Iszméné szemszögéből nézve Antigoné bátor, vakmerő, elszánt. Lobbanékony
természetű, heves, elutasító, kemény ember. Vakmerőségét bizonyítja, hogy szembe mer szállni Kreónnal, a királlyal. Az isteni törvényeket előbbre valónak gondolja az ember által alkotottaknál, így Kreón parancsa ellenére is eltemeti testvérét. Kreón lázadónak tartotta Polüneikészt, ezért megtiltotta halála után, hogy eltemessék. Testvére, Antigoné hisz abban, hogy a lelke csak akkor jut a túlvilágba, ha eltemeti, ezért felülbírálja az emberi törvényeket az erkölcsiekkel szemben. Amikor tettéért halálra ítélik fél, de nem kér kegyelmet szembeszáll a halállal. Ekkor kiszolgáltatott, sajnálatra méltó lesz. Fáj neki elhagyni az életet, de az isteni törvényeket még itt is előbbre valónak tartja. Ez felemeli Antigonét.
Iszméné jellemzése Antigoné szemszögéből
Antigoné szemszögéből nézve Iszméné hitvány, gyenge, szerencsétlen ember.
Kevésbé szereti testvérét, de ragaszkodik hozzá, nem hisz a választás lehetőségében, engedelmes, aggódó, és nagyon fél. Ő is tudja, hogy Kreón ítélete nem helyes, de ő mégsem mer szembeszállni vele. A testvéri szeretet nem elég ahhoz, hogy Antigoné mellé álljon, de felajánlja neki a hallgatását. Hiába kéri tőle Antigoné a segítséget, ő gyenge nőként nem mer szembeszállni a királyi hatalommal. Iszméné: “Meg kell, hogy ezt is értsd: mi gyönge nők vagyunk. A férfiakkal nem tudunk megküzdeni, Erősebbek, s már felettünk ők urak, Szót kell fogadnunk, bármiként is fáj e szó…”
Kreón jellemzése
Théba királya. Polüneikészt lázadónak tartotta, ezért halálra ítélte, és
megtiltotta az eltemetését, ez a bonyodalom kezdete. Törvényei a hatalmat képviselik, amely gyakran szemben áll az erkölcsi törvényekkel. A saját törvényeit tekinti fontosabbnak, a haza érdekében cselekszik, rendet akar teremteni az országában, de főleg a gőg, a férfiúi hiúság vezeti. Később, amikor saját gyermekét veszíti el óriási változás áll be viselkedésében. A régi gőgnek nyoma sincs, rájön, hogy ő sem tévedhetetlen és tanácstalan lesz.