Kémia Jegyzőkönyv

A víz lúgosságának meghatározása

A vizek lúgosságát a bennük található magnézium,- kalcium sók, alkáli fémek és alkáli
földfémek határozzák meg. Az oldatok savasságára, lúgosságára a pH a bevezetett mérőszám.
A pH a hidrogén-ion koncentráció negatív tízesalapú logaritmusa. A vízben lévő savval
reakcióba lépő anyagok mennyisége határozza meg a lúgosságot. Ezt mmol/dm3-ban fejezzük
ki. Jele: L. Meghatározni titrálással tudjuk. A titrálás végpontjától függően lehet szabad
lúgosság vagy összes lúgosság.

A szabad lúgosság vagy másnéven fenolftalein lúgosság, fenolftalein indikátor

alkalmazásával történik, ahol a pH : 8,3-ig mért lúgosság. Jele: p-lúgosság.

Az összes lúgosság meghatározása metilnarancs indikátorral történik. Nevezik még

metilnarancs lúgosságnak is. apH: 4,4 ig mért lúgosság. Jele: m-lúgosság.

A vizek lúgossága mutatja meg a kémhatás okát, ezt a pH nem tudja megmutatni. A p-
lúgosság a karbonát tartalomra utal, míg az m-lúgosság utal a hidrogén-karbonát tartalomra.
Az ivóvíznek nem lehet karbonát tartalma, tehát nem lehet p-lúgossága sem.

Mérése térfogatosan erős 0,1 mol/dm3 erős HCl vagy 0,05 mol/ dm3 H2SO4 mérőoldattal,
megfelelő indikátorral vagy potenciometriás végpontjelzéssel történik. Potenciomeriális
titrálással pontosabb mérést lehet elvégezni, mint a hagyományos festékindikátoros
végpontjelzésű méréseknél (megfelelő műszerekkel).

Festékindikátoros titrálásnál, ha változtatjuk az oldat pH értékét, akkor az indikátor savas,

bázisos koncentrációja folyamatosan változik, és ezáltal változik az oldat színe is. Az
indikátorok színváltozási tartománya az a pH tartomány, ahol az indikátor színváltozáson
megy keresztül. Ezekből a színváltoztatásból tudunk következtetni az oldat kémhatására is.
Átmeneti szín akkor keletkezik, amikor az indikátor molekulája 50%-ban van disszociált
állapotban, ez az indikátor átcsapási pontja. Ha metilnarancs az indikátor akkor a oldat színe
az alábbiak szerint alakul:
• Savas: vörös
• Lúgos: narancs
• Átmeneti: vöröshagymahéj szín.

Ha az indikátor fenolftalein akkor az oldat színe :

• Savas: színtelen
• Lúgos: bíborvörös
• Átmeneti: halvány rózsaszín.
A kísérlethez felhasznált eszközök

• Vízminta
• Desztillált víz
• 0,1 M HCl
• Fenolftalein indikátor
• Metilnarancs indikátor
• Erlenmeyer lombikok
• Főzőpohár
• Bunsen állvány
• Büretta
• Pipetta
• 100 cm3 mérőlombik

A desztillált vízzel jelre állított vízmintából háromszor 10 cm3-at kipipettáztunk Erlenmeyer

lombikokba. Ezután a vízmintákhoz 50 cm3-om desztillált vizet adunk, elkészítve így az
oldatot. Az oldatba cseppentettünk egy csepp fenolftalein indikátort, amitől az oldat
bíborvörössé színeződött utalva a lúgos kémhatásra. Ezt sósavval addig titráltuk amíg
színtelen nem lesz az oldat. A sósav 0,1 molos HCl oldat. Ennek a fogyása határozza meg a
p-lúgosságot, fogyás értékét feljegyeztük. A színtelen oldathoz cseppentettünk 1 csepp
metilnarancs indikátort, amitől az oldat narancsszínűre színeződött. Ezt az oldatot az átmeneti
vöröshagymahéj színig titráltuk a sósav oldat segítségével. Ennek a fogyása a m-lúgosságot
fejezi ki, feljegyeztük itt is a fogyás mértékét. Ezt a mérést elvégeztük mind a három mintán,
majd kiszámoljuk az átlagfogyásokat, és ezt az értéket felhasználva kiszámoljuk az oldat
összes és szabad lúgosságát.
nHCl =c*V

nHCl = mólszám, mol

c = HCl koncentráció mol/dm3
V = Átlagfigyás

Mérési adatok:

• 1 Minta:
• 2 Minta:
• 3 Minta:
• Átlag:
Számolás(1000 cm3-ra megadva):

P-lúgosság:

M-lúgosság: