Kríza Sándor és Barabás Anna

Emlékezés
az iskolaépítő Kríza Sándorra és Barabás Annára

Most, amikor százával zárják be az iskolákat megkülönböztetett figyelemmel kell

fordulni ahhoz az iskola építőhöz, aki száz évvel ezelőtt adta át a homoródalmási
fiataloknak a kor igényeinek megfelelő új iskolaépületet.
A kiegyezés után, az Eötvös-féle oktatási program kiemelten támogatta az
iskolaügy kiterjesztését. Országszerte számos új iskolát alapítottak, régieket
fejlesztették. Így volt ez Székelyföldön is. A Homoród völgyében Homoródalmás
volt a legnépesebb falu, itt voltak legszámosabban az iskolaköteles gyerekek.
Ekkor már volt olyan év, amikor egyszerre kétszáznál több gyerek járt iskolába.
Korábban egyetlen tanterembe zsúfolódva, osztatlan közösségbe, délelőtt és
délután, két-három tanító nevelte őket.
Kríza Sándor a 19. század végén, 1895-ben került Homoródalmásra. Ide
helyezte az unitárius egyház feleségével, Barabás Annával együtt ebbe a népes
unitárius faluba, azzal a feladattal, hogy mindketten tanítók lévén vegyék kézbe
az oktatás ügyes-bajos dolgait. Ritkaság számba ment, ha tanító-házaspár volt
valahol, hiszen a nők képzésére Erdélyben csak 1875 után nyílt lehetőség. A
kinevezés hátterében volt az a rendelet, amely szerint a lányokat tanítónőnek
kell tanítani. Ekkor már mind a ketten jelentős tanítói gyakorlattal
rendelkeztek. Kríza Sándor, akit a hajdani, híres unitárius püspök fiaként nevelt
és tanított Kolozsváron, nagy elszántsággal látott a feladathoz. Az elhelyezésébe
már nem szólhatott bele a püspök, mert 1875 tavaszán hirtelen meghalt.
Szórványos adatokból tudjuk, hogy Kríza Sándor 1875-től különböző falvakban
volt segédtanító, 1886-tól szolgált Kövenden. Ott ismerte meg később a feleségét,
árkosi Barabás Annát, akinek 1890-ban mondott örök hűséget, aki hat
gyermekkel ajándékozta meg, és bajban-örömben 26 évet élt vele.
Kríza Sándor 1856-ban született Nagyajtán. Korán elvesztette édesapját, a
világjárt szíjgyártó mestert (Kriza György 1820-1870), és Gyepesen három
testvérével szerény körülmények között töltötte gyerekkorát. Életének
meghatározó élménye volt a kolozsvári diákélet 1864-1875 között, amit püspök
nagybátyja otthonában töltött. A szabadelvű unitárius gimnáziumban nem csak a
tudományos ismeretekre tehetett szert, hanem Brassai Sámuel mellett
megismerte a modern kertészet gyakorlati fortélyait, Farkas Pál hatására
megszerette az irodalmat, költészetet. Ez az indíttatás késztette évtizedek
múltán arra, hogy a tanítás után időnként felkocsikázzon a távoli Kolozsvárra
egy-egy színi előadásra, és másnap reggel ott folytassa a munkát, ahol az előző
nap abbahagyta. Almáson érte a világháború, de a román betörést, a rettenetes
pusztítást 1916-ban már nem láthatta, mert súlyos tüdőbaja még azon évben,
hatvan évesen elvitte ebből a világból. Sírja Gyepesen látható.
A homoródalmásiak sokáig emlegették, a szigorú, rendszerető tanítót, aki
megtanította őket a gyümölcsök nemesítésére, és nevéhez kötötték többféle alma
meghonosítását. Kedvence volt a pónyik alma, a télálló vastag héjú bőrranet, a
különlegességnek
számító birsalma. Megszervezte, hogy ebből a székelyföldi faluból szalmába
ágyazva a bécsi udvarig szállítsák a nemesített gyümölcsöt. A tanító

1
 Kríza Sándor és Barabás Anna

tevékenykedésének másik lényeges része volt az alkoholfogyasztás és dohányzás

elleni küzdelem. Írását ma is őrzi a Széchenyi Könyvtár: A néptanító küzdelme
az alkoholizmus ellen a családban és a társadalomban.
Kríza Sándor az elődeitől örökölt egy kicsi, földes tanítói lakot. A szoba-
konyhás dohos épület a templom tőszomszédságában állt, egy fedél alatt az
egyetlen tanteremmel, amelyben felváltva tanított három tanító. Ide vitte
feleségét és két leányát, Boriskát meg Ágit. Homoródalmáson született Zsuzsika,
Nusika és az én édesapám, Kríza Kálmán. Három gyermeksír őrzi a faluban a
tanítóházaspár fájdalmas veszteségét.
A tanítók élete a kiegyezés utáni oktatáspolitika szellemében, az állam
térhódításának idején sem volt könnyű. Kríza Sándor lett az utóda a közkedvelt
Varga Ferenc öreg tanító bácsinak, és együtt dolgozott Péterfi Áron kántorral.
Elsőrendű feladat volt az oktatás szintjének javítása azzal a céllal, hogy
gimnázium (pontosabban algimnázium) létesüljön. Ez akkor azt jelentette, hogy
10-14 éves „alsógimnazisták” képzésére kerülhetett sor, aki aztán
továbbtanulhattak Székelyudvarhelyen, Tordán vagy Kolozsvárt. Tehát
közérdek, közfeladat volt számára Kríza számára nem csak a tanítás, hanem a
magas szintű nevelés. Trefort Ágost államosítási törekvésekkel. A felekezeti
iskolák elvárásait az egyház szabta meg, az állami előírásokat nem kellett
figyelembe venni. Kríza elkötelezett volt a műveltség, a reál tudományok minél
szélesebb körű oktatását illetően, és támogatta az egyház előírásaitól független
oktatást. Homoródalmáson, a többségi unitárius faluban a másvallásúakat is
harangszó hívta a templomba, iskolába. Érvelt az iskolák államosítása mellett,
hogy a fiatalok a felekezeti különbség mellett egységes oktatásban
részesülhessenek. Az új tanító következetesen szigorú volt, nem tűrte a
hiányzást, a fegyelmezetlenséget. A hiányzást indokoltnak tartották a
mezőgazdasági munkák elsődlegessége miatt, és az egyház is elnézte, ha a
tanórák alatt más feladatot teljesített a felnőtt munkára is alkalmas diák. A
sokrétű feladat mellett célul tűzte egy új épületet felépítését a régi dohos iskola
helyett. Ez nem volt egyszerű feladat, mert akkor az iskola unitárius egyház
fennhatósága alá tartozott és Ajtai János lelkész határozottan ellenezte Kríza
törekvéseit. A kolozsvári eszményeken nevelődött Brassai tanítvány, tanítóként
Trefort Ágost oktatáspolitikájának híve lett, és a nemzetté válás érdekében, az
oktatás színvonalának emeléséért az állami főreáliskolák létesítését
szorgalmazta. A természettudományos irányultsága következtében személyesen
vonzódott a szélesebb ismereteket nyújtó állami oktatási rendszerhez, és emiatt
nyíltan szembekerült a konzervatív unitárius lelkésszel meg a presbiterek egy
részével, akik ellenezték az államosítást, az egyháztól elszakadást, a
természettudomány térhódítását a hagyományos latinos iskolarendszer
feladását. Az unitárius elemi iskola a millennium évében lett községi iskola.
Hosszú éveken át Ajtai János lelkész, Péterfi Áron kántor és Darkó Domokos
tanító jelentették a feletteseknek, hogy az államosítás folyamatban van,
miközben semmi nem történt.
A belső ellentétek leküzdésével Kríza Sándor elérte, hogy helyi
pártfogással, gazdák támogatásával, állami hozzájárulással új iskola épüljön.
Józsa Mózes és Baczó János 500 négyszögöl föld felajánlásával adtak helyet az új
épületnek, ami állami támogatással készült el és rövidesen a környék
legjelentősebb iskolájává lett. Méreteivel kiemelkedett a falusi házak közül, és

2
 Kríza Sándor és Barabás Anna

tantermi elosztása, szerkezete évszázaddal később is a célszerűségről tanúskodik.

Ennek az épületnek homlokzatán ma is olvasható: ÉP 1909. A felavatás
nevezetes eseményét fénykép örökítette meg. Az unitárius Ajtai János szerepét
Kolozsváron az egyházi vezetők is elítélték és Kríza törekvései mellé álltak.
Végül örömmel nyugtázták az iskola eredményes fejlődését, ami jól nyomon
kísérhető a század elején, a létszámot, oktatási programot illetően egyaránt. A
történelem azonban mégsem igazolta a szabadelvű, nemzeti irányultságért kiálló,
korszerű elvárást követelő Kríza Sándort, aki modern szellemben munkálkodott
az oktatásfejlesztésért, sokféle áldozatot vállalva a nemes célért.
Erdélyben, 1920-ban az összes magyar nyelvű állami iskolát
románosították, így a homoródalmási iskolát is. Románul tanulhattak a gyerekek
abban az iskolában, ahol egyetlen román nyelvű gyermek sem volt, és amit oly
nagy erőfeszítéssel teremtett meg Kríza Sándor feleségével, Barabás Annával,
meg társaival együtt. A régi tanítókat, ha nem esküdtek fel az új román
alkotmányra, és ha nem tudtak románul, menesztették, állásukat elvesztették.
Az 1920-as évek áldatlan helyzetéről megdöbbentő visszaemlékezések szólnak.
Az egyház által biztosított szerény védettségét elvesztették, a gyermekek
megszégyenítése mindennapos volt. Futottak az új román tanítók elől, és
kerülték az iskolát. Akkor a tanítókat megillető nyugdíjak folyósítását
megszüntették. Kríza Sándor özvegye nem kapott nyugdíjat sem férje után, sem
saját jogon, pedig közel negyven évig tanította a gyermekeket betűvetésre.
Barabás Anna a híres és népes árkosi Barabás család tagja, aki még tudott a
festő Barabás Miklós unokatestvér pesti kalandjairól, semmilyen támogatásban
nem részesült öreg napjaiban, és a szülői örökségből megmaradt házban húzta
meg magát Sepsiszentgyörgyön a testvérénél tüdőbeteg leányával, Zsuzsikával
együtt 1932-ig, haláláig.
Őrá emlékeztek a kései utódok Sepsiszentgyörgyön, a vártemplom melletti
temetőben, amikor a besüppedt sír helyreállításával tiszteletüket fejezték ki
Barabás Anna magyar tanítónő és iskolaépítő férje, Kríza Sándor emléke előtt.

Kríza Kálmán