.: Például amikor közvetlen veszélyeztetett helyzetben lévő gyermekkorú ügyében
ideiglenes gyermekotthoni elhelyezésről hozunk határozatot. A jogi aktus az egy dolog, de
egy néhány éves kisgyereknek egyáltalán nem mindegy, hogy egy 120 kilós morc egyenruhás
rendőr, vagy egy kedves családsegítős vagy gyámügyintéző hölgy veszi ki az anyja kezéből,
és ülteti be egy autóba.

K. R.: Ön azt mondta, hogy a távoltartás vagy az ideiglenes elhelyezés csak ritkán
alkalmazott lehetősége a rendőrségnek. Akkor pontosan mit is csinál a járőr a helyszínen?

dr. A. A.: Ha a feltételei fennállnak nyílván büntető vagy szabálysértési eljárást indítunk. De
a leggyakoribb eset, amikor a rendőr megjelenése alkalmas a pillanatnyi konfliktusok
kezelésére, azonban hosszabb távon valamilyen együttműködő szervezet bevonása szükséges.
A járőröknek ezekben az esetekben mindig részletes jelentést kell készíteniük. Azután a
revíziózó parancsnok dönti el, hogy szükséges-e ennek a Gyámhivatal, vagy a Családsegítő és
a Gyermekjóléti Szolgálat részére történő megküldése.

K. R.: Tehát a rendőrségnek elsősorban a jelzőrendszerben van szerepe?

47
dr. A. A.: Szerintem ez a legfontosabb. De természetesen rengeteg egyéb dologban is részt
veszünk. Például segítünk a Családsegítőnek felkutatni az időközben „eltűnt” veszélyeztetett
családot, adott esetben fizikai védelmet biztosítunk egy-egy áldozat anyaotthonba
szállításához, de időnként részt veszünk egy-egy konkrét esetmegbeszélésen is.

K. R.: Adott esetben a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársaival közösen is

meglátogatnak egy-egy családot?

dr. A. A.: Ez nem jellemző. Nem azért mert részünkről erre nincs készség, hanem azért mert
a családsegítősök úgy ítélik meg, hogy ezzel sérülne az a bizalmi viszony, ami nekik a
családdal való kapcsolattartáshoz szükséges lenne.

K. R.: Mondana egy konkrét esetet, amikor a rendőr – mint a jelzőrendszer része –
közreműködött egy veszélyeztetett kiskorú védelmében.

dr. A. A.: 2008 októberében – amikor még a Kertvárosi Rendőrőrs parancsnoka voltam –
egy alkalommal a rendőrjárőr észlelte, hogy egy 5 és egy 9 év körüli kisgyerek azzal „játszik”
a Kertvárosi lakótelepen átmenő egyik nagy forgalmú főúton, hogy melyik mer átszaladni a
közeledő autók előtt. A járőr a két testvért hazavitte a lakótelepi panellakásba, ahova a
gyerekek saját kulcsával mentek be, és ott kitört ablakot, mocskot, üres hűtőszekrényt találtak.
Az utcán egyébként azért voltak, mert a 9 éves gyerek hozta el az öccsét az óvodából. Persze
a járőr erről meghallgatta az óvónőt is, aki elmondta, hogy előző nap az édesanyának nem is
akarta kiadni a gyermeket, az olyan részegen ment érte. Természetesen ebben az esetben
szignatizáltunk mind a Gyermekjóléti Szolgálatnak mind Pécs MJ. Város Gyámhivatala
vezetőjének.

K. R.: És?

dr. A. A.: A Gyermekjóléti Szolgálattól kaptunk visszajelzést, hogy a családdal felvették a

kapcsolatot. A Gyámhivataltól nem, de nyilván ők is megtették a szükséges lépéseket.

K. R.: Egyébként utólag figyelemmel kísérik, hogy jelzéseik alapján milyen intézkedések
történnek?

dr. A. A.: A notórius esetekben igen, egy-egy problémás család esetében rendszeresen és
visszatérően kell intézkednünk, az ő adataikat gyakran kívülről fújják a kollégák. Az eseti
jelleggel kezelt problémákat nem kísérjük figyelemmel, bár a Családsegítő és Gyermekjóléti

48
Szolgálat munkatáraitól – együttműködési megállapodásunk alapján – mindig írásos
visszajelzést kapunk.

K. R.: Úgy tudom, hogy a Pécsi Rendőrkapitányság úttörő volt a családon belüli erőszak
kezelésében.

dr. A. A.: Ez valóban így van, de nem kell nagy dolgokra gondolni. Egyszerűen arról van szó,
hogy 5-6 évvel ezelőtt összehívtunk egy egyeztető fórumot, ahova meghívtuk a Családsegítő
és Gyermekjóléti Szolgálat, a helyi és a megyei gyámhivatal munkatársait, a problémával
foglalkozó egyesületek, anyaotthonok vezetőit. A kapitányságon családi összekötő tiszt
(CSÖT), a rendőrőrsökön családi összekötő személyek (CSÖSZ) kerültek kijelölésre, aki
tartják a kapcsolatot az együttműködő szervek területi egységeivel. Nem az adminisztráció a
fontos, gyakran rövid úton, telefonon, vagy személyesen történik a kapcsolattartás. Mára az
együttműködés tényleg rendszeressé vált, és évente egyszer összeülve közösen ki is értékeljük
annak egy éves tanulságait. Az már csak ráadás, hogy közös konferenciákat szervezünk, és
kölcsönösen részt veszünk egymás személyi állományának szakirányú képzésében.

K. R.: Ön milyen lehetőséget lát egy szociálpedagógus esetében a családon belüli erőszak
kezelésére?

dr. A. A.: Nehéz kérdés. Tudom, hogy volt olyan elképzelés, hogy minden iskolában kell
majd foglalkoztatni egy szociálpedagógust, de tudtommal ez végül nem valósult meg,
gondolom anyagi okokból. A legfontosabb feladatnak egy szociálpedagógus esetében is a
családon belüli erőszak észlelését, és jelzését tartom, hiszen ez minden további fellépés
feltétele. Az ezt követően meginduló eljárásban is tág tere lehet a szociálpedagógusnak,
hiszen a probléma büntetőjogi részét kezeli a rendőrség, a családi részét a Gyermekjóléti
Szolgálat, de egy lelkileg sérült gyermekkel nyilván az tud a legkönnyebben bizalmon alapuló
kapcsolatot kiépíteni, aki minden nap találkozik vele az iskolában.

49
7. Interjú Tóth-Katics Szilviával, az Ifjúságért Egyesület Családok
Átmeneti Otthona I.sz. intézményegységének vezetőjével

Családok átmeneti otthona

51. § (1) Az otthontalanná vált szülő kérelmére a családok átmeneti otthonában

együttesen helyezhető el a gyermek és szülője, ha az elhelyezés hiányában lakhatásuk nem
lenne biztosított, és a gyermeket emiatt el kellene választani szülőjétől.
(2) A családok átmeneti otthona legalább tizenkettő, de legfeljebb negyven felnőtt és
gyermek együttes ellátását biztosítja. A családok átmeneti otthona működtethető
telephelyenként legfeljebb tizenkét férőhelyes lakásban vagy családi házban. A telephelyek
összférőhelyszáma nem haladhatja meg a székhely szerinti intézmény összes férőhelyeinek
kétszeresét.
(3) A családok átmeneti otthona a felnőtt és a gyermek együttes ellátása során
a) befogadja az életvezetési problémák vagy más szociális és családi krízis miatt
otthontalanná vált, továbbá védelmet kereső szülőt és gyermekét,
b) befogadja a válsághelyzetben lévő bántalmazott vagy várandós anyákat, illetve a
szülészetről kikerülő anyát és gyermekét,
c) biztosítja az ellátást igénylő gyermek átmeneti gondozását és befogadja
otthontalanná vált szüleit,
d) segítséget nyújt a szülőnek gyermeke szükség szerinti ellátásához, gondozásához,
neveléséhez,
e) biztosítja a szülő számára a gyermekével való együttes lakhatást és a szükség szerinti
ellátást,
f) a szülőknek az ellátás mellett jogi, pszichológiai és mentálhigiénés segítséget nyújt,
g) közreműködik - a gyermekjóléti szolgálattal együttműködve - az átmeneti gondozást
szükségessé tevő okok megszüntetésében, a család helyzetének rendezésében,
otthontalanságának megszüntetésében.21

21
1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról

50
Kovács Rita: Milyen lehetőségük van ma a bántalmazott nőknek és gyermekeiknek, ha
családon belüli erőszak miatt arra kényszerülnek, hogy elhagyják otthonukat, és védelmet,
keressenek?

Tóth-Katics Szilvia: A családon belüli erőszak miatt segítséget kérő bántalmazott anyák és
gyermekeik részére nyújtható ellátások közül, mielőtt rátérnék az intézményünk által
biztosított ellátási formára, fontosnak gondolom néhány mondatban a következőket
megjegyezni.
A bántalmazás problémájának kezelésére a már meglévő Családok Átmeneti Otthonai
mellett 2005-től az ország különböző pontjain Kríziskezelő Központokat hoztak létre, melyek
alapvető célja, hogy a családon belüli erőszak következtében kialakult krízishelyzetet
megszüntessék. 2006-óta működik a Shelter ház, mely Magyarországon egyedüli ellátási
formát biztosít.
A bántalmazás problémájában érintettek részére indították be az Országos Kríziskezelő és
Információs Telefonszolgálatot (OKIT), mely feladata egy olyan krízis telefonvonal
működtetése, ahová a bántalmazott nők segítségért fordulhatnak.

K.R.:A Családok Átmeneti Otthona az egyik hely, ahol mindig nyitott az ajtó a bántalmazást
elszenvedettek előtt, ahol segítséget kaphatnak.

T.K.Sz.:A Családok Átmeneti Otthona a gyermekvédelem rendszerében az alapellátások közé

tartozik, és átmeneti gondozást nyújtó szolgáltatásként a gyvt. 51.§ alapján azoknak a
családoknak kíván segítséget nyújtani, akik valamilyen oknál fogva lakhatásukat nem tudják
megoldani, és ennél fogva a gyermeket el kellene választani a szülőjétől. Ennek alapján, a
törvénynek megfelelően befogadjuk az életvezetési problémák vagy más szociális és családi
krízis miatt otthontalanná vált, továbbá védelmet kereső szülőt és gyermekét, befogadjuk a
válsághelyzetben lévő bántalmazott vagy várandós anyákat, illetve a szülészetről kikerült
anyát és gyermekét.
A fent említett problémákkal jelentkező családok ellátását több helyszínen valósítjuk
meg. Intézményünkben a családon belüli erőszak miatt védelmet kereső családok gondozását
az egyik, kifejezetten erre a célra létrehozott egységünkben látjuk el.

K.R.: Honnan szerezhetnek tudomást a rászorulók az intézmény létezéséről?

51
T.K.Sz.: A hozzánk forduló családok a legtöbb esetben az Esztergár Lajos Családsegítő és
Gyermekjóléti Szolgálat családgondozóinak közvetítésével szereznek tudomást
intézményünkről. Az utóbbi években a rendőrség által is kerültek otthonainkba veszélyben
lévő családok. Több alkalommal a védőnők jelzését követően kerültünk kapcsolatba rászoruló
családokkal.
Nem utolsó sorban kiemelném, hogy több olyan esetünk volt, mikor a jelentkező kliens
rokonaitól, ismerőseitől hallott intézményünkről, és kérte segítségünket.

K.R.: Milyen a kapcsolatuk a városban működő szociális jelzőrendszer többi résztvevőjével

(rendőrség, ügyészség, közoktatási intézmények, gyermekjóléti szolgálat, területileg illetékes
szocközpont, egészségügyi szolgáltatók, stb)?

T.K.Sz.: A gyermekvédelmi törvény előírásainak megfelelően, és a családgondozás

hatékonyabbá tételének érdekében együttműködünk azokkal a szolgálatokkal, szervezetekkel,
amelyek részt vesznek klienseink segítésében.
Pécs MJV Önkormányzatának Esztergár Lajos Családsegítő Központ és Gyermekjóléti
Szolgálatának munkatársaival a gyakorlati tapasztalatok során kialakított forma szerint
dolgozunk együtt, melynek megfelelően a szociális munkások a családok intézményünkbe
való kerülését követően megállapodnak a családgondozás során elvégzendő feladatokról és
annak megosztásáról. Azoknak a családoknak az esetében, akik nem rendelkeznek a
bekerüléskor családgondozóval, írásban értesítést küldünk beköltözésükkor a Gyermekjóléti
Szolgálatnak.
Munkánk során hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek tanulmányi
előmenetelének, iskolai problémáinak figyelemmel kísérése céljából kapcsolatban legyünk az
oktatási intézményekkel, pedagógusokkal. Szakembereink a családgondozás során a
Gyermekjóléti Szolgálat családgondozóival minden család esetében megállapodnak, hogy ki
vállalja ezt a feladatot. Ha az átmeneti gondozás során azt tapasztaljuk, hogy az
intézményünkben lakó gyermek az iskolában magatartás, ill. egyéb problémákkal küzd,
esetmegbeszélő összehívását kezdeményezzük, mely során az érintett szakemberekkel
közösen gondolkodunk a problémák megoldási lehetőségeiről.
Intézményünk egységeiben, a területileg illetékes védőnőkkel tartjuk a kapcsolatot,
akiket kisgyermek beköltözése esetén értesítünk. Látogatásuk során a védőnők a
családgondozóktól információkat kapnak a család bekerülésének okáról, nehézségeikről, a
gyermekkel kapcsolatos tudnivalókról.

52
A Pécsi Rendőrkapitánysággal a bántalmazott anyák és gyermekeik számára nyitott otthonunk
kapcsán kezdtük meg az együttműködést. Ennek keretein belül rendszeresen részt veszünk a
Gyárvárosi Rendőrőrs éves, családon belüli erőszak kapcsán rendezett évértékelő
értekezletén. A Rendőrség munkatársai közül főként a családi összekötő tiszttel vagyunk
kapcsolatban, aki kollégáink munkáját segíti, például rendőrségi eljárással, családon belüli
erőszakkal kapcsolatos esetekben is kérhetik segítségét.
Munkatársaink állandó résztvevői a rendőrség által szervezett gyermek- és
ifjúságvédelmi konzultációs műhelynek.
A rendőrséggel való sikeres együttműködést mutatja, hogy más témakörben is
számíthatunk segítségükre. Meghívásunkra a rendőrség munkatársai tartottak már előadást a
nyári szünidő elején, az iskola időszak befejezését követően intézményünkben a gyerekeknek,
majd kötetlenül beszélgettek a nyár veszélyeiről, drogokról, a csellengés következményeiről.
Az általunk gondozott gyermekekkel kapcsolatos problémákhoz igazodva a rendőrségi
kolléga legutóbbi előadása a prostitúció veszélyeire hívta fel a gyermekek és szüleik
figyelmét.
A területileg illetékes Szociális Központokkal a védelembe vett gyermekek révén,
illetve a gyermekek után járó támogatások, és egyéb segélyek intézése ügyében kerülünk
kapcsolatba.
Pécs MJV Gyámhivatalával az általunk gondozott családok gyermekeit érintő
ügyekben működünk együtt.
2009.október 1-től a 2009. évi LXXII. törvény (a hozzátartozók közötti erőszak miatt
alkalmazható távoltartásról) alapján jelzési kötelezettségünk van a családvédelmi
koordinációért felelős szervnek, ha hozzátartozók közötti erőszak veszélyét észleljük.

K.R.: A Családok Átmeneti Otthonából kiköltöző nőknek van-e lehetőségük kikerülni az

erőszakos körök spiráljának szorításából, vagy visszakerülnek a régi környezetükbe?

T.K.Sz.: Erre nagyon nehéz egyértelmű választ adni, merthogy kinek milyen lehetősége van
az életén változtatni, ki tud kilépni egy erőszakkal terhelt párkapcsolatból - és itt lehetne
folytatni a sort, például, hogy kilépés esetén milyen lesz a következő párkapcsolata a nőnek -,
nagyon sok tényezőnek a függvénye. A bántalmazott nők esetében intézményünkben a
szociális munka részeként nagy hangsúlyt fektetünk mentális gondozásukra, mely keretein
belül elsőként a biztonságos, nyugodt légkört biztosítjuk számukra. Az egyéni esetkezelés
alapelveinek megfelelően nyújtunk segítséget az elszenvedett traumáik feldolgozásában, a
családgondozók az egyéni beszélgetésekkel fejlesztik az anya problémamegoldó képességét,

53
segítik az anyát önértékelésének helyreállításában, megerősítésében. Tevékenységünk célja,
hogy a klienseink képessé váljanak helyzetük mérlegelésére, és a számukra legmegfelelőbb
döntés meghozatalára.
A feltett kérdés második felére válaszolva, a családon belüli erőszak dinamikáját, a
partnerkapcsolati erőszak természetrajzát ismerve, az általunk segített nők körében is
előfordul, hogy a bántalmazott nő visszatér partneréhez. Ezekben az esetekben gondolni kell
arra, hogy a bántalmazás a kapcsolatban a visszaköltözést követően tovább folytatódik,
következményei súlyosak lehetnek. Ezek a kapcsolatok külső segítség nélkül nem változnak,
a nő és a gyermekek továbbra is veszélyben élnek. Külföldön – például Hollandiában, ahol
volt alkalmam erről személyesen informálódni - már gyakorlat, hogy a bántalmazóval is
foglalkoznak, amennyiben motivációt érez a változtatásra, különböző terápiákon vehet részt.
Tapasztalataink alapján be tudunk számolni olyan esetekről is, melyekben a
bántalmazott nő kilépett a kapcsolatból, és gyermekeivel sikerült a bántalmazó nélkül életét
újra építenie.
Lényegesnek tartom hangsúlyozni, hogy a családon belüli erőszak problémájának
komplex kezelése elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy az erőszakot elszenvedő családok
hatékony segítséget kapjanak. Ezért is alapvető az együttműködés a jelzőrendszer tagjaival,
valamint a bántalmazottak részére rendelkezésre álló jogi feltételek és egyéb releváns
segítségnyújtási formák megléte, fejlesztése.

K.R.: Az itt lakók milyen szakemberek segítségét vehetik igénybe?

T.K.Sz.: Intézményeinkben a szociális munkások főként az egyéni esetkezelés módszerével a

már fent említett módon segítik a családokat. Lényeges, hogy az intézményünkben töltött idő
alatt a gyerekek és szüleik számára biztosítunk olyan programokat, összejöveteleket, mellyel a
családtagok érzelmi kötelékeit erősíteni tudjuk, ez az erőszakos családi környezetből érkezett
gyermekek részére azért is fontos, mert hozzájárulhatnak az elszenvedett traumák
feldolgozásában nyújtott segítség eredményesebbé tételéhez. Ennek megvalósításában
leginkább gondozóink vesznek részt.
Az általunk segített családok igény szerint fordulhatnak pszichiáterünkhöz.
Intézményünk jogászát leggyakrabban válóperes és gyermektartásdíj igénylésével kapcsolatos
esetekben, lakáshasználati jog megszerzése ügyében, és gyermekelhelyezéssel kapcsolatos
kérdésekben keresik fel klienseink.

54
K.R.: Elképzelésem szerint megterhelő lehet nap, mint nap olyan emberekkel foglalkozni,
akiket megaláztak, bántottak, olyan gyerekekkel, aki ilyen környezetben nőnek fel. Napi
szinten hogyan lehet ezt feldolgozni?

T.K.Sz.: Saját tapasztalataim alapján a szociális munkás képzés során a leendő szakemberek
útmutatást kapnak ahhoz, hogy hogyan tudnak professzionális segítséget nyújtani az arra
rászoruló embereknek. Ugyanakkor érthető a kérdés, mert valóban nem könnyű bántalmazott
családokkal foglalkozni. Szakembereink lelki egészségének védelme érdekében egyéni,
illetve csoportos szupervízió áll rendelkezésükre. Továbbá, a szakmai munka hatékonyabbá
tételéhez és minőségének fenntartásához fontosnak gondoljuk, hogy munkatársaink
rendszeresen képezzék magukat, bővítsék ismereteiket, fejlesszék önismeretüket. Mindezt
számukra konferenciákon, képzéseken, személyiségfejlesztő tréningeken való részvételi
lehetőséggel biztosítjuk.

Miután – ahogy korábban már említettem - egyik intézményegységünk fő profilja,

hogy a családon belüli erőszak miatt otthontalanná vált családoknak nyújtunk segítséget,
kiemelten fontosnak tartjuk, hogy szakembereink e témában is felkészültek, és naprakészek
legyenek.

Támogatást jelent a munkavégzéshez, hogy intézményünkön belül heti egy

alkalommal team ülés keretén belül tartott esetmegbeszélőkkel, valamint havi
esetmegbeszélővel egészítjük ki szakembereink munkáját, utóbbi során szociális munkásaink
és gondozóink pszichológus segítségével dolgoznak fel konkrét eseteket.

Kiemelten fontos a munkavégzés során a kompetencia határok, és a szociális munka

etikai kódexében foglalt alapelvek betartása.

Mindezek szignifikáns mértékben hozzájárulnak a családgondozás során fellépő

nehézségek feldolgozásához, kezeléséhez.

55
8. Interjú Erdős Sándornéval, a pécsi Apáczai Nevelési és Általános
Művelődési Központ 1. Sz. Általános Iskola Ifjúságvédelmi felelősével

Interjúalanyom Pécsett egy lakótelepi, kb. 900 tanulói létszámú általános iskolában
dolgozik ifjúságvédelmi felelősként.
Tevékenységét törvényi előírások, az iskola pedagógiai programja és a munkaköri leírása
tartalmazza. Heti 40 órában látja el a feladatát, munkaideje rugalmas, hiszen a
családlátogatásokat inkább esténként tudja ütemezni.
Kapcsolatot tart a nevelési tanácsadóval, gyermek-ideggondozóval, a gyermekjóléti
szolgálattal, gyámhivatallal, védőnőkkel, gyermekorvosokkal.
Napi szinten együttműködik az osztályfőnökökkel, pedagógusokkal, igény szerint a szülőkkel.
Az iskolában tanulók kb. 10%-a veszélyeztetett, Erdősné fő okokként az
elhanyagolást, bántalmazást, rossz társaságot, bűncselekmény elkövetését említi meg.

Kovács Rita.: Mióta dolgozik ebben a beosztásban?

Erdős Sándorné: 18 éve foglalkozom főállásúként családgondozói beosztásban ebben a nagy

létszámú, . közel 900 tanulót okító iskolában. Sajnos az utóbbi néhány évben „jöttek rá”
törvényileg arra, hogy egy ekkora létszámú iskolában szükséges teljes munkaidőben ellátni a
gyermekvédelmi feladatokat.

KR: Az iskola falain belül hogyan kerülnek napvilágra, ha egy gyermek a családon belüli
erőszak áldozatává válik?

Erdős Sándorné: Összetett a probléma. Van, amikor a bántalmazás nyilvánvaló, tehát a

fizikai bántalmazás nyomai látszanak a gyermeken. Sok esetben a gyerekek az
osztálytársaknak panaszkodnak, akik a szüleiknek vagy más, iskolai dolgozóknak továbbítják
az információkat. Volt már olyan esetünk is, hogy a tanuló a takarítónőnek panaszkodott. Az
is előfordul, hogy a gyermek ösztönös mozdulataiból, reflex-szerű félreugrásaiból
gyanakszunk bántalmazásra.

KR: Milyen lépéseket tesznek, kell tenniük ilyen esetekben?

56
Erdős Sándorné: Szemmel látható sérülés esetén „könnyebb” a szülő felelősségre vonása,
sokszor azonban a gyermek először elesésre, balesetre fogja a dolgokat. Bizonytalanabb
esetekben pszichológus segítségét kérjük. Minden esetben elbeszélgetünk a szülővel. Először
figyelmeztetjük, kilátásba helyezve a hatósági intézkedést – persze az eset súlyossága
függvényében.
Szakemberek körében is nagyon eltérő a bántalmazás megítélése. Van, ahol néhány pofon
még nem gond, de senki nem tudhatja, hogy a pofonok milyen erővel csattannak és milyen
gyakran.
Tehát, gyanú esetén mindenképpen behívjuk az iskolába a szülőt vagy, ha még nem voltunk,
családlátogatásra megyünk. Sokszor – lehet, hogy csak látszólagos – használ a beszélgetés.
Súlyosabb esetben, vagy a „visszaesőknél” értesítjük a Gyermekjóléti Szolgálatot.

KR: Milyen a szakma hozzáállása a kérdéshez?

Erdős Sándorné: Mint már említettem, nagyon eltérő. Gyermekjóléti Szolgálat

esetmegbeszélőjén nyomatékosan hangsúlyozott rendszeres, durva, „orrvérzésig menő”
pofozás elszállt a fülek mellett. Nem egy alkalommal kell bírósági tárgyalásra mennem. A
legmegdöbbentőbb az az eset volt számomra, amikor a rendszeresen bántalmazó, alkoholista
anya kapta meg a gyermekek felügyeletét a „csak” alkoholista, de egyébként gondoskodó,
szerető apával szemben.

KR: Az erőszak mely fajtái jellemzőek?

Erdős Sándorné: Egyre több a fizikális erőszak, elhanyagolás, lelki terror, kezelésük komoly
szakemberi jelenlétet igényelne (pszichológus, gyermekjóléti szolgálat). Úgy érzem, nem
kezelik kellő komolysággal az eseteket, pedig a pszichológiai bántalmazás legalább olyan
veszélyes, mint a fizikai, sőt, sok esetben kórósabb. 6 éve húzódó ügyünk két gyermek
leépüléséhez vezetett, pedig az iskola folyamatosan jelzett a gyermekjóléti szolgálatnak, a
végén már szinte könyörögtünk a segítségért. A vélemény mindig az volt, hogy a gyerekek
ellátottak. Hogy az apjuk a legminimálisabb érdeklődést sem tanúsította a problémáik iránt,
nem tartotta a kapcsolatot az iskolával, nem volt fontos. Most az átmeneti nevelésbe vételben
látják a probléma megoldását.

57
9. A szociálpedagógus feladatai a bántalmazások megelőzésében, korai
felismerésében

 Gondozási és nevelési tanácsokkal kell vezetni a szülőket, hogy gyermekeikkel mindig

fejlettségi szintjüknek, koruknak, igényeiknek megfelelően foglalkozzanak.
 Krízishelyzetekben minden lehetséges módon támogatni kell a szülőket, az egész
családot, hogy feszültségeiket ne a gyermekek felé vezessék le (segítő beszélgetés,
megfelelő szakemberhez irányítás, célzott problémakezelés, társszakmák, civil
szervezetek, önsegítő csoportok stb.)
 Fizikai abúzus észlelése esetén a bántalmazás mértékéhez, a bántalmazó szülőtípushoz
igazodó gondozást kell megvalósítani.
 Ha ritkán és enyhe bántalmazást észlel a szociálpedagógus, óvakodnia kell az eset
túlreagálásától, hisz az sem a gyermek, sem a család érdekeit nem szolgálja, inkább a
bántalmazás okait kell valamilyen módon feltárni, s megfelelő segítséghez juttatni a
családot. „A feltáró, segítő beszélgetés során az alábbiakra kell kitérni:
• a szülői háttér tanulmányozása (kapcsolatukkal való
elégedettség mértéke, kommunikációjuk, feszültségek
megoldásának módjai stb.);
• a család vizsgálata (adósság, túlzsúfoltság, munkanélküliség,
magas gyermekszám, egészségügyi és jólléti szolgáltatások
használata stb.);
• fontos kérdések: hogyan látják a szülők a gyermeküket, mik az
elvárásaik vele szemben, milyen volt a szülők gyermekkora,
van-e jelenleg krízishelyzet, kapnak-e valakitől támogatást?
• Mindezek tisztázása után kell kidolgozni a gondozási tervet,
ajánlani a szülőknek a terápiás lehetőségeket (pl. családterápia),
és más szakemberek segítségének igénybevételét.”22
Ha a szociálpedagógus azt észleli, hogy a gyermeket ugyan fizikailag nem bántalmazták, de
elhanyagolják, érzelmileg kielégítetlen, akkor az előbbi szempontok alapján beszélgetnie kell
a szülőkkel, kihangsúlyozni az elhanyagolás veszélyeit, a gyermek érzelmi igényeit.
Amennyiben az elhanyagolás nem szűnik, sőt fokozódik, jeleznie kell a Gyermekjóléti
Szolgálat felé. A gyermeket és a családot kiemelten kell gondoznia gyakoribb látogatással,
tanácsadásra történő gyakoribb behívással.
22
Szabóné Kármán Judit: Családgondozás – Krízisprevenció .- Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt., 2004,
p.228-230.

58
 Ha olyan bántalmazást jeleznek, vagy maga a szociálpedagógus észleli, ami a gyermek
életét veszélyezteti, azonnal fel kell vennie a kapcsolatot a gyermekorvossal, a
háziorvossal, a Gyermekjóléti Szolgálat képviselőjével, a területileg illetékes szociális
központtal, s a gyermek családból történő azonnali kiemelését kell kezdeményeznie.
 Alapkövetelmény, hogy olyan családokban, ahol gyanítható az elhanyagolás,
bántalmazás (már a másik gyereknél előfordult, durván bántalmazó típusú a szülő, az
apa az anyát rendszeresen bántalmazza, a szülők alkohol-, drogfogyasztók stb.),
minden olyan alkalommal, amikor a szociálpedagógus, mint családgondozó kimegy a
családhoz, meg kell néznie a gyermeket, s nem szabad megelégednie azzal, hogy „a
másik szobában alszik, ne keltsük fel”.
 A szociálpedagógusnak, vagy más segítő szakembernek szem előtt kell tartania, hogy
a bántalmazó anyák nagy része – néhány beteg, alapvetően durva, brutális típust
leszámítva – frusztráltságból, tehetetlenségből, más „eszközt” nem ismerve bántalmaz,
s maga is szenved attól, hogy bántalmaz. Ezeknek az anyáknak nem ítéletre, hanem
segítségre van szükségük. A szociálpedagógusi attitűdnek ennek megfelelően kell
alakulnia.
 Bántalmazás esetén a gyermek védése mellett a szülőknek is segítséget kell kapniuk:
családterápiára, viselkedésterápiára kell irányítani őket.
 A szexuális bántalmazások korai felismerését segíthetik a gyermekeknél észlelt, az
óvónők, pedagógusok által elmondott tünetek értelmezése.
 A prevenció (megelőzés) érdekében olyan programokat hozhat létre a
szociálpedagógus, amelynek célja az, hogy megakadályozzák a gyermek
viktimizációját, áldozattá válását. Olyan képességeket taníthat és gyakoroltathat be,
amelyekkel szemben megvédheti magát a gyermek. (pl. „Nemet mondani tudás”,
„Szabad és tilos érintések”, „Saját tested fölött való rendelkezésed joga”, „A titkok és
a meglepetés közötti különbség” stb. A szociálpedagógus részt vehet ilyen
programokban, illetve az általa ellátott intézménybe (pl. iskola) kezdeményezhet ilyen,
s ehhez hasonló tréningek létrehozását.
 A szexuális bántalmazás megelőzése, korai észlelése érdekében a gyermekkel történő
őszinte, rendszeres kommunikáció jelentőségére fel kell hívni a szülők figyelmét.

59
10. Összegzés

Véleményem szerint ahhoz, hogy a dolgozatomban felvázolt problémák előfordulása

csökkenhessen, a legelső lépéseket azzal tudnánk megtenni, ha megváltozna a jelenlegi
nevelés gyakorlata. Már kisgyermekkortól szükséges lenne, hogy a családban olyan életviteli,
személyiségfejlesztési ismeretek elsajátítására késztessük a gyermekeket szocializációja és
nevelése által, melyek a későbbi „normális” élet alapjai lehetnek. Szükséges az önismeret
fejlesztése, valamint a más emberek felé történő nyitottság.
A jelenlegi rohanó és elanyagiasodott világunkban a klasszikus családmodell egyre
inkább hiányzik. Nincs hely, ahol megtanulható lenne az apa-, anyaszerep, az érzelem és az
egymásra figyelés. A nevelés hiánya és annak káros következményei mutatkoznak meg az élet
számos területén, ahogy a családok mindennapi életében is.
Túl sok a sikertelenség, a kudarcélmény, melyek feldolgozására sokak nincsenek
felkészülve. Mindezek egy alacsony szintű alkalmazkodóképesség kialakulásához vezetnek,
ahol a környezet negatív ingerei, a valós élethelyzetek próbatételei a későbbiekben olyan
negatív válaszok adására késztetik az embereket, amelyek a fájdalmakkal, lelki és fizikai
sérülésekkel járó következményekhez vezetnek.
A mai világ szinte melegágya az agresszió kialakulásának, hiszen a nevelés
hiányosságai, a médiából áradó erőszak megfertőzi a fiatalokat. A hibás értékrend
kialakulásának legnagyobb problémája az, hogy kialakul egyfajta uralkodási, birtoklási vágy,
ami minden bántalmazásnak a gyökere.
A meglévő törvények és jogszabályok láthatóan jelentős hiányosságokat mutatnak, de
az is látszik, hogy esetleges javításukkal sem fogják tudni magát a problémát megoldani, csak
késleltetik annak elhatalmasodását.
Az Országgyűlés 2009. nyarán fogadta el a 2009. október elsejétől hatályos,
módosított, úgynevezett távoltartási törvényt. A törvény életbelépése óta eltelt idő rövidsége
lehetetlenné teszi a kritika megfogalmazását. Október elseje óta régiónkban összesen két
foganatosítást regisztráltak: egy eset volt Pécsett és egy eset Szentlőrincen – a Szigetvári
Rendőrkapitányság hatáskörében. A törvény pozitívumaként mindenképpen elmondható az
azonnali tünetkezelés.

A családon belüli erőszak megakadályozását, ismétlését gátolni hivatott jogszabály

lényege, hogy a rendőrök azonnal, a helyszínen dönthetnek arról, hogy elrendelik-e a 72 órára
szóló ideiglenes megelőző távoltartást a bántalmazóval szemben. Ennek meghosszabbításáról
a bíróság dönthet. Ebben az esetben az érintettek semmilyen módon nem vehetik fel a

60
kapcsolatot egymással. A bántalmazó többek között nem is hívhatja fel a bántalmazottat, még
az esetleges közös otthonukba sem léphet be. A rendőrség nem pusztán az érintettek
bejelentése nyomán, hanem többek között a gyermekvédelmi szervek és a gyámhivatal
kezdeményezésére is eljárhat, de például a védőnők vagy a családsegítő szolgálat
munkatársainak jelzése alapján is sor kerülhet az ideiglenes távolságtartás elrendelésére.

Rendkívül sürgető a családon belüli erőszakkal összefüggő területeken dolgozó

szakemberek képzésének biztosítása. A családvédelmi szakemberek és szociális munkások
mellett a jogalkalmazókat, rendőröket, szabálysértési előadókat, egészségügyi dolgozókat,
pedagógusokat is haladéktalanul fel kell világosítani a családon belüli erőszak jellemzőiről,
hatásairól, veszélyeiről.
Nincs olyan ember, aki ne tehetne a családon belüli erőszak ellen! Tisztában kell hogy
legyen vele társadalmunk minden tagja, hogy az egy magát civilizáltnak valló emberhez
méltatlan, és egy európai országban elfogadhatatlan a nők, gyermekek elleni erőszak. Talán
eljutunk odáig, hogy e súlyos bűncselekmények áldozatainak nem kell úgy érezniük: egyedül
vannak egy egész világgal szemben. A világ ugyanis megváltozhat, s többségbe kerülhetnek
azok, akik az áldozattal és nem a bűnelkövetővel vállalnak szolidaritást, a társadalom
megtalálja azokat a cselekvési formákat, melyek gátjai lesznek az erőszak forrásainak.

Feldolgozó szeminárium kurzuson a tanár úr egyszer feltette nekünk a kérdést, hogy a

gyermeket akkor is ki kell-e emelni a családból, ha apja őt nem, csak az anyját bántalmazza
rendszeresen és súlyosan. Akkor ezen sokáig vitatkoztunk.
Véleményem szerint, ha egy gyermekről kiderül, hogy az anyját verik otthon, a
szokásos beavatkozási eljárások nem elegendőek. A bántalmazás megszüntetéséhez a
bántalmazó viselkedést kell felszámolni, hiszen ez a probléma forrása. A bántalmazónak kell
szaksegítséget kapnia. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az a gyermek, aki ilyen erőszakos
légkörben szocializálódik, akinek az lesz a természetes, hogy a gyengébbet bántani lehet, sőt
kell, valószínűleg felnőttként sem fog mérlegelni hasonló helyzetekben.

61
MELLÉKLETEK

62
 1. számú melléklet

Meg kellene tanítani a szülőket, gondozókat arra, mi a helyes viselkedés, hogyan kell
reagálni, ha a gyermeknél felmerül a szexuális abúzus:

 Higgyen a gyermeknek, mert nem hazudik, ha ilyen komoly dologról van szó.
 Figyelmesen hallgasson és kérdezzen nyugodtan, de kerülje a hosszas kikérdezéseket,
az indulatos, hitetlenkedő kijelentéseket.
 Biztosítsa a gyermeket arról, hogy megérti őt, és hogy számíthat önre.
 Ne vádolja a gyermeket, ne ijesztgesse még akkor sem, ha családon belül volt az
elkövető. A gyermek nem tehet a történtekről.
 Ne terhelje a gyermeket saját érzéseivel, vagy annak folytonos ismételgetésével, hogy
milyen szörnyű is az, ami történt.
 Nyugtassa meg a gyermeket, hogy védve van a további támadásoktól, s tegyen is meg
mindent ennek érdekében.
 Ne vádolja se a gyermeket, se magát. A bűn az elkövetőt terheli.
 Ha egyértelművé válik, hogy szexuális visszaélés történt, tegyen feljelentést és
forduljon szakemberhez, akitől a gyermek és Ön is további segítséget kér.
 Fontos, hogy CSELEKEDJEN AZONNAL!

63
 2. számú melléklet

Ausztráliában megjelentettek egy kiadványt, mely a gyermekek elleni kegyetlenkedés

megelőzését célozza:

MIELŐTT MEGVERNÉD A GYERMEKED:

1) Stop. Gondolkodj, mielőtt cselekszel. Nyugodj meg!

2) Hagyd a gyermeket biztonságos helyen egy időre – pl. járókában, vagy saját
szobájában – amíg megnyugszol!
3) Végy ötször mély lélegzetet, nagyon lassan lélegezve!
4) Menj ki a szabad levegőre, amíg lehiggadsz!
5) Mondd hangosan az abc-t, vagy számolj húszig!
6) Hívj fel egy barátot vagy egy rokont, menj át a szomszédba!
7) Végy egy forró fürdőt vagy egy hideg zuhanyt. Igyál egy kávét vagy egy teát!
8) Hallgass zenét, kapcsold be a rádiót!
9) Még mindig dühös vagy? Ölelj magadhoz egy párnát, vagy püföld meg jól!
10) Lapozz át egy újságot, könyvet, folyóiratot!
11) Keress a közelben olyan családsegítőt, nevelési tanácsadót, ahol hasonló gondokkal
küzdő szülőkkel, vagy szakemberekkel találkozhatsz!
12) Gondold végig, hogy mi az oka a gyerek számodra elfogadhatatlan viselkedésének!

64
 3. számú melléklet

A jelzőrendszer tagjainak kötelezettségei

A jelzőrendszer tagjai: védőnők, óvónők, gyermekorvosok, pedagógusok, ifjúságvédelmi
felelősök, családgondozók, rendőrség
• Dokumentálni kell a gyanúra okot adó sérüléseket, vagy körülményeket.
• Meg kell kérni a szülőt vagy gondviselőt – ha jelen van – mesélje el, hogy történt a
sérülés, hogy meggyőződjön arról, az elmondottak reálisak-e, konzisztensek-e.
• Korától és érettségétől függően megkérni a gyermeket – esetleg testvért – mesélje el,
hogyan történt a sérülés.
• Mérlegelni, hogy a magyarázat összeegyeztethető-e a sérüléssel, időben – azonnal –
kértek-e segítséget, jelentkeztek-e, vagy a történet, illetve késlekedés gyanúra ad okot.
• Ha nincs jelen, értesíteni és tájékoztatni kell a szülőt, vagy gondviselőt az észleltekről,
és a tervezett lépésekről.
• Egyeztetni a szakmai, intézményi vezetővel.
• Értesíteni a helyi gyermekjóléti szolgálatot, illetve sürgős beavatkozást igénylő
esetben a mentőt, szakorvost, kórházat.
• Minden információt 24 órán belül rögzíteni kell, és/vagy a gyermekjóléti szolgálat
által felvett telefonos bejelentéseket 24 órán belül írásban meg kell erősíteni.
• A szülőket abban az esetben nem kell a tett bejelentésről értesíteni, ha ez esetleg a
gyermekjóléti szolgálat, vagy a rendőrség vizsgálatát hátráltathatná, vagy a gyermeket
veszélybe sodorná.
• A szomszédok, rokonok, stb. nevét nem kell felfedni és kérésüket, hogy
anonimitásban maradjanak, tiszteletben kell tartani. Ez azonban nem érvényes, az
érintett szakemberekre, hiszen ők munkaköri kötelezettségüket teljesítik.
• Gyermekvédelmi szakmaközi esetmegbeszélést kell tartani annak eldöntésére, fennáll-
e, vagy valószínűsíthető-e a súlyos károsodás, veszélyeztetettség folyamatos veszélye,
amely szükségessé teszi más szakemberek és intézmények beavatkozását.

65
Irodalomjegyzék:
Idézett irodalom:

1. American Journal of Obstetrics and Gynecology Szakfolyóirat 2008.

2. Dunántúli Napló 2008. 12. 08.
3. Dunántúli Napló 2008. 12. 22.
4. NANE Egyesület Miért marad??? Feleség és gyerekbántalmazás a családban Hogyan
segíthetünk? Kézikönyv segítő foglalkozású szakemberek számára Budapest 2006.
5. Ranschburg Jenő: A meghitt erőszak Saxum Kiadó Bt. 2006.
6. Somlai Péter – Virágh György – Tamási Erzsébet – Herczog Mária: FÓRUM –
Erőszak a családban Fundamentum 2004/3.sz.
7. Suzan Forward: Mérgező szülők Budapest Háttér Kiadó 2000.
8. Szabóné Kálmán Judit: Családgondozás – Krízisprevenció Budapest Medicina
Könyvkiadó 2004.
9. Társadalmi felelősség – Gyermekvédelem; Válogatás a FŐVÁROSI
GYERMEKVÉDELMI SZAKMAI NAPOK előadásaiból OKKER Kiadó 2002.
10. 1. Sz. Módszertani levél A gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése,
felismerése és kezelése – dr. Herczog Mária – dr. Kovács Zsuzsanna Budapest OGYEI
2003.
11. XIII. Leó Pápa: ARCanum Dirinae Sapientiae kezdetű enciklikája A házasság
fölbonthatatlanságáról Róma 1880.
12. Vajda Zsuzsanna - Pukánszky Béla (1988): A gyermekkor története.
Szöveggyűjtemény. Eötvös József Kiadó, Budapest.
13. www.mok.hu Magyar Orvosi Kamara
14. www.szmm.gov.hu Szociális és Munkaügyi Minisztérium

Felhasznált irodalom
1. Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia Gondolat, Budapest, 1984.
66
2. Dr. Bagdi Emőke: Családi szocializáció és személyiségzavarok Tankönyvkiadó,
Budapest, 1977.

3. Családi életre nevelés, Szerkesztette: Dr. Komlósi Sándor Nemzeti Tankönyvkiadó

4. Ranschburg Jenő – Popper Péter: Személyiségünk titkai RTV-Minerva, Budapest,

1978.

5. Fejlődéslélektani olvasókönyv Szerkesztette: Bernáth László, Solymosi Katalin Tertia

Kiadó 1997.

6. Szöveggyűjtemény szociálpedagógia szakos hallgatók részére II. kötet Szerkesztette

Dr. Orbán István Eger, 1994.

7. Szöveggyűjtemény szociálpedagógia szakos hallgatók részére IV. kötet Szerkesztette:

Dr. Orbán István, Eger, 1995.

8. Buda Béla: A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája Tankönyvkiadó,

Budapest, 1986.

9. Ranschburg Jenő: Az érzelem és a jellem lélektanából OKKER Kiadó

10. Murányi-Kovács Endréné – Huszka Antónia: A gyermekkori és a serdülőkori

személyiségzavarok pszichológiája Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998.

11. Kerezsi Klára: A védtelen gyermek (Erőszak és elhanyagolás a családban)

Közgadasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1995.

12. Kézikönyv szociális munkásoknak Szerkesztette: Kozma Judit, Budapest 1998.

13. Dr. György Júlia: Az antiszociális személyiség Medicina Könyvkiadó, Budapest,

1967.

14. Baj van a gyerekemmel Szerkesztette: F. Várkonyi Zsuzsanna, Gondolat, 1977.

67
15. Az 1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról

16. Ifjúság és pszichológia, Pszichológiai Tanulmányok XIV. Szerkesztette: dr. Lénárd

Ferenc, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975.

17. Dr. Popper Péter: A kriminális személyiségzavar kialakulása Akadémiai Kiadó?

Budapest, 1970.

18. Mérei Ferenc-V. Biné Ágnes: Gyermeklélektan Gondolat, Budapest, 1978.

19. Csiky Ottó- Filó Erika: Családjog II. Pécs, 1998.

20. Gyermek – család – társadalom Válogatta és szerkesztette: Szilvási Léna, Budapest,

1996.

21. Morvai Krisztina: Terror a családban: A feleségbántalmazás és a jog Kossuth, 1998.

22. Büntető Törvénykönyv Az 1978. évi IV. törvény

23. Ranschburg Jenő: A meghitt erőszak Saxum Kiadó Bt. 2006.

24. Somlai Péter – Virágh György – Tamási Erzsébet – Herczog Mária: FÓRUM, Erőszak
a családban Fundamentum 2004.

25. Társadalmi Felelősség – Gyermekvédelem: Válogatás a Fővárosi Gyermekvédelmi

Szakmai Napok Előadásaiból Okker Kiadó 2002.

26. Miért marad? Kézikönyv a családon belüli erőszakról elsősorban szakmai

csoportoknak, illetve minden érdeklődőnek. Új, bővített kiadás 2006-ban

27. Kassai Melinda: A gyermekkorban elszenvedett, családon belüli erőszak szerepe az

életút későbbi alakulásában Esély társadalom és szociálpolitikai folyóirat 95/4.

28. Herczog Mária: Gyermekbántalmazás Complex Kiadó 2001.

68
29. Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv Complex Kiadó 2001.

30. Széchey Orsolya: Szexuális gyermekbántalmazás a családban Animula Kiadó 2006.

31. Családi iszonyok Szerkesztő: Virágh György Complex Kiadó 2005.

32. Magdolna Mérai: Bűbájos nagyszülők. A bántalmazás többgenerációs átörökítése

Jószöveg Műhely Kiadó 2006.

33. Vikár György: Az ifjúkor válságai Animula Kiadó 1999.

34. Michael Cole – Sheila R. Cole: Fejlődéslélektan Osiris Kiadó 2003.

35. Szabóné Kálmán Judit: Családgondozás – krízisprevenció Medicina 2004.

36. „Mert életem millió gyökerű” Benkő Zsuzsanna JGYF Kiadó 2003.

37. Tóth Olga: Erőszak a családban Bp. 1999. TÁRKI

38. Lakner Zoltán, Tordainé Vida Katalin és Tordai Vilmos: Gyermekbántalmazás.

Tanulmánygyűjtemény Kalendart Kiadó 1997.

39. http://www.irm.gov.hu/csaladonbelul

40. www.oki.hu

41. www.palfalva.hu

42. www.lelkititkaink.hu

43. www.mok.hu

44. http://hodis.vmmi.org

69
70