ORBÁN BALÁZS (1828 – 1890) emlékezete

Budapest, 1940.
Kiadja a Budapesti Dávid Ferenc Egylet

1. Gyülekezeti ének: Te benned bíztunk…

2. Ima: dr. CSIKI GÁBOR
A Dávid Ferenc Egylet, 3. Elnöki megnyitó: br. DANIEL GÁBOR
Báró Orbán Balázs halálának dr.
félszázados évfordulóján, 1940. április 19-én 4. “Örök székely” című alkalmi ódáját
délután 6 órakor az Unitárius misszió Ház előadta JÓZAN MIKLÓS
templomában (IX., Hőgyes Endre utca 3. 5. Székely népdalok: PALLÓ IMRE dr.
6. “Báró Orbán Balázs emléke” ünnepi
Szám) EMLÉKÜNNEPÉLYT rendez,
beszéd: VERESS GÁBOR dr.
melyre az Egylet tagjait, valamint a “nagy
7. Székely népdalok: PALLÓ IMRE dr.
székely” emlékének más tisztelőit is felekezet
8. Tarkő mondája
különbség nélkül szeretettel meghívja az
9. Székelyasszony és vendéglátás
ELNÖKSÉG.
v. NYIREDY SZABOLCS
10. Bezáró: PÉTERFFY GYULA
11. Szózat.

Dr. Csiki Gábor

Ima
Örökkévaló Isten!
Tedd áldottá emlékezetét közöttünk annak, kinek neve fény, tisztesség és áldás számunkra.
Fogadd kedvesen a hála imádságot, melyben megköszönjük az égi a járadékot, melyet nagy
fiadban nekünk, szegény székelyeknek adtál. Élete és munkássága gondviselő szereteted áldott
bizonysága : a nemzet, mely ily fiakat szül, - legyen bár sorsa mostoha, - nem veszhet el soha:
Jó mi nekünk néha emlékeznünk, az emlékekben megfürödnünk és új életre kelnünk.
Őseinknek hazajáró lelke hadd tanítson minket is hűségre és hazaszeretetre. Őrizzen meg
minket a Te nagy kegyelmed, hagy a székely kínokkal szemben szívünkön elfásultság vagy
közöny valaha erőt vehessem.
Rövidítsd meg - Uram - a Te néped próbára vettetésének keserű napjait. Ne engedd; hagy
gyötrelmek között t8ste-lelke f elemésztődjék s hiábavaló várakozásban szíve megszakadjon.
Légy hozzá irgalmas, a reménytelepség örvényéből emeld ki, fogd fel sóhajtósát s könnyeire,
miket húsz esztendő óta sorsa felett hullat, vonjon vigasztaló szivárványt a Te nagy
kegyelmed. Földi hatalmasságokba bizalmat nem vetünk, igazságot földön hiába keresünk:
szent ügyünkkel - Atyánk - Hozzád fellebbezünk. Nem, oh az nem leltet, hogy dicső múltú
néped rabsorsba veszni engedd.
Még itt reszket a levegőben a húsvéti. harang szava. Ha késett is, itt a tavasz. A
Hargita alatt hű fiadnak sírján új virágok nyílnak. Szent a hitünk - Atyánk - s rendületlen,
hogy a nép számára, melyet halálra ítéltek, igazságszolgáltatásod új tavaszt, új életet,
szabadságot hozand. Mi most még csak nem is sejtjük, de Te már látod, miként vígasztalod
meg benned bízó péped. Mi csak azt tudjuk - s nekünk az is elég -, hogy előtted - Atyánk -
nincsen lehetetlen. Most még alszik hű fiad, de megmozdul, ha kürt riad. Szent a hitünk s
rendületlen, hagy Budvár fölött majd örömtüzek gyúlnak s a nép, mely ma még nagy
szomorúságban ül, újjongva zeng halleluját a Te szabadításodért. Ámen.

Báró Daniel Gábor Dr.

Elnöki megnyitó
Egyesületünk nevében üdvözlöm Önöket, akik mai ünnepélyünkön megjelentek és hálásan
köszöntöm mindazokat, akik ennek műsorán szerepet vállaltak. Székelyek mindannyian, akik
felgyújtják a megemlékezés mécsét a nagy székely, br. Orbán Balázs emléke előtt, kiválóságai
a magyar életnek, tudásnak és művészetnek, akik elénk varázsolják a múltat, amelyen
reméljük, mi fogjuk felépíteni a jövőt.
A székely nemzet kiváló egyénisége, br. Orbán Balázs halálának félszázados évforduló-
ján összegyűltünk székelyek és magyarok, hogy az emlékezésnek szenteljük a végtelen és
örökkön pergő idő néhány pillanatát.
Fájdalmas pillanatok ezek a sivár jelenben, amikor megelevenednek régi emlékek és
magunk előtt látjuk elmúlt idők képét, a szabadság Földjét, Erdélyt, kincses Kolozsvárt és
Brassónál a magyar vasúti állomást.
De reményteljes pillanatok is ezek, mert hisszük és valljuk, hogy a mai idő eljár és régi
helyén áll majd újra a nagy magyar határ. És szabad magyar hazában fog élni majd a székely
nép, mely soha nem tagadta meg múltját és kitartással, Istenbe és igazába vetett rendíthetetlen
hittel várja végtelen szenvedései közepette a feltámadást.
Gondolataink és érzelmeink feléjük szállnak a megemlékezés ezen pillanatában is,
székely testvéreink, a havasok és csörgedező patakok, a zúgó erdők és kis templomok felé, -
ott van elrabolt otthonunk, ott van családunk és nemzetünk és ott vár. bennünket a jövő.
A székely föld szülöttje volt br. Orbán Balázs. Valósággal imádta népét és hazáját és ra-
jongó szeretettel alkotta meg erről írt gyönyörű művét, a “Székelyföld leírását".
Székely volt és büszke származására. Udvarhelyszéki volt, ahol a vallási szabadság
tetőpontján állott, ahol megtörténhetett az a csoda, hagy a havasalji katolikusok egyhangúlag
megválasztották püspöki jóváhagyással felügyelő gondnoknak az unitárius homoródalmási
Mihály Jánost, aki buzgó unitárius létére kitűnő katolikus gondnok lett és akinek emlékét
egyaránt áldják katolikusok és unitáriusok.
Báró Orbán Balára unitárius lett, mert ezt a vallást tartotta a legszabadelvűbb vallásnak.
Szerette a székely népet rang, felekezet és vidék szerinti különbség nélkül, annak
földjével, falujával, munkájával, múltjával és szokásaival, hitével és mondáival és
ismerte annak lelkét és minden gondolatát.
És a székely nemzet, Magyarország legrégibb népe, a székely föld a magyar faj legré-
gibb foglalási területe benne találta meg igazi ismertetőét, önálló nemzetiségének, felfogásá-
sónak és elhivatottságának meggyőződéses hirdetőjét.
A népek fenntartója, a fajszeretet, mely betöltötte lelkét, vezessen bennünket is a szebb
jövő felé, emléke pedig éljen mindenkor közöttünk, hogy igaz székelyek legyünk.
JÓZAN MIKLÓS:

“Örök székely”
Századok mesgyéjén - vészben és viharban -
Áll az örök Székely . . . áll és hervadatlan
Tilalomfa-módra hordja koronáját:
Legendák ködéből szövi a ruháját.

Ott, ahol a nap kél, erdős hegyek tája

Több mint ezer éve - törzsökös hazája;
Tengerszem környékén, ott az ő sasfészke.
Virágos völgyekben csöndes menedéke.

Címerében a hold vetekszik a nappal,

Hét szép büszke várát csillogó arannyal
Szórja bé vidáman s fölöttük az égbolt
Tiszta-kék, sugárzó, mint amilyen rég volt.

Sasmadarunk szépen kiterjeszti szárnyát:

Látom átvonulni dicső múltak árnyát
Napbenéző szemén s hallom, amint szálldos
Hangos vijjogással magas sziklaszálhoz . . .

Most a Hargitára, majd a Székelykőre,

Keresztesmezőn át - fel a Cenktetőre:
Meg-megrázza magát, hull a tolla szerte,
Hahogy őseinket török-tatár verte.

Isten kezében a nyüzsgő osztováta,

Suhanó csöveit váltja, egyre váltja.
Majd, ha kedve támad, nagyokat ránt rajta,
Hogy megrendül belé az Olt s Maros partja.

Ám az örök Székely - hősök ivadéka.;

Nem hiába szülte csodálatos Réka,
Bárki-fia előtt gyáván meghátráljon?
Inkább, hogy mindétig a vártán megálljon!

Meg is állott híven, utolsó csepp vérig,

Mint oroszlán, harcolt . . . Kik a hazát védik,
Látták őt dalolva csatába rohanni . . .
Lobogó zászlónkat soha föl nem adni . . .

Ál a vártán most is: eke szarva mellett;

Havasi mezőkön nyájakat legeltet.
Gonddal simogatja békés házatáját,
Szívszakadva védi drága Szentegyházát.
Elmereng a múlton; gondol a jövőre,
Keserű jelenben boldog esztendőre:
Ha majd a fényes nap lemosolyog reája,
S megjön az ő régi, hű íródeákja . . .

Megjön Orbán Balázs - Poraiból menten

Újra támad . . . Ő az! . . . Első a seregben:
Szívét hozza Néked, vitéz Csaba népe!
Századok mesgyéjén fölragyog a képe . . .

Jabbra-balra tekint. . .. Itt is, ott is megáll. ..

Szejkefürdő táján, egy bús sírhalomnál
Tilalomfa-módra hordja koronádat:
Legendák ködéből szövi a ruhádat.

Veress Gábor Dr.

Emlékbeszéd
Midön történelmünk nagyjainak emlékei előtt áldozunk, legméltóbb hozzájuk és hozzánk
az áldozásnak amaz emelkedett szellemű módja, amely éltük példaadását a jelenkor körülmé-
nyeire vetíti és tanításuktól megnemesedett lelkünket a példa követésére indítja. Ilyen áldozás
biztosítja nagyjaink halhatatlanságát.
A halhatatlanság nem valamely leltári örökkévalóság, nem a múzeumok dohosságában, a
könyvtárak porában nyilvántartott számszeri öröklét. A halhatatlanság az élet folytonossága,
maga. az élet, amely mozgás, cselekvés, hatni tudás. Halhatatlanjaink példaadásuk és
tanításuk szüntelen dinamizmusával örökli mozgásban tartják Lelkünket, cselekszenek cse-
lekedeteink útján és hatnak a mi hatásunk eszközeivel. Ezek a gondolatok vezetnek bennünket
ma Orbán Balázs emlékezetéhez, hogy halhatatlanságának örök fényében megedztük .
lelkünket nemes példája követésére, tanításának befogadására.
A jelenkor körülményei, amelyek közt Orbán Balázs emlékezetét megidézzük, felettébb
veszélyesek legnagyobb lelki kincsünk: nemzeti öntudatunk épségére.
Zrínyi Miklós, a költő, még büszkén hirdethette: “nem vagyunk alávalóbbak egyetlen
nemzetnél sem". Pázmány Péter, Berzsenyi Dániel, Csokonay Vitéz Mihály, Széchenyi István
még nyugodtan ostorozhatta a magyarságit, korholásuk nem rontotta, de emelte a nemzeti
öntudatot. Azonban, hogy dicső szabadságharcunk bukása után a nemzet kibékült idegen
uralkodóházával, megkezdődik a nagy szemfényvesztés: az a rohamos fellendülés, amely a
magyarságot egyre szegényebbé tette saját hazájában.
Ebbe a korszakba tessék beleképzelni Orbán Balázs kőből metszett, kemény egyéniségét, mint
élő tiltakozást a nagy fellendülés minden olyan ténye ellen, amely a magyarság hanyatlását
okozta. Ők nem tudhatták, bizonyára Orbán Balázs sem, azt, amit mi két emberöltő távlatából
visszanézve ma már tisztán látunk. De Orbán Balázs talán ösztönösen érezhette, hogy valami
nincs rendjén. A fellendülés azzal kezdődött, hogy a magyarság levetette annak előtte dacból
hordott viseletét. Orbán Balázs mindvégig tüntetett magyaros ruházatával, sarkantyús
csizmájával, de letette főnemesi rangját, miként ő maga mondja: “az idegentől bizonnyal nem
valamely nagy hazafiságért kapott címet".
A mireánk szerencsétlen kimenetelű világháború után vége a nagy szemfényvesztésnek,
a lepel lehull s a magyarság előtt most már nyíltan jelenik meg a rontás tanítása: nincs
fajtiszta magyarság, különösképpen pedig nincs magyar kultúra, ami kultúra Magyarországon
van, azt idegenek csinálták. Lássuk, mit felel erre a tanításra Orbán Balázs?
A tézis tehát így szól: nincs fajtiszta magyarság, s nem is olyan értelemben nincs, mint ahogy
valóban nincs a világnak egyetlen helyhez kötött, államot alkotó népe sem, amely fajtiszta
volna, de még olyan értelemben sincs magyarság, hogy különös önálló magyar jellem, magyar
észjárás, magyar lélek volna. Nemcsak idegenek tanítják ezt a bölcsességet. Nemrégiben egy
ősmagyar nemzetség sarja írta, hogy Magyarországon alig van már olyan család, amely
eredetét a honfoglalásig vissza tudná vinni. Megíródhatott ez az állítás Orbán Balázs népének,
az első foglalás jogán szerzett székely örökség büszke birtokosainak, sok százezer Uz
Bencének szeme láttára és füle hallatára. Erre a. lélekrontó, öntudatpusztító tanításra felel
Orbán Balázs egész élete.
Feleli mindenekelőtt azt, hogy nem a vér teszi. Az ő édesanyja nem magyar nő, de
Orbán Balázs vérének székely fele elég arra, hogy őt egész magyarrá, egész székellyé, s
miként egyik életírója nevezi: a legnagyobb székellyé tegye. Van-e valaki a fajtiszták között,
aki népét jobban szeretné, mint szerette Orbán Balázs, van-e hűségesebb, áldozatkészebb,
magyarabb magyar, székelyebb székely, mint ő - a félvér. Nem a vér teszi. Ha valaki végkép,
visszavonhatatlanul és megmásíthatatlanul elkötelezte magát a magyar sorsközösség
egyeteméhez, ha valaki idegen sorsközösség iránt nem érez vonzalmat, vágyódást, magyar az,
akármilyen összetételű legyen is vére. A magyarsághoz tartozás a fajelmélet minden
tücskével-bogarával szemben, csupán a magyar szolidaritás osztatlan kizárólagosságát, tehát
minden idegen szolidaritás iránt közömbösség érzését követeli.
Az a magyar, s mindenki magyar, aki ennek a követelménynek megfelel. Damjanichnak,
Klapkának, Guyonnak, Pöltenbergnek, Leiningennek, s bizonnyal száz meg ezer számra más
idegeneknek ez az elkötelezettsége végleges. visszavonhatatlan, a börtönig, a bitófáig tartó
őszinte elkötelezettség volt. Nincsenek mindig hősi korszakok. Nem áll mindig a bitófa. De
van a mindennapi életnek is ezer meg ezer próbatétele, s nekünk magyaroknak, azzal a csúf
rontással szemben, amely magyarságunkba vetett hitünket, önbizalmunkat, meggyőző-
désünket alattomosan megingatni akarja, az a kötességünk, hogy a próbatételeket kiálljuk,
biztassuk, buzdítsuk, bátorítsuk és kérlelhetetlen őszinteséggel vigyázzuk egymást. Ezt tette
Orbán Balázs a maga korában. Ezt tanítja Orbán Balázs példája a mi korunkban.
Tehát nem volna sajátos magyar jellem, magyar észjárás, magyar lélek? Mit felel erre
Orbán Balázs?
Midőn az emigráció éveiben Franciaországban tartózkodott, a még egészen fiatal ember
mindenkit megnyert szeretetreméltóságával. Irják, hogy a nagy romantikus Hugo Victor
fiaként szerette Orbán Balázst. Mit szeretett rajta? Rangja bizonyára nem sokat imponált a
demokrata világfinak, vagyona, pénze annyira nem volt, hogy gyakorta éppen Hugo Victor
baráti támogatására szorult rá. Hugo bizonnyal az Orbán egyéniségéből kisugárzó varázst sze-
rette, azt a sajátos zamatot, amely a magyarokat elfogulatlan idegenek előtt mindig rokon-
szenvessé teszi. “Nem tudom, mi van önökben, - mondta nekem egyszer egy előkelő külföldi
vendégem - de lehetetlenség önöket nem szeretni." Mi van bennünk? Ázsia van bennünk!
Ázsia forró napsugara, a végtelen ázsiai puszták örökké mozgó fuvallata, az ősi szumir kul-
túra tudatunk legmélyén viselt felsőbbrendűsége? Meleg szív van bennünk, a mozgékonyság-
nak a puszták széljárása minden fokát magábazáró széles skálája, a hanyat fekve heverő nyu-
galomtól, a szélvész seteségével rohanó lendületig. Kintúr a van bennünk, tisztelt Európa !
Kultúra, kései kisugárzása annak az ősi, legeslegelső emberi kultúrának, amely megindítója és
tanítómestere volt minden más kultúráknak. Ez van tennünk ! Ez volt Orbán Balázsban, s
nagyon mértékben, mint bennünk.
Ugyanakkor, amikor hamis tudományosság álruhájában el akarják vitatni belőlünk a
sajátos magyar lelket, nagyban feszegetik álnok tárgyilagossággal, hogy nincs tulajdon, önálló
kultúránk, nálunk mindent idegenek csináltak, mi mindent idegenektől tanultunk. Orbán
Balázs erre is megfelel, midőn Székelyföld Leírásában feltárja a székely nép kultúráját. Kriza
püspök remek gyűjteménye a vadrózsákat kötötte csokorba, Orbán Balázs a népművészet
kincsesházát építi fel.
Mi valóban sokat tanultunk idegenektől is. Hazánk szent földje dúló háborúk színtere
volt évszázadokon át. Műveltséget szomjazó ifjaink ezreinek kellett külföldön jármok a
tudományok és művészetek csarnokait. Közülük jutott persze Göttingára, Wittenbergára is, de
jutott, s nagyobb számban Krakkóra, Pádovára, Bolognára, Utrechtre. Az a műveltség, amit
világjáró ifjaink visszahoztak magukkal, része lett a magyar műveltségnek, de nem formálta,
nem telítette azt, mártsak azért sem, mert nem egyetlen," nem egységes forrásból jött. Volt
benne germán, volt benne latin elem. Volt benne katolikus, volt benne protestáns szellem. S
ez mind, egyarása, annyira beleolvadt az egyetemes, ősi magyar kistúrába, hogy már nyomát
lelni is nehéz. Mert amiként a sajátos magyar léleknek megvan a maga ellenállhatatlan asszi-
miláló ereje, azonképpen a sajátos magyar kultúrának is megvan a maga csodálatos abszor-
beáló képessége. S miként minden asszimiláció nyereség, ha nem rontja a magyar lelkiséget,
azonképpen minden szellem abszorpciója üdvös, ha nem hígítja a magyar műveltséget. Nem
lehet fontosabb feladata hazafiságunknak, mint arra vigyáznunk, hogy semmi asszimiláció ne
rontsa lelkünket, semmi szellemi abszorpció ne hígítsa kultúránkat.
Orbán Balázs is volt külföldet járó diák, ha nem éppen a szó matrikuláris értelmében.
Szüleivel már 17 éves korában Isztambulba költözik, ahonnan utazásuk célja: a családi per
iránt érzett közömbösség csakhamar Görögországba engedi. Itt az akkori iskolák humánus
nevelésével előkészített lelke mohón issza az Akropolisz klasszikus műveltségének nektárját.
Majd ezzel betelve, tanulmányútra megy a Levantéra, beutazza Palesztinát, Syriát, Arábiát,
Egyiptomot. Később két évet Londonban tőit, hogy “Utazás Keleten" című munkájához
irodalmi anyagot gyűjtsön. Évekig időzik a magyar emigráció társaságában Franciaország,
Olaszország földjén is. Nem az iskolák padjaiban, de könyvtárak, levéltárak, múzeumok ön-
álló program szerint végzett tanulmányozásával, jeles férfiak társaságában készítette elő
tudását későbbi írói munkásságához. Az előkészületnek, a tanulásnak ez a szabadjára hagyott,
egyéni módszere mennyire jelképezi a valódi magyar műveltség kialakulásának és
megtartásának célszerűtlen, nehézkes, de mindig önálló, mindig igaz, mindig magyar útját.
Munkamódszere ugyanolyan egyéni, önálló, mint volt tanulása. Már javában recseg-
ropog az abszolútizmus tákolmánya, midőn 1859-ben visszatér szülőföldjére. Míg honfitársai
dacos passzivitásban várják a felhők elvonulását, Orbán Balázs murkához lát, megírja előbb
Keleti Utazását, majd hozzáfog Székelyföld Leírásához. Ezen a legbecsesebb munkáján
évekig dolgozik. Témájáról kerek egészet ad. Van benne földrajz, természetrajz, sok geológia,
sok történelem s különösen sok néprajz. Az avatott céhbeli szaktudós felkészültsége nélkül,
mégis a lelkes amatőr istenáldotta ösztönösségével végezte munkáját. Mindent megnézett,
amit leírt. Fáradságos, többnyire gyalogosan tett utazásai nemcsak adatai halmazát növelték,
de növelték lelkének a tárgy iránt érzett rajongását is. Ha ifjúkorában szíve sugallatából, e
munkája során közvetlenül szerzett tapasztalatból szerette mind jobban-jobban azt a gyönyörű
országot, s annak nagyszerű népét. Ugyanígy dolgozza fel élete utolsó szakában Torda város
monografiáját, amelyet mintegy a Székelyföld Leírása kiegészítésének tekintett. Nagy
szerencse, hagy kortársai megörökítették munkálkodásainak módszerét. Annyi eredeti
önállóság, annyi tárgyilagosság, annyi felelősségérzet, annyi sokoldalúság jellemzi munkás-
ságát, amennyit csak a nagy encyklopédisták, a nagy polihisztorok példáján lelkesedő tudás-
vágy magyarázhat, s mindenekfelett földje, népe iránt érzett kiapadhatatlan szeretete. Nem az
akadémiáknak, nem a könyvkiadóknak, magának s népének írt. Sohse is bántson bennünket,
hogy a tudományos világ legjobb esetben elnéző jóakarattal vette, s a főúri dilettáns sze-
szélyének nézte Orbán Balázs írói működését. Ha céhbeli tudós lett volna, talán hivatalos
támogatással expedíciót szervezhetett volna valamelyik exotikumba, a céhbeli tudósok azóta
is követett gyakorlata szerint valamely messzi földet írt volna le, s talán elmaradt volna a
hazai téma: a Székelyföld Leírása, amelynek tudományos fogyatékosságát - ha van is a mi
szemünkben a szerző lelkesedése és tárgyszeretete pótolja
A tudományos elismerés szűkmarkúságát azokban az időkben - úgy lehet - Orbán Balázs
politikai magatartása is befolyásolhatta. Mi ma tárgyilagosabbak és megértőbbek tudunk
lenni. Hiszen Orbán politikáját lelkének három lángoszlopa világítja meg: szabadságszeretete,
hazaszeretete és fajszeretete.
Szabadságszeretetének melegágyát bizonyára az akkori felekezeti iskolák nevelési
rendszere veti meg. De a levegő is Európa szerte tele van a francia nemzet nagyszerű
kezdeményezésének, az “egyenlőség, testvériség, szabadság" eszményeinek hangjával. Orbán
lelkének a szabadságeszmék iránt való hajlandósága benne annyira előtérben álló, csaknem
túltengő tulajdonság, határozott, bátor, cselekvésre kész egyéniségének látszatra oly jellemző
velejárója, hogy nemes barátja, Hugo Victor azt mondja róla: kétszáz francia Orbán Balázzsal
meg tudnám buktatni a császárságot. Mégis Orbán Balázsnak ebben a lelki tényezőjében sok
romantika, sok ábrándos nosztalgia van, ami később csupán felszínesen polarizálódik
törvényhozói működésének szélsőséges ellenzéki magatartásában. Ellenzéki álláspontjának
valódi indítéka nem a demokrácia eszméinek homályos és inkább külsőséges megérzése,
hanem lelkének alapvető tulajdonsága: a fajszeretet. Az ő politikai jelszava: “a néppel a
népért" tulajdonképpen azt jelenti: “a székely néppel a székely népért".
A hazaszeretet Orbán Balázsban szabadságszereteténél is erősebb lelki tényező. Ha nem
volna más nyoma Orbán Balázs hazaszeretetének, az a mód, ahogyan ő hazai tárgyú irodalmi
munkáinak feladatkörét kézbe veszi, meggyőző erővel mutatja nála ennek az érzésnek
valódiságát, bensőségét. Mennyi gonddal, mennyi szeretettel nyúl Székelyföld minden kis
kavicsához, minden törékeny virágához. De más adataink is vannak. Mihelyt Keleten sza-
badságharcunk hírét veszi, azonnal abbahagyja bolyongását, visszatér Isztambulba, csapatot
szervez, fegyvereket szerez, készen arra is, hogy hazájáért életét áldozza. Későn indul.
Útközben már emigráló magyarokkal találkozik, akik elbeszélik neki a világosi végzetet. Nem
adatott meg számára, hogy fegyverrel kezében áldozzon azon az oltáron, amelyet a hazaszere-
tet szentel meg. Más módon annál több, annál nagyobb áldozatot hoz. A hazaszeretet nem
valami elvont, elméleti fogalom, annak érzelemvilágunkban, gondolatkörünkben és
cselekedeteinkben állandóan mutatkoznia kell. A hazaszeretet nem átölelő, egységes ideál,
hanem darabokra eső, élettelen tárgyak, élő lények iránt érzett külön-külön vonzalmak
egyetlen eredője. És ha Orbán Balázs szeretettel nézi a hegyeket, az erdőt, a mezőt, a
patakokat, mert bennük hazájának, imádott Székelyföldjének egy-egy darabját látja, mégis,
mintha nagyobb vonzalmat érezne mindenek iránt, amit emberek, honfitársai, különösképpen
pedig székely testvérei csináltak. Hazaszeretetének is, miként szabadságszeretetének a.
fajszeretet adja meg igazi tartalmát.
Amikor pedig Orbán Balázs fajszeretetét említjük, gazdag lelkének leggazdagabb mély-
ségéhez értünk el. Vigyázzunk csak rá, milyen különösen alakul közéletünk terminológiája.
Orbán Balázs az akkori idők felfogása szerint baloldali politikus, helyét szenvedélyessége a
baloldalnak is legszélsőségesebb szélén jelöli ki. Ugyanakkor fajszeretete őt fajvédővé, még
pedig cselekvő, gyakorlati fajvédővé teszi. Baloldali fajvédő! Mennyire mást jelent e fogalom
ma és mennyire mást jelentett Orbán Balázs idejében. Az is igaz, hogy míg Orbán baloldali-
sága tulajdonképpen egyszerű ellenzékieskedés és inkább szónoki flosculusokban
hervadozott, fajvédő hivatása egész lelkét betöltő szent elhatározás. Azt írja róla Szentmartom
Kálmán: “Valósággal bálványozta a székelységet . . . Hitt nemzete küldetésében. Hitte, hogy a
székely nép géniuszát a nép lelkében fel tudja kelteni. Bízott szuggesztív erejében, gyermekes
lelkesedéssel küzdött s bár észre kellett vennie. hogy nem tudja életre kelteni azt a szellemet,
ami ősi formájában nem él már, sohasem csüggedt, királyi erényekkel ékeskedő, szerető édes
atyja, jóltevője volt mindig a székelységnek Mindent érettük tett. Ide irányult egész írói, po-
litikai és társadalmi működése. Célja az volt, hogy a székelységet maga magának megbecsü-
lésére, saját értékének helyes felismerésére megtanítsa, hogy kötelességtudó, nemesen tö-
rekvő, becsületesen munkálkodó, független érzelmű polgárokká tegye. Dicső megújhodást,
szebb jövendőt akart a székelységnek. Azt akarta, hogy a nemzeti életben a székelyek újra
számottevők legyenek. Régi eszményképek felkeltésével új nemzedéket akart nevelni, amely
jogos önbizalommal eltelve fölemelt fővel hirdesse továbbra is a székely dicsőséget".
Szentmártoni Kálmán e szép jellemzésének minden ereje lehanyatlik és Orbán valamennyi
életírójának minden, legfényesebb gondolata is elhalványul ama megható szavak mellett,
amelyekkel maga állít örök emléket fajszeretetének. Végrendeletében 8000 koronát hagy a
székelykereszturi gymnáziumra és azt írja: “A székelykereszturi gymnázium alapítványánál
székely nemzetem iránti szeretetem az irányadó: mert én itt is igazán követem Krisztus tanait,
hogy aki kővel dob, azt kenyérrel dobom vissza; mert nem tagadom, hogy végtelenül fájt
lelkemnek, hogy a kereszturi választó kerületben, éppen székely testvéreim, azok közt
unitárius hitrokonaim buktattak meg. De én e megaláztatásomért, e kitagadásomért úgy kí-
vánok bosszút állni, hogy a népnevelés előmozdítása által edzem meg jövőre e népet a haza-
fiságban". Ez a cselekedet Orbán Balázs nemes lelkét valóban Krisztus tanításának magasla-
taira vezeti. És ezt a felemelkedést fajszeretetének utóférhetetlen szárnyalása teszi.
tet volt Orbán Balázs lánglelkének három lángoszlopa.
Szabadságszereteténél erősebb hazaszeretete, hazaszereteténél erősebb fajszeretete.
Szabadságszeretete őt a hatalom megingathatatlan ellenfelévé, hazaszeretete fáradhatatlanul
kutató, tudós íróvá, fajszeretete apostollá teszi. Orbán Balázs nemcsak politikus, nemcsak
tudós író, Orbán Balázs apostol, a székelység apostola.

Csak még egy történeti tényt hadd említsek meg. A székelykeresztúri unitárius gymná-
ziumnál 1876-ban 500 forintos alapítványt tett Orbán Balázs, amelynek kamataiból a legjobb
tanulókat kellett jutalmazni. Az alapító levélben kiköti, hogy az osztály tanulói titkos sza-
vazással három tanulót jelöljenek ki az ösztöndíjra s ezekből válassza ki a tanári kar a leg-
érdemesebbet. Ebből az alapítványból több száz tanuló részesül jutalomban. A tanári karnak
soha nem kellett eltérnie az ifjúság szavazásának eredményétől, a jutalmat a tanári kar vé-
leménye szerint is mindig a legtöbb szavazatot nyert tanuló érdemelte meg. De ezt tessék
megszívlelni: a jutalmazottak között voltak székelyek, oláhok, szászok, voltak unitáriusok,
római és görögkatolikusok, reformátusok, luteránusok. Vajjon lehetett-e Orbán Balázsnak,
vajjon lehet-e valakinek is ezt a népet izzó szeretettel nem szeretnie? Vajjon melyik bámulatra
méla óbb, az a Szent István, aki az országlás bölcsességét megörökítette, vagy az a nemzet,
amely az országlás bölcsességét ekként gyakorolni tudja. Hej Európa, Európa! Hol vagy Te a
székelykereszturi kisdiákok kultúrájától!
Ma éppen ötven esztendeje annak, hogy Orbán Balázs nemes szíve utolsót dobbant. Sze-
szélyes játéka a sorsnak, hogy holt tetemét háromszor kellett eltemetni. Most is ideiglenes sír-
ban nyugszik. Mozgalom indult, hogy negyedszer is eltemessük. Földi maradványait ám te-
messék el akárhányszor, lángoló magyar lelke, szerető székely szíve örökké élni fog.
Amúgyis nehezünkre esik elképzelnünk daliás alakját a szejkei sírban porladozni. Oda illik Ő
a Hadak útjára, amint kardjára dőlve figyeli a Székelyföldet, s várja Csaba királyfi indulóját.