Kiyosaki Robert T Gazdag Papa Befektetesi Tanacsai

Róbert T. Kiyosaki és Sharon L.
Lechter
Gazdag papa befektetési

tanácsai
Mibe fektetnek a gazdagok, amibe a
szegények és a középosztálybeliek
nem fektetnek be?
A fordítás alapjául szolgáló eredeti kiadás:

Róbert T. Kiyosaki és Sharon L. Lechter, C. P. A.:
Rich Dad's Guide To Investing — What The Rich Invest In, That The
Poor and Middle Class Do Not!
Warner Books, 2000
Fordította: Meskó Krisztina

Szakmailag lektorálta: Sallay Katalin
ISBN 963 9197 77 7
Copyright © 2000 by Róbert T. Kiyosaki
Published by arrangement with GoldPress, Inc.
All rights reserved
Hungarian translation © 2001 Meskó Krisztina

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a
rádió- és tévéadás jogát, az egyes fejezetekre is.
Kiadja: Bagolyvár Könyvkiadó

Felelős kiadó: a Bagolyvár Kft. igazgatója
Budapest, 2001
Tartalom
Köszönetnyilvánítások 7
Egy apa befektetési tanácsai 9
Bevezető 11
Első szakasz Felkészült ön szellemileg arra, hogy befektető legyen?

A befektetők 1. számú kontrollja: Kontroll önmagunk felett
1. fejezet
Mibe fektessek be? 25
2. fejezet
A gazdagság alapjainak lerakása 39
3. fejezet — 1. befektetői lecke
A választás 46
Milyennek látjuk a világot? 49
Miért zavaros dolog a befektetés? 54
A befektetés egy terv — nem egy termék vagy egy eljárás 61
Mit tervezünk? Gazdagok akarunk lenni vagy szegények? 67
A meggazdagodás automatikusan megy...
ha van egy jó tervünk, és ragaszkodunk hozzá 74

Hogyan találjuk meg a nekünk való tervet?
Most döntsük el, mik akarunk lenni, ha felnövünk!
Minden tervnek ára van
12. fejezet— 10. befektetői lecke
Miért nem kockázatos a befektetés?
Az asztal melyik oldalán akar ülni?
A befektetés alapszabályai
Kockázatcsökkentés pénzügyi műveltség által
A pénzügyi műveltségről egyszerűen
A tévedések csodája
Milyen áron lehetünk gazdagok?
19. fejezet
A 90/10-es rejtvény
Második szakasz Milyen típusú befektetők akarunk lenni?

20. fejezet
A 90/10-es rejtvény megoldása
21. fejezet
Gazdag apám befektetői kategóriái
22. fejezet
Az akkreditált befektető
. 82 87 93 100 104 112 127 143 163 172 181
195 199 206
23. fejezet
A képzett befektető 210
24. fejezet
A kifinomult befektető 224
25. fejezet
A bennfentes befektető 237
26. fejezet
A csúcsbefektető 242
27. fejezet
Hogyan gazdagodjunk meg gyorsan? 245
28. fejezet
Gazdagodjunk meg, miközben megtartjuk az állásunkat! 255
29. fejezet
A vállalkozói szellem 259
Harmadik szakasz Hogyan építsünk ki erős
vállalkozást?
30. fejezet
Miért alapítsunk céget? 265
31. fejezet
A C-B háromszög 268
32. fejezet
A készpénzáramlás irányítása 284
33. fejezet
A kommunikáció irányítása 288
34. fejezet
Rendszerek irányítása 296
35. fejezet
Jogi ügyek irányítása 302
36. fejezet
Termékmenedzsment 307
Negyedik szakasz Ki a kifinomult befektető?

37. fejezet
Hogyan gondolkodik a kifinomult befektető'?
38. fejezet
Befektetések elemzése
39. fejezet
A csúcsbefektető
40. fejezet
Ön lesz a következő milliárdos?
41. fejezet
Miért mennek tönkre a gazdagok?
Ötödik szakasz Visszaadás

42. fejezet
Készen állunk-e arra, hogy visszaadjunk?
Összefoglalás
Miért nem kell pénz a pénzteremtéshez. . . most már?
317 331 341 362 384
397 406
422
A szerzőkről
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSOK
1997. április 8-án hivatalosan megjelent a Gazdag papa, szegény papa. Ezer példányt
nyomtunk belőle, és azt gondoltuk, ez a mennyiség legalább egy évig kitart. Ma, több mint egy
millió példány után és egyetlen dollárnyi hivatalos reklámköltség nélkül, még mindig
meglepetéssel fogadjuk a Gazdag papa, szegény papa és a CASHFLOW-négyszög sikerét. Az
eladást elsősorban a szájreklám serkentette, amely a legjobb marketingmódszer.
A gazdag papa befektetési tanácsaival köszönetet szeretnénk mondani, amiért önök oly
sikeressé tették a Gazdag papa, szegény papát és a CASH-FLOW-négyszöget.
Ez a siker sok új barátot szerzett nekünk, néhányan közülük hozzájárultak e könyv
elkészítéséhez. Az alábbiakban felsoroljuk azokat a régi és új barátainkat, akiket személy
szerint köszönet illet a könyv megalkotásában való részvételükért. Ha ön nem szerepel a
felsorolásban, pedig segített —bármilyen módon —, kérjük, bocsássa meg
figyelmetlenségünket. Tudnia kell, hogy önnek is köszönjük a segítségét.
Technikai és erkölcsi támogatásért köszönetet mondunk a következőknek: Diane Kennedy,
okleveles könyvvizsgáló; Rolf Párta, okleveles könyvvizsgáló; dr. Ann Nevin,
oktatáspszichológus; Kim Butler, okleveles pénzügyi szakértő; Frank Crerie, befektetési
bankár; Rudy Miller, vállalkozó befektető; Michael Lechter, szellemi tőkével foglalkozó
ügyvéd; Chris Johnson, értékpapírokkal foglalkozó ügyvéd; dr. Van Tharp, befektetési
pszichológus; Craig Coppola, ingatlanbefektetések; dr. Dolf DeRoos, ingatlanbefektetések; Bill
és Cindy Shopoff, ingatlanbefektetések; Keith Cun-ningham, vállalati átszervezés; Wayne és
Lynn Morgan, ingatlanügyi oktatás; Hayden Holland, trösztök; Larry Clark, ingatlanügyi
vállalkozó; Marty Weber, szociális vállalkozó; Tom Weisenborn, bróker; Miké Wolf,
vállalkozó; John Burley, ingatlanbefektetések; dr. Paul Johnson, a Thunderbird Egyetem
vállalkozást tanító professzora; The American School of International Management; Carolita
Oliveros, a University of Arizona és a Thunderbird Egyetem professzora; Larry Gutsch,
befektetési tanácsadó; Liz Ber-kenkamp, befektetési tanácsadó; John Milton Fogg kiadó;
Dexter Yager és az Internet szolgáltatók; John Addison, Trish Adams, jelzálogkölcsönnel
foglalkozó bankárok; Bruce Whiting, okleveles könyvvizsgáló, Ausztrália; Michael Talarico,
ingatlanbefektető, Ausztrália; Harry Rosenberg, okleve-
les könyvvizsgáló, Ausztrália; dr. Ed Koken, befektetési tanácsadó, Ausztrália; John Hallas
cégtulajdonos, Ausztrália; Dan Osborn, valutaügyi tanácsadó, Ausztrália; Nigel Brunel,
értékpapírkereskedő, Ausztrália; Dávid Reid, értékpapírokkal foglalkozó ügyvéd, Kanada;
Thomas Allen, értékpapírokkal foglalkozó ügyvéd, Kanada; Kelvin Dushnisky, főtanácsadó,
Kanada; Alan Jacques, cégtulajdonos, Kanada; Raymond Aaron, cégtulajdonos, Kanada; Dan
Sullivan, üzletember, Kanada; Brian Cameron, értékpapírokkal foglalkozó szakember, Kanada;
Jannie Tay, céges befektetések, Szingapúr; Patrick Lim, ingatlanbefektetések, Szingapúr;
Dennis Wee, ingatlanbefektetések, Szingapúr; Richard és Veronica Tan, vállalkozások,
Szingapúr; Bellum és Doreen Tan, vállalkozások, Szingapúr; C. K. Teo, vállalkozások,
Szingapúr; Nazim Kahn, ügyvéd, Szingapúr; K. C. See, vállalkozások, Malajzia; Siew Ka
Wei, cégek, Malajzia; Kevin Stock, Sara Wo-olard, Joe Sposi, Ron Barry, Loral Langmeier,
Mary Painter és Kim Arries.
Nagyra értékeljük munkásságát és szeretettel emlékezünk meg Cynthia Otiról. Cynthia a
KSFO-San Francisco, kaliforniai rádió pénzügyi kommentátora, bróker, tanártársam és legelső
sorban a barátom volt. Nagyon hiányzik.
A lista nem lenne teljes, ha kihagynánk a CASHFLOW Technologies minden képzeletet
felülmúló csapatát.
Köszönjük mindnyájuknak.
Róbert és Kim Kiyosaki Sharon Lechter
Egy apa befektetési tanácsai
Évekkel ezelőtt megkérdeztem gazdag apámat, „Milyen tanácsot

adnál az átlagos befektetőnek?"
Válasza a következő volt: „Ne légy

átlagos!"
A pénz 90/10 szabálya

A legtöbben hallottunk már a 80/20-as szabályról, amely szerint sikerünk 80%-át erőfeszítéseink
20%-a hozza. Vilfredo Pareto, olasz közgazdász, 1897-ben ezt nevezte a legkisebb erőfeszítés elvének.
Gazdag apám minden téren egyetértett a 80/20-as szabállyal, leszámítva a pénzt. Pénz dolgában a
90/10-es szabályban hitt. Gazdag apám észrevette, hogy az emberek 10%-áé a pénz 90%-a.
Rámutatott, hogy a filmvilágban a színészek 10%-a keresi a pénz 90%-át. Az is feltűnt neki, hogy a
sportolók 10%-a szintén a pénz 90%-ában részesül, és így van ez a zenészeknél is. A befektetés
világában ugyancsak a 90/10-es szabály érvényesül, ezért tanácsolta a befektetőknek, hogy ne
legyenek átlagosak. A Wall Street Journal nemrégiben megjelent cikke igazolta véleményét. Eszerint
Amerikában az összes vállalati részvény 90%-át mindössze az emberek 10%-a birtokolja.
Ez a könyv azt mondja el, hogyan szerezhette meg a befektetők 10%-a a vagyon 90%-át, és hogyan
teheti meg ön is ugyanezt.
A gazdag papa befektetési kalauza

Bevezető
Mit tudhatunk meg ebből a könyvből?

Az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) az Egyesült Államokban azt a személyt ismeri el
hivatalosan befektetőként, aki
1. 200 000 dollár vagy annál több éves jövedelemmel rendelkezik
2. 300 000 dollár vagy annál több éves jövedelemmel rendelkezik házaspárként, illetve
3. 1 millió dollár vagy több nettó értéket tud felmutatni.
A SEC azért állította ezeket a követelményeket, hogy megóvja az átlagos befektetőt a világ
legrosszabb és legkockázatosabb befektetéseinek némelyikétől. A baj csak az, hogy ugyanezek
a követelmények megfosztják az átlagos befektetőt a világ legjobb befektetéseinek némelyikétől
is; ez az egyik oka, hogy gazdag apám azt tanácsolta az átlagos befektetőknek, ne legyenek
átlagosak.
Kezdjük a nulláról!
Ez a könyv azzal az időszakkal kezdődik, amikor 1973-ban visszatértem Vietnamból. Nem
egészen egy évem volt hátra, hogy elbocsássanak a Haditengerészettől. Ez azt jelentette, hogy
egy éven belül nem lesz se állásom, se pénzem, se vagyonom. Ez a könyv tehát egy olyan
pontról indul, amelyre sokan azt mondanák, hogy nulláról indultam.
A könyv megírása kihívás volt. Négyszer írtam át. Az első változatot a SEC akkreditált
befektetői szintjén kezdtem, azon a szinten, amely 200 000 dollár minimális éves jövedelemnél
kezdődik. A könyv első változatának elkészültekor Sharon Lechter, a társszerzőm,
figyelmeztetett gazdag apám 90/10-es szabályára a pénzzel kapcsolatban. Azt mondta:
„Miközben a
könyv a gazdagok befektetéseiről szól, a valóságban Amerika lakosságának kevesebb mint

10%-a keres évente többet 200 000 dollárnál. Sőt, azt hiszem, kevesebb mint 3% keres eleget
ahhoz, hogy elérje az akkreditált befektetői szintet." Így aztán a könyv kihívása az volt, hogy a
gazdagok befektetéseiről írjak, a 200 000 dollár minimális jövedelem követelményének
megfelelő befektetésekről, ugyanakkor ne maradjon ki semelyik olvasó, függetlenül attól, hogy
van-e befektetni való pénze, vagy nincs. Ez igen nagy kihívás volt, ezért kellett négyszer
újraírnom a könyvet.
Jelenlegi változata a legalacsonyabb befektetői szinttel kezdődik, és foglalkozik a
legkifinomultabb befektetői szinttel is. Nem az akkreditált befektetői szintnél indul, hanem
1973-mal, mert ez volt az az év, amikor nem volt sem állásom, sem pénzem, sem semmiféle
vagyonom. Sokan átéltünk már ilyen időszakokat életünk folyamán. 1973-ban nem volt
másom, csak az álmom, hogy egyszer majd nagyon gazdag leszek, és olyan befektető válik
belőlem, aki megérett a gazdagok befektetéseire. Olyan befektetésekre, amelyekről alig egy
páran hallottak, vagy amelyekről az üzleti újságok írnak, illetve amelyeket befektetési brókerek
árulnak. Ez a könyv azzal az időszakkal kezdődik, amikor nem volt semmim, csak egy álmom
és gazdag apám útmutatásai, hogy olyan befektetővé váljak, aki a gazdagok befektetéseiben
vesz részt.
Tehát akár kevés befektetni való pénze van, akár sok, akár nagyon keveset tud a
befektetésekről, akár sokat, ez a könyv mindenképpen számot tart az olvasó érdeklődésére. A
lehető legegyszerűbben van megfogalmazva, noha nagyon is összetett témával foglalkozik.
Mindenkihez szól, aki szeretne jobban tájékozott befektetővé válni — nem számít, mennyi
pénze van.
Ha ez az első könyv, amelyet a befektetésekről olvas, és attól tart, hogy esetleg túl bonyolult,
kérem, ne tartson ettől! Sharon és jómagam mindössze annyit kérünk öntől, hogy nyitottan
tanulmányozza, olvassa el ezt a könyvet elejétől a végéig. Ha egyes részeit nem érti, haladjon
bátran tovább, ne akadjon fenn, amíg a végére nem ér. Nem baj, ha nem ért meg mindent,
olvassa végig ezt a könyvet, egészen a végkövetkeztetésig, és többet fog tudni a befektetésekről,
mint a jelenlegi piac sok befektetője. Sőt, ha elolvassa ezt a könyvet, sokkal többet fog tudni a
befektetésekről azoknál, akik befektetési tanácsokat adnak, és ezért pénzt kapnak. A könyv az
egyszerű befektetésekkel kezdődik, és úgy jut el a kifinomultakig, hogy nem bonyolódik
felesleges részletekbe, és kerüli a túlbonyolítást. Sok tekintetben egyszerűen kezdődik, és
egyszerű is marad, noha szerepel benne néhány egészen kifinomult befektetési stratégia. Arról
szól, hogy egy gazdag ember tanít egy ifjút képekkel és diagramokkal, hogy segítsen neki
eligazodni a befektetés gyakran szövevényes útvesztőjében.
A pénz 90/10-es szabálya

Gazdag apám nagyra értékelte Vilfredo Pareto, olasz közgazdász felfedezését a 80/20-as szabályról,
amelyet a legkisebb erőfeszítés elvének is neveznek. Ha azonban pénzről volt szó, a 90/10-es szabályt
részesítette előnyben, ami azt jelentette, mindig az emberek 10%-a kereste meg a pénz 90%-át.
A Wall Street Journal 1999. szeptember 13-i számában megjelent egy cikk, amely alátámasztotta
gazdag apám 90/10-es szabályát a pénzről. Íme a cikk egy részlete:
„Bármennyi szó esik is a tömegeknek szóló befektetési alapokról, a befektetési tanácsokat adó
borbélyokról és kifutófiúkról, a tőzsdézés továbbra is egy viszonylag elit csoport előjoga. 1997-ben —
ez a legutóbbi év, amelyről adatok állnak rendelkezésre — az összes háztartásnak csupán 43,3%-a
tartott részvényt Edward Wolf, a New York-i Egyetem közgazdásza szerint. Ezek portfoliói is eléggé
kicsik voltak. Az összes részvény csaknem 90%-a a háztartások leggazdagabb 10%-ának kezében van.
Összegezve: 1997-ben a leggazdagabb 10% birtokolta az ország nettó értékének 73%-át, míg 1983-
ban csak 68%-ot birtokolt."
Más szavakkal: bár ma többen fektetnek be, a leggazdagabbak mégis egyre gazdagabbak lesznek. A
részvényekre is igaz a pénz 90/10-es szabálya.
Én személy szerint aggódom, mivel egyre több család fektet be úgy, hogy tovább támogassa a
leggazdagabbakat. A baj az, hogy noha többen fektetnek be, nagyon kevés a képzett befektető. Ha
pedig a piac összeomlik, mi lesz ezekkel a kezdő befektetőkkel? Az Egyesült Államok szövetségi
kormánya biztosítja megtakarításainkat a katasztrofális veszteség ellen, de nem biztosítja a
befektetéseinket. Ezért kérdeztem meg gazdag apámat, milyen tanácsot adna az átlagos befektetőnek.
A válasza pedig így hangzott: „Ne legyen átlagos!"
Hogyan ne legyünk átlagosak?

Engem már 12 éves koromban kezdett érdekelni a befektetés témaköre. Addig máson járt az eszem.
A baseball és a futball töltötték ki a gondolataimat, nem a befektetések. Hallottam a szót, de nem
nagyon figyeltem oda rá mindaddig, amíg meg nem láttam, mekkora hatalomra lehet szert tenni álta-
la. Emlékszem, egyszer egy keskeny tengerparti ösvényen sétáltunk azzal az emberrel, akit gazdag
apámnak hívok, és a fiával, Mike-kal, aki a legjobb barátom. Gazdag apám megmutatott nekünk egy
ingatlant, amelyet éppen akkor vásárolt meg. Bár még csak 12 éves voltam, felfogtam, hogy gazdag
apám a városunk egyik legértékesebb ingatlanát vette meg. Fiatal korom ellenére tudtam, hogy egy
óceánra néző, homokos tengerpartra nyíló ház többet ér, mint az, amelyiknek nincs tengerpartja. Az
első gondolatom az volt: „Hogy tud megvenni Miké apja egy ilyen drága ingatlant?" Ott álltam, a
hullámok nyaldosták mezítelen lábfejemet, és csak néztem azt az embert, aki egyidős az
édesapámmal, és aki éppen akkor élete legnagyobb befektetését vásárolta meg. Megilletődve
gondolkodtam el rajta, hogyan engedhetett meg magának egy ilyen telket. Tudtam, hogy az apám
sokkal többet keres, hiszen jól fizetett állami alkalmazott, magasabb bérrel. De azt is tudtam, hogy ő
soha nem engedhetné meg magának, hogy az óceán partján vegyen telket. Akkor vajon miből telik
Miké apjának ilyen telekre, ha az én apámnak nem telik? Nemigen sejtettem, hogy abban a
pillanatban kezdődött el hivatásos befektetői pályafutásom, amikor felfedeztem a „befektetés" szóban
rejlő hatalmat.
Most, mintegy negyven évvel az után a tengerparti séta után, melyet gazdag apámmal és fiával,
Mike-kal tettem, sokan teszik fel nekem ugyanazokat a kérdéseket, amelyek akkoriban kezdtek
bennem felvetődni. Befektetési tanfolyamaimon, amelyeket tartok, hasonló kérdésekkel találkozom,
mint amilyeneket én tettem fel gazdag apámnak — például a következőkkel:
4. „Hogyan fektethetek be, ha nincs pénzem?"

5. „10 000 dollárom van, amit befektethetek. Maga szerint mibe fektessem?"
6. „Mit ajánl, fektessek ingatlanba, befektetési alapokba vagy részvényekbe?"
7. „Vehetek ingatlanrészvényt pénz nélkül?"
8. „Nem kell pénz ahhoz, hogy pénzt teremtsek?"
9. „Nem kockázatos a befektetés?"
10. „Hogyan jut ilyen magas nyereséghez alacsony kockázattal?"
11. „Befektethetek önnel?"
Manapság mind többen kezdik felfedezni a befektetés szóban rejlő hatalmat. Sokan rá akarnak
jönni, hogyan tegyenek szert erre a hatalomra. A könyv elolvasása után remélem, a fenti kérdések
közül sokra választ kapnak, ha pedig nem, úgy a könyv arra indíthatja az olvasókat, hogy mélyebbre
ássanak, és megkeressék a válaszokat maguknak, ki-ki a neki valót. Több mint
40 évvel ezelőtt a legfontosabb dolog, amit gazdag apám tett értem, az volt, hogy felgyújtotta
bennem a kíváncsiság szikráját a befektetésekkel kapcsolatban. A kíváncsiságom attól ébredt
fel, hogy láttam, a legjobb barátom apjának, aki kevesebbet keres, mint az édesapám —
legalábbis a fizetésüket összehasonlítva — olyan befektetésekre futja, melyeket csak gazdag
emberek engedhetnek meg maguknak. Feltűnt, hogy gazdag apám olyan hatalom birtokosa,
amilyennel édesapám nem rendelkezik, és én is birtokolni akartam ezt a hatalmat.
Ettől a hatalomtól sokan félnek, távol tartják magukat tőle, sőt, sokan áldozatául esnek.
Ahelyett, hogy elmenekültem volna előle vagy lenéztem volna, olyasmiket hangoztatva, mint
„A gazdagok kihasználják a szegényeket", „A befektetés kockázatos dolog" vagy „Engem nem
érdekel, hogy meggazdagodjak", én inkább kíváncsi lettem. A kíváncsiságom és az a vágy
indított el a kutatás és a tanulás életfogytig tartó ösvényén, hogy birtokolhassam ezt a tudásnak
és képességeknek is nevezhető hatalmat.
Befektetés gazdag ember módjára

A könyv valószínűleg nem adja meg mindazokat a szakmai válaszokat, amelyekre
kíváncsiak, de a szándékunk most elsősorban az, hogy megértessük az olvasóval, hogyan
jutottak pénzhez sokan a leggazdagabbak közül, akik maguk teremtették meg az
egzisztenciájukat, és hogyan halmoztak fel nagy vagyont. Amint ott álltam a tengerparton 12
évesen, és néztem gazdag apám újonnan szerzett telkét, elmém a lehetőségek olyan tárházának
világára nyílt meg, amely az én otthonomban nem létezett. Rájöttem, hogy gazdag apámat nem
a pénz tette gazdag befektetővé. Rájöttem, hogy gazdag apám olyan séma szerint gondolkodik,
amely szinte szöges ellentéte, és gyakran éles ellentmondásban áll édesapám
gondolkodásmódjával. Rájöttem, hogy ha ugyanolyan pénzügyi hatalmat akarok, mint gazdag
apám, akkor meg kell értenem az ő gondolkodási sémáját. Tudtam, hogy ha úgy gondolkodom,
mint ő, örökre gazdag leszek. Tudtam, hogy ha nem úgy gondolkodom, mint ő, sosem leszek
igazán gazdag — mindegy, mennyi pénzem lesz. Gazdag apám befektetett a városunk egyik
legdrágább telkébe úgy, hogy nem volt pénze. Rájöttem, hogy a gazdagság egy
gondolkodásmód, nem pedig egy dollárösszeg a bankban. Ezt a gondolkodási sémát szeretnénk
átadni olvasóinknak Sharon és én ebben a könyvben, ezért írtuk át négyszer a könyvet.
Gazdag papa válasza
Amint ott álltam a tengerparton 40 évvel ezelőtt, végül összeszedtem a bátorságomat, és
megkérdeztem gazdag apámat: „Hogy engedheted meg magadnak, hogy megvedd ezt a
majdnem öt hektárnyi, nagyon drága, óceánparti telket, ha az én apámnak nem telik ilyenre?"
Gazdag apám a vállamra tette a kezét, és olyan választ adott, amelyet sosem fogok elfelejteni.
Karját a vállamon nyugtatva sétálni indultunk a parton, a víz mentén, és ő szeretetteljes hangon
magyarázni kezdte nekem alapvető gondolatait a pénzről és a befektetésekről. Válasza így
kezdődött: „Nekem sem telik. De a cégemnek igen." Egy órán át gyalogoltunk a parton aznap,
középen gazdag apám, egyik oldalán a fia, a másikon én. Ekkor kezdtem el tanulni a
befektetést.
Néhány évvel ezelőtt háromnapos befektetési tanfolyamot tartottam Sydneyben,
Ausztráliában. Az első másfél napon azt magyaráztam, hogyan kell egy vállalkozást, egy céget
kiépíteni. Végül az egyik résztvevő bosszúsan feltette a kezét, és így szólt: „Én azért jöttem ide,
hogy a befektetésről tanuljak. Miért tölt ennyi időt a vállalkozásokkal?"
A válaszom a következő volt: „Ennek két oka van. Az egyik, hogy végeredményben egy
cégbe, vagyis egy vállalkozásba fektetünk be. Aki részvényekbe fektet, egy cégbe fektet. Aki
ingatlant vesz, például egy többlakásos társasházat, az is vállalkozás. Aki kötvényt vásárol,
szintén vállalkozásba fektet. Aki jó befektető akar lenni, annak előbb jól kell értenie a
vállalkozásokhoz. A másik ok, hogy a befektetés legjobb módja, ha a cégünkkel vásároltatjuk
meg a befektetéseinket. A legrosszabb módszer, ha magánszemélyként fektetünk be. Az átlagos
befektető nagyon keveset tud a vállalkozásokról, így gyakran magánszemélyként fektet be.
Ezért töltök ennyi időt a vállalkozás témakörével a befektetési tanfolyamokon." Ezért taglalja
ez a könyv is, hogyan kell kiépíteni, illetve elemezni egy céget. A vállalkozásokon keresztül
történő befektetésekkel is foglalkozom, mert így tanított gazdag apám befektetni. Ahogyan 40
éve mondta: „Nekem sem telik erre a telekre. De a cégemnek igen." Másként szólva, gazdag
apám szabálya így hangzott: „A cégem veszi meg a befektetéseimet. A legtöbb ember azért
nem gazdag, mert magánszemélyként fektet be, nem cégtulajdonosként." Ebből a könyvből
kiderül majd, miért van, hogy az a 10%, aki a részvények 90%-át birtokolja, cégtulajdonos, és
a vállalkozásain keresztül fektet be — amit az olvasóm is meg tud tenni.
A tanfolyam későbbi részében a kérdező megértette, miért töltöttem any-nyi időt a
vállalkozásokkal. Ahogy haladtunk, az illető és az összes hallgató kezdett rájönni, hogy a világ
leggazdagabb befektetői nem vásárolnak be-
fektetéseket, a 90/10-es befektetők többsége megalkotta magának a saját befektetését. Nem azért
akadnak huszonéves milliárdosok, mert befektetéseket vásároltak. Ők befektetéseket hoztak létre,
cégeket, melyeket milliók akarnak megvásárolni.
Szinte naponta hallok efféléket: „Van egy ötletem, egy új termék, amely milliókat fog hozni."
Sajnos azonban a legtöbb kreatív ötletből soha nem lesz nagy pénz. A könyv második fele arról fog
szólni, miként váltja ötleteit az emberek 10%-a több milliós, sőt több milliárdos üzletekre, melyekbe
azután mások befektetnek. Ezért fordított gazdag apám oly sok időt arra, hogy megtanítson
vállalkozásokat kiépíteni, és elemezni a befektetésre váró cégeket. Ha tehát az olvasónak olyan ötlete
van, amelyből véleménye szerint meggazdagodhat, amely esetleg hozzásegítheti, hogy beléphessen a
90/10-esek klubjába, a könyv második fele neki szól.
Venni, megtartani, imádkozni

Gazdag apám az évek során megtanította, hogy a befektetés mást jelent a különböző emberek
számára. Manapság gyakran hallok ilyesmit:
12. „Megvettem az XYZ cég 500 részvényét, darabját 500 dollárért, és miután az áruk felment
1500-ra, eladtam őket. 5 000 dollárt kerestem rajtuk, kevesebb mint egy hét alatt."
13. „A férjem és én régi házakat vásárolunk, felújítjuk, azután nyereségesen eladjuk őket."
14. „Határidős ügyleteket kötök az árutőzsdén."
15. „Több mint egy millió dollár van a nyugdíj számlámon."
16. „Biztos, mint a pénz a bankban."
17. „Diverzifikált portfolióm van."
18. „Hosszú távra fektetek be."
Ahogy gazdag apám mondta, „a befektetés mást jelent a különböző emberek számára". A fenti
állítások különféle típusú befektetési termékekre és módokra utalnak, de gazdag apám másként
fektetett be. Szerinte „a legtöbb ember nem befektető, hanem spekuláns vagy szerencsejátékos. A
legtöbb ember a »vásárolni, megtartani és imádkozni, hogy az árfolyam felfelé men-jen« mentalitással
él. A befektetők többsége abban reménykedik, hogy a piac jó marad, és attól retteg, hogy összeomlik.
Az igazi befektetők pénzkeresete nem attól függ, hogy a piac emelkedik vagy visszaesik; nem attól
függ, hogy nyernek avagy veszítenek, ezen kívül hosszú és rövid távra egyaránt
befektetnek. Az átlagos befektető nem tudja, hogyan kell ezt csinálni, ezért van az, hogy a
legtöbb befektető átlagos befektető, vagyis ahhoz a 90%-hoz tartozik, aki a pénz 10%-ához jut
hozzá."
Több mint venni, megtartani, imádkozni

Gazdag apám számára a befektetés többet jelentett, mint venni, megtartani, imádkozni. Ez a
könyv olyan témákkal foglalkozik, mint:
19. A 10 befektetői kontroll: Sokan azt mondják, befektetni kockázatos. Gazdag apám
szerint: „Befektetni nem kockázatos. Az irányítás elvesztése — ez kockázatos." A könyv
leírja majd gazdag apám 10 befektetői kontrollját, amelyek csökkentik a kockázatot, és
növelik a hasznot.
20. Gazdag apám tervének 5 szakasza, amely elvezetett engem a pénzhiánytól a sok
pénzzel való befektetésig. Gazdag apám tervének első szakaszában fel kellett készíteni
elmémet arra, hogy gazdag befektetővé váljak. Ez egyszerű, de nagyon fontos lépés
mindenkinek, aki biztonsággal akar befektetni.
21. A különböző befektetőkre érvényes különféle adótörvények. A második könyvben, a
CASHFLOW-négyszögben leírtam az üzleti világ négyféle szereplőjét:
Az A betű az alkalmazottakat jelöli, az E az egyéni vállalkozókat vagy kisvállalkozókat. A C a

cégtulajdonos rövidítése, a B pedig a befektetőé.
Gazdag apám azért bíztatott arra, hogy a C negyedből fektessek be,
mert így kedvezőbbek az adótörvények. Mindig azt mondta: „Az adótörvények nem tisztességesek; a
gazdagoknak kedveznek, és a gazdagok írták őket. Ha gazdag akarsz lenni, azokat az adótörvényeket
kell használnod, amelyeket a gazdagok használnak." Többek között ezért van, hogy az embereknek
csupán 10%-a birtokolja a vagyon döntő hányadát, mert az embereknek csupán a 10%-a tudja, melyik
adótörvényt kell használnia.
1943-ban a szövetségi kormány eltorlaszolta a legtöbb adózási kiskaput az összes alkalmazott elől.
1986-ban a szövetségi kormány megszüntette a C negyedhez tartozók és az E negyed, így az orvosok,
ügyvédek, könyvelők, mérnökök, építészmérnökök használta kiskapukat.
Más szavakkal: a másik ok, amiért a befektetők 10%-a mondhatja magáénak a pénz 90%-át, az,
hogy a befektetőknek csak 10%-a tudja, hogyan kell befektetni a négy különböző negyedből ahhoz,
hogy különböző adókedvezményekhez jusson. Az átlagos befektető gyakran csak az egyik negyedből
fektet be.
22. Miért és hogyan keres pénzt az igazi befektető — függetlenül attól, hogy a piac felmegy vagy
visszaesik?
23. A fundamentális befektető és a szakmai befektető közötti különbség.
24. A CASHFLOW-négyszögben leírtam a befektetők hat szintjét. Ez a könyv a két legfelső
szintnél kezdődik, és tovább bontja e két kategóriát a következő befektetőtípusokra:
A akkreditált befektető A képzett befektető A kifinomult
befektető A bennfentes befektető A csúcsbefektető
A könyv végére az olvasó megismerheti a különféle befektetői kategóriákhoz szükséges jártasságokat
és képzettségi követelményeket.
7. Sokan azt mondják: „Ha sokat keresek, megoldódnak az anyagi prob

lémáim." Nem veszik észre, hogy a túl sok pénzzel legalább annyi
gond van, mint a túl kevéssel. A könyvből megtudhatják, mi a különb
ség a kétféle anyagi gond között. Az egyik probléma, ha az embernek
nincs elég pénze. A másik, ha túl sok a pénze. Kevesen tudják, milyen
nagy problémát okoz a túl sok pénz.
Sok ember többek között azért megy tönkre, miután sok pénzt kere-
sett, mert nem tudja, hogyan kezelje a túl sok pénzből adódó problémát.
A könyvből megtudhatják, hogyan kezdjenek hozzá a kevés pénz okozta gondok
megoldásához, hogyan keressenek sok pénzt, azután hogyan oldják meg a túl sok pénzből
fakadó nehézségeket. Vagyis ez a könyv nem arra tanít meg, hogyan kereshet az ember sok
pénzt, hanem inkább arra, hogyan tartsa meg. Ahogyan gazdag apám fogalmazott: „Minek sok
pénzt keresni, ha végül mindet elveszítjük?"
Egy bróker barátom egyszer azt mondta: „Az átlagos befektető nem keres pénzt a piacon.
Nem feltétlenül veszít, de nem is nyer. Sok befektetőt láttam, aki a következő évben elvesztette,
amit az egyik évben keresett."
25. Hogyan keressünk többet 200 000 dollárnál, ami a minimális jövedelemszint a
gazdagok számára fenntartott befektetésekhez? Gazdag apám szerint: „A pénz csupán
nézőpont kérdése. Hogyan lehetünk gazdagok, ha úgy gondoljuk, hogy 200 000 dollár sok
pénz? Ha gazdag befektető akarsz lenni, meg kell értened, hogy a 200 000 dollár, a
minimum, hogy akkreditált befektető légy, csak csepp a tengerben." Ezért olyan fontos a
könyv első szakasza.
26. A könyv első szakasza, amely arról szól, hogyan készüljünk fel szellemileg a gazdag
befektetők táborába való belépésre, minden fejezet végén egy-egy rövid kérdéssort tartalmaz.
A kérdések egyszerűek, de elgondolkodtatóak, és talán arra késztetik az olvasót, hogy
megvitassa a válaszokat szeretteivel. Gazdag apám provokatív kérdései alapján készültek,
melyek segítettek rálelni az általam keresett válaszokra. Vagyis sok keresett válasz a
befektetésekkel kapcsolatban mindig is ott lappangott a lelkem mélyén.
Mi teszi különlegessé a 90/10-es befektetőt?

A könyv egyik legfontosabb mondanivalója az átlagos és a 90/10-es befektető közötti
szellemi különbségek bemutatása. Gazdag apám gyakran mondta: „Ha gazdag akarsz lenni,
tudd meg, mit csinálnak mások, és tedd az ellenkezőjét!" A könyv olvasása során az olvasó rá
fog jönni, hogy a legtöbb különbség a pénz 90%-át birtokló 10%-nyi befektető és a pénz 10%-
át birtokló 90%-nyi befektető között nem abból adódik, hogy mibe fektetnek, hanem abból,
hogy eltér a gondolkodásmódjuk. Nézzünk egy példát:
27. A legtöbb befektető azt mondja: „Ne vállaljunk kockázatot!" A gazdag befektetők igenis
vállalnak kockázatot.
28. A legtöbb befektető azt mondja: „Diverzifikálj!". A gazdag befektető egy dologra
összpontosít.
29. Az átlagos befektető megpróbálja a minimumra csökkenteni az adósságát. A gazdag
befektető növeli az adósságát a saját érdekében.
30. Az átlagos befektető csökkenteni próbálja a költségeit. A gazdag befektető tudja, hogyan
növelje a költségeit úgy, hogy attól gazdagodjék.
31. Az átlagos befektetőnek van állása. A gazdag befektető maga teremt állásokat.
32. Az átlagos befektető szorgalmasan dolgozik. A gazdag befektető kevesebbet dolgozik, és
egyre többet keres.
Az érem másik oldala

Tehát e könyv olvasásakor fontos, hogy az olvasó figyeljen rá, hol tér el homlokegyenest a
gondolkodása a gazdag apámétól. Gazdag apám szerint: „Az egyik ok, amiért olyan kevesen
gazdagszanak meg, hogy leragadnak egy bizonyos gondolkodásmódnál. Azt hiszik, valamiről
gondolkodni vagy valamit csinálni csak egyféleképpen lehet. Az átlagos befektető úgy gondolkodik, »
törekedj a biztonságra, ne vállalj kockázatot«, ezzel szemben a gazdag befektetőnek arra is gondolnia
kell, miként fejlessze készségeit, hogy több kockázatot vállalhasson." Gazdag apám ezt a
gondolkodásmódot úgy nevezte, „az érem mindkét oldalán gondolkodni". Azt is mondta: „A gazdag
befektetőnek sokkal rugalmasabban kell gondolkodnia, mint az átlagosnak. Mindkettőjüknek
gondolnia kell például a biztonságra, de a gazdag befektetőnek arra is figyelnie kell, hogyan vállaljon
több kockázatot. Míg az átlagos befektető az adósságait igyekszik csökkenteni, a gazdag befektető
azon töpreng, hogyan növelje az adósságait. Míg az átlagos befektető állandóan retteg a piaci
összeomlástól, a gazdag befektető várja a piac összeomlását. Ez az átlagos befektető számára
ellentmondásnak tűnhet, de éppen ez az ellentmondás teszi gazdaggá a gazdag befektetőt."
A könyv olvasásakor figyeljünk az átlagos és a gazdag befektető gondolkodása közti különbségre.
Ahogy gazdag apám mondta: „A gazdag befektető tudja, hogy minden éremnek két oldala van. Az
átlagos befektető csak az egyiket látja. A sötétben maradó oldal teszi őt átlagossá, a gazdag befektetőt
pedig gazdaggá." A könyv második fele az érem másik oldaláról szól.
Akar ön több lenni, mint átlagos befektető?

Ez a könyv sokkal több, mint egyszerűen egy könyv a befektetésről, időszerű tippekkel és
csodatévő képletekkel. Az egyik fő célom a megírásával az volt, hogy különféle nézőpontokból
mutassam be a befektetés témakörét. 1973-ban indul, amikor visszatértem Vietnamból, és
elkezdtem felkészülni a gazdag befektetőhöz méltó befektetésekre. 1973-ban kezdett el gazdag
apám tanítani, hogyan tegyek szert az övéhez hasonló pénzügyi hatalomra, arra a hatalomra,
amely először 12 éves koromban tudatosult bennem. Amint 40 éve ott álltam a homokos
tengerparton gazdag apám legfrissebb befektetése előtt, rájöttem, hogy ami a befektetés
témakörét illeti, gazdag apám és szegény apám között sokkal nagyobb különbség van, mint az,
hogy mennyi a befektetni való pénzük. A különbség legelőször is abban rejlik, megvan-e az
emberben az olthatatlan vágy, hogy többé váljék átlagos befektetőnél. Ha az olvasóvan él ez a
vágy, olvasson tovább!
Első szakasz
Felkészült ön szellemileg arra, hogy

befektető legyen?
A befektetők 1. számú kontrollja: Kontroll önmagunk felett
1. fejezet
Mibe fektessek be?

1973-ban hazatértem Vietnamból. Szerencsésnek éreztem magam, amiért egy hawaii támaszpontra
osztottak be, az otthonomhoz közel, nem valahová a Keleti Partra. Miután beszállásoltam magamat a
Hadiflotta légitámaszpontjára, felhívtam a barátomat, Mike-ot, és elmentünk együtt ebédelni. Miké
apja is velünk jött; őt hívom gazdag apámnak. Miké nagyon szerette volna megmutatni nekem kisfiát
és új otthonát, ezért megbeszéltük, hogy a következő szombaton náluk ebédelek. Amikor Miké értem
jött a limuzinjával a khaki színű BOQ épületbe, vagyis az Avatandó Tisztek Szállására, kezdett
feltűnni, mennyi minden megváltozott, amióta együtt érettségiztünk 1965-ben.
Isten hozott idehaza — köszöntött Miké, amikor beléptem csodás otthonának márvánnyal
kikövezett halijába. Fülig ért a szája, úgy tartotta felém héthónapos kisfiát. — Örülök, hogy egy
darabban megúsztad.
Én is — feleltem, miközben Miké válla fölött kinéztem a kéken csillámló Csendes-óceánra,
melynek hullámai a háza előtt nyaldosták a fehér homokot.
Elbűvölő volt az otthona: trópusi stílusú, egyszintes udvarház, a régi hawaii épületek minden
eleganciájával és bájával. Gyönyörű perzsaszőnyegei voltak, magas, sötétzöld cserepes növényei és
egy nagy medence, melyet három oldalról a ház ölelt körül, a negyediken pedig az óceán határolta.
Nyitott, szellős ház volt, kecses, a szigetre jellemző építési stílusban készült, igazán a legapróbb
részletekig tökéletes. Éppen ilyennek képzeltem a luxuséletet Hawaiiban.
— Bemutatom a fiamat, Jameset — mondta Miké.

— Ó—nyögtem ki meglepetten. Valószínűleg tátva maradt a szám, any-
nyira elbűvölt otthonának megkapó szépsége. — Milyen aranyos srác — vá
laszoltam, ahogyan bárki más válaszolt volna, ha egy kisbabát mutatnak ne
ki.
Amint ott álltam, integetve és grimaszolva a babának, aki meredt szemekkel bámult rám, az
agyamban egyre az járt, mennyi minden változott nyolc év alatt. Én egy haditámaszponton laktam,
egy régi barakkban, három rendetlen, sörivó, fiatal pilótával, miközben Miké egy több millió dollárt
érő ingatlanban élt gyönyörű feleségével és újszülött fiával.
— Gyere be — folytatta Miké. — Apa és Connie várnak ránk a belső te
raszon.
Az ebéd fantasztikus volt, és a főállású házvezetőnő szolgálta fel. Csak ültem, élveztem az ételt, a
tájat és a társaságot, és a három szobatársamra gondoltam, akik valószínűleg éppen a romos tiszti
étkezdében ebédeltek. Mivel szombat volt, a támaszponton bizonyára szendvicset adtak egy tál
levessel.
Az udvariasságok és a régi idők felidézése után gazdag apám így szólt:
Amint látod, Miké nagyszerűen befektette az üzleti nyereséget. Több pénzt kerestünk az utóbbi
két évben, mint én az előző húszban. Sok igazság van a mondásban, hogy az első millió
megszerzése a legnehezebb.
Szóval jól megy az üzlet? — kérdeztem, arra ösztönözve őket, hogy többet eláruljanak róla,
miként nőtt hirtelen ekkorát a vagyonuk.
Az üzlet remekül megy — felelte gazdag apám. — A 747-esek olyan sok turistát szállítanak a
világ minden tájáról, hogy kénytelen egyre jobban menni. De az igazi sikert inkább a
befektetések hozzák, nem a cég. Azokkal pedig Miké foglalkozik.
— Gratulálok — mondtam Mike-nak. — Ügyes vagy.
Köszönöm — nyugtázta Miké, — de nem az enyém a dicsőség. Apa befektetési képletének
köszönhető a siker. Én csak felhasználom, amit ő tanított nekünk a cégekről és a befektetésekről
az évek hosszú során.
Úgy látszik, bevált — mondtam. — El sem tudom hinni, hogy itt laktok, a város leggazdagabb
környékén. Emlékszel még rá, amikor csóró kissrácok voltunk, és hónunk alatt a
szörfdeszkáinkkal szaladtunk a tengerpartra?
Miké nevetett.
— Persze. És arra is emlékszem, hogy megkergettek azok az idősebb,
gazdag rosszfiúk. Most én vagyok az idősebb, gazdag rosszfiú, aki elkergeti
azokat a kölyköket. Ki hitte volna, hogy te és én egyszer majd . . . ?
Miké hirtelen elhallgatott, mert rádöbbent, mit mondott. Eszébe jutott,
hogy míg ó' itt él, én a sziget másik felén egy düledező katonai barakkban
lakom.
Ne haragudj — mondta. — Nem úgy gondoltam.
Ugyan, ne kérj bocsánatot — mondtam mosolyogva. — Örülök a si
kerednek. Örülök neki, hogy gazdag vagy, és sikeres. Megérdemled, mert
vetted a fáradságot, hogy kitanuld az üzlet csínját-bínját. Pár év múlva én is
otthagyom a barakkokat, amint lejár a szerződésem a Haditengerészetnél.
Gazdag apám megérezte a feszültséget Miké és köztem, ezért közbeszólt:
Miké jobb munkát végzett, mint én. Nagyon büszke vagyok rá. Büszke
vagyok a fiamra, és a feleségére is. Nagyszerű csapat, és mindent maguknak köszönhetnek.
Most, hogy visszajöttél a háborúból, rajtad a sor, Róbert.
Hadd fektessek be veletek!

Nagyon szeretnék veletek befektetni — mondtam buzgón. — Majdnem 3 000 dollárt
összespóroltam, amíg Vietnamban voltam, és be szeretném fektetni, mielőtt elkölteném.
Befektethetek veled?
Ajánlunk neked egy jó brókert — felelte gazdag apám. — Biztos vagyok benne, hogy ad
majd néhány jó tanácsot, talán egy-két nagyszerű tippet is.
Nem, nem, nem — tiltakoztam. — Én abba akarok befektetni, amibe ti. Nem akarok
brókerhez menni. Veletek akarok közös üzletet.
Csend lett, és én vártam, hogy valamelyikük megszólaljon. A csend feszültséggé fokozódott.
— Valami rosszat mondtam? — kérdeztem végül.
— Nem — mondta Miké. — Apa és én néhány új projektbe fektetjük a
pénzünket, amelyek nagyon izgalmasak, de azt hiszem, neked jobb lenne,
ha felhívnád valamelyik brókerünket, és vele kezdenél el befektetni.
Ismét csend lett, csak az edénycsörgés hallatszott, amint a szobalány leszedte az asztalt.
Miké felesége, Connie, elnézést kért, majd átvitte a gyereket egy másik szobába.
—Nem értelek titeket — mondtam inkább gazdag apámhoz, mint Mike-hoz fordulva. —
Hosszú éveken át melletted dolgoztam, miközben felépítetted a cégeteket. Szinte ingyen
dolgoztam. Egyetemre mentem, ahogy te tanácsoltad, harcoltam a hazámért, mert te azt
mondtad, egy fiatalembernek kötelessége. Most meg, hogy elég idős vagyok, és végre van egy
kis befektetni való pénzem, vonakodtok, amikor azt mondom, abba szeretném fektetni, amibe
ti. Nem értem. Miért ez az elutasítás? Lenéztek? El akartok taszítani magatoktól? Nem
akarjátok, hogy én is olyan gazdag legyek, mint ti?
— Ez nem elutasítást — felelte Miké, — és eszünk ágában sincs lenézni

téged, vagy nem akarni, hogy meggazdagodj. Csak arról van szó, hogy most
másképpen állnak a dolgok.
Gazdag apám némán, lassú fejbólintással jelezte, hogy egyetért. —Nagyon szeretnénk, ha abba
fektetnéd a pénzedet, amibe mi — mondta végül gazdag apám. — De azt a törvény tiltja.
A törvény? — ismételtem meg hangos felkiáltással, hitetlenkedve. — Valami illegális dologgal
foglalkoztok?
Nem, dehogyis — nyugtatott meg gazdag apám nevetve. — Sosem tennénk semmi illegálisát.
Sokkal könnyebb törvényesen meggazdagodni, mintsem hogy esetleg börtönbe csukassuk
magunkat valami törvénytelenségért.
Éppen azért mondjuk, hogy törvénytelen lenne, ha velünk fektetnél be, mert nem akarjuk
áthágni a törvényt — tette hozzá Miké.
Miké és én nem teszünk semmi törvénybe ütközőt azzal, hogy abba fektetjük a pénzünket,
amibe. De részedről ez törvényszegés lenne — foglalta össze gazdag apám az elmondottakat.
— Miért? — kérdeztem.
— Mert te nem vagy gazdag — válaszolta Miké halkan és lágy hangon.
— A mi befektetéseink csak gazdagoknak valók.
Miké szavai a szívembe markoltak. Mivel a legjobb barátom volt, tudtam, nehéz kimondania, amit
mondott. Amennyire lehetett, finomkodott, de mégis úgy fájt, mintha kést mártott volna belém.
Kezdtem érezni a kettőnk közötti anyagi szakadékot. Mindkettőnk apja a nulláról indult, ő és az apja
mégis nagy gazdagságra tettek szert. Az én apám és én pedig még mindig, úgymond, a kerítésen kívül
vesztegeltünk. Világossá vált, hogy ez a nagy ház a bájos, fehér, homokos tengerpartjával nagyon
messze van tőlem, a távolság mérföldekkel nem is mérhető. Hátradőltem a széken, és elgondolkozva
összefontam a karomat. Némán bólogattam, miközben átgondoltam, hol is tartunk az életünkben.
Mindketten 25 évesek voltunk, de Miké sok tekintetben 25 évvel megelőzött pénzügyi téren. Az én
apámat félig-meddig elbocsátották állami állásából, és 52 évesen mindent elölről kellett kezdenie. Én
meg még el sem kezdtem.
— Jól vagy? — kérdezte gazdag apám gyengéden.
— Igen, jól — feleltem, miközben igyekeztem eltitkolni, mekkora fájdal
mat okoz önmagam és a családom sajnálata. — Csak elgondolkoztam és lel
kiztem egy kicsit — mondtam bátor mosolyt színlelve.
Mindnyájan elcsendesedtünk. A hullámok moraját és a gyönyörű ház fölött motozó hűvös szellő
susogását hallgattuk. Miké, gazdag apám és én
csöndben ültünk, miközben megemésztettem magamban a hallottakat, és azok értelmét.

Tehát nem fektethetek be veletek, mert nem vagyok gazdag — szólal
tam meg végül, amikor gondolatban visszatértem a jelenbe. — És ha abba
fektetném a pénzem, amibe ti, törvényszegést követnék el?
Gazdag apám és Miké bólintottak.
Bizonyos pontokon, igen — mondta Miké.
És ki írta ezt a törvényt? — kérdeztem.
A szövetségi kormány — válaszolta Miké.
A SEC — egészítette ki gazdag apám.
A SEC? — kérdeztem vissza. — Mi az a SEC?
— Az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet — felelte gazdag apám. — Az
1930-as években alapították Joseph Kennedy irányítása alatt, aki a néhai el
nök, John Kennedy apja volt.
— Miért alapították? — kérdeztem.
Gazdag apám elnevette magát.
— Azért, hogy megóvja az embereket az elvadult, lelkiismeretlen üzlet
emberektől, brókerektől és befektetőktől.
— Miért nevetsz? — kérdeztem. — Jó dolognak tűnik.
— Az is, nagyon jó — felelte gazdag apám, még mindig mosolyogva. —
Az 1929-es tőzsdei összeomlásig sok gyanús, veszélyes és hamis befektetést
adtak el az embereknek. Sok volt a hazugság és a félretájékoztatás. Ezért
hozták létre az SEC-et, hogy őrködjék. Ez az intézmény segít megalkotni és
érvényesíteni a szabályokat. Nagyon fontos szerepe van. Az SEC nélkül ká
osz uralkodna.
— Akkor meg mért nevetsz? — kérdeztem újra.
Mert megvédi ugyan az embereket a rossz befektetésektől, de ugyanakkor távol is tartja őket a
legjobbaktól — felelte gazdag apám komolyabb hangon.
Ha az SEC megvédi az embereket a legrosszabb befektetésektől és a legjobbaktól, akkor mibe
fektetnek? — kérdeztem.
A szentesített befektetésekbe — felelte gazdag apám. — Azokba, melyek megfelelnek a SEC
irányelveinek.
— És ez miért baj? — kérdeztem.
Nem baj — hagyta rám gazdag apám. — Azt hiszem, ez jó így. Szabályokra szükség van, és
érvényesíteni kell őket. Ezt teszi az SEC.
De miért nevetsz? — erősködtem. — Túl sok éve ismerlek, tudom, hogy valamit eltitkolsz, amin
nevetsz.
— Már elmondtam — mondta gazdag apám. — Azon nevetek, hogy a
rossz befektetésektől való védelem árán az SEC a legjobb befektetésektől is megfosztja a lakosságot.
Ez az egyik oka, hogy a gazdagok még gazdagabbak lesznek? — kérdeztem erőtlenül.
Kapiskálod már — dicsért meg gazdag apám. — Azért nevetek, mert humorosnak látom az
összképet. Az emberek azért fektetnek be, mert meg akarnak gazdagodni. Mivel azonban nem
gazdagok, nem rakhatják a pénzüket azokba a befektetésekbe, amelyek gazdaggá tehetnék őket.
Csak akkor élhetsz a gazdagok befektetéseivel, ha gazdag vagy. Szerintem ez vicc.
De mért van ez így? — kérdeztem. — Hogy megvédjék a szegényeket és a középosztályt a
gazdagoktól?
Nem, nem feltétlenül — felelt Miké. — Azt hiszem, inkább azért, hogy megvédjék a
szegényeket és a középosztályt önmaguktól.
— Miért mondod ezt? — kérdeztem.
— Mert sokkal több a rossz üzlet, mint a jó. Ha valaki nem eléggé járatos
a témában, minden üzlet egyformának látszik, a jó is, a rossz is. Sok tanulás
és tapasztalat kell ahhoz, hogy az ember el tudja különíteni a kifinomultabb
befektetések közül a jót és a rosszat. Kifinomult befektetőnek lenni annyit
tesz, hogy az ember tudja, mitől jó az egyik befektetés, és mitől veszélyes a
másik. A legtöbb embernek pedig hiányoznak az ismeretei és a tapasztalatai
— mondta gazdag apám. — Miké, hozd ide a legutóbbi befektetésünk ira
tait, amivel most foglalkozunk.
Miké felállt az asztaltól, bement az irodájába, majd egy gyűrűs irattartóval tért vissza, telistele
papírokkal, képekkel, számokkal és térképekkel.
— Ez például olyasmi, amibe esetleg befektetünk — mondta Miké, mi
közben leült. — Az ilyet tőzsdén nem jegyzett értékpapírnak hívják. Ezt a
fajta befektetést néha zártkörű kibocsátásnak is nevezik.
Zsongott a fejem, mire Miké végiglapozta az oldalakat, megmutatta az ábrákat, a táblázatokat, a
térképeket és a szöveges részeket, amelyek leírták a befektetés kockázatait és előnyeit. Egészen
kifáradtam, miközben Miké elmagyarázta, mi mindent nézett meg, és miért gondolja, hogy ez kiváló
befektetési lehetőség.
Gazdag apám látta, hogy kezdek elbágyadni a túlságosan sok ismeretlen információ hallatán, ezért
megakasztotta Mike-ot, és így szólt:
— Ezt akartam megmutatni Róbertnek.
Ezután ujjával rábökött egy rövid sorra a dosszié elején, amely így szólt: Mentesség az 1933-as
értékpapírtörvény hatálya alól.
— Ezt akarom megértetni veled — mondta.
Előrehajoltam, hogy jobban lássam a kisbetűs írást, amelyre az ujjával mutatott. A szöveg a
következő volt:
Ez a befektetés csak akkreditált befektetőknek szól. Akkreditált befektetőnek az minősül, akinek

nettó 1 millió dollárja vagy annál többje van; illetve
éves jövedelme legalább 200 000 dollár volt az utóbbi évek mindegyikében (vagy legalább
300 000 dollár a házastársával közösen), és reális esélye van arra, hogy a folyó évben is eléri
ugyanezt a jövedelemszintet."
Hátradőltem a székben, és azt mondtam:

— Szóval ezért mondod, hogy nem fektethetek be abba, amibe ti. Ez a
befektetés csak gazdagoknak szól.
— Vagy magas jövedelműeknek — mondta Miké.
Nem elég, hogy ezek az irányelvek szigorúak, de ráadásul 35 000 dollár a legkisebb összeg,
amivel be lehet szállni egy ilyen befektetésbe. Ennyibe kerül egy-egy befektetési „egység", ahogy
mondani szokták.
35 000 dollár! — kiáltottam fel sóhajtva. — Az rengeteg pénz és rengeteg kockázat. Azt akarod
mondani, ez a legkevesebb, amit be lehet fektetni ebbe az üzletbe?
Gazdag apám bólintott.
— Mennyi fizetést kapsz az államtól a Haditengerészet pilótájaként?
Vietnamban évente 12 000 dollárt kerestem a repülési pénzzel és a bevetési pénzzel együtt.
Hogy most mennyit fogok keresni, itt, Hawaiiban, azt igazán nem tudom. Talán kapok némi
életjáradékot, de biztosan nem sokat, és természetesen nem annyit, ami fedezné a hawaii
megélhetést.
Akkor tehát igencsak nagy teljesítmény volt tőled, hogy 3 000 dollárt megtakarítottál — mondta
gazdag apám, aki igyekezett felvidítani. — Majdnem 25%-át takarítottad meg a bruttó
jövedelmednek.
Bólintottam, de magamban már rádöbbentem, milyen nagyon-nagyon messze vagyok attól, hogy
úgynevezett akkreditált befektető váljék belőlem. Még az Egyesült Államok elnöke sem férne bele
ebbe a kategóriába pusztán a fizetése alapján, ha nem gazdag már eleve.
Nos, akkor mit tegyek — kérdeztem végül. — Nem adhatnám oda nektek a 3 000 dolláromat, ti
meg hozzátennétek a ti pénzeteket, azután megosztanánk a nyereséget, amikor esedékes?
Megtehetnénk, de nem ajánlom — mondta gazdag apám. — Legalábbis nem neked.
— Miért? Miért nem nekem? — kérdeztem.
— Neked már elég jó alapjaid vannak a pénzügyi képzettség terén. Ezért
te jóval többre viheted, mint hogy egyszerűen akkreditált befektető légy. Ha
akarod, te kifinomult befektető lehetsz. Akkor aztán a vagyonod legmerészebb álmaidat is

túlszárnyalja majd.
Akkreditált befektető? Kifinomult befektető? Mi a különbség — kérdeztem lelkemben a remény
halvány szikrájával.
Jó kérdés — mondta Miké mosolyogva, mert érezte, hogy a barátja kilábal a kétségbeesésből.
A akkreditált befektető — olyasvalaki, aki azért tartozik ebbe a kategóriába, mert van pénze.
Ezért az akkreditált befektetőket gyakran képzett befektetőknek is nevezik—magyarázta gazdag
apám.—De a pénz egyedül nem képesít valakit arra, hogy kifinomult befektető legyen.
— Mi a különbség? — kérdeztem.
— Nos, láttad a szalagcímet a tegnapi újságban arról a hollywoodi film
sztárról, aki több milliót bukott egy befektetésen?
Bólintottam, és azt feleltem:
Igen. Nemcsak hogy milliókat bukott, de még az adóhatóságnak is fizetnie kellett, mert nem
fizetett adót az üzleti jövedelme után.
0 példa az akkreditált vagy képzett befektetőre — folytatta gazdag apám. — Attól, hogy pénzed
van, még nem jelenti, hogy kifinomult befektető vagy. Ezért hallani olyan sok magas jövedelmű
emberről, orvosokról, ügyvédekről, rocksztárokról és hivatásos sportolókról, akik nem
biztonságos befektetéseken pénzt veszítenek. Van pénzük, de hiányzik a kifinomult tudás. Van
pénzük, de nem tudják, hogyan fektessék be biztonságosan, magas nyereséggel. Minden
befektetés egyformának tűnik a szemükben. Nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól. Az
ilyen embereknek a szentesített befektetéseknél kellene maradniuk, vagy hivatásos
vagyonkezelőt szerződtetniük, akire rábízzák a befektetéseiket.
Tehát akkor hogyan definiálod a kifinomult befektetőt? — kérdeztem.
A kifinomult befektető ismeri a 3 T-t — felelte gazdag apám.
A 3 T-t? — ismételtem meg. — Mi az a 3 T?
Gazdag apám megfordította a zárt körű kibocsátást, amit az előbb nézegettünk, és az egyik
hátoldalára a következőket írta:
33.Tudás;
34.Tapasztalat;
35.Temérdek készpénz.
— Ez a 3 T— mondta felnézve a papírból. — Szerezd meg ezt a három
dolgot, és kifinomult befektető leszel.
A három leírt sorra pillantottam, és így szóltam:
— Tehát a filmsztárnak volt temérdek készpénze, de hiányzott az első két
tétel.

És Sok olyan ember is van, akinek megvan a megfelelő tudása, de hi
ányzik a tapasztalata, és igazi élettapasztalat hiányában gyakran a temérdek
készpénzt is nélkülözi.
Az efféle emberek gyakran azt mondják, „tudom", amikor elmagya
rázunk nekik valamit, mégsem aszerint cselekszenek — tette hozzá Miké.
A bankárunk is mindig azt mondja, „tudom", arra, amit apa és én csiná
lunk, de valamilyen oknál fogva mégsem azt teszi, amit állítása szerint tud.
És ezért nincs a bankárotoknak temérdek pénze —jegyeztem meg.
Gazdag apám és Miké bólintottak.
Megint csönd lett, a beszélgetés véget ért. Mindhárman gondolatainkba mélyedtünk. Gazdag apám
intett a szobalánynak, hogy hozzon még kávét, Miké pedig felállt, hogy eltegye az irattartót. Én
kezemet keresztbe fonva ültem, és bámultam kifelé a kék Csendes-óceánra, mely ott hullámzott Miké
gyönyörű otthona előtt. Közben azon gondolkodtam, mihez kezdjek az életemmel a jövőben.
Elvégeztem az egyetemet, ahogyan a szüleim kívánták, a hadkötelezettségem hamarosan lejár, azután
szabadon választhatok magamnak életutat, olyat, amelyik számomra a legjobb.
— Mire gondolsz?—kérdezte gazdag apám újabb kávéját szürcsölgetve.
— Azon gondolkodom, hogy mi akarok lenni most, hogy felnőttem —
feleltem.
— No és mi akarsz lenni? — érdeklődött Miké.
Azt hiszem, talán kifinomult befektető — mondtam halkan. — Akármi is az.
Bölcs döntés—hagytajóvá gazdag apám. —Igen jói indulsz, megvan a pénzügyi képzettséged
alapja. Most már ideje, hogy tapasztalatot szerezz.
— Honnan fogom tudni, hogy mindkettőből elég van? — kérdeztem.
— Onnan, hogy lesz temérdek pénzed — felelte gazdag apám mosolyog
va.
Erre aztán mindhárman elnevettük magunkat, felemeltük poharainkat, és koccintottunk „a temérdek
pénzre". Azután gazdag apám hozzátette:
— És arra, hogy kifinomult befektető légy.
— Hogy kifinomult befektető legyek, és temérdek pénzem legyen — is
mételtem magamban némán. Jól csengtek ezek a szavak.
Miké magához hívta a limuzinja sofőrjét, aki visszavitt szegényes tiszti szállásomra, hogy
gondolkodjak rajta, mit is fogok kezdeni az életem hátralevő részével. Felnőttem, és teljesítettem
szüleim elvárásait. . . Azokat az elvárásokat, hogy végezzek egyetemet, és szolgáljam a hazámat a
háborús időkben. Ideje volt, hogy magam döntsem el, mit akarok kezdeni az életem-
mel. Tetszett a gondolat, hogy kifinomult befektető legyek. Folytathattam a tanulást gazdag
apámmal, miközben megszerzem a szükséges tapasztalatot. Gazdag apám most már felnőttként
irányíthat.
20 év múlva
1993-ra gazdag apám vagyona gyermekeire, unokáira és azok jövendő gyermekeire szállt. A
következő száz évben örököseinek nem kell aggódniuk a pénz miatt. Miké kapta meg a cég
legfőbb eszközeit, és kiváló munkát végzett gazdag apám pénzügyi birodalmának növelése
terén, egy olyan pénzügyi birodalomban, melyet gazdag apám a semmiből épített fel. Én láttam
az induláskor, és láttam, mint növekszik életem során.
20 év alatt sikerült elérnem azt, amiről azt hittem, hogy 10 év alatt el fogom érni. Van némi
igazság a mondásban, miszerint „Az első milliót a legnehezebb összehozni".
Utólag azt kell mondanom, nem is volt olyan nehéz 1 millió dollárt összegyűjteni. Inkább
megtartani, és eredményesen dolgoztatni volt nehéz. Végül mégis nyugalomba vonulhattam
1994-ben, 47 évesen, anyagilag szabadon, pénzben dúskálva, melynek segítségével élvezhetem
az életet.
Nem a nyugalomba vonulás izgatott azonban. Sokkal fontosabb volt számomra, hogy
kifinomult befektetőként fektethessek be. Elérendő célként tűztem magam elé, hogy Mike-kal és
gazdag apámmal működhessek együtt. Az a nap, 1973-ban, amikor ők ketten azt mondták, nem
vagyok elég gazdag hozzá, hogy velük fektessek be, fordulópontot jelentett az életemben, és
akkor döntöttem úgy, hogy kifinomult befektető akarok lenni.
Az alábbi lista néhány olyan befektetést tartalmaz, amelyekkel az ún. „akkreditált befektetők
és kifinomult befektetők" élnek:
36. Zártkörű kibocsátások;
37. Ingatlan-szindikátusok és korlátolt felelősségű társaságok;
38. Új alapítású társaságok nyilvános kibocsátásai;
39. Nyilvános kibocsátások (amíg minden befektető számára elérhetők, a nyilvános
kibocsátású részvényekhez általában nem könnyű hozzájutni);
40. Előfinanszírozás;
41. Egyesülés, beolvadás;
42. Kezdő hitelek;
43. Fedezeti alapok.
Az átlagos befektetőnek ezek a befektetések túl kockázatosak, nem azért,
mert maguk a befektetések feltétlenül azok, hanem azért, mert az átlagos befektetők közül igen
soknak nincs meg a megfelelő képzettsége, tapasztalata és temérdek tőkéje, hogy tudja, mibe vágja a
fejszéjét. Most már osztom az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet álláspontját abban, hogy jobb
megvédeni a képzetlen befektetőket azáltal, hogy korlátozzák az effajta befektetésekben való részvételi
jogukat, mert jómagam elkövettem néhány tévedést, és hoztam néhány hibás döntést az idők során.
Ma, kifinomult befektetőként, már élek ilyen befektetési lehetőségekkel. Ha az ember tudja, mit
csinál, nagyon alacsony a kockázat, ugyanakkor óriási nyereséget hozhatnak. A gazdagok általában
ilyen befektetésekben tartják a pénzüket.
Néhányszor rajtuk veszítettem, de a jól jövedelmező befektetések akkora nyereséget hoztak, hogy
messze túlszárnyalták a kevés veszteséget. A tőke 35%-ának visszanyerése normális, de alkalmanként
1 000%-ot vagy még többet is el lehet érni. Inkább ez utóbbi befektetésekkel foglalkozom, mert ezek
izgalmasabbak, és nagyobb kihívást jelentenek. Ezek nem egyszerűen „vegyen nekem 100 ilyen
részvényt, és adjon el 100 olyat" típusú üzletek. Nem is „magas vagy alacsony a p/e?" típusúak. A
kifinomult befektető nem ilyen üzleteket köt. Az ilyen befektetésekkel az ember nagyon közel kerül a
kapitalizmus motorjához. Valójában a felsoroltak némelyike kockázatitőkebefektetés, ami az átlagos
befektetőnek túlontúl kockázatos. Az igazság az, hogy a befektetések nem kockázatosak, csak a tudás,
a tapasztalat és a temérdek készpénz teszi őket azzá az átlagos befektető számára.
Ez a könyv nem a befektetésekről szól. Ez a könyv a befektetőről
szól.
Az út
E könyv tárgya magától értetődően nem a befektetés. Kifejezetten a befektetővel foglalkozik és
azzal az úttal, melyet végig kell járnia, ha kifinomult befektetővé akar válni. Azt mutatja meg, hogyan
találhatjuk meg az utunkat a 3 T — a tudás, a tapasztalat és a temérdek készpénz — megszerzéséhez.
A Gazdag papa, szegény papa gyermekkorom tanulásának útját kíséri végig. A CASHFLOW-
négyszög— a Gazdag papa, szegény papa második része — fiatal felnőttkorom tanuló útvonalát
mutatja be 1973 és 1994 között. Ez a könyv, a Gazdag papa befektetési tanácsai, a korábbi években
megtanult leckékre, az életben szerzett tapasztalataimra épít, és e leckéket
alakítja át a 3 T-vé, ami ahhoz kell, hogy az ember kifinomult befektetővé váljék.
1973-ban mindössze 3 000 befektetni való dollárom volt, és nem rendelkeztem sem sok
tudással, sem sok gyakorlati tapasztalattal. 1994-re kifinomult befektetővé váltam.
Több mint 20 évvel ezelőtt gazdag apám azt mondta: „Ahogyan másféle házak épülnek a
gazdagoknak, a szegényeknek és a középosztálybelieknek, mindegyikük számára megvannak a
nekik szóló befektetések is."
A kifinomult befektetői szint elérésének öt szakasza

Gazdag apám öt szakaszra osztotta fejlődésem programját; ezeket én szintén szakaszokra,
leckékre, illetve fejezetekre bontottam. A szakaszok a következők:
44. Szellemileg felkészültek vagyunk-e arra, hogy befektetővé váljunk?
45. Milyen típusú befektetők akarunk lenni?
46. Hogyan építünk fel egy erős vállalkozást?
47. Ki a kifinomult befektető?
48. Visszaadás.
Ez a könyv útmutató. Nem ad konkrét válaszokat. Azzal a céllal írtam, hogy segítsek
megérteni, milyen kérdéseket érdemes feltenni. Ha ezt a szerepet betölti, elvégezte feladatát.
Gazdag apám szerint: „Nem lehet valakinek megtanítani, hogyan váljék kifinomult befektetővé,
de meg lehet tanulni. Olyan ez, mint amikor biciklizni tanulunk. Én nem tudom neked
megtanítani, hogyan kell biciklizni, de te megtanulhatod. A biciklizés jártassága
kockázatvállalás, sok próbálkozás és hiba árán sajátítható el. Ugyanez igaz a befektetésre is.
Aki azt mondja, nem akar kockázatot vállalni, egyben azt mondja, nem akarja megtanulni. Ha
pedig valaki nem akar tanulni, azt nem lehet tanítani."
Aki aktuális befektetési tanácsokat vár ettől a könyvtől, vagy a gyors meggazdagodás
módszerét, esetleg a gazdagok befektetési trükkjeinek leírását, az csalódni fog. Ez a könyv
valójában nem egyszerűen befektetni tanít. Olyanoknak szól, akik önszántukból beiratkoznak a
befektetés iskolájába, akik meg akarják találni a saját útjukat a gazdagsághoz, ahelyett hogy a
könnyű utat keresnék.
A könyv leírja a gazdag apám által meghatározott öt fejlődési szakaszt; azt az öt szakaszt, amelyen
ő is keresztülment, és amelyeket én most járok végig- Aki beiratkozik a nagy gazdagság iskolájába, e
könyv olvasása közben felismerheti, hogy a világ leggazdagabb vállalkozói és befektetői mind
végigjárták gazdag apám öt fejlődési szakaszát, amíg nagyon-nagyon gazdagok nem lettek. Bili Gates,
a Microsoft atyja, Warren Buffet, Amerika leggazdagabb befektetője és Thomas Edison, a General
Electric megalapítója is végigmentek az öt szakaszon. Ezen öt szakasz valamelyikénél tartanak az
internetes vagy „dot com" nemzedék fiatal milliomosai és milliárdosai is, akik még csak a húszas
vagy harmincas éveiket tapossák. A különbség csupán annyi, hogy mivel az információ korát éljük,
ezek a fiatalok gyorsabban járták végig az egyes szakaszokat. . . és talán az olvasó is megteheti
ugyanezt.
Részt vesz-e ön a forradalomban?

A nagy gazdagság, a hatalmas vagyonok, az elképesztően gazdag családok az ipari forradalom
idején jöttek létre. Ugyanez megy végbe ma, az információs forradalom korában.
Érdekesnek találom, hogy manapság húsz-, harminc- és negyvenéves, saját erejükből
multimilliomosokká vált emberekről tudunk. Ugyanakkor vannak negyvenesek és még idősebbek is,
akik évi 50 000 dolláros állásokban tengetik életüket. Ennek az éles különbségnek egyik okozója az
ipari korból az információ korába való áttérés. Az ipari korba való átmenet idején váltak
milliárdosokká az olyan emberek, mint Henry Ford és Thomas Edison. Ma, az információ korának
kezdetén Bill Gates, Michael Dell és az internetes cégek alapítói lesznek milliomosok és milliárdosok.
A huszonévesek hamarosan lekörözik majd gazdagságban Bill Gatest, aki már 39 éves. Ez a korok
átmenetéből fakadó erő — az ipari korból az információ korába való átmenet ereje. Már említettem,
hogy semmiben sem rejlik akkora erő, mint az időszerű gondolatokban ... és semmi sem ártalmasabb,
mint az elavult gondolkodás.
Tekinthetnek erre a könyvre úgy, mint a gazdagságról alkotott régi elképzelések felülvizsgálatára
és újak keresésére; de hozhat paradigmaváltást is az életükben. Ez a váltás pedig talán olyan éles lesz,
mint az ipari korból az információ korába való átmenet. Talán arra vezeti rá az olvasót, hogy új
pénzügyi utat határozzon meg az életében. Lehet, hogy hozzásegíti ahhoz, hogy nagyvállalkozó és
befektető módjára gondolkozzék, nem pedig alkalmazott és egyidejűleg vállalkozó módjára.
Nekem évekig tartott, amíg végigjártam az öt szakaszt, és tulajdonképpen még most sem
értem a végére. Aki elolvassa ezt a könyvet, végül talán maga is nekivág az öt szakasznak, de
az is lehet, hogy úgy dönt, ez az út nem neki való. Ha az előbbit választja, tőle függ, milyen
gyorsan járja végig a fejlődés öt szakaszát. De ne feledje, ez a könyv nem arról szól, hogyan
gazdagodjunk meg gyorsan. Ha a személyiségfejlődésnek és a tanulásnak erre az ösvényére lép,
az első szakasszal kell kezdenie ... a szellemi felkészülés szakaszával.
Szellemileg felkészültek vagyunk-e arra, hogy befektetővé
váljunk?
Gazdag apám gyakran mondogatta: „A pénz mindig az, aminek látni akarjuk."
Ezen azt értette, hogy a pénz a szellemünk, a gondolataink terméke. Ha valaki azt mondja,
„Nehéz pénzhez jutni", valószínűleg nehéz is lesz neki. Ha azt mondja, „Ó, én sosem leszek
gazdag" vagy „Igazán nehéz meggazdagodni", az ő esetében ez bizonyára igaz is lesz. Ha pedig
azt mondja, „Csak kemény munka árán lehet meggazdagodni", akkor az illető feltehetően
keményen fog dolgozni. Aki azt mondja, „Ha sok pénzem lenne, betenném a bankba, mert nem
tudnám, mit is kezdjek vele", akkor minden bizonynyal ez fog történni. Meglepődnénk, ha
tudnánk, hány ember van, aki így gondolkozik és cselekszik. Ha valaki azt állítja, „Befektetni
kockázatos", akkor számára az. Ahogy gazdag apám mondta, „A pénz mindig az, aminek látni
akarjuk".
Gazdag apám figyelmeztetett rá, hogy a kifinomult befektetői szint elérésére való szellemi
felkészülés hasonló ahhoz, mint amikor valaki a Himalája megmászására vagy a papi hivatásra
készül. Persze viccelt, de arra utalt vele, hogy ezt a vállalkozást nem lehet könnyedén venni.
Azt mondta: „Úgy kezded, mint én. Pénz nélkül kezded. Nincs másod, csak a remény és a nagy
gazdagság megszerzésének álma. De bár sokan álmodoznak róla, csak kevesen valósítják meg.
Gondolkozz sokat, és készülj fel szellemileg, mert a befektetésnek olyan módját igyekszel
megtanulni, amely csak kevesek kiváltsága. Belülről fogod látni a befektetések világát, nem
külső szemlélőként. Sokkal könnyebb életutat is választhatnál, és a befektetésnek is vannak
egyszerűbb módjai. Tehát gondold át jól, és készülj fel, ha úgy döntesz, hogy erre az útra
lépsz."
2. fejezet
A gazdagság alapjainak lerakása
Aznap este nagyon nehéz volt visszamennem a támaszpontra, a rozzant, szürke tiszti szállásra.
Semmi bajom nem volt vele, amikor délben elindultam onnan, de miután a délutánt Miké új
otthonában töltöttem, a tiszti szállás közönségesnek, réginek és kopottasnak tűnt.
Három szobatársam — várakozásomnak megfelelően — sört ivott, és baseballmeccset nézett a
tévében. Pizzás és sörös dobozok hevertek szanaszét. Nemigen szóltak hozzám, miközben átmentem a
közös helyiségen. Csak a tévékészüléket bámulták. Miután visszavonultam a szobámba és magamra
csuktam az ajtót, hálát adtam érte, hogy mindannyiunknak van külön szobája. Volt, miről
gondolkodnom.
25 évesen sok mindenre rájöttem, amit kilencéves fejjel, amikor elkezdtem gazdag apám mellett
dolgozni, nem értettem. Rájöttem, hogy gazdag apám hosszú éveken át nagyon keményen megküzdött
érte, hogy lerakja gazdagsága szilárd alapjait. A város szegénynegyedében kezdte, szerényen élt,
építgette a vállalkozásait, ingatlanokat vásárolt, és terveket dolgozott ki, hogyan tovább. Megértettem,
hogy gazdag apám azt tervezte, nagyon gazdag lesz. Míg Miké és én középiskolába jártunk, gazdag
apám cégei és ingatlanjai egyre tovább terjeszkedtek a hawaii szigeteken. Egyetemi éveink alatt került
aztán sor a nagy áttörésre, amikor is Honolulu és Waikiki egyes részein a legjelentősebb befektetők
egyikeként tartották már számon. Mialatt én a hadsereg kötelékében Vietnamban végeztem
berepüléseket, ő befejezte gazdagsága alapjainak lerakását. Erős, stabil alapok voltak. Ő és a családja
élvezhették munkája gyümölcsét. Már nem a külső szigetek egyikének szegénynegyedében laktak,
hanem Honolulu egyik leggazdagabb környékén, és nemcsak kívülről látszottak gazdagnak, mint oly
sokan arrafelé. Tudtam, hogy gazdag apám és Miké valóban gazdagok, mert megen-
gedték, hogy belenézzek a pénzügyi kimutatásaikba. Nem sokaknak adatott meg ez a kiváltság.
Vér szerinti apám ezzel szemben elvesztette az állását. Az állami szektorban igyekezett
egyre feljebb jutni a ranglétrán, ám egyszer csak kegyvesztetté lett a Hawaiit kormányzó
politikai vezetés szemében. Apám mindent elveszített, amiért dolgozott és amit elért, amikor a
kormányzóválasztáson a főnöke ellen indult, és veszített. A kormány feketelistára tette, és ő
megpróbált mindent elölről kezdeni. Nem rakta le a gazdagsága alapjait. 52 éves volt, én 25, de
pénzügyileg ugyanott tartottunk: nem volt pénzünk. Mindketten egyetemi diplomával
rendelkeztünk, mindketten kaphattunk új állást, de vagyonunk nem volt. Azon az éjszakán,
miközben némán feküdtem a priccsemen, egyszeriben tudtam, hogy ritka lehetőség adatott:
életutat választhatok magamnak. Azért mondom, hogy ritka, mert nagyon kevés embernek
adatik meg, hogy két apa útját hasonlítsa össze, és ezután választhatja ki, melyiket szeretné
követni. Nem volt könnyű a döntés.
A gazdagok befektetései
Aznap éjjel sok minden kavargott az agyamban, de leginkább az a gon-dolat nem hagyott
nyugodni, hogy léteznek csak a gazdagoknak szóló befektetések, és olyanok, amelyek a köznép
számára érhetők el. Emlékeztem rá, hogy gyerekkoromban, amikor gazdag apámnak
dolgoztam, mindig a cége kiépítéséről beszélt nekem. Most, hogy már gazdag volt,
egyfolytában a befektetéseiről beszélt. . . a gazdagoknak szóló befektetésekről. Aznap, az
ebédnél, elmondta: „Csakis azért építettem ki a cégeimet, hogy a gazdagok befektetései nyitva
álljanak előttem. Csak azért érdemes cégeket alapítani, hogy az vehesse meg az eszközöket. A
cégeim nélkül nem engedhetném meg magamnak a gazdagok befektetéseit."
Gazdag apám hangsúlyozta a befektetést vásárló alkalmazott és a befektetést vásárló cég
közötti különbséget. Azt mondta: „A legtöbb befektetés túl drága ahhoz, hogy az ember
alkalmazottként vegye meg. De sokkal köny-nyebben elérhető, ha a cégem fizeti." Nem tudtam,
hogy érti ezt, de biztos voltam benne, hogy a megkülönböztetés lényeges. Kíváncsi voltam, és
igyekeztem kideríteni, mi a különbség. Gazdag apám tanult vállalati és adózási jogot, így
megtalálta a módját, hogyan keressen sok pénzt a törvények előnyös kihasználása révén. Aznap
éjjel azzal a gondolattal aludtam el, hogy másnap reggel felhívom gazdag apámat, és mielőtt
álomba merültem, halkan ismételgettem magamban: „a gazdagok befektetései".
A leckék lényege
Gyerekkoromban sok-sok órát ültem végig gazdag apám egyik éttermében az asztalnál, miközben ő
az üzleti ügyeit tárgyalta meg. Mialatt a limonádémat szürcsölgettem, ő bankárokkal, könyvelőkkel,
ügyvédekkel, brókerekkel, ingatlanbrókerekkel, pénzügyi tanácsadókkal és biztosítási ügynökökkel
tárgyalt. Ez volt üzleti képzésem kezdete. 9 és 18 éves korom között órákon át hallgattam, mint
oldanak meg bonyolult üzleti problémákat. Az asztalnál vett órák azonban elmaradtak, miután négy
évre New Yorkba mentem továbbtanulni, majd öt évet a hadseregben szolgáltam. Most, hogy az
elvetetni tanulmányaim befejeződtek, és már a katonai szolgálatomból sem sok volt hátra, készen
álltam, hogy tovább folytassam a tanulást gazdag apám oldalán.
Amikor másnap reggel felhívtam őt telefonon, ráállt, hogy újra foglalkozzék velem. Az üzletét
Mike-nak adta át, ő maga félig-meddig nyugalomba vonult. Örült neki, hogy valami mást is csinálhat,
mint hogy egész nap golfozik.
Amikor fiatal voltam, nem tudtam, melyik apámra hallgassak a pénzzel kapcsolatban. Mindketten
derék, szorgalmas emberek voltak. Mindketten erős, karizmatikus személyiséggel rendelkeztek.
Mindketten azt mondták, menjek egyetemre és szolgáljam a hazámat a hadseregben. Pénzügyi
kérdésben azonban eltért a véleményük, és más-más tanácsot adtak arra vonatkozóan, mi legyek, ha
nagy leszek. Immár összehasonlíthattam gazdag apám és szegény apám életpályájának eredményét.
A CASHFLOW-négyszögben, amely a Gazdag papa, szegény papa másodikrésze, szegény apám azt
tanácsolta: „Járj iskolába, szerezz jó jegyeket, azután keress magadnak biztonságos állást magas
szociális juttatásokkal". Az alábbi utat ajánlotta:
Gazdag apám ezzel szemben azt mondta: „Tanulj meg cégeket kiépíteni, és fektess be a
cégeiden keresztül". Ő a következő utat ajánlotta:
A CASHFLOW-négyszög az egyes negyedekhez tartozó emberek közötti alapvető érzelmi és

szakmai különbségekről szól. Ezek az alapvető érzelmi és szakmai különbségek azért
lényegesek, mert végérvényesen meghatároz^ zák, hogy egy-egy személy melyik negyedet
találja vonzónak, illetve választja működési területéül. Akinek például szüksége van a
munkahelyi biztonságra, minden valószínűség szerint az A negyedet választja. Az A negyedhez
tartoznak mindazok, akik egy vállalatnál dolgoznak, a portástól az elnökig. Aki önállóan szeret
dolgozni, gyakran az E negyedet választja, az egyénileg vállalkozók negyedét. Az E azt is
jelenti, „egyedül" és az „eszükkel" dolgoznak, hiszen e negyedből kerülnek ki az orvosok,
ügyvédek, könyvelők, valamint különféle tanácsadók.
A CASHFLOW-négyszög sok mindent elmond az E negyed (a legtöbb kisvállalkozás) és a C
negyed (a nagy cégek) közti különbségekről. Ebben a könyvben sokkal részletesebben leírom a
szakmai eltéréseket, mert ezekben rejlik a gazdagok és a többi ember közötti különbség.
Mások az adótörvények
A negyedek közti különbségek rendkívül fontos szerepet játszanak ebben a könyvben. A
különböző negyedekre más-más adótörvények vonatkoznak. Ami az egyik negyedben legális, az
a másikban nem az. Ezek az apró különbségek nagyjelentőségre tesznek szert, ha
befektetésekről van szó. A be-
fektetés témakörének tárgyalásakor gazdag apám nem mulasztotta el megkérdezni, melyik negyedben
akarok pénzt keresni.
Kezdődik a tanulás
Mialatt Miké a birodalmat kormányozta, gazdag apám és én egy szállodában ebédeltünk Waikiki
Beachen. A nap melegen sütött, a tenger gyönyörű volt, lágy szellő lengedezett, a környezet egészében
véve paradicsominak volt mondható. Gazdag apám megdöbbent az egyenruhámon. Azelőtt még
sosem látott egyenruhában. Csak gyerekként találkozott velem, amikor még sportosan öltöztem,
rövidnadrágot, farmert, pólót hordtam. Azt hiszem, egyszeriben észrevette, hogy felnőttem, mióta
befejeztem a középiskolát, mostanra világot láttam, és harcoltam egy háborúban. Azért viseltem
egyenruhát, mert két berepülés között voltam, és estére vissza kellett mennem a támaszpontra
bevetésre.
— Tehát ezzel foglalkozol, mióta leérettségiztél — mondta gazdag apám.
Bólintottam, és azt mondtam:
— Négy évet tanultam a New York-i Katonai Akadémián, és négy évet
töltöttem a Hadiflottánál. Még egy évem van hátra.
— Nagyon büszke vagyok rád — mondta gazdag apám.
Köszönöm — feleltem. — De azért jó lesz levenni az egyenruhát. Igazán nem valami kellemes,
amikor az embert leköpdösik, megbámulják vagy „gyerekgyilkosnak" nevezi az a sok hippi meg
a háború ellenzői. Remélem, nemsokára mindannyian befejezzük.
Örülök, hogy Mike-nak nem kellett bevonulnia — mondta gazdag apám. — 0 akart ugyan, de
egészségileg nem felelt meg.
Szerencséje volt — mondtam. — Épp elég barátomat veszítettem el a háborúban. Nagyon
rosszul viseltem volna, ha Mike-tól is meg kell válnom.
Gazdag apám bólintott, és azt kérdezte:
— No és mik a terveid, ha jövőre lejár a szerződésed a hadseregnél?
— Három barátomnak állást ajánlott a légitársaság pilótaként. Nem túl
jó, hogy mindjárt munkába kell állni, de azt mondták, a kapcsolataik révén
engem is fel tudnak vetetni.
— Szóval pilóta akarsz lenni? — kérdezte gazdag apám.
Lassan bólintottam.
— Eddig is ezt csináltam . . . gondolkodom rajta. Jó a fizetés, jók a jut
tatások. Azon kívül meg igen színvonalas kiképzést kaptam. Elég jó pilóta
lettem, miután bevetésekre repültem. Ha egy évig repülök kis géppel, azután
egy kicsit gyakorolok többmotoroson, megfelelek majd a nagy utasszállítókon is,

— Szóval ezt akarod csinálni? — kérdezte gazdag apám.
—Nem — feleltem. — Azok után, ami az apámmal történt és azok után, hogy Miké új otthonában
ebédeltem, nem. Aznap éjjel órákig feküdtem ébren az ágyban, és azon gondolkodtam, amit a
befektetésekről mondtál. Rájöttem, hogy ha elmegyek a légitársasághoz pilótának, előbb-utóbb
akkreditált befektetővé válhatok. De arra is rájöttem, hogy soha nem léphetek túl azon a szinten.
Gazdag apám némán ült, és alig láthatóan bólogatott.
— Tehát megszívlelted, amit mondtam — szólalt meg halkan.
— Hogyne — feleltem. — Gyerekkoromban is minden tanításod elgon
dolkodtatott. Most, hogy felnőttem, a leckék új értelmet nyertek.
— És mire emlékeztél vissza? — kérdezte.
— Emlékszem, hogy megvontad tőlem a 10 centes órabéremet, és ingyen
dolgoztattál. Ebből tanultam meg, hogy ne ragaszkodjak mindenáron a mun
kabérhez.
Gazdag apám elnevette magát és azt mondta:
— Ez elég kemény lecke volt.
— Igen, de kiváló. Apám nagyon mérges volt rád. Most viszont ő próbál
munkabér nélkül élni. A különbség az, hogy ő 52 éves, én meg 9 voltam,;
amikor megtanultam. Miután Mike-nál ebédeltem, megfogadtam, hogy nem
fogok egész életemben a munkahelyi biztonsághoz ragaszkodni csak azért,
mert fizetésre van szükségem. Ezért nem hiszem, hogy elmegyek a légitár-;
sasághoz dolgozni. És ezért ebédelek most veled. Át akarom ismételni az|
arról szóló leckéket, hogyan dolgoztassam a pénzt a magam hasznára, hogy]
ne kelljen egész életemben pénzért dolgoznom. De ezúttal felnőttként aka-'
rom meghallgatni a tanításodat. Adj nehezebb leckéket, és menj bele a rész
letekbe! i
— Mi volt az első leckém? — kérdezte gazdag apám. ;
— A gazdagok nem a pénzért dolgoznak — vágtam rá. — Ők tudják, ho-j
gyan dolgoztassák a pénzt a maguk hasznára. !
Gazdag apám szélesen elmosolyodott. Tudta, hogy gyerekkoromban
mindvégig figyeltem a tanítására. I
Nagyon jó — mondta. — Ez az alapja, hogy befektető lehess. Befektetőnek lenni annyi, mint
megtanulni, hogyan dolgoztassuk meg keményei a pénzt a magunk hasznára.
Éppen ezt akarom én is megtanulni — mondtam halkan. — Meg aka rom tanulni, és aztán
talán apámnak is megtanítom mindazt, amit te tudsa
Nagyon rájár a rúd mostanában, hogy 52 évesen próbál mindent elölről kezdeni.
- Tudom — mondta gazdag apám, — tudom.
Így tehát egy napfényes délelőttön, miközben a szörfösök a mélykék óceán csodálatos hullámait
hasították, elkezdődtek a befektetésről szóló óráim. A tanórák öt szakaszra oszlottak, amelyek
mindegyike a megértés magasabb fokára juttatott el... gazdag apám gondolkodásának és befektetési
tervének jobb megértéséhez. Először szellemileg kellett felkészülnöm, és kézbe kellett vennem az
irányítást. . . mert valójában csakis erről szól a befektetés. A befektetés végeredményben azzal
kezdődik és azzal végződik, hogy kézbe vesszük az irányítást.
Gazdag apám befektetési tervének első szakaszában a befektetésről szóló órák mind a szellemi
felkészülésről szóltak, ami megelőzi a tulajdonképpeni befektetést. Aznap éjjel, amikor 1973-ban a
priccsemen feküdtem egy lepusztult katonai támaszponton, elkezdődött a szellemi felkészülésem.
Mike-nak volt olyan szerencséje, hogy az apja nagy vagyont halmozott fel. Én nem voltam ilyen
szerencsés. Sok tekintetben 50 év előnnyel indult velem szemben. Nekem magamnak kellett
elkezdenem. Aznap éjjel nekiláttam a szellemi felkészülésnek azzal, hogy választottam szegény apám
döntése, a munkahelyi biztonság, és gazdag apám útja, az igazi gazdagság megalapozása között. Itt
kezdődik el igazán a befektetés folyamata, és ezzel kezdődött gazdag apám tanítása is a befektetésről.
Az első lépés egy nagyon személyes jellegű döntés: gondolatban választanunk kell, hogy gazdagok
akarunk lenni, szegények, vagy a középosztályhoz akarunk tartozni. Ez a döntés lényeges, mert ettől a
választástól, vágyott anyagi helyzetünk megválasztásától — gazdag, szegény vagy középosztálybeli —
függ, miként alakul az életünk.
3. fejezet 1. befektetői lecke
A választás
Elkezdődött gazdag apám tanítása a befektetésről. „A pénz és a befektetés tekintetében az

emberek három alapvető okból döntenek a befektetés mellett:
49. a biztonságért,
50. a kényelemért vagy
51. a gazdagságért."
Gazdag apám így folytatta: „Mindhárom dolog lényeges. Az ember életében akkor áll be
változás, ha a három közül valamelyik előtérbe kerül." Ezek után elmondta, hogy a legtöbb
ember a fenti sorrendben dönt a pénzről és a befektetésekről. Vagyis az első választás pénzügyi
téren a biztonság mellett szól, a sorban a második a kényelem, a harmadik pedig a gazdagság.
Ezért olyan fontos sokaknak a munkahelyük biztonsága. Ha megvan a biztos állásuk vagy
szakmájuk, a kényelemre koncentrálhatnak. A legtöbben csak ezek után foglalkoznak a
meggazdagodással.
Aznap, 1973-ban, gazdag apám azt mondta: „Sokan ábrándoznak róla, hogy gazdagok
legyenek, mégsem ezt választják elsőnek." Majd így folytatta: „A döntések fontossági sorrendje
okozza, hogy Amerikában száz ember közül csak három gazdag. A legtöbben lemondanak a
meggazdagodásról, ha az kényelmetlenséggel vagy bizonytalansággal jár. Ezért szeretnének
olyan sokan valami biztos befektetési tippet. Azok az emberek, akik a biztonságot és a
kényelmet tartják elsőrendűen fontosnak, gyorsan, könnyen, kockázat nélkül és kényelmesen
akarnak meggazdagodni. Néhányuknak sikerül is vagyonra szert tenniük egy szerencsés
befektetés árán, de azután sokszor elveszítik az egészet."
Gazdagon vagy boldogan?
Gyakran hallom a következőt: „Inkább boldog akarok lenni, mint gazdag " Ezt a mondást mindig
nagyon furcsának találtam, mert jómagam voltam már szegény is, és gazdag is. És mindkét
állapotomban voltam boldog is boldogtalan is. Nem értem, miért gondolják az emberek, hogy
választaniuk kell boldogság és gazdagság között.
Ha jobban belegondolok abba, amit tanultam, úgy tűnik, a mondás hátterében valójában ez áll:
„Inkább biztonságban és kényelemben akarok élni, mintsem gazdagon." Biztonság és kényelem híján
ugyanis nem lennének boldogok. Ami engem illet, én vállaltam a bizonytalanságot és a
kényelmetlenséget, hogy gazdag lehessek. Voltam gazdag és szegény, csakúgy, mint boldog és
boldogtalan. De meg kell mondanom, szegényen és boldogtalanul sokkal boldogtalanabb voltam, mint
gazdagon és boldogtalanul.
Azt sem értettem soha, miért mondják, hogy „A pénz nem boldogít." Van ugyan benne némi
igazság, mégis azt vettem észre, hogy ha van pénzem, elég jól érzem magam. A minap egy 10
dollárost találtam a farmerom zsebében. Csak 10 dollár volt, mégis nagyon örültem neki. Mindig jobb
érzés pénzt kapni, mint számlát, hogy fizessem meg a tartozásaimat. Legalábbis én ezt tapasztaltam a
pénzzel kapcsolatban. Boldog vagyok, amikor jön, és szomorú, amikor megy.
1973-ban a következő fontossági sorrendet állítottam fel magamnak:
52.gazdagság,
53.kényelem,
54.biztonság.
Mint ahogy korábban említettem, mindhárom dolog fontos, ha pénzről és befektetésekről van szó.
Hogy ki miként állítja fel a sorrendet, az egy nagyon személyes döntésen múlik, amelyet meg kell
hoznunk, mielőtt nekikezdenénk a befektetésnek. Szegény apám a biztonságot tette az első helyre,
gazdag apám a gazdagságot. Mielőtt elkezdünk befektetni, fontos, hogy felállítsuk magunknak a
sorrendet.
Tesztkérdések a szellemi alapállásról

A gazdagság, a kényelem és a biztonság valóban személyes alapértékek. Egyik sem jobb a másiknál.
Tudom azonban, hogy a döntés, hogy melyik alapértéket tartjuk a legfontosabbnak, gyakran hosszú
távon kihat arra, hogy milyen életet választunk magunknak. Ezért fontos tudni, melyik ér-
ték a legfontosabb nekünk, különösen, ha pénzről és pénzügyi tervezésről van szó.

A szellemi alapállásról szóló kérdés tehát a következő:
Írjuk le az általunk vallott fontossági sorrendben a három alapvető értéket:
1.
2. 3.
Lehet, hogy el kell gondolkodnunk azon, hogyan is érzünk valójában. Beszélgessünk el

komolyan életünk társával vagy a mentorunkkal. Készítsünk listát az egyes értékek mellett,
illetve ellen szóló érvekről. Ha tudjuk, hogyan fest számunkra a fontossági sorrend, később sok
gyötrelmes döntéstől és álmatlan éjszakától kíméljük meg magunkat.
Az egyik ok, amiért a 90/10-es szabály érvényes a pénzre, talán az, hogy az emberek 90%-
ának fontosabb a kényelem és a biztonság, mint a gazdagság.
Milyennek látjuk a világot?
Az egyik legmeglepőbb különbség gazdag és szegény apám között a világfelfogásukban mutatkozott

meg. Szegény apám mindig szűkösnek látta a pénzt a világban. Ezt a nézetét tükrözték az olyan
mondásai is, mint „Te azt hiszed, a pénz a fán terem?", „Azt hiszed, nekem a bőröm alatt is pénz
van?" vagy „Nem engedhetem meg magamnak."
Amikor gazdag apámmal voltam, kezdtem felfedezni, hogy ő egészen másnak látja a világot. 0
bőségesen látott pénzt a világban. Ezt a felfogását tükrözték olyan mondásai, mint hogy „Ne izgasd
magad a pénz miatt! Ha jól csináljuk a dolgunkat, mindig lesz pénzünk bőségesen." vagy „Ne hagyd,
hogy a pénzhiány megakadályozzon benne, hogy megkapd, amit akarsz."
1973-ban gazdag apám egyik tanóráján azt mondta: „A pénzzel kapcsolatban kétféle probléma
létezik. Az egyik, ha nem elég a pénz, a másik, ha túl sok van belőle. Melyiket akarod inkább?"
Befektetői tanfolyamaim során rengeteget foglalkoztam ezzel a témával. A legtöbb ember olyan
családból származik, amelyben a kevés pénz jelentett problémát. Minthogy a pénz csupán egy
gondolat, ha azt gondoljuk, hogy nem elég a pénz, akkor ezt tükrözi a valóság. Szerencsésnek
mondhattam magam, amiért két családom volt, így ugyanis mindkét problémával szembesültem ... és
bátran állíthatom, hogy valóban mindkettő probléma. Szegény apámnak mindig attól főtt a feje, hogy
nincs elég pénze, gazdag apámnak meg attól, hogy túl sok van.
Gazdag apám a következőképpen kommentálta ezt a furcsa jelenséget: „Azok, akik egyszeriben
meggazdagszanak—például örökség, kaszinóbeli nyereség vagy lottónyeremény folytán —,
ugyanolyan hirtelen el is szegényednek, mert lélektanilag olyannak ismerik a világot, hogy kevés
benne a Pénz. Ezért aztán nagy hirtelen elveszítik a gyorsan jött vagyont, majd visszatérnek az
egyetlen ismerős világukba, ahol szűkölködnek a pénzben."
Az egyik személyes harcomat azzal az elképzeléssel vívtam, amely szerint nem elég a pénz.
1973-tól kezdve gazdag apám többször felhívta a figyelmemet a pénzzel, a munkával és a
meggazdagodással kapcsolatos gondolataimra. Ő őszintén hitt benne, hogy a szegények
pusztán azért maradnak szegények, mert csak a szegénység világát ismerik. Azt mondta:
„Amilyen a pénzről alkotott belső valóságképed, éppen olyan lesz a pénzügyi helyzeted a külső
valóságban. Nem változtathatod meg a külső valóságot anélkül, hogy először meg ne
változtatnád a belsőt."
Gazdag apám egyszer elmagyarázta, hogyan látja a szűkölködés okát mint az emberek
közötti felfogásbeli különbségeket.
55. Minél nagyobb a biztonságigényünk, annál jobban szűkölködünk pénzben.
56. Minél jobban versengünk az előrejutásért, annál jobban szűkölködünk pénzben. Ezért
küzdenek az emberek az állásokért és az előléptetésekért, továbbá ezért vetélkednek az
iskolában a jobb jegyekért.
57. Ha több pénzt akarunk, több jártasságra kell szert tennünk, kreatívabbnak és
együttműködésre hajlandóbbnak kell lennünk. A kreatív emberek, akik jó pénzügyi és
üzleti jártasságokkal rendelkeznek, ráadásul hajlandók együttműködni, gyakran egyre
több pénzre tesznek szert életük során.
Megfigyelhettem ezt a felfogásbeli különbséget két apámon. Vér szerinti apám egyre csak
arra bíztatott, hogy biztonságra törekedjek. Gazdag apám arra sarkallt, hogy fejlesszem a
jártasságaimat, és legyek kreatív. A könyv második fele arról szól, kreatív gondolatainkból
hogyan alkossunk egy pénzben bővelkedő világot, és nem pénzben szűkölködőt.
A pénzhiányról folyatott beszélgetéseink során gazdag apám gyakran elővett egy pénzérmét,
és így szólt: „Ha egy ember azt mondja, »Nem engedhetem meg magamnak«, csak ez érem
egyik oldalát látja. Abban a pillanatban, hogy azt mondjuk, »Hogyan engedhetem meg
magamnak?«, kezdjük meglátni a másik oldalt. A baj az, hogy csak a saját szemüvegünkön
keresztül látunk. Ezért hiába látják a szegények, hogy mit csinálnak a gazdagok a felszínen,
rejtve marad előlük, ami egy nagyon gazdag ember fejében végbemegy." A könyv második fele
arról is felvilágosítást ad majd, ami a gazdagok fejében lejátszódik.
Évekkel később, amikor a lottónyertesek elkezdtek elszegényedni, megkérdeztem gazdag
apámtól, mi ennek az oka. Így válaszolt: „Ha valaki hirtelen sok pénzhez jut, azután
elszegényedik, az azért van, mert csak az érem egyik oldalát látja. Másképpen szólva ugyanúgy
kezelik a pénzüket, ahogyan megszokták, márpedig éppen ettől voltak szegények, és küszködtek
a megélhetésért. Csak a kevés pénz világát ismerik. Az ilyen emberek számá-
ra az a legbiztonságosabb, ha beteszik a pénzüket a bankba, és csak a kamatokat élik fel. Az olyan

emberek ellenben, akik látják az érem másik oldalát is, gyorsan és biztonságosan megsokszorozzák a
pénzt. Azért tehetik ezt meg, mert feltárul előttük az érem másik oldala, amely a túl sok pénz világát
mutatja. Így ők arra használják a pénzüket, hogy minél gyorsabban átjussanak arra az oldalra,
miközben mindenki más azon igyekszik, hogy gyorsabban szegényedjen el."
Az 1980-as évek vége felé, miután gazdag apám visszavonult, és Mike-ra hagyta a birodalmát,
magához hívott. Legelőször is elém tett egy bankszámlakivonatot 39 millió dollár készpénzről. Nagy
levegőt vett, és azt mondta: És ez csak az egyik bankban van. Azért vonulok vissza, mert teljesen
leköti az időmet, hogy ezt a rengeteg készpénzt kivegyem a bankból, és jövedelmezőbb befektetésekbe
helyezzem el. Ismétlem, ez teljesen leköti az időmet, és minden évben egyre nagyobb kihívássá válik
ez a feladat."
A beszélgetés végén gazdag apám azt mondta: „Hosszú éveken át tanít-gattam Mike-nak, hogyan
szerelje össze a motort, amely ennyi pénzt hoz. Most, hogy visszavonulok, ő üzemelteti a motort,
amelyet én megalkottam. Azért vonulhatok nyugodtan vissza, mert Miké nemcsak üzemeltetni tudja a
motort, de meg is tudja javítani, ha valami meghibásodik benne. A legtöbb gyerek elveszíti a szüleitől
örökölt pénzt, mert, bár nagy gazdagságban nőtt fel, sosem tanulta meg, hogyan szerelje össze a
motort, és hogyan javítsa meg, ha elromlik. Éppen a gazdag gyerekek szokták elrontani a motorokat.
Az érem gazdag oldalán nőttek fel, de nem tanulták meg, mit kell tenni ahhoz, hogy odajussanak.
Neked megvan az esélyed, hogy az én irányításommal átkerülhess arra az oldalra, és ott is maradj."
Az irányítás kézbevétele jórészt abból állt, hogy rendeznem kellett magamban a pénzről alkotott
gondolataimat. Állandóan emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy van egy világ, amelyben túl sok
a pénz — mert a szívemben és a lelkemben gyakran szegénynek éreztem magam.
Amikor úrrá lett rajtam a pánik, hogy nem elég a pénz, amikor szétáradt a szívemben és a
gyomromban, gazdag apám mindig elismételtette velem a következő mondatokat: „Kétféle probléma
létezik a pénzzel kapcsolatban. Az egyik, hogy nem elég a pénz, a másik, hogy túl sok van belőle.
Melyiket akarod inkább?" Mindig feltettem magamnak ezt a kérdést, habár a lelkem mélyén ott
lappangott a pénztelenségtől való rettegés.
Nem vagyok a pozitív gondolkodás prófétája vagy olyan ember, aki pusztán a szavak erejében hisz.
Azért tettem fel magamnak a kérdést, hogy legyőzzem örökölt nézetemet a pénzről. Amint
megnyugtattam a lelkemet, az agyamat nógattam, hogy találjon megoldást az aktuálisan foglalkoztató
pénzügyi kihívásra. A megoldások olyasmiket jelenthetnek, mint új válaszok, új tanácsadók
meglelése, avagy részvétel egy tanfolyamon, amely azzal a témával foglalkozik, amelyről
keveset tudok. Rettegésem leküzdésének fő célja önmagam megnyugtatása volt, hogy
továbbléphessek előre.
Észrevettem, hogy a legtöbben hagyják elhatalmasodni magukon a pénzzel kapcsolatos
pánikot, beletörődnek, hogy legyőzi őket, és megszabja életük feltételeit. Ennélfogva megmarad
bennük a rettegés a kockázattól és a pénztől. Amint A CASHFLOW-négyszögben leírtam, az
emberek érzelmei gyakran kormányozzák az életüket. A félelem és a kétség érzése alacsony
önbecsüléshez vezet, és csökkenti az önbizalmat.
Az 1990-es évek elején Donald Trump személyes adóssága 1 milliárd dollárra, a vállalatáé
pedig 9 milliárd dollárra rúgott. Egy riporter megkérdezte tőle, aggódik-e. Trump így válaszolt:
„Az aggódás — időpocsékolás. Az aggódás meggátol abban, hogy megkeressem a megoldást a
problémákra." Észrevettem, hogy az egyik fő ok, amiért az emberek nem gazdagok, az, hogy
túl sokat aggódnak olyasmiért, ami esetleg sose következik be.
Gazdag apám 2. befektetői leckéje arra irányult, hogy gondolatban elkép-zeltesse velem
mindkét világot... a túl kevés pénz világát és a túl sok pénz világát. Később a pénzügyi terv
fontosságáról is beszélt. Szilárd meggyőződése volt, hogy pénzügyi tervre szükség van akkor
is, ha az embernek túl kevés a pénze, és akkor is, ha túl sok. „Ha nincs tervünk arra az esetre,
hogy túl sok a pénzünk, el fogjuk veszíteni, és visszakényszerülünk ahhoz a tervhez, amelyet
ismerünk, és amelyet a lakosság 90%-a jól ismer: azaz a túl kevés pénz világához" — mondta.
Biztonság és szűkölködés
Gazdag apám szerint „Minél inkább törekszik valaki a biztonságra, annál szűkösebben kell
élnie az életét. A biztonság és a szűkölködés kéz a kézben járnak. Ezért van, hogy azok, akik
biztos munkahelyet és garanciákat akarnak, gyakran kis pénzű emberek. Részben azért igaz a
90/10-es szabály a pénzre, mert a legtöbb ember egész életében a több biztonság elérésén
fáradozik, nem a magasabb szintű pénzügyi jártasságok elsajátításán. Pedig mi-nél magasabb
szintű pénzügyi jártasságokkal rendelkezünk, annál nagyobb anyagi bőségben élhetünk.
A pénzügyi jártasságoknak köszönhette gazdag apám, hogy megvehette magának Hawaii
legértékesebb ingatlanját, noha nagyon kevés pénze volt. Ugyanezek a pénzügyi jártasságok
adnak módot az embereknek ahhoz,
hogy megragadjanak egy lehetőséget, és dollármilliókat hozzanak létre belőle A legtöbb ember látja a
lehetőségeket, csak éppen nem tudja pénzre váltani őket, ezért igyekszik még nagyobb biztonságot
elérni. Gazdag apám azt is mondta, hogy „Minél jobban törekszik az ember a biztonságra, annál
kevésbé látja meg a rengeteg kínálkozó lehetőséget. Csak az érem egyik oldalát látja, és soha nem
tárul elé a másik. Így aztán minél inkább törekszik biztonságra, annál kevesebb lehetőséget vesz észre
az érem túloldalán. Ahogyan Yogi Berra, a nagy baseballjátékos mondta: »Ha 10-ből 7-szer elütöd a
labdát, bekerülsz a Hősök Csarnokába«". Másként megfogalmazva: ha ezerszer jut ütéshez egész
baseball-játékosi pályafutása alatt, és csak 700-szor tudja elütni a labdát, máris ott a helye a Hősök
csarnokában. Miután felolvasta a Yogi Berrától származó idézetet, gazdag apám így szólt: „A legtöbb
embernek annyira fontos a biztonság, hogy egész életében egyetlen ütést sem kockáztat meg."

Az én családomban az a világszemlélet dívott, hogy túl kevés a pénz. Személyes kihívás volt tehát,
hogy újra és újra emlékeztessem magamat, létezik másféle világ is, és nyitottnak kellett maradnom,
hogy úgy lássam, mindkét lehetőség nyitva állt előttem.
A szellemi alapállásról szóló kérdések tehát a következők:

1. Látja-e ön, hogy a pénz világa kétféle lehet: egy olyan világ, ahol túl
kevés a pénz és egy olyan, ahol túl sok?
Igen Nem
2. Ha az ön jelenlegi világában túl kevés a pénz, hajlandó-e meglátni an
nak lehetőségét, hogy olyan világban éljen, ahol túl sok pénz van?
Nem
Igen.
Miért zavaros dolog a befektetés?
Egyszer, amikor gazdag apám irodájában ültem, ő éppen telefonált. A következőket mondta:
„Tehát ma longban vagy?"; és „Ha a kamatlábak esnek annak milyen hatása lesz a spreadre?";
és „OK, OK, már értem, miért veszel opciós terpeszt, hogy fedezd azt a pozíciót."; és „Shortra
futsz azokból részvényekből? Használd inkább a put opciót a short helyett!" Miután letette a
kagylót, megszólaltam:
Fogalmam sincs, miről beszéltél. A befektetés zavaros dolognak tűnik Gazdag apám
elmosolyodott, és azt mondta:
Én most tulajdonképpen nem befektetésről beszéltem.
— Nem befektetésről beszéltél? Hát akkor miről? A befektetők monda
nak ilyesmiket a tévében meg a moziban.
Gazdag apám most már elnevette magát. így felelt:
Először is a befektetés különböző dolgokat jelent a különböző emberek számára. Ezért
tűnik olyan zavarosnak. Amit az emberek befektetésnek neveznek, az valójában nem az.
Mindenki másról beszél, miközben azt hiszik, ugyanarról beszélnek.
Micsoda? — kérdeztem összeráncolva a szemöldökömet. — Az emberek másról
beszélnek, és azt hiszik, hogy ugyanarról?
Gazdag apám megint nevetett. A tanítás elkezdődött.
A befektetés különböző emberek számára különböző dolgokat

jelent
Gazdag apám aznap többször is hangsúlyozta ezt a lényeges pontot.
befektetés különböző emberek számára különböző dolgokat jelent. A következőkben

összefoglalom ennek a fontos tanításnak a magvát:
A különböző emberek különböző dolgokba fektetnek be

1 Gazdag apám rámutatott néhány értékrendbeli különbségre.
58. Vannak, akik nagy családba fektetnek be. A nagy, kiterjedt család megteremtésével az
ember elérheti, hogy a gyerekek gondoskodjanak a szüleikről, amikor azok megöregszenek.
59. Vannak, akik magas színvonalú képzésbe, biztos állásba és szociális juttatásokba
fektetnek. Az egyén és piacképes jártasságai válnak eszközökké.
60. Vannak, akik külső eszközökbe fektetnek. Az amerikai lakosság mintegy 45%-ának
vannak céges részvényei. Ez a szám növekszik, ahogy az emberek rájönnek, hogy a biztos
állás és az életre szóló munkahelyi biztonság egyre kevésbé garantálható.
Sok különböző befektetési termék létezik

2. Íme, a különféle típusú befektetések vázlatos áttekintése:
61. Részvények, kötvények, befektetési alapok, ingatlan, biztosítás, tőzsdecikkek,
takarékbetétek, jelzáloggal fedezett értékpapírok, nemesfémek, fedezeti befektetési alapok
stb.
62. Mindezek a csoportok tovább bonthatók alcsoportokra. Vegyük például a
részvényeket.
A részvényeket az alábbi alcsoportokba lehet sorolni:
63. törzsrészvények,
64. elsőbbségi részvények,
65. bemutatásra szóló részvényutalványok,
66. kis tőkével rendelkező cégek részvényei,
67. blue chipek, vagyis első osztályú részvények,
68. átváltható részvények,
69. a csúcstechnológiai iparágak részvényei,
70. ipari részvények,
71. stb.
Az ingatlanok az alábbi alcsoportokba sorolhatók:

72. családi ház,
73. iroda,
74. kereskedelmi üzlet,
75. társasház,
76. raktár,
77. ipari létesítmény,
78. beépítetlen belterület,
79. beépítetlen külterület,
80. stb.
A befektetési alapok az alábbi alcsoportokba sorolhatók:
81. index alapok,
82. agresszív viselkedésű alapok,
83. szektoralapok,
84. jövedelmi alapok,
85. zárt végű alapok,
86. kiegyensúlyozott befektetési alapok,
87. önkormányzati kötvényalapok,
88. országalapok,
89. stb.
A biztosítások a következő alcsoportokba sorolhatók:
90. egész életre szóló, egy bizonyos életszakaszra szóló, illetve vál-toztatható
életbiztosítás,
91. általános, változtatható általános életbiztosítás,
92. összevont (egész életre, ill. bizonyos időszakra szóló, egy szer-ződésbe foglalt)
biztosítás,
93. az elsőként, a másodikként vagy utolsóként elhalálozóra kötött életbiztosítás,
94. adásvételi szerződések biztosítása,
95. ügyvezetői juttatásokra és részletekben fizetendő kártérítésekre kötött biztosítás,
96. ingatlanadók fedezésére kötött biztosítás,
97. meghatározatlan hozzájárulásit nyugdíjtámogatásra szóló biztosítás,
98. stb.
c) Sok különböző befektetési termék létezik, mindegyik másra való. Ez is hozzájárul ahhoz,
hogy a befektetés oly zavaros téma.
Különféle befektetési eljárások léteznek

3. Gazdag apám az „eljárás" szót a gyakorlat, a módszer vagy a szabály
megjelölésére használta, amellyel ezeket a befektetési termékeket
megveszik, eladják, kereskednek velük vagy megtartják. íme néhány
különböző típusú befektetési eljárás:
99. Vétel, megtartás, imádkozás (vételi pozíció);
100. Vétel, majd eladás (kereskedés);
101. Eladás, majd vétel (eladási pozíció);
102. Opció vétele, majd eladása (kereskedés);
103. Meghatározott dollárösszegek befektetése értékpapírokba, rendszeres időközönként,
csökkenő árfolyamok esetén (vételi pozíció);
104. Adásvétel (kereskedelmi pozíció nélkül);
105. Takarékoskodás (gyűjtés).
4. Sok befektetőt az általuk használt eljárás és a termékeik alapján sorol
nak be. Például:
106. Tőzsdéző;
107. Ingatlanspekuláns;
108. Ritka érméket gyűjt;
109. Határidős árutőzsdei cikkekkel kereskedik;
110. Napon belüli kereskedő;
111. Bankban tartja a pénzét.
A felsorolt példák mind különböző befektetői típusokat jelölnek, akik különböző termékekre
és befektetési eljárásokra szakosodtak. Mindez hozzájárul a befektetés témáját övező
zűrzavarhoz, mert a befektetés zászlaja alatt vonulnak olyanok is, akik valójában:
112. szerencsejátékosok,
113. spekulánsok,
114. kereskedők,
115. gyűjtögetők,
116. álmodozók,
117. vesztesek.
A felsoroltak közül sokan befektetőknek vallják magukat, és alakilag valóban azok — ettől
válik a befektetés még zavarosabb fogalommá.
Senki sem érthet mindenhez

„A befektetés különböző emberek számára különböző dolgot jelent." Gazdag apám azt is
mondta: „Nincs olyan ember, aki az egész témához tökéletesen ért. Sok különféle befektetési
termék, és sok különféle befektetési eljárás létezik."
Mindenki elfogult
Aki ért a részvényekhez, azt mondja: „Részvényekkel foglalkozni a legjobb befektetés." Aki
szereti az ingatlant, azt mondja: „Az ingatlan a gazdagság alapja." Aki utálja az aranyat, azt
mondja: „Az arany mint árucikk már rég kiment a divatból."
Azután még ott van a különböző eljárások iránti elfogultság, és akkor már tényleg
átláthatatlan a kép. „Diverzifikálj! Ne tégy fel mindent egy lapra!" Mások, mint Warren Buffet,
Amerika legnagyobb befektetője, azt mondják: „Ne diverzifikálj! Tégy fel mindent egy lapra,
azután figyeld alaposan a lapodat!"
Mindezek a személyes vonzódások az úgynevezett szakértők részéről to-vább bonyolítják a
befektetés témakörét.
Ugyanaz a piac, más irányultság

A zűrzavart tovább fokozza, hogy mindenkinek más a véleménye a piac. elkövetkezendő
változásainak irányáról és a világ jövőjéről. Ha figyeljük a pénzügyi híreket, mindig találunk
egy úgynevezett szakértőt, aki azt mondja: „A piac túl van a csúcson. A következő hat hétben
össze fog omlani." Tíz perccel később nyilatkozik egy másik szakértő, aki azt mondja: „A piac
további fellendülés előtt áll. Nem lesz összeomlás."
Lekésni a buliról
Az egyik barátom nemrégiben így panaszkodott: „Ahányszor egy jó részvényről hallok, mire
megveszem, már megy is lefelé az ára. Így a legmagasabb áron veszem, mert éppen nagyon
népszerű, aztán másnap elkezd lefelé menni az ára. Miért késem le mindig a bulit?"
Egy másik panasz, amit gyakran hallok: „A részvény ára lemegy, ezért eladom, aztán másnap
felmegy. Miért van ez így?"
Ezt hívom én „lekésni a buliról" jelenségnek vagy „túl korán eladni" jelenségnek. Ha olyasmibe
fektetünk be, ami nagyon népszerű, vagy az utóbbi két évben sláger volt, azon már az igazi befektetők
megszedték magukat. Korán beszálltak, és a csúcson szálltak ki. El sem tudok képzelni nyomasztóbb
dolgot, mint amikor valakitől azt hallom: „2 dollárért vettem ennek a részvénynek darabját, és most
35 dollárt ér." Az efféle történeteknek, illetve tippeknek nem örülök, csak ideges leszek tőlük. Ezért
ha ilyen meséket hallok a hirtelen jött gazdagságról és a piacon szerzett gyors pénzről, csak
odébbállok, és nem figyelek rájuk. Az ilyesminek ugyanis valójában semmi köze a befektetéshez.
Ezért zavaros dolog a befektetés

Gazdag apámtól gyakran hallottam, hogy „A befektetés azért zavaros dolog, mert nagyon nagy
téma. Ha körülnézel, láthatod, hogy az emberek nagyon sokféle dologba fektetnek be. Vess egy
pillantást az elektromos készülékeidre! Ezeket mind olyan cégek gyártották, amelyekbe az emberek
befektettek. Az áramot is egy olyan cég szolgáltatja, amelybe az emberek befektetnek. Ha ezt
megértetted, nézd meg az autódat; ott a benzin, a gumik, a biztonsági öv, az ablaktörlő, a
gyújtáskapcsoló, az utak, a sávfelfestések az úton, az üdítő, amit megiszol, a bútorok a házadban, a
bevásárlóközpont, melyben a kedvenc boltod található, az irodaházak, a bank, a szállodák, a
repülőgép a fejünk felett, a repülőtéri szőnyeg és sorolhatnám. Mindezek azért vannak, mert valaki
befektetett a cégbe vagy az épületbe, amely ezeket a civilizált élethez tartozó cikkeket szolgáltatja. A
befektetés igazából erről szól."
Gazdag apám gyakran fejezte be tanítását a következő megállapítással: „A befektetés azért olyan
zavaros dolog sok ember számára, mert amit a legtöbben befektetésnek neveznek, az valójában nem
befektetés."
A következő fejezetben gazdag apám segít eloszlatni a zűrzavart, és megvilágítja, mi az igazi
befektetés.

A befektetés hatalmas téma, és a sok különböző ember sok különböző véleményt alakított ki
róla:
1. Rájött, hogy a befektetés különböző emberek számára különböző dol
got jelent?
Igen Nem
2. Rájött, hogy egyetlen ember nem tudhat mindent, ami a befektetés té
májához tartozik?
Igen
Nem
I
3. Rájött, hogy valaki jónak tarthat egy befektetést, miközben másvalaki ugyanazt rossznak
tartja, és rájött, hogy mindkettőjüknek igaza lehet?
Igen
Nem
4. Hajlandó nyitottan hozzáállni a befektetés témájához, és meghallgatni a témával kapcsolatos
különböző véleményeket?
Nem
Igen.
5. Tudatában van annak, hogy egyfajta termékre és eljárásra összpontosítani nem feltétlenül
befektetés?
Nem
Igen.
6. Rájött, hogy egy bizonyos befektetési tennék, ami másnak jó, nem feltétlenül jó önnek?
Nem
Igen.
A befektetés egy terv — nem egy termék

vagy egy eljárás
Gyakran kérdeznek tőlem ilyeneket: „Van 10 000 dollár befektetésre szánt pénzem. Mit ajánl, mibe
fektessem?"
Minden ilyen kérdésre ez a válaszom: „Van terve?"
Néhány hónapja a San Franciscó-i rádióban szerepeltem egy befektetésről szóló műsorban, és egy
nagyon népszerű helyi bróker volt a műsorvezető. Egy hallgató betelefonált, hogy befektetési tanácsot
kérjen:
— 42 éves vagyok, jó állásom van, de nincs pénzem. Anyámnak van egy
háza, és még sok hitelt lehetne rá felvenni. A ház kb. 800 000 dollárt ér, és
mindössze 100 000 dollár tartozás van rajta. Anyám azt mondta, kivehetem
a tőke egy részét, hogy befektetésbe kezdhessek. Maga szerint mibe kellene
befektetnem? Részvénybe vagy ingatlanba?
A válaszom ismét csak ez volt:
— Van terve?
Nekem nem kell terv — felelte. — Csak azt mondja meg, mibe fektessem a pénzt. Azt
szeretném tudni, vajon az ingatlanpiac jobb vagy a tőzsde?
Értem, hogy mire kíváncsi... de van terve? — ismételtem meg a kérdést a lehető
legudvariasabban.
— Mondtam már, hogy nincs szükségem tervre — válaszolt a telefonáló.
Mondtam, hogy anyám ad nekem pénzt. Tehát van pénzem. Ezért nem
kell terv. Rögtön befektethetek. Csak azt szeretném, ha megmondaná, ön szerint melyik piac jobb, a
részvény- vagy az ingatlanpiac? Azt is szeretném tudni, mennyi pénzt költsek a saját lakásomra? Az
öbölben az árak száguldanak fölfelé, és nem akarok túl sokáig várni.
Úgy döntöttem, új taktikával próbálkozom, ezért megkérdeztem:
— Ha ön 42 éves és jó állása van, miért nincs saját pénze? És ha elveszíti

az anyjától kapott pénzt, továbbra is fenn tudja majd tartani az anyja házát
a megnövekedett adósságterhekkel? És ha ön elveszíti az állását vagy ösz
szeomlik a piac, továbbra is képes lesz fenntartani egy új házat úgy is, hogy
esetleg nem tudja eladni annyiért, amennyiért vette?
Válaszát kb. négyszázezren hallották az éter hullámain:
— Ehhez magának semmi köze. Azt hittem, ön befektető. Ne ártsa bele
magát a magánéletembe, hogy befektetési tippeket adjon. És kérem, hagyja
ki ebből az anyámat. Én csak befektetési tanácsot vártam magától, nem sze
mélyeskedést.
A befektetési tanács személyes jellegű

Az egyik legfontosabb dolog, amit gazdag apámtól tanultam, a következő: „A befektetés egy
terv, nem egy termék vagy egy eljárás — nagyon is személyes terv."
Az egyik tanórán megkérdezte:
— Tudod, miért van olyan sok különféle típusú autó és teherautó?
Egy kicsit gondolkodtam, azután így feleltem:
Gondolom, azért, mert olyan sokféle ember van, és mindenkinek mások az igényei. Egy
egyedülálló embernek nincs szüksége nagy, kilencszemélyes szállítóautóra, egy
ötgyerekes családnak meg éppen az kell. Egy gazda többre megy egy pick-uppal, mint
egy kétüléses sportautóval.
így igaz — mondta gazdag apám. — Ezért nevezik a befektetési termékeket időnként
„befektetési eszközöknek", a közlekedési eszközök mintájára.
Komolyan eszközöknek nevezik őket? — kérdeztem vissza. — Miért kapták ezt a nevet?
Mert azok — mondta gazdag apám. — Sok különböző befektetési termék vagy eszköz
létezik, mert sok különböző ember van sokféle, különböző igénnyel, hiszen az
ötgyermekes családnak mások az igényei, mint az egyedülálló embernek vagy a gazdának.
— De miért nevezik őket „eszközöknek"? — kérdeztem újra.
— Mert minden közlekedési eszköz arra való, hogy eljuttasson A pontból
B pontba — mondta gazdag apám. — Egy befektetési termék vagy eszköz
egyszerűen eljuttat arról a pénzügyi pontról, ahol jelenleg vagy, oda, ahová
a jövőben el szeretnél jutni anyagilag.
- Teh át ezért terv a befektetés — mondtam bólogatva. Kezdtem felfogni

a dolgot.
- A befektetés olyan, mint egy utazás megtervezése, mondjuk Hawaiibói New Yorkba. Persze
tudod, hogy az út első részének megtételéhez nem jó sem a bicikli, sem az autó. Hajóra vagy repülőre
kell szállnod, hogy átjuss az óceánon — mondta gazdag apám.
- Ha átértem a túloldalra, akkor aztán folytathatom az utamat biciklivel,
kocsival, vonattal, busszal, vagy repülhetek is New Yorkba. Ezek mind különböző közlekedési
eszközök — fűztem tovább a gondolatmenetet.
- És egyik sem feltétlenül jobb, mint a másik. Ha ráérsz, és sokat akarsz
látni a vidékből, akkor gyalogolni vagy biciklizni érdemes. Ráadásul így az út végére sokkal
egészségesebb is leszel. Ha viszont másnapra New Yorkban kell lenned, akkor nyilván a repülő a
legjobb, és az egyetlen választási lehetőség, hogy időben odaérj.
- Sok ember egy termékre koncentrál, mondjuk, a részvényekre, és egy
eljárásra, mondjuk, a kereskedésre, miközben nincs tervük. Ezt akarod mondani? — kérdeztem.
— A legtöbben úgy akarnak pénzt keresni, hogy azt hiszik, befektetnek.
De a kereskedés nem befektetés.
— Mi, ha nem befektetés? — kérdeztem.
Kereskedés — mondta gazdag apám. — A kereskedés egy eljárás vagy egy módszer. Ha valaki
részvényekkel kereskedik, nem sokban különbözik attól, aki megvesz egy házat, felújítja, aztán
eladja magasabb áron. Az egyik részvényekkel kereskedik, a másik ingatlannal. De mindkettő
kereskedik. A kereskedés tulajdonképpen több száz éve létezik. Tevéken egzotikus árucikkeket
szállítottak a sivatagon át az európai fogyasztóknak. Ilyen értelemben a kiskereskedő is
kereskedő. A kereskedés egy szakma. De nem az, amit én befektetésnek nevezek.
Számodra a befektetés egy terv; terv, amellyel eljuthatsz onnan, ahol most vagy, oda, ahol lenni
akarsz? — ismételtem meg a korábban hallottakat, miközben igyekeztem megérteni gazdag
apám megkülönböztetését.
Bólintott, és így szólt:
— Tudom, hogy ez szőrszálhasogatásnak tűnik, jelentéktelen részletnek.
De mindenképpen el szeretném oszlatni a zavart, amely a befektetés téma
körét övezi. Naponta találkozom olyanokkal, akik azt hiszik, befektetnek,
de pénzügyileg nem jutnak egyről a kettőre. Mintha körbe-körbe tologatná
nak egy taligát.
A befektetés több, mint egyetlen eszköz

Az előző fejezetben felsoroltam néhány különböző típusú befektetési terméket és lehetséges
eljárást. Mindennap több lesz belőlük, hiszen oly sok ember él oly különböző igényekkel. Aki
nincs tisztában saját személye: pénzügyi tervével, az elvész, összezavarodik a különféle
termékek és eljárások áradatában.
Gazdag apám a taligát választotta példaként mint közlekedési eszközt amikor a befektetők
sokaságáról beszélt. „Nagyon sok befektető kötődik egy befektetési termékhez és egy
befektetési eljáráshoz. Van, aki például csak részvényekbe fektet, és van, aki csak ingatlanba.
Az illető leragad ennél az eszköznél, és elkerüli a figyelmét, hogy vannak más befektetési
termékek és eljárások is. Szakértőjévé válik annak az egy taligának, és örökkön-örökké körbe-
körbe tolja."
Egy alkalommal, amikor a befektetőkön és a taligáikon nevetett, meg kellett kérnem, hogy
fejtse ki világosabban a mondanivalóját: „Egyesek szakértőivé válnak egy bizonyos típusú
terméknek és egy bizonyos eljárásnak. Így értem, hogy kötődnek a taligájukhoz. A taliga
működik; sok készpénz fér bele, de mégiscsak egy taliga. Az igazi befektető nem kötődik
eszközök höz vagy eljárásokhoz. Az igazi befektető tervet készít, és válogat a külön féle
befektetési eszközök és eljárások között. Az igazi befektető mindössze biztonságosan, és egy
adott időtartamon belül el akar jutni A pontból a B pontba. Nem akarja birtokolni a taligát,
sem tologatni" — magyarázta.
Még mindig nem értettem egészen, ezért további magyarázatot kértem. „Nézd — mondta
kicsit idegesebben —, ha el akarok jutni Hawaiiból New Yorkba, sokféle közlekedési eszköz
közül választhatok. Nem kell, hogy én legyek a tulajdonosuk. Csak használni akarom őket.
Amikor felszállok a 747-esre, nem én akarok lenni a pilóta. Nem akarok beleszeretni sem.
Egyszerűen el akarok jutni vele a tartózkodási helyemről az úticélomhoz. Amikor pedig
leszállok a Kennedy repülőtéren, taxival kívánok továbbmenni a szállodámhoz. A szálloda elől
a hordár egy kézikocsival viszi fel a csomagjaimat a szobámba. A kézikocsi sem kell, hogy az
enyém legyen, sőt, tolni sem én akarom.
— Tehát akkor mi a különbség? — kérdeztem.
— Sokan, akik befektetőnek tartják magukat, kötődnek a befektetési esz
közükhöz. Azt hiszik, szeretniük kell a részvényeket vagy az ingatlanokat
ahhoz, hogy befektetési eszközként használják azokat. Ezért olyan befekte
téseket keresnek, amelyek tetszenek nekik, és elmulasztanak tervet készíte
ni. Ezek a befektetők jutnak arra a sorsra, hogy körben forognak, és soha
nem érnek el a pénzügyi A pontból a pénzügyi B pontig.
- Tehát nem kell feltétlenül beleszeretnünk a 747-esbe, amellyel repü-

lünk, és nem kell beleszeretnünk a részvényeinkbe, a kötvényeinkbe, a befektetési alapjainkba vagy az
irodaházainkba sem. Ezek mind csupán eszkö-zök - állapítottam meg, — eszközök, amelyek
eljuttatnak a kívánt célhoz.
- Értékelem ezeket az eszközöket, bízom benne, hogy az emberek gondoskodnak róluk, de nem
kötődöm hozzájuk... és nem kell, hogy az enyémek legyenek, vagy hogy én vezessem őket.
- Mi történik, ha az ember kötődik a befektetési eszközeihez? — kérdeztem.
- Azt hiszi, hogy az ő befektetési eszköze az egyetlen vagy a legjobb.
Ismerek olyanokat, akik csak részvényekbe fektetnek, és olyanokat is, akik csak befektetési alapokba
vagy ingatlanba. Ezt értem azon, hogy kötődnek a taligájukhoz. Ez a gondolkodásmód nem feltétlenül
hibás. Csak az a baj vele, hogy az ilyen emberek gyakran az eszközre összpontosítanak, ahelyett, hogy
a tervükkel foglalkoznának. így tehát hiába keresnek esetleg sok pénzt azzal, hogy megveszik,
megtartják, majd eladják a befektetési termékeket, lehet, hogy a kapott pénz nem juttatja el őket a
kívánt céljukhoz.
— Tehát tervre van szükségem — mondtam. — A tervem fogja megha
tározni, hogy milyen befektetési eszközökhöz nyúljak.
Gazdag apám bólintott, és így szólt:
— Ne fektess be, amíg nincs kész a terved! Ne felejtsd el, hogy a befek
tetés terv . . . nem egy termék vagy egy eljárás. Ezt nagyon fontos megje
gyezned.

Mielőtt valaki házat épít, rendszerint fogad egy építészt, aki megrajzolja a terveket. El tudjuk
képzelni, mi történne, ha az ember egyszerűen csak kihívná az iparosokat, és nekiállna építkezni terv
nélkül? Nos, ez történik sok ember pénzügyi házával.
Gazdag apám segített megírni a pénzügyi terveimet. Nem volt könnyű folyamat, és először nem is
nagyon értettem. Egy idő után azonban nagyon világossá vált előttem, hol tartok anyagilag, és hová
szeretnék eljutni. Amint ezt tudtam, egyszerűbbé vált a tervezés. Másként szólva, számomra az volt a
legnehezebb, hogy kitaláljam, mit is akarok. A szellemi alapállásról szóló tesztkérdések tehát a
következők:
1. Hajlandó ön időt fordítani arra, hogy rájöjjön, hol tart anyagilag jelenleg, és hová akar
eljutni, továbbá hajlandó-e kidolgozni egy tervet, amellyel eljuthat oda? Ne feledje azt sem,
hogy a terv csak akkor terv, ha leírja, és meg tudja mutatni másoknak.
Igen
Nem
2. Hajlandó-e találkozni legalább egy hivatásos pénzügyi tanácsadóval, és megbeszélni, hogyan
segíthet önnek kialakítani a hosszú távú befektetési tervét?
Nem
Igen_
Lehet, hogy több pénzügyi tanácsadóval is el kell beszélgetnie ahhoz, hogy meglássa a
megközelítésbeli különbségeket a pénzügyi tervezésben.
Mit tervezünk? Gazdagok akarunk lenni

vagy szegények?
A legtöbb ember szegénységet tervez magának — mondta gazdag

apám.
Micsoda? — kiáltottam fel meglepetten. — Miért mondod ezt? Hogy mondhatsz ilyet?
Csak meghallgatom, amit az emberek beszélnek — válaszolta. — Ha bele akarsz látni egy
ember múltjába, jelenébe és jövőjébe, csak hallgasd meg, mit mond!
A szavak hatalma
Gazdag apám tanítása a szavak erejéről nagyon hatásos volt. Azt kérdezte:
Hallottál már valakitől olyat, hogy „a pénzteremtéshez pénz kell"? A hűtő előtt álltam
éppen, hogy kivegyek két üdítőt, miközben feleltem:
Hogyne, állandóan ezt hallom. Miért kérded?
— Mert az, hogy a pénzteremtéshez pénz kell, a legnagyobb ostobaságok
egyike. Főleg, ha valaki több pénzt akar — mondta gazdag apám.
Odaadtam neki az üdítőjét, és közöltem vele:
Nem értem. Azt akarod mondani, hogy nem kell pénz a pénzteremtéshez?
Nem — felelete gazdag apám a fejét ingatva. — Nem kell hozzá pénz. Valami olyasmi
kell hozzá, ami mindannyiunknak megvan, és sokkal olcsóbb hozzájutni, mint a pénzhez.
Sokszor teljesen ingyen rendelkezésre áll.
Ez a kijelentés nagyon kíváncsivá tett, de nem mondta meg, mire gondol. Ehelyett a
befektetésről szóló tanítása végén egy feladattal bízott meg.
— Mielőtt legközelebb találkoznánk, hívd meg apádat vacsorára...
hosszú és lassú vacsora legyen. Mindvégig figyelj nagyon a szóhasználatá
ra. Figyeld meg azt is, milyen üzenetet hordoznak a szavai.
Eddigre már megszoktam, hogy gazdag apám furcsa feladatokat ad, olyanokat, amelyeknek
látszólag az égvilágon semmi közük az éppen megbeszélt témához vagy tananyaghoz. Ő
szilárdan hitt benne, hogy a tapasztalatnak meg kell előznie az elméleti oktatást. így tehát
elhívtam apámat vacsorázni a kedvenc vendéglőjébe.
Gazdag apámmal körülbelül egy hét múlva találkoztam ismét.
— Milyen volt a vacsora? — kérdezte.
— Érdekes — feleltem. — Nagyon figyeltem apám szóhasználatára és a
szavak értelmére is, vagyis a szavai mögött rejlő gondolatokra.
— No és mit hallottál?
Azt, hogy „Sosem leszek gazdag" — mondtam. — Szinte egész életemben ugyanezt
hallottam. Ezt feketén fehéren gyakran hangoztatta a család előtt is. „Amikor a tanári
pálya mellett döntöttem, már tudtam, hogy sosem leszek gazdag" — mondogatta.
Tehát már korábban is hallottad ugyanezt? — érdeklődött gazdag apám.
Hogyne, nagyon sokszor — bizonygattam bólogatva.
Mit hallottál még sokszor? — kérdezte.
„Azt hiszed, a pénz a fán terem?", „Azt hiszed, nekem a bőröm alatt is pénz van?", „A
gazdagok nem törődnek az emberekkel úgy, mint én.". ... A pénz nem jön könnyen.",
„Szívesebben lennék boldog, mint gazdag." — idéztem.
Most már tudod, mit akartam azzal mondani, hogy ha meghallgatjuk egy ember szavait,
belelátunk a múltjába, a jelenébe és a jövőjébe? — kérdezte.
Még valami feltűnt — mondtam bólintva.
Micsoda? — érdeklődött.
— Te úgy beszélsz, mint az üzletemberek és a befektetők szoktak, apám
viszont úgy, mint egy tanár. Te olyan szavakat használsz, mint „tőkésítési
ráta", „pénzügyi áttétel", „EBIT", „termelői árindex", „profit" és „cash
flow". Ő olyan szavakat használ, mint „teszteredmények", „ösztöndíj",
„nyelvtan", „irodalom", „állami tulajdon" és „haszonélvezet".
Gazdag apám elmosolyodott, és így szólt:
— A pénzteremtéshez nem kell pénz. Szavak kellenek hozzá. A gazdag
embert a szókincse különbözteti meg a szegénytől. Ha valaki gazdag akar
lenni, mindössze annyi a dolga, hogy kibővíti a pénzügyi szókincsét. Ami pedig az örömhír: a
legtöbb szó ingyen adatik.
Az 1980-as években sokat oktattam vállalkozást és befektetést. Ez idő latt különösképpen tudatosult
bennem az emberek szókincse, valamint a szavaik és az anyagi jólétük közötti kapcsolat. További
kutatásaim során megtudtam, hogy az angol nyelv kb. 2 millió szóból áll. Az átlagember nagyjából
5000 szót ismer. Aki nagyobb anyagi sikert szeretne elérni, kezdje a témába vágó szókincs
bővítésével. Amikor én például kisebb ingatlanokba fektettem be, mint például bérbe adott családi
házakba, nagyobb szókincsre tettem szert ebben a témában. Amikor áttértem korlátolt felelősségű
magántársaságokra, ebben a témában kellett kibővítenem a szókincsemet hogy biztonságosan
mozogjak ezen a befektetési terepen.
A jogászok az egyetemen a jogi szókincset sajátítják el, az orvosok az orvosit, a tanárok pedig a
tanárit. Ha valaki nem tanulta meg az iskolában a befektetés, a pénzügyek, a könyvelés, a vállalati jog
és az adóügyek szókincsét, nehéz otthonosan mozognia a befektetés világában.
A CASHFLOW oktató társasjátékot többek között azért készítettem, hogy megismertessem a
befektetés szókincsével azokat, akik nem befektetők. A játékosok mindegyik játékunkban hamar
megtanulják a könyvelés, az üzlet és a befektetés szókincse mögötti összefüggéseket. Ha többször
játsszák a játékokat, fokozatosan elsajátítják az olyan félreértelmezett szavak valódi jelentését, mint
„eszköz" és „forrás".
Gazdag apám gyakran mondta: „A hosszú távú anyagi természetű problémákat nem annyira a
szavak definíciójának nem ismerete, mint inkább a helytelen definíció használata okozza. Semmi sem
olyan káros egy ember pénzügyi stabilitása szempontjából, mint az, ha egy »forrást« »eszköznek«
nevez." Ezért makacsul ragaszkodott a pénzügyi szavak meghatározásához. Elmondta például, hogy a
jelzálogkölcsön, angolul „mortgage" szó a francia „mortir" igéből származik, ami annyit jelent,
„meghalni". Ebből következik, hogy „a jelzálogszerződés halálig szóló kötelezettség". Az ingatlan,
angolul „real estate", szóban a „real"-nek nem a realitáshoz van köze, hanem a spanyol „királyi
(royal) birtok" megjelöléshez. Ezzel magyarázható, hogy máig sem birtokoljuk valójában az
ingatlanjainkat. Csak „intézők" vagyunk bennük, a tulajdonjog az államé, és megadóztat minket az
ingatlan használatért.
Ezért mondta azt is gazdag apám, hogy „A pénzteremtéshez nem kell pénz. A pénzteremtéshez és
— ami még fontosabb — a pénz megtartásához a gazdagok szókincse kell."
Kérem tehát az olvasót, figyeljen jól a könyvben előforduló különböző szavak használatára. Ne
feledje, a gazdagok és a szegények közötti alapvető különbség a szóhasználatban rejlik ... a szavakért
pedig nem kell fizetni.
Szegénységet tervezni
Gazdag apám magyarázata után elkezdtem odafigyelni mások szavaira is, és felfedeztem,
miért tervezi tudat alatt sok ember, hogy szegényen fog élni. Manapság gyakran hallok
ilyesmiket: „Ha nyugdíjba megyek, kévesebb lesz a jövedelmem." — Úgy lesz.
Olyan kijelentéseket is hallani, hogy „Miután nyugdíjba megyek, kevesebből is kijövök, ezért
kisebb jövedelem is elég lesz." Nem veszik figyelembe, hogy míg bizonyos költségek valóban
csökkennek, mások megnövekednek. Éppen ez utóbbiak — például az öregkori ellátás az
idősek otthonában, ha elég szerencsések ahhoz, hogy megérjék az öregkort — igen magasak.
Egy átlagos idősotthon akár 5000 dollárba is belekerül havonta. Ez több, mint a legtöbb ember
jelenlegi havi jövedelme.
Mások így érvelnek: „Nem kell tervezgetnem. A munkámért majd nyugdíjat és orvosi
ellátást kapok." Ezzel a gondolkodásmóddal az a baj, hogy a befektetési terv nem egyszerűen
befektetésről és pénzről szól. A pénzügyi terv már a befektetés megkezdése előtt fontos, hiszen
számos különböző anyagi szükséglet szerepel benne. Ilyenek például a felsőoktatásban való
részvétel, a nyugdíj, az orvosi költségek és a hosszú távú egészségügyi ellátás költségei. E
gyakran jelentős és sürgős szükségletek költségeit másból is lehet fedezni, mint részvényekbe,
kötvényekbe és ingatlanba való befektetésekből — így biztosítási termékekből és különféle
egyéb befektetési eszközökből.
A jövő
Azért írok a pénzről, hogy segítsek az embereknek elsajátítani, hogyan gondoskodjanak
hosszú távú anyagi jólétükről. Az információ korának kezdete óta, amióta olyan nyugdíj
terveket vezettek be Amerikában, Ausztráliában és Kanadában is, amelyek önmagukban nem
biztosítják az időskori megélhetést, aggódom mindazokért, akik nem készültek fel az
információ korára. Az ipari korban a vállalatok és az állam nyújtott némi anyagi segítséget az
állampolgároknak, miután azok nyugdíjba vonultak. Ma ellenben mindenkinek magának kell
megoldania anyagi problémáit, ha nyugdíjas, és a 401K, vagyis a „meghatározott vállalati
hozzájáruláson alapuló nyugdíjterv" (ami nem a hagyományos értelemben vett nyugdíj) alapján
járó keret kimerült.
Rendkívül fontos, hogy az iskolák elkezdjék tanítani a fiatalokat, miként fektessenek be
hosszú távú egészségügyi ellátásukba és anyagai jólétükbe.
Ha ezt elhanyagoljuk, veszélyes társadalmi-gazdasági időzített bombát kell majd

hatástalanítanunk.
Gyakran hangoztatom a hallgatóimnak: „Legyen tervetek! Először tegyétek fel magatoknak a
kérdést, hogy gazdagok vagy szegények akartok-e lenni. Ha szegénységet terveztek, ahogy múlik az
idő, egyre nehezebbnek fogjátok megtalálni a helyeteket a pénzügyi világban." Gazdag apám évekkel
ezelőtt arra tanított: „A fiatalsággal az a baj, hogy akkor még nem tudja az ember, milyen érzés
öregnek lenni. Ha tudná, másképpen tervezné meg az életét pénzügyi szempontból."
Öregkorra tervezni
Lényeges, hogy minél előbb kezdjünk el tervezni. Amikor erre figyelmeztetem a
hallgatóimat, a legtöbben egyetértően bólogatnak. Mindenki belátja, hogy a tervezés fontos. A
baj csak az, hogy kevesen teszik meg a gyakorlatban.
Miután rájöttem, hogy bár a legtöbben velem együtt úgy vélik, írott pénzügyi tervre van
szükség — mégis kevesen szánnak időt ennek elkészítésére —, elhatároztam, hogy valahogyan
ráveszem a hallgatóimat, írjanak egyet. Kb. egy órával az ebédszünet előtt az egyik
tanfolyamomon vettem egy darab rongyot, és különböző hosszúságú csíkokra vagdostam fel.
Megkértem a hallgatókat, hogy vegyenek egyet-egyet, és kössék össze vele a két bokájukat,
mintegy harminc centi távolságra egymástól, valahogy úgy, ahogyan a lovakat szokták
kipányvázni. Ezután mindenkinek adtam még egy hosszú csíkot a rongyból, és megkértem,
hogy hurkolja össze a nyakán, majd a lelógó végét kösse hozzá a bokáján lévő zsineghez. Az
eredmény az lett, hogy ott álltak az emberek összekötött lábakkal, mintegy 45 fokos szögben
előrehajolva.
Az egyik hallgatóm megkérdezte, vajon ez egy kínai kínzómódszer-e. „Nem — válaszoltam.
— Csak megmutatom nektek, milyen lesz a jövőtök, ha megéritek. A zsinegek segítségével
érzékeltetem, milyen érzés öregnek lenni."
A jelenlévők halkan felnyögtek. Néhányan megértették, mire célzok. Ezek után a szállodai
személyzet hosszú asztalokon behozta az ebédet, amely szendvicsekből, salátából és italokból
állt. A gond az volt, hogy a felvágottat egyszerűen középre halmozták, a kenyeret nem
szeletelték fel, a salátát nem keverték össze készre, az italokat pedig instant por formájában
adtak, és ott kellett vízzel felhígítani. A hallgatóknak ebben az öregséget mí-
melő, kényelmetlen testhelyzetben kellett elkészíteniük maguknak az ebédjüket. A következő két

órában azzal küszködtek, hogy felszeleteljék a kenyeret, elkészítsék a szendvicseiket, a
salátájukat és az italaikat, leüljenek, megebédeljenek, majd eltakarítsák a maradékot.
Természetesen sokuknak ki is kellett menniük a toalettre ebben a két órában.
A két óra letelte után megkérdeztem, hajlandók-e néhány percet szentelni életre szóló
pénzügyi tervük megírására. A válasz egyhangú, lelkes „Igen" volt. Érdekes volt látni, milyen
serényen kezdenek foglalkozni a tervezéssel, miután lekerültek róluk a zsinegek. Egyszeriben
sokkal jobban érdekelte őket a tervezés, miután az életszemléletük megváltozott.
Ahogy gazdag apám mondta: „A fiatalsággal az a baj, hogy olyankor még nem tudja az
ember, milyen érzés öregnek lenni. Ha tudná, másképpen tervezné meg az életét pénzügyi
szempontból." Azt is mondta: „A legtöbb emberrel az a gond, hogy csak a nyugdíjig tervez. Ez
pedig kevés. Jóval a nyugdíj utánra is terveznünk kell. Ha valaki gazdag, annak legalább három
generációval előre kell terveznie. Ha nem teszi, hamar elfogyhat a pénz, miután meghal. Ezen
kívül, ha földi életünk végéig nem tervezzük el, mi történjék a pénzünkkel, az állam majd
gondoskodik róla."

Sokszor nem figyelünk eléggé a fejünkben megfoganó, látszólag lényegtelen gondolatainkra.
Ahogy gazdag apám mondta: „Nem azok a gondolatok határozzák meg az életünket, amelyeket
hangosan megfogalmazunk, hanem azok, amelyeket csak magunkban suttogunk el. Ezeknek
van a legnagyobb hatalmuk."
A szellemi hozzáállásról szóló tesztkérdések tehát a következők:
1. Ön mit tervez — gazdag akar lenni vagy szegény?
Gazdag Szegény
2. Hajlandó ön jobban odafigyelni mély, gyakran csak magában megfo
galmazott gondolataira?
Igen Nem
3. Hajlandó időt fordítani pénzügyi szókincse bővítésére? Első célként tűzze maga elé, hogy
hetente megtanul egy pénzügyi szót. Egyszerűen
válasszon egy szót, keresse ki a szótárból, olvassa el a szó több meghatározását, majd
határozza el, hogy azon a héten használni fogja mondatba fűzve.
Nem
Igen.
Gazdag apámnak a szavak voltak a vesszőparipái. „A szavak formálják meg a gondolatokat, a
gondolatok formálják a valóságot, a valóság pedig az életünkké válik. Egy gazdag és egy
szegény ember között a szóhasználat a legnagyobb különbség. Ha meg akarjuk változtatni
valaki számára az őt körülvevő külső valóságot, előbb a belső valóságát kell megváltoztatni.
Ezt pedig a szókincse megváltoztatásával, helyesbítésével vagy korszerűsítésével lehet elérni.
Ha meg akarjuk változtatni valakinek az életét, először a szavait változtassuk meg! Szerencsére
a szavak nem kerülnek pénzbe."
A meggazdagodás
automatikusan megy ...
ha van egy jó tervünk, és
ragaszkodunk hozzá
Barátom, Tom, elsőrangú bróker. Gyakran mondja: „Milyen szomorú, hogy tíz befektetőből
kilenc nem keres pénzt." Azt is hozzáteszi, hogy ezek az emberek nem veszítenek, de nem is
nyernek.
Gazdag apám hasonlóan látta a dolgot: „A legtöbb olyan ember, aki befektetőnek tartja
magát, egyik nap pénzhez jut, aztán egy héttel később elveszíti, így tehát összességében nem
veszít, de nem is nyer semmit. Mégis befektetőnek vallja magát."
Évekkel ezelőtt gazdag apám elmagyarázta, hogy amit a köztudatban befektetésnek
neveznek, az jórészt a befektetés hollywoodi változata. Az átlagember ilyenkor tőzsdei
kereskedőkre gondol, akik veszek/eladok megrendeléseket kiabálnak tőzsdenyitáskor, vagy
fenegyerekekre, akik több millió dollárt nyernek egyetlen üzleten, esetleg a váltakozó tőzsdei
árfolyamok és magas irodaházakból kisuhanó üzletemberek villódznak lelki szemeik előtt.
Gazdag apám szemében egyiknek sincs köze a befektetéshez.
Emlékszem egy tévéműsorra, amelyben Warren Buffettel készítettek interjút. Azt mondta
többek között: „Csak azért járok ki a piacra, hogy lássam, nem csinál-e valaki valami
ostobaságot." Elmondta továbbá, hogy nem kíséri figyelemmel a szakértői véleményeket a
tévében, sem a részvényárakat, hogy azok alapján döntsön a befektetéseiről. A befektetés
valójában egyáltalán nem a részvények reklámozóinak hangos lármájában, és az úgynevezett
befektetési hírekből élők zűrzavarában zajlik.
A befektetés nem az, aminek a legtöbben hiszik
Évekkel ezelőtt gazdag apám megérttette velem, hogy a befektetés nem az aminek a
legtöbben hiszik: „Sokan úgy gondolják, hogy a befektetés — izgalmas folyamat, sok-sok
drámával. Úgy gondolják, a befektetés sok kockázattal jár; szerencse, megfelelő időzítés és pár
jó tipp kell hozzá. Vannak, akik rájönnek, hogy vajmi keveset tudnak erről a titokzatos témáról,
ezért bizalmukat és pénzüket olyasvalaki élvezi, aki meggyőződésük szerint többet ért hozzá,
mint jómaguk. Más úgynevezett befektetők be akarják bizonyítani, hogy többet tudnak, mint a
többiek, ezért maguk fektetnek be abban a reményben, hogy majd csak sikerül kijátszaniuk a
piacot. Sokan ezt tartják befektetésnek, én azonban nem. Számomra a befektetés egy terv, a
meggazdagodás gyakran egyhangú, unalmas, már-már mechanikus folyamata."
Gyakran felmondtam gazdag apámnak a tőle hallott megállapítást, miszerint „A befektetés
egy terv, a meggazdagodás gyakran egyhangú, unalmas, már-már mechanikus folyamata."
Megkérdeztem, mit ért „a meggazdagodás egyhangú, unalmas, már-már mechanikus
folyamatán".
—Pontosan azt, amit mondtam — felelte. — A befektetés nem más, mint
egy terv, amely képletekből és stratégiákból áll; a meggazdagodás szinte
biztos rendszere.
— Egy terv, amely garantálja, hogy meggazdagszunk? — kérdeztem.
— Azt mondtam, szinte biztos — ismételte meg gazdag apám. — Mindig
van valamennyi kockázat.
Úgy érted, a befektetés nem feltétlenül kockázatos, veszélyes és izgalmas? — kérdeztem
tétován.
Nem bizony — felelte. — Hacsak nem akarod azzá tenni, vagy nem gondolod, hogy
kötelezően annak kell lennie. Nekem a meggazdagodás olyan pofonegyszerű, mint recept
alapján kenyeret sütni. Én személy szerint gyűlölöm a kockázatot. Én csak gazdag akarok
lenni. Ezért egyszerűen követem a tervet, a receptet vagy a képletet. Számomra mindössze
ennyit jelent a befektetés.
Ha a befektetés olyan egyszerű, mint egy recept követése, akkor miért vannak olyan
sokan, akik mégsem követik ezt a szabályt? — kérdeztem.
Nem tudom — hangzott gazdag apám válasza. — Ezt a kérdést már én is sokszor
feltettem magamnak. Azon is elgondolkodtam, vajon miért van, hogy minden száz
amerikai közül csak hárman gazdagok. Hogy lehet, hogy ilyen kevesen gazdagok egy
országban, amely már megalakulásakor azt hirdette, hogy mindannyiunknak megvan a
lehetősége a meggazdago-
dásra? Én gazdag akartam lenni. Nem volt pénzem. Ezért logikusnak találtam, hogy kell egy terv
vagy recept a meggazdagodáshoz, amelyet követek. Miért fáradnék vele, hogy saját tervet eszeljek ki,
ha mások már megmutatták az utat?
— Nem tudom — feleltem. — Azt hiszem, nem vettem észre, hogy ez
egy recept.
Gazdag apám folytatta:
— Most már tudom, a legtöbb embernek miért olyan nehéz követnie egy
egyszerű tervet.
— Miért? — kíváncsiskodtam.
— Mert egy egyszerű terv követésével meggazdagodni unalmas. Az em
berek hamar megunják, és valami izgalmasabbra, szórakoztatóbbra vágy
nak. Ezért van, hogy száz amerikai közül csak hárman gazdagodnak meg.
Elkezdik követni a tervet, de hamar megunják. Akkor abbahagyják, és vala
mi varázslat után kutatnak, amely gazdagsághoz juttatja őket. Azután az
újonnan talált módszert is megunják, és megint más kell nekik. Ez így megy
egész életükben. Ezért nem gazdagszanak meg. Nem bírják ki, hogy egy
egyszerű, bonyolultságot nélkülöző tervet kövessenek a meggazdagodásig.
Sokan azt hiszik, befektetésekből meggazdagodni varázslat; vagy ha nem
bonyolult egy terv, akkor nem lehet jó. Hidd el nekem, ha befektetésről van
szó, az egyszerű jobb, mint a bonyolult.
— És hol akadtál rá a képletre? — kérdeztem.
— Monopolyzás közben — felelte gazdag apám. — A legtöbben játszot
tunk Monopolyt gyerekkorunkban. Én nem hagytam abba azután sem, hogy
felnőttem. Emlékszel, mennyit játszottam veled és Mike-kal annak idején?
Bólintottam.
— És emlékszel a meggazdagodás képletére, amit ez az egyszerű játék
tanít?
Megint bólintottam.
— Mi az az egyszerű képlet vagy stratégia? — kérdezte.
Vegyél négy zöld házat, azután váltsd be egy piros szállodára — idéztem fel halkan
gyermekkori emlékeimet. — Hányszor elmondtad, amikor még szegény voltál, hogy a
valóságban is Monopolyt játszol!
Azt is tettem — mondta gazdag apám. — Emlékszel rá, hogy elvittelek, és megmutattam neked
a valódi zöld házaimat és a valódi piros szállo ? dáimat?
Igen — feleltem. — Arra is emlékszem, milyen nagy hatást tett rám, hogy tényleg a valóságban
játszod a játékot. Még csak 12 éves voltam, de tudtam, hogy a Monopoly neked több, mint játék.
Az azonban nem tűnt fel,
hogy ez az egyszerű társasjáték tanított meg a meggazdagodás stratégiájára, képletére vagy receptjére.
Akkoriban ezt még nem láttam át.
Miután megtanultam a képletet, hogy veszek négy zöld házat, aztán
beváltom őket egy piros szállodára, automatikusan használtam. Álmomban is alkalmazni tudtam
volna, sokszor szinte úgy is tűnt, mintha ezt tenném. Automatikusan, gondolkodás nélkül
cselekedtem. Tíz éven át követtem a tervet, aztán egy napon arra ébredtem, hogy gazdag vagyok.
- Csak ebből állt a terv? — kérdeztem.
- Nem, de ez volt az egyik egyszerű képlet, amelyet követtem. Szerintem bonyolult képletet nem
érdemes követni. Ha nem tudjuk automatikusan alkalmazni, miután megtanultuk, semmi értelme
követni. Ilyen automatikusan működik a befektetés és a meggazdagodás, ha van egy egyszerű
stratégiánk, és követjük.
Egy jó könyv azoknak, akik úgy vélik, befektetni nehéz

Befektetési tanfolyamaimon mindig akad egy cinikus vagy egy kétkedő, aki nem hiszi el,
hogy a befektetés — egy terv követésének egyszerű és unalmas folyamata. Az ilyen ember
mindig több tényt, több adatot, több bizonyítékot vár az okosoktól. Minthogy szakmai
kérdésekben nem vagyok jártas, a tudományos bizonyítékok, amelyekre kíváncsiak voltak, nem
álltak rendelkezésemre, amíg el nem olvastam egy remek könyvet a befektetésről.
James P. O'Shaughnessy írta, és kifejezetten azoknak való, akik úgy vélik, hogy a befektetés
kockázatos, bonyolult és veszélyes dolog. Azoknak is érdemes forgatniuk, akik úgy gondolják,
kijátszhatják a piacot. Tudományos és számszerű bizonyítékokkal igazolja, hogy a passzív
vagy mechanikus befektetési rendszer előbbre visz, mint az emberi ész diktálta — még ha
szakemberek, például befektetési alapkezelők adják is a tippeket. A könyvből az is kiderül,
miért van, hogy tíz befektető közül kilenc nem keres pénzt.
O'Shaughnessy népszerű könyvének címe: What Works On Wall Street: A Guide to the Best
Performing Investment Strategies of All Time (Ami a Wall Streeten működik: Minden idők
legeredményesebb befektetési módszerei). O'Shaghnessy két alapvető döntéstípust különböztet
meg:
1. A klinikai vagy intuitív módszert. Ez a módszer a tudáson, a tapasz-
talaton és az ésszerűségen alapul.
2. A mennyiségi vagy statisztikai módszert. Ez a módszer kizárólag nagy
számú minta alapján igazolt összefüggéseken alapul.
O'Shaughnessy szerint a legtöbb befektető az intuitív módszert részesíti előnyben a befektetéssel

kapcsolatos döntéshozáskor. Az intuitív módszert alkalmazó befektető a legtöbb esetben rosszul
döntött, vagy vesztett a majdnem mechanikus módszerrel szemben. O' Shaughnessy Dávid Faustot, a
The Limits of Scientific Reasoning (A tudományos gondolkodás korlátai) c. mű szerzőjét idézi, aki ezt
írta: „Az ember ítélőképessége sokkal korlátozottabb, mint gondolnánk."
O'Shaughnessy továbbá a következőket állapítja meg a pénzkezelőkről: „Mindannyian úgy
gondolják, másoknál magasabb szintű ismeretekkel, intelligenciával, és a nyereséget hozó részvények
kiválasztására való kiváló képességgel rendelkeznek, mégis 80 százalékos arányban legyőzi őket az
S&P 500 index." Más szavakkal: A részvények kiválasztásának tisztán mechanikus módja 80
százalékban eredményesebb, mint a szakértők választásai. Ez azt jelenti, túltehetünk a legtöbb
úgynevezett jól képzett szakemberen akkor is, ha egyáltalán semmit sem tudunk a részvényekről, és
pusztán egy mechanikus, nem intuitív (ahogyan gazdag apám fogalmazott: „automatikus") befektetési
módszert követünk. Vagyis minél kevesebbet gondolkodunk, annál több pénzt keresünk — kevesebb
kockázattal, és sokkal kevesebb aggódással.
O'Shaughnessy könyvében más érdekes gondolatok is vannak:
118. A legtöbb befektető szívesebben hagyatkozik személyes tapasztalataira, mint néhány
egyszerű tényre vagy adatra. Vagyis az intuíciót részesíti előnyben a valóság kárára.
119. A legtöbb befektető jobban szereti az összetett képleteket az egyszerűeknél. Itt az a gondolat
látszik érvényesülni, miszerint ha egy képlet nem összetett és nehéz, akkor nem lehet jó.
120. A befektetés legcélravezetőbb szabálya, hogy maradjunk az egyszerű megoldásoknál.
O'Shaughnessy szerint az egyszerűség helyett „Bonyolulttá tesszük a dolgokat, követjük a tömeget,
beleszeretünk a részvény történetébe, hagyjuk, hogy érzelmeink irányítsák a döntéseinket, tippekre
és előérzetekre hagyatkozva veszünk és adunk el, minden befektetést egyedi esetként kezelünk,
következetlenül és stratégia nélkül."
121. Azt is megállapítja, hogy a hivatásos, intézményes befektetők általában ugyanazokat a
hibákat követik el, mint az átlagos befektetők. Erről a következőt írja: „Az intézményes befektetők
azt állítják, tárgyilagosan és érzelemmentesen hoznak döntéseket, de ez nem igaz." Íme egy idézet
a Fortune and Folly (Vagyon és dőreség) című könyvből: „Az
intézményes befektetők íróasztalai roskadoznak a mélységekbe menő elemzésektől, a legtöbb

nyugdíjakkal foglalkozó vezető mégis külső pénzkezelőkre támaszkodik, akik az ösztöneikre
hallgatnak, és megtartja a rendszeresen gyenge teljesítményt nyújtó pénzkezelőket egyszerűen azért,
mert jó személyes kapcsolatban áll velük."
122. „A befektetési sikerhez az kell, hogy tanulmányozzuk a hosszú távú eredményeket, és

találjunk egy stratégiát vagy egy stratégiacsoportot, amelynek van értelme. Azután ne térjünk el
tőle." O'Shaughnessy továbbá azt is tanácsolja, hogy „Arra figyeljünk, milyen jól működnek a
stratégiák, ne pedig arra, milyen jól teljesítenek a részvények."
123. A történelem megismétli önmagát. Az emberek mégis azt akarják hinni, hogy ezúttal minden
másképpen lesz. O'Shaughnessy így ír: „Az emberek azt akarják hinni, hogy a jelen más, mint a
múlt. A piacok számítógépesítettek, a nagyban kereskedők uralják, az egyéni befektetők kimentek a
divatból, a helyükbe pénzkezelők léptek, akik hatalmas befektetési alapok fölött őrködnek,
amelyekhez ők, a többi ember adták a pénzt. Egyesek azt hiszik, a pénznek ezek az urai másként
hoznak döntéseket, és úgy gondolják, hogy az 1950-es és 1960-as években kialakított stratégia
vajmi kevéssé árulja el, milyen lesz a jövő stratégiája.
Sir Tsaac Newton óta azonban nem sok minden változott. Newton, ez a briliáns elme, egy vagyont
veszített 1720-ban, a South Sea Trading Company bukásán. így nyilatkozott erről: „Az égitestek
mozgását ki tudom számítani, de az emberek beszámíthatatlanságát nem".
7. O' Shaughnessy nem feltétlenül azt ajánlja, hogy fektessük pénzünket
az élen álló 500 cégbe. Csak felhasználta ezt a példát, hogy összeha
sonlítást tegyen az intuitív, emberi érzelmekre hagyatkozó befektető
és a mechanikus képleteket felhasználók között. Továbbá azt is mond
ja, hogy nem feltétlenül az élen álló 500 cégbe való befektetés a leg
jobban működő képlet, bár elég jó. Azt írja, az utóbbi 5-10 évben a
nagy részvénytőkék teljesítettek a legjobban. 46 év adatait vizsgálva
azonban az derül ki, hogy a kis részvénytőke, a 25 millió dollárnál ki
sebb tőkéjű cégek részvényei hozták a befektetőknek a legtöbb nyere
séget.
A tanulság: minél hosszabb időszakra vannak adataink, annál jobban tudjuk megítélni a helyzetet.
Ő azt a képletet kereste, amely a leghosszabb időn át a legjobb eredményt hozza.
Gazdag apám is hasonló véleményen volt. Ezért használta azt a
módszert, hogy cégeket épít ki, és a cégeivel veteti meg az ingatlanjait, valamint az
értékpapíreszközeit. Ez a képlet remekül működött, és nagy vagyont eredményezett — legalább
200 évre elegendőt. Gazdag apám azt mondta: „A képlet, amelyet használok, és amelyet neked
tanítok, hosszú időn át a legnagyobb gazdagságot hozta alkalmazóinak". Sokan úgy gondolják,
hogy azok az indiánok, akik Manhattan szigetét, vagyis a mai New York Cityt Péter Minuitnak
a holland West India Company tulajdonosának eladták 24 dollárnyi gyöngyért és
csecsebecséért, rossz üzletet csináltak. Ha azonban az indiánok évi 8 százalék hozammal
befektették volna a pénzt, az a 24 dollár mára több mint 27 billió dollárra növekedett volna.
Visszavásárolhatnák belőle Manhattant, és még rengeteg pénzük maradna. A baj nem az
összeggel volt, hanem azzal, hogy nem volt tervük a pénzzel.
„Hatalmas különbség van aközött, amiről úgy gondoljuk, hogy működni fog, és aközött, ami
valóban működik."
Találjunk egy működő képletet, és alkalmazzuk!

Gazdag apám ezt az egyszerű dolgot tanította meg évekkel ezelőtt: „Találj egy képletet, mely
gazdaggá tesz, és alkalmazd!" Mindig kellemetlenül érzem magam, amikor emberek azzal
fárasztanak, hogy vettek valamilyen részvényt 5 dollárért, és amikor felment az ára 30 dollárra,
eladták. Azért zavaró az ilyesmi, mert ezek a történetek elterelik az emberek figyelmét a
tervükről, a sikerükről.
Az ilyen biztos tippekről és gyors pénzről szóló mesék gazdag apám egyik történetét
juttatják eszembe: „Sok befektető olyan, mint egy vidéki kirándulásra induló család. Hirtelen
egy ménes jelenik meg előttük az úton, csodaszép lovak. A sofőr, általában a családfő, így kiált
fel: »Odanézzetek, micsoda gyönyörű paripák!« A lovak ösztönösen letérnek az útról, az út
melletti szántó felé. Erre a sofőr utánuk ered, és üldözni kezdi a ménest a földeken át, be, a fák
közé. Az út göröngyös és rázós. A család kiabál a sofőrnek, hogy álljon meg. Végül az autó
egy patak partjára ér, majd belecsobban a vízbe. A történet tanulsága: ez történik, ha feladjuk
egyszerű tervünket, és üldözni kezdjük a hatalmas ló-vét."

Amikor azt hallom valakitől, „A pénzteremtéshez pénz kell", összerezzenek. Azért rezzenek
össze, mert gazdag apám szerint: „Nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy
meggazdagodjunk. Nem kell hozzá egyetemi diploma jói fizető állás, sem kezdő tőke.
Mindössze annyi kell, hogy tudjuk, mit akarunk, legyen egy tervünk, és azt kövessük." Más
szavakkal: Csak egy kis fegyelemre van szükség. A baj az, hogy ha pénzről van szó, ritka a
fegyelmezett ember.
O'Shaughnessy könyvében szerepel egyik kedvenc idézetem. Pogótól, a híres
rajzfilmfigurától származik: „Találkoztunk az ellenséggel — mi vagyunk az." Ez a
megállapítás rám nagyon találó. Sokkal jobb anyagi helyzetben lennék, ha hallgattam volna
gazdag apámra, és egyszerűen csak használtam volna a képletemet.
A szellemi alapállásról szóló tesztkérdés a következő:
1. Kész ön arra, hogy terve részeként keressen egy egyszerű képletet, és kitartson mellette
mindaddig, amíg el nem érte pénzügyi célját?
Igen
Nem
Hogyan találjuk meg a nekünk való

tervet?
„Hogyan lelhetek rá a nekem megfelelő tervre?" — Ezt a kérdést sokszor hallottam.

A válaszom a következő pontokba szedhető:
124. Ne kapkodjunk! Nyugodtan gondoljuk végig az életünket az adott időpontig. Szánjunk
erre több napot, ha szükséges, akár heteket is.
125. A nyugalom pillanataiban kérdezzük meg magunktól: „Mit akarok ettől az ajándéktól,
amelyet az életemnek nevezek?"
126. Egy ideig ne beszéljünk erről senkivel, legalább is addig, amíg nem vagyunk biztosak
benne, hogy tudjuk, mit akarunk. Az emberek gyakran —jámboran vagy sértően—
megpróbálják ráerőltetni másokra saját elképzeléseiket, ahelyett hogy tudomásul vennék,
mást akar a másik. Álmaink legotrombább gyilkosai a barátaink és családtagjaink, amikor
azt mondják: „Ugyan már, ne butáskodj!" vagy „Azt nem teheted meg!" vagy „És velem mi
lesz?"
Jusson eszünkbe, hogy Bill Gates huszonéves volt, amikor 50 000 dollárral a zsebében
elkezdte, és ma 90 milliárdjával a világ leggazdagabb embere. Jót tett neki, hogy nem kérte ki
túl sokak véleményét azzal kapcsolatban, hogy mire van lehetősége az életében.
4. Keressünk fel egy pénzügyi tanácsadót! Minden befektetési terv egy
pénzügyi tervvel kezdődik. Ha nem tetszik, amit a tanácsadó mond,
forduljunk másikhoz. Ha egészségügyi problémánk van, kikérjük két
orvos véleményét — miért ne tennénk ugyanezt egy anyagi termé
szetű problémával? A pénzügyi tanácsadók sokfélék, e fejezet későbbi
részében felsorolom a főbb típusokat. Válasszunk olyat, aki képes segíteni egy írott pénzügyi terv
elkészítésében.
A pénzügyi tanácsadók közül sokan különféle termékeket árulnak. Ilyenek például a biztosítások. A
biztosítások nagyon fontos termékek, és érdemes őket bevenni a pénzügyi tervünkbe, főként, ha
kezdők vagyunk. Ha például nincs pénzünk, viszont van három gyerekünk, a biztosítás fontos, mert
esetleg meghalhatunk, károsodik az egészségünk, vagy bármilyen egyéb okból nem tudjuk teljesíteni
befektetési tervünket. A biztosítás biztonsági háló, védelmet nyújt pénzügyi kötelezettségekkel
kapcsolatban és a gyenge pontokon. Amikor már gazdagabbak vagyunk, pénzügyi tervünkben a
biztosítások szerepe és fajtája változhat a pénzügyi helyzetünkkel összhangban — változnia is kell.
Tehát időről időre aktualizáljuk tervünknek ezt a részét.
Két évvel ezelőtt az egyik általam bérbe adott lakásban a bérlő égve hagyta a karácsonyfája lámpáit,
és elment otthonról egész napra. Tűz ütött ki. A tűzoltók azonnal a helyszínen termettek, és eloltották
a tüzet. Még soha nem éreztem akkora hálát, mint akkor irántuk. A tűzoltók után mindjárt megjelent
a biztosítási ügynököm és a segédje. Ők voltak a következő legfontosabb szereplők, akiknek aznap
szintén nagyon örültem.
Gazdag apám mindig azt mondta: „A biztosítás nagyon fontos termék mindenkinek az élettervében.
Az a baj vele, hogy soha nem köthetjük meg akkor, amikor szükségünk van rá. Ezért előre ki kell
találnunk, mire lesz szükségünk, és meg kell kötnünk abban a reményben, hogy soha nem lesz rá
szükségünk. A biztosítás egyszerűen a lelki békéhez kell."
FONTOS MEGJEGYZÉS: Vannak pénzügyi tanácsadók, akik különféle pénzügyi szinteken lévő
emberek segítésére szakosodtak. Így tehát egyes tanácsadók csak gazdag emberekkel dolgoznak.
Függetlenül attól, hogy mennyi a pénzünk, keressünk magunknak olyan tanácsadót, akit
rokonszenvesnek találunk, és aki hajlandó velünk dolgozni. Ha jól végzi a dolgát, esetleg egy idő
múlva „kinőjük". A feleségem, Kim, és én gyakran cseréltük a hivatásos tanácsadóinkat, köztük
orvosokat, ügyvédeket, könyvelőket stb. Ha az illető valóban szakember, meg fogja érteni, miért van
erre szükség. De, cseréljük bár a tanácsadóinkat, a tervünk mellett mindvégig tartsunk ki!
Hogyan leljünk rá a nekünk való tervre?

Én már harminc éves korom előtt azt a célt tűztem magam elé, hogy multimilliomos leszek.
Ez volt a tervem végeredménye. A baj csak az volt, hogy miután teljesült a tervem, azonnal
elveszítettem minden pénzemet. Rájöttem hát, hogy voltak hibák a tervemben, de a terv maga
azért nem változott. Miután célomat elértem, majd elveszítettem a pénzemet, egyszerűen a
tapasztalataimnak megfelelően finomítani kellett a terven. Ezek után újra kitűztem céljaimat:
anyagilag független, és 45 éves koromra milliomos akartam lenni. 47 éves lettem, mire e
célokat sikerült megvalósítanom.
A lényeg, hogy a terv ugyanaz maradjon. Csak egyre javítgatom, ahogy többet tanulok.
Tehát hogyan leljünk rá a nekünk való tervre? A válasz: először pénzügyi tanácsadó
segítségére van szükség. Beszéljünk több tanácsadóval, és kérjük meg őket, hogy igazolják
képesítésüket. Ha még sosem készíttettünk magunknak pénzügyi tervet, ez általában
megvilágosodást szokott jelenteni.
Állítsunk magunk elé reális célokat. Én azt tűztem ki magamnak, hogy öt éven belül
multimilliomos leszek, mert számomra ez reális volt. Azért volt reális, mert gazdag apám
irányítása a rendelkezésemre állt. Azonban még így is követtem el hibákat. . . ráadásul sokat —
ezért veszítettem el oly hamar a pénzemet. Amint már mondtam, könnyebb lett volna az életem,
ha egyszerűen csak gazdag apám tervét követem. Mivel azonban fiatal voltam, szükségem volt
rá, hogy a saját fejem után menjek.
Kezdjük tehát reális célokkal, és javítgassuk, bővítsük azokat, ahogy nő a tudásunk és a
tapasztalatunk. Ne feledjük, jobb, ha előbb járni tanulunk meg, mielőtt maratoni futásra
indulnánk.
Hogy saját tervünket megtaláljuk, lássunk munkához. Először is hívjunk fel egy pénzügyi
tanácsadót, tűzzünk ki reális célokat, tudva, hogy céljaink velünk együtt változni fognak ... de
ragaszkodjunk a tervünkhöz. A legtöbb ember végső terve valamiféle anyagi függetlenség
elérésére irányul, hogy megszabaduljon a napi robottól és attól, hogy pénzért dolgozzon.
A második lépés, hogy felfedezzük — a befektetés csapatsport. A könyv későbbi részében
részletesen írok pénzügyi csapatom fontosságáról. Észrevettem, hogy rengeteg ember azt hiszi,
mindent egyedül kell csinálnia. Nos, valóban vannak dolgok, amelyekre ez igaz, de időnként
kell egy csapat. A pénzügyi intelligencia segítségével meg tudjuk állapítani, mikor kell egyedül
cselekednünk, és mikor kell segítséget kérnünk.
A pénzzel kapcsolatos nehézségektől sok ember egyedül és csendben szenved. Feltehetően a
szüleik is ezt tették. Tervünk kibontakoztatásával együtt fokozatosan megismerjük csapatunk
újabb és újabb tagjait, és ez hoz-
rásegít bennünket, hogy megvalósíthassuk pénzügyi vágyainkat. Pénzügyi csapatunk tagjai lehetnek:
127. pénzügyi tanácsadó;
128. bankár;
129. számvitelben jártas könyvelő;
130. ügyvéd;
131. bróker;
132. könyvelő;
133. biztosítási ügynök;
134. sikeres mentor.
Ezekkel az emberekkel tarthatunk rendszeres közös munkaebédeket. Ezt tette gazdag apám is, és
én ezeken a megbeszéléseken tanultam a legtöbbet az üzletről, a befektetésről és a meggazdagodás
folyamatáról.
Ne feledjük, egy csapattagot találni ugyanolyan, mint egy üzlettársat — mert véleményem szerint a
csapattagok tulajdonképpen üzlettársak. Társak a legfontosabb üzlet — életünk üzletének —
alakításában. Jussanak eszünkbe gazdag apám szavai: „Akár másnak dolgozunk, akár magunknak, ha
gazdagok akarunk lenni, törődjünk a magunk dolgával, azaz a magunk üzletével!" Miközben pedig a
magunk üzletével törődünk, lassanként kibontakozik előttünk a nekünk való terv. Ne kapkodjunk
tehát, de mindennap tegyünk meg egy-egy lépést, így jó eséllyel mindent megkapunk az élettől, amit
csak akarunk.

Az én tervem egészében nem nagyon változott, de sok tekintetben drámaian módosult. Nem
változott az a pont, ahonnan kezdtem, és az, amit végül el akarok érni az életben. A sok-sok
hibával, a tanulásban szerzett tapasztalatokkal, a nyereségekkel és veszteségekkel, a
hullámhegyek és hullámvölgyek között lassanként felnőttem, tudásra és bölcsességre tettem
szert utam során. Ezért állandóan átértékelem a tervemet, minthogy magamat is állandóan
átértékelem.
Valaki egyszer azt mondta: „Az élet kegyetlen tanár. Először büntet, azután tanít." Akár
tetszik, akár nem, az igazi tanulás folyamata ilyen. A legtöbben úgy gondoljuk, „Jaj, ha akkor
tudtam volna, amit ma tudok, más lenne az életem." Nos, az én tervem alakulására ez szó
szerint igaz. Tervem tehát alapvetően ugyanaz, mégis nagyon más — mivel én is más lettem.
Ma már nem tenném azt, amit húsz évvel ezelőtt. Ha azonban nem
tettem volna meg, amit megtettem 20 évvel ezelőtt, akkor ma nem tartanék ott, ahol tartok, nem
lennék az, aki vagyok, és nem tudnám, amit tudok. Ma például már nem úgy vezetném a
cégemet, ahogyan 20 évvel ezelőtt. De annak köszönhetően, hogy az első jelentősebb cégem
tönkrement, és önmagamat romok alól kellett kiásni, j obb üzletemberré váltam. Vagyis elértem
ugyan a célomat, hogy milliomos legyek 30 éves koromra, de a pénzem elvesztése tett
milliomossá mára . . . Minden a tervem szerint történt. Csak egy kicsit tovább tartott, mint
terveztem.
Ami a befektetéseket illeti, többet tanultam a rossz befektetéseimből — azokból, amelyeken
veszítettem —, mint a simán megtérülőkből. Gazdag apám azt mondta, tíz befektetésből három
hoz egyértelmű anyagi nyereséget. Öt valószínűleg sem előbbre nem juttat, sem vissza nem
húz, a maradék kettő pedig katasztrófát okoz. De többet tanulok a két pénzügyi katasztrófából,
mint a három nyereségből. Valójában annak a két katasztrófának köszönhető a legközelebbi
nyereség. És mindez része a tervnek.
1. Hajlandó ön egy egyszerű tervvel kezdeni, megmaradni a terv egyszerűségénél, ugyanakkor
folyamatosan tanulni és fejlődni, ahogy a terv kibontakozik ön előtt, továbbá elsajátítani
mindazt, amit el kell sajátítania? Vagyis a terv nem igazán változik, de engedi-e magát
hozzáidomulni?
Nem
Igen.
Most döntsük el, mik akarunk lenni, ha

felnövünk!
Az 1. befektetői leckében szó volt a választás fontosságáról. Három alapvető pénzügyi érték közül
lehetett választani:
135. biztonság;
136. kényelem;
137. gazdagság.
Ez a választás nagyon fontos, nem szabad könnyedén kezelni.
1973-ban, amikor hazatértem a vietnami háborúból, én is szembekerültem ezzel a döntéssel.
Gazdag apámmal megbeszéltük a tervemet, miszerint pilótaként állást vállalnék a légitársaságnál,
mire ő a következőt mondta:
— Egy állás a légitársaságnál nem feltétlenül olyan nagyon biztonságos.
Azt gyanítom, nehéz időszak vár rájuk a következő néhány évben. De ha
tisztességesen dolgozol, ezzel együtt megtalálhatod a biztonságot ebben a
szakmában ... ha valóban ezt akarod.
Azután megkérdezte, vissza akarok-e menni a Standard Oil of Californiá-hoz, ahol korábban
mindössze öt hónapig dolgoztam, mielőtt beiratkoztam a hadiflotta repülős iskolájába.
Nem kaptad meg a levelet, amelyben a Standard Oil közli, hogy visz-szavesz, miután lejárt a
szolgálati időd a hadseregben? — kérdezte.
Azt írták, örömmel alkalmaznának újra, de nem garantálnak semmit — feleltem.
Nem lenne mégis jobb az a cég? Elég magas volt a fizetésed, nem? — kérdezte gazdag apám.
Dehogynem! Nagyon magas volt — mondtam. — Remek cég volt, de nem akarok visszamenni.
Tovább akarok lépni.
— És mit szeretnél leginkább? — kérdezte gazdag apám, miután megvi

lágította előttem a három választási lehetőséget. — Biztonságot, kényelmet
vagy gazdagságot szeretnél a legjobban?
Lelkem legmélyéből hangosan szakadt fel a válasz:
— Gazdagságot akarok.
Ez az évek során mit sem változott, noha éppen ezt a vágyat és alapértéket eléggé mostohán
kezelték a családomban, egy olyan családban, ahol a munkahely és az anyagi biztonság volt a
legfontosabb, és a gazdagokat gonosznak, tanulatlannak és kapzsinak bélyegezték. Olyan családban
nőttem fel, ahol az asztalnál nem illett pénzről beszélni, mert ez tisztátalan téma volt, intellektuális
megvitatásra méltatlan. Most, hogy 25 éves lettem, már kinyilváníthattam személyes igazságomat.
Tudtam, hogy az én értékrendemben nem a biztonság és a kényelem vezet. Számomra a legfontosabb
alapérték a gazdagság volt.
Gazdag apám ezek után megkért, hogy tegyem sorrendbe alapvető anyagi értékeimet. A sorrend
így nézett ki:
138. gazdagság;
139. kényelem;
140. biztonság.
Gazdag apám ránézett a listámra, és így szólt:
Rendben van. Az első lépés, hogy megírsz egy pénzügyi tervet, amely a pénzügyi biztonsághoz
vezet.
Micsoda? — kérdeztem. — Épp most mondom, hogy gazdag akarok lenni. Minek írnék olyan
tervet, amely a biztonságról szól?
— Mindjárt gondoltam. A világ ilyen alakokkal van tele, mint te, akik
csak gazdagok akarnak lenni. Az a baj, hogy a legtöbbjüknek nem sikerül,
mert nem értik, mit jelent a pénzügyi biztonság és a pénzügyi kényelem. Né
hány közülük eléri a célját, de az a szomorú valóság, hogy a gazdagsághoz
vezető úton szanaszét hevernek a romba dőlt életek ... a meggondolatlan
emberek romba dőlt élete . . . éppen olyanokéi, mint amilyen te vagy.
Majdnem elsírtam magam. Egész életemet szegény apám mellett töltöttem, aki mindennél többre
értékelte a biztonságot. Most végre elég idős lettem hozzá, hogy megszabaduljak szegény apám
értékrendjétől, erre gazdag apám ugyanazt vágja a fejemhez. Majdnem sírva fakadtam. Gazdagságra
vágytam, nem biztonságra.
Három hét telt el, mire képes voltam újra beszélni gazdag apámmal. Nagyon felidegesített.
Mindent az arcomba vágott, amitől igyekeztem elhatárolni magamat. Végül mégiscsak lehiggadtam,
és felhívtam, hogy újabb leckét vegyek tőle.
Hajlandó vagy rám hallgatni? — kérdezte, amikor újra találkoztunk.

Bólintottam.
Hajlandó vagyok, de nem igazán szívesen teszem.
. Első lépés — kezdte, — hogy felhívod a pénzügyi tanácsadómat.
Mondd neki, hogy akarsz egy írott, egész életre szóló, anyagi biztonságot ígérő pénzügyi tervet.
- Rendben — mondtam.
- Második lépés — folytatta, — hogy miután megkaptad az alapvető
anvagi biztonságról szóló tervet, felhívsz engem, és végigböngésszük. A mai órának vége. Viszlát.
Egy hónap telt el, mire ismét hívtam. A kezemben volt a terv, és megmutattam neki. Mindössze
ennyit mondott:
Jó. Követni fogod?
Nem hiszem — feleltem. — Túl unalmas és automatikus.
— Ilyennek kell lennie. Mechanikusnak, automatikusnak és unalmasnak
- magyarázta. — De nem kényszeríthetlek rá, hogy kövesd, bár javaslom.
Megnyugodtam, és megkérdeztem:
— És most hogyan tovább?
Most keress magadnak saját pénzügyi tanácsadót, és írjatok egy tervet a pénzügyi kényelemről
— adta fel a következő leckét.
Úgy érted, egy hosszú távra szóló pénzügyi tervet, amely kicsit agresszívabb? — kérdeztem.
Igen — mondta.
Ez már izgalmasabban hangzik. Ennek rögtön nekilátok — szóltam.
Jó. Hívj fel, ha készen van — utasított.
Négy hónap múlva tudtunk újra találkozni. Nem is volt olyan könnyű megírni azt a tervet. . .
legalábbis nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam. Közben gyakran egyeztettem gazdag apámmal
telefonon, mégis a vártnál tovább tartott, amíg elkészült. Ugyanakkor rendkívül hasznos volt, mert
közben rengeteget tanultam a különféle pénzügyi tanácsadóktól. Jobban megértettem azokat a
fogalmakat, amelyeket gazdag apám tanított nekem. Megtanultam, hogy hiába beszélek világosan, a
tanácsadónak mégis nehéz világosan válaszolnia és segítenie.
Végül találkoztam gazdag apámmal, és megmutattam neki a tervet.
Jó — mondta, aztán egy ideig hallgatott. Nézegette a tervet, majd kisvártatva
megkérdezte:
Mit tanultál meg önmagadról?
— Megtanultam, hogy nem könnyű pontosan meghatározni, mit is aka
rok kezdeni az életemmel, mert manapság túl sok a választási lehetőség. . .
és olyan sok tűnik izgalmasnak.
Nagyon jó — dicsért meg. — Ezért olyan sok a vándormadár, aki állandóan állást
változtat, és egyik vállalkozást a másik után indítja ... de sosem éri el a célját
pénzügyileg. Sokan legértékesebb eszközüket, az idejüket fecsérlik, és igazi terv nélkül
botladoznak végig az életen. Lehet, hogy örömmel csinálják, amit csinálnak, de nem
tudják, miből maradnak ki.
Így van — értettem vele egyet. — Ezúttal ahelyett, hogy csak biztonságra törekedtem
volna, komolyan el kellett gondolkoznom rajta, mit is akarok kezdeni az életemmel... és
döbbenetes módon olyan ötletek merültek fel, amelyek korábban még sosem jutottak
eszembe.
— Például? — kérdezte gazdag apám.
— Ha igazán kényelmesen akarok élni, akkor át kell gondolnom, mire
van szükségem az életben: nagy utazások, elegáns autó, drága nyaralások,
szép ruhák, nagy ház stb. El kellett tűnődnöm a jövőn, és ki kellett találnom,
mit akarok az élettől.
— No és mire jöttél rá? — kérdezte.
Arra, hogy a biztonság azért olyan egyszerű, mert a biztonság egyértelmű fogalom. Nem
tudtam azonban, hogy a kényelem valójában mit jelent. Tehát a biztonságot könnyebb
meghatározni, mint a kényelmet, és most már alig várom, hogy meghatározhassam, mit
jelent a gazdagság, és hogy megtudjam, hogyan kell megtervezni a nagy vagyon elérését.
Ez igen! — dicsért gazdag apám. — Nagyon jó. Nagyon sok ember azt tanulta otthon,
hogy „addig nyújtózkodjon, amíg a takarója ér", vagy hogy „spóroljon az ínségesebb
napokra", ezért sosem tudják meg, mennyi lehetőségük van az életükben. Ezek az
emberek nagyzolnak, adósságokba verik magukat drága nyaralásokkal vagy egy szép
autó miatt, aztán bűntudatuk van. Soha nem veszik a fáradságot, hogy elgondolkodjanak
rajta, milyen nagyszerű anyagi lehetőségeik lennének, hajó pénzügyi tervük lenne ... és ez
nagy mulasztás.
Pontosan ez történt — mondtam. — Sokat tanultam abból, hogy tanácsadókkal
tárgyaltam, és megbeszéltem velük a lehetőségeket. Rájöttem, hogy túlságosan kisigényű
vagyok. Tulajdonképpen olyan ez, mintha egy nagyon alacsony lakásban tengetném az
életemet; garasoskodom, spórolok, kuporgok a biztonságban, és megvonom magamtól a
jobb dolgokat. Most, hogy vannak fogalmaim a lehetőségekről és a kényelemről is,
kíváncsian várom, hogy meghatározassam, mit jelent a „gazdagság" szó.
Jól van — mondta gazdag apám mosolyogva. — Az örök ifjúság titka, hogy tudd, mi
akarsz lenni, ha nagy leszel, azután folyamatosan nőj fel! Nincs annál megrázóbb, mint
olyan embereket látni, akik elmulasztották megélni a nagy lehetőségeiket. Megpróbálják
összehúzni magukat, a foguk-
hoz verik a garast, takarékoskodnak, és azt hiszik, ez pénzügyileg intelligens dolog. Pedig a
valóságban pénzügyi korlátoltság, és ez a korral egyre jobban kiütközik az arcukon és a
viselkedésükön. A legtöbb ember a pénzügyi tudatlanság börtönében tengeti az életét. Előbb-utóbb úgy
néznek ki, mint az állatkertben a kicsi ketrecbe zárt vad oroszlánok. Csak járkálnak fel-alá és azon
tűnődnek, mi történt az egykori életükkel. Az egyik legfontosabb felfedezés, amelyet a tervkészítés
közben tehetünk, hogy kiderítjük, milyen anyagi lehetőségeink vannak az életben ... ez mindennél
többet ér.
Az állandó tervezés folyamata többek között fiatalon tartja az embert. Gvakran kérdik, miért
töltöm az időmet azzal, hogy egyre újabb cégeket ho-zok létre, befektetek, és még több pénzt
szerzek. Azért csinálom, mert jól érzem magam tőle. Amellett, hogy sok pénzt keresek, azért is
foglalatoskodom ilyesmivel, mert a pénzkeresés fiatalít és élénkít. Az embernek nem jutna
eszébe arra kérni egy nagy festőt, hogy hagyja abba a festést, mihelyst sikeres lett; akkor én
miért hagynám abba a cégek kiépítését, a befektetést és a pénzszerzést? A festő fest, én meg így
érem el, hogy friss és fiatalos maradjak lélekben, még ha a testem öregszik is.
Tehát azért mondtad, hogy ne sajnáljam az időt a különböző szintű tervek elkészítésére, hogy
rájöjjek, milyen pénzügyi lehetőségeim vannak az életben? — kérdeztem.
Így van — helyeselt gazdag apám. — Ezért akarsz te is tervezni. Minél többet tudsz meg ennek
a hatalmas, életnek nevezett ajándéknak a lehetőségeiből, annál fiatalosabb marad a szíved.
Akik a biztonságért terveznek, vagy akik azt mondják: „Ha nyugdíjba megyek, kisebb lesz a
jövedelmem", azok alacsonyabb életminőséget terveznek, nem magasabbat. Ha a teremtő
korlátlan bőséget teremtett az életben, akkor miért terveznénk mi úgy, hogy kevesebbre
korlátozzuk magunkat?
Talán ők ezt tanulták — mondtam.
Igen, de ez siralmas. Végtelenül siralmas — mondta gazdag apám.
Miközben ott ültünk, eszembe jutott szegény apám. Sajnáltam őt. Tudtam. milyen gyötrelmesen
küzd, hogy újrakezdje az életét. Sokszor leültem vele, és megpróbáltam elmagyarázni neki néhány
dolgot, amit a pénzről tudtam, de a végén mindig összevesztünk. Azt hiszem, gyakran így szakad meg
a kommunikáció, amikor két ember két különböző alapértékből kiindulva ervei — az egyikük a
biztonságot, a másikuk a gazdagságot részesíti előnyben. Nagyon szerettem az apámat, de a pénzről, a
gazdagságról, a bőségről nem tudtunk egymással beszélgetni. Végül úgy döntöttem, hagyom, hadd
élje a saját életét, én meg az enyémre koncentrálok. Ha valaha meg akar tudni valamit a pénzről,
megvárom, amíg tanácsot kér, nem erőltetem rá a se-
gítségemet. Sosem kért. Ahelyett, hogy anyagilag próbálnék segíteni rajta, úgy döntöttem,
inkább az erősségeiért szeretem őt, és nem foglalkozom azokkal a tulajdonságaival, amelyeket
én a gyengéinek tartok. Végül is a szeretet és a tisztelet sokkal fontosabbak a pénznél.

Utólag már látom, hogy vér szerinti apám csak a munkahelyi biztonság révén elérhető pénzügyi
biztonságról szóló tervvel rendelkezett. A baj az volt, hogy terve meghiúsult, amikor egy
közhivatali posztért indult a választáson a főnöke ellen. Nem korszerűsítette a tervét, továbbra
is csak a biztonságot tervezte. Szerencsére a tanári nyugdíja, a társadalombiztosítás és a
betegbiztosítás kielégítette a pénzügyi biztonságról szóló igényeit. E biztonsági hálók
hiányában nagyon rosszul állt volna a szénája. Az igazság az, hogy ő az ínséget, a
legalacsonyabb színvonalú életben maradást tervezte magának, és azt is kapta. Gazdag apám
ezzel szemben az anyagi bőséget tervezte, és el is érte.
Mindkét életstílushoz terv kell. Sajnos a legtöbb ember a kevésre tervez, hiába kínálkozik egy
párhuzamos világ, amely anyagi bőséggel kecsegtet, és amely szintén lehetséges. Csak terv
kérdése, milyen életet élünk.
Mire irányul az ön írott pénzügyi terve?
1. Biztonságra? Igen Nem
2. Kényelemre? Igen Nem
3. Gazdagságra? Igen Nem
Ne feledjük gazdag apám tanácsát: mindhárom terv fontos. A biztonság és a kényelem azonban
megelőzi a gazdagságot, még akkor is, ha a gazdagság az elsőrendű célunk. A lényeg, hogy ha
gazdagok akarunk lenni, mindhárom tervre szükségünk van. Ha a kényelmet választjuk, csak
két tervet kell készítenünk. Ha biztonságra vágyunk, csupán egyet. Gondoljunk arra is, hogy
száz amerikai polgár közül csak hárman gazdagok. A legtöbbjük elmulasztotta megírni a másik
két tervet. Sőt, olyanok is vannak, akik egyáltalán nem rendelkeznek írott pénzügyi tervvel.
Minden tervnek ára van
— Mi a különbség a gazdagságra irányuló terv és a másik két alapértékre

irányuló terv között? — kérdeztem.
Gazdag apám kis sárga jegyzettömbje felé fordult, és leírta a következő három szót:
141. biztonság;
142. kényelem;
143. gazdagság.
— Szóval arra vagy kíváncsi, mi a különbség a gazdagság, a biztonság és
a kényelem terve között?
— Igen, ezt kérdeztem — mondtam.
— Az árban van a különbség. Óriási árkülönbség van a gazdagságra irá
nyuló pénzügyi terv és a másik kettőre irányuló tervek között — világosított
fel gazdag apám.
— Úgy érted, több pénzbe kerül a gazdagságra szóló pénzügyi terv?
— Nos, a legtöbb ember pénzben méri az árat. Ha azonban közelebbről
szemügyre veszed a dolgot, rájössz, hogy az ár nem pénzben mérhető, ha
nem időben. Az idő és a pénz mint eszközök közül az idő az értékesebb.
Elkomorult arccal igyekeztem felfogni gazdag apám szavait:
— Hogy érted azt, hogy az ár időben mérhető? Mondj egy példát!
Jól van. Ha el akarok menni Los Angelesből New Yorkba, mennyibe kerül a buszjegy?
Nem tudom — vágtam rá. — Azt hiszem, 100 dollár alatt van. Még sosem vettem buszjegyet
Los Angelesből New Yorkba.
En sem — felelte gazdag apám — Nos, akkor mondd meg, mennyibe kerül egy repülőjegy Los
Angelesből New Yorkba egy 747-es lökhajtásos repülőgépre?
Azt sem tudom pontosan, de azt hiszem, 500 dollár körül van — mondtam.
Körülbelül annyi — hagyta rám gazdag apám. — Akkor most arra próbálj megfelelni,
miért ez az árkülönbség? Mindkét esetben Los Angelesből New Yorkba utazol. Akkor
miért fizetnéd ki a drágább repülőjegy árát?
Értem már! — kiáltottam fel, amikor leesett a tantusz. — Azért fizetnék többet a
repülőjegyért, mert a repülőúttal időt takarítok meg.
Tekintsd inkább úgy, hogy időt vásárolsz, mintsem hogy időt takarítasz meg. Attól a
pillanattól kezdve, hogy az időt értékesnek tekinted, olyasvalaminek, aminek ára van, jó
úton jársz a meggazdagodás felé.
Elgondolkodtam. Nem teljesen értettem, amit gazdag apám mondott, de tudtam, hogy
számára fontos dologról van szó. Mondani akartam valamit, de nem tudtam, mit mondjak.
Megértettem, hogy az idő értékes, de sosem jutott eszembe, hogy ára van. Gazdag apám
számára fontos volt, hogy az időt inkább vásárolja az ember, mint megtakarítja, de nekem ez
akkor még nem jelentett semmit.
Gazdag apám észrevette rajtam a kiúttalan szellemi erőfeszítést, és meg-| törte a csendet:
— Fogadok, hogy a te családodban sokat használják a „takarékoskodni"
vagy a „megtakarítás" szavakat. Fogadok, édesanyád gyakran mondja, ami
kor vásárolni megy, hogy megpróbál pénzt megtakarítani. Édesapád is úgy
gondolja, hogy nagyon fontos, mennyi pénzt takarít meg.
— így van — feleltem. — És neked ez mit jelent?
Lehet, hogy sokat dolgoznak és megpróbálnak takarékosodni, de sok időt pazarolnak.
Láttam olyan vásárlókat az élelmiszerüzletekben, akik órákig válogattak, hogy
megtakarítsanak néhány dollárt — mondta gazdag apám. — Lehet, hogy sikerül kevesebb
pénzből kijönniük, de rengeteg időt vesztegetnek el.
Szerinted nem fontos a megtakarítás? Nem gazdagszol meg azáltal, ha takarékoskodsz?
— kérdeztem.
Nem azt mondtam, hogy a megtakarítás nem fontos — javított ki. — Igenis
meggazdagodhatsz, ha takarékoskodsz. Én csak annyit mondtam, hogy az árak valójában
időben mérhetők.
Megint összehúztam a szemöldökömet a szellemi erőlködéstől, hogy megértsem, mire céloz.
— Nézd! Meggazdagodhatsz, ha spórolsz, és meggazdagodhatsz, ha ku
porgatsz, de rengeteg időbe telik, csakúgy, mint ha busszal mész Los Ange
lesből New Yorkba, hogy pénzt takaríts meg. Az igazi ár azonban időben
mérhető. Más szavakkal: Az utazás 500 dollárba kerül repülővel és öt órát
tart, míg busszal öt napig tart, de csak 100 dollárba kerül. A szegények pénzben mérik az értékeket, a
gazdagok időben. Ez lehet az oka, hogy olyan sok a szegény ember, aki busszal jár.
Mert több idejük van, mint pénzük? Ezért utaznak busszal? — kérdez
tem.
- Részben — felelte gazdag apám, és megcsóválta a fejét, jelezvén,
hogy nem elégedett a beszélgetésünk menetével.
- Mert többre értékelik a pénzt, mint az időt? — faggattam tovább a sötétben tapogatózva.
- Langyos — bátorított gazdag apám. — Észrevettem, hogy minél kevesebb pénze van valakinek,
annál jobban ragaszkodik hozzá. Sok szegény embert ismerek, akinek sok pénze van.
— Szegényeket, akiknek sok a pénze? — érdeklődtem.
Igen — helyeselt gazdag apám. — Azért van sok pénzük, mert úgy ragaszkodnak hozzá, mintha
a pénznek valami varázslatos értéke lenne. Sok tehát a pénzük, de olyan szegények, mint a
templom egere.
Tehát a szegények jobban ragaszkodnak a pénzükhöz, mint a gazdagok? — kérdeztem.
Én úgy tekintek a pénzre mint csereeszközre. A pénznek önmagában nagyon csekély az értéke.
Ezért, amint pénzhez jutok, mindjárt becserélem valami értékesebbre. A sors iróniája, hogy a
pénzhez foggal-körömmel ragaszkodó emberek többsége egészen csekély értékű dolgokra költi a
pénzét . . . ezért szegények. Olyasmiket mondogatnak, mint „biztos, mint a pénz a bankban", és
amikor elköltik a nehezen megkeresett dollárjaikat, szemetet vesznek rajta.
— Vagyis ők többre értékelik a pénzt, mint te — mondtam.
Igen. Sokszor azért kínlódnak a szegények és a középosztálybeliek, mert túl nagy jelentőséget
tulajdonítanak a pénznek önmagában. Ezért aztán ragaszkodnak hozzá, keményen
megdolgoznak érte, igyekeznek szerényen élni, kiárusításkor vásárolnak, és mindent elkövetnek,
hogy minél többet megtakarítsanak. Az ilyen emberek általában úgy akarnak meggazdagodni,
hogy kuporgatnak. Végül hiába gyűjtenek sok pénzt, akkor is csak tovább garasoskodnak.
Nem értem — mondtam. — Te most azokról az értékekről beszélsz, amiket apám és anyám
belémneveltek. Az én mostani gondolkodásmódomról beszélsz. A haditengerészetnél szolgálok,
és ott nem fizetnek sokat, ezért természetes, hogy így gondolkodom.
Ertem — mondta gazdag apám. — A takarékosság és a szerénység érdem. De mi most a
gazdagságról szóló terv és a másik kettő különbségéről beszélünk.
— A különbség pedig az ár — ismételtem meg korábbi megállapítását.

Úgy van — helyeselt gazdag apám, — és a legtöbb ember azt hiszi, hogy az árat pénzben
mérik.
Te ezzel szemben azt mondod, az árat időben mérik — tettem hozzá, miközben kezdtem
kapiskálni, mire céloz. — Mert az idő fontosabb a pénznél.
Gazdag apám bólintott, és így folytatta:
— Sokan meg akarnak gazdagodni, vagy olyasmibe fektetik a pénzüket,
amibe a gazdagok, de a legtöbben nem hajlandók időt befektetni. Ezért van,
hogy száz amerikai polgár közül csak három gazdag — és a háromból egy
örökölte a pénzét.
Gazdag apám ismét felírta sárga jegyzettömbjébe a három alapértéket, amelyekről
beszélgettünk:
144. biztonság;
145. kényelem;
146. gazdagság.
Befektethetsz azért, hogy biztonságban és kényelemben élj, és ehhez egy automatikus

tervrendszer kell. A legtöbb embernek ezt ajánlom. Csak dolgozzanak, adják át a
pénzüket szakembernek vagy pénzintézeteknek, és fektessenek be hosszú távra. Akik így
tesznek, valószínűleg jobban járnak, mint azok, akik a Wall Street Tarzanjainak képzelik
magukat. A legtöbb ember számára az vezet eredményre, ha kitartóan, terv szerint helyezi
el a pénzét.
Ha azonban én gazdag akarok lenni, akkor a pénznél valami értékesebbe kell
befektetnem, és ez a valami az idő. Ide akartál kilyukadni?
Biztos akartam lenni benne, hogy megértetted — mondta gazdag apám. — Tudod, a
legtöbb ember gazdag akar lenni, de nem hajlandó időt áldozni rá. „Holtbiztos" tippekre
vagy elvadult „gazdagodjunk meg gyorsan" típusú tervekre hagyatkoznak. Esetleg céget
alapítanak hűbelebalázs módjára anélkül, hogy a leghalványabb fogalmuk lenne a
cégvezetéshez szükséges alapvető jártasságokról. És mi még csodálkozunk, miért megy
tönkre a kisvállalkozások 95%-a az első öt vagy tíz évben.
Olyan sietősen akarnak pénzhez jutni, hogy végül se idejük, se pénzük nem marad —
tettem hozzá. — Egyedül akarnak csinálni mindent, ahelyett hogy befektetnének a
tanulásukba.
Vagy egy egyszerű, hosszú távra szóló tervet kövemének — ismételte meg gazdag apám.
— A nyugati világban szinte bárki könnyedén milliomos lehet, ha egy hosszú távra szóló
tervet követ. De még egyszer mondom,
legtöbben nem hajlandók rááldozni az idejüket; azonnal akarnak meggazdagodni-

— Olyasmiket szajkóznak, hogy „A befektetés kockázatos dolog", „A
pénzteremtéshez pénz kell" vagy hogy „Nincs időm rá, hogy megtanuljak
befektetni. Túl sokat dolgozom, és ki kell fizetnem a számláimat." — foly
tattam, mert már kezdtem megérteni gazdag apám gondolatmenetét.
Bólintott.
Ezek a nagyon közhelyszerű gondolatok vagy kifogások az okai, hogy
olyan kevés ember jut el a nagy gazdagsághoz egy olyan világban, amely telis-teli van pénzzel. Ezek a
gondolatok és szavak állnak annak hátterében, hogy a népesség 90%-a a pénzhiány gondjával küzd,
nem a pénzfeleslegével. A pénzről és a befektetésről alkotott elképzeléseik okozzák anyagi
problémáikat. Mindössze annyit kellene tenniük, hogy megváltoztatják néhány gondolatukat, néhány
szavukat, és pénzügyi világuk egyszeriben, mintegy varázsütésre, átalakulna. A legtöbbjüket azonban
túlságosan leköti a munkájuk, és nem érnek rá. Sokan mondják; „Én nem akarok megtanulni
befektetni. Ez a téma engem nem érdekel." Nem veszik észre, hogy ezzel a mondással a pénz
rabszolgáivá teszik magukat, dolgoznak érte, a pénz szabja meg életük korlátait; szerényen élnek és
az adott kereteiken belül, ahelyett hogy ráfordítanának némi időt, követnének egy tervet, és a pénzt
dolgoztatnák a maguk hasznára.
— Tehát az idő fontosabb, mint a pénz — foglaltam össze.
Én így látom — mondta gazdag apám. — Ezért, ha a gazdagok befektetési szintjére akarsz
eljutni, sokkal több időt kell befektetned, mint a másik két szinten. A legtöbben azért nem
lépnek túl a biztonságos és a kényelmes szintnél, mert nem hajlandók rááldozni az idejüket. Ez
egy személyes döntés, amelyet mindnyájunknak meg kell hoznia. Legalábbis kell lennie egy
tervünknek a biztonságra és/vagy a kényelemre. Semmi sem kockázatosabb, mint e két terv
nélkül törekedni a gazdagságra. Vannak, akiknek sikerül elérniük, de a legtöbb embernek nem.
Aztán az életük későbbi részében tönkremennek, elköltik, amijük volt, és emlegetik a majdnem
sikeres üzletet vagy a hajdan volt pénzüket. Életük végén se idejük, se pénzük nem marad.
Úgy gondolom, ideje több időt áldoznom rá, főleg, mert én a gazdagok szintjén akarok
befektetni — mondtam, összerezzenve a gondolatra, hogy szegényen, összetörten, öregen egy
sör mellett fogok handabandázni a majdnem sikeres üzletről. Találkoztam már efféle
befektetőkkel. Nem szép látvány az olyan ember, akinek se ideje, se pénze.

A befektetés a biztonsági szinten és a kényelmi szinten mechanikus, amint azt korábban leírtam.
Ehhez úgymond „nem kell ész". Csak oda kell adnunk a pénzünket egy szakembernek — aki
remélhetőleg valóban ért hozzá —, és követni a tervünket. Ha elég korán kezdjük, és szerencsés
csillagzat alatt, végül arannyal teli erszényt vihetünk haza. A befektetés ilyen egyszerű lehet — és
annak is kell lennie — ezen a két alapszinten.
Egyvalamire azonban fel kell hívnom a figyelmet: Semmi sem kockázatmentes az életben. Van, ami
kisebb kockázattal jár — és ez a befektetésekre is igaz. Ezért, ha nem vagyunk biztosak a pénzügyi
világ sorsában és nem bízunk az emberekben vagy az iparban, akkor sokkal több kutatást kell
végeznünk. Fontos, hogy hűek maradjunk az érzelmeinkhez és az ösztöneinkhez, de ne hagyjuk, hogy
teljesen átvegyék az irányítást életünk felett. Ha nem tudjuk feladni az idegeskedést, nagyobb
óvatossággal fektessünk be ... de soha ne feledkezzünk meg az árról: minél biztonságosabb egy
befektetés, annál több időbe telik, amíg pénzt hoz ... ha egyáltalán hoz pénzt. Tehát mindenért fizetni
kell; ahogyan mondani szokás, „nincs ingyen vacsora". Mindennek ára van, és a befektetés világában
az árat időben és pénzben mérik.
Ha a pénzügyi biztonságra és/vagy kényelemre irányuló tervünk elkészült és működik, akkor jobban
tudunk spekulálni a barátunktól hallott aktuális tőzsdei tippeken. A pénzügyi spekuláció szórakoztató
dolog, de felelősségtudatot igényel. Sok olyan úgynevezett befektető mozog a piacon, aki nem más,
mint szenvedélyes szerencsejátékos.
Amikor olyan kérdéseket kapok, hogy „Ön mibe fekteti a pénzét?", azt kell válaszolnom, „Nem én
választom ki a részvényeimet. Hivatásos pénzkezelők teszik meg helyettem."
Gyakran mondják az emberek: „Azt hittem, maga hivatásos befektető".
Ilyenkor azt felelem:„Az vagyok, de nem úgy fektetek be, mint a legtöbb ember. Úgy fektetek be,
ahogyan gazdag apámtól tanultam."
Én személy szerint aktívan a gazdagok szintjén fektetek be. Nagyon kevesen fektetnek be vagy
játsszák a befektetési játszmát ezen a szinten. A könyv hátralevő része erről a befektetési szintről szól,
amelyet gazdag apámtól tanultam. A módszer nem való mindenkinek . . . főképpen annak nem, aki
még nem jutott el a biztonság és a kényelem szintjére.
A szellemi alapállásról szóló tesztkérdések a következők:

1. Hajlandó ön elkészíteni egy befektetési tervet, amely a biztonságra és/vagy a kényelemre
irányul?
Igen
Nem
2. Hajlandó ön időt áldozni rá, hogy megtanuljon befektetni a gazdagok szintjén, gazdag apám
szintjén?
Igen
Nem
Ha nem biztos a válaszban, és meg akarja tudni, milyen szintű elkötelezettség szükséges ahhoz,
hogy megtanulja gazdag apám befektetéseit, a könyv hátralevő része segítséget nyújt önnek
ebben.
Az emberek három okból tartják kockázatosnak a befektetést:

1. Nem kaptak befektetői képzést. Aki elolvastad CASHFLOW-négyszöget, a Gazdag papa,
szegény papa folytatását, bizonyára emlékszik rá, hogy a legtöbb ember az iskolában
elsősorban a négyszög bal térfelének megfelelő képzést kapott, nem a jobb térfelének
megfelelőt.
2. A második ok, hogy a legtöbb befektető csak részben vagy egyáltalán nem tartja kézben az
irányítást. Gazdag apám a következő példát használta: „Autót vezetni kockázatos dolog. De
ha úgy vezetünk autót, hogy elengedjük a kormányt, az aztán az igazán kockázatos. A
legtöbb ember keze nincs a kormánykeréken, amikor befektet." A könyv első szakasza arról
szól, hogy önkontrollra kell szert tennünk, mielőtt befek-
tetnénk. Ha nincs tervünk, ha nem vagyunk némileg fegyelmezettek és elszántak, a többi befektetői
kontrollnak nincs sok értelme. A könyv hátralevő része gazdag apám tíz befektetői kontrolljával
foglalkozik.
3. Harmadszor — az emberek azt mondják, a befektetés azért jár kockázattal, mert a legtöbben
kívülállóként fektetnek be, nem bennfentesként. Többnyire ösztönösen is tudjuk, hogy ha igazán jó
üzletet akarunk, bennfentesnek kell lennünk. Sokan mondják: „Van egy barátom, aki ért az
üzlethez". Nem számít, milyen üzletről van szó; lehet, hogy autóvásárlásról, esetleg egy színdarab
jegyeinek megvételéről vagy egy új ruha beszerzéséről. Mindannyian tudjuk, bennfentesnek lenni
annyit tesz, mint ott lenni, ahol az üzletek köttetnek. A befektetés világában is így van ez. Gordon
Gekko, a Michael Douglas alakította int-rikus így fogalmazta ezt meg a Tőzsdecápák című
filmben: „Ha nem vagy bennfentes, kívül rekedsz."
A bennfentesség és a kívülállóság kapcsolatáról később lesz szó. Egyelőre csak annyit: a négyszög bal
térfelén lévő emberek általában kívülállók. Ezzel szemben a C-k és a B-k képesek mind
bennfentesként, mind pedig kívülállóként befektetni.
Egy fontos megjegyzés

E könyvben a későbbiek során számos pénzügyi szent tehenet „lemészárolunk". Az egyik ilyen a
bennfentes befektetés. A valóságban létezik törvényes bennfentes befektetés, és törvénytelen
bennfentes befektetés. Fontos, hogy a kettőt megkülönböztessük. A törvénytelen bennfentes befektetés
szenzációszámba megy. A valóságban azonban több a törvényes bennfentes befektetés, és én ezekről
ejtek szót.
A taxisofőrtől kapott aktuális befektetési tipp sok tekintetben bennfentes tipp. A bennfentes
befektetéssel kapcsolatban felmerülő kérdés azonban így szól: „Mennyire bennfentes a bennfentes?"
Gazdag apám terve

Amikor gazdag apám felsorolta a három pénzügyi alapértéket:
147. biztonság,
148. kényelem,
149. gazdagság,
azt mondta: „Nagyon is értelmes dolog kívülállóként befektetni, ha az ember a biztonság és a

kényelem befektetési szintjén mozog. Ezért bízzuk ilyenkor a pénzt szakemberre, azt remélve, hogy ő
bennfentesebb, mint mi. Ha ellenben gazdagok akarunk lenni, közelebb kell lennünk a tűzhöz, mint a
szak- ' embernek, akire a legtöbben rábízzák a pénzüket."
Ez volt gazdag apám meggazdagodás! tervének a lényege. Ő így is tett, ' ezért lett gazdag. Ahhoz,
hogy tervét követni tudjam, a négyszög jobb térfelének ismeretei és tapasztalatai kellettek, nem a
baléi. Ezek megszerzésére pedig sokkal több időt kellett áldoznom, mint az átlagos befektetőnek... és
erről fog szólni a könyv hátralevő része. Ez a könyv azt világítja meg, hogyan válhatunk kívülállóból
bennfentessé.
Mielőtt döntünk
Tisztában vagyok vele, hogy sokan nem akarnak olyan sok időt áldozni a befektetés témakörére,
hogy kívülállóból bennfentessé lépjenek elő. Mielőtt a kedves olvasóm meghozza a döntést, és mielőtt
részletesebben kifejtem gazdag apám tervét, úgy gondolom, hasznos, ha egyszerűsített áttekintést
nyújtok a befektetésről mint olyanról. A következő néhány fejezet elolvasása után már remélhetőleg
tanul néhány módszert a befektetési kockázat csökkentésére, hogy sikeresebb befektetővé váljék még
akkor is, ha nem akar bennfentes befektető lenni. Amint korábban említettem, a befektetés nagyon
személyes dolog, és ezt messzemenően tiszteletben tartom. Tudom, hogy sokan nem akarnak annyi
időt áldozni a befektetés megtanulására, mint gazdag apám és én tettük.
Mielőtt belevágnék gazdag apám tantervébe, amellyel a gazdagok szintjéhez méltó befektetőt
nevelt belőlem, a következő néhány fejezetben rövid áttekintést szeretnék nyújtani olvasóimnak
gazdag apám befektetési tervéről.

A befektetés sok tekintetben hasonlítható a professzionális sporthoz. Vegyük példának a
professzionális futballt. A Szuperkupát az egész világ nézi. A pályán szaladgálnak a játékosok,
fenn a lelátókon ülnek a szurkolók, ezen kívül ott vannak még az őket lelkesítő fizetett
kórusvezetők, az árusok, a sportkommentátorok és a tévénézők, akik otthonukban szurkolnak
kedvenc csapatuknak.
Manapság a befektetés világa sok befektető számára profi futballmeccshez hasonlatos.

Ugyanazok a szereplők vannak a színen. Ott vannak a tévékommentátorok, akik magyarázzák
a pályán lévő nagy értékű biztos részvények csatáját. Ott vannak a lelkes szurkolók, akik
jegyek helyett részvényeket vásárolnak, de ugyanúgy biztatják kedvenc csapatukat. Nem
maradnak el a kórusvezetők sem, akik megmondják, miért megy fel a részvények ára; ha pedig
lefelé megy, tartják bennünk a lelket, új reményt adva, hogy nemsokára majd ismét emelkedik
az árfolyam. Jut szerep a bukmékereknek is — ők a brókerek, akik telefonon adnak
tájékoztatást a részvényekről, és jegyzik a fogadásainkat. Nem a sportrovatot olvassuk az
újságban, hanem a pénzügyi rovatot. Még a jegyüzérek megfelelőjét is megtaláljuk — csak a
pénzügyi világban nem méregdrága jegyeket árulnak a későn jövőknek, hanem méregdrága
pénzügyi tippeket olyanoknak, akik közelebb akarnak kerülni a tűzhöz. Jelen vannak a hot dog
árusok, akik savlekötő tablettákat is kínálnak, továbbá a takarítók, akik eltakarítják a szemetet
a napi kereskedés végén. És persze otthon is ülnek nézők.
Amit a legtöbb ember nem lát sem a sport, sem a befektetés világában, az az, ami a színfalak
mögött zajlik. Ez pedig mindkét játékban az üzlet. Persze időnként láthatjuk a futballcsapat
tulajdonosát — ahogyan láthatjuk a vállalat igazgatóját vagy elnökét is —, de a névleges
vezető nem maga a cég. Gazdag apám szerint: „Az igazi játékot az üzlet mögött álló cég
játssza. Az üzlet mögötti cég keresi a pénzt, függetlenül attól, hogy ki nyeri a meccset, vagy
hogy merrefelé mozog a piac — emelkedik vagy esik. A cég eladja a jegyeket a játékhoz; nem
veszi." Erről szól a befektetési játszma, amit gazdag apám tanított, és erről szól e könyv
hátralevő része is. A befektetési játszmából kerülnek ki a világ leggazdagabb emberei.
A szellemi alapállásról szóló tesztkérdések a következó'k:
1. Hajlandó ön saját kezébe venni életének irányítását?
Igen
Nem
2. Az eddigi ismeretei alapján hajlandó ön időt áldozni az ahhoz szükséges tudás és tapasztalat
megszerzésére, hogy sikeres befektetővé és bennfentessé váljék?
Igen
Nem
Az asztal melyik oldalán akar

ülni?

Szegény apám mindig azt mondta: „Dolgozz szorgalmasan, és takarékoskodj!"
Gazdag apám szerint: „A szorgalmas munka és a takarékoskodás fontos, ha biztonságra és
kényelemre vágyunk. Ha azonban gazdagok akarunk lenni, a kemény munka és a takarékosság
valószínűleg nem juttatnak célba. Ráadásul többnyire a szorgosan dolgozó és takarékoskodó
emberek állítják, hogy »befektetni kockázatos dolog«."
Gazdag apámnak jó oka volt rá, hogy Mike-nak és nekem eszembe vésse, ő nem kemény
munka és takarékoskodás árán gazdagodott meg. Tudta, hogy a szorgalmas munka és a
takarékoskodás jó a tömegek számára, de nem jó olyasvalakinek, aki meg akar gazdagodni.
Három okot sorolt fel, amiért más tervet javasolt a meggazdagodáshoz Ezek a következők:
1. „A keményen dolgozó és takarékos emberek nehezen gazdagszanak meg, mert több adót
fizetnek, mint amennyi tisztességesen elvárható lenne tőlük. Őket megadóztatja az állam, ha
pénzt keresnek, ha megtakarítanak, és ha meghalnak. Aki gazdag akar lenni, annak
csavarosabb észjárással kell rendelkeznie pénzügyi téren, mint hogy csak szorgalmasan
dolgozzék és takarékoskodjék."
Gazdag apám elmagyarázta továbbá, hogy „ha 1000 dollárt betétszámlára rakunk, abból az
állam már levonta az őt megillető adót. így esetleg 1300 dollárba vagy annál is többe kerül,
hogy 1000 dollárt megtakarítsunk. Az-
után az az 1000 azonnal inflálódik, vagyis minden évben kevesebbet ér. A csekély kamat, amelyet a
bank fizet, szintén inflálódik, ráadásul még meg is adóztatják. Tehát mondjuk, hogy a bank 5%
kamatot fizet, az infláció 4%, az adó pedig a kamat 30%-a. Így végül is veszteséggel zárjuk az
egészet. Ezért mondta gazdag apám, hogy kemény munkával és takarékoskodással nehéz
meggazdagodni.
150. A másik ok, hogy „azok az emberek, akik keményen dolgoznak és takarékoskodnak,
általában úgy gondolják, hogy a befektetés kockázatos. Akik pedig kockázatosnak tartják a
dolgokat, gyakran megfutamodnak az elől, hogy újat tanuljanak."
151. A harmadik ok, hogy „azok az emberek, akik a kemény munkában, a takarékoskodásban és a
befektetés kockázatos voltában hisznek, ritkán látják meg az érem másik oldalát."
Ez a fejezet taglal néhány okot, amiért és ahogyan a befektetés nem feltétlenül kockázatos.
Gazdag apám szinte mindenki számára érthetővé tudta tenni még a legbonyolultabb témákat is,
vagy legalább a lényegüket. A Gazdag papa, szegény papában közreadtam az eredménykimutatás és a
mérlegkimutatás ábráit, amelyeken gazdag apám tanította nekem a könyvvitel és a pénzügyi
műveltség alapjait. A CASHFLOW-négyszögben bemutattam azt az ábráját, amelynek segítségével
elmagyarázta a négy negyedhez tartozó emberek közötti érzelmi és képzettségbeli különbségeket.
Ahhoz, hogy megértsem a befektetést, először teljesen meg kellett értenem az említett két könyvben
szereplő tanításokat.
12 és 15 éves korom között gazdag apám időnként odaültetett maga mellé, amikor állásinterjúkat
készített. Mindig délután fél ötkor foglalkozott a jelentkezőkkel, és én egy nagy, barna faszéken ültem
mellette. Az asztal túloldalán egy ugyanolyan szék állt az interjúalany számára. A titkárnő egyenként
engedte be az állásra jelentkezőket a nagy szobába, és mindegyiküknek megmondta, hogy az asztalnál
lévő üres székre kell ülniük.
Láttam felnőtteket, akik 1 dolláros órabért fizető munkákra jelentkeztek minimális szociális
juttatással. Én még kiskamasz voltam, de annyit már tudtam, hogy napi 8 dollárból igencsak nehéz
eltartani egy családot, meggazdagodni meg aztán végképp nem lehet. Olyanokkal is találkoztam, akik
egyetemi diplomával rendelkeztek, sokan még Ph.D. fokozattal is, és havi 500 dollárt fizető igazgatói
vagy műszaki munkakörbe jelentkeztek.
Egy idő után elkopott az újdonság varázsa, hogy ott ülhettem gazdag apám mellett az asztalnál. Ő
sosem mondott semmit, sem az interjúk előtt,
sem közben, sem utánuk. Amikor 15 éves lettem és meguntam, hogy ott üljek az asztal mögött,
egyszer megkérdeztem:
— Miért akarod, hogy itt üljek, és nézzem, amint az emberek állásra je
lentkeznek? Ezzel nem tanulok semmit, és már unom. Azonkívül olyan szo
morú látni ezeket a felnőtteket, akik annyira rá vannak szorulva az állásra és
a pénzre. Egyik-másik egészen kétségbeesett. Nem hagyhatják ott a jelenle
gi munkahelyüket, amíg nincs másik. Némelyikükről el sem tudom képzel
ni, hogy három hónapig megélne fizetés nélkül. Vannak köztük, akik idő
sebbek nálad, és lerí róluk, hogy nincs pénzük. Mi történt velük? Miért kell
nekem ezt végignéznem? Minden alkalommal bánt, hogy itt kell ülnöm ve
led. Nem az a baj, hogy munkát kérnek tőled, de a pénz miatti kétségbeesés
a szemükben nagyon zavar.
Gazdag apám néhány pillanatig némán ült, összeszedte a gondolatait.
— Vártam, hogy feltedd ezt a kérdést — szólalt meg aztán. — Engem is
bánt a dolog, éppen ezért akartam, hogy lásd, mielőtt sokkal idősebb leszel.
Elővette sárga jegyzettömbjét, és felrajzolta a CASHFLOW négyszöget.
— Te most kezded a gimnáziumot. Nemsokára fontos döntést kell hoz
nod, hogy mit fogsz csinálni, ha felnősz, vagy már meg is hoztad. Tudom,
apád arra bíztat, menj egyetemre, hogy jól fizető álláshoz juthass. Ha meg
fogadod a tanácsát, ebbe az irányba haladsz — mondta, majd a négyszög A
és E negyede felé mutató nyilat rajzolt.
— Ha rám hallgatsz, úgy tanulsz tovább, hogy a négyszögnek erre a térfelére kerülj.
Ezzel a négyszög C és B negyede felé mutató nyilat rajzolt.
Ezt már számtalanszor bemutattad — mondtam halkan. — Miért ismétled meg?

Mert ha apádra hallgatsz, nemsokára ott kuksolsz majd azon a magányosan álló faszéken, az
asztal túloldalán. Ha rám hallgatsz, itt fogsz ülni, az én oldalamon. Erről döntesz tudatosan
vagy tudattalanul, amikor középiskolába mész. Azért ültettelek ide magam mellé, hogy meglásd
a nézőpontbeli különbséget. Nem azt akarom mondani, hogy az asztal egyik oldala jobb, mint a
másik. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Csak azt szeretném, hogy most válaszd ki,
melyik oldalra akarsz ülni, mert amit mostantól kezdve tanulsz, az fogja meghatározni, melyik
oldalon kötsz ki végül, az A, az E, a C vagy a B negyedben.
Gyengéd figyelmeztetés 10 évvel később

1973-ban gazdag apám emlékezetembe idézte azt a beszélgetést, amelyet 15 éves koromban
folytattunk:
— Emlékszel? Megkérdeztem, melyik oldalára akarsz ülni az asztalnak?
Bólintottam, és azt feleltem:
— Ki gondolta volna akkor, hogy apám, aki a munkahely biztonságát és
az életre szóló alkalmazotti létet ajánlotta, 50 évesen a másik oldalon köt ki?
40 éves korában minden remekül ment, aztán 10 év múlva egyszeriben vége
lett.
Apád nagyon bátor ember. Sajnos nem számított rá, hogy ez fog vele történni, és ezért
most egyszerre támadtak szakmai és anyagi gondjai. Még rosszabbul is járhat, ha nem
változtat mielőbb. Ha továbbra is ragaszkodik! a régi meggyőződéséhez a munkahelyről
és a munkahelyi biztonságról, attól tartok, el fogja pazarolni élete utolsó tíz évét. Ebben a
pillanatban rajta nem tudok segíteni, de a te utadat egyengethetem — mondta gazdag
apám.
Tehát azt mondod, válasszam ki, melyik oldalára akarok ülni az asztálnak? — tértem
vissza az eredeti kérdéshez. — Úgy érted, válasszak, hogy pilóta leszek a légitársaságnál
vagy a saját utamat járom?
Nem feltétlenül — mondta gazdag apám. — Csak rá akarok valamire világítani.
— Mire?
Gazdag apám ismét felrajzolta a CASHFLOW-négyszöget:
Azután így szólt:

Sok fiatal csak a négyszög egyik felére összpontosít. A legtöbb embertől megkérdezik
gyerekkorában: „Mi leszel, ha nagy leszel?" Ha megfigyeled, majd' mindegyik olyasmiket
felel, hogy „tűzoltó", „balerina", „orvos" vagy „tanár".
Vagyis a legtöbb gyerek a négyszög A és E negyedét választja — tettem hozzá.
Igen — helyeselt gazdag apám. — A B negyed, a befektetői negyed csak mellékesen jut
eszükbe, ha egyáltalán eszükbe jut. Sok családban a B negyed mindössze annyi szerepet
kap, hogy a szülők figyelmeztetik gyermeküket: „Ügyelj rá, hogy olyan állást válassz,
ahol kiválóak a juttatások, és szilárd a nyugdíjterv." Vagyis a cégre hárítják a hosszú
távú befektetések felelősségét. Mostanában ez gyorsan változik.
— Miért mondod ezt? — kérdeztem. — Miért mondod, hogy változik?
A globális gazdaság korszakába lépünk — mondta. — A vállalatok

nak lejjebb kell nyomniuk a költségeiket, ha versenyben akarnak maradni a
világban. Az egyik legjelentősebb költségük pedig az alkalmazottak fizetése
és a nyugdíjaik fedezése. Jegyezd meg, az elkövetkező néhány évben az üz
leti világ egyre afelé tolódik, hogy a nyugdíjba való befektetés terhét az al
kalmazottnak kell viselnie.
Azt akarod mondani, az embereknek maguknak kell gondoskodniuk
a saját nyugdíjukról, és nem támaszkodhatnak többé a munkaadóikra meg az államra?
— Azt bizony. A legrosszabb helyzetbe a szegények fognak kerülni, ag
gódom is miattuk — mondta gazdag apám. Ezért emlékeztettelek rá, hogy
olyan emberekkel ültél szemben az asztalnál, akiknek egyetlen anyagi táma
sza a munkahelyük volt. Mire annyi idős leszel, mint én, komoly gondot fog
jelenteni, hogy mi legyen azokkal az emberekkel, akik öreg korukra ott áll
nak majd pénzügyi támasz és orvosi ellátás nélkül. A te generációdra, a né
pességrobbanás nemzedékére hárul majd ennek a problémának a megoldá
sa. 2010 körül nagyon súlyossá fog válni a helyzet.
— Akkor tehát mit tegyek? — kérdeztem.
— Élj úgy, hogy a B negyed legyen a legfontosabb, nem a többi. Válaszd
azt, hogy befektető leszel, ha felnősz. Válaszd, hogy a pénzed dolgozzék ne
ked, így nem kell dolgoznod, ha nem akarsz, vagy nem tudsz. Ugye nem
szeretnél úgy járni, mint apád 50 éves korában — hogy mindent elölről kell
jen kezdened, és azon töprengj, melyik negyedben kereshetnéd a legtöbb
pénzt? Ugye nem akarod, hogy akkor kelljen rájönnöd, hogy beszorultál az
A negyedbe? — kérdezte gazdag apám. — Meg kell tanulnod, hogyan tudsz
az összes negyedben tevékenykedni. Ha ülsz az asztal mindkét oldalán, lát
hatod az érem mindkét oldalát — tette hozzá összefoglalásképpen, utalva az
érem két oldaláról szóló történetre.
A legfontosabb negyed
Gazdag apám elmagyarázta, hogy az egyik legfontosabb különbség a gazdagok és a
szegények között abból következik, amit a szülők tanítanak a gyerekeiknek. Azt mondta:
— Mike-nak már több mint 200 000 dollárnyi saját befektetési portfoliója volt 15 éves
korában. Neked nem volt semmid. Csak arra koncentráltál, hogy iskolába járj, hogy azután
megfelelő juttatásokat ígérő állást találj. Apád ezt tartotta fontosnak, és ezt tanította neked.
Gazdag apám emlékeztetett rá, hogy az ő fia, Mike, már gimnazista korában megtanulta,
miként legyen befektető.
— Sosem próbáltam őt befolyásolni a pályaválasztásban — mondta. — Azt akartam, a
saját érdeklődése alapján döntsön, még akkor is, ha nem viszi tovább a vállalkozásomat. De
akármit is választ, legyen bár rendőr, politikus vagy költő, mindenképpen elsősorban befektető
legyen. Sokkal gazdagabb lesz az ember, ha megtanul befektetni; mindegy, miből keresi a
pénzét azután.
Az évek során, amint egyre több jómódú családból származó embert ismertem meg, sokuktól
hallottam ugyanezt. Sok gazdag barátom számolt be arról, hogy a családjuk befektetési
portfoliót nyitott nekik egészen fiatal korukban, azután segített nekik megtanulni, hogyan
váljanak befektetővé még mielőtt eldöntötték volna, milyen szakmát választanak maguknak.

Az ipari korban a munkaerő-alkalmazás szabálya azt diktálta, hogy a cég egy életre alkalmazza
dolgozóit, és gondoskodjék befektetési igényeikről arra az időre, miután leteszik a lantot. 1980-
ban férfiak a nyugdíjba vonulás után átlagosan mindössze egy évig éltek, a nők kettőig. Tehát a
dolgozónak csupán az A negyedre kellett összpontosítania figyelmét, a B negyed gondjait a
munkaadó levette a válláról. Ez nagyon megnyugtató volt, különösen a szüleim nemzedéke
számára, mivel ők átélték a második világháború borzalmait és a nagy gazdasági válságot.
Ezek az események óriási hatást gyakoroltak szellemi alapállásukra és pénzügyi
szemléletmódjukra. Sokuknak még ma is ugyanez a pénzügyi elképzelése, és ezt tanítják a
gyermekeiknek is. Sok ember továbbra is azt hiszi, hogy a háza eszköz, és a legfontosabb
befektetés. Ez az elképzelés az ipari kor gondolkodásmódját tükrözi. Az ipari korban az
embereknek elég volt eny-nyit érteniük a pénzhez, hiszen a vállalat vagy a szakszervezet és az
állam gondoskodtak a többiről
Ma már más szabályok érvényesek. Mostani korunkban, az információ korában a
legtöbbünknek agyafúrtabban kell gondolkoznia a pénzről. Ismernünk kell a különbséget
eszköz és forrás között. Sokkal magasabb kort érünk meg, ezért nyugdíjas éveinkben nagyobb
anyagi stabilitásra van szükségünk. Ha a házunk a legnagyobb befektetésünk, minden
bizonnyal anyagi gondjaink lesznek. Pénzügyi portfoliónknak jóval jelentősebb befektetésre van
szüksége, mint az otthonunk.
Szerencsére a B negyed nagyon jó arra, hogy először ott tanuljunk meg gondoskodni magunkról,
mert onnan származik a szabadság.
A szellemi alapállás tesztkérdései tehát a következők:
1. Melyik negyedet helyezi ön előtérbe (melyik negyed a legfontosabb az ön számára)?
A E C B
2. Az asztal melyik oldalán akar helyet foglalni végül?
Feltettem a második kérdést, és válasz nélkül hagytam a következő jelenség miatt: Megfigyelhetjük,
hogy amikor egy jelentősebb vállalat több ezer dolgozója leépítését jelenti be, a cég részvényeinek ára
gyakran felmegy. Ez példázza az asztal két oldalát. Ha valaki átül a túloldalra, a nézőpontja is
megváltozik a világról. Ha pedig valaki más negyedbe vált át, még ha csak szellemileg és érzelmileg
is, de megváltozik a hovatartozásérzése.
Én úgy hiszem, hogy ezt a változást a korszakváltás hozza magával, az ipari kor gondolkodásmódja
átalakult az információ korának megfelelő gondolkodásmóddá, ez pedig a vállalatoknak és
vezetőiknek a jövő legnagyobb kihívásait jelenti majd. Mondhatjuk, hogy a szabályok még csak most
kezdtek megváltozni.
Egyik nap elégedetlen voltam a pénzügyi előmenetelemmel. Már csak négy hónapom volt hátra
a katonai szolgálatból, mielőtt belépek a polgári világba. Felhagytam minden próbálkozással,
ami a légitársaságnál való alkalmazást illeti. Úgy határoztam, az üzleti világban próbálok
szerencsét 1974 júniusától, és meglátom, mire jutok a C negyedben. Nem volt nehéz a döntés,
hiszen gazdag apám hajlandó volt irányítgatni, de azért egyre nagyobb nyomásként nehezedett
rám, hogy anyagilag sikeressé váljak. Úgy éreztem, nagyon lemaradtam, különösen Mike-hoz
viszonyítva.
Egyik találkozásunkkor elpanaszoltam gazdag apámnak gondolataimat és
elégedetlenségemet:
— Két tervem készen van. Az egyik biztosítja alapvető anyagi bizton
ságomat, a másik, az agresszívabb befektetési terv, hozzásegít, hogy anya
gilag kényelmesen éljek. De hiába hoznak ezek sikert, ha egyáltalán sikert
hoznak, ettől még nem leszek gazdag, mint te és Miké.
Gazdag apám egy mosollyal nyugtázta a hallottakat. Magában nevetgélve így szólt:
— A befektetés nem lóverseny. Senkivel sem állsz versenyben. Akik ver
senyeznek, azok általában nagy pénzügyi hullámhegyekre és hullámvöl
gyekre számíthatnak életük során. Nem az a lényeg, hogy te legyél az első.
Mindössze arra kell koncentrálnod, hogy jobb befektető légy. Ha befektetői
gyakorlatod és ismereteid fejlesztésére összpontosítasz, hatalmas vagyonra
tehetsz szert. Ha csak azzal foglalkozol, hogy gyorsan meggazdagodj, vagy
hogy több pénzed legyen, mint Mike-nak, akkor valószínűleg nagy vesztes
leszel. Egy kicsit lehet viszonyítani és vetélkedni, de ennek a folyamatnak
az igazi célja számodra az, hogy egyre jobb és képzettebb befektetővé válj.
Minden más bolondság, és kockázatos.
Bólogattam, és máris valamivel jobban éreztem magam. Elhatároztam,
hogy nem a több pénzre és a nagyobb kockázatok vállalására összpontosítok, hanem inkább a
szorgalmasabb tanulásra. Ez értelmesebb dolognak tűnt, kevésbé kockázatosnak, és persze kevesebb
pénzbe került. . . márpedig pénz dolgában igencsak rosszul álltam.
Gazdag apám ezek után elmagyarázta, miért indította útnak Mike-ot a B negyedben, és nem a C
vagy az A negyedben:
— Mivel a gazdagok célja, hogy a pénzt dolgoztassák maguknak, és ne nekik kelljen dolgozniuk,
miért ne kezdenénk ott, ahová el akarunk jutni.
Elmondta, miért akarta, hogy Miké és én golfozzunk, amikor 10 évesek voltunk:
—A golf olyan játék, amelyet egész életetekben játszhattok. Futballozni csak pár évig lehet, Akkor
miért ne kezdenétek azzal a átékkal, amit életetek végéig játszhattok?
Természetesen nem hallgattam rá. Miké kitartott a golf mellett, én meg áttértem a baseballra, a
futballra és a rögbire. Egyikben sem voltam kimagaslóan jó, de mindegyiket szerettem, és örülök neki,
hogy játszottam őket.
Miké tizenöt évvel azután, hogy elkezdett golfozni és befektetni, nagyszerű golfjátékos lett jelentős
befektetési portfolióval rendelkezett, és több év befektetési tapasztalatra tett szert, mint én. Én csak 25
évesen kezdtem elsajátítani mindkét játék alapszabályait — a golféit és a befektetéséit.
Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert akármilyen fiatalok vagy öregek vagyunk, mindig
fontos, hogy megtanuljuk az alapszabályokat, különösen egy játék esetében. A legtöbben órákat
vesznek, mielőtt elkezdenének golfozni, de sosem tanulják meg a befektetés alapszabályait, mielőtt
nekilátnának, hogy befektessék nehezen szerzett pénzüket.
— Most, hogy két — a biztonságról és a kényelemről szóló — terved el
készült, elmagyarázom a befektetés alapszabályait — mondta gazdag apám.
Elmondta, hogy a legtöbben az előző két terv nélkül kezdenek neki a befektetésnek, és szerinte ez
kockázatos dolog. Azt mondta:
— Miután az első két terved biztos lábakon áll, elkezdhetsz kísérletezni,
és a különféle befektetési eszközök felhasználásával többet megtudni az eg
zotikusabb technikákról. Ezért vártam ki, amíg az első két automatikus vagy
mechanikus befektetési tervvel elkészülsz, és addig nem folytattam az okí
tásodat.
1. sz. alapszabály
— A befektetés egyes számú alapszabálya, hogy mindig tudnunk kell, milyen jövedelemért
dolgozunk — kezdte gazdag apám.
Évek hosszú során át mindig mondogatta Mike-nak és nekem, hogy három különböző
jövedelemfajta létezik:
152. Keresett jövedelem: Általában állásban vagy valamilyen munkával szerzett
jövedelem. A legáltalánosabb formája a fizetés. Ez egyben a legerősebben megadóztatott
jövedelem is, ezért ebből a legnehezebb vagyont szerezni. Ha azt mondjuk a gyermekünknek,
„Szerezz jó állást", azt tanácsoljuk neki, hogy keresett jövedelemért dolgozzon.
153. Portfolió-jövedelem: Ez a jövedelem általában értékpapír eszközökből származik —
részvényekből, kötvényekből, befektetési alapokból stb. A portfolió jövedelem a
legnépszerűbb formája a befektetési jövedelemnek egyszerűen azért, mert az értékpapírokból
származó jövedelmet sokkal könnyebb kezelni és megtartani, mint másféléket.
154. Passzív jövedelem: Ez a jövedelem általában ingatlanból származik, de származhat
szabadalmi díjakból vagy licencszerződésekből is. A passzív jövedelmet 80%-ban az
ingatlanok biztosítják. Az ingatlanokra sokféle adókedvezményt lehet igénybe venni.
Két apámnak többek között abban tért el mindvégig a véleménye, hogy mit mondjon egy
szülő a gyerekének. Szegény apám mindig ezt mondta: „Dolgozz keményen az iskolában, hogy
jó osztályzataid legyenek. Ha jó jegyeid vannak, jó állást kapsz majd. Akkor aztán rendes,
szorgalmas ember válik belőled." Gimnazista korunkban gazdag apám csak kuncogott ezen az
elgondoláson. Ő azt mondta Mike-nak és nekem: „A te apád rendes, szorgalmas ember, de
sosem gazdagszik meg, ha így gondolkodik. Ha rám hallgattok, fiúk, portfolió jövedelemért és
passzív jövedelemért dolgoztok, csak így gazdagodhattok meg."
Akkoriban még nem egészen értettem sem egyik, sem másik véleményt sem a két filozófia
közötti különbséget. 25 évesen már kezdtem kapiskálni Apám 52 éves korában elölről kezdett
mindent, csak a keresett jövedelemre támaszkodott, mert egész életében így tartotta helyesnek.
Gazdag apám gazdag volt, és élvezte az életet egyszerűen azért, mert mindhárom
jövedelemfajtából volt neki bőven. Már tudtam, melyik típusú jövedelemért akarok dolgozni, és
nem a keresett jövedelemre esett a választásom.
2. sz. alapszabály
— A befektetés 2. sz. alapszabálya, hogy a keresett jövedelmet a lehető leghatékonyabban kell
átalakítani portfolió-jövedelemmé vagy passzív jövedelemmé — tanította gazdag apám. Sárga
jegyzettömbjébe egy ábrát rajzolt:
KERESETT
jövedelem
PASSZÍV
PORTFOLIÓ
Dióhéjban ez az, amit minden befektetőnek tennie kell — foglalta ösz-sze egy mosoly
kíséretében. — Ez a legalapvetőbb dolog.
De hogyan kell csinálni? — kérdeztem. — Hogyan jutok pénzhez, ha még nincs? Mi történik,
ha elveszítem a pénzt? — faggattam tovább.
Hogyan, hogyan, hogyan? — méltatlankodott gazdag apám. — Olyan vagy, mint egy indián
törzsfőnök valamelyik régi filmben.
— De ezek igazi kérdések — nyögdécseltem.
— Tudom, hogy igazi kérdések, de egyelőre csak az alapokat akarom
megértetni veled. Később majd belemegyek a részletekbe. Rendben? És ne
gondolkozz negatívan! Nézd, a befektetés mindig kockázattal jár, mint aho
gyan az élet is. Aki túlságosan negatívan áll a dolgokhoz és kerüli a kocká
zatot, megtorpan a legnagyobb lehetőségek előtt a negatív gondolatai és a
kockázattól való félelme miatt. Világos?
Bólintottam.
— Világos. Kezdjük az alapokkal.
3. sz. alapszabály
— A 3. sz. befektetési alapszabály, hogy keresett jövedelmünket biztosítjuk, méghozzá úgy, hogy
veszünk valamilyen biztosítékot, értékpapírt
vagy ingatlant, amely reményeink szerint passzív jövedelemmé vagy portfolió-jövedelemmé

alakítja keresett jövedelmünket — mondta gazdag apám, miközben rábólintott utolsó
megjegyzésemre.
Biztosítékkal biztosítunk? — kérdeztem — Ez nem világos. Mi történt, az eszközökkel és
a forrásokkal?
Jó kérdés — mondta gazdag apám. — Most bővítem a szókincsedet. Ideje, hogy
túljussunk az eszközök és források egyszerű megértésén, ameddig egyébként a legtöbben
soha nem jutnak el. De itt most arra akarok kilyukadni, hogy nem minden biztosíték
eszköz, ahogyan azt sokan hiszik.
Úgy érted, egy részvény vagy ingatlan biztosíték, de nem eszköz? — kérdeztem.
Úgy bizony. Sajnos azonban sok átlagos befektető nem tud különbséget tenni biztosíték és
eszköz között. Még a szakemberek között is van sok olyan, aki nem érti a különbséget.
Sokan minden biztosítékot eszköznek neveznek.
— No és mi a különbség? — kérdeztem.
A biztosíték olyasmi, amitől azt reméljük, hogy biztonságban tartja a pénzünket. Ezeket a
biztosítékokat az állam általában szigorúan szabályozza. Ezért nevezik a világ
befektetéseit ellenőrző szervezetet Securities and Exchange Commission-nak (SEC),
vagyis Érékpapír- és Tőzsdefelügyeletnek* Feltűnhet, hogy nem Eszköz- és
Tőzsdefelügyelet a neve.
Tehát az állam tudja, hogy az értékpapírok nem feltétlenül eszközök — állapítottam meg.
Gazdag apám bólintott, és folytatta:
— Nem is Értékpapír- és Garanciafelügyelet a szervezet neve. A kor
mány tudja: a legtöbb, amit tehet, hogy szigorúan szabályozza a befekteté
seket, és igyekszik rendet tartani a szabályok érvényesítésével. Nem garan
tálja, hogy mindenki pénzhez jut, aki értékpapírt vásárol. Ezért nem nevez
hetjük az értékpapírokat eszközöknek. Ha emlékszel az eredeti meghatáro
zásra, eszköz az, ami pénzt juttat a zsebünkbe, vagyis a bevételrovatba kerül;
forrás az, ami pénzt vesz ki a zsebünkből, így a kiadásrovatba kerül. Csak
alapvető pénzügyi műveltség kérdése az egész.
Bólintottam.
— Tehát a befektetőnek tudnia kel, mely értékpapírok eszközök, és me
lyek források — állapítottam meg, mert kezdtem megérteni, miről is beszél
gazdag apám.
A security szó angolul biztosítékot jelent, többes száma viszont értékpapírt. Itt gyűjtőfogalomként értékpapírt
vagy ingatlant, illetve a tulajdonunkban lévő céget fed — a ford.
— Úgy van — mondta ő, miközben ismét sárga jegyzettömbjéért nyúlt. Az alábbi ábrát
rajzolta fel:
BIZTONSÁG
Eszközök Források
A legtöbb befektető fejében ott kezdődik a zavar, amikor valakitől azt hallják, hogy az
értékpapírok eszközök. Az átlagos befektetők aggódnak a befektetéseik miatt, mert
tudják, hogy ha vesznek egy értékpapírt vagy ingatlant, az még nem jelenti, hogy pénzt is
keresnek vele. Az értékpapírok vagy ingatlanok vásárlásával az a baj, hogy rajtuk is lehet
veszíteni — mondta gazdag apám.
Ha tehát az értékpapír vagy ingatlan pénzt hoz, amint azt az ábra mutatja, akkor a mérleg
bevételrovatában jelenik meg, és eszköz. Ha azonban a befektető veszít rajta, úgy a
mérleg kiadásrovatában szerepel, és akkor az az értékpapír vagy ingatlan forrásnak
minősül. Az az igazság, hogy ugyanaz az ingatlan vagy értékpapír eszközből forrássá
válhat. Decemberben például megvettem az ABC cég 100 részvényét, darabját 20
dollárért. Januárban eladtam közülük tízet, darabonként 30 dollárért. Ez a tíz darab
részvény eszköz volt, mert bevételt biztosított a számomra. Márciusban azután eladtam
további tíz részvényt, de már csak 10 dollárért darabját, így ugyanez a részvény forrássá
vált számomra, mert veszteséget hozott (kiadást).
Gazdag apám megköszörülte a torkát, mielőtt megszólalt:
Tehát én úgy tekintem, hogy vannak értékpapíroknak, illetve ingatlanoknak nevezett
dolgok, amelyekbe befektetek. Tőlem mint befektetőtől függ, hogy melyik eszköz, és
melyik forrás.
És itt jön be a kockázat — mondtam. — Az eszközök és források közti különbséget nem
ismerő befektető teszi a befektetést kockázatossá.
4. sz. alapszabály
Ezért tartom én a 4. sz. befektetői alapszabálynak, hogy valójában a befektető maga az
eszköz vagy a forrás —jelentette ki gazdag apám.
Micsoda? — kérdeztem. — A befektető az eszköz vagy a forrás, nem a befektetés vagy
az értékpapír, illetve az ingatlan?
Gyakran hallani, hogy „a befektetés kockázatos dolog". A befektető a kockázatos.
Végeredményben maga a befektető az eszköz vagy a forrás. Sok úgynevezett befektetőt
láttam már, aki pénzt vesztett, amikor mindenki más nyert. Sok úgynevezett
üzletembernek adtam már el cégeket, akik perceken belül csődbe vitték azokat. Olyanokat
is láttam, akik nagyon jó ingatlanokat vásároltak, sok pénzt hozókat, mégis néhány év
múlva azok az ingatlanok csak vitték a pénzt, és teljesen lepusztultak. Es még azt
mondják, a befektetés kockázatos. A befektetők kockázatosak, nem a befektetés.
Egyébként a jó befektető szeret a kockázatos befektetők nyomában járni, mert ott talál rá
az igazán jó befektetési üzletekre.
Ezért szeretsz olyan befektetőkkel beszélni, akik egyfolytában a befektetési veszteségeiket
panaszolják — mondtam. — Arra vagy kíváncsi, mit csináltak rosszul, és üzletet keresel.
Így van — mondta gazdag apám. — Mindig a Titanic kapitányát keresem.
—És ezért nem szeretsz olyan történeteket hallani, hogy valaki sok pénzt keresett a tőzsdén
vagy az ingatlanpiacon. Gyűlölöd, amikor valaki azzal szórakoztat, hogy megvett egy
részvényt 5 dollárért, aminek később felment az ára 25-re.
Alaposan megfigyeltél — mondta gazdag apám. — Gyors pénzről és hirtelen
gazdagságról szóló történetekre adni badarság. Az efféle történetek csak a veszteseknek
valók. Ha egy részvény közismert és sok pénzt hozott, gyakran már vége a bulinak, vagy
nemsokára véget ér. Szívesebben hallok megpróbáltatásokról és nyomorról, mert ezek
rejtik az igazán jó üzleteket. Mivel én a négyszög C és B negyedében tevékenykedem,
olyan értékpapírokat, ingatlanokat és cégeket keresek, amelyek források, és eszközökké
teszem őket, vagy megvárom, amíg valaki más teszi őket eszközökké.
Így tehát te ellenbefektető vagy —jegyeztem meg, — ellenbefektető, mert az árral
szemben úszol a piacon.
Ezt csak a laikusok látják így. A legtöbben úgy gondolják, az ellenbefektető antiszociális,
és nem szeret a tömegekkel együtt haladni. Ez azonban nem igaz. Minthogy a négyszög C
és B negyedében tevékenykedem, én in-
kább szerelőnek mondanám magam. Keresem a hibás dolgokat, és megnézem, meg lehet-e
javítani őket. Ha meg lehet javítani, akkor is csak úgy tehetők jó befektetéssé, ha más
befektetők is úgy akarják. Ha nem lehet megjavítani, vagy megjavított állapotukban sem
kellenek senkinek, akkor én sem törődöm velük. Tehát a jó befektetőnek azt is kell szeretnie,
amit a tömegek, ezért nem nevezném magamat egyértelműen ellenbefektetőnek. Nem veszek
meg valamit csak azért, mert másoknak nem kell. — Van 5. sz. befektetői szabály is? —
érdeklődtem.
5. sz. alapszabály
— Van — mondta gazdag apám.—Az 5. sz. befektető alapszabály, hogy
az igazi befektető mindig minden eshetőségre felkészül. A rossz befektető
megpróbálja megjósolni, mi fog történni, és mikor.
— Ez mit jelent? — kérdeztem.
— Hallottál már olyat, hogy valaki azt mondta: „20 évvel ezelőtt ezt a
telket megvehettem volna hektáronként 100 dollárért. Nézd meg most! Va
laki felépített mellé egy bevásárlóközpontot, és azóta hektárja 100 000 dol
lárt ér."
— Persze, sok ilyen történetet hallottam.
— Mind hallottunk ilyeneket — mondta gazdag apám. — Ezek olyan
emberekről szólnak, akik nem készültek fel minden eshetőségre. A legtöbb
olyan befektetés, amelyen meg lehet gazdagodni, csak rövid ideig megve
hető — néhány pillanatig a kereskedés világában vagy néhány évig, ha in
gatlanról van szó. De függetlenül attól, hogy meddig él a lehetőség, ha nem
készültünk fel rá ismeretekkel és tapasztalattal vagy többletkészpénzzel, el
illan, amennyiben tényleg jó.
— Hogyan kell rá felkészülni?
— Arra kell figyelni és észben tartani, hogy mi az, amit mások keresnek.
Ha részvényt akarsz venni, iratkozz be tanfolyamra, amelyen azt oktatják,
hogyan kell észrevenni a részvényekben a jó üzletet. Ugyanez igaz az ingat
lanra is. Első lépésként az agyadat kell edzeni, hogy tudd, mit kell keresned,
és felkészült légy abban a pillanatban, amikor eléd kerül a befektetés. Olyan
ez egy kicsit, mint a futball. Játszoljátszol, aztán egyszer csak ott a gólhely
zet, amellyel megnyerheted a meccset. Vagy felkészültél rá, vagy nem.
Vagy berúgod, vagy nem. De még ha el is véted a kaput a fociban vagy a
befektetésben, mindig van újabb lehetőséged, hogy gólt lőj, illetve hogy
megkösd „életed nagy üzletét". Szerencsére mindennap egyre több a lehe-
tőség, de először ki kell választanod, milyen játékot játszol, és meg kell tanulnod a szabályait.
Szóval ezért mosolyogsz, amikor valaki panaszkodik, hogy lemaradt egy nagy üzletről, vagy azt
mondja, ebbe és ebbe az üzletbe mindenképpen be kell szállnod?
Pontosan. Ez megint jelzi, túl sok ember abból indul ki, hogy a világban ínség uralkodik, nem
pedig bőség. Sírnak, hogy elmulasztottak egy üzletet, és túl sokáig ragaszkodnak egy-egy
üzlethez, mert azt hiszik, az az egyetlen; esetleg úgy vásárolnak, mintha az lenne az egyedüli
esélyük. Ha jók vagyunk a négyszög C és B negyedében, akkor több időnk van, és több üzletet
megvizsgálhatunk, ráadásul több az önbizalmunk is, mert tudjuk, vehetünk olyasmit is, amit a
legtöbb ember visszautasítana, hiszen „aranyat" tudunk csinálni belőle. Ezt értem azon, hogy
időt kell fektetnünk a felkészülésbe. Ha felkészültek vagyunk, életünk minden napján tálcán
kínálkozik egy-egy nagy lehetőség.
Így találtál rá arra a nagy, üres telekre, séta közben, az utcán — fűztem hozzá, mert eszembe
jutott, hogyan bukkant rá gazdag apám egyik legjobb ingatlanjára. — Megláttad az „eladó"
táblát a földön. Leesett és összetaposták, így senki sem tudta, hogy az az ingatlan eladó.
Felhívtad a tulajdonost, és alacsony, de méltányos árat ajánlottál a telekért, ő meg elfogadta.
Azért fogadta el, mert több mint két éve senki más nem tett neki ajánlatot. Erre gondolsz, ugye?
Igen, erre, és az az üres telek volt az egyik legjobb befektetésem. Ezt értem azon, hogy
felkészültnek kell lennünk. Tudtam, mennyit ér a telek, és azt is tudtam, mi lesz ott a
környéken néhány hónapon belül, így aztán a kockázat nagyon kicsi volt, és az ár nagyon
alacsony. Szívesen találnék ma ugyanazon a környéken tíz másik telket.
— És mit értesz azon, hogy „Ne jósoljunk?" — kérdeztem.
— Nos, kérdezték már tőled, hogy „Mi lesz, ha összeomlik a piac? Akkor mi lesz a
befektetésemmel? Ezért nem veszem meg. Várok, hogy mi fog történni."
— Sokszor hallottam ilyesmit — feleltem.
Gyakran találkoztam olyanokkal, akik megtorpantak egy jó befektetési lehetőség előtt, mert
lelkük mélyén lakozó félelmeik katasztrófát jósoltak. Az ilyen emberek negatív sugarakat
bocsátanak ki, és sosem fektetnek be . . . illetve eladnak, amikor nem kellene, és vesznek,
amikor nem kellene, mindezt pedig az optimista vagy pesszimista érzelmi állapotuk diktálja.
És ezt kezelni tudnák, ha egy kicsit képzettebbek, tapasztaltabbak és felkészültebbek lennének
— mondtam.
— Pontosan — helyeselt gazdag apám. — Egyébként a jó befektető
egyik ismérve, hogy képes hasznot húzni, akár felfele mozog a piac, akár lefele.
Tulajdonképpen a legjobb befektetők több pénzt keresnek, amikor gyengül a piac, egyszerűen
azért, mert a piac gyorsabban esik, mint amilyen gyorsan emelkedik. Ahogyan mondani szokás,
a bika feljön a lépcsőn, a medve távozik az ablakon. Ha nem vagy védett mindkét irányból,
akkor túl kockázatos vagy mint befektető — nem a befektetés a kockázatos.
— Ez azt jelenti, sok ember egyszerűen ex katedra kijelenti magáról,
hogy ő gazdag befektető.
Sokaktól hallottam már, hogy „Nem veszek ingatlant, mert nem akarom, hogy éjnek
évadján odahívjanak vécét szerelni." Én sem akarok vécét szerelni. Ezért tartok
ingatlankezelőket. Szeretem viszont az adókedvezményeket, amelyek az
ingatlanüzletekkel járnak, a részvényekkel ellenben nem.
Vagyis az emberek a jóslásaikkal gyakran eleve elszalasztják a lehetőségeiket ahelyett,
hogy felkészülnének rájuk — ismételtem, mert kezdtem megérteni, miért olyan fontos
felkészültnek lenni. — Hogyan tanulhatom meg, hogy felkészült legyek?
Megtanítok neked néhány alapvető kereskedői technikát, melyeket minden hivatásos
befektetőnek ismernie kellene, olyan technikákat, mint az eladási pozíció, a vételi pozíció,
az eladási opció, a terpesz stb. De ezekről majd később beszélek. Egyelőre elég ennyit
tudnod a felkészültség előnyeiről a jósláshoz képest.
Volna még egy kérdésem a felkészülésről.
Mi az? — kérdezte gazdag apám.
— Mi van akkor, ha találok egy jónak ígérkező üzletet, de nincs pénzem?
— kérdeztem.
6. sz. alapszabály
A 6. sz. befektetési alapszabály, hogy ha felkészült vagy, ami azt jelenti, megszerezted a
tudást és a tapasztalatot, jó üzletre is leltél, akkor a pénz megtalál téged, vagy te találod meg a
pénzt. A jó üzletek, úgy tűnik, mohóvá teszik az embert. Nem negatív értelemben használom a
szót. Mohóság alatt általános emberi érzést értek, amely mindannyiunkban megvan. Ha tehát
valaki jó üzletre akad, az üzlet vonzza magához a pénzt. Ha az üzlet rossz, akkor nagyon nehéz
összeszedni hozzá a szükséges készpénzt.
— Láttál már olyan jó üzletet, amely nem vonzotta a készpénzt? — kérdeztem.
Sokszor, de nem az üzletben volt a hiba. Az üzlettel foglalkozó személy nem vonzotta
magához a készpénzt. Más szóval az üzlet jó lett volna, ha a vele foglalkozó személy
félreállt volna. Olyan ez, mint ha van egy világszínvonalú versenyautónk, de átlagos
képességű sofőr ül benne. Bármilyen jó is a kocsi, senki sem fogadna rá, ha átlagos sofőr
vezeti. Az ingatlanüzletben azt szokták mondani, a siker titka a hely, a hely és még
egyszer a hely. Én másként gondolom. A valóságban a befektetés világában (mindegy,
hogy ingatlanról, cégről vagy értékpapírról van-e szó) a siker titka az ember, az ember és
még egyszer az ember. Láttam már kiváló ingatlant remek helyen, amely veszteséget
hozott, mert rossz kézben volt.
Tehát ha felkészültem, ha megcsináltam a házi feladatomat, van tapasztalatom, ismerem
a dörgést, és jó befektetést találok, akkor nem nehéz megtalálni rá a pénzt.
Én ezt tapasztaltam. Sajnos gyakran előfordul, hogy az átlagos befektetők találkoznak a
legrosszabb üzletekkel, amelyekbe a magamfajta befektető nem fektetne be, ők pedig
rajtuk vesztenek.
Ezért van az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet — mondtam. — Az ő dolguk, hogy
megóvják az átlagos befektetőt ezektől a rossz üzletektől.
Igen — helyeselt gazdag apám. — A befektetők elsődleges feladata, hogy ellenőrizzék,
biztonságban van-e a pénzük. A következő lépés, hogy gondoskodjanak róla, hogy a
pénzből készpénzáramlás vagy tőkenyereség származzék. Ilyenkor derül ki, hogy mi
magunk vagy az a személy, akire a pénzünket bíztuk, eszközzé vagy forrássá változtatja
az értékpapírt vagy ingatlant. Megint csak nem a befektetés biztonságos vagy kockázatos,
a befektető az.
— Ez az utolsó befektetői alapszabály? — kérdeztem.
— Nem. Még messze nem az — mondta gazdag apám. — A befektetés
olyan téma, amiről az ember élete végéig tanulhat, és még mindig csak az
alapoknál tart. Szerencsére minél jobban ismerjük az alapokat, annál több
pénzt kereshetünk, és annál kisebb a kockázat. Van azonban még egy befek
tetői alapszabály, amelyet meg szeretnék osztani veled. Ez a 7. sz. befektetői
alapszabály.
7. sz. alapszabály
— Hogyan hangzik a 7. sz. szabály?
— Ez a kockázat és a nyereség mérlegeléséről szól — mondta gazdag
apám.
— Mondj egy példát — kértem.
Tegyük fel, hogy a két alapvető befektetői terved már készen van. Jól mennek a dolgaid,
és mondjuk, van 25 000 dollár felesleges pénzed, amit valami gondolkodást igénylő
dologba fektethetsz.
Bárcsak lenne most 25 000 dollárom —jegyeztem meg lemondóan. — De folytasd, amit a
kockázat és nyerség mérlegeléséről mondani akartál.
Tehát van 25 000 dollárod, amit többé-kevésbé elveszthetsz. Ez azt jelenti, ha elveszted,
ejtesz pár könnyet, de akkor sem halsz éhen, a kocsidba is tudsz benzint venni, és újra
össze tudsz gyűjteni 25 000 dollárt. Ekkor elkezded mérlegelni a spekulációt igénylő
befektetések kockázatát és nyereségét.
— Ezt hogyan teszem?
— Mondjuk, van egy unokaöcséd, aki előáll egy hamburgeresbódé ötle
tével. Neki 25 000 dollárra van szüksége a kezdéshez. Jó befektetés lenne
ez?
Érzelmileg talán, de pénzügyileg aligha — feleltem.
Miért nem? — kérdezte gazdag apám.
Mert túl sok a kockázat, és túl kicsi a nyereség — mondtam. — Ráadásul hogyan tudnám
visszaszerezni a pénzemet? Itt a legfontosabb nem a befektetés nyeresége, hanem a tőke
megtérülése. Ahogy mondtad, a tőke biztonsága nagyon lényeges.
Jól mondod — dicsért meg gazdag apám. — De mit szólsz hozzá, ha azt mondom, ez a
bizonyos unokaöcs az utóbbi 15 évben egy jelentős hamburger-étteremláncnál dolgozott
alelnökként, minden lényeges szempontból jól ismeri az üzletet, és kész egyedül elvállalni,
hogy kiépítsen egy világszerte ismert hamburger-étteremláncot? És mit szólnál ahhoz,
hogyha 25 ezer dollárért megvehetned az egész cég 5%-át? Akkor már érdekelne a dolog?
Igen — mondtam. — Határozottan érdekelne, mert ugyanannyi a kockázat, de több a
nyereség. Bár a kockázat még így is nagyon magas.
Így igaz — mondta gazdag apám. — Ez egy példa a kockázat és nyereség mérlegeléséről
szóló befektetői alapszabályra.
Tehát hogyan mérlegeljük az ilyen spekulációs befektetéseket? — kérdeztem.
Jó kérdés — mondta gazdag apám. — Ez a gazdag befektetői szint, amely a biztonságról
és a kényelemről szóló tervek után következik. Most már arról van szó, hogyan sajátítsuk
el a gazdagok befektetéseihez szükségesjártasságokat.
Tehát még egyszer: nem a befektetés kockázatos, hanem az a befektető, aki nem
rendelkezik a megfelelő jártasságokkal, és így még kockázatosabbá teszi a befektetést.
A három T
— Helyes — mondta gazdag apám. — Ezen a szinten, a gazdagok befek
tetői szintjén van szükség a három T-re, Ezek a következők:
155. Tudás,
156. Tapasztalat,
157. Temérdek készpénz.
— Temérdek készpénz? — kérdeztem. — Nem elég a többletpénz?
— Nem. Nem véletlenül használom a „temérdek készpénz" kifejezést: a
gazdagok befektetéseihez temérdek készpénz kell, ami azt jelenti, nyugod
tan megengedheted magadnak, hogy veszíts, és még akkor is hasznot húzol
a veszteségből.
— Hasznot a veszteségből? Azt meg hogy lehet? — értetlenkedtem.
— Erről majd még beszélünk—mondta gazdag apám. — Rá fogsz jönni,
hogy a gazdagok befektetéseinél más a helyzet. Észre fogod venni, hogy
vannak jó veszteségek, és vannak rossz veszteségek. Vannak jó adósságok
és rossz adósságok; jó kiadások és rossz kiadások. A gazdagok befektetői
szintjéhez jóval több tudásra és tapasztalatra lesz szükséged. Ha nem szer
zed meg, nem leszel ott sokáig. Érted?
— Kezdem érteni — válaszoltam.
Ezek után gazdag apám elmondta, hogy ha nem a BEGY (bután, egyszerűen) képlet szerint
járunk el, bizonyára magas lesz a kockázat. Azt mondta:
— Ha valaki nem tudja elmagyarázni neked a befektetést két percen belül
úgy, hogy átlásd, akkor vagy te nem érted, vagy ő nem érti, vagy egyikőtök
sem érti. Ilyen esetekben jobb nem belevágni.
Azt is mondta:
— Az emberek gyakran bonyolultnak akarják feltüntetni a befektetést,
ezért intelligensen hangzó zsargont használnak. Ha ez a helyzet, kérd meg
az illetőt, hogy beszéljen közérthető nyelven. Ha nem tudja úgy elmondani,
hogy egy tízéves gyerek is megértse, legalább nagy vonalakban, akkor is va
lószínű, hogy az illető előtt nem világos, amiről beszél. Végül is a p/e meg
mutatja, mennyibe kerül a részvény. A tőkearány, ami az ingatlanüzletekben
használatos szakkifejezés, megmutatja, mennyi pénzt hoz a konyhára egy
bizonyos ingatlan, illetve mennyit nem hoz.
— Tehát ha nem egyszerű, ne fogjak bele? — kérdeztem.
— Nem, ezt nem mondtam —javított ki gazdag apám. — Sokan, akiket
nem igazán érdekel a befektetés, vagy vesztes alapállásból fognak neki, azt
mondják: „Ha nem könnyű, el se kezdem." Én azt szoktam mondani az ilyen
embereknek: „Amikor megszülettél, a szüleid keményen megküzdöttek,
amíg rászoktattak a bilire. A vécére járást sem volt könnyű elsajátítani. Ma remélhetőleg
szobatiszta vagy, és nem okoz gondot, hogy egyedül menj ki vécére."

Tapasztalataim szerint nagyon sok ember akar a gazdagok befektetéseivel élni, anélkül hogy
erős pénzügyi alappal rendelkezne. Sokszor azért akarnak a gazdagok szintjén befektetni, mert
pénzügyi nehézségekkel küzdenek, és sürgősen szükségük van pénzre. Nyilvánvalóan nem
javaslom ezt a szintet olyanoknak, akik nem gazdagok. Gazdag apám sem tette. Vannak
szerencsések, akiknek a „kényelemről" szóló tervük elég többletpénzt hoz ahhoz, hogy azt
hihessek, gazdagok. Ha azonban nem tanulnak meg gazdag ember módjára gondolkodni, így is
szegények maradnak. Pénzes szegény emberek lesznek belőlük.

1. Ha ön befektet, és a gazdagoknak szóló befektetést választ, hajlandó-e megszerezni, amit
gazdag apám 3 T-nek nevezett — vagyis
158. tudást,
159. tapasztalatot,
160. temérdek készpénzt?
Igen Nem
Ha nemmel válaszolt, a könyv további része nem sok fontos tudnivalót tartogat az ön számára,
és nem tudom jó szívvel ajánlani a hátralévő oldalakon szereplő befektetések egyikét sem, mivel
azok gazdagoknak szóló befektetések.
Ha bizonytalan vagy kíváncsi néhány tudásbeli és tapasztalatbeli követelményre, amelyek a
megfelelő mennyiségű, azaz temérdek készpénzhez juttatják, olvasson tovább. A könyv végére
érve eldöntheti, akar-e a 3 T birtokába jutni, ha még nincs a birtokában.
Fokozatosan rá fog jönni, hogy a pénzügyi biztonságra, majd a pénzügyi kényelemre törekvő
tervei segítségével „megemelheti a mércét". Mint ahogy egy magasugró vagy rúdugró minden
sikeres ugrás után feljebb teszi a lécet, ön is, miután sikert ért el a biztonság és a kényelem
szintjén, „megemelheti a lécet" — a céljait —, és jobban összpontosíthat a meggazdagodásra.
Ahogyan gazdag apám mondta, „a befektetés témakörét az ember élete végéig tanulhatja, és
még mindig csak az alapoknál tart". Ezen azt értette, hogy eleinte bonyolultnak tűnik, de azután
egyszerűsödik. Minél egyszerűbbé tudjuk tenni, illetve minél több alapvető dolgot tanulunk
meg róla, annál gazdagabbak lehetünk, miközben csökkentjük a kockázatot. A legtöbb ember
számára az igazi kihívást mégis az időráfordítás jelenti.
Kockázatcsökkentés pénzügyi műveltség

által
Még csak 1974 kora tavasza volt. Hátravolt még néhány hónap a katonai szolgálatomból.
Továbbra sem tudtam, mihez kezdek majd, amikor végleg elhagyom a támaszpontot. Nixon
elnök bajban volt a Watergate-ügy miatt, hamarosan megkezdődött a pere, így hát ő nagyobb
gondokkal küzdött pillanatnyilag, mint jómagam. Mindannyian tudtuk, hogy a vietnami
háborúnak vége, és mi vesztettünk. Én még mindig katonásan rövid frizurát viseltem, és ezzel
kitűntem kortársaim közül, mert a polgári világban akkoriban a hosszú, hippi-hajviselet dívott.
A magam részéről 1965 óta vágattam ilyen rövidre a hajamat, amióta elkezdtem a katonai
főiskolát. Rosszkor viseltem rövid hajat.
Az utóbbi négy napban lefelé ment a tőzsde, és az emberek idegeskedtek. Még a készenléti
pilótaszobában, a támaszponton is ideges és ingerlékeny volt az a néhány pilóta, aki játszott a
tőzsdén. Egyikük az összes részvényét eladta, hogy készpénze legyen. Én akkoriban nem
fektettem be a tőzsdén, így érzelmek nélkül figyelhettem a piac mozgásainak hatását.
Gazdag apámmal ebédeltem kedvenc tengerparti szállodájában. Nagyon vidám volt. A piac
esett, és ő még több pénzt keresett. Nekem furcsának tűnt, hogy ő ilyen nyugodt és derűs,
amikor mindenki más, még a rádióban a kommentátor is ideges.
Hogyan lehetsz te ilyen vidám, amikor mindenki ideges, aki tőzsdézik?
Erről már beszéltünk — mondta gazdag apám. — Megbeszéltük az egyik befektetési
alapszabály tárgyalásakor, hogy a befektetőnek minden eshetőségre fel kell készülnie,
ahelyett hogy megpróbálná megjósolni, mi fog történni. Nem hiszem, hogy bárki meg
tudja jósolni a piac változásait,
bár sokan azt mondják, hogy igen. Lehet, hogy egyszer bejön a jóslat, talán kétszer is, de még sosem
tapasztaltam olyat, hogy valaki háromszor egymás után helyesen jósolt volna a piaccal kapcsolatban.
Ha van ilyen, akkor az illetőnek nagyon sokat tudó varázsgömbje lehet.
De nem kockázatos a befektetés? — kérdeztem.
Nem — mondta gazdag apám.
— A legtöbb ember, akivel beszélek, azt hiszi, hogy befektetni kockáza
tos dolog, ezért bankban, pénzpiaci alapokban vagy letéti jegyekben tartják
a pénzüket.
— Úgy is kell — mondta gazdag apám, majd pillanatnyi szünet után folytatta: — A legtöbb ember
számára valóban kockázatos a befektetés, de ne feledd, nem feltétlenül a befektetés kockázatos, hanem
a befektető. Sokan csak azt hiszik magukról, hogy befektetők, pedig nem azok. Valójában
spekulánsok, kereskedők vagy — ami még rosszabb — szerencsejátékosok. Határozott különbségek
vannak az ilyen emberek és az igazi befektetők között. Ne érts félre, vannak spekulánsok, kereskedők
és szerencsejátékosok, akiknek nagyon jól megy anyagilag. De én mégsem nevezném őket
befektetőknek.
Tehát hogyan válik egy befektető kevésbé kockázatossá? — kérdeztem.
Jó kérdés — mondta gazdag apám. — Vagy még jobb lenne, ha azt kérdeznéd, hogyan válhat
valaki olyan befektetővé, aki sok pénzt keres nagyon kevés kockázattal; azután meg is tartja a
pénzét, amit keresett.
— Igen. így tényleg pontosabb a kérdés — feleltem.
— A válaszom ugyanaz. Ragaszkodni kell az egyszerűséghez, és érteni
kell az alapfogalmakat. Először is el kell készíteni a működőképes tervet a
biztonságra és a kényelemre. Ezeket a terveket gyakran olyasvalaki készíti
el, aki reményeink szerint ért hozzá, és a tervek automatikus, gondolkodást
nem igénylő képlet alapján működnek. Ezek után meg kell fizetnünk az árát,
hogy olyan befektetővé válhassunk, aki több pénzt keres kevesebb kocká
zattal.
— És mi ez az ár? — kérdeztem.
— Az idő — felelte gazdag apám. — Az idő a legfontosabb eszközünk.
Ha nem vagy hajlandó befektetni az idődet, másokra kell bíznod a befekte
tésre szánt tőkét, akik követik a választott tervedet. Sok ember álmodozik a
gazdagságról, de a legtöbben nem akarják megfizetni az árát, azaz nem akar
ják befektetni az idejüket.
Láttam, hogy gazdag apám még mindig igencsak a tanítás szellemi felkészítő szakaszánál tart.
Akkorra én már felkészültem. Meg akartam tanulni
befektetni az ő befektetési képlete alapján. Ő azonban még mindig az elszántságomról akart

megbizonyosodni, arról, hogy kész vagyok időt és energiát fektetni a szükséges tudnivalók
megtanulásába. Ezért felemeltem a hangomat—úgy, hogy a körülöttünk lévő asztaloknál ülők
is hallották, amit mondtam:
Én akarok tanulni. Kész vagyok befektetni az időmet. Tanulni fogok. Nem hagylak
cserben. Nem pazarolod rám feleslegesen az idődet. Csak mondd már el, milyen alapvető
dolgokat kell tudnom ahhoz, hogy sikeres befektető legyek nagyon alacsony kockázattal.
Jól van — egyezett bele. — Egy kis megerősítésre vártam. Aggódtam ma délelőtt, amikor
megjöttél, és idegeskedtél a tőzsde esése miatt. Ha a piac fel-le hullámzása irányítja az
életedet, ne légy befektető! A legfontosabb kontroll, amelyet befektetőként gyakorolnunk
kell, az önkontroll. Ha nem tanúsítunk önfegyelmet, a piac hullámzásai uralnak minket,
és egyszer csak veszítünk. Az emberek főleg azért nem jó befektetők, mert hiányzik
belőlük az önkontroll és az érzelmeik feletti kontroll. A biztonság és a kényelem iránti
vágyuk uralja a szívüket, a lelküket, az elméjüket, a világképüket és a cselekedeteiket.
Mint már mondtam, az igazi befektetőnek mindegy, melyik irányba mozdul a piac, így is,
úgy is keres rajta. Tehát az „önkontroll" az első és legfontosabb kontroll. Érted?
— Értem — mondtam kissé hátrahúzva a székemet.
Kicsit morcosan és aggodalmasan érkeztem ma. Mivel azonban már évek óta tanultam
gazdag apámmal, ismertem annyira, hogy tudjam, a befektetésről szóló tanításainak még csak
az elején járunk. Gazdag apám pedig lelkesen folytatta:
— Ha tehát nagyon alacsony kockázattal és magas nyereséggel akarsz
befektetni, meg kell fizetned az árát. Az ár pedig tanulást, sok-sok tanulást
jelent. El kell sajátítanod a cégtulajdonosi ismereteket. Ha tehát gazdag be
fektető akarsz lenni, jó cégtulajdonosnak is kell lenned, vagy legalábbis tud
nod kell mindazt, amit egy cégtulajdonos tud. A befektetők a tőzsdén sikeres
C-kbe akarnak befektetni. Ha megvan a C negyedhez szükséges jártasságod,
saját céget alapíthatsz mint C, vagy elemezheted mások cégeit mint poten
ciális befektetéseket B-ként. A probléma az, hogy a legtöbb embert A-vá
vagy E-vé képzik ki az iskolában. Nem sajátítják el azokat a jártasságokat,
amelyek egy C-nek kellenek. Ezért lesz olyan kevés emberből nagyon gaz
dag befektető.
És ezért mondja olyan sok ember, hogy a befektetés kockázatos.
Pontosan — mondta gazdag apám, miközben jegyzettömbjéért nyúlt.
— Így néz ki az alapvető befektetés. íme az alapképlet sémája, amelyet magam is követek,
csakúgy, mint sok más, nagyon gazdag befektető:
CÉG
jövedelem
PASSZÍV
ingatlaneszköz
PORTFOLIÓ
értékpapíreszköz
KIADÁSOK
— A befektetés világában három alapvető eszközosztály létezik. Már

foglalkoztunk a keresett, a passzív és a portfolió-jövedelem fogalmával.
Nos, az igazán gazdagok és az átlagosan gazdagok között a nagy különbség
ez a rombusz, amit felrajzoltam.
— Úgy érted, egy cég létrehozása befektetés? — kérdeztem.
— Valószínűleg a lehető legjobb befektetés, ha gazdag befektetővé
akarsz válni. A gazdagoknak durván a 80%-a cégek kiépítésével lett gazdag.
A legtöbb ember olyanoknak dolgozik, akiknek cégeik vannak, vagy cégek
be fektetnek be. Közben pedig csodálkozik, hogy miért gazdagok azok, akik
cégeket építenek. Az ok az, hogy egy cég kialakítója mindig az eszközökért
kereskedik a pénzzel.
— Úgy érted, egy cég létrehozója vagy tulajdonosa többre értékeli az eszközt, mint a pénzt?
— kérdeztem.
— Ez is része a lényegnek, minthogy egy befektető valójában nem tesz
mást, mint időt, szakértelmet vagy pénzt ad olyan értékpapírért vagy ingat
lanért, amelyről azt reméli, hogy eszközzé alakítható. Tehát azért adunk
pénzt, hogy vegyünk egy befektetésnek szánt ingatlant, például egy bérbe
adható házat vagy egy részvényt, mint ahogy egy cégtulajdonos is pénzt ad
azért, hogy eszközhöz jusson a cég. A szegények és a középosztálybeliek
részben azért küszködnek, mert többre értékelik a pénzt, mint az igazi esz
közöket.
Tehát a szegények és a középosztálybeliek többre értékelik a pénzt, a gazdagok ellenben

nem becsülik sokra. Ezt akarod mondani?
Részben. Ne feledkezz meg a Gresham-törvényről — figyelmeztetett gazdag apám.
A Gresham-törvényről? — kérdeztem vissza. — Sose hallottam a Gresham-törvényről.
Mi az?
Gresham törvénye egy közgazdasági törvény, amely kimondja, hogy a rossz pénz mindig
kiszorítja a jó pénzt.
— Jó pénz és rossz pénz? — kérdeztem a fejemet csóválva.
Hadd magyarázzam meg! — mondta gazdag apám. — Gresham törvénye azóta
érvényes, amióta az emberek elkezdték becsülni a pénzt. A régi római időkben
voltak, akik megnyirbálták az ezüst- és aranyérméket. Ez azt jelentette, egy
kicsit lecsippentettek belőle, mielőtt odaadták valakinek. Így a pénz veszített az
értékéből. A római polgárok nem voltak ostobák, és hamarosan észrevették,
hogy az érmék könnyebbek. Amint rájöttek, mi történt, gyűjteni kezdték a
magas ezüst- és aranytartalmú érméket, s csak a köny-nyű érméket adták ki.
Ez egy példa arra, hogy a rossz pénz kiszorítja a jó pénzt a forgalomból.
Ahhoz, hogy nehezebb legyen megnyirbálni a pénzt, az állam elkezdte
barázdálni az érméket, ezért láthatók ma is körben apró vajatok a pénzérmék
szegélyén. Ha egy érméről hiányoztak a vájatok, tudni lehetett róla, hogy valaki
hozzányúlt. Ironikus módon ma jórészt az állam nyirbálja meg a pénz értékét.
Ez még a római időkben történt. Hogyan érvényesül ma a törvény? — kérdeztem.
1965-ben, tehát alig tíz éve a Gresham-törvény ismét érvényesült az Egyesült
Államokban, amikor az állam megszüntette az ezüsttartalmú pénz verését. Vagyis az
állam rossz pénzt, illetve értéktelen érméket hozott forgalomba. Az emberek azonnal
elkezdték gyűjteni az igazi ezüstöt tartalmazó érméket, és az értéktelen műpénzt költötték.
Tehát az emberek valahogyan ösztönszerűen tudják, hogy az állam pénze nem sokat ér —
állapítottam meg.
Úgy tűnik, igen — mondta gazdag apám. — Talán ezért van, hogy kevesebbet
takarítanak meg, és többet költenek. Sajnos a szegények és a középosztálybeliek olyasmit
vásárolnak, ami még a pénzüknél is kevesebbet ér. Szemetet vesznek a pénzükön. Ezalatt
a gazdagok olyasmikre adják ki a pénzt, mint cégek, részvények, ingatlanok. Ok
megbízható biztosítékokat keresnek korunkban, amikor a pénz értéke egyre csökken.
Ezért mondtam mindig Mike-nak és neked, hogy „a gazdagok nem pénzért dolgoznak".
Ha gazdag akarsz lenni, ismerned kell a különbséget a jó és a rossz pénz között . . .
eszközök és források között.
— Jó biztosítékok és rossz biztosítékok között — tettem hozzá.

— Ezért mondom mindig: „A gazdagok nem pénzért dolgoznak". Ők
ugyanis elég okosak ahhoz, hogy tudják, a pénz egyre kevesebbet ér. Ha ke
ményen megdolgozol a rossz pénzért, és nem ismered a különbséget eszköz
és forrás, jó biztosíték és rossz biztosíték között, egész életedben anyagi
gondokkal fogsz küszködni. Igazán szomorú, hogy akik a legtöbbet dolgoz
nak és a legrosszabbul fizetettek, azok szenvednek a legtöbbet a pénz állan
dó értékvesztésétől. A legszorgalmasabbakra jár rá a rúd a leginkább, Gres
ham törvényének értelmében nekik a legnehezebb előbbre jutni. Minthogy
a pénz értéke egyre csökken, a pénzügyekben bölcsen gondolkodó ember
mindig olyasmit keres, aminek van értéke, és egyre több értéktelen pénzt tud
hozni. Ha nem ezt teszed, az idők során anyagilag egyre jobban visszaesel,
ahelyett hogy előbbre jutnál.
Gazdag apám ezután a jegyzettömbjébe rajzolt vázlatra mutatott:
PASSZÍV
ingatlaneszköz
PORTFOLIÓ
— Én ma nagyobb biztonságban vagyok, mint apád, mert azért dolgoztam, hogy megszerezzem
mindhárom alapvető eszközt vagy biztosítékot. Apád azt választotta, hogy a munkahelyi biztonságért
dolgozik. Amiért ő dolgozott, az így fest:
Apád ÁLLÁS
Gazdag apám ekkor áthúzta a munkahelyi biztonságot:
Apád
Vagyis amikor elveszítette az állását, rájött, hogy a semmiért dolgozott annyit. Ráadásul
még sikeres is volt. Felküzdötte magát az állami oktatási rendszerben a csúcsra, de
azután szembeszegült a rendszerrel. Az állami kormányzat elvette tőle a munkahelyi
biztonságot. Én legalább annyira sajnálom apádat, mint te. De lehetetlen meggyőzni
valakit, akinek nagyon stabil alapértékei vannak, és nem hajlandó változtatni. Most másik
állást keres, ahelyett hogy feltenné magának a kérdést, célba juttatja-e egy újabb állás.
Tehát munkahelyi biztonsághoz és hamis eszközökhöz ragaszkodott. Nem alakította át
keresett jövedelmét igazi eszközökké, hogy magáénak mondhassa a gazdagok jövedelmét,
azaz a passzív jövedelmet és a portfolió-jövedelmet — mondtam. — Pedig ezt kellett
volna tennie: a fizetését igazi biztosítékokra váltani, mielőtt szembeszáll a rendszerrel.
Apád bátor ember, művelt is, de pénzügyileg képzetlen. Ez okozta a vesztét. Ha gazdag
lenne, befolyásolni tudta volna a rendszert azzal, hogy kampányokat finanszíroz, de mivel
nem volt pénze, nem tehetett semmit azon kívül, hogy tiltakozott, és dacolt a kormánnyal.
A tiltakozás hatásos módszer, de csak akkor, ha sok ember tiltakozik. Másképpen nem
tudnak változásokat kivívni a kormányban. Gondolj csak bele, hány ember tiltakozása
kell ahhoz, hogy leállítsák a vietnami háborút!
A helyzet iróniája, hogy apám a gazdagok hatalma ellen tiltakozott, amiért kampányok
finanszírozásával befolyásolják a kormányt — mondtam. — Látta, mekkora hatalmuk
van a pénzes embereknek a politikusok felett, és milyen módon mentesülnek a gazdagok a
törvények alól, mert a törvények őket támogatják. Felismerte a pénz szerepét a
politikában. Azért indult a választáson az alkormányzói tisztért, hogy véget vessen a
pénzzel való visszaélésnek. Mindez az állami állásába került. Tudja, hogy a törvények a
gazdagokat segítik.
Ez egy másik téma a pénzzel kapcsolatban. De ma nem ezzel foglalkozunk — mondta
gazdag apám.

—Döntöttem — mondtam. —Nem jelentkeztem semmilyen pilóta-állásra. Egy olyan céghez
megyek dolgozni, ahol értékesítést oktatnak, így legyőzhetem magamban a visszautasítástól
való félelmet, és megtanulhatok eladni vagy kommunikálni, ahogyan te ajánlottad.
— Jól van — mondta gazdag apám. — Az IBM-nek, és a Xeroxnak is kiváló értékesítési
tanfolyamai vannak. Ha a C negyedben akarsz dolgozni,
meg kell tanulnod az eladás és a marketing minden csínját-bínját. Meg kell tanulnod továbbá,
hogy leperegjen rólad a visszautasítás. De azt is tudnod kell, hogyan hangolhatod át az
embereket, ha lehet. Az eladás nagyon fontos, alapvető jártasság mindenkinek, aki meg akar
gazdagodni, különösen a C negyedben, de gyakran a B-ben is.
Van egy égető kérdésem — mondtam.
Mi lenne az?
Miért mondod, hogy a befektetés nem kockázatos, mikor a legtöbb ember szerint az?
Ez egyszerű — felelt gazdag apám. — Én kiismerem magam a pénzügyi kimutatásokon,
nem úgy, mint a legtöbb ember. Emlékszel, évekkel ezelőtt azt mondtam neked, apád
általános értelemben művelt, de pénzügyileg nem az.
— Emlékszem, nagyon gyakran mondtad — bólintottam rá.
A pénzügyi műveltség a befektetés egyik alappillére, főleg, ha biztonságos, bennfentes és
gazdag befektető akarsz lenni. Akinek nincs pénzügyi műveltsége, nem látja át a
befektetéseket. Ahogyan az orvos röntgenkészüléket használ, hogy átvilágítsa a
csontvázunkat, a pénzügyi kimutatás egy-egy befektetés belsejébe nyújt bepillantást, és
látni engedi az igazságot, a tényeket, a kitalációt, a lehetőségeket és a kockázatot. Amikor
egy cég vagy egy személy pénzügyi kimutatását olvassuk, olyan, mintha az életrajzát
vagy az önéletrajzát olvasnánk.
Tehát sokan egyszerűen azért tartják a befektetést kockázatosnak, mert sosem tanultak
meg pénzügyi kimutatásokat olvasni? — kérdeztem meglepetten. — Ezért tanítottad meg
Mike-nak és nekem még kilencéves korunkban ezt a tudományt?
Ha emlékszel, kilencéves fejjel azt mondtátok nekem, gazdagok akartok lenni. Ezek után
elkezdtelek tanítani benneteket az alapokra: sose dolgozzatok pénzért, tanuljátok meg
meglátni a lehetőségeket, ne az állásokat, továbbá tanuljatok meg pénzügyi kimutatásokat
olvasni. A legtöbben állást keresnek, miután elvégzik az iskolát, nem lehetőségeket; azt
tanulták meg, hogy keresett jövedelemért dolgozzanak, ne passzív vagy portfolió-
jövedelemért; többnyire azt sem tanulták meg, hogyan kell vezetni egy csekkkönyvet, nem
hogy pénzügyi kimutatásokat tudnának olvasni és írni. Nem csoda, ha azt mondják, a
befektetés kockázatos.
Gazdag apám megint jegyzettömbje után nyúlt, és a következő ábrát rajzolta fel:
Te
Kiadás
A céged
Kittfás
Ingatlan
novaiul
Kiadás
Értékpapírok
Bevétel
Kiadás
Minden cégnek van pénzügyi kimutatása, a részvénybizonylat is pénzügyi kimutatás, minden

ingatlannak is van pénzügyi kimutatása, és nekünk, embereknek is külön-külön — magyarázta
gazdag apám.
Minden biztosítéknak és személynek? — kérdeztem — Még apámnak és anyámnak is?
Persze — helyeselt. — Mindennek — akár cég, akár ingatlan, akár személy. Aki és ami
pénzügyi tranzakciókban vesz részt, annak van eredmény- és mérlegkimutatása, akár tud róla,
akár nem. A legkevesebb pénzük azoknak van, és azok küszködnek a legsúlyosabb anyagi
gondokkal, akik nem ismerik a pénzügyi kimutatások hatalmát.
— Apámra gondolsz? — kérdeztem.
Sajnos rá ez igaz — mondta gazdag apám. — Nem érti az egyszerű különbséget eszközök és
források között, keresett jövedelem és passzív, illetve portfolió-jövedelem között, azt sem tudja,
hol fordulnak ezek elő, és hogyan áramlanak a pénzügyi kimutatásban — számára mindez
költséges mulasztás.
Ha tehát egy céget vizsgálsz meg, a pénzügyi kimutatását nézed, nem pedig a részvényei aznapi
árát? — kérdeztem, mert igyekeztem elterelni a beszélgetés fonalát apámról.
Igen — helyeselt gazdag apám. — Ezt nevezik fundamentális befektetésnek. A pénzügyi
műveltség pedig fontos fundamentuma a fundamentális befektetésnek. Amikor átnézem egy cég
pénzügyeit, a cég lényegi részét vizsgálom. A pénzügyeiből el tudom dönteni, hogy a cég
alapvetően erős vagy gyenge, növekszik vagy hanyatlik. Meg tudom mondani, jó munkát végez-
e a vezetőség, vagy pazarolja a befektetők pénzét. Ugyanez igaz egy lakóházra vagy egy
irodaépületre is.
Ha tehát megnézed a pénzügyi kimutatást, el tudod dönteni, kockázatos-e a befektetés vagy
biztonságos — tettem hozzá.
Úgy van — mondta gazdag apám. — Egy személy, egy cég vagy egy ingatlan pénzügyi
kimutatásából azonban ennél jóval többet megtudhatok, de ha csak felületesen nézem át, akkor
is három fontos dolog világossá válik belőle.
— Mik azok?
— Először is, mivel van pénzügyi műveltségem, felállíthatok egy ellen
őrzőlistát a fontos dolgokról. A sorok egyenként elárulják, mi nem működik
jól, illetve mit tehetek azért, hogy jobbá tegyem a céget, és helyrehozzam a
hiányosságokat. A legtöbb befektető az árat és a részvények p/e-jét, vagyis
az ár/nyereség rátát nézi. A részvények p/e-je a kívülálló számára értékelést
ad egy cégről. A bennfentesnek más jelölőkre van szüksége, és én ezeket
fogom neked megtanítani. Ezek a jelölők szerepelnek a biztonsági ellenőrzőlistán, hogy

meggyőződjünk róla, jól működik-e a cég valamennyi része. Akinek nincs pénzügyi műveltsége, nem
érti a különbséget. Az ilyen embernek természetesen kockázatos befektetni.
— No és mi a második lépés? — kérdeztem.
— A második lépés, amikor egy befektetést vizsgálok, hogy összehason
lítom a saját pénzügyi kimutatásommal, és megnézem, hol illeszthető bele.
Mint már mondtam, a befektetés egy terv. Megnézem, hogyan befolyásolja
a cég, a részvény, a befektetési alap, a kötvény vagy az ingatlan pénzügyi
kimutatása az én személyes pénzügyi kimutatásomat. Tudnom kell, hogy az
a bizonyos befektetés eljuttat-e a célomhoz. Elemezhetem azt is, hogyan en
gedhetem meg magamnak a befektetést. Ha ismerem a számokat, tudom, mi
történik, ha kölcsönt veszek fel egy befektetés megvásárlásához, és tudom,
milyen hosszú távú hatásra számíthatok a bevétel és a kölcsön visszafizeté
séből adódó kiadás tekintetében.
— És a harmadik lépés?
— Tudni akarom, vajon biztonságos-e a befektetés, és hoz-e pénzt. Na
gyon rövid időn belül meg tudom állapítani, hogy nyerek vele vagy veszítek.
Ha nem hoz pénzt vagy nem tudom kiküszöbölni az okot, amiért nem hoz
pénzt, minek venném meg? Az kockázatos lenne.
— Ha tehát nem keresel rajta, nem fektetsz be? — kérdeztem.
A legtöbb esetben nem — mondta gazdag apám. — Ez igen egyszerűnek hangzik, ezért mindig
meglep, amikor olyan emberekkel találkozom, akik pénzt veszítenek, vagy legalábbis nem
keresnek semmit, mégis befektetőknek vallják magukat. Sokan, akik ingatlanba fektetik a
pénzüket, minden hónapban pénzt vesztenek, mégis azt hangoztatják: „De az állam
adókedvezményt ad a veszteségeimért". Ez olyan, mintha azt mondanák, „Ha elvesztek egy
dollárt, az állam visszaad 30 centet". Néhány nagyon csavaros eszű cégtulajdonos és befektető
tudja a módját, hogyan fordítsa az állam trükkjét a maga hasznára, de ilyenek nagyon kevesen
vannak. Miért ne keresnénk egy dollárt, és kapnánk még 30 centet az államtól? Az igazi
befektető így jár el.
Tényleg ezt teszik az emberek? Pénzt vesztenek, és azt hiszik, ez befektetés?
—Ráadásul azt hiszik, jó ötlet pénzt veszteni adókedvezményért cserébe. Tudod, milyen könnyű
olyan befektetést találni, amin veszíteni lehet? — kérdezte gazdag apám.
— Gondolom, nagyon könnyű — feleltem. — A világ tele van olyan
részvényekkel, befektetési alapokkal, ingatlanokkal és cégekkel, amelyek
nem hoznak semmi nyereséget.
Tehát az igazi befektető pénzt akar keresni, azután még külön prémiumot is akar az
államtól. Vagyis az igazi befektető keres egy dollárt, és megszerzi a 30 cent prémiumot is.
Az átlagos befektető elveszít egy dollárt, és boldog örömmel teszi zsebre az állam által
adott 30 centet adókedvezmény formájában.
Mindez azért van, mert nem ért a pénzügyi kimutatásokhoz? — kérdeztem.
Ez az egyik alapvető oka. A pénzügyi műveltség mindenképpen fontos befektetői
alapismeret a gazdagok befektetési szintjén. A másik alapkövetelmény, hogy pénzt kell
keresni. Soha ne fektess be veszteséggel, csupán az adókedvezményre számítva! Az
ember csak egy ok miatt fektet be: hogy pénzt keressen. A befektetés épp eléggé
kockázatos anélkül is, hogy veszteségért csinálnák.
A bizonyítvány
Amikor befejeztük az aznapi tanulást, gazdag apám így szólt:
— Most már érted, miért csináltattam veled olyan gyakran személyes
pénzügyi kimutatásokat?
Bólintottam, és így feleltem:
Meg elemeznem is kellett cégek és ingatlanbefektetések pénzügyi kimutatásait. Mindig
mondogattad, azt akarod, hogy pénzügyi kimutatásokban gondolkodjak. Most már értem,
miért.
Az iskolában negyedévenként bizonyítványt kaptál. A pénzügyi kimutatás is
bizonyítvány, csak nem az iskola adja. A baj az, hogy mivel a legtöbben nem tanultak
meg pénzügyi kimutatásokat olvasni vagy személyes pénzügyi kimutatásokat vezetni,
fogalmuk sincs róla, milyen teljesítményt nyújtanak az iskola befejezése után. Sok ember
személyes pénzügyi kimutatása szerint bizony bukásra áll, mégis azt hiszi, jól teljesített,
mert jól fizető állása és szép otthona van. Ha én osztályoznék, sajnos mindenkinek rossz
jegyeket adnék, aki 45 éves korára nem jut el az anyagi függetlenségig. Nem akarok
kegyetlen lenni, csak azt akarom, hogy ébredjenek fel végre az emberek, és változtassanak
a szokásaikon. . . mielőtt elfogy az a bizonyos nagyon fontos eszközük: az idejük.
Tehát szerinted attól csökken a kockázat, ha az ember ismeri a pénzügyi kimutatások
nyelvét — foglaltam össze gazdag apám szavait. — Az embernek el kell igazodnia saját
pénzügyi kimutatásán, mielőtt befektet.
— Pontosan — mondta gazdag apám. — Ez az egész folyamat, amelyről
beszéltem, arról szól, hogy önmagunk urai legyünk, és ebbe a pénzügyi kimutatásunk is
beletartozik. Sokan azért akarnak befektetni, mert nyakig ülnek az adósságban. Butaság
befektetni abban a reményben, hogy több pénzt kereshetnek, kifizethetik a számláikat vagy
nagyobb házat, esetleg új autót vehetnek. Az ember csak egyetlen célért fektet be: hogy több
eszközt vehessen magának, amelyek keresett jövedelmét passzív jövedelemmé vagy portfolió-
jövedelemmé alakítják át. Az igazi befektető elsőrendű célja az egyik fajta jövedelem
átalakítása a másikká. Ez pedig magasabb szintű pénzügyi műveltséget követel, mint
egyszerűen eligazodni egy csekk-könyvön.
Tehát téged nem a részvények vagy ingatlanok ára érdekel. Inkább a működési alapok
érdekelnek, azok az alapok, amelyek a pénzügyi kimutatásból derülnek ki?
Igen — mondta gazdag apám. — Ezért zavart, hogy idegeskedtél a tőzsdei árfolyamok
miatt. Amíg az ár a fontos, addig nagyon messze vagy a fundamentális befektetéstől. A
szakmai befektetésben több szerepe van az árnak, de arról majd máskor beszélünk. Érted
már, hogy miért készíttettem veletek annyi pénzügyi kimutatást, és elemeztettem céges és
ingatlanbefektetéseket?
Bólintottam.
— Akkor utáltam, de most már örülök, hogy olyan sokat gyakoroltattad
ezt velünk. Beletanultam, hogy a dolgokat a pénzügyi kimutatásom tükré
ben gondoljam végig és elemezzem, továbbá, hogy amit a pénzemmel te
szek, az miként befolyásolja a pénzügyi kimutatásomat. Nem tudtam, hogy
a legtöbb ember nem látja lelki szemei előtt a pénzügyi kimutatását.
A varázsszőnyeg
—Nagyon sokat haladtál előre a meggazdagodás útján—állapította meg gazdag apám. — A
nyereségkimutatást és a mérleget, a pénzügyi kimutatások két elsődlegesen fontos iratát
varázsszőnyegnek szoktam hívni.
— Miért hívod varázsszőnyegnek? — kérdeztem.
— Mert úgy tűnik, varázslatos módon eljuttatnak bármely cég, ingatlan
és a világ bármely országának kulisszái mögé. Olyan, mintha felvennénk
egy búvárszemüveget, amellyel egyszeriben benézhetünk a vízfelszín alá. A
szemüveg, a pénzügyi kimutatás szimbóluma, tisztán megmutatja, mi rejtő
zik a felszín alatt. Azt is mondhatjuk, a pénzügyi kimutatás olyan, mint Su
perman röntgenszeme. Ahelyett, hogy megpróbálna átugrani egy magas
épületet, a pénzügyileg művelt ember átlát az épület betonfalain. Másrészt
azért hívom a pénzügyi kimutatást varázsszőnyegnek, mert lehetővé teszi, hogy sok mindent
lássunk és sok mindent tegyünk szerte a világban, miközben el sem mozdulunk az íróasztalunk
mellől. A világ bármely részén, de akár a saját hátsó udvarunkban is befektethetünk, és sokkal
többet tudunk, többet látunk. Pénzügyi műveltségünk fejlesztése végül csökkenti a kockázatot,
és nyereségesebbé teszi a befektetéseket. A pénzügyi kimutatás olyasmibe enged bepillantást,
amibe az átlagos befektető nem láthat bele. Segítségével ellenőrizhetjük saját pénzügyi
kimutatásainkat, és ezáltal eljuthatunk céljainkhoz, bármik legyenek is azok. Ha ellenőrzés alatt
tartjuk a pénzügyi kimutatásunkat, több céget is működtethetünk egyszerre anélkül, hogy
személyesen jelen lennénk bennük. A pénzügyi kimutatások jó megértése az egyik
kulcsfontosságú jártasság, amelyet az E negyedhez tartozó személy sem nélkülözhet, ha át akar
kerülni a C negyedbe. Ezért nevezem az eredménykimutatást és a mérleget varázsszőnyegnek.

Ha használt autót akarnánk vásárolni, minden bizonnyal megkérnénk egy szerelőt, hogy nézze
meg és vizsgálja át elektromosan, mielőtt eldöntjük, megéri-e az árát. Ha házat akarnánk venni,
megkérnénk egy ingat-lanbecslőt, hogy egy ellenőrzőlista alapján vizsgálja meg, milyen
állapotban van a ház alapozása, a vízvezetékek, az elektromos vezetékek, a tető stb., mielőtt
megvennénk a házat. Ha nősülni készülnénk, bizonyára tudni akarnánk, mit rejt választottunk
csinos arcocskája, mielőtt elhatároznánk, hogy leéljük vele az életünket.
Ezzel szemben ha befektetésre kerül a sor, a legtöbb befektető nem olvassa el annak a cégnek
a pénzügyi kimutatásait, amelybe befektet. Többnyire inkább egy aktuális tipp vagy az
alacsony, esetleg magas ár miatt döntenek a befektetés mellett, a piac pillanatnyi helyzetétől
függően. A legtöbb ember évente beállíttatja a kocsiját és ellenőrizteti a műszaki állapotát,
illetve rendszeres orvosi kivizsgálásra jár a saját testi egészsége megőrzése érdekében, pénzügyi
kimutatásait azonban sosem vizsgáltatja át, hogy nem csúszott-e bele hiba, vagy nem jelez-e
problémákat a jövőre nézve. Ennek oka az, hogy a legtöbb ember nem tanulja meg az
iskolában, milyen fontos a pénzügyi kimutatás, érteni meg aztán végképp nem ért hozzá. Nem
csoda, ha olyan sokan állítják, hogy a befektetés kockázatos. A befektetés nem kockázatos.
Pénzügyileg műveletlennek lenni viszont igen.
Hogyan lássuk meg a befektetési lehetőségeket?

Ha az a tervünk, hogy befektetőként gazdagodunk meg, ehhez szerintem minimális
követelmény, hogy jól értsünk a pénzügyi kimutatásokhoz. Ezzel nemcsak a biztonságot
fokozzuk, de több pénzt is kereshetünk, rövidebb idő alatt. Ez azért van így, mert aki kiismeri
magát a pénzügyi kimutatásokon, az olyan befektetési lehetőségeket is meglát, amelyeken az
átlagos befektető átsiklik. Az átlagos befektető elsősorban az árra figyel, amikor vásárol vagy
elad. A kifinomult befektető eléggé képzett ahhoz, hogy más tényezőket is észrevegyen az áron
kívül. A kifinomult befektető tudja, hogy a legjobb befektetési lehetőségek többsége a képzetlen
szemnek láthatatlan.
Gazdag apám megtanította, hogy befektetőként a legtöbb pénzt úgy lehet nyerni, ha az ember
pénzügyileg művelt, és ismeri a befektetések belső erősségeit, illetve gyengéit. Azt mondta: „A
legjobb befektetési lehetőségeket akkor találod meg, ha értesz a könyveléshez, ismered az
adószabályokat és a társasági jogot. Az igazi befektetők ezekben a láthatatlan birodalmakban
kötik a legjobb befektetési üzleteket. Ezért hívom az eredmény- és mérlegkimutatást
varázsszőnyegeknek."

1. Ha ön befektetőként meg akar gazdagodni és a gazdagok befektetéseire vágyik, kész-e
rendszeresen aktualizált személyes pénzügyi kimutatást vezetni, és rendszeresen gyakorolni
más pénzügyi kimutatások olvasását?
Igen
Nem
A pénzügyi műveltségről egyszerűen
„Apád azért küszködik anyagi gondokkal, mert művelt, de pénzügyileg képzetlen —

mondogatta gazdag apám. — Ha szakítana rá időt, hogy megtanulja értelmezni a számokat, és
elsajátítaná a pénzügyi szókincset, erőteljesen megváltozna az élete."
Gazdag apám hat leckéje közül az egyik a pénzügyi műveltségről szólt a Gazdag papa,
szegény papában. Gazdag apám döntő fontosságúnak tartja a pénzügyi műveltséget mindazok
számára, akik komolyan akarják, hogy saját cégük legyen, vagy hivatásos befektetővé akarnak
válni. E könyv későbbi részében Sharon és jómagam részletesebben kitérünk majd a pénzügyi
műveltség fontosságára, mivel ez hozzátartozik a cégirányításhoz és a befektetéshez, továbbá
elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az ember meglássa azokat a befektetési lehetőségeket,
amelyeket az átlagos befektető nem vesz észre. Egyelőre azonban azt hiszem, legjobb, ha
röviden áttekintjük, mi is az a pénzügyi műveltség, és hogyan lehet egyszerűen, könnyedén
megérteni.
Az alapok
A kifinomult befektetőnek sokféle pénzügyi dokumentumon ki kell ismernie magát. A
legfontosabb dokumentumok az eredménykimutatás és a mérlegkimutatás.
Eredménykimutatás
Mérlegkimutatás
Nem vagyok könyvelő, de számos könyvelői tanfolyamot elvégeztem. A legtöbbjükön

feltűnt, hogy az oktató egyik vagy másik dokumentumra összpontosított, de figyelmen kívül
hagyta a kettő egymáshoz való kapcsolatát. Más szavakkal: az oktató soha nem magyarázta el,
miért fontos az egyik irat a másik szempontjából.
Gazdag apám szerint az eredménykimutatás és a mérleg közötti kapcsolaton áll vagy bukik
minden: „Hogyan érthetnéd meg az egyiket a másik nélkül?" — tette fel a költői kérdést; vagy
„Hogyan különböztethetnéd meg az eszközöket a forrásoktól a bevételrovat és a kiadásrovat
nélkül?" Figyelmeztetett továbbá, hogy „azért mert valami az eszközök listáján szerepel, még
nem biztos, hogy eszköz." Azt hiszem, ez az állítás volt a legfontosabb. „A legtöbb ember azért
küszködik anyagi gondokkal, mert forrásokat vásárol, és az eszközök közé sorolja azokat. így
nagyon sokan eszköznek tekintik a házukat, noha az valójában forrás." Aki érti a Gresham-
törvényt, tudhatja, hogy egy ilyen aprócskának tűnő tévedés életre szóló anyagi gondok forrása
lehet, és elérhetetlen távolságba száműzi az anyagi függetlenséget. Gazdag apám azt is mondta:
„Ha több nemzedéken át meg akarod őrizni a gazdagságodat, mind neked, mind szeretteidnek
ismerniük kell a különbséget eszközök és források között. Tudnod kell, miben különbözik az
értékes az értéktelentől."
A Gazdag papa, szegény papa megjelenése után sokan megkérdezték tőlem; „Ez azt
jelenti, ne vásároljon házat az ember?" A válasz: „Nem, gazdag apám nem azt mondta, hogy
nem szabad házat venni." Ő csak a pénzügyi műveltség fontosságára hívta fel a figyelmet.
Mindössze ennyit mondott:
"Ne nevezzünk egy forrást eszköznek, még akkor sem, ha a házunkról van szó." A másik
leggyakoribb kérdés az volt: „Ha kifizetem a házamat terhelő jelzálogtartozást, azután már
eszköznek fog számítani a házam?" A válasz megint csak nem. Attól, hogy a házunkon nincs
többé tartozás, még nem lesz eszköz. A válasz indoklása a készpénzáramlásban rejlik. A
legtöbb házat akkor is költségek terhelik, ha nincs rajta tartozás, és ott az ingatlanadó is. Az
ingatlanunk valójában sosem lesz igazán a miénk. Mindig az államé marad. Ezért van, hogy az
angol ingatlan szó első tagja „reál" (amely a spanyol „királyi" szó megfelelőjéből származik)
nem fizikait vagy megfoghatót jelent. A birtokok mindig a király tulajdonában voltak. Ma az
állam tartja rajtuk a kezét. Aki kételkedik ebben, próbálja csak meg nem fizetni az
ingatlanadót, mindjárt megtudja, kié is az ingatlan jelzáloggal vagy jelzálog nélkül! Az
ingatlanadók nem fizetéséből származik az adókedvezményre szóló jogosultság. A Gazdag
papa, szegény papában írtam a befektetők által nyert adókedvezményeket sújtó magas
kamatokról. Az adókedvezményekkel az állam tulajdonképpen azt mondja: „Magunk
irányíthatjuk az ingatlanunk ügyeit, de az azért még az állam tulajdona!"
Gazdag apám nagyon is fontosnak tartotta a saját otthont. Úgy gondolta, biztonságban van a
pénzünk, ha saját ingatlanunkban tartjuk, de ez az ingatlan ettől még nem feltétlenül eszköz.
Miután elegendő igazi eszközt halmozott fel, gazdag apám maga is szép, nagy házban lakott.
Igazi eszközei biztosították számára a készpénzáramlást, amelyből szép, nagy otthonát meg-
vehette. Ő pusztán arra hívta fel a figyelmet, ne nevezze senki a forrást eszköznek, vagy ne
vegyen forrásokat úgy, hogy eszközöknek véli azokat. Szerinte ez az egyik legnagyobb hiba.
Azt mondta: „Ha valami forrás, akkor nevezd is forrásnak, és figyelj rá alaposan!"
A varázsszó a cashflow
Gazdag apám számára a cégvezetésben és a befektetésben a legfontosabb szó a cashflow
volt. „Ahogy a halásznak figyelnie kell az árapály változásait, ugyanúgy kell egy
üzletembernek ügyelnie a készpénzáramlás apró változásait. Az emberek és a cégek azért
küzdenek anyagi nehézségekkel, mert nem tartják ellenőrzésük alatt a készpénzáramlásukat" —
szokta mondani.
Hogyan biztosítsuk egy gyerek pénzügyi műveltségét?
Gazdag apám nem volt tanult ember a szó hagyományos értelmében, de olyan egyszerűen
tudott megfogalmazni bonyolult dolgokat, hogy egy kilencéves gyerek is megértette, hiszen én
ennyi idős voltam, amikor elkezdett tanítani, és még akkor is jól használható volt ez a
magyarázat, amikor már megnőtt a vagyonom. Meg kell vallanom, nem sok újat tettem hozzá
gazdag apám egyszerű rajzaihoz. Az ő egyszerű magyarázatai alapján értettem meg jobban a
pénz lényegét és áramlását, s neki köszönhetem, hogy eljutottam az anyagi biztonsághoz.
Ma már a könyvelőim végzik helyettem a munka dandárját, én pedig továbbra is gazdag
apám egyszerű sémáit használom a döntéseimhez. Ha tehát megértjük a következő ábrákat jobb
esélyekkel szerezhetünk nagy vagyont. Hagyjuk a könyvelés technikáját a könyvelőkre, akik ezt
a fontos munkát tanulták. Nekünk az a dolgunk, hogy ellenőrizzük a pénzügyi adatokat, és úgy
okoskodjunk velük, hogy növeljük a vagyonunkat.
Gazdag apám alapvető tanításai a pénzügyi műveltség

megszerzéséhez
1. műveltségi lecke: A készpénzáramlás iránya
határozza meg, hogy valami eszköz vagy forrás egy adott
pillanatban. Vagyis ha az ingatlanügynökünk eszköznek
minősíti a házunkat, attól még nem az.
Jobbra egy eszköz készpénzáramlási modellje látható.
Gazdag apám a következőképpen definiálta az eszközöket:
„Az eszközök pénzt raknak a zsebünkbe".
Itt pedig egy forrás készpénzáramlási modellje látható. Gazdag apám a következőképpen
definiálta a forrásokat: „A források pénz vesznek ki a zsebünkből".
A tévedés lehetősége
Gazdag apám elmagyarázta: „A tévedésre az általánosan elfogadott könyvelési gyakorlat ad
lehetőséget, mert abban az eszközök és források egyaránt az eszközrovatban szerepelhetnek."
Ezt egy ábrán szemléltette, és megmutatta, miből adódik a zűrzavar.
Azt mondta: „Eszerint az ábra szerint valakinek van egy 100 000 dollárt érő háza, amelyért
20 000 dollárt fizetett ki egy összegben, készpénzben, és 80 000 dollár jelzálogtartozása van.
Honnan tudhatjuk meg, hogy ez a ház eszköz vagy forrás? Eszköz-e csak azért, mert az
eszközrovatban szerepel?
Források 80 000 dollár
A második kérdésre természetesen nemmel kell válaszolnunk. Az első kérdésre a helyes

válasz: Meg kell néznünk az eredménykimutatást, hogy megtudjuk, eszköz-e a ház vagy forrás.
Gazdag apám ezek után az itt látható ábrát rajzolta fel, és magyarázatképpen hozzáfűzte:
„Ez a ház forrás. Ezt onnan tudjuk megállapítani, hogy minden számadata a költségrovatban
szerepel; semmi sem szerepel a bevételrovatban.
Hogyan csináljunk forrásból eszközt?
Gazdag apám két sorral kiegészítette az ábráját: „Bérbeadásból származó bevétel" és
„Bérbeadásból származó nettó bevétel", ahol a kulcsszó a „nettó". „Ez a változtatás az
eredménykimutatásban forrásból eszközzé változtatta a házat" — mondta.
Miután megértettem a fogalmat, gazdag apám számpéldákkal is elmagyarázta, hogy még

világosabbá tegye: „Mondjuk, hogy a házzal kapcsolatos összes kiadás 1 000 dollár. Ebben
benne van a jelzálogtartozás törlesztése, az ingatlanadók, a biztosítás, a közműdíjak és a
karbantartás költségei. Van egy bérlód, aki 1 200 dollárt fizet havonta. így a bérbeadásból
származó nettó bevételed havi 200 dollár, ami eszközzé teszi a házat, mert pénzt hoz neked,
vagyis 200 dollárbevételt havonta. Ha a kiadásaid nem változnak, és havonta 800 dollárod
folyna be a bérbeadásból, 200 dollárt veszítenél egy hónapban, és hiába jönne be bruttó 800
dollár minden hónapban, az ingatlan továbbra is forrás maradna. Tehát egy ingatlan nem
feltétlenül válik forrásból eszközzé akkor sem, ha bérbe adod. Az emberek azt is szokták
mondani, »de ha többért adom el, mint amennyiért vettem, akkor eszköz«. Ez igaz, de csak
akkor, ha az eladásra valamikor a jövőben sor kerül. A közhiedelemmel ellentétben az
ingatlanok ára időnként csökken. A közmondás, miszerint »Nyugtával dicsérd a napot«, nagyon
is igaz az üzleti világban."
Az állam megváltoztatta a szabályokat

Az 1986-os ingatlantörvény érvénybe lépését követően a szó szoros értelmében több milliárd
dollárt buktak az emberek az ingatlanokon. Sok spekuláns azért veszített pénzt, mert magas
áron vásároltak ingatlant, és annak a feltételezésnek estek áldozatul, hogy az ingatlanárak
mindig felfelé mennek, továbbá, hogy az állam adókedvezményt ad nekik passzív
ingatlanveszteségeikért. Vagyis hogy az állam támogatást nyújtana a bérbeadásból származó
bevétel és a bérbeadásból származó, magasabb összegű kiadások közötti különbözetre. Ahogy
mondani szokás, „valaki megváltoztatta a játékszabályokat". Az adótörvények megváltoztatása
után a tőzsde összeomlott, a bankbetétek és kölcsönök semmit sem értek, hatalmas vagyonok
cseréltek gazdát 1987 és 1995 között. A befektetési tulajdon elsősorban az E negyedből — a
magas jövedelmű értelmiségiektől: orvosoktól, ügyvédektől, könyvelőktől, mérnököktől,
építészektől — átvándorolt a B negyed befektetőihez. Ez az egyetlen adótörvény emberek
millióit kényszerítette rá, hogy felhagyjanak az ingatlanbefektetéssel, és átálljanak értékpapírra,
azaz a tőzsdei befektetésekre. Elképzelhető, hogy hamarosan újabb vagyoncsere következik be
a négyszög egyik és másik fele között? Lehet, hogy ezúttal a tőzsde helyett megint az
ingatlanok kerülnek sorra? Ezt csak az idő dönti el, és a történelem hajlamos megismételni
önmagát. Ha új abb váltás következik be, egyesek nagyot buknak majd, mások pedig nyernek.
Ausztráliában ma is érvényben vannak olyan törvények, amelyek megengedik a

befektetőknek, hogy „veszteségre játsszanak" ingatlanbefektetéseik során. Más szavakkal: arra
biztatják a befektetőket, hogy veszítsenek pénzt az ingatlanokon, mert ezt állami támogatással
jutalmazzák. 1986-ig az Egyesült Államokban is ugyanez az adótörvény volt érvényben.
Amikor Ausztráliában befektetésről beszélek, heves tiltakozással találom szemben magamat,
ahányszor arra hívom fel a figyelmet, hogy az állam megváltoztathatja a törvényeket, ahogyan
az Egyesült Allamokban is történt. Az emberek azt mondják, „az állam nem fogja
megváltoztatni a szabályokat", én meg csak csóválom a fejemet. Egyszerűen nem veszik
figyelembe, mekkora érvágást jelentett az új törvény sok millió befektető számára az Egyesült
Allamokban. Számos barátom csődbe ment, és mindenét, amiért évekig vagy évtizedekig
dolgozott, elvesztette.
Mindezzel a következőkre szeretnék rámutatni: Miért tennénk ki magunkat kockázatnak?
Miért ne találnák olyan ingatlant, amely pénzt hoz? Olyan ingatlant vagy befektetést bárki tud
találni, amely viszi a pénzt. Ehhez nem kell se ész, se pénzügyi műveltség.
Nekem és gazdag apámnak azért nem tetszik az elképzelés, miszerint pénzt veszíteni jó
dolog az adókedvezmények miatt, mert gyakran hanyagsághoz vezet. Sokszor hallok
Amerikában ilyesmit: „Nem baj, ha pénzt vesztek. Az állam adókedvezményt ad érte." Ez azt
jelenti, minden elvesztett dollárért kb. 30 centet ad vissza az állam (az adósávunktól függően).
Számomra ez nem logikus. Miért ne keresnénk olyan befektetést, amelyben minden megvan:
biztonságos, nyereséges, megbecsülést hoz, és adókedvezményt is nyújt?
A befektetés lényege, hogy pénzt hozzon, nem pedig hogy pénzt vigyen. Mellesleg
adókedvezményre is szert tehetünk, ugyanakkor pénzt is kereshetünk vele, ha kifinomult
befektetők vagyunk. Egyik barátom, Michael Tel-larico, aki ingatlanbróker Sydneyben,
Ausztráliában, azt szokta mondani: „Mindennap bejönnek hozzám emberek az irodába a
következő megbízással: »A könyvelőm küldött, hogy olyan ingatlan vegyek, amellyel
veszteségre j átszhatok«". Michael válasza: „Azért, hogy olyan ingatlan találjon, amely-lyel
pénzt veszíthet, nem érdemes idejönni. Ilyenből több ezret találhat bárhol. Én abban segíthetek,
hogy olyat találjon, amely pénzt hoz, és emellett megkapja az adókedvezményt." Az ügyfelek
erre gyakran tiltakoznak: „Nem, nem. Nekem olyan ingatlan kell, amelyen veszítek." Ugyanez
zajlott Amerikában is 1986 előtt.
Mindebből a következő tudnivalókat érdemes megjegyezni:
161. Az elképzelés, miszerint pénzt veszíteni jó dolog az adókedvezmények miatt, gyakran

hanyaggá teszi az embereket a befektetések kiválasztásában.
162. Ezek az emberek nem igyekeznek eléggé, hogy igazi befektetéseket találjanak. Nem
vizsgálják meg olyan alaposan a pénzügyi hátteret, amikor egy-egy befektetést elemeznek.
163. Ha pénzt veszítünk, ezzel ingataggá tesszük pénzügyi helyzetünket. Másként szólva:
éppen elég kockázattal járnak a befektetések ezen kívül is. Miért tennénk őket még
kockázatosabbá? Ne sajnáljuk az időt, és keressünk szilárd befektetést! Találhatunk ilyet, ha
értünk a számok nyelvén.
164. Az állam igenis megváltoztatja a játékszabályokat.
165. Ami ma eszköz, az holnap esetleg forrás.
166. Amíg számos befektető pénzt veszített 1986-ban, mások felkészültek a változásra. Ők
szerezték meg azokat a milliókat, amelyeket a felkészületlen befektetők elveszítettek.
A legnagyobb kockázat
Gazdag apám szerint: „A legkockázatosabb befektető mind közül az, aki nem tartja kézben a
pénzügyi kimutatásait. A legkockázatosabb befektető az, aki forrásokat halmoz fel, amelyeket
eszközöknek hisz, ugyanannyi a kiadása, mint a bevétele, és aki csak a munkájából szerez
jövedelmet. Az ilyen befektető azért kockázatos, mert gyakran kétségbeesik."
Befektetői tanfolyamaimon ma is sűrűn találkozom olyanokkal, akik vitatkozni kezdenek
velem azt állítva, hogy a házuk eszköz. Nemrégiben valaki azt mondta:
Én 500 000 dollárért vettem a házamat, és ma 750 000 dollárt ér.
Honnan tudja? — kérdeztem, mire így felelt:
Az ingatlanbrókerem mondta. Erre én tovább
faggattam:
Ezt az árat 20 évre előre garantálja az ingatlanbrókere?
— Természetesen nem — válaszolt. — Csak annyit mondott, hogy nagy
jából ennyi az ára a környéken mostanában eladott ingatlanok áraihoz viszo
nyítva.
Ezért mondta gazdag apám, hogy az átlagos befektető nem sok pénzt keres a piacon. „Az
átlagos befektetőknek szellemi értelemben előre kell inniuk a medve bőrére. Minden hónapban
pénzt adnak ki dolgokért, amiket kül-
ső vélemények alapján eszközöknek neveznek. Arra számítanak, hogy a házuk értéke a jövőben
emelkedni fog, vagy úgy tesznek, mintha azonmód el tudnák adni annyiért, amekkora összeget
az ingatlanbrókerük megnevezett. Senkivel sem fordult még elő, hogy olcsóbban adott volna el
egy házat, mint amennyire a brókere vagy a bankára tartotta? Velem már előfordult. Annak
eredményeképpen, hogy az ember ilyen véleményekre vagy várakozásokra alapozza a pénzügyi
döntéseit, kiengedi kezéből a gyeplőt, ami a személyes pénzügyeit illeti. Ez szerintem nagyon
kockázatos. Aki gazdag akar lenni, annak kézben kell tartania az irányítást mind a képzése,
mind a személyes készpénzáramlása terén. Nyugodtan reménykedhetünk benne, hogy
valaminek a jövőben felmegy az ára, ha ez nem indít arra, hogy a jelenben kiengedjük a
kezünkből pénzügyeink irányítását." Gazdag apám továbbá azt is mondta: „Ha annyira biztos
vagy benne, hogy felmegy annak az ingatlannak az ára, miért nem mindjárt tízet veszel belőle?"
Ez a hozzáállás jellemzi azokat az embereket is, akik így vélekednek: „A nyugdíj számlám
ma 1 millió dollárt ér. Mire nyugdíjba megyek, 3 milliót fog érni." Erre megint csak azt
kérdezem: „Honnan tudja?" Gazdag apámtól megtanultam, hogy az átlagos befektető gyakran
„előre iszik a medve bőrére". Vagy mindent egy lapra tesz fel, azaz „várja, hogy befusson a
hajója" valamikor, a jövőben. Sokszor azonban elmenekül a medve, és elúszik a hajó. A
hivatásos befektető nem akar ilyen kockázatot vállalni. A kifinomult befektető tudja, a
pénzügyi képzettség már ma nagyobb tisztánlátást biztosít, és aki folyamatosan tanul, az a
jövőben is jobban kézben tudja majd tartani a pénzügyeit. A kifinomult befektető tudja, hogy a
medve időnként elszalad vagy más lövi le, a várva várt hajóról pedig könnyen kiderülhet, hogy
a Titanic.
Sok kezdő befektetővel találkozom, aki 20 évnél rövidebb idő óta foglalkozik befektetéssel.
A legtöbbjük soha nem élt át piaci összeomlást, illetve nem volt olyan ingatlanja, amely sokkal
kevesebbet ér, mint amennyiért vette, miközben továbbra is havonta fizetnie kell az esedékes
költségeket. Ezek az új befektetők ipari átlagokra hivatkoznak, mint például „A piaci átlag
1974 óta emelkedik" vagy „Az ingatlan ára az utóbbi 20 évben átlagosan évi 4%-ot
emelkedett."
Gazdag apám szerint: „Az átlagok az átlagos befektetőknek valók. A hivatásos befektető
kézben akarja tartani az irányítást. Ez pedig egyaránt vonatkozik önmagára, a pénzügyi
képzésére, az információforrásaira és saját készpénzáramlására." Ezért tanácsolta gazdag
apám az átlagos befektetőknek, hogy „Ne legyenek átlagosak!" Számára az átlagos befektető
kockázatos befektetőt jelentett.
Miért nem tartják az emberek kezükben az irányítást saját

pénzügyeik felett?
Sok ember úgy áll fel az iskolapadból, hogy azt sem tudja, hogyan kell vezetni egy csekk-
könyvet, a pénzügyi kimutatások elkészítéséről nem is szólva. Sosem tanulták meg ellenőrzésük
alatt tartani saját pénzügyeiket. Az egyetlen módja annak, hogy megállapítsuk valakiről, ura-e
önmagának, hogy megnézzük a pénzügyi kimutatásait. Ha valakinek jól fizető állása, nagy
háza és szép autója van, még nem biztos, hogy ura pénzügyi helyzetének. Ha az emberek
tudnák, hogyan működik egy pénzügyi kimutatás, műveltebbek lennének pénzügyileg, és
jobban tudnák irányítani saját pénzügyeiket. A pénzügyi kimutatások megértése által az
emberek jobban átlátnák, milyen irányban áramlik a készpénzük.
Itt van például egy csekk megírásának készpénzáramlási

modellje:
Ez pedig egy hitelkártya használatának
készpénzáramlási modellje.
\r
Amikor csekket írunk, egy eszközt csapolunk meg. Amikor pedig hitelkártyánkat használjuk,
forrásainkat növeljük. Más szavakkal: a hitelkártyákkal sokkal könnyebb egyre mélyebbre
merülni az adósságokban. Sokan ezt nem veszik észre, mert sosem tanulták, hogyan kell
kiállítani és elemezni egy személyes pénzügyi kimutatást.
Manapság sokak pénzügyi kimutatásai így néznek ki:

Hacsak valamiképpen nem változik meg az illető, valószínűleg egész életében pénzügyi
rabszolgaságra lesz kárhoztatva. Miért beszélek pénzügyi rabszolgaságról? Mert mindössze annyit
tesz, hogy gazdagabbá tesz egy amúgy is gazdag embert.
A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Sokan megkérdezik tőlem: „Mi az első lépés az anyagi függetlenség
felé? "A válaszom a következő: „Vegye kézbe személyes pénzügyi kimutatásainak irányítását. "
Megkértem adószakértőmet és könyvelőmet, Diane Kennedyt, hogy állítson össze oktató hanganyagot
és munkafüzetet a következő témakörökhöz:
167. Hogyan működik a személyes pénzügyi kimutatás ?
168. Hogyan vegyük kézbe saját pénzügyi kimutatásunk irányítását?
169. Hogyan induljunk el az anyagi függetlenség útján?
170. Hogyan tanuljuk meg a gazdagok módjára kezelni a pénzünket azáltal, hogy
kevesebb adót fizetünk?
Diane és én közösen készítettük el ezeket a hangkazettákat, és együtt kísérjük végig az érdeklődőket
az adósságokból való kievickélés útján. Ami ennél fontosabb, megtanulhatják, hogyan kezeljék a
pénzt gazdag ember módjára. Ez azért lényeges, mert sokan azt hiszik, ha több pénzt keresnek,
az megoldja anyagi gondjaikat — pedig sok esetben ez nem igaz. Ha azonban megtanuljuk a
gazdagok módjára kezelni a pénzünket, többnyire megoldhatjuk rövid távú anyagi
nehézségeinket, továbbá lehetőségünk lesz rá, hogy elérjük az anyagi függetlenséget. A
hangkazettákat és a munkafüzetet a „ Your First Step to Financial Freedom " (Első lépés az
anyagi függetlenség felé) című program tartalmazza. Ez az oktatócsomag egyszerű, közérthető,
és alapvető információt tartalmaz egy szilárd pénzügyi alap megteremtéséhez. E könyv végén
illetve a www.richdad.com weboldalon részletes tájékoztató található a kazettákról.
Kit gazdagítunk?
2. műveltségi lecke: Legalább két pénzügyi kimutatás kell ahhoz, hogy teljes képet kapjunk.
Gazdag apám szerint „A kifinomult befektetőnek legalább két pénzügyi kimutatást kell
egymás mellett látnia, ha valós képet akar kapni."
Egyik tanóra keretében gazdag apám a következő ábrát rajzolta fel:
Források Eszközök Források

Eszközök
„Soha ne feledd, hogy a kiadásod valaki másnak bevétel! Azok, akik nem tartják kézben
készpénzáramlásuk irányítását, azokat teszik gazdaggá, akik kézben tartják azt."
Források Eszközök Források

Eszközök
Azon Azon
ielzilog-
tartozása tartozésa
Mit tesz egy befektető?

Ezek után a következő ábrát rajzolta fel (ld. a túloldalon), és így szólt:
— Hadd mutassam meg neked, mit tesz egy befektető. Egy háztulajdo
nost és egy bankárt hozok fel példának.
Ránéztem az ábrára, majd azt mondtam:
— Az illető jelzálogtartozása két pénzügyi kimutatásban szerepel. A kü
lönbség az, hogy ugyanaz a tartozás két rovatba került: az eszköz-, illetve a
forrásrovatba.
— Ez egy valós pénzügyi kimutatás — bólintott gazdag apám.
— Ezért mondod, hogy legalább két pénzügyi kimutatás kell a teljes kép
hez? Mert minden egyes kiadásunk valaki másnak bevétel, és minden egyes
forrásunk valaki másnak eszköz — fűztem tovább a gondolatsort.
Gazdag apám bólintott, és folytatta:
— Ezért válnak a pénzügyi kimutatások terén képzetlen emberek gyak
ran a képzettek prédájává. Ezért van, hogy akárhányszor valaki a hitelkár-
A bank
tyáját használja, gyakorlatilag a saját forrásrovatát gyarapítja, ugyanakkor a bank

eszközrovatát.
— Amikor pedig a bankárunk azt mondja: „Az ön háza eszköz", nem ha
zudik. Csak éppen azt hallgatja el, kinek az eszköze. A jelzálogtartozásunk
a bank eszköze, és a mi forrásunk — mondtam.
Kezdtem jobban megérteni a pénzügyi kimutatások fontosságát és azt, miért kell kettőnél több
kimutatás, hogy pontosabb képet nyerjünk. Gazdag apám bólintott, és így szólt:
Most tegyük még hozzá a készpénzáramlást, és nézzük meg, hogyan jelentkezik
a jelzálogtartozás ebben a példában.
Ebben a példában a jelzálogtartozás pénzt vesz ki a zsebünkből, amely a bank zsebébe
vándorol.
Ezért forrás a jelzálogtartozás a mi szempontunkból, és eszköz a bank szempontjából.
Fontos látni, hogy egyazon jogi dokumentumról van szó.
— Tehát a bank létrehozott egy eszközt, amely számomra forrás — tet
tem hozzá. — A befektető dolga, hogy eszközre tegyen szert, amelyet más
valaki fizet ki. Ezért vannak a befektetőknek bérbe adandó ingatlanjaik. A
bérleti díjból minden hónapban beáramlik a készpénz a befektető eredmény
kimutatásába, ahogyan a jelzálogtartozás törlesztései a bank eredményki
mutatásába áramlanak be.
Gazdag apám bólintott, és mosolygott.
— Kezded már érteni. Mindenképpen az egyenlet egyik oldalára kell ke-
rülnünk, nem a másikra, de az utca kétirányú — mondta, és felrajzolta a következő ábrát:

A bank
Eszközök Az ön Források Eszközök Források Az ön

megtakarítása
megtakarítása
Hát persze! A bankbetéteim az én eszközeim, és a bank forrásai. Megint legalább két

pénzügyi kimutatásra van szükségem, hogy teljes képet kapjak.
Úgy van — mondta gazdag apám. — És mit veszel még észre ezen a két ábrán?
Egy darabig nézegettem mindkettőt, a jelzálogtartozásét, azután a bankbetétekét vizsgálva.
— Nem tudom — mondtam lassan. — Csak azt látom, amit iderajzoltál.
Gazdag apám mosolyogva mondta:
— Ezért kell gyakorolnod a pénzügyi kimutatások olvasását. Ahogyan
egyre többet tudsz meg valakiről, minél többször beszélsz vele, a pénzügyi
kimutatásokon is egyre jobban eligazodsz, ha gyakorlód az olvasásukat.
Egyre több dolgot veszel észre, ami fölött eleinte elsiklik a szemed.
— Most mi fölött siklottam el? Mit nem vettem észre? — kérdeztem.
— Ami az ábrákból nem látszik, hogy az állam adókedvezményt ad, ha
forrásokat vásárolsz. Ezért jár adókedvezmény házvásárlásért.
Erről megfeledkeztem — ismertem be.
Továbbá megadóztatja a bankbetéteidet — tette hozzá gazdag apám.
— Az állam adókedvezménnyel jutalmaz, ha forrást tartok, ellenben
megadóztat, ha eszközt? — kérdeztem.
Gazdag apám igent intett a fejével, és azt mondta:
Gondold csak végig, hogyan befolyásolja ez az emberek gondolkodását és pénzügyi

jövőjét! Az átlagember attól jon lázba, ha adósságba verheti magát, nem pedig attól, ha
eszközöket vásárolhat.
Az emberek adókedvezményt kapnak, amiért pénzt veszítenek? — kérdeztem
elcsodálkozva. — De miért?
— Mint mondtam, a hivatásos befektetőnek nem elég arra gondolnia,
hogy egy befektetés ára felmegy-e vagy lemegy. A kifinomult befektető
megvizsgálja a számokat, hogy átlássa a helyzetet, és olyasmikre jön rá,
amiket az átlagos befektető nem vesz észre. A kifinomult befektetőnek át
kell látnia az állami szabályozás, az adótörvények, a társasági jog valamint
a könyvelésre vonatkozó előírások hatásait. Részben éppen azért nehéz pon
tos tájékoztatáshoz jutni a befektetésekkel kapcsolatban, mert a teljes kép
hez pénzügyi műveltségre, könyvelőre és ügyvédre van szükség. Vagyis két
különféle szakember kell a teljes igazság kiderítéséhez. Szerencsére, ha nem
sajnáljuk az időt, és megtanuljuk mindazt, ami a kulisszák mögött zajlik,
megtaláljuk a jó befektetési lehetőségeket, és akkora gazdagságra tehetünk
szert, ami csak kevesek osztályrésze. Megtudhatjuk, mitől egyre gazdagab
bak a gazdagok, illetve miért dolgoznak többet, adóznak többet és halmoz
nak fel több adósságot a középosztálybeliek és a szegények. Ha tudjuk az
igazságot, eldönthetjük, a négyszög melyik térfelén akarunk tevékenykedni.
Nem nehéz; csak idő kell hozzá . . . idő, amit a csupán aktuális befektetési
tippekre vágyók nem hajlandók rááldozni.
Nekem nem kellett gondolkodnom rajta, a négyszög melyik térfelén akarok tevékenykedni.
Tudtam, hogy törvényes befektetésekkel akarok foglalkozni bennfentesként, és nem
kívülállóként. Ismerni akartam az igazságot, akár meggazdagszom, akár nem. Meg akartam
tudni, hogyan és mitől lesznek egyre gazdagabbak a gazdagok.
Miért kell a pénzügyi képzés?

Az 1980-as évek elején elkezdtem vállalkozási és befektetési tanfolyamokat tartani
felnőtteknek. Ez lett a hobbim. Az egyik probléma, amellyel mindjárt az elején szembe találtam
magam, az volt, hogy a legtöbb embernek, akik céget akartak alapítani vagy magabiztosabban
akartak befektetni, hiányzott a pénzügyi alapműveltsége. Azt hiszem, a pénzügyi képzettségnek
ez a hiánya okozza, hogy tíz cégből kilenc tönkremegy az első öt évben, és hogy a legtöbb
befektető kockázatos dolognak tartja a befektetést, továbbá nem keres vele, vagy nem tud
megtartani vele sok pénzt.
Amikor azt ajánlom a hallgatóknak, tanuljanak könyvelést, pénzügyi és befektetési

ismereteket, mielőtt céget alapítanának vagy befektetéssel kezdenének foglalkozni, többnyire
méltatlankodnak, és nem akarnak visszaülni az iskolapadba. Ezért kezdtem olyan módszer után
kutatni, amelynek segítségével könnyen és szórakoztató formában sajátíthatók el a pénzügyi
alapismeretek. 1996-ban megalkottam a CASHFLOW— befektetés 101 társasjátékot, amely
megtanítja a pénzügyi ismeretek, a könyvelés és a befektetés alapjait.
Tanítás kontra tanulás

A CASHFLOW— társasjáték, mert a befektetést és a pénzügyi elemzést nem lehet könyvből
elsajátítani. Szegény apám, a tanár, gyakran mondogatta: „Egy tanárnak tudnia kell, mi az,
amit meg lehet tanítani, és mi az, amit meg kell tanulni. Megtaníthatjuk például egy gyereknek
a »bicikli« szót, de nem taníthatjuk meg biciklizni. Azt csak ő maga tanulhatja meg a
gyakorlatban."
Az utóbbi három évben többezer embert figyeltem meg, miként tanulnak meg befektetőkké
válni azáltal, hogy játsszák a CASHFLOW, befektetés 101 -et és 202-t A gyakorlatban
sajátítják el az ismereteket, amelyeket sosem taníthatnék meg írásban vagy elméleti előadások
formájában, ugyanúgy, ahogy nem taníthatnék meg senkit biciklizni sem. A játékok néhány óra
leforgása alatt megtanítják mindazt, amit gazdag apám 30 éven át sulykolt belém úgy, hogy
irányított, kalauzolt. Ezért lett e könyv címe Gazdag papa befektetési tanácsai, mert ő így,
kalauzolva tanított engem. Ez volt a legjobb, amit tehetett. A befektetés és a könyvelés nem
olyasmi, amit elméletben meg lehet tanítani. Kellett hozzá, hogy meg akarjam tanulni. Ez
mindenkire érvényes.
Hogyan javíthatunk az eredményeinken?

Minél többet olvasunk pénzügyi kimutatásokat, éves jelentéseket és kibocsátási
tájékoztatókat, annál jobban fejlődik a pénzügyi intelligenciánk, annál jobban tágul a pénzügyi
látókörünk. Idővel fel fognak tűnni olyan dolgok, amelyeket az átlagos befektető sohasem vesz
észre.
Mindnyájan tudjuk, hogy az ismétlés a tudás anyja. Nemrégiben egy Peter Lynch-csel
készített interjút hallgattam kazettáról. Előzőleg már vagy
egy tucatszor hallottam ugyanezt a kazettát. Mégis minden alkalommal felfedezek benne
valami újat. Gazdag apám több mint 30 éven át olvastatott velem pénzügyi kimutatásokat. Ma
már automatikusan pénzügyi kimutatásokban gondolkodom.
Amikor biciklizni tanulunk, a tudatalattinkat tanítjuk meg biciklizni. Ezek után nem kell
többé gondolkodnunk rajta — vagy felidéznünk magunkban —, miként kell biciklizni,
miközben csináljuk. Amikor autót vezetni tanulunk, szintén a tudatalattinkat képezzük. Ezért
van, hogy ha egyszer megtanítottuk tudatalattinknak a vezetés technikáját, akár
beszélgethetünk vezetés közben, hamburgert ehetünk, eltöprenghetünk munkahelyi
problémákon vagy rádiót hallgathatunk, és dúdolhatunk is mellé. A vezetés (remélhetőleg)
automatizmussá vált. Ugyanezt érhetjük el a pénzügyi kimutatások olvasásával is.
Egy jó befektetés megtalálásánál a legtöbb időt a számok kiértékelése veszi igénybe. A
pénzügyi kimutatások olvasásának elsajátítása unalmas folyamat, különösen eleinte.
Szerencsére egyre könnyebbé és gyorsabbá válik, ahogy gyakorlatra teszünk szert. Nemcsak
könnyebben megy, de sokkal több befektetési lehetőséget látunk át szinte automatikusan,
gondolkodás nélkül. . . mint a biciklizésnél vagy az autóvezetésnél.

Mi, emberek, sok mindent tudat alatt tanulunk meg. Ha az olvasó úgy gondolja, hogy
sikeresebb befektetővé akar válni, olyan befektetővé, aki egyre kevesebb kockázattal keres
egyre több pénzt, azt ajánlom, képezze az agyát, hogy pénzügyi kimutatásokat tudjon elemezni.
A pénzügyi kimutatások elemzése az alap, amellyel a világ legjobb befektetői dolgoznak, mint
pl. Warren Buffet.
Ez az úgynevezett „üzletáramlás" módszerével történik. Minden hivatásos befektető
rendszeresen bizonyos számú vállalkozással vagy ingatlanbefektetéssel rendelkezik,
amelyekhez befektetési tőkére van szüksége. Gazdag apám ezekről a befektetésekről
olvastatott, ezeket tanultatta, elemeztette velünk, akár érdekeltek minket, akár nem. Eleinte
lassan ment, és szenvedtünk tőle, de az évek során a folyamat felgyorsult, köny-nyebbé,
szórakoztatóbbá és izgalmasabbá vált. így az ismétlések által tanultunk, és megérte ismételni,
mert nekik köszönhettem, hogy korán nyugdíjba vonulhattam, pénzügyileg nagyobb
biztonságban érezhettem magam, és még több pénzt szerezhettem.

Hajlandó ön gyakorolni saját pénzügyi kimutatásainak elkészítését és rendszeresen vezetni
azokat, továbbá hajlandó-e mások cégeinek és ingatlanbefektetéseinek pénzügyi kimutatásait is
tanulmányozni?
Igen
Nem
Feltűnhet, hogy a kérdés nagyon hasonlít a 15. fejezet végi kérdéshez. Azért ismételtem meg,
hogy hangsúlyozzam a pénzügyi műveltség fontosságát. Ez a kérdés rendkívül lényeges, mert
gazdag befektetővé válni, a gazdagok befektetéseivel élni csak olyan áron lehet, ha időt
áldozunk rá, hogy rendszeresen fejlesszük saját pénzügyi műveltségünket. Ha erre a kérdésre
nemmel válaszolt, akkor az ön számára túlságosan kockázatos a legtöbb gazdagoknak szóló
befektetés. Ha ön pénzügyileg művelt, akkor jobban felkészül rá, hogy meglelje a világ legjobb
befektetését.
A tévedések csodája
Vér szerinti apám az értelmiség világába tartozott, egy olyan világba, ahol a tévedést rossznak
és kerülendőnek értékelik. A tanultak világában minél többet téved valaki, annál kevésbé tartják
intelligensnek.
Gazdag apám az utca gyermeke volt. Ő más szemmel nézett a tévedésekre. Számára a
tévedések lehetőséget jelentettek valami újnak a megtanulására, amit korábban nem tudott. Ő
úgy látta, minél többször téved valaki, annál többet tanul. Gyakran mondogatta: „Minden
tévedésben egy csoda rejlik. Minél többször tévedek, és minél többször áldozok időt rá, hogy
tanuljak belőle, annál több a csoda az életemben."
Gazdag apám rendszeresen a biciklizni tanulás példáját használta a hibákban rejlő csoda
gondolatának igazolására. Azt mondta: „Emlékezz csak vissza, mennyi kudarcot éltél át,
amikor kínlódva igyekeztél megtanulni biciklizni. A barátaid már mind tudtak, de te épphogy
felültél a nyeregbe, máris elestél. Hibát hibára halmoztál. Azután egyszer csak nem estél el
többé, elkezdtél pedálozni, a bicikli mozgásba lendült, és mintegy varázsütésre egy egészen új
világ tárult fel előtted. Ez a hibákban rejlő csoda."
Warren Buffet tévedése

Warren Buffetet, az Egyesül Államok leggazdagabb befektetőjét a Berkshire-i Hathaway
cégéről ismerik, és érte tisztelik. Ma a Berkshire-i Hathaway részvényei ára a legmagasabb a
világpiacon. Sok befektető nagyra értékeli a Berkshire-i Hathaway részvényeit, ám keveseknek
jut eszébe, hogy a Berkshire-i Hathaway volt Warren Buffet legnagyobb befektetési tévedése.
Amikor megvette, a cég inggyártással foglalkozott, és fokozatosan kiszo-
rult a piacról. Warren Buffet úgy vélte, az ő csapata megmentheti. Mindnyájan tudjuk, hogy a
textilgyártás Amerikában nagyrészt megszűnt, és más országokba költözött át. Ez ellen Warren
Buffet sem tudott mit tenni, így a vállalat mint gyártó cég végül tönkrement még úgy is, hogy
Warren Buffet állt a háta mögött. Ő azonban a cég kudarcában találta meg azt az
igazgyöngyöt, amely végül különleges gazdagsághoz juttatta. Akiket érdekel a története,
azoknak Robert Hagstrom The Warren Buffet Way (A Warren Buffet módszer) című könyvét
ajánlom, amely rendkívül szórakoztatóan nyújt bepillantást a világ legnagyobb befektetőjének a
gondolatvilágába.
Egyéb tévedések
Egy másik vállalat, a Diamond Fields azért alakult meg, hogy gyémántot keressen, amelyet
sosem lelt meg. A cég vezető geológusa tévedett. A gyémánt helyett azonban felfedezték a világ
legnagyobb nikkellelőhelyét. A cég részvényeinek ára a felfedezés hatására egyszeriben az
egekbe szökött. Ma a vállalat nikkelből él, bár megtartotta a Diamond Fields nevet.
Levi Strauss a kaliforniai aranylelőhelyekre indult el, hogy bányászatból gazdagodjék meg.
Rossz aranyásó volt, ezért elkezdett vászonból nadrágokat varrni a sikeres bányászoknak. Azt
hiszem, ma a világ legnagyobb részén ismerik a Levi's farmert.
Azt mondják, Thomas Edison sosem találta volna fel a villanykörtét, ha annak a cégnek az
alkalmazottja lett volna, amelyet végül megalapított — a General Electricé. Állítólag több mint
10 000-szer vallott kudarcot, mire végre feltalálta a villanykörtét. Ha egy vezető cég
alkalmazásában állt volna, ennyi tévedésért minden bizonnyal elbocsátottak volna.
Kolumbusz Kristóf legnagyobb tévedése az volt, hogy kereskedelmi útvonalat keresett
Kínába, és véletlenül rábukkant Amerikára, a világ leggazdagabb és legerősebb országára.
Az utca emberének fürge észjárása és az iskolai tudás

Gazdag apám sok mindennek köszönheti rendkívüli sikerességét, de leginkább mégis a
tévedésekhez való hozzáállásának. Ő is gyűlölt tévedni, mint a legtöbben, de nem félt a
tévedésektől. Kockázatot vállalt csak azért, hogy
tévedjen. Azt mondta: „Ha elérkeztél a tudásod határaihoz, ideje elkövetned néhány hibát."
Sokszor előfordult, hogy valamelyik cége nem tudott zöldágra vergődni, és ő elveszítette a beleölt
pénzét. Olyan is előfordult, hogy egy új termékét elutasította a piac. Mégsem esett kétségbe, sőt,
inkább boldogabb, bölcsebb, elszántabb lett, akár gazdagabb is a tapasztalatnak köszönhetően. Arra
tanította fiát és engem, hogy „A tévedésekből tanulunk. Ahányszor tévedek, mindig megtudok
magamról valami újat, tanulok valamit, és gyakran új emberekkel ismerkedem meg, akikkel
egyébként sosem találkoztam volna."
Egyik kudarcot vallott vállalkozásának, egy szerelvényforgalmazó cégnek köszönheti, hogy egyik
későbbi üzlettársát megismerte. Ennek a sikertelen vállalkozásnak a kapcsán kötöttek barátságot és
lettek üzlettársak, ami aztán több tízmillió dollárt hozott a konyhára. Azt mondta: „Ha nem vállaltam
volna a kockázatot, hogy megalapítsam azt a céget, sosem ismertem volna meg Jerryt. A vele való
megismerkedésemet pedig életem egyik legjelentősebb eseményeként tartom számon."
Szegény apám kitűnő tanuló volt az iskolában. Ritkán tévedett, ezért is végezhetett olyan magas
szintű iskolákat. A baj csupán az volt, hogy 50 évesen feltehetően élete egyik legnagyobb hibáját
követte el, amelyet sosem tudott többé jóvátenni.
Miközben láttam, miként küszködik szegény apám mind pénzügyileg, mind szakmailag, gazdag
apám azt tanította: „Ha sikeres akarsz lenni az igazi üzleti világban, iskolai ésszel és az utca
emberének eszével egyaránt kell tudnod gondolkodni. Apád ötéves korában kezdte az iskolát. Jó
jegyeinek köszönhetően továbbtanult, míg végül eljutott az iskolai képzés csúcsára. Most, 50 évesen,
az utcán találta magát... az utca pedig igencsak durva tanár. Az iskolában először leadják a
tananyagot. Az utcán ezzel szemben először hagyják, hogy az ember tévedjen, aztán rajta múlik, hogy
tanul-e belőle egyáltalán. Mivel a legtöbb ember nem tanulta meg, hogyan kell tévedni, és hogyan
tanuljon a tévedéseiből, kerüli a hibákat — ami a nagyobb hiba —, vagy elköveti őket, de nem tanul
belőlük. Ezért látjuk, hogy annyian ugyanazokat a hibákat vétik újra meg újra. Azért esnek többször
ugyanabba a tévedésbe, mert senki nem tanította meg nekik, hogyan tanuljanak a hibáikból. Az
iskolában az számít okos gyereknek, aki nem téved. Az utcán viszont csak akkor lehetünk okosak, ha
tévedünk, és tanulunk belőle.
A legnagyobb kudarc
Gazdag apám azt mondta Mike-nak és nekem: „Azért vagyok ilyen gazdag, mert több
pénzügyi hibát vétettem, mint a legtöbb ember. Minden hibámból megtanultam valami újat. Az
üzleti világban ezt az újdonságot általában »tapasztalatnak« nevezik. A tapasztalat azonban
kevés. Sokan állítják, hogy rengeteg tapasztalatuk van, mégis újból és újból elkövetik ugyanazt
a hibát. Ha valaki igazán tanul a hibájából, akkor mindörökre megváltozik az élete, az ilyen
ember pedig nem tapasztalatot szerez, hanem »bölcsességet«. Az emberek gyakran igyekeznek
elkerülni a pénzügyi hibákat, és ez hiba. Azt mondogatják maguknak: »Biztonságra törekedj!
Ne vállalj kockázatot!« Egyesek azért küszködnek anyagi gondokkal, mert elkövették a hibákat,
de nem tanultak belőlük. Ezért aztán minden reggel felkelnek, elmennek a munkahelyükre,
megismétlik a hibát, elkerülik az újabbakat, de sosem találnak rá a tanulságra. Ezek az
emberek azzal áltatják magukat, hogy mindent jól csinálnak, de valahogyan mégsem jutnak
egyről a kettőre—mondta gazdag apám. — Lehet, hogy tényleg mindent jól csinálnak, de éppen
az a baj, hogy elkerülik a rosszat, például a kockázatvállalást. Hátat fordítanak a
gyengeségeiknek, ahelyett hogy szembenéznének velük. Nem tesznek meg valamit, amitől
félnek, és tudatosan arra törekszenek, hogy ne hibázzanak. A legnagyobb kudarcot azok az
emberek könyvelhetik el, akik sosem hibáztak" — fejezte be gondolatmenetét.
A tévedés művészete
Gazdag apám ahelyett, hogy a tévedések elkerülésére oktatott volna bennünket Mike-kal,
inkább a tévedés mikéntjére tanított és arra, hogyan okuljunk a tévedéseinkből.
Az egyik tanóra keretében azt mondta:
— Amikor tévedünk, legelőször is idegesek leszünk tőle. Ilyenkor min
den ismerősöm ideges lesz. Ez az első jele, hogy hibát követtünk el. Ezen a
ponton jövünk rá, kik is vagyunk valójában.
— Ezt meg hogy érted? Mi az, hogy „kik vagyunk?" — kérdezte Miké.
— Amikor idegesek leszünk, a következő szerepek egyikét vesszük ma
gunkra — mondta gazdag apám, majd felsorolta a szerepeket, amelyeket az
idegesség erőltet rá az emberekre:
1. A hazug. A hazug olyasmiket mond, mint „Ezt nem én tettem."; vagy:
„Nem, nem, nem. Ez nem én voltam."; vagy: „Fogalmam sincs, hogy
történhetett."; vagy: „Bizonyítsd be!"
171. A hibáztató. A hibáztató ilyeneket mond: „Te tehetsz róla, nem én."; vagy: „Ha a
feleségem nem költekezne ennyit, jobban állnék anyagilag."; vagy: „Ha ti nem lennétek,
gyerkőcök, gazdag lennék."; vagy: „A vevők nem érdeklődnek a termékeim iránt."; vagy: „A
mostani alkalmazottak már nem hűségesek."; vagy: „Nem adott világos utasításokat!"; vagy:
„A főnököm a hibás."
172. Az önigazoló. Az önigazoló ilyesmiket mond: „Nincsenek jó iskoláim, ezért nem jutok
előbbre."; vagy: „Megcsináltam volna, ha több időm lett volna."; vagy: „Ó, én
tulajdonképpen nem is akartam gazdag lenni."; vagy: „Mindenki ugyanezt tette."
173. A lemondó. A lemondó ilyesmiket mond: „Mondtam, hogy sosem fog sikerülni."; vagy
„Túl nehéz, és nem éri meg. Inkább valami könnyebbel próbálkozom."; vagy: „Minek
csinálom ezt? Nincs szükségem erre a zűrzavarra."
174. A tagadó. Gazdag apám az ilyen emberre általában azt mondta, ő „a lapító", vagyis az
az ember, aki szereti elleplezni a hibáit. Aki letagadja, hogy hibázott, ilyesmiket mond:
„Nem, nincs semmi baj. Minden nagyszerű."; vagy: „Hiba? Miféle hiba?"; vagy: „Nem kell
aggódni. Minden rendben lesz."
Gazdag apám azt mondta:
— Amikor az emberek felidegesítik magukat egy tévedés vagy véletlen baleset miatt, e
szerepek valamelyike uralja testüket és szellemüket. Ha tanulni akarunk, és bölcsességhez
akarunk jutni rendkívül értékes tévedéseinkből, Felelős Énünknek kell átvennie az irányítást
gondolkodásunk felett. Felelős Énünk végül megkérdi: „Milyen megfizethetetlen tanulságot
vonhatok le ebből a tévedésből?" Ha valaki azt mondja: „Megtanultam, hogy soha többé ne
tegyek ilyet", valószínűleg nem túl sokat tanult. Sokan egyre szűkülő világban élnek, mert
mindig azt mondják: „Soha többé nem teszek ilyet", ahelyett, hogy azt mondanák: „Örülök,
hogy így történt, mert ezt és ezt megtanultam a tapasztalatból." Mellesleg, akik elkerülik a
tévedéseket vagy elfecsérlik azokat, soha nem látják az érem másik oldalát.
Úgy aludtam, mint egy csecsemő

Amikor például tönkrement a műanyag pénztárcákat készítő cégem, körülbelül egy évig
idegeskedtem. Úgy aludtam, mint egy csecsemő, vagyis kétóránként felsírtam. Hallottam a
belső hangot, amely azt mondta: „Soha
nem kellett volna belevágni ebbe a vállalkozásba! Tudtam, hogy csődbe megy! Soha többé nem
alapítok másik céget!" Sokakat hibáztattam, és önigazolással is próbálkoztam, hogy
megindokoljam tetteimet. Ilyeneket mondtam: „Dan tehet róla" és „Nem is szerettem igazán azt
a terméket".
Mindezek ellenére tévedésem elől nem menekültem állásba, mert gazdag apám szembesített a
tévedésemmel, és rávett, hogy egykori cégem romhalmaza alól kiássam magam. Ma már azt
mondom az embereknek: „Többet tanultam a kudarcból, mint akármelyik sikeremből. Annak
köszönhetően, hogy kimásztam a romok alól, és újjáépítettem a céget, ma sokkal jobb
üzletember vagyok." Ma már nem mondom, hogy „Soha többé nem teszek ilyet". Merem
állítani: „Örülök, hogy nem sikerült, és tanultam belőle, mert hálás vagyok a bölcsességért,
amelyre szert tettem." A félelem és a megbánás helyét az izgatottság és az öröm vette át.
Ahelyett, hogy félnék a kudarctól, ma már tudom, mindannyian úgy vagyunk megalkotva, hogy
a hibáinkból tanulunk. Ha nem követünk el hibát, vagy elkövetünk, de nem tanulunk belőle,
kimarad az életünkből a csoda. Az élet egyre sekélyesebbé, kisszerűbbé silányul, ahelyett hogy
sokszínűbbé válna, és csodákkal telne meg.
Az iskolában kétszer buktam meg, mert nem tudtam írni. Csodás dolog tehát, hogy a
könyveim a New York Times, a Sydney Morning Herald és a The Wall Street Journal
sikerkönyv-listáján szerepelnek. Mulatságos, hogy olyasmik tettek híressé, amikben korábban
kudarcot vallottam: az írás, a cégalapítás, az eladás, a szónoki készség, a könyvelés és a
befektetés. Nem hozott hírnevet mindaz, ami könnyen ment, és amit élveztem: a szörfözés, a
közgazdaságtan, a rögbi és a festészet.
Mi a tanulság?
Amikor azt hallom az emberek szájából, hogy „A befektetés kockázatos"; „Nem szeretek
kockázatot vállalni a pénzemmel"; „Mi lesz, ha nem sikerül?" vagy „Mi lesz, ha elveszítem a
pénzemet?", gyakran eszembe jut, amit szegény apám mondott: „Nem akarok hibázni." Mint
már említettem, az ő világában, az értelmiségi világban butának tekintették azokat, akik
hibáztak.
Gazdag apám világában más volt a helyzet; ő az emberi fejlődés természetes velejárójának
tekintette a kockázatot, a tévedéseket és a kudarcot. Ahelyett, hogy kerülte volna a kockázatot
és a tévedéseket, megtanulta, miként kezelje. Ő érzelmekkel társult, levonható tanulságot látott
a tévedésekben. Azt mondta: „Amikor tévedünk, mindig idegesek leszünk. Az ideges-
séggel teremtőnk azt jelzi számunkra, hogy valamit meg kell tanulnunk, Mintha valaki
megkopogtatná a vállunkat, és azt mondaná: »Figyelj oda! Valami fontosat kell megtanulnod.«
Ha hazudsz, másokat hibáztatsz, önigazolásokat keresel vagy letagadod az idegességedet,
elfecsérled ezt az érzést, és kicsúszik a kezedből a bölcsesség egy értékes drágaköve."
Gazdag apám arra tanított, hogy számoljak tízig, ha mérges vagyok, és százig, ha nagyon
mérges vagyok. Miután lecsillapodtam, mondják egyszerűen annyit: „Sajnálom." Soha ne
hibáztassam a másik embert, akármilyen dühösnek érzem magam! Ha mást okolok, azzal
ráruházom a hatalmat. Ha vállalom a felelősséget a történtekért, értékes tanulságot vonhatok le,
amelyre nyilvánvalóan szükségem van. Ha hazudok, mást hibáztatok, önigazolást keresek vagy
tagadok, nem tanulok semmit.
Gazdag apám azt is mondta: „A sikertelen emberek másokat hibáztatnak. Gyakran meg
akarják változtatni a másik embert, ezért idegeskednek olyan sokáig. Idegesek, mert nem
vonják le maguknak a személyes tanulságot. Ahelyett, hogy idegeskednek, inkább hálásaknak
kellene lenniük, amiért a másik ember megtanítja őket valamire, amit meg kell tanulniuk."
„Az emberek azért találkoznak, hogy megtanítsák egymást valamire. Csak az a baj, hogy
gyakran nem tudjuk, mi a tanulság. Amikor bosszankodunk vagy neheztelünk valakire, az
sokszor olyan, mintha a biciklinkre haragudnánk, amiért egyszer-kétszer leesünk róla, amikor
megpróbáltunk megtanulni valami újat" — mondta gazdag apám.
Időszerű tévedések
Miközben írom ezt a könyvet, a tőzsde és az ingatlanpiac emelkedik. Olyanok is
bemerészkednek a piacra, akik korábban soha nem fektettek be, és szinte mind ugyanazt
mondják; olyasmiket, hogy „Rengeteg pénzt nyertem a piacon" vagy: „Korán kezdtem, és az ár
20%-ot ment fel." Ezek gyakran az újdonsült befektetők lelkes kijelentései, olyanoktól
származnak, akik még sosem veszítettek a visszaeső piacon. Attól tartok, a mostani nyertesek
közül hamarosan sokan megtudják majd, milyen érzés hibázni a piacon. Akkor majd kiderül,
kik az igazi befektetők. Ahogy gazdag apám mondta: „Nem az számít, mennyit emelkedett a
befektetésünk értéke, az számít, mennyit csökkent. Az igazi befektetőknek fel kell készülniük a
nyereségre is, de arra is, hogy tanuljanak, amikor a piacon a dolgok nem az elképzeléseik
szerint alakulnak. A piac nagyszerű tanulsággal szolgálhat arról, hogy miként tanuljunk a
tévedéseinkből."
Ami engem illet, egy életen át igyekeztem megtanulni, hogy féken tartsam az indulataimat.
Életre szóló feladatnak tekintem továbbá, hogy legyen bennem kockázatvállalási készség,
tévedésre való hajlandóság, és hála még az olyan emberek iránt is, akikkel esetleg többé nem
beszélek vagy nem üzletelek. Ha visszagondolok eddigi életemre, azt mondhatom, ennek a
szellemi alapállásnak köszönhetem a legtöbb pénzt, a legnagyobb sikereket és a legtöbb csodát,
amiben mindeddig részem volt.

Két apámtól megtanultam, hogy az iskolai tudás és az utca emberének eszessége egyaránt
fontos. Intelligensnek lenni annyit tesz, mint felismerni a különbséget a kettő között, vagy,
ahogyan gazdag apám fogalmazott: „Az iskolai tudás fontos, de az utca emberének eszessége
tesz gazdaggá."
A szellemi alapállásról szóló kérdések tehát a következők:

175. Miként áll ön hozzá a kockázatvállaláshoz, a tévedéshez és a tanuláshoz?
176. Miként állnak hozzá a környezetében lévő emberek a kockázatvállaláshoz, a
tévedéshez és a tanuláshoz?
177. Van-e megoldatlan pénzügyi, szakmai vagy üzleti bosszúsága?
178. Haragszik-e valakire pénz miatt?
179. Ha másra vagy önmagára mérges, mi a tanulság, és miért lehet hálás, miért érte meg
bátornak lenni, kockázatot vállalni, és esetleg tanulni valamit?
Mindig eszembe jutnak gazdag apám szavai: „Azért van ilyen sok pénzem, mert kész voltam
többször tévedni, mint a legtöbb ember, és tanultam belőlük. A legtöbben nem tévedtek eleget
vagy ugyanúgy tévednek újra meg újra. Tévedés és a tanulságok levonása nélkül kimaradnak a
csodák az életünkből."
KIEGÉSZÍTŐ MEGJEGYZÉS:
A tévedésekben rejlő csodákról szóló tanítás gazdag apám egyik legfontosabb tanítása,
különösen korunk szép, új világában. A tévedéstől félő emberek anyagilag és szakmailag
egyaránt lemaradnak, ahogy az információ kora egyre jobban felgyorsul.
— Nemrégiben készítettem el a Nightingale Conanttel közösen egy hangkazettát„ Gazag apám

titkai a pénzről, a vállalkozásról és a befektetésről " címmel, amely tartalmazza gazdag
apámnak ezt a rendkívül fontos tanítását. Úgy gondolom, ez az oktatóanyag mindenkiknek szól,
aki le akarja küzdeni félelmét a kudarctól, a tévedéstől vagy a kockázatvállalástól.
Ha ön érdeklődik a kazetta iránt, megrendelheti tőlünk vagy közvetlenül a Nightingale
Conanttől Ahogyan Winston Chruchill mondta: „A siker annyi, mint eljutni egyik kudarctól a
másikig anélkül, hogy közben veszítenénk a lelkesedésünkből."
Milyen áron lehetünk gazdagok?
Gazdag apám azt mondta, sokféleképpen lehet meggazdagodni, és mindegyiknek ára van.
180. Meggazdagodhatunk úgy, hogy feleségül veszünk valakit vagy férjhez megyünk
valakihez a pénzéért. Mindnyájan tudjuk, milyen árat kell fizetnünk ezért. Gazdag apám
elfmtorodott, és azt mondta: „Férfiak és nők egyaránt házasodnak pénzért, de el lehet
képzelni, milyen leélni az életet valaki mellett, akit nem szeretünk. Ez nagyon magas ár."
181. Meggazdagodhatunk úgy, hogy csalunk, vagy törvénytelenséget követünk el. Azt
mondta: „Könnyű törvényes úton meggazdagodni. Miért szegnénk meg a törvényt és
kockáztatnánk, hogy börtönbe kerüljünk, hacsak nem élvezzük az ezzel járó izgalmakat?
Nekem túl nagy ár, hogy börtönbe zárjanak. Én a szabadságért akarok gazdag lenni, ugyan
miért kockáztatnám, hogy lecsukjanak? Elveszíteném az önbecsülésemet. Nem tudnék többé
a családom és a barátaim szemébe nézni, ha törvénytelen dolgot művelnék. Azonkívül meg
rosszul is hazudok. Rossz a memóriám, és képtelen lennék észben tartani az összes
hazugságomat, ezért a legjobb, ha egyszerűen igazat mondok. Szerintem az igazmondás a
legjobb politika.
182. Meggazdagodhatunk örökség útján. Gazdag apám erről azt mondta: „Miké sokszor
úgy érzi, nem érdemelte ki a jólétét. Nem biztos benne, vajon meg tudott volna-e gazdagodni
a maga erejéből. Ezért nagyon keveset adtam neki. Őt is ugyanúgy kalauzoltam, mint téged,
de rajta áll, hogy megteremtse a saját vagyonát. Fontos neki, hogy érezze, ő
maga szerezte meg. Nem mindenki érzi ezt, aki olyan szerencsés volt, hogy pénzt örökölt."
Amikor Miké és én együtt nevelkedtünk, mindkettőnk családja viszonylag szegény volt. Mire
felnőttünk, Miké apja nagyon gazdag lett, míg az én apám továbbra is szegény maradt. Miké hatalmas
örökségre számíthatott az apjától, akit én gazdag apámnak hívok. Én a nulláról indultam.
4. Meggazdagodhatunk úgy, hogy nyerünk a lottón. Gazdag apám er
re csak annyit mondott: „Jó, jó, vesz az ember időnként egy-egy szel
vényt, de lottónyereményre alapozni a pénzügyi tervünket nem valami
okos elképzelés."
Sajnos sok amerikai azt állítja, hogy lottóiiyeremény útján akar meggazdagodni. Ha egy a
százmillióhoz esélyre játszunk, az nagyon magas ár a gazdagságért.
Ha pedig nincs tervünk arra, hogy mit kezdünk a túl sok pénzzel, úgyis újból szegények leszünk.
Nemrég az újságban olvastam egy emberről, aki nyert a lottón. Remekül érezte magát, de csakhamar
olyan súlyos adósságokba verte magát, hogy már-már azt fontolgatta, bejelenti a teljes csődöt. Mielőtt
nyert jói állt anyagilag. Ezért, hogy megoldja a problémát, újra lottózni kezdett — és megint nyert.
Ezúttal már pénzügyi tanácsadók segítségét veszi igénybe. A történet tanulsága a következő: Ha
egyszer nyerünk a lottón, legyen kész tervünk, hogy mit kezdünk a pénzzel. Kevesen nyernek kétszer.
5. Meggazdagodhatunk úgy, hogy filmsztár, rocksztár, híres sporto
ló vagy más kiválóság válik belőlünk. Gazdag apám erre azt mondta:
„Nem vagyok sem okos, sem tehetséges, sem jóképű, sem szórakoz
tató. Így számomra nincs reális esélye annak, hogy a kiválóságomnak
köszönhetően gazdagodjak meg."
Hollywoodban se szeri, se száma az ágról szakadt színészeknek. A klubok tele vannak
aranylemezről ábrándozó rockegyüttesekkel. A golfpályákon csak úgy hemzsegnek a játékosok, akik
arra vágynak, hogy Tiger Woodséhoz hasonló karriert fussanak be. Ha azonban közelebbről
megvizsgáljuk Tiger Woods sikerét, rájövünk, milyen magas árat fizetett érte. Tiger háromévesen
kezdett golfozni, és 20 éves korára lett profi. Tizenhét évi gyakorlásába került, mire elérte, hogy ott
tartson, ahol jelenleg tart.
6. Meggazdagodhatunk kapzsisággal. A világ telis-tele van ilyen em
berekkel. Kedvenc mondásuk: „Ami az enyém, az az enyém, és meg
tartom magamnak." Aki kapzsi a pénzzel és a vagyonnal kapcsolat-
ban, az más dolgokban is szűkmarkú. Ha segítséget kérnek tőle, vagy azt, hogy tanítson
másokat, sokszor nem ér rá.
A kapzsiság ára, hogy még keményebben meg kell dolgozni a megszerzett javak
megtartásáért. Newton törvénye így szól: „Minden akciót reakció követ.". Ha valaki kapzsi,
ugyanezt tapasztalja másoktól.
Amikor pénzsóvár emberekkel találkozom, azt tanácsolom nekik, adakozzanak rendszeresen
— az egyházuknak vagy valamilyen jótékonysági szervezetnek. A közgazdaságtan és a fizika
törvényeinek értelmében oda kell adnunk, amit kapni akarunk. Ha mosolyra vágyunk, előbb
mosolyogjunk. Ha ütés kell, üssünk. Ha pénzt szeretnénk, előbb adjunk pénzt. A kapzsi
embernek nagyon nehezére esik kinyitni a markát vagy a pénztárcáját.
7. Meggazdagodhatunk úgy, hogy élére rakjuk a garast. Ezt gazdag apám vérlázítónak
találta. Azt mondta: „Ha valaki kuporgatásból gazdagszik meg, azzal az a baj, hogy később
is garasoskodni fog. A világ gyűlöli a gazdag fösvényeket. Ezért utálták az emberek
Scrooge-ot Charles Dickens híres művében, a »Karácsonyi ének«-ben. A Scrooge módjára
meggazdagodó emberek miatt van a gazdagoknak rossz hírük. Ha valaki szegényen él, és
szegényen hal meg, az tragédia. Ha szegényen él, és gazdagon hal meg, az őrültség."
Miután lecsillapodott, hozzátette: „Azt hiszem, a pénz arra való, hogy élvezzük, ezért én
keményen dolgozom, a pénzem is keményen dolgozik, és élvezem a munkánk gyümölcseit."
Engedjük meg magunknak a jó életet!

Egy nemrégiben megjelent cikk megerősíti gazdag apám véleményét. A cikk, amelynek címe:
„Hogyan engedhetjük meg magunknak a jó életet a változások korában?" a Strategic Investment
Newsletterben jelent meg, és James Dale Davidson, valamint Lord William Rees-Mogg adta ki. Ők
ketten számos sikerkönyvet írtak már: Blood in the Streets (Vér az utcákon), The Great Reckoning (A
nagy számvetés) és The Sovereign Individual (A független személyiség). Ezek a könyvek erőteljesen
befolyásolták befektetési módszeremet és a jövőképemet. Davidson a Nemzeti Adófizetők
Egyesületének megalapítója, Rees-Mogg pedig a világ leggazdagabb befektetőinek dolgozik, mint
pénzügyi tanácsadó, továbbá a Times of London szerkesztője volt, és a British Broadcasting
Corporation (BBC) alelnöke.
Gazdag apám szerint „A meggazdagodásnak két módja van. Az egyik,
hogy többet keresünk. A másik, hogy lejjebb adjuk az igényeinket. A baj hogy a legtöbb ember egyiket
sem tudja igazán." A cikk és a fent említett könyv arról szólnak, miként kereshetünk többet, hogy az
igényszintünket is emelhessük. A következőkben a „Hogyan engedhetjük meg magunknak a jó életet a
változások korában?" című cikkből idézek, mely a Strategic In-vestment Newletterben jelent meg.
az,
„A takarékosság a vagyongyűjtés sarokköve. "

Thomas J. Stanley és William Danko The Millionaire Next Door (A szomszéd
milliomos), 1996
Ez a mondat két népszerű könyv érvelése elleni kifakadásomra emlékeztet; az egyik Stanley és Danko
műve, a The Millionaire Next Door (A szomszéd milliomos), a másikat a barátom, Dwight Lee által
írta Getting Rich in America: 8 Simple Rulesfor Building a Fortune and a Satisfying Life (Miként
gazdagodjunk meg Amerikában? — 8 egyszerű szabály a vagyonszerzésre és a kielégítő életvitel
elérésére) címmel. Mindkét könyv egyértelműen úgy határozza meg a sikert, hogy aki önmérséklettel
él és gyűjtögeti a pénzét, az „gazdag" lesz . . .
Ez igaz. Ha évi 50 000 dollárnál nem keresünk többet, takarékoskodással akkor is milliomosok
lehetünk. De csak korlátozott vagyonra tehetünk szert azáltal, hogy úgy élünk, mintha szegények
lennénk. Még ha kenyéren és vízen élünk, akkor sem gyűjthetünk össze annyi pénzt, hogy
multimilliomosok legyünk. Ennek alapján érthető, miért csak minden tizedik milliomosnak van nettó
5 millió dollár jövedelme ... A takarékosság önmagában csak az első lépés, ha valaki nem örökölt
tőkét, vagy nincs jelentős készpénzáramlása évente, hogy belevágjon abba a befektetésbe, amely
vagyonhoz juttatná. Az amerikaiaknak „milliomosnak" kell lenniük ahhoz, hogy „akkreditált
befektetőkként" vegyenek részt a magánkézben lévő, nagy ütemben fejlődő cégek zárt körű
részvénykibocsátásain. Ez pedig a meggazdagodás legjárhatóbb útja. Én már alig húszévesen
milliomos voltam. De már akkor beláttam, hogy néhány millió nem túl sokat ér. Ilyen kevésből nem
engedhettem meg magamnak azt az életstílust, amit szerettem volna.
. . . Végkövetkeztetésem, hogy az igazi pénzszerzéshez magáncégekben kell magánbefektetéseket
eszközölni.
A „Hogyan engedhetjük meg magunknak a jó életet a változások korában?" című cikk azt
taglalja, miért nem jó módszer a meggazdagodásra, ha kuporgatunk. Davidson szerint
lehetséges meggazdagodni kuporgató magatartással, de nagyon magas árat kell érte fizetni.
Valójában többféle árat kell fizetni. Az egyik, hogy a fogunkhoz kell verni a garast. A spórolás
nem jelenti feltétlenül azt, hogy értünk a meggazdagodáshoz. Mindössze a spóroláshoz értünk,
és ez magas ár.
Sem Davidson, sem és én nem értek egyet az olyan elterjedt nézetekkel,
amelyek szerint addig kell nyújtózkodnunk, ameddig a takarónk ér. Ez né
hány embernek talán beválik, de én nem ezt tartom a meggazdagodás ideális
módjának és a jó élet élvezetének.
A takarékosság fontossága
Davidson cikkével ellentétben nekem tetszett a „Szomszéd milliomos". Sok alapigazság
található benne a takarékos életvitelről. Van különbség aközött, hogy valaki kuporgat vagy
takarékos. Gazdag apámra inkább a takarékosság jellemző, mint a kuporgatás. „Ha igazán
gazdag akarsz lenni, tudnod kell, mikor légy takarékos, és mikor bőkezű. Sajnos sokan csak
ahhoz értenek, hogy a fogukhoz verjék a garast. Ez olyan, mintha féllábúak lennének" —
mondta.
Egy millió dollár a kiindulópont

Davidson szerint a legjobb, ha pénzügyi hozzáértéssel szerzünk vagyont. Ma nem jelent túl
sokat milliomosnak lenni. Manapság 1 millió dollár csupán alap ahhoz, hogy az ember
elkezdhessen a gazdagok módjára befektetni. Davidson tehát valójában a 8. módot ajánlja a
meggazdagodásra. Gazdag apám számára a pénzügyi értelemben vett okossághoz
hozzátartozik, hogy az ember tudja, mikor legyen takarékos, és mikor ne.
8. Meggazdagodhatunk úgy, hogy értünk a pénzügyekhez. Én akkor kezdtem érteni a
pénzügyekhez, amikor ugyanazt a befektető hatalmat kezdtem hasznosítani, amelyre 12
évesen figyeltem fel a tengerparton, amint gazdag apám új, óceánra néző telkét csodáltam.
Sokan meggazdagszanak a C és B negyedben szerzett nagy tudásuk által. Közülük
jónéhányan a háttérben maradnak, és onnan irányítják, ellenőrzik, manipulálják a világ
cégeit és pénzügyi rendszereit.
Többmillió ember odaadóan berakja nyugdíjra félretett pénzét és egyéb megtakarításait a piacba. A
nagy pénzeket mégis a megfelelő befektetések marketing- és elosztási rendszerének döntéshozói
keresik, nem feltétlenül a befektetők vagy a nyugdíjukat kamatoztató egyének. Gazdag apám évekkel
ezelőtt megtanította: „Vannak emberek, akik jegyet vesznek a meccsre, és vannak, akik jegyet adnak
el. Azok közé érdemes tartozni, akik eladnak."
Miért lesznek a gazdagok egyre gazdagabbak?

Fiatalabb koromban gazdag apám azt mondta: „A gazdagok részben azért lesznek egyre
gazdagabbak, mert másként fektetnek be, mint a többiek; olyan befektetésekben tartják a
pénzüket, amelyekhez a szegények és a középosztálybeliek nem jutnak hozzá. De ami ennél
lényegesebb: más ismeretekkel rendelkeznek. Ha megvan a megfelelő képzettségünk, mindig
lesz pénzünk bőségesen."
Davidson rámutat, hogy a dollár az utóbbi évszázadban 90%-ot vesztett az értékéből. Ezért
nem elég csupán milliomosnak lenni. Ahhoz, hogy be-szállhassunk a gazdagok befektetéseibe,
legalább 1 millió dollár nettó értékre van szükségünk; és még akkor is kétséges, hogy
biztonságosan beszáll-hatunk-e a gazdagok befektetéseibe.
Gazdag apám szerint „Ha a gazdagok befektetéseiben akarunk részt venni, szükségünk van:
183. tudásra,
184. tapasztalatra és
185. temérdek készpénzre."
Ezen a szinten, amelyet gazdag apám 3 T szintként jelölt meg, különféle típusú befektetőket
találunk, különböző tudásszinttel, tapasztalattal és készpénzmennyiséggel.
Az anyagi függetlenség ára az idő és a tudás, a tapasztalat valamint a temérdek készpénz
megszerzésére irányuló elkötelezettség, hogy a fenti szinten fektethessünk be. Abból
állapíthatjuk meg, hogy pénzügyileg hozzáértőbbek lettünk vagy csavarosabbá vált az
észjárásunk, hogy észrevesszük a különbséget a következők között:
186. jó adósság és rossz adósság;
187. jó veszteség és rossz veszteség;
188. jó kiadás és rossz kiadás;

189. adófizetés és adókedvezmény;
190. cégek, amelyeknek dolgozunk, illetve cégek, amelyek a tulajdonunkban
vannak;
191. egy cég kiépítése, stabilizálása és részvényeinek nyilvános kibocsátása;
192. a részvények, kötvények, befektetési alapok, cégek, ingatlanok és biztosítási
termékek előnyei és hátrányai között, továbbá a különféle jogi struktúrák között, és
hogy mikor melyik terméket érdemes használni.
A legtöbb átlagos befektető nem ismer mást, csak
193. rossz adósságot, ezért igyekszik kifizetni;
194. rossz veszteséget, ezért gondolja, hogy pénzt veszíteni rossz dolog;
195. rossz kiadásokat, ezért utál számlákat fizetni;
196. általa fizetett adókat, ezért gondolja, hogy az adóztatás nem tisztességes dolog;
197. munkahelyi biztonságot és a vállalati ranglétrán való előbbre jutást ahelyett,
hogy az övé lenne a vállalati ranglétra;
198. kívülállóként való befektetést és részvényvásárlást, ahelyett hogy a saját cége
részvényeit árulná;
199. befektetési alapokba való befektetést, illetve a legnagyobb vállalatok nagy
értékű biztos részvényeinek a felvásárlását.
9. Meggazdagodhatunk nagyvonalúság által. Így gazdagodott meg gazdag apám. Gyakran
hallottam tőle a következőt: „Minél több embert szolgálok, annál gazdagabb leszek. Az A és
az E negyeddel az a baj, hogy ott az ember csak keveseket szolgálhat." Ha nagy operációs
rendszereket alakítunk ki a C és a B negyedben, annyi embert szolgálhatunk, amennyit csak
akarunk. Ezáltal pedig mesés gazdagságra tehetünk szert.
Egyre több ember szolgálata

Gazdag apám egy példán világította meg, hogyan lehet meggazdagodni azáltal, hogy egyre
több embert szolgálunk: „Ha orvos vagyok, és egyszerre csak egy pácienssel tudok foglalkozni,
akkor csupán kétféle módon kereshetek többet: vagy több munkaórát dolgozom, vagy
felemelem a honoráriumomat. Ha ellenben megtartom az állásomat, és a szabadidőmben
feltalá-
lok egy rák elleni gyógyszert, akkor sokkal több ember szolgálata által leszek gazdag."
A gazdagság definíciója
A Forbes magazin a gazdagságot 1 millió dollár jövedelemben és 10 millió dollár nettó értékben
határozza meg. Gazdag apám definíciója szigorúbb volt: tartósan 1 millió dollár passzív jövedelem,
vagyis olyan jövedelem, amely akkor is befolyik, ha nem dolgozunk, és 5 000 000 dollár értékű
eszköz, nem nettó érték. A nettó érték homályos fogalom, és erősen manipulált szám lehet. Továbbá
úgy vélte, hogy ha valaki nem tudja fenntartani, hogy a befektetett tőkéje 20%-os nyereséget hozzon,
nem igazi befektető.
Gazdag apám céljának elérése árát, nulláról indulva, a 3 T-vel lehet mérni: tudás, tapasztalat,
temérdek készpénz.
Amikor visszatértem Vietnamból 1973-ban, mindháromból vajmi kevéssel rendelkeztem.
Döntenem kellett, áldozok-e időt, hogy megszerezzem a 3 T-t. Gazdag apám rááldozta az idejét, fia,
Miké is, és sok barátom jelenleg is a 3 T megszerzésén fáradozik. Ezért lettek egyre gazdagabbak.
Egy terv a kezdet

Ha gazdag befektetők akarunk lenni, tervre van szükségünk, összpontosítanunk kell, és nyerésre
kell játszanunk. Az átlagos befektetőnek nincs terve, aktuális tippek alapján fektet be, a napi
legdivatosabb befektetési termékeket vadássza, a technológiai részvényektől az árutőzsdei
befektetéseken keresztül az ingatlanig vagy saját cége megalapításáig. Nem baj, ha időnként aktuális
tippek alapján fektetünk be, de ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy egy-egy jó tipp
mindörökre gazdaggá tesz majd!
A 3 T mellett gazdag apámnak volt egy listája is, amely öt szóból állt, és az ÁLELMOTEP
mozaikszó megjelöléssel illette:
200. álom,
201. elkötelezettség,
202. motiváció,
203. tények,
204. pénz.
A legtöbben az utolsó kettőre összpontosítanak, a tényekre és a pénzre. Sokan azt hiszik, ha
iskolába járnak és tanulnak, vagyis megismerik a ténye-
ket, akkor megszerezhetik a pénzt. Illetve ha nincs meg a hagyományos, iskolai képzettségük,
úgy vélik: „Nem lehetek gazdag, mert nincs egyetemi végzettségem", „A pénzszerzéshez pénz
kell" vagy „Ha többet dolgozom, hogy több pénzt keressek, gazdagabb leszek". Vagyis sok
ember az iskolai végzettség vagy a pénz hiányára hivatkozik, amiért nem gazdag mint
befektető.
Gazdag apám az ÁLELMOTÉP-pel kapcsolatban a következőket mondta: „Valójában a
lista első három tagjára kell koncentrálni, ezek juttatnak el a tények és a pénz birtokába, hogy
nagyon-nagyon gazdag lehess." Másként szólva: a tények és a pénz abból származnak, hogy
van egy álmunk, elkötelezettek vagyunk, és megvan a motivációnk a nyerésre. A tanítványaim
között sok olyan akad, akik több tényt, adatot akarnak, mielőtt bármibe belefognának, vagy
akik azt hiszik, előbb több pénzt kell keresniük, hogy meggazdagodjanak. Általában senkinek
sem hozza meg a gazdagságot, ha tényeket vagy pénzt halmoz fel. A tények és a pénz fontosak,
de csak akkor érünk velük célba, ha belevágunk, és tesszük, amit kell — különösen, ha nulláról
indulunk.
Az első szakasz vége

Ezzel a végére értünk az első szakasznak, amely véleményem szerint mind közül a
legfontosabb. A pénz csupán egy fogalom. Ha úgy gondolunk rá, hogy nehéz megszerezni és
sosem leszünk gazdagok, akkor számunkra ez lesz a valóság. Ha úgy gondoljuk, van pénz
bőven, akkor az valósul meg.
A következő négy szakaszban részletesen bemutatjuk gazdag apám tervét, továbbá
összevetjük a világ néhány leggazdagabb emberének terveivel. Miközben olvassa, arra kérjük
az olvasót, gondolja végig, miben mond ellent, miben több vagy kevesebb, esetleg miben
egyezik a személyes pénzügyi tervével.
Ne feledje, a könyvben található információk csupán útmutatásul szolgálnak, nem szabad
szigorú tényékként kezelnie. Jórészt jogi értelemben értendők, és az egyéni körülményeknek
megfelelően kell őket alkalmazni. Ne betű szerint használja fel az olvasottakat, hanem vesse alá
gondos mérlegelésnek. Azt ajánljuk, vitassa meg jogi vagy pénzügyi tanácsadóival, hogy
biztosan a szükségleteinek és céljainak leginkább megfelelő tervet dolgozhassa ki.
19. fejezet
A 90/10-es rejtvény
2000 februárjában a Thunderbird Egyetem The American School of International Management

intézményében dolgoztam. A háromórás foglalkozáson megkérdeztem egyik fiatal hallgatómtól, mi a
befektetési terve. Habozás nélkül így felelt:
— Ha megszerzem a diplomát, elmegyek valahová dolgozni, ahol leg
alább 150 000 dollár fizetésem lesz évente, és félrerakok legalább évi 20 000
dollárt befektetésekre.
Megköszöntem neki, hogy megosztotta velem a tervét, majd ezt mondtam:
Emlékszik, hogy megbeszéltük gazdag apám pénzről szóló 90/10-es elvét?
Hogyne — válaszolta a fiatalember mosolyogva, tudván, hogy a gondolatmenetét provokálom.
Részt vett ennek a nagyon jó nevű iskolának a vállalkozói programjában, ahol én vendégelőadóként
oktattam. Már ismerte tanítási stílusomat, hogy nem adom meg a válaszokat a diákjaimnak. Az volt a
módszerem, hogy alaphiedelmeiket provokálom, és megkérem őket, hogy maguk értékeljék újra régi
gondolkodási sémáikat.
Mi köze a pénzről szóló 90/10-es elvnek az én befektetési tervemhez? — kérdezte óvatosan.
Nagyon is sok — feleltem. — Úgy gondolja, az a terv, hogy állásba megy, és évente legalább 20
000 dollárt befektet, a befektetőknek abba a 10%-ába juttatja majd, akik a pénz 90%-át keresik?
Nem tudom — felelte. — Soha nem gondoltam a tervemmel kapcsolatban erre a határértékre.
A legtöbben nem gondolnak rá—mondtam. — A legtöbb ember megalkot egy befektetési tervet,
és azt hiszi, az az egyetlen lehetséges terv, vagy legalábbis a legjobb, de kevesen hasonlítják
össze más tervekkel. A baj az, hogy a legtöbben túl későn tudják meg, jó-e a tervük.
Arra céloz, hogy az átlagos befektető a nyugdíját szeretné megkeresni befektetések által, de
hogy jól működött-e a terve, az csak akkor derül ki amikor nyugdíjba megy? — kérdezte egy
másik hallgató a teremben. — Akkor tudja csak meg, amikor már túl késő?
A korombeliek közül sokan így járnak majd — feleltem. — Ez a szomorú igazság.
És az, hogy jól fizető állásba menjek, és minden évben félretegyek 20 ezer dollárt, az nem jó
ötlet? — kérdezte az előző diák. — Végül is még csak 26 éves vagyok.
Nagyon jó terv — mondtam. — Ha több pénzt tesz félre, mint az átlagember, és fiatalon kezdi
ennyi pénzzel, akkor valószínűleg nagyon gazdag lesz. De a kérdésem az, bejuttatja-e ez a terv a
befektetők 90/10-es csapatába?
— Nem tudom — felelte a fiatalember. — Maga mit tanácsol?
Emlékszik, hogy meséltem önöknek egy történetet arról, amikor gazdag apámmal sétáltunk a
tengerparton, és én még csak 12 éves voltam?
Arra a történetre gondol, amelyben azon törte a fejét, hogyan engedheti meg magának a gazdag
papa azt a nagyon drága ingatlant? — csatlakozott a beszélgetéshez egy újabb hallgató. — Ez
volt a gazdag papa első nagy befektetése és első lépése a nagyobb befektetések világába?
Helyeslőleg bólintottam.
— Igen, ez az a történet.
És ennek a történetnek köze van a pénzről szóló 90/10-es szabályhoz? — kérdezte az első diák.
Igen. Azért, mert mindig azon tűnődtem, hogyan tehetett
szert gazdag apám ekkora értékű eszközre, noha nagyon
kevés pénze volt. Miután ezt megkérdeztem tőle,
megismertetett az úgynevezett 90/10-es rejtvénnyel.
A 90/10-es rejtvény? Mi az a 90/10-es rejtvény, és mi köze az
én befektetési tervemhez? — értetlenkedett a fiatalember.
A táblához léptem, és felrajzoltam a következő ábrát.
— Ez a 90/10-es rejtvény — mondtam.
— Ez a 90/10-es rejtvény? — kérdezett
vissza a hallgató. — Ez úgy néz ki, mint
egy pénzügyi kimutatás eszközök nélkül.
- Az is. Ez a kérdés teszi teljessé a rejtvényt — mondtam mosolyogva,

miközben figyeltem a diák arcát, hogy tud-e követni.
Hosszú szünet után az egyik diák végül megkért, hogy áruljam el a kérdést.
— A kérdés a következő — mondtam lassan: — Hogyan írhatunk valamit az eszközrovatba
anélkül, hogy eszközt vásárolnánk?
- Anélkül, hogy eszközt vásárolnánk, vagyis úgy érti, pénz nélkül? —
kérdezte az első hallgató.
- Többé-kevésbé — feleltem. — A maga terve, hogy évi 20 000 dollárt
félretesz befektetésekre, jó ötlet, de én azt kérdem: Pénzért eszközöket venni vajon 90/10-es
elképzelés-e, vagy átlagos befektetői gondolkodást tükröz?
— Tehát azt akarja mondani, jobb eszközöket létrehozni az eszközrovat
ba, és nem pénzért venni őket, ahogyan a legtöbben teszik.
Bólintottam.
— Ezt az ábrát hívom a 90/10-es rejtvénynek. Ezt a találós kérdést adta
fel nekem gazdag apám rendszeresen. Arra volt kíváncsi, hogyan tudnám
eszközökkel benépesíteni az eszközrovatot anélkül, hogy pénzt adnék értük.
A diákok csendben nézték a táblára rajzolt feladványt. Végül egyikük így szólt:
— Ez az, amit mondani szokott, hogy a pénzteremtéshez nem kell pénz?
Bólintottam, és így feleltem:
Erről van szó. A 90%-hoz tartozó emberek többsége, akik a pénz 10%-át birtokolják, úgy
gondolják, a pénzteremtéshez pénz kell. Sokuk le is mond a befektetésről, ha nincs elég pénze.
Tehát a gazdag papa 90/10-es rejtvényében az eszközrovat üres, és az a feladatunk, hogy
megtöltsük eszközökkel, melyeket nem pénzért veszünk.
Állandóan ezt a feladatot kaptam. Miután hazatértem Vietnamból, rendszeresen együtt
ebédeltünk vagy vacsoráztunk, és mindig újabb ötleteket várt tőlem arra vonatkozóan, hogyan
tudnám megtölteni az eszközrovatot anélkül, hogy eszközöket vásárolnék. Tudta ugyanis, hogy
az igazán gazdagok közül sokan éppen így gazdagodtak meg. így lett milliárdos Bili Ga-tes,
Michael Dell és Richárd Branson is. A hatalmas vagyonukat nem annak köszönhetik, hogy
állásba mentek, és félretettek pár dollárt.
— Tehát ön azt állítja, az ember úgy lesz gazdag, ha vállalkozik?
— Nem, nem ezt mondtam. Csak azért hoztam fel ezeket a példákat, mert
maguk mind a Thunderbird Egyetem vállalkozói programjának résztvevői.
A Beatles-együttes másféle eszközt teremtett, amellyel különleges gazdag-
sághoz jutott, ráadásul olyan eszközöket hoztak létre a fiúk, amelyek azóta
is pénzt hoznak nekik. Csak azt akartam mondani, hogy gazdag apám rend-
szeresen ezt a pénzügyi kimutatást tette elém, amelyben az eszközrovat üresen maradt, és azt
kérdezte, hogyan tudnék eszközöket teremteni az eszközrovatba anélkül, hogy pénzt adnék ki értük.
Először akkor adta fel a 90/10-es rejtvényt, amikor megkérdeztem, hogyan tudta megvenni az egyik
legdrágább tengerparti telket pénz nélkül.
Állítása szerint a cége vette meg a telket — szólt közbe egy másik diák.
Mint mondtam, ez az egyik lehetséges módszer, de sok más módon is lehet eszközöket
létrehozni az eszközrovatba anélkül, hogy megvásárolnánk azokat. A feltalálók nagy értékű
találmányaik révén teszik. A művészek felbecsülhetetlen értékű festményeket festenek. Az írók
könyveket írnak, amelyek után éveken át szerzői jogdíj illeti meg őket. A vállalkozók módszere,
hogy cégeket hoznak létre, de nem kell ahhoz feltétlenül vállalkozónak lenni, hogy eszközt
teremtsünk az eszközrovatba. Én ingatlannal csináltam, és semmi pénzt nem használtam fel
hozzá. Csak kreatívnak kell lenni, és egy életen át élvezhetjük a gazdagságot.
Úgy érti, ha feltalálok valamit egy új technológiával, meggazdagszom? — kérdezte az egyik
hallgató.
Ez is egy lehetőség, de nem kell mindenképpen találmánynak vagy új technológiának lennie —
mondtam némi szünetet tartva. — A gondolkodásmód hozza létre az eszközöket, és ha
elsajátítják a megfelelő gondolkodásmódot, gazdagságuk legmerészebb álmaikat is túlszárnyalja
majd.
Hogy érti azt, hogy nem kell feltétlenül találmány vagy új technológia? Mi egyéb lehetne?
Igyekeztem minél világosabban megértetni magamat:
Emlékeznek a Gazdag papa, szegény papában a képregények történetére?
Igen — mondta az egyik hallgató. — Amikor a gazdag papa megvonta a 10 centes órabérüket,
és azt akarta, hogy dolgozzanak ingyen, miután fizetésemelést kértek. Azért vonta meg a 10
centet is, mert nem akarta, hogy egész életükben pénzért robotoljanak.
Igen, ez az a történet — feleltem. — Ez is egy példa arra, hogy miként lehet megtölteni az
eszközrovatot eszközzel eszközvásárlás nélkül.
A hallgatók egy ideig csendben gondolkodtak a hallottakon. Végül egyikük megszólalt:
Tehát a régi képregény-füzetekből csinált eszközöket. Bólintottam.
De eszközök voltak-e a képregények? — kérdeztem.
— Nem, amíg nem tette őket azzá — felelte egy másik diák. — Felmar
kolt valamit, amit mások szemétre dobtak, és eszközt csinált belőle.
— Igen, de maguk a képregények voltak-e az eszközök, vagy azok csak a látható részei voltak egy
eszköznek?
- Ó, értem már! — kiáltott fel egy másik hallgató. — A láthatatlan gondolkodási folyamat
változtatta a képregényeket eszközzé, tehát az volt az igazi eszköz.
— Gazdag apám így látta. Később el is árulta, hogy az ereje a gondolko
dási folyamatban rejlett, melyről tréfásan azt szokta mondani: „hulladékból
pénzt csinálni". Hozzátette, hogy a legtöbb ember épp az ellenkezőjét teszi:
pénzből csinál hulladékot. Ezért érvényes a 90/10-es szabály.
— Olyan volt, mint a régi alkimisták —jegyezte meg az egyik hallgató.
- Az alkimisták, akik annak képletét kutatták, miként lehet az ólomból ara
nyat csinálni.
Pontosan — helyeseltem. — A 90/10-es pénzügyi csoport emberei modern alkimisták. Csak
annyi a különbség, hogy ők a semmiből csinálnak eszközöket. Abban rejlik az erejük, hogy
képesek elképzeléseket eszközökké alakítani.
De azt mondta, sok embernek vannak nagyszerű ötletei. Csak nem képesek eszközökre váltani
azokat — mondta az egyik hallgató.
Bólintottam.
Ez volt gazdag apám titkos ereje, amit aznap, a tengerparton, megfigyelhettem. A szellemi erő
vagy pénzügyi intelligencia tette lehetővé számára, hogy azt a méregdrága ingatlan megvegye,
melyet az átlagos befektető parlagon hagyna heverni, mondván: „nem engedhetem meg
magamnak" vagy „a pénzteremtéshez pénz kell".
Milyen gyakran adta fel a gazdag papa a 90/10-es rejtvényt? — kérdezte a csoport egyik tagja.
—Nagyon gyakran — feleltem. — így edzette az agyamat. Gazdag apám gyakran mondta, hogy az
agyunk a leghatásosabb eszközünk, és ha nem megfelelően használjuk, a legnagyobb hatású
forrásunkká válhat.
A diákok hallgattak, vélhetően elgondolkodtak, és kérdések merültek fel bennük. Végül a legelső
kérdező, a hallgató, akinek az volt a terve, hogy minden évben félretesz 20 000 dollárt, így szólt:
— Tehát ezért szerepel az ön első könyvében, a Gazdag papa, szegény
papában a gazdag papa egyik tanítása, miszerint a gazdagok feltalálják a sa
ját pénzüket.
Bólintottam, és hozzáfűztem:
— És a hat lecke közül az első arról szólt, hogy „a gazdagok nem pénzért
dolgoznak".
Ismét csend lett, majd az egyik hallgató megszólalt:
Tehát amíg mi azt tervezgetjük, hogy munkát vállalunk, és pénzt gyűjtünk eszközökre,
magának azt tanították, az a munkája, hogy eszközöket hozzon létre.
Így igaz — mondtam. — Tudják, a „munka" fogalmát az ipari korban alkották meg, és 1989
óta már az információ korát éljük.
Hogy érti, hogy a munka fogalma az ipari korhoz tartozik? Az embereknek mindig is volt
munkájuk, nem? — tette fel a kérdést egy hallgató.
Nem, legalábbis nem a mai értelemben. A halászó, vadászó korban az emberek törzsekben
éltek, és mindenkinek az volt a munkája, hogy hozzájáruljon a törzs fennmaradásához. Más
szavakkal: a mindenki egyért, egy mindenkiért elv volt érvényben. Azután jött az agrárkorszak,
amikor királyok és királynők uralkodtak. Akkoriban az emberek jobbágyként vagy parasztként
dolgoztak, és fizettek a királynak azért, hogy dolgozhassanak az ő birtokán. Azután következett
az ipari kor, a jobbágyságot és a rabszolgaságot eltörölték, és az emberek elkezdték áruba
bocsátani munkaerejüket a szabadpiacon. A legtöbben alkalmazottakká vagy önálló iparűzőkké
váltak, és mindent megtettek, hogy a legtöbbet ígérőnek tudják eladni munkaerejüket. Ez a
„munka" modern értelme.
Tehát amikor azt mondom, munkát vállalok, és 20 000 dollárt félreteszek évente, abban ön az
ipari korra jellemző gondolkodást lát.
Bólintottam.
— Ahogyan ma is vannak az agrárkorhoz tartozó emberek, akiket ma ter
melő gazdák vagy mezőgazdasági munkások néven emlegetünk. Vannak
vadászok és halászok is, kereskedelmi halászok például. A legtöbb ember
az ipari kor elméleteit vallja magáénak, ezért van olyan sok embernek állása.
Mit tenne az információ korára jellemző dolgozó? — kérdezte az egyik hallgató.
Nem azért dolgozna, mert a gondolkodása a munkájához köti. Manapság vannak diákok, akik
az iskolapadból egyenesen a gazdagságba masíroznak, anélkül, hogy állásba mennének, mint
ahogyan gazdag apám tette. Ott vannak például az internet-milliárdosok. Néhányan kibuktak az
egyetemről, és aztán milliárdosok lettek, pedig sosem volt hivatalos állásuk.
Másként szólva üres eszközrovattal indultak, és feltöltötték nagyon nagy értékű eszközökkel, az
információ korának megfelelő eszközökkel — tette hozzá az egyik hallgató.
— Sokan közülük sok milliárd dolláros eszközöket hoztak össze —
mondtam. — Egyetemista diákokból lettek milliárdosok, és nemsokára már
gimnazistákból is lesznek, akik sose mennek el állásba. Én már ma is isme
rek egyet, aki úgy lett milliomos, hogy még sosem volt munkahelye. Miután
elolvasta a könyvemet és játszott a társasjátékaimmal, vett egy hatalmas ingatlant, eladta az üres telek
egy részét, megtartotta a házat, és az eladott telekrészből kifizette a felvett kölcsönt. Most övé a ház,
amely valamivel többet ér egymillió dollárnál, és havi 4 000 dollár készpénz folyik be a számlájára
anélkül, hogy dolgoznia kellene. Körülbelül egy év múlva érettségizik. A hallgatók csendben
elgondolkodtak a hallottakon. Egyik-másik nehezen hitte el a gimnazistáról szóló történetet, de
tudták, hogy a milliárdosokká vált, egyetemről kibukott diákokról szóló törtéjetek igazak. Végül az
egyik hallgató megszólalt:
Tehát az információ korában az emberek az információból gazdagodnak meg.
Nem csak az információ korában — mondtam. — Mindig is így volt. Az eszközökkel nem
rendelkezők dolgoznak, vagy hagyják magukat irányítani azoktól, akik megteremtik,
megszerzik, vagy irányításuk alatt tartják az eszközöket.
Szóval ön azt mondja, egy gimnazista diák fölém kerekedhet anyagilag, noha nincs magas fokú,
jó iskolában szerzett képzettsége vagy jól fizető állása — mondta az elsőként szóló hallgató.
Pontosan. Nem az iskolai végzettség számít, sokkal inkább a gondolkodásmód. Thomas Stanley,
A szomszéd milliomos szerzője legutóbbi könyvében, a The Millionaire Mindban (A milliomosok
észjárása) azt állítja, nem talált összefüggést a jó iskolai tanulmányi eredmények és a pénzügyi
helyzet között.
A hallgató, aki a 20 000 dolláros évi befektetési tervet előadta, ezek után így szólt:
Ha tehát be akarok lépni a 90/10-esek klubjába, inkább az eszközök gyarapítását kell
gyakorolnom, mintsem az eszközvásárlást. Az eszközök megszerzése tekintetében kreatívnak
kell lennem, nem másokat utánoznom.
Erre mondta Henry Ford, a milliárdos: „A gondolkodás a legnehezebb munka. Ezért űzik olyan
kevesen — feleltem. — Ez az oka annak is, hogy aki a befektetők 90%-át követi, annak,
csakúgy, mint nekik, 10% jut a vagyonból.
Ez egybevág Einstein állításával, hogy „A képzelet fontosabb, mint a tudás" — tette hozzá egy
másik hallgató.
Igen, és gazdag apám tanácsával is a megfelelő könyvelő kiválasztásához. Azt mondta: „Amikor
elbeszélgetsz a könyvelőjelölteddel, kérdezd meg tőle, mennyi 1+1! Ha azt feleli, 3, ne vedd fel.
Nincs esze. Ha azt feleli, 2. akkor se vedd fel, mert nincs elég esze. Ha azonban visszakérdez,
hogy »Mennyi legyen?«, akkor bátran felveheted."
A hallgatók nevettek, és elkezdtük összecsomagolni a holminkat.

— Tehát maga eszközöket teremt, amelyeken újabb eszközöket és forrá
sokat vesz, igaz? — kérdezte az egyik diák.
Bólintottam.
— Soha nem vesz pénzért eszközt? — kérdezte aztán.
— De igen, csak erre az általam létrehozott eszközökből áramló pénzt
szeretem felhasználni — feleltem, miközben az aktatáskámért nyúltam. —
Mondtam, hogy nem szeretek pénzért dolgozni. Szívesebben hozok létre
eszközöket, amelyekkel azután újabb eszközöket és forrásokat vásárolha
tok.
Egy kínai diák segített összeszedni a csomagjaimat, és közben megkérdezte:
— Azért ajánlja olyan melegen a hálózati marketinget, mert az ember a
szabadidejében teremthet vele eszközöket nagyon kevés pénzért és kis koc
kázattal?
Bólintottam.
— Méghozzá világszerte alkalmazható eszközöket, amelyeket továbbad
hat a gyermekeinek, ha azok igényt tartanak rá. Nem sok olyan cégről tudok,
amelyek megengednék, hogy az állásunkat átörökítsük a gyerekeinkre. Ez
az egyik módszer az eszközeink tesztelésére: továbbadhatjuk-e azokat a sze
retteinknek. Apám, akit szegény apámnak hívok, nagyon keményen dolgo
zott, hogy előbbre jusson az állami ranglétrán. Még ha nem bocsátják el, ak
kor sem tudta volna a gyerekeire hagyni munkás éveit, nem mintha bárme
lyikünk vágyott volna rá, vagy a végzettsége alapján megfelelt volna az ő
állásában.
A diákok segítettek kivinni a holmimat az autómhoz.
Tehát gondolkodjak azon, hogyan tudnék eszközöket teremteni, hogy ne kelljen sok munka árán
eszközöket vásárolnom — mondta a 20 000 dolláros hallgató.
Ha be akar kerülni a 90/10-esek klubjába—feleltem. — Gazdag apám is ezért igyekezett
folyton-folyvást serkenteni az ötletességemet, hogy különféle típusú eszközöket teremtsek az
eszközrovatba anélkül, hogy megvásárolnám azokat. Azt mondta, jobb éveken át egy eszköz
létrehozásán dolgozni, mint hogy egész életünket pénzért gürcölnénk végig valaki más
eszközeinek a megteremtéséért.
A 20 000 dolláros hallgató búcsúzóul még annyit mondott:
— Tehát ki kell eszelnem valamit, hogy megteremtsek egy eszközt, egy
értékes eszközt, amely gazdaggá tesz. Ha ez sikerül, megoldom a 90/10-es
rejtvényt, és bejuthatok a vagyon 90%-ával rendelkező befektetők 10%-ába.
Nevetve húztam be a kocsim ajtaját, és azt feleltem neki: — Ha megoldja a 90/10-es rejtvényt a
gyakorlatban, jó esélyei lesznek, hogy bejusson a pénz 90%-a fölött rendelkező 10%-ba. Ha
nem oldja meg 90/10-es rejtvényt a gyakorlatban, valószínűleg ahhoz a 90%-hoz fog tartozni,
akik csak a pénz 10%-a fölött rendelkeznek.
Megköszöntem a diákjaimnak a segítséget, majd elhajtottam.

Ahogyan Henry Ford mondta: „A gondolkodás a legnehezebb munka. Ezért űzik olyan
kevesen." Vagy ahogyan gazdag apám fogalmazott: „Agyunk a legerősebb eszközünkké válhat,
de ha nem megfelelően használjuk, akkor a legerősebb forrásunkká lesz."
Gazdag apám minduntalan arra buzdított, hogy új eszközöket hozzak létre üres
eszközrovatba. Leültette a fiát és engem az asztalhoz, majd megkérdezte, hogyan tudnánk
egyre újabb különféle eszközöket létrehozni. Nem bánta, ha őrült vagy komikus ötletekkel
álltunk elő, csak arra volt kíváncsi, miként tudnánk elképzeléseinket eszközzé alakítani. Azt
akarta, védjük meg az elgondolásainkat, és cáfoljuk meg az ellenvetéseit. Hosszú távon sokkal
jobban jártunk, mint ha azt mondta volna, dolgozzunk keményen, takarékoskodjunk és éljünk
szerényen, mint ahogy szegény apám tanácsolta.

Hajlandó ön elgondolkodni azon, hogyan teremthetne saját maga eszközöket, ahelyett hogy
megvásárolná?
Igen Nem
Számos könyvet és oktatóprogramot adtak ki arról, hogyan kell okosan eszközöket vásárolni. Sokak
számára az a legjobb terv, ha veszik az eszközöket. Én is ezt tanácsolom a befektetési terv biztonsági
és kényelmi szintjéhez. Vegyünk nagy értékű biztos részvényeket és ügyesen kezelt befektetési
alapokat, hogy megteremtsük a biztonság és a kényelem szintjét. Aki azonban arra vágyik, hogy
nagyon gazdag befektető legyen, fel kell tennie magának a kérdést: hajlandó-e eszközöket teremteni,
ahelyett hogy másokét venné meg? Ha nem hajlandó, akkor forduljon az eszközvásárlásról szóló
különböző könyvekhez és oktatóprogramokhoz. Ha az olvasó kész nekilátni, hogy eszközöket
teremtsen, akkor e könyv
további része értékes, sőt, talán felbecsülhetetlenül értékes tudnivalókkal szolgálhat a számára.
Arról fog ugyanis szólni, hogyan kell egy elgondolást eszközre váltani, amely azután újabb
eszközök megvételére fordítható. Nemcsak azt tudhatja meg, hogyan teremthet sok pénzt az
eszközrovatba, hanem azt is, miként tarthatja meg az eszköze által hozott pénzt, és szerezhet a
segítségével még több eszközt, továbbá luxuscikkeket. Kiderül majd, hogyan jutott hozzá a
befektetők 10%-ának többsége a pénz 90%-ához, Ha ez érdekli az olvasót, kérem, olvassa
tovább a könyvet, Íme még egyszer a 90/10-es rejtvény:
Ez a rejtvény arról szól, hogyan teremthetünk eszközt az eszközrovatba anélkül, hogy pénzt
adnánk ki érte.
Robert jegyzete:
Első nagy cégemet 1977-ben hoztam létre műanyag pénztárcák gyártására. Nagyon jelentős
eszköz állt rendelkezésemre az eszközrovatban. A baj az volt, hogy hiába volt nagy értékű
eszközöm, nem értettem eléggé az üzlethez. Így gyakorlatilag milliomos lettem a húszas
éveimben, de mindjárt el is veszítettem a millióimat. Ugyanez ismétlődött három évvel később a
rock and roll üzletágban. Amikor az MTV sikeres lett, a mi kis cégünk a
lehető legjobb helyzetben volt, hogy kamatoztassa a zenei őrületet. Az üzlet rakétasebességgel
ívelt fölfelé, majd ugyanúgy vissza is zuhant a földre, miután kifogyott az üzemanyag. A könyv
további részében a nagy értékű eszközök létrehozásáról lesz szó, az eszközök értékének
megítéléséhez szükséges képességről, és arról, hogyan lehet megtartani a befolyt pénzt újabb,
gyakran szilárdabb eszközök létrehozásával. Ahogyan gazdag apám fogalmazott: „Minek sok
pénzt keresni annak, aki elveri?" Az okos ember befektetésekkel őrzi meg a pénzét.
Második szakasz
Milyen típusú befektetők akarunk lenni?
20. fejezet
A 90/10-es rejtvény megoldása
Gazdag apám szerint „vannak befektetők, akik eszközöket vásárolnak, és mások, akik maguk alkotják
meg az eszközöket. Aki meg akarja oldani a 90/10-es rejtvényt, annak mindkét befektetői típushoz
tartoznia kell."
A bevezetésben elmeséltem egy történetet: gazdag apám, Miké és én együtt sétáltunk a
tengerparton, és nézegettük azt a méregdrága tengerparti ingatlant, amelyet gazdag apám éppen akkor
vett. Talán emlékeznek rá, megkérdeztem gazdag apámat, hogyan engedheti meg magának, hogy
ilyen drága telket vegyen, amikor szegény apámnak nem telik ilyesmire. Gazdag apám azt válaszolta:
„Nekem sem telik, de a cégemnek igen." Mindössze egy üres telek tárult elém, ócska, elhagyott autók
és egy düledező viskó álltak rajta; volt még ott egy nagy halom szemét, továbbá egy tábla egy középre
szúrt póznához erősítve. 12 éves koromban nem láttam meg az üzletet abban a földdarabban, nem úgy
gazdag apám! Az üzlet már alakult a fejében, és ez a képessége, hogy a fejében képes volt
vállalkozásokat kialakítani, tette őt Hawaii egyik leggazdagabb emberévé. Más szavakkal: gazdag
apám úgy oldotta meg a 90/10-es rejtvényt, hogy eszközöket teremtett, amelyek újabb eszközök
vásárlására adtak lehetőséget. Nem csak gazdag apám befektetési terve működött így, ezt a tervet
alkalmazzák a legtöbben abból a 10%-ból, akik a pénz 90%-át birtokolják. így volt ez a múltban, így
van a jelenben, és így lesz a jövőben is.
Akik olvasták a Gazdag papa, szegény papát, azok talán emlékeznek Ray Kroc történetére, aki azt
mondta a barátom csoportjának az MBA-n, hogy a McDonald's, az általa alapított cég, nem
hamburgerrel, hanem ingatlannal üzletel. A képlet megint csak ugyanaz: létre kell hozni egy eszközt,
amellyel azután újabb eszközöket lehet venni, és ennek köszönheti a McDonald's, hogy övék a világ
legdrágább ingatlanai. Mindez a terv része. Ezért hajtogatta nekem gazdag apám annyiszor a
következőt, miután biztos volt benne, hogy valóban meg akarok gazdagodni: „Ha meg akarod oldani a
90/10-es
rejtvényt, mindkét befektetői típushoz tartoznod keli. Tudnod kell, miként hozz létre
eszközöket, de azt is, miként vásárolj eszközöket. Az átlagos befektető általában nem veszi
észre, hogy két különböző folyamatról van szó, és egyik típusú befektetéshez sem ért. Az
átlagos befektetőnek többnyire nincs is írott terve."
Ötleteink milliókat, sőt, milliárdokat is kamatozhatnak

E könyv második fele jórészt az eszközök létrehozásáról szól. Gazdag apám sok-sok órát
szánt annak a folyamatnak a megtanítására, hogyan kell egy ötletet eszközteremtő
vállalkozássá változtatni, melyből azután újabb eszközöket lehet vásárolni. Az egyik tanórán
például a következőt mondta: „Sok embernek vannak mesés gazdagságot ígérő ötletei. Sajnos
azonban a legtöbben nem tanulták meg, miként öntsék formába az elképzeléseiket, ezért sok
ötletük sosem valósul meg, vagy elszigetelt ötlet marad. Ha abba az 1%-ba akarsz tartozni,
akik a pénz 90%-át birtokolják, tudnod kell, hogyan öntsd formába kreatív gondolataidat." A
könyv második felének jelentős része szól a gazdag apám által „C-B háromszögnek" nevezett
modellről, mely a pénzügyi elképzeléseinket kelti életre. A C-B háromszög ereje által váltható
egy ötlet eszközre.
Gazdag apám azt mondta, „A leggazdagabb befektetők nem csupán azért lesznek még
gazdagabbak, mert tudják, miként alkossanak újabb eszközök vásárlására alkalmas eszközöket,
hanem azért is, mert ismerik a módját, hogy ötleteikkel több millió, sőt, akár több milliárd
dollárt keressenek. Az átlagos befektetőknek is vannak kiváló ötleteik, de gyakran hiányzik
belőlük a jártasság, hogy elgondolásaikat eszközvásárlásra használható eszközökre váltsák." A
könyv hátralévő részéből kiderül majd, átlagember hogyan alkothat az ötleteiből eszközöket,
amelyeken azután újabb eszközöket vásárolhat.
„Úgysem tudod megcsinálni"

Miközben az ötletek eszközökké való átalakítását tanultam gazdag apámmal, többször
elmondta: „Amikor először próbálsz vagyont kovácsolni az elképzeléseidből, sokan próbálnak
majd lebeszélni, mondván, »Úgysem tudod megcsinálni Sose feledd, semmi sem árt annyit
nagyszerű ötleteidnek,
mint a kisszerűen gondolkodó, korlátolt fantáziájú emberek." Két okra hivatkozott, amiért a legtöbben
az „úgysem tudod megcsinálni" hívei:
205. Azért mondják, hogy „úgysem tudod megcsinálni", még akkor is, ha megcsinálod, amit ők
nem képesek, mert ők maguk nem tudják megcsinálni.
206. Azért mondják, hogy „úgysem tudod megcsinálni", mert nem értik, mit csinálsz.
Gazdag apám azt is mondta, hogy a pénzcsinálás folyamata sokkal inkább szellemi, mintsem
fizikai folyamat.
Egyik kedvenc idézete Einsteintől származik: „A szárnyaló szellemek gyakran szembekerülnek a
középszerű elmék heves támadásával." Gazdag apám a következő megjegyzést fűzte hozzá:
„Mindannyiunkban lakozik szárnyaló szellem és középszerű elme egyaránt. Ötleteinknek több milliós
vagy több, akár több milliárdos eszközökké alakítása sokszor szárnyaló szellemünk és középszerű
elménk küzdelmét példázza."
Amikor — majd a könyv második felében — elmagyarázom a C-B háromszöget, az üzleti
szerkezetet, melynek segítségével üzleti elképzeléseink életre kelnek, sokan úgy érzik, hatalmas tudás
kell a háromszög alkalmazásához. Ha így van, idézzék fel magukban szárnyaló szellemük és
középszerű elméjük csatáját. Amikor valakinek a középszerű elméje ellenállásba lendül saját
szárnyaló szelleme ellen, mindig eszébe szoktam juttatni az illetőnek gazdag apám szavait: „Sok
embernek vannak nagyszerű ötletei, de nagyon kevésnek van sok pénze." A 90/10-es szabály azért
érvényes, mert a meggazdagodáshoz nem a nagyszerű ötlet kell, hanem nagyszerű ötlettel rendelkező
nagyszerű ember. Szellemi erőre és elszántságra van szükség ahhoz, hogy ötleteinket vagyonra
váltsuk. Még ha értjük is a folyamatot, melynek során gondolataink több millió, sőt, akár több milliárd
dollárra válthatók, akkor is fontos észben tartanunk, hogy a nagyszerű ötletekből csakis akkor lesz
nagy vagyon, ha az ötletek mögött álló ember is hajlandó nagyszerű lenni. Sokszor nehéz kitartani,
amikor körülöttünk mindeni azt kárálja, „úgysem tudod megcsinálni". Nagyon erős szellem kell
ahhoz, hogy ellen tudjunk állni a kétségnek, melyet a környezetünk ültet belénk. Még erősebb szellem
kell azonban ahhoz, hogy saját belső hangunkkal is szembeszegüljünk, amikor az mondja, „úgysem
tudod megcsinálni". Ez nem azt jelenti, hogy ne törődjünk barátaink vagy saját belső hangunk jó,
illetve rossz gondolataival. Oda kell figyelnünk rájuk, és meg is kell fogadnunk a tanácsaikat, ha
jobbak, mint a mieink. De egyelőre legyen elég erről ennyi.
Most többről akarok beszélni, mint puszta elképzelésekről. A szellemről akarok szót ejteni és az
akaratról, amely ahhoz kell, hogy akkor se adjuk fel,
amikor úrrá lesz rajtunk a kétség, és kifogytunk az ötletekből. Senki sem mondhatja meg
nekünk, mit tudunk, és mit nem tudunk megtenni az életünkben. Ezt csak mi magunk
határozhatjuk el. Saját nagyszerűségünkre gyakran az út legvégén találunk rá, és amikor az
ötleteink pénzre váltásáról van szó, sokszor eljutunk az út legvégére. Az út végére akkor
érkezünk el, amikor kifogytunk az ötletekből és a pénzből, a kétségeink pedig gyűlnek. Ha
ekkor rátalálunk magunkban a folytatáshoz szükséges szellemre, megtudjuk, mi kell hozzá,
hogy ötleteinket kiváló eszközökre váltsuk. Egy-egy ötletből inkább az emberi szellem teremt
vagyont, mintsem az agy. A vállalkozó minden út végén rálel saját vállalkozói szellemére. A
vállalkozói szellem megtalálása és megerősítése fontosabb, mint az ötlet vagy a vállalkozás. Ha
egyszer megleljük magunkban a vállalkozói szellemet, mindig képesek leszünk egészen
mindennapi elképzelésekből nem mindennapi vagyonra szert tenni. Ne feledjük, a világ tele van
ötletes emberekkel, de nagyon kevesen vannak, akik vagyonosak.
A könyv hátralevő részében a vállalkozói szellem megleléséről és a mindennapi ötletek nem
mindennapi vagyonra váltásáról lesz szó. A második szakaszból megismerheti az olvasó
gazdag apám különböző befektetői típusait, és mindenki kiválaszthatja a neki leginkább
megfelelő utat. A harmadik szakasz elemzi a C-B háromszöget, és bemutatja, miként lehet
belőle kialakítani azt a szerkezetet, amellyel a jó ötleteinket eszközzé alakíthatjuk.
A negyedik szakasz a kifinomult befektető gondolkodásmódjába nyújt bepillantást, valamint
abba, hogyan elemzi a befektetéseket; ezenkívül bemutatja a csúcsbefektetők módszerét, akik
egy-egy ötletükből hatalmas vagyonokat hoznak létre a C-B háromszög segítségével. A
legfontosabb pedig az utolsó, az ötödik szakasz, melynek címe: Visszaadás.
21. fejezet
Gazdag apám befektetői kategóriái
Ez a könyv egy „fejlődési regény", amelyben gazdag apám kalauzolásával pénz és állás nélkül,
a haditengerészettől leszerelve, eljutottam a csúcsbefektetői szintre — olyan ember lettem, aki
inkább a saját cége részvényeit árulja, mintsem más cégekét veszi, aki bennfentes a befektetés
világában, nem kívülálló. (A bennfentes befektető egy jogi kategória is, ami büntetendő. Itt nem
erre, hanem a szó hétköznapi jelentésére gondol a szerző, amikor ezt a szót használja. — A
ford.) A gazdagok más befektetési eszközökbe fektetik a pénzüket, mint a szegények és
középosztálybeliek; ilyenek a nyilvános részvénykibocsátás, a zártkörű kibocsátás, valamint a
vállalati kötvények. Akár bennfentes befektető valaki, akár kívülálló, mindenképpen fontos
ismernie az alapvető értékpapírtörvényeket.
A Gazdag papa, szegény papából mindenki megszerezhette a pénzügyi alapműveltséget,
amely elengedhetetlen a sikeres befektető számára. A CASHFLOW-négyszögből
megismerhették az olvasók a négy különböző negyedet és a pénzkeresés módjait, továbbá azt,
hogyan vonatkoznak a különféle adótörvények az egyes negyedekre. Aki elolvasta a fent
említett két könyvet, esetleg játszott CASHFLOW oktató társasjátékot, máris többet tud a
befektetés alapjairól, mint a legtöbb aktív befektető.
A befektetés alapszabályainak ismeretével könnyebben érthetők gazdag apám befektetői
kategóriái és a tíz befektetői kontroll, amelyek szerinte minden befektető számára rendkívül
lényegesek:
A tíz befektetői kontroll

207. önkontroll;
208. a bevétel/kiadás, illetve eszköz/forrás arány kontrollja;
209. a befektetés kezelésének kontrollja;
210. az adók kontrollja;
211. a vétel és eladás időzítésének kontrollja;
212. a brókerek által végzett tranzakciók kontrollja;
213. az FIJ (forma, időzítés jövedelem) kontrollja;
214. a szerződések kikötéseinek és feltételeinek kontrollja;
215. az információszerzés kontrollja;
10. a visszaadás, az emberszeretet és a vagyon újrafelosztásának kontrollja.
Gazdag apám gyakran mondta: „Nem a befektetés kockázatos — az kockázatos, ha hiányzik
a kontroll." Sokan azért tartják kockázatosnak a befektetést, mert a tíz befektetői kontroliból
egy vagy több hiányzik. Ez a könyv nem részletezi az összes kontrollt, de nyújt némi
bepillantást abba, hogy miként szerezzünk nagyobb befektetői kontrollt — különös tekintettel a
7.-re, a forma, időzítés és jövedelem kontrolljára. Ez a kontroll nagyon sok befektetőnél teljesen
vagy részben hiányzik, vagy egyszerűen a befektetésről szóló alapismeretei nincsenek meg az
illetőnek.
A könyv első szakasza gazdag apám legfontosabb befektetői kontrolijáról, az
ÖNKONTROLLRÓL szólt. Aki szellemileg nem készült fel rá, és nem kötelezte el magát,
hogy sikeres befektetővé váljék, az jobb, ha hivatásos pénzügyi tanácsadóra vagy olyan
tanácsadó testületre bízza a pénzét, melynek tagjait arra képeztek ki, hogy segítsenek a
megfelelő befektetések kiválasztásában.
Tökéletesen felkészült voltam

Amikor pénzügyi képzésem ehhez a ponthoz érkezett, gazdag apám tudta, hogy választottam:
Szellemileg felkészültem rá, hogy befektető legyek. Nagyon sikeres befektető
akartam lenni.
Tudtam, hogy szellemileg felkészültem, és hogy gazdag akarok lenni. Gazdag apám ennek ellenére
megkérdezte tőlem: — Milyen befektető akarsz lenni?
— Gazdag befektető — válaszoltam.

Ekkor gazdag apám ismét elővett a sárga jegyzettömbjét, és felírta a következő befektetői
kategóriákat:
216. Akkreditált befektető;
217. Képzett befektető;
218. Kifinomult befektető;
219. Bennfentes befektető;
220. Csúcsbefektető.
— Mi a különbség? — kérdeztem.
Gazdag apám minden befektetői típus mellé odaírta annak jellemzőit.
221. Az akkreditált befektető sok pénzt keres és/vagy nagy nettó értékkel rendelkezik.
222. A képzett befektető jártas a fundamentális és a technikai befektetésben.
223. A kifinomult befektető ért a befektetéshez és a joghoz.
224. A bennfentes befektető befektetéseket alkot.
225. A csúcsbefektető lesz a részvényeit áruló részvénytulajdonos.
Amikor elolvastam az akkreditált befektető definícióját, meglehetően reménytelennek láttam
a helyzetemet. Sem pénzem, sem állásom nem volt.
Gazdag apám észrevette a reakciómat, visszavette tőlem a sárga jegyzettömböt, és
bekarikázta a bennfentes befektetőt.
Kezdés bennfentes befektetőként

Itt fogod kezdeni, Robert — mondta gazdag apám, és rábökött a bennfentes befektetőre.
Még ha nagyon kevés a pénzed és nagyon kevés a tapasztalatod, akkor is el lehet kezdeni
bennfentes szinten befektetni — folytatta. — Kicsiben kell kezdened, és folyamatosan tanulnod
kell. A pénzteremtéshez nem kell pénz.
Ezek után feljegyezte a lapra a három T-t:
226. Tudás;
227. Tapasztalat;
228. Temérdek készpénz.
— Mire mindhárom T birtokába jutsz, sikeres befektető leszel — mond
ta. — Jó pénzügyi képzésben részesültél, most ideje, hogy megszerezd a ta-
pasztalatot. Ha elegendő tapasztalatod lesz a pénzügyi műveltség mellé, a temérdek készpénz

már magától jön.
— De a listádon csak negyedik helyen szerepel a bennfentes befektető. Hogyan kezdhetem
mindjárt ezen a szinten? — kérdeztem még mindig zavarodottan.
Gazdag apám azért akarta, hogy bennfentes befektető legyek, mert olyan embert akart
faragni belőlem, aki maga teremt eszközöket, és azokból vesz más eszközöket.
Kezdés vállalkozással
— Megtanítom neked, hogyan kell kiépíteni egy sikeres vállalkozást —
folytatta gazdag apám. — Ha megtanulod, hogyan hozz létre sikeres C ne-
gyedes vállalkozást, a vállalkozásod temérdek készpénzt hoz. Akkor fel
használhatod a jártasságokat, hogy segítségükkel mint B elemezd a befek
tetéseket.
— Ez olyan, mintha a hátsó ajtón jönnék be? — kérdeztem.
— Nos, én inkább azt mondanám, ez egy életre szóló lehetőség — felelte
gazdag apám. — Ha megtanultad, hogyan keresd meg az első milliódat, a
következő tizet már gyerekjáték megszerezni.
— Rendben. Akkor hogyan kezdjem? — faggattam türelmetlenül.
— Először is hadd szóljak neked a befektetők különféle kategóriáiról,
hogy megértsd, miről beszélek.
Áttekintés — választani kell

A Gazdag papa befektetési tanácsainak ebben a szakaszában megosztom önökkel gazdag
apám befektetői kategóriáinak jellemzését. A következő rövid fejezetek leírják az egyes
kategóriák közti különbségeket (az előnyöket és hátrányokat), hiszen nem biztos, hogy az
általam választott út önöknek is a legmegfelelőbb.
Az akkreditált befektetőnek magas a jövedelme, és nagy nettó értékkel rendelkezik. Tudtam,
hogy én nem felelek meg ezeknek a követelményeknek.
Aki hosszú távra fektet be, és választott célja a biztonság és a kényelem, nagyon jól beleillik az
akkreditált befektető kategóriájába. Számos A és E nagyon elégedett a pénzügyi helyzetével. Hamar
felismerték, hogy gondoskodniuk kell anyagi jövőjükről a B negyeden keresztül, ezért az A-ként,
illetve E-ként keresett jövedelmükkel befektetési tervbe fogtak. Pénzügyi tervük, akár a biztonságot,
akár a kényelmet célozza meg, bevált.
A CASHFLOW-négyszögben volt szó a pénzügyi biztonság „két lábon álló" megközelítéséről. A
magam részéről tisztelem ezeket az embereket az előrelátásukért és a fegyelmezettségükért, amellyel
pénzügyi tervüket elkészítik, és gondoskodnak anyagi jövőjükről. Számukra az én utam vagy
lehetetlen vállalkozásnak, vagy túlzottan munkaigényesnek tűnhet.
Van sok jól fizetett A és E, akik pusztán a jövedelmük alapján beleférnek az akkreditált befektető
kategóriájába.
Az akkreditált befektető számára olyan befektetési lehetőségek nyílnak meg, melyekhez a legtöbb
ember nem fér hozzá. A sikeres befektetés kiválasztásához azonban pénzügyi képzettség is kell. Aki
nem fordít időt a pénzügyi ismeretek elsajátítására, az jobban jár, ha hozzáértő pénzügyi tanácsadót
bíz meg, hogy segítsen neki a befektetési döntésekben.
A statisztika szerint Amerikában jelenleg 6 millió ember felel meg az akkreditált befektetői szint
követelményeinek. Egy 250 milliós népességű országban, ha ez a szám igaz, mindössze a lakosság
2,4%-a éri el ezt a minimális követelményszintet. Ha a statisztikában bízni lehet, még ennél is
kevesebben teljesítik a befektetők magasabb szintjének követelményeit. Ez azt jelenti, nagyon sok a
képzetlen befektető, akik olyan magas kockázatú, spekulatív befektetésekbe szállnak be, melyekben
nem kellene részt venniük.
Idézzük fel még egyszer, hogyan határozta meg a SEC, vagyis az amerikai Értékpapír- és
Tőzsdefelügyelet az akkreditált befektetőt:
229. 200 000 dollár vagy annál több éves jövedelemmel rendelkezik
230. 300 000 dollár vagy annál több éves jövedelemmel rendelkezik házaspárként, illetve
231. 1 millió dollár vagy több nettó értéket tud felmutatni.
Tekintettel arra, hogy mindössze 6 millió ember felel meg az akkreditált befektetői szint
követelményeinek, ez számomra azt jelenti, hogy szorgalmas munkával nagyon nehéz eljutni a
gazdagok befektetéseiig. Ha belegondolok, hogy legalább 200 000 dollár jövedelem kell hozzá, rá kell
jönnöm, hogy apám, akit szegény apámként emlegetek, soha a közelébe sem ért volna az akkreditált
befektetői szintnek, akármennyit dolgozott volna, és akárhányszor emelték volna fel a fizetését
kormányzati állásában.
Aki játszott már CASHFLOW 101 társasjátékot, az tudja, hogy a játék
gyorsító sávjába lépve teljesíti a játékos az akkreditált befektetőséghez szükséges minimális

követelményt. Más szavakkal: technikailag az Egyesült Államok népességének kevesebb, mint
2,4%-a felel meg annak a követelménynek, amely a játék gyorsító sávjában kínált
befektetésekben való részvételhez szükséges. Ez azt jelenti, hogy a népesség 97%-a a
mókuskerékben fektet be.
A képzett befektető
A képzett befektető tudja, hogyan kell elemezni a nyilvánosságnak kínált részvényeket.
„Kívülálló" befektetőnek számít, nem „bennfentesnek". Ide tartoznak általában a
részvénykereskedők és az elemzők.
A kifinomult befektető
A kifinomult befektetőre jellemző, hogy rendelkezik a gazdag apám által „három T"-ként
rövidített fogalmakkal. Ezen kívül érti a befektetés világát. Kihasználja az adó-, a társasági- és
az értékpapírtörvényeket, hogy a lehető legtöbb pénzt keresse, és megvédje a tőkéjét.
Aki sikeres befektető akar lenni, de nem szándékozik saját céget létrehozni hozzá, annak
kifinomult befektetővé érdemes válnia.
A kifinomult befektető és minden efölötti szintű már tudja, hogy az éremnek két oldala van.
Tisztában van vele, hogy az egyik oldalon a világ fekete-fehér, a másik oldal pedig a szürke
különféle árnyalataiban játszik. Ez utóbbi oldalon az ember rosszul teszi, ha egyedül próbál
befektetni. A fekete-fehér oldalon némely befektető egymaga fektet be, a szürke oldalon
azonban minden befektetőnek be kell lépnie egy csapatba.
A bennfentes befektető
A bennfentes befektető célja, hogy sikeres vállalkozást építsen ki. Ez a vállalkozás lehet
egyetlen bérbe adható ingatlan, de lehet akár egy több millió dolláros áruházlánc is.
A sikeres C tudja, hogyan kell eszközöket teremteni és kialakítani. Gazdag apám úgy
fogalmazna: „A gazdagok feltalálják a pénzt. Miután megszerezted az első milliódat, a
következő tíz megszerzése már gyerekjáték."
A sikeres C-nek meg kell tanulnia kívülállóként is elemezni a cégeket a befektetések

szempontjából. Ezért a sikeres bennfentes befektető megtanulhatja, hogyan váljék sikeres kifinomult
befektetővé.
A csúcsbefektető
A csúcsbefektető célja, hogy részvényeit áruló részvénytulajdonossá váljék. A csúcsbefektető sikeres
vállalkozással rendelkezik, melynek tulajdoni érdekeltségét eladja a nyilvánosságnak, ezért ő a
részvényeit áruló részvénytulajdonos. Ez az én célom is. Még nem értem el, de továbbképzem magam,
tanulok a tapasztalataimból, és szent elhatározásom, hogy addig nem hagyom abba, amíg nem lesz
belőlem részvényeit áruló részvénytulajdonos.
Ön milyen befektető?
A következő néhány fejezet részletesebben leírja a befektetők egyes típusait. Miután gondosan
áttanulmányozta valamennyit, könnyebb lesz kiválasztania az önnek leginkább megfelelő befektetési
célt.
22. fejezet
Ki az akkreditált befektető?
A legfejlettebb országok írott törvényekkel óvják az átlagembert a rossz vagy kockázatos
befektetésektől. Ezzel az a gond, hogy éppen ezek a törvények teszik lehetetlenné a tömegeknek
a legjobb befektetésekben való részvételt.
Amerikában ilyenek az 1933-as értékpapírtörvény, az 1934-es értékpapír- és tőzsdetörvény,
az ezek értelmében érvényesülő SEC előírások valamint a SEC (Értékpapír- és
Tőzsdefelügyelet). Ezeket a törvényeket és előírásokat azért alkották, hogy megvédjék a
tömegeket a félreértelmezésektől, a manipulációktól és egyéb csalárd praktikáktól, amelyek az
értékpapírok adásvételében érvényesülhetnek. Bizonyos befektetések kizárólag az akkreditált és
a kifinomult befektetők számára hozzáférhetők, ők pedig részletes jelentést kötelesek írni az
ilyen befektetésekről. A SEC azért jött létre, hogy őrködjön a törvények betartása felett.
A SEC szerepe szerint, mint az értékpapírok felügyelője, úgy határozta meg az akkreditált
befektetőt, hogy az olyan személy, aki legalább 200 000 dollár vagy annál több (házaspárként
300 000 dollár) jövedelemre tett szert az utóbbi két év mindegyikében, és a folyó évben is
ugyanennyi jövedelemre számíthat. Az illető személy vagy házaspár a fentiek helyett
felmutathat 1 millió dollár értékű nettó értéket is.
Gazdag apám a következő meghatározást adta: „Akkreditált befektető az a személy, aki
jóval többet keres, mint az átlagember. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül gazdag, vagy, hogy
valamennyit is ért a befektetéshez."
A szabállyal az a gond, hogy az amerikaiaknak kevesebb mint 3%-a éri el a 200 000
dolláros, illetve 300 000 dolláros jövedelemszintet. Vagyis a lakosságnak csupán a 3%-a
fektethet be a SEC szabályainak értelmében meghatározott részvényekbe. A maradék 97% nem
vehet részt ezekben a befektetésekben, mert nem minősül akkreditált befektetőnek. A SEC
nagyjá-
ból a pénzügyi intelligencia szintje alapján határozza meg, ki számít kifinomult befektetőnek.
Emlékszem, gazdag apámnak felajánlottak egy lehetőséget, hogy befektessen egy Texas
Instruments nevű cégbe, mielőtt annak részvényeit nyilvánosan kibocsátották volna. Mivel nem ért rá
tüzetesen megvizsgálni a céget és elvégezni az elemzést, visszautasította az ajánlatot, és ezt később
évekig bánta. Más nyilvános kibocsátás előtti részvényeket azonban vett. Az ilyen, a köznép számára
nem elérhető befektetések tették őt igazán gazdaggá. Gazdag apám akkreditált befektetőnek számít.
Amikor arra kértem, hadd fektessek be én is egy cég részvényeibe a nyilvános kibocsátás előtt,
közölte, hogy nem vagyok sem elég gazdag, sem elég bölcs hozzá, hogy az ő befektetéseihez társuljak.
Ma is élénken él emlékezetemben, amit mondott: „Várd ki, amíg meggazdagszol, és meg fognak
találni a legjobb befektetések. A gazdagok mindig elsőként jutnak hozzá a legjobb befektetésekhez,
ráadásul nagyon alacsony áron, és nagy tételben. Ez az egyik oka, hogy egyre gazdagabbak lesznek."
Gazdag apám egyetértett a SEC-vel. Úgy vélte, rendjén való megvédeni az átlagos befektetőt az
efféle befektetések kockázatától, noha ő személy szerint, mint akkreditált befektető, sok pénzt
köszönhetett az ilyen befektetéseknek.
Felhívta azonban a figyelmemet a következőre: „Még akkor sem biztos, hogy hozzájutsz a legjobb
befektetésekhez, ha akkreditált befektető vagy. Ahhoz ugyanis egészen más típusú befektetőnek kell
lenni, aki megfelelő tudással és információval rendelkezik az új befektetési lehetőségekről."
Az akkreditált befektető befektetői kontrolijai

Nincsenek.
Gazdag apám szerint az akkreditált befektetőnek a tíz befektetői kontroll közül egyik sincs a
birtokában, ha hiányzik a pénzügyi képzettsége. Az akkreditált befektetőnek esetleg sok a pénze, de
általában nem tudja, mihez kezdjen vele.
Rendelkezik-e az akkreditált befektető a 3 T-vel?

Temérdek készpénzzel — talán.
Gazdag apám elmagyarázta, hogy hiába akkreditált befektető valaki, attól még szüksége van
tudásra és tapasztalatra, hogy képzett, kifinomult, bennfentes vagy csúcsbefektető válhasson
belőle. Olyan akkreditált befektetőket is ismert szép számmal, akiknek temérdek készpénzük
sem volt. Elérték ugyan a jövedelemhatárt, de nem tudták jól kezelni a készpénzüket.
Sharon jegyzete
Gyakorlatilag bárki nyithat értékpapírszámlát, és kezdheti adni-venni a nyilvánosan kibocsátott
részvényeket. Egy nyilvános társaság részvényeit bárki szabadon veheti és eladhatja,
rendszerint a tőzsdén. A tőzsde valódi szabad piacként működik. Állami vagy külső
beavatkozás nélkül mindenki maga dönti el, hogy egy részvény ára méltányos-e vagy sem. Az
egyén dönthet úgy, hogy részvényt vásárol, amivel tulajdonosi érdekeltséget vesz magának a
cégben.
Az utóbbi évtizedben rendkívül népszerűek lettek a befektetési alapok. Ezek hivatásos
szakemberek által kezelt portfoliók, melyeknek minden befektetési jegye számos egyedi
részvény résztulajdonát reprezentálja. Sok ember azért fekteti a pénzét befektetési alapokba,
mert egyrészt azokat hivatásos alapkezelők kezelik, másrészt vonzóbb számukra, hogy sok
különböző értékpapírból van néhány a birtokukban, mint hogy egyetlen cég részvényeit vegyék
meg. Akinek nincs ideje tanulmányozni a befektetést (hogy tájékozottan hozhasson döntéseket
az egyes befektetésekről), az bölcsen teszi, ha befektetési alapokban tartja a pénzét, vagy
befektetési tanácsadót szerződtet, hogy az foglalkozzon a befektetéseivel.
Az egyik módja, hogy értékpapírokból igazán jelentős gazdagságra tegyünk szert, hogy a
tőzsdén korábban nem jegyzett, első nyilvános kibocsátású részvényeket (IPO) vásárolunk.
Általában jellemző, hogy a cég alapítói és az első befektetők már rendelkeznek a cég
részvényeivel. A cég a kezdeti finanszírozás könnyítése érdekében vezetheti be a részvényeket
nyilvánosan a tőzsdére. Ilyenkor avatkozik be az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet, a SEC —
részletes adatnyilvántartási és nyilvánosságrahozatali kötelezettséget róva a cégre —, hogy
megpróbálja megakadályozni a csalást, és megvédje a befektetőt a félreértelmezésektől. Azt j
azonban a SEC sem tudja megakadályozni, hogy a nyilvános kibocsátásba való befektetés
rossz üzletnek bizonyuljon. Lehet egy IPO törvényes, és mégis rossz üzlet, vagy kiderülhet
róla, hogy nem más, mint forrás (veszít az értékéből).
Az 1933-as értékpapírtörvényt és az 1934-es értékpapírtőzsde-törvényt azért hozták, hogy
szabályozza az ilyen jellegű befektetéseket, és megóvja a befektetőket a csalárd vagy magas
kockázatú befektetésektől, továbbá a brókerek csalásaitól. A SEC azért jött létre, hogy
felügyelje az értékpapírok kibocsátást és az értékpapír-ipart.
A részvényekre vonatkozó szabályozás nemcsak a nyilvános kibocsátásokra érvényes, hanem
bizonyos magánkibocsátású részvényekre is. Egyes kivételek azért vannak, ezekkel itt nem
foglalkozunk. Egyelőre az a fontos, hogy az olvasó megértse, mit jelent akkreditált
befektetőnek lenni. Az akkreditált befektető befektethet bizonyos típusú értékpapírokba,
amelyekbe a nem akkreditált, nem kifinomult befektető nem, mert az „akkreditált" státus azt
jelenti, hogy a befektető magasabb pénzügyi kockázatot képes vállalni, mint a nem akkreditált
befektető.
Róbert leírta, mekkora jövedelemmel vagy nettó értékkel kell rendelkeznie az akkreditált
befektetőnek mint egyedülálló személynek, illetve házaspárnak. Ugyanakkor a részvényeket
kibocsátó cég bármely igazgatója, vezető tisztviselője vagy általános partnere is akkreditált
befektetőnek minősül, noha nem éri el az említett jövedelem-, illetve nettó értékhatárt. Ez döntő
fontosságú lesz, amikor majd a „bennfentes befektetőt" tárgyaljuk. Valójában ezt az utat
választja sok bennfentes és csúcsbefektető.
23. fejezet
A képzett befektető
Gazdag apám definíciója szerint a képzett befektető olyan személy, akinek van pénze, és némi
tudással is rendelkezik a befektetésről. A képzett befektető általában akkreditált befektető, aki a
pénzügyi képzésére is áldozott valamennyit. Ami a tőzsdét illeti például, a képzett befektetők közé
tartoznak a legjobb tőzsdei brókerek. Képzettségük révén elsajátították és megértették a fundamentális
és a technikai befektetés közötti különbséget.
1. Fundamentális befektetés: Gazdag apám szerint „a fundamentális
befektető úgy csökkenti a kockázatot, hogy az érték és a növekedés
szempontjából megvizsgálja a cég pénzügyi helyzetét". Egy jó rész
vény kiválasztásában a legnagyobb szerepet az játssza, milyen ered
ményekre számíthat a cég a jövőben. A fundamentális befektető ala
posan átnézi annak a cégnek a pénzügyi kimutatásait, amelybe befek
tetni kíván. Ugyanakkor tekintetbe veszi a gazdaság egészének kilátá
sait is, és azt az iparágat, amelyben a cég érdekelt. A kamatok válto
zásai nagyon fontos tényezőt jelentenek a fundamentális elemzésben.
Warren Buffet az egyik legjobb fundamentális befektetőnek számít
2. Technikai befektetés: Gazdag apám szerint „a jól képzett technikai
befektető a piacra reagálva fektet be, és biztosítja magát a katasztrofá
lis veszteségek ellen. Igazán jó részvényeket úgy lehet kiválasztani, ha
az ember a cég részvényeinek kínálatára és az irántuk fennálló keres
letre alapoz. A technikai befektető tanulmányozza egy-egy cég rész
vényárainak alakulását. Megvizsgálja, hogy egy bizonyos részvény
esetében elég lesz-e a kínálat a várható kereslet kielégítésére."
A technikai befektető részvényvásárláskor általában figyelembe veszi az árat és a piac állását.
. . mint az a vásárló, aki a kiárusításokra és az akciós termékekre figyel. Valójában számos
technikai befektető olyan, mint Doris nénikém. Doris néni az olcsó árut kutatja, és kiárusításkor
vásárol a barátnőivel; azért vesz meg dolgokat, mert olcsók,|
le vannak árazva, vagy mert a barátnői is azokat veszik. Amikor aztán hazaér, eltűnődik rajta, miért is
vette meg ezt vagy azt az árucikket, felpróbálja, majd visszaviszi a boltba, és visszakéri a pénzt, hogy
újra legyen pénze vásárolni.
A technikai befektető tanulmányozza, hogyan alakultak a cég részvényárai a múltban. Az igazi
technikai befektetőt a fundamentálissal szemben nem érdekli a cég belső működése. Ő elsősorban a
piac állására és a részvényárakra épít.
Sokan azért gondolják, hogy a befektetés kockázatos, mert „technikai befektetőként" foglalkoznak
befektetésekkel, miközben nem tudják, mi a különbség a technikai és a fundamentális befektető
között. A technikai befektető szemszögéből a befektetésnek az a kockázata, hogy a részvényárak a
piac érzelmi változásaira reagálva ingadoznak. Íme néhány példa arra, hogy mi vezethet a
részvényárak fluktuációjához:
egy részvényt egyik nap még népszerűsít a média, a következő héten azonban már nem; vagy a cég a
részvények felosztásával manipulálja a kereslet-kínálat arányt, vagyis másodlagos kibocsátással
elárasztja a piacot, vagy visszavásárlással csökkenti a részvényei számát; vagy
valamilyen intézményes vásárló (például befektetési alap vagy nyugdíjalap) olyan nagy
mennyiségben vásárolj a fel, illetve adja el egy cég részvényeit, hogy azzal megzavarja a piacot.
Az átlagos befektető számára azért tűnik kockázatosnak a befektetés, mert nincs meg a megfelelő
pénzügyi képzettsége hozzá, hogy fundamentális befektetőként működjön, ugyanakkor a technikai
befektetőnek szükséges gyakorlati ismeretekkel sem rendelkezik. Ha nem tagja egy cég
igazgatótanácsának, hogy megváltoztathassa a részvények kínálati oldalát, a nyílt piacon nem szólhat
bele a részvényárak kereslet-kínálat ingadozásaiba. Így aztán ki van téve a piac szeszélyeinek.
Sokszor előfordul, hogy egy fundamentális befektető kiváló, magas profitot hozó cégre bukkan, de
valamilyen oknál fogva a technikai befektetőket nem érdekli a cég, így a cég részvényeinek ára nem
megy fel — hiába nyereséges, jól irányított a vállalat. A jelenlegi piacon sokan fektetik a pénzüket
olyan internet-cégek első kibocsátásaiba, amelyek nem foglalkoznak értékesítéssel, és nincs
nyereségük. Ez tipikus esete annak, amikor a technikai befektetők határozzák meg egy cég
részvényeinek értékét.
1995 óta a kizárólag fundamentális befektetők gyengébb teljesítményt futatnak fel, mint azok, akik
a piac technikai oldalára is figyelnek. Napjaink fékevesztett piacán, ahol a legnagyobb kockázatot
vállalók a nyertesek, az
óvatos, értékekre koncentráló emberek lemaradnak. Valójában a nagy kockázatvállalók közül sokan
elijesztették a technikai befektetőket is az értéktelen, ám magas árú részvényekkel. Az összeomlás
idején azonban azok járnak jól, akiknek erős fundamentális befektetéseik vannak, ugyanakkor jó
technikai kereskedői jártassággal is rendelkeznek. A piacra berobbanó amatőr spekulánsok csakúgy,
mint a pénzes, első kibocsátású részvények megsínylik a piac zuhanását. Gazdag apám szerint „Ha az
ember gyorsan igyekszik meggazdagodni, és nincs ejtőernyője, akkor sajnos lezuhan, és nagyot esik.
A gyorsan jött, sok pénz elhiteti az emberekkel, hogy pénzügyi zsenik, pedig a végén kiderül, hogy
pénzügyi idióták." Gazdag apám úgy gondolta, hogy a befektetés világában mind a technikai, mind a
fundamentális jártasságokra szükség van a fennmaradáshoz.
Charles Dow, akinek nevét a Dow-Jones indexből ismerjük, technikai befektető volt Ezért lett a Wall
Street Journal, amelynek létrehozásában részt vett, elsősorban technikai, nem pedig fundamentális
befektetőknek szóló lap.
Soros Györgyöt is többnyire a legjobb technikai befektetők között tartják számon.
A kétféle befektetési stílus között hatalmas a különbség. A fundamentális befektető a céget
pénzügyi kimutatásai alapján elemzi, így méri fel annak erősségét és várható sikerességét. Emellett a
fundamentális befektető ügyel a gazdaság adott helyzetére és arra az ipar- vagy üzletágra, amellyel a
cég foglalkozik.
A technikai befektető ezzel szemben ábrákból dolgozik, melyek segítségével figyelemmel kísérheti,
hogyan alakultak a cég részvényárai és a részvények száma. A technikai befektető esetleg
megvizsgálja a részvények put/call arányát, valamint a short pozíciókat. Mindkét típusú befektető a
tényekre támaszkodik, de különböző forrásokból szerzik az információt. A kétféle típusú befektetőnek
más-más jártasságokra, illetve szókincsre van szüksége. Napjaink ijesztő jelensége, hogy a legtöbb
befektető sem technikai, sem fundamentális befektetői ismeretekkel nem rendelkezik. Sőt, merem
állítani, hogy a mai befektetők java része azt sem tudja, mi a különbség a fundamentális és a technikai
befektető között.
Gazdag apám gyakran mondta, hogy „a képzett befektetőnek jártasnak kell lennie mind a
fundamentális, mind a technikai elemzésben. Az alábbi ábrákat rajzolta le nekem. Ezek az ábrák
magyarázatot adnak rá, miért úgy fejlesztettük ki a termékeinket, ahogyan. Azt akarjuk, hogy az
emberek elsajátítsák a pénzügyi műveltséget, és továbbadják a gyermekeiknek is, már igen korán,
ahogyan gazdag apám továbbadta nekem.
Technikai befektetés
Fundamentális befektetés
ABC vállalat
rorrasoK
Eszközök
Az ABC vállalat pénzügyi kimutatásai

Fontos jártasságok:
pénzügyi műveltség;
pénzügyi alapismeretek;
gazdasági előrejelzések.
Oktatási eszközök: CASHFLOW Befektetés 101 CASHFLOW gyerekeknek
Az ABC vállalat részvényárai
Fontos jártasságok:
részvényárak és az eladások korábbi alakulása;;
put/call opciós technikák
short eladás.
Oktatási eszközök: CASHFLOW Befektetés 202
Gyakran megkérdezik tőlem, miért kell a képzett befektetőnek a fundamentális és a technikai

befektetéshez is értenie. A válaszom egyetlen szó: „önbizalom". Az átlagos befektetők azért érzik
kockázatosnak a befektetést, mert:
1. Kívülállók, akik megpróbálnak belelátni a befektetésre kiszemelt cég vagy ingatlan belső ügyeibe.
Ha nem értenek a pénzügyi kimutatásokhoz, teljesen mások véleményére kénytelenek hagyatkozni.
Az emberek, ha másképpen nem, tudat alatt tisztában vannak vele, hogy a bennfentesek jobb
információkkal rendelkeznek, ezért alacsonyabb kockázatot vállalnak.
232. Aki nem ismeri a pénzügyi kimutatások nyelvét, annak a személyes pénzügyi kimutatásai
sem áttekinthetők. Gazdag apám erről azt mondta: „Ha egy ember pénzügyi alapja ingatag, annak
az önbizalma is ingatag." Egyik barátom, Keith Cunningham, így fogalmazott: „Az emberek azért
nem akarják megismerni saját pénzügyi kimutatásaikat mert attól félnek, kiderül, hogy pénzügyi
rákban szenvednek." Biztatásul közölhetem, hogy amint kikúrálják pénzügyi betegségüket, az
életük más tekintetben is meggyógyul — néha még fizikailag is egészségesebbekké válnak.
233. A legtöbb ember csak akkor képes pénzt keresni, amikor a piac fellendülőben van, és retteg
tőle, hogy mikor jön a visszaesés. Aki ért a technikai befektetéshez, az ugyanúgy tud nyerni —
akár lefelé, akár felfelé mozdul a piac. A technikai ismeretek híján lévő, átlagos befektető csak a
fellendülő piacon tud pénzhez jutni, amikor pedig fordul a kocka, gyakran minden addigi
nyereségét elveszíti. Gazdag apám szerint „A technikai befektető biztosítja magát a nagy
veszteségek ellen. Az átlagos befektető ellenben olyan, mint az a pilóta, aki nem visz magával
ejtőernyőt."
A technikai befektetőkről gazdag apámnak a következő volt a véleménye: „A bika feljön a lépcsőn,
a medve távozik az ablakon." A bika-szerű piac lassan emelkedik, de amikor visszaesik, gyorsan
zuhan, mint az ablakon távozó medve. A technikai befektetőket azért izgatják a piaci esések, mert
arra rendezkedtek be, hogy gyorsan jussanak nyereséghez, amikor az átlagos befektetők elveszítik a
gyakran lassan szerzett pénzüket.
Ennek tükrében tehát a különféle típusú befektetők és veszteségeik, illetve nyereségeik alakulása
így fest:
Piac
EMELKEDÉS ESÉS
Vesztes befektető veszít veszít
Átlagos befektető nyer veszít
Képzett befektető nyer nyer
Sok befektető gyakran azért veszít, mert túl sokáig vár, mielőtt beszállna a piacra. Annyira fél a
veszteségtől, hogy bizonyítékot akar, hogy tényleg emelkedik a piac. Ezért aztán a csúcson lép be, épp
mielőtt a piac drámaian visszaesik, ő pedig vesztességgel végzi.
1635
1636
1634
1637
Gouda tulipánhagyma-mánia, 1634-37 *Történelmi becslések alapján

1719 1720 1721 1722
Dél-tengeri buborék 1719-22
19211827i82a'iB2Ji82fi'iE2«fifl27'i 92^1928*183öh 931*1 832*
DJIA 1921-32
1960 1S70 1980 1990 ' 2000
Nikkei 1950-???? Forrás: Róbert Prechter Jr.

1980 1886 1982 1998
DJIA 1974-????
A képzett befektetők kevésbé aggódnak a piac fel-le ingadozásai miatt. Ők magabiztosan szállnak
be a piac felfelé ívelésének időszakában. Amikor megfordul a piac iránya, taktikát változtatnak,
kilépnek a korábbi üzleteikből, a short eladást választják, és eladási opciókat kötnek, hogy hasznot
hozzanak, mialatt a piac lefelé megy. Mivel többféle kereskedési rendszert, többféle stratégiát
használnak, magabiztosabb befektetők.
Miért érdemes képzett befektetőnek lenni?

Az átlagos befektető állandó félelemben él, hogy mikor kezd el zuhanni a piac, illetve mikor esnek
az árak. Gyakran hallani tőle ilyesmit: „Mi lesz, ha megveszem a részvényt, és leesik az ára?" Ezért
sok átlagos befektető nem használja ki a piac emelkedése és esése adta előnyöket. A képzett befektető
előre számít a piac fel-le változásaira. Amikor felmennek az árak, tudja, hogyan csökkentse
minimálisra a kockázatot, és mindenképpen nyereséges, akár emelkednek, akár esnek az árak. A
képzett befektető gyakran fedezeti ügylettel védelmezi pozícióit, ami azt jelenti, nincs veszélyben sem
hirtelen eséskor, sem hirtelen emelkedéskor; azaz jó esélyei vannak a gyarapodásra, bármely irányban
mozdulnak az árak, és közben védi magát a nagy veszteségektől.
Mi a baj az új befektetőkkel?
Manapság, a nagyon élénk piacon az új befektetők gyakran magabiztosan kijelentik: „Nincs
félnivalóm a piac visszaesésétől, mert most minden másképpen van." A tapasztalt befektető
tudja, hogy minden piac időnként emelkedik, időnként pedig esik. Most, amikor ezeket a
sorokat írom, a világtörténelem egyik legnagyobb „bika-piacának" időszakát éljük. Vajon ez a
piac is összeomlik? Ha a történelem igazolja önmagát, akkor minden idők egyik legparádésabb
piaci összeomlásának nézünk elébe. Ma ugyanis az emberek profitot nem hozó cégekbe
fektetnek be . . . vagyis újabb mánia látott napvilágot. Az előző oldalon látható diagramok
korábbi buborékokat, mániákat, vagy fellendüléseket, nagy konjunktúrákat ábrázolnak.
Sir Isaac Newton, aki vagyona nagy részét a Dél-tengeri buborék miatt veszítette el, a
következőket mondta: „Ki tudom számítani az égitestek mozgását, de nem tudom kiszámítani a
beszámíthatatlan embereket." Napjainkban sokak szerint beszámíthatatlanság uralkodik.
Mindenki gyorsan akar
meggazdagodni a piacon. Attól tartok, hamarosan milliók fogják mindenüket elveszíteni, egyszerűen
azért, mert befektettek a piacba, némelyek kölcsönöket vettek fel a befektetéseikhez, ahelyett hogy
először a saját képzésükbe és a tapasztalat megszerzésébe fektettek volna. Ugyanakkor izgatottan
várom, mi fog történni, mert nemsokára számos ember pánikszerűen kezd majd eladni, és ekkor jön el
a képzett befektető meggazdagodásának
ideje.
Nem maga az összeomlás a rossz, hanem az érzelmi pánikreakció, amely a pénzügyi
katasztrófákat/lehetőségeket kíséri. Az új befektetőkkel az a baj, hogy legtöbbjük még sohasem élt át
igazi „medveszerű piacot" . . . hiszen a jelenlegi „bika-piac" 1974 óta tart. Sok befektetési alapkezelő
még meg sem született, vagy épp hogy megszületett 1974-ben. Honnan is tudhatnák, milyen egy piaci
összeomlás, illetve egy „medve-piac", főként, ha éveken át tart, mint a japán piac esetében?
Gazdag apám szerint „A piac változásait nem lehet megjósolni, de fontos, hogy felkészüljünk
minden eshetőségre, akármilyen irányú is lesz a változás." Azt is mondta továbbá, „A »bika-piacok«
úgy néznek ki, mintha örökké tartanának, ezért az emberek hanyaggá, ostobává, önelégültté válnak. A
»medve-piacok« szintén úgy néznek ki, mintha örökké tartanának, ezért az emberek megfeledkeznek
róla, hogy gyakran éppen azok a legjobb időszakok a nagyon nagy gazdagság elérésére. Ezért érdemes
képzett befektetőnek lenni."
Miért omlanak össze gyorsabban a piacok az információ

korában?
A lexus és az olajfa című könyvében — melyet mindenkinek melegen ajánlok új, globális
üzletek jellemezte korunk megértéséhez — a szerző, Thomas L. Friedman gyakran utal az
elektronikus siserehadra. Az elektronikus siserehad egy több száz főből, főként fiatalokból álló
csoportot jelöl; tagjai hatalmas összegű elektronikus pénz fölött rendelkeznek. Ezek az emberek
nagy bankoknál, befektetési alapoknál, fedezeti befektetési alapoknál, biztosítótársaságoknál
vagy más hasonló cégeknél dolgoznak. Hatalmukban áll, hogy a számítógép egyetlen
billentyűjének megnyomásával a szó szoros értelmében ezerbillió dollárokat utaljanak át egyik
országból a másikba a másodperc töredéke alatt. Ennek köszönhetően az elektronikus
siserehad-nak nagyobb hatalma van, mint a politikusoknak.
1997-ben Délkelet-Ázsiában voltam, amikor az elektronikus siserehad
többek között Thaiföldről, Indonéziából, Malajziából, Koreából vont ki pénzeket, és ezzel egyik
napról a másikra tönkretette ezeknek az országoknak a gazdaságát. Mondhatom, nem volt szép
látvány, és ugyancsak nem volt kel-lemes akkoriban ezekben az országokban tartózkodni.
Akik globális befektetésekben vesznek részt, talán emlékeznek rá, mint zengett
dicshimnuszokat a világ — beleértve a Wall Streetet is — annak idején az új, ázsiai
tigrisgazdaságokról. Mindenki ezekbe az országokba akart befektetni. Azután hirtelen, a szó
szoros értelmében egyik napról a másikra, megváltozott a világ. Gyilkosságok, öngyilkosságok,
felkelések, rablások történtek, és mindenfelé általános rossz közérzet lett úrrá. Az elektronikus
siserehadnak nem tetszett, amit a fenti országokban tapasztalt, ezért néhány másodperc alatt
fogta, és elvitte a pénzét.
Thomas Friedman így ír erről:
„Az elektronikus siserehadat úgy kell elképzelnünk, mint egy vadállatok! ból álló csordát,
amely Afrika tágas mezőin legel. Ha a csorda szélén legelc állat meglátja, hogy valami mozog a
hozzá közel eső magas, sűrű bozótban, nyilván nem közli a mellette legelő másikkal, hogy »
Jesszusom, lehet, hogy egy oroszlán motoszkál ott a bozótban.« Erről szó sincs. Az állat elkezd
vadul dobogni a patáival, és azok a vadállatok nemcsak néhány méternyire vonulnak arrébb.
Elviharzanak a szomszéd országba, és mindent letipornak, ami az útjukba kerül."
Ez történt 1997-ben az ázsiai tigrisekkel. Az elektronikus siserehadnak nem tetszett, amit
arrafelé látott, ezért a szó szoros értelmében egyik napról a másikra kivonult onnét. A lelkes
optimizmus alig néhány nap alatt lázadásba és gyilkosságba csapott át.
Ezért jósolom, hogy az információ korában a piaci összeomlások gyorsabbak és
súlyosabbak lesznek az eddigieknél.
Hogyan védekezzünk az összeomlások ellen?
Ezen országok némelyike úgy védekezik az elektronikus siserehad hatalma ellen, hogy
letisztázza, és szigorúbban ellenőrzi nemzeti pénzügyi kimutatásait, továbbá megnöveli a
pénzügyi ismeretekre vonatkozó követelményei színvonalát. Thomas Friedman így ír:
Színvonal: „Ha megírnánk az amerikai tőkepiac történetét — állapított meg Larry Summers,
pénzügyminiszter-helyettes —, én az általánosan elfogadott könyvelési elveket tartanám az e
tőkepiacot leginkább jellemző új donságnak. Ezekre világszerte szükség van. Apró, mégsem
jelentéktelen
győzelme az IMF-nek, hogy Koreában egy könyvelést oktató, esti tagozatos skolai osztályban, ahol
általában 22 hallgató vett részt egy téli tanfolyamon, az idén (1998-ban) 385 hallgató tanul. Erre van
szükségünk vállalati szinten Koreában. Erre van szükségünk nemzeti szinten."
Gazdag apám is valami hasonlót mondott évekkel ezelőtt, csak ő nem egy egész nemzetre utalt,
mint Larry Summers az idézetben, hanem minden olyan emberre, aki anyagi jómódban akar élni. így
fogalmazott: „Egy gazdag és egy szegény ember között sokkal nagyobb különbség van annál, mint
hogy mennyi pénzt keres az illető. A különbség a pénzügyi műveltségükben és abban rejlik, hogy
melyikük mekkora fontosságot tulajdonít ennek a műveltségnek. Egyszerűen szólva: a szegény
embereknek nagyon alacsony színvonalú a pénzügyi műveltségük, függetlenül attól, hogy mennyit
keresnek." Hozzátette továbbá, hogy „akiknek alacsony színvonalú a pénzügyi műveltsége, azok
többnyire nem képesek az ötleteiket eszközökre váltani. Sokuk az ötleteiből forrásokat hoz létre, nem
eszközöket, éppen pénzügyi műveltsége alacsony színvonala miatt."
A kiszállás fontosabb, mint a beszállás

Gazdag apám többször is mondta: „Sok átlagos befektető azért veszít pénzt, mert gyakran
könnyű befektetni egy eszközbe, de nehéz kiszállni a befektetésből. Az intelligens befektetőnek
nemcsak beszállni kell tudnia egy befektetésbe, de ki is kell tudnia szállni belőle." Manapság az
egyik leglényegesebb stratégia, melyet végig kell gondolnom, amikor befektetek, az úgynevezett
„kiszállási stratégia". Gazdag apám a jobb megértés kedvéért így fogalmazta meg ennek
fontosságát: „Egy befektetést venni olyan, mint megházasodni. Az elején izgalmas és
szórakoztató, de amikor a dolgok rosszul mennek, a válás okozta fájdalom messze túltehet a
kezdeti izgatottságon és örömön. Ezért hasonlíthatunk egy-egy befektetést házassághoz;
beszállni sokszor abba is sokkal könnyebb, mint kiszállni belőle."
Mindkét apám nagyon boldog házasságban élt. Tehát, amikor gazdag apám a válásról
beszélt, nem a válás mellett kardoskodott, csak azt tanácsolta, hogy gondolkodjam hosszú
távon. A következőket mondta: „Az összes házasság 50%-os eséllyel válással végződik, mégis
a házasságok csaknem 100%-ában a felek úgy gondolják, hogy ők nem fognak elválni."
Bizonyára ezért van az is, hogy oly sok új befektető megveszi az első kibocsátású részvényeket,
mégpedig a tapasztaltabb befektetőktől. Ahogyan gazdag apám Mondta: „Ne feledd, amikor
nagy lelkesedéssel megveszel egy eszközt,
mindig van valaki, aki többet tud róla, és ugyanolyan nagy lelkesedéssel adja el neked!"
Akik a CASHFLOW társasjátékokkal tanulnak befektetni, az egyik leg. fontosabb technikai
készségként azt tanulják meg, mikor kell venni, és mikor eladni. Gazdag apám szerint „Amikor
megveszel egy befektetést, át kell gondolnod, mikor fogod eladni, főként, ha akkreditált vagy
afölötti szintű befektetőknek kínált befektetésekről van szó. A kifinomultabb típusú
befektetéseknél a kiszállási stratégia sokszor fontosabb a beszállási stratégiánál. Az ilyen
befektetések megvásárlásakor tudnunk kell, mi lesz, hajol működik a befektetés, és mi lesz, ha
nem."
A képzett befektető pénzügyi ismeretei
A pénzügyi alapismeretek elsajátításához fejlesztettük ki a CASHFLOW 101 társasjátékot.
Érdemes legalább hat-tizenkét alkalommal játszani. A CASHFLOW 101 játszása során
érthetővé válnak a fundamentális befektetői elemzés alapjai. Aki már ismeri a 101-es játékot, és
érti a benne foglalt pénzügyi ismereteket, áttérhet a CASHFLOW 202 játszására. Ehhez a
továbbfejlesztett játékhoz ugyanarra a játéktáblára van szükség, mint a 101-hez, de ez már egy
másik szintet tanít, más kártyák kellenek hozzá, és más a pontozó lap is. A 202-VEL bárki
megtanulhatja a technikai kereskedés összetett ismereteit és szókincsét. Olyan kereskedési
technikákat sajátíthat el, mint például a short selling. Ez azt jelenti, hogy az ember olyan
részvényeket ad el, amelyek nem az ő tulajdonában vannak, arra számítva, hogy az áruk esni
fog. Megtanulhatja továbbá a vételi és eladási opciók, és a terpesz használatát. Ezek igen
kifinomult kereskedési technikák, melyekre minden képzett befektetőnek szüksége van. A
játékok legfőbb előnye, hogy játszva tanítanak, és a játékosok játékpénzt használnak.
Ugyanezen ismeretek megtanulása a való világban igencsak költséges mulatság lehet.
Miért jobb játszva tanulni?

1950-ben arra kértek egy apácát, aki történelem- és földrajztanárként dolgozott
Kalkuttában, hogy segítse a szegényeket, és éljen közöttük. Ő nemcsak beszélt a szegényekkel
való törődésről; keveset szónokolt, viszont annál többet tett értük. A tetteivel érte el, hogy
amikor megszólalt, az emberek figyeltek a szavára. A következőt mondta a szavak és a tettek
közötti kü-
lönbségről: „Kevesebb beszédre volna szükség. Szóbeli tanítással nem találjuk meg az emberekhez
vezető utat. Inkább tettek kellenek."
Azért választottam a játékokat a gazdag apámtól tanult befektetési ismeretek továbbadására, mert a
játszva tanítás és tanulás folyamatában több a cselekvés, mint a szóbeli magyarázat. Ahogyan Teréz
anya fogalmazott: Szóbeli tanítással nem találjuk meg az emberekhez vezető utat". A mi játékaink
közel hoznak embertársainkhoz. Társas együttlét keretében tanítanak, és a játékosok egymást is
segítik a tanulásban. A befektetést nagyon sokan igyekeznek szóbeli magyarázatok formájában
megtanítani. Mindannyian tudjuk, hogy vannak dolgok, melyeket nem könyvből vagy hallás után
lehet a legjobban megtanulni. Némely ismeret elsajátításához tettek kellenek, és a játékok biztosítják a
tanulás gyakorlati alaplépéseit.
Egy kínai mondás szerint:
„Elmondod, elfelejtem. Megmutatod, tán megjegyzem. Ha együtt csináljuk, akkor megértem."
Célom több, mint hogy könyveket írjak a pénzről és a befektetésről; a játékok mint oktatóanyagok
megalkotásával a megértés feltételét teremtem meg. Minél többet ért valaki, annál többet lát az érem
másik oldalából. A játékosok nem elsősorban félelmet és kétségeket éreznek, hanem meglátják a
lehetőségeket, melyek korábban elkerülték a figyelmüket, ugyanis minden parti során egyre többet
értenek meg.
Web-oldalainkon számos történet szerepel olyanokról, akiknek az élete egyik pillanatról a másikra
megváltozott, miután játszották a játékot. Megtanulták másképpen értelmezni a pénzt és a
befektetéseket; ez a belátás átalakította a gondolkodásmódjukat, és új lehetőségeket teremtett az
életükben.
Gazdag apám a Monopoly játék segítségével világította meg nekem, hogyan legyek cégtulajdonos
és befektető. Így, a játék után sokkal többet tanított meg a fiának és nekem, amikor bemutatta a cégeit
és az ingatlanjait. Én olyan oktató jellegű játékokat akartam alkotni, amelyek ugyanazokat a
fundamentális és technikai alapismereteket adják át, melyeket gazdag apámtól tanultam, de sokkal
többet, mint amennyi a Monopolyval elsajátítható. Ahogyan ő mondta: „A készpénzáramlás irányítása
és a pénzügyi kimutatások értelmezése alapvetően fontos a sikerhez a CASHFLOW-négyszög C és B
negyedében."
A képzett befektető befektetői kontrolijai
234. önkontroll;
235. a bevétel/kiadás, illetve eszköz/forrás arány kontrollja; 5. a vétel és eladás
időzítésének kontrollja.
Rendelkezik-e a képzett befektető a 3 T-vel?

talán.
1. tudás;
3. temérdek készpénz -
Sharon jegyzete
A képzett befektető — akár fundamentális, akár technikai — kívülről elemzi a cégeket. Arról dönt,
„vásárló részvényessé" legyen-e egy cégben. Sok sikeres befektető megelégszik a képzett befektetői
szinttel. Megfelelő tudással és pénzügyi tanácsokkal számos képzett befektetőből milliomos lesz. Ők a
mások által létrehozott és működtetett vállalkozásokban vesznek részt. Mivel megtanulták és
elsajátították a pénzügyi ismereteket, képesek elemezni egy céget annak pénzügyi kimutatásai alapján.
Mit jelent a p/e?

A képzett befektető tudja, mi egy részvény árfolyam/nyereség aránya (a p/e)*, melyet piaci szorzónak
is neveznek. A p/e arányt valamely részvény pillanatnyi piaci ára és a részvényenkénti előző évi
nyereség aránya adja. Az alacsony p/e arány általában arra utal, hogy az illető részvény ára viszonylag
alacsony a hozamához képest; a magas p/e arány azt jelzi, hogy a részvény ára magas, és feltehetően
nem jó üzlet megvenni.
P/e arány =
Piaci ár (részvényenként)
Nettó nyereség (részvényenként)
Valamely sikeres cég p/e aránya nagyban különbözhet egy másik sikeres cégétől, ha a két cég mással
foglalkozik. Például a high-tech elektronikai cégek, melyek jelentősen gyarapodnak és magas a
nyereségük, sokkal
* A magyarban is az angol rövidítés használatos: price/earnings — aford.
magasabb p/e arányt képviselnek, mint a low-tech, vagyis a hagyományos elektronikában

érdekelt cégek, ahol a növekedés stabilizálódott. Vegyük szemügyre például napjaink Internet-
cégeit: sokuk igen magas áron ad el részvényeket, noha a cégeknek nincs is nyereségük. Ilyen
esetekben a magas árak a piac várakozásait tükrözik, vagyis, hogy a jövőben nagy nyereség
várható.
A kulcs a jövőbeli p/e
A képzett befektető tudja, hogy a pillanatnyi p/e kevésbé fontos, mint a jövőbeli p/e. A
befektető olyan cégbe akar befektetni, amely rózsás pénzügyi jövő előtt áll. Ahhoz, hogy a p/e
alapján dönteni tudjon, sokkal több információra van szüksége a cégről. A befektető általában
összehasonlítja a cég adott évi p/e arányát a korábbi évek p/e arányaival, hogy tájékozódjon a
cég növekedéséről. Ezen kívül összehasonlítja az arányokat más, azonos üzletágban
tevékenykedő cégekével is.
Nem minden day-trader képzett
Manapság sokan vesznek részt „napon belüli kereskedésben", azaz day-trade-ben, ami
rendkívül népszerűvé vált az online kereskedés kínálta kényelem és hozzáférhetőség miatt. A
day-trader, azaz napon belüli kereskedő azt reméli, egyetlen nap alatt hasznot könyvelhet el az
értékpapírok adás-vételéből. Nagyon pontosan ismeri a p/e arányokat. A sikeres day-tradereket
sokszor az különbözteti meg a sikertelenektől, hogy képesek a p/e arányok mögé látni. A
sikeres day-traderek nem sajnálták az időt, hogy megtanulják a technikai és a fundamentális
kereskedés alapjait. Megfelelő pénzügyi ismeretek és pénzügyi elemzési jártasság híján
azonban inkább szerencsejátékosok, mint kereskedők. Csak a legképzettebb és legsikeresebb
day-traderek számítanak képzett befektetőknek.
Már volt róla szó, hogy az új day-traderek jó része két éven belül elveszíti tőkéje egy részét
vagy akár az egészet, és felhagy a kereskedéssel. A napon belüli kereskedés rendkívül
versenyképes E negyedes tevékenység, amelyben a legjártasabbak és a legjobban felkészültek
használják a többi ember pénzét.
Ne feledjék, az ingyenes hangkazetta „Gazdag apám azt mondta, »Pro-fitálj, ne pánikolj!« jár
önöknek; megkaphatják internetes honlapunk, a www.richdadbook3.com felkeresésével.
Nagyon fontos a képzett befektető számára, hogy hideg fejjel tudjon dönteni, és bölcsen
fektessen be az összeomlások idején is. Egyébként is sokan éppen az összeomlásokkor
gazdagszanak meg.
24. fejezet
A kifinomult befektető
A kifinomult befektető ugyanannyit tud, mint a képzett befektető, de tisztában van a

jogrendszer adta előnyökkel is. Gazdag apám definíciója szerint a kifinomult befektető olyan
befektető, aki tudja mindazt, amit a képzett befektető, és ismeri:
236. az adótörvényeket,
237. a társasági törvényeket, valamint
238. az értékpapírtörvényeket.
A kifinomult befektető ugyan nem jogász, de a törvények legalább annyira befolyásolják a
befektetéseit, mint a befektetési termékek és a várható nyereség. A kifinomult befektető
gyakran nagyon alacsony kockázattal magasabb nyerséghez jut a különféle törvények adta
lehetőségek kihasználása által.
A FIJ ismerete
Az alapvető törvények ismeretének köszönhetően a kifinomult befektető ki tudja használni a
FIJ adta előnyöket. A rövidítés három betűje a formát, az időzítést és a jövedelmet jelöli.
Gazdag apám a következőképpen világította meg a FIJ jelentését: „Az F a forma feletti
kontrollt jelenti, vagyis a vállalkozási forma megválasztását." Ebbe az alkalmazottaknak
általában nincs beleszólásuk. Az E negyedhez tartozó személyek általánosságban a következő
vállalkozási formák közül választhatnak Amerikában: egyszemélyes vállalkozás (nagyjából a
magyar betéti társaságnak felel meg: egy emberé a tőke, ő vállal minden kockázatot, de
alkalmazottakat tarthat.); társulás (ez a lehető leg-előnytelenebb vállalati forma, mivel a társult
személyek megegyezés szerinti részarányban részesülnek a nyereségből, viszont a teljes
kockázatért
felelnek.); az E vállalkozás (vagyis egyéni vállalkozás vagy kisvállalkozás); a korlátolt

felelősségű társaságok (Amerikában kétféle is létezik), illetve a C típusú vállalkozások (azaz
nagy részvénytársaságok).
Az ügyvédek, orvosok, építészek, fogászok, stb. részvénytársaság alapítása (C típusú
vállalkozás) esetén legalább 35% adót kötelesek fizetni ma az USA-ban, míg az olyan
vállalkozók, mint például én, akik nem szakmai engedélyhez kötött szolgáltatásokat nyújtanak,
mindössze 15% adót fizetnek.
A 20% adókülönbözet nagyon sok pénz — főként, ha több év távlatában gondolkodunk.
Eszerint egy nem szakmai engedélyhez kötött vállalkozás tulajdonosa minden évben 20%-os
pénzügyi előnnyel indul egy részvénytársaságon belül.
Gazdag apám ezzel kapcsolatban a következőt mondta: „Gondolj csak azokra az A negyedes
alkalmazottakra, akiknek nincs is választási lehetőségük, ami a vállalkozás formáját illeti.
Akármennyit dolgoznak és akármeny-nyit keresnek is, mindig először az államnak kell
fizetniük, mert a fizetésükből levonják a jövedelemadót, mielőtt kézhez kapnák. Ráadásul minél
többet dolgoznak, hogy többet keressenek, annál többet vesz el tőlük az állam. Ezért van, hogy
az A negyedhez tartozó embereknek gyakorlatilag nincs kontrolijuk a vállalkozási forma, a
kiadások és az adók felett. Ők az 1943-as adófizetési törvény érvénybe lépése óta azt sem
tehetik meg, hogy először magukat fizetik ki, mert ennek értelmében a kifizető visszatartja az
alkalmazottak jövedelemadóját, vagyis először az állam szedi le a sápját."
Sharon jegyzete
Amerikában az E típusú vállalkozások és a kft.-k gyakran „köztes" vagy „átmeneti"
vállalkozási formáknak minősülnek, mert a bevétel keresztülfolyik a vállalkozáson, és
megjelenik a tulajdonos nyereségében. Érdemes adótanácsadóval megbeszélni, melyik
vállalkozási forma felel meg az ön helyzetének.
A részvénytársaságok
Te lehetőleg mindig C jellegű vállalkozásokat, részvénytársaságokat hozol létre, igaz? —
kérdeztem gazdag apámat.
A legtöbb esetben igen — felelte. — Ugye emlékszel, hogy mindig előbbre való a terv,
mint a termék, illetve ebben az esetben a vállalkozási
forma? Ezzel azt akarom mondani, hogy a C negyedhez tartozóknak általában több választási
lehetőségük van, ezért több a beleszólásuk, hogy tervük megvalósításához melyik a leginkább
illő vállalkozási forma, Ezeket az apróságokat ugyancsak meg kell vitatnunk az adóügyekkel
foglalkozó jogászunkkal, illetve a könyvelőnkkel.
De miért ragaszkodsz a részvénytársaságokhoz? — kérdeztem. — Mi az a különbség,
ami olyan fontos?
A nagy különbség az — kezdett bele, miután hosszú hatásszünetet tartott —, hogy az
egyszemélyes vállalkozás, a társulás és az E típusú vállalkozások mind az egyén részei.
Egyszerűen fogalmazva a személyünk kiterjesztései.
— És mi egy részvénytársaság? — kérdeztem.
— A részvénytársaság olyan, mintha megkettőznénk önmagunkat. Nem
egyszerűen a személyünk kiterjesztése. A részvénytársaság kiónozott má
sunk. Ha komolyan vesszük az üzletet, akkor nem magánemberként akarunk
vállalkozni. Az ugyanis túlságosan kockázatos, különösen korunkban, ami
kor olyan sok a pereskedés. Jobb, ha a kiónozott másunk foglalkozik a vál
lalkozással. A vállalkozásban mi magunk mint állampolgárok nem veszünk
részt — magyarázta gazdag apám. — Ha magánszemélyként akarsz gazdag
lenni, papíron olyan szegénynek kell lenned, mint a templom egere. A sze
gények és a középosztálybeliek mindent a saját nevükön akarnak birtokolni.
Ez a „tulajdonosi büszkeség", ahogyan mondani szokás. Szerintem mindaz,
ami a nevünkön van, ragadozók és ügyvédek prédája.
Gazdag apám arra próbált rávilágítani, hogy „a gazdagok nem akarnak semmit birtokolni,
ők a kontrollt akarják a kezükben tartani minden felett. Erre pedig részvénytársaságok vagy
Kft.-k formájában nyílik lehetőségük." Ezért olyan fontos számukra az FIJ hármas egységéből
az F.
Az előző két évben döbbenetesen drámai példáját láttam annak, miként akadályozhatta volna
meg a vállalkozási forma helyes megválasztása egy család anyagi csődjét.
Egy nagyon sikeres helyi vasárukereskedés családi kisvállalkozás formájában üzemelt. A
család időtlen idők óta a városban lakott, mindenkit ismertek, jómódra tettek szert, részt vettek
a város polgári és jótékonysági szervezeteiben is. Náluk kedvesebb, törődőbb, nagyvonalúbb
embereket el sem lehet képzelni. Egyik este kamaszkorú lányuk ittasan vezetett, balesetet
okozott, és a másik autóban ülő egyik személy meghalt. Ettől a család élete egy csapásra
megváltozott. A 17 éves lányt a felnőttek börtönébe zárták hét évre, a család mindenét
elveszítette, beleértve a vállalkozását is. Ezt a példát nem mint tanulságot vagy mint hegyi
beszédet teszem közzé; pusztán arra sze-
retnék rámutatni, hogy a megfelelő pénzügyi tervezés a család és az üzlet szempontjából —

biztosítások, vagyonkezelő társaságok igénybevétele, korlátolt felelősségű társaság vagy
részvénytársasági forma — megakadályozhatta volna, hogy a család elveszítse a megélhetését.
Mi a helyzet a kétszeres adózással?

„Miért ajánlja részvénytársaság létrehozását az E típusú vagy a korlátolt felelősségű
társaságként működő kisvállalkozások helyett? Miért jó a kétszeres adózás?" — kérdezik tőlem
gyakran.
A kétszeres adózás azt jelenti, egy cég adózik a nyeresége után, és amikor kifizeti az
osztalékot a részvényeseinek, azok is adóznak az osztalék után. Ugyanez a helyzet egy nem
megfelelően megszervezett vállalat értékesítéséből származó, befolyt összegekkel. A befolyt
készpénz után a cég adózni köteles, de ugyanúgy a részvényes is. Így ezután a bevétel után
mind vállalati nyereségadót, mind személyi jövedelemadót kell fizetni.
A cégtulajdonosok gyakran megnövelik a saját fizetésüket, hogy csökkentsék vagy
eltüntessék a vállalati nyereséget, és ezáltal elkerüljék a nyereség kétszeri megadóztatását.
Ugyanígy, amint a cég növekszik, a megtartott profitot a vállalkozás bővítésére használják fel.
(Az Egyesült Államokban a részvénytársaságoknak igazolniuk kell az ilyen jellegű bevételek
felhasználását, ellenkező esetben a fel nem használt bevételek adója vonatkozik rájuk.) Ha
nincs osztalékfizetés, nincs kétszeri adófizetési kötelezettség sem.
Én azért kedvelem a részvénytársaságokat, mert szerintem ezek biztosítják a legnagyobb
rugalmasságot. Mindig az összképet nézem. Amikor belefogok egy vállalkozásba, nagy jövőt
szánok neki. A legtöbb nagy vállalkozás manapság részvénytársaság (vagy annak megfelelője a
különféle országokban). Bővítem a vállalkozásaimat, mert el akarom adni őket, vagy nyilvános
kibocsátásban akarom tőzsdére vinni a részvényeit, nem osztalékokat akarok kapni.
Van, hogy más vállalkozási formát választok. Nemrégiben például alakítottam egy kft.-t
néhány társsal, hogy megvehessek egy épületet.
Tanácskozzunk pénzügyi és adótanácsadónkkal, mielőtt eldöntjük, melyik vállalkozási forma
felel meg leginkább a helyzetünknek!
Időzítés
Gazdag apám másik fontos kategóriája az időzítés. „Az időzítés azért fontos, mert végül
mindnyájunknak adót kell fizetnie. A polgári társadalmakban az adófizetés a létfenntartás
költségei közé soroltatik. A gazdagok maguk akarják eldönteni, mennyi adót fizetnek, és hogy
mikor fizetik ki azt."
A törvény ismerete segít, hogy ellenőrzésünk alatt tarthassuk az adófizetés időzítését.
Például az USA adótörvényeinek 103l-es bekezdése lehetővé teszi, hogy ingatlanbefektetésből
származó nyereségünket „beforgassuk" egy másik ingatlanba, ha a vásárolt ingatlan drágább,
mint az értékesített. így elhalaszthatjuk az adófizetést, amíg a másik ingatlant is el nem adjuk
(vagy újra visszaforgatjuk egy harmadik, még drágább ingatlanba — esetleg életünk végig ezt
játsszuk!).
Egy másik lényeges időzítési kérdés a részvénytársasági formából adódik. A
részvénytársaságok megválaszthatják, hogy mikor számítják az üzleti év végét (például
választhatják június 30-át év végének), nem kell feltétlenül december 31 -vel lezárniuk az évet.
A legtöbb esetben magánszemély, társulás, egyéni vállalkozó vagy kft. ezt nem teheti meg. Ez a
lehetőség módot ad az adófizetés stratégiai átütemezésére, ami az egyéb részvénytársaságok és
a magánszemélyek kifizetésének időzítését illeti.
Sharon jegyzete
Robert egyszerűen adótervezési eszközökként tárgyalja a vállalkozási formát és az időzítést, de
tudnunk kell, hogy minden ezekkel kapcsolatos döntésnek indokoltnak kell lennie a vállalkozás
egyéb szempontjainak figyelembevételével is, és részletesen meg kell vitatnunk törvényes,
illetve adóügyi képviselőinkkel. Robert személy szerint alkalmazza az adótervezést, de ő is
igénybe veszi jogi és adóügyi tanácsadói gondos segítségét.
A következő oldalon látható táblázat tartalmazza a különféle vállalkozási formákat és a
velük kapcsolatos tudnivalókat, amelyeket meg kell fontolunk az egyéni igényeinknek megfelelő
vállalkozási forma megválasztásakor. Rendkívül fontos, hogy alaposan áttekintsük egyéni
pénzügyi és adózási helyzetünket jogi és adószakértőnkkel, mielőtt kiválasztjuk a vállalkozási
formát.
A jövedelem típusa
A FIJ harmadik összetevője jelenti gazdag apám megfogalmazásában „a befektetői kontrollt.
Aki nem ügyel rá, az szerencsejátékot játszik. A gazdagok attól gazdagok, hogy jobban
menedzselik a pénzüket, mint a szegények és a középosztálybeliek. Amint ezt megértjük, a
pénzről szóló játék nem más, mint a kontrollról szóló játék — arra koncentrálhatunk, ami
fontos az életben, tehát nem a több pénz megkeresésére, hanem a pénzügyi kontroll
kézbentartására."
Gazdag apám a következő három jövedelemtípust írta fel sárga jegyzettömbjébe :
239. keresett jövedelem,
240. passzív jövedelem,
241. portfoliós jövedelem.
„Ezek más-más jövedelemfajták." Gazdag apám hangsúlyozta, hogy ismernünk kell a
háromféle jövedelem közötti különbséget. A FIJ rövidítés harmadik betűje a jövedelem típusát
jelöli.
— Nagy különbség van? — kérdeztem tőle.
— Nagyon nagy — felelte. — Különösen akkor, ha kombináljuk a FIJ
másik két összetevőjével, a vállalkozási formával és az időzítéssel. Jövedel
münk típusának kontrollja a legfontosabb pénzügyi kontroll. Először azon
ban a F-t és az I-t kell irányításunk alá vonnunk.
Eltartott egy ideig, mire teljesen értékelni tudtam és megértettem, miért olyan fontos e
háromféle típusú jövedelem megválasztása.
Ez azért lényeges dolog, mert a jövedelem típusa alapján különülnek el egymástól a
gazdagok és a dolgozó osztályok — magyarázta gazdag apám. — A szegények és a
középosztálybeliek a keresett jövedelemre összpontosítanak, amit munkabérnek vagy
fizetésnek is neveznek. A gazdagok ezzel szemben a passzív és a portfoliós jövedelemre
koncentrálnak. Ez az alapvető különbség a gazdagok és a dolgozó osztályok között; ebből
az is világosan kiderül, miért olyan lényeges a J (vagyis a jövedelemtípus) kontrollja, ha
az ember gazdag akar lenni.
Amerikában és más fejlett gazdasággal rendelkező országokban a keresett jövedelemnek
már a legelső dollárjait is magasabb adó terheli, mint a passzív és a portfoliós jövedelmet.
A magasabb összegű adókra a „társadalombiztosítás" különféle formáinak van szüksége
— folytatta a magyarázatot gazdag apám.
A társadalombiztosításból az állam különféle embereknek juttat. (Az Egyesült Államokban
ide tartozik az idősellátás, az orvosi ellátás, a munka-
VÁLLALKOZÁSI FORMÁK
FORMA KONTROL FELELŐSS ADÓ ÉVVÉGE FOLYTON

L ÉG OSSÁG
Egyszemély Teljes Teljes Minden A naptári év A vállalkozá
es kontroll felelősség bevétel és vége sa
vállalkozáso kiadás tulajdonos
k jelentkezik a halálával
(Magyarorsz személyi megszűnik
ágon kb. az jövedelemad
egyéni óban
vállalkozásn
ak felelnek
meg)
Közkereseti Minden társ, A tulajdonos A tulajdonos A többség A társulásos
társaság V. beleértve minden nak vagy a vállalkozás a
Korlátlan magunkat, vagyonával személyes vezetők tulajdonos
felelősségű szerződést, felel a nyeresége nyereségadó halálával
társulás illetve vállalkozás arányában zásának vagy
megállapodá tartozásaiért kell adót ideje. Ha bármely
sokat , a társak fizetnie. egyik sem, társult tag
köthet, tartozásaiért akkor a kilépésével
melyek is. naptári év megszűnik
alapján más vége.
vállalkozáso
kban is részt
vehet.
Korlátolt A korlátlan A korlátlan A társulás Az általános A társulás
felelősségű felelősségű felelősségű az éves adózási év nem szűnik
társulás társak társak nyereség vége, vagy a meg a
irányítják a minden után adózik fő társaké. korlátolt
vállalkozást. vagyonukkal — A Ha egyik felelősségű
felelnek, a korlátlan és sem, akkor a társ
korlátolt korlátolt naptári év halálával
felelősségű felelősségű vége. vagy
társak csak társak valamelyik
befektetésük személyi korlátlan
arányában. jövedelemad felelősségű
ót fizetnek a társ
nyereség halálával, ha
után, illetve ez nem
a vesztesége szerepel a
A kifinomult befektető befektetői kontrolijai
242. önkontroll;
243. a bevétel/kiadás, illetve a forrás/eszköz arány kontrollja;
247. az FIJ (forma, időzítés jövedelem) kontrollja.
Rendelkezik-e a kifinomult befektető a 3 T-vel?

248. tudás;
249. tapasztalat;
250. temérdek készpénz.
Sharon jegyzete
„Kifinomult befektetőnek" az amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) szerint az a nem
akkreditált befektető minősül, aki egyedül vagy a vásárlással megbízott képviselőjével együtt
elég tudással és tapasztalattal rendelkezik a pénzügyek és a vállalkozások terén, hogy fel tudja
mérni egy lehetséges befektetés előnyeit és kockázatait. A SEC abból indul ki,
hogy az akkreditált befektetők tudják képviselni saját érdekeiket (a korábban már leírt definíció
szerint olyan jómódúak, hogy tanácsadókat szerződtetnek).
Mi ezzel szemben úgy gondoljuk, hogy nem minden akkreditált és képzett befektető kifinomult
befektető. Sok gazdag ember nem tanulta meg a befektetés és a jog alapjait. Sokan közülük befektetési
tanácsadókra támaszkodnak azt remélve, hogy így kifinomult befektetőkre bízzák a befektetéseiket.
A kifinomult befektető a mi értelmezésünk szerint ismeri a törvények hatásait és előnyeit, továbbá
úgy alakította ki befektetési portfolióját, hogy a lehető legtöbb előnyhöz jusson a vállalkozási forma,
az időzítés és a jövedelem típusának megválasztása által. Ezenközben a kifinomult befektető
megtanácskozza döntéseit jogi, illetve adóügyi szakértőivel.
Számos kifinomult befektető gyakran megelégszik azzal, hogy kívülállóként fektet be mások
vállalkozásaiba. Előfordul, hogy nem ők irányítják azok befektetéseit, ez különbözteti meg őket a
bennfentes befektetőktől. Esetleg menedzselő csoportokba fektetnek be anélkül, hogy a kezükben
lenne a cég irányítása. Ugyanígy befektetnek időnként társakként ingatlan-szindikátusokba vagy
részvényesekként nagy részvénytársaságokba. Körültekintően tanulmányozzák és valósítják meg
befektetéseiket, de nincs kezükben a háttérben álló eszköz kontrollja, így a cég működésével
kapcsolatban csupán a nyilvánosságra kerülő információ áll rendelkezésükre. A vezetés kontrolljának
ez a hiánya alapvetően megkülönbözteti egymástól a kifinomult befektetőt és a bennfentes befektetőt.
A kifinomult befektető ugyanakkor kihasználja a FIJ elemzései adta előnyöket saját pénzügyi
portfoliója menedzselésére. A Negyedik szakaszban szó lesz róla, hogyan alkalmazza a kifinomult
befektető ezeket az elveket, hogy a lehető legtöbb törvény adta előnyhöz jusson.
Jó kontra rossz
A Róbert által leírt három jövedelemtípuson kívül három másik általános elv is megkülönbözteti a
kifinomult befektetőt az átlagos befektetőtől. A kifinomult befektető ismeri a különbséget
jó és rossz adósság, jó és rossz kiadás, jó és rossz
veszteség
között. Általános szabály, hogy a jó adósság, a jó kiadás és a jó veszteség mind plusz készpénzt
eredményez. Ha például adósságot vállalunk, mert megveszünk egy bérbeadásra szánt ingatlant,
amely minden hónapban
készpénzhez juttat, ez jó adósságnak minősül. Ugyanígy a jogi, illetve adóügyi tanácsokra

fordított költségek is jó kiadások, ha több ezer dollárt spórolunk meg az adókon. A jó
veszteségre példa az ingatlan értékcsökkenéséből adódó veszteség. Ezt a jó veszteséget
fantomveszteségnek is nevezik, mert csak papíron jelent veszteséget, a gyakorlatban nem visz
készpénzt. Végeredményben megtakarítást eredményez, mert a bevételért fizetendő adóból
levonható.
A jó és rossz adósságok, kiadások és veszteségek közötti különbségek ismerete
megkülönbözteti a kifinomult befektetőt az átlagos befektetőtől. Ha az átlagos befektető
meghallja az „adósság, költség és veszteség" szavakat, általában valami rosszra gondol.
Tapasztalatai szerint ezekhez a fogalmakhoz többnyire plusz készpénzkiáramlás kapcsolódik,
nem pedig beáramlás.
A kifinomult befektető figyelembe veszi könyvelői, adószakértői és pénzügyi tanácsadói
javaslatait, hogy a lehető legelőnyösebben alakítsa ki befektetéseit. Olyan befektetéseket keres,
amelyek saját pénzügyi terve megvalósítását segítik az FIJ értelmében — azt a tervet, amelyet
a meggazdagodása érdekében követ.
Miről ismerszik meg a kifinomult befektető?

Gazdag apám mesélt nekem egy történetet a kockázatról. Részben már idéztem ebben a
könyvben, de érdemes újra felidézni. Az átlagos befektető egészen más szempontból látja a
kockázatot, mint a kifinomult befektető.
Miért kockázatos biztonságban lenni?

Egyszer elmentem gazdag apámhoz, és a következőt mondtam neki:
Apám szerint amit te csinálsz, az túlontúl kockázatos. Ő úgy véli, biztonságos, ha az
embernek csak egy pénzügyi kimutatása van, te meg azt mondod, kockázatos. Úgy tűnik,
ellentmondó véleményen vagytok.
Bizony — felelte gazdag apám nevetve. — Homlokegyenest ellenkezik a véleményünk. —
Egy pillanatra elhallgatott, hogy összeszedje a gondolatait, majd folytatta: — Ha tényleg
meg akarsz gazdagodni, akkor meg kell változtatnod a véleményedet arról, hogy mi
kockázatos, és mi nem az. Amit a szegények és középosztálybeliek biztonságosnak
tartanak, az szerintem kockázatos.
Egy kicsit elgondolkodtam rajta, milyen elképzelése is volt a biztonságról édesapámnak és

gazdag apámnak.
Nem teljesen értem — mondtam azután. — Mondanál egy példát?
Persze — felelte. — Csak figyelj oda a szavainkra: Apád mindig azt
mondja: „Szerezz biztos állást", igaz?
Bólintottam.
Igen, szerinte ez a biztonságos életvezetés alapja.
De valóban biztonságos ez? — kérdezte gazdag apám.
Neki igen — feleltem. — Te másként látod? Gazdag apám bólintott,
majd azt kérdezte:
Mi szokott történni, amikor egy vállalat nagymértékű leépítést jelent
be?
— Nem tudom — vallottam be. — Úgy érted, mi történik, amikor egy
cég elbocsát egy csomó alkalmazottat?
— Igen. Hogyan hat ez a cég részvényeinek árára?
— Nem tudom — ismételtem meg. — Leesik a részvények ára?
Gazdag apám a fejét rázta, és csöndben így felelt:
— Nem. Ha a tőzsdén nyilvánosan bejegyzett cég nagymértékű leépítést
jelent be, az illető cég részvényei drágulni szoktak.
Egy pillanatig elgondolkodtam, majd megszólaltam:
— Ezért mondod, hogy nagy különbség van a CASHFLOW-négyszög
bal és jobb térfelének emberei között?
Gazdag apám igent intett a fejével.
Nagyon nagy különbség. Ami az egyik térfélen a biztonság záloga, az a másikon
kockázatos.
És ezért van, hogy olyan kevesen gazdagszanak meg? — fűztem tovább a gondolatot.
Gazdag apám ismét bólintott, majd megismételte:
— Ami az egyik térfélen biztonságosnak tűnik, az a másik térfélen koc
kázatos. Ha gazdag akarsz lenni, és generációkon át meg akarod őrizni a va-
gyonodat, két oldalról kell látnod a biztonságot és a kockázatot. Az átlagos
befektető általában csak az egyik oldalról szemléli ezeket a fogalmakat.
Ami biztonságosnak tűnik, az valójában kockázatos

Most, felnőtt fejjel, már értem, mire gondolt gazdag apám. Ma már én is azt tartom
biztonságosnak, amit sokan kockázatosnak vélnek. Íme néhány különbség:
ÁTLAGOS BEFEKTETŐ KIFINOMULT BEFEKTETŐ

Csak egy pénzügyi kimutatás. Több pénzügyi kimutatás.
Mindent a saját nevén akar Semmit sem akar a saját nevén
birtokolni. birtokolni. Részvénytársaságokat
használ fel. A személyes
lakóingatlana és az autója gyakran
nem az ő nevén van.
Nem gondol a biztosításra mint Befektetési termékként kezeli a
befektetésre. Szereti a biztosítást, amely fedezetet biztosít
„diverzifikálni" kifejezést. a kockázat ellen. Olyan szavakat
használ, mint „biztosított",
„kockázati tényező" és „fedezet".
Csak papír eszközöket tart Vannak papír eszközei, de egyéb
készpénz és bankbetétek tárgyi eszközei is, mint ingatlan és
formájában. nemesfémek. A nemesfémek
fedezetet biztosítanak arra az
esetre, ha a kormány rosszul
gazdálkodik a pénzzel, és a pénz
beválthatatlanná, értéktelenné
válik.
A munkahelyi biztonságra Az anyagi függetlenségre
összpontosít. összpontosít.
A szakmai képzettséget tartja A pénzügyi képzettséget tartja
elsőrendűen fontosnak. Kerüli a elsőrendűen fontosnak. Megérti,
hibákat. hogy a hibák hozzátartoznak a
tanulási folyamathoz.
Nincs igénye pénzügyi Hajlandó fizetni a pénzügyi
tájékozottságra, vagy ha igen, információért.
akkor ingyen akar információhoz
jutni.
Jó és rossz, fekete-fehér, helyes- Pénzügyileg „szürkében"
helytelen kategóriákban gondolkodik.
gondolkodik.
A múltbeli jelölőket figyeli, úgy A jövőbeli jelölőkre figyel —
mint p/e és tőkearányok. trendekre, árajánlatokra, a
cégvezetésben és a termékekben
bekövetkező változásokra.
Először a brókerekkel beszél, Utoljára hívja a brókereket . . .
befektetési tanácsot kér, vagy maga először megvizsgálja a tervét és
fektet be, és nem kér senkitől konzultál a pénzügyi, jogi
tanácsot. tanácsadók csapatával, aztán szól a
kiválasztott brókernek. A brókerei
általában a csapata tagjai.
Külső biztonságra törekszik, úgy A személyes magabiztosságot és
A gyakorlatban létezik legális és illegális bennfentes befektetői tevékenység. Gazdag apám
azt akarta, hogy a fia és én inkább bennfentes befektetőkké váljunk, mint kívülállókká. Ez
nagyon fontos ahhoz, hogy csökkentsük a kockázatot és növeljük a nyereséget.
Olyan ember is lehet bennfentes befektető, akinek nincsenek meg az akkreditált befektetőtől
elvárt pénzügyi forrásai, de rendelkezik a megfelelő pénzügyi képzettséggel. Manapság sokan
így lépnek be a befektetés világába. Saját céget hoznak létre, bennfentes befektetőkként
eszközöket halmoznak fel, melyeket működtethetnek, eladhatnak vagy jegyeztethetnek a
tőzsdén.
James P. O'Shaughnessy What Works on Wall Street (Mi a nyerő a Wall Streeten?) című
könyvében különféle befektetések piaci kapitalizáció általi hozamát elemzi. Kimutatja, hogy a
kis részvények jóval nagyobb teljesítményt nyújtanak, mint mások. A következő oldalon lévő,
O'Shaughnessy könyvéből vett grafikonon ez jól látszik.
Szinte a legtöbb magas hozamú részvény a kis, alacsony tőkéjű részvények közül kerül ki,
melyek piaci kapitalizációja 25 millió dollár alatt van. Ezen részvények hátránya, hogy túl
kicsik a befektetési alapok befektetéséhez, és az átlagos befektető nehezen talál rájuk. Ahogyan
O'Shaughnessy
fogalmaz: „szívfájdítóan elérhetetlenek csaknem mindenki számára". Ezek a részvények nagyon

kis mennyiségben kerülnek be a kereskedelembe, ezért a kínálati és keresleti áruk általában
igencsak eltér egymástól. Ez példa arra miként kerül a részvények 90%-a a befektetők 10%-
ához.
Ha nem találunk ilyen részvényekre, válasszuk az utánuk következő legjobb befektetési
lehetőséget. Hozzunk létre saját kis tőkéjű részvénytársaságot, és élvezzük a magas hozamokat
bennfentes befektetőként.
Hogyan csináltam én?

Én bennfentes befektetőként jutottam el az anyagi függetlenséghez. Ugye emlékeznek rá,
hogy kicsiben kezdtem, és kifinomult befektetőként vásároltam ingatlant? Megtanultam,
hogyan használhatom fel a legjobban a korlátolt felelősségű társulást és a részvénytársaságot
adómegtakarításra és eszközeim védelmére. Ezután számos céget alapítottam, hogy
megszerezzem a hiányzó tapasztalatot. A gazdag apámtól kapott pénzügyi tudással bennfentes
befektetőként hoztam létre vállalkozásokat. Nem lettem akkreditált befektető mindaddig, amíg
sikeressé nem váltam mint kifinomult befektető. Sosem tekintettem magamat képzett
befektetőnek. Nem tudom, hogyan kell részvényeket kiválasztani, és nem veszek részvényeket
kívülállóként. (Miért is tenném? Bennfentesnek lenni sokkal kisebb kockázattal jár, és sokkal
kifizetődőbb is.)
Mindezt azért közlöm, hogy reményt öntsek önökbe. Ha én megtanultam, hogyan legyek
bennfentes befektető cégalapítás által, önök is meg tudják tenni. Ne feledjék, minél több
kontrollal rendelkeznek a befektetésükben, annál kevesebb a kockázat!
A bennfentes befektető befektetői kontrolijai

251. önkontroll;
259. az információszerzés kontrollja.
Forrás: James P. O'Shaughnessy. What Works on
\Na\\ Street
3,8 dollár
Kis részvények
2,7 dollár
Összes részvény
1,6 dollár
Nagy részvények
S(P 500
1,7 dollár
3,4 dollár
Piacvezetők
1,6 dollár
Kapitalizáció > 1 milliárd dollár

1,9 dollár
3,4 dollár
3,4 dollár
500 m dollár < kapitalizáció < < 1 milliárd dollár

250 m dollár < kapitalizáció <
< 500 m dollár
100 m dollár < kapitalizáció <
< 250 m dollár
25 m dollár < kapitalizáció < I 3,7
dollár < 100 m dollár
I 806 dollár
kapitalizáció < 25 m dollár
100
200
300
400
500
600
700
800 dollár
1951. december 31-én befektetett 10 dollár értéke 1996. december 31-én

évente a piaci kapitalizációnak megfelelően kiigazítva (millióban).
Rendelkezik-e a bennfentes befektető a 3 T-vel?
260. tudás;
261. tapasztalat;
Sharon jegyzete
A SEC a „bennfentest" olyan befektetőként határozza meg, aki a nyilvánosság számára nem
hozzáférhető információval rendelkezik egy cégről. Az 1934-es értéktőzsdei törvény értelmében
törvénybe ütközik, ha valaki hasznot húz abból, hogy nyilvánosságra nem hozott információ
birtokában van egy cégről Ez vonatkozik a bennfentesre, valamint mindazokra, akik a tőle
kapott „tippeknek" köszönhetően jutnak nyereséghez.
Róbert értelmezésében a „bennfentes" olyan befektetőt jelent, aki egy vállalkozás
működésének irányítását kontrollálja, vagyis beleszólása van a cég vezetésébe. A kívülálló
befektető nem ilyen. Róbert különbséget tesz a legális és az illegális bennfentes kereskedés
között, és a leghatározottabban ellenzi az illegális bennfentes kereskedelmet. Nagyon is könnyű
törvényes úton pénzhez jutni.
A kontroll megszerzése
Egy magánvállalkozás tulajdonosaként a saját pénzünket fektetjük be, illetve kockáztatjuk. Ha
külső befektetőink vannak, bizalmukat élvezzük, tehát kötelességünk, hogy jól menedzseljük a
befektetéseiket, ugyanakkor magunk kontrollálhatjuk a befektetés kezelését, és hozzájutunk a
bennfentes információkhoz.
A kontroll megvásárlása
Nemcsak saját vállalkozásunk létrehozásával válhatunk bennfentes befektetővé; úgy is azzá
lehetünk, hogy irányító érdekeltséget vásárolunk egy már létező cégben. Ha megvesszük egy
cég részvényeinek többségét, akkor irányító érdekeltséghez jutunk. Ne feledjük, ahogy egyre
több befektetői kontrollt szerzünk, úgy csökken a befektetésünk kockázata — persze csak
akkor, ha megfelelőképpen tudjuk kezelni a befektetést.
Ha már van saját vállalkozásunk, és bővíteni akarjuk, összeolvadással vagy felvásárlással
megszerezhetünk más vállalkozásokat is. Az összeol-
vadás és a felvásárlás túlságosan sokrétű téma ahhoz, hogy ehelyütt kitérjünk rá. Mindenesetre
fontos, hogy szakszerű tanácsot kérjünk jogi, adózási és könyvviteli kérdésekben, mielőtt
megvásárolnánk egy céget, vagy összeolvasztanánk a sajátunkkal.
Ha bennfentes befektetőből csúcsbefektetővé akarunk válni, el kell határoznunk, hogy
eladjuk vállalkozásaink egy részét. E döntési folyamatban segítségünkre lehet a következő
kérdéssor:
263. Izgatott-e a vállalkozása miatt?
264. Akar-e újabb vállalkozásba kezdeni?
265. Nyugdíjba akar-e vonulni?
266. Nyereséges-e a vállalkozás?
267. Túl gyorsan növekszik-e a vállalkozás, és nehéz-e emiatt kezelni?
268. Szüksége van-e a cégének nagy mennyiségű tőkére, melyet a leginkább
részvényértékesítésből vagy a cég egy másik cégnek való eladásából lehetne előteremteni?
269. Van-e az ön cégének pénze és ideje a nyilvános kibocsátásra?
270. Ön személyesen tud-e a cég napi működésének irányítása mellett foglalkozni az
eladással vagy a nyilvános kibocsátással anélkül, hogy ezt a cég működése megsínylené?
271. Az az üzletág, amellyel cége foglalkozik, bővül vagy szűkül?
272. Milyen hatással lesz versenytársaira az értékesítés vagy a nyilvános kibocsátás?
273. Ha az ön vállalkozása erős, tovább tudja-e örökíteni a gyermekeire vagy más
családtagjaira?
274. Vannak-e a családtagjai (gyerekei) között jól képzett és irányításra alkalmas
személyek, akiknek átadhatná a stafétabotot?
275. Szüksége van-e a cégnek vezetői jártasságokra, amelyek önből hiányoznak?
Sok bennfentes befektető szíves-örömest vezeti cégét, és menedzseli befektetési portfolióját.
Nem vágynak rá, hogy eladják cégeik egy részét akár nyilvános, akár magánkibocsátáson, sem
a céget magát nem kívánják értékesíteni. Ilyen befektetővé vált Róbert legjobb barátja, Miké. Ő
nagyon elégedett azzal, hogy vezetheti az általa és apja által kiépített üzleti birodalmat.
26. fejezet
A csúcsbefektető
A csúcsbefektető olyan, mint Bili Gates vagy Warren Buffet. Hatalmas vállalatokat épít ki,
amelyekbe mások be akarnak fektetni. A csúcsbefektető olyan eszközt teremt, melynek értéke a
szó szoros értelmében több milliárd dollárt ér emberek milliói számára.
Gates és Buffet nem a magas fizetésükből vagy a kiváló termékeikből gazdagodtak meg,
hanem abból, hogy nagyszerű cégeket hoztak létre, és bevezették azokat a tőzsdére.
Nem valószínű, hogy bármelyikünk létrehoz egy Microsoftot vagy egy Berkshire Hathawayt,
de arra mindünknek megvan a lehetősége, hogy kisebb cégeket alapítsunk, és gazdagságra
tegyünk szert részvényeinek nyilvános vagy nem nyilvános eladásából.
Gazdag apám szerint „Vannak, akik házakat építenek, hogy eladják azokat; mások autókat
gyártanak erre a célra, de a csúcs az, ha valaki olyan vállalkozást épít ki, melynek részvényeit
milliók akarják birtokolni."
A csúcsbefektető befektetői kontrolijai

276. önkontroll;
Rendelkezik-e a csúcsbefektető a 3 T-vel?

285. tudás;
286. tapasztalat;
Sharon jegyzete
A nyilvános kibocsátásnak vannak előnyei és hátrányai, melyekről részletesen később
szólunk. Az első nyilvános kibocsátás néhány előnyét és hátrányát azonban most mindjárt
ismertetem:
Előnyök:
288. A cégtulajdonosok lehetőséget kapnak, hogy „bekasszírozzanak" némi alaptőkét a
vállalkozásukhoz. Például Bili Gates eredeti társa, Paul Allen eladta a Microsoft
részvényeinek egy részét, hogy kábeltévé-társaságokat tudjon venni.
289. Be lehet szerezni a bővítéshez szükséges tőkét.
290. Ki lehet fizetni a cég tartozásait.
291. Emelni lehet a cég nettó értékét.
292. A cégnek lehetősége nyílik rá, hogy részvényopciókkal jutalmazza alkalmazottait.
Hátrányok:
293. A cég működése nyilvánossá válik. Kénytelenek vagyunk nyilvánosságra hozni
korábban nem publikált információkat.
294. A nyilvános kibocsátás nagyon drága.
295. A nyilvános bejegyzés és az ezzel kapcsolatos követelmények teljesítése elvonja
figyelmünket a cég üzemeltetésétől.
296. A nyilvános kibocsátás követelményei, a negyedéves, valamint éves beszámolási
kötelezettségek rendkívül sokrétűek.
297. Kockáztatjuk, hogy elveszítjük a kontrollt cégünk felett.
298. Ha a cég nem teljesít jól a nyilvános piacon, a részvényeseink esetleg beperelnek.
Sok befektető úgy látja, hogy a cége részvényeinek nyilvános kibocsátásával járó anyagi
előnyök messze túlszárnyalják a nyilvános kibocsátás esetleges hátrányait.
Az én utam kezdete
A könyv hátralevő részében azt fogom leírni, hogyan kalauzolt gazdag apám utamon mint
bennfentes és mint kifinomult befektető, hogy végül eljussak a csúcsbefektetői szintre. Mike-kal
nem kellett már foglalkoznia. Ő elégedett volt mint bennfentes befektető. Megismertetem
önöket néhány dologgal, amelyek gazdag apám szerint fontosak, és amelyeket nekem meg
kellett tanulnom; ezenkívül szólok néhány hibámról is, amelyeket elkövettem. Remélem, hogy
sikereimből és hibáimból tanulhatnak, miközben saját útjukat járják, hogy csúcsbefektetővé
váljanak.
27. fejezet
Hogyan gazdagodjunk meg gyorsan?
Gazdag apám rendszeresen átismételte velem a különböző befektetői szinteket. Azt akarta,
hogy megértsem, miként szerzik vagyonukat a különféle befektetők. Ő maga bennfentes
befektetőként kezdte, kicsiben, azután megtanulta, milyen adókedvezményeket vehet igénybe.
Hamar megnőtt az önbizalma, és fiatalon lett igazi kifinomult befektető. Hihetetlen pénzügyi
birodalmat épített ki. Vér szerinti apám ezzel szemben egész életében keményen dolgozott mint
állami alkalmazott, és nem sokra vitte.
Ahogy idősödtem, egyre nyilvánvalóbbá vált, mekkora a különbség gazdag és szegény apám
között. Végül megkérdeztem gazdag apámtól, hogy lehet az, hogy ő egyre gazdagabb,
miközben édesapám mind többet dolgozik.
E könyv bevezetőjében leírtam, milyen érzés volt, amikor gazdag apámmal sétáltam a
tengerparton, és frissen vásárolt, hatalmas, óceánra néző telkét nézegettem. Azon a sétán, a
tengerparton feltűnt, hogy gazdag apám egy olyan ingatlant vett meg, amilyet csak a gazdagok
engedhetnek meg maguknak. Gazdag apám azonban akkoriban még nem volt gazdag. Ezért
kérdeztem meg tőle, miből telt neki arra a drága befektetésre, miközben tudtam, hogy
édesapámnak, aki többet keresett, mint ő, nem futotta ilyesmire.
Ezen a sétán ismertette meg velem gazdag apám befektetési terve alapjait. Azt mondta:
„Nekem sem telik, de a cégemnek igen." Amint arról a bevezetőben beszámoltam, ekkor ébredt
fel bennem a kíváncsiság a befektetés ereje iránt, és ekkor kezdtem el tanulni ezt a mesterséget.
Akkor, azon a tengerparti sétán, 12 évesen kezdtem el kitanulni a titkát annak, hogyan
fektetnek be a világ nagyon gazdag emberei, és miért közülük kerül ki az a 10%, amely a pénz
90%-át birtokolja.
Ismét Ray Krocra, a McDonald's alapítójára szeretnék utalni és arra, amit ő mondott MBA-s
csoportjának: „Én nem hamburgerrel foglalkozom, ha-
nem ingatlannal." Ezért vannak a McDonald's tulajdonában a világ legértékesebb ingatlanjai.

Ray Kroc és gazdag apám megértették, hogy a vállalkoj zások célja: eszközök vásárlása.
Gazdag apám befektetési terve

Gazdag apám már általános iskolás koromban beleplántálta agyamba a különbségeket, hogy
mit jelent gazdagnak, szegénynek és középosztálybelinek lenni. Egyik vasárnapi
foglalkozásunkon a következőt mondta: „Ha munkahelyi biztonságra vágysz, kövesd apád
tanácsát! Neki nagyon kicsi esélye van arra, hogy mind a biztonságot, mind a gazdagságot
megszerezze. A törvények nem neki kedveznek."
Gazdag apám hat leckéje közül az egyik, amely a Gazdag papa, szegény papában szerepel,
a részvénytársaságok erejéről szól. A CASHFLOW-négyszögben leírtam, miként vonatkoznak a
különböző adótörvények a különböző negyedekre. Gazdag apám arra használta fel ezeket a
tanításokat, hogy érzékeltesse a különbséget a saját és édesapám befektetési terve között. Ezek
a különbségek nagyban befolyásolták életutamat iskoláim elvégzése és a katonai szolgálat
letöltése után.
„A vállalkozásom adózás előtti pénzen vesz eszközöket" — mondta gazdag apám, amikor
felrajzolta a következő ábrát:
„A te apád az adózás után megmaradt pénzen próbál eszközöket venni. pénzügyi kimutatása
valahogy így néz ki" — mondta:
Fiatal fiúként nem teljesen értettem, amit gazdag apám megértetni igyekezett velem, de azért
érzékeltem a különbséget. Mivel összezavart, sokat faggattam további magyarázatokért. Hogy segítsen
jobban megérteni a dolgokat, az alábbi ábrát rajzolta fel:
Miért? — kérdeztem. — Miért van, hogy te a végén fizetsz adót, apám meg elsőként fizeti
ki az adóit?
Mert apád alkalmazott, én ellenben cégtulajdonos vagyok — felelte. — Mindig szem előtt
kell tartanod, hogy, bár szabad országban élünk, ez nem jelenti azt, hogy mindnyájunkra
ugyanazok a törvények vonatkoznak. Ha gazdag akarsz lenni vagy gyorsan akarsz
meggazdagodni, a gazdagok törvényei szerint érdemes élned.
—Mennyi adót fizet az apám? — kérdeztem.
—Nos, apád jól fizetett állami alkalmazott, ezért jövedelmének úgy 50-
60%-ára becsülöm a különféle adóterheit — mondta gazdag apám.
—És te mennyi adót fizetsz? — érdeklődtem.
— Ez nem jó kérdésfeltevés — mondta. — A jó kérdés az, hogy „mennyi

az adóköteles jövedelmem?"
Ezzel összezavart, ezért megkérdeztem:
— Mi a különbség?
— Nos, a nettó jövedelmem után adózom, apád adóját viszont visszatart
ják a nettó jövedelméből. Ez az egyik legnagyobb különbség apád és köz
tem. Én gyorsabban tudok egyről a kettőre jutni, mert én a bruttó bevételem
ből veszem meg az eszközeimet, és a nettó jövedelmem után adózom. Apád
a bruttó jövedelme után adózik, és azután a nettóból igyekszik eszközöket
vásárolni. Ezért olyan nagyon nehéz neki bármiféle vagyonra szert tenni.
Sok pénzt fizet be az államnak, még mielőtt felhasználhatná, hogy eszközö
ket vegyen belőle. Én a nettó jövedelmemből adózom, vagyis a maradékból.
miután megvettem az eszközeimet. Előbb veszek eszközöket, aztán fizetek
adót. Apád ezzel szemben először adózik, és azután már nagyon kevés pénze
marad eszközvásárlásra.
Akkor, 10 vagy 11 évesen, nem igazán értettem, miről beszél gazdag apám. Csak azt
tudtam, hogy ez nem tisztességes, és meg is mondtam.
— Ez nem igazság — tiltakoztam.
— Egyetértek — helyeselt gazdag apám bólogatva. — Ez nem igazság,
de ilyen a törvény.
A törvények ugyanazok
Amikor a szemináriumaimon erről a témáról esik szó, gyakran hallom:
„Lehet, hogy az Egyesült Államok törvénye ilyen, de az én hazámban mások
a törvények."
Mivel több angol nyelvű országban tanítok, gyakran visszakérdezek: „Honnan tudja? Miből
gondolja, hogy mások a törvények?" Sok ember nem tudja, mely törvények hasonlóak és
melyek különböznek, ezért rövid előadást szoktam tartani a gazdagságtörténetről és a
törvényekről.
Elmondom, hogy a törvények a legtöbb angol nyelvű országban az angol
szokásjogon alapulnak, melyet a brit Kelet-indiai Társaság terjesztett el a
világban. Megnevezem a pontos évet is, amikor a gazdagok elkezdték meg
alkotni ezeket a szabályokat: „1215-ben aláírták a Magna Cartát, az angol
alkotmánytörténet legfontosabb dokumentumát. A Magna Carta aláírásával
János király hatalmát jelentős részben átengedte Anglia gazdag báróinak.
Ma már köztudott, hogy a Magna Cartában valósult meg az ellenzék akarata
a királyi hatalom túlzásaival szemben."
Ezek után el szoktam magyarázni a Magna Carta jelentőségét úgy, aho-
gyan én tanultam gazdag apámtól. „A Magna Carta aláírása óta a gazdagok alkotják a
szabályokat. Az erkölcsi aranyszabály így hangzik: »Tégy úgy másokkal, ahogyan szeretnéd,
hogy mások tegyenek veled.« Mások szerint a pénzügyi aranyszabály így szól: »Az alkotja a
szabályokat, akié az arany.« Én egy kicsit másként fogalmazom meg a pénzügyi aranyszabályt:
»Azé lesz az arany, aki a szabályokat alkotja.«" — Ezt tanította gazdag apám.
1999. szeptember 13-án a The Wall Street Journalvezércikkében leírtak alátámasztani
látszanak gazdag apám nézetét az igazi pénzügyi aranyszabályról. A cikkben a következőket
olvashattuk: „Hiába esik oly sok szó a tömegeknek szóló befektetési alapokról, befektetési
tanácsokat osztogató borbélyokról és cipőtisztítókról, a tőzsdézés továbbra is egy viszonylag
elit csoport előjoga maradt."
„1997-ben a háztartásoknak mindössze 43,3%-a rendelkezett részvényekkel a legutóbbi évek
adatai szerint, melyeket Edward Wolff, a New York-i Egyetem közgazdásza bocsátott közre.
Ezen részvényesek portfoliói is igen csekélyek. Az összes részvény közel 90%-a a háztartások
leggazdagabb 10%-ának tulajdonában van. Végül: Ez a legfelső 10% birtokolta az ország nettó
értékének 73%-át 1997-ben, míg az arány 1983-ban 68% volt."
A cégünk veszi meg eszközeinket

25 éves koromban, amikor már csaknem befejeztem a katonai szolgálatomat a
Haditengerészetnél, gazdag apám emlékezetembe idézte a kétféle életút közötti különbséget.
— Ez az, ahogyan a te apád próbál eszközhöz jutni:
Majd hozzátette: „Én így fektetek be:"
„Ne feledkezz meg róla, hogy a szabályok mind a négy negyed számára mások. Ezért
gondosan válassz magadnak pályát. Rövid távon talán élvez néd a munkát a légitársaságnál, de
hosszú távon esetleg nem teszel szert áltála akkora vagyonra, mint szeretnél."
Hogyan változtak meg az adótörvények?

Gazdag apám ugyan nem járta végig az iskolát, önerőből mégis lelkesen tanulmányozta a
gazdaságot, a világtörténelmet és a törvényeket. Amikor a New York állambeli Kings Pointban
az Amerikai Kereskedelmi Tengerészeti Akadémiára jártam (1965 és 1969 között), ahol
világkereskedelmet tanultam, nagy örömmel fogadta, hogy a tananyagban szerepelt a tengeri
jog, a vállalati jog, a közgazdaságtan és a társasági jog is. E tantárgyak tanulmányozásának
köszönhetően sokkal könnyebben hoztam olyan döntést, hogy nem lépek be a légitársaság
kötelékébe mint pilóta.
Az ok a történelemben keresendő
Az egyik különbség Amerika és az angolok által gyarmatosított egyéb országok között abból
adódik, hogy az amerikai telepesek a túlzott adóterhek elleni tiltakozásul megrendezték a
Bostoni Teadélutánt. Azért tudott Amerika az 1800-as évektől kezdve az 1900-as évekig olyan
gyorsan fejlődni, mert alacsonyak voltak az adók. Az adóparadicsomian alacsony adók az
Egyesült Államokba vonzották a gyorsan meggazdagodni vágyó vállalkozókat a világ minden

tájáról. 1913-ban azonban kiadták a 16. törvénymódosítást, melynek értelmében lehetővé vált a
gazdagok megadóztatása, és ettől kezdve Amerikában sem voltak többé alacsonyak az adók. A
gazdagok viszont mindig is megtalálták a kiskapukat, ezért van, hogy a különböző negyedekre
különböző törvények érvényesek; különösen előnyös a C negyedbeliek helyzete, ahová Amerika
leggazdagabb polgárai tartoznak.
A gazdagok túlélték az 1913-as adótörvény-módosítást, fokozatosan újra megváltoztatták a
törvényeket, és visszahelyezték a terhet a többi negyedbeliek vállára. Az adóztatás lassú
módosítása tehát így következett be:
1943
1986
A jelenlegi adótörvény 1943-ban lépett életbe. Ezzel nemcsak a gazdagokra hárult
adófizetési kötelezettség — a szövetségi kormány adóztatható-nak minősített mindenkit, aki az
A negyedhez tartozik. Aki alkalmazott, vagyis az A negyedben tevékenykedik, az többé már
nem fizethet először magának, mert az állam előbb leveszi a sápot. Az embereket mindig
megrázza, amikor szembesülnek vele, mennyit vonnak le a fizetésükből közvetlen és rejtett
adók formájában.
1986-ban kiadták a Megreformált Adótörvényt. Ez mindenféle szakma képviselőire erős
kihatással volt — orvosokra, jogászokra, könyvelőkre, építészekre, mérnökökre, stb. E törvény
megakadályozta, hogy az E negyedbeliek ugyanazon szabályok értelmében adózzanak, mint a
C negyedbeliek. Ha például egy E negyedhez tartozó személynek ugyanannyi a jövedelme, mint
egy C negyedbelinek, az előbbi legalább 35%-ot fizet ki adóban (a társadalombiztosítási
adókkal együtt 50%-ot). A C negyedhez tartozó személy ugyanakkor esetleg 0% adót fizet
ugyanennyi bevétel után.
Más szavakkal: itt is érvényes a szabály, miszerint „Azé az arany, aki a szabályokat
alkotja". A szabályokat pedig a C negyedben alkotják, és ez
1215 óta így van, amióta a bárók rákényszerítették a királyt, hogy aláríja a Magna Cartát. A C
negyed tehát a Cartát megfogalmazó bárók tábora.
E törvények és változtatások némelyikéről bővebben szóltam a Gazdag papa, szegény
papában és A CASHFLOW-négyszögben.
A döntés megszületett
Miután úgy határoztam, hogy gazdag apám befektetési tervét teszem magamévá, nem
szegény apámét, előbbi egyszerű elemzésben világította meg esélyeimet a sikerre, és ez
megerősítette bennem, hogy helyesen döntöttem. Lerajzolta a CASHFLOW-négyszöget, majd
így szólt:
— Az első döntésednek arról kell szólnia, melyik negyedben érhetsz el
hosszú távon sikert.
Ujjával az A negyedre bökött, majd folytatta:
— Nincs olyan szakértelmed, amelyért a munkaadók nagy pénzeket haj
landók fizetni, így feltehetően soha nem fogsz alkalmazottként elég pénzt
keresni ahhoz, hogy befektethess. Ezen kívül hanyag vagy, hamar megunsz
mindent, nem tudsz hosszú ideig egy dologra összpontosítani, szeretsz vi
tatkozni, és nem szívesen követed a szabályokat. Így tehát az A negyedben
vajmi kevés esélyed van az anyagi sikerre.
Ezután az E negyedre bökött:
Az E azt jelenti, eszes. Ezért tartozik olyan sok orvos, ügyvéd, könyvelő és mérnök az E
negyedbe. Te nem vagy buta, de nem is vagy nagyon eszes. Sosem voltál kitűnő tanuló
típus. Az E az elit rövidítése is. Valószínűleg sosem leszel sem rocksztárként, sem
filmcsillagként, sem híres sportolóként az elit tagja, ezért arra sincsenek valami jó
kilátásaid, hogy az negyedben keress sok pénzt.
Marad tehát a C negyed — vonta le a következtetést
gazdag apám. — Ez a negyed tökéletesen neked való.
Minthogy semmihez sincs különleges tehetséged vagy
szakértelmed, ebben a negyedben szerezhetsz nagy
vagyont.
Ezzel az okfejtéssel meggyőzött. Elhatároztam, hogy saját
vállalkozásom kiépítésével jutok nagy vagyonhoz. Akkor
kedvező adótörvények vonatkoznak rám, és miután beláttam,
hogy a többi negyedben nem vagyok kiváló, a döntés még
könnyebbé vált.
A szerző által levont tanulságok
Szemináriumaimon megpróbálom továbbadni a gazdag apámtól tanultakat. Amikor azt
kérdezik, hogyan fektetek be, általában elmondom a csoportomnak, miként kell egy
vállalkozáson keresztül befektetni, vagy, ahogyan gazdag apám fogalmazott: „a cégemmel
megvetetni az eszközeimet."
A hallgatók mindenütt a következő ellenvetéseket szokták felhozni:
299. „De én alkalmazott vagyok, és nincsen saját vállalkozásom."
300. „Nem lehet mindenkinek saját vállalkozása."
301. „Céget alapítani kockázatos dolog."
302. „Nincs befektetni való pénzem."
A következő gondolatokkal szolgálhatok válaszul gazdag apám befektetési tervével
kapcsolatban:
Arra, hogy nem lehet mindenkinek saját vállalkozása, emlékeztetőül felidézem, hogy nem
több, mint 100 éve a legtöbb embernek még saját vállalkozása volt. Mindössze 100 évvel
ezelőtt az amerikai lakosság mintegy 85%-a független gazda vagy kis bolt tulajdonosa volt.
Tudom, hogy a nagyszüleim mindkét ágon kisvállalkozással rendelkeztek. A népességnek csak
kis hányada elégedett meg az alkalmazotti státussal. El szoktam mondani, hogy úgy tűnik, az
ipari kor — a jól fizető állásokra, a munkahely életre szóló biztonságára és a nyugdíjakra tett
ígéretével — kiölte belőlünk a függetlenségre való hajlamot. Hozzáteszem, az oktatási
rendszerünket is úgy alakították ki, hogy alkalmazottakat és szakembereket neveljen, ne
vállalkozókat, ennél fogva mi sem természetesebb, mint hogy úgy érezzük, céget alapítani
kockázatos dolog.
Mondanivalóm lényege:
303. Feltehetően mindenkinek megvan rá a lehetősége, hogy kiváló cégtulajdonos legyen, ha
él benne a vágy a szükséges jártasságok elsajátítására. Elődeink kifejlesztették magukban a
vállalkozói jártasságokat, és függtek ezektől. Ha önnek jelenleg nincs saját cége, a kérdés az,
akarja-e megtanulni, hogyan kell egy céget kiépíteni? Mindenki csak maga válaszolhatja meg
ezt a kérdést.
304. Amikor azt mondják, „Nincs befektetni való pénzem" vagy „Olyan ingatlant akarok
venni, amihez semmi pénzt nem kell letennem egy
összegben", azt felelem, „Talán át kellene váltania egy másik negyedbe, ahonnan adózatlan
pénzből fektethet be. Akkor lenne befektetni való pénze."
Befektetési tervünk megalkotásakor az egyik első lépésként meg kell fontolnunk, melyik
negyedben találjuk meg a legjobb lehetőséget, hogy a lehető leggyorsabban a legtöbb pénzt
keressük. Ily módon a legmagasabb nyereséggel és a legkisebb kockázattal fektethetünk be, és
így a legjobbak az esélyeink arra, hogy nagyon-nagyon gazdagok legyünk.
28. fejezet
Gazdagodjunk meg, miközben megtartjuk

az állásunkat!
Amikor elhatároztam, hogy céget alapítok, azzal a problémával találtam szemben magam, hogy
nincs pénzem. Először is nem tudtam, hogyan kell céget alapítani. Másodszor nem volt miből
megalapítanom, harmadszor pedig még élnem sem volt miből. Remegő gyomorral és
önbizalomhiánnyal küszködve telefonáltam gazdag apámnak, hogy megkérdezzem, mitévő
legyek.
Rögtön a következőt mondta:
Keress magadnak állást! Válasza megdöbbentett.
Nem te tanácsoltad, hogy alapítsak saját céget?
—De igen. Azonban attól még enned kell, és fedél is kell a fejed fölé —
mondta.
Amit ezután mondott, azt számtalan embernek ajánlom figyelmébe:
—Az első számú szabály, ha vállalkozó akarsz lenni, hogy soha ne a pén
zért vállalj munkát. Csak a hosszú távon hasznosítható jártasságok megta
nulása vezéreljen a munkavállalásban.
Az első és egyetlen állást, amelyet a haditengerészetből kilépve elvállaltam, a Xerox
részvénytársaságnál töltöttem be. Azért választottam, mert ott nyújtották a legjobb képzést
üzletkötőknek. Gazdag apám tudta, hogy nagyon félénk vagyok, és rettegek a visszautasítástól.
Azt ajánlotta, tanuljam meg, hogyan kell valamit eladni, nem a pénzért, hanem azért, hogy
legyőzzem magamban a személyes félelmeimet. Mindennap irodáról irodára kellett járnom és
kilincselnem, hogy megpróbáljam eladni a Xerox gépeit. Nagyon fájdalmas tanulási folyamat
volt, de több millió dollárt kerestem rajta az évek hosszú során át.
Gazdag apám azt mondta: „Ha nem tudsz eladni, nem lehetsz vállalkozó."
Két éven át én voltam a legrosszabb üzletkötő a honolului részlegben. Különórákra jártam

értékesítést tanulni, és kazettákat hallgattam a témával kapcsolatban. Végül, miután többször
majdnem elbocsátottak, összehoztam néhány üzletet. Bár még mindig rettenetesen gátlásos
voltam, az üzletkötői képzés segített, hogy kifejlesszem magamban a vagyonszerzéshez
szükséges j ártasságokat.
A baj csak az volt, hogy hiába dolgoztam sokat, és hiába adtam el akárhány gépet, mindig
készpénzhiánnyal küszködtem. Nem volt pénzem, hogy befektessek, vagy céget alapítsak.
Egyszer elmondtam gazdag apámnak, hogy mellékállást akarok vállalni, hogy kiegészíthessem
a jövedelmemet, és legyen befektetni való pénzem. Erre a pillanatra várt. így reagált: „A
legnagyobb hiba, amit ember elkövethet, hogy túl keményen dolgozik meg a pénzéért. A
legtöbben azért nem jutnak egyről a kettőre anyagilag, mert amikor pénzre van szükségük,
mellékállást vállalnak kiegészítésül. Ha valóban előbbre akarnak jutni, sokkal jobban teszik, ha
megtartják a főállásukat, és mellékállásban vállalkozást alapítanak.
Gazdag apám az alábbi ábrát rajzolta fel, amikor tudta, hogy értékes jártasságokat tanulok,
és komolyan elszántam magam, hogy cégtulajdonos és befektető legyek:
Mellékállás
Főmunkaidő
„Ideje, hogy vállalkozásba kezdj, mellékállásban — mondta. —Ne vesztegesd az idődet még
egy részmunkaidős állásra. Azzal továbbra is az A negyedben maradsz, a mellékállású céggel
viszont átkerülsz a C negyedbe. A legtöbb nagy cég mellékállású vállalkozásként indult."
1977-ben mellékállásként megalapítottam a műanyagtárca-gyártó cégemet. Ma is sokan
ismerik ezt a terméket. 1977-ben és 1978-ban nagyon so-
kat dolgoztam a Xeroxnál, és végül a részleg egyik legjobb kereskedelmi képviselője lettem.
Szabadidőmben a vállalkozásomat építettem, amely csakhamar világszerte jelenlévő, több
millió dolláros vállalkozássá bővült.
Ha megkérdezik, szerettem-e a termékeimet — színes műanyagból készült tárcákat,
órapántokat, edzőcipőre rögzíthető kulcstartókat, erszényeket és igazolványtokokat —, a
válaszom: Nem! Nem szerettem ezeket a termékeket, de élveztem a cégépítés kihívását.
Azért tartom fontosnak ezt hangsúlyozni, mert sokan mondanak olyasmiket, mint:
305. „Nagyszerű ötletem van, hogy milyen új termékkel kellene előállni."
306. „Szenvedélyesen kell kötődni a termékünkhöz."
307. „Előbb meg kell találnom a megfelelő terméket, mielőtt cégalapításba fogok."
Ezekre a következő a válaszom: „A világ telis-tele van nagyszerűnél nagyszerűbb
termékötletekkel. A világ tele van nagyszerű termékekkel is. Hiányoznak viszont a nagyszerű
üzletemberek. Az elsőrendű ok, amiért részmunkaidőben érdemes céget létrehozni, nem az,
hogy kiváló termékekkel örvendeztessük meg a piacot. Az elsőrendű ok az, hogy kiváló
üzletembert neveljünk magunkból. Kiváló termékekkel Dunát lehet rekeszteni. A kiváló
cégtulajdonos viszont ritka, mint a fehér holló — és gazdag."
Bili Gates, a Microsoft megalapítója, nem maga találta fel a szoftverét. Programozóktól
vette meg, majd nekilátott, hogy létrehozza a világtörténelem egyik leghatalmasabb és
legbefolyásosabb cégét. Gates nem alkotott kiváló terméket, de kiépített egy kiváló céget, amely
hozzásegítette, hogy a világ leggazdagabb emberévé váljék. A tanulság tehát a következő: ne
kiváló termékeken törjük a fejünket. Szenteljük figyelmünket inkább a cégünk létrehozásának,
hogy megtanuljuk, miként válhatunk kiváló cégtulajdonossá.
Michael Dell, a Dell Computers tulajdonosa a Texasi Egyetem kollégiumában kezdte el
részmunkaidős vállalkozását. Abba kellett hagynia a tanulmányait, mert a részmunkaidős
vállalkozása sokkal több pénzt hozott neki, mint bármely állás, amit az iskola befejezése után
betölthetett volna.
Az Amazon.com is egy garázsban jött létre, részmunkaidőben. Alapítója ma milliárdos.
A levont tanulság
Sokan ábrándoznak arról, hogy saját céget alapítanak, de sosem valósítják meg a
gyakorlatban, mert félnek a kudarctól. Mások a meggazdagodást
tűzik zászlajukra, de nem lesznek gazdagok, mert hiányoznak a megfelelő jártasságaik és a

tapasztalatuk. A pénzt pedig a jártasság és a tapasztalat hozza.
Gazdag apám szerint „Fontos, amit az iskolában tanulsz, de még fontosabb, amit az utcán."
Ha otthonunkban, részmunkaidőben hozunk létre vállalkozást, felbecsülhetetlenül értékes
jártasságokkal gazdagodhatunk a következő témakörökben:
308. kommunikáció;
309. vezetés;
310. csapatépítés;
311. adótörvények;
312. társasági jog;
313. értékpapírtörvények.
Ezeket a jártasságokat vagy tantárgyakat nem sajátíthatjuk el hétvégi tanfolyamokon vagy
könyvből. Még ma is tanulom őket, és minél többet tanulom, annál jobban tökéletesítem a
vállalkozásaimat.
Az ember részben azért tanulhat nagyon sokat a mellékállású, részmunkaidős
vállalkozásából, mert bennfentesként kezdheti, mivel a cég a sajátja Aki megtanulja, hogyan
kell kiépíteni egy céget, annak számára egy új világ tárul fel, gyakorlatilag korlátlan pénzügyi
lehetőségekkel. Az A és az E negyeddel az az egyik probléma, hogy ott az anyagi
lehetőségeknek gyakran határt szab, hogy mennyit képes az ember dolgozni, illetve, hogy hány
órából áll egy nap.
29. fejezet
A vállalkozói szellem
Az emberek két alapvető célból fektetnek be:

314. hogy pénzt gyűjtsenek a nyugdíjkorukra;
315. hogy sok pénzre tegyenek szert.
A legtöbbünket mindkét megfontolás vezérli — és mindkettő valóban fontos —, mégis úgy
tűnik, a többség főként az előbbit tartja szem előtt. Félreteszik a pénzüket, mint megtakarítást,
és abban reménykednek, hogy az idő múltával megnő az értéke. Befektetnek ugyan, de jobban
aggódnak a veszteség miatt, mint amennyire a nyereség érdekli őket. Sok embert ismerek, akik
annyira félnek a veszteségtől, hogy az megbénítja őket a cselekvésben. Fontos, hogy a
befektetéskor figyelembe vegyük az érzelmeinket. Akinek túl nagy fájdalmat okoz a veszteség
és túlságosan fél tőle, az jobban teszi, ha konzervatív módon fektet be.
Tudnunk kell azonban, hogy nem a konzervatív befektetők halmoztak fel nagy vagyonokat a
világban. A világ nagy változásait azok a befektetők idézték elő, akiket gazdag apám a
vállalkozói szellem támogatóinak hívott.
Egyik kedvenc történetem Kolumbusz Kristóf esete, a bátor felfedezőé, aki hitte, hogy a Föld
gömbölyű, és merész tervet dolgozott ki, hogy megtalálja az Ázsia kincseihez vezető rövidebb
utat. A köztudatban az a hiedelem élt, hogy a Föld lapos. Mindenki úgy gondolta, Kolumbusz
hajójával a Föld szélén fog kikötni, ha megkísérli megvalósítani a tervét. Az olasz származású
Kolumbusz kénytelen volt elmenni a spanyol királyságba, hogy meggyőzze az uralkodó párt,
fektessenek be a vállalkozásába. Ferdinánd király és Izabella királyné állták az úgynevezett
„kezdőtőkét", és befektettek Kolumbusz üzleti vállalkozásába.
A történelemtanárom az iskolában azt próbálta elhitetni velem, hogy a pénzt a felfedezés
általi tudás megszerzésének érdekében ajánlották fel. Gazdag apám ezzel szemben azt mondta,
egyszerűen üzleti vállalkozásról
volt szó, amelyhez tőkére volt szükség. A király és a királyné tudták, hogy ha a Kolumbusz
nevű vállalkozónak sikerül Nyugat felé hajózva elérnie Kelétre, busásan megtérül a
befektetésük. Kolumbusz, továbbá az őt támogató király és királyné igazi vállalkozó
szelleműek voltak. A király és felesége nem azért fektették be a pénzüket, hogy elbukjak. Azért
fektettek be, hogy nyerjenek rajta. A vállalkozás vagy kockáztatás szelleme vezérelte őket a
nagy nyereség lehetőségének tudatában. Ebben a szellemben fektettek be.
Miért alapítsunk céget?
Amikor hozzáfogtam részmunkaidős vállalkozásom terveinek kidolgozásához, gazdag apám
kíméletlenül számon kérte ezt a szellemet, mellyel belevágtam új kalandomba, egy világméretű
vállalkozás kiépítésének kalandjába. „A kihívásért hozd létre a céget. Azért foglalkozz vele,
mert izgalmas, mert erőpróbára késztet, és mert a legjobb képességeidre lesz szükség hogy
sikerre vidd."
Gazdag apám azért akarta, hogy céget alapítsak, hogy megleljem magamban a vállalkozói
szellemet. Gyakran hangoztatta, „A világban hemzsegnek az olyan emberek, akiknek nagyszerű
ötleteik vannak, de csak kevesen tesznek szert nagy vagyonra az ötleteik révén." Arra biztatott
tehát, hogy alapítsak céget — bármivel foglalkozó céget. Nem érdekelte, milyen terméket
forgalmazunk, vagy hogy mennyire kedvelem azt. Nem bánta, ha belebukom. Csak azt akarta,
hogy vágjak bele. Manapság rengeteg emberrel találkozom, akik nagyszerű ötleteik ellenére
félnek belevágni, vagy belevágnak, belebuknak, azután feladják. Ezért idézte gazdag apám oly
sokszor Einstein mondását, miszerint „A nagy szellemek gyakran heves ellenállásba ütköztek a
középszerű elmék részéről." Azt akarta, egyszerűen alapítsak bármilyen céget, mintegy
kihívásul saját középszerű elmémnek, és közben előhívjam magamban a vállalkozói szellemet.
Azt is mondta gazdag apám hogy „Sokan azért veszik az eszközeiket, ahelyett hogy
megteremtenék azokat maguknak, mert nem hagyatkoznak vállalkozói szellemükre, amely
elképzeléseikből nagy vagyont kovácsolhatna."
Rongyos 200 000 dollárért nem éri meg

Gondoljunk vissza az akkreditált befektető definíciójára: „Ahhoz, hogy valaki akkreditált
befektető legyen, mindössze 200 000 dolláros fizetési
van szüksége. Ez némelyeknek nagyon sok pénz, de nem elég ahhoz, hogy céget alapítsunk. Ha
minden vágyunk, hogy 200 000 dollárt keressünk, akkor maradjunk az A vagy az E negyedben.
A C és a B negyedekben túl nagy a kockázat — ennyi pénzért nem éri meg. Aki úgy dönt, hogy
céget alapít, ne rongyos 200 000 dollárért tegye. Túl magas a kockázat a megtérüléshez képest.
Tegye sokkal többért! Milliókért, esetleg milliárdokért, vagy egyáltalán ne. Aki nekilát a
cégalapításnak, forduljon a benne élő vállalkozói szellemhez."
Gazdag apám arra is felhívta a figyelmemet, hogy „Sikeres szegény cégtulajdonos nem
létezik. Az ember lehet sikeres, de szegény orvos; vagy sikeres, de szegény könyvelő. Azonban
nem lehet sikeres, de szegény cégtulajdonos. A sikeres cégtulajdonos csak gazdag lehet."
A levont tanulság
Gyakran kérdezik tőlem, mennyi a túl sok, vagy mennyi az elég. Többnyire olyan ember
kérdez efféléket, aki soha nem épített még ki sikeres, sok pénzt hozó céget. Azt is
megfigyeltem, hogy az ilyen kérdéseket feltevő személyek a négyszög A és E negyedéhez
tartoznak. Egy másik alapvető különbség a négyszög bal, illetve jobb térfelén tevékenykedők
között a következő:
Sok pénzügyi kimutatás
Egy pénzügyi kimutatás
A bal térfélhez tartozóknak gyakran csak egyetlen pénzügyi kimutatásuk van, mert csak egy
jövedelemforrással rendelkeznek. A jobb térfélhez tartozók számos pénzügyi kimutatást, és
számos jövedelemforrást tudhatnak a magukénak. A feleségem és én több részvénytársaságnál
állunk alkalmazás-
ban, amelyekben tulajdonosi érdekeltségünk is van. Így aztán van egyéni pénzügyi
kimutatásunk, és van pénzügyi kimutatásunk mint cégnek. Amint a cégeink sikeressé válnak, és
készpénzáramlást biztosítanak nekünk, kevesebb jövedelemre van szükségünk
alkalmazottakként. A bal térfélhez tartozók közül sokan nem tudják, milyen érzés egyre több
pénzbevételhez jutni egyre kevesebb munka árán.
A pénz fontos ugyan, de mégsem az elsőrendű hajtóerő egy cég létrehozásához. Azt hiszem,
legjobban egy kérdéssel tudnám megvilágítani a lényeget: „Miért golfozik az ember?" A válasz:
„A játék szelleméért".
Az évek során időnként fájdalom és keserűség ért, de mindig a szellerr és a kihívás vezérelt a
vállalkozásaim kiépítésében. Vannak barátaim, akik több millió dollárért adták el a cégeiket.
Sokuk néhány hónap pihenés után újra ott volt a porondon. A vállalkozót az izgalom, a kihívás,
a szellem és a nagy nyereség reménye motiválja. Mielőtt kiépítettem a műanyag tárcákat gyártó
cégemet, gazdag apám biztos akart lenni benne, hogy ebben a szellemben teszem.
A vállalkozói szellem értékes eszköz egy sikeres C típusú vállalkozás ki-építésében. Sok
jelenleg sikeres kapitalista a szíve mélyén mindig vállalkozó marad.
Harmadik szakasz
Hogyan építsünk ki erős vállalkozást?

30. fejezet
Miért alapítsunk céget?
Gazdag apám szerint „Az eszközteremtésen kívül három okból érdemes céget alapítani.":
1. „Hogy temérdek készpénzzel lásson el." J. Paul Getty How to Be Rich
(Hogyan legyünk gazdagok?) című könyvében kijelenti, hogy az első
számú szabály: saját vállalkozást kell indítanunk. Kifejti, hogy sosem
gazdagodhatunk meg, amíg másnak dolgozunk.
Gazdag apám részben azért indított olyan sok vállalkozást, mert a többi cége
készpénzáramlása biztosította a temérdek készpénzt. Rá is ért, mert a cégeivel nem volt sok
gondja személyesen. így maradt elég szabadideje és plusz pénze ahhoz, hogy egyre több
eszközbe fektessen be adómentesen. Ezért lett hamar gazdag, és ezért mondta, hogy
„Törődjünk a magunk dolgával, azaz a saját vállalkozásunkkal".
2. „Hogy eladjuk." Amint gazdag apám rávilágított, az állásokkal az a
probléma, hogy az ember nem adhatja el az állását, akármilyen szor
galmasan dolgozik is benne. Az E negyedes vállalkozásokkal meg az
a baj, hogy általában korlátozott piacuk van, vagyis kevesen tartanak
rájuk igényt. Ha például egy fogorvos kiépíti a praxisát, többnyire csak
egy másik fogorvos érdeklődik iránta, hogy megvegye. Gazdag apám
szerint ez túl kicsi piacot jelent. „Csak akkor értékes valami, ha sokan
akarják, nem csak mi egyedül. Az E negyedes vállalkozásokkal az a
gond, hogy sokszor rajtunk kívül senkit nem érdekelnek." — mondta.
„Eszköz az, ami pénzt rak a zsebünkbe, vagy el tudjuk adni valakinek több pénzért, mint
amennyiért vettük, vagy amennyit belefektettünk." — fejtegette. „Ha sikerül kiépítenünk egy
sikeres céget, mindig sok pénzünk lesz. Ha megtanuljuk, hogyan kell sikerre vinni egy céget,
olyan szakma lesz a kezünkben, amilyen csak keveseknek adatik."
1975-ben, miközben azt tanultam, miként kell eladni a Xerox-gépeket, megismerkedtem egy
fiatalemberrel, akinek négy gyorsmásoló
üzlete volt Honoluluban. Érdekes indíttatásból szállt be a másolóüzletbe. Iskolás korában ő

vezette az egyetem másolóüzemét, és kitanulta a dolog üzleti oldalát. Miután végzett, nem
kapott állást, ezért nyitott másolóüzemet a belvárosban. Hamarosan négy ilyen
másolóközpontja volt négy nagyobb belvárosi irodaházban, amelyek mindegyikét hosszú távra
bérelte. Egy jelentős másolóüzem-lánc nyitott üzleteket a városban, és olyan ajánlatot tett neki,
amelyet nem tudott visszautasítani. Az ismerősöm elfogadta a 750 000 dollárt, ami abban az
időben hatalmas összegnek számított, vett egy hajót, 500 000 dollárt rábízott egy hivatásos
pénzkezelőre, majd körbehajózta a világot. Amikor másfél év múltán hazatért, a pénzkezelő
csaknem 900 000 dollárra duzzasztotta a befektetését, így ő ismét vitorlát bontott, és útnak
indult a Csendes-óceán déli része felé.
En adtam el neki a másológépeket, és mindössze csekély jutalékot kaptam ezért. 0 kiépítette a
cégét, eladta, majd elvitorlázott. 1978 után soha többé nem láttam, de mint hallottam, időnként
visszajön a városba, ellenőrzi a portfolióját, azután újra elhajózik.
Ahogyan gazdag apám mondta: „Ha cégtulajdonos vagy, nem kell, hogy az esetek 51%-ában
igazad legyen. Elég, ha egyetlen egyszer igazad van." Azt is mondta továbbá, hogy „A
cégalapítás sok ember számára a legkockázatosabb út. De aki életben marad, és csiszolja a
jártasságait, határtalan lehetőséget kap a meggazdagodásra. Aki kerüli a kockázatot, és
biztonságra törekszik a négyszög A és E negyedében, talán nagyobb biztonságban élhet, de
egyben határt szab a jövedelmének is."
3. „Hogy céget alapítsunk, és részvényeket bocsássunk ki." Gazdag apám ebben látta a
lehetőséget, hogy az ember — az ő szavával élve — csúcsbefektetővé váljék. A cége
kiépítése és részvényeinek nyilvános kibocsátása tette nagyon-nagyon gazdaggá Bili Gatest,
Henry Fordot, Warren Buffetet, Ted Turnert és Anita Roddickot. Ők mindnyájan eladó
részvényesek voltak, míg mi többiek vásárló részvényesek voltunk. Ők bennfentesek voltak,
mi pedig kívülállók, akik megpróbálnak bekukucskálni a színfalak mögé.
Az ember sosem túl öreg, és sosem túl fiatal

Ha valaki azt állítja, hogy nem tudunk létrehozni olyan céget, amelyet mások meg akarnának
venni, merítsünk ösztönzést ebből a kishitű elképzelés-
ből. Igaz ugyan, hogy Bill Gates nagyon fiatalon alapította a Microsoftot, Sanders ezredes
viszont 66 éves volt, amikor létrehozta a Kentucky Fried Chickent.
A következő néhány fejezetben ismertetem azt a modellt, melyet gazdag apám C-B
háromszögnek nevezett. Ez a háromszög megmutatja, miként kell céget kiépíteni. Útmutatást
ad a legszükségesebb technikai jártasságokról. Gazdag apám úgy vélte, bizonyos személyes
tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki sikeres vállalkozóvá váljék:
316. Vízió: hogy észrevegyük, amit mások nem.
317. Bátorság: hogy képesek legyünk cselekedni kétségeink ellenére is.
318. Kreativitás: hogy ne ismert skatulyákban gondolkodjunk.
319. A kritika elviselésének képessége: Nincs olyan sikeres ember, aki sosem kapott
kritikát.
320. A késleltetett jutalom elviselésének képessége: Esetleg nagyon nehéz megtanulni,
hogy lemondjunk a rövid távú, azonnali jutalomról egy nagyobb, hosszabb távon érvényes
jutalom kedvéért.
Türelem
Biztonság
Érzelmi kontroll
Bizalom
31. fejezet
A C-B háromszög
A nagy gazdagság kulcsa

A következőkben megismertetem önöket egy ábrával, amelyet gazdag
apám C-B háromszögnek, és egyben a nagy gazdagság kulcsának
nevezett.
Gazdag apám nagyon fontosnak tartotta a C-B háromszöget, mert ez
adta elképzelései szerkezeti vázát. „Sok embernek vannak nagyszerű
ötletei, de csak keveseknek van nagy vagyona" — szokta mondogatni. „A
C-B háromszögben feszül az az erő, mellyel a hétköznapi gondolatok nagy
vagyonná alakíthatók. A C-B háromszög megmutatja, miként kell egy
elképzelést eszközre váltani." Képviseli azt a tudást, amely ahhoz kell,
hogy sikert érhessünk el a CASHFLOW-négyszög C és B negyedében. Én
az évek során az eredeti ábrát egy kicsit módosítottam.
fffp
Körülbelül 16 éves voltam, amikor először láttam ezt az ábrát. Gazdag

apám rajzolta fel nekem válaszul a következő kérdéseimre:
321. „Hogyan lehetséges, hogy neked olyan sok céged van, mások meg egygyel is alig
tudnak elboldogulni?"
322. „Miért fejlődnek a te cégeid, amikor másokéi megrekednek a növekedésben?"
323. „Hogy csinálod, hogy neked van szabadidőd, miközben más cégtulajdonosok megállás
nélkül dolgoznak?"
324. „Miért van, hogy olyan sok cég az indulás után röviddel csődbe megy?"
Nem egyszerre tettem fel neki az összes kérdést, de mind az ő cégeinek tanulmányozása
során merült fel bennem. Gazdag apám kb. 40 éves volt, és csodálattal töltött el, hogy annyi
különféle üzletággal foglalkozó céget képes irányítani. Volt például egy étterme, egy építési
vállalkozása és egy vagyonkezelő cége. Tudtam, hogy tervének értelmében mindezeket azért
üzemeltette, hogy az igazi befektetéseit megvetesse velük, vagyis az ingatlanokat, de akkor is
csodálatra méltó volt, miként képes mindegyiket irányítani. Amikor megkérdeztem, hogyan
kezdte, tartotta meg és vezette ezt a sok céget, válaszként lerajzolta a C-B háromszöget.
Ma számos különböző cégben van érdekeltségem, egytől egyig más-más üzletágban — mert
én is a C-B háromszöget használom útmutatóként. Nincs annyi cégem, mint gazdag apámnak
volt, de a C-B háromszög szerkezeti modelljét alkalmazva, ha akarnám, több is lehetne.
Mi az a C-B háromszög?
Ha mindent le akarnék írni, amit a C-B háromszög képvisel, az információmennyiség
szétfeszítené ennek a könyvnek a kereteit, így csak az alapvető dolgokra koncentrálok.
A küldetés
Gazdag apám azt mondta, „Egy cégnek mind szellemi, mind üzleti küldetéssel rendelkeznie
kell ahhoz, hogy sikeres legyen — különösen az elején." Amikor a fiának és nekem
elmagyarázta ezt a ábrát, mindig a küldetéssel kezdte, mert úgy gondolta, ez a háromszög
legfontosabb eleme, ezért is került az alapra. „Ha a küldetés világos és tartalmas, a cég kiállja
azokat a próbákat, amelyeken minden vállalkozásnak keresztül kell mennie az első tíz évben.
Ha a cég nagyra nő, és megfeledkezik a küldetéséről, vagy a kezdetben meghatározott küldetése
érvényét veszti, a cég lassanként haldokolni kezd."
Gazdag apám a „szellemi" és az „üzleti" szavakat használta. „Sok ember csak a
pénzkeresetért alapít céget. A pénzkereset nem elég tartalmas küldetés. A pénz önmagában nem
tölti meg elég tűzzel, hajtóerővel, vággyal. Egy cég küldetésének találkoznia kell az ügyfelek
igényeivel; ha ez sikerül, és jól sikerül, akkor a cég elkezd pénzt hozni."
A szellemi küldetéssel kapcsolatban a következő volt gazdag apám véleménye: „Henry
Fordot elsősorban a szellemi küldetés motiválta, és csak másodsorban az üzleti. Azt akarta,
hogy az autó ne csak a gazdagok, hanem a tömegek számára is elérhetővé váljék. Ezért
választotta jelmondatául, hogy »Demokratizáljuk az autót«. Ha a szellemi és az üzleti küldetés
egyaránt tartalmas, és összhangban vannak egymással, együttes erejükkel hatalmas cégeket
lehet létrehozni."
Gazdag apám szellemi és üzleti küldetése nagyon erősen összecsengett. Szellemi küldetése
az volt, hogy munkát és lehetőségeket biztosítson annak a sok-sok szegény embernek, akiknek
éttermeiben ennivalóval szolgált. Ő nagyon fontosnak tartotta a cégek küldetését, habár az
nehezen átlátható vagy mérhető fogalom. Azt mondta: „Tartalmas küldetés nélkül egy cég
aligha éli túl az első öt-tíz évét. Az alapításkor a küldetés és a vállalkozói szellem tartja életben
a céget. A szellemet és a küldetést jóval azután is meg kell őrizni, hogy a vállalkozó halott,
vagy az üzletág megszűnik. Egy cég küldetése a vállalkozói szellemet tükrözi. A General
Electric Thomas Edison zsenialitásából született meg, és úgy nőtte ki magát, hogy megőrizte a
nagy feltaláló szellemét, mivel továbbra is új és innovatív termékekkel áll elő. A Ford Motor
Company is úgy maradt életben, hogy folytatja Ford hagyományait."
Úgy gondolom, a Microsoftot is Bili Gates szelleme segíti uralomra a világ szoftverjeinek
világában. Ezzel szemben, amikor Steven Jobsot kifúrták az Apple cégből, és helyébe a
hagyományos vállalatok szellemében eljáró vezetőgárda került, a cég viharos gyorsasággal
csúszott lefelé a lejtőn.
Amint Jobs visszatért az Apple élére, vele együtt a cég szelleme is újraéledt, új termékeket
forgalmaztak, nyereségesebbek lettek, és a részvények ára is emelkedett.
Bár a cégek küldetése nehezen mérhető, láthatatlan és elvont fogalom, mégis mindnyájunk
számára tapasztalható. Meg tudjuk mondani, mi a küldetése annak, aki megpróbál nekünk
valamit jutalék fejében eladni, és azét is, aki az igényeinket igyekszik kielégíteni. Amint a világ
mindjobban túlcsordul az egyre újabb termékektől, pénzügyileg azok a cégek fognak
fennmaradni és jobban teljesíteni, amelyek a szolgáltatásokra, küldetésükre és az ügyfelek
igényeire koncentrálnak, nem bevételeik növelésére.
A CASHFLOW Technologies, Inc. — a cég, amelyet Kimmel és Sharon-nel alapítottunk,
hogy megismertethessük önökkel ezt a könyvet és más egyéb oktatási termékeket — küldetése a
következő: „Az emberiség anyagi jólétének fokozása." Azáltal, hogy cégünk küldetése
egyértelmű, és azt hűen követjük, olyan hatalmas sikert könyvelhetünk el magunknak, amely
nem nevezhető egyszerűen a véletlen művének. A cég küldetésének egyértelmű megjelölésével
megszólítjuk a hasonló küldetésben érdekelt személyeket és csoportokat. Egyesek ezt
szerencsének neveznék... én azt mondom rá, hűek vagyunk a küldetésünkhöz. Most évek
múltán úgy hiszem, gazdag apám joggal tartotta oly fontosnak, hogy egy cégnek mind szellemi,
mind üzleti küldetése legyen, melyek tartalmasak, és összhangban állnak egymással.
Az igazat megvallva nem minden cégemnek van ilyen tartalmas kettős küldetése, mint a
CASHFLOW Technologies, Inc. részvénytársaságnak. Más cégeimnek, melyekben
érdekeltségem van, erősebb az üzleti küldetésük, mint a szellemi.
Most már látom, hogy a műanyagpénztárcákat gyártó cégemnek egészen más volt a
küldetése, mint amit akkor gondoltam. Annak a vállalkozásnak a kiépítése azt a célt szolgálta,
hogy gyorsan megszerezzem a világméretű vállalkozáshoz szükséges ismereteket. Igaz, ezt a
küldetést meglehetősen fájdalmasan töltötte be. Más szavakkal: megkaptam, amit akartam. Az
üzlet nagyon gyorsan fejlődött, a siker gyors volt és átütő erejű, csakúgy, mint a bukás.
Bármily fájdalmas volt is azonban ez a tapasztalat, rájöttem, hogy a célomat elértem. Miután
kiástam magamat a romok alól, és újrakezdtem a vállalkozást, megtanultam, amit meg akartam
tanulni. Ahogyan gazdag apám mondta: „Sok vállalkozó nem lesz igazi üzletember, amíg rajta
nem vesztett az első vállalkozásán." Másként fogalmazva, többet tanultam abból, hogy
tönkrement a cégem, és elölről kellett kezdenem a kiépítését, mint abból, hogy sikeres lettem.
Gazdag apám szerint „Az iskolázottság fontos ugyan, de az utca jobb tanítómester." Első nagy,
üzleti vállalkozásom, amelyet a Haditengerészetből kilépve alapítottam, drágának és
fájdalmasnak bi-
zonyult tehát, de felbecsülhetetlenül értékes dolgokat tanultam meg általa, és a cégem betöltötte
küldetését.
Sharon jegyzete
Egy cég küldetése segít a cégnek összpontosítani. A fejlődés kezdeti szakaszaiban sok tényező
okozhat zavart. A sínen maradás legjobb módja, ha visszatérünk az eredeti küldetéshez. Ha
pedig a zavar befolyásolja a küldetés teljesítését, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, és
minél előbb ismét az egységes küldetésre kell összpontosítanunk erőinket.
Manapság sok ember lesz egyik percről a másikra milliomos, sőt milliárdos pusztán azáltal,
hogy nyilvánosan kibocsátja vállalata részvényeit. Amikor ilyesmivel találkozom, el szoktam
gondolkodni azon, vajon a cég küldetése valóban csupán az volt-e, hogy pénzt hozzon a
tulajdonosoknak vagy befektetőknek, esetleg eredendően valamilyen egyéb küldetés vagy
szolgáltatás teljesítésére alapították a céget. Attól tartok, az új, első nyilvános kibocsátásból
megélő cégek közül sok csődbe megy majd, mert egyedüli küldetésük a gyors nyereségszerzés
volt. Egyébként a vállalkozói szellem is a cég küldetésében rejlik.
A csapat
Gazdag apám szerint „A vállalkozás csapatjáték. A befektetés is csapatjáték." Szerinte „Az
A, illetve E negyeddel az a baj, hogy ott a játékosok egyénileg játszanak egy csapat ellen."
Gazdag apám a CASHFLOW-négyszög felrajzolásával illusztrálta mondanivalóját:
Csapatjátékosok
Egyéni játékosok
Gazdag apám abban látta az oktatási rendszer egyik legnagyobb hibáját, hogy „Az iskolában
a diákokat egyénileg megoldandó vizsgafeladatokkal mérik. Ha egy gyerek megkísérli másokkal
együttműködve megírni a dolgozatát, azt »csalásnak« bélyegzik. A valódi üzleti világban a
cégtulajdonosok közösen vizsgáznak, és az üzleti világban állandóan vizsgaidőszak van."
Egy nagyon fontos tudnivaló

Aki erős és sikeres vállalkozást akar, annak számára, azt hiszem, döntően fontos a csapatmunkáról
szóló tanítás. Az én üzleti sikerem egyik legalapvetőbb kulcsa ebben rejlik. A vállalkozás és a
befektetés csapatjáték, és véssük eszünkbe, hogy az üzleti világban mindig vizsgaidőszak van. Ha az
iskolában akartunk sikeresek lenni, egyedül kellett letennünk a vizsgáinkat. Az üzleti életben azonban
csapatban kell vizsgáznunk, nem egyénileg.
Az A és E negyed emberei gyakran azért keresnek kevesebb pénzt, mint szeretnének, mert mindent
egyedül akarnak csinálni. Ha pedig csapatban dolgoznak — különösen vonatkozik ez az E negyedre
—, szakszervezetet alapítanak, nem csapatot. Ez történik most az amerikai orvosok körében. Szakmai
szakszervezetet alapítanak, hogy felvegyék a harcot egy csapat ellen, nevezetesen az egészségügyi
szervezeteket üzemeltető cégek csapata ellen.
Napjainkban számos befektető próbál egyénileg befektetni. Több ezer
embert látok, illetve olvasok róluk, akik az Interneten bonyolítanak le napon belüli kereskedést.
Ez tökéletes példája annak, amikor egy egyén próbál kereskedni egy jól szervezett csapat
ellenében. Ezért van, hogy csak olyan kevesen érnek el sikert, és ezért veszítik el olyan sokan a
pénzüket. Én úgy tanultam, hogy a befektetést csapatban kell csinálni. Ahogyan gazdag apám
mondta, „Aki kifinomult befektető akar lenni, vagy a befektetők még magasabb szintjéhez akar
tartozni, annak csapatban kell befektetnie." Gazdag apám csapata a könyvelőiből, ügyvédeiből,
brókereiből, pénzügyi tanácsadóiból, biztosítási ügynökeiből és bankáraiból állt. Azért
használok többes számot, mert mindig több tanácsadóval dolgozott együtt. Ha döntést hozott,
mindig megbeszélte a csapatával. Ma én is ugyanezt teszem.
Nem nagy hajó ... nagy csapat

Van egy tévéreklám, melyben egy gazdag pár trópusi vizeken hajózgat a jachtján. Úgy
tűnik, erre minden egyedül meggazdagodni vágyó ember ráharap. Akárhányszor látom ezt a
hirdetést, mindig az jut eszembe, amit gazdag apám mondott annak idején: „A legtöbb
kisvállalkozó arról ábrándozik, hogy egyszer majd lesz egy hajója vagy egy repülőgépe. Ezért
nem lesz soha egyik sem. Amikor én elkezdtem, én nem hajóról álmodoztam, hanem könyvelők
és ügyvédek csapatáról."
Gazdag apám azt akarta, hogy én is alakítsak ki magamnak csapatot könyvelőkből és
ügyvédekből, akikkel együtt dolgozom a cégemben — és csak azután szőjek álmokat egy saját
hajóról. Hogy megértesse velem, miért fontos ez, rávett, hogy csekélyke adózás utáni
nyereségemmel keressek fel egy könyvelőt. Amint leültem Ron, az okleveles könyvvizsgáló
íróasztala elé, feltűnt, hogy halomban állnak rajta a dossziék. Azonnal megértettem gazdag
apám tanításának értelmét. Ez a könyvelő egy nap 30 másik cég ügyeit intézte. Hogyan
várhatnám el tőle, hogy minden figyelmét az enyémnek szentelje?
Aznap, amikor visszamentem gazdag apám irodájába, olyasmire lettem figyelmes, amit
azelőtt sosem vettem észre. Ahogy ott ültem a recepción, várva, hogy gazdag apám titkárnője
beengedjen az irodába, láttam, hogy egy egész csapat csak gazdag apám cégének ügyeivel
foglalkozik. Az iroda elkülönített részében egy sor — legalább tizennégy — könyvelő
dolgozott. Volt négy főállású, magasabban képzett könyvelő is, és egy vezető, pénzügyekkel
foglalkozó tisztviselő. Rajtuk kívül két főállású ügyvéd dolgozott a főirodán. Amikor leültem
gazdag apám elé, csak annyit mondtam:
— Ok mind kizárólag a te céged ügyeivel foglalkoznak.

— Mondtam már, hogy sok ember keményen dolgozik, és arról álmodozik, hogy végre a
saját jachtján elhajózhasson. Én először arról álmodoztam, hogy legyen saját könyvelőkből és
ügyvédekből álló csapatom. Ezért mára már van nagy hajóm és szabadidőm. Csak tudni kell a
sorrendet.
Miből telik csapatra?

A C és E negyedhez tartozóknál mindez a következőképpen alakul:
A szemináriumaimon gyakran megkérdezik tőlem: „Miből telik csapatra?" Ezt a kérdést
általában az A és E negyedhez tartozók szokták feltenni. A különbség megint csak a különböző
negyedekre vonatkozó törvények és szabályok különbözőségéből adódik. Ha például egy A
negyedhez tartozó személy fizet a szakmai szolgáltatásokért, a tranzakció így fest:
Különbség van a C negyedes és az E negyedes vállalkozás-tulajdonos között is. A C

negyedes vállalkozó nem habozik fizetni ezekért a szolgáltatásokért, hiszen az üzleti rendszer, a
teljes C-B háromszög fizeti ki azokat. Az
E negyedes vállalkozók viszont sokszor a saját véres verejtékkel megkeresett pénzükből fizetik
meg a szolgáltatások árát, így a legtöbbjük nem engedheti meg magának a főmunkaidős
személyzetet, mert saját anyagi szükségletei fedezéséhez sem keres eleget.
A legjobb oktatás
Ugyanez a válaszom a következő kérdésekre is:
325. „Hogyan tanult meg olyan sok mindent a befektetésről és a vállalkozásokról?"
326. „Hogyan tesz szert oly magas nyereségre oly kis kockázat mellett?"
327. „Mi ad Önnek önbizalmat ahhoz, hogy olyasmibe fektessen, amit mások kockázatosnak
tartanak?"
328. „Hogyan talál rá a legjobb üzletekre?"
A válaszom: „Csapatmunka." A csapatom a könyvelőimből, az ügyvédeimből, a
bankáraimból, a brókereimből stb. áll.
Amikor azt hallom, „Céget alapítani kockázatos", sokan úgy értik, egye| dül — mert az
iskolából ezt a szemléletmódot hozták magukkal. Szerintem az kockázatos, ha nem alapítunk
céget. így ugyanis kimaradunk egy sor felbecsülhetetlen értékű személyesen megélhető
élményből, továbbá kimaradunk a világ legjobb oktatásából is, abból, amit tanácsadóink
csoportjától kaphatunk. Ahogyan gazdag apám mondta: „Akik biztonságra törekszenek,
kimaradnak a legjobb oktatásból, és elvesztegetnek egy csomó értékes időt. Az idő pedig a
legértékesebb eszközünk — különösen, amikor öregszünk.
Tolsztoj egy kicsit másként fogalmazott: „Semmi sem ér olyan váratlanul, mint az öregség."
A gúla és a csapat
Sokszor kérdik tőlem: „Mi a különbség a C negyedes vállalkozás és az E negyedes
vállalkozás között?" Válaszom: „A csapat."
A legtöbb E negyedes vállalkozás vagy egyszemélyes tulajdonosi, vagy társulásos formára
épül. Ezek lehetnek ugyan csapatok, én mégsem ilyen jellegű csapatra gondolok. Ahogyan az A
negyedhez tartozó személyek gyakran szakszervezetbe tömörülnek, az E negyed emberei
társulásokat hoznak létre. Én azt értem csapaton, amikor különböző típusú, különféle
dolgokhoz értő emberek egyesülnek, hogy együtt dolgozzanak. Egy szak-
szervezetben vagy társulásban (pl.: tanárok szakszervezete vagy ügyvédi munkaközösség) többnyire
egyféle, egyazon szakmában jártas emberek egyesülnek.
Egyik legnagyszerűbb tanáromat dr. R. Buckminster Fullernek hívták, Dr. Fuller évekkel ezelőtt
nekilátott megkeresni — ahogyan ő nevezte — „a világegyetem építőköveit". Rájött, hogy négyzetek
és kockák nem léteznek a természetben. Szerinte „A gúlák a természet alapvető építőkövei."
Ha megnézem az egyiptomi nagy piramisokat, egy kicsit jobban megértem, mire gondolt dr. Fuller.
A magas felhőkarcolók idővel tönkremennek, de azok a piramisok már több mint ezer év próbáját
kiállták. Egy felhőkarcoló lebontásához elég néhány rúd dinamit, a piramisoknak viszont ennyi meg
sem kottyanna.
Dr. Fuller egy stabil szerkezetet keresett a világegyetemben, és a gúlában megtalálta.
Különféle modellek
A következőkben grafikusan ábrázolom a különféle vállalkozási formákat:
1. Ez az egyszemélyes vállalkozás: ©
2. Ez a társulás:
3. Ez a C negyedes vállalkozás:
Cégtulajdonosok
Szakértők
Alkalmazottak
Befektetők
A gúla négyszög alapú, azaz négy alappontja van. Miután dr. Ful-lerhez jártam, elkezdtem
felfogni, miért van szükség legalább négy pontra. Vegyük példának a CASHFLOW-négyszöget — az
is négy térfélre oszlik. Ennélfogva egy stabil vállalkozási forma ábrája a következő:
Egy jól vezetett vállalkozásnak kiváló alkalmazottjai vannak. Így az A jelölést ki lehetne
egészíteni KA jelöléssé, amely „kiválót" és „különösen fontosat" jelent, hiszen az alkalmazottak
látják el a cég napi teendőit. A K a „kiterjesztés" szót is rövidítheti itt, mert az alkalmazottak a
cégtulajdonos „kiterjesztései", ők képviselik a céget az ügyfelek felé.
A szakértők jellemzően az E negyedből kerülnek ki, jelölhetnénk tehát őket, az E rövidítést
kiegészítve, SzE-vel, mivel a „szakértők" szakterületüknek megfelelő útmutatásokkal látják el a
céget. Lehet, hogy nem minden| nap vesznek részt a cég munkájában, de útmutatásuk
elengedhetetlen a cég helyes irányának megtartásában.
A vállalkozási forma stabilabb és tartósabb, ha a négy pont egymással összhangban
működik együtt. A befektetők biztosítják az anyagi alapot, a cégtulajdonosok együtt dolgoznak
a szakértőkkel és az alkalmazottakkal a cég fejlesztésén és bővítésén, hogy a befektetők eredeti
befektetései nyereséget hozzanak.
Egy másik érdekes négyes kapcsolatot alkot világunk négy összetevői alapeleme. Ezek
őseink szerint a föld, a levegő, a tűz és a víz. Egy egyszemélyes vállalkozásban, csakúgy, mint
egy társulásban, a sikerhez az kell, hogy egyetlen ember mind a négyet képviselje, ez pedig
nagyon nehéz.
Levegő
Föld
Tűz
Mindnyájunkban megvan mind a négy elem, de mindenkiben valamelyik dominál. Bennem

például a tűz elem van túlsúlyban, mert a Nyilas jegyében születtem, és a Mars a születési
uralkodóm. Ez azt jelenti, jó a kezdeményező készségem, de nem fejezem be a dolgokat. Egy
gúla tagjaként könnyebben érhetek el sikert, mint egyedül. A feleségem, Kim inkább a föld
elemhez
tartozik. A házasságunk jó, mert „földel", lecsillapít engem, továbbá mindazokat, akiket
felidegesítek magam körül. Gyakran mondja, hogy „Olyan veled beszélgetni, mintha egy
lökhajtásos repülőgéppel beszélne az ember." Nélküle csupa dühös és zaklatott ember venne
körül a cégben. Sharonnek jut nálunk a levegő szerep. Ő táplálja a tüzet, mozgatja a megfelelő
irányba, és gondoskodik róla, hogy a rendszer zökkenőmentesen működjön. Sharon mint a cég
vezérigazgatója biztosítja, hogy mind a négyen jól együttműködjünk, és teljesítsük a
küldetésünket. Amikor Mary, a termelési igazgatónk csatlakozott hozzánk, a cég egyszeriben
meglódult. Mary azzal egészíti ki működésünket, hogy gondoskodik szállítási ígéreteink
betartásáról. Fontos megjegyezni, hogy két évbe telt, mire ez a csapat összejött. Emberek
jöttek-mentek, mire végre helyére került a négyes csapat. Miután ez a képlet stabilizálódott, a
cég kivirult, gyors és tartós növekedésnek indult.
Nem állítom, hogy ez az egyetlen lehetséges követendő szabály egy sikeres cég
létrehozásához, de ha vetünk egy pillantást az egyiptomi piramisokra, megérezzük a belőlük
áradó erőt, stabilitást és maradandóságot.
Csak két elem

Gyakran mondom tréfálkozva, hogy ha csak két elemet egyesítünk, mint a társulásokban,
akkor fura jelenség lesz az eredmény. Például:
329. levegő és víz = spray,
330. levegő és föld = por,
331. víz és föld = sár,
332. föld és tűz = láva vagy hamu,
333. tűz és víz = gőz,
334. tűz és levegő = láng.
A csapatok különböző szinteken működnek

Az egyik legelső dolog, amit befektetőként felmérek a cégeknél, a mögöttük álló csapat. Ha a
csapat gyenge vagy tapasztalatlan, vagy tagjairól nem állnak rendelkezésre adatok, ritkán
fektetek be a cégbe. Sok olyan emberrel találkozom, aki fuhöz-fához rohangál, hogy pénzt
tarháljon össze egy-egy új termékre vagy cégre. A legtöbbjüknek az a legnagyobb problémája,
hogy nincs személyes tapasztalatuk, és nem áll bizalmat keltő csapat sem a hátuk mögött.
Sokan akarják, hogy fektessek be a vállalkozási tervükbe. A legtöbben így érvelnek: „Amint
a cég beindul és működik, nyilvános kibocsátásra visszük." Ez a kijelentés mindig arra
ösztökél, hogy megkérdezzem, amit hasonló esetben önöknek is meg kell kérdezniük: „Kinek
van az önök csapatában tapasztalata a nyilvános kibocsátások terén, és hány cég részvényeit
bocsátotta már ki az illető?" Ha a válasz nem megfelelő, tudom, hogy sokkal inkább utcai árus
portékájával van dolgom, mintsem üzleti tervvel.
A másik, amit mindig megnézek az üzleti tervekben, a „fizetések" rovat. Ha a fizetések
magasak, tudom, hogy olyan emberekkel van dolgom, akiknek arra kell a pénz, hogy jó zsíros
fizetéseket fizessenek ki önmaguknak. Ilyenkor megkérdezem, hajlandók-e ingyen vagy fele
annyi bérért dolgozni. Ha a válasz egy halovány, esetleg határozott „Nem", akkor cégük
küldetése egyértelmű: minden bizonnyal arról szól, hogy állást és jó fizetést biztosítsanak
önmaguknak.
A befektetők beruháznak a vezetőségbe. A tapasztalat, a szenvedély és az elkötelezettség
alapján válogatják össze a csapatot. Számomra nehezen hihető, hogy túl nagy elkötelezettségről
tegyenek tanúságot azok, akik a saját fizetésükre gyűjtik a pénzt.
Néhány szó a CASHFLOW játékainkról

Sokan megkérdezték már, oktató társasjátékainkat miért nem elektronikus játékokként
forgalmazzuk. Ennek egyik oka, hogy együttműködő tanulásra szeretnénk ösztönözni az
embereket. A gyakorlati életben fontos, hogy valaki minél többekkel tudjon együttműködni és
másokat eredményesen segíteni.
Lehet, hogy a jövőben létrehozunk majd elektronikus CASHFLOW játékokat, de jelenleg
örömünkre szolgál, hogy együttműködő tanulásra sarkallhatjuk az embereket — arra, hogy
egymást tanítsák —, mert minél többet tanítunk, annál többet tanulunk. Gyermekeink élete
amúgy is jórészt elszigeteltségben telik. Órákat töltenek el egyedül a számítógép és a televízió
képernyője előtt, vagy éppen tesztek fölé görnyedve. Mi meg csodálkozunk, miért antiszociális
a magatartásuk. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk, meg kell tanulnunk, hogyan értsünk szót sok,
különböző típusú emberrel. Ezért alkottuk a CASHFLOW-t olyan játéknak, melyet más
emberekkel együtt kell játszani. Egyénként és egy csapat tagjaként egyaránt meg kell tanulnunk
működni — és ezeken a jártasságokon mindig van mit javítani.
Sharon jegyzete
Róbert gyakran emlegeti, hogy a cégek tőkéje szempontjából „a jó vezetőség vonzza a pénzt".
Egy cég sikeréhez elengedhetetlen a kulcsterületeken a megfelelő képzettség.
Ha nincs elég pénzünk, hogy megfizessük a szükséges tehetséges embereket mint állandó
munkaerőt, próbáljuk meg tanácsadó testületünk tagjaiként megnyerni őket magunknak azzal
az ígérettel, hogy amint lesz elegendő tőkénk, azonnal bevesszük őket a csapatba. Sokkal
nagyobb esélyünk van a sikerre, ha a vezető csapat igazolható sikerekkel rendelkezik abban az
üzletágban, amellyel cégünk foglalkozik.
A külső tanácsadók is a csapatunkhoz számítanak. A könyvelők, az adótanácsadók, a
pénzügyi és jogi tanácsadók elengedhetetlenek egy erős és sikeres cég kiépítéséhez. Ha
ingatlannal foglalkozunk, ingatlanbrókerekre is nagy szükség van. Jóllehet, ezek a tanácsadók
„drágák", de tanácsaik hihetetlen nyereséget hozhatnak befektetéseinknek, mert segítenek erős
céget létrehozni, és elkerülni a csapdákat.
Ezzel eljutottunk a C-B háromszög következő szárához: a vezetéshez, hiszen minden
csapatnak szüksége van vezetőre.
Vezetés
Részben azért jártam katonai akadémiára és nem egyetemre, mert gazdag apám tudta, hogy
fejlesztenem kell vezetői jártasságomat, hajó vállalkozó akarok lenni. A diploma megszerzése
után az Amerikai Haditengerészet pilótája lettem, és Vietnamban próbálhattam ki, mit tudok.
Ahogyan gazdag apám fogalmazott: „Az iskola fontos, de az utca jobb tanár."
Ma is emlékszem rá, amikor a repülőszázad-parancsnok azt mondta: „Uraim, a legfontosabb

feladatuk, hogy csapatukat arra bíztassák, tegyék kockára életüket önökért, a csapatukért és a
hazájukért. Ha ezt nem sikerül elérniük, minden bizonnyal hátba fogják támadni önöket. A
csapatok nem követik az olyan vezetőt, aki nem vezet." Ugyanez érvényesül ma az üzleti
világban nap mint nap. A cégek jó részét belülről bomlasztják, nem kívülről.
Vietnamban megtanultam, hogy a vezető egyik leglényegesebb képessége a bizalom. Egy
négyszemélyes helikopter legénységének tagjaként meg kellett bíznom a csapatomban, nekik
pedig rám kellett bízniuk az életüket. Tudtam, hogy bizonyára nem térünk vissza élve, ha ez a
bizalom megrendül. Gazdag apám erre vonatkozóan azt mondta: „A vezető feladata, hogy a
legtöbbet hozza ki az emberekből, nem az, hogy ő legyen a legjobb. Ha te vagy a
legértelmesebb a cégnél, a céged bajban van."
Amikor azt kérdezik tőlem, hogyan lehet elsajátítani a vezetői jártasságot, mindig ugyanazt
felelem: „Vállalják el minél többször!" A legtöbb szervezetben nehéz olyanokat találni, akik
valóban akarnak vezetni. Az emberek java része inkább megbújik egy sarokban, és
reménykedik, hogy senki sem piszkálja. Én azt tanácsolom: „Vállaljanak vezető szerepet akár
az egyházközségükben, akár munkahelyi projektekben!" A jelentkezés önmagában még nem
teszi az embert jobb vezetővé, de ha elfogadják a visszajelzéseket és kijavítják a hibáikat,
nagyszerű vezetőkké nőhetik ki magukat.
A vezetés elvállalása jó lehetőség, hogy visszajelzéseket kapjunk róla, milyen vezetőnek
bizonyulunk a gyakorlatban. Ha vezetőnek jelentkeztünk, de senki sem követ, van mit
tanulnunk és javítanunk. Ha vezetőnek jelentkezünk, de nem követnek, tudakoljuk meg, miért,
és kérjünk építő támogatást. Ez csak az igazán nagy vezetőkre jellemző. Sok cégnél
tapasztaltam, hogy azért küszködnek a fennmaradásért vagy mennek tönkre, mert a vezető nem
fogadja el társai, illetve beosztottjai visszajelzéseit. Az én századparancsnokom a
Haditengerészetnél azt mondta: „Az igazi vezető nem születik. Az igazi vezető vezető akar
lenni, kész megtanulni a vezetői ismereteket, és ehhez hozzátartozik az az emberi nagyság,
hogy elfogadja az építő jellegű kritikát."
Az igazi vezető tudja, mikor kell másokra hallgatnia. Említettem már, hogy nem vagyok sem
jó üzletember, sem jó befektető. Átlagos vagyok. Megbízom a tanácsadóim, a csapatom
tagjainak tanácsaiban, hogy segítsenek jobb vezetőnek lennem.
Sharon jegyzete
A vezetői szerep a látnok, a lelkesítő és a keménykezű főnök együtteséből áll össze.
Látnokként a vezetőnek mindig szem előtt kell tartania a cég küldetését. Lelkesítőként rá kell
tudnia venni, ösztönöznie kell a csapatot, hogy a küldetés megvalósításáért dolgozzék együtt,
továbbá jeleznie, ünnepelnie kell az elért sikereket. Keménykezű főnökként fel kell lépnie az
olyan esetekben, amikor a csapat letér a kijelölt útról. A döntések meghozatalának s egyben a
küldetés állandó szem előtt tartásának egyedi képessége teszi a vezetőt igazi vezetővé.
Megfelelő küldetéssel, csapattal és vezetővel jó eséllyel ki lehet alakítani egy erős C negyedes
vállalkozást. Amint korábban már említettem, a jó vezetőség vonzza a pénzt. Ezzel
számíthatunk a külső befektetők pénzére. Öt lényeges építőelem kell egy erős cég
kialakításához. Mindegyiket részletesen fogjuk tárgyalni, egyenként.
32. fejezet
A készpénzáramlás irányítása
Gazdag apám szerint „A készpénzáramlás irányítása alapvető és lényeges jártasság ahhoz,

hogy sikert érhessünk el a C és a B negyedben". Ezért ragaszkodott hozzá, hogy Miké és én
tanulmányozzuk más cégek pénzügyi kimutatásait, és így jobban értsünk a készpénzáramlás
irányításához. Lényegében ideje legnagyobb részében a pénzügyi műveltséget adta át nekünk.
Azt mondta: „A pénzügyi műveltség révén megértitek a számokat, és a számokból
megismerhetitek a cégek tényeken alapuló történetét."
A bankárok, könyvelők vagy hitelelbírálók is többnyire azon a véleményen vannak, hogy a
legtöbb ember azért nem ért a pénzügyekhez, mert pénzügyileg műveletlen. Egy barátom
elismert könyvelőként dolgozik Ausztráliában. Egyszer azt mondta: „Megrázó látni, amint egy
tökéletes cég csődbe megy csak azért, mert a tulajdonosok pénzügyileg műveletlenek." „Sok
kisvállalkozó azért vall kudarcot, mert nem tudja, mi a különbség a profit és a cashflow között.
Ezért mennek csődbe nyereséges cégek. Nem veszik észre, hogy a profit és a cashflow nem egy
és ugyanaz."
Gazdag apám a fejembe verte a készpénzáramlás irányításának fontosságát. Azt mondta:

„Egy cégtulajdonosnak látnia kell a készpénzáramlás két fajtáját, ha sikeres akar lenni. Létezik
valódi és fantom cashflow. E kettő megkülönböztetése tesz gazdaggá, avagy szegénnyé."
A CASHFLOW, Investing 101 társasjáték többek között arra tanít, hogyan különböztessük
meg a kétféle készpénzáramlást. Ha többször játsszák a játékot, érzékelhetővé válik a
különbség. Ezért lett a játék irányadó jelmondata: „Minél többször játsszák a játékot, annál
gazdagabbá válnak." Attól lesznek gazdagabbak, hogy agyuk rááll, hogy észrevegye a fantom
cashflow-t.
Gazdag apám azt is mondta: „A cégtulajdonost a kisvállalkozótól többek között az
különbözteti meg, hogy tud-e egy céget pénzügyi kimutatások alapján működtetni."
Sharon jegyzete
A készpénzáramlás a cégnek az, ami a vér az emberi testnek. Nincs drámaibb hatás egy cég
életében, mint amikor eljön az a pénteki nap, hogy nem tudja kifizetni a dolgozókat. A
megfelelő készpénzáramlás-irányítást mindjárt a megalakulás napján el kell kezdeni. Amikor
Róbert, Kim és én beindítottuk a CASHFLOW Technologies, Inc.-t, megegyeztünk, hogy
semmit nem vásárolunk, csak ha azt az értékesítés növekedése indokolja. Azóta is jókat
nevetünk, amikor eszünkbe jut, miként igyekeztünk növelni a könyveladást 1998 elején, hogy
megvehessünk egy 300 dolláros fénymásoló gépet. A stratégiánk bevált, és 1998 decemberére
elértük, hogy a 300 dolláros, alaposan elhasznált gépet lecserélhessük egy új, 3000 dollár
értékűre. A vállalkozások kezdeti időszakában a részletekre való figyelés a siker egyik
sarokköve.
Aki jól irányítja a készpénzáramlást, az nap mint nap ellenőrzi a pénzt, a pénzforrásokat és a
következő heti, havi, negyedévi készpénzszükségletet, így előre betervezhet bármilyen nagyobb
készpénzigényt, mielőtt készpénzválság lépne fel. Ez a tervezés nagyon fontos egy gyorsan
növekvő vállalkozásban.
A fentiekben felsoroltam néhány, a cég kialakításához szükséges, cashflow-val kapcsolatos
tanácsot. Mindegyik érvényes bármely vállalkozásra, akár nemzetközi cégről, akár bérbe adott
ingatlanról, akár hot dogos bódéról van szó.
A vállalkozás beindítási szakasza:

• Ne vegyünk fel fizetést mindaddig, amíg nem folyik be készpénz az
értékesítésből. Egyes esetekben ez a hosszúra nyúló fejlesztési időszak miatt lehetetlen. Befektetőink
azonban sokkal szívesebben nyújtanak támogatást, ha látják, hogy „időnk befektetése" révén magunk
is részt veszünk a fejlesztési folyamatban. Sőt, mindenkinek azt javasoljuk, tartsa meg főállását,
mialatt cégét mellékállásként indítja be. A fizetésfelvétel elhalasztása arra jó, hogy az értékesítésből
befolyt pénzt újra befektessük, segítve ezzel vállalkozásunk növekedését.
Értékesítés és számlakövetelések:
Az áru leszállítása, illetve a szolgáltatás elvégzése után gyorsan nyújtsuk be a számlát
ügyfeleinknek!
Az első hitelekre kérjünk magas kamatot! Töltessünk ki a hitelre vásárló ügyféllel
hiteligénylési nyomtatványt, mielőtt hitelt adnánk, és mindig ellenőrizzük a referenciákat.
Szabvány hitelnyomtatványok kaphatók a nyomtatványboltokban.
Mielőtt hitelre értékesítenénk, szabjunk meg egy megrendelési minimumot!
Szabjunk ki bírságot a határidő utáni fizetésre — fizettessük is meg!
Ahogy cégünk növekszik, gyorsíthatjuk a készpénzbeáramlást, ha ügyfeleinket arra kérjük,
fizessék számláikat közvetlenül a bankszámlánkra.
Költségek és számlatartozások:
Sok cég megfeledkezik róla, hogy a készpénzáramlás irányításának egyik lényeges eleme a
saját számlák kifizetése. Gondoskodjunk számláink azonnali rendezéséről. Kérjünk kitolt fizetési
határidőt magas kamatra. Miután két-három hónapon át időben törlesztettük tartozásainkat,
kérjünk további módosított határidőt. A szállító áltaIában 30-90 nappal meghosszabbítja a
hitelezést a jó ügyfeleknek.
A rezsit tartsuk minimális szinten! Mielőtt valami újat vásárolnánk, tűzzük ki célként, hogy
megnöveljük az értékesítést a kiadás igazolására. Befektetőink befizetéseit őrizzük meg közvetlenül
a cég működtetésével kapcsolatos költségek fedezésére — ha lehet, ne költsük rezsire. Ahogy az
értékesítés nő, kifizethetjük a rezsivel kapcsolatos tartozásokat a készpénzáramlásból — de csak,
miután újabb, magasabb értékesítési célokat tűztünk ki és valósítottunk meg.
Általános készpénzkezelés:
• Készítsünk befektetési tervet a szabad készpénzállományra, hogy
maximáljuk az elérhető kamatot!
Vonassuk meg bankunkkal hitelképességünk határát, mielőtt hitelre lenne szükségünk!

Hogy szükség esetén gyorsan tudjunk reagálni, gyorsan vehessünk fel hitelt, tartsuk
szemünket a likviditási rátán (forgóeszközök/forgóforrások mutatójának értéke legalább 2
legyen) és a likviditási gyorsrátán (pénz + likvid értékpapírok + vevők / folyó
kötelezettségek — a mutatónak egynél magasabbnak kell lennie).
Építsünk ki erős kontrollt a készpénz kezelésére.
Az a személy, aki a beérkezett pénzt bejegyzi a bankbetétre, ne ugyanaz legyen, mint
aki a követelések számlát és az általános főkönyvet vezeti.
A csekkeket azonnal „Csak betétként" hátirattal kell ellátni,
Nem tanácsos, ha ugyanaz a személy rendelkezik a csekkek aláírási jogával, mint aki a
bizonylatokat elkészíti vagy a kifizetést intézi, és jegyzi a tartozások számlára és az
általános főkönyvbe.
A banki kimutatásokat egyeztető személyeknek ne legyen a készpénzfelvétellel vagy -
kifizetéssel kapcsolatos rendszeres funkciója. (Ezt bízzuk külső könyvelőnkre!)
Mindez bonyolultnak tűnhet, de a készpénzkezelés minden lépése fontos. Kérjük ki könyvelőnk,
bankárunk és személyes pénzügyi tanácsadónk véleményét készpénzkezelési rendszerünk
kialakításához. Ha már megvan a készpénz kezelésére vonatkozó rendszerünk, továbbra is
fontos a folyamatos ellenőrzés. Naponta tekintsük át a készpénzhelyzetet és a szükségleteket,
idejekorán készüljünk fel a plusz készpénzigényre, amelyre növekvő vállalkozásunknak
szüksége lehet. Sokan felhagynak a készpénzkezeléssel, amikor cégük már sikeres. Ez nagyban
hozzájárul a vállalkozások csődjéhez. A megfelelő készpénzkezelés (és ezzel együtt a költségek
kezelése) döntően fontos feltétele bármely vállalkozás maradandó sikerének.
Akik franchise-t szeretnének vásárolni vagy belépnének egy hálózati marketing szervezetbe,
azokat nagyjából kész készpénzkezelési rendszer várja. Franchise-ok esetében ki kell egészíteni
a rendszert, és át kell tekinteni. A hálózati marketing rendszerek gyakran elvégzik a
készpénzkezelést megbízásunkra. Ilyenkor a vállalat központja végzi a könyvelést a
szervezetünk részére, és rendszeres időszakonként a fizetéssel együtt jelentést küld a
jövedelmünkről. Ezzel együtt fontos, hogy legyenek saját tanácsadóink, akik személyes
készpénzünk kezelésében segítenek.
33. fejezet
A kommunikáció irányítása
Gazdag apám azt mondta: „Minél jobban kommunikálunk, és minél több emberrel, annál jobb lesz a
készpénzáramlás." Ezért a C-B háromszög következő szintjén a kommunikáció irányítása áll.
Gazdag apám szerint „Ahhoz, hogy jól kommunikáljunk, humán-pszichológiai ismeretek kellenek.
Nem tudhatjuk, mi motiválja az embereket. Csak azért, mert mi valamitől lázba jövünk, még nem
biztos, hogy mások is. A jó kommunikációhoz tudnunk kell, melyik gombot nyomjuk meg. A
különböző emberek különböző gombnyomásra működnek." Hozzátette: „Sok ember beszél, de csak
kevesen hallgatnak meg."; továbbá „A világ tele van csodálatos termékekkel, de a pénzt a
kommunikáció mesterei zsebelik be."
Mindig megdöbbent, milyen kevés időt fordítanak az üzletemberek általános kommunikációs
jártasságuk javítására. Amikor 1974-ben megfogant bennem a gondolat, hogy Xerox-gépekkel
házaljak, gazdag apám csak any-nyit mondott: „A szegény embereknek szegényes a
kommunikációjuk." Ezt a negatív kijelentést azért idézem, hogy ennek a hatalmas témának a további
tanulmányozására és gyakorlására ösztönözzek mindenkit.
Gazdag apám azt is mondta: „A cégünkbe beáramló készpénz egyenes
arányban áll a kiáramló kommunikációval." Amikor egy cég küszködik a fennmaradásért, annak
gyakran az az oka, hogy gyenge a kommunikációja, vagy nem elégséges, vagy mindkettő.
Általánosságban a kommunikációnak hat hét alatt van hatása a készpénzáramlásra. Ha ma
abbahagyjuk a kommunikációt, hat hét múlva meglesz a hatása a készpénzáramlásra.
De nem csak a külső kommunikáció számít. A belső kommunikáció éppolyan fontos. Ha
megnézzük egy cég pénzügyi kimutatásait, könnyedén átláthatjuk, mely területei kommunikálnak a
cégnek, és melyek nem.
A nyilvános cégeknek több kommunikációs problémájuk van. Olyanok, mintha két céget
olvasztottak volna eggyé: az egyik a nyilvánosságnak szól, a másik a részvényeseknek. A
kommunikáció mindkét fél felé nagyon lényeges. Amikor azt hallom, „Bárcsak ne vezettem volna be a
tőzsdére a cégemet", ez általában azt jelenti, a cégnek a részvényesekkel vannak kommunikációs
problémái.
Gazdag apám általában évente egy kommunikációs tanfolyamon vett részt. Én követem a példáját.
Észrevettem, hogy a tanfolyam elvégzése után nem sokkal növekszik a bevételem. Az évek során a
következő témákban hallgattam szemináriumokat:
335. értékesítés;
336. marketingrendszerek;
337. reklám, szalagcímek és hírszerkesztés;
338. tárgyalás;
339. nyilvánosbeszéd;
340. szórólapkészítés;
341. szemináriumvezetés;
342. tőkegyűjtés.
Mindezen témák közül a tőkegyűjtés a legfontosabb a kezdő vállalkozók számára. Ha azt kérdezik
tőlem, hogyan lehet megtanulni a tőkegyűjtést, felsorolom a fenti listát az 1. ponttól a 7.-ig, és
hozzáteszem, hogy a tőkegyűjtéshez valamiképpen mindegyikre szükség van. Sok vállalkozás azért
nem jut egyről a kettőre, mert a vállalkozó nem tudja, hogyan teremtsen tőkét, pedig — gazdag apám
szavaival élve — „A tőkegyűjtés a vállalkozó legfontosabb feladata." Ezen nem azt értette, hogy a
vállalkozónak állandóan pénzt kell kérnie a befektetőktől. Sokkal inkább arra utalt, hogy a
vállalkozónak gondoskodnia kell a folyamatos tőkebeáramlásról, értékesítés, direkt marketing,
magáneladások, intézményes eladások, befektetők stb. révén. így fogalmazott: „Amíg az üzleti
rendszer ki nem épül, a vállalkozó a rendszer, amely fenntartja a pénz beáramlását. Bármely cég
beindításakor a készpénz beáramlásának szorgalmazása a vállalkozó legfontosabb feladata."
A minap egy fiatalember a következő kérdést tette fel nekem:

Céget akarok alapítani. Mit ajánl? Mit tegyek, mielőtt belefogok? A szokásos választ adtam
neki:
Menjen el egy olyan állásba, ahol értékesítést oktatnak. Mire ő:
— Utálom az értékesítést. Gyűlölök eladni, és nem szeretem az ügynö
köket.
Ezek után kezet fogtam vele, és sok szerencsét kívántam neki. Gazdag apámtól megtanultam
azt a nagyon értékes leckét, miszerint „Ne vitatkozzunk olyanokkal, akik tanácsért fordulnak
hozzánk, de nem fogadják meg a tanácsunkat. Azonnal fejezzük be a beszélgetést, és törődjünk
a magunk dolgával!"
Hatékonyan kommunikálni olyan sok emberrel, amilyen sokkal csak lehet, nagyon fontos
jártasság az életben. Érdemes évente felfrissíteni - ez a szemináriumokon teszem meg. Gazdag
apám is ezt ajánlotta: „Ha C negyedes emberré akarsz válni, a legfontosabb jártasság, hogy
tudj kommunikálni, és beszéld a másik három negyed nyelvét. A másik három negyedhe
tartozóknak ugyanis elég, ha a saját negyedük nyelvét beszélik, de a C negyed embereinek nem.
Egyszerűbben szólva: az elsődleges — ha nem az egyetlen — feladat a C negyedben az, hogy
kommunikáljunk a többi negyedbe tartozó emberekkel."
Javasoltam, hogy lépjenek be hálózati marketinget alkalmazó cégekhez hogy tapasztalatokat
szerezzenek az értékesítés terén. Néhány hálózati marketinggel foglalkozó szervezetnek kiváló
kommunikációt és értékesítést oktató tanfolyamai vannak. Találkoztam már gátlásos,
introvertált személyekkel, akik erőteljes és hatékony kommunikációs jártasságra tettek szert, és
nem félnek többé az elutasítástól vagy attól, hogy nevetségessé válnak. Ez a „lepergető"
hozzáállás alapvetően fontos a C negyedben, különösen azoknak, akik nem rendelkeznek eléggé
csiszolt kommunikációs jártassággal.
Első értékesítési kísérleteim

Ma is emlékszem, miként zajlottak első értékesítési kísérleteim Waikiki Beachen. Miután
nagyjából egy órát töltöttem el azzal, hogy összeszedjem a bátorságomat, és becsengessek,
végül sikerült bejutnom egy kis szuvenírbolt tulajdonosához. Egy idősebb úrhoz volt
szerencsém, aki évek óta hallgatta az olyan kezdő ügynököket, mint én. Miután izzadva és
dadogva előadtam betanult szövegemet a Xerox másolók előnyeiről, elnevette magát, majd a
következőt mondta: „Fiam, te vagy a legrosszabb, akit valaha hallot-
tam. De ne add fel, mert ha egyszer sikerül legyőznöd a félelmeidet, meglásd, megszépül a világ. Ha
feladod, lehet, hogy úgy jársz, mint én: napi tizennégy órát görnyedsz egy pult fölött a hét hét napján,
az év háromszázhatvanöt napján, és csak várod a betévedő turistákat. Én azért kuksolok itt, mert félek
kimenni és azt csinálni, amit te teszel. Küzdd le a félelmeidet, és kitárul a világ. Dobd sutba a
szorongást, és minden nap kisebb lesz a világ." Máig hálás vagyok annak a bölcs öreg embernek.
Miután elkezdtem legyőzni az eladással kapcsolatos félelmeimet, gazdag apám beléptetett a
„Tósztmondók Szervezetébe", hogy megtanuljam, miként legyek úrrá szorongásomon, ha nagy tömeg
előtt kell beszélnem. Amikor panaszkodtam neki, azt felelte: „Minden nagy vezető nagy szónok is
egyben. A nagy cégek vezetőinek nagy szónokoknak kell lenniük. Ha vezető akarsz lenni, szónokká
kell válnod." Ma már izgalom nélkül beszélek több tízezres közönség előtt kongresszusi termekben, és
ezt az értékesítési képzésemnek, valamint a „Tósztmondók Szervezetének" köszönhetem.
Ha ön saját C negyedes vállalkozást akar indítani, ugyanennek a két jártasságnak az elsajátítását
javaslom. Először is alakítsa ki magában azt a képességet, hogy túl tudja tenni magát a félelmein, a
visszautasításon, és hogy rá tudjon világítani terméke vagy szolgáltatása értékére. Másodszor fejlessze
ki magában a sokak előtti beszéd és a mondanivalója iránti érdeklődés fenntartásának képességét.
Ahogyan gazdag apám mondta: „Vannak szónokok, akikre senki sem figyel oda, ügynökök, akik nem
tudnak eladni, reklámozók, akikre rá sem hederítenek, vállalkozók, akik nem tudnak tőkét gyűjteni és
cégvezetők, akiket senki sem követ. Aki sikeres akar lenni a C negyedben, annak egyik kategóriához
sem szabad tartoznia."
A Gazdag papa sorozat első kötete, a Gazdag papa, szegény papa több mint két évig szerepelt az
elismert ausztrál lap, a Sydney Morning Herald sikerkönyv-listáján. Az Egyesült Államokban a Wall
Street Journaltartotta számon mint sikerkönyvet csaknem kilenc hónapig, majd 1999-ben felkerült a
The New York Times listájára is. Amikor más szerzők azt kérdezik tőlem, hogyan csináltam, válaszul
idézek a Gazdag papa, szegény papából: „Nem vagyok jó író; jó eladó vagyok." Hozzá szoktam tenni,
hogy kétszer buktattak meg az iskolában, mert nem tudtam fogalmazni, és, hogy gimnáziumi éveim
alatt egyszer sem mertem megcsókolni egy lányt, annyira félénk voltam. Végül megismétlem, amit
gazdag apámtól tanultam: „A sikertelen emberek megtalálják magukban az erősségeket, és egész
életüket azzal töltik, hogy ezeket a tulajdonságaikat erősítik, miközben a gyengéiket elhanyagolják.
Azután eljön az idő, amikor már nem tudják véka alá rejteni a gyengéiket. A sikeres emberek
megtalálják magukban a gyengéiket, és erősségeikké változtatják azokat."
Az emberek külső megjelenése gyakran sokkal többet árul el róluk, mint a szavaik. Sokszor
jönnek hozzám olyanok, üzleti terveket lobogtatva vagy pénzért, akik úgy néznek ki, mint a
macska rágta egér. Bármily jó is az üzleti tervük, a külsejük rossz benyomást kelt. Azt
mondják, a nyilvánosbeszédben a testbeszéd kb. 55%-át teszi ki a kommunikációnak, a hang
tónusa 35%-ot, a szavak pedig mindössze 10%-ot. Ha emlékeznek rá, Kennedy elnök mind a
100%-ot a maga szolgálatába állította, és nagyon hatásosan kommunikált. Nem lehet mindenki
olyan vonzó megjelenésű, mint ő, de öltözködésünkkel és ápoltságunkkal mindnyájan
kihozhatjuk magunkból a lehető legjobbat, hogy erősítsük mondanivalónk hatását.
Egy tévéműsor nemrégiben kísérletképpen néhány rendkívül vonzó megjelenésű
jelentkezővel, és néhány rossz külsejűvel pályáztatta meg ugyanazt az állást. A jelentkezők
önéletrajzában egyforma képesítés szerepelt. Érdekes módon az interjúk után a vonzó külsejű
pályázók több állásajánlatot kaptak, mint a rossz megjelenésűek.
Egyik barátom, aki egy bank igazgatótanácsának tagja, elmondta, hogy újonnan kinevezett
elnökük a külseje miatt került a bank élére; úgy néz ki, mint egy elnök. Amikor az illető
képesítése felől érdeklődtem, mindössze azt a választ kaptam, „A megjelenése a képesítése.
Úgy néz ki, ahogy egy bank elnökének ki kell néznie, és úgy beszél, ahogyan egy bank
elnökének beszélnie kell. Az üzleti részt majd ellátja az igazgatótanács. Neki csak any-nyi a
dolga, hogy vonzza az ügyfeleket." Ezt a példát szoktam felhozni mindig, amikor valaki azt
mondja: „Ó, a külsőm nem számít." Az üzleti világban a megjelenés nagyon fontos eleme a
kommunikációnak. Egy régi mondás szerint „Csak egyszer tehetünk első benyomást."
Az értékesítés és a marketing közötti különbség

Szintén a kommunikáció témájához kapcsolódik, hogy gazdag apám mindenáron meg akarta
értetni Mike-kal és velem az értékesítés és a marketing közötti különbséget. Azt mondta,
„Súlyos kommunikációs hiba, hogy sokan »értékesítésről és marketingről« beszélnek. Ezért
alacsony az értékesítés és rossz a kommunikáció a személyzettel, illetve az ügyfelekkel."
Elmagyarázta, hogy helyesen a sorrend:
ÉRTÉKESÍTÉS MARKETING
Hozzátette: „A kommunikációs trükk abban rejlik, hogy tudjuk, »az értékesítés fölötte áll a
marketingnek«, nem beszélhetünk »értékesítésről és marketingről«. Ha egy cégben erős és
meggyőző a marketing, az értékesítés magától megy. Ha ellenben gyenge a marketing, a cégnek
nagyon sok pénzébe és munkájába kerül, hogy sikerüljön összehoznia az üzleteket."
Azt is mondta gazdag apám Mike-nak és nekem, hogy „Miután megtanultatok eladni, meg
kell tanulnotok a marketinget. Az E negyedes vállalkozók sokszor jó eladók, de ahhoz, hogy
valaki sikeres C negyedes cégtulajdonos legyen, a marketinghez és az értékesítéshez egyaránt
értenie kell."
Ezután felrajzolta a következő ábrát:
Marketing
Értékesítés
„Az értékesítés személyek között zajlik. A marketing egy rendszeren keresztül történő
értékesítés" — mondta. Sok E negyedes vállalkozó nagyon jó a személyek között létrejövő
üzletek megkötésében. Nekik azt kell megtanulniuk, ha át akarnak nyergelni C negyedes
vállalkozókká, miként kell eladni portékájukat egy rendszeren keresztül, melynek marketing a
neve.
Összefoglalva tehát a kommunikáció olyan téma, melyet egy életen át érdemes tanulni, mert
sokkal többet jelent, mint egyszerűen beszélni, írni, öltözködni vagy bemutatni valamit.
Ahogyan gazdag apám mondta: „Csak azért, mert beszélsz, még nem biztos, hogy lesz, aki
meghallgat." Ha azt kérdezik, honnan érdemes elkezdeni a hatásos kommunikáció felépítését, a
válaszom: kezdjék a két személy közötti üzletkötéssel és a csoportoknak tartott beszédekkel.
Azt ajánlom továbbá, figyeljenek oda alaposan az eredményeikre és a visszajelzésekre. Ha
rossz kommunikátorból kiváló kommunikátorrá képezzük magunkat e két jártasság elsajátítása
folytán, észre fogjuk venni, hogy alapvető, hétköznapi kommunikációnk is javul. Ha pedig
mindhárom jártasságban javulás áll be, tapasztalni fogjuk, megnövekszik a készpénzáramlás is.
I
Sharon jegyzete
A jó első benyomás rendkívül lényeges. A marketing és az értékesítés sikere gyakran cégünknek a
potenciális ügyfélre tett első benyomásán áll vagy bukik. Amikor megszólalunk, a cégünk iránti
lelkesedésünk és a külső megjelenésünk egyaránt hatást gyakorol közönségünkre. A kiadott vagy
nyomtatott anyagok is fontosak. Ezek nyilvánosan képviselik a céget.
Ahogyan Róbert mondta, a marketing egy rendszeren keresztül történő értékesítés. Mindig ismerjük
meg a közönségünket, és bizonyosodjunk meg róla, hogy marketingeszközeink megfelelők-e számára.
A marketing- és eladási törekvések sikerének mindig a következő három dolog a kulcsa: határozzuk
meg a szükségletet, kínáljunk megoldást, és válaszoljuk meg az ügyfél „Mi ebben a jó nekem?"
kérdését egy neki szóló rendkívüli ajánlattal. Az is segít, ha sikerül elérni, hogy az ügyfél úgy érezze,
sürgősen lépnie kell.
A kommunikáció általában a külvilággal zajlik, de a cég belső kommunikációja is nagyon fontos.
íme néhány példa:
Külső kommunikáció
értékesítés; marketing; ügyfélszolgálat;
befektetőkkel; public relations (PR).
Belső kommunikáció
a győzelmek és a sikerek megosztása a teljes csapattal; rendszeres megbeszélések az
alkalmazottakkal; rendszeres kommunikáció a tanácsadókkal; emberi erőforrás politika.
A kommunikációnak az üzletet befolyásoló egyik leghatásosabb formáját kevéssé tudjuk irányítani: ez
a meglévő ügyfelek és a leendő ügyfelek közötti kommunikáció. A CASHFLOW Technologies, Inc.
sikerét jelentős részben annak tulajdonítjuk, amit ügyfeleink mondanak rólunk másoknak. Az ilyen
„szájreklámnak" hatalmas ereje van. Ez a fajta reklám nagyon gyorsan sikerre vihet vagy
megbuktathat egy-egy vállalkozást. Ezért az ügyfélszolgálatnak rendkívül fontos szerep jut a
kommunikációban minden cégnél.
Ha megveszünk egy franchise-t vagy belépünk egy hálózati marketinggel működő cégbe, a
kommunikációs rendszer gyakran adott. Ráadásul a kommunikációs anyagokat is kipróbálták
már más franchise-tagok vagy szervezetünk tagjai. Ezáltal óriási előnnyel indulhatunk azokkal
az emberekkel szemben, akiknek saját anyagaikat maguknak kell elkészíteniük. Ők ugyanis
nem tudják, hogy sikeresek lesznek-e az anyagaik, csak miután kipróbálták őket.
Róbert szólt róla, milyen fontos a beszédkészség egy sikeres cég kialakításához. A
kiválasztott franchise-ok és hálózati marketing szervezetek által kínált személyiségfejlesztő és
mentorprogramok remek lehetőséget nyújtanak a személyes fejlődéshez.
34. fejezet
Rendszerek irányítása
Az emberi test a rendszerek rendszere. A cégek is ilyenek. Az emberi test vérkeringési

rendszerből, légzőrendszerből, táplálkozási rendszerből, salakanyag-elvezetési rendszerből stb.
áll. Ha bármelyik leáll, nagy a valószínűsége, hogy a test megbetegszik vagy meghal. Ugyanez
igaz a vállalkozásokra is. A vállalkozási rendszer kölcsönhatásban együttműködő
rendszerekből álló komplexum. Valójában a C-B háromszögben feltüntetett tételek mindegyike
összefüggésben áll az egész rendszerrel, amelyet a háromszög képvisel. Nehéz különválasztani
az egyes rendszereket, mert kölcsönhatásban állnak egymással. Azt is nehéz eldönteni, melyik
fontosabb a másiknál.
A vállalkozás bővítése érdekében az egyéneknek minden rendszerrel törődniük kell, és egy
általános, az egészet felügyelő igazgatónak gondoskodnia kell róla, hogy az összes rendszer a
teljesítőképessége maximumán működjék. Amikor pénzügyi kimutatást olvasok, olyan vagyok,
mint a pilóta a pilótafülkében: figyelem az összes működő rendszer kijelzőjét. Ha bármelyik
rendszer rosszul működik, vészintézkedéseket kell életbe léptetni. Sok kezdő cég, illetve E
negyedes vállalkozás megy csődbe, mert a rendszer működtetőjének túl sok rendszerre kell
odafigyelnie, és működésükről gondos-
kodnia. Ha valamelyik rendszer tönkremegy, ha például elakad a készpénzáramlás, szinte az

összes többi rendszer is azonnal meghibásodik. Olyan ez, mint amikor valaki megfázik, és nem
törődik magával. Hamarosan tüdőgyulladást kap, és ha nem kezeli ki, romlani kezd az
immunrendszere.
Azt hiszem, az ingatlan kiváló befektetés kezdésnek, mert az átlagos befektető kénytelen
helyrehozni az összes rendszer hibáit. A telken álló épület a vállalkozás — a rendszer, melyért
a bérlő bérleti díjat fizet. Az ingatlan meglehetősen stabil és változatlan, így a vállalkozónak
van elég ideje, hogy helyrehozza a hibákat. Ha egy-két éven át tanuljuk, hogyan kell kezelni egy
ingatlant, kiváló vállalkozás-kezelési jártasságokra tehetünk szert. Amikor azt kérdezik tőlem,
hol találják meg a legjobb ingatlanbefektetést, azt szoktam válaszolni, „Keressen valakit, aki
rosszul kezeli az ingatlanját, és nagyszerű üzletet köthet." De sose vegyünk ingatlant csak
azért, mert jó üzlet, ugyanis néhány jó üzletről kiderülhet, hogy jól álcázott rémálom.
A bankok szívesen adnak kölcsönöket ingatlanokra, mert azok általában stabil és értékálló
rendszerek. Más vállalkozásokat nehezebb finanszírozni, mert a bankok nem tekintik őket
stabil rendszereknek. Gyakran hallom a következőt: „A bank csak akkor ad kölcsönt, ha nincs
rá szükségünk." Én ezt másképp látom. Az a tapasztalatom, hogy a bank akkor ad kölcsönt, ha
stabil, értékes rendszerünk van, és ha igazolni tudjuk, hogy vissza fogjuk fizetni.
A jó vállalkozó több különböző rendszert is hatékonyan tud irányítani anélkül, hogy a
rendszer részévé válna. Az igazi üzleti rendszer olyan, mint egy autó. Az autó működéséhez
nem szükséges, hogy mindig ugyanaz a személy vezesse. Bárki elvezetheti, aki tud vezetni.
Ugyanez igaz a C negyedes vállalkozásokra, de nem feltétlenül igaz az E negyedesekre. Sok
esetben az E negyedben tevékenykedő személy maga a rendszer.
Egyszer arra gondoltam, nyitok egy kis érmeboltot, ahol ritka, gyűjtőknek szánt érméket
árulok. Gazdag apám így reagált: „Ne felejtsd el, hogy a C negyed több pénzt kap a
befektetőktől, mert a befektetők jó rendszerekbe és olyan emberekbe fektetik a pénzüket, akik
jó rendszereket építenek ki. Nem szeretnek olyan üzletekbe befektetni, ahol a rendszer este
hazamegy."
Sharon jegyzete
Minden vállalkozásban, akár nagy, akár kicsi, helyükön kell lenniük a rendszereknek, hogy a
napi teendők elvégezhetők legyenek. Még az egyénileg vállalkozónak is mindennap mással kell
törődnie, hogy működtetni tudja a vállalkozását. Lényegében az egyénileg vállalkozó maga a
rendszer.
Minél jobb a rendszer, annál kevésbé függünk másoktól. Róbert a McDonald's-ot a

következőképpen írta le: „Mindenütt a világon egyforma — és tinédzserek működtetik." Ez
azért lehetséges, mert a rendszerek nagyszerűen ki vannak találva benne. A McDonald's a
rendszerektől függ, nem emberektől.
A VEZÉRIGAZGATÓ SZEREPE
A vezérigazgató dolga, hogy felügyelje az összes rendszert, és rámutasson a gyengékre, mielőtt
azok hibákként jelentkeznek a rendszerben. Ez többféleképpen történhet, de rendkívül zavaró,
ha gyorsan növekvő cégünk van. Nő az eladás, a termékre vagy szolgáltatásra felfigyel a
média, és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy leáll a szállítás. Miért? Általában azért, mert a
rendszereket túlterheli a megnőtt kereslet. Nincs elég telefonvonal, vagy nincs elég
telefonközpontos, aki fogadná a hívásokat; kevés a termelési kapacitás, esetleg nincs elég óra a
hétben, hogy megfeleljünk a megnövekedett keresletnek; az is lehet, hogy kevés a pénz a termék
kifejlesztésére vagy plusz munkaerő alkalmazására. Bármi legyen is az ok? elszalasztottuk a
lehetőséget, hogy cégünket a siker magasabb szintjérejuttassuk, méghozzá saját rendszereink
valamelyikének hibája miatt. A vezérigazgatónak a növekedés minden szintjén neki kell látnia
megtervezni a következő növekedési szinthez szükséges rendszereket, a telefonvonalaktól
kezdve a termékigényhez kellő hitelekig. Rendszerek irányítják a cashflow kezelését és a
kommunikációt egyaránt. Ahogy javul a rendszer, nekünk, illetve az alkalmazottaknak egyre
kevesebb erőfeszítést kell tennünk. Jól megtervezett és sikeresen működő rendszerek híján a
cégünk csak rendkívül megerőltető munka árán maradhat életben. Ha jól megtervezett és
sikeresen működő rendszereket alakítottunk ki, eladható vállalkozási eszköz lesz a kezünkben.
TIPIKUS RENDSZEREK
A következőkben felsoroljuk azokat a tipikus rendszereket, melyekre a sikeres cégeknek
szükségük van. Néhány esetben a szükséges rendszer esetleg másképpen definiálható, mint
ahogyan a listában szerepel, de mindenképpen kell a cég működéséhez. (Például a
„termékfejlesztési rendszerek" egy szolgáltató cég esetében lehetnek „szolgáltatást biztosító
eljárások". A meghatározás különbözhet, de az alapvető elemek ugyanazok. Mindkettőhöz egy
olyan üzletágra van szükség, amely kifejleszti a terméket /vagy szolgáltatást/, amit aztán a cég
az ügyfeleknek kínál.) A franchise-ok és a hálózati marketingen alapuló szervezetek esetében
ezek a rendszerek jórészt adottak. A franchise vételárában vagy a hálózati marketing szervezet
tagdíjában benne foglaltatik a működési kézikönyv, amely leírja a vállalkozásunk rendszerét.
Sokak számára ezért olyan vonzóak ezek a „kész" vállalkozások.
Ha saját céget akarunk létrehozni, át kell tekintenünk a rendszerek listáját. Lehet, hogy a
felsorolt funkciókból sokat már gyakorlunk, de esetleg nem határoztuk meg azokat különálló
rendszerekként. Minél jobban meg tudjuk fogalmazni a működésüket, annál sikeresebb lesz a
vállalkozásunk.
RENDSZEREK, AMELYEK MINDEN CÉG OPTIMÁLIS MŰKÖDÉSÉHEZ

SZÜKSÉGESEK:
Napi irodai operációs rendszerek

Telefonhívások fogadása és ingyenesen hívható zöld szám bevezetése.
A posta átvétele és bontása.
Irodaszerek és irodai berendezések vásárlása és karbantartása.
Fax és e-mail-levelezés.
Bejövő/kimenő szállítások kezelése.
Adatkezelés és archiválás.
Termékfejlesztési rendszerek:
Termékfejlesztés és jogvédelem.
Csomagolóanyagok és a termékekkel kapcsolatos anyagok (pl. katalógusok stb.)
fejlesztése.
Gyártási módszerek és folyamatok fejlesztése.
Gyártási költségek és ajánlattételi folyamatok fejlesztése.
Gyártási és raktározási rendszerek:

Kereskedők kiválasztása.
A kínált termékre ill. szolgáltatásra vállalt garancia határidejének meghatározása.
A termék ill. szolgáltatás árának meghatározása (kis- és nagykereskedelmi).
A raktárkészlet feltöltésére irányuló újrarendelési folyamat biztosítása.
A termék raktárkészletként való elhelyezése és tárolása;
A valós raktárkészlet és a számlákon feltüntetett raktárkészlet egyeztetése.
Megrendelési rendszer:
Megrendelések felvétele és rögzítése — postán, faxon, telefonon vagy online.
Megrendelések teljesítése és csomagolás.
Megrendelések elküldése.
Számlázás és követelés rendszere:

A megrendelések számlázása az ügyfelek felé.
A megrendelések kifizetésének felvétele és hitelezés az ügyfeleknek (készpénz, csekk vagy
hitelkártya).
Késedelmes követelések behajtásának megkezdése.
Ügyfélszolgálati rendszerek:
Selejtes áruk visszavételének megszervezése és az ügyfélnek a kifizetett ár visszatérítése;.
Válaszadás az ügyfelek panaszaira.
Hibás áru cseréje vagy hiányos, garanciális szolgáltatás újrateljesí-
tése.
Tartozási rendszerek:
Vásárlási eljárások és szükséges jóváhagyások.
Áru- és raktárkészlet kifizetésének folyamata.
Házipénztárban lévő készpénz.
Marketingrendszerek:
Átfogó marketingterv elkészítése.
A reklám-propagandaanyagok megtervezése és elkészítése.
Általános vezérelvek és kilátások fejlesztése.
Reklámterv elkészítése.
PR-terv elkészítése.
Közvetlen postázási terv elkészítése.
Adatbázis létrehozása és karbantartása.
Website létrehozása és karbantartása.
Statisztikák elemzése és fellelhetősége.
Emberi erőforrás rendszerek:

Munkatársak felvételének módja, munkáltatói szerződések.
Alkalmazottak képzése.
• Fizetés folyamata és juttatásokra vonatkozó tervek.

Általános könyvelési rendszerek:
A könyvelési folyamatok kezelése napi, heti, havi, negyedéves és éves jelentésekkel.
A készpénz kezelése a jövőbeni, biztosítható és már biztosított kölcsönigények
tekintetbe vételével.
Költségvetés és előrejelzés.
A fizetésekre kivetett adókról és a fizetésekből történő levonásokról szóló jelentések.
Általános vállalati rendszerek:

Szerződések tárgyalása, szövegezése és végrehajtása.
Szellemi vagyon fejlesztése és védelme.
Biztosítási szükségletek és területek kezelése.
Szövetségi, állami vagy más törvény által előírt adók bevallása és befizetése.
Szövetségi, állami vagy más törvény által előírt adók betervezése.
Adatok kezelése és tárolása.
Befektetőkkel/részvényesekkel a kapcsolat fenntartása.
Jogi biztonságról való gondoskodás.
A növekedés megtervezése és irányítása.
Fizikai védelmi rendszerek:

Telefon- és elektromos rendszerek karbantartása.
Engedélyek és díjak betervezése.
Engedélyeztetés.
Fizikai biztonságról való gondoskodás.
A cég működését leírhatjuk egy működési szabályzatban. Egy ilyen kézikönyv nagyon jó
szolgálatot tehet a személyzet számára. Elkészítése közben körvonalazódik előttünk cégünk
működése és javulhat a nyereségesség, továbbá egy lépéssel közelebb kerülhetünk a C negyedes
vállalkozás birtokba vételéhez.
35. fejezet
Jogi ügyek irányítása
A C-B háromszögnek ezzel a szintjével, a jogi ügyek kezelésével kapcsolatos egyik

legfájdalmasabb élményem. Gazdag apám súlyos hibát vett észre a cégemben: elmulasztottam
a műanyagtárcák terveinek jogvédelmét, mielőtt belefogtam a gyártásukba. Pontosabban: nem
szabadalmaztattam néhány termékemet (azért nem, mert úgy gondoltam, a 10 000 dolláros
ügyvédi költség túl drága, és az egész nem annyira fontos, hogy ennyi pénzt költsék rá).
Csakhamar feltűnt a színen egy másik cég, és gyorsan lemásolta az ötletemet, én pedig semmit
sem tehettem ellene.
Ma már bőszen hirdetem korábbi meggyőződésem ellenkezőjét. Napjainkban, az információ
korában különösen fontos tanácsadóinkká váltak szellemi vagyonunkat képviselő ügyvédünk és
szerződéseinkkel foglalkozó ügyvédünk, mivel ők segítenek megteremteni leglényegesebb
eszközeinket. Ezek az ügyvédek, hajók, megvédik elképzeléseinket és megállapodásainkat a
szellemi tolvajoktól, azoktól az emberektől, akik ellopják ötleteinket, és ezáltal a nyereségünket.
Az üzleti világban rengeteget hallani okos vállalkozókról, akik előzetes védekezés nélkül
kezdik árusítani nagyszerű termékeiket vagy ötleteiket. Ha
pedig a szellemi vagyont egyszer kiadtuk a kezünkből, ha egy ötletet nyilvánosságra hoztunk,
azt már szinte lehetetlen megvédeni. Nemrégiben egy cég forgalomba hozott egy táblázatkezelő
szoftvert kis cégek részére. Én is megvettem ezt a kiváló terméket a cégemnek. Néhány év
múlva a forgalmazó cég csődbe ment. Miért? Mert nem szabadalmaztatta az ötletét, és egy
másik cég, melyet nem nevezek meg, ellopta, és kiszorította az eredeti forgalmazót a piacról.
Ma az ötletet ellopó cég jó nevű, vezető vállalat a szoftverpiacon.
Azt mondják, Bili Gateset egy ötlet tette a világ leggazdagabb emberévé. Más szóval: nem
ingatlanbefektetésekből vagy gyárakból gazdagodott meg. Egyszerűen információt szerzett,
megvédte, és már a harmincas éveiben ő lett a világon a legvagyonosabb. A helyzet iróniája,
hogy még csak nem is ő alkotta meg a Microsoft operációs rendszerét. Más programozóktól
vásárolta meg, eladta az IBM-nek, és a többi már történelem.
Arisztotelész Onasszisz egy jogi dokumentumnak köszönheti, hogy a hajózás óriása lett: egy
szerződésnek, amelyet egy nagy gyártó cég kötött vele, és amelyben az garanciát vállal, hogy
csak vele szállíttatja az áruját a világ minden tájára. Mindössze ez a dokumentum volt az övé.
Egyetlen hajója sem volt. Ezzel a dokumentummal azonban meggyőzte a bankokat, hogy
adjanak neki hitelt hajó vásárlásra. Hogy hol szerezte be a hajókat? Az Egyesült Államok
kormányától kapta a második világháború után. Az amerikai kormány ugyanis rendelkezett
felesleges Liberty és Victory osztályú hajókkal, melyek korábban Amerikából Európába
szállítottak hadianyagot. Volt azonban egy bökkenő. A hajókat csak amerikai állampolgár
vásárolhatta meg, Onasszisz pedig görög állampolgárságú volt. Akadályt jelentett ez? — Hát
persze, hogy nem. A C negyed törvényeinek ismeretében Onasszisz egy, az ő irányítása alatt
álló amerikai részvénytársaságot használt fel a hajók megvásárlására. Ez is egy példa arra,
hogy a különböző negyedekre másmás törvények vonatkoznak.
Védjük meg az ötleteinket!

Az én szellemi tulajdonom védelmét Michael Lechter ügyvéd látja el. Az ő dolga, hogy
világszerte szabadalmaztassa és védjegyeztesse a CASH-FLOW Technologies, Inc.-t. Ő
egyben üzlettársnőm és társszerzőm, Sharon Lechter férje. Attól függetlenül, hogy Sharon
házastársa, ugyanazt az órabért fizetjük neki, mint bármelyik kliense. Akármennyi is ez,
mindenképpen felbecsülhetetlenül értékes munkát végez cégünk számára. Rengeteg pénzt keres
nekünk, és védi jogainkat, védelme által biztosítja, hogy továbbra is
sok bevételünk lehessen, továbbá útmutatásokkal szolgál néhány kényes tárgyaláshoz. Michael
írt egy könyvet, The Intellectual Property Handbook (Kézikönyv a szellemi tulajdonról)
címmel, melyben nagyszerűen megmagyarázza a különféle lehetséges védelmi
mechanizmusokat. Mindet egyenként tárgyalja (szabadalmak, márkavédjegyek, szerzői jog és
más nevén megjelentetett szellemi termékek), és arra is rávilágít, miként lehet ezeket egymással
ötvözve használni a maximális védelem érdekében. A web-olda-lunkon keresztül hozzá lehet
jutni a könyvhöz.
Összefoglaló
Számos cég egyetlen darab papírnak köszönheti létrejöttét és fennmaradását. Egyetlen jogi
dokumentum világméretű céget eredményezhet.
Sharon jegyzete
Legértékesebb eszközeink közé tartoznak a nem tárgyi eszközök, vagyis a szabadalmak,
védjegyek és a szerzői jog. E jogi dokumentumok speciális védelmet nyújtanak, és biztosítják
szellemi tulajdonunk tulajdonjogát. Róbertnek a műanyagtárcákat gyártó cége kárán kellett
megtanulnia, hogy effajta védelem nélkül kockáztatjuk, hogy mindenünk odavész. Ha
gondoskodtunk a védelemről, azzal nemcsak megakadályozunk másokat tulajdonunk
használatában, hanem el is adhatjuk a felhasználási jogot, vagyis a licencet másoknak. Ez is
kitűnően példázza, miként hajtanak nekünk hasznot eszközeink.
A jogi kérdések azonban a cégeknek szinte minden területét átszövik. A hozzáértő jogi
tanácsadás nagyon fontos, nemcsak a cégalapítás fázisában, hanem folyamatos működéséhez
is; jogi tanácsadóinknak állandó tanácsadó testületünk tagjává kell válniuk. Díjszabásaik első
látásra talán nagyon drágának tűnhetnek. Ha azonban összehasonlítjuk azzal az ösz-szeggel,
amennyibe jogaink elvesztése, illetve az utólagos pereskedés kerülne, beláthatjuk, hogy sokkal
jobban járunk, ha az elején jól kötjük meg a megállapodásokat. A pénzbeli veszteségen túl
érdemes figyelembe vennünk az időtényezőt is: ahelyett, hogy a cégünkkel foglalkozhatnánk,
jogi ügyekkel kell bíbelődnünk.
Ez szintén olyan terület, ahol a franchise-ok és a hálózati marketing rendszerek ugródeszkát
jelenthetnek. Ha ugyanis megveszünk egy fran-
chise-t vagy belépünk egy hálózati marketing szervezetbe, a vállalkozásunk beindításához és

kiépítéséhez szükséges legtöbb jogi dokumentumot készen a rendelkezésünkre bocsátják. Ez rengeteg
pénzt és időt takarít meg számunkra, és lehetővé teszi, hogy vállalkozásunk fejlesztésére
koncentráljunk. Azonban még ilyenkor is ajánlatos saját tanácsadókkal átvizsgáltatni a
dokumentumokat.
íme néhány konkrét terület, ahol a megfelelő jogi tanácsadás segíthet elkerülni a cégünkkel
kapcsolatos, esetleges jogi problémákat:
Általános társasági jog:

a társasági forma megválasztása;
adás-vételi szerződések;
üzleti licencek;
előírásoknak való megfelelés;
irodabérleti vagy vásárlási szerződés.
Fogyasztói törvények:
eladási szabályok és feltételek;
levélreklámmal történő hirdetés;
termékekre vonatkozó felelősség;
reklámjogokkal kapcsolatos törvények;
környezetvédelmi törvények.
Szerződések:
beszállítókkal;
nagykereskedelmi vásárlókkal;
alkalmazottakkal;
egységes kereskedelmi törvény;
jótállás;
illetékesség.
Szellemi tulajdon:
bérmunkaszerződések;
bizalmas információkról szóló megállapodások;
szerzői jog;
más nevén megjelentetett szellemi termékek;
szabadalmak;
védjegyek;
szellemi tulajdonra vonatkozó licencek.
Munkatörvények:
humán erőforrás ügyek;
munkáltatói szerződések;
alkalmazottakkal felmerülő viták;
dolgozók bérezése.
Értékpapír- és hiteleszközök:
berendezések lízingelése vagy megvásárlása;
kölcsönszerződések;
magánkibocsátások;
első nyilvános kibocsátások.
Részvényesek ügyei:
vállalati belső szabályok;
igazgatótanács jogköre;
részvénykibocsátás;
összeolvadás és felvásárlás;
leányvállalatok részvényeinek szétosztása.
36. fejezet
Termékmenedzsment
A C-B háromszög utolsó fontos része a cég terméke, melyet a fogyasztó végül megvásárol. Ez
lehet megfogható dolog, mint amilyen a hamburger, de lehet elvont is, például tanácsadói
szolgáltatás. Érdekes, hogy a vállalkozás értékelésekor sok átlagos befektető sokkal több
figyelmet fordít a termékre, mint a vállalkozás többi részére. Pedig gazdag apám szerint a
termék a legkevésbé lényeges szempont a vállalkozások értékelésében.
Sokan keresnek meg új, innovatív termékötletekkel. Erre az a válaszom, hogy a világ tele
van nagyszerű termékekkel. Azzal szoktak érvelni, hogy az ő termékük jobb, mint bármelyik
másik a jelenlegi piacon. Azt gondolni, hogy a jobb termék vagy szolgáltatás a legfontosabb, A
és E negyedes gondolkodásmódot tükröz, ahol a siker feltétele a legjobbnak lenni, a legjobb
minőséget előállítani. A C és B negyedben viszont a vállalkozások leglényegesebb eleme a
termék vagy elképzelés mögötti rendszer, vagyis a C-B háromszög többi része. Ilyenkor
szoktam felhívni a figyelmet arra, hogy a legtöbben jobb hamburgert tudunk készíteni, mint a
McDonald's, de kevesen tudunk kiépíteni nála jobb üzleti rendszert.
Gazdag apám útmutatásai

1974-ben elhatároztam, hogy megtanulok vállalkozást kiépíteni a C-B háromszög mintájára.
Gazdag apám figyelmeztetett: „Nagyon kockázatos ennek a modellnek az alapján
vállalkozásépítést tanulni. Sokan próbálkoznak vele, de csak keveseknek sikerül. Viszont
bármily magas is a kockázat az elején, ha megtanulod, hogyan kell csinálni, korlátlan kereseti
lehetőséghezjutsz. Akik nem hajlandók magas kockázatot vállalni, akik nem akarnak ilyen
veszélyesen tanulni, azok kisebb kockázattal is elboldogulhatnak, de a nyereségük is kisebb
lesz egész életük folyamán."
Emlékszem rá, hányszor voltam a csúcsok csúcsán, illetve a legmélyebb gödörben, mire
megtanultam szilárd vállalkozást létrehozni. Emlékszem, voltak olyan reklámanyagaim,
melyeket fölöslegesen írtam, mert soha egyetlen reklámozott terméket sem adtam el általuk.
Emlékszem olyan prospektusaimra, melyekből senki egy szót sem értett, és arra is, mennyit
kínlódtam, amíg megtanultam tőkét gyűjteni, és okosan költeni a befektetők pénzét abban a
reményben, hogy erős vállalkozásom lesz. Olyan is előfordult, hogy be kellett vallanom a
befektetőimnek, elvesztettem a pénzüket. Örökre hálás leszek azoknak, akik megértést
tanúsítottak, és azt mondták, jöjjek bátran vissza, ha újabb befektetésbe fognék. Mindezek
ellenére az összes hiba megfizethetetlenül értékes tanulópénznek és jellemnevelő élménynek
bizonyult. Igaza volt gazdag apámnak: a kezdeti kockázat nagyon magas, de aki kitart, és
folytatja a tanulást, annak korlátlanul megtérül.
1974-ben nagyon gyenge lábakon álltam a C-B háromszög minden szint-jén. Talán a
készpénzáramlás és a kommunikáció irányítása ment a legrosz-szabbul. Ma, bár még mindig
nem állíthatom, hogy kiváló lennék a háromszög bármely területén, úgy gondolom, a
készpénzáramlás és a kommunikáció irányítása vált az erősségemmé. Mivel pedig összhangot
tudok teremteni az összes szint között, a cégeim sikeresek. Ezzel azt akarom mondani, hogy
kezdetben ugyan nem voltam kiváló, és még ma sem állok a fejlődés csúcsán, de továbbra sem
adtam fel a tanulást. Jelentsen ez biztatást mindenkinek, aki hasonló módszerrel akar nagy
vagyonhoz jutni; vágjon bele bátran, gyakoroljon, kövessen el hibákat javítsa ki őket, tanuljon
és fejlődjön.
Ha szemügyre vesszük az amerikaiaknak azt a 10%-át, akiknek az amerikai részvények
90%-a és a vagyon 73%-a a birtokában van, pontosan megérthetjük, honnan származik a
vagyonuk. Sokan úgy jutottak hozzá, mint Henry Ford és Thomas Edison (aki a maga idejében
és életkorában sokkal nagyobb értéket hozott létre, mint Bili Gates). Közéjük tartozik Bili
Gates, Michael Dell, Warren Buffet, Rupert Murdock, Anita Roddick, Richard Branson és
még sokan mások, akik mind a vagyonszerzésnek ugyanezt a módját választották. Megtalálták
magukban a vállalkozói szellemet és a kül-
detésüket; kiépítettek egy vállalkozást, azután hagyták, hogy mások is részt vegyenek az
álmaikban, osztozzanak a kockázatban és a jutalomban. Bárki megteheti ugyanezt, ha akarja.
Csak követniük kell azt a sémát, melyet gazdag apám rajzolt fel nekem útmutatásul: a C-B
háromszöget.
Helen Keller azt mondta: „Az igazi boldogságot nem önmagunknak köszönhetjük, hanem
annak, ha hűek vagyunk egy nemes célhoz".
Amint a Flashdance című film slágere ajánlja: „Ragaszkodjunk a szenvedélyünkhöz, és
valósítsuk meg!"
Sharon jegyzete
A termék áll a C-B háromszög csúcsán, mivel benne fejeződik ki a vállalkozás küldetése. Ezt
kínáljuk az ügyfeleinknek. A C-B háromszög többi része képezi az alapot vállalkozásunk
hosszú távú sikeréhez. Hajó kommunikációt építünk ki a piaccal, rendszereink a termelést, a
megrendeléseket és ezek teljesítését segítik elő. Ha készpénzünket megfelelőképpen kezeljük,
sikeresen eladhatjuk termékeinket, és az üzlet meredeken ível felfelé.
A C-B háromszög és ötleteink

Gazdag apám azt mondta: „A C-B háromszög adja meg ötleteink formáját. A C-B
háromszög ismerete teszi lehetővé, hogy az ember olyan eszközt teremtsen, amelyen más
eszközöket vásárolhat." Gazdag apám segítségével számos C-B háromszöget hoztam létre és
építettem fel. Vállalkozásaim közül sok kudarcba fulladt, mert nem tudtam harmonikusan
összerakni a darabokat. Hogy mi volt a sikertelenség oka? — Sok esetben a C-B háromszög
egy vagy több részletének hibássága. Azonban gazdag apám arra biztatott, hogy gyakoroljak
tovább, építsek egyre újabb háromszögeket, ne vessen vissza a kudarc, mint sokakat. Nem
hibáztatott az első nagy vállalkozásom bukásáért, inkább arra ösztönzött, tanuljam tovább,
hogyan kell új háromszögeket felépíteni. „Minél többet gyakorlod a C-B háromszögek
felépítését, annál könnyebben tudsz majd olyan eszközöket teremteni, amelyekből más
eszközöket vehetsz. Ha szorgalmasan gyakorolsz, egyre könnyebben keresel egyre több pénzt.
Hajói megtanulod, hogyan alkalmazz egy-egy ötletet és építs köré C-B háromszöget, az
emberek megkeresnek majd, hogy befektessék a pénzüket az elgondolásaidba, és akkor rád is
igaz lesz, hogy a pénzteremtéshez nem kell pénz. Az emberek oda fogják adni neked a pén-
züket, hogy több pénzt keress vele magadnak és nekik. Ahelyett, hogy egész életedben
dolgoznál a pénzért, egyre többre viheted azzal, hogy mind több pénzt hozó eszközt teremtesz."
A C-B háromszög és a 90/10-es szabály összefügg

Gazdag apám egy alkalommal igen érdekes megjegyzést tett, amikor a C-B háromszögről
tanított. Azt mondta: „Mindannyiunkban belül van egy-egy C-B háromszög." Nem értettem,
mit akar ezzel mondani, ezért megkértem, magyarázza meg. Bár jó magyarázatot adott, mégis
eltartott egy darabig, amíg rájöttem, milyen nagy igazság rejlik állításában. Ma már, ha anyagi
gondokkal küszködő embert, családot, vállalkozást, várost vagy országot látok, egyértelmű
számomra, hogy a C-B háromszöge egyik vagy másik szegmense hiányzik, vagy nincs
összhangban a többivel. Ha pedig a C-B háromszög egy, esetleg több része nem működik,
valószínű, hogy az illető személy, család vagy ország ahhoz a 90%-hoz tartozik, amely a
rendelkezésre álló pénzmennyiség 10%-án osztozik. Ha tehát ön, az ön családja vagy
vállalkozása anyagi nehézségekkel küzd, vessen egy pillantást a C-B háromszög modelljére, és
elemezze ki, min lehet változtatni vagy javítani.
A C-B háromszög rejtélyének megoldása

Gazdag apám még egy okot adott a C-B háromszög elsajátítására, amely úgy gondolom,
megéri a fáradságot. Azt mondta: „Apád hite szerint kemény munkával lehet pénzt keresni. Ha
egyszer megismered a C-B háromszög felépítésének művészetét, rájössz, hogy minél
kevesebbet dolgozol, annál több pénzt keresel, és annál nagyobb értéket hozol létre." Először
nem értettem, mit akar ezzel mondani, de több évi gyakorlás után világossá vált. Ismerek
embereket, akik keményen dolgoznak a karrierjükön, nagy igyekezettel araszolgatnak felfelé a
vállalati ranglétrán, vagy hírnévre tesznek szert, hogy saját vállalkozást kezdjenek. Ezek az
emberek többnyire az A és az E negyedhez tartoznak. Nekem ezzel szemben nélkülem is
működőképes rendszereket kellett kiépítenem és összeillesztenem. Miután felépítettem az első
C-B háromszöget, majd eladtam, világossá vált előttem, mit értett gazdag apám azon, hogy
minél kevesebbet dolgozom, annál több pénzt fogok keresni. Ő maga ebben látta a „C-B
háromszög rejtélyének megoldását". Ha ön olyan ember, aki hozzászokott a kemény munkához,
vagy — gazdag
apám szavaival élve — „az elfoglaltság kedvéért foglalja el magát, miközben nem épít fel
semmit", akkor azt tanácsolom, dugja össze a fejét másokkal, akik szintén az elfoglaltság
kedvéért dolgoznak, és beszéljék meg, miként kereshetnének többet kevesebb munkával.
Megfigyeltem, hogy az A és E negyedben tevékenykedő emberek abban különböznek a C és B
negyedbeliektől, hogy az A és E negyedbeliek általában folyton „tüsténkednek". Gazdag apám
azt mondta, „A siker kulcsa a lustaság. Minél inkább tüsténkedik valaki, annál kevesebb pénzt
tud keresni." Részben azért maradnak ki olyan sokan a 90/10-esek klubjából, mert állandóan
„tüsténkednek", ahelyett hogy azon törnék a fejüket, miként tudnának több pénzt előteremteni
egyre kevesebb munka árán. Ha ön olyan emberré akar válni, aki eszközöket teremt más
eszközök megvásárlására, meg kell találnia a módját, hogy mind több pénzért mind kevesebbet
dolgozzék. Ahogyan gazdag apám fogalmazott: „A siker kulcsa a lustaság." Ezért tudott ő
olyan sok eszközt létrehozni, melyekből azután újabb eszközöket vett. Nem lett volna rá képes,
ha olyan szorgalmas ember lett volna, mint édesapám.
A C-B háromszög összefoglalása

A C-B háromszög egészében a rendszerek erős rendszerét alkotja, melyet egy csapat támogat
vezetővel az élén, és mindannyian egy közös küldetés érdekében dolgoznak. Ha a csapat
bármely tagja gyenge vagy bizonytalan, az egész vállalkozás sikere veszélybe kerülhet. A C-B
háromszög lényegét három pontban foglalom össze:
343. A pénz mindig követi az irányítást. Ha az öt szint bármelyikének irányítása rossz, a
cég is gyenge. Ha önnek személy szerint anyagi gondjai vannak, vagy nem rendelkezik a
vágyott temérdek készpénzzel, a szintek egyenkénti elemzése útján megtalálhatja a gyenge
pontot. Miután pedig rálelt, átgondolhatja, miként változtathatná azt erősséggé, vagy
felvehet valakit, akinek éppen az az erőssége.
344. A legjobb befektetések és vállalkozások időnként azok, amelyeket figyelmen kívül
hagyunk. Ha az öt szint bármelyike gyenge, és a vezetőség nincs felkészülve rá, hogy
megerősítse, a legjobb nem foglalkozni a befektetéssel. Sokszor előfordult, hogy
megbeszéltem a C-B háromszög öt szintjét egy vezetőségi csoporttal, amellyel befektetésbe
akartam kezdeni, és megbeszélés helyett vita alakult ki. Amikor a cégtulaj donosok vagy a
cég csapata az öt szint valamelyikén nem állják meg a helyüket, védekezésbe kezdenek, és
nem szívesen válaszolnak
a kérdésekre. Ha így viselkednek, ahelyett hogy izgatottan megkeresnék és kijavítanák a

gyengeségeket, általában leteszek befektetési szándékomról. A házam egyik falán egy Fidzsin
készített fénykép lóg, amely egy disznót ábrázol. A felirat: „Ne taníts disznót énekelni! Csak
fecsérled az idődet, és hergeled a disznót." Rengeteg a pompás befektetés, felesleges időt
pazarolni rá, hogy disznókat próbáljunk dalra fakasztani.
3. A személyi számítógépek és az Internet segítségével könnyebben hozzáférhetővé, anyagilag
elérhetőbbé és áttekinthetőbbé vált a C-B háromszög. Előadásaimon hangsúlyozom, hogy
még sosem volt ilyen egyszerű nagy gazdagsághoz jutni, mint ma. Az ipari korban
dollármilliók kellettek ahhoz, hogy valaki létrehozzon egy autógyárat. Ma 1 000 dollárral,
egy használt számítógéppel, némi aggyal, egy telefonvonallal és egy kis műveltséggel a C-B
háromszög minden szintjén miénk lehet a világ.
Ha mégis úgy gondoljuk, hogy saját céget akarunk létrehozni, sose volt még ekkora esély a
sikerre. Nemrégiben találkoztam egy fiatalemberrel, aki kis Internet-cégét 28 millió dollárért
adta el egy jelentős, szoftvereket forgalmazó cégnek. Azt mondta: „28 évesen 28 millió dollárt
kerestem. Mennyit fogok keresni, mire 48 leszek?"
Sharon jegyzete
Ha ön sikeres vállalkozás kiépítésére vagy vállalkozásokba való sikeres befektetésre törekszik,
ügyelnie kell arra, hogy az egész C-B háromszög erős legyen, és egyes részei kölcsönhatásban
álljanak egymással. Ha ez megvan, a vállalkozás bővülni és virágozni fog. Sokaknak örömhír,
hogy a csapattagoknak nem kell a
C-B háromszög
C-B háromszög minden szintjén szakértőnek lenniük. Csak annyi a dolguk, hogy részt
vegyenek a csapatban, tisztán lássanak, erős legyen a küldetéstudatuk és a gyomruk.
A C-B háromszögtől a vállalati gúláig
Amint a C-B háromszög részei összeállnak, a cégnek meghatározott küldetése, elszánt vezetője
jói képzett és egységes csapata lesz. Ekkor a C-B háromszög háromdimenzióssá, vagyis gúlává
alakul át.
A tökéletesség elérésekor létrejön az integritás, amely definíció szerint egységes egészet,
tökéletes állapotot és szilárd tartósságot jelent, ugyanakkor kiegészül a tisztesség és az
őszinteség fogalmával is.* A definíciók különfélék lehetnek, de valójában ugyanarról szólnak.
A C-B háromszög elveire épülő, tisztességgel és őszintén működtetett vállalkozás egységes,
egész és tartós lesz.
Az ön vállalkozása
Az angol integrity szó két különböző jelentéséről van szó — aford.
Negyedik szakasz
Ki a kifinomult befektető?
37. fejezet
Hogyan gondolkodik a kifinomult

befektető?
Most, hogy már érted a C-B háromszöget, ki tudsz építeni egy céget? — kérdezte gazdag
apám.
Hogyne, bár egy kicsit félek tőle — feleltem. — Olyan sok mindent kell megjegyezni.
Éppen ez a lényeg, Róbert. Ha egyszer létrehozol egy sikeres céget, érteni fogod a módját,
hogy akárhányat létrehozz. Azt is tudni fogod, hogyan kell kívülről elemezni más cégeket,
mielőtt befektetnél beléjük.
— Ezzel együtt megoldhatatlan feladatnak tűnik — mondtam.
Talán azért, mert túl nagy cégekben gondolkodsz — elmélkedett gazdag apám.
Persze, hogy nagy cégekben gondolkodom, hiszen meg akarok gazdagodni — vágtam rá
lelkesen.
— Ahhoz, hogy elsajátítsd a C-B háromszög felépítéséhez szükséges jártasságokat, kicsiben
kell kezdened. Még egy hot dogot áruló mozgó bódéhoz vagy egy pici bérbe adott házacskához
is tartozik egy C-B háromszög. A háromszög összes eleme kell még a legkisebb vállalkozáshoz
is. Hibázni fogsz. De ha tanulsz a hibáidból, egyre nagyobb vállalkozásokat alapíthatsz, e
folyamat során válsz kifinomult befektetővé.
Tehát, ha megtanulok vállalkozást építeni, akkor kifinomult befektető lesz belőlem? Csak
ennyi kell hozzá? — érdeklődtem.
Ha közben megtanulod a tudnivalókat, és sikeres vállalkozást hozol létre, kifinomult
befektetővé válhatsz — igazított ki gazdag apám, miközben elővette jól ismert sárga
jegyzettömbjét. — Csak az első milliót nehéz összehozni. Ha az megvan, a következő 10
már könnyedén összejön. Nézzük meg, mi tesz egy sikeres vállalkozástulajdonost és
befektetőt kifinomult befektetővé.
Ki a kifinomult befektető?
— A kifinomult befektető érti a tíz befektetői kontroll mindegyikét. Érti
és kihasználja a négyszög jobb térfelén adódó előnyöket. Menjünk végig
egyenként a befektetői kontrollokon, hogy jobban megértsd, miként gondol
kodik a kifinomult befektető — magyarázta gazdag apám.
A tíz befektetői kontroll
345. önkontroll;
351. az F-I-J (forma, időzítés jövedelem) kontrollja;
— Fontos megérteni, hogy a kifinomult befektető nem feltétlenül lesz
bennfentes vagy csúcsbefektető; inkább csak átlátja az összes kontroll elő
nyeit — folytatta gazdag apám. — Minél több kontrollal rendelkezik, annál
kevesebb kockázattal fektethet be.
1. befektetői kontroll:
Önkontroll
„A legfontosabb kontroll egy befektető számára az önkontroll." Ez meghatározó lehet a
befektetői siker szempontjából, ezért szól e könyv első szakasza teljes egészében az önkontroll
elsajátításáról. Gazdag apám azt is mondta: „Nem a befektetés kockázatos, hanem a
befektető!"
Az iskolában a legtöbbünket alkalmazottnak nevelték. Csak egy helyes felelet létezett, a
hibákat meg egyenesen szörnyűnek tartották. Nem kaptunk pénzügyi műveltséget sem. Nagyon
sok munkába és időbe kerül, amíg megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat, és elsajátítjuk a
pénzügyi műveltséget.
A kifinomult befektető tudja, hogv többféle helves válasz létezik, hogy a
legjobban a hibákból lehet tanulni, és hogy a pénzügyi műveltség elengedhetetlen a sikerhez.

Ismeri saját pénzügyi kimutatásait, és azt is tudj a, miként befolyásolja azt minden egyes
pénzügyi döntése.
Aki gazdag akar lenni, annak meg kell tanulnia úgy gondolkodni, mint a gazdagok.
A bevétel/kiadás illetve eszköz/forrás arány kontrollja
Ezt a kontrollt a pénzügyi műveltséggel lehet fejleszteni. Gazdag apám megtanította nekem a
háromféle készpénzáramlási modellt: a szegényekét, a középosztályét és a gazdagokét. Én már
igen fiatal koromban elhatároztam, hogy a gazdagok készpénzáramlási modelljét akarom
követni.
A szegények készpénzáramlási modellje:
Állás
Források
Eszközök
A szegények minden megkeresett pénzüket elköltik — nincsenek sem eszközeik, sem

tartozásaik.
A középosztálybeliek készpénzáramlási modellje:
A középosztálybeliek egyre több adósságot halmoznak fel, amint sikeresebbek lesznek. Egy-
egy fizetésemelés után a bank több hitelt ad nekik, így több személyes tulajdont vásárolhatnak,
például nagyobb autót, hétvégi házat, jachtot, lakókocsit. A munkabérüket a rendszeresen
felmerülő költségekre és az adósságaik törlesztésére költik.
Ahogy növekszik a személyes jövedelmük, úgy nőnek személyes tartozásaik is. Ezt nevezzük
„mókuskeréknek".
A gazdagok készpénzáramlási modellje:
A gazdagok az eszközeiket dolgoztatják a maguk javára. Kézben tartják a kiadásaik

irányítását, és eszközök beszerzésére illetve kialakítására összpontosítanak. Kiadásaik nagy
részét a vállalkozásaik fedezik, és kevés személyes forrásuk van, ha van egyáltalán.
Kialakíthatunk olyan készpénzáramlási modellt is, amely a fenti három kombinációja. Miről
árulkodik az ön pénzügyi kimutatása? Kézben tartja-e kiadásai irányítását?
Eszközöket vásároljunk, ne forrásokat!

A kifinomult befektetők eszközöket vásárolnak, amelyek pénzt raknak a zsebükbe. Ilyen egyszerű
az egész.
Személyes kiadásainkból csináljunk üzleti kiadást!
A kifinomult befektető tisztában van vele, hogy a vállalkozások leírhatják az adójukból a
vállalkozással kapcsolatban felmerülő mindennapos vagy szükséges költségeket. Elemzik tehát a
kiadásaikat, és a le nem írható, személyes kiadásaikat, amikor csak lehet, leírható, üzleti kiadássá
alakítják át. Nem minden kiadásból lehet elfogadható üzleti kiadást csinálni.
Tekintsük át vállalkozásunk kiadásait és személyes költségeinket pénzügyi és adótanácsadóinkkal,
hogy a lehető legtöbb leírható kiadást biztosítsuk magunknak a vállalkozásunk által. íme néhány
példa olyan költségekre, amelyek elszámolhatók egy vállalkozásban:
Vállalkozással kap- Igazolás csolatos kiadások

Személyes kiadások
Számítógép Mobiltelefon
Házon kívüli étkezések

Orvosi kiadások Oktatás
Lakással kapcsolatos költségek

Vállalkozáshoz szükséges kellék
Vállalkozáshoz szükséges kellék
Üzleti étkezések
Egészségügyi költségek visszatérítése

Szakmai képzés
Otthoni iroda
Üzleti használat
Az ügyfelekkel való kapcsolattartás eszköze

Jegyezzük fel az üzleti célt és a részt vevő személyeket!
Alkossunk egészségügyi visszatérítési tervet!
Hitelesíttessük és dokumentáljuk a vállalkozásban való felhasználhatóságot!
Kövessük az útmutatásokat — vegyük sorra a lakással kapcsolatos költségeket, és a négyzetméterszám
arányában vonjuk le azokat!
A felsorolásban csupán néhány példa szerepelt azokra az üzleti kiadásokra, melyeket a
vállalkozás-tulajdonosok költségként számolhatnak el. Ugyanezeket a kiadásokat az
alkalmazottak általában nem tudják elszámolni. Kiadásainkat megfelelőképpen
dokumentálnunk kell, és igazolnunk kell az üzleti célra való felhasználást. Gondoljuk csak el,
milyen személyes költségünket tudnánk elszámolni cégünk költségeiként, ha cégtulajdonosok
lennénk?
A befektetés kezelésének kontrollja
Ilyennel az a befektető rendelkezik, akinek elég nagy tulajdonosi érdekeltsége van egy cégben
ahhoz, hogy beleszólhasson a vezetőség döntéseibe. Lehet, hogy az illető egyedüli tulajdonos,
vagy elég sok részvénnyel rendelkezik ahhoz, hogy részt vehessen a döntéshozásban.
A C-B háromszög felhasználásával kiépítendő, sikeres
vállalkozáshoz szükséges jártasságok nagyon lényegesek
az ilyen befektető számára.
Ha a befektető rendelkezik ezekkel, jobban tudja
elemezni más lehetséges befektetések irányításának
hatékonyságát. Ha a vezetés hozzáértőnek és sikeresnek
tűnik, nagyobb biztonsággal fektethet be a befektető.
Az adók kontrollja
Sok adózási előny
Kevés adózási előny
A kifinomult befektető tanult adózási jogot, vagy beiratkozott egy meg-l felelő tanfolyamra,
vagy jó tanácsadókkal veszi körül magát. A CASH-J FLOW-négyszög jobb térfele bizonyos
adózási előnyöket biztosít, melyeket a kifinomult befektető okosan kihasznál, hogy a
minimálisra csökkentse fizetendő adóit, ugyanakkor a lehető legtöbb adófizetési halasztással
élhessen.
Az Egyesült Államokban a négyszög
jobb térfeléhez tartozók számos olyan adózási előnyben részesülnek, melyekben a bal térfélen
tevékenykedőknek nincs részük. Ezek az előnyök három csoportba sorolhatók:
354. A „társadalombiztosítási" adók (Az Egyesült Államokban ide tartoznak az orvosi
ellátási, a munkanélküliségi, a rokkantsági adók, hogy csak néhányat említsünk) NEM
vonatkoznak a passzív és a portfoliós jövedelemre (a CASHFLOW-négyszög jobb térfele),
de kötelezően fizetendők a keresett jövedelem után (a CASHFLOW-négyszög bal térfele).
355. Előfordulhat, hogy meghatározatlan időre kitolhatjuk adófizetési kötelezettségeinket,
ha ingatlan és cég van a tulajdonunkban, és az ezekre vonatkozó jogszabályokat
alkalmazzuk (például profit-megosztási tervet szponzorál a cégünk).
356. A részvénytársaságok számos költséget adózás előtti pénzből fizethetnek ki, melyeket
az E típusú jövedelemmel rendelkező vállalkozók adózás utáni pénzből kénytelenek fizetni.
Néhány példa erre szerepel a 2. befektetői kontroll leírásánál.
A kifinomult befektető tudja, hogy minden országban, államban és tartományban más-más
adótörvények érvényesek, és kész elköltöztetni vállalkozását oda, ahol számára a
legelőnyösebbek a feltételek.
A kifinomult befektető tisztában van azzal is, hogy az A és E negyedben az adók jelentik a
legnagyobb kiadásokat, ezért igyekszik csökkenteni a jövedelmét, hogy a jövedelemadója is
kevesebb legyen, miközben ezzel együtt növeli a befektetései összegét. Lásd a 7. befektetői
kontrolinál szereplő példát.
A vétel és eladás időzítésének kontrollja
A kifinomult befektető tudja, hogyan keressen pénzt a piac felívelő és hanyatló időszakában
egyaránt.
A vállalkozása kiépítéséhez nagy türelemmel viszonyul. Ezt szoktam „késleltetett
jutalomnak" nevezni. A kifinomult befektető tudja, hogy igazi anyagi jutalomra akkor
számíthat, amikor a befektetése vagy a vállalkozása nyereségessé válik, és eladható vagy
nyilvános kibocsátásra vihető.
A brókerek által végzett tranzakciók kontrollja
A kifinomult befektető bennfentes befektetőként irányíthatja befektetései eladását vagy
bővítését.
Más cégekben, mint kívülálló befektető, alaposan megvizsgálja befektetése teljesítményeit,
és azután utasítja brókereit vételre, illetve eladásra.
Manapság sok befektető a brókereire bízza a vétel és eladás időzítését. Ezek a befektetők
nem kifinomultak.
Az F-l-J (forma, időzítés, jövedelem) kontrollja
„Az önkontroll után a második legfontosabb kontroll az F-I-J kontrollja" — hangoztatta
gazdag apám. Ahhoz, hogy kontrollálni tudjuk a vállalkozási formát, az időzítést és
jövedelmünk típusát, értenünk kell a társasági, az értékpapír- és az adózási joghoz.
Gazdag apám igazán jól értett a megfelelő forma és az évvége legkedvezőbb
megválasztásához, valamint jól ismerte a módját, miként alakítható a lehető legtöbb keresett
jövedelem passzív és portfoliós jövedelemmé. Ehhez társult még a pénzügyi kimutatások
olvasásának és a „pénzügyi kimutatásokban való gondolkodásnak" a jártassága, ami együttesen
mind hozzájárult pénzügyi birodalma gyors kiépítéséhez.
A megfelelő F-I-J- tervezésben rejlő lehetőségek illusztrálására tekintsük át James és Cathy
esettanulmányát.
1. ESET
James és Cathy egy vendéglő távollévő tulajdonosai. A vendéglő egyszemélyes
üzletként* működik. Két gyermekük van.
Nettó bevételük a vendéglőből 60 000 dollár. James-nek és Cathynek egy
pénzügyi kimutatásuk van.
(magyarul kb. betéti társaság — a ford.)
James és Cathy pénzügyi kimutatása

Bevétel
Nettó üzleti jövedelem 60 000 dollár
(a vendéglő jelzálogtartozásainak
törlesztése és az értékcsökkenés
után, ami 120 000 dollárt tesz ki)
Kiadás
Társadalombiztosítási adók 9 200
Jövedelemadók 5 000
Összes adó 14 200 dollár
A házuk jelzálogtörlesztése 10 200
Létfenntartási költségek:
Közműdíjak 3 000
Autó 3 000
Élelem 12 000
Egészségbiztosítás 8 000
Ügyvédi, könyvelői díjak Képzés 2 000 1000
Jótékonyság 1 000
Létfenntartási költs, összesen: 40 200 dollár
5 600 dollár
Nettó készpénzáramlás
Eszközök
A vendéglő épülete A vendéglő berendezési és felszerelési tárgyai
Források
Házuk jelzálogtartozása A vendéglő jelzálogtartozása
2. ESET
James és Cathy találkozott pénzügyi és adótanácsadóikkal, hogy megbeszélj ék, miként
alakíthatj ák üzletüket úgy, hogy az a maximális casliflowt biztosítsa, ugyanakkor minimális
adófizetési kötelezettséget rójon rájuk.
James és Cathy két külön részvénytársaság tulajdonosai: egyiküké a vendéglő, másikuké az
épület, amelyben a vendéglő üzemel.
Mindkét vállalkozásnak James a vezérigazgatója. Jamesnek és Catyhnek két
gyermeke van.
Jamesnek és Cathynek három külön pénzügyi kimutatása van, melyek anyagi helyzetüket
befolyásolják.
Milyen előnyökre tett szert James és Cathy pénzügyi és adótanácsadóik

javaslataiból?
Azzal, hogy létrehozták a két külön vállalkozást:
357. James és Cathy bizonyos személyes kiadásokat törvényesen üzleti kiadásokként
könyvelhet el (egészségbiztosítás, ügyvédi, könyvelőköltségek, képzési költségek, továbbá
egy otthoni iroda és autó költségei).
358. Csökkentették az összes fizetendő adóik összegét 7 885 dollárral.
359. 12 000 dollárt nyugdíjalapba fizethettek be.
360. A 2. és a 3. számú befektetői kontroll egyaránt lehetségessé vált számukra, noha
nullára csökkent a személyes jövedelmük.
361. Személyes eszközeiket megvédtek azzal, hogy üzleti tevékenységüket részvénytársaság
formában hozták létre úgy, hogy az egyik 100%-ban James tulajdona, a másik 100%-ban
Cathyé.
Nézzük, hogyan állt össze a kép:
James és Cathy pénzügyi kimutatása
Bevétel
Vezérigazgatói fizetés Vendéglő
20 000
Ingatlancég 10 000
Az iroda levonható költségei 1 000
Az autóhasználat után járó
költségtérítés 1000
Összes bevétel 32 000 dollár
Kiadás
Társadalombiztosítási adók 2 300
Jövedelemadók 1 500
Összes adó: 3 800 dollár
A házuk jelzálogtörlesztése 10 200
Létfenntartási költségek:
Közműdíjak 3 000
Autó 3 000
Élelem 12 000
Létfenntartási költs, összesen: 28 200 dollár
Nettó készpénzáramlás 0 dollár
Vendéglőcég Ingatlancég A házuk jelzálogtartozása
A vendéglő pénzügyi kimutatása

Az Ingatlan Részvénytársaság pénzügyi kimutatása
Bevétel
Élelmiszerszolgáltatás
Kiadás
Vezérigazgató
Társadalombiztosítási adók
Bérleti díj
Visszatérítés
Ügyvédi és könyvelői díjak
Jövedelemadók Nettó bevétel
180 000 dollár
20 000 dollár
1 500 dollár
155 000 dollár
1 000 dollár
1 000 dollár
225 dollár 1 275 dollár

Bevétel
Bérbeadásból
származó bevétel 155 000 dollár
Kiadás
Vezérigazgató 10 000 dollár
Társadalombiztosítási adók 750 dollár
Jelzálogtarozás
+ értékcsökkenés 120 000 dollár
Levonás 1 000 dollár
Ügyvédi és könyvelői díjak 1 000 dollár
Nyugdíjterv 12 000 dollár
Egészségügyi visszatérítés 8 000 dollár
Képzésre levonható 1 000 dollár
Jótékonyság 1 000 dollár
Jövedelemadók 40 dollár
Nettó bevétel 210 dollár
Eszközök
Épület
Berendezési, felszerelési tárgyak
Források
Az épület jelzálogtartozása
Most hasonlítsuk össze az 1. esetet a 2. esettel!
LESET 2. ESET Egyén + 2 Különbség

Egyszemélyes részvénytársaság
üzlet
Fizetett adók (14 200 dollár) (6 315 dollár) 7885 dollár
Bevétel:
Nyugdíjalap 0 12 200 dollár
Profit
Személyes 5 600 dollár 0 dollár
l.rt. 1 275 dollár
2. rt. 210 dollár
Összes készpénz- 5 600 dollár 13 485 dollár 7 885 dollár
áramlás
James és Cathy bemutatott pénzügyi tervének végeredménye, hogy 7 885 dollárt adtak
hozzá személyes vagyonukhoz azzal, hogy 7 885 dollár adót takarítottak meg. Ami azonban
ennél fontosabb, megvédtek személyes eszközeiket az üzlet részvénytársaságokká alakításával.
Azzal hogy két részvénytársaságot hoztak létre, biztosították személyes eszközeiket arra az
esetre is, ha az egyiket baj érné. Ha például egy vendég megbetegszik a vendéglőben
fogyasztott ételtől, beperelheti a céget, mely a vendéglő tulajdonosa. Ha bármilyen elmarasztaló
ítélet születik a vendéglőcég rovására, a büntetést annak a cégnek az eszközeiből kell fizetni.
Így az épületet birtokló cég továbbá James és Cathy személyes eszközei védve vannak.
James és Cathy példáját nagyon leegyszerűsítettük, és csupán illusztrációként szolgál.
Rendkívül fontos, hogy szakszerű jogi és adóügyi tanácsadást vegyünk igénybe, mielőtt
kialakítanánk saját pénzügyi tervünket. Egy sor összetett kérdést figyelembe kell venni, hogy
minden törvényt betartsunk.
Ez a sok szám nekem nagyon bonyolultnak látszik, ezért mellékelem gazdag apám sémáját
is, melyet a saját vendéglője és ingatlan-részvénytársasága működésének magyarázatához
rajzolt le nekem. A magam részéről könyny ebben tanulok képek, mint számok alapján, talán
önöknek is segítek vele.
Több kontroll, nem kevesebb

Gazdag apám szerint „Ha megtanulsz automatikusan pénzügyi kimutatásokban
gondolkodni, egy sor vállalkozást üzemeltethetsz, és mások vállalkozásait is gyorsan átlátod.
Ami pedig a legfontosabb, ha pénzügyi kimutatásokban gondolkodsz, jobban kontrollálhatod
pénzügyeidet, és még több pénzt kereshetsz, olyan sokat, amennyiről az átlagember álmodni
sem mer."
Ezek után a következő ábrát rajzolta fel:
A felesége
m vendéglőj
e
Az én
Ingatlancég
em
A feleségem vendéglőcége
Az én ingatlancégem
Eszközök Források Eszközök Épület Források
Szemügyre vettem az ábrát, majd így szóltam:

— A kiadásaidat arra költöd, ami a te irányításod alatt áll. Ebben az eset
ben a vendéglőd az ingatlancégednek fizet bérleti díjat.
Gazdag apám bólintott, és egy kérdéssel továbbvezetett:
— Technikai értelemben tehát mit csinálok?
Keresett jövedelemhez jutsz a vendéglő-vállalkozásod révén, és passzív jövedelemmé
alakítod az ingatlan-vállalkozásodban. Más szóval: saját magadnak fizetsz.
És ez még csak a kezdet — biztatott. — De vigyázz, innentől kezdve a lehető legjobb
könyvelési és jogi tanácsokra lesz szükség. Itt kezdenek bajban lenni a nem kifinomult
befektetők, méghozzá azért, mert az imént felrajzolt sémát meg lehet valósítani
törvényesen, és törvénytelenül is. A cégek közötti tranzakcióknak mindig kell, hogy
legyen üzleti célja, és bizonyos ellenőrző csoport tulajdonjogaira is oda kell figyelni, ha
több részvénytársaságban vannak az embernek részvényei.
A szerződések kikötéseinek és feltételeinek kontrollja
A kifinomult befektető irányítja a szerződések kikötéseit és feltételeit, ha részt vesz a
vállalkozásban. Amikor például több kis családi ház eladásának bevételeit beforgattam egy
kisebb, többlakásos társasházba, az USA-ban érvényes 1031 -es tőzsdetörvényt alkalmaztam,
amely megengedi, hogy a nyereséget újabb vásárlásba fektessem. Nem kellett adóznom az
eladás után, mert én kontrolláltam, hagytam jóvá a szerződések kikötéseit és feltételeit.
Az információszerzés kontrollja
Bennfentes befektetőként a kifinomult befektető kontrollálja az információszerzést. Ehhez a
befektetőnek az Egyesült Államokban a SEC által bennfentesek számára meghatározott jogi
előírásokat kell ismernie (más orszagokban hasonló felügyeleti szervek működnek).

A visszaadás, az emberszeretet és a vagyon újrafelosztásának
kontrollja
A kifinomult befektető felismeri a vagyonnal járó társadalmi felelősségét, és visszaad belőle
a társadalomnak. Ezt megteheti jótékony adakozás vagy filantrópia formájában, vagy a
kapitalizmus által, munkahelyek teremtése és a gazdaság bővítése révén.
38. fejezet
Befektetések elemzése
?,A számok történeteket mesélnek — szokta mondani gazdag apám. — Ha megtanulsz pénzügyi
kimutatásokat olvasni, beleláthatsz egy-egy cég vagy befektetés belső működésébe."
Gazdag apám megtanította nekem, hogyan használta ő cége irányításához a pénzügyi mutatókat.
Akár valamilyen cég részvényeibe, akár ingatlanba fektetek be, mindig elemzem a pénzügyi
kimutatásokat. A pénzügyi kimutatásokból és a pénzügyi mutatókból meg tudom állapítani, mennyire
nyereséges egy cég, vagy hogy milyen magas a tőkeáttétele.
Az ingatlanbefektetések esetében az egy összegben kifizetendő készpénz alapján ki tudom
számítani, milyen magas lesz a készpénzmegtérülés.
Végeredményben mindig a pénzügyi műveltségre támaszkodtam. Ebben a fejezetben néhány olyan
lényeges gondolatmenetet írok le, melyeket minden kifinomult befektető végigjátszik magában,
amikor befektetéseket választ pénzügyi tervéhez:
egy cég pénzügyi mutatói;
az ingatlanok pénzügyi mutatói;
természetes források;
jó vagy rossz adósság?
a megtakarítás nem befektetés.
Egy cég pénzügyi mutatói
Árbevétel - az eladott áru költsége
Bruttó haszonkulcs = ;
Árbevétel
A bruttó haszonkulcs a bruttó árrés és az árbevétel aránya, amelyből azt
lehet megtudni, hány százalék marad meg az árbevételből az áruk költségének levonása után.
Az árbevétel mínusz az eladott áru költsége adja a bruttó árrést. Emlékszem, gazdag apám
mindig azt mondta, „ha nincs bruttó, akkor nincs nettó sem (mármint jövedelem)".
A bruttó haszonkulcs attól függ, mennyire jól szervezett egy cég és milyen egyéb költségei
vannak. A haszonkulcs kiszámítása után gazdag apámnak a boltjai esetében még ki kellett
fizetnie az épületek bérleti díját, az alkalmazottakat, a közműdíjakat, az adókat és az állami
engedélyek díját, továbbá fizetnie kellett a selejtért, illetve a sérült áruért, és még sorolhatnám a
költségeket, melyek mind rá hárultak, és még így is elég nyereséget kellett hozniuk a boltoknak,
hogy megérje az eredeti befektetés.
A mai internetes e-kereskedelemben ezek a járulékos költségek általában sokkal kisebbek,
így ezek a cégek alacsonyabb bruttó haszonkulccsal adhatnak el és hozhatnak profitot.
Minél magasabb a bruttó árrés, annál jobb.
EBIT
Árbevétel
Nettó üzemeltetési haszonkulcs =

A nettó üzemeltetési haszonkulcs egy cég üzemeltetésének nettó nyereségességéről tájékoztat
anélkül, hogy figyelembe vennénk az adókat és a pénz költségét. Az EBIT rövidítés magyar
megfelelője kamatfizetés és adózás előtti nyereség, vagy az árbevétel mínusz a cég összes
költsége, kivéve a tőkeköltségeket (kamat, adók, osztalékok).
Az EBIT és az árbevétel arányát nevezzük nettó üzemeltetési haszonkulcsnak. A magas
nettó üzemeltetési haszonkulccsal rendelkező cégek jellemzően erősebbek, mint az alacsony
nettó üzemeltetési haszonkulcsúak.
Minél magasabb a nettó üzemeltetési árrés, annál jobb.
Hozzájárulás
Állandó költségek
Működési tőkeáttétel
Hozzájárulásnak nevezzük a bruttó árbevétel (eladás mínusz eladott áru költsége) és a
változó költségek (minden nem állandó költség változó és az árbevétellel együtt ingadozik)
különbségét. Az állandó költségek közé tartozik minden olyan eladással kapcsolatos általános
és adminisztratív költség, amely rögzített, és nem függ az eladás mennyiségétől. Például a
főállású alkalmazottak fizetése és a legtöbb vállalati szolgáltatással kapcsolatos költség állandó
költségnek minősül. Ezeket szokták rezsiköltségeknek is nevezni.
Ha egy cég működési tőkeáttétele 1, az azt jelenti, hogy a cég éppen a
rezsire elegendő bevételt hoz. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tulajdonosoknak nincs nyereségük.
Minél magasabb a működési tőkeáttétel, annál jobb.
Összes felhasznált tőke (adósság és törzstőke)
Finanszírozási tőkeáttétel = —
Részvényesek törzstőkéje
Az összes felhasznált tőke az összes adóssággal terhelt kamat könyv szerinti, vagyis könyvelési
értéke (leszámítva a viszonteladásra kerülő áru utáni kamatokat és az olyan forrásokat, mint
munkabérek, valamint a még ki nem fizetett, de adósságszámba menő költségeket és adókat) plusz az
összes tulajdonos törzstőkéje. így tehát, ha 50 000 dollár az adósságunk és 50 000 dollár a
részvényesek törzstőkéje, akkor a finanszírozási tőkeáttétel 2 (vagyis 100 000 dollár és 50 000 dollár
hányadosa).
Összes tőkeáttétel = Működési tőkeáttétel x Finanszírozási tőkeáttétel
A teljes kockázat, melyet egy cég jelenleg mint vállalkozás vállal, a működési tőkeáttétele és
finanszírozási tőkeáttétele szorzata. Az összes tőkeáttétel arról ad felvilágosítást, milyen összhatással
van egy adott üzleti változtatás a törzstőke-tulajdonosokra (általános részvények vagy aktív társ). Ha
mi vagyunk a cégtulaj donosok, ezért bennfentesek vagyunk, akkor a cég ösz-szes tőkeáttétele —
legalábbis részben — a mi irányításunk alatt áll.
Ha megvizsgáljuk a tőzsdét, az összes tőkeáttétel segít eldönteni, hogy befektessünk-e. A jól
vezetett, hagyományosan irányított (nyilvános kereskedelemben részt vevő) amerikai cégek összes
tőkeáttétele általában 5 alatti értéket mutat.
Összes forrás Saját tőke
Adósság/saját tőke hányad

Az adósság/saját tőke hányad azt mutatja meg, hogyan viszonyul az egész vállalkozás kívülállók
által (összes forrás) finanszírozott része a bennfentesek által (összes saját tőke) finanszírozott részhez.
A legtöbb vállalkozás igyekszik megtartani az 1:1 vagy az alatti arányt. Általánosságban szólva:
minél alacsonyabb az adósság/saját tőke hányad, annál hagyományosabb szerkezetű a cég.
Likvid eszközök Likviditási gyorsráta
=
Aktuális kötelezettségek
Likviditási ráta =
Aktuális eszközök Aktuális kötelezettségek
A likviditási gyorsráta és a likviditási ráta jelentősége abban áll, hogy megmutatja, van-e
egy cégnek elég likvid eszköze a következő évben esedékes forrásai kifizetésére. Ha a cégnek
nincs elég forgóeszköze a folyó források kifizetésére, az általában komoly bajt jelez. Ha a
likviditási ráta és a likviditási gyorsráta 2:1, az már nagyon jó.
Törzstőke-megtérülés =
Nettó bevétel
Részvényesek átlagos törzstőkéje
A törzstőke-megtérülést gyakran az egyik legfontosabb mutatónak tekintik. Ennek alapján
hasonlítható össze, mennyire nyereséges a cég a részvényesek befektetéseihez mérten az összes
lehetséges egyéb befektetésekkel szemben.
Miről tájékoztatnak a mutatók?

Gazdag apám azt tanította, hogy ezeket a mutatókat legalább három év távlatában
tanulmányozzam. A haszonkulcs, a hozzájárulási kulcs, tőkeáttételek és a törzstőke-megtérülés
mutatói sokat elárulnak a cégről, annak vezetéséről, sőt, még a versenytársakról is.
Számos cég kiadott jelentései nem tartalmazzák ezeket a mutatókat. A kifinomult befektető
megtanulja kiszámítani őket (vagy fizet valakinek, aki ért hozzá), ha nincsenek megadva.
A kifinomult befektető ismeri a mutatók terminológiáját, és tudja használni a mutatókat egy-
egy befektetés értékelésében. Nem lehet azonban a mutatókat önmagukban, összefüggések
nélkül használni, azok ugyanis a cég teljesítményét jelzik. A cég és az iparág teljes elemzésének
részeként kell tehát értelmezni őket. Ha összevetjük egy cég mutatóit három év távlatában, és
összehasonlítjuk az azonos iparágban tevékenykedő többi cég mutatóival, gyorsan el tudjuk
dönteni, mennyire erős a cég.
Ha egy cég kiváló mutatókkal és magas profittal rendelkezik az utóbbi három évben, akkor
szilárd befektetésnek bizonyulhat. Kiderülhet azonban — miután megvizsgáltuk az iparágat —,
hogy a cég fő termékét legjelentősebb versenytársa a bevezetett új termékével éppen háttérbe
szorította. Ebben az esetben nem biztos, hogy bölcs dolog befektetni a múltban jó teljesítményt
nyújtó cégbe, mert veszíthet piaci részesedéséből.
A mutatók első látásra bonyolultnak tűnhetnek, de meg fogunk lepődni rajta, milyen hamar
tudunk a segítségükkel elemezni egy-egy céget. Ne feledjük, e mutatók ismerete a kifinomult
befektető szókincsének része. Ha elsajátítjuk a pénzügyi műveltséget, megtanulhatunk
„mutatókban beszélni".
Jóllehet a mutatók első látásra nem egyszerűek, de a segítségükkel nagyon gyorsan lehet cégeket
elemezni.
Ingatlanbefektetések:
Az ingatlanok pénzügyi mutatói
Az ingatlanokkal kapcsolatban gazdag apám két kérdést tett fel:
362. Pozitív készpénzáramlást biztosít-e az ingatlan?
363. Ha igen, elvégeztem-e az átvilágítást?
Az ingatlanok legfontosabb pénzügyi mutatója gazdag apám szerint:
a KÉSZPÉNZ KESZPENZ-
nyeresége
pozitív nettó készpénzáramlás
a vásárláskor egy összegben kifizetett készpénz
Tegyük fel, hogy vásárolunk egy társasházat 500 000 dollárért. 100 000 dollárt fizetünk ki a
vásárláskor készpénzben, a maradék 400 000 dollárra jelzálogszerződést kötünk. így a havi
készpénzáramlás 2 000 dollár, miután az összes költséget és a jelzálogtartozást kifizetjük. A készpénz
készpénznyeresége 24%, vagy a 24 000 dollár (2 000 dollár x 12 hónap) és a 100 000 dollár
hányadosa.
Mielőtt megvásárolnánk az ingatlant, el kell döntenünk, hogyan tesszük ezt. Részvénytársaságon,
avagy korlátolt felelősségű társaságon keresztül vesszük-e meg? Beszéljük meg jogi és
adótanácsadónkkal, hogy melyik az a tárasági forma, mely a legnagyobb jogi védelmet és adózási
előnyöket biztosítja.
Átvilágítás
Véleményem szerint az átvilágítás a pénzügyi műveltség egyik leglényegesebb eleme. Az
átvilágítás folyamata teszi lehetővé a kifinomult befektetőnek, hogy meglássa az érem másik
oldalát. Amikor azt kérdik tőlem, hogyan találom meg a jó befektetéseket, azt szoktam felelni,
„az átvilágítás folyamatán keresztül". Gazdag apám szerint: „Minél gyorsabban végezzük el
befektetésünk átvilágítását — legyen szó akár cégről, akár ingatlanról, részvényről, befektetési
alapról vagy kötvényről —, annál inkább rátalálunk a legbiztosabb befektetésekre, melyek a
lehető legnagyobb készpénzáramlást vagy tőkenyereséget biztosítják."
Financial Literacy: How Sophisticated Investors Find the Investments That Average Inverstors
Miss (Pénzügyi műveltség: Miként találja meg a kifinomult befektető azokat a befektetéseket,
melyeket az átlagos befektető nem talál meg?) című, hangkazettán megjelent oktatóprogramunkhoz
tartozik egy munkafüzet. Ez igen kifinomult átvilágítási formákat tartalmaz, melyeket sok befektetés
gyors értékeléséhez fel lehet használni. Ha ön többet szeretne megtudni az oktatóprogramról és a
munkafüzetről, látogasson el a www.richdad.com weboldalra. Itt nagyon kifinomult befektetők
befektetési titkaiból hallgathat meg néhányat, és megtanulhatja, hogyan kell használni az átvilágítás
különböző formáit. Ezek a nyilvánosság előtt többnyire fel nem tárt átvilágítási formák egyrészt
hozzásegítik önt, hogy kifinomultabb befektetővé válhasson, másrészt sok időt takarítanak meg önnek
a befektetések elemzése során, továbbá segíthetnek megtalálni a régóta várt magas hozamú
befektetéseket is.
Ha például úgy véli, egy bizonyos ingatlan pozitív készpénzáramlást eredményez önnek, akkor is
végezze el az ingatlan átvilágítását.
Gazdag apámnak volt erre a célra egy ellenőrzőlistája. Én Cindy Shopoff ellenőrzőlistáját
használom; nagyon alapos, és olyan tételek szerepelnek benne, melyek 30 évvel ezelőtt még nem
léteztek (pl. 1. fázisú környezetvédelmi átvilágítás). Az alábbiakban tájékoztatásul közlöm Cindy
ellenőrzőlistáját.
Ha kérdések merülnek fel bennem egy ingatlannal kapcsolatban, a szakértőimhez fordulok, és az
ügyvédeimmel, valamint könyvelőimmel átnézetem az ügyletet.
Átvilágítási ellenőrzőlista
1. esedékes bérleti díjak jegyzéke a határidőre kifizetett díjakkal
együtt;
2. biztonsági letétek listája;
3. jelzálogfizetési információ;
4. személyes tulajdon listája;
5. alaprajzok;
6. biztosítási kötvény, képviselő;
7. karbantartási, szolgáltatási megállapodás;
8. bérlőkkel kapcsolatos információk: haszonbérlő, főkönyvi la
pok, alkalmazások, füstjelzők formái;
9. eladók és közüzemi cégek listája számlaszámokkal együtt;
10. kimutatás a helyszínen történt szerkezeti változtatásokról;
11. felmérések, mérnöki dokumentumok;
12. meghatalmazási megállapodások;
364. bérleti vagy tőzsdei j egyzési megállapodások;

365. szolgalmi szerződések;
366. fejlesztési tervek, építészeti, szerkezeti, mechanikai, villamossági és közigazgatási
tervrajzokkal és leírásokkal;
16. állami engedélyek vagy a területre vonatkozó korlátozások,
amelyek érintik az ingatlan fejlesztését;
367. kezelési szerződések;
368. adószámlák és ingatlanadóval kapcsolatos kimutatások;
369. közüzemi számlák;
20. készpénzfizetési számlák és az ingatlannal kapcsolatos előlegfi
zetésekről szóló feljegyzések;
__ 21. az ingatlanra vonatkozó tőkeköltségek kifizetésének jegyzéke az utóbbi öt évre vonatkozóan;
22. az ingatlanra vonatkozó bevételi és költségnyilvántartás vissza
menőleg az átadás előtti két évre;
23. az ingatlan pénzügyi kimutatásai és az állami és szövetségi adó
bevallások;
24. rovartalanítási ellenőrzés a vevőnek megfelelő formában és mi
nőségben;
25. minden egyéb, az eladó birtokában vagy fennhatósága alatt lévő
bizonylat és dokumentum, amely szükséges vagy segítséget nyújt az ingatlan
birtoklásához, működtetéséhez, illetve karbantartásához;
26. piaci felmérések és területi tanulmányok;
27. építési költségvetés, ül. tényleges kifizetések;
28. bérlőprofil vagy felmérések;
29. felújítási megrendelések iratai;
30. az ingatlan számláinak alakulását 2 éven át igazoló bankszámla
kivonatok;
31. lakhatási igazolások;
32. címjegyzék;
33. minden érvényes garancia vagy szavatosságot igazoló okirat;
3 4. 1. fázisú környezetvédelmi átvilágítás (ha van ilyen) minden be-
fektetéshez.
Természetes források
Sok kifinomult befektető a földterület természetes forrásait is beveszi a befektetési
portfoliójába. Befektet olajba, gázba, szénbe, nemesfémekbe, csak hosv néhányat említsek.
Gazdag apám erősen hitt az arany értékében. Az arany mint természetes forrás korlátozott
mennyiségben áll rendelkezésre. Gazdag apám úgy vélte, az emberek évszázadok óta nagy
becsben tartották az aranyat, és szerinte az arannyal az ember a vagyon más formáit is
magához vonzza.
Gazdag apámnak az aranybefektetésekről szóló tanításáról a www.richdadgold.com
weboldalon tudhat meg többet.
Jó vagy rossz adósság?

A kifinomult befektető felismeri a jó adósságot, a jó költségeket és a jó forrásokat. Gazdag
apám megkérdezte tőlem:
— Hány bérbe adandó házat engedhetsz meg magadnak, ha mindegyiken
havi 100 dollárt veszítesz?
Én persze azt feleltem:
— Nem túl sokat.
Ezek után azt kérdezte:
— Hány bérbe adandó házat engedhetsz meg magadnak, ha mindegyiken
havi 100 dollárt keresel?
Erre azt feleltem:
— Amennyit csak találok.
Elemezzünk minden kiadást, forrást és adósságot! Ellensúlyoz-e minden kiadást, forrást
vagy adósságot megfelelő bevétel vagy eszköz? Ha igen, a bevétel és/vagy eszköz több
készpénzt eredményez-e, mint amennyit elvisz a kiadás/forrás/adósság?
Például Jim barátomnak jelzáloghitele van egy házra 600 000 dollár értékben, melyért
minden hónapban 5 500 dollár törlesztést fizet kamattal együtt. A bérlőktől havonta 8 000
dollár bérleti díjat kap. Így az összes kiadást figyelembe véve havonta 1 500 dollár a pozitív
cashflowja azon az egy házon. Ennek tükrében Jim jelzálogtartozását JÓ ADÓSSÁGNAK
minősíteném.
A megtakarítás nem befektetés

A kifinomult befektető tudja, mi a különbség a megtakarítás és a befektetés között. Nézzük
meg két barát, John és Terry esetét, akik mindketten kifinomult befektetőnek tartják magukat.
John magas fizetésű értelmiségi, és a munkahelyén a lehetséges maximu-
niot fekteti meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíj tervébe. John 42 éves, és jelenleg már 250
000 dollárt fizetett be nyugdíj tervébe, mivel 11 éve takarékoskodik a nyugdíjára. Ezen nincs sem
nyeresége, sem készpénzbeáramlás mindaddig, amíg nyugdíjba nem megy, akkor pedig a rendszeres
jövedelmének megfelelő mértékben adót kell majd fizetnie utána.
John adatai: Kereset: 100 000 dollár fizetés

Adók — feltételezett átlagos kötelezettség 25% (alacsony)
Befektetés — Nyugdíj terv (meghatározott hozzájáruláson alapuló)
Legfeljebb 15% hozzájárulás vagy 15 000 dollár
Nyugdíj terv — évi 8% jövedelem
Jelenlegi készpénzáramlás a befektetésből — nincs
Terry egyidős Johnnal, és a fizetése is hasonló. Ő az utóbbi 11 évben ingatlanokba fektette a
pénzét, és nemrégiben 250 000 dollárt fizetett ki egy összegben egy 1 000 000 dollárt érő ingatlanért.
Terry 10% készpénznyereséget mondhat magáénak, és várhatóan évi 4%-kal emelkedik az ingatlanja
értéke. Ha nyugdíjba megy, Terry bizonyára egy másik ingatlant vesz majd, hogy kihasználja azt a
törvényt, melynek értelmében a magas tőke és készpénzáramlás után nem kell adóznia. Terry egy
centet sem fizetett önálló hozzájáruláson alapuló nyugdíj tervbe, ingatlanja adóját jelenleg fizetnie
kell.
Terry adatai: Kereset: 100 000 dollár fizetés

Adók — feltételezett átlagos kötelezettség 25% (alacsony)
Befektetés — Ingatlanvásárlás 1 000 000 dollár, 25% vagy 250 000 dollár a
vásárláskor egy összegben kifizetve
Ingatlan — 10% készpénz készpénznyereség Értéknövekedés 4% évente
Jelenlegi készpénzáramlás — 25 000 dollár évente ingatlanbefektetésből
A következő táblázat az eszközfelhalmozást, az éves adózás utáni, elkölthető készpénzáramlást és
az éves nyugdíjra rendelkezésre álló (szintén adózás utáni) készpénzáramlást mutatja John és Terry
esetében. Köszönettel tartozom adótanácsadómnak, Diane Kennedy okleveles könyvvizsgálónak,
amiért elkészítette ezt az elemzést, amelyet most megosztok önökkel.
20. év
Fszközök KészPénz" Befekte- Készpénz- Befektetések Készpénz-
áramlás tesek áramlás áramlás
63 750 dollár 73 560 dollár
15 000 dollár
63 750 118 100
dollár dollár
73 560 342 700
dollár dollár
John
Tény
Kezdet
250 000 dollár
250 000 dollár
évek 1.-19.
63 750 dollár 73 560 dollár
370. 968 000 dollár
371. 223 000 dollár
Évente nyugdíjazástól
Nettó
_ enz-áramlás
Mint látható, Terry családja csaknem 10 000 dollárral többet költhet az elkövetkezendő 20
év mindegyikében, mint John családja. Ezek után mindketten nyugdíjba vonulnak, 62 éves
korukban, 31 év munkaviszonyt követően.
A nyugdíjazástól kezdve John évente 8%-ot kap összegyűjtött nyugdíjalapjából, azaz évi 118
100 dollárt (adózás előtt 157 400 dollár). A főösz-szegből nem szándékozik visszavenni
semennyit. így, 31 teljes éven át fektet be 150 000 dollárt évente, és végül munkabérének
150%-át kapja vissza.
Terry mindössze 250 000 dollárt fizetett ki egy összegben a megvásárolt ingatlanért, és 4%
értéknövekedéssel számolhatott a teljes 1 000 000 dollár vételár után. 20 éven át történő bérbe
adás után törleszthette a 750 000 dollárt, így, amikor nyugdíjba megy, visszaforgathatja a
teljes tőke összegét, azaz 1 000 000 dollárt egy sokkal nagyobb ingatlanba (e számítások
szerint 8 892 000 dollár értékűbe). Ez az újabb ingatlan 342 700 dollár készpénzáramlást
biztosít évente Terry számára.
John kényelmesen élheti nyugdíjas éveit, Terry ellenben gazdagon.
Ha valamilyen oknál fogva Johnnak több nyugdíjbevételre lesz szüksége, a nyugdíjalapjából
kell kivonnia pénzt. Ténynek csak egy újabb adómentes ingatlancserét kell lebonyolítania, hogy
visszanyerje a bérlői által kifizetett jelzálogtartozás összegét, amellyel megemeli a bevételt.
John példájából a gyerekei azt tanulják meg, hogy járjanak iskolába, szerezzenek jó jegyeket,
majd jó állást, dolgozzanak szorgalmasan, „fektessenek be" a nyugdíjukba rendszeresen; végül
mindennek eredményeként kényelmet biztosító nyugdíjban részesülhetnek.
Terry példájából a gyerekei azt tanulják meg, hogyan fektessenek be úgy, hogy kicsiben
kezdik, foglalkozzanak a saját üzletükkel, és a pénzüket dolgoztassák szorgalmasan a maguk
javára, hogy gazdagok legyenek.
Könnyen beláthatjuk, hogy az ingatlanba való befektetés sokkal több készpénzáramlást
hozott Ténynek, mint a nyugdíj takarékosság Johnnak. Én Tényt a befektető kategóriába
sorolnám, míg Johnt a takarékoskodóba.
A kifinomult befektető tudja, mi a különbség a befektetés és a megtakarítás között, és
általában mindkettő szerepel a pénzügyi tervében.
39. fejezet
A csúcsbefektető
Még mindig nem válaszoltuk meg a kérdést, hogy miként válhatott egy olyan ember, mint Bill Gates a
világ leggazdagabb emberévé harmincegynéhány éves korában. És hogyan lett Warren Buffetból
Amerika leggazdagabb befektetője? Mindketten középosztálybeli családból származnak, vagyis
egyikük sem ülhetett bele a nagy jómódba. Mégis, anélkül hogy jelentős családi vagyon állt volna a
hátuk mögött, alig néhány év leforgása alatt hihetetlen gazdagságra tettek szert. Hogyan? Azzal a
módszerrel, amely-lyel oly sokan a múltbéli dúsgazdagok és a jövőbeliek közül is. Csúcsbefektetőkké
váltak, és ezzel több milliárd dollárt halmoztak fel.
A Fortune 1999. szeptember 27-i számában megjelent vezércikk, melynek címe „Fiatalok és
gazdagok — A 40 leggazdagabb 40 év alatti amerikai", felsorolja az ifjú milliárdosokat. íme néhány
közülük:
Helyezés Név Életkor Vagyon Cégnév
372. Michael Dell 34 21,5 milliárd dollár Dell Computer
373. JeffBezos 35 5,7 milliárd dollár Amazon.com
374. Ted Waitt 36 5,4 milliárd dollár Gateway Computer
375. Pierre Omidyar 32 3,7 milliárd dollár eBay
376. Dávid Filo 33 3,1 milliárd dollár Yahoo!
377. Dávid Yang 30 3,0 milliárd dollár Yahoo!
378. Henry Nicholas 39 2,4 milliárd dollár Broadcom
379. Rob Glaser 37 2,3 milliárd dollár RealNetworks
380. Scott Blum 35 1,7 milliárd dollár Buy.com
381. JeffSkoll 33 1,4 milliárd dollár eBay
Feltűnhet, hogy a 40 leggazdagabb fiatal közül az első 10 mind számítógépes vagy internetes
cégekkel foglalkozik. A felsoroltak között azonban szerepeltek más üzletágban tevékenykedők is:
26. John Schattner 37 403 millió dollár Papa John's Pizza
382. Master P 29 361 millió dollár rap-énekes
383. Michael Jordan 36 357 millió dollár sportoló
Érdekesnek találom, hogy a nem internetes üzletben érdekelt, nagyon gazdag személyek
olyan üzletágakkal foglalkoznak, mint pizzavendéglő, rap zene és sport. A többiek mind a
számítógép vagy az internet világához tartoznak.
Bili Gates és Warren Buffet azért nem szerepeltek a listán, mert ők már 40 fölött voltak.
1999-ben Bili Gates 43 éves volt, és 85 milliárd dollár tulajdonosa, Warren Buffet pedig 69
éves, és 31 milliárd dollárt tudhatott a háta mögött a Forbes magazin szerint.
A régi, bevált technikát alkalmazták

Nézzük tehát, hogyan zárkóztak fel ezek az emberek már igen zsenge korukban a világ
leggazdagabbjaihoz. A régi, bevált technikát alkalmazták; ugyanazt tették, amit Rockefeller,
Carnegie és Ford, a tegnap milliomosai, és ugyanezt fogják tenni a holnap legvagyonosabb
emberei is. Cégeket hoztak létre, és eladták a cég részvényeit a nagyközönségnek. Sokat
dolgoztak rajta, hogy részvényeiket áruló, ne pedig mások részvényeit vásárló részvényesekké
váljanak. Úgy is fogalmazhatnánk, eladó részvényesekként saját pénzt nyomtak — legálisan.
Értékes vállalkozásokat építettek ki, azután részvények formájában eladták a tulajdonjogot
másoknak — felvásárló részvényeseknek.
A Gazdag papa, szegény papában leírtam, miként csináltam saját pénzt 9 éves koromban
úgy, hogy ólom fogkrémes tubusokból olvasztottam érméket gipszmintában. Szegény apám
elmagyarázta, mit jelent a „pénzhamisítás" szó. Első vállalkozásom alighogy üzemelni
kezdett, máris bezárt.
Gazdag apám ezzel szemben azt mondta, nagyon közel jártam a gazdagság igazi lényegéhez:
saját pénzt nyomni és teremteni — törvényesen. Éppen ezt teszik a csúcsbefektetők. Más
szavakkal: miért dolgoznánk éjt nappá téve, ha magunk is nyomhatunk pénzt? A Gazdag papa,
szegény papa 5. Leckéjének címe: „A gazdagok teremtik a pénzt". Gazdag apám arra tanított
meg, hogyan teremtsek pénzt ingatlannal és kis cégekkel. A szükséges technikai készséggel a
bennfentes és a csúcsbefektetők rendelkeznek.
Hogyan lehetséges, hogy az emberek 10%-a birtokolja a

részvények 90%-át?
A The Wall Street Journal szerint egyik ok, amiért a leggazdagabb 10%-é az összes
részvény 90%-a, az, hogy a leggazdagabb 10%-hoz tartoznak a csúcsbefektetők, akik a
részvényeket alkották. A másik ok, hogy a SEC szabályainak értelmében mindössze a felső
10% felel meg azoknak a követelményeknek, melyek lehetővé teszik számára, hogy a nyilvános
kibocsátás előtt fektethessen be cégekbe. Ebbe az elit csoportba tartoznak a cégek alapítói és a
befektetők egy kiválasztott csoportja. Ők azok, akik egyre gazdagabbak lesznek, miközben a
lakosság többi része küszködik a megélhetéséért, és néhány félretett dollárján részvényeket
vesz, ha van egyáltalán megtakarított pénze.
Az eladás és a felvásárlás közötti különbség

Másként fogalmazva: a csúcsbefektető céget alapít, majd eladja a cége részvényeit. Ha
elolvasunk egy nyilvános kibocsátási prospektust, az eladó részvényesek listáján találjuk meg
őket; nem ők a felvásárlók. Ezen személyek nettó vagyonának mértéke pedig arról árulkodik,
hogy hatalmas különbség van gazdagságban az eladó és a felvásárló részvényesek között.
Az utolsó szár
1994-ben úgy éreztem, sikeresen megvalósítottam a terv nagy részét, melyet gazdag apám és
én alkottunk 1974-ben. Viszonylagos biztonságra tettem szert a C-B háromszög legtöbb
összetevőjének irányításában. Eléggé megismertem a társasági törvényt ahhoz, hogy le tudjak
ülni egy ügyvéddel és/vagy egy könyvelővel beszélgetni. Tudtam, mi akülönbség a vállalkozási
formák között (Egyéni vállalkozás, különféle korlátolt felelősségű társaságok,
részvénytársaság), és alkalmaztam is ezt a tudást. Úgy éreztem, elég jól és sikeresen kezelem az
ingatlanbefektetéseket. 1994-re elértük, hogy költségeinket a minimálisra csökkentettük azáltal,
hogy legnagyobb részüket adózás előtti üzleti költségként számoltuk el Kevés általános
jövedelemadót fizettünk, egyszerűen azért, mert a hagyományos értelemben nem volt állásunk.
Jövedelmünk javarészt passzív jövedelem volt némi portfoliós jövedelemmel tetézve, mely
elsősorban befektetési alapokból származott. Mások cégeibe is befektettünk valamennyi pénzt.
Egy napon azonban, amikor értékeltem a gúlámat, egyszeriben szemembe tűnt, hogy az egyik
szára borzasztóan halvány: az értékpapíreszközök. A gúlám így nézett ki:
1994-ben örültem a sikereimnek. Kimmel együtt elértük az anyagi függetlenséget,

megengedhettük magunknak, hogy életünk hátralévő részében ne dolgozzunk, hacsak nem
történik valami hatalmas mérvű pénzügyi katasztrófa. Ezzel együtt feltűnt, hogy a gúlám egyik
szára gyengébb, mint a többi. Pénzügyi birodalmam nem volt igazán egyensúlyban.
Az 1994-95-ös évben egy évre elvonultam a hegyekbe, és azon elmélkedtem, miként
erősíthetném meg gúlám ezen utolsó szárát, az értékpapíreszközökét. El kellett döntenem, hogy
akarok-e annyi munkát befektetni, amennyi a megerősítéséhez szükséges. Anyagilag jól álltam,
és úgy gondoltam, nincs szükségem sokkal több értékpapíreszközre a pénzügyi biztonság
eléréséhez. Meg voltam elégedve a helyzetemmel, és értékpapíreszközök nélkül is egyre
gazdagabbá válhattam.
Egy év fejtörés és tétovázás után úgy határoztam, meg kell erősítenem portfolióm
értékpapíreszközeit. Úgy gondoltam, ha nem teszem meg, elhagyom magam, és ez zavaró
gondolat volt.
Azt is el kellett döntenem, hogy kívülállóként akarok-e befektetni, ahogyan a legtöbb ember,
amikor cégek részvényeiből vásárol. Másként szólva, arról kellett határoznom, felvásárló
akarok-e lenni, aki kívülről fektet be, vagy megtanulok bennfentesként befektetni. Mindkettővel
valami újat tanultam volna, mintha mindent elölről kezdenék.
Egy ingatlanüzletbe belevágni vagy egy kisvállalkozást elindítani nem nehéz dolog. Ezért szoktam
javasolni mindazoknak, akik komolyan tapasztalatokat akarnak szerezni a tíz befektetői kontrollal,
hogy ilyen jellegű, kisebb befektetésekkel kezdjék. De beszállni egy cégbe a nyilvános kibocsátást
megelőzően, úgy, hogy az ember kibocsátás előtti részvényeket vesz, az egészen más történet. A
nyilvános kibocsátást megelőző részvényeket csak egy szűk elitnek kínálják fel, és én nem tartoztam
ehhez az elithez. Nem voltam elég gazdag, és túl nagy újdonság volt számomra, hogy van pénzem,
még nem mozogtam vele otthonosan a pénzügyi elit világában. Ráadásul a családi hátterem és az
iskoláim sem voltak megfelelőek. A vérem piros, nem kék; a bőröm nem fehér, és nem dicsekedhetek
vele, hogy az előkelő Harvardon végeztem. Meg kellett tanulnom, hogyan kerülhetek be abba az elit
csoportba, amelynek a nyilvános kibocsátás előtti részvényeket felajánlják.
Néhány pillanatig sajnáltam magam, egy kicsit megmártóztam a magam választotta kirekesztettség
érzésében, az önbizalomhiányban és a mélységes önsajnálatban. Gazdag apám már nem élt, így nem
volt kihez fordulnom tanácsért. Néhány nyomorúságos pillanat után rádöbbentem, hogy szabad
országban élek. Ha Bill Gates kibukhat az egyetemről, majd céget alapíthat és nyilvános kibocsátásra
viheti a részvényeit, miért ne tehetném meg én is? Nem éppen ezért akar az ember szabad országban
élni? Miért ne lehetnénk annyira gazdagok vagy szegények, amennyire akarunk? Nem ezért
kényszerítették rá a bárók János királyt 1215-ben a Magna Carta aláírására? 1994 vége felé arra az
elhatározásra jutottam, hogy mivel senki sem kér fel rá, hogy lépjek be a bennfentesek klubjába,
feltehetően nekem magamnak kell keresnem egy ilyen klubot, és bebocsátásért folyamodnom — netán
meg kell alapítanom a saját klubomat. A baj csak az volt, hogy nem tudtam, hol kezdjem, már csak
azért sem, mert az arizonai Phoenixben éltem, kétezer mérföldre a Wall Streettől.
1995-ben, Újév napján a legjobb barátommal, Larry Clarkkal hegyet mászni indultunk a
környékünkön. Hagyományos, rituális újévi beszélgetést folytattunk az elmúlt évről és a következő évi
terveinkről, továbbá írásban is megfogalmaztuk a jövő évre kitűzött céljainkat. Mintegy három órát
töltöttünk odafönn, a sziklás csúcson, életünkről csevegve. Beszélgettünk az elmúlt évről, a
reményeinkről, álmainkról és a jövőre vonatkozó céljainkról. Larry már 25 éve a legjobb barátom volt.
(Együtt kezdtünk dolgozni a Xeroxnál Honoluluban, 1974-ben). Mike-kal már nem volt bennünk
annyi közös vonás, így lett Larry a legjobb barátommá. Miké addigra már nagyon-nagyon gazdag
volt, mi pedig Larryvel épphogy elindultunk az úton, és a gazdagság iránti erős vágyunkon kívül
gyakorlatilag semmink sem volt.
Larry és én számos vállalkozást indítottunk együtt, társakként. Sok közü-
lük még azelőtt csődbe ment, hogy működni kezdett volna. Amikor visszaidézzük egyik-másik
ilyen vállalkozásunkat, jót nevetünk rajta, milyen naivak is voltunk akkoriban. Néhány cégünk
azonban fellendült. Együtt alapítottuk a nejlontárcákat gyártó céget is 1977-ben, melyet
nemzetközi szintre fejlesztettünk. A közös üzlet hozott össze minket, és a barátságunk azóta is
töretlen. Műanyag tárcákat gyártó cégünk hanyatlásakor, 1979-ben, Larry visszaköltözött
Arizonába, és ingatlanok fejlesztésével kezdett foglalkozni, hogy gyarapítsa hírnevét és
vagyonát. 1995-ben az Inc. magazin Amerika leggyorsabb ütemben fejlődő lakásépítőjének
nevezte, és felvette őt a gyorsan fejlődő vállalkozók előkelő listájára. 1991-ben Kim és én
Phoenixbe költöztünk, részben az időjárás és a golf miatt, de elsősorban azok az ingatlanok
vonzottak, amelyeket a szövetségi kormány fillérekért kínált, miáltal több millió dollárt adott ki
a kezéből. Ma Kim és én Larry és felesége, Lisa szomszédságában élünk.
Azon a derűs újévi délelőttön, 1995-ben, megmutattam Larrynek a gúlám rajzát, és
elmondtam, hogy meg akarom erősíteni annak értékpapíreszközszárát. Megosztottam vele a
vágyamat, miszerint vagy a nyilvános kibocsátás előtt szeretnék befektetni egy cégbe, vagy
magam szeretnék céget alapítani, és azt nyilvános kibocsátásra vinni a tőzsdére. Amikor
végeztem, Larry sok szerencsét kívánt. A nap végén 7,5x12,5 cm méretű cédulákra felírogattuk
céljainkat, majd kezet fogtunk, és elbúcsúztunk egymástól. Azért írtuk le a céljainkat, mert
gazdag apám többször is a lelkünkre kötötte: „A céloknak világosaknak és egyszerűeknek kell
lenniük, és le kell őket írni. Ha nem írjuk le őket és nem nézzük át naponta, akkor nem is igazi
célok, csak kívánságok." A csípős hidegben, a hegytetőn ülve megfogalmaztuk Larry céljait is,
aki azt tervezte, eladja a cégét, és visszavonul. Miután elmondta, amit akart, megint kezet
ráztunk, és én is sok szerencsét kívántam neki, majd lesétáltunk a hegyről.
Időről időre átnéztem a 7,5x12,5-es céduláimat. A célom egyszerű volt: „Befektetni egy
cégbe a nyilvános kibocsátás előtt, és legalább 100 000 részvényt venni, darabját kevesebb
mint 1 dollárért." 1995 végéig semmi sem történt. Nem értem el a célomat.
1996-ban Újév napján ugyanott, a hegytetőn ültünk Larryvel, és megbeszéltük az előző év
eredményeit. Larry már majdnem eladta a cégét, de az üzlet még nem üttetett nyélbe. így tehát
egyikünk sem valósította meg 1995-re tervezett célját. Larry közel állt hozzá, hogy elérje az
övét, az enyém viszont beláthatatlanul távolinak tűnt. Larry megkérdezte, lemondok-e róla,
vagy választok-e helyette másikat. Miközben a célomról beszélgettünk, rádöbbentem, hogy
hiába írtam le, nem bíztam benne igazán, hogy elérhető. A lelkem mélyén nem hittem, hogy
elég értelmes és elég jól képzett vagyok,
vagy hogy bekerülhetek az elitbe. Minél többet beszéltünk a célomról, annál mérgesebb lettem
önmagamra, amiért ennyire kételkedtem magamban, és ennyire kevésre tartottam magam. „Végül is
te megfizetted a tanulópénzt — biztatott Larry. — Tudod, hogyan kell nyereséges céget csinálni.
Miért ne lennél értékes tagja egy csoportnak, amely részvényeket bocsát ki nyilvánosan?" Miután
áttekintettük a céljainkat és kezet fogtunk, nagyon idegesen és kétségekkel telten gyalogoltam lefelé a
hegyoldalon, mert most még jobban izgatott, hogy elérjem a célomat, mint valaha. Ugyanakkor több
elszántság is volt bennem, hogy megvalósítsam.
Mintegy hat hónapig nem történt semmi. Reggelente elolvastam a célomat, azután mentem a
dolgomra, ami abban az időben a CASHFLOW társasjátékom elkészítését jelentette. Egy napon
bekopogott a szomszédom, Mary.
— Van egy barátom, akivel találkoznia kellene.
Megkérdeztem, miért. Csak annyit felelt:
— Nem tudom. Azt hiszem, maguk ketten jól megértenék egymást. Ő is
befektető, mint maga.
Megbíztam Maryben, ezért beleegyeztem, hogy együtt ebédelek a barátjával.
Egy-két héttel később az Arizona állambeli Scottsdale egyik golfklubjában találkoztam Péterrel egy
közös ebéden. Péter magas, jó modorú, jó fellépésű férfi volt, kb. egyidős apámmal, aki azonban akkor
már nem élt. Ebéd közben megtudtam, hogy Peter felnőtt évei legnagyobb részét a Wall Streeten
töltötte, volt egy saját brókercége, időnként más cégeket is alapított, és nyilvánosan kibocsátotta azok
részvényeit. Cégei szerepeltek az amerikai tőzsdén, a kanadai tőzsdén, a NASDAQ-on és a New
York-i tőzsde nagy hirde-tőtábláján is ott voltak. Olyan ember volt, aki nemcsak eszközöket teremtett,
de ráadásul a nyilvános tőzsdei piacot szimbolizáló érem másik oldaláról fektetett be. Tudtam, hogy
olyan világba vezethet be, amelybe nagyon kevés befektetőnek nyílik bepillantása. Ő feltárhatná
előttem, mi történik a színfalak mögött, és többet megtudhatnék tőle a világ legnagyobb tőkepiacairól.
Miután visszavonult, Arizonába költözött a feleségével, és viszonylag elzártan élt félreeső birtokán,
távol Scottsdale növekvő városának nyüzsgésétől. Amikor elmondta, hogy élete során csaknem 100
cég nyilvános kibocsátásában vett részt, már tudtam, miért ebédelek vele.
Nem akartam sem túlságosan izgatottnak, se túl rámenősnek tűnni, ezért igyekeztem visszafogni
magam. Péter nagyon magának való ember, és kevesekre szánja rá az idejét. (Ezért is nevezem őt
Péternek, ahelyett hogy az igazi nevét írnám le. Szereti megőrizni az inkognitóját.) Az ebéd
kellemesen telt, ám az én ügyem mindvégig nem került szóba. Mint már említettem, nem akartam túl
mohónak és naivnak látszani.
A következő két hónapban többször próbáltam újabb találkozót összehozni Péterrel, de ő

mindannyiszor udvariasan visszautasított, vagy elkerülte az időpontegyeztetést. Végül egyszer
mégiscsak igent mondott, és elmagyarázta, hogyan jutok el a sivatagban álló otthonához.
Megállapodtunk egy időpontban, és én elkezdtem magamban próbálni, amit el akartam neki
mondani.
Egy héttel később meglátogattam. Legelőször a „Vigyázat, a kutya harap" felirat tűnt a
szemembe. A szívem hevesen kalapált, miközben a hosszú bekötőúton autóztam a háza felé,
majd egyszer csak megpillantottam egy hatalmas, fekete gombolyagot az út közepén. A kutya
volt, amelyre a kapun lévő felirat figyelmeztetett, és valóban igen nagy állat volt. Az orra előtt
parkoltam le a terepjárót, minthogy nem volt hajlandó odébbmenni. Mintegy hat méternyire
álltam meg a bejárattól, és ezt a távolságot gyalog kellett megtennem, a kutya megkerülésével.
Lassan kinyitottam a kocsiajtót, és láttam, hogy a kutya mélyen alszik. Óvatosan leléptem a
terepjáró lépcsőjéről, de amint földet ért a lábam a sóderon, az állat hirtelen felébredt. A
hatalmas, fekete eb ott magasodott előttem, és farkasszemet néztünk. Dobogó szívvel készültem
rá, hogy bármelyik pillanatban visszahátráljak a terepjárómba. Ekkor a kutya hirtelen heves
farkcsóválásba kezdett, egész hátsó felét riszálta hozzá, és felém lépett, hogy üdvözöljön. Öt
percig simogattam és hagytam, hogy vizesre nyaljon ez az óriási, fekete házőrző.
A feleségem, Kim, és én felállítottunk egy személyes üzleti szabályt: „Sose üzletelj olyan
háziállatokkal, amelyekben nem bízol!" Az évek során azt tapasztaltuk, hogy az emberek és
házi kedvenceik nagyon hasonlítanak egymásra. Egyszer ingatlanüzletet kötöttünk egy
házaspárral, akiknek sok állatuk volt. A férfi a kistestű Mopsz kutyákat kedvelte, az asszony
meg az egzotikus madarakért volt oda. Amikor Kimmel beléptünk a házba, a kis, bájos kutyák
és a madarak is barátságosnak tűntek, de amint közelebb mentünk hozzájuk, nagyon is
rosszindulatúakká váltak. Ahogy közelítettünk feléjük, mérgesen ránk förmedtek, és meg
akartak támadni. Egy-két héttel az üzlet lezárása után Kimmel rájöttünk, hogy a tulajdonosaik
is éppen így viselkedtek: a barátságos külső agresszív belsőt takart. A szerződés mellékletében
úgymond rendesen „megharaptak" bennünket. Még az ügyvédünk sem vette észre azt az ügyes
harapást. A befektetéssel végül is nem lett baj, de Kimmel azok után tartottuk magunkat ahhoz
a stratégiához, hogy ha valaki olyannal kötnénk üzletet, akivel kapcsolatban kétségek merülnek
fel bennünk, és az illetőnek háziállatai vannak, akkor először megfigyeljük a háziállatokat. Az
emberek fel tudnak venni kellemes modort, és tudnak mosolyogva hazudni, de az állatok nem.
A taktika az évek során elég jól bevált. Úgy találtuk, hogy az emberek belső tulajdonságait
meglehetősen jól fel le-
het fedezni állataik viselkedésén. A találkozóm Péterrel tehát jó ómennel indult. Mellesleg a nagy,
fekete kutyát „Candy"-nek hívták, ami édességet jelent.
A megbeszélés mégsem kezdődött olyan jól, mint vártam. Megkérdeztem Pétert, hogy
„inaskodhatnék-e" mellette, és lehetnék-e az oldalán bennfentes befektető. Felajánlottam, hogy ingyen
dolgozom, ha hajlandó megtanítani mindarra, amit a cégek nyilvános kibocsátásáról tud. Elmondtam,
hogy anyagilag független vagyok, és nincs szükségem pénzre ahhoz, hogy vele dolgozhassak. Péter
vagy egy órán át kételkedett bennem. Arról beszélt, hogy milyen értékes az ideje, és megkérdőjelezte,
hogy elég gyorsan tanulok-e, és hajlandó leszek-e kitartani. Attól félt, feladom, ha meglátom, milyen
nehéz dologról van szó, mert nem elég erős a pénzügyi hátterem a Wall Street tőkepiacához. Azt is
mondta, „Még sosem ajánlotta fel senki, hogy ingyen dolgozik nekem, csak azért, hogy tanulhasson
tőlem. Az emberek mindig pénzt szoktak kölcsönkérni tőlem, vagy állást akarnak." Biztosítottam róla,
hogy én mindössze egy lehetőséget szeretnék kapni, hogy mellette dolgozhassak, és tanulhassak tőle.
Elmeséltem neki, hogyan kalauzolt gazdag apám éveken át, és, hogy hosszú időn át neki is ingyen
dolgoztam. Végül azt kérdezte:
Mennyire akarja megtanulni ezt az üzletet? Egyenesen a szemébe néztem,
és azt feleltem:
Nagyon-nagyon meg akarom tanulni.
— Jó — mondta. — Jelenleg éppen egy csődbe ment aranybányával fog
lalkozom. Peruban van, az Andokban. Ha valóban tanulni akar tőlem, repül
jön el Limába csütörtökön, nézze meg a bányát a csapatommal, menjen el a
bankba, tudja meg, mennyit akarnak érte kapni, azután jöjjön vissza, és ad
jon róla egy jelentést. Ja, egyébként az út összes költségét maga állja.
A döbbenet kiült az arcomra.
— Repüljek Peruba csütörtökön? — kérdeztem vissza.
Péter elmosolyodott.
— Még mindig csatlakozni akar a csapatomhoz, és meg akarja tanulni,
hogyan kell elintézni egy cég nyilvános kibocsátását?
A gyomrom görcsbe rándult, és a homlokom gyöngyözni kezdett. Tudtam, hogy az őszinteségemet
teszi próbára. Aznap kedd volt, és nekem már programom volt csütörtökre. Péter türelmesen várt,
amíg végiggondolom a dolgot. Végül halkan és nagyon barátságos hangon, egy mosoly kíséretében
újra feltette a kérdést:
— Nos, még mindig meg akarja tanulni az üzletemet?
Tudtam, hogy döntő pillanathoz érkeztem. Tudtam, hogy vagy igent mondok, vagy vége.
Önmagamat tettem próbára. A választásomnak nem
volt köze Péterhez. Csakis az én személyes fejlődésemhez volt köze. Ilyenkor egy versrészietet
szoktam felidézni magamban, amely segít a döntésben W. N. Murray írta, a címe: Elkötelezettség.
Akkor költötte, amikor a HirnaIájába indult egy expedícióra. A vers a hűtőszekrényem falára van
kiragasztva, és mindig elolvasom, amikor ösztönzésre van szükségem, mert énem többi része megálljt
parancsol. Csak néhány sor jutott eszembe a versből:
„Amíg az ember el nem kötelezi magát, tétovázik,
talán visszakozik, mindig alul marad.
Minden úttörő, alkotó tevékenységben
mély igazság rejlik,
Melynek nem ismerése
számtalan álmot, csodás tervet foszlat széjjel
Amint határozottan elkötelezzük magunkat,
A Gondviselés is mellénk áll. "
Az a sor, hogy „A Gondviselés is mellénk áll", az tartott vissza, amikor énem többi része hátrálni
szeretett volna. Az értelmező szótár szerint a „gondviselés" isteni útmutatást vagy törődést jelent.
Isten, mint az emberi sors megtartó és útmutatást adó ereje fogalmazódik meg benne. Nem akarok
prédikálni, sem azt állítani, hogy isten az én oldalamon áll. Csak annyit szeretnék ezzel mondani,
hogy mindannyiszor, amikor elérkezem a határaimhoz, vagy amikor az ismeretlenbe kellene
továbblépnem, nem támaszkodhatok másra, csak egy nálam sokkal nagyobb erőbe vetett bizalomra.
Az ilyen pillanatokban — amikor tudom, hogy át kell lépni egy határt — mély lélegzetet veszek, és
meglépem a következő lépést. Nevezhetném a hit lépésének is. Én azt mondom rá, ez a bizalmam
próbaköve, egy nálam jóval nagyobb erőbe vetett bizalmamé. Véleményem szerint ezek az első
lépések hozták meg életem nagy változásait. A kezdeti eredmények nem mindig voltak a szám íze
szerint valók, de hosszú távon mindig jobbra fordult tőlük az életem. Ez a vers mindig roppant sokat
segített az ilyen pillanatokban.
A költemény a következő sorokkal zárul:
„ Megtanultam mélyen tisztelni Goethe egyik kétsorosát:

Amit megtehetsz, vagy megálmodsz, kezdd el,
Lángészhez, erőhöz, csodákhoz merészség kell. "
Miután felidéztem magamban a költő sorait, felnéztem, és azt mondtam: — A hétvégét Peruban
töltöm.
Péter szélesen elmosolyodott, majd azt felelte:

— Itt egy lista, ezen rajta van, kikkel kell találkoznia, és hol. Hívjon, ha
megjött.
Ez nem ajánlás
Hangsúlyoznom kell, hogy nem ez az a módszer, melyet bárkinek is javasolnék, aki meg akarja
tanulni, hogyan kell egy cég részvényeit nyilvánosan kibocsátani. Vannak ennek sokkal okosabb és
egyszerűbb módjai is. Számomra ez a lehetőség kínálkozott. Ezért a valósághoz híven leírom azt a
folyamatot, ahogyan én elértem a célomat. Úgy gondolom, mindenkinek igazodnia kell a saját
szellemi és érzelmi erősségeihez és gyengéihez. Egyszerűen csak ismertetem azt a folyamatot,
amelyen keresztülmentem attól kezdve, hogy tudtam, merre vegyem az irányt életem további
részében. Szellemileg nem rótt rám különösebben nagy terhet, de érzelmileg kihívást jelentett, mint
általában a nagy változások az életben.
Gazdag apám sokszor mondta: „Az egyén valósága a hit és az önbizalom között húzódó
határvonal." Ezt egy ábrán is szemléltette:
v a 1 önbizalom ó hit
sá
g
Magyarázatképpen hozzátette: „Az ember valósága gyakran nem változik mindaddig, amíg az
illető el nem hagyja, amiben korábban otthonosan mozgott, és nem engedi át magát vakon a hitének.
Sokan azért nem gazdagszanak meg, mert sokkal inkább korlátozza őket az önbizalmuk, mint hitük
korlátlansága."
Azon a csütörtöki napon, 1996 nyarán tehát elindultam az Andok hegységbe, hogy megszemléljek
egy aranybányát, melyet valaha az inkák, majd a spanyol telepesek használtak. Bemerészkedtem egy
számomra eladdig teljesen ismeretlen világba. Ennek a lépésnek köszönhetem, hogy a befektetés
egészen új világa tárult fel előttem. Ez a lépés mindörökre megváltoztatta az életemet. Megváltoztatta
anyagi lehetőségeim valóságát. Kitágult a valóságképem arra vonatkozóan, hogy mekkora
gazdagságra tehet szert egy ember.
Minél többet dolgozom együtt Péterrel és a csapatával, annál jobban kitágulnak a gazdagság
határai.
Ma is tovább tágítom a határaimat, és a fülembe csengenek gazdag apám szavai: „Az
embert csak az anyagi lehetőségeiről alkotott valóságképe korlátozza. Semmi sem változik,
amíg a valóságunk ugyanaz marad. Pénzügyi valóságunk pedig mindaddig nem változik, amíg
le nem győzzük saját magunk teremtette félelmeinket és kétségeinket."
Péter állta a szavát

Amint hazaértem, jelentést tettem Péternek. A bánya nagyszerű állapotban volt, jö minőségű
és nagy aranytartalékokkal rendelkezett, de anyagi és működési gondjai voltak. Azt ajánlottam
Péternek, ne vegye meg, mert súlyos társadalmi és környezeti problémák is felmerültek,
amelyek megoldása milliókba került volna. A bánya hatékony üzemeltetéséhez bármely új
tulajdonosnak legalább 40%-os munkaerő-leépítéshez kellett volna folyamodnia. Ezzel
tönkretette volna az illető a város gazdaságát. A következőt mondtam Péternek:
— Ezek az emberek évszázadok óta élnek ott, 4 800 méterrel a tengerszint felett. A
családtagjaik generációkon át oda temetkeztek. Nem hiszem, hogy okos dolog arra
kényszeríteni őket, hogy hagyják el őshazájukat, és keressenek munkát a városokban, a hegy
lábánál. Azt hiszem, ez túl sok problémát okozna.
Péter egyetértett velem, és — ami ennél fontosabb — beleegyezett, hogy tanítani fog.
Nemsokára együtt vettük szemügyre a világ más tájain lévő bányakat és olajmezőket, s
tanulásom új fejezete vette kezdetét.
1996 nyarától 1997 őszéig Péter segédjeként dolgoztam. Őt nagyon lefoglalta cége, az EZ
Energia Rt. (nem a cég valódi neve) fejlesztése, amely éppen részvényei nyilvános kibocsátása
előtt állt az albertai tőzsdén, amikor csatlakoztam Péterhez. Mivel későn lettem tagja a
csapatnak, nem kaphattam már kibocsátás előtti részvényeket a bennfenteseknek szóló áron.
Nem illett volna az alapítókkal együtt befektetnem, hiszen én még újonc voltam, és próbaidős.
Meglehetősen sok részvényt sikerült azonban vásárolnom nyilvános kibocsátási áron, ami 50
kanadai dollár volt részvényenként.
A kolumbiai olajmezők és a portugáliai gázlelőhely feltárása után az EZ Energia Rt.
részvényeinek ára 2,00 kanadai dollárról 2,35 kanadai dollár ment fel. Ha pedig kiderül, hogy a
portugáliai lelőhelyek valóban olyan nagyök, mint amekkorára becsülik őket, akkor 2000-ben
akár 5,00 kanadai dollárra is felmehet egy-egy részvény ára. Ha — de csak akkor, ha — a por-
tugál gáztartalékok valóban olyan jelentősek, a következő két-három évben 15,00 sőt még a 25,00
kanadai dollárt is megütheti az EZ részvényeinek ára. Ezek a fejlődési kilátások. Van azonban egy
ellenkező lehetőség is. Leeshet a részvények ára 0,00 dollárra is az elkövetkezendő két-három évben.
Sok minden lehetséges egy cégnél a fejlődésnek ebben a szakaszában.
Az EZ Energia nagyon kis cég, de a „kezdőtőke-befektetők" — ahogyan Peter nevezi őket —
jóvoltából azonban igen jelentős értéknövekedésre számíthat. Ha a dolgok a reményeink szerint
alakulnak, ezek a befektetők nagy nyereséget könyvelhetnek el maguknak. A kezdőtőke-befektetők (a
nyilvános kibocsátást megelőző akkreditált befektetők) 25 000 (USA) dollárt fektetnek be 100 000
részvénybe, azaz 25 centet részvényenként. Ezt az összeget Peter nevének, továbbá az igazgatótanács
erejének és az olajmezőt feltáró csapat szakértelmének köszönhetően fektették be. A
magánkibocsátáskor, de még a nyilvános kibocsátáskor sem voltak garanciák vagy biztos érték, amibe
befektetni érdemes. Más szavakkal: a kezdet kezdetén ez a befektetés tisztán „P" (price = ár)
befektetés volt, és nem „E" (earnings = nyereség) befektetés. Eleinte csak Peter barátai és az ő
környezetében lévő befektetők szűk köre juthatott hozzá a részvényekhez.
A befektetési ciklusnak ebben a szakaszában a befektetők a csapatba fektetnek be. Az emberek
sokkal többet számítanak bármely más tényezőnél -a terméknél, legyen az olaj, arany, internetes
termék vagy bármi egyéb. Az aranyszabály, hogy „a vezetőség vonzza a pénzt" különösen előtérbe
kerül a cégek ezen fejlődési szakaszában.
Az EZ Energia Rt. vezetése rendkívüli módon kitett magáért. Ahelyett, hogy a levegőbe dicsérném
és a reményekről és álmokról beszélnék, inkább bemutatom a tényeket, amelyek erről az immár
nyilvánosan a tőzsdén jegyezhető részvénytársaságról a rendelkezésemre állnak.
Az alapítók idejüket és szaktudásukat váltották részvényekre a cégben. Másként szólva: a legtöbb
alapító ingyen dolgozik, idejüket és szaktudásukat részvényekért ajánlják fel cserébe. A kibocsátáskor
a részvények értéke nagyon alacsony, ezért az alapítók keresett jövedelme nagyon csekély, ha
egyáltalán van. Fizetést nem kapnak, az a szándékuk, hogy a részvényeik értékét növeljék, amely
majd portfoliós jövedelmet eredményez, nem keresettjövedelmet. Csupán néhányan vesznek fel
minimális fizetést szolgálataikért a cég alapítótagjai közül. A legtöbben a nagyobb nyereség
reményében munkálkodnak, amelyre akkor számíthatnak, hajó munkát végeznek a cég bővítése és
értékének emelése terén.
Minthogy az igazgatók többsége nem vesz fel fizetést, a saját érdekük, hogy növeljék a cég értékét.
Személyes érdekük egybeesik a befektetőkével, vagyis azzal, hogy a részvénvek ára növekedjék.
Ugyanez érvénves a cég
legtöbb alkalmazottjára is. Ha kapnak is némi fizetést, valójában sokkal több érdekük fűződik a
részvények árának emeléséhez.
Az alapítók nagyon fontosak az induló cégek sikerének szempontjából mert az ő jó hírük és
szakértelmük szolgáltat hitelt a cégnek, ennek köszönheti a cég a befektetők bizalmát, a forgalmat, és
ez ad létjogosultságot a projektnek, amely sokszor csak papíron létezik. Ha a cég már nyilvános és
sikeres, az alapítók közül néhányan esetleg visszavonulnak, és kivonják a részvényeiket is. Új vezetői
testület lép a helyükbe, az alapítók pedig újabb céget alapítanak, és kezdődik az egész folyamat
elölről.
Az EZ Energia Rt. története

Az alábbiakban ismertetem a cég alapítása után történteket:
384. A kezdőtőke-befektetők 25 000 USA dollárt invesztáltak 100 000 db. részvénybe, vagyis
részvényenként 25 centet. Ekkor a cégnek csupán kísérleti terve volt, de nem volt feltárási
lízingszerződése. Nem voltak eszközök. A kezdőtőke-befektetők a cégvezetésbe fektettek be.
385. A részvények ára 2,00 és 2,35 kanadai dollár között mozgott.
386. így a kezdőtőke-befektetők 100 000 részvényének pillanatnyi értéke 200 000 és 235 000
kanadai dollár, illetve 160 000 ... 170 000 USA dollár között mozgott. A vezetők feladata tehát az
volt, hogy növeljék a cég valamint részvényárai értékét azáltal, hogy piacra viszik a kitermelt
olajat, több kutat furatnak, és további olaj lelőhelyeket igyekeznek feltáratni. Papíron a kezdőtőke-
befektetők kb. 140 000 dollárt kerestek 25 000 dolláros befektetésükön. Mivel 5 éve voltak benne
az üzletben, éves nyereségük 45%-os volt, ha el tudták adni a részvényeiket.
387. A befektetőknek azzal a problémával kellett szembenézniük, hogy a cég nagyon kicsi volt,
így a részvények forgalma sem volt jelentős. Egy 100 000 részvénnyel rendelkező befektető
nemigen adhatta el 100 ezer részvényét egyszerre anélkül, hogy ettől ne esett volna drasztikusan a
részvények ára. így tehát az összes részvény értéke sok tekintetben csupán papíron létezett.
Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a cég bővülni fog, és egyre több ember válik majd
részvényessé. Akkor majd könnyebb lesz nagyobb mennyiségben adni-venni a részvényeket.
Annyi biztonsággal megállapítható, hogy a feltárások eredményesek voltak, s ennek
köszönhetően a befektetők többsége megtartja a részvényeit, nem adja el.
Miért a kanadai tőzsdére?

Amikor elkezdtem Péterrel dolgozni, megkérdeztem tőle, miért a kanadai tőzsdéken bocsátja
ki a cége részvényeit, miért nem a sokkal jobban ismert NASDAQ-on vagy a Wall Streeten?
Amerikában a kanadai tőzsdéket általában az észak-amerikai értékpapírpiac
mostohagyerekeiként kezelik, Péter mégis inkább a kanadai tőzsdéket választja, mert:
388. A kanadai tőzsdék világelsők a kis, természeti forrásokkal foglalkozó cégek
finanszírozásában, Péternek pedig elsősorban ilyen cégei vannak. Ő olyan, mint Warren
Buffet: annál az iparágnál marad, amelyhez ért. „Az olajhoz, a földgázhoz, az ezüsthöz és
az aranyhoz értek — mondja. — Az ásványi energiahordozókat és a nemesfémeket
ismerem." Ha technológiai céget alapítana, azt bizonyára az Egyesült Államok tőzsdéjére
vezetné be.
389. A NASDAQ és a Wall Street túl nagyok ahhoz, hogy ott felfigyelnének egy kis cégre.
Péter így érvelt: „Amikor beszálltam az üzletbe az 1950-es években, még a kis cégeknek is
szenteltek figyelmet a jelentősebb tőzsdék brókerei. Ma már az internetes cégek, amelyek
nem is hoznak bevételt, több pénz fölött rendelkeznek, mint az iparosodás korának sok
nagyobb, ismert cége. Ezért aztán a legtöbb nagy brókerház nemigen érdeklődik a kis cégek
iránt, melyeknek csak pár millió dollárra van szükségük. Az Egyesült Államokban a
brókerházakat főként a 100 millió dolláros vagy a fölötti ajánlatok érdeklik."
390. A kanadai tőzsdék nem szorítják ki a kisvállalkozókat a piacról. Azt hiszem, Péter
főként azért használja a kanadai tőzsdéket, mert visszavonult. Ahogy mondani szokta,
„Nincs szükségem pénzre, ezért nem kell nagy céget építenem, hogy nagyot kaszáljak. Csak
élvezem a játékot; segít, szellemileg éberen tart, azon kívül meg hol másutt szállhatnának be
a barátaim egy nyilvános kibocsátásba mindössze 25 000 dollárral úgy, hogy 100 000
részvényt kapnak érte? Azért csinálom, mert szórakoztat, szeretem a kihívásokat, és
helyenként elég jó pénzt hoznak. Szeretek cégeket alapítani, nyilvános kibocsátásra vinni
őket, és nézni, amint nőnek. Azt is szeretem látni, amint a barátaim és a családjaik
meggazdagszanak."
391. Péter ugyanakkor óvatosságra is int: „Csak ezért, mert a kanadai tőzsdék kicsik, még
nem játszhat rajtuk mindenki. Némelyikük kétes hírnévre tett szert az utóbbi idők tranzakciói
miatt. Aki ezeken a tőzsdéken akar kereskedni, annak nagyon jól kell ismernie a nyilvános
kibocsátás minden csínját-bínját."
Jó hír, hogy a kanadai tőzsderendszer a jelek szerint szigorítja a szabályozást, és ez

egyre inkább érvényesül. Azt hiszem, néhány év múlva a kanadai tőzsdék növekedni
fognak, ahogy világszerte egyre több kis cég fordul a kisebb tőzsdék felé a szükséges tőke
előteremtése végett.
Óvakodjunk azoktól, akik hivatásszerűen űzik cégek részvényeinek tőzsdei kibocsátását!
Néhány éve aktívan foglalkozom ezzel az üzlettel, és három olyan személlyel találkoztam,
akinek megvoltak ugyan a megfelelő ajánlólevelei és a névjegykártyáján a megfelelő képesítést
jelző betűk, remek történetet adtak elő, összeszedtek több tízmillió dollárt, de halvány gőzük
sem volt arról, miként kell egy céget beindítani és felépíteni a semmiből. Ezek az emberek évek
óta első osztályon vagy magánrepülőgépekkel repülnek, a legjobb szállodákban laknak,
fényűző vacsorákat adnak, a legjobb borokat isszák, és nagylábon élnek a befektetők pénzén. A
cég közben hamarosan csődbe megy, mert valójában nem fejlődik. A készpénz mind kifolyik
belőle. Ilyenkor a fent említett személyek elindítanak egy újabb céget, és kezdődik az egész
elölről. Hogyan lehet megkülönböztetni a becsületes vállalkozót a nagyban költekező
álmodozótól? Nem tudom. A három közül kettőnek lépre mentem a cégek kialakulásának
időszakában. A legjobb, amit ajánlhatok, hogy kérjünk az illetőktől múltbeli tevékenységeiket
igazoló dokumentumokat, ellenőrizzük a referenciáikat, és hagyatkozzunk a hatodik
érzékünkre.
5. Ha egy kis cég növekszik és virágzik, később sikerének köszönhetően átmehet a nagyobb
tőzsdékre, amilyen a NASDAQ vagy a NYSE. Azok a cégek, melyek a kanadai tőzsdékről
átkerülnek az Egyesült Államok tőzsdéire, jelentősen felértékelődnek (néha több mint 200%-
kal).
A legtöbb mai nagy nevű cég kicsi és ismeretlen cégként indult. 1989-ben a Microsoft is kis
cég volt; egy részvényét 6 dollárért adták. Ezeknek a részvényeknek azóta nyolcszor osztották
fel az alapértékét (névértékét). 1991-ben a Cisco részvényei darabonként 3 dollárt értek. Ez
nyolc felosztással korábbi ár. Ezek a cégek bölcsen gazdálkodtak a befektetők pénzével, és ma
már jelentős erőt képviselnek a világgazdaságban.
Sharon jegyzete
A jelentős részvénypiacok az Egyesült Államokban olyan követelményeket támasztanak, amelyek a
legtöbb cég számára igen nehéz folyamattá tették a nyilvános kibocsátást. Amint azt az Ernst &
Young Guide To Tak-ing Your Company Public (Ernst & Young: Útmutató cégek első nyilvános
részvénykibocsátásához) leírja, a The New York Stock Exchange-en való kibocsátáshoz egy cégnek
nettó 18 millió dollár megfogható értéket és 2 500 000 dollár nettó adózás előtti bevételt kell
felmutatnia. Az American Stock Exchange megköveteli, hogy az ott nyilvános kibocsátásra kerülő
cégek törzstőkéje legalább 4 millió dollár legyen, az első nyilvános kibocsátás piaci értéke pedig elérje
a minimum 3 millió dollárt. A NASDAQ National Markét nettó megfogható eszközként legalább 4
millió dollárt követel, az első nyilvános kibocsátás piaci értékét pedig minimum 3 millió dollárban
szabja meg.
Ehhez még hozzájön, hogy az első nyilvános kibocsátás ezeken a jelentős tőzsdéken 400 000 ... 500
000 dollárba kerülhet. Ez a költség tartalmazza a bejegyzés, a jogi tanácsadás, a könyvelés költségeit,
valamint a közönség által le nem jegyzett részvényeket lejegyző cégek jutalékát.
Sok kis vagy középméretű cég, amely nem felel meg ezeknek a követelményeknek, „újra-
összeolvadási" lehetőséget keres, vagyis megpróbál egy létező, nyilvános részvényekkel rendelkező
céggel egyesülni. így a kisebb cég is nyilvánosan kereskedhet részvényeivel az új, közös cég nyilvános
részvényei által.
A cégek a kanadai tőzsdéken kívül más külföldi tőzsdéken is próbálkozhatnak, ahol szintén kevésbé
szigorúak az első nyilvános kibocsátás feltételei.
Ki vásárol a kanadai tőzsdén?

Amikor két éve Ausztráliában adtam elő, egyszer a hallgatóság egyik tag-ja megkérdőjelezte
normális elmeállapotomat, amiért nemesfémekbe és olajba fektetem a pénzemet. Azt kérdezte:
„Ha mindenki más új, csúcstechnológiai és internetes cégek részvényeit veszi, akkor ön miért
foglalkozik a gazdaság aljával?"
Elmagyaráztam neki, hogy mindig olcsóbb ellenzéki befektetőnek lenni, azaz olyannak, aki a
népszerűtlenebb, kevésbé divatos részvényeket veszi. "Néhány évvel ezelőtt, amikor mindenki
aranyba, ezüstbe és olajba fekte-
tett, a cégek beindításához szükséges feltárási bérleti szerződések rendkívül drágák voltak. Nagyon
nehéz volt jó áron üzletet találni. Most, hogy az olaj. az arany és az ezüst ára lement, könnyű jó
cégekhez jutni, és az emberek szívesebben tárgyalnak, mert ezek az áruk nem annyira népszerűek."
Az olajárak emelkedni kezdtek, és ezáltal olajipari cégünk részvényei is nagymértékben
felértékelődtek. Buffet is bejelentette, hogy jelentős mennyiségben kíván ezüstöt venni. 1998
februárjában a milliárdos befektető nyilvánosságra hozta, hogy 130 millió uncia ezüstöt helyezett el
egy londoni raktárban. 1999. szeptember 30-án a Canadian Business hasábjain megjelent, hogy Gates,
a világ leggazdagabb embere 12 millió USA dollárért vásárolt ezüstöt, és ezzel 10,3%-os érdekeltséget
szerzett egy, a vancouveri tőzsdén jegyzett, kanadai ezüstipari cégben. Gates titokban már 1999
februárjában megkezdte a cég részvényeinek felvásárlását. Amikor ez a bejelentés befektetőinkhez
eljutott, megkönnyebbüléssel fogadták a hírt, hogy nem hiába bizakodtak éveken át.
Nem mindig üthetjük meg a főnyereményt

Nem minden kezdő cég sorsa alakul olyan jól, mint az EZ energiaipari vállalaté. Némely cég
soha nem növi ki magát, a nyilvános kibocsátás ellenére sem, a befektetők pedig elveszítik
kezdőtőkéjük jelentős részét, ha nem az egészet. Ezért van szükség akkreditált befektetőkre, és
figyelmeztetésre az általunk piacra vitt befektetések „mindent vagy semmit" jellegéről.
Péter partnereként szoktam tárgyalni potenciális befektetőkkel arról, hogy kezdőtőkét
fektetnek be új cégekbe. Mielőtt megbeszélném velük az üzlet részleteit, a résztvevőket és a
várható nyereséget, tájékoztatom őket a kockázatokról. Prezentációmat többnyire a
következőképpen vezetem be: „A befektetés, amelyről beszélni szeretnék, nagyon magas
kockázatú, spekulatív befektetés, elsősorban olyanoknak ajánlom, akik megfelelnek az
akkreditált befektetői szint követelményeinek." Ha a tárgyalópartnerem nem ismeri ezeket a
követelményeket, akkor ismertetem vele az erre vonatkozó SEC-meghatározást. Többször
hangsúlyozom azt is, hogy a befektetett összes pénzét elveszítheti. Akit ezek után még mindig
érdekel a befektetés, annak elmondom, hogy semmiképpen se fektessen több pénzt a cégünkbe,
mint teljes befektetésre szánt tőkéje 10%-át. Csak ezek után, és csak ha továbbra is érdekli az
illetőt a befektetés, kezdek el beszélni magáról a befektetésről, a kockázatokról, a csapatról és a
lehetséges nyereségről.
Miután mindezt előadtam, megkérdezem, van-e kérdés. A kérdések meg-
iaszolása után ismét hangsúlyozom a kockázatokat. Végül felhívom a be-f ktető figyelmét: „Ha
elveszíti minden pénzét, mindössze annyit ajánlhatok f 1 cserébe, hogy az első adandó alkalommal
befektethet ismét a következő
egünkbe." Eddigre a tárgyalópartnerek többsége teljesen tisztában van a kockázatokkal, és nagyjából
90%-uk úgy dönt, hogy nem fektet be. A ma-
adék 10%-nak, akik még mindig érdeklődnek, további tájékoztatással szolgálunk, és adunk még némi
gondolkodási időt, hogy visszaléphessenek, ha kedvük tartja.
Az a gyanúm, hogy a mai legjobban teljesítő, internetes, első kibocsátású részvények értéke
hatalmasat fog zuhanni a következő néhány évben, és a befektetők milliókat, sőt, talán milliárdokat
veszítenek majd. Igaz, hogy az internet óriási új lehetőségeket tartogat, de a gazdasági erők csupán
néhány úttörő céget engednek majd nyerni. Így tehát akár aranybányáról, akár szerelvényértékesítő
cégről, akár internetes cégről legyen szó, jórészt továbbra is a piaci erők irányítják a részvényárak
alakulását.
Nagyszerű tanulási lehetőség

A döntésem, hogy elutazom Peruba, remek döntésnek bizonyult. Ugyanolyan sokat tanultam
Pétertől mint diákja és mint társa, amennyit korábban gazdag apámtól. Miután nagyjából egy évet
dolgoztam Péternek és csapatának mint segéd, Péter felajánlotta, hogy legyek a társa magán kockázati
tőkén alapuló cégében.
1996 óta életre szóló tapasztalatokat szereztem azáltal, hogy végigkövethettem az EZ Energiaipari
Rt. részvényeinek első nyilvános kibocsátását és a cég fejlődését, amely mára olyannyira elfogadottá
tette, hogy várhatóan egy napon majd jelentős olajipari cég válhat belőle. Nemcsak bölcsebb
üzletember lettem a tagságomnak köszönhetően, de sokat tanultam a tőzsde működéséről is.
Tervemben azt tűztem magam elé, hogy öt évet töltök tanulással, ebből eddig négy telt el. Jelenleg
még mindig nem kerestem rajta igazán pénzt — legalábbis nem olyan pénzt, amit zsebre tehetnék.
Csak papíron könyvelhettem el nyereséget, de a cégekről és a befektetésről szerzett ismeretek minden
pénzt megérnek. Lehet, hogy a jövőben én is létrehozok egy céget, melyet bevezetek valamelyik
Egyesült Allamok-beli tőzsdén, nyilvános kibocsátáson.
Első nyilvános kibocsátások a jövőben

Jelenleg Péter és magán kockázati tőkével dolgozó csapata, melynek én is társult tagja
vagyok, három további céget készül nyilvános kibocsátásra vinni: egy nemesfémmel foglalkozó
céget, amely Kínában rendelkezik haszonbérleti szerződéssel, egy olajipari vállalatot, amely
Argentínában termel ki olajat és gázt, továbbá egy ezüstipari céget, amely szintén Argentínával
áll bérleti szerződésben.
A leghosszabb időt a kínai nemesfém-ipari cég kiépítése vette igénybe. Nagyon jó ütemben
haladtak a tárgyalások a kínai kormánnyal mindaddig, amíg 1999-ben egy amerikai
vadászrepülő le nem bombázta a kínai nagykövetséget Koszovóban. Állítólag elavult volt a
térkép. Bármi legyen is azonban a bombázás oka, az incidens két évvel visszavetette az üzleti
kapcsolatokat. Ennek ellenére továbbra is biztosan, ámbár lassan haladnak előre a tárgyalások.
Amikor azt kérdezik tőlünk, miért vállaljuk akkor a kockázatot, hogy Kínában dolgozzunk,
azt feleljük: „Kína hamarosan a világ vezető gazdasági hatalma lesz. Igaz, hogy nagy a
kockázat, de a várható megtérülés is döbbenetes lehet."
Ma Kínában befektetni olyan, mint amilyen az 1800-as években az angoloknak volt
Amerikában. A kapcsolatokba és az eszmei értékbe fektetünk be. Pontosan tisztában vagyunk a
politikai különbségekkel és az emberi jogi vitákkal. Mint cég minden tőlünk telhetőt
megteszünk azért, hogy erős kapcsolatokat építsünk ki Kínával, és lehetővé tegyük a
kommunikációt kínai kapcsolataink révén abban a reményben, hogy részesei lehetünk az
amerikai—kínai kapcsolatok átalakulásának. Felbecsülhetetlenül értékes tapasztalatokra tettem
szert. Olyan ez, mintha részt vennék a történelem formálásában. Néha úgy érzem magam,
mintha egy hajóban eveznék Kolumbusszal az Új Világ felé.
Általában három-öt évbe telik egy céget bevezetni a nyilvános piacra. Ha minden jól megy, a
jövő év folyamán három cégünk közül kettő részvényeit sikerül nyilvánosan kibocsátani. Ha
így lesz, elérem célomat, és csúcsbefektetővé válok. Nekem ez lesz az első nyilvánosan
bejegyzett cégem, míg Péternek már a kilencven-valahanyadik. Tehát nem értem még el a
csúcsbefektetői szintet, de már közel vagyok hozzá, és akkor megvalósul az a célom, melyet
1995-ben tűztem ki magam elé.
A kockázatokat figyelembe véve azonban az is lehetséges, hogy minden projekt, amelyen
jelenleg dolgozom, csődbe megy, és soha nem jut el a nyilvános kibocsátásig. Ha ez történik,
összeszedjük a maradékot, és új projek-
tekbe fogunk. A befektetőink ismerik a kockázatokat, és tudják, hogy befektetési tervük

értelmében több ilyen kisebb vállalkozásba érdemes kevés pénzt fektetniük. Azt is tudják, hogy
fel fogjuk kérni őket, fektessenek be újabb induló cégeinkbe. Minden azon múlik, hogy egyszer
valamelyik projekt igazán nagy sikert hozzon. Az efféle befektetéseknél nem bölcs dolog
mindent egy lapra feltenni. Éppen a nagy kockázat miatt szabta meg a SEC az ilyen spekulatív
befektetésben való részvétel minimális követelményeit. A következő fejezetben röviden
körvonalazzuk az alaplépéseket, onnan kezdve, hogy az embernek támad egy ötlete, céget
alapít, majd esetleg nyilvánosan kibocsátja cége részvényeit. A folyamat nem volt könnyű
számomra, de annál izgalmasabb volt.
Az átjárási szolgalom
Egy cég részvényeinek első nyilvános kibocsátása a vállalkozónak olyan, mint az átjárási
szolgalom. Ahhoz hasonlítható, amikor egy jó sportolót beválogatnak egy hivatásos csapatba.
A Fortune 1999. szeptember 27-i száma szerint „Ha egy cég felvesz, azzal leigazol minket. Ha
nyilvános kibocsátásban veszünk részt, azzal a piac — a világ — igazol le."
Ezért nevezte gazdag apám csúcsbefektetőnek azokat, akik a semmiből tudtak céget építeni.
Ezt a címet sosem tudhatta a magáénak. Bár számos cégbe fektetett be, melyek később
nyilvános kibocsátásra kerültek, az általa alapított cégek közül egyik sem volt ilyen. Gazdag
apám fia, Miké folytatta apja vállalkozásait, továbbfejlesztette a cégeit, de ő sem alapított soha
olyan céget, amelynek részvényeit nyilvánosan kibocsátották a tőzsdén. Ha tehát én
csúcsbefektető leszek, azzal megkoronázom gazdag apám képzési folyamatát.
40. fejezet
A 400 leggazdagabb emberrel foglalkozó Forbes magazin 1999-es kiadása címlapján „A

szomszéd milliárdos" feliratot jelentette meg. A magazinban szerepel egy cikk „A gazdagság
évszázada" címmel. Az alcím egy kérdés: „Honnan származik a nagy gazdagság?" Évekkel
ezelőtt az olaj és az acél szolgáltatta az amerikai vagyon alapját. Ma sokkal inkább azon múlik
minden, hány ember figyelmét tudja megragadni valaki.
A cikk szerint: „Ha dúsgazdagokról akarunk beszélni, ma már magasabb a mérce:
milliárdosokra kell gondolnunk, akik gyorsabban jutnak fel a csúcsra, mint valaha, és sokkal
rövidebb életű termékeket használnak fel ehhez, mint a régiek. Rockefellernek 25 évre volt
szüksége, mire megtalálta, kitermelte és forgalmazta az első milliárdját hozó olaját. Tavaly
Garry Win-nicknek mindössze 18 hónapjába telt, amíg beléphetett a milliárdosok klubjába,
amit annak köszönhet, hogy pénzt fektetett egy Global Crossing nevű cégbe, amely a jövőben
kifejleszt egy globális száloptikás telekommunikációs hálózatot."
Tehát mennyi időbe telik, mire az ember ma dúsgazdag lesz? A válasz: nem sokba. Ez a tény
különösen szemet szúr a népességrobbanás nemzedékének — amelyhez jómagam is tartozom
—, ha szemügyre veszem az új milliárdosok életkorát. Jerry Yang, a milliárdos például 1968-
ban született — egy évvel azelőtt, hogy befejeztem a főiskolát. Dávid Filo, a társa, 1966-ban—
egy évvel az után, hogy elkezdtem a főiskolát. Együtt megalapították a Yahoo !-t, amiből eddig
külön-külön már 3 milliárd dollárra tettek szert, és a bevételük nőttön-nő. Miközben ezek a
fiatalemberek dúsgazdagok, találkozom másokkal, akik azon gondolkodnak, vajon lesz-e elég
pénzük a megélhetésükre 10 év múlva, amikor majd nyugdíjba mennek. Óriási tehát a
különbség a jelenlegi vagyonosok és a jövőbeni nincstelenek között.
Nyilvános kibocsátásra viszem a cégemet

1999-ben másról sem hallok, mint nyilvános kibocsátásokról. Ez amolyan mániává nőtte ki magát.
Mivel gyakran kérnek fel rá, hogy befektessek mások cégeibe, rengetegszer bombáznak olyan
ígéretekkel, mint „Fektessen be a cégembe, és két év múlva nyilvánosan kibocsátjuk a részvényeket."
A minap egy feltörekvő jövőbeni milliárdos vezérigazgató keresett meg, hogy megmutassa az üzleti
tervét, és felajánlja, hogy fektessek be megalapítás előtt álló, internetes cégébe. Miután előadta, mit
akar, ravaszkásan félrehajtott fejjel így szólt: „És persze tudja, mi fog történni a részvényei árával a
nyilvános kibocsátás után." Úgy éreztem magam, mintha egy kezdő autóügynökkel beszélnék, aki
éppen arról tájékoztat, hogy a kocsi, amit meg akarok venni, a legmodernebb típus, és igazán nagy
kegyet gyakorol, hogy a katalógusbeli áron adja el nekem.
A nyilvános részvénykibocsátási mánia, más néven „új részvény" mánia tombol. Nemrégiben még
Martha Stewart is nyilvános kibocsátásra vitte cége részvényeit, és milliárdos lett. Abból tett szert
hatalmas vagyonra, hogy civilizált és józan paraszti ésszel tudható társadalmi illemszabályokat tanít a
tömegeknek. Úgy gondolom, értékes a szolgáltatása, de nem vagyok biztos benne, hogy több milliárd
dollárt ér. Ha viszont a Forbes 400 definícióját nézem (miszerint a gazdagság attól függ, ki hány
ember figyelmét tudja megragadni), Martha Stewart joggal lett milliárdos. Határozottan sokan
figyelnek oda rá.
Engem azért aggasztanak a modern elektronikai cégek és internetes cégek első kibocsátású
részvényei, mert a 90/10-es szabály azóta is érvényben van. Ezeket az új részvényeket sokszor
üzletileg terjesen tapasztalatlan emberek adják ki. Szerintem később, ha majd történelmi távlatból
tekintünk vissza erre az időszakra, látni fogjuk, hogy az új kibocsátású cégek 90%-a csődbe ment, és
csak 10%-uk maradt életben. A kis cégekről szóló statisztikák azt mutatják, hogy 5 éven belük 10 kis
cégből 9 csődbe megy. Ha ez a statisztika igaz az új nyilvános kibocsátású részvényekre, akkor ez a
mánia előidézheti a következő nagy recessziót és gazdasági visszaesést. Miért? Mert több millió
átlagos befektető tönkremegy. Nem csak a befektetett pénzüket fogják elveszíteni több millióan, de a
láncreakció tovább terjedhet, és akkor majd nem tudnak az emberek maguknak lakást, autót, jachtot,
repülőt venni. Ez pedig romlásba döntheti az egész gazdaságot. Az 1987-es tőzsdei összeomlás után
egy vicc terjedt szájról szájra a Wall Streeten: „Mi a különbség egy sirály és egy bróker között?—A
sirálynak még van mit letennie egy BMW-re, ha előleg kell."
A hónap íze
Először 1978-ban, még Hawaiiban kezdtem el dolgozni első részvénykibocsátáson. Gazdag
apám azt akarta, tanuljam meg, miként kell a nyilvánosságnak eladható céget kiépíteni, amikor
a műanyag tárcákat gyártó cégemet indítottam be. Azt mondta: „Én sosem vittem céget
nyilvános kibocsátásra, de sok olyan cégbe fektettem be, amelyek eljutottak a nyilvános
kibocsátásig. Azt szeretném, ha megtanulnád a folyamatot attól az úrtól, akivel közösen
fektetek be." Ezek után bemutatott Marknak, egy kockázatitőke-befektető kapitalistának,
röviden VC-nek (venture capitalist). Mivel én vietnami veterán vagyok, számomra egészen
mást jelöl ez a rövidítés.
A kis cégek megkeresték Markot, ha kockázati tőkére volt szükségük vagy pénz kellett a
vállalkozás bővítéséhez. Minthogy nekem rengeteg pénz kellett, gazdag apám felbátorított,
hogy találkozzak vele, és kérjem ki a véleményét. A találkozás nem volt kellemes. Mark sokkal
szigorúbb volt, mint gazdag apám. Megnézte az üzleti tervemet és a pénzügyi kimutatásaimat,
majd mintegy 23 másodpercig hallgatta a dicső jövőről alkotott terveimről szóló beszámolómat.
Ezek után ízekre szedett. Elmagyarázta, miért vagyok idióta, bolond, és hogy teljesen elment az
eszem. Felvilágosított, hogy nem lett volna szabad otthagynom az állásomat, és hogy az
egyetlen szerencsém, hogy gazdag apám a befektetőtársa, különben soha nem pazarolta volna
az idejét olyasvalakire, aki ennyi hozzá nem értésről tesz tanúbizonyságot. Azután elmondta,
hogy szerinte mennyit ér a cégem, ő mennyit tud belefektetni, milyen kikötésekkel és
feltételekkel, továbbá hogy irányító érdekeltséget I vásárol magának a cégemben mint új társ.
Mint említettem, a VC rövidítés [ nekem egészen mást jelentett, mint neki.
Az első nyilvános részvénykibocsátások, a befektetési bankárok és a kockázati
tőkebefektetők világában létezik egy úgynevezett „feltétellista". Ilyet az ingatlanügynökök is
használnak. Ez a jegyzék a cég eladásának feltételeit tartalmazza, ahogyan az ingatlanüzletben
egy ház eladási feltételeit.
Az ingatlanüzletekben, és a cégeladásnál is más-más feltételek vonatkoznak a különböző
emberekre. Ha például egy kis házat ad el valaki egy rossz környéken, és magas árat akar
kapni, szigorú és merev feltételekkel kötik meg a szerződést. Ha ellenben valaki nagyban
foglalkozik ingatlanok fejlesztésével, több ezer házat szándékozik eladni, és ezek a házak
szépek, köny-nyen eladhatók és olcsók, nagyobb esély van rá, hogy az ingatlanügynök kevésbé
szigorú feltételeket szab. Ugyanez igaz a kockázati tőkésekre is. Minél sikeresebb valaki, annál
jobb feltételeket ajánlanak neki — és ez kölcsönösen érvényes.
Miután megnéztem Mark feltétellistáját, úgy éreztem, hogy az túlságosan szigorú. Természetesen
nem akartam átadni neki cégem 52%-át, hogy azután én dolgozhassak neki a saját magam alapította
cégben. Ezek voltak ugyanis az ő feltételei. Nem hibáztatom Markot, sőt, utólag úgy gondolom, lehet,
hogy el kellett volna fogadnom a feltételeit. Mai eszemmel — tudva, milyen keveset konyítottam a
témához akkoriban — azt mondom, én is hasonló feltételeket szabtam volna az ő helyében. Azt
hiszem, csakis gazdag apámra való tekintettel ajánlott egyáltalán bármilyen feltételeket. Én kezdő
voltam a szakmában, teljesen amatőr — azt kell mondjam, sikeres amatőr, mert növekedett a cégem
—, de nem tudtam menedzselni a bővülését.
Bár Mark szigorú volt, én kedveltem, és úgy tűnt, ő is kedvel engem. Megállapodtunk, hogy
rendszeresen találkozni fogunk, és ő beleegyezett, hogy ingyen ellát tanácsokkal, ahogyan a cégem
növekszik. Tanácsai ingyenesek voltak ugyan, de mindig nagyon kemények. Fokozatosan azután
egyre jobban megbízott bennem, amint a tudásom és az üzleti ismereteim bővültek. Még egy olajipari
cégben is együttműködtem vele röviden, amelyet ő vezetett be nyilvánosan a tőzsdére. Hasonló cég
volt, mint amilyenen most dolgozom. Annak idején, 1978-ban, amikor vele dolgoztam azon az
olajipari cégen, először kerített hatalmába az az izgalom, amely egy első nyilvános kibocsátás
előkészítésénél elfogja az embert.
Egyik közös ebédünk alkalmával Mark mondott valamit az első nyilvános kibocsátásokról, amit
sosem fogok elfelejteni: „Az új részvények és az első nyilvános kibocsátású részvények piaca
ugyanúgy működik, mint bármely más árué: mindig a hónap ízét keresik."
Mark ezzel azt akarta mondani, hogy a tőzsde bizonyos időszakokban bizonyos üzletágakat
előnyben részesít másokkal szemben. Azt is mondta: „Ha nagyon gazdag akarsz lenni,
cégtulajdonosként stratégiáddá kell tenned, hogy olyan céget alapíts, amire lesz kereslet, még mielőtt
van rá kereslet."
Mark elmagyarázta, hogy a történelemben az úttörők neve marad fenn, akik eltalálták a hónap ízét.
Hivatkozott például a televízióra, mint találmányra, amely annak idején milliomosokat avatott, mint
ahogyan az olajnak és az autónak milliárdosok köszönhették vagyonukat századunk elején. Mark
elképzelése a vagyonnövekedésről összecseng azzal, ami a Forbes magazin rövidített listájából
kiderül:
1. 1900 — Andrew Carnegie acélból gazdagodott meg — 475 millió

dollár 2. 1910 — John D. Rockefeller olajból lett milliárdos — 1,4 milliárd
dollár
392. 1920 — Henry Ford az autóiparban lett gazdag — 1 milliárd dollár

393. 1930 — John Dorrance-nek a leveskonzervek hoztak milliókat (Campbell levesek) —
115 millió dollár
394. 1940 — Howard Hughes katonai repülőgépeknek, harcászati eszközöknek és
filmeknek köszönheti gazdagságát — 1,5 milliárd dollár
395. 1950 — Arthur Davist az alumínium tette gazdaggá — 400 millió dollár
396. 1960 — H. Ross Perot az EDS megalapítója volt (1962-ben) — 3,8 milliárd dollár
397. 1970 — Sam Walton a Wal-Mart nevű, óriás kiskereskedelmi céget vezette be a
tőzsdére (1970-ben) — 22 milliárd dollár
398. 1980 — Ron Perleman a Wall Streeten szerzett magának vagyont
részvénykereskedőként — 3,8 milliárd dollár
10. 1990 — Jerry Yang a Yahoo! egyik alapítója — 3,7 milliárd dollár
Régimódinak lenni 35 évesen

1978 után nem dolgoztam tovább együtt Markkal. Jóslata bevált, a cégem hanyatlásnak
indult, és komoly belső problémák merültek fel. Ezek minden figyelmemet lekötötték, nem volt
időm mások cégeinek nyilvános kibocsátásával foglalkozni. Amit a hónap ízéről mondott a
cégekkel kapcsolatban, az viszont máig megmaradt az emlékezetemben. Az alapvető cégvezetői
gyakorlat megszerzése közben sokszor eltűnődtem rajta, vajon legközelebb melyik üzletágban
keressem a hónap ízét.
1985-ben a kaliforniai Camp Pendelton légierő-bázison jártam, ahol 1971 -ben
állomásoztam, mielőtt Vietnamba indultam. Barátom és pilótatársam, James Treadwell lett a
légi bázis századparancsnoka. Körbejártuk Kimmel a bázist, ahol 14 évvel korábban Jim és én
kezdő pilóták voltunk. Jim mutatott Kimnek egy olyan repülőgépet, amilyennel mi repültünk
Vietnamba annak idején. Kinyitotta a pilótafülke ajtaját, és így szólt: „Mi régimódiak vagyunk.
Nem tudnánk már elvezetni a mostani gépeket."
Azért mondta ezt, mert a műszerek és kijelzők mind teljes egészében elektronikus és video-
vezérléssel működtek. „A mai pilóták már mind a videojátékokon nőttek fel. Mi még egyszerű
játékautomatákkal és terepasztalokkal játszottunk. A mi agyunk másként működik, mint az
övék. Ezért van, hogy ők repülnek, én meg az íróasztalnál ülök. Pilótának én már ódivatú
vagyok" — fűzte tovább Jim a gondolatmenetet.
Azért emlékszem olyan tisztán arra a napra, mert akkor én is régimódinak éreztem magam.
37 évesen úgy éreztem, öreg vagyok és elavult. Apám 50
éves korában vált ódivatúvá, én meg már 37 éves koromra az lettem. Azon a napon vált
világossá előttem, milyen gyorsan változnak az idők. Rájöttem, hogy ha én nem változnék ilyen
gyorsan, akkor mindinkább lemaradnék.
Ma Péterrel dolgozom, miközben tovább tanulom a nyilvános kibocsátásokkal és a kockázati
tőkebefektetéssel kapcsolatos tudnivalókat. Értékpapíron keresek pénzt, mert
értékpapíreszközeim vannak. A legfontosabb azonban, hogy tőkepiaci tapasztalatra teszek
szert. Noha olajjal, gázzal és nemesfémekkel foglalkoznak a cégeim—olyan iparágakkal,
melyek 20-30 évvel ezelőtt voltak a hónap ízei —, gondolataim már a körül forognak, vajon
milyen iparág lesz a következő mérföldkő az üzleti életben. Vajon melyik lesz a következő
hónap íze, és vajon részese leszek-e a következő nagy vagyonrobbanásnak? Ki tudja? 52 éves
vagyok; Sanders ezredes 66 volt, amikor elkezdte. Még mindig az a célom, hogy milliárdos
legyek. Talán elérem, talán nem, de minden nap ezért a célért dogozom. Ma is van rá lehetőség,
hogy az ember milliárdos legyen — megfelelő tervvel. Én tehát nem adom fel, és nem szerepel
a terveim között, hogy elszegényedjek vagy, hogy még ódivatúbbá váljak. Gazdag apám
megmondta, „Az első milliót a legnehezebb megszerezni." Ha ez igaz, akkor az első milliárd
megszerzése a második legnehezebb feladat, amelyet magamra vállalok.

Azok számára, akiknek hasonló ambícióik és terveik vannak, a következő irányelveket
ajánlom cégük részvényeinek nyilvános kibocsátásához. Az információt társam, Péter
bocsátotta nagyvonalúan a rendelkezésemre, olyan ember tehát, aki csaknem száz cég
részvényeit bocsátotta ki nyilvánosan.
Bár temérdek a tudnivaló, ezek az irányelvek segítenek a kezdésben.
Miért vigyünk egy céget nyilvános kibocsátásra?

Péter hat alapvető okot sorol fel:
1. Több pénzre van szükségünk. Ez az egyik legfőbb ok. Lehet, hogy működő, nyereséges
vállalkozásunk van, és a bővítéshez kellene plusz tőke. Esetleg már beszéltünk a
bankárunkkal, gyűjtöttünk is némi pénzt magánkibocsátások útján és kockázati
tőkebefektetőktől, de igazán sok pénz kellene egy befektetési bankártól.
399. Cégünk — például egy internetes cég — új, és jelentős mennyiségű pénz kell ahhoz,
hogy piaci részesedést szerezzünk. A piac ad nekünk pénzt, annak ellenére, hogy a cégünk
jelenleg nem nyereséges, mert a piac a jövő nyereségébe fektet be.
400. Egy cég sokszor a saj át részvényeit használja fel, hogy újabb cégekhez jusson. Erre
mondta gazdag apám, hogy „saját pénzt nyomunk". Az üzleti életben ezt hívják
„összeolvadásnak és felvásárlásnak".
401. El akarjuk adni a cégünket, de nem akarjuk elveszíteni az irányítását. A zárt körű
részvényekkel rendelkező cégek tulajdonosai gyakran kiadják a kezükből az irányítást, vagy
új partnerrel gyarapodnak, aki azután megszabja, hogyan kell vezetni a céget tőkegyűjtés
céljából. Ha a pénzt a nyilvános piacról szerezzük be, a tulajdonos úgy jut készpénzhez,
hogy megtartja cége ellenőrzését. A legtöbb részvényes alig befolyásolhatja annak a cégnek
az üzemeltetését, amelybe befektetett.
402. Örökösödési okok. A Ford Motor Company azért bocsátotta ki részvényeit
nyilvánosan, mert a családnak sok örököse volt, ugyanakkor nem volt fizetőképes. Azzal,
hogy a cég egy részét kiárusította a nagyközönségnek, összegyűjtötte az örökösök
kifizetéséhez szükséges készpénzt. Érdekes, milyen gyakran alkalmazza zárt körű
részvényeken alapuló cég ezt a stratégiát.
403. Hogy meggazdagodjunk, és legyen készpénzünk, amelyet máshová fektethetünk be.
Egy cég kiépítése olyan, mint egy eladásra szánt társasház felépítése. Ha eladás céljából
építünk céget nyilvános részvénykibocsátás által, akkor azonban az eszköznek csupán egy
része szakad le; az több millió darabra hasad, és milliók vesznek belőle. így a tulajdonosok
megtarthatják az eszköz jelentős részét és a kontrollt, ugyanakkor nagy mennyiségű
készpénzhez juthatnak belőle azzal, hogy több millió vásárlónak adják el (nem csupán
egynek). Érvényesül tehát a mondás, miszerint sok kicsi sokra megy.
Sharon jegyzete
Egy cég főbb részvényeseire és ügyvivőire bizonyos korlátozások érvényesek az első nyilvános
kibocsátáskor. Tulajdoni hányaduk értéke nagyban megnövekedhet a nyilvános kibocsátás
következtében, de a részvények eladását szigorú előírások szabályozzák. A részvényeket
általában „korlátozottaknak" minősítik, ami azt jelenti, nem adhatják el előre meghatározott
időn belül. Az a részvényes, aki „készpénzre akarja váltani" a részvényeit jobban
teszi, ha eladja a céget, vagy összeolvasztja egy másikkal, amely szabad kereskedésű
részvényekkel rendelkezik, és nem első nyilvános kibocsátáson vesz részvényt.
További megfontolandó szempontok

Péter az alábbi megfontolásra érdemes szempontokat tárja elénk, amelyekre az
első nyilvános kibocsátás előtt gondolni kell:
1. Ki vezeti a céget a csapatban? Nagy a különbség aközött, hogy valaki
irányít egy céget, vagy megálmodik egy új terméket, egy új üzletet.
Foglalkozott-e az illető a fizetésekkel, az alkalmazottakkal, az adóü
gyekkel, a jogi kérdésekkel, a szerződésekkel, a tárgyalásokkal, a ter
mékfejlesztéssel, a készpénzáramlás menedzselésével, a tőkegyűjtés
sel stb.?
Feltűnhet, hogy a Péter által fontosnak tartott dolgok közül sok szerepel gazdag apám C-B
háromszögében is. Ezért a kérdést lényegében így is fel lehet tenni: Ön (vagy valaki más a
csapatban) sikeresen menedzseli-e a teljes C-B háromszöget?
2. Mekkora részt akarunk eladni a cégből? Itt van szerepe a feltétellistá
nak.
Egy másik dolog, amit együttműködésünk három éve alatt megfigyelhettem Péternél, hogy ő
mindig tudja, mi a célja egy céggel, még azelőtt, hogy létrehozná a céget. Tudja, hogy a cél
eladni a céget a nyilvános piacon. Nem lehet biztos benne, hogy ez sikerül is, de mindenesetre
ezt a célt tűzi ki maga elé. Ezt azért tartom szükségesnek kiemelni, mert sok cégtulajdonos
konkrét cél nélkül alapítja meg a cégét. Sokan azért alapítanak céget, mert jó ötletnek tűnik, de
fogalmuk sincs róla, miként fognak kiszállni az üzletből. Minden jó befektető számára
rendkívül fontos a kiszállási stratégia. Ez igaz minden vállalkozásra. Mielőtt belekezdünk,
legyünk tisztában vele, hogyan fogjuk befejezni.
Egy cég létrehozása előtt érdemes megfontolnunk a következőket:
404. El akarjuk adni, meg akarjuk tartani, vagy tovább akarjuk örökíteni?
405. Ha el akarjuk adni, zárt körben akarjuk árulni vagy a nagy nyilvánosságnak?
i. Egy céget zárt körben eladni esetenként legalább olyan nehéz, mint nyilvánosan.
ii. Esetleg nehéz megfelelő vásárlóra találni, iii. Lehet, hogy nehéz megoldani a cég finanszírozását,
iv. Lehet, hogy visszakapjuk, ha az új tulajdonos nem tud fizetni vagy rosszul vezeti.
3. Van-e a létrehozandó, nyilvánosan kibocsátott részvényekkel rendel
kező cégnek jól megírt és jól átgondolt üzleti terve? Ennek a tervnek
tartalmaznia kell a következőket:
406. A csapat összetétele és gyakorlata
407. Pénzügyi kimutatások
i. Minimum három év könyvvizsgáló által ellenőrzött kimutatásai.
c) Várható készpénzáramlás
i. Én azt ajánlom, három évre előre készítsünk nagyon konzervatív készpénzáramlási tervet.
Péter szerint a bankárok nem szeretik az olyan cégvezetőket és vállalkozókat, akik nagyon
nagyszabású nyereséget terveznek. Azt is mondta, hogy a Microsoft atyja, Bili Gates, gyakran
alulértékeli cége várható nyereségét. Ez kiváló stratégia a részvények árainak magasan tartásához. Ha
a vezérigazgató túloz, és a nyereség kisebb lesz a vártnál, a cég részvényeinek ára gyakran esik, és
megrendül a befektetők cégbe vetett hite.
4. Ki a piac, mekkora, és mennyivel bővülhet a termékek forgalma a pi
acon?
A termékeink is piacon cserélnek gazdát, a cégünk részvényei pedig egy másikon. Bizonyos
időszakokban bizonyos típusú cégek részvényei kelendőbbek a részvényvásárlók körében, mint más
cégekéi. Jelenleg a technológiai és az internetes cégek a hónap ízei.
Ha valakinek nyilvános részvényekkel rendelkező cége van, az olyan, mintha két cége lenne egy
helyett, ahogyan mondani szokás. Az egyik cég a rendszeres ügyfelek számára van fenntartva, a
másik a befektetők számára.
5. Kik vannak benne az igazgatótanácsban és a tanácsadó testületben? A
piacon nagyon sokat számít a bizalom. Ha egy cégnek erős és köztisz
teletben álló igazgatótanácsa és tanácsadói vannak, az nagyobb bizal
mat kelt a befektetőkben a cég jövőjét tekintve.
Péter a következőt tanácsolja: „Ha valaki azzal keres meg minket, hogy nyilvános kibocsátásra viszi
a cégét, kérdezzük meg tőle, ki az a csapatában, aki már foglalkozott nyilvános kibocsátással, és eddig
hány első nyilvános kibocsátást bonyolított le az illető. Ha a minket
megkereső személy nem tudja megválaszolni ezt a kérdést, kérjük meg, hogy tudakolja meg a választ
jöjjön vissza, és közölje velünk. A legtöbben nem térnek vissza."
408. Van-e a cégnek valamilyen egyedi vonása? Minden cégben kell lennie valami egyedinek, ami
más cégekből hiányzik. Ez lehet egy új termék szabadalma, haszonbérleti szerződés egy olaj
mezőre vagy egy védett márka, amilyen a Starbucks vagy a McDonald's. Eszközöknek minősülnek
azok a tulajdonosok is, akik az adott szakterület elismert szakembereinek számítanak. Ilyenek
például Martha Stewart, Steven Jobs az új cégében (Apple számítógép) és Steven Spielberg
filmgyártó cégében. A felsorolt személyekbe múltbeli sikereik és jövőbeli lehetőségeik miatt
fektetnek be az emberek.
409. Van-e a cégnek valamilyen nagyszerű története? Biztos vagyok benne, hogy Kolumbusz
Kristóf valami igazán remek történetet adott elő befektetőinek, a spanyol királynak és feleségének,
mielőtt azok ösz-szeadták neki a megfelelő mennyiségű tőkét, hogy elhajózhasson a világ másik
végére. A nagyszerű történetnek érdekesnek, izgalmasnak kell lennie, és arra kell indítania az
embereket, hogy egy kicsit álmodozni kezdjenek a jövőről. Ugyanakkor igazságalapjának is kell
lennie a történetnek, hiszen a börtönök tele vannak nagyszerű törté-netmesélőkkel, akiknek egy
szavuk sem igaz.
410. Van-e a cég alapítóiban szenvedély? Péter szerint ez a legfontosabb dolog. Azt mondja,
minden cég alfája és ómegája a tulajdonosban, a vezetőkben és a csapatban lobogó szenvedély.
„Szenvedély híján a legjobb üzlet, a legjobb terv és a legjobb emberek sem hozzák meg a sikert."
íme egy kivonat a Fortune magazinból; a cikk a 40 év alatti 40 leggazdagabb emberről szól:
Az MBA-t végzettek nem illenek bele a Szilikon-völgy képébe. Az MBA-t végzettek
hagyományosan kerülik a kockázatot. A legtöbben azért iratkoznak be üzleti iskolába, hogy
biztosítsák maguknak a hat számjegyű fizetést a diplomájuk megszerzése után. A Szilikon-
völgyi veteránok nem látják csillogni az üzleti iskolások szemében azt a fényt, ami az övékben
szikrázott, amikor romantikus renegátokká váltak. Az MBA-sek pedig valami nagyon is mást
látnak a Szilikon-völgyben, mint amit ők tanultak az üzleti iskolában. Michael Levine a
Berkley's Haas School elvégzése után csatlakozott az eBay-hez. A volt befektetési bankárban
nem lobog az a
r
szenvedély, amely az igazi vállalkozókból sugárzik. Kevesebbet is dolgozik, mint azok — 60
órát hetente, nem a szokásos 80-at. , ,Na> gyön örülnék neki, ha 10-15 év múlva 10-15 millió
dollár jól befektetett vagyonnal rendelkeznék — mondta. — De azt is szeretném, ha lenne saját
életem. Nem is tudom. Talán még nem értem célba."
Gazdag apám szerint egészen biztos, hogy még nem ért célba. Többször figyelmeztetett a
sikeres vállalati alkalmazott és a sikeres vállalkozó közötti különbségre: „Különbség van a
között az ember között aki a vállalati ranglétrán araszol felfelé, és a között, aki a saját vállalati
ranglétráját ácsolja. A különbség abban rejlik, ahogyan a létrára tekintenek. Ismered a
mondást: »Ha nem te vagy legfelül, a kilátás mindig egyforma.«"
Hogyan szerezzünk pénzt?

Péter négy pénzforrásról beszél:
1. Barátok és család. Ezek az emberek szeretnek minket, és gondolkodás nélkül adnak pénzt.
Péter viszont nem javasolja, hogy tőlük kérjünk. Ő is és gazdag apám azonos véleményen
voltak: „Ne adjunk a gyerekeinknek pénzt! Ezzel gyengékké és kiszolgáltatottá tesszük őket.
Inkább tanítsuk meg nekik, hogyan szerezzenek pénzt!"
Gazdag apám még egy lépéssel továbbment. Ha az Olvasó visszaemlékszik rá, sem a fiának,
se nekem nem adott fizetést, amikor dolgoztunk neki. Azt mondta: „Ha a munkájukért fizetünk
az embereknek, arra neveljük őket, hogy alkalmazottak módjára gondolkodjanak." Inkább arra
nevelt minket, hogy üzleti lehetőségeket keressünk, és ha találunk, építsünk rájuk vállalkozást.
Talán emlékeznek még a képregény-történetre a Gazdag papa, szegény papából. Ma is
ugyanazt csinálom. Lehetőségeket keresek, hogy üzletet építsek rájuk, míg mások jól fizető
állások után kutatnak.
Gazdag apám nem tekintette rossznak, ha valaki alkalmazott. Nagyon is szerette az
alkalmazottait. Csak arra tanította a fiát és engem, hogy másként gondolkodjunk, és tudatában
legyünk a cégtulajdonos és az egyéb pozíciók közötti különbségeknek. Azt akarta, hogy több
választási lehetőségünk legyen, ha felnövünk.
A CASHFLOW gyerekeknek oktató társasjátékot olyan szülők számára fejlesztettük ki, akik
pénzügyileg több választási lehetőséget
akarnak adni a gyerekeiknek, és meg akarják óvni őket attól, hogy az adósságok csapdájába essenek,
miután elköltöznek a szülői házból. Azoknak a szülőknek is szántuk, akik azt gyanítják, hogy
gyermekeikből akár a következő Bill Gates (Microsoft) vagy Anita Roddick (Body Shop) válhat. A
játék gyerekeknek szóló formában tanítja meg a készpénzáramlás irányítását, amire minden
vállalkozónak szüksége van. A legtöbb kisvállalkozás a rossz készpénzáramlás-irányítás miatt bukik
meg. A CASHFLOW gyerekeknek megtanítja gyermekeinek a készpénzáramlás irányításában való
jártasságot, mielőtt még elköltöznének otthonról.
2. Angyalok. Az angyalok olyan gazdag emberek, akiknek az a szen
vedélyük, hogy segítsék az újdonsült vállalkozókat. A legtöbb jelentős
városban vannak angyalcsoportok, amelyek támogatják a kezdő vál
lalkozókat — nemcsak anyagilag, de arra vonatkozó tanácsokkal is,
hogy miként lehet valaki gazdag, fiatal vállalkozó.
Az angyalok felismerték, hogy az a város, ahol fellendülőben lévő, fiatal vállalkozások működnek,
fejlődő város. A gyarapodó vállalkozó szellem a városban magát a várost is gyarapodóvá teszi. Az
angyalok minden városnak, kicsinek és nagynak egyaránt, hatalmas szolgálatot tesznek. Korunkban, a
számítógépeknek és az internetnek köszönhetően, még a legtávolabbi városokban is lehetséges
felébreszteni a vállalkozó szellemet.
Sok fiatal elhagyja a kisebb városokat, hogy jobb álláslehetőségekre vadásszon a nagyvárosokban.
Úgy gondolom, ez a jelenség — az értelmes, fiatal tehetségek elvándorlása — annak köszönhető,
hogy az iskolák álláskeresésre nevelik az ifjúságot. Ha a fiataljainknak megtanítanák, hogyan kell
vállalkozásokat építeni, sok kisváros továbbra is fejlődne, mert elektronikusan rácsatlakozhatnának a
világ többi részére. Az angyalcsoportokként működő polgári csoportok a világ bármely részén
csodákat tehetnének a kisvárosok fellendítésében.
Ha megnézzük, mit tett Bili Gates Seattle-ért, Michael Dell a texasi Austinért, Alán Bond a nyugat-
ausztráliai Freemantle-ért, láthatjuk, mire képes a vállalkozó szellem ereje. A vállalkozók és az
angyalok egyaránt fontos szerepet töltenek be a városok vérkeringésének élénkítésében.
3. Magánbefektetők. Azokat a személyeket, akik zárt körű cégekbe
fektetnek be, magánbefektetőknek nevezzük. Ezek az akkreditált be
fektetők remélhetőleg kifinomultabbak az átlagos befektetőknél. Ők
nyerik, de veszíthetik is a legtöbb pénzt. Ezért tanácsos megszerezniük
a megfelelő pénzügyi képzést és üzleti tapasztalatot, mielőtt nagyobb pénzösszegeket

fektetnének be zárt körű cégekbe.
4, Nyilvános befektetők. Azokat a személyeket, akik nyilvános cégek nyilvános
kereskedelemben részt vevő részvényeibe fektetnek be nyilvános befektetőknek nevezzük. Ez
az értékpapírok tömegpiaca' Mivel ezek a befektetések a tömegeknek szólnak, bizonyos
intézmények, így az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC), szigorúan szabályozzák az
adás-vételüket. Ezek a részvények általában kevésbé kockázatosak, mint a zárt körben
forgalmazott részvények, de a befektetés soha nem kockázatmentes. Ez talán
ellentmondásnak hangzik ahhoz képest, amit korábban állítottam, hogy több kontrollal
bennfentesként mérsékelhető a kockázat. De ne feledjük, hogy egy zárt körű részvényeket
vásárló befektető nem mindig rendelkezik kontrollal. A SEC szigorú beszámolási és
nyilvánosságra hozatali kötelezettséget ró a zárt körű részvényesekre, hogy csökkentse a
nyilvános befektetők kockázatát, azok ugyanis nem tudják ellenőrzésük alatt tartani a
befektetéseiket.
Péter javaslatai
Amikor arról faggattam Pétert, mik egy cég nyilvános részvénykibocsátásának leglényegesebb
tudnivalói, megkérdeztem, mit javasolna annak, aki meg szeretné tanulni, hogyan gyűjthet jelentős
mennyiségű tőkét. így felelt: „Azt ajánlom, az illető ismerkedjen meg alaposan a következő
finanszírozási forrásokkal, ha nyilvános kibocsátásra készül:"
1. Zárt körű kibocsátások tájékoztatói. Ezekkel kell kezdeni a hivatalos tőkegyűjtési folyamatot. Ez
amolyan „csináld magad" pénzgyűjtési akció. Ezek a tájékoztatók lehetőséget adnak rá, hogy mi
diktáljuk a feltételeket, és lehetőleg felkeltsük a befektető érdeklődését.
Péter mindenképpen ajánlja, hogy legelőször is fogadjunk fel egy társasági joggal foglalkozó
ügyvédet, aki otthon van az értékpapírügyekben. Itt kezdődik a hivatalos okulásunk, ha komolyan
vesszük, hogy kicsiben kezdjük, és naggyá fejlődjünk. Az első lépés, hogy fizessünk az ügyvédi
tanácsért, és lehetőleg kövessük is a kapott tanácsot. Ha nem tetszik a tanács, keressünk másik
ügyvédet.
A legtöbb ügyvéd ingyen tart konzultációt, vagy meghívhatjuk ebédelni. Az ügyvéd mint
szakavatott tanácsadó rendkívül fontos tagja csapatunknak a kezdetekkor is, és később, a
növekedési szakaszban is.
Én a saját bőrömön tanultam meg, mivel jár, ha egyedül akarom megoldani a dolgokat csak
azért, hogy egy pár dollárt megspóroljak. Az a pár dollár hosszú távon vagyonokba került
nekem.
2. Kockázati tőkebefektetők. (VC=Venture Capitalists). Ők — mint
barátom, Mark — azzal foglalkoznak, hogy tőkét bocsátanak rendel
kezésre. Az emberek általában olyankor keresik meg a kockázati tő
kebefektetőket, amikor a személyes pénzforrásaik elapadtak, és sem a
barátaiktól, sem a családjuktól, sem a bankáruktól nem számíthatnak
több pénzre. Péter szerint „a kockázati tőkebefektetők gyakran nagyon
meredek üzletekbe mennek bele, de hajók, megkeresik a magukét."
A kockázati tőkebefektetők gyakran partnerünkké válnak, és segítenek helyrerázni a céget,
hogy eljusson a finanszírozás következő lépcsőfokára. Más szavakkal: olyan ez, mint amikor
valaki személyes edzőt fogad egy edzőteremben, hogy formába hozza a testét, és vonzóbbá
váljék; a kockázati tőkebefektető a személyes edző, aki pénzügyileg formába hozza a céget,
hogy az vonzóbb legyen más befektetők számára.
3. Befektetési bankárok. Általában hozzájuk fordulunk, amikor ké
szen állunk, hogy cégünket áruba bocsássuk a nyilvános piacon. A be
fektetési bankárok gyakran adnak pénzt első nyilvános kibocsátások
hoz és másodlagos kibocsátásokhoz. A másodlagos kibocsátás szintén
nyilvános kibocsátása egy cég részvényeinek, amely korábban már tő
kére tett szert az első nyilvános kibocsátásból. Ha belelapozunk egy
üzleti lapba, amilyen a Wall Street Journal, számos nagyalakú hirde
tést találunk, amelyben befektetési bankárok tájékoztatják a piacot az
általuk szponzorált kibocsátásokról.
Sharon jegyzete
Van a finanszírozásnak egy másik módja is, az úgynevezett köztes vagy áthidaló finanszírozás.
A cégek általában akkor szoktak ehhez folyamodni, amikor túl vannak már a kezdeti
időszakon, de még nem fejlődtek fel eléggé a nyilvános kibocsátáshoz.
Egy fontos első lépés

Aki belevág, hogy tőkét gyűjtsön a cége számára, annak érdemes zárt körű kibocsátású
tájékoztatóval kezdenie. Péter ezt három okból ajánlja:
411. Társasági joggal foglalkozó jogászokkal kell tárgyalni, akiknek ez a szakterülete.
Hallgassunk meg több ilyet. Minden beszélgetésből tanulunk, és újabb ismeretekhez jutunk.
Kérdezzük ki a jogászokat kudarcaikról és sikereikről.
412. Ismereteket szerzünk a részvénykibocsátás különböző fajtáiról és azok jogi kereteiről. Más
szavakkal: nem minden kibocsátás egyforma. A különféle kibocsátások más-más igényt elégítenek
ki.
413. Elkezdjük kialakítani magunkban cégünk értékét, és körvonalazzuk az eladási feltételeket.
414. Elkezdünk hivatalosan tárgyalni potenciális befektetőkkel, egyben gyakoroljuk a tőkegyűjtés
művészetét és tudományát. Először talán le kell küzdenünk a kérés okozta szorongást, azután pedig
a kritikától való félelmet. Végül pedig meg kell tanulnunk túltenni magunkat a visszautasításon és
azon, hogyha nem hívnak vissza telefonon.
Péter a következőt tanácsolja: „Találkoztam olyanokkal, akik kiváló prezentációkat tartottak
befektetéseikről, és mégis üres kézzel távoztak a végén. Az egyik dolog, amit egy vállalkozónak meg
kell tanulnia, hogy miként tegye el a csekket. Ha erre nem vagyunk alkalmasak, vigyünk magunkkal
valakit, aki alkalmas rá."
Péternek ugyanaz a véleménye, ami gazdag apámé volt: „Aki ebben az üzletben akar szerencsét
próbálni, annak tudnia kell eladni. Az eladás a legfontosabb jártasság, mely megtanulható és
fejleszthető. A tőkegyűjtés végeredményben egy másféle termék eladása egy másféle közönségnek."
Sokan azért sikertelenek anyagilag, mert nem tudnak eladni. Mégpedig azért nem tudnak eladni,
mert nincs önbizalmuk, félnek a visszautasítástól, és nem tudják, hogyan gyűjtsék be a
megrendeléseket. Aki komolyan vállalkozásra adja a fejét, annak azt ajánlom, lépjen be egy hálózati
marketing cégbe, ahol jó színvonalú képzést biztosítanak, húzzon le legalább öt évet, és tanulja meg,
miként legyen önbizalommal teli ügynök. A sikeres ügynök nem fél az emberek megkeresésétől, a
kritikától, a visszautasítástól és attól sem, hogy kérje a csekket.
Én még ma is dolgozom a visszautasítástól való félelmem legyőzésen, a csalódottság érzésének
feldolgozásán és azon, hogy módot találjak alacsony
önbecsülésem leküzdésére. Rájöttem, hogy az, ahogyan az életben megoldom ezeket a problémákat,
közvetlen kihatással van anyagi helyzetemre, Másként fogalmazva: ha nem tudok megbirkózni
ezekkel a problémákkal, csökken a bevételem. Ha ellenben sikerül leküzdenem őket, ami egy állandó
folyamat, a bevételem is növekszik.
Hogyan találjunk olyan tanácsadókat, mint peter vagy Mark?

Miután szert tettünk az alapvető üzleti tapasztalatra és némi sikert értünk el — továbbá úgy
gondoljuk, készen állunk rá, hogy cégünket piacra vigyük —, szaktanácsra lesz szükségünk. Azok a
tanácsok, melyeket Pétertől, a befektetési bankártól és Marktól, a kockázati tőkebefektetőtől kaptam,
felbe-csülhetetlenül értékesek voltak. Tanácsaik olyan világokat tártak fel előttem, melyeknek
korábban a létezéséről sem tudtam.
Olvassuk el a Standard & Poor 's Security Dealers című könyvet, amely McGraw Hill kiadásában
jelent meg. Megtalálhatjuk a legtöbb könyvesboltban vagy a könyvtárban. Ez a könyv államonként
sorolja fel az értékpapírkereskedőket. Válasszunk ki belőle egy embert, aki hajlandó meghallgatni
elképzeléseinket és vállalkozásunk részleteit. Nem mindenki ad ingyen tanácsot, de néhányan igen. A
legtöbbjük nagyon elfoglalt, így csak akkor foglalkozik velünk, hajol felkészültek vagyunk. Ezért azt
javaslom, előbb tegyünk szert némi gyakorlati tapasztalatra, várjuk ki, amíg sikereket is
elkönyvelhetünk, és csak az után keressünk magunknak csapattársat.
Tehát, ön lesz a következő milliárdos?

Csak egyvalaki válaszolhatja meg ezt a kérdést: ön. A megfelelő csapattal, a megfelelő
vezetővel és egy merész, újító jellegű termékkel bármi lehetséges. A technológia már megvan,
vagy rövidesen kialakul.
Amint kiderült, hogy célom, az első millió dollár megszerzése elérhető, mindjárt újabb célt
tűztem ki magam elé. Tudtam, megkereshetek 10 milliót is hasonló módszerrel. Ha egy
milliárdot akarok keresni, ahhoz azonban már újfajta jártasságok kellenek, és egy teljesen
másféle gondolkodásmód. Ezért aztán kitűztem a célt annak ellenére, hogy némileg kételkedtem
magamban. Miután volt merszem kitűzni, elkezdtem megtanulni, hogyan csinálták mások. Ha
nem tűztem volna ki a célt, nem feltételeztem volna, hogy távlatilag
lehetséges, és nem akadtam volna rá azokra a könyvekre és cikkekre melyékből megtudhattam,

miként érték el oly sokan.
Évekkel ezelőtt, amikor rengeteg adósságom volt, nem hittem, hogy valaha milliomos
lehetek. Ennek tükrében most már azt mondom, nem az a lényeg, hogy valóban megvalósítsuk
a célt, hanem hogy leírjuk és nekifogjunk a megvalósításának. Miután elköteleztem magam a
cél mellett, az agyam elkezdett dolgozni rajta, és kiokoskodta a megvalósítás módjait. Azt
hiszem, ha azt mondtam volna, lehetetlen milliomossá válnom, az önbeteljesítő jóslatnak
bizonyult volna.
Miután kitűztem magam elé, hogy milliárdos leszek, elfogott a kétség Elmém ennek ellenére
talált módokat, hogy megmutassa, lehetséges. Ha a célra összpontosítok, megtalálom rá a
lehetőségeket. Gyakran el szoktam mondani magamnak: „Ha úgy gondolod, tudod, akkor
tudod; ha úgy gondolod, nem tudod, akkor nem tudod. Mindkét esetben igazad lesz."
Fogalmam sincs, kitől származik az idézet, de köszönöm annak, aki írta.
Miért lehetséges milliárdossá válni?

Miután kitűztem magam elé a célt, hogy milliárdos leszek, elkezdtem okokat találni rá,
amiért ez manapság könnyebb, mint valaha. Az okok a következők:
415. Egyetlen telefonvonalon és az interneten rengeteg ügyféllel kapcsolatba léphetünk.
416. Az internet újabb üzleteket alakít ki az interneten keresztül. Ahogyan Henry Ford az
autók tömeggyártásával, mintegy láncreakcióként, egyre bővülő üzletre lelt, az internet is
megsokszorozza a hatását. Hat milliárd ember számára teszi lehetővé, hogy egy újabb Henry
Forddá vagy Bili Gatesszé váljon.
417. A múltban a média a gazdagok és hatalmasok irányítása alatt állt. A küszöbön álló
technológiai változásokkal az internet szinte mindnyájunknak olyan lehetőségeket biztosít,
mintha saját rádióállomásunk vagy tévécsatornánk lenne.
418. Az új találmányok még újabb találmányoknak biztosítanak táptalajt. Az új technológia
robbanásszerű fejlődése életünk más területeire is begyűrűzik. Minden új, technológiai
változás egyre több ember szamára teszi lehetővé, hogy több új, innovatív terméket
fejlesszen ki.
419. Ahogy egyre több emberből lesz milliárdos, ők egyre több pénzt akarnak majd befektetni
kezdő vállalkozásokba, nemcsak azért, hogy segítsék az új vállalkozásokat, hanem azért is, hogy
részesüljenek a nyereségből. Manapság sokan el sem tudják képzelni, hogy évente a szó szoros
értelmében több tízmilliárd dollár várja az új, innovatív cégeket befektetés céljából.
420. Egy új terméknek nem feltétlenül kell csúcstechnológiai terméknek lennie. A Starbucks egy
csésze kávéval tett gazdaggá sok embert, a McDonald's pedig a hamburgerével és a
sültkrumplijával vált a világ legnagyobb ingatlantulajdonosává.
421. A kulcsszó a „kérészéltűség". Véleményem szerint ez az egyik legfontosabb szó
mindazoknak, akik meg akarnak gazdagodni, netán dúsgazdagságra vágynak. Az értelmező szótár
szerint ez a szó annyit jelent, csak egyetlen napig, vagy legalábbis rövid ideig tart.
Egyik tanárom, dr. Buckminster Fuller használta azt a szót, hogy „kérészéltűség", méghozzá abban
az értelemben, hogy „sokkal kevesebbel többre lehet menni". Általánosabb megfogalmazása a
gondolatnak a „leverage", vagyis hogy kis energiabefektetéssel nagy hatást lehet elérni. Dr. Fuller
szerint az emberiség egyre több vagyont tud létrehozni egyre több ember számára egyre kisebb
erőfeszítés árán.
Más szavakkal: a modern technika találmányainak segítségével — olyan találmányokéval, melyek
valójában alig használnak nyersanyagot — mindannyian sokkal több pénzt kereshetünk nagyon kevés
idő- és energiaráfordítással.
A kérészéltűség vagy múlandóság árnyoldala, hogy lesznek emberek, akik egyre kevesebb pénzhez
jutnak a jövőben, és ezek éppen azok, akik a legtöbb nyersanyagot használják fel, és fizikai
értelemben a legtöbb munkát végzik a megélhetésükért. Vagyis a pénzügyi jövő azoké, akik a
legtöbbet hozzák ki a legkevesebb erőfeszítéssel.
Milyen tervem van tehát arra, hogy milliárdos legyek?

A választ a „kérészéltűség" szó adja meg. Ahhoz, hogy milliárdos legyek, sokak számára kell
sokat termelnem nagyon olcsón. Olyan üzleti ágazatot kell találnom, amely jelenleg túlságosan
nagyra duzzadt, és nem eléggé hatékony; olyan ágazatot, ahol az emberek elégedetlenek a
jelenlegi rend-
szerrel, és amelynek termékei javításra szorulnak. Az a terület, ahol a legtöbb lehetőség kínálkozik, a
legtágabb üzletág: az oktatás. Ha belegondolünk, milyen hatalmas összegeket költenek oktatásra és
képzésre, megdöbbenünk. Nemcsak a magániskolákról, az egyetemekről és főiskolákról van szó. A
legnagyobb összegek az üzleti, a katonai, az otthoni és különféle szakmai tanfolyamokra mennek el.
Mégis az oktatás az az üzletág, amelyet a múltban a legtöbbet gyaláztak. Az oktatás — amint
mindnyájan tudjuk — elavult, drága és változtatásra szorul.
Az idén küldte el nekem egyik barátom, Dan Osborne, nemzetközi valutakereskedő a The
Economist weboldalán található cikk egy másolatát. Néhány sort idézek belőle:
Michael Miiken, az alacsony értékű kötvények királya, aki egyszer egyetlen év alatt 500 millió dollárt
keresett, jelenleg a világ egyik legnagyobb oktató cégének kiépítésén dolgozik, a Knowledge
Universe-ön. A Kohl-berg, Kravis and Roberts, egy kivásárló cég, amely világszerte rettegésben tartja
a cégvezetőket, szintén rendelkezik oktatási céggel: Kindercare a neve. A Wall Streeten az elemzők
egyre-másra sietve hangoztatják, hogy az oktatásban paradigmaváltás megy végbe a privatizáció és a
racionalizáció égisze alatt.
Miért vált egyszeriben mindenki ilyen izgatottá? Mert párhuzamot vélnek felfedezni az oktatás és
az egészségügy között. Huszonöt évvel ezelőtt az egészségügy jórészt az állami, illetve az önkéntes
szektorba volt szorítva. Ma több milliárd dolláros, főként magánkézben lévő üzletág. Sok gazdag
ember, nem csak Mr. Miiken és Henry Kravis, de Warren Buffet, Paul Allén, John Doerr és Sam Zell
is meg vannak győződve róla, hogy az oktatás ugyanebbe az irányba mozdul el. A hagyományos
iparágakhoz tartozó cégek olyan vállalatokba fektetnek be, mint a Sun, a Microsoft, az Oracle, az
Apple, a Sony, a Harcourt General és a Washington Post Group.
Az Egyesült Államok kormánya azt állítja, évente 635 milliárd dollárt költ oktatásra, többet, mint a
nyugdíjakra vagy a hadügyekre, és a jóslatok szerint az egy főre eső oktatási kiadás a következő
évtizedben további 40%-kal nőni fog. A magáncégeknek jelenleg mindössze 13% a piaci
részesedésük, ez főként a képzési programokban érvényesül, és legtöbbjük családi vállalkozás, mely
megérett a konszolidációra. Az International Data Corporation, a nemzetközi adatszolgáltató hivatal
trendelőrejelzese szerint ez a részesedés a következő két évtizedben 25%-kal fog nőni.
A cikk a következőképpen folytatódik:

A szülők egyre elégedetlenebbek Amerika állami iskoláival, melyek mindinkább a nemzetközi
színvonal alá süllyednek. Amerika többet költ a GDP-jéből oktatásra, mint a legtöbb ország,
mégis csupán közepes eredményeket ér el. Az ázsiai és európai gyerekek sokszor jobb
teljesítményt nyújtanak a szabvány iskolai tesztekben. A tízéves amerikai gyerekek több mint
40%-a nem felel meg egy alapvető olvasási vizsgán; 42 millió felnőtt funkcionális analfabéta.
Ennek az elkeserítő helyzetnek az az oka, hogy az egy-egy gyerekre költött 6 500 dollárnak
csaknem felét a nem oktatási szolgáltatások, főként az adminisztráció emészti fel.
Jelenleg kezdenek leomlani a sorompók az állami és a magánszektor között, így a vállalkozók
mindinkább beférkőznek az állami rendszerbe. Az 1 128 (és egyre több) magániskola szabadon
kísérletezhet saját vezetőivel anélkül, hogy közpénzeket emésztene fel.
A cikk felhívja még a figyelmet az alábbiakra:

Nem meglepő, hogy a mindinkább terjedő privatizációnak erős ellenzéke van. A tanári
szakszervezetek előszeretettel zúzzák szét a hatalmuk ellen irányuló kihívásokat.
Ne fussunk olyan szekér után, amely nem vesz fel!

1996-ban a CASHFLOW nevű oktató-társasjátékomat benyújtottam elbírálásra egy neves egyetem
oktatócsoportjának. Szóbeli visszajelzésük a következő volt: „Nem játszunk az iskolában, és nem
oktatjuk a fiatalokat a pénzről. Vannak ennél fontosabb tantárgyak, melyeket meg kell tanulniuk."
Az üzletben van egy fontos ökölszabály: „Ne fossunk olyan szekér után, amely nem vesz fel." Más
szavakkal: Könnyebb pénzt keresni ott, ahol érdeklődés mutatkozik irántunk és a termékeink iránt.
Jó hír, hogy egyre több iskolában használják a játékainkat oktatóanyagként. A legnagyobb
elismerést azonban az jelentette, hogy a közvélemény szereti a termékeinket. Társasjátékaink
kelendőek magánszemélyek körében, akik többet akarnak tudni a vállalkozásokról és a pénzügyekről.
Amikor 2000 januárjában a nemzetközi menedzsmentet oktató amerikai Thunderbird Egyetem
felvette vállalkozói programja tantervébe a Gazdag Papa, szegény papát, a CASHFLOW-négyszögpt
és a CASHFLOW játéko-
kat, tudtuk, hogy révbe értünk. Ez a nagyon rangos egyetem nemzetközile elismert
oktatóprogramjairól híres.
Vissza a tervhez
Úgy látom, jelentős igény mutatkozik a pénzkezelés, a vállalkozások és a befektetések
oktatására — ezeket ugyanis nem tanítják az iskolákban. Véleményem szerint az
elkövetkezendő években hatalmas tőzsdekrachnak nézünk elébe, és szomorú valósággá válik,
hogy sok embernek nem lesz elég nyugdíja és megélhetése öregkorára. Azt gyanítom, hogy
körülbelül tíz év múlva óriási kereslet lesz a sokkal lényegesebb pénzügyi oktatás iránt. A
szövetségi kormány nemrégiben tudomására hozta Amerika lakosságának hogy nem
számíthatnak kizárólag a társadalombiztosításra és a betegbiztosításra, amikor nyugdíjba
mennek. Sajnos ez a figyelmeztetés sokak számára túl későn jött, főként, mert az iskolában
nem tanulták meg, hogyan kezeljék a pénzüket. Sharon, Kim és én azon igyekszünk, hogy ezt
az oktatást — jelenlegi termékeink révén és az interneten keresztül egyaránt — sokkal
alacsonyabb áron biztosítsuk, mint a jelenlegi iskolarendszer tehetné.
Ha pedig interneten is hozzáférhetővé tesszük oktatóprogramjainkat, technológiai és
internetes cég leszünk, nem elsősorban könyvkiadó, mint jelenleg. Ha kérészéltű formában
kezdjük forgalmazni termékeinket, cégünk értéke sokszorosára nő majd, mert egy jobb
termékkel jelenünk meg a nemzetközi piacon, kényelmesebben hozzáférhető formában kínáljuk,
és sokkal olcsóbban. Vagyis egyre többet nyújtunk egyre kevesebb ráfordítással, ami a nagy-
nagy gazdagság kulcsa.
Tehát leszek valaha milliárdos? Nem tudom. Továbbra is igyekszem elérni ezt a célt.
Hogyan fogom csinálni? Azt sem tudom. Még ki kell találnom. Egyet azonban biztosan tudok:
Éveken át mérgelődtem, hogy az iskolában nem tanítottak semmit a pénzről, a vállalkozásról
vagy a meggazdagodásról. Sokat gondolkodtam rajta, vajon miért nem tanítottak olyan
tantárgyakat, amelyeket használhatnék az életben, azok helyett, amelyekről már akkor tudtam,
hogy soha nem fogom őket használni. Azután egyszer valaki rám szólt: „Ne panaszkodj már
annyit, inkább tegyél valamit az ügyért!" Megfogadtam a tanácsot. Úgy gondoltam, ha engem
zavart, hogy nem tanulhattam a pénzről, a vállalkozásokról és a meggazdagodásról, bizonyára
másokat is.
Egy szó, mint száz, Kim, Sharon és jómagam összemérjük erőinket az iskolarendszerrel. A
jelenlegi iskolarendszer alkalmazottakat és szakem-
berekét képez. Kérészéltű termékünket azoknak adjuk el, akiknek arra van szükségük, amit mi
kínálunk, vagyis vállalkozóknak, cégtulajdonosoknak vagy cégekbe befektetni kívánó személyeknek
szóló oktatásra — nem olyan ismeretekre, amelyek ahhoz kellenek, hogy valaki más cégében
dolgozzék. Ez a célközönségünk, és az interneten kiválóan elérhető, nincs szükségünk az elavult
iskolarendszerre. Ez a tervünk; hogy sikerül-e megvalósítanunk a célunkat, azt csak az idő dönti majd
el.
Ha ön anyagilag független, multimilliomos, esetleg a következő milliárdos kíván lenni, mi szívesen
szegődünk társául a pénzügyi okulásában.
41. fejezet
Miért mennek tönkre a gazdagok?
Sokszor hallok olyasmit, hogy „Ha sok pénzem lesz, egyszer s mindenkorra vége az anyagi
gondjaimnak". Valójában pedig ekkor kezdődnek csak igazán az anyagi gondok. Az egyik ok,
amiért olyan sok újgazdag hirtelen tönkremegy, hogy a régi pénzügyi szokásaikat használják új
anyagi gondjaik kezelésére.
1977-ben beindítottam első nagy vállalkozásomat, a műanyag tárcákat gyártó céget. Amint
azt az előző fejezetben már említettem, az eszköz túlnőtte az embereket, akik létrehozták.
Néhány évvel később megalkottam egy újabb eszközt, ez is gyorsan nőtt, és csakhamar
ugyanarra a sorsra jutott, mint az előző. Ezt is elveszítettem. Csupán a harmadik cégemnél
tanultam meg, amire gazdag apám mindig is meg akart tanítani.
Szegény apám teljesen odavolt pénzügyi helyzetem hatalmas ingadozásai láttán. Szeretett
engem, és fájt neki, hogy egyszer a csúcson lát, egyszer meg a béka hátsófele alatt. Gazdag
apám ezzel szemben örült nekem. Két nagy cégalapításom és bukásom után a következőket
mondta: „A legtöbb milliomos három céget veszít, még mielőtt nagy nyereséget könyvelhetne
el. Te csak két céget veszítettél. Az átlagember soha nem veszít egyetlen céget sem, ezért van,
hogy az emberek 10%-a birtokolja a vagyon 90%-át."
Miután elmesélem, hogyan kerestem majd veszítettem milliókat, sokszor teszik fel nekem azt
a fontos kérdést, hogy „Miért mennek tönkre a gazdagok?" A következő válaszokat adhatom
erre — mindet személyes tapasztalataim alapján:
1. ok: Azok, akik pénz nélkül nőttek fel, nem tudják, hogyan kell kezelni a sok pénzt. Amint
arról korábban már volt szó, a túl sok pénz gyakorta legalább akkora problémákat vet fel, mint
a túl kevés. Ha valaki nem tanulta meg, mit kezdjen a nagy pénzzel, vagy nincsenek megfelelő
pénzügyi ta-
nácsadói, akkor minden valószínűség szerint vagy bedugja pénzét egy bankba, vagy egyszerűen
elveszíti. Ahogyan gazdag apám mondta: „A pénz nem tesz gazdaggá. A pénzben erő rejlik, amely
gazdaggá, de szegénnyé is tehet. Naponta több milliárd ember szolgáltat erre bizonyítékot. A
legtöbbjüknek van némi pénze, de arra költik, hogy szegényebbek legyenek, és egyre mélyebbre
süllyedjenek az adósságban. Ezért jelentenek oly sokan csődöt manapság, amikor a világtörténelem
legjobb gazdasági helyzetét éljük. Probléma megint csak azokkal az emberekkel van, akik a pénzükön
forrásokat vásárolnak, de eszközöknek hiszik azokat. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező
néhány évben sok mai fiatalra vagy hirtelen meggazdagodott milliomosra pénzügyi küszködés vár,
mert nem értenek a pénzhez.
2. ok: Amikor az emberek pénzhez jutnak, rájuk tör a mámor, mintha
kábítószert vettek volna be, és elhomályosítja a szellemüket. Gazdag apám
szerint „Amikor az embereken erőt vesz a »pénzmámor«, azt hiszik, intelli
gensebbek, pedig éppen hogy ostobábbak. Azt képzelik, övék a világ, és
azonnal eszeveszett költekezésbe kezdenek.
Adószakértőm és könyvvizsgálóm, Diane Kennedy, egyszer azt mondta: „Sok gazdag ember mellett
dolgoztam mint tanácsadó. Mielőtt hatalmas vagyonukat elveszítve tönkremennének, általában három
dolgot tesznek. Egy: vesznek egy repülőgépet vagy egy nagy hajót; kettő: elutaznak szafarira; három:
elválnak a feleségüktől, és elvesznek egy sokkal fiatalabb nőt. Amikor ez a három dolog megtörténik,
készülök a csődre." Ugyanaz a helyzet tehát, mint az első oknál: ezek az emberek forrásokat
vásárolnak, illetve elválnak egy eszköztől, amivel forrást hoznak létre, azután feleségül vesznek egy
újabb forrást. Így már kettő, vagy még több forrásuk van.
3. ok: Ha az embernek pénze van, egyes barátai és rokonai közeledni
igyekeznek hozzá. Sokaknak nagyon nehezükre esik nemet mondani a sze
retteinek, amikor azok pénzt kérnek kölcsön. Velem ez nem történt meg, de
számos családi és baráti kapcsolatot láttam megszakadni, amikor valaki hir
telen meggazdagodott. Ahogyan gazdag apám mondta: „A meggazdagodás
egyik fontos feltétele, hogy megtanuljunk nemet mondani magunknak és a
szeretteinknek." Akik hirtelen jött vagyonukat hajókra és nagy házakra köl
tik, azok önmaguknak sem tudnak nemet mondani, nem hogy a családtagja
iknak. Végül egyre nagyobb adósságokba verik magukat csak azért, mert
hirtelen pénzhez jutottak.
Ha egyszeriben pénzre teszünk szert, egyesek kölcsön akarnak kérni tőlünk, a bankok viszont
többet akarnak kölcsönadni. Ezért szokták azt mondani, hogy „a bankok akkor adnak kölcsönt, ha
nincs rá szükségünk". Ha azután rosszul mennek a dolgaink, nem elég, hogy gondot okoz a rokona-
inknak és barátainknak adott kölcsönök behajtása, de a bank is visszaköveteli a nekünk nyújtott

hiteleket.
4. ok: A pénzes ember egyszeriben „befektetővé" válik, de hiányzik a
tudása és a tapasztalata. Ez megint csak egybevág azzal, amit gazdag apám
állított, hogy ugyanis a hirtelen pénzhez jutott emberek azt hiszik, magasabb
lett az intelligenciahányadosuk is, pedig valójában alacsonyabb lett. Akinek
pénze van, azt elkezdik hívogatni a tőzsdei, az ingatlan- és a befektetési bró
kerek. Gazdag apám azt mondta, régen azért hívták őket alkuszoknak, mert
alkudni próbáltak a pénzünkre. Bocsánatot kérek minden brókertől, akit
esetleg megsértettem. Azt hiszem, eredendően egy bróker mondta ezt gaz
dag apámnak.
Családom egyik barátja örökölt 350 000 dollárt. Kevesebb mint hat hónap alatt minden pénze
elveszett a tőzsdén. Nem a tőzsde vitte el, hanem a bróker, aki „megkopasztotta" a hirtelen
meggazdagodott ügyfelet, miközben az azt hitte, hogy a pénz intelligensebbé tette. Megkopasztáson
azt kell érteni, hogy a bróker rendszeresen manipulált adás-vételi tanácsokat ad az ügyfélnek a jutalék
fejében. Ez a gyakorlat tisztességtelen, és a brókerházak szigorú bírságokkal, büntetésekkel sújtják
azokat a brókereket, akik űzik. . . ennek ellenére előfordul az ilyesmi.
Amint a könyv elején már hangsúlyoztam: attól, mert valaki belefér az akkreditált befektető
kategóriájába, tehát egyszerűen van pénze, még nem biztos, hogy ért is a befektetéshez.
A mai, túlfűtött tőzsdei piacon sok cég ugyanolyan ész nélkül fektet be, mint az egyéni befektetők.
Rengeteg pénzükkel a cégek egyre-másra vesznek meg más cégeket, azt remélve, hogy eszközöket
vesznek. Az iparban ezt nevezik egyesülésnek és felvásárlásnak. Ezekkel az a baj, hogy a beolvasztott
vagy felvásárolt cég sokszor forrásnak bizonyul. A felvásárló nagyvállalat pedig gyakran anyagi
nehézségekkel találja magát szemben.
422. ok: Nő a veszteségtől való félelem. Az az ember, aki a szegények látásmódjával nézett a
pénzre, sokszor egész életében a szegénységtől rettegett, így, amikor egyszeriben gazdaggá
válik, nem csökken a szegénységtől való félelme, hanem inkább növekszik. Egy barátom, aki
hivatásos napon belüli kereskedőkkel foglalkozó pszichológus, azt szokta mondani: „Azt kapod,
amitől félsz." Ezért tartozik olyan sok hivatásos befektető csapatához pszichológus is, legalábbis
nekem ezért van. Bennem is munkálnak félelmek, mint bárki másban. Amint korábban már
említettem, sokféleképpen lehet pénzt veszteni, nemcsak a befektetési piacon.
423. ok: Az illető nem tudja megkülönböztetni a jó és a rossz kiadásokat. Könyvelőm vagy
adótanácsadóm gyakran hív fel azzal, hogy „Még egy in-
gatlant kell vennie." Más szóval az a baj, hogy túl sok pénzt keresek, be kell tehát fektetnem
valamennyit olyasmibe, mint az ingatlan, mert a nyugdíjter-vem nem tud felvenni több pénzt. A
gazdagok részben azért lesznek egyre gazdagabbak, mert úgy vesznek több befektetést, hogy
kihasználják az adótörvényeket. Lényegében tehát azt a pénzt, amit adó formájában kellene
kifizetniük, további eszközökre fordítják, így levonhatják a jövedelmükből, és ezzel törvényesen
csökkentik az adójukat.
A korábban már bemutatott gúla számomra az egyik legfontosabb séma a vagyonteremtéshez,
továbbá a megszerzett vagyon megtartásához és növeléséhez. Amikor bemutatom az ábrát, meg
szokták kérdezni, miért részei a kiadások a szerkezetnek. Azért, mert a kiadások hatására válunk
gazdagabbá vagy szegényebbé, függetlenül attól, mennyi pénzt keresünk. Gazdag apám gyakran
mondta: „Ha meg akarod tudni valakiről, hogy meggazdagszik vagy elszegényedik-e a jövőben, nézd
meg a kiadás rovatot a pénzügyi kimutatásában." Gazdag apám nagyon fontosnak tartotta a
kiadásokat. Szerinte „Vannak kiadások, amelyek gazdaggá tesznek, és vannak mások, amelyek
szegénnyé. Az okos cégtulajdonos és befektető tudja, melyikre van szüksége, és ellenőrzi a kiadásait."
„Főként azért alkotok befektetéseket, mert ezáltal növelhetem a jó kiadásaimat" — mondta egyszer
gazdag apám. „Az átlagembernek nagyrészt rossz kiadásai vannak." A jó és rossz kiadások közötti
különbség volt az egyik fő ok, amiért gazdag apám eszközöket hozott létre. A maga alkotta
eszközökön újabb eszközöket vehetett. Erre hívta fel a figyelmemet, amikor gyerekkoromban a
tengerparton sétálva frissen vásárolt, méregdrága ingatlanját szemléltem: „Nekem sem telik ilyen
telekre, de a cégemnek igen."
Ha értjük a C negyedben érvényesülő adótörvényeket, felfedezzük, hogy a gazdagok részben azért
lesznek egyre gazdagabbak, mert az adótörvények a B negyedbeliek számára lehetővé teszik —
inkább, mint a többi negyedbeliek számára —, hogy adózás előtti pénzből építsenek, alkossanak vagy
vegyenek más eszközöket. Valójában az adótörvények szinte arra késztetnek, hogy egyre újabb
befektetéseket vásároljunk adózás előtt, ezért kapok olyan telefonhívásokat, hogy vegyek még egy
ingatlant vagy céget. Az A negyedhez tartozók ellenben kénytelenek az adózás utáni pénzükből
eszközöket építeni, alkotni vagy venni.
Mit tegyünk a túl sok pénzzel?
„Ha gazdag akarsz lenni, legyen egy terved, hogy miként gazdagodsz meg, és legyen terved
arra is, hogy mit fogsz csinálni a pénzzel, még mielőtt
megkerested. Ha nem készítesz előre tervet a majdani pénzed felhasználd sáról, könnyen előfordulhat,
hogy búcsút mondhatsz a pénzednek, még mielőtt hozzájutsz." Gazdag apám többek között azért
ragaszkodott hozzá, hogy tanulmányozzam az ingatlanbefektetéseket, mert azt akarta, hogy értsek
hozzájuk, még mielőtt sok pénzem lesz. Ma, ha a könyvelőm rám telefonál, és azt mondja: „Túl sok a
pénze. Több befektetést kell vennie", tudom, hová tegyem a pénzemet, milyen társasági formát
használjak, és mit vegyek. Felhívom a brókeremet, és további ingatlanokat veszek. Ha értékpapírt
vásárolok, a pénzügyi tervezőmet szoktam felhívni, és veszek egy biztosítási terméket, amelyen azután
részvényeket, kötvényeket vagy befektetési alapokat vásárolok. Vagyis a biztosítók a gazdag
cégtulajdonosok számára speciális biztosítási termékeket kínálnak. Ha egy cég biztosítást köt, az a
cégnek költség, így a tulajdonos számára gyakran eszközt jelent, és számos adózási előnnyel jár. Más
szóval: amikor a könyvelőm felhív, a pénz nagy részét már elköltöttem az előre kidolgozott terv
szerint. Olyan költségekként adom ki, amelyek gazdagabbá tesznek, és nagyobb biztonságot adnak.
Ezért nagyon fontos személy a gazdag ember csapatában a pénzügyi tanácsadó és a biztosítási ügynök.
Az évek során sok olyan embert láttam, akiknek nagyon nyereséges vállalkozásaik voltak, végül
mégis tönkrementek. Ez azért történt, mert nem kontrollálták a költségeiket. Ahelyett, hogy újabb
eszközökre költöttek volna — például ingatlanra vagy értékpapíreszközökre —, léha üzleti
reprezentációs költségekbe verték magukat, vagy nagy házakat, nagy jachtokat, gyors autókat, esetleg
új barátokat vettek. Ahelyett, hogy anyagilag megerősödtek volna, egyre gyengültek, hiszen amit
megkerestek, az mindjárt ki is folyt a kezük közül.
Az érem másik oldala

„A gazdag ember a kiadásrovatból látja az érem másik oldalát. A legtöbben a kiadásokat
egyértelműen rossznak tekintik, amelyek szegényebbé tesznek. Ha észrevesszük, hogy a
kiadások által gazdagodhatunk is, elkezd kirajzolódni az érem másik oldala" — tanította
gazdag apám. — „Ha megvizsgáljuk a kiadásrovatot, az olyan, mintha belenéznénk a látcsőbe,
ahogyan Aliz az Aliz Csodaországban című mesében. Amikor Aliz belepillantott a látcsőbe,
egy bizarr világot látott, amely sok tekintetben a távcső túl- j oldalát mutatta meg neki." —
magyarázta gazdag apám, majd így folytatta: „Ha gazdag akarsz lenni, ismerned kell az érem
mindkét oldalán rád váró | reményeket, félelmeket és illúziókat."
Egyik találkozásunk alkalmával gazdag apám valami olyasmit mondott, ami egyszeriben
megváltoztatta a gondolkodásomat; a szegények gondolko-dásmódjáról hirtelenjében átváltottam a
gazdagokéra: „Ha van tervem a meggazdagodásra, és ismerem az adótörvényeket, valamint a
társasági törvényeket, a kiadásaimat arra használhatom, hogy meggazdagodjak. Az átlagembert
szegényebbé teszik a kiadásai. Ez az egyik leglényegesebb oka, hogy egyesek meggazdagszanak,
mások pedig elszegényednek. Ha meg akarsz gazdagodni, és gazdag is akarsz maradni, kontrollálnod
kell a kiadásaidat." Ha ezt a kijelentést átlátjuk, akkor megértjük, miért törekedett gazdag apám
alacsony bevételre és magas kiadásokra. így lett egyre gazdagabb. Azt mondta, „a legtöbben azért
veszítik el a pénzüket és mennek tönkre, mert megtartják a szegények gondolkodásmódját, a
szegények pedig magas bevételre és alacsony kiadásra törekszenek. Ha nem váltunk át a gazdagok
gondolkodására, örökösen attól fogunk rettegni, hogy elveszítjük a pénzünket, kuporgatunk, a
fogunkhoz verjük a garast, ahelyett hogy pénzügyileg intelligensebben állnánk a kérdéshez, és egyre
gazdagabbakká válnánk. Amint megértjük, miért törekszenek a gazdagok a magas kiadásra és az
alacsony bevételre, meglátjuk az érem másik oldalát."
Egy lényeges kitétel
A fenti bekezdés az egész könyv egyik legfontosabb mondanivalóját tartalmazza. Mondhatni
erről szól ez a könyv. Aki ezt nem érti világosan, annak azt tanácsolom, üljön le egy barátjával,
aki szintén olvasta a könyvet, és beszélje át ezt a részt, hogy mélyebben megértse a lényegét.
Nem feltétlenül szükséges, hogy egyetértsenek az olvasottakkal, csak értsék meg alaposan.
Ezáltal tisztába jöhetnek vele, hogy létezik egy olyan világ, amelyben túl sok a pénz, és
beláthatják, hogyan válhatnak maguk is részeseivé ennek a világnak. Gazdag apám szerint
„Aki nem vált át másfajta gondolkodásmódra a pénzzel kapcsolatban, az csak az érem egyik
oldalát láthatja; mégpedig azt, amelyik a világot olyannak mutatja, hogy kevés benne a pénz.
Ezek az emberek soha nem pillantják meg azt a világot, ahol túl sok a pénz, még akkor sem, ha
sokat keresnek."
Ha megértjük, hogy létezik egy világ, amelyben túl sok a pénz, értünk egy kicsit az adózási
joghoz és a társasági joghoz, felfogjuk, miért fontos kontrollálni a költségeinket, akkor egy
teljesen más világ tárul elénk, egy olyan világ, amelybe kevesen nyernek bepillantást. Ennek a
világnak az ész-lelése a fejünkben kezdődik. Ha a szellemi látásmódunk átalakul, megértjük,
miért mondta gazdag apám, hogy „Én arra használom a kiadásaimat, hogy egyre gazdagabb legyek,
míg az átlagember arra használja, hogy egyre szegényebb legyen." Aki megérti ezt a kijelentést,
beláthatja, miért gondolom, hogy az iskolarendszernek nagy gondot kellene fordítania a pénzügyi
műveltség oktatására. Ezért segíthetnek sokat CASHFLOW társasjátékaim meglátni a pénz világát,
amely csak kevesek számára tárul fel. A pénz világa olyan, mint az Aliz Csodaországban látcsöve. A
CASHFLOWjátékban a pénzügyi kimutatások ismerete által juthat ki a játékos a mókuskerékből a
befektetés világának gyorsító sávjára, abba a világba, amely az akkreditált befektetőnél kezdődik.
Miért jó az alacsony bevétel és a magas kiadás?

Ahogyan gazdag apám mondta, „a pénz csak egy gondolat". Az utóbbi néhány bekezdés is néhány
nagyon fontos gondolatot ír le. Aki tökéletesen érti, miért jó az alacsony bevétel és a magas kiadás, az
továbbléphet. Aki nem érti, azt arra kérem, időzzön el ennél a gondolatnál egy kicsit, és beszélje meg
valakivel, aki szintén olvasta a könyvet. Ez a gondolat a könyv központi mondanivalója. Ezzel
magyarázható az is, miért megy tönkre sok gazdag ember. Tehát kérem önöket, értsék meg alaposan
ezt a gondolatot, mert nincs sok értelme annak, ha az ember kreatívan létrehoz egy eszközt, keres vele
egy halom pénzt — csak azért, hogy azután elveszítse. A 90/10-es szabály tanulmányozása során arra
jöttem rá, hogy a pénz 10%-át megkereső 90% azon embereknek a köréből kerül ki, akik magas
bevételt és alacsony kiadást akarnak elérni. Ezért nem jutnak egyről a kettőre.
Útmutatás
A kérdés tehát az, hogyan teheti az embert gazdaggá az alacsony bevétel és a magas kiadás. A
választ az a mód adja meg, ahogyan a kifinomult befektető használja az adótörvényeket és a társasági
törvényeket, hogy visz-szahozza a kiadást a bevételrovatba.
íme egy példa:
A következő oldalon lévő ábra megmutatja, mire törekszik a kifinomult befektető.
Nyereségkfmutatás
Ez az ábra az embereknek azt a 10%-át szemlélteti, akik a vagyon 90%-át
mondhatják magukénak.
A kérdés megint csak az, miként tesz gazdaggá az alacsony bevétel és a magas kiadás?
Aki megérti, hogyan és miért van ez így, az egyre nagyobb pénzbőséget lát maga körül.
Hasonlítsuk össze az előző ábrát a következővel:

Nyereségkímutatás
Ez az ábra az embereknek azt a 90%-át

szemlélteti, akik a vagyon 10%-át mondhatják
magukénak
Mérlegkimutatás
Ez utóbbi séma jellemzi a világ népességének nagy részét. Másként szólva: a pénz befolyik,
aztán kifolyik a kiadásrovaton keresztül, és többet nem térül meg. Ezért igyekszik annyi ember
takarékoskodni, gyűjtögetni, lefaragni a kiadásait. Ez a séma jellemzi az olyan embert is, aki
határozottan ki meri jelenteni, „a házam eszköz", noha a pénz kifolyik a kiadásrovaton
keresztül, és nem jön vissza, legalábbis nem rögtön. Ilyen séma szerint gondolkoznak azok is,
akik azt állítják, „Minden hónapban pénzt vesztek, de az állam adókedvezményt ad a
veszteségeimre." Ezt hangoztatják ahelyett, hogy „A befektetéseim pénzt hoznak, és az állam
adókedvezményt ad, hogy pénzt keressek."
Gazdag apám szerint „Az egyik legfontosabb kontroll egy kérdés formájában fogalmazható
meg, ez a kérdés pedig a következő: »A kiadásrovatban szereplő pénznek hány százaléka jön
vissza a bevételrovatba egy hónapon belül?«" Gazdag apám több órát, sőt napokat szentelt
ennek megvitatására velem. Miután megértettem álláspontját, egy olyan új világ tárult fel
előttem, amelyet a legtöbben sosem látnak meg. Az egyre növekvő gazdagság világába nyertem
bepillantást, mely cseppet sem hasonlatos azon emberek világához, akik keményen dolgoznak,
sokat keresnek és alacsony költségekkel élnek. Tegye fel tehát a kérdést önmagának: „A
kiadásrovatban szereplő pénznek hány százaléka kerül vissza a bevételrovatba egy hónapon
belül?" Ha megérti, hogy ez miként lehetséges, akkor ön is megláthatja és megteremtheti az
egyre növekvő gazdagság világát. Ha nehézséget okoz ennek a gondolatnak a megértése,
beszélje meg valakivel. Ha elkezdi tisztán látni ezt a kérdést, kezdi felfogni, mit tesz egy
kifinomult befektető. Szerintem ez megér egy beszélgetést, és amúgy is érdemes többször
átolvasni és megbeszélni ezt a könyvet. Azért írtuk ugyanis, hogy megváltoztassuk az olvasó
gondolkodásmódját, hogy a jövőben ne túl kevés pénzt lásson maga körül, hanem teremtse meg
a túl sok pénz világát.
Miért értékesek a hálózati marketing cégek?

Amikor hálózati marketing cégek résztvevőivel beszélgetek, azt szoktam mondani: „Nem is
tudják, mekkora érték a hálózati marketing vállalkozás." Azért mondom ezt, mert sok hálózati
marketing cégben dolgozó csak a megkeresett pénzre összpontosít. Fel szoktam hívni a
figyelmüket, hogy nem a bevétel a lényeg, hanem az, hogy mennyit lehet belőle befektetni
adózás előtt. Ez az, amit az A negyedesek nem tehetnek meg. Szerintem ez a hálózati marketing
cégek legnagyobb előnye. Ha megfelelőképpen élünk vele, a hálózati marketing
vállalkozásokból sokkal inkább meg lehet gazdagodni, mint a fennmaradó jövedelemből, amit a
vállalkozás hoz. Számos olyan barátom van, akik több millió dollárt keresetek hálózati
marketinggel, és mégis földönfutókká váltak. Amikor a vállalkozások vezetőivel beszélek,
figyelmükbe ajánlom, hogy nem elég, ha csak a pénzkereset módjára tanítják meg az
embereiket, ugyanolyan lényeges azt is megtanítani nekik, hogyan tarthatják meg a megkeresett
pénzt, és hogy végeredményben a költségeik révén lesznek gazdagok vagy szegények.
Miért jobb több vállalkozás, mint egy?
Nemcsak a hálózati marketinggel foglalkozó személyek nem veszik észre vállalkozásuk igazi
értékét. Találkoztam más olyan vállalkozókkal is, akik kiválóan építik ki vállalkozásaikat, de nem
tudják, mi annak az értéke. Ez azért van, mert manapság elterjedt a nézet, miszerint egy vállalkozás
arra való, hogy eladjuk. Azok a cégtulajdonosok képviselik, akik nem tudják mindazt, amit a
kifinomult befektető tud az adótörvényekről és a társasági törvényekről. így tehát nem azért építik ki a
cégüket, hogy eszközöket vegyenek, hanem hogy eladják a céget — kifizetik az adókat, a készpénzt
beteszik a bankba, és kezdik az egészet elölről.
Sok barátom csak azért alapított céget, hogy eladja. Két olyan is van, akik eladták a cégüket
készpénzért, azután a következő üzleti vállalkozásukon elvesztették az összes pénzt. Azért buktak
bele, mert a 90/10-es szabály továbbra is érvényes az üzleti vállalkozások életben maradására. Az
említett két barátom az E negyedhez tartozott, és C negyedes vállalkozást hozott létre. A
vállalkozásukat mindketten C negyedes vállalkozóknak adták el. A vevőik meglátták a C negyedes
vállalkozások gyakran fel nem fedezett értékét, Így tehát a cégüktől megvált barátaim végül
tönkrementek, noha több millió dollárjuk volt. Az eladott cégek pedig tovább gazdagították az új
tulajdonosokat.
A kifinomult cégtulajdonos és befektető lehetőleg minél hosszabb ideig megtartja a vállalkozását,
megvetet vele annyi stabil eszközt, amennyit csak tud, aztán eladja a céget úgy, hogy minél kevesebb
adót kelljen fizetnie utána, és minél több eszköze maradjon meg. Ahogyan gazdag apám mondta:
„Elsősorban azokért az eszközökért hozok létre egy céget, amelyeket megvetetek vele." Sok
vállalkozónak a létrehozott cégük az egyetlen eszközük, mert egyetlen cégben gondolkodnak, és nem
használják ki a több cégen alapuló befektetési stratégiát. (Ahhoz, hogy ez utóbbi stratégiát alkalmazni
tudjuk, megint csak szakavatott tanácsadói csapat kell.) Ebből kiderül, hogy a C negyed nagy előnye
az adótörvényekben rejlik, melyek által lehetségessé válik, hogy adózás előtti pénzből gazdagodjunk
meg, és valójában e törvények segítenek hozzá, hogy a lehető legtöbb pénzt fektethessük be. Végül is a
gazdagok alkotják a szabályokat.
A költségek ereje
CÉG
jövedelem
PORTFOLIÓ
PASSZÍV
ingatlaneszköz
KIADÁSOK
Ez bizonyítja tehát, hogy az eszközök lehetnek eszközök, de források is — függetlenül attól,

hogy mennyit keresünk. Az egyik ok, amiért az emberek 90%-ának csupán a pénz 10%-a jut,
az, hogy nem tudják, miként költsék el a megkeresett pénzüket. Gazdag apám szerint „A
gazdagok a szemétből is pénzt tudnak csinálni. A többiek a pénzből is szemetet tudnak
csinálni."
Mi tehát a válasz a kérdésre: „Miért mennek tönkre a gazdagok?" „Ugyanazért, amiért a
szegények szegények maradnak, és a középosztálybéliek anyagi gondokkal küszködnek." A
gazdagok, a szegények és a középosztálybeliek azért mennek tönkre, mert elvesztik a kontrollt
a költségeik felett. Ahelyett, hogy gazdagságuk növelésére használnák a költségeiket, arra
használják, hogy elszegényedjenek.
Ötödik szakasz
Visszaadás
42. fejezet
Készen állunk-e arra, hogy

visszaadjunk?
Tizedik befektetői kontroll: A visszaadás

kontrollja
Nemrégiben egy volt gimnáziumi osztálytársam, Dan, a városban járt, és megkérdezte,
elmegyek-e vele golfozni. Dan mindig is nagyszerűen golfozott, én meg már hónapok óta nem
játszottam, ezért haboztam egy ideig. Amikor azonban belegondoltam, hogy a játék célja nem a
versengés, hanem az együttlét és egy régi barátság felfrissítése, beleegyeztem, hogy játszom
vele.
Miközben bejártuk a pályát és Dan megsemmisítő vereséget mért rám, a beszélgetés arra
terelődött, mivel foglalkozunk mostanában. Amikor elmeséltem, hogy visszavonultam, és
cégeket alapítok, egyiket azért, hogy nyilvános kibocsátásra vigyem, a másikat a magam
számára, Dan nagyon mérges lett. Kapzsisággal vádolt, azzal, hogy csak magamra gondolok,
és kizsákmányolom a szegényeket. Miután egy órán át igyekeztem megőrizni a nyugalmamat,
végül elegem lett. Megkérdeztem:
— Miért gondolod, hogy a gazdagok kapzsik?
— Mert egész nap szegény emberekkel találkozom. Sosem látom, hogy
a gazdagok tennének értük bármit is — mondta.
Dan hivatalból kirendelt védőügyvédként dolgozik olyan emberek mellett, akik nem
engedhetik meg maguknak, hogy pénzért ügyvédet fogadjanak.
— A gazdagok és a szegények közötti szakadék nőttön-nő, a helyzet egy
fikarcnyit sem javul. Olyan családokkal dolgozunk, akiknek semmi remé
nyük nincs rá, hogy valaha is kikeverednének a szegény sorból. Az ilyenek,
mint te, közben egyre többet keresnek. Csak erre tudsz gondolni? Cégeket
alapítasz és meggazdagszol? Pont olyan rémes lettél, mint Miké apja ... egy kapzsi gazdag
ember, aki egyre csak gazdagszik.
Dan lassanként lehiggadt, ahogy tovább játszottuk. Végül, a játszma végén megbeszéltük,
hogy másnap a szállodája éttermében újra találkozunk és mutatok neki valamit, amin éppen
dolgozom.
A következő nap elvittem Dannek a játékot.
— Mire való ez a játéktábla? — kérdezte, miután leültünk az asztalhoz.
Megmutattam neki a játékot, és elmagyaráztam az elméletemet, miszerint
a szegénységet az oktatás hiányossága okozza.
— Tanulható dologról van szó. Otthon tanulja az ember. Mivel az isko
lában nem tanítanak a pénzről, otthon kell tanulnunk róla.
— És mit tanít meg a játék? — kérdezte.
— A pénzügyi műveltség szókincsét — feleltem. — Szerintem a szavak
a leghatásosabb eszközök, üzleti értelemben eszközök, mert a szavak befo
lyásolják az agyunkat, és az agyunk alakítja ki a valóságról alkotott képün
ket. Sok embernek az a baja, hogy felnő a szülői házban, elköltözik, és be
fejezi az iskolát anélkül, hogy megismerné a pénzzel kapcsolatos szókin
cset. Az eredmény: életre szóló anyagi gondok.
Dan tanulmányozta a színes j átéktáblát, miközben a pincér még egy kávét hozott.
Azt akarod mondani, hogy egy társasjátékkal akarsz véget vetni a szegénységnek? —
kérdezte szarkasztikusan.
Nem — feleltem mosolyogva. — Ennyire nem vagyok sem naiv, sem| optimista.
Elsősorban olyanoknak készítettem ezt a játékot, akik cégtulajdonosokká és befektetőkké
akarnak válni. A készpénzáramlás irányítása alapvető jártasság mindenki számára, aki
meg akar gazdagodni.
Tehát olyanoknak készítetted a játékot, akik meg akarnak gazdagodni, nem a
szegényeknek? — kérdezett vissza Dan, és megint feltámadt benne a harag.
Felindultságán ismét mosolyognom kellett.
— Ugyan, dehogy. Nem akarom kizárni belőle a szegényeket. Ismétlem:
Azoknak készítettem a játékot, akik meg akarnak gazdagodni, akár gazda
gok jelenleg, akár szegények.
Dan arckifejezése egy kissé megenyhült.
— Jól értetted — mondtam halkan. — A termékeimet azoknak szántam,
akik meg akarnak gazdagodni — ismételtem meg még egyszer. —Nem se
gíthetnek senkin, akárki is az illető, vagy akármilyen anyagi helyzetben van
is, csak akkor, ha az illető meg akar gazdagodni. A gazdagokon és a közép
osztálybelieken sem segít, csak ha nagyobb gazdagságra vágynak.
Dan a fejét csóválta. Megint dühösebb lett. Végül megszólalt:

— Úgy érted, egész életemet azzal töltöm, hogy megpróbálok segíteni
embereken, és szerinted nem segíthetek rajtuk?
— Nem ezt mondtam — javítottam ki. — Nem nyilatkozhatok arról, amit csinálsz, és arról sem,
hogy mennyire hatékonyan csinálod. Ezt egyébként sem nekem kell megítélnem.
— Akkor meg mit akarsz mondani? — kérdezte Dan.
— Hogy nem segíthetsz embereken, csak ha ők is igazán segíteni akarnak
magukon. Akit nem érdekel a gazdagság, annak számára fabatkát sem érnek
a termékeim.
Dan csöndben elgondolkodott a különbségtételemen.
Az én világomban, a jog és a jogorvoslás világában gyakran előfordul, hogy tanácsokat adok
embereknek, de azok nem fogadják meg — szólalt meg végül. — Azután egy-két év múlva újra
találkozom velük, és ugyanott tartanak, ahol előzőleg. Megint börtönben sínylődnek, vagy újra
családon belüli erőszak miatt kerülnek bíróság elé. Erre akarsz kilyukadni? A tanács önmagában
mit sem ér, csak ha az emberek valóban változtatni akarnak az élethelyzetükön?
Igen, erre — mondtam. — Ezért nem működik a legjobb diéta vagy edzésterv sem, ha valaki
nem akar igazán lefogyni. Ugyanígy sokszor fölöslegesen zavarja az osztály többi tagját az a
diák, akit nem érdekel a tananyag. Nehéz olyan embert tanítani, aki nem akar tanulni. Ez rám is
igaz. Például semmi kedvem megtanulni cápákkal küzdeni, ezért erre semmi áron nem is
lehetne rávenni. A golffal azonban más a helyzet. Igyekszem, órákig gyakorolok, és nagy
pénzeket fizetek ki a tanórákért, mert meg akarom tanulni.
Dan bólogatott.
— Értem — mondta.
— De nem is a meggazdagodás miatt hoztam el neked ezt a játékot. Azt
akarom megmutatni, amit gazdag apám tanított Mike-nak és nekem a nagy
vonalúságról — a pénz visszaadásáról.
Tíz percben elmagyaráztam Dannek gazdag apám tervének 5. szakaszát, és rámutattam, hogy a
terv fontos része volt a nagyvonalúság, a jótékonyság. A játéktáblára bökve így szóltam:
Miké apja öt szakaszban tanította meg nekünk, amit a gazdagságról és a pénzről tudni kell. Az
ötödik szakasz a megszerzett pénz visszaadásának felelősségéről szól. Miké apja
meggyőződéssel vallotta, hogy a megkeresett pénz felhalmozása a pénz erejével való visszaélés.
Tehát a Miké apjának tervében szereplő 5. szakaszt felfestetted a játéktáblára? — kérdezte
gyanakodva Dan. — A te játékod nemcsak arra ta-
nítja az embereket, hogyan gazdagodjanak meg, hanem arra is, hogyan legyenek nagyvonalúak?
Bólintottam.
— Ez is a tervhez tartozik. Nagyon is fontos része.
Dan Mike-kal és velem együtt nőtt fel, így tehát ismerte gazdag apámat. Hallott közös befektetési
tervünkről is, melyet Vietnamból való hazatérésem után készítettünk. Tisztában volt vele, milyen utat
jártam be, mire cégtulajdonos és befektető vált belőlem. Amikor a 3. és 4. szakaszról beszéltem neki,
vagyis hogy mások cégeibe fektetek be a meggazdagodásom érdekében, dühös lett rám. Ezek után
megismertettem az 5. szakasszal.
— Mint mondtam, az 5. szakasz gazdag apám tervének valószínűleg a
legfontosabb része, és szándékosan építettem be a játékba — folytattam a
magyarázatot.
— Mi tehát az 5. szakasz? — kérdezte Dan. — Mutasd meg a játéktáblán!
A „gyorsító sáv" rózsaszínes árnyalatú kockáira mutattam a táblán. A játékban két különböző
sávban lehet haladni. A belső körön, melyet „mókuskeréknek" hívunk, illetve a külső, nem egészen
ovális körön, ez az úgynevezett „gyorsító sáv"; ez az, ahol a gazdagok befektetnek.
Ezek a rózsaszín négyzetek képviselik az 5. szakaszt — mondtam, miközben ujjamat az egyik
négyzetre helyeztem.
„Gyermekkönyvtár" — olvasta Dan hangosan az ujjammal mutatott négyzetben lévő feliratot.
Ezután egy másik négyzetre böktem.
„Rákkutató intézet" — olvasta fel Dan ismét a feliratot. És ez a négyzet is ilyen —
mondtam ujjamat odébbcsúsztatva.
„A hit ajándéka" — olvasta Dan az ujjamnál lévő szöveget.
— Szóval jótékonysági négyzeteket helyeztél el a gyorsító sávon: a:
gyón gazdagok befektetési sávján? — kérdezte Dan.
Bólintottam, és a következő magyarázatot adtam:
— Igen. A gyorsító sávban kétféle álom létezik. Az egyik a személyes
élvezetekről szól, a másik arról, hogy jobb világot teremtsünk mások szá
mára kivételesen nagy vagyonúnkkal.
Dan fejét ingatva megjegyezte:
— Szóval Miké apja nemcsak a meggazdagodásra, hanem a jótékonyság
ra is megtanított titeket Mike-kal?
Bólintottam, miközben gyorsan végigmutogattam a játéktáblán található különféle jótékonysági
álmokat.
— Gazdag apám szerint a befektető egyik legfontosabb kontrollja, hogy
a pénz nagy részét visszaadja a társadalomnak.
Gazdag, kapzsi ember hírében állt — mondta Dan. — Rémes történetek keringtek a
kapzsiságával kapcsolatban.
A legtöbben ilyennek hitték — feleltem. — Miké és én másnak ismertük. Minél több pénzt
keresett, annál többet adott. De csöndben adta.
Ezt nem tudtam — mondta Dan. — Tehát idős korában az összegyűjtött pénzét mind visszaadta
a társadalomnak.
Nem mindet — helyesbítettem. — Valamennyit a gyerekeire is akart hagyni. Azt akarom csak
megértetni veled, hogy sokan úgy vélik, a gazdagok mind kapzsik. Ez elhomályosítja a
tisztánlátásukat, és nem veszik észre, hogy nem minden gazdag ember kapzsi. Hajói körülnézel,
meglátod, menynyi mindent adtak a gazdagok a társadalomnak. Gondold csak végig, mit adott
vissza Andrew Carnegie a könyvtáraival, Henry Ford a Ford Alapítvánnyal és Rockefellerek a
Rockefeller Alapítvánnyal. Az én hősöm, Soros György, a Qantum Alapítvány atyja, hatalmas
pénzösszegeket áldoz a globális társadalom létrehozásának és a nemzetek közötti jobb anyagi
egyetértés reményében. A politikai vezetők szájából mégis a legtöbbször csúnya dolgokat
hallunk róla és fedezeti befektetési alapjáról. John D. Rockefeller nemcsak jótékonysági
alapítványt tett, nagy összegeket adott a Chicagói Egyetemnek is, ahogyan sok más gazdag,
végzett diák is adakozott volt iskolájajavára. Számos különlegesen gazdag ember hozott létre
felsőfokú oktatási intézményeket, így Stanford alapította a S tanford Egyetemet, Duke pedig a
Duke Egyetemet. A gazdagok mindig is lelkes pártfogói voltak a felsőoktatásnak.
A Vanderbilt Egyetemet is egy nagyon gazdag vállalkozó alapította — tette hozzá Dan. —
Tudom, hogy a gazdagok állásokat teremtenek, javakat és szolgáltatásokat biztosítanak az élet
jobbítása érdekében. Te pedig most arra hívod fel a figyelmemet, hogy gyakran még pénzt is
adnak vissza a társadalomnak — folytatta.
Igen, pontosan ezt mondom. Mégis sokan csak a kapzsiságot látják a gazdagokban. Tudom,
hogy vannak kapzsi gazdagok, de ugyanúgy vannak kapzsi szegények is.
— Tehát a te gazdag apád visszaadta a pénzt? — ismételte meg Dan.
— Igen. Az 5. szakasz tette őt igazán elégedetté. Különben is a jótékony
kodás növelte költségeit, csökkentette a jövedelmét, és átjuttatta a tükörüveg
túloldalára.
— Micsoda? — kérdezte Dan megütközve. — Miféle tükörüvegen?
— Ne is törődj vele — mondtam. — Elég annyi, hogy a nagyvonalúság
különféle tekintetben megelégedésére szolgált.
— Mire adakozott? — érdeklődött Dan.
Minthogy az apja rákban halt meg, alapítványa óriási összegeket költött rákkutatásra.
Egy kis vidéki kórházban többek között építtetett egy külön kórtermet rákbetegek részére,
ahol az ápoltak állandóan együtt lehettek a szeretteikkel. Nagyon vallásos ember volt,
ezért az egyházközségében építtetett egy külön osztálytermet a vasárnapi iskola részére.
Pártolta a művészeteket is, számos tehetséges művész műveit megvásárolta, és a
múzeumok részére is adakozott. A legjobb pedig, hogy az alapítványa olyan jól
szervezett, hogy gazdag apám halála után sem szűnik meg pénzt keresni és adakozni.
Gazdag apám így halála után is sok jót tehet a társadalomért. Az általa létrehozott
vagyonkezelő társaságok és alapítványok éveken át biztosítanak majd pénzt számos
nemes célra.
Azt tervezte, hogy életében is legyen fölösleges pénze, és hogy halálában is legyen
fölösleges pénze — mondta Dan.
— Mindenesetre volt terve — mondtam.
Tehát a te CASHFLOW játékodban minden benne van, amit gazdag apád tanított.
Megtanította, hogyan kell megkeresni a pénzt, és hogy miként kell visszaadni.
Igyekeztem belefoglalni a pénzről szóló legfontosabb tanításait. És a visszaadás
fontossága az egyik ilyen dolog. Megtanította, hogy irányítsam a pénzszerzés folyamatát
és a visszaadásét is.
— Bárcsak többen tennék — mondta Dan.
— Egyre többen lesznek, akik több pénzt fognak visszaadni. Itt van a né
pességrobbanás nemzedéke. Sokan közülük a hatvanas évek hippijei közül
kerülnek ki, és ma szélsebesen milliomosokká válnak. Néhány év múlva az
ő forradalmuk biztosítja majd a pénzerőt. Az egykori hippik és nemzedék
társaik társadalmilag nagyon elkötelezettek. Ami tudást ők magukkal hoztak
a hatvanas évekből, az a következő években fog kicsírázni. Ideáljaik vagyo
nukkal ötvözve jelentős pénzügyi, politikai és társadalmi erőt fognak képvi
selni a világban. Úgy gondolom, ők véghez fogják vinni azokat a jótétemé
nyeket, melyeket a kormányunk ma nem engedhet meg magának. A népes
ségrobbanás nemzedékének számos tagja társadalmi felelőssége tudatában
megvalósítja majd azokat a dolgokat, melyekre nem volt módja, amikor sze
gény volt... de most már gazdag.
— Miből gondolod, hogy nagyvonalúak lesznek? — kérdezte Dan.
— Mert ezt látom — feleltem. — Ted Turner egy milliárd dollárt adomá
nyozott az ENSZ-nek, és megrótta az olyan embereket, mint Bill Gates és
társai, amiért nem eléggé nagyvonalúak. Nem egészen három év múlva Bill
Gates egyedül 4 milliárd dollárt ajánlott fel különböző célokra... és Gates
még fiatal. El tudod képzelni, mennyit fog adakozni később?
De nem azért tette, mert perbe fogta a szövetségi kormány? Csak azért ad pénzt, hogy jó színben
tűntesse fel magát, nem?
Sok újságíró ezt szereti hangsúlyozni Gates nagyvonalúságáról írt cikkeiben. De hadd kérdezzek
valamit: Hány újságíró ajánl fel 4 milliárd dollárt? — kérdeztem halkan. — Tény, hogy 1999-
ben Bili Gates teljes munkaidőben foglalkoztatott embereket, akiknek csak az volt a dolguk,
hogy a 325 millió dollárnyi adományt szétosszák. Hány újságíró adományozott 325 millió
dollárt 1999-ben? Tehát, még ha kellett is hozzá Ted Turner noszogatása, tény, hogy Gates
adakozik. És az is tény, hogy a népességrobbanás nemzedékének tagjaiból kikerülő gazdag
vállalkozók nyomást fognak gyakorolni egymásra, hogy a nagyvonalúságot szorgalmazzák.
Társadalmilag nem lesz illő gazdagnak és zsugorinak lenni.
— Tehát Miké apja nagyvonalú volt, és ezt plántálta beléd, és Mike-ba is.
Bólintottam.
És bár a városban sokan bírálták a gazdagsága miatt, ő továbbra is csendben adakozott. A
nagyvonalúságot egyrészt pénzügyileg értelmes viselkedésnek tartotta, másrészt örömet okozott
neki.
Ezt tényleg nem tudtam — mondta Dan szinte már tiszteletteljes hangon, mert kezdte másként
látni gazdag apámat. — És az adakozás boldoggá tette?
Bólintottam.
Idős korára olyan béke töltötte el, amilyet korábban sosem láttam rajta. Életében sok jót tett, és
halálában sem szűnik meg jót tenni. Teljes életet élt.
Nagyon büszke volt Mike-ra és rám — folytattam. — Azt mondta, tudja, hogy apám
nyomdokaiba lépek. Tudta, hogy tanár vagyok, és remélte, hogy úgy fogok tanítani másokat,
ahogyan ő tanított engem. Azt akarta, mindkét apám tanítását vigyem tovább . . . legyek gazdag,
és legyek tanár.
— Ennyit akart elérni? — kérdezte Dan.
— Nem. Nem elégedett meg ennyivel. Mindig félt, hogy feladom, és nem járom végig az utat. Félt,
hogy nem lesz bennem elég kitartás, hogy megvalósítsam befektetési tervemet, ami azt jelentette
volna, nem valósul meg pénzügyi álmom. Attól tartott, csatlakozom a feladók táborához, akik a köny-
nyebb utat választják ahelyett, hogy azt tennék, amit kell.
— Menj tovább, törődj mindvégig a saját dolgoddal, légy hű az álmaid
hoz, és megvalósul mind — mondtam halkan. — Ez volt az utolsó tanácsa,
amit nekem adott.
Dan kérdése visszahozott a jelenbe:
— No és minden álmod megvalósult?
— Majdnem — feleltem. — Még el akarom érni, hogy csúcsbefektető

legyek, és most tettünk egy alapítványt.
— Miféle alapítványt? — kérdezte.
— Amikor Kim, Sharon és én elindítottuk a CASHLOW Technologies
részvénytársaságot, küldetésünket úgy fogalmaztuk meg, hogy „Magasabb
szintre emeljük az emberiség anyagi jólétét".
— Ez eléggé agresszív küldetés — mondta Dan felhúzott szemöldökkel.
Megértem, hogy ezt mondod, de mi nap mint nap megvalósítjuk a küldetésünket. Naponta
kapunk telefonhívásokat, leveleket, e-maileket, amelyben az emberek arról tájékoztatnak,
hogy tettek valamit anyagi helyzetük jobbításáért. Minket is megdöbbentett, milyen lelkes
fogadtatásra leltek a termékeink. Ahányszor hírt kapunk róla, hogy valakinek javult az
anyagi helyzete, megvalósítottuk a küldetésünket.
No és mivel foglalkozik az alapítványotok? — tért vissza Dan korábbi kérdéséhez.
A pénzügyi műveltség terjesztésére hoztuk létre, hogy legyen egy non-profit szervezetünk,
amelyen keresztül visszaadhatjuk a pénzt. Hallgatóink és ügyfeleink annyi jóban
részesítettek, hogy vissza akarjuk adni. Az alapítvány más szervezeteket támogat a
pénzügyi műveltség terjesztésében.
Van például egy gimnáziumi tanárunk, aki Indianában a CASHFLOW 101 -et és 202-t
tanítja a diákjainak. Segített megírni nekünk egy tantervet, amelyet más tanárok is
használhatnak. Tavasszal a gimnazista diákjait ki fogja küldeni általános iskolai
osztályokba, hogy az általános iskolás tanulóknak is tanítsák a CASHFLOW gyerekeknek
játékot. Más gyerekek is tanítanak már kisebbeket az arizonai Tucsonben, a Fiúk és
Lányok Klubjában. Nagyon izgalmas gyakorlat, hogy gyerekek tanítanak fiatalabb
gyerekeket, és reméljük, hogy világszerte el fog terjedni. Az Alapítvány ebben is
segítséget nyújthat.
Ez csodálatosan hangzik, Róbert. Öröm látni, hogy ennyire fellelkesít az adakozás —
mondta Dan.
Az alapítvány és programjainak kidolgozása most van folyamatban. A lényeg, hogy
segítsük az oktatást, ahol tudjuk. Kim, Sharon és én szerencsére nagy sikert
könyvelhetünk el, és továbbra is keressük a visszaadás módjait a pénzügyi műveltség
terjesztésén keresztül.
A Foundation for Financial Literacy (Pénzügyi Műveltség Alapítvány) non-profit szervezetként

jött létre, és fog működni. Jótékonysági és oktatási célokat szolgál, a módosított 1986 évi belső
bevételekről szóló törvény 501(c)(3) cikkének értelmében, a rászoruló oktatásijótékonysági,
vallási és tudományos, pénzügyi oktatással foglalkozó programok és szervezetek támogatására.
Az Alapítvánnyal kapcsolatos érdeklődéseket a következő címen várjuk:
The Foundation for Financial Literacy
P.O. Box 5870
Scottsdale, AZ 85261-5870
www.richdad.com
A CASHFLOW Technologies, Inc. az anyagi támogatáson kívül is részt vállal az Alapítvány
támogatásában azáltal, hogy rendelkezésre bocsátja munkatársai idejét, továbbá irodát és
szolgáltatásokat biztosít az Alapítvány számára.
Összefoglalás
Miért nem kell pénz a pénzteremtéshez

... most már?
Nemrégiben az egyik befektetési tanfolyamomon azt kérdezte egy hallga| tóm:

— Ön szerint melyik internetes cégbe fektessek be?
— Miért fektetne valaki más internetes cégébe? — kérdeztem vissza. —
Alapítson saját internetes céget, és kérjen meg másokat, hogy fektessék bele
a pénzüket!
Amint korábban már említettem, sok befektetési könyv jelent meg arról, miként kell
eszközöket vásárolni. Ez a könyv arról szól, miként teremtsünk eszközöket, amelyeken újabb
eszközöket lehet venni. Gondolkodjunk el tehát azon, hogyan teremthetnénk eszközöket,
ahelyett hogy készen vennénk! Azért mondom ezt, mert soha nem volt még ilyen könnyű saját
eszközöket teremteni.
10 éves a világ
1998. október 11-én Merrill Lynch több amerikai újságban egy egész oldalas hirdetést
jelentetett meg, amelyben közölte, hogy a világ még csak 10 éves. Miért csak 10 éves? Mert
nagyjából 10 éve omlott le a Berlini Fal. Egyes gazdaságtörténészek a Berlini Fal leomlásához
kötik az iparosodás korának végét, és az információ korának kezdetét.
Az információ kora előtt a legtöbb embernek kívülről kellett befektetnie. Most, hogy a világ
elmúlt 10 éves, egyre többen fektethetnek be bennfentesekként. Amikor azt kérdeztem a
hallgatómtól, miért fektetne be más internetes cégébe, és javasoltam, hogy alapítson saját
internetes céget, arra gondoltam, most, hogy az információ korát éljük, sokkal érdemesebb
bennfentesnek lenni, mint kívülállónak.
Három korszak
A feudalizmus korában a gazdagoknak nagy kastélyaik voltak, óriási termékeny
mezőgazdasági földterületekkel. Ezeket az embereket nevezték uralkodóknak, illetve
nemeseknek. Aki nem ebbe a társadalmi osztályba született, az kívülálló maradt, és vajmi kevés
esélye volt rá, hogy bennfentessé válhasson. A 90/10-es szabály irányította az életet. Ezért a
hatalmon lévő 10% házasság, születés vagy hódítás útján került hatalomra; a maradék 90%-
hoz tartoztak a jobbágyok vagy parasztok, akik megművelték a földet, de nem volt semmijük.
A feudalizmus korában tisztelték a derék, szorgalmas embereket; a szorgalmasság
eszményét apáról fiúra továbbadták egymásnak a nemzedékek. Ugyanakkor elkezdték gyűlölni
a gazdagokat—végtére is az emberek 90%-a azért dolgozott, hogy eltartsa azt a 10%-ot, akik
szemlátomást nem dolgoztak. Ez az eszmény is továbböröklődött nemzedékről nemzedékre.
Azután következett az iparosodás kora, amikor a vagyon a termőföldről az ingatlanra
tevődött át. A földekre épületeket, gyárakat, raktárakat, bányákat és lakóházakat építettek fel a
munkásoknak. . . beruházások történtek. A termékeny mezőgazdasági földek értéke egyszeriben
csökkent, mert a földekre felhúzott épületek tulajdonosai váltak a vagyonos réteggé. Érdekes
dolog történt. A termőföldeknek hirtelenjében kisebb lett az értéke, mint a sziklás, nehezen
művelhető területeké. A sziklás vidékek felértékelődtek, mert olcsóbban lehetett hozzájuk jutni,
mint a termőföldekhez. Ráadásul a sziklákra magasabb építményeket lehetett építeni,
felhőkarcolókat vagy gyárakat, és nyersanyagban is gazdagabbak voltak, olajat, vasércet, rezet
lehetett ott bányászni, az iparosodás korának alapanyagait. A korszakváltással egy időben sok
farmer nettó vagyona kevesebb lett. Ahhoz, hogy fenntartsák az életszínvonalukat,
keményebben kellett dolgozniuk, és több földet kellett megművelniük, mint korábban.
Az iparosodás korában vált népszerűvé a „Járj iskolába, hogy jó állásod legyen" elgondolás.
A feudalizmus korában még nem volt szükség hivatalos oktatásra, mert a szakmák apáról fiúra
öröklődtek; a pékek kitanították a gyerekeiket a pékmesterségre stb. A korszak vége felé terjedt
el az „egy" szakma, avagy az életre szóló állás gondolata. Az emberek elvégeztek egy iskolát,
lett egy állásuk, azután lépkedtek előre a vállalati vagy a szakszervezeti ranglétrán, majd,
amikor nyugdíjba mentek, a cég és az állam gondoskodott róluk.
Az iparosodás korában nem a nemesi származásúak gazdagodtak meg, és kerültek
hatalomra. Koldusokból lett királyfikról szóló történetek keringtek.
Nulláról induló vállalkozók váltak milliárdosokká. Amikor Henry Ford elhatározta, hogy
tömeggyártásban állítja elő az autót, egy Detroit nevű városka mellett talált egy olcsó, sziklás
földterületet, amely a gazdáknak nem kellett, és megszületett egy iparág. Gyakorlatilag a Ford
családból lett az új nemesség, és a környezetük, akik beszálltak az üzletükbe, szintén az
újgazdag nemességhez csatlakoztak. Új nevek emelkedtek társadalmi rangra, mint egykoron a
királyok és királynők nevei — olyan nevek, mint Rockefeller, Stanford és Carnegie. Az
emberek tisztelték, de meg is vetették ezeket a családokat nagy vagyonukért és hatalmukért.
Az iparosodás korában — csakúgy, mint a feudalizmus korában — megint csak egy szűk
rétegé volt a vagyon oroszlánrésze. A 90/10-es szabály továbbra is érvényesült, bár most már
nem a születési előjogon alapult, hogy ki tartozik a 10%-ba, hanem elhatározáson. Egyszerűen
azért maradt érvényben a 90/10-es szabály, mert rengeteg energiára, szervezésre, továbbá
pénzre, emberre, földre és erőre volt szükség a vagyon megszerzéséhez és kezeléséhez. Egy
autógyár, egy olajipari cég vagy bánya üzemeltetése igen tőkeigényes vállalkozás ma is; sok
pénz, sok föld és sok szakmailag képzett ember kell hozzá, hogy kiépítsenek egy ilyen céget.
Ezen felül gyakran hosz-szú éveken át tartó bürokratikus folyamatok szükségesek a
beindításához — környezetvédelmi tanulmányok, társasági szerződések, munkaszerződések stb.
Az iparosodás korában sokak életszínvonala emelkedett, de az igazi gazdagság továbbra is
csupán keveseké maradt. A szabályok megváltoztak.
A 90/10-es szabály változott
Amikor a Berlini Fal leomlott és a világháló kiépült, sok szabály változott. Az egyik
legfontosabb közülük a 90/10-es szabály. Jóllehet, valószínűleg mindig is csak a népesség
10%-a fogja kézben tartani a vagyon 90%-át, de más lehetőségek kínálkoznak a 10%-hoz való
csatlakozásra. A világháló megváltoztatta a csatlakozás költségeit. Ma nem kell nemesi
családba születni, mint a feudalizmus korában. Nincs szükség jelentős pénzösszegekre, sem
földekre ahhoz, hogy az ember csatlakozhasson a 10%-hoz. A bekerülés ára mindössze egy
ötlet, az ötletek pedig ingyenesek.
Az információ korában csak információra, illetve gondolatokra van szükség ahhoz, hogy
nagyon-nagyon gazdagok lehessünk. Ezért lehetséges, hogy olyan emberek, akik egyik évben
még rossz anyagi körülmények között sínylődnek, a következő évben a világ leggazdagabbjai
közé kerüljenek. Ezek az emberek gazdagságban gyakran túlszárnyalják a korábbi korszakok
gazdagjait. Egyetemista diákok válnak milliárdosokká, akik még soha semmilyen állásban nem
dolgoztak. A gimnazisták pedig még rajtuk is túl fognak tenni.
Az 1990-es évek elején olvastam egy újságcikket, amelyben ez állt: „Sok orosz állampolgár
panaszkodott, hogy a kommunista uralom alatt elfojtották az alkotókészségüket. Most, hogy a
kommunisták uralmának vége, sok orosz állampolgár rádöbben, hogy hiányzik belőle az
alkotókészség." Én személy szerint úgy gondolom, mindnyájunknak van egy briliáns, kreatív
ötlete, amely csak a miénk, egy olyan ötlet, amelyből hatalmas vagyont lehet kovácsolni. Az
oroszoknak az a problémájuk, hogy — mint sok más állampolgárnak szerte a világban —
nekik sem állt rendelkezésükre gazdag apám irányítása, hogy megtanulják és megértsék a C-B
háromszög erejét. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy többeknek tanítsuk meg, hogyan kell
vállalkozni, és hogyan kell egyedi ötleteikből vállalkozásokat és nagy vagyont létrehozni. Ha
ezt megtesszük, egyre nagyobb fellendülésnek nézhetünk elébe a világ minden táján, amint az
információ kora mind jobban kiterjed.
A történelemben először következik be, hogy a vagyon 90/10-es szabálya érvényét veszti. A
pénzteremtéshez immár nem kell pénz. Nem kellenek már óriási földterületek, és
nyersanyagforrások sem a meggazdagodáshoz. Nincs szükség magas pozícióban lévő barátokra
sem. Nem számít, hogy a rokonaink a Mayflower fedélzetén érkeztek-e, vagy hogy milyen
egyetemet végeztünk, milyen neműek, fajtájúak vagy felekezetűek vagyunk. Ma csupán egy
ötlet kell a meggazdagodáshoz; ahogy gazdag apám mondta: „A pénz egy elképzelés". Sokak
számára azonban a legnehezebb dolog a világon régi elképzeléseik megváltoztatása. A szerint
élnek, hogy nekik már nem lehet újat mutatni. Szerintem pedig csak annak nem lehet újat
mutatni, aki ragaszkodik a régi elképzeléseihez, vagyis „A jó pap holtig tanul".
Tehát, amikor azt kérdik tőlem, „Milyen internetes cégbe fektessek be?", még mindig az a
válaszom: „Fektessen be a saját internetes cégébe!" Ezzel nem feltétlenül azt akarom javasolni
a kérdezőknek, hogy alapítsanak internetes céget, mindössze arra akarom felhívni a
figyelmüket, hogy vegyék fontolóra egy saját cég létrehozását. Számos franchise és
hálózatimarketinglehetőség kínálkozik az interneten keresztül. Ha az ember egyszerűen csak
elgondolkodik saját, C negyedes vállalkozása létrehozásán, agya átáll, és már nem kemény
munkában és fizikai korlátokban gondolkodik, hanem a korlátlan gazdagság lehetőségében.
Mindössze egy ötletre van szükség — és az ötletek korát éljük. Nem javaslom, hogy az
emberek otthagyják a munkahelyüket, és cégalapításba fogjanak. Azt azonban igen, hogy
állásuk megtartása mellett fogjanak vállalkozásba.
A régi elképzelések átértékelése

A tőzsdén manapság gyakran hallani olyan bejelentéseket, mint „Régi gazdaság kontra új
gazdaság". Akik lemaradnak, azok sok tekintetben továbbra is a régi gazdasági elképzeléseket
részesítik előnyben az új gazdasági elképzelésekkel szemben.
Gazdag apám állandóan emlékeztette a fiát és engem, hogy a pénz csupán egy gondolat.
Arra is figyelmeztetett, hogy legyünk mindig szemfülesek, ügyeljünk a gondolatainkra, és
értékeljük át őket, ha szükséges. Akkor még fiatal és tapasztalatlan voltam, ezért nem értettem
meg teljesen, mit akar ezzel mondani. Ma, amikor idősebb és bölcsebb lettem, mélységesen
tisztelem őt azért, hogy figyelmeztetett régi gondolataim átértékelésére. Azt mondta: „Ami ma
jó neked, az holnap esetleg már rossz."
Végigkövettem, amint az Amazon.com, egy nyereség és ingatlantulajdon nélküli cég,
gyorsabban nőtte ki magát, és értékesebb lett a tőzsdén, mint az olyan megalapozott vagyonú
kiskereskedő cégek, mint a Wal-Mart, a Sears, J. C. Penny és a K-Mart. Az új, nyereséget nem
hozó online kiskereskedelmi cégeket többre értékelik, mint az iparosodás korának szilárdan
nyereséges, nagy tapasztalattal jelentős ingatlanvagyonnal és a régi uralkodóknál jóval több
eszközzel rendelkező kiskereskedelmi vállalatait. Az új online cégeket azért értékelik többre,
mert működtetésükhöz nincs szükség jelentős ingatlantulajdonra, pénzösszegekre és emberekre.
Éppen az teszi kevésbé értékessé az iparosodás korának kiskereskedelmi vállalatait az
információ korában, ami annak idején, az iparosodás korában értékesebbé tette őket. Gyakran
mondják, „megváltoztak a szabályok". Sokszor elgondolkozom rajta, mit tartogat a jövő
ezeknek a régebbi kiskereskedelmi vállalatoknak és befektetőknek, amint egyre több internetes
cég kisebb árréssel dolgozik, és ugyanazt a terméket alacsonyabb áron kínálja. Másként
fogalmazva: igaz, hogy az Amazon.com ma nem nyereséges, de kisebb haszonkulccsal
működik, mint a ma nyereséges cégek. Mit fog ez jelenteni a munkahelyi biztonság, a
fizetésemelések, az alkalmazotti juttatások és a befektetők hűsége szempontjából? Mi fog
történni az ingatlanok értékével? Ezt majd csak az idő dönti el.
Azt hiszem, az új internetes cégek jelentős hányada felszámolásra fog kerülni, és a
befektetők a szó szoros értelmében milliárdokat fognak veszíteni. Ezek a cégek azért fognak
tönkremenni, mert egy vállalkozást végeredményben csak a profit és a pozitív készpénzáramlás
tart életben. De sok, az iparosodás korából itt maradt cég is csődbe fog menni az ingatlan
nélküli online cégek árversenyében. Nemrégiben egy régi iskolához tartozó kiskereskedő azt
mondta: „Szórakoztató élménnyé tesszük a bevásárlást." Ezzel az ötlettel az a baj, hogy a
vásárlás szórakoztató élménnyé tétele sokba kerül,
ezért sok vásárló bemegy ugyan a boltba, hogy élvezze az élményt, de attól még online fog
vásárolni, olcsóbban.
Van egy kedves barátom, aki évek óta utazási irodát vezet. Ennek ellenére kénytelen nekem
kiszolgálási díjat felszámolni a repülőjegyeim kiállítására, mert a légitársaság újabban nem
fizet neki jutalékot a jegyeladásért. Hűséges alkalmazottjai jó részét el kellett bocsátania, és
aggódik, hogy én is inkább online szerzem majd be a jegyeimet, mert úgy olcsóbb. Közben
valaki más, akinek nincs utazási irodája, és ezért nem vonatkoznak rá az utazási irodákkal
kapcsolatos szabályozások, beindított egy online céget Priceline.com néven. Azzal az ötlettel,
hogy egy olyan igazán nem tartós fogyasztási cikket, mint egy repülőjegy, alacsonyabb áron
kínál, a Priceline.com megalapítója, Jay Walker felkerült a Forbes 400 listájára a világ
leggazdagabb emberei közé. Mindezt alig néhány év leforgása alatt hozta össze. Míg ő
meggazdagszik, szegény, drága barátom kénytelen elbocsátani az alkalmazottjait, és csak
hűséges ügyfeleire számíthat, hogy kitartanak mellette, amiért egyre keményebben fog
dolgozni, és egyre jobb szolgáltatást nyújt. Biztos vagyok benne, hogy meg fog élni, de a cég,
amelyet évekkel ezelőtt létrehozott, hogy biztosítsa a nyugdíját, mostanra teljes munkaidejét
leköti, és semmi biztosítékot nem nyújt arra nézve, hogy megtartja értékét, mire a barátom
nyugdíjba megy.
A dolgok megváltoztak
Minthogy a pénzteremtéshez nem kell pénz, miért ne kereshetnénk sok pénzt? Miért ne
találhatnánk befektetőket, akik befektetnének az elgondolásunkba, hogy mindnyájan
meggazdagodjunk belőle? Azért, mert a régi gondolkodásmód gyakran útban van.
Ahogyan Merrill Lynch megmondta, „a világ csak 10 éves". Jó hír, hogy még most sem késő
megváltoztatni gondolkodásmódunkat és felzárkózni, ha eddig nem tettük meg. Rossz hír viszont,
hogy néha a legnehezebb dolog a régi elképzelések feladása. Íme néhány átértékelésre szoruló, régi
elképzelés, amely nemzedékről nemzedékre öröklődött:
1. „Derék, szorgalmas ember." A valóság az, hogy azokat fizetik a legrosszabbul, és azok adóznak a
legtöbbet, akik fizikai értelemben a legkeményebben dolgoznak. Nem azt akarom mondani, hogy ne
dolgozzunk keményen! Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy szükség van régi
elképzeléseink folyamatos újraértékelésére, és talán újak átgondolására is. Vegyük fontolóra, hogy
mellékállásban a saját vállalkozásunkban dolgozzunk keményen.
Manapság nem elég, ha a CASHFLOW-négyszög egyetlen negyedében ismerjük ki magunkat —

mind a négy negyedben otthonosan kell mozognunk. Végül is az információ korában élünk, és egy
állásban dolgozni életünk végéig régi elképzelés.
2. „A semmittevő gazdagok lusták." A valóság az, hogy minél keveseb
bet dolgozunk fizikai értelemben, annál jobb esélyeink vannak a meg
gazdagodásra. Meg nt csak nem azt akarom tanácsolni, hogy ne dol
gozzunk keményen Arra gondolok, hogy jelenleg mindnyájunknak
meg kell tanulnia szellemi munkával, és nem fizikaival pénzt teremte
ni. A legtöbb pénzt azok keresik, akik a legkevesebb fizikai értelem
ben vett munkát végzik. Azért dolgoznak ők keveset, mert passzív és
portfoliós jövedelemért dolgoznak, nem keresett jövedelemért. Amint
pedig azt mostanra már tudják, az igazi befektető a keresett jövedelmét
passzív és portfoliós jövedelemmé alakítja.
Véleményem szerint tehát a mai semmittevő gazdagok nem lusták. Csupán arról van szo, hogy a
pénzük keményebben dolgozik, mint ők maguk. Aki csatlakozni akar a 90/10-esek klubjához, annak
meg kell tanulnia fizikai helyett szellemi erőfeszítéssel pénzt keresni.
3. „Járj iskolába, és szerezz állást." Az iparosodás korában az emberek
65 éves korukban vonultak nyugdíjba, mert addigra általában túlságo
san elfáradtak ahhoz, hogy autógumikat emelgessenek, és motorokat
szereljenek be autókba a futószalag mellett állva. Ma tizennyolc ha
vonta elavultnak számít a tudásunk, mert ilyen gyorsan kettőződik
meg az információ, és fejlődik a technológia. Sokak szerint már akkor
elavult egy diák tudása, amikor kijön az egyetemről. Soha sem volt
még igazabb gazdag apám mondása, hogy „Lényeges az iskolai tudás,
de az utcán szerezhető tudás legalább ilyen fontos." Mai társadalmunk
önállóan tanul, nem a szüleitől (mint a feudalizmus korában) vagy az
iskolában (mint az iparosodás korában). A gyerekek tanítják meg a
szüleiket a számítógép használatára, és a cégek sokkal inkább keresik
a csúcstechnológiában jártas gyerekeket, mint a diplomás, középkor
vezetőket.
Ahhoz, hogy kiálljuk a változó idők próbáját, nagyon fontos, hogy állandóan tanuljunk az iskolában
is, de az utcán is. Amikor fiatalokkal beszélek, mindig azt tanácsolom nekik, hogy gondolkozzanak
egyszerre profi sportolók és egyetemi professzorok módjára. A profi sportolók tudják, hogy a
karrierjüknek vége, amint a fiatalabb sportolók legyőzik őket. Az egyetemi professzorok pedig tudják,
hogy ha továbbra is tanulnak, akkor a korukkal egyre növekszik az értékük.
Gazdag apám tanácsa ma érvényesebb, mint valaha

Akik olvasták az előző két könyvemet, azok tudják, milyen nehézségekkel szembesültem
azáltal, hogy két különböző apám véleményét hallgattam meg a pénzről, a vállalkozásról és a
befektetésről. 1955-ben szegény apám egyre csak azt hajtogatta: „Járj iskolába, szerezz jó
jegyeket, és keress magadnak biztos munkahelyet!" Gazdag apám ezzel szemben azt mondta:
„Foglalkozz a magad üzletével!" Szegény apám szerint a befektetés nem fontos, mert ő abban
hitt, hogy „A cég és az állam gondoskodik a nyugdíjunkról és az orvosi ellátásunkról. A
nyugdíj terv szociális juttatásaink része, és jár nekünk." Gazdag apám ezzel szemben azt
mondta: „Foglalkozz a magad üzletével!" Szegény apám hite szerint „derék, szorgalmas
embernek" kell lenni. Azt mondta: „Találj magadnak jó állást, és haladj egyre feljebb a
ranglétrán. Ne feledd, a vállalatok nem szeretik a vándormadarakat! A kitartást és a hűséget
jutalmazzák." Gazdag apám ezzel szemben azt mondta: „Foglalkozz a magad üzletével!"
Gazdag apám úgy vélte, rendszeresen át kell értékelnünk elképzeléseinket. Szegény apám
meg volt győződve róla, hogy értékes képesítést szerzett, és ez a legfontosabb. Abban hitt, hogy
vannak helyes, és vannak helytelen válaszok. Gazdag apám szerint nincsenek helyes és
helytelen válaszok. Ő a régi és az új válaszokban hitt. Azt mondta: „Az ember fizikailag
mindenképpen megöregszik, de ez nem jelenti, hogy szellemileg is meg kell öregedni. Aki
szellemileg tovább akar fiatal maradni, tegyen magáévá ifjú gondolatokat. Az emberek azért
válnak öreggé és ódivatúvá, mert ragaszkodnak a helyes válaszokhoz, amelyek egyszersmind
régiek."
Íme néhány példa helyes, és egyben régi gondolatokra:
424. Tud repülni az ember? 1900 előtt a helyes válasz „Nem" volt. Ma már egyértelmű,
hogy tud — bárhová eljut, még az űrbe is.
425. Lapos a Föld? 1492-ben még „Igen" volt a helyes válasz. Miután Kolumbusz
elhajózott az Újvilágba, a régi válasz túlhaladottá vált.
426. A föld a gazdagság alapja? Az iparosodás kora előtt a helyes válasz „Igen" volt. Ma
már nemmel kell felelnünk. Hogy igazoljuk, a C és B negyed tudását kell felhasználnunk. Ha
bebizonyítjuk, hogy tudjuk, mit kell tennünk, a világban hemzsegni fognak a gazdag
befektetők, akik mind arra várnak, hogy odaadhassák nekünk a pénzüket.
427. Nem kell pénz a pénzteremtéshez? Ezt a kérdést teszik fel nekem a leggyakrabban. A
helyes válasz „Nem". Véleményem szerint mindig
is „nem" volt a helyes válasz. Az én válaszom mindig az volt, hogy „Nincs szükség
pénzre a pénzteremtéshez". A pénz előteremtéséhez és megtartásához információra van
szükség. Az újdonság pusztán any-nyi, hogy sokkal nyilvánvalóbbá vált, sem pénz, sem
kemény munka nem kell a sok pénz megkereséséhez.
Nem tudom, mit hoz a holnap; ahogyan senki sem tudja. Ezért tanította gazdag apám — és
ez egyik legfontosabb tanítása volt —, hogy elképzeléseinket állandóan át kell értékelnünk, a
megváltozott körülményekhez kell igazítanunk.
Sok barátom azért marad le szakmailag és anyagilag egyaránt, mert nem értékeli újra saját
elképzeléseit. Elképzeléseik gyakran egymást követő gazdasági korszakokon, generációkon át
továbbörökített helyes, ámde nagyon-nagyon régi válaszok. Vannak gimnazisták, akik
egyáltalán nem akarnak állásba menni. Az a tervük, hogy megkerülik az iparosodás egész
korára jellemző elképzelést a munkahelyi biztonságról, és inkább anyagilag független
milliárdosokká válnak. Ezért kérem az emberektől, gondolkodjanak el azon, hogy saját
internetes céget alapítanak — vagy egyedül, vagy egy franchise-on, esetleg hálózati marketing
alapú cégen keresztül — ahelyett, hogy csak befektetőket keresnének. A mai gondolkodásmód
egészen más, mint a régi, és sok nagyon régi, helyes válasz átértékelődött benne. Gyakran ezek
a régi elképzelések teszik a változás folyamatát olyan nehézzé.
Nem új ötletek kellenek, csak jobbak!

Ne feledkezzünk meg róla, hogy ha a C-B háromszög útmutatásait követjük, gyakorlatilag a
semmiből tudunk eszközt teremteni. Amikor azt kérdezik, mi volt az első sikeres befektetésem,
egyszerűen azt felelem, „a képregény-üzlet". Kidobásra szánt képregényekből csináltam
eszközt a C-B háromszög elveinek felhasználásával. A Starbucks ugyanezt csinálta, egy csésze
kávéval. Az ötletnek tehát nem kell újnak és egyedinek lennie, csak jobbnak. Ez zajlik
évszázadok óta. Más szavakkal: nem kell ahhoz csúcstechnológiai találmány, hogy valami jobb
legyen. Valójában sok, manapság hétköznapinak számító dolog tegnap még csúcstechnológiai
termék volt.
Sokan egész életükben mások ötleteit másolják, ahelyett hogy saját maguk állnának elő
újakkal. Két ismerősöm is rendszeresen ezt teszi. Meglehet, hogy sok pénzt keresnek vele, de
mások ötleteinek engedély nélküli vagy az ötletgazda elismerése nélküli átvételéért magas árat
kell fizetni. Elveszítik ugyanis azoknak a megbecsülését, akik tudják, hogy az ötlet mástól
származik, és ők engedély nélkül használják fel. Két olyan ember van, akikkel azért
szakítottam meg a kapcsolatot, mert rendszeresen mások ötleteiből kovácsolnak tőkét engedély
nélkül, és a saját ötleteikként adják el azokat.
Gazdag apám szerint „A másolás és a lopás között nem éles a határ. Aki kreatív, annak
óvakodnia kell az ötleteket lopó tolvajoktól. Ezek a tolvajok ugyanolyan veszélyesek, mint a
betörők, akik lakásokat rabolnak ki." Minthogy többen lopnak, mint ahányan alkotnak,
rendkívül fontos, hogy legyen a csapatunkban a szellemi tulajdon védelmére szakosodott
ügyvéd.
A nyugati világ történelmében az egyik legfontosabb technológiai változás a keresztes
háborúk idejére tehető, amikor is a keresztény katonák rátaláltak a hindu-arab számrendszerre.
A hindu-arab számrendszer, amely a nevét onnan kapta, hogy az arabok fedezték fel India
megszállásakor, átvette a római számok helyét. Kevesen tudják igazán értékelni a változást,
melyet az új számrendszer bevezetése hozott az életünkbe. A hindu-arab számrendszernek
köszönhető, hogy az emberek messzebbre hajózhattak az óceánon pontosabb mérések alapján;
az építészet előtt új lehetőségek nyíltak meg; az időmérés is precízebbé vált; az emberi elme
pedig élesedett, az emberek precízebben, elvontabban és kritikusabban kezdtek gondolkodni. Ez
hatalmas technológiai változás volt, amely óriási hatást gyakorolt egész életünkre.
A hindu-arab számrendszer nem volt új, csak jobb elgondolás—ráadásul a másé volt. Az
anyagilag legsikeresebb emberek nem feltétlenül azok, akiknek kreatív ötleteik vannak; sokuk
átveszi mások ötleteit, majd milliókat, sőt milliárdokat kovácsolnak belőlük. A divattervezők
megfigyelik, mit hordanak a fiatalok, azután egyszerűen abból csinálnak tömegterméket. Bili
Gates sem maga találta ki azt az operációs rendszert, amely a világ leggazdagabb emberévé
tette. Csak megvette a programozóktól, akik kitalálták, és az IBM neve alatt szabadalmaztatta.
A többi már történelem. Az Amazon.com egyszerűen Sam Walton ötletét vette át a Wal-
Marthoz, és feltette az internetre; Jeff Bezos sokkal gyorsabban gazdagodott meg, mint Sam
Walton. Vagyis szó sincs arról, hogy a meggazdagodáshoz kreatív ötletek kellenek. Csak
jobban kell értenünk a C—B háromszög alkalmazásához és ahhoz, hogy ötleteket gazdagságra
váltsunk.
Szüleink nyomdokain járva

Tom Péter, az In Search of Excellence (A kiválóság nyomában) című könyvében többször
kitér arra, hogy „A munkahelyi biztonság halott". Mégis sok szülő továbbra is azt tanítja a
gyerekeinek: „Járj iskolába, hogy biztos munkahelyet találj magadnak!" Sokan azért
küszködnek anyagi gondokkal, mert a szüleik elképzeléseit követik a pénzzel kapcsolatban. A
szüleink
többsége nem eszközöket teremtett, melyeken újabb eszközöket vehetett volna, hanem inkább
megdolgozott a pénzért, azután forrásokat vett belőle, és naivan eszközöknek gondolta azokat.
Ezért ma is sokan iskolába járnak, majd jó állásokat keresnek, mert a szüleiktől ezt a tanácsot
kapták. Sokuk anyagi gondokkal küzd és fizetéstől fizetésig él, hiszen ezt látták a szüleiktől. A
befektetési tanfolyamaimon az egyik legfontosabb gyakorlat, hogy a hallgatóimmal
összehasonlíttatom azt, amit ők tesznek azzal, amit a szüleik tettek, illetve tanácsoltak nekik.
Sokszor kiderül, hogy a diákok a szüleik nyomdokain járnak, vagy a tanácsaikat követik. Ettől
kezdve lehetővé válik, hogy megkérdőjelezzék az életüket irányító, régi elképzeléseket.
Ha valaki igazán meg akar változni, az általában jól jár, ha jobb ötletre lel. Gazdag apám
szerint „Ha gyorsan akarsz meggazdagodni, nincs más dolgod, mint jobb ötletek után kutatni."
Ezért olvasgatom vagy hallgatom kazettáról gazdag vállalkozók életrajzait és gondolatait mind
a mai napig. Ahogyan gazdag apám mondta, „Nem új ötletek kellenek, csak jobbak — a
gazdagok mindig jobb ötletek után néznek. A szegények általában a régi elképzeléseiket védik,
vagy kritizálják az újakat."
Csak a paranoidok maradnak fenn

Andy Grove, az Intel elnöke könyvet írt Only the Paranoia Survive címmel* A címet dr.
Joseph A. Schumpetertől, volt ausztrál pénzügyminisztertől és a Harvard Üzleti Iskola
professzorától kölcsönözte. Schumpeter a Ca-pitalism, Socialism and Democracy
(Kapitalizmus, szocializmus és demokrácia) című könyvében írta le a gondolatot, amely szerint
csak a paranoidok maradnak életben. (Schumpeter volt a gazdasági növekedés és változások
modern elméleteinek, a dinamikának az „atyja", ahogyan Lord Keynes a statikus gazdaság — a
statika — „atyja" volt.) Schumpeter elmélete szerint a kapitalizmus alkotó megsemmisítés;
olyan ciklus, amelynek értelmében a régi, kevésbé hatékony termék vagy szolgáltatás
folytonosan megsemmisül, és helyébe új, hatékonyabb kerül. Schumpeter hitt benne, hogy azok
az államok maradnak életben és fejlődnek, amelyek hozzájárulnak a gyengébb és kevésbé
hatékony vállalkozásokat tönkretevő kapitalizmus létéhez. Azok az államok, amelyek megvédik
a kevésbé hatékony vállalkozásokat, lemaradnak a fejlődésben.
Gazdag apám egyetértett Schumpeterrel, ezért lett kapitalista. Mindig ar-
* magyarul megjelent: Andrew S. Grove: Csak a paranoidok maradnak fenn, Bagolyvár Könyvkiadó, 1998
ra biztatott minket, Mike-ot és engem, hogy állandóan értékeljük újra elképzeléseinket —mert
ha mi nem tesszük, megteszi más. Ma a régi elképzeléseket valló emberek szorulnak háttérbe a
leggyorsabban, noha a világ még alig több, mint tíz éves. Mai világunk egy dalt juttat eszembe,
a címe „Változnak az idők". A szöveg egyik sora így szól: „Jobban jársz, ha megtanulsz úszni,
mert ha nem, elsüllyedsz, mint a kő." Bár ezt a dalt nagyjából 40 éve írták, egyre aktuálisabb
lesz az elkövetkező 40 évben. Más szavakkal: aki ma gazdag, illetve szegény, nem biztos, hogy
a közeli jövőben is az marad.
Múltbeli sikereink semmit sem jelentenek

Akik nem kockáztatják meg a hibákat, azok végül elbuknak a közeli jövőben. Szegény apám
a hiba szót főnévként használta, gazdag apám viszont igeként — ez a különbségtétel egész
életükre kihatott. Joel Barker Future Edge (A jövő aktualitásai) című könyvében a következőt
írta: „Paradigmaváltáskor mindenki a nullára jut vissza. A múltbeli sikerek semmit sem
jelentenek." Gyorsan változó világunkban a paradigmák egyre gyorsabban változnak, és
megeshet, hogy múltbeli sikereinkre senki sem lesz kíváncsi. Vagyis hiába jó az a cég, ahol
dolgozunk, attól még nem biztos, hogy holnap is jó lesz. Ezért választotta Grove könyve címéül
a mondatot, hogy „Csak a paranoidok maradnak fenn".
Még az alkalmazotti juttatások is változnak. Az információ korában nemcsak a nyugdíj
tervek szabályai változtak meg — nem elég, hogy a meghatározott javadalmazáson alapuló
nyugdíjterv helyett a meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíjtervet vezették be —, a
változások egyéb alkalmazotti juttatásokra is kiterjedtek. Egy barátom, aki egy légitársaságnál
dolgozik, nemrégiben azt mondta: „Korábban könnyen kaptam ingyen repülőjegyet, ami a
légitársaság alkalmazottjainak jár. Ma, amikor a jegyeket online olcsóbb áron meg lehet
szerezni, tele van az összes gép, ezért sokkal nehezebben jutok hozzá, hogy kihasználjam ezt az
alkalmazotti kedvezményt."
Mese két texasi emberről

Ross Perot és Michael Dell nevét sokan ismerik. Mindketten texasiak, és mindketten az
információ korának gazdaságában lettek gazdagok. Egy pénzügyi magazin egyik cikke azonban
nemrégiben arról tudósított, hogy Perot vagyona jelentősen csökken, míg Delié viharos
gyorsasággal növekszik. Mi a különbség? Biztosan nem az iparág, hiszen mindketten
informatikával foglalkoznak.
A szabályok megváltoztak
A könyv lassanként a végéhez közeledik, de mielőtt befejezném, megosztok az Olvasóval
néhány gondolatot a mai világunkra jellemző változásokról, azokról a változásokról, amelyek a
Berlini Fal leomlása és a világháló felvonása után léptek életbe. Thomas L. Friedman, a New
York Times külföldi tudósítója a The Lexus and the Olive Tree (A lexus és az olajfa) című
írásában az iparosodás kora és az információ kora közötti különbségekről ír. íme néhány:
1.
Hidegháború Einstein: E=mc
Globalizáció Moore törvénye
2.
A hidegháború idején Einstein relativitáselmélete (E=mc ) volt az uralkodó. 1945-ben, amikor
az USA ledobta az atombombát Japánra, Amerika lett a világ vezető gazdasági hatalma, és
elvitatta a katonai fölényt Angliától. Az 1980-as években mindenki azt hitte, Japán legyőzi az
Egyesült Államokat gazdaságilag, és a Nikkei tőzsdepiaca meredeken ívelt fölfelé. Japán
gazdasági dominanciája azonban nem tartott sokáig, mert az Egyesült Államok újradefiniálta
önmagát. Az E=mc -ről Moore törvényére váltott. Moore törvénye kimondja, hogy a microchip
ereje 18 havonta megkétszereződik. Ma Amerika a világ vezető hatalma, mert műszakilag is, és
a fegyvergyártásban is első.
Ha Amerika csak a fegyverkezésben járt volna elöl, mára csődöt jelenthetett volna, mint a
volt Szovjetunió. 1989-ben, a Berlini Fal leomlásakor Amerika tőkepiaca gyorsan átállt az
információ korára. A gyors változást a szabad kapitalista társadalom biztosította pénzügyi erő
tette lehetővé. Sem Japán, sem Anglia nem tud ilyen gyorsan változni, mert mindkét országot
túl sok szál köti a feudális rendszerhez — más szóval a királysághoz, amely a feudalizmus
intézménye. Ezek az országok tudat alatt az uralkodótól várják, hogy vezesse őket. Ez azt
jelenti, a tradíciók gyakran akadályozzák az újítást. Ez nem csak az egyénekre, de a nemzetekre
is érvényes. Ahogyan gazdag apám fogalmazott: „A régi elképzelések útját állják az újaknak."
Nem azt akarom mondani, hogy dobjuk sutba a hagyományokat, de, minthogy az információ
korát éljük, ki kell bővítenünk a régi elgondolásokat újakkal.
Hidegháború Globalizáció
A modemek sebessége
A rakétalövedékek súlya
A Berlini Fal leomlásakor az E=mc helyett Moore törvénye lépett ér-
vénybe. A világhatalom a nukleáris rakéták súlyáról áttevődött a modemek sebességére. Jó hír, hogy
egy gyors modem sokkal olcsóbb, mint egy nagy rakéta; a sebesség többet számít a súlynál.
3 Hidegháború Globalizáció
Két világhatalom Nincs világhatalom
A hidegháború idején két világhatalom létezett: az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Mára a
világháló valósággá változtatta a határok nélküli világot és a globális gazdaságot.
Ma az alapkezelők ezreinek elektronikus siserehada, a nagy pénzek kezelői, hatalmuknál fogva
erősebben befolyásolják a világpolitikát, mint a politikusok. Ha nem tetszik nekik, ahogyan egy ország
a pénzügyeit kezeli, a fény gyorsaságával helyezik át a pénzüket máshová. Ez történt Malajziában,
Thaiföldön, Indonéziában és Koreában alig néhány éve. De bármelyik országban megtörténhet. Ma
már nem a politikusoké a hatalom, mint annak idején, az iparosodás korában. Az információ korában
gyakran a globális elektronikus pénz irányítja egy-egy ország pénzügyeit.
Bili Gatestől az Egyesült Államok és Kanada határán egy vámtiszt megkérdezte, van-e valami
értékes elvámolnivalója. Erre ő előhúzott egy köteg gumiszalaggal körbecsavart floppy lemezt. „Ez itt
legalább 50 milliárd dollárt ér" — mondta. A vámtiszt vállat vont. Azt hitte, egy bolondot fogott ki, és
átengedte a határon a világ leggazdagabb emberét anélkül, hogy vámot fizettetett volna vele. Az a
köteg gumiszalaggal körbecsavart floppy lemez pedig tényleg legalább 50 milliárd dollárt ért. A
Microsoft Windows 95 prototípusát tartalmazta ugyanis.
Manapság az olyan különösen gazdag emberek, mint Bili Gates, több pénzzel rendelkeznek és
nagyobb befolyást gyakorolnak a világra, mint sok nagy nemzet. Ez a hatalom késztette arra az
Egyesült Államokat kormányát, a világ leggazdagabb államának kormányát, hogy beperelje Gates-et
monopolista tevékenységért. Amikor a per elkezdődött, az egyik barátom azt mondta: „Az a
félelmetes, hogy Gates jobb ügyvédeket tud felfogadni, mint az amerikai állam." Ez azért van, mert az
Egyesült Államok kormánya az iparosodás korának intézménye, Gates ezzel szemben az információ
korának embere.
Ezzel egybevág Soros György írása, a The Crisis of Global Capitalism (A globális kapitalizmus
válsága), amely szerint számos nagyvállalatnak több pénze és hatalma van, mint sok nyugati
államnak. Ez azt jelenti, egyes nagyvállalatok ma egy egész nemzet gazdaságát tönkretehetnék, csak
hogy néhány részvényes jól járjon. Sok vállalat ekkora hatalommal bír.
Az elkövetkező néhány évben sok jó és rossz változásra számíthatunk. Én úgy gondolom,

hogy a kapitalizmus kifutja végső formáját. A régi és elavult iparágak, cégek megszűnnek. A
verseny és az együttműködés szükségessége fokozódni fog (pl. hatalmas mérvű összeolvadások
lesznek, mint amilyen az AOL és a Time Warner eggyé válása). Megfigyelhetjük, hogy a
fiatalabb cég veszi meg az öregebbet. Ezekre a változásokra azért kerül sor, mert a technológia
néven ismert szellem kiszabadult a palackból, és az információ, valamint a technológia ma már
bárki számára megfizethetővé vált.
'flül!
A jó hír
Jó hír, hogy a történelemben először nem kell alkalmazni a gazdagok 90/10-es szabályát.
Egyre több ember számára válik lehetővé, hogy belépjen a végtelen gazdagság világába, abba a
világba, amely az információban található meg — az információ pedig korlátlanul árad,
országhatároktól és nyersanyagforrásoktól függetlenül, nem úgy, mint egykoron. Rossz hír
viszont, hogy a régi elképzelésekhez ragaszkodó embereket a már megtörtént és a még ezután
következő változások elsöprik az útból.
Ha gazdag apám még élne, azt mondaná: „Az internet-őrület hasonlít az 1850-es évek
kaliforniai aranylázához. A különbség csak annyi, hogy nem kell elmenni otthonról ahhoz, hogy
részt vegyünk benne, akkor meg miért ne vennénk részt benne? Minden gazdasági
fellendüléskor három csoportra oszthatók az emberek: amelyik létrehozza, amelyik nézi, és
amelyik megkérdi: »Mi történt?«"
Bár korábban azt állítottam Einsetin relativitáselméletéről, hogy túlhaladta az idő a
hidegháború óta, de azért úgy vélem, Einstein igazi látnók volt. Felfedezett valamit, ami ma is
igaz: „A képzelet fontosabb a tudásnál."
Az igazán jó hír, hogy az internet a történelem során először biztosít lehetőséget egyre
többeknek arra, hogy meglássák az érem túloldalát, ha nyitott szemmel járnak.
Az ötleteimből való eszközteremtés egyik legnagyszerűbb vállalkozásomnak bizonyult. Bár
nem volt minden esetben sikeres, minden újabb próbálkozással nagyobb gyakorlatra tettem
szert, és a lehetőségeknek olyan tárháza tárult fel előttem, amelyet kevesen látnak meg. A jó hír
tehát az, hogy az internet segítségével többen juthatnak be a bőség világába, amely
évszázadokon keresztül csak keveseknek jutott osztályrészül. Az internet több ember számára
ad lehetőséget, hogy ötleteikből újabb eszközöket kovácsoljanak, melyeken azután további
eszközöket vehetnek, hogy megvalósíthassák anyagi természetű álmaikat.
Még csak most kezdtük el

Karen és Richard Carpenter énekelt egy csodálatos dalt „Még csak most kezdtük el" címmel.
Azok számára mondom, akik úgy gondolják, túl öregek az újrakezdéshez: Sanders ezredes 66
évesen kezdte újra. Az ezredessel szemben nekünk megvan az az előnyünk, hogy az információ
korában élünk, ahol a szellemi frissesség számít, nem a fizikai kor. Merrill Lynch is
megmondta: „A világ csak 10 éves".
A legfontosabb befektetés
Az, hogy valaki elolvassa ezt a könyvet, rendkívül fontos befektetés — függetlenül attól,
hogy egyetért-e vele vagy sem, hogy megértette-e vagy sem, hogy használni fogja-e valaha a
belőle nyert információt vagy sem. Mai, állandóan változó világunkban a folytonos tanulás és
az új gondolatok utáni kutatás a legfontosabb befektetés. Folytassuk tehát a keresést és régi
elképzeléseink átértékelését!
A könyv egyik leglényegesebb üzenete, hogy hatalmunkban áll olyan világot teremteni, ahol
nem elég a pénz — de olyat is, ahol bőségesen sok van belőle. Ahhoz, hogy a bőség világát
teremtsük meg, némi kreativitás, magas szintű pénzügyi és üzleti műveltség, a biztonság helyett
a lehetőségek keresése, vetélkedés helyett pedig együttműködésre való törekvés kell. Gazdag
apám útmutatása így szólt: „Választhatsz, hogy a túl kevés vagy a túl sok pénz világában
akarsz-e élni! A választás csak tőled függ."
Zárszó
A könyvet gazdag apám átlagos befektetőknek szóló tanácsával kezdtem: „Ne légy átlagos!"
Akár a biztonságért, akár a kényelemért, akár a gazdagságért fektetnek be, legyen tervük
minden szinthez! Az információ korában, a gyors változások, kevés garancia és több lehetőség
korában a pénzügyi képzettség és a befektetői tudás rendkívül lényeges dolgok. Ezért vált
napjainkban különösen fontossá gazdag apám tanácsa: „Ne légy átlagos!"
A szerzőkről
Róbert T. Kiyosaki
A negyedik generációs japán-amerikai Róbert Kiyosaki Hawaiiban született és nevelkedett.
Miután New Yorkban elvégezte az egyetemet, bevonult a Haditengerészethez: Vietnámban
harcolt mint tiszt és helikopterpilóta.
A háborúból visszatérve elhelyezkedett a Xerox Co.-nél, majd 1977-ben létrehozott egy
céget, amely elsőként jelent meg a piacon műanyag Velcro levéltárcákkal. 1985-ben nemzetközi
oktatási céget hozott létre, amely diákok tízezreit oktatta az üzleti élet és a befektetés
fortélyaira.
1994-ben eladta a cégét, és 47 évesen nyugdíjba ment. Már nyugdíjasként megírta a Gazdag
papa, szegény papát, amely jelenleg is a The Wall Street Journal, a Business Week, a The
New York Times és az E-Trade.com bestseller-listáján szerepel, továbbá a CASHFLOW-
négyszöget. Ezenkívül oktatócéllal kidolgozta a CASHFLOW táblás társasjátékot, amely
ugyanazoknak a befektetési stratégiáknak az elsajátításához nyújt segítséget, amelyekre a
gazdag apja éveken keresztül tanította, és amelyek lehetővé tették, hogy 47 évesen nyugdíjba
vonuljon.
Róbert gyakran mondogatja: „Azért járunk iskolába, hogy megtanuljuk, hogyan dolgozzunk
meg keményen a pénzünkért. Én olyan könyveket írok és olyan termékeket fejlesztek ki,
amelyek megtanítják az embereknek, hogyan dolgoztassák meg keményen a pénzüket. . . hogy
élvezhessék ennek a nagyvilágnak a fényűzését, amelyben élünk."
Sharon L. Lechter
Mint feleség és három gyermek édesanyja, okleveles könyvvizsgáló és cégtulajdonos, Sharon
Lechter a szakmai tudását az oktatásnak szentelte.
A Floridai Állami Egyetemen dicsérettel diplomázott mint könyvelő. Az akkor
legnagyobbaknak számító nyolc nagy könyvelőcég egyikéhez állt be, majd számítógépes,
biztosítási és könyvkiadói cégekben töltött be menedzseri pozíciót okleveles könyvvizsgálói
minőségben.
Amint nőttek a gyermekei, egyre komolyabban belefolyt a tanításukba. Ezzel egyidejűleg
aktivizálódott a matematika, a számítástechnika, az olvasás és az írás oktatása terén.
Így hát nem csoda, hogy boldogan csatlakozott az első elektronikus „beszélő könyv"
feltalálóihoz. Segítségével az elektronikuskönyv-ipar multi-milliós nemzetközi céggé nőtte ki
magát. Ma is úttörője azoknak a műszaki fejlesztéseknek, amelyek visszahozzák az oktatást a
gyerekek életébe.
„A jelenlegi oktatási rendszerünk képtelen együtt haladni a mai világ globális és műszaki
változásaival. Azokat a jártasságokat kell elsajátíttatnunk a fiatalokkal — tudományosokat és
pénzügyieket egyaránt —, amelyekre ahhoz van szükségük, hogy ne csak fennmaradjanak,
hanem hogy virágozzanak is abban a világban, amely rájuk vár."
„Az a szó, hogy befektetni, mindenkinek mást jelent. Valójában a gazdagok másképpen fektetnek be,
mint a szegények, és megint másként a középosztálybeliek. A gazdag papa befektetési tanácsai
hosszú távra szóló útmutató bárki számára, aki gazdag befektető akar lenni, és olyanba akar
befektetni, amibe a gazdagok. Mint azt a könyv címe is mondja, a könyv csupán tanácsokat ad, mint
egy jó „útmutató", de nem nyújt garanciát... mint ahogyan gazdag apám se nyújtott nekem garanciát...
csupán az utat mutatta meg."
Robert T. Kiyosaki
A Gazda papa, szegény papa szerzője Befektető, író, tanár
„Háromféle pénzügyi tervünk lehet; egy az anyagi biztonsághoz; egy a kényelmes élethez; egy pedig
ahhoz, ahogyan gazdagok lehetünk. A Gazdag papa befektetési tanácsai azt a pénzügyi tervet mutatja
be, amely szerint gazdagok lehetünk."
Sharon L. Lechter
A Gazdag papa, szegény papa
és a CASHFLOW-négyszög társszerzője
Okleveles könvvvizsaáló

Kiyosaki Robert T Gazdag Papa Befektetesi Tanacsai

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Kiyosaki Robert T Gazdag Papa Befektetesi Tanacsai

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Róbert T. Kiyosaki és Sharon L.

Gazdag papa befektetési

A fordítás alapjául szolgáló eredeti kiadás:

Fordította: Meskó Krisztina

ISBN 963 9197 77 7

Copyright © 2000 by Róbert T. Kiyosaki

Published by arrangement with GoldPress, Inc.

All rights reserved

Hungarian translation © 2001 Meskó Krisztina

Kiadja: Bagolyvár Könyvkiadó

Első szakasz Felkészült ön szellemileg arra, hogy befektető legyen?

9. fejezet — 7. befektetői lecke

Második szakasz Milyen típusú befektetők akarunk lenni?

. 82 87 93 100 104 112 127 143 163 172 181

195 199 206

Negyedik szakasz Ki a kifinomult befektető?

Ötödik szakasz Visszaadás

317 331 341 362 384

Róbert és Kim Kiyosaki Sharon Lechter

Egy apa befektetési tanácsai

Évekkel ezelőtt megkérdeztem gazdag apámat, „Milyen tanácsot

Válasza a következő volt: „Ne légy

A pénz 90/10 szabálya

A gazdag papa befektetési kalauza

Mit tudhatunk meg ebből a könyvből?

könyv a gazdagok befektetéseiről szól, a valóságban Amerika lakosságának kevesebb mint

A pénz 90/10-es szabálya

Hogyan ne legyünk átlagosak?

4. „Hogyan fektethetek be, ha nincs pénzem?"

Befektetés gazdag ember módjára

Venni, megtartani, imádkozni

Több mint venni, megtartani, imádkozni

Az A betű az alkalmazottakat jelöli, az E az egyéni vállalkozókat vagy kisvállalkozókat. A C a

7. Sokan azt mondják: „Ha sokat keresek, megoldódnak az anyagi prob

Mi teszi különlegessé a 90/10-es befektetőt?

Az érem másik oldala

Akar ön több lenni, mint átlagos befektető?

Felkészült ön szellemileg arra, hogy

A befektetők 1. számú kontrollja: Kontroll önmagunk felett

Mibe fektessek be?

— Bemutatom a fiamat, Jameset — mondta Miké.

Hadd fektessek be veletek!

— Ez nem elutasítást — felelte Miké, — és eszünk ágában sincs lenézni

csöndben ültünk, miközben megemésztettem magamban a hallottakat, és azok értelmét.

Ez a befektetés csak akkreditált befektetőknek szól. Akkreditált befektetőnek az minősül, akinek

Hátradőltem a székben, és azt mondtam:

akarod, te kifinomult befektető lehetsz. Akkor aztán a vagyonod legmerészebb álmaidat is

Gazdag apám bólintott.

A kifinomult befektetői szint elérésének öt szakasza

Részt vesz-e ön a forradalomban?

A gazdagság alapjainak lerakása

A CASHFLOW-négyszög az egyes negyedekhez tartozó emberek közötti alapvető érzelmi és

egy kicsit gyakorolok többmotoroson, megfelelek majd a nagy utasszállítókon is,

3. fejezet 1. befektetői lecke

Elkezdődött gazdag apám tanítása a befektetésről. „A pénz és a befektetés tekintetében az

Tesztkérdések a szellemi alapállásról

ték a legfontosabb nekünk, különösen, ha pénzről és pénzügyi tervezésről van szó.

Lehet, hogy el kell gondolkodnunk azon, hogyan is érzünk valójában. Beszélgessünk el

Milyennek látjuk a világot?

Az egyik legmeglepőbb különbség gazdag és szegény apám között a világfelfogásukban mutatkozott

ra az a legbiztonságosabb, ha beteszik a pénzüket a bankba, és csak a kamatokat élik fel. Az olyan

Tesztkérdések a szellemi alapállásról

A szellemi alapállásról szóló kérdések tehát a következők: