7.

ZEBEGÉNY KICSI, RÉGI IRODÁJÁBAN

Zebegény fel s alá járkál az íróasztala mögött. Fel van ajzva,

egy papírlapot lobogtat diadalittasan.
Gyurika ugyanott ül a széken, ahol szokott, magába roskadva.

ZEBEGÉNY
Hát nem hiszem el, de kaptunk pénzt! Már ki is vettem egy új
irodát! Most telefonált a Balsai, hogy minden le van zsírozva,
ráadásul az egyik kereskedelmi tévé is beletesz még 30
milliót. Mi a fene ez a lepratörténet?

GYURIKA
Nincs semmiféle lepratörténet.

ZEBEGÉNY
Ez nem úgy megy, Gyurikám! Ha leprát akarnak, megkapják!

GYURIKA
De nem tőlem!…

ZEBEGÉNY
Miért kinek a pályázata ez? Talán az enyém?

GYURIKA
Én csak ki akartam próbálni, hogy olvasták-e egyáltalán a
forgatókönyvet…

ZEBEGÉNY
Nem kell szabadkozni! Jó, kicsit durva, hogy az egészet a
hátam mögött csináltad, lehetne már benned annyi bizalom, azok
után, amiken együtt keresztülmentünk az elmúlt években, hogy
bevonsz a partizánakcióidba, de most átsiklok az etikán,
sikolj át te is!

GYURIKA
Én nem siklok sehova, Géza! Én ugyanis ezt nem csinálom!

Gyurika feláll.

GYURIKA
Neked ez csak egy pályázat, de nekem az életem!

ZEBEGÉNY
Ne fújd fel magad! Aludj rá egyet!
Holnap majd mindent szebb színben látsz!

GYURIKA
De én holnap is mindent ugyanebben a színben szeretnék látni!
 ZEBEGÉNY
Tudod hányan állnak sorba az ajtóm mögött a forgatókönyvükkel?
Az Újfalusi négy könyvvel liheg a sarkamba reggeltől estig!

GYURIKA
Akkor csinálja a leprát az Újfalusi! Gavallér vagyok, átadom!

ZEBEGÉNY
Sajnálom, Gyurika, de ezt a pénzt a te pályázatodra, a te
nevedre, a te leprádra adták…Tudod mennyit kellett
megalázkodnom, míg kilobbiztam, hogy egyáltalán fogadják a
pályázatodat? A nevezési díjról nem is beszélve!

Gyurika sarokbaszorítva, mozdulatlanul bámul a semmibe, nem is

pislog.
Zebegény közben elkezd veszettül iratmegsemmisíteni egy
hatalmas kőkorszakinak tűnő gépezeten. Körülötte óriáskáosz.

ZEBEGÉNY
Nézd, azt a másik könyvedet, a repülőset, tegnap beadtam egy
remek litván koprodukciós pályázatra, ha ott megtámogatják…

Gyurika kétségbeesetten felhördül.

GYURIKA
Négy éve írom azt a könyvet. Ezzel fekszem, ezzel kelek. Ez
az, ami életben tart, ez adja a hitemet, mindenemet, és akkor
te azt akarod tőlem, hogy egy litván pitch fórumtól várjam a
feltámadást?

ZEBEGÉNY
Nézd, Gyurika, tudod, hogy én a javadat akarom, mindig is azt
akartam, és talán itt a pillanat, hogy ezt magad is észre vedd
—belepillant az asztalon heverő forgatókönyvbe—miközben „az
ámítás hálói között feszülsz ”...
Szép ez a feszülés, és az emberiség jövője miatti aggódás is
remek dolog, én is aggódom, aggódjunk is, de csak itthon,
érted? Jó csöndben. De ez a te forgatókönyved, hogy is
mondjam: túl drámai. Túlságosan sötét, nehéz, megfekszi a
közönség gyomrát. Mindig mondtam neked, hogy miért nem írsz
valami könnyű, szórakoztató, zenés darabot? Valami bulvárt!

Gyurika és úgy néz Zebegényre, mint aki ölni készül a

tekintetével.
ZEBEGÉNY
Tudod, a kuratóriumnak igaza van, MOST nagyon kell a szívhez
szóló romantika. Az emberek ki vannak éhezve. És torkig vannak
a világmegváltó újdonságokkal, meg az elidegenítő
effektusokkal, amikor a főszereplő szinte lemászik a
vászonról, és a gyanútlan néző arcába ordít. Tudod mikor vesz
ez a néző legközelebb mozijegyet!
 GYURIKA
Nálam nem szoktak lemászni a vászonról.

ZEBEGÉNY:
Annál rosszabb! Nálad a főszereplő fent marad, és kollektíve,
az egész világnak mondja, hogy barom! Vedd már észre, Gyurika,
az embereket ki kell kapcsolni a moziban!

GYURIKA
Kikapcsolni? Érdekes, eddig abban a hitben éltem, hogy az
embereket be kell kapcsolni: egy IGAZSÁGBA, egy FÖLISMERÉSBE,
esetleg éppen önmagukba…

ZEBEGÉNY:
Ez nagy tévedés, Gyurikám! Az emberek az életben odakint
állandóan be van kapcsolva, gályáznak reggeltől estig, zuhan a
forint, cafatokban lógnak az idegeik, széthasad a fejük, a
túlórás műszakuk után, ha egyáltalán meg bírják fizetni a
mozijegyet baromira nem vágynak világrengető filozófiai
gondolatokra, zúzdába a Parnasszussal, ezek csak egy kis pinát
akarnak meg maximum négy hangjegyből álló slágereket!

GYURIKA
Hát sajnálom, ezt tőlem nem fogják megkapni!
Lehet, hogy nem tudok megfelelni a világ elvárásainak, de a
világ sem felel meg az enyémeknek!

Gyurika kirohan az irodából, és bevágja maga mögött az ajtót.