http://ujvilagrend.wordpress.

com/2008/05/04/interju-harold-wallace-rosenthal-lal-
1976-bol/

Interjú Harold Wallace Rosenthal-lal (1976-ból)

Az Egyesült Államokban 1976-ban Walter White a Western Front nevű szervezet

vezetője interjút készített a 29 éves Harold Wallace Rosenthal-lal, aki akkor Jacob K.
Javits new yorki szenátor mellett adminisztrációs segédként dolgozott. Nevezett
szervezet már nem létezik, és e két személy is elhunyt. Rosenthal 1976. augusztus
12-én állítólag egy eltérített, Isztanbulba repülő izraeli gépen terroristák halálos
áldozata lett. Ám Walter White kutatásai szerint Rosenthalt nem a repülőgépen érte a
halálos golyó, ahol négyen meghaltak és harmincan megsebesültek, hanem az
isztanbuli repülőtéren gyilkolták meg a saját hittestvérei. Halála után az Amerikai
Zsidó Bizottság Washingtonban megörökítette a nevét és alapot létesített ‘The
Harold W. Rosenthal Fellowship In International Relations’ címmel, amelynek
tiszteletbeli elnöke Walter F. Mondale és Jacob K. Javits szenátor.

-“Bennünket zsidókat ámulatba ejt, hogy az amerikai keresztények milyen könnyen

estek a hatalmunkba. Míg a naív amerikaiak arra várnak, hogy Hruscsov eltemesse
őket, mi megtanítottuk őket, hogy minden követelményünknek alávessék magukat” –
kezdte Rosenthal.

A kérdésre, hogyan lehet egy nemzetet a tudta nélkül meghódítani, Rosenthal e

műveletet a média teljes irányításának tulajdonítja. Azzal dicsekedett, hogy a hírek
kezelése zsidó irányítás alatt áll. Amelyik folyóirat szerkesztősége nem hajlandó
elfogadni hírszolgálatok ellenőrzött híreit, azt úgy kényszerítik térdre, hogy fizetett
hirdetőiket megvonják [megfenyegetik, elidegenítik] a laptól. Ha még ez sem
használ, akkor a zsidók letiltják a tinta-, és papírkészletet. -“Ez ilyen egyszerű dolog”
– mondta Rosenthal.

És politikusok magas hivatalokban?

- “Az elmúlt három évtized alatt senkinek sem sikerült politikai hatalomra jutni a
zsidók jóváhagyása nélkül. Az amerikaiak 1932 óta nem választottak maguknak való
elnököt; Roosevelt a mi emberünk volt, Roosevelt óta minden elnök a mi emberünk.”

Amerika külpolitikájáról úgy nyilatkozott, hogy “az ostoba nép képtelen átlátni H.
Kissinger külügyi munkásságán, ami az elejétől végig cionista-kommunista politika. S
mégis a polgáraink azt hiszik, hogy e politika majd Amerikának előnyöket jelent.”

-“Mi zsidók különféle társadalmi kérdéseket tárunk az amerikai nép elé, igyekszünk
minden oldalt támogatni, ami persze teljes zűrzavart okoz. Vizsgálgatják a felvetett
kérdéseket, de azt nem látják, hogy kik vannak a háttérben. Mi zsidók úgy
játszadozunk az amerikai közvéleménnyel, mint macska az egérrel.”

A beszélgetésünk alatt éreztem, hogy az amerikai nép talán megérdemli a szomorú

sorsát. A zsidó egymás ellen uszítja a különféle nemzetiségi csoportokat.

-“A tömegek vére folyik majd az utcán, míg mi várjuk világgyőzelmünk nagy napját” –
mondta Rosenthal hidegen.
A Rosenthal-lal folytatott beszélgetésem után még hosszú ideig elgondolkoztam
azon, hogy lehetséges-e embercsoportban ennyi gonoszság mások iránt? Hiszen erre
az elhangzott szavak egyértelmű bizonyítékok. Világos, hogy amit ez a fiatalember
őszintén és nyíltan bevall, egyáltalán nem dajkamese. Lehetséges-e az, hogy az
amerikai nép jámbor marad mialatt az életadó vérét kiszívják? Mit jelentsen mindez
nekünk?

Sok mindent írtak már a Világzsidóság Összeesküvéséről, de e tényt ennyire nyíltan

még soha senki nem világította meg, mint Rosenthal. Szinte megáll a józan ész! A
tervszerűen elkészített program szinte döbbenetes…

Visszatekintve a beszélgetésre, az őszintén nyilatkozó Harold Rosenthalt úgy kell

tekintenünk, hogy a dicsekvései mellett meglehetősen tájékozott, értelmes ember,
ugyanakkor öntelt is. Időnként nem tudta megállni, hogy vitriolos szavakkal ne
szóljon a “karácsony hülyeségeiről” vagy a ránk vonatkozó “gójokról”. [A kifejezés
nemcsak keresztényekre, hanem általában a nemzsidókra vonatkozik. -TJ] Ez
meglepett engem mivel a mi nyelvezetünkben “gój” szó nem létezik. Láttam, hogy
gondolatai teljesen elmerültek a zsidóság Egyvilág-Programjában. Teljes
arroganciával dicsekedte, hogy ‘a zsidók már majdnem meghódították a világot –
hála a keresztények ostobaságnak’.

Amikor megkérdeztem őt, hogy cionista-e, így válaszolt:

- “Hát ez pokoli kérdés! A kérdés alapja a hagyományos cionista elgondolás az

‘aliyah’, – héber meghatározás, – ami annyit jelent, hogy ‘a szétszórt zsidóság
összegyűjtése és hazatérítése a palesztin hazába.’ Amióta 1948-ban létrejött az
izraeli állam, az ‘aliyah’ az izraeli kormány politikájának az elsőszámú, a legfontosabb
és alapvető célja.”

- És mit jelent az, hogy cionizmus? – kérdeztem.

- “Első vezérünk, egykori miniszterelnökünk David Ben-Gurion azt mondta, hogy ‘a

cionizmus, a zsidók visszatérése nélkül Sionba merő képmutatás’.

Nemsok amerikai zsidó vándorol véglegesen Izraelbe. Néhányan azt vallják, hogy
‘minden zsidó alapvetően cionista’. Mások szerint ‘egy zsidó nem lehet cionista, ha
nem fizető tagja valamelyik cionista szervezetnek’. Amióta a zsidóhaza megvalósult a
meghatározásokat ide-oda dobálják.”

- Adómentes dollármillókat küldenek Izraelbe minden évben – folytattam – és mi igaz-

amerikaiak ezt nem nézzük jószemmel. Rosenthal így válaszolt:

- “Washington naív politikusai meglehetősen hiszékenyek. Legtöbbjük elég ostoba,

így az erős zsidó lobbizók ezt az amerikai politikát már évek óta kézben tartják, és
nincs elég erős hatalom, amelyik megállíthatná.

A pénz egy része visszakerül az USA-ba, amit — a B’nai B’rith szervezeten, a Zsidó
Szervezetek Konferenciáján és a Zsidó Világszövetségen keresztül — cionista
propagandára használnak fel. A segélyezési alap a Zsidó Ügynökség, a B’nai B’rith
hivatalos ágazata. Nem találok semmi kivetni való abban, hogy adómentes amerikai
dollárokat küldenek Izraelnek, amennyiben ezt ügyesen, minden akadály nélkül
végezhetjük. De most fordítsuk meg a társalgást. Ön egyértelműen bevallotta, hogy
nem szereti a zsidókat. Mondja kérem, Önök miért gyűlölnek bennünket?”
- Mr. Rosenthal, én senkit sem gyűlölök. Én azt mondtam, hogy azt gyűlölöm, amit a
zsidók velünk művelnek, ami különösképpen érint mindent, ami keresztény.
Gyűlölöm a csalásaikat, szemfényvesztéseiket, dörzsöltségüket és az utálatos
becstelenségüket. Most én mindettől leszek antiszemita? Ha igen, akkor kijelentem,
igenis antiszemita vagyok!

- “Az antiszemitizmus nem a szemitizmussal való ellentétet jelenti. Ilyen nincs. Ez

egy kifejezés, amit mi zsidók, mint rágalmat elég hatásosan használunk — az olyan
bigottokra használjuk, mint például Ön — vagyis bárki, aki kritizálni merészeli a
zsidókat. A gyűlöletkeltők ellen használjuk.

Krisztus idejében a zsidók a világ gazdagságát és földi birodalmat áhították, de

Krisztus a zsidóknak lelkivilágot javasolt. Mivel a zsidók ezt nem fogadhatták el,
elutasították Jézus Krisztust és ezért megfeszíttették.”

- Mi az, hogy megfeszíttették őt? A történelem nem bizonyítja azt, hogy a zsidók
feszítették meg Krisztust?

- “ Igen, gondolom, így lehet. Nézze, én nem kertelek, de kétezer évvel ezelőtt az
Önök népe is ugyanúgy cselekedett volna valakivel szemben, aki annyi rosszat tett
volna, mint Krisztus tett a zsidóságnak.”

White: Ön úgy beszél Jézus Krisztusról, mint közönséges emberről.

Rosenthal: “Mert az is volt, egy ember, aki úgy járkált e földön mint bárki más. Az
egész mítosz Krisztusról, miszerint halála után feltámadt és visszatért a földre a
tanítványaihoz, nem más, mint egy rakás szar, hülyeség [crap]. A zsidók azért űzték
ki az arabokat Palesztinából, hogy megsemmisítsék Krisztus szellemi birodalmának
misszióját. Nézze, a vezető nem alapított birodalmat a zsidók részére, ugyanakkor az
Önök fajtája egy Krisztus nevű békés szónokot adott a zsidóknak, aki azt vallotta,
hogy ’szemet-szemért’ helyett az arc másik oldalát kell odafordítani. A fenét! Mi már
megépítettük a földi birodalmunkat, az Önök fajtája és a maguk bosszantó Messiása
nélkül.”

W: Világos, hogy a maguk fajtája akarja Krisztust kivenni a karácsonyi ünnepekből.

Csak sajnálni tudom Önöket.

R: “Nekem ne jöjjön ilyen hülyeséggel. Nincs szükségem a sajnálkozására. Nem kell!

Nagyon sok zsidónak nincs mersze maguknak megmondani, hogy mi hogy élünk és
tervezünk, de engem semmi és senkisem félemlíthet meg. Tudom merre tartok.”

W: Miért cserélik a zsidók a nevüket olyan gyakran?

R: “ A zsidók a világ legintelligensebb népe, és ha nekik a névváltozás az előnyükre

válik, akkor megteszik. Ennyi az egész. Belekeverednek az Önök társadalmába, ami
eléggé züllött. Amíg a zsidók a saját előnyeiket nézik, az ostoba gójok nem veszik
észre, hogy a nemzsidó neveket viselők, tulajdonképpen zsidók. Tudom mire gondol,
nemzsidó nevű zsidók a kormányban. Ne aggódjék emiatt, mert a közeljövőben már
nem lesz elnöki hatalom az Egyesült Államokban. A láthatatlan kormány egyre
jobban erősödik.”

W: Ön szerint az oroszországi zsidókat valóban üldözik, vagy élveznek némi

szabadságot?

R: “A legtöbb zsidó világszerte mondhatnám 90%-a tudja mi történik a népünkkel. A

közöttünk működő kapcsolat példa nélküli. Az Önök társadalmában csak az ostobák,
a tudatlanok, és a hülyék találnak békét és a magukfajta fattyúk bűneikkel együtt
bújnak báránybőrbe. Önök a képmutatók, nem pedig a zsidók, ahogy ezt megírják és
mondják.

Oroszországban két különböző kormány van: az egyik látható, amely különböző

nemzetiségekből tevődik össze. A másik meg a zsidók alkotta láthatatlan kormány. A
hatalmas szovjet titkosrendőrség a láthatatlan kormánytól kapja a parancsokat.
Mintegy 67 millió kommunista van Szovjet-Oroszországban: 50 százalék zsidó és 50
százalék gój, de ez utóbbiak megbízhatatlanok. A kommunista zsidók összetartanak
és megbíznak egymásban, míg a többiek csak kémkednek egymáson. Minden 56
évben egy titkos zsidó vezetőség elrendeli a Párt megtisztítását és sokakat
menesztenek.”

W: Miért?

R: “Azért, mert túl sokat tudnak és rájönnek a láthatatlan zsidókormány titkaira. Az

orosz kommunistáknak van egy titkos Csoport Szervezete, amely kizárólag zsidókból
áll. Ők uralkodnak minden felett, ami a láthatókormányt illeti. Ez a szervezet vitte át
a Kommunista Központot Tel Avivba, ahonnan most jönnek az utasítások.”

W: Az Önök kormánya Washingtonban és az ENSZ vajon tud minderről?

R: “ Az ENSZ egy nagy csapóajtó amely a Vörös Világ végelláthatatlan koncentrációs

táborába vezet. Nagyjából az ENSZ is a mi irányításunk alatt áll.”

W: A kommunisták, mihelyt megszállnak egy országot, azonnal tönkreteszik a

középosztályt, az értelmiségieket és azoknak családjait. Miért?

R: ”Hagyományos szabályunk elpusztítani a létező kormányt, családjaikat, de

sohasem a zsidókat. Megsemmisíteni a rendőrséget, a katonatiszteket és
családjaikat, de sohasem a zsidókat. Nézze, mi tudjuk, hogy amikor a kormány
kommunisták után kutat az ország határain belül, valójában a zsidókról akarja
lerántani a leplet. Bennünket nem lehet hülyíteni! A kommunista országok láthatatlan
urainak világméretű hatalma van a propaganda és a szabad államok kormányai
felett. Mi irányítjuk az összes hírközlőszervet, folyóiratot, újságot, képeslapot, rádiót
és televíziót. Még a zenét, és kiadásra váró énekeket is! Még az Önök gondolkodása
is nemsokára a mi irányításunk alatt lesz! “

W: Ahogy Ön dicsekszik, ha mindez igaz félelmetes még gondolni is a jövőnkre, és a

kereszténység sorsára.

R: “Az Egyesült Államokban rövidesen mesterségesen kierőszakolt osztályharc tör ki,

s ezalatt majd sokan megsemmisülnek. Ön is kétségtelenül közöttük lesz. A zsidókat
nem éri baj. És én nem dicsekszem, csupán feltárom a tényeket! Túl késő az Ön
keresztény híveinek az ellenállásra. Az az idő már rég elmúlt. Régen, nagyon régen
történt, hogy nem volt más választásunk, mint támadófélnek [aggressors] lenni.
Kétségtelen, hogy ez életünk egyik legfontosabb célja. Támadófelek lettünk! Mert a
maguk fajtája kilopta a csalárd vallásos hitet a Talmudunkból.”

W: Ön intelligensnek tűnik, mégis úgy vélem, hogy nem tudja, mit beszél!

R: ”A judaizmusnak, mint kultúrának nincs párja, és a világon sehol semmihez nem

hasonlítható. A judaizmus kulturális és szellemi hatása érezhető szerte a világon, sőt
az egész civilizáción is.”
W: Ön szerint milyen nehézségek merülhetnek fel a jövőben a feketék félelmetes
szaporodása, illetve térnyerése miatt a fehérek hátrányára? És a színesbőrűek, akik
áttérnek a judaizmusra?

R: “A feketék a mi céljainkat szolgálják, több téren. Tudjuk, hogy színesbőrűből nem

lehet zsidó pl. Sammy Davis továbbra is színesbőrű. Lehet, hogy az előnyére szolgált
az áttérés, de azért még mindig néger és nem zsidó.”

W: Hosszú kutatásaim során kellemetlen dolgokra jöttem rá, arra, hogy a

zsidóságban nincs erkölcs.

R: ”A pénz sokkal fontosabb az erkölcsnél. Pénzzel akármit megoldhatunk. Népünk

ezt az erőt bizonyítja Izraelben, ahol a háborús támadások ellen állandó készenlétben
kell állni. Izrael, bármilyen ellenséggel szemben mostmár csak nyerhet. A
kibbutzokban felnevelt értelmiségiek azt a pici államot majd a Közel-Kelet
csodaállamává építik fel, amely végül a világkormány központja lesz.”

White: – Felhoztuk a Watergate-botrányt a Nixon idejéből és beszélgettünk úgy

általában a kormányok minden ágában tapasztalható züllöttségről, mire Rosenthal
ezeket mondta:

Rosenthal: -”Mi a fészkes fenét ért a nép ahhoz, hogyan kell kormányt vezetni? Nagy
többségük segg … lósegg!!”

White: – Megengedi, hogy szavait idézzük?

R:- ”Nem érdekel, mit csinál – ahogy mondtam, kevesen vagyunk, akik szólni mernek.
Sokkal jobban megérthetnénk egymást – zsidók és nemzsidók, – ha nyíltan
beszélhetnénk. De Önök gyávák. Mi állapítjuk meg azt, hogy Önök hogyan
gondolkozzanak, még a bűntudatot is magukba oltjuk, nehogy nyíltan kritizálni
merészeljék a zsidókat.”

W: -Más fajok, népek hogyan fogadják el a zsidókat?

R: – “Nagyon régen, amikor a vágy fűtött bennünket, hogy megtaláljuk helyünket a

világban, a zsidók valamilyen eszközt kerestek, ami elvonja a figyelmet a
fajkérdésről. Mi hatásosabb, s minden gyanú felett, mint kölcsönözni valamelyik
közösség vallási elképzeléseit? Kényszerítve voltunk ezt kölcsönözni az árjáktól.
Nekünk zsidóknak soha nem volt olyan vallásos intézményünk, amely a saját
öntudatunkból fejlődött volna ki, mert bennünk hiányzik az idealizmus. Ez azt jelenti,
hogy földi életünk utáni bármilyen élet nekünk idegen elgondolás.

A Talmud nem készíti elő az egyént a földöntúli életére, ugyanakkor szabályokat ad

gazdag földi élethez. Utasítások, parancsok gyűjteménye [a Talmud] a zsidó faj
fenntartásához, és köztünk és a gójok közti kapcsolatokhoz. Tanításaink nem
törődnek erkölcsi problémákkal, inkább azzal, hogyan lehet ‘szerezni.’(…)

Mi vagyunk a legjobb példa arra, hogy vallásos neveléssel mit lehet elérni. A mi
életünk kizárólag ebből a világból való és a mentalitásunk az igazi keresztény
szellemiség előtt olyan idegen, mint az egyéniségünk volt ezen új hitvallás kétezer
évvel ezelőtti megalapítójának. A kereszténység alapítója nyíltan kimondta mennyit
érnek a zsidók, és azt a tényt, hogy ő soha nem tartozott hozzánk. Amikor szükségét
látta, kiüldözött bennünket az Isten templomából, mert akkor is, mint mindig, a
vallásunkat használtuk fel kereskedelmi érdekeink előmozdításához.
De akkor, az irántunk tanúsított magatartása miatt sikerült Jézust keresztre
szegeznünk; holott a modern keresztények pártpolitikába keverednek, s hogy
választásokat nyerjenek, a földig alázkodnak zsidó szavazatokért. Még politikai
cselszövésekbe is hajlandók velünk együttműködni, a saját nemzetük érdekei ellen.”

Rosenthal: – “Mi mindaddig élhetünk más nemzetek között, amíg sikerül meggyőzni
őket arról, hogy a zsidók nem tőlük eltérő nép tagjai, hanem csak egy vallás
képviselői, akik alkotják ‘vallási közösségüket’, bár ez a különös jellegzetességük.
Sőt, ez a mi legnagyobb hamisságunk…

Kénytelenek vagyunk elrejteni a saját különös egyéniségünket és életmódunkat,

hogy szabadon gyakorolhassuk parazita jellegű létünket a nemzetek között. Ezt eddig
sikerrel végeztük, és sokan hiszik, hogy a köztük élő zsidók tulajdonképpen valódi
franciák, angolok, olaszok vagy németek, akik csupán egy, az ezekben az
országokban a nagytöbbségtől eltérő vallásfelekezethez tartoznak. Különösen olyan
kormánykörökben sikerül elszórni hírhedt megtévesztésünket, ahol a honatyáknak
minimális a történelmi ismerete. Tehát soha nem merül fel a legkisebb gyanú, hogy
mi zsidók egy megkülönböztetett nemzet vagyunk és nem csupán egy ‘felekezet’
tagjai. Pedig egy pillantás az általunk befolyásolt/irányított sajtóra és máris ott van a
bizonyíték az ellenkezőjére, s ennek felismeréséhez túl sok intelligencia sem
szükséges!

White: – Milyen módszerekkel tettek szert a zsidók a hatalomra?

R: – “Hatalmunkat a nemzeti pénzrendszerrel való mesterkéléssel szereztük.

Jelszavunk: ‘A pénz hatalom. ’Amint a nagy tervezetünkben is írva van, meg kellett
alapítanunk a privát nemzeti bankot. A Federal Reserve rendszer, mivel ez is a
miénk, szépen beleillett a tervünkbe, csak a neve sugallja azt, hogy állami
intézmény. Kezdettől fogva az volt a célunk, hogy összeszedjük az összes aranyat és
ezüstöt, és helyettesítsük értéktelen, ‘beválthatatlan papír pénzjegyekkel’. Ez nekünk
sikerült is!”

W: – Mi az hogy ‘beválthatatlan papír pénzjegy’?

R: -” 1968 előtt az ostoba gój egy dolláros Federal Reserve papírjegyét elvihette
bármelyik amerikai bankba és beválthatta egy dollárra, ami a törvény szerint 412.5
szemer 90%-os ezüstöt tartalmazott. 1933-ig valaki beválthatta ugyanezt a
papírjegyet 24 4/5 szemer 90%-os arany tartalmú pénzre. [a dollar which was by law
a coin containing 412 1/2 grains of 90 per cent silver. Up until 1933, one could have
redeemed the same note for a coin of 25 4/5ths grains of 90 per cent gold.] Mi nem
teszünk egyebet, csak a gójnak adunk még több papírjegyet, vagyis rézdarabokat.
De soha nem adunk nekik ezüstöt és aranyat. Csak sok papírt. Mi zsidók
papírcsalásból gazdagodtunk meg. Ez a mi módszerünk: elvesszük a pénzt és adunk
helyette papírt.”

A Federal Reserve és egyéb pénzügyek

Rosenthal: – “A zsidók a forgalomba hozott papírpénzen gazdagodtak meg.”

W. White: -Tudna-e nekem erre példát adni?

R: – “Számos példa van rá: néhány kézenfekvő példa a részvények és

kölcsönkötvények, a biztosítások minden fajtája és a Federal Reserve
tartalékrendszere, nem is beszélve az aranyban és ezüstben nyert milliárdokról, amit
cserében kaptunk a papírért, amit elég ostobán úgy hívnak, hogy pénz. A
pénzhatalom szükséges volt a propaganda által megvalósított hatalmas világhódítási
tervünkhöz.

Hogy tudtuk ezt keresztül vinni? Először is, a bankrendszer irányításával kézbe vettük
a vállalatok tőkéjét. Ezen keresztül monopóliumot nyertünk a filmipar, a
rádióhálózatok és az újonnan kifejlődő televízió-hálózatok felett. A nyomdaipar,
újságok, folyóiratok és technológiai nyomtatványok már mind a kezünkben vannak.
De a legzsírosabb falatot akkor kaptuk, amikor az iskolai tankönyvek kiadása is
hozzánk került. Ezekkel az eszközökkel sikerült átgyúrnunk a közvéleményt a saját
céljainkra. Az emberek olyan ostoba disznók, akik röfögik és nyivákolják a mi
nótáinkat, legyen az igazság vagy hazugság.”

W.: -“Félnek-e a zsidók az úgymond csendes többségtől?

R: – “Nevetséges! Olyan nincs, hogy csendes többség, mert mi irányítjuk még a

sírásukat és bőgésüket is. Csak nem gondolkodó többség létezik, amely az is marad
mindaddig, amíg a szinte kábítószer hatású szórakoztató iparunk szolgáltatja nekik
az egyetlen menekvést.

Az ipar kézbentartása által munkafelügyelőik lettünk, és a nép rabszolga. Amikor a

napi fáradalom nyomásától robbanásig feszül a hangulat, az embereknek mi
szolgáltatjuk a pillanatnyi élvezettel a biztonsági szelepet. A televízió és filmipar
szolgáltatja a szükséges kikapcsolódást. A műsorokat nagy gonddal tervezzük, hogy
még a legérzékibb érzelmeket is kielégítsék, de sohasem a logikusan gondolkodó
agyvelőt. Emiatt az emberek programszerűen a mi sugallataink szerint reagálnak és
nem az eszüket követve. Csendesek és megfontolatlanok maradnak.”

Megfélemlítésen és félelmen keresztül kiheréltük a társadalmat. Férfiassága csak

nőies külső megjelenéssel egyetemben mutatkozik. Így kiherélve, a nép
engedelmessé lett és könnyen irányítható. Mint a kiherélt ló gondolataikat nem a
jövő és az utókor foglalja el, hanem egyedül a mindennapi munka és kenyér.”

W.: – És a nemzet ipara?

R.: – “Sikerült a társadalmat megosztanunk azzal, hogy a munkásságot a vezetőség

ellen fordítottuk. Talán ez volt a legnagyobb tettünk mivel a valóság háromszög, de
mindig csak két pontja látható. A modern iparban a csúcsponton van a tőke, amit mi
képviselünk. Az igazgatóság és a munkásság a háromszög alapját képezi. Állandóan
szembeállnak egymással és figyelmük sohasem irányul problémájuk csúcspontjára.

Az igazgatóság kénytelen az árakat emelni, mert mi folyton növeljük a tőke árát. A

munkásságnak munkabéremelés, az igazgatóságnak áremelés kell, így keletkezik a
‘circulus vitiosus’. Minket sohasem vonnak felelősségre szerepünk miatt, ami az
infláció igazi oka, mivel az igazgatás és a munkásság között oly éles az összetűzés,
hogy egyiknek sincs ideje a tevékenykedésünk megfigyelésére. A tőke árának az
általunk történő emelése az, ami az inflációt okozza. Mi nem dolgozunk, és nem
igazgatunk, mégis mi húzzuk a hasznot.

Pénzügyi manipulációinkon keresztül a tőke, amit az iparnak szolgáltatunk nekünk

nem kerül semmibe. Nemzeti bankunkon a Federal Reserve-en keresztül könyvhitelt
nyújtunk az összes helyi banknak, amit semmiből teremtünk. Ők szintén könyvhitelt
nyújtanak az iparnak. Így mi még Istennél is többet teszünk, hiszen összes
vagyonunkat semmiből teremtettük. Ön megdöbbentnek látszik. Ne legyen! Ez
valóban igaz, többet teszünk, mint Isten. Ezzel a látszólagos tőkével mi ipart,
igazgatást és munkásságot egyaránt adósunkká teszünk, amely adósság csak
növekedhet, soha sincs letörölve. E folytonos növekedésen keresztül a vezetőséget a
munkássággal szembeállítjuk úgy, hogy soha sem lesznek képesek összefogni, és
minket támadni egy adósságmentes ipari utópia létrehozása érdekében.

Mi vagyunk a szükséges tényező, mivel mi semmit nem fordítunk rá.(?) Az igazgatás

megteremthetné saját tőkéjét és megtarthatná a haszon javát. Vállalata növekedne
és a haszna is gyarapodna. A munkásság is gazdagodna, miközben az árucikkek ára
nem változna; mind az igazgatóság, mind a munkásság jómódja állandóan
növekedne. Mi zsidók örülünk annak, hogy az ostoba gój sohasem észlelt rá, hogy mi
paraziták a termelés egyre nagyobb részét tesszük zsebre, miközben a termelőknek
egyre kevesebb jut.”

W.: – Mi a véleménye a vallásról?

R.: – “A vallást is tanítani kell, és ezen, mi sokat fáradoztunk. Mivel kezünkben tartjuk
a könyvkiadó ipart és a híradó ipart is, magunkat vallási szakértőknek tudjuk
feltüntetni, rabbijaink közül sokan professzorok állítólagosan keresztény teológiai
szemináriumokon. Ámulatba ejt a keresztények ostobasága, amint a mi tanításainkat
elfogadják és továbbterjesztik, mint sajátjukat. A Judaizmus nemcsak a zsinagógák
tananyaga, hanem Amerika minden ‘keresztény templomának’ vallási dogmája is.
Propagandánk következtében a keresztény egyház leglelkesebb támogatónkká lett.
Ez még speciális helyet is biztosított számunkra társadalmukban, mivel elhiszik azt a
hazugságot, hogy mi a “választott nép” vagyunk, ők pedig, az idegen. Ezek az
egyházak becsapott gyermekei saját kultúrájuk elpusztításáig védenek bennünket.

Ez az igazság még a fajankónak is nyilvánvaló lesz, amint a történelmet vizsgálja és

látja, hogy az összes háborút fehér a fehér ellen vívta, hogy mi nyeregben
maradhassunk. Kezünkben volt Anglia a forradalmi háború alatt, Észak az amerikai
polgárháborúban, és Anglia valamint Amerika az első és második világháborúban. A
vallásokra gyakorolt befolyásunkon keresztül egymás elleni hadviselésre tudtuk
késztetni a fehér keresztényeket, amely mindkét felet leszegényítette, miközben mi
pénzügyi és politikai sikert arattunk.”

H. W. Rosenthal: “A vallás eszközével teljesen magunkévá tettük a társadalmat, a

kormányt és a gazdasági életet. Ma már egyetlen olyan törvényt sem fogadnak el,
amelyeknek az érdemeit előzőleg a szószékekről tanítottak. Példa erre a
fajegyenlőség, amely az emberiség egyesüléséhez és végső elkorcsosításához vezet.
A könnyen befolyásolható klérus egyik lélegzetével azt tanítja hívőinek, hogy mi
zsidók rendkívüli, választott nép vagyunk, a másik leheletével pedig kijelenti, hogy
minden faj egyenlő. Tehát mi zsidók külön helyet foglalunk el a társadalomban,
mialatt más fajokat lealacsonyítottak a közönséges egyenlőségbe. Ezért van az, hogy
a szerzői mi vagyunk ennek az egyenlőség-csalásnak, ami lealacsonyít mindenki
mást az alsó szintre.

Nekünk azt tanították, hogy a jelenlegi gazdászati politika jótékony jellegű, azaz
keresztény. Ugyanakkor a szószék-papagályok a mi jóságunkat magasztalják azzal,
hogy templomaik építésére pénzt kölcsönöznek tőlünk, miközben észre sem veszik,
hogy éppen a saját szent könyveik marasztalják el az uzsorakamatot. Alig várják,
hogy nekünk kifizethessék a csillagászati kamatokat. És az egész társadalmat
ugyanezzel a politikával vezették a mi irányításunk alá.

Politikailag dicsőítik a demokrácia áldásait, de nem értik, hogy mi éppen a

demokráciával kaparintottuk meg a nemzetek feletti irányítást. Jótékony politikát
folytató, a szent könyvek törvényeit tiszteletben tartó zsarnoki kormányt hirdetnek,
míg a demokrácia annak a csürhének az uralma, amelyet mi irányítunk az
Egyházaikon, a hírszolgálatokon és gazdasági intézményeken keresztül. A vallásuk
csupán egy másik csatorna, amelyen át mi gyakorolhatjuk a propagandánk hatalmát.
E vallásos bábuk ostobaságát csak a gyávaságuk haladja túl. S milyen könnyen
irányíthatók!”

(Walter White közben megjegyzi: “Ritkán találkozunk Rosenthalhoz hasonló

emberrel, aki a lelkének legbensőbb titkait ennyire feltárná. Tisztánlátásunk azt
sugalmazza, hogy ezt az embert valamilyen nagyobb erő hajtotta arra, amit itt
leírtunk. És az interjú további része is ezt bizonyítja.”)

H.W. Rosenthal: “Mivel mi nem hiszünk a halál utáni földöntúli életben, ezért minden
erőnket a ‘jelenre’ összpontosítjuk. Nem vagyunk olyan bolondok, mint Önök, és nem
teszünk magunkévá olyan elveket, amelyek az önfeláldozásban gyökereznek. Míg
Önök élnek és halnak a közösség jólétéért, mi is élünk és meghalunk, ám a saját
egyéni érdekeinkért. A zsidók irtóznak az önfeláldozás elvétől. Legalábbis nekem
irtózatos.

Egyetlen ügy sem éri meg, hogy valaki az életét áldozza fel, mert a halál a végső
állomás. Mi csak akkor egyesülünk, ha a saját magunk személyének a
megmentéséről van szó. Éppen úgy, mint amikor a farkasok falkája egyesül és
összefog az áldozat támadására, de miután jóllaktak, szétszélednek, ugyanígy mi
zsidók is veszély idején egyesülünk, nem azért, hogy a közösség megmaradjon,
hanem hogy a saját bőrünket mentsük.

Ez a viselkedés áthatja az egész lényünket és filozófiánkat. Mi nem vagyunk alkotók,

mert az alkotás csak másnak lenne előnyös. Mi ‘a szerzés mesterei’ vagyunk és
érdekeltek az ‘én’ igényeinek a kielégítésében. Hogy a filozófiánk érthetőbb legyen,
először meg kell érteni a ‘szerezni’ kifejezés értelmét. Mi sohasem ‘adunk’, csak
mindig ‘veszünk’. Sohasem munkálkodunk, ám élvezzük a mások munkájának
gyümölcsét. Mi nem alkotunk, hanem elsajátítunk. Nem vagyunk termelők, hanem
paraziták. Élhetünk fizikailag egy társadalomban, de lelkileg mindig távol vagyunk
tőle. A munka a termelést jelentené, és annak a legmagasabb formája az alkotást
eredményezné.

Az Önök fajtája megelégszik a munka örömével. Mi soha nem dolgoznánk senki

hasznára, csak arra, hogy mennyit szerezhetünk. Mi az árjáknak ezt a felfogását
használtuk ki a saját gazdagodásunkra. Önök a munka öröméért dolgoznak, mialatt
sohasem törődnek a fizetéssel. Mi az Önök termelőképességét jelentéktelen
összeggel fizetjük meg, amit aztán magunknak valóságos vagyonná varázsolunk.

Eddig a kétkezimunka szakszerűsége túlhaladta a magas jövedelem követelményeit.

Ugyanakkor, a saját pénzhatalmunkhoz rabszolgásítottuk a társadalmat, azzal, hogy
bennünket igénybe vegyenek. Az embereket átalakítottuk a mi filozófiai
felfogásunkra, ami az anyagiasság illetve ‘a szerzés’ elvén alapszik. Az elégedetlen
emberek csupán parasztok a világhódítási sakktáblánk játékában. Tehát szüntelenül
keresik az elégtételt, de soha meg nem találják. Amikor magukon kívül keresik a
boldog elégedettség pillanatát, azonnal a mi önkéntes szolgálóinkká válnak.

Önök nem veszik észre, hogy mi csak hasztalanságokat, csecsebecséket adunk

nekik, amelyek sohasem hoznak elégedettséget. Elfogyasztanak egyet belőle,
megemésztik, de soha jól nem laknak.

És íme egy másik példa. Számtalan olyan kikapcsolódást, szórakozást teremtettünk,

amelyből az életben nincs többé visszaút az elégedettség felé. Önök rabjai lettek a
kábítószereinknek, s ezáltal mi vagyunk az Önök teljhatalmú urai.

Az első alapvető hazugság célja elhitetni Önökkel, hogy mi nem vagyunk nemzet,
hanem vallás, majd ezt követi a többi hazugság. A legnagyobb félelmünk az, hogy
erre a hamisságra egy napon rájönnek, és abban a pillanatban eltaposnak
bennünket, mihelyt a közvélemény kezébe kerül az igazság és intézkedik.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy valamiféle ébredezés történik itt Amerikában. Reméltük,

hogy a keresztény Németország semlegesítésével, bármilyen bennünket érintő téma
félelmetes és tiltott lesz. De úgy tűnik, hogy [ez az ébredés] éppen ebben az általunk
legerősebben irányított nemzetben kerül elő újra. E pillanatban gyors kivonulást
tervezünk. Tudjuk, hogy amikor elérkezik a hajnalhasadás, nem lesz többé megállás.
Minden eddigi erőfeszítésünk csak tovább fogja éltetni ezt a fényt.

Attól félünk, hogy ez a fény egyre jobban erősödik ebben az országban, az Önök
országában is. Bámulattal figyeltük, hogy Önök ilyen sikerrel értek el néptömegeket,
miután gyakorlatilag bezártuk minden hírközlés ajtaját. Félő, hogy ez jel az
Amerikában elkövetkező pogromokra. Az amerikai közvélemény rájött arra, hogy mi
irányítunk mindent, ami ránk nézve végzetes lehet. Ez az ország mindaddig nem
lehet a szabadok országa, amíg a zsidók országa. Ez az a jövendölés, ami majd
romlásunkhoz vezet.

Az amerikai nép könnyen elhitte a propagandánkat, miszerint a toll hatalmasabb

mint a kard. Így valósággal elkerülünk mindenféle megtorlást [‘getting away with
murder’], mialatt a gójok egyebet se tesznek, mint erről beszélnek, ami azért
hatástalan, mert mi a propaganda mesterei megjelentetünk ellentétes véleményeket
is. Ha az árják újra tanulmányoznák a történelmet és a múlt tapasztalatait
alkalmaznák, akkor a tollat undorral eldobnák és helyette a kard villogna a kezükben.
Eddig elkerültük a kardot, kivéve néhány időnként megjelenő névtelen kiadványukat,
vagy egy-egy csekély számban nyomtatott szórólapot. Persze az ő tollukat nem lehet
a miénkhez hasonlítani, ugyanakkor állandó félelmünk, hogy egyszer majd kinyílik a
szemük és rájönnek, hogy tollal semmiféle változás nem történhet.

A történelmet vérrel írták, nem pedig tintával. Egyetlen levél, szerkesztői üzenet,
vagy könyv még nem hozta össze az embereket vagy állította meg a zsarnokságot.
Mi értjük ezt a fogalmat és szüntelenül sürgetjük az embereket, hogy írjanak
leveleket az elnöknek, a Kongresszusnak és a helyi sajtónak. Mialatt a fehérbőrű
amerikaiak azzal foglalatoskodnak, hogy nyomtatott kiadványaikkal tömegeket
oktatnak, mi biztonságban kiaknázhatjuk, megfélemlíthetjük és korlátozhatjuk a
szabadságjogaikat. De jaj nekünk, ha egyszer rájönnek, hogy igyekezetük hasztalan
és a toll helyett kardot emelnek.

A történelem azt bizonyítja, hogy egy felizgatott kisebbség szenvedélye, mindegy

milyen kicsi csoport, elég erős, kifejlett, hogy ledöntse a leghatalmasabb birodalmat.
A végzetet irányító mozgalmak sohasem a tétlen többségből indulnak el, hanem
kicsi, de tevékeny csoport erejéből. Az Akarat Hatalom, nem pedig létszám, mert
tömegek felett mindig az Erős Akarat uralkodik.

Biztonságban vagyunk mindaddig, amíg a mi Akaratunk erősebb, és/vagy a

néptömeg félrevezetetten, szétszórtan él, vezető nélkül. Bennünket soha nem lehet
megsemmisíteni szavakkal, csak erővel!”

VÉGE
------------------------

Ha azt szeretnétek, hogy ez az ország húsz év múlva is meglegyen, akkor szerintem

ezeket nézzetek meg:
You Tube:
"Posta Imre - Közélet extra budapest tv bptv Magyarország?"
Google:
"interju-harold-wallace-rosenthal-lal-1976-bol"
Google:
"cion-bolcseinek-jegyzokonyvei"

------------------------