Professional Documents
Culture Documents
Cigány Mesék, Cigányul-Magyarul
Cigány Mesék, Cigányul-Magyarul
Karsai Ervin
Asvune bisora
A könnycsepp gyöngyök
O Tamburashi
Tamburás
E godyaver shej
Az okos lány
E parudyi krajasica
Pale te xulyilas e krajasica pa o grast haj tele bandyilas opral pe valya, tele
pelas o ratvalo dikhlo ando paji haj o paji ingerdas les.
O Janko xanyzhvalo sas, haj purrisardas la, hoj chi zhanel lasa te dunavel le
papinyan.
O kraj chi patyajlas so phenel o Janko, haj choral avri gelas pe mal, haj
dikhlas so kerel e shej, haj o Janko.
Kana e shej huladas pes, dikhlas o kraj, hoj anda shake bal luludyi peren avri,
haj sa somnakune sas.
O kraj las la krajasica, baro abav kerdine, vi me kothe somas, but xamasko
sas, matyilom jekh cerra.
Az elcserélt királykisasszony
Ismét leszállt a lováról a királylány és lehajolt a patak fölé. A véres kendő leesett a
vízbe, és a víz elvitte. Örült a lány, amikor ezt a látta. A lány ruhát akart cserélni a
királylánnyal, és a lovat is
ki akarta cserélni. Megeskette, hogy senkinek se mondja el a királyi udvarban. De a
ló mindent hallott. A királyi udvarban nagy örömmel fogadták a királylányt, aki
hazug volt, és nem az igazi.
-Fogjátok munkára a szolgámat! – mondta a hamis királylány.
A gonosz lány azt is akarta, hogy öljék meg a lovat, mert nagyon félt attól, hogy a
ló kibeszéli őt, mondta is a királynak:
-Uram! Vágasd le ennek a lónak a fejét. Sokat haragított engem az úton.
Meghallotta ezt az igazi királylány. Sok pénzt igért a mészárosnak/nyúzónak,
tegye oda a ló fejét, ahol a nagy kapu van. Úgy is tett a mészáros. Másnap reggel a
lány a nagy kapu alatt hajtotta
át a libákat, s így szólt a lófejhez:
-Mi lett veled lovacskám?
A ló feje így beszélt a királylányhoz:
-Menj csak kis királylány. Ha látna így anyád, szíve megszakadna.
Az igazi királylány szótlanul, bánatosan ment tovább. A réten fésülködött. Volt
vele egy fiú, Jankónak hívták. Jankó le akart vágni a lány hajából. Egy nagy szél
kerekedett, és elvitte Jankó kalapját. Jankó utána szaladt, a lány tovább fésülködött.
Jankó irigy volt, és beárulta a lányt, hogy nem tudja vele legeltetni a libákat.
A király nem hitte, amit Jankó mondott nek, s loppal kiment a rétre, nézte, hogy
mit csinál a
lány és Jankó. Mikor a lány fésülködött, látta, hogy a lány hajából virágok esnek
ki, s mind aranyból volt. Amikor hazaért, elmondta ezt a minisztereknek. A
miniszterek felöltöztették az igazi királylányt, és oda ültették a király mellé. Jobb
oldalon ült az igazi királylány, a bal oldalon, a hazug lány. A király felállt és
beszélt az emberekhez:
-Mi jár annak az embernek, aki elárulja urát?
-Halál! – kiabáltak az emberek.
-Úgy van! – mondta a király. – Ez a lány elárulta királynőjét, ő is haljon meg.
Ezután a hazug lányt megölték/kivégezték.
A király elvette a királylányt, nagy lakodalmat csináltak, én is ott voltam, sok
ennivaló volt, egy kicsit berúgtam.
A király megesküdött a királylánnyal és most is boldogan élnek, ha meg nem
haltak.
O Jovano efta bersh slugisardas kaj jekh barvalo raj. Jokhar kodi phendas le
rajeske:
-Mure raja tyo baripe! Tele nachilas muri vrama, kamav khere te zhav kaj
muri dej. De avri muri potyin.
O raj kade das duma leste:
-Xarnyiko sanas, but butyi kerdan patyivales. Soski e butyi kasavo o
potyinipe. – haj das le Jovanos jekh baro kotor somnakaj.
O somnakaj kasavo baro sas, sar Jovanosko shero. O Jovano angle las pesko
dikhlo, haj ande kodo phanglas o somnakaj, haj las po phiko, haj las pes te
zhal khere.
Jekhar jekh manush reslas les, kon pe grastesko dumo kliselas. O manush
frisshnos haj vojasa beshlas ande zen. O Jovano brigas phendas kadale vorbi:
-De shukar traba te beshen pe grastesko dumo, chi trubuj te zhan phujatar, le
manushenge punre chi resen pe phuv. Mishto avlas vi man jekh grast.
O grastari ashundas kadi vorba, tordyilas, haj phendas le Jovanoske:
-Haj tu sostar phires phujatar? Naj tu grast?
-Kathe si mande jekh baro somnakaj, pharoj, daba zhanav te zhav, de so te
kerav? Trubuj ma te zhav khere, kaj muri dej.
-Zhanes so? Paruvas. Me tuke dav le grastes, tu mange o somnakaj. Mishto
avla? – phendas o grastari le Jovanoske.
-Me losshasa paruvav tusa, ke aba zurales khinosardom le somnakajesa.
Akanak aba shaj zhav khere pe grastesko dumo. Ando gav sakon
xanyzhvaren man, ke me avo o legmajlosshako manush.
O manush tele xuklas, xutyildas o somnakaj, pala kodi opre zhutisardas le
Jovanos po grast, haj „zha Devlesa” phendas leske.
O Jovano phutyardes beshlas pe grastesko dumo, haj kade zhalas zhi khere.
Khere apol andre phanglas le grastes ande shtala, haj das les detelina haj
karvachi.
Jankó szerencséje
Jankó hét évet szolgált egy gazdag úrnál. Egyszer azt mondja az
úrnak:
-Nagyuram lejárt az időm, haza akarok menni az anyámhoz. Add ki a
fizetésemet!- Az úr így szólt hozzá:
-Szorgalmas voltál, sokat dolgoztál becsületesen. Amilyen a munka, olyan a
fizetség.- és adott Jankónak egy nagy, darab aranyat.
Az arany akkora nagy volt, mint Jankónak a feje. Jankó elővette a kendőjét,
és abba kötötte az aranyat, a vállára vette és elindult haza. Egyszer egy ember
utolérte, aki lóháton lovagolt. Az ember frissen és jókedvűen ült a nyeregben.
Jankó szomorúan mondta ezeket a szavakat.
-De szép dolog ülni lóháton, nem kell menni gyalog, az embernek a lába nem
ér le a földre. Jó lenne nekem is egy ló. A lovas hallotta ezt a szót, megállt és
mondta Jankónak:- Te miért jársz gyalog? Nincs lovad?
-Itt van nálam egy nagy, darab arany, nehéz, alig tudok menni, hát mit
csináljak? Haza kell mennem az anyámhoz.
-Tudod mit? Cseréljünk. Én neked adom a lovat, te nekem adod az aranyat.
Jó lesz?-mondta a lovas Jankónak.
–Örömmel cserélek veled, mert már nagyon elfáradtam az arannyal. Most
már mehetek haza lóháton. A faluban mindenki irigyel engem, mert én leszek
a legboldogabb ember.
Az ember leszállt a lóról, megfogta az aranyat, utána felsegítette Jankót a
lóra, és „menj Istennel!”- mondta neki. Jankó büszkén ült a lóháton és így
ment haza. Otthon bekötötte a lovat az istállóba és adott neki lóherét és
kukoricát.
Sas kaj nas, sas jekhar jekh cini shejori. Voj korkori sas ande luma, lako dad
haj laki dej aba mule. E cini shej kasavi chorri sas, chi jekh cini kolyiba nas la
kaj shaj beshlinosas. Chi jekh cino pato nas la kaj shaj sutinosas. Nas la
kaver, feri le gada so pe peste phiravlas. Chi xaben nas la kaver, sar jekh
felija manro, so kade das la varikon ande sunujipeste. De e shejori lashi sas
haj kalmo. Lel pes, haj gelastar ande luma, pe lasho Del muklas pes. Na pa
but maladyilas jekhe chorre manushesa, kon tordyilas pe dromesko agor.
Kade das duma o phuro:
-Haj muri shejori, de ma te xav, kasavo bokhalo som!
E shejori atunchi kothe das pesko intrego manro bi gindoskos, haj kodi
phendas leske:
-Te aldij tut o Del! – haj gelastar majdur.
Sar phirlas majdur, aba chi dikhlas peske gaveski khangeri, maladyilas jekhe
cine shavoresa. Feri jekh cino gad sas pe leste, thaj rojindos manglas la:
-Desas tu man variso te shaj sharavav andre muro shero? Shil si man!
E shejori zurales sunusardas le shavores. Tele las peski stadyi, haj leske das.
Inke chi zhalas majbut, kana maladyilas pale jekhe cine shavoresa. Feri jekh
cino gadoro sas pe leste, thaj zurales izdrajlas kathar o shil. Rojindos
manglas:
-Haj muri shejori, pahosajvav le shilestar, kade bi coxako. Chi des ma jekh
coxa?
E shejori tele las peski coxa, haj kothe das le cineske, haj gelas majdur. Pale
avilas jekh shavoro, haj vi voj phendas:
-Chi zhanesas mange jekh gad te des? Pahosajvav le shilester.
E shejori kothe das pesko gad, haj nanges ashilas kathe ande tunyariko ratyi.
Sar tordyolas e shejori, jokhar feri le cherhaja pele tele pe phuv, haj sa
somnakune love sas.
Csillagpénzek
Hol volt, hol nem volt volt egyszer egy kislány. Ő egyedül volt a
világban, anyja és apja már meghalltak. Ez a kicsi lány olyan szegény volt, egy
kicsi háza sem vol,t ahol ő lakhatott volna. Még egy kis ágya sem volt, ahol
aludhatott volna. Nem volt semmije, csak a rajta lévő ruhában járt. Nem volt
más ennivalója, mint egy szelet kenyér, amit úgy adott valaki sajnálatból. De a
lány jó volt és csendes. Vette magát és elment világgá, a jó Istenre hagyta
magát. Nemsokára találkozott egy szegény emberrel, aki állt az út végén. Így
szólt az öreg:
- Hej kislányom, adjál nekem enni, éhes vagyok!
A kislány akkor odaadta az egész kenyerét gondolkodás nélkül, és ezt
mondta neki:
-Áldjon meg az Isten!-és ment tovább.
Amint ment tovább mikor már nem látta a falu tornyát sem,
találkozott egy kicsifiúval. Csak egy ing volt rajta és sírva kérte őt:
-Adj nekem valamit, hogy befedhessem a fejem. Hideg van nekem!
A lány nagyon megsajnálta a fiút. Levetette a sapkáját és odaadta neki.
Még nem ment sokat, mikor találkozott megint egy kicsi fiúval. Csak egy kicsi
ingecske volt rajta és erősen remegett a hidegtől. Sírva kérte:
-Hej kislánykám, megfagyok a hidegtől, így szoknya nélkül. Nem adnál
nekem egy szoknyát?
A lányka levetette a szoknyáját, és odaadta azt a kicsinek, és ment
tovább. Megint jött egy kisegyermek és ő is mondta
-Nem tudsz nekem egy nadrágot adni? Megfagyok a hidegtől.
A lányka odaadta az ingjét, és ott maradt meztelenül a sötét
éjszakában.
Amint állt a lányka, egyszer csak csillagok estek le a földre és mind
aranypénz volt.
Kaj sas, kaj nas, sas jokhar jekh chorro assavari, kon jekh dyes kade
ashardas peska raklya le krajeske:
-Si man jekh shukar raklyi, kon anda suluma zhanel te khuvel somnakaj!
Muri raklyi zurales godyaver si.
O kraj kade das duma leske:
-Kadi butyi kasavi mange, latar me vojako kerdyuvav. An kathe tehara tya
raklya, muk te dikhav la. Kamav te zumavav la.
Vi ingerdine la raklya kaj o kraj. Shutine la ande kamra, kaj sas but suluma.
O kraj das la kaklyi, te khuvel e suluma.
-Zhi pe detehara te na khuvesa kadal suluma sa somnakajeske, si te meres.
Kadalesa kothe muklas la raklya thaj phandadas pe la o vudar. Le assaveski
raklyi chi zhanglas so te kerel. Inke ande pesko trajo chi khudas suluma
somnakajeske. Ande bari dosh rutas. Atunchi sigo puterdyilas o vudar, haj
jekh cino manush, jekh piko ushtyadas ande kamra. Duma das kade:
-Lashi ratyi cina raklya! - phendas o piko. – Sostar roves?
-Sostar te na rovav, kana somnakajeske si te khuvav e suluma, haj me chi
zhanav sar trubuj te kerav.
-Me zhanav te zhutij tuke – phendas o piko. – So des man, te khuvav misto
tute e suluma somnakajeske?
-Tuke dav muro lanco, so si ande muri korr si. Dosta avla?
O piko licholas le lancosa haj las pes, haj kerdas e butyi. Na pa but gata
kerdyilas e butyi, haj pherdyi sas e kaklyi.
Kaver dyes detehara avilas o kraj kaj e raklyi, te dikhel la, so kerdas. Sar
chudijas o kraj, kana dikhlas le but somnakaja, haj zurales losshajlas. De inke
majbut trubusardinesas leske. Kaver dyes ande-kh majbari kamra phandadas
la raklya, kaj majbut suluma sas.
-Pe detehara kadal suluma khuv somnakajeske! – das e porunka o kraj.
Sar gelas o kraj, avilas o piko, haj pale phendas lake, hoj zhutil.
A molnár és leánya
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény molnár, aki egy napon így
dicsérte a lányát:
-Van egy szép lányom, aki szalmából aranyat tud fonni. Az én lányom nagyon
okos.
A király erre azt mondta neki:
-Ez a munka olyan nekem, amitől vidám leszek. Hozd ide holnapra lányodat,
hadd lássam őt. Ki akarom próbálni.
El is vitték a lányt a királyhoz. Betették őt egy kamrába, ahol sok szalma volt.
A király adott neki egy orsót, hogy fonja meg a szalmát.
-Ha reggelig nem fonod meg a szalmát mind arannyá, meghalsz!
Ezzel ott hagyta a lányt és rázárta az ajtót. A molnár lánya nem tudta, hogy
mit is csináljon. Még életében nem font szalmából aranyat. Bánatában sírt.
Akkor hirtelen kinyílt az ajtó, és egy kis ember, egy kis törpe lépett a
kamrába. Így szólt:
-Jó estét kislány? – mondta a törpe. -Miért sírsz?
-Miért ne sírnék, amikor aranyat kell fonnom szalmából, és én nem tudom,
hogy kell csinálni.
-Én tudok segíteni neked. – mondta erre a törpe. – Mit adsz nekem, ha szövök
a szalmából aranyat?
-Neked adom a láncomat, ami a nyakamban van. Elég lesz?
A törpe megelégedett a lánccal és elkezdte a munkát. Nemsokára készen lett a
munka, s tele volt az orsó.
Másnap reggel jött a király a lányhoz, hogy megnézze, mit csinált. Hogy
csodálkozott a király, amikor meglátta a sok aranyat, nagyon örült neki.
De még több kellett volna neki. Másnap egy nagyobb kamrába záratta a lányt,
ahol még több szalma volt.
-Reggelre ezt a szalmát is fondd arannyá! - parancsolta a király.
Amint elment a király, jött a törpe és ismét mondta neki, hogy segít.
Trajilas jekhar jekh zurales chorro rom. Kasavo chorro sas, hoj daba sa les te
xal. Sas les ijja shavora, haj jekh nasvalyi shuki romnyi. Bares phares
trajisardine, le shavora kathar e bokh chi chingar chi dine.
Jekh dyes o rom las ando gav karvachesko aro, haj gindisardas kodi, kamel te
kiravel xamasko anda leste. Tela piri phabardas, haj kiravelas e pulicka.
Dikhlas, hoj avel la phuvako raj karing leste, pe-kh shukar vurdon. O rom
gindisardas jekh, kado phuvako raj zurales barvaloj, sakofalo si les, haj chi
kana chi kerel butyi, haj man naj khanchi, sar shaj xoxav les ?
Tele las e vrazdini piri, haj majintya ingerdas la po kishaj. Atunchi reslas
kothe o raj, haj dikhlas hoj o rom opral pe piri si, haj hamisarel e pulicka, haj
romane vorbi phenlas. La phuvako raj chudisardas pe kodi, ke naj jag tela
piri, vatunchi kirol o xamasko. Duma das kaj o rom:
-So keres tut more!
-So te keros, chi dikhes, pulicka kiravav!
-Haj kodi shaj si, ke e jag chi dikhav!
-Kodo xaben bijagako kirol, ke kasavi kadi piri, ande soste sakofalo shaj
kiravav bijagako!
La phuvako raj ande gindura pelas. Mishto avlas te kinav kadi piri, ke sakaj
shaj si te kiravav ande late.
-Roma! Bikin mange kadi piri!
-Nashtig dav raja tyo baripe! Vi mange trubuj, haj but laki ahor!
-Chi na bunusar lesa, si ma love dosta!
-De vi e varishka phirel late, kodolasa kethane dav feri!
-Mishtoj, feri phen sode e ahor?
-Shel somnakaja si e ahor, raja tyo baripe!
-Dav me so manglan. Tu maj keres tuke kaver piri.
-Mishtoj mure raja, kathe ginav le love!
La phuvako raj tele ginadas le shel somnakaja ande romeski palma, opre
las e piri, haj e varishka, pala kodi tradas-tar.
A cigány és a gazdag úr
Élt egyszer egy nagyon szegény cigány. Aki olyan szegény volt, hogy már
ennivalója se volt. Volt neki 9 gyereke és egy beteg, száraz felesége. Nagy
nehézségben éltek a gyerekek és éhségtől korgott a gyomruk. Egy nap a cigány
elment a faluba kukoricalisztért és azon gondolkodott, hogy szeretne főzni
ennivalót abból. Feltette a lábast a tűzre és telefőzte a lábast puliszkával.
Látta, hogy jön a földesúr hozzá egy szép kocsival. A cigány gondolt egyet,
mert a földesúr nagyon gazdag volt, mindene volt neki, munkát sem csinált, és
sohasem éhezett. Fogta a fazekat a forró fazekat, és oda vitte a homokra.
Akkor ért oda az úr és látta, hogy a cigány kint főz és fő a puliszka és a cigány
beszélt neki. A földesúr csodálkozott azon, hogy nincs tűz a lábas alatt, mégis
fő az étel. Szólt a cigányhoz.
-Mit csinálsz, te cigány?
-Mit csinálhatok, nem látod, puliszkát főzök.
-Ez, hogy lehetséges, mert tüzet nem látok.
-Ez az ebéd tűz nélkül fő, mert ez olyan fazék, hogy mindenfélét főzhet tűz
nélkül.
A földesúr gondolkodott. Jó lenne megvenni ezt a fazekat, mert bármit
főzhetne benne.
-Cigány add el nekem ezt a fazekat!
-Nem lehetséges nagyságos úr. Nekem is kell és nagy az ő ára.
-Nem törődök azzal, van elég pénzem.
-De fakanál is jár hozzá, azzal együtt adom csak.
-Jól van, mond csak mennyi az ára.
-100 arany az ára nagyságos úr.
-Adok, mit kérsz. Te majd veszel magadnak másik fazekat.
-Jól van uram, ide számold a pénzt.
A földesúr kiszámolta a 100 aranyat a cigány tenyerébe. Fogta a fazekat és a
fakanalat, azután elment.
Fordította: Dr. Karsai Ervin
E zhungalyi shej
Ande-kh bari familija sas trine sheja. E majcini shej jekh cerra
zhungalyi sas, Chorri chi na chi tromajlas khatikaj te zhal, ke kathar kodo
darajlas, ke avri phrassan la. Inke chi pe vulyica chi tromajlas avri te zhal. E
dej, haj o dad kamenas la, ke pashaj zhungalyipe zurales godyaver sas.
Le sheja pe sako kurkengo agor ando baldo phirenas te khelen. Kana khere
avenas, solduj zhene kodolasa asharnas pen, ke soske butzhene mangline len
opre te khelen. Ke soske lasho sas ando baldo, Soske but kheldine, ke soske
but piramne si len. Ke ando baldo soski mishto shaj hatyaren pen le manusha.
E zhungalyi shej xanyzhvardes ashunelas le vorbi, haj zurales dukhajlas lako
jilo. Voj sostar nashtig zhal ando baldo te khelel?
Kodi gindisardas pes jekhar, ke vi voj zhaltar ando baldo. Chi kodi chi
bunula, te phrassana la. Shukares opre uradas pes, haj manglas peske
phenyan, vi la te ingren penca. Vi gelinetar ando baldo. Lake phenyan inke
ande kodo minuto opre magline len le shave, de pala late khonyik chi avilas.
Kothe beshlas korkori ando kolco, haj pharo dyi las.
-Sosko mishto hatyarel pes sakon, feri man naj khonyik. Khonyik chi khelel
manca, chi opre chi mangen man, t’avlas o beng haj opre te manglas man te
khelav, vi kodolesa zhavtar!
Sar beshel kothe po kolco, avilas jekh kalo manush, haj phendas la shake:
-Avilomtar tute, aves manca te kheles?
-Shaj zhav, muro vortako.
Haj gelinetar te khelen. O kalo manush beng sas, haj e shej sama las, si les
grastesko punro, haj vi kopita sas les.
A csúnya lány
Egy, nagy családban volt három lány. A legkisebb lány egy kicsit csúnya volt.
Szegény nem mert még az utcára járkálni, mert attól félt kinevetik őt. Még az
utcára sem ment ki. Az anyja és az apja szerették őt, mert a csúnyasága
mellett nagyon okos volt.
A lányok minden hétvégén bálba jártak táncolni. Mikor hazaértek azzal
dicsekedtek, hogy milyen sokan kérték fel őket táncolni. Milyen jó volt a
bálban. Milyen sokat táncoltak, milyen sok barátjuk van nekik. A bálban
milyen jól érezték magukat az emberek. A csúnya lány irigyen
hallgatta a szavakat és erősen fájt neki a szíve. Ő miért nem mehet a bálba
táncolni?
Azt gondolta egyszer, hogy ő is elmegy a bálba. Azzal sem törődött, hogy
kinevetik őt. Szépen felöltözött és megkérte a nővéreit vigyék el őt is
magukkal. El is mentek a bálba. A nővéreit még abban a percben felkérték
őket a fiú, de őhozzá senki nem ment. Ott volt ő egyedül a sarokban és
sóhajtozott.
-Milyen jól érzi magát mindenki csak nem nincs senkim. Senki se táncol
velem, senki sem kér fel. Jöhetne az ördög is felkérhetne engem táncolni azzal
is elmennék.
Ahogy ült a sarokban jött egy fekete ember, és mondta a lánynak:
-Eljöttem hozzád, akarsz velem táncolni.
-Mehetek barátom.
És elmentek táncolni. A fekete ember ördög volt és a lány észrevette, hogy
neki lólába és patája is volt.
Varikana, dulmut, kana inke kodi gindisardine le manusha, hoj e Phuv lupoj,
trajilas jekhar jekh shukar, ramaslyi romani shej. Lako anav sas Luludyi.
La Luludaki kolyiba ande-kh vrazhime sirkango vesh sas. Kon intya phirdas,
ande kodo inke vi pala but bersh te sovel phirlas o dyi kathar e dar.
Vi sas te daral le dromesko manush. Le kashtenge kranzhi manushane vast
sas, girchome najenca. Kon pashe tromajlas kaj le kasht, kothe reslas les o
meripe. Vi krujinas le manusha kado vesh, kade e Luludyi pachasa shaj
trajilas ande peski cini kolyiba, Rujasa, la vorbinda busnyasa. Vi lasa beshlas
ande kolyiba e Herma, o godyaver hulyo. La sha, haj lake pedon chi azbadine
le kasht.
La Luludyaki dej aba dulmut mulas, nas la khonyik ande luma. E dej choxaji
sas, de but zhutisardas le manushenge, sastyardas le nasvalen, drabengi char
das le cinenge, te sastyaren pen. Jekhar nasvalyi kerdyilas, haj mulas, haj
kothe ashlas la Luludya, kon anglunovar korkori sas ando vesh, pala kodi
avilas e busnyi, o hulyo vortakenge.
E Luludyi ande vrazhime vesh rakhadyilas, kade chi azbadine le kasht, le
peduri. Vi e shej vrazhime modosa rakhadyilas, vi voj zhanelas te vrazhil.
Le manusha, haj le rom zhangline, hoj jekh shukar, somnakuni shej beshel
ando vrazhime vesh, de chi jekh chi tromajlas andre te zhal ando vesh, te
dikhel la shukara sha.
Sar nachon le bersha, jekhar avilas kothe jekh shukar somnakuno shavo.
Kado shavo tromano sas, jekh baro xanro sas leste,
Xanresa shindas peske drom, haj le kasht pe rigate bandyile. O shavo vortas
zhalas kaj la Luludyaki kolyiba.
Kana o shavo kothe reslas, e Luludyi huladas pes. Dikhlas e shaves, haj jekh
cerra mutosajlas. Sar avilas kathe o shavo? Chi azbadine les le kasht? O
shavo tele las pesko kolopo, haj dyes das la shake.
-Muri shej, me avilom kathe, te dikhav tut, ke le manusha ande luma kodi
phendine, hoj tu san legmajshukari shej ande luma.
-Kon phendas kodi? Me ch’ashundom! – phendas Luludyi leske.
-Me anda kodi avilom, te ingrav tut kaj muri familija. Vi von kamen te dikhen
tut, ke but lashi ashundine pa tute.
-Phenav tuke variso. Te kamesa man te les romnyake, atunchi trin trabi
trubuj te keres. O angluni traba si, hoj zha perdal po vesh, haj an kathe o lolo
barr, so kothe si kaj beshel efta sherengo sap. Te avesa palpale, phenav tuke e
dujto butyi. Zha baxtyasa!
Haj o shavo gelastar, xutyildas zurales pesko xanro, haj shindas angle peste o
drom.
Virág
Valamikor régen, amikor még azt gondolták az emberek, hogy a föld lapos
élet egyszer egy szép, csodálatos cigánylány. A neve virág volt.
Virágnak a házacskája egy varázslatos fűzfa erdőben volt. Aki egyszer ott
járt az még sok év után is rémálmai voltak.
Volt is mitől félni az utazó embernek. A fák ágainak emberi keze volt, görcsös
újjakkal. Ki odabátorkodott a fákhoz az ott lelte halálát. Kerülték az emberek
ezt az erdőt, így Virág békésen élhetett a kicsi házában, Rujával a beszélő
kecskével és ott lakott vele a házban Herma az okos bagoly. A lányt és az
állatait nem bántották a fák.
Virág anyja már régen meghalt, nem volt senkije a világon. Az anyja
boszorkány volt, de sokat segített az embereknek. Gyógyította a betegeket,
gyógyfüveket adott a kicsiknek gyógyítani őket. Egyszer beteg lett és meghalt
és ott maradt
Virág, aki először volt egyedül az erdőben. Azután jött a kecske, a bagoly
barátoknak. Virág a varázslatos varázserdőben született, így nem bántották a
fák az állatok. A lány is varázslatos módon született és varázsolni is tudott.
Az emberek és a cigányok tudták, hogy egy szép aranyos lány él a
varázserdőben, de senki se bátorkodott az erdőbe menni, megnézni a szép
lányt.
Ahogy múltak az évek egyszer jött oda egy szép aranyos fiú. Ez a fiú bátor
volt és volt neki egy nagy kardja. A karddal vágott magának utat és a fák
oldalra hajoltak, így ment a fiú a lány házához.
Amikor a fiú odaérkezett Virág fésülködött. Meglátta a fiút és egy kicsit
megrémült. Hogy jöhetett ide a fiú. Nem bántották őt a fák.
A fiú levette a kalapját és köszönt a lánynak. Lányom jöttem ide megnézni
téged, mert az emberek a világban azt beszélik, hogy te vagy a legszebb lány a
világban.
-Ki mondta azt én nem hallottam, - mondta Virág neki.
-Én azért jöttem, hogy elvigyelek téged az én családomhoz. Ők is szeretnének
látni téged, mert sok jót hallottak felőled.
-Mondok neked valamit. Ha te akarsz engem feleségnek, három dolgot kell
megtenned. Egy dolog az: menj keresztül az erdőn és hozd ide a piros követ,
ami ott van, hol lakik a hétfejű sárkány. Ha visszajössz mondom neked a
második feltételt. Menj szerencsével. Elment fogta erősen a kardját és vágta
maga előtt az utat.
Varikana, kana le rom phirenas pa gaveste pe gaveste, sas jekh zuralo rom
mashkar lende. Zoga busholas. Kaj phirnas ande-kh foro, sas kothe jekh
kasavo raklo, kon chi darajlas khonyikastar. Le foroske raja phendine le
romenge, kana avri gele lende:
-Romale! Naj mashkar tumende kasavo zuralo manush, kon zhanel te marel
jekhe turbatone rakles. Si mashkar tumende kasavo manush?
-Si kathe jekh rom, kon zuraloj, lesko anav Zoga, de voj daral sakonendar.
-Te phenen leske, t’avel kaj o forosko kher, n-avla les khanchi bajo.
Kana Zoga khere avilas anda mangipe, vi akanak kothe sas pasha leste kodo
eftabershengo raklo, kon zhanelas vi ungrika, vi romanes te vorbil. Kado
raklo jekh cino bengoro sas, de khonyik chi zhanglas. O raklo dandenca
rakhadyilas.
-Zoga! – phendine le rom, - Sigo zhas kaj o forosko kher, ke le bare manusha
kamen tusa te vorbin. Te na zhas, ingren tut zorasa.
-Me korkori chi zhav kothe kaj le raj .
-Mishtoj, zhal tusa o rakloro, haj vi ame savorazhene.
Kade kerdyilas. Beshline po vurdon, haj Zogasa geline kaj le forosko
kher.
-Kathe som! – phenel o Zoga romanes, ke voj chi zhanglas ungrika numa
romanes. O cino rakloro, kon sas pasha leste, boldas leski vorba.
Akanak aba shaj avel kodo turbato raklo, ke voj kodi phendas, zhikaj chi
arakhel jekh kavre zurale manushes, kon marela les, chi biril te hodinil. Zogas
tordyárdine avri vorta raklesa.
-Anen mange jekh haravlyi, de zuralyi t’avel! – phendas o Zoga.
Andine leske jekh shelo. Krujal xutyildas pes shelesa, haj las jekh bari sufla.
O shelo shindyilas pes.
-Kado shelo naj lasho, t’anen majzuralo!
Andine jekh vurdonesko perdal phanglo shelo. Vi kado krujal boldisardas
peste, haj phurdelas jekh, de o shelo chi shindyilas pes.
-Kado shelo aba legmajfeder!
Kezdisardine te maren jekhavres. Zoga numa chi kerdas khanchi, o raklo
mardas les. Pe kodi o rakloro das vorba romanes le Zogaske.
-Zoga, xutyil les, na muk tut, xutyil les kade, te merela!
Chi trubusardas majbut Zogaske, xutyildas le turbatone rakles sar lesko
pashavro avri avilas po dumo.
Zoga
Valamikor régen mikor a cigányok jártak faluról falura volt egy erős ember
közöttük. Zoganak hívták, ahogy mentek a városba volt ott egy olyan fiú, aki
nem félt senkitől. A városi urak mondták a cigányoknak, mikor kimentek
hozzájuk.
-Cigányok nincs köztetek egy olyan erős ember, aki meg tud verni egy veszett
fiút. Mi félünk tőle, mert olyan erős. Bármit csinálhatunk vele, nem bírunk
vele. Van köztetek ilyen ember?
-Van itt egy cigány, aki erős a neve Zoga, de ő fél mindenkitől.
-Mondjátok meg neki, hogy jöjjön a városházához, nem lesz neki semmi baja.
Mikor Zoga hazaérkezett a kéregetésből most is ott volt mellette az a 7 éves
fiú, aki tudott magyarul is cigányul is beszélni. Ez a fiú egy kicsit táltos volt,
de senki se tudta, a fiú foggal született.
-Zoga! Mondták a cigányok. Menj gyorsan a városházához, mert a nagyurak
beszélni akarnak veled. Ha nem mész, visznek téged erővel.
-Én egyedül nem megyek oda az urakhoz.
-Jól van, megy veled a fiú és mi is megyünk mindnyájan.
Így is lett. Felültek a szekérre és Zogával elmentek a városházára.
-Itt vagyok, mondta Zoga cigányul, mert nem tudott magyarul, csak cigányul.
A kicsi fiú, aki volt mellette fordította neki a szavakat.
Most már jöhet az a veszett ember, mert ő azt mondta eddig nem született egy
olyan erős ember, ki megverje, legyőzze. Zoga kiállt a fiúval.
-Adjatok egy nadrágszíjat, de jó erős legyen! – mondta Zoga.
Adtak neki egy kötelet, körültekerte magán és nagy levegőt vett. A kötél
elszakadt.
-Ez a kötél nem jó, adjatok erősebbet.
Adtak neki egy kocsit keresztülkötő kötelet. Ezt is körültekerte magán és fújt
egyet, de a kötél nem szakadt el.
-Ez a kötél már a legjobb.
Megkezdték ütni egymást. Zoga nem csinált semmit, a két fiú verte őt. Akkor
a kisfiú cigányul szólt Zogának:
-Zoga fogd meg őt, ne hagyd magad, fog meg úgy, hogy meghaljon.
Nem kellett már több Zogának megfogta a veszett fiút, hogy a bordája kijött a
hátából.
Jekh kashtari andre peradas pesko tover ande valya. Tele beshlas pasha e
valya, haj ande peski briga rovelas. Le pajeski biuzhi ashundas o rovipe, haj
sunusardas le kashtares. Opre andas anda valya jekh somnakuno tover, haj
pushlas les:
- Kadoj tyiro tover?
- Naj, na muroj! - phendas o kashtari.
Pe kadi opre andas jekh rupuno tover le pajeski biuzhi.
- Chi kado na muroj! - phendas o kashtari.
Pe kadi opre andas le pajeski biuzhi o chacho.
- Kado aba muro tover si! - phendas o kashtari.
Le pajeski biuzhi leske das sole trin tovera, ke chacho manush sas. Khere o
kashtari sikadas le tovera peske vortakonge, haj vorbisardas sar phirdas. Pe
kadi o jekh gindisardas pes, vi voj kade kerel.
Tele gelastar kaj e valya, haj andre shudas ando paji pesko tover,. tele
beshlas kaj e valya, haj vi voj rovelas.
Le pajenski biuzhi avilas le somnakune toveresa, haj kodi pushlas:
- Tyiroj kado tover?
- Muroj, muroj! - cipisardas losshasa o manush.
De e pajeski biuzhi chi das les o somnakuno tover, inke chi lesko tover chi das
palpale, ke o manush xoxadas.
A favágó és a vizitündér
/Lev Tolsztoj nyomán/
Karadana átka
(részlet)
Cigány népmese
Fordította: Sztojkó Ilona
Le barvaleske dujvar kattyi
Trajilas ande-kh gav jekh zurales chorro rom, kaske kattyi but shavora sas,
sar la khangerake shimijakura. Le shavora sa rovenas kathar e bokh, de o
rom chi zhanelas te del lenge xamasko. Vi lesko per chingardas. E romnyi
bishaldas peske romes pala xamasko. O rom brigas zhalas peske po drom, chi
kodi chi zhanglas te kerel. Gindisardas pes jekh, las pes, haj gelas kaj o
barvalo manush te mangel xamasko.
-Te del o Del lasho dyes, haj but baxt thaj zor thaj sastyipe!
-So kames more?
-Dragi raja tyo baripe! Sunusar mure bokhale cine shavoren, de lenge cerra
xamasko, ke meren bokhatar! Te trubuj tele butyarav lengi ahor.
-Zhatar kathar, khandino rom, te na dikhav tut! – cipisardas pe les o barvalo
manush, haj andre phandadas o vudar angla o rom.
O bibaxtalo rom bara brigasa zhalas majdur, haj majzurales das chingar
lesko per.
Sar gelas po drom khere, jekhar kothe reslas kaj sas jekh shuki xajing. Andre
dikhlas ande xajing, haj akharakerdas le benges.
-Raja tyo bengora! Av avri anda phuv, haj zhutisar man!
O beng na pa but avri avilas anda xajing, haj phendas le romeske:
-So si roma? Soj tyo bajo?
-Somas kaj o barvalo manush, manglom lestar xamasko, de chi das mange.
-Mishtoj roma! Av manca kaj o barvalo manush, de t’aves godyaver, so
phenes, ke bajo avla pe tut – phendas o beng le chorre manusheske.
Soldujzhene gelinetar kaj le barvale manushesko kher. Lasho baxtalo dyes
dine les.
Élt egyszer egy nagyon szegény ember, akinek annyi sok gyermeke volt, mint
a templom egere. A gyerekek sírtak az éhségtől, de a cigány nem, tudott
ennivalót adni nekik. Az ő hasa is korgott. A felesége elküldte őt ennivaló
után. A cigány szomorúan ment az úton, nem tudta, mit csináljon.
Gondolt egyet, fogta magát, és elment a gazdag emberhez ennivalót kérni.
-Adjon az Isten jónapot, és sok szerencsét, erőt és egészséget!
-Mit akarsz cigány?
-Drága nagyságos uram! Szánd meg az én éhes, kicsi gyerekeimet, adj nekik
kevés ennivalót, mert éhen halnak. Ha kell, ledolgozom az árát.
- Menj innen, büdös cigány, ne lássalak téged! - kiabált a gazdag ember, és
becsukta az ajtót a cigány előtt.
A szerencsétlen cigány nagy bánattal ment tovább, és erősen korgott a
gyomra. Ahogy ment hazafelé az úton, egyszer odaérkezett egy kiszáradt
kúthoz. Belenézett a kútba és hívni kezdte az ördögöt.
-Ördög uram! Gyere ki a földből és segíts rajtam!
Az ördög nemsokára kijött a kútból, és mondta a cigánynak:
-Mi van cigány? Mi a bajod?
-Voltam a gazdag embernél, kértem tőle ennivalót, de nem adott nekem.
-Jól van cigány! Gyere velem a gazdag emberhez, de okos légy ám, mit
mondasz, mert az a te bajod lesz - mondta az ördög a szegény embernek.
Mindketten elmentek a gazdag ember házához. Köszöntötték őt.
-Adjon az Isten jónapot gazdag ember!
-Adjon az Isten nektek is. Miért kerestetek fel engem?- kérdezte a gazdag
ember mérgesen.
- Azt mondtam a cigánynak, hogy három kívánságát teljesítem. Neked is
teljesítem három kívánságodat.
-Én akkor mindigkétszer többet kérek, mt kér a cigány! - mondta az irigy
gazdag ember.
-Hallottad cigány? Amit te kérsz, a gazdag ember kétszer annyit kap tőlem.
-Igen így akarom! - mondta a gazdag ember
-Cigány! Mi az első kérésed, jól gondold meg.
-Ördög Úr! Kérek először egy tarisznya ezüstöt!
-Jól van cigány! Ehol van, neked gazdag ember kétszer annyi, két tarisznya
ezüstöt adok. Cigány mi a második kérésed, most jobban gondold meg magad!
-Ördöd Úr! A második kérésem az, adj nekem egy zsák aranyat!- mondta
gyorsan a cigány.
-Jól van cigány!- mondta az ördög. Itt egy zsák arany és neked gazdag ember
kétszer annyi jár az aranyból is.
Amikor a cigány meglátta a két zsák aranyat már gondolkodóba esett.. Mit
kérjen harmadikra az ördögtől. Sok-sokára kimondta:
-Ördög Úr! Nagyot szeretnék kérni tőled.
-Monjad ember, mit akarsz harmadszorra tőlem?
-Kérlek téged, vedd ki egyik szememet!
Az ördög nagyot nézett ezen a furcsa kérésen és ezt mondta:
- Jól van cigány! Kiveszem az egyik szemedet, a gazdagnak meg mind a kettőt.
Cigány népmese
Fordította: Sztojkó Ilona
Sas jekhar jekh lohari anda Batya beshelas, thaj voj zurales mishto kerelas
butyi, sakon leste phirlas te petalaren, sakon anda sakofalo than. Butzhene
kernas leste butyi, sa zurale shave sas.
Vi kado lohari rom sas. Sako dyes jekh shukar surro khuro zhalas leste.
Jekhar o lohari phendas:
-Te ashunen pe mande shavorale! Te xutyilas les, haj te rakhisaras pe
les petalo!
Phendine le shave leske:
-Sar tu kames!
Kerdine o hurko, te xutyilen les. Vi dopash bersh nachilas, kana
zhangline te xutyilen les, haj te petalaren les. Panzh chaso nachile, kana agor
sas la butyake, haj o khuro nashlas-tar sigo. Majbut chi avilas palpale. O
lohari kade gindisardas pes:
-Majbut chi dikhav le shukare surrone khures! Sostar dom les me
petala. Chi avel majbut mande. – pe kodi gindisardas pes. -Sostar chi avel
palpale.
Ande kado gav beshlas jekh phuri manushnyi, kon beshlas pe gavesko
agor. Phirlas te drabarel, zurales baxtalyi sas. Le rom kodi phendine pa late,
hoj shaj si choxanyi, ke sakofalo zhanelas.
Vi aba avri phendas, kon kana merela, so avna le romenca.
Le rom kodi phendine, kadi manushnyi si choxanyi, zurales xolyajline
pe la, haj zurales darajline latar.
E phuri romnyi kodi phendas pa peste, voj chi choxanyij, feri
butzhanglyi manushnyi, anda kadi le manusha xanyzhvale pe la.
Jekhar e phuri manushnyi gelastar kherestar, zhikaj but vrama chi
dikhline la. So shaj si kadala phura manushnyasa? So shaj si? – vorbisardine
le rom.
Jekhar la phura manushnyate andre gelas jekh raklyi, haj pushlas
latar:
A boszorkánypatkoló kovács
Kaj sas, kaj nas, ande bara lumako jekh kolco sas jekh cino gav. Pe
gavesko agor beshline ande –kh chorri, cini kolyiba jekh phivlyi romnyi laka
cina shasa. Kadi chorri romnyi phirlas ando gav te-uzharel, te-tapastil, anda
chik valyogi te-kerel, anda kadi butyi inkerdas opre pes haj peska shejora.
Jekhar, kana Kristushes ingerde te-umlavel opre angla laki kolyiba
resline le Devleske shaves prasindo hullar, atunchi Kistush le phare trushulesa
perlas pe pesko chang. E chorri romnyi sunusardas les, haj vi voj perlas pe
pesko chang, haj kade avka phisalyilas kothe kaj Jezush, las tele o dikhlo pa
pesko shero, haj phendas:
-Suntone Devla, jertisar lenge, ke chi zhanen, hoj so keren tusa! Tu le
Devlesko raklo san, amaro dad, o Del, o Sunto raklo, te jertis lenge bezexa, haj
vi mure! – haj kotha das leske pesko dikhlo. – Khos tyiri musura, ke pajaslo
san!
O Kristush dikhlas pe la, haj phendas:
- Veronika, veronika, phenav tuke, tu sunto avesa, haj ando cheri avesa
pasha amende, tu kothe beshesa. So chorripe sas kathe pe phuv, sa bistresa, ke
ande kaver luma barvalyi avesa! Kado dikhlo, so tu man andan sastyaresa le
nasvalen. Ke kon ande mande bizila pes, kon muri vorba ande lel pala tyi
vorba, vi kodo sastyola! – haj palpale das o dikhlo.
Kana chorri romnyi dikhlas po dikhlo, mucisardas, ke dikhlas le Devlesko
raklesko musura po dikhlo. Atunchi las o dikhlo, haj shutas ande pesko brek,
pala kodi khere gelas. Ande peski cini kolyiba shutas pes pe chang,
tudyisardas le devleske, ke bari voja si le Devles!
Kana jekhar phirdas andel gav, kaj jekh kher reslas hoj te kerel tapastashi,
kaj jekh nasvalo shavoro sas, kon mulas. Leski dej rutas. Atunchi phendas
ande peste Veronika:
Hajkam sastyarela muro dikhlo, so das man le Devlesko raklo, o Jezush.
Sigos khere gelas pala dikhlo, haj khoslas le shaveski musura. Kana khoslas le
cine shavores, o shavoro opre beshlas, haj manglas te-xal! Sastyilas!
Lako samasharesko anav gelas and’ intrengo luma, le gazhe aviline late,
tordyile angla peski kolyiba ande gleda, sar tordyile ande khangeri. La chorra
romnyake kattyi xaben ingerdine, hoj aba chi zhanglas kaj te shol: Bakren,
guuven, grasten ingerdine lake. Barvalyi avilas!
Pala kodi phirlas e luma, le them, ke voj sas ande luma federmajbari
drabarica, ke zhanglas te-sastyarel.
Datunchara zhanen le romnya drabaren, sityiline kathar late.
Veronika sityardas vi peska sha te-drabarel, haj inke akanak trajon tena
mule.
A jóslás eredetmondája
Hol volt, hol nem volt, a nagyvilágnak egyik szegletében volt egy kis falu.
Ennek a falunak a végén, egy nyomorúságos kunyhóban élt egy özvegyasszon
a kicsi leánykájával. A szegény asszony a faluba járt takarítani, tapasztani,
vályogot vetni, ebből tartotta el magát és a leánykáját.
Amikor krisztust megfeszíteni vitték és az ő kunyhójuk elé ért at istenfiút
gyalázó csőcselék, Krisztus a nehéz kereszttel táérdre esett. A szegény asszony
nagyon megsajnálta, térdre vetette magát ő is, úgy csúszott oda Jézushoz,
levette fejéről a kendőjét, és azt mondta:
-Ó, Szent Isten, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek veled!
Te az Isten fia vagy, az Üdvözítőnk, a Szent Fiú, bocsásd meg nekik a bűneiket
és bocsásd meg az és bűneimet is!
És odanyújtotta a kendőjét:
-Töröld le arcodról a verejtéket, Uram!
Krisztus ránézett és azt mondta:
-Veronika, Veronika, bizony mondomnekd, szent asszony lesz belőled, és a
mennyországban élsz majd. Ami szegénységed volt aföldön, azt elfelejted,
mert az égi világban gazdag leszel! Ezzel a kendővel pedig, ha egy beteget
megérintesz, azonnal meggyógyul majd, csak higgyen bennem és higgyen az
én szavaimban!
És visszaadta a kendőt.
Amikor a szegény asszony rátekintett a kendőre, majdnem megbénult a
félelemtől, mert az Istenfiú arcát látta rajta. Jól a keblébe rejtette, aztánm
hazament. A kis kunyhójában letérdelt a földre, szép imádságot mondott
istennek, mert nagy az Isten akarata.
Egyszer, ahogy a falukat járta, elvetődött egy házhoz tapasztani, ahol éppen
meghalt egy beteg kisfiú. Sírt nagyon az édesanyja, és a jólelkű Veronikának
akkor eszébe jutott a kendő, amivel Jézus letörölte az arcát. Hazament érte,
elhozta, és megérintette vele a halott kisfiút. A kisfiú abban a pillanatban
felült és enni kért. Feltámadt!
Híre ment ennek az egész világon, jöttek hozzá az emberek mindenfelől. Úgy
álltak a kunyhója előtt sorban, mint a templomban. A szegény asszonynak
annyi mindent hordtak, hogy már nem tudta hova tenni; még bárányokat,
ökröket, lovakat is hoztak neki. Meggazdagodott!
Járta azután az országokat, mert ő volt a világon a legnagyobb jósnő és
mindenkit meg tudott gyógyítani.
Azóta tudnak a cigányasszonyok jósolni, megtanulták tőle.
Veronika megtanította a leányát is jósolni, és még most is élnek, ha meg nem
haltak.
Ráma története
Valamikor a régi időkben élt az öreg Indus partján egy király a feleségével.
Úgy hívták Ramadzsana. Nagyon szomorúak voltak. Mert nem volt
gyermekük. A királyné elhatározta, hogy felmegy a nagy hegy tetejére a szent
bölcshöz segítségért. Úgy is tett. A szent bölcs adotta a királynénak három
magot, hogy tegye bele egy borral teli aranyserlegbe és igya meg.. A királyné
így is tett, ahogy mondta neki a szent öreg és kilenc hónap múlva három
aranyhajú fia született. A háromfiú gyorsan nőtt, erősödött. A legkisebbik,
Ráma, hamar kitünt az erejével és bátorságával. Már 14 éves volt, mikor
legyőzta az egyszemű óriást, a szárnyas rémet, és a hétfejű sárkánykígyót.
Akkor a szent bölcs lejött a hegyről és tanította a kicsi királyfit. Az öreg, okos
becsületes, erős király volt. A királyfiak születésnapjára az öreg
királymegkérte a szomszéd király lányait a fiainak. At idősebbek meg is
nősültek és élmentek a másik országba királynak. Ráma azt mondta az
apjának:
-Drága apám! Ezek a kiránykisasszonyok nem jók nekem, elmegyek világgá és
keresek magamnak egy másik lányt.
-Jól van fiam! – mondta az öreg király.- Először menj el a szent öreghez, hogy
segítsen neked. Ne menj lassan, mert már öreg vagyok, és vissza akarok
vonulni, szent életet élni, hogy az Isten elé mehessek.
Ráma két nap hallgatta a szent öreg tanításátés azután megköszönte a
segítséget, és elment India közepébe.
Meg is találta a nagy pusztát és ott nagy tüzet raktak. Azt mondta neki a szent
öreg, hogy így tegyenek. Kinyílt a föld és a Föld Anya kiadta az ő isteni
szépségű, kékszemű, aranyhajú lányát.
Nem voltak sokáig boldogok, mert elrabolta asszonyát a tízfejű kígyó,
Ravanna. Nagy volt a szomorúság a királyi palotában. Ráma felszerelte a
katonákat, és elmentek megkeresni a feleségét. Keresztülmentek a nagyerdőn,
a pusztán, és odaértek a nagy vízhez.(tengerhez) Gondolkodtak. Ráma akkor
felkereste a majmok királyát, és segítséget kért tőle. A király odaadta neki a
szárnyas hajót, ami keresztül vitte őket Ceylon szigetére (Sry Lanka). Nagy
háború volt. Három évig tartott a háború, mikor legyőzte Ráma Ravannát.
Ráma megtalálta a feleségét Ravanna hátsó kerjében, aki igazgyöngyökkel
sírta tele a földet.
Hét napig tartott a lakodalom a katonákkal és a majmokkal. Azután
felültek az égi kocsira és hazarepültek.
Ráma tekintete nyugodt volt, de a lelke tovább szenvedett. A szép
asszony mellette volt, de lelkének nem volt nyugvása.
A miniszterek megkérdezték tőle:
-Miért nem nevet a szemed, Nagy Királyunk?
-Bánat ül a szememben, mert arra gondolok, hogy a feleségem három
évig Ravannánál volt, talán az ő asszonya lett. Ez a gond jár az eszembe, nem
tudom, mi van a kezemben. Nem hiszek az ő tisztaságában. Úgy gondolom,
tűzpróba elé kell vetni őt.
A miniszterek kérték, ne tegye ezt, de ő kimondta a tűzpróba-ítéletet.
Mikor eljött a nap, a vár előtt sok ember volt, hogy lássák a tűzpróbát.
A Föld Anya megharagudott, nem akarta látni a lánya halálát, és amikor
Szíta odalépett a tűzhöz, a Föld kinyílt és elnyelte az asszonyt.
Ráma imádkozott a Földhoz, a szent emberhez, de a feleségét nem adta
vissza. Egyedül maradt, és öregen király maradt az országban.
Cigány népmese
Fordította: Sztojkó Ilona
La ruzhicaki shej
Boldogtalan volt a királyi család, mert nem volt gyermekük. A királyné egy
öreg cigányasszony szavára cselekedett, és egy csodálatos rózsát szült. Az
gyorsan kirepült a kertbe, és fent akadt a rózsafán.
A király nem tudta leszakítani, hogy visszavigye őt. Megharagudott a
feleségére, és elkergette a királyi várból
Akkor a rózsa becsukta a kelyhét, nem illatozott, és hervadtan lógott le az
ágról. A király megbánta a tettét, megkereste és hazavitte a feleségét. A rózsa
újra virágzott és illatozott.
Egyszer egy cigány ment a király kertjébe. Meglátta a rózsát, és így szólt:
- Ó, de csodálatos! - megcsókolta a rózsát, leült és szomorúan muzsikálni
kezdett előtte. Akkor egy ragyogó, szép, lány ugrott ki a rózsából, és megölelte
a cigányt. Nagy lakodalmat tartottak. Örül az egész ország. Még most is élnek,
ha meg nem haltak.
Cigány népmese
Fordította: Sztojkó Ilona
Le Khameski haj le Shonitikoski pecipija
Varikana dulmut le Khames haj le Shonitikos phangline tele pe lumake
kavresko agor. Le efta sherenge sap, haj zurales pogani manusha sama len.
Duj tromane, haj zurale manusha avri slobodisardine le chereske trupura,
maj geline-tar lenca po drom.
Ande dromesko mashkar o Kham pe tunyariko phabardas le kadale
manushes, kon ingerdas les. Leske shavora kerdyiline le barnavi morchasle
manusha. Apol, kon le Shonitikos ingerdas, leske shavora kerdyiline le parne
manusha.
Ande pengo kher tele phangline le Khames haj le Shonitikos, hoj numa
lenge te den nuro. De o cheri kezdisardas te-rovel pala leske shavora, haj kado
sas o angluno brishind pe luma. Le duj manusha mukline-tar le chereske
trupura.
Datunchara si von po cheri.
Le trin paparugi
Sas jekhar trin paparugi: jekh sas galbeno, jekh sas loli haj jekh sas
parni. Losshasa khelen pen pe mal.
Sigo baro brishind kerdyilas. Khere kamen te uran. O brishind po jekh
majzurales das. Sigo kothe uran kaj galbeno, lolo tulipano.
-Cino tulipano! Te putres tyo taxtaj! Te mukes, hoj andre zhan angle o
brishind!
-La galbenonake haj la lolyake lashe jilesa putrav avri, de la parnyake chi
putrav –das vorba palpale o tulipano.
-Atunchi vi ame avral avasa – dine vorba palpale le paparugi haj majdur
uran.
-Cino Lilijako! Te putres tyo taxtaj! Te mukes, hoj andre zhan angle o
brishind!
-La parnya lashe jilesa mukav andre, de tumenge dujenge nashtig! –
phendas o Lilijako.
-Te mure phralen chi mukes andre, atunchi chi me chi zhav andre!
Apol kethane kindyiline, kaj jekhkaver kethane garadyiline, haj kade
trinzhene pale urajline majdur. O Kham ashundas le paparugango vorbipe.
Sunusardas len. Avri avilas pala noro. Shutyardas le paparugange phaka, haj
von losshales kheldine, urajline majdur.
A három pillangó
Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros és egy fehér. Örömmel
játszottak a réten.
Hirtelen nagy eső kerekedett. Haza akartak repülni. Az eső egyre jobban
esett. Gyorsan odarepültek a sárga és a piros tulipánhoz.
- Kicsi Tulipán! Nyitsd ki kelyhedet! Engedd, hogy bemenjünk az eső elől!
- A sárgának és a pirosnak jó szívvel kinyitom, de a fehérnek nem nyitom!
– felelte a tulipán.
- Akkor mi is kint leszünk – mondták a pillangók és repültek tovább.
- Kicsi Liliom! Nyitsd ki kelyhedet! Engedd, hogy bemenjünk az eső elől!
- A fehéret jó szívvel beengedem, de nektek nem lehetséges! – mondta a
Liliom.
- Ha a testvéreimet nem engeded be, akkor én sem megyek be!
Aztán együtt áztak, egymáshoz összebújtak, és így repültek tovább. A Nap
meghallotta a pillangók beszédét. Megsajnálta őket. Kijött a felhők mögül.
Megszárította a pillangók szárnyait, és ők vidáman táncoltak, repültek
tovább.
Indiai népmese
Fordította: Sztojkó Ilona
Egyszer a bolond elment az Indus folyó partjához. Ott látott egy járó
vizimalmot. Így szólt akkor magában a bolond:
- Azt mondják az emberek, hogy az Istent meg tudjuk ismerni a csodálatos
cselekedeteiről. No ez itt egy csodálatos dolog, és ez az ő csodálatos
cselekedete, mert nincs keze, nincs lába, és akkor is jár.
Ezzel odaszaladt, térde borult és megcsókolta a malom kerekét. Az éles
malomkerék jól összevágta az arcát. Így járnak, akik a saját fejük után
mennek.
Jekhvar sas jekh rish. O rish korkori trajilas, haj naj les lashi voja. O adyvin
nas guglo. O kham chi das dosta tato, haj pesko kher cino sas leske. Kothe
sutas ande jekh buzuli. Jekh dyes gelas-tar pe luma. Maladyilas jekha
paparugasa.
- Kaj zhas, haj karing? – pushlas o rish.
- Pe dur urav. Kaj o kham zurales pekel tele pe mal – phendas e paparuga.
Zuralo dikhlas o rish. Sigo lashi voja kerdyilas les. Atunchi vi voj gelas-tar
pe dur. Haj sar gelas – gelakerdas, kaj jekh plajicasli mal reslas. Jekhvar
numa dikhel ande char variso.
- So si kado? – pushlas kathar peste o rish. – Hajkam kadi si jekh
kranzhori? Me tele phagrav! –phendas.
Kothe zhal, hoj voj te phagrel la. Haj, muri dej, e kranzhori vorbil, haj
xuttyel opre jekh buzno anda char. Le chorreske buzneski shing kamlas te
phagrel o rish.
- O, te dilo! Chi dikhes kathar peski jakh! Chi som kranzhori! – phendas
xolyarnyikos o buzno.
Le risheski voja kasavo sigo gelas-tar kaj avilas, vi inke leski asvin avri avilas
anda leski jakh. O buzno dikhlas kado, haj sunusardas le brigasle rishes.
- Te na roves, no! – phendas. Feder de man tyo vast! Te keras chacho
amalipe!
Zurales losshajlas o rish. Kethane angalyi dine pen, haj jekharsa shukar
kerdyilas e luma. Atunchi dikhlas numa o rish, hoj chi trubul te-brigil pes. O
adyvin zurales gugloj, o kham shukares pekel, haj na cinoj lesko kher.
A medve és az ő kedve
Egyszer volt egy medve. A medve egyedül élt, és nem volt neki jókedve. A
méz nem volt édes. A Nap nem adott elég meleget, a háza kicsi volt neki. Ott
aludt a bozótban. Egy nap elment világgá. Találkozott egy pillangóval.
- Hová mész és merre? – kérdezte a medve.
- Messzire. Ahol a Nap erősen süt le a rétre – mondta a pillangó.
Nagyot nézett a medve. Hirtelen jókedve lett. Akkor ő is elmegy messzire.
És ahogy ment-mendegélt egy dombos réthez érkezett. Egyszercsak lát a
fűben valamit.
- Mi ez? - kérdezte magától a medve. – Talán ez egy ágacska? Letöröm!
Odamegy, hogy letörje. Hát, anyám, az ágacska beszél, és felugrik egy
kecske a fűből. A szegény kecskének a szarvát akarta letörni a medve.
- Ó, te bolond! Nem látsz a saját szemedtől? Nem vagyok ágacska! –
mondta mérgesen a kecske.
A medve kedve olyan gyorsan ment el, ahogy jött, még a köny is kijött a
szeméből. A kecske látta ezt, és megsajnálta a szomorú medvét.
- Ne sírj, no! – mondta. –Inkább add a kezed! Kössünk igaz barátságot!
Nagyon megörült a medve Összeölelkeztek, és egyszerre szép lett a világ.
Akkor látta csak a medve, hogy nem kell szomorkodnia. A méz nagyon édes, a
Nap szépen süt, és nem kicsi a háza.
Írta: Ezópus
Fordította: Sztojkó Ilona
Az oroszlán és a kisegér
Futkosott az egér, felszaladt egy alvó oroszlánra. Az felkelt álmából és hopp
megfogta. Már kapta volna be, amikor könyörögni kezdett az egér, hogy
eressze el, mert ő még meghálálja, ha megmenekül. Az oroszlán csak nevetett
rajta. De azért eleresztette.
Nem sokkal később vadászok kezébe került az oroszlán. Odakötötték egy
fához. A nyöszörgésére felfigyelt az egér, odafutott, elrágta a kötelét, és
kiszabadította. Aztán így szólt:
-Látod, kivettél! Nem hittél a viszonzásban. Tudd meg hát, hogy egerekben is
van hála és becsület.
Sas jekhvar jekh kecisarindo buznoro. Kabor sas leski shing, sar jekh cino
naj, de aba kamlas te pusavel lasa. Ande lesko marakerindi voja kothe
xukhlas angla e lutuj.
-Av, te maras jekhavres!
-Muk man pacha! – phendas e lutuj, haj majdur zhalas.
-Av te maras jekhavres! Xukhlas atunchi o buznoro kaj o balisho.
-Zha-tar kathar – phendas leste o balisho.
O buznoro dikhlas le cine zhukles. Voj gelas kothe kaj zhukhloro.
-Ashunes cino zhukloro? Av manca te maras jekhavres!
-Av! – phendas o cino zhukeloro, haj andre dindardas le buznosko punro.
-Tordyu feri! –cipisardas rojindos o boznoro. –Me akhardom tut te marav. Si
man kasavi voja, shaj te maras!
-Man si numa kasavi voja, hoj shaj dindarav tut. –palpale das vorba o
zhukeloro, haj inke jekhvar andre dindardas ando buznoro.
Volt egyszer egy kötekedő kiskecske. Akora volt még csak a szarva, mint egy
kisujj, de már öklelni akart. Harcias kedvében odaugrott a pulyka elé.
-Gyere velem öklelőzni!
-Hagyj békén! –mondta a pulyka, ment tovább.
-Gyere, kleljünk! – ugrott akkor a kiskecske a malachoz.
-Menj innen! –mondta a malac.
Meglátta a kecske a kiskutyát. Ott termett mellette.
-Hallod-e kiskutya! Gyere, ökleljünk!
-Gyere! –állt rá a kiskutya és beleharapott a kecske lábába.
-Megállj csak! –kiáltotta sírva a kiskecske.-Én öklelni hívtalak.
Öklelhetnékem van.
-Énnekem meg haraphatnékom van! -felelte a kutya, és beleharapott
mégegyszer a kiskecskébe.
Angol népi történet
Fordította: Sztojkó Ilona
Sas jekhvar jekh kraj, kon kodi patyajlas ande peste, hoj voj zurales shukar
kipuri zhanel te-farbol. Le kipuri, so voj kerdas zurales nasul sas, de kaske
sikadas len, kodole darajline te phenel leske.
Trajilas ande krajesko them jekh zurales baro farbari. Jekhar vi leske
sikavelas le kipuri.
-Me kamos te-zhanav so si tyo vorbipe pa lende. Faj tut?
O farbari dikhlas le kipura, pala kadi phendas:
-Mure kraja! Man si kasavo vorbipe, hoj kadal kipuri nasul-i. Kadaleste naj
tu zhanipe.
O kraj xolyarnyiko kerdyilas, haj ande temlica shudas le farbares.
Pala duj bersh pale angle akhardas les.
-Dulmutane zurales xolyajlom – phendas leske o kraj – sostar nasul vorba
phendan pa mure kipura. De kado dyelo te bistras-tar! Tu san pale slobodno
manush.
Zhikaj lungo vrama vorbisardas lesa, v’inke pe mizmeresko xaben akhardas
les. De pala mizmeri pale peske kipura sikadas le farbareske.
-Akanak sar faj tu?
O farbari chi das vorba palpale leske. Na dur jekh ketana tordyilas, haj leste
phendas:
-Mangav tut, inger man palpale ande temlica!
A király és a festő
Volt egyszer egy király, aki azt hitte, hogy nagyon szép képeket tud festeni. A
képei nagyon rosszak voltak, de akinek megmutatta őket, azok féltek ezt
megmondani neki.
Élt a király országában egy nagy festő. Egyszer neki is megmutatta a képeit.
-Szeretném tudni, mi a véleménye róluk. Tetszenek?
A festő megnézte a képeket, aztán így szólt:
-Királyom, nekem az a véleményem, hogy ezek rossz képek. Fenségednek
ehhez nincs tehetsége.
A király megharagudott, és börtönbe vettette a festőt.
Két év múlva azonban ismét előhívatta.
-Múltkor nagyon megharagudtam -mondta neki, - amiért leszólta a képeimet.
De felejtsük el ezt! Ön ismét szabad ember.
Hosszan elbeszélgetett vele, még ebédre is meghívta. Ebéd után azonban a
képeit mutatta neki.
-Most hogy tetszenek?
A festő nem válaszolt a kérdésre. Közelükben egy katona állt, ahhoz fordult:
-Kérem, kísérjen vissza a börtönbe!
Az oroszlán és a kiskutya
E muca
Duj vortaka kodi gindisardine pen, pe ratyate peko mas kamen te xan.
Kindine ande bolta jekh baro mas, haj pekline les. Kerdyilas anda leste trin
kilovura peke mas. Tele shutine len ando talkhar haj geline-tar pala mol.
Pune aviline palpale, haj bara vojasa kamlinesas te beshen kaj e mesalya, le
peke mas nas kothe.
-Kaj shaj si le mas?- gindakerdas pes o Bango vortako.
-Kaj, kaj? – phendas palpale o kaver.
Sar kade phagerdine penge shere, angle avilas e muca.
-Kodi xalas len! –sikadas pe la o Bango vortako.-Dikhav lako lokhoro
phiripe.
-Te taulnas la! –phendas Godyaver vortako.
Kade atunchi tauldine la, e muca trin kilovuri sas.
-No – phendas Bango vortako, le peke mas kerdyilinesas.
-Kade si – phendas Godyaver vortako, – de kaj si e muca?
A macska
Két koma elhatározta, hogy vacsorára pecsenyét esznek. Vettek a boltban egy
nagydarab húst, és megsütötték. Lett belőle három kiló pecsenye. Letették a
pincébe, és elmentek borért. Mire megjöttek, s nagy vidáman asztalhoz
akartak ülni, a pecsenye eltünt.
-Hol lehet a hús?- töprengett Görbe koma.
-Hol, hol? –felelte a másik.
Ahogy így törték a fejüket, előjött a macska.
-Az ette meg! –mutatott rá Bango koma. -Látom a lomha járásán.
-Megmérjük!- mondta Okos koma.
Így akkor megmérték, és a macska éppen három kiló volt.
-No- mondta Bango koma,- a pecsenye megvolna.
-Úgy van, -mondta Okos koma,- de hol a macska?
A róka és a kacsák
Egyszer a róka, ahogy ment az úton, egy tóparthoz ért. A vízben kacsák
fürödtek. Gondolta, meg kéne fognia legalább egyet. Bekiáltott nekik:
-Mondjak egy szép mesét?
-Csak mondjál!
-De gyertek közelebb!
-Halljuk innen is.
-Nem tudok én úgy kiabálni, jöjjön ki akkor az, aki a legokosabb! Én a fülébe
súgom, ő meg elmondja a többieknek. De okos jöjjön ki, mert a buta elfelejti!
A kacsák erre mind kijöttek a partra. A róka egyet elkapott, a többi
szétrebbent.
Kaj sas, kaj nas, varisar sas ma jekh sasunyi. Jekhar pecijas, kindom mange
jekh zurales ushoro, rupune luludyenca khuvdo, kalya shtrimflyaki-kalca.
Kado kinipe das o bajo ande familija. Sosa muri sasunyi zhi agor phendas
avri vorba pa muro mazo vi pa mande. Kadi diferencija sas paluni pitya ando
taxtaj. Ande muri xolyi zurales xojajles gelom-tar avri pe avlina.
Gindisardom man, zhav ande luma.
Sigo kethane paketalisardom jekh khoslo, dandengo kremo, haj dandengi
vursa, haj vi aba ravana-kerdom anda dujto-vast kindo mura riktako
zhahazo.
Pala jekh chaso aba kothe somas pe M7 Thudesko Drom. Muri xolyi urajlas,
muro trupo, dyi majushores nashlas ande andrutna palyaki 5. lakir. Sar
gelom, chi gelom majsigo sar 20000 km, kade sas man vrama, haj zhanglom te
chudisardom man pe dromesko agor nashinde ande majfimlale thaj zhikaj
majfimlale cherhaja. Jekhar feri baro kircisardas muri mashina, haj
automataka rolyaki patvar avri xuklas anda muro vast. Numa khanchi bajo!
Kathe hajkam numa Ungrikone Dromkerinde Karxanoske butyara kerdine
butyi.
Mure refleksuri ramasle sigipesa kerdine butyi, haj karing avrutno tele
tordyindo than ingerdom muro phirimato.
La tarapake pasinoske pityi avile avri pe muro chikat, muro jilo ande
muro kan zurales mardas, pune lokhes zhanglom te tordyuvav. Akanak aba
zhanglom, hoj kadoj jekhe chachikane thudeske dromesko defekto.
Avri xulyilom haj pe dromeske agoreska tattate burdajlos dikhlom pe muri
nashindyi konshtrukcija. Pe la rigaki paluni rota mure jakha kecisardas-tar
pe-kh ablyolindo variso. Pala unyi majfajno anglune klassosko, turcko gali
v’atunchi avri zhanglom te cirdav les.
Jekh lungo fimlalo bare sheresko karfin sas! Boldom les, dikhlom les ande
muri palma o shukares kerdo karfin. Sar dikhlom kado fajno karfin shaj avri
phendom akorde phirdas jekh romani kumpanija. Kado karfin si jekhe
romane lohareski butyi.
Le mashkar bachatoske purzi shutom o bajo-kerindo karfin, apol angle lom
jekh tubushi. Ande kado tubushi sas „TU-KI-CSÖP-FUJ” jekh sigo gluma.
Shaj najisaras la japanoska texnikake, ke daba pala desh percuri pale
hatyardom man sigipesko zalisajlo shukaripe.
Muro per chingardas. Phendas man, trubujas te – xav variso. De so? Kana
lom man bisterdom o xamasko! Akanak e baxt pasha mande avilas, haj
dikhlom muri baxt na pa but nachola. Dikhav, hoj vortande mure jakhenca o
ando avrutno than lokhes, kotyodisardos avel le Shaveski Khanyi, sa peske
pulyonca.
Sar o strafin, sigos angla le Shaveski Khanyi gelom perdal pe opruno –
phirindo. Duj pherde gone shudom pe muri stungo kuj, zhi kaj mure chache
vastesa angla mande inkerdom. Le Kolcosko Cherhaj sharajipeske. Lokhoro,
choral gelom pala le phure Shaveski Khanyi. Pe muri baxt, chi las man sama.
Atunchi shudom aba le Kolcosko Cherhaj haj sigos ande gone hacisardom le
pulyon.
No, aba le fundosko mato kathe si, numa trubujas te – pekav les!
Pe majucho sigipe kapcholisardom. Gindisardom man te si trafipakso,
phurdadom thuvesko noro pe mura mashinaka gledako numero.
- Nisara si man, so si pe dopash chaso mandar le Thudeske Dromeska palyake
hodinipesko than! – dom avri e porunka man.
Sar pashilom karing le hodinipesko than, rovinde glasuri mardine mure kan,
so pe jekh majmishto zurajline. Daba azhukardom, hoj ande hodinipesko
than reslos krujal te dikhav, te zhanav le bare rovipesko karano, chi
bunusardos mura bokhasa.
Suntona Ratyaka–Zorake Cherhaja! Angla mande sas e romani kumpanija
ande briga!
- Soj o bajo, Phure! – phendom leske, kon angla e jag beshlas.
O phuro avri las anda pesko muj lungona ranaki lyuvava, haj peska
phurani musura karing mande boldas la.
-T’aves baxtalyi, Phenya! – phendas o vajda, haj lyuvavka ranesa sikadas
karing rovinde shavora. – Bokhalej. Chi tut chi zhanas kavresa te –
imbisardas, numa amara jagake tatyipesa.
Chi kamlom te–bunuj le phures, kade tele beshlom pasha les. Voj mashkar le
thuveska verigako muklipe paramicha phendas, unyivar baro shungardas
ande jag.
- Amen pe sorro kurke nashadas e stungo baxt… Phandyilas le vurdoneski
lyepka. O Janchi, o lohari lashardas la, de pala kodi amaro grast murdajlas…
Trin dyes nachile, kana zhanglam le Bare Rishes te – astaras pel grastesko
than… Ke aba naj amen love, gelam-tar kathar le Shaveski Khanyi pulyon te
– choras. Kodi zhungalo karfin xasajlas po M7 Thudesko Drom!… Pune o
Janchi nyevo karfin kerdas haj zhi kathe reslam, aba le Shaveski Khanyi dur
kotyogisardas mandar…Chi zhanav, amare chore bokhale shavora, hoj
birisarena pen, zhi kana e Khanyi palpale boldyol… - phendas o phuro, haj
ande jag dikhlas.
Az Ígéret Földje
Hol volt, hol nem volt, valahogy volt nekem egy anyósom. Történt
egyszer, hogy vettem egy nagyon leheletkönnyű, ezüst szállalal átszőtt,
virágmintás, fekete harisnyanadrágot. Ez a vásárlás okozta a bajt a
családban. Ugyanis az anyósom a végsőkig kifejtette a véleményét az
ízlésemről, na meg rólam is. Pontosan ez a nézeteltérés lett az utolsó csepp a
pohárban. Sértődöttségemben mélységes felháborodással az udvarra mentem.
Elhatároztam, hogy világgá megyek.
Gyorsan összecsomagoltam egy törülközőt, a fogkrémet és a fogkefét, és
máris indítotam a másodkézből vásárolt űrjárgányomat.
Egy óra múlva már az M-7-es Tejútpályán robogtam. A mérgem
elszállt, s testem, lelkem megkönnyebbülten száguldott a pálya belső, 5.
sávjában. Miközben igyekeztem betartani az itt megengedett legnagyobb
20.000 km-es sebességet, volt idöm gyönyörködni az út szélén elsuhanó
fényesebbnél fényesebb csillagokban.
Egyszer csak nagyot zökkent a járgányom, s a szervós botkormány kiugrott a
kezemből. Csak semmi pánik! Itt biztosan csak a Magyar Útépítő Vállalat
munkásai dolgoztak.
Reflexeim csodálatos gyorsasággal működésbe léptek, és a külső leálló
sáv felé kormányoztam a járművemet. Az izgalom verítékcseppjei
gyöngyöztek a homlokomon, a szívem a fülemben vadul kalimpált, mire
sikerült döcögve megállni. Ekkor már tudtam, hogy ez egy igazi tejúti defekt.
Kiszálltam, és az út széli védőkorlátnak dölve végigtekintettem a
futóművemen. A jobb hátsó keréknél a szemem megakadt egy csillogó
valamin. Néhány finomabb, első osztályú cifra káromkodás után mégiscsak
sikerült kihúznom.
Egy hosszú, fényes, nagyfejű szög volt!
Forgattam, néztem a tenyeremben lapuló mesterien megmunkált
szöget. A kidolgozás finomsága láttán megállapítottam, hogy erre egy
cigánykaraván járt. Ez a szög egy cigány kovács munkája.
A tartalékalkatrészek közé süllyesztettem a galibát okozó szöget, majd
előhalásztam egy tubust. Ebben a tubusban a „ TU-KI-CSÖPP-FUJ „ nevű
tömörítőpumpa-pillanatragasztó volt. Hála a japán technikának, mert csekély
tíz perc múlva újra élvezhettem a sebesség szédítő mámorát.
Gyomrom kopogni kezdett. Jelezte, valamit enni kéne. De mit? Az
induláskor az ennivalóról bizony elfeledkeztem! Vélelenül a szerencse mellém
szegődött, és megoldhatónak tűnt az éhségem csillapítása. Látom ám, hogy a
szembejövő pálya külső sávjában lassan, kotyogva jön a Fiastyúk összes
csirkéjével.
Mint a villám, gyors cikázással a felüljárón átszáguldva a kotlós elé
kerültem. Két üres zsákot a bal karomra dobtam, míg a jobb kezemmel
magam elé tartottam a Sarkcsillagot álcázásnak. Lassú óvatos léptekkel az
öreg Fiastyúk mögé lopakodtam. Szerencsémre, nem vett észre. Ekkor
elhajítottam a feleslegessé vált Sarkcsillagot, és gyorsan a zsákokba
kapkodtam a csirkéket.
Na, már az alapanyag megvan, csak meg kéne sütni!
Magasabb sebességre kapcsoltam. Gondolva az idébb-odább
elhelyezett trafipaxokra, a rendszámomra füstfelhőt fújtam.
-Irány a fél fényórányira lévő tejútpályai járműpihenő! – adtam ki a
parancsot magamnak.
A pihenő felé közeledve síró hangok érkeztek a fülemhez, amely egyre
jobban erősödött. Alig vártam, hogy a pihenőbe érve körülnézzek, megtudjam
e nagy sírás-rívás okát, nem törődve az éhségemmel.
Szent Esthajnal Csillag! A cigánykaraván volt előttem búbánatba
borulva!
-Mi a baj, Öreg! – szólítottam meg a tűz előtt kuporgó öreget.
Az öreg kivette a szájából a hosszúszárú pipáját és ráncos, meggyötört
arcát felém fordította.
-Üdvözöllek, Testvér! – köszöntött a vajda, és a pipaszárral a síró
gyermekek felé bökött. – Éhesek. Téged sem tudunk mással megkínálni, csak
a tüzünk melegével.
Nem akartam megsérteni az öreget, így hát letelepedtem mellé. Ő nagy
füstkarikák eregetése közben mesélni kezdett, időközönként sercintve köpött
egyet a tűzbe.
-Minket egész héten üldözött a balszerencse… Eltörött a kocsilőcs. Jancsi
kovács megjavította, de aztán a lovunk döglött meg… Három napba tellett,
míg sikerült a Nagymedvét befogni a vezetékló helyére… Mivel lóvénk nincs
már, elindultunk a Fiastyúktól csirkét lopni. Hát az a fránya szöget nem
elvesztettük az M7-es Tejútpályán!… Mire Jancsi gyerek új szöget kovácsolt
és eddig eljutottunk, a Fiastyúk már velünk szemben kotyogott… Szegény
éhes gyerekeink nem hiszem, hogy kibírják, míg a kotlós visszafordul… -
sopánkodott az öreg, s mereven a tűzbe bámult.
-A szögeket megtaláltam, de a Fiastyúkra hiába vártok. Nem egyhamar költ
új csirkéket – mondtam és a fejemmel a járgányom felé intettem.
Az öregnek nem kellet több magyarázat. Szemében huncut fény
lobbant. Fiatalos legénységgel felugrott és utánam jött.
Az egyik zsák csirkémet odaajándékoztam.
Hamarosan nyárson sült csirke illata vette körül a tábort. A csontok
ropogtatása közben az öreg adott egy jó tanácsot.
-Testvér, adok neked én is valamit. Egy jó szót. Hadd ott azt az embert,
akinek az anyja parancsol! Lopd el azt a fényes övet a derekadra! – bökött a
Vénusz felé. – A Mars már régóta asszony nélkül van. Ha téged meglát,
biztosan beléd szeret.
-Köszönöm a jó tanácsot, Öreg! Meg is teszem, de előbb elviszlek
benneteket az Ígéret Földjére.
-Hová? – csillant fel az öreg szeme.
-Az Ígéret Földjére. Az én hazámba, Magyarországra. Ez a legszebb
ország a világon!
Az öreg intett egyet a pipájával, s egy fiatal, deltás legény a
vezérkocsijuk rúdját a vontatóhorgomhoz kötötte.
-Jaj, még nem mondtam el mindent! – ijedtem meg a nagy készülődés
láttán. -Igaz, hogy az Ígéret Földje az én hazám, de ott dolgozni kell ám! Azzal
is számolniuk kell, hogy most nagy a munkanélküliség!
-Ne félj! Mi nem félünk a munkától, és lesz is munkánk. Hamarosan
olyan gazdagok leszünk, hogy mindegyik unokám turbóval fog járni. Az
asszonyom majd a kártyákból jósol a tévében. Én pedig annyi mindent és jót
fogok ígérni a népednek, amennyit az összes miniszter sem tud együttvéve!
Na, erre már nem volt mit mondanom. Az egyezség megszületett és
vidám nótaszó kíséretében el is hoztam őket Budapestre.
Indulnék is vissza a Marsot elcsábítani, de hát gondoltam, itt először
elmesélem a nagy kalandomat.
-Szent Isten! Hogy itt mennyi csóro, éhező ember van! Hát nem
ellopták az utolsó zsák csirkémet! Zsákostól!
A nadrág
Sas varikaj ande kado them duj chache romane phral. O majterno
phral kasavo chorro sas, hoj pa dyeseste pe dyeseste dabasas ando pesko kher
xamasko, apol sas les but shavora, sar si pe churo le xiva, tena majbut.
Le majphure phrales nas les chi jekh shavo chi, de kasavo barvalo sas,
hoj rumusarde haj rinchedyile sas leste le but sakofalo xamaskura, ke chi
zhangline te-xan. Nas les nasul jilo, lasho phral sas, zhutisardas peske terne
phrales: xamaskura, gada das leske shavorenge, haj v’ inke love das leske, de
so das, sa gelas-tar avri prisalyilas anda le chorre, terne phralesko vast. So te
kerav lesa, sar te zhutij pe leste, aba butvar gindisardas pes ande leste, ke
dikhlas, hoj akarsode del, o Chorripe kothe si haj sa xal lestar.
So gindisardas pes jekhar o chorro rom?
-Aj, Devla, barij tyi voja! De sostar mares man kade, ke me kasavo
chorro som sar mure shavora bokhajven? Akanak zhav-tar ande luma –
phendas peska romnyake. – Rodav le Suntone Devles, haj kaj arakhav les
kadalesa rolyasa dav duj-trin pe peski dumo, sostar inke lel vi kodo mandar,
so si man. Le mure phraleske sagda del, haj chi lel lestar khanchi.
Kana lel pes po drom o chorro rom, lesko phral dikhlas karing zhal.
Gelas angla leste kaj ekh valya, haj po podo tele shutas jekh bufari pherde
lovenca. Kana o chorro rom kothe reslas kaj o podo voj phendas ande peste:
-Andre phandav mure jakha, te dikhav, hoj shaj zhav perdal
phandande jakhenca pe kado podo?
Vi kade avka kerlas sar phendas. Phandande jakhenca gelas perdal po
podo, chi dikhlas o bufari phere lovenca, haj ushtyadas perdal po kodi. Lesko
phral tela o podo sas, kana dikhlas hoj lesko phral chi arakhlas o bufari,
atunchi phendas:
-Mure phralesa nashtig kerav khanchi, ki o Chorripeski zor lel pes, haj
chi mukel-tar ande lesko vast. Te kothe shaj dos muro intrego mishtyipe haj
barvalipe chi zhutilas pe peste khanchi. Hajkam vazdela pe leste o Sunto Del,
t’ arakhalela les!
Haj las pes o barvalo phral, haj gelas khere.