David Howe: Bevezetés a szociális munka elméletébe

A szociális munkások többsége, amikor munkája természetére hivatkozik, akkor több mint 1
nézőpontból közelíti meg. A több perspektívájú megközelítés előnye abból áll, hogy az emberek, problémáik,
szituációik más képet mutatnak, ha más szögből nézük őket.
Ezért újra kell gondolnunk a szoc.munka természetének teoriáját. Pontot tenni egy elméletre azt jelenti,
h a környező valóság (jelenségek, emberek) megértését szolgáló új mód(szer), látásmód befejeződött. (Már nem
képes újat mondani, kiégett.) A klb. elméletek többféle módot kínálnak fel a problémák hozzáféréséhez.
Az elméleteknek, vagy a módszereknek, amelyek lehetővé tennék, h “levegyük a szőrét egy
macskának”, nem örülnek a szociális munkások. Számukra, elmélet és gyakorlat közötti kapcsolat csak a
misztérium szintjén létezik. Egyesek az elméletben keresik a választ az gyakorlati kérdésekre. Mások a rejtélyt
próbálják megoldani, mondván, h nem létezik, h az elmélet nincs semmiféle kapcsolatban a gyakorlattal. Ők
mondják: EU ÎMI FAC MESERIA INTUITIV. vagy O ABORDAREA DE BUN SIMŢ MI SE PORTIVEŞTE.
Egyetlen teória nem elismerése és nem használata megfigyelhető a „gyakorlati erény” és a „bölcsesség”
jeleiben.
Van valami zavar minazokkal, akik úgy határozzák meg magukat, mint „gyakorlati ember”, akik nem a
tündér mesékre alapozzák munkájukat. Azt mondják, h egy elméletről beszélni hasznos igazság, viszont ők soha
nem fognak elméletet használni, mert elmélet nélkül is jól boldogulnak. És ha nekik nincs szükségük
elméletekre, akkor másnak sem lenne szüksége elméletekre.
Ez a könyv azt mutatja be, h nem olyan könnyű lemondani az elméletről. Nem csak azért, mert a
szociális munkában az elmélet kikerülhetetlen, hanem azért is, mert az elmélet fontosságának tagadása gyenge
mennyiségi gyakorlat kifejlődéséhez és a becsületesség hiányához vezet.
E kiselentés mellett érvelve ez a könyv létrehoz majd egy informatív útikönyvet, amley a szociális
munka és annak alapelméleteihez való hozzáférést könnyíti meg.
A klienseknek fontos szerepe van ennek az útikönyvnek a folytatásában, ezért hozzájárulásuk kiemelése
nyilvánvaló. Ahogy látható, két fő megfigyelést tettek: az első, jobban kedvelik azokat a szociális munkásokat,
akik pontosan tudják, h a segítési folyamat mely szakaszában kell dolgozni **** ****

A haszonélvezők beszámolói

A 60–70-es évek környékén a kutatók úgy gondolták, h megkérdezik a kliensektől: milyennek érzik a
szociális munkással való kapcsolatukat és mit gondolnak a szolgáltatásokról, amelyeket azok (aceştia) nyújtani
tudnak.
A szociális munkási kíváncsiság kielégítése mellett, felismertetett a tény, h bizonyos szolgáltatások
kínálata megköveteli, h ismerjük azokat válaszokat és a reakciókat, melyeken „segíteni próbálunk”.
A fogyasztók véleményéről szóló kutatás részese volt egy általános változásnak a
szociáltudományokban, amely nem obiektumént elemzi a társadalomban élő embereket, hanem individuumként,
akiknek egyedi módon nézik a világot.
A szociális munkásban, a fogyasztók perspektívája nem csak egy érdekes részt alkot. HA a szociális
munkás egy szociális személyi szolgálat, akkor nélkülözheteten ismerni a módot, amelyben a szociális
szolgálatot a személy felől fogjuk fel**********
A kliens ily módon való értelmezése integráns része kell legyen a szociális munka gyakorlatának. Ha
megfelelő szolgáltatásokat akarunk felajánlani, akkor figyelembe kell vennünk mit éreznek és mit értenek a

1
kliensek akkor, amikor belépnek a segítői folyamatba. Ez a tendencia új horizontokat nyitott meg a kutatók és a
segítók számára. A magyarázatok, az értékek és a módszerek módosultak a kliensek nézőpontjának hatására.

MIT MONDANAK A KLIENSEK:

Davies 2 aspektust határoz meg agyakorlatban, melyben a fogyasztók éreznek, h a szociális munkásnak
egyensúlyba kellene hoznia:
- a segítő és kliens közötti kapcsolat minősége
- a pozitív eredmények elérése a szociális folyamatban
A kliensek nem szeretik azt a szociális munkást, aki hideg, távolságtartó vagy mindig azt sugallja, h
semmit sem érnek. Egy 1975-ben megvalósított Sainsbury-i kutatásban egy nő így érvel: „Egy barátságos és
tisztességes módban kell velem együtt dolgozzon. Nem látom annak semmi értelmét, ha a szociális munkás
csak áll és hallgat.„
A kliensek jobban kedvelik a barátságos és őszinte segítőt: „Úgy éreztem, mintha egy régi barátommal
beszéltem volna.”
Szoros kapcsolatban jó modorral és a pozitív eredmények kivívásával: a kliens megkívánja, h tudja,
bármelyik pillanatban, a segítői folyamat melyik szakaszában jutnak el arra az eredményre együtt a
szocmunkással.
Ideális esetben a szociális munkásnak tisztában kell lennie és ki kell fejtenie azt, h mit tekint célnak és
mit tart a beavatkozás legmegfelelőbb módszerének. Sok klien zavarban érzi magát a szociális munkástól, aki
nem határozza meg tisztán szándékait már az elején. „Egy tisztázatlan alkalmatlankodás” elégedetlenséget
váltott ki a Sainsbury beszámolókban. Legtöbbször az új kliensek nem tudják pontosan, h milyen jellemzői
vannak a szociális munkásoknak.
A kliensek, akik értik a szoc.munás céljait és méltányolja a munkamódszerekt az elégedett lehet. Akkor
amikor a kliensek tiszta magyarázatokat igényelnek, dühük és zavarodottságuk szertefoszlik.
Corby megjegyzi, h a kliensek többsége jobban kedvel azt a szociális munkást, aki tisztességes és
elmondja nekik, h melyik stádiumban vannak. Jóval kedvezőbb, ha szoc.munkás képes kontrollálni a helyzetet,
így képes segíteni a kliensnekmegoldani a problémáit.
Például a nők, akik gyereket próbálnak örökbefogadni, azzal az ideológiával folytatódik tovább, h a nő
adoptáláshoz folyamodik egy másik ügynökségnél és bebizonyosodik a segítői gyakorlat nyitottságának és
tisztaságának a fontossága, és 1 beavatkozás egy eljárásba még nyilvánvalóbb és átláthatóbb kliens
perspektívájából.

Hatásos gyakorlat

Mindaz amit a kliensek mondanak kiegészül mindazzal, a segítők lankadatlan kapcsolatából fakadó, ami
hasznos a gyakorlatban. Fsher mondja: Hasznosnak lenni: a szociális munkások fel kell ismerjék a
következőket:
- Megteremteni a feltételeket, amelyek stabilizálják a bizalmon alapuló kapcsolatokat, meghatározni a
kliensek rendelkezését egy terápiaszerű beavatkozásban. A szociáli munkában a legfontosabb a
kapcsolat minősége segítő és kliens között, azonban a segítő felel ezért a minőségért.
- Tiszta és kifejtett eljárásokat alkalmazzanak. Céljaik tisztázottak kell legyenek és a kliensé is. A
jobb gyakorló szocmunkások tanácskozó módban állnak az elméletekkel és a módszerekkel,
amelyek megszervezik, előírják és irányt szabnak a gyakorlatnak. Ezeket szintén ismertté kell tenni a
kliens számára. Rendszerezetteknek kell lenniük a szoc.munkásoknak.
A két cél közül bármelyik is vall kudarcot, gyenge minőségi gyakorlatot eredményez. Traux és Carkuff
az első között voltak, akik meghatározták az empátia, a becsületesség és a melegség értékét egy stabil és

2
szerencsés terápiás kapcsolatban. Bármely feltétel hiánya csak az adományozó kielégültségét eredményezi (és
nem a fogyasztóét).
A kliensek azt a szoc.munkást értékeli, aki el képes mondani, h mit csinál és hogyan akarja
megközelíteni a problémákat. Sok bizonyíték van arra, sok gyakorló szoc.munkásnak hiányosságai vannak ezen
a téren. Corby saját tanulmányát hozza fel példaként a hosszú gyakorlatra. Ebből a tanulmányből kitűnik, h a
szociális munkások biztosak az ok leírásában és felmérésében, de nem biztosak abban, hogy mit akarnak
megvalósítani.
„Amikor a klienstől megkérdezik, mit gondol a szociális munkások segítenek neki, soknak nincs
fogalma a szociális munkás által alkalmazott stratégiáról.„
Rees is hasonlóan összegez: egyes segítők nem tudják pontosan meghatározni muknájuk tárgyát, vagy
ha tudják, akkor hosszú és tisztázatlan távra határozzák meg, h hogy legyen: „Hogy boldogabbá tegyük az
embereket.” Az alkalmazott módszerek miatt a pillanat, amlyben a szociális folyamat befelyeződött nagyon
zavaros. „A kliensemnek segítségre van szüksége, amely az én hozzájárulásomat igényli” – hiszi egy
szoc.munkás.
A fogyasztók véleményéről szóló kutatásoknak következtében a szoc.munkások egy tiszta ideológiát kaptak egy
jól meghatározott beavatkozás adatainak értékéről.

A gyakorlat struktúrája

Az utolsó években, a szociális munka gyakorlatában nagy figyelmet szentelnek a kliens és a segítő
kapcsolatára és a személyközi viszonyokban való jártasságra. Figyelembe veszik, h a beavatkozás
procedúrájának alkalmazásakor egy meghatározott rend útmutatója lehet egy helyes gyakorlatnak. A
megszervezett munka jellegzetességei nem volt nagyon szigorúan szemügyre véve. Ez a könyv egy struktúrált
és jól szervezettgyakorlat természetét viszgálja: a szociális folamat kapcsolatát a szoc.munka elméletével.
Úgy a kliensekne és a szoc.munkásoknak is tudniuk kell hol vannak és hova akarnak megérkezni. Ha
nem tudod, honnan indulsz, nem is tudod, melyik irányba tarts. Ha nem tudod, merre tarts, nem is tudod, mikor
érkezel meg oda. A szociális gyakorlatban a cél hiánya azt sugallja, h sok szocmunkás nem határozták meg
pontosan a saját helyüket a klienseikkel való muknájukban. Gyakorlatuk struktúrált kell legyen egy lokalizáló
„érzékkel” és egy irány „érzékkel”. A szociális munkásnak, a klienssel való munkájában, pontosan tudnia kell a
helyét, a szerepét, a beavatkozás céljait és az alkalmazott módszeretket. A jó kezdéshez tisztázni kell a két célt,
a kapcsolatokat és az elvárásokat. Ezek a hozzávalók egy helyes gyakorlathoz. Ez a szervezés, rendezés és a
struktúra nyelve. A nyelv megelőzi a zavart és a hasztalan értekezéseket.
Egy struktúrált gyakorlat alapmodellje a 70-es években volt megalapozva. Egyesek „szociális
folyamatnak” nevezték. A folyamat elején a szoc.munkásnak szisztematikusan kell gondolkodnia és működnie.
A klienssel való munkájában, a szoc.munkásnak tisztában kell lennie ki és miért van a klienssel szemben. Nem
kell semmit sem feltételezni. A segítőnek nem kell néznie, h gondolkodásmódja és tettei újak lennének a kliens
számára.
Fisher fenntartja, h a gyakorlat struktúrálásában döntő aspektus a TERVEZÉS. Ez magában foglal egy
aprólékos kezdeti felmérést, tárgyilagosságot,