NNCL314-2EBv1.

0
ROBERT MERLE
KÉT NAP AZ ÉLET
EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1982
EURÓPA ZSEBKÖNYVEK
A FORDÍTÁS AZ ALÁBBI KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT:
ROBERT MERLE
WEEK-END A ZUYDCOOTE
© ÉDITIONS GALLIMARD 1949.
FORDÍTOTTA GERA GYÖRGY
HUNGARIAN TRANSLATION © GERA GYÖRGY JOGUTÓDJA
ÖTÖDIK KIADÁS
HU ISSN 0324-2722
EURÓPA ZSEBKÖNYVEK 239
KIADTA AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ A KIADÁSÉRT AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ IGAZGATÓJA FELEL SZEDTE A
FÉNYSZED? ÜZEM (819648/08) NYOMTA AZ ALFÖLDI NYOMDA A NYOMDAI RENDELÉS TÖRZSSZÁMA: 118
14-2 KÉSZÜLT DEBRECENBEN, 1982-BEN FELEL?S SZERKESZT?: SOMLÓ VERA A FEDÉLRAJZ IZSÁK J
UNKÁJA M?SZAKI SZERKESZT?: MACZÓ ZSUZSANNA M?SZAKI VEZET?: SZEGLETH KÁROLY KÉSZÜLT 14
PÉLDÁNYBAN 11,2 (A/5) ÍV TERJEDELEMBEN Eu-d-8283
ISBN 963 07 2356 5

TARTALOM
Szombat reggel
Szombat délután
Vasárnap reggel
Vasárnap délután

SZOMBAT REGGEL
Jacques des Essarts emlékére
T?z? nap villogott; az út két oldalát végeláthatatlanul, elhagyott kocsik sora szegélyezte.
Maillat elment egy nagyon szép, khakiszín? Mercury mellett. Valamelyik tábornoké lehetet
t: a parancsnoki zászló még ott lengett rajta. Az autóban két katona aludt. Meglazították é
hajtották a két elüls? támlát, s teljes hosszukban elterpeszkedtek; karjukat szétvetették,
edett arccal, békésen aludtak egymás mellett. Maillat hallotta, hogy a kövezeten kerék csi
korog, s kisvártatva jobbról felt?nt egy baka: kis kordét tolt; rajta, lábát el?re lógatva,
egy asszony feküdt. Csaknem hasig felcsúszott szoknyája alól kilátszott rózsaszín, vastag c
ja, mely minden zökkenésnél megremegett, mintha valami különös, szemérmetlen táncot járna.
A kétkerek? kordé nyikorogva, döcögve befordult az útra, és Maillat mellé ért. Az asszon
me merev volt, s halántékán nagy lyuk feketéllett. Combja minden rázkódáskor megremegett.
A baka pihen?t tartott, elengedte az egyik rudat, és megtörölte homlokát. Zömök volt, la
kez?, bokszolóarcában kék ártatlan szempár. Fejcsóválva Maillat-ra nézett.
Ezt jól kifogtam!
Eleresztette mind a két rudat, lábával egyensúlyban tartotta a kordét, és megtörülte a n
Nincs egy staubod?
 Maillat odanyújtott neki egy pakli cigarettát.
Vehetsz bel?le többet is.
Derék fickó vagy mondta a baka. Kivett három cigarettát, és becsúsztatta zubbonya be
sebébe.
Tudod mondta , nem mintha dohányoznék, de a b?z ellen jó.
Markába köpött, megragadta a kordérudat, és dühösen meglódította.
Nem, ez még nem büdös f?zte hozzá , ez még egészen friss.
A ráfok újból megcsikordultak az úton, s a rózsaszín comb ismét remegni kezdett. Maillat
lanul bandukolt a baka mellett.
Merre tanyázol? kérdezte néhány másodperc múlva a baka.
A szaniban.
Akkor nem erre kell jönnöd.
Fordulok egyet, és a d?nék fel?l megyek vissza.
Ja, úgy hagyta rá a baka.
Karja megremegett, valahányszor a kordé döccent egyet.
Disznók! mondta. Behúztak a cs?be! A tizediket, érted, már a tizediket cígölöm regge
ez még nem is az utolsó. Alaposan átráztak!
Maillat a halott asszonyra pillantott. Huszonöt, legfeljebb harmincéves lehetett.
Semmi se fedte testét a nyári könny? emprimé ruhán kívül. Tegnap nagyon meleg volt.
Disznók! ismételte a baka. Lapulni kellett volna, amikor azt kérdezték, ki tud vez
i; hagytam magam befírolni, mint egy zöldfül?. Tud vezetni?" kérdi t?lem a góré, és már
k egy hulla elé. Két rúd közé! Egészen belesápadtam. Virrel, aszongya, csak nem rezelt be?
ezelni? Nem err?l van szó! Nem annyira a hulla hergelt fel. Persze a góré nem értette! D
e két rúd közé fogni az embert, mint egy szamarat A teremtésit!
Maillat-ra pislant.
Tudod, én civilben taxisof?r vagyok Párizsban Éjszakás sof?r toldotta meg szerény á
.
Nem lehetsz ehhez hozzászokva.
Nem biz én hagyta rá Virrel. Mondtam is a górénak: Miért nem szajrézunk egy teher
itt dögivel. Egykett?re szerzek én egyet." De ?! Ezt a feladatot kaptuk, aszongya, és a
század felszerelésével oldjuk meg." Hát jó!
Az ellenkez? irányból egy khakiszín? Renault bukkant fel. Fékezett, s megállt szemben a
kordéval. Az út két oldalán a kocsiktól nem lehetett kitérni. A Renault elfoglalta az egés
zélességet. Kétszer egymás után türelmetlenül kürtölt. Virrel elvörösödött:
Hát ennek meg mi kéne, hova a fenébe menjek? Megtámasztotta lábával a kordét, rágyújto
ik
Maillat-tól kapott cigarettára, majd nyugodtan rátelepedett a rúdra.
Az autóból akár az ördög a varázs-szelencéjéb?l kiugrott egy fiatal hadnagyocska, s
el feléjük tartott.
Kotródjanak az útból rivallt rájuk , sürg?s levelet viszek a tábornoknak.
Hová húzódjak? kérdezte Virrel.
Hirtelen mézesmázos hangon kezdett beszélni. A hadnagyocska körültekintett. Olyan sz?ke
n voltak, hogy félreállni nem lehetett. A kocsik egymást súrolták.
Tolasson hátra. A legközelebbi útkeresztezés ötszáz méter.
Ugyan mondta Virrel mézesmázosan. Ugyan. Ha minden szembejöv? autónál hátratolatok
elebbi útkeresztez?désig, szállíthatom egész nap ide-oda ezt a halottat. Tolasson hátra mag
, maga van kocsival.
Virrel most kedvetlenül s olyan választékosán beszélt, mint egy jótékonysági egylet védn
hadnagy egy pillanatra elt?n?dött.
Lehetetlen. Lehetetlen tolatva visszamenni. És ne adjon nekem tanácsokat f?zte ho
zzá hirtelen támadt haraggal. Levelet viszek a tábornoknak, sürget az id?. Parancsolom,
hogy hátratolasson. Végeztem! Hallja? Parancsolom, hogy hátratolasson!
Virrel meg se moccant.
Nem értette? kiáltott a hadnagy. Vissza!
Hadnagy úr felelte Virrel , én Blary kapitánytól azt a parancsot kaptam, hogy száll
gy civilt a városházára, és én oda is szállítom.
Fütyülök Blary kapitányra! Vissza!
Fütyülhet rá, hadnagy úr mondta Virrel mézesmázosan és választékosan, de engem azzal b
hogy szállítsak egy civilt a városházára, és én oda is szállítom.
Egy civilt? Miféle civilt? Hol a maga civilje?
 Itt válaszolta Virrel a halottra mutatva.
A keservit! ordított fel a hadnagy. Csúfolódik velem? Hátratolat, igen vagy sem?
Végrehajtom Blary kapitány parancsát. Rajta kívül senkit?l se fogadhatok el parancsot.
A keservit! üvöltötte a hadnagy. Tajtékzott az indulattól, fuldoklott a düht?l.
Még hogy senkit?l se fogadhat el parancsot? Majd én megmutatom magának! Egy tisztt?
l se fogadhat el parancsot, mi? Tán még nem is látott tisztet soha életében? A keservit! És
ezt a két stráfot se látja, mi?
Nem szégyelli magát? mondta Virrel. Így káromkodni egy halott jelenlétében.
A hadnagyocska váratlanul a derékszíjához kapott. El?rántotta a tokból a pisztolyát, és
lre fogta. Magánkívül volt, remegett kezében a fegyver.
Megparancsolom, hogy hátratolasson lihegte.
Virrel elsápadt, de nem mozdult. Egyre inkább elmérgesedik a helyzet gondolta Mailla
t , mégpedig az én hibámból. Ha nem vagyok itt, Virrel már rég engedelmeskedik. És ez a zö
z még képes rál?ni. Példamutatás, fegyelem, a fickó húszéves, s épp azon buzgólkodik, hogy
Franciaországot "
Virrel és a hadnagyocska mozdulatlanul, mereven egymást bámulta; úgy rémlett, mind a ke
tt?jüket megigézik a beláthatatlan fejlemények.
Várjanak csak! kiáltott fel Maillat.
A két férfi összerezzent, kelletlenül, bosszúsan Maillat felé fordultak, mintha az szüle
különös cinkosságukat zavarná meg.
Várjanak csak!
Ezúttal mind a ketten ránéztek, és Maillat nem tudta, mit mondjon nekik. Virrel mogor
va, unott arcot vágott.
Várjanak csak mondta Maillat , talán mégis van megoldás. Látják ezt a kis Austint?
k az út közepére, feltoljuk a taligát a vasúti töltésre, aztán visszatesszük az Austint, s
lt továbbhaladhat.
Csend támadt. A hadnagyocska visszadugta a pisztolyt a tokba.
Légy szíves mordult rá Maillat-ra Virrel.
Nem nézett a hadnagyocskára. Be sem várta, amíg valaki segíti, megragadta az Austin lökh
fölemelte els? kerekét, és odább dobta a kis autót, mint egy pelyhet.
No, ez megvolna!
A töltéssel már nehezebben fogunk boldogulni folytatta Maillat-hoz fordulva. Neked
is meg kell tolnod a farát.
Továbbra sem nézett a hadnagyocskára.
Légy szíves.
Virrel befogta magát a vasúti töltéssel szembefordított két rúd közé, és nekiveselkedett
erejét megfeszítve húzta a kordét, de mivel a töltés meredek, s a föld laza volt, a kordé f
akadt.
Told meg, az istenit, told meg! kiáltotta Virrel.
Maillat vadul tolta a kordét, de rossz helyr?l. A tragacs függ?legesen állt, és Maill
at-nak alulról fölfelé kellett er?t kifejtenie. Hirtelen elkáromkodta magát. A hulla csúszn
kezdett lefelé. Ellenállhatatlanul siklott feléje. Csak annyi ideje maradt, hogy megr
agadja a combjánál fogva, és visszalökje a deszkalapra.
Mi az? kérdezte Virrel hátrapillantva.
Rám borul a hulla.
Biztosan tetszel neki. És elnevette magát.
Fogják meg egy kicsit kiáltotta a hadnagy. Megyek már.
Ott termett a Renault gépkocsivezet?jével együtt. Most már négyen er?lködtek a halott n?
körül. De ahányan csak voltak, annyifelé rángatták. Virrel hiába húzta a kordét, csak egyre
e süllyesztette a kerekeket, amelyeket a két másik hasztalan próbált kiemelni. Maillat érez
e, hogy görcsös ujjai beleragadnak a hulla puha húsába.
Végül Virrel elengedte a rudat, megragadta a kordé alját, és a hadnagyocskával meg a gép
sivezet?vel együtt emelni kezdte. Kihúzták a kerekeket a földb?l. Újabb két lépés, és a föl
dé a vasúti síneken volt. Mind a négyen megpihentek, kifújták magukat. Úsztak a verítékben.
Nehezebb, mintsem hinné az ember jegyezte meg a gépkocsivezet?.
Meghiszem azt mondta Virrel. A hadnagy barátságosan ránézett.
Van néhány kiló.
Igen mondta Maillat , alaposan megizzasztott bennünket.
Nem a menyecske folytatta Virrel. A menyecske ugyan jó húsban van, de fél kézzel f
melném. A kordé nehéz. Csupa vas az egész. Még üresen is megvan a maga súlya.
 Azért a menyecske is nyom néhány kilót mondta a gépkocsivezet?.
Hát igen. De azért f?ként a kordé nehéz.
Ez is, az is mondta a hadnagy.
Hát igen hagyta rá Virrel.
Ott álltak mind a négyen a kordé körül, és olyan komoly ábrázatot vágtak, mint négy tech
i a munkáját vitatja meg. A hadnagyocska már kevésbé sietett. Zsebkend?vel törölgette a hom
, s megigazította a derékszíját. Barátságosan nézegette Maillat-t és Virrelt.
Van néhány kiló mondta.
Ott álltak mind a négyen a taliga körül, és békés, elégedett ábrázattal tekingettek egym
Gyerünk! mondta szinte sajnálkozva a hadnagyocska.
Leszaladt a töltésen, nyomában a gépkocsivezet?vel. Lent visszafordult.
Köszönöm kiáltotta hálásan. Viszlát!
Maillat-nak az volt az érzése, ha rajta múlna, áldomást is inna velük.
Viszlát! kiáltotta vissza Maillat.
Virrel szólásra nyitotta a száját, de még idejében meggondolta magát.
A hadnagyocska megragadta az Austin lökhárítóját, s próbálta az autót fölemelni, úgy, ah
t Virrelt?l látta; de egymaga nem boldogult vele. Meg kellett várnia a gépkocsivezet?t
. Virrel elégedetten tekintett le rájuk.
Ajtócsapódás. A Renault felberregett, és elhúzott mellettük.
Tehet neked a tábornok úr egy szívességet, anyuskám kiáltott fel Virrel.
Megragadta a kordé rúdját, s tolni kezdte a talpfákon.
Ha már itt vagyunk, itt is maradunk mondta. Majd leereszkedünk távolabb. Ott egész
alacsony a töltés. S ami a zökken?ket illeti, több vagy kevesebb: egyre megy.
Hirtelen megtorpant.
Nahát, láttad ezt a stricit a stukkerével? Láttad? Képes lett volna lel?ni a marhája!
másodperc múlva hozzáf?zte: Szóval ide jutottunk! Egymást gyilkolják már a franciák. Ide
nk! Akinek stukkere van, az diktálja a törvényt! Hol vagyunk, az ?serd?ben? Aszongya: M
egparancsolom, tolasson hátra!" és hipp-hopp, már el? is rántja a stukkerét. Gyönyör?, mo
om!
Egyre jobban felmelegedett. Maillat karjára vette zubbonyát. A tenger még nem látszot
t, de érz?dött, hogy egészen közel van. Tiszta és sós volt a leveg?. A töltésr?l látni lehe
országúton elhagyott gépkocsik végeláthatatlan párhuzamos sorát.
Miel?tt ez a rohadt háború kitört, boldog voltam, jól kerestem mondta Virrel. No,
sze, éjszakás sof?rnek fárasztó, de a tarifa dupla, van borravaló, na és a közönség is más,
nekem saját kocsim volt, a magam szakállára dolgoztam. S világos, az ember az órán is elbab
egy kicsit.
Szünetet tartott.
Nos, én! ahányszor reggel hazamentem, száz frankot nyomtam az asszony markába. Száz f
kot! Úgy bizony! S tudod, amellett nekem is b?ven maradt még, nem sajnáltam magamtól sem
mit, csak aperókra minden éccaka negyven frankot blecheltem le.
Negyven frankot?
Ennyi dukált. Az ember összeakadt a cimborákkal valamelyik kis bárban, tudod, mi az:
egy rund, meg még egy, meg még egy én se húzhattam ki magam. Nem mintha szeretnék piálni,
udod, legfeljebb nagy néha hörpintek fel egy pofa sört, vagy egy kis Pernod-t, nem, ig
azán nem vagyok piás, de egy éccaka tíz-tizenöt kupica meg se kottyant.
Elengedte a rudat, megbillentette a kordét, hogy egyensúlyba kerüljön, körüljárta, s job
l óvatosan lehúzta a szoknyát a halott n? combjára. Az még így sem ért a térdéig.
Nem tudom, miért teszem mondta menteget?zve Maillat-nak , semmi értelme. Már másods
húzom le, de a zötyögést?l örökké felcsúszik. No, persze, a szoknya se valami hosszú.
Tovább tolta a kordét.
Nem megy ki a fejemb?l ez a strici, tudod-e? Megparancsolom, tolass hátra", aszo
ngya és hipp-hopp, már rántja is el? a stukkerét. Gyönyör?, mondhatom!
Mint már említettem váltott hirtelen vissza , az éjszakai fuvar érdekes, és szépen
konyhára, fogalmad sincs, mi mindent nem látni, az ember megismeri az életet, én mondom,
sokat tapasztal.
Csak nehezen boldogult a kordéval a sínek között.
Te mit csinálsz civilben? kérdezte váratlanul.
Nem érdekes.
T?lem mondta Virrel. Bánom is én, mit csinálsz. Csak azért kérdeztem, hogy beszélg
ura. A komoly képed után tanítófélének néztelek.
 Maillat elmosolyodott.
Szerinted a tanítók mind nagyon komolyak?
Nem err?l van szó. Ismertem köztük néhány jópofát is, de azért mindnek valahogy ilyen
Szerintem attól, hogy a srácokat tanítják Tudod, olyan a képük, mintha örökké lesnék, miko
alami marhaságot.
És nekem is ilyen képem van?
Igen mondta Virrel , ilyen Nézd toldotta meg nagylelk?en , az embernek olyan a
amilyen. Nem te tehetsz róla, hogy ilyen Minden reggel f?zte tovább rövid szünet után
den reggel száz frankot nyomtam az asszony markába. Száz frankot! Hej, boldog is volt,
nem volt oka panaszra, azt mondhatom. Én pedig csak melóztam, melóztam, komolyan, tel
jes g?zzel. Mint egy rendes családapa! Elengedte a rudat, kék szemével Maillat-ra nézett
, s megtoldotta: Várj, megmutatom a kölyök fényképét.
A kis levéltárca, természetesen, koszos és tömött. Az el?renyújtott hüvelykujj töredezet
tart. Rajta els? áldozó-ruhában, vastag misszáléval a hóna alatt ott áll a gyerek, haja po
sillog, arcán látszik, hogy meg van illet?dve a nagy eseményt?l
Stramm srác.
Meghiszem azt! Az iskolában mindenkit elgyapál, nem mert az én fiam, de nézd meg a mu
szkliját.
Virrel visszarakta a fényképet a levéltárcájába.
A barátokhoz adtam be f?zte hozzá szerényen. Nem mintha én csuháspárti volnék, eng
kelnek. A pokluktól nem félek, a paradicsomukban nem hiszek, de egy gyerek, az más. Én, ér
ted? fizetni is hajlandó vagyok érte, csak hogy tisztességet tanuljon.
Néhány másodpercig csendben tolta a terep hullámzását követ?, szakadatlanul rázkódó kord
t n? ruhája újból felcsúszott: rózsaszín combja remegett a napfényben.
Ó, a feleségemnek nem volt oka panaszra folytatta Virrel. Komoly, belevaló tag vol
am, mondhatom: f?nyereményt kapott velem. Ami pedig az izét illeti, bármennyire er?sne
k látszom is, akár hiszed, akár nem, szeretem a kényelmet. Beérem az asszonnyal, elég nekem
? is. Egyesek örökké csellengenek, innen ki, oda be. Nekem ez nem fekszik. Nem mondom,
hetenként kétszer-háromszor én is kiruccanok a haverokkal, de inkább csak a muri kedvéért.
e figyelj, két óra tájt szoktunk találkozni egy kis bárban. Ilyenkor érzi csak igazán az em
a fáradtságot, mert hisz fárasztó egész éjjel vezetni, az embernek leragad a szeme. Felhaj
unk két-három kupicával frissít?képp. Aztán, valaki mindig jön valami écával. No, fiúk, ke
Persze nem lehet visszautasítani, hogy nézne az ki? Na jó!" egyezünk bele, és ripsz-rops
mindenki bevágja magát a tragacsába, tudjuk, hova megyünk, ismerjük a járást. Képzeld el, n
i egymás után! Micsoda kanyarokat veszünk, hogy próbáljuk megel?zni egymást! H?, de szép me
! Szorosan egymás mellett! Állati hecc! Persze, mind a négy fickónak a kisujjában a vezetés
Ehhez reflex kell! Hogy ki lesz az els?, érted? Aztán fékezünk, és odafüttyentjük a tündér
És ebben te gyönyör?séget leltél?
Virrel elképedve nézett Maillat-ra.
Süsü vagy? Mondtam már, hogy nem a gyönyörért csináltam, hanem a muri kedvéért. Hol
m? folytatta.
Odafüttyentettétek a tündéreket.
Aha. Odafüttyentettük a tündéreket. Nahát! Azt láttad volna! Egyik-másik haver szinte
kkant a párnákon. Nekem ez nem fekszik. Szerintem a tündérek nem érik meg a fáradságot, hog
z ember strapálja magát miattuk. Én csak leültem, s hagytam, hogy a csaj letérdepeljen a lá
am elé. Értesz, mi? Mint egy pasa. Bebeszéltem magamnak, tudod, hogy egyszer az életben én
is császár vagyok. Kényelmesen elterpeszkedtem a hátsó ülésen, a csaj meg ott térdelt a lá
tt! Hej, ilyenkor érzi csak az ember, mi az igazi élet! Joseph, hajtson tovább!" Néha vet
tem egy vastag szivart, csak azért, hogy akkor pöfékelhessek. Érted? Én ott terpeszkedtem
kényelmesen a hátsó ülésen, szivarral a cs?römben, mint egy nagyf?nök a gépírón?jével; lába
csaj, érted? Én mint nagyf?nök, érted? Valódi nagyf?nök. S mindezt: két ötösért.
Azért ez inkább csak illúzió. Az egész végül is nem sokat ér.
Tök igaz, tök igaz helycselt Virrel. De két ötösért! Az egészet, két ötösért! Néme
asába se került. Levágta a csajt a párnára, s a végén nem tejelt.
Ez azért disznóság volt. Virrel ártatlanul rábámult.
Disznóság? Ezt meg honnan veszed? Kivel szemben lett volna disznóság? A tündérekkel? H
a tündérek, te is tudod, nem számítanak! Szót is kár vesztegetni rájuk! Persze, nem mondom
nem tettem volna meg. De én, tudod, én más vagyok, nekem elveim vannak.
Bevallom neked f?zte hozzá kisvártatva , én is a barátoknál nevelkedtem.
Maillat elmosolyodott, s el?húzott zsebéb?l egy csomag Gauloise-t.
 Egy cigarettát?
A végin neked se marad.
Végy csak ki egyet. Olcsón jutottam hozzá. A trafikos nem akart t?lem pénzt elfogadni
.
Nem akart? kiáltott fel Virrel, és megtorpant a kordéval. Komolyan?
A legkomolyabban.
Ugratsz?
Dehogy.
Csakugyan nem akarta, hogy fizess neki?
Csakugyan.
És nem fogadta el a dohányt?
Nem.
Nahát! Hihetetlen! Nem fogadta el a dohányt! Gügye volt az a pali?
Nem, csak demoralizált.
Demoralizált? kérdezte Virrel. Hogy te micsoda szavakat nem használsz! Demoralizál
Az volna jó, ha mindenki demoralizált lenne! Az igen, az klassz volna! Az ember beállíta
na egy boltba, és azt mondaná: Ezt meg ezt kérem, de szaporán!" Erre becsomagolnák a szajr
rásomolyognának, ? meg, köd el?tte, köd utána, elt?nne, és nem adna ki egy grandot se! Ez
gen, ezt nevezném!
Akkor neked se fizetnének a fuvarért.
No és? Fütyülnék rá, ha egyszer mindent of poty adnának. Végül is csak markolni kellen
És a tündérek! kérdezte mosolyogva Maillat.
Ugyanúgy. A tündérek is of poty lennének! Önkiszolgáló módszerrel. Kiválasztanál egyet
csoda jó világ lenne, mi?
Azért tudod toldotta meg , miel?tt ez a rohadt háború kitört, nem ment rosszul a so
k. S?t, ha belegondolok, egészen jói megvoltunk. De nem tudtunk róla. Most, most tudju
k csak. Én meg a feleségem, öregem! Sütkéreztünk a napon, éltük az életünket. És a feleség
sok n?t ismerhetsz, aki úgy értené a csíziót az ágyban. Nem hencegésb?l mondom, de én tanít
eg rá. Azért, tudod, ritka az az asszony, aki így értse a csíziót. A teremtésit! Sose felej
el azokat az éjszakákat: kint zuhogott, az ember még a kutyáját se szívesen eresztette vol
a ki, én meg ott hevertem az asszonnyal az ágyban, a jó melegben, az éjjeli lámpa mellett.
Az volt csak az élet, komám! Kint cudar volt az id?, én meg ott feküdtem az asszonykával
a jó meleg ágyban, s hallgattam az es? kopogását, a szél bömbölését, szóval az egész hajder
mot. Bizony, fütyültünk mi akkor az egészre! Úgy éreztük, nincs kett?nkön kívül senki, mi p
hevertünk a jó meleg paplan alatt az éjjeli lámpa mellett. Én meg odasimultam a hátához, és
gattam a hasát. Ó, te jószagú úristen! Ilyenkor aztán felkérezkedik az emberben a férfi, ne
z? ? meg, a feleségem, úgy, ahogy mondom: egy kukk, annyit se szólt. Már várt rám, de egy k
kk, annyit se. S kint a szél, micsoda megveszekedett id?! Szél, es?, jég, mennydörgés, egy
szóval jó kis cirkusz. Én meg ott voltam a jó melegben az asszonykával a paplan alatt, és s
mogattam a hasát. Hogy a fenébe ne fütyülne ilyenkor az ember mindenre? Fel?lem furikázhat
tak a marhák! Én úgy éreztem, csak mi ketten vagyunk a világon, az asszony meg én! Mi voltu
k a császárok! Hát ha tudni akarod: szerintem ez az igazi élet.
Megállította a kordét, és aggódva Maillat-ra nézett.
Mondd csak: ismered te is ezt az érzést? Igen vagy nem? Szóval nyögd már ki: ismered
is?
Mit? A szerelmet?
Nem, nem a szerelmet. Amir?l az imént beszéltem. Hogy kint esik, meg fú, te meg ott
fekszel a feleségeddel az ágyban, a jó melegben az éjjeli lámpa mellett, s úgy érzed, ti k
en vagytok a császárok, s fütyültök az egész világra.
Igen, ismerem mondta Maillat. Fütyülünk az egész világra. Mindenkire, kivétel nélk
? Egy szikrát, de annyit se érdekel a piszkos pofájuk!
Ez az! kiáltotta sugárzó arccal Virrel. Mindenre, mindenre fütyültünk! Értesz te e
tam én, hogy alapjában véve rendes fickó vagy, bármennyire is komoly a képed. Ezt csak egy
endes fickó értheti meg.
Mondd csak folytatta s újból megállította a kordét , mit gondolsz? Ha a fritzek ide
halomra l?nek bennünket? Egyesek szerint tankkal meg lángszóróval jönnek, aztán bumm! Kikés
ek mindnyájunkat! Az utolsó szálig.
Lehet. Háborúban minden lehetséges.
Nahát! kiáltott fel Virrel. Ha a fritzek erre vetemednek a fene a pofájukba!
Némán, szemöldökét ráncolva, tolta tovább a kordét. Maillat a halott n?re nézett. Hirtel
t benne, hogy egyszer ? is ilyen lesz, mint ez a hulla, mozdulatlan, merev szem?
, beteszik egy ládába, s megrohad a földben. Egyszer. Talán holnap. Talán néhány hónap múlv
húsz év múlva. De ezt a napot nem kerülheti el. Az életben minden el?reláthatatlan, ezt az
gyet kivéve. Az ember bizonyos lehet a saját halálában.
Én letérek jobbra szólalt meg Virrel, s megállította a kordét. Tartsunk egy kis pi
Nem, én visszafordulok. Kés?re jár.
Virrel rátette lábát a kordéra, hogy az fel ne boruljon, kikászálódott a két rúd közül,
l?bb, újból lehúzta a szoknyát a halott n? combjára.
Szegény kicsikém dünnyögte elt?n?dve, és megpaskolta a halott térdét , szegény kics
csak vacak ez az élet. Veled is jól kitolt, kicsikém! Maillat-hoz fordult.
Szóval elválunk?
Igen, vissza kell fordulnom.
No jó mondta sajnálkozva Virrel. Egyszóval elválunk?
Igen.
Akkor hát viszlát.
Viszlát.
Viszlát. És számíthatsz rám.
Kösz mondta Maillat , de inkább nem veszlek igénybe.
Virrel nevetésben tört ki.
Nahát azért bármennyire komoly is a képed, egészen jópofa vagy.
Beállt újra a két rúd közé, megfeszítette a lábát, és nekilendült. Hajlott háttal, megfe
eljes er?b?l kezdte tolni a kordét.
És kösz a staubot szólt hátrafordulva.

Ahogy Maillat a szanatóriumhoz közeledett, az autók megsokasodtak. Mindenféle nagyságú és a

akadt köztük: hatalmas Renault teherautók, harckocsira emlékeztet? zömök angol kis teheraut
402-esek, Citroenek. Csaknem mindnek hiányzott egy vagy két kereke. A kis Austinokról
meg éppenséggel az összes abroncsokat leszerelték. Hátukon hevertek, mint holmi khakiszín?
skarabeusok, amelyeket egy gyerek kedvtelésb?l felfordít. Maillat, ki tudja, immár hánya
dszor, elt?n?dött, mit csinálhattak zsákmányukkal azok, akik leszedték a kerekeket. Csak a
legnagyobb teherautók voltak üzemképesek. Néhány motort, híven a parancshoz, tönkretettek.
többségét azonban meg se rongálták. A tartályok csordultig voltak benzinnel. Maillat vállat
nt. Egy autó ? meg a cimborái is szereztek egyet. Dhéry egy angol ment?autót organizált".
kókocsiként használták, benne aludtak. Volt most masina, amennyi csak kellett! És annyi mo
torbicikli, hogy tíz kilométeres távon akár tízméterenként váltani lehetett volna.
No gondolta Maillat , autóban most nincs hiány. Most út nincs."
Maillat vadonatúj csizmája- a visszavonulás idején találta besüppedt a d?nék finom hom
Annyi volt az ember mindenfelé, hogy id?nként át kellett lépni rajtuk, mint egy divatos
strandon. Bolond dolog: ezek a piszkos, rosszul borotvált, vastag khakiruhás embere
k nyaralóknak látszottak a homokbuckákon, a tenger közelében, a napfényes égbolt alatt. Mai
t megpillantott egy embercsoportot jobboldalt, az egyik buckán: zsebre dugott kézzel
ácsorogtak, és az eget kémlelték. A kanadai bombázók és vadászrepül?k harcmozdulatait figy
amint meghallották a fedélzeti gépfegyverek ropogását, olyan üvölt? biztatásba csaptak, min
gy sportstadionban volnának.
Maillat átvágott egy tucat uzsonnázó katona között: körben ültek a homokban. Középen egy
eli csöbör díszelgett, amelybe sorra megmerítették bádogpoharukat. Az egyik katona, akihez
aillat elhaladtában hozzáért, visszafordult, és teli szájjal elkáromkodta magát. A csizmám
gondolta Maillat, és elmosolyodott. Hátranézett. A káromkodó férfi sz?ke volt, széles vá
nszenves arcú. Szája fölött forradás. Még egy arc, amely soha többé nem kerül a szemem elé
Maillat. Ez hát a háború. Az ember arra fecsérli az idejét, hogy találkozik egy sereg fickó
, akit nem lát többé. Ez a háború. Fejek, nevek, szünet nélkül, fejek, nevek s valamennyi
li az éjszaka. Néha csak egy fejet. Néha magát az egész embert. Egyikkel-másikkal Maillat m
néhány szót is váltott, tudta, hogy hívják, mi civilben, boldog-e az asszonyával. A végered
yanaz. Kés?bb mind elt?nt. Soha egyiket sem látta viszont.
És mégis néha felderengtek el?tte. Némelyek, noha csak futólag látta ?ket, megmagyarázha
lanul tisztán és élesen éltek az emlékezetében. Nem messze Arques-tól például, a visszavonu
s közepén, egy teherautón ült, s egy tüzér haladt át el?tte a napfényes úton. Tagbaszakadt,
legény volt, baljában egy kenyérdarab, jobbjában egy húskonzerv, s a napfényes úton áthalad
obbjában a húskonzervvel, szélesen mosolygott. Két héttel ezel?tt meg Armenticres-ben, azn
ap, amikor a várost bombázták, megállította az utcán egy MP1. Körülöttük csak úgy potyogtak
MP meg egy bordélyház címe után érdekl?dött. Pirospozsgás volt és kék szem?, Maillat mosol
egkérdezte t?le: You want a Mademoiselle from Armentières, don t you? 2 az MP pedig szin
elmosolyodott, de mosolya csak leplezte komoly és félszeg ábrázatát. Száz meg száz arc vil
t fel, suhant el el?tte, egyesek örökre rögz?dtek benne, és még most is fel-felködlöttek, p
g Maillat tudta, hogy többé nem látja ?ket.
Nekiütközött egy beásott angol tankelhárító ágyúnak. Teli voltak velük a d?nék. Már mess
rhet?k voltak: trombitaszer?en öblösöd?, képtelenül hosszú csövük nevetségesen ódonan hatot
t-nak ismét eszébe jutott, milyen komoly arccal érdekl?dött az armentiéres-i MP a bordélyhá
e után. Körülöttük csak úgy potyogtak a bombák, a hadsereg fejvesztetten visszavonult, az M
edig egyszerre mindennél fontosabbnak tartotta, hogy szerelmeskedjék. Idealista volt"
mondta halkan Maillat, és felnevetett. De mindent fontolóra véve, talán nem is kellene
ezen nevetnie. Ismét tisztán maga el?tt látta az MP komoly és félszeg arcát. Mintha egy gyo
sfénykép lett volna valahol a fejében. Néhány percig beszélgettek. Aztán vége. Ez a háború
ismét Maillat. Békeid?ben az élet harmonikus és rendezett. Az ember ugyanazokkal találkozi
k, ugyanazokat látja viszont, véti szem el?l, látja megint viszont. Mindaz, ami történt, o
lyan harmonikusan bonyolódik és oldódik meg, mint egy klasszikus tragédiában. A háborúban a
ban minden szál felfeslik, megsz?nik mindennem? kapcsolat, folytonosság, összefüggés.
A tábor- így nevezték a cimborák a zuydcoote-i szanatórium mögött terült el, árnyas fá
sereg fegyvertelen cselleng?, mindenféle alakulathoz tartozó katona. Maillat a tábor f
elé tartva látta, hogy kis füstgomolyagok szállnak fel a fák között.
Szevasz!
Szevasz, te tróger mondta Alexandre.
Vidáman, szakállasán ott sürgött-forgott a t?z körül, néhány lépésnyire a lakókocsitól.
az ingujja, és Maillat ki tudja, hányadszor, ismét megcsodálta izmos alsókarját.
Hol vannak a többiek?
Maillat leült a megszokott helyére, és nekitámasztotta hátát a lakókocsi jobb els? kerek
Rágyújtott egy cigarettára.
Pierson egy perccel ezel?tt még itt volt, és a breviáriumát olvasta. Az imént ment el.
Azt mondta, próbál kenyeret keríteni.
És Dhéry?
Dhéry? Nem tudom. Egy id? óta nagyon titokzatosan viselkedik. Te meg, hallod, min
ek cigarettázol evés el?tt?
Alexandre felbontott egy húskonzervet. Maillat mosolyogva nézte, tudta, hogy Alex
andre kedvét leli ebben a tevékenységben. S ami igaz, az igaz, Alexandre csakugyan kit
?n?en bontotta fel a konzerveket. Kikattintotta zsebkése hosszabbik pengéjét, gyors mo
zdulattal bedöfte a dobozba, s határozott kézzel, olyan könnyedén hasított bele a fémbe, mi
a vajba. Ily módon simán, egyenletesen, végül csaknem szabályos kört vágott ki, melyet mind
egyetlen nyelvecske tartott. Alexandre ekkor hátrahajlította a lemezt, s a konzerv
tartalmát beleöntötte a kondérba. Majd zavartalanul bedobta a dobozt a szanatórium falától
lül ötméternyire, külön e célra elhelyezett ládába. Csak nagy ritkán vétette el. A többi ür
hulló doboz megzörrent. Alexandre szerette ezt a zajt. Ez is azt juttatta eszébe, hogy
minden rendben van. Az étel bekerült a kondérba, az üres doboz az üres konzerves ládába, ?
lexandre pedig kevergeti a húskonzervet.
Alexandre fölemelte a fejét. Arca kivörösödött, szeme égett. Fárasztó ebben a h?ségben a
ajlongani, s nyelni a füstöt. Ha még sokáig itt kell vesztegelniük, szerez egy kis kályhát.
jtott. Mindez csak ideiglenes. Ezek a rohadt fritzek nem hagyják az embert nyugodt
an berendezkedni. Homlokán kövér izzadságcseppek gyöngyöztek. Keze fejével letörölte a verí
leakasztotta bádog poharát, megmerítette a lakókocsi alatt h?vösen tartott boros csöbörben
nagyot húzott bel?le. A pohár jól simult a kezébe, a bor h?vösen csörgött le a torkán, és A
e érezte, hogy a bádog széle hideg. No, persze, az ? pohara. Maga fabrikálta egy konzerv
dobozból: gondosan lereszelte a peremét, dróttal körülabroncsozta, és füllel látta el. Több
liter fért bele ( ami egy pohártól igen szép teljesítmény" ahogy az abbé mondta). Legf?b
e azonban mégis az volt, hogy letehette a földre. Megállt. Nem úgy, mint a francia hadse
regben rendszeresített új poharak, amelyek minden pillanatban feld?ltek.
Alexandre kirázta az utolsó cseppeket, elmosta poharát a jobb oldalán lev? vizescsöbörbe
, és felakasztotta a kétajtós lakókocsi bels? falán egy szegre. Ott volt a helye. Ott, a c
imborák egymás mellett sorakozó poharaival együtt (csak Maillat-nak nem volt pohara) a k
ondérok, csajkák s az üres csöbrök alatt, melyeket Alexandre azóta szerzett be, amióta a sz
tóriumhoz értek. Alattuk kanál lógott: Alexandre egy lapátnyélb?l alakította át, hogy legye
el kevernie a húskonzervet. F?zéskor csak kinyitotta a lakókocsiajtót, kinyújtotta a kezét,
elérte mindazt, amire szüksége volt. Az élelmiszert egy kiérdemesült, lelakatolt gyógyszer
an tárolta, a lakókocsi padlójához rögzítve. Alexandre megdörzsölte a szemét hüvelykujjával
kta kezét. Hát igen, azért fárasztó, különösen ebben a h?ségben, állandóan t?z fölé hajolga
egy a vége: meg kellene próbálni egy kis kályhát szerezni.
És lám, csaknem kész az étel. És rövidesen megjön Pierson. És Dhéry szokás szerint kissé
illat leül majd ?mellé, Alexandre mellé, szokás szerint. És szemben vele Pierson foglal ma
jd helyet, s nekitámasztja hátát a szanatórium falának. És Dhéry letelepedik Pierson mellé.
enki a helyére. ?, Alexandre, a t?z mellé, balra a boroscsöbört?l és jobbra a konzervt?l.
Kiszolgálja majd a cimborákat. És ugratja Piersont, mert Pierson pap, ?, Alexandre, pe
dig istentelen. És Pierson, aki a tengerészeinél szolgált, a hadseregr?l meg a háborúról fo
eszélni. És Dhéry arról, milyen fogásokkal élt civil korában, hogy pénzt keressen. És Maill
ord majd mindenféle marhaságot, ami csak t?le telik. Vagy egyszer?en egy szót se szól, s
akkor úgy elszomorodik a képe, mint mindig, valahányszor nem beszél. És ki tudja, hányadsz
r, megint minden rendben lesz.
Mi az, min mosolyogsz?
Semmin mondta Maillat. Csak eszembe jutott, mennyire szereted.
Alexandre gyanakodva ránézett.
Mit?
A ment?kocsit.
A ment?kocsit? Miféle ment?kocsit?
Ha úgy tetszik: a lakókocsit.
Mondd, miért nem jó neked épp úgy, mint másnak a lakókocsi" elnevezés?
Kérlek, legyen: lakókocsi.
Alexandre a t?z fölé hajolt.
No? kérdezte Maillat.
Mit no?
Szereted a lakókocsit, ugye?
Praktikus mondta közömbösen Alexandre.
Maillat elmosolyodott.
Ennyi az egész?
Hogyhogy ennyi?
Ennyi, hogy praktikus!
Mit hülyéskedsz? mondta Alexandre.
Maillat elmosolyodott. Aztán elhalt a mosolya. A szanatórium drótkerítésén kívül több so
lított hordágyat pillantott meg. Pokrócok takarták ?ket, de a pokrócok alatt mozdulatlan e
mberi testek rajzolódtak ki. Az egyik hordágy rövid takarója alól ny?tt-bakancsos láb kandi
t ki. A zokni nem látszott, csupán a sápadt b?re; ugyanolyan szín? volt, mint a bakancs.
Az egyik f?z?t zsineg helyettesítette. Maillat képtelen volt levenni tekintetét a hit
vány cip?r?l. Néhány másodperc után felállt, odább ült, s nekitámasztotta hátát a szanatóri
Csak nem foglalod el Dhéry helyét?
Maillat ingerülten Alexandre-ra nézett.
Dhéry helye! Pierson helye! Maillat helye!
Na és?
Nem érzed, hogy nevetséges? Két napja vagyunk itt, és máris egy sereg kicsinyes szokás
ettünk fel!
A konzerv halkan rotyogott a kondérban. Alexandre összehúzta szemét, hogy ne csípje a fü
t, és Maillat-ra nézett.
Mi bajod?
Semmi.
Mi történt veled ma reggel?
Az istenfáját! Hagyj fel, kérlek, a vallatással. Ha egyszer kérdez?sködni kezdesz, ros
bb vagy száz asszonynál.
Jó, jó mondta csendesen Alexandre.
Újabb fát dobott a t?zre, s egy másodperc múlva, mintha Maillat az imént egy szót sem sz
volna, a lehet? legtermészetesebben megkérdezte:
Nos, mi történt veled ma reggel?
Semmi mondta kelletlenül Maillat , csakugyan semmi. Semmi.
Beszélj hát, az ég szerelmére, beszélj hát! Veled mindig történik valami. Néha már azt
dékosan így intézed.
 Megöltem egy patkányt.
Miért?
Nem tudom mondta csüggedten Maillat.
S aztán?
Találkoztam egy kordés alakkal, aki egy halott n?t trógerolt. Virrelnek hívták.
Ennyi az egész?
Ennyi. De nem, várj csak! Lefeküdtem egy lengyel lánnyal.
Micsoda! kiáltott fel Alexandre. Csíp?re tette a kezét, és kiegyenesedett. Egy len
l lánnyal?!
Busa szemöldök? szeme gyermeki kíváncsisággal felcsillant.
Egy lengyel lánnyal! Nahát! Én még sosem háltam lengyel lánnyal. Biztosan érdekes lehe
lyen egy lengyel lány?
Mint a többi.
Beszélj hát, az ég szerelmére, beszélj hát! Én még sose háltam lengyel lánnyal. Úgy be
rögtön lefeküdt veled?
Nem, tévedésb?l. Összetévesztett egy csend?rrel. Alexandre felkacagott.
Te, mint csend?r! De akkor vigyázz, öregem, hallod-e? Óvd a fenekedet! Én mindig arról
modoztam, hogy
For God s sake!3
Hogyhogy for God's sake"?
Már hússzor elsütötted ezt a viccet! Maillat felállt, és zsebre dugta a kezét.
Persze mondta , persze, jó ez így, mi? Szerinted minden jól van, mi? Élünk, éldegél
siban! A zuydcoote-i szanatórium kocsijában, a jó, öreg cimborákkal. Kényelmes a fekhely, n
m zabálunk rosszul, elmondunk egy-két buta viccet, jó haverok vagyunk, te meg gondosko
dsz mindnyájunkról, mint az anyánk! Nem igaz?
No és?
Semmi mondta Maillat , minden príma. Csak megállapítom, hogy príma. Az angolok pedi
ajóra szállnak, a fritzek meg közelednek, s a franciák nem hajóznak be. És itt a tenger, ot
meg a fritzek, s közte a napról napra zsugorodó kis földnyelv.
Alexandre kiegyenesedett, csíp?re rakta a kezét, és Maillat-ra nézett. Egy darabig ha
llgattak, aztán Maillat azt mondta:
Adj valamit inni.
Bort? Vagy inkább Dhéry whiskyjéb?l?
Persze hogy inkább whiskyt.
Alexandre el?keresett egy üveget a lakókocsiban, visszajött, megtöltötte a poharát, és o
dta neki. Maillat egy hajtásra kiitta.
Arra gondolok, vajon mit csinál most az asszony mondta Alexandre.
Maillat visszaadta a poharat Alexandre-nak, hogy töltse meg újra.
A feleséged! mondta. A feleséged! Beszélj hát a feleségedr?l, Alexandre! Csinos a
ed?
Igen felelte Alexandre , nagyon csinos. Maillat elnevette magát.
Beszélj hát, az ég szerelmére, beszélj hát! Na, hogy utánozlak?
A szöveg jó, de az el?kel? kiejtést még gyakorolnod kell.
Beszélj hát, az ég szerelmére, beszélj hát!
Így már jobb.
Maillat mohón ivott, aztán fölemelte a fejét.
Pechünk van, hogy erre a napról napra zsugorodó földnyelvre kerültünk, nem igaz? Erre
dnyelvecskére, a fritzek meg a tenger közé.
Nem err?l volt szó.
De igenis err?l. Egészen véletlenül err?l.
A feleségemr?l volt szó.
Dehogyis. Franciaországnak err?l a zsugorodó kis csücskér?l beszéltünk. Nem valami nag
zerencse, hogy Franciaországnak éppen erre a zsugorodó kis csücskére kerültünk, nem igaz?
Marhaságokat beszélsz.
Dehogy, öregfiú. Szerintem csakugyan pechesek vagyunk, mert tudod, ismerem Franci
aországnak az egyik déli csücskét, amelyik most biztosan nem zsugorodik össze.
No és?
Mit no és"? Ott is épp úgy lehetnénk, mint itt. Tulajdonképp semmi ok nincs rá, hogy
együnk. Fogadok, hogy soha eszedbe nem jutott, miért vagy itt, s miért nem ott.
Nem szeretem hülyeségeken törni a fejem.
 Nem ez a baj. Nincs érzéked a filozófiához. Ott délen folytatta Maillat irtó klass
. Elnyúlnánk a homokban, és süttetnénk a hasunkat a nappal.
Süttetheted itt is.
Ez nem ugyanaz. Itt, ezen a vidéken, még akkor sem lehet a napon sütkérezni, ha szép a
id?.
Egy hajtásra kiürítette a poharat. Szeme csillogott, arca vörösen lángolt.
Nem folytatta kisvártatva , ezen a vidéken egész éven át lógó orral jár az ember. S
Bizony, ilyen ez a csücske Franciaországnak. Sivár, akkor is, ha süt a nap.
Most ilyennek látod. Maillat fölemelte a mutatóujját.
Olyannak látom, amilyen. Sivár vidéknek. Rohadt kis csücske ez Franciaországnak, itt f
nt, északon. Most aztán ezt a csücskét bemártják a vízbe, s összemegy a mosásban.
Felnevetett és megismételte:
Bemártják a vízbe, s összemegy a mosásban. Nemsokára újból megszólalt.
Adj valamit inni. Még?
Még. Kir?l is beszéltünk az imént, Alexandre?
A feleségemr?l.
Aha, igen! mondta Maillat. Tudtam, hogy valami érdekes témánk volt. Nos! Beszélj h
z ég szerelmére, beszélj hát! Mondd el, milyen csinos a feleséged.
Tény mondta Alexandre , hogy pokolian csinos. De egyvalami bosszant f?zte sietve
hozzá. Szerinte keveset beszélgetek vele. Azt mondja, unatkozik a társaságomban. Hiába,
em tudom, mir?l beszélgessek vele.
Beszélj neki a lelkér?l mondta Maillat. Az asszonyok imádják, ha valaki a lelk?kr?
eszél, f?képp, ha a feneküket is simogatja.
Részeg vagy.
Egy pohár whiskyt?l?
Ez már a harmadik pohár.
Már! Nem érnek ezek a löttyök semmit.
Részeg vagy.
Nem vagyok részeg. Szomorú vagyok. Szomorú vagyok, mert sz?z vagyok. Szomorú sz?z vag
yok.
Úgy röhögött, hogy már beszélni se tudott.
De azért a feleségem pokolian csinos mondta Alexandre.
Ez az biztatta Maillat, karját az égre tárva , beszélj még a feleségedr?l, Alexandr
barna a feleséged?
Nevetett, de érezte jókedve mögött a félelmet meg a szorongást.
Barna, és kék a szeme.
És ugye szép a válla?
Alexandre a lakókocsi ajtaja el?tt állt, s egy vékony kenyérszeletet vágott le.
Igen.
És a háta is szép?
Igen.
És hosszú a lába?
A teremtésit! kiáltott fel Alexandre. Micsoda lába van!
Becsukta a lakókocsi ajtaját, és visszament Maillat-hoz.
A hosszú láb szép mondta. Szerintem ett?l rassz egy n?. Az én feleségem olyan a ho
l, mint egy liliom.
A liliomnak nincs lába.
Tudom, mit beszélek. Az én feleségem olyan, mint egy liliom.
Az istenfáját! Hagyj már békén a feleségeddel, Alexandre!
Nesze mondta Alexandre , egyél. Mi ez?
Egy kis szendvics, amíg a cimborák megjönnek.
Nem vagyok éhes.
De igen, éhes vagy.
Megesküszöl rá, hogy éhes vagyok?
Meg.
Akkor hát igaz lehet.
Elhallgattak. Maillat majszolni kezdte a szendvicset.
Alexandre!
Tessék?
Ha élve hazajutok innen, felszarvazlak.
 Micsoda tivornyát rendeznénk, ha hazajutnánk!
Ha mondta Maillat, csüggedten.
Újra nekilátott a szendvicsnek.
Nézd! kiáltott fel Alexandre. Figyeled az abbét? Ott jön. Mégpedig két kenyérrel!
Szervusz mondta Pierson lágy hangon.
Alexandre kezet nyújtott neki.
Szervusz.
Pierson elmosolyodott, lesütötte hosszú szempilláját rózsaszín orcájára. Átadta a két ke
andre-nak, és egy pillanatra megállt a szanatórium falánál, Maillat mellett.
Belevaló vagy, abbé.
Igen mondta lágy susogó hangján Pierson , ezt csakugyan ügyesen kifogtam.
Kivett a zsebéb?l egy pipát, s tartózkodón és kimérten leült, valahogy úgy, ahogy egy ma
göngyöl?dik össze elalvás el?tt.
Nem, azt már nem kiáltott fel Alexandre , most nem gyújtasz rá. Rögtön eszünk.
Pierson zsebre vágta pipáját.
És nekem? kérdezte Maillat. Nekem nem is köszönsz?
Szervusz, Maillat.
Nem, nem így, szívélyesebben, kérlek.
Úgy látom, Dhéry whiskyje szívélyes volt.
A kett?nek semmi köze egymáshoz. Gyerünk, öregem!
Szervusz, Maillat.
Így már jobb, sokkal jobb. És most, légy szíves, öregem, mondd meg ennek a nagy mélákn
y le van tojva, és szívd végig azt a büdös, vén pipát.
Nem, én fegyelmezett vagyok.
És a két kenyér? kérdezte Alexandre. Hogy szerezted ezt a két kenyeret?
A szani szakácsának jóvoltából.
Te pap szólt Alexandre , téged biztosan a kedvesn?vérek protezsáltak.
Pierson nyájasan fölemelte a kezét.
Ó, nem! Szó sincs róla! Az egész ügylet szigorúan köztem és a szakács között zajlott l
adott, én meg bort.
Maillat nem hallotta Pierson szavait, csak a hangját. Piersonnak valóban kellemes
hangja volt. Döccen?mentes, sima. Halkan gördült, mint kis acélgolyó az olajágyban.
Bort! kiáltott föl Alexandre. Hisz nem adtam neked bort. És nem is adtam volna. Ne
k is csak sz?ken elég.
Vettem.
Mennyiért?
Negyven frankért.
Négy mallérért! kiáltott fel Alexandre. Az egy vagyon!
Csak tíz frank koponyánként.
Egy mallér! Egy mallér egy kenyérért! Bolond vagy te?
Így mégiscsak mindenkire jut egy kiló kenyér.
Épp ez az! Egy mallér egy kiló kenyérért! Meg vagy te bomolva.
Ennyi az ára.
A seggem ára! ordított Alexandre, sz?rös karját az égre tárva. Egy mallér! Fantasz
bban tetted volna, ha nem ártod magad a dologba.
Köszönöm.
Egy mallér! folytatta Alexandre. Egy mallér kenyérért!
Ha akarod, visszaviszem.
Azt már nem! Ha már itt van
Vagy befizethetjük hárman a te részedet is.
A betyár papját! mondta Alexandre a t?z fölé hajolva.
Azon nyomban fölemelte a fejét, hogy rámosolyogjon Piersonra, s megpillantotta a sz
anatórium falának nekitámaszkodó, lehunyt szem? Maillat-t. S ki tudja, hányadszor, megint
megállapította, hogy Maillat arca szomorú, mihelyt nem beszél.
Nocsak! mondta Pierson, Maillat fele fordulva. Elfoglaltad Dhéry helyét?
Igen! mondta Maillat dühösen. Elfoglaltam Dhéry helyét.
Hirtelen felállt, és leült megszokott helyérc, a lakókocsi jobb els? kereke mellé. Alexa
dre követte tekintetével.
Ügyet se vess rá dünnyögte. A nagyságos úr ma bal lábbal kelt fel. Képzeld, nincs
ia kell, amíg fogságba nem esik.
 Dehogyis nem! mondta Maillat. El vagyok ragadtatva. Amióta a fritzekr?l hallok,
nemegyszer megfordult a fejemben, vajon valóban léteznek-e. Bárki bármit mondjon is, azér
t csak öröm találkozni a fels?bbrend? fajjal.
Fels?bbrend? faja a seggemnek mondta Alexandre. Maillat elmosolyodott.
A te híres segged! Amióta a fritzekr?l hallunk, örökké vele hozakodsz el?.
Talán van valami összefüggés kezdte Pierson.
Te, Pierson? Miféle paphoz ill? tréfák ezek? Pierson elmosolyodott, lesütötte hosszú s
pilláját rózsaszín orcájára, és elhallgatott.
No, milyen tippeket hoztál? kérdezte Alexandre feléje fordulva.
Majd ha Dhéry is megjön.
Beszélj hát, az ég szerelmére, beszélj hát! Csak nem várunk rá száz évig?
Majd ha Dhéry is megjön.
Alexandre vállat vont, szorosabbra húzta derékszíját, és kavargatni kezdte a húskonzerve
Francia konzerv volt. Alexandre örült, hogy francia konzervre tett szert. Az angol k
onzervvel nem lehetett ilyen jól boldogulni. Sok zsírja volt, és kevés húsa. F?zésnél a fel
lvadt. A francia konzerv f?zéskor szépen kipirult. Lám, már kész is az étel, és Dhéry még m
em érkezett meg.
E pillanatban érkezett. Nagyon sietett, mert már így is késett; nagy hasa rengett járás
ben. Fejét hátracsapva tartotta. Arca annyira elhájasodott, hogy állának nyoma veszett, ny
aka pedig minden átmenet nélkül egyetlen zsírtömböt alkotott fejével. Miután mindenkivel ke
ogott, leült megszokott helyére Pierson mellé, a szanatórium falának tövébe. Szótlanul körü
t. Csillogó vastag szemüvege mögött egészen elt?nt rövidlátó szeme. Néha ez a szempár egy-e
nyira hidegen és kutatón megcsillant, mintha lesben állna. Aztán újra villogni kezdett a s
zemüvege, s megint elt?nt a szeme.
Adjátok ide a csajkátokat.
Alexandre mondta Pierson , olyan vagy te, mint az anyánk.
Röhögjetek csak rajtam mondta Alexandre. De kíváncsi vagyok, mire jutnátok nélküle
héry meg Maillat. Ez a kett? úgy élne, mint két disznó.
Felállt, hogy eloltsa a tüzet.
Piersonról nem beszélek. Pierson más. ? hamarosan felplankolt volna egy vályút, ahol m
lebzsel egy pap. És ahol már egy pap lebzsel, nem lehet rossz vályú.
Mialatt beszélt, eltaposta nagy sarkával a parazsat. Majd leült, és hatalmas combja közé
fogta csaj kaját. Arcát kicserzette a nap, de sz?rös alsókarja még fehér maradt. A nap nem
atolhatott át ezen a bundán.
Maillat mosolyogva ránézett.
Muris, hogy megváltoztatja a képed ez a szakáll. A csimbókos sz?rzeteddel éppolyan vag
, mint egy asszír király. Az ember már-már várja, mikor lát gyöngyöket a szakálladban.
Alexandre vállat vont.
Ha gyöngyeim volnának, nem raknám a szakállamba.
Szerintem inkább Keresztel? Szent Jánosra hasonlít mondta Pierson. Keresztel? Szen
Jánosra nem sokkal a lefejezés után.
Miért lefejezés után?
Ugyan! Egy ilyen fej egymaga is elég. A test felesleges hozzá.
Nevettek mind a négyen. Örültek, hogy együtt vannak, így négyesben, a napon.
Alexandre mellett ott sorakoztak egy deszkán a cimborák bádogpoharai. Sorra mindet
megmerítette a boroscsöbörben, azután kiosztotta. A saját poharát Maillat-nak nyújtotta át,
amíg rá is sor kerül.
No, abbé, milyen híreid vannak?
Pierson el?húzott zsebéb?l egy makulátlan tiszta zsebkend?t, és megtörölte szája szélét.
Fényes pofák ezek a papok jegyezte meg Alexandre. Nyugodtan rájuk bízhatja magát a
er, ha jó tippet akar. A teremtésit nekik! Nincs az a lyuk, ahova be ne dugnák az orru
kat.
Eriggy a fenébe mondta lágy hangján Pierson. Maillat el?rehajolt.
No? Milyen híreid vannak? Ide figyelsz, Dhéry? Dhéry tétován megmozdult, de nem válasz
.
Nos A bray-dunes-i behajózásnál csak angolokat vesznek fel.
Hangosabban, abbé mondta Alexandre. Olyan el?kel?én beszélsz, hogy nem hallani, mi
mondasz.
Bray-Dunes-nél csak angolokat hajóznak be. Kár a g?zért ott kísérletezni. Most mindenk
gyanús nekik. Valaki mesélte, hogy az egyik hajón felfedeztek egy francia ?rnagyot a c
sicskásával; illegálisan kerültek a hajóra. Áthajították ?ket a hajókorláton. Az ?rnagy meg
A csicskásnak sikerült úszva megmenekülnie.
Rohadt dolog mondta Alexandre. Maillat vállat vont.
Ha igaz.
Igen mondta Pierson , ha igaz. Aztán meg tisztesség ne essék szólván, az angolok úg
most velünk, mint mi a belgákkal, miután megfutamították ?ket az Albert-csatornánál. Hát ne
az angolok mentségére legyen mondva: ?k legalább behajózzák a maguk embereit. A franciák p
dig A hajóraszállásnak elvben Dunkerque-ben és Saint-Malóban kellene folynia, de eddig csa
elvétve, s akkor is zárt egységeket szállítottak el. Kisvártatva megtoldotta:
Persze, mi is lemaradunk.
Csend támadt.
Nos? kérdezte Alexandre.
Pierson ránézett.
Nos, ennyi az egész.
Ezután semmi említésre méltó nem történt. Alexandre összekulcsolta nagy kezét a térdén.
, várta, hogy Maillat felhajtsa az italt, ? átvehesse t?le a kulacsot, és meríthessen ma
gának is. Dhéry kinyújtotta keresztbe font lábát, és újra keresztbe rakta, márpedig ez id?t
lt, mivel roppant vastag combját csak kínnal-keservvel tudta egymásra csúsztatni. Szeme
nem látszott szemüvege mögül. Pierson maga mellé tette poharát a földre. Kihúzta zsebéb?l p
gtömködte. Maillat kifejezéstelen arccal ivott. ? törte meg a csendet.
Jó a kávéd, Alexandre.
Nyújtsd ide a poharad.
Ha még egy jó whiskyt is adnál folytatta Maillat , semmi se hiányozna a boldogságho
Nem, azt már nem. Elég lesz így is. Pierson felemelte a fejét.
Miért nem adsz?
Igen szólt Maillat , miért nem adsz?
Ez a szarházi elfelejtette megmondani, hogy ebéd el?tt már ivott három pohárral.
Együtt ittunk három pohárral.
Ne zavartassátok magatokat továbbra se mondta Dhéry.
Látod, Dhéry is szeretne inni.
Ahogy tetszik mondta Alexandre , de figyelmeztetlek benneteket, hogy nem marad
, csak kilenc üveg.
Az napi három. Épp annyi id?nk van még, hogy elszopogassuk, miel?tt az uraságok ideérk
znek.
Dhéry ernyedten megmozdult a sarokban.
Végül is az én whiskym.
Te loptad a tommiktól.
Ezt mondom én is. Az én whiskym.
Az egész banda whiskyje ellenkezett Alexandre.
No hát akkor! kiáltott fel Maillat. Mit rágod a májunkat? Hozd ide, az istenfáját!
er azt gondolná, hogy nem is whiskyr?l van szó, hanem a véredr?l!
Alexandre el?kerített egy üveget a hálókocsi gyógyszeresládájából. Megtöltötte Pierson é
rát. Aztán telitöltötte a sajátját, és odaadta Maillat-nak.
Csak tudnám dünnyögte , miért hagyom mindig ezt a nagy marhát el?ttem inni.
Maillat felnevetett.
Én se tudom.
Cigarettát vett ki a zsebéb?l, és rágyújtott. Alexandre úgy nézett rá, mint kotlós a csi
Patkányöl?!
Nocsak mondta Pierson , megöltél egy patkányt?
Valamit meg kell ölni ebben a háborúban.
Pisztollyal?
Három golyóval. Tulajdonképp már az els? eltalálta. A másik kett?vel csak idegeskedtem
Add ide a pisztolyod. Megtölt?m újra. Dhéry tétován megmozdult a sarokban.
Nem csinálhatnátok másutt? Alexandre vállat vont.
Ne izgulj. Az abbé stukkerszakért?.
Mindenesetre ismeri a dörgést mondta Maillat. Az abbé elmosolyodott, és feléje fordu
Tessék. Most már lövöldözhetsz újra.
Maillat visszarakta a pisztolyt tokjába, és ünnepélyesen fölemelte poharát.
Emelem poharam mondta hamis pátosszal , emelem poharam a jövend?beli foglyokra!
Pierson vénlányos gráciával pipára gyújtott.
 Ó, nem mondta lágy hangján , nem szabad ilyen hamar kétségbeesni. Ide figyelj, Mail
te jól beszélsz angolul, te megpróbálhatnád Bray-Dunes-nél.
Alexandre épp a csetrest rakosgatta a lakókocsi ajtaja el?tt. Hirtelen kiegyenese
dett.
Nem! kiáltott fel hevesen. Azt már nem! Csak nem hagyjuk el egymást épp most, amik
az egész háborút együtt csináltuk végig!
Pierson ránézett, és így szólt:
Ide hallgass, négyünknek együtt nem sikerülhet. De egy ember könnyebben elboldogul. Ha
tehát egyikünk úgy látja, hogy a legkisebb esélye is van behajózni, próbálja meg.
De az ég szerelmére! Elfelejted, hogy együtt csináltuk végig az egész háborút?
No és? kérdezte Pierson. Azért még nem kell mind a négyünknek fogságba esni. Mit s
fiúk? Dhéry! Szerinted?
Helyes mondta tétován Dhéry.
És te, Maillat?
Szerintem is helyes.
És szerinted, Alexandre?
Mit szerintem!? mondta Alexandre.
Visszaült a helyére. Térde közé szorította a whiskys üveget, és simogatta.
Azt tesztek, amit akartok bökte ki szomorúan. Újratöltötte a poharát, és odaadta Mai
k.
Nesze, te kis idióta mondta. Igyál! Igyál, amíg van szád.
Kösz, anyukám válaszolta Maillat. Alexandre-ra nézett, és szemében a gyöngédség szik
meg.
Nem vagyok bolond feleslegesen vásárra vinni a b?römet közölte Alexandre.
Tekintete végigpásztázott a cimborákon. Mind a három itt ült. Mindegyik a megszokott hel
. Mellette Maillat, szemben vele, háttal a szanatórium falának Pierson, s Pierson mell
ett Dhéry. ? meg, Alexandre, állt, s azon buzgólkodott, hogy ellássa ?ket. Minden rendbe
n volt, immár ki tudja, hányadszor, megint rendben. És Pierson most arról beszél, hogy válj
nak el egymástól.
Alexandre-nak hirtelen eszébe jutott a visszavonulás. Csömörrel gondolt rá vissza. Borz
asztó volt a visszavonulás. Nem annyira a veszély, még csak nem is a vereség. Ó, Alexandre,
a felfordulást találta a legborzasztóbbnak. Az országutakon összezagyvált egységek, tolongó
ekül? tömeg, a szekereken, egymás hegyen-hátán szorongó asszonyok meg gyerekek; minden útel
t?zvész; autótemet?k. És a házak! Szentisten, a házak! Kibelezve, megcsonkítva, szabadon l
blakkeretek a szétl?tt homlokzatokon, bent bútorroncs, széttört edény, fehérnem? az omladék
. Nem, Alexandre el sem tudta képzelni, hogy ilyen helyrehozhatatlan és gigantikus f
elfordulás egyáltalán lehetséges. De most jobb volt. Sokkal jobb. S?t, amióta a szanatórium
oz értek, éppenséggel minden pompásan alakult. Alexandre a gyógyszeres ládában tárolt élelm
gondolt, és kiszámította, hogy jó beosztással egy hétig is kitart. S?t, tíz napig is, ha v
n jól osztja be.
De ezek a disznó fritzek hamarabb itt lesznek. Egy szó, mint száz, sose lehet nyugo
dt az ember. Sose lehet igazán berendezkedni.
Milliókat szólalt meg Dhéry.
A három cimbora rápillantott, majd összenézett. Dhéry se látott, se hallott. Merev testt
l maga elé bámult.
Ó, a keservit! kiáltott fel. Milliókat! Milliókat lehetne bezsebelni!
Szemüveges tekintete olyan éles és hideg volt, olyan mereven és szúrósan nézett maga elé
y a vele szemközt álló Alexandre hátrafordult. De csak a szanatórium fasora, fák meg cselle
g? katonák voltak mögötte.
Hol? kérdezte Alexandre.
Elképedésében olyan bárgyú arcot vágott, hogy Maillat felkacagott. Pierson elfordította
, és újból Dhéryre nézett. Dhéry nem látott senkit, csak bámult maga elé. Szeme olyan merev
len volt, mint a halaké az akvárium üvegén át.
Nos? kérdezte Alexandre.
Gyerünk mondta Maillat , nyögd már ki!
Dhéry mereven maga elé bámult. Maillat Piersonra mosolygott.
Húzz egyet a pocakjára. Attól felébred.
No, Dhéry mondta Pierson, és Dhéry karjára tette a kezét.
Húzz be neki egyet.
A teremtésit! kiáltott fel Alexandre.
 Pierson megrázta Dhéry karját. Dhéry megrezzent, és körülnézett. Szeme ismét elt?nt szem
A teremtésit! mondta Alexandre. A whisky hatott így rá?
Lehetetlen. Csak két kortyot ivott.
Mondjátok szólalt meg Dhéry , nem unjátok még, hogy úgy beszéltek rólam, mintha itt
Á! mondta Maillat. Szóval itt vagy?
De még mennyire!
Egész terebélyesen. Alexandre fölnevetett.
Mindenesetre az imént mintha itt se lettél volna.
Hogy? Mondtam valamit?
Valami milliókat emlegettél.
Ó kiáltott fel Dhéry. Mit mondtam?
Azt mondtad: Milliókat " A keservit! Milliókat lehetne bezsebelni.
Ezt mondtam?
Szeme egészen elt?nt szemüvege mögött.
No és? kérdezte Alexandre. Mit jelentsen ez? Ezek a milliók?
Dhéry teste már csak egyetlen puha, mozdulatlan, lottyadt massza volt.
Nem tudom mondta tétován. Semmit se jelent, csak hangosan álmodoztam.
Hülyének nézel bennünket? mondta Maillat. Ha egy ilyen pasas, mint te, hangosan ál
ik, az mindig jelent valamit.
Mit akarsz ezzel mondani: Olyan pasas, mint te?"
Csak ne húzd fel az orrod, kérlek.
Nos kérdezte Alexandre , mi van azokkal a milliókkal? Hol vannak? Azok a bezsebele
nd? milliók? Hol zsebeled be ?ket? Itt?
Dhéry elmosolyodott, és Maillat-nak, ki tudja, hányadszorra, újra az az érzése támadt, h
Dhéry ajka kínlódva tolja fel az arcára kétoldalt rá boruló hatalmas hústömeget.
Hisz én se tudok róluk többet, mint te mondta Dhéry. Biztosan álmodtam.
Egy darabig valamennyien hallgattak, és Dhéryt nézték.
Jó mondta sért?dött arccal Alexandre , senki se kényszerít
Felállt.
Addig is ereggy, és hozz vizet a mosogatáshoz. Rajtad a sor.
Nem olyan sürg?s mondta Dhéry.
Pierson pedánsán kiverte rövid pipáját. Maillat felállt, s keresztbe font karral nyújtóz
t. Pierson fölemelte a fejét.
Mit csinálsz ma délután?
Fura kérdéseid vannak, hallod-e. Mintha még számítana, mit csinál az ember.
No, Dhéry, mi lesz azzal a vízzel? kérdezte Alexandre.
Megyek már mondta Dhéry anélkül, hogy megmozdult volna.
E pillanatban valami elfütyült a fejük fölött, aztán tompa puffanás hallatszott balra né
rnyire. Füstfelh? vette körül ?ket. Mind a négyen nyomban földre hasaltak.
77-es mondta Pierson.
Köhögni kezdett. A füst egyre vastagabb lett. Balról ordítás és segélykiáltás hallatszot
y és tompa robbanás közvetlen közelükben. Egy fadarab Dhéry elé esett. Megfogta, de azonnal
is engedte.
Forró.
Hordágyroncs mondta Alexandre , egy kis vászon is van még rajta.
Maillat feltérdelt, és a szanatórium kertjére pillantott. Az ágyúgolyó a hullák közé ese
n iszonyú kavarodás támadt. A rácskerítésen egy kar lógott. Maillat tekintete a ny?tt bakan
s halottat kereste. Változatlanul ott feküdt a helyén a túlságosan rövid takaró alatt, mely
úgy festett, mintha szegény ember volna. Nem érte találat. Maillat-t ez megmagyarázhatatl
an elégtétellel töltötte el.
Ezt megkapták mondta és visszafeküdt. Dhéry köhögött.
Még mindig jobb, hogy ?k kapták, és nem mi.
Jellemz? rád! mondta Maillat.
Szerinted inkább mi kaptuk volna?
Nem.
Akkor hát? kérdezte diadalmasan Dhéry.
Akkor hát Jellemz? rád, ennyi az egész.
Különös mondta Alexandre , a tüzérségt?l sose félek. A repül? bombáktól igen.
Ez túlságosan hirtelen jön mondta Pierson , az embernek nincs ideje félni.
Balról még egyre hallatszott a kiáltozás. Néhány másodperc telt el. Teremtett lelket se
etett már állva látni. Csak fekv? khakiszín? alakokat a végtelenségig. Maillat jobboldalt k
bakát pillantott meg: becsúsztak egy kocsi alá. Arra gondolt, vajon az autó hathatós védelm
t nyújt-e, de nem tudta a kérdést eldönteni, egy perc múlva felhagyott vele, és meglepetten
tapasztalta, hogy már semmire sem gondol. Nem félt, érezte a földet, ennyi volt az egész.
Az imént még lármás tábor mintegy varázsütésre elcsendesedett. ?, Maillat is csendes volt.
a földön, nem félt, és nem gondolt semmire. Katona volt a többi katona között.
Alexandre felkönyökölt, és káromkodni kezdett. Amint földre vágódott, ráfeküdt a tábort?
löl teljesen bepiszkolódott az inge. Egy makulátlan tiszta ing, melyet Arques-nál mosott
ki, és ma reggel vett fel. Egy makulátlan tiszta ing, és ami most piszkos. Káromkodott és
gondosan tisztogatni kezdte. Majd a fekv? Pierson felé fordult, és átvillant rajta, v
ajon Pierson imádkozik-e. Alexandre-nak volt egyszer egy nagyon vallásos bajtársa, aki
ilyenkor mindig imádkozott.
Te, Pierson kiáltotta oda. Azt hiszed, 77-es volt?
Nem hiszem, hanem tudom válaszolta habozás nélkül, megszokott hangján Pierson.
Átkozott tengeri medve" gondolta Maillat.
Mennyire visz a 77-es?
Mint a 75-ös.
És mennyire visz a 75-ös?
Hogyhogy? kérdezte Pierson. Nem tudod?
Nem vagyok vízipatkány.
Tíz kilométerre.
A teremtésit! kiáltott fel Alexandre. Tíz kilométerre! Szóval tíz kilométerre vann
Talán még közelebb. Tíz kilométer a maximális hordtávolság.
A teremtésit! kiáltott fel Alexandre. Majd megkérdezte: Vajon a szanatóriumot lövi
Nem hiszem. Biztosan azt a 75-ös üteget keresik, amely ma reggel ásta be magát a tisz
táson.
Maillat Dhéryre nézett. Dhéry sápadt volt, fels? ajka remegett. Fél" gondolta Maillat
lyan kínosan érezte magát, hogy oldalára hemperedett, és hátat fordított Dhérynek. De érezt
Dhéry változatlanul fél a háta mögött.
Miféle tisztáson?
Tudod, a szanatóriumtól fél kilométernyire, jobbra.
Emlékszem már mondta Maillat. Szóval egy 75-ös üteg van a tisztáson.
Dhéry változatlanul félt a háta mögött, és Maillat kínban volt, és b?nösnek érezte magát
gondolta végül is nem én tehetek róla, hogy fél."
Ma reggel ásta be magát. Egy hadnagyocska süti el az utolsó golyóit. Stramm kis hadnag
.
Marha mondta Alexandre. Közben a fritzek meg minket l?nek.
A fritzek csak belövik magukat, és belövésnek ez nem is rossz mondta Pierson.
Gondolod? A tisztás ötszáz méternyire van. Pierson feje egészen közel volt Maillat-hoz
aillat még nem látta ilyen közelr?l. Pierson épp elmosolyodott. Lesütött szemmel mosolygott
ugyanúgy mint máskor, és Maillat ismét megállapította, hogy mihelyt elmosolyodik, lányossá
az arca. Nemcsak azért, mert a szempillája hosszú, és arca rózsaszín, hanem mert különös ki
ralkodik el rajta, mihelyt lesüti a szemét. Úgy tetszett, bezárkózik titkos kincseivel.
Az nem is rossz folytatta mosolyogva Pierson , ha egy lövedék ötszáz méterre csapód
célponttól.
Nyugodtan rábízhatod magad mondta Alexandre. Ami a fegyvereket illeti, az abbé nag
mester.
Felkönyökölt, ügyelve, hogy inge ne érjen a földre. Még egyre az jár a fejében, vajon im
e Pierson, amikor megszólította.
Vége?
Nem tudom.
No, nekem ebb?l elég volt! kiáltott fel dühösen Dhéry. Nem fogok itt nyuvadni egés
Egyéb dolgom is van. Sietek.
A pocakos emberek lompos fürgeségével felállt.
Hova mégy?
Vízért.
Megbolondultál? kiáltotta Alexandre.
? is felállt, de Dhéry már leakasztotta a csöbröt a lakókocsi ajtajáról. Nagy léptekkel
t.
Dhéry! kiáltott utána Alexandre. Ne marháskodj! Dhéry!
 Dhéry még csak hátra sem fordult. Ráadásul mondta Alexandre a lyukas csöbröt vitte
A földre lapult. Ezúttal alig hallották a fütyülést. Rövid volt, er?tlen, s szinte össze
t a robbanással. Azután ismét füst lepte el ?ket.
Nem messze csapódott be mondta Pierson. Köhögni kezdtek.
A kút körül.
Azt hiszed?
Nézd a füstöt.
Igen mondta Pierson , arrafelé vastagabb. Alexandre felállt.
A teremtésit! mondta. Csak nehogy Dhéry
De már ott is állt el?ttük jókedv?en, üres kézzel. Olyan hangosan hahotázott, hogy arca
nyaka szakadatlanul remegett, úgy mint egy tál kocsonya, amelyet valaki szórakozásból rázo
at.
Nahát, fiúk! mondta. Mi történt velem! Abbahagyta, rájött a röhögés.
A 77-es, fiúk!
Már a hasa is rázkódott.
Olyan közel csapódott be, hogy földhöz vágott.
Abbahagyta, fuldokolt a nevetést?l. Nyaka hirtelen visszataszító begyként kidagadt, l
ila színbe csapott át, majd lelappadt, és mindenféle rekedt, gurgulázó hangot hallatott.
Felállók Semmim se tört el! Semmim! Még a hajam szála sem görbült meg.
Most már kotkodácsolt. Illetlen kis hangok bugyborékoltak ki bel?le, mint a vásári léggö
?l, amelyekb?l kieresztik a leveg?t.
Az ám, öreg fiúk, de oda a csöbör! Oda, elnyelte a föld. Keresem mindenfelé! Benézek
alá! Még a fák közé is bekukkantok!
Úgy kacagott, mint aki sose hagyja abba. Rengett a hasa, ütemesen rázkódott a válla, re
megett az arca meg a nyaka, szemüvege mögött pedig hidegen és mereven fénylett a szeme, mi
ntha semmi köze sem volna kövér, rázkódó testéhez.
Bánom is én! Nincs csöbör; nincs csöbör! Még nyoma se
Maillat elfordította a fejét. Mindig is bántotta Dhéry nevetése.
Rögtön az jutott eszembe, milyen pofát vág majd Alexandre
A három cimbora körülállta, úgy nézte. Alexandre feléje lépett.
De a kezed, Dhéry
Mi van a kezemmel? kérdezte nevetve Dhéry.
A három cimbora nem vette le a szemét Dhéryról; az gépiesen követte tekintetüket. Neveté
rtelen elhalt. Arcából és nyakából kiszaladt a vér. Megtántorodott, és Alexandre épp csak e
kapni a vállánál fogva.
Whiskyt! kiáltott Alexandre. Gyorsan, whiskyt!
Dhéry most nagyon sápadt volt. Fels? ajka remegett. Nézte a kezét. Vörös volt, s lecsöpö
barna kis tócsába gy?lt a lábánál!
A kezem! A kezem!
Semmi az egész mondta Alexandre. Megitatta.
A kezem nyögte Dhéry.
Alexandre gyengéden megfogta a csuklóját, és kezére öntötte a kulacsban maradt whiskyt.
nek még egyre folyt a vére. Nézte a kezét és a barna kis tócsába gy?l? vért a lába el?tt a
dön.
A kezem!
Állj egyenesen szólt rá Alexandre , összeroppantsz a súlyoddal.
A kezem
Ezt már hallottuk.
Tudod mozgatni? kérdezte Pierson.
Dhéry válasz helyett biccentett. Fels? ajka lebiggyedt; olyan volt, mint egy gyer
ek, aki mindjárt sírva fakad. Vastag lába szünet nélkül remegett.
Nem látszik nagyon veszélyesnek mondta Pierson. Tudod mozgatni?
A teremtésit! kiáltott fel Alexandre. Ne tehénkedj így rám, összelapítasz.
Dhéry hirtelen nyöszörögni kezdett.
A kezem! A kezem! A kezem! A kezem!
Ugyan, mi van a kezeddel! szólt rá Maillat. Tudod mozgatni vagy sem?
Tudom.
Állj rendesen, a kutyafádat! Agyonlapítasz a súlyoddal.
Nem látszik nagyon veszélyesnek vélte Pierson , már nem vérzik úgy.
Ülj le rendelkezett Alexandre. Nem tudlak tovább tartani, agyonlapítasz.
 Pierson megragadta Dhéry csuklóját.
Bekötözlek.
Nem tiltakozott Dhéry váratlanul felélénkülve. Vigyetek be a szanatóriumba.
Ezzel? kérdezte Maillat. Megháborodtál?
Fert?tleníteni kell a sebet válaszolta Dhéry. Vigyetek be a szanatóriumba.
Megháborodtál. Más dolguk sincs most a szanatóriumban.
Jó mondta Dhéry , akkor magam megyek.
Már nem volt szüksége arra, hogy Alexandre támogassa. Megállt a saját lábán is.
Túlzás jegyezte meg Pierson. Egy kis karcolásért!
Néha az ilyen karcolás halálos. Már csupa életer? volt.
Van egyéb dolguk is a szanatóriumban.
Jó jelentette ki Dhéry , ha cserbenhagytok, elmegyek egyedül.
Alexandre felállt, és összébb húzta nadrágszíját.
Rendben van adta meg magát , nyertél. Elkísérlek. Tétován a lakókocsira pillantott.
ugyancsak felállt.
Én is elkísérlek. Legalább két ember kell, hogy visszahozza a hulládat.
Ne beszélj így mondta Dhéry. Alexandre félt? pillantást vetett a lakókocsira.
Én itt maradok közölte mosolyogva Pierson. Nyugodj meg, itt maradok.
Egy kis karcolásért! méltatlankodott Maillat, és hátratekintett.
Pierson nézte ?ket, amint hármasban, középen Maillat-val, eltávolodtak. Alexandre olyan
zömök és Dhéry olyan kövér volt, hogy Maillat hihetetlenül karcsúnak látszott mellettük. M
agyták a szanatórium rácskerítését, és elindultak a fasorban. Aztán egy bokor mögé kerültek
Pierson szeme el?l.
Pierson egyszerre nagyon egyedül érezte magát. El?húzta zsebéb?l rövid pipáját, elt?n?dö
visszarakta oda, ahonnét kivette. Leült megszokott helyére, és nekitámaszkodott a szanatór
um falának. Néhány percig így üldögélt, s közben azon kapta magát, hogy az eljövend? hetekr
a gondol. Egy id? után térdére könyökölt, tenyerébe temette az arcát, és imádkozni kezdett.

A három cimbora a szanatórium kertjének f?útvonalán ment végig. Kellemes kavicsos úton jár
olta Maillat. A kavics kemény, és csikorog az ember talpa alatt. Ellentétben a homokka
l. Itt mindenfelé homok van. Állandóan belésüpped a láb." Dhéry Alexandre felé fordult.
Kéresd majd Cirilli alorvost. Ki az?
Egy ismer?söm.
Honnan ismered?
Tegnap ismertem meg. Tettem neki egy kis szolgálatot.
Újabb titokzatosság.
Cirillit kéresd. Különben, ha sorba állunk, órákig ácsoroghatunk. Közben pedig elfolyi
n vérem.
Túlzol mondta Maillat. Már alig vérzel.
Jobbra nézett. Két katona felt?rt ingujjban, szájához ragasztott cigarettával a hullákat
rakosgatta. Mellettük egymásra rakva takarók és összehajtott hordágyak sorakoztak. Sehol se
látszottak vérfoltok, csak khakiszín? rongyokkal fedett, alaktalan roncsok. A két katon
a levett egy takarót, összegy?jtötte rajta a roncsokat, s amikor elegend?nek vélték a menn
yiséget, az egészet feltették egy hordágyra. Tempósan, módszeresen.
Sose árt, ha az ember ismer egy dokit mondta Dhéry , különösen ezekben az id?kben.
lheted, hogy nem mindenkit ápolnak, aki jelentkezik. A szanatórium túlzsúfolt.
A kötöz?helyiségbe lépve olyan er?s genny- és izzadságszag csapta meg ?ket, hogy Maillat
t rosszullét környékezte. Körülbelül ötven-hatvan ember várakozott, legtöbbje állva. Mások
, s nekitámasztották hátukat a falnak. Egy halálsápadt katona a padlón nyúlt végig. Nagyon
k meztelen volt a fels?teste, izzadt a homloka, s veríték patakzott tarkójáról a vállára. A
rem végén, egy ajtó el?tt, terepszín-egyenruhás, p?re arcú, sz?ke kis szakaszvezet? ült egy
ztalnál. Az asztalt úgy helyezték el, hogy félig eltorlaszolja a bejáratot. A kis szakaszv
ezet? el?tt hatalmas lajstrom, különböz? szín? cédulák és nyomtatott papírívek hevertek. Id
t valamit egy cédulára, bemásolta a lajstromba, aztán odagombost?zte a cédulát a lajstromho
, el?vett egy nyomtatott ívet, valamit vastagon kihúzott egy kék ceruzával, s az ívet is o
dagombost?zte a lajstromhoz. Néha fölemelte a fejét, és fennhéjázóan s unottan végigsétálta
tetét a sebesülteken. A három cimbora eléje lépett. A szakaszvezet? hirtelen lesunyta a fe
jét.
Cirilli alorvossal akarok beszélni mondta Dhéry.
 A kis szakaszvezet? nem emelte fel a fejét. Sz?ke volt, p?re arcú és elegáns. Enyhe köl
niszag lengett körülötte.
El van foglalva.
Cirilli alorvossal akarok beszélni.
El van foglalva közölte foghegyr?l a kis szakaszvezet?.
Dhéry nem mozdult. Ott állt, mint akit lecövekeltek, az asztal el?tt. Akár egy hústoron
y.
Lesz szíves megkeresni.
A kis szakaszvezet? fölemelte a fejét, de tekintete senkin sem pihent meg.
Ha megsebesült vetette oda foghegyr?l , álljon be a sorba. Majd ha sorra kerül, kez
lik.
Nem err?l a kis karcolásról van szó mondta Dhéry. Lesz szíves közölni Cirilli alor
hogy Dhéry hadnagy szeretne beszélni vele. Fontos.
Udvariasan beszélt, de hangja pattogott, mint az ostor.
A kis szakaszvezet? szaporán Dhéryre pillantott. Dhéry ingujjban volt, de csizmában és
jól szabott nadrágban. A szakaszvezet? felállt.
Megpróbálok bejutni hozzá.
Ez az helyeselt Dhéry tökéletes hanyagsággal. Próbálja meg.
Ott állt, akár egy hústorony az asztal el?tt, s a vastag lencsék mögül rámeresztette hid
szemét a szakaszvezet?re.
Megpróbálom. De csakugyan nagyon el van foglalva.
Mondja meg neki, hogy Dhéry hadnagy keresi.
Megpróbálom mondta a kis szakaszvezet?. És elt?nt az ajtó mögött. Alexandre felnevet
Mióta vagy te hadnagy?
Ha muszáj muszáj.
De szívesen fenéken rúgtam volna ezt a kis dugaszt csattant fel Alexandre.
Rohadt kis dekkoló vélte Maillat.
Disznó!
Alágyújthatnánk az irományainak javasolta Maillat.
Vagy kiherélhetnénk, amikor visszajön. Most úgysem veszi hasznát a
Strici! háborgott Maillat.
Nagyon el van foglalva utánozta Alexandre. És a feneked? Az nem foglalt, te rohadé
Disznó!
Majd ha sorra kerül, kezelik" utánozta Alexandre.
Ráadásul még igaza is volt a gazembernek.
Ez a legrosszabb benne!
De hát kir?l beszéltek? kérdezte csodálkozó arccal Dhéry.
Err?l a gazfickóról!
A! ámuldozott Dhéry. Én észre se vettem.
Mit csinálsz, ha nem sikerül ez a hadnagy-trükk? Dhéry kivett a zsebéb?l egy doboz cig
rettát.
Mindenre fel kell készülni. De én azonnal láttam, hogy ennek a fickónak nem baksis kel
, erre csak tekintéllyel lehet hatni.
Ha rám akadsz mondta Alexandre , engem nem veszel le a lábamról.
Dhéry hideg szemével ránézett.
Téged azzal vettelek volna le a lábadról, hogy megnyer?én viselkedem.
A kis szakaszvezet? visszajött, s egy szobalány udvariasságával meghajolt.
Ha volna olyan szíves átfáradni a másik szobába, hadnagy úr.
A mennyezetig fehér, bútorozatlan kisebb helyiségben találták magukat. Szélesre tárt abl
a szanatórium kertjére nézett. Hirtelen kinyílt a jobb oldali ajtó. Vérfoltos, fehér köpen
nagydarab fiatalember jött be. Sietve két lépést tett feléjük. Nagyon szép volt.
Ó! Maga az, Dhéry! kiáltotta elmosolyodva. Amint elmosolyodott, el?villantak gyönyör
ogai. Az ügyeletes valami Dhéry hadnagyot emlegetett. Nem tudtam, ki az. Már-már ki se jö
tem.
Maillat elmosolyodott, és Dhéryre nézett.
Az ügyeletes bizonyára tévedett mondta határozottan Dhéry. Engedje meg, dokikám
Cirilli kezet szorított Maillat-val és Alexandre-ral. Simára nyalt fekete haja volt
és ritka szép arca.
Tudja, még nincs meg a doktorátusom. Háború el?tt a Bichat-kórházban dolgoztam, de csa
int bentlakó orvostanhallgató.
 Elmosolyodott, s ismét el?villantak fehér fogai.
Miben lehetek szolgálatára?
Jöjjön el hozzánk ma este vacsorára, dokikám mondta Dhéry. Nem árt majd egy kis ki
szanatórium után. Aztán meg a szakácsunk is kit?n?.
Alexandre-ra mutatott.
Nagyon szívesen, de korán. Megfelelne például hat óra tájban?
Tökéletesen.
Jó lesz egy kis kikapcsolódás. Tudja, mindnyájan halálosan kimerültek vagyunk itt, a s
atóriumban. Csak nagy ritkán tudunk egy-egy órát szakítani magunknak. De mi történt a kezév
A kezemmel? kérdezte hanyagul Dhéry. Semmiség. A nyári légben egy kis 77-es szálld
én megpróbáltam elkapni.
Cirilli figyelmesen a seb fölé hajolt. Olyan szép volt, hogy nem is orvosnak, inkább
valamilyen filmben, orvost alakító ifjú h?sszerelmesnek látszott.
Nem túlságosan mély, szép tiszta seb.
Whiskyvel mostuk ki.
A kutyafáját! Erre pazarolják a whiskyjüket? Én szívesebben megiszom.
Magának is jut még vágott a szavába Dhéry. Ma este iszunk egyet közösen.
Cirilli elmosolyodott.
Azért mégis teszek rá egy kötést.
Bevitte ?ket a szomszéd szobába. Három-négy fehér köpenyes fiatalember hajolt a sebesült
fölé. Nem érz?dött se vér-, se izzadságszag. Az éter mind a kett?t elnyomta. Sz?ke ápolón?
soportokat, osztogatott pólyákat. Cirilli beléptekor élénken hátrafordult. Egymásra mosolyo
k.
Túl lehet terhelve munkával.
Cirilli b?ségesen étert öntött Dhéry sebesült kezére.
Képzelje mondta vidáman , óránként ötvenen jönnek, és sokan beadják a kulcsot, még
gálhatnánk ?ket.
A sz?ke ápolón? melléjük lépett. Pólyát csúsztatott Cirilli kezébe. Az orvos anélkül, ho
tett volna, megköszönte.
Tudja, itt csak apró horzsolásokat kezelünk. A mészárszék a másik szárnyban van.
Ismét felvillantotta ragyogó mosolyát.
Nem adna egy tetanuszinjekciót? Cirilli habozott.
Persze, jó volna. De olyannyira fogytán a készletünk, hogy csak a súlyos sebesülteknek
rtjuk fenn.
A sz?ke ápolón? ott maradt Cirilli mellett, s keresztbe font formás karján nyugtatta
kezét. Mozdulatlanul állt. Nem nézett senkire. Úgy tetszett, várakozik. Maillat rátekintett
és hirtelen megérezte, hogy mer? véletlenségb?l ? is bekerült a n? lényéb?l sugárzó másn
fényözönbe. Szépséges leánykám" gondolta Maillat. A sz?ke, pirospozsgás ápolón? pedig,
akozik. Egész lénye csupa várakozás volt; várt, mint augusztusi mez? a záporra.
No hát a bébit bepólyáltuk mondta Cirilli. Néhány nap, és a seb helyén csak egy el
dás marad. Lesz otthon mivel meghatni a családot.
Jacqueline szólalt meg az egyik fehér köpenyes fiatalember.
A sz?ke ápolón? sarkon fordult, és átsietett a termen. Maillat figyelte, hogyan ring
a csíp?je.
Bocsásson meg menteget?zött Cirilli , de tudja, rengeteg a munkám
Akkor hát a ma esti viszontlátásra búcsúzott Dhéry.
Este hatkor.
Dhéry nem mozdult. Arca fenséges mosolyra nyílt. Maillat még sose látta ilyen behízelg?n
mosolyogni.
Legyen szíves, dokikám, hozza a fecskend?jét is. Majd bead egy injekciót. Hadd nyugod
jam meg teljesen.
Cirilli elmosolyodott.
Ha annyira ragaszkodik hozzá!
És Maillat-ban felötlött, hogy Dhéry most bizonyára azt gondolja: Nyertem."
Kint még egyre úgy t?zött a nap, mint a Riviérán. Érz?dött, hogy kétlépésnyire t?lük a t
alaki jól figyel, hallhatta volna, mint hal el a fövényen az utolsó hullám. Maillat mohón s
ta a leveg?t. Hirtelen úgy érezte: boldog. Elképedten tapasztalta, hogy minden tagja ép,
nem érzi többé az éterszagot, s nem lát több vért.
Hallod-e, Dhéry mondta Alexandre , bennünket is megkérdezhettél volna, miel?tt megh
a dokidat. Különösképp hat órára. Nem te bajlódsz majd a f?zéssel. Ezzel is úgy vagy, mint
del. Találtál egy újabb kifogást, hogy kihúzd magad a vízhordás alól.
Legalább ennyi hasznom legyen bel?le mondta Dhéry.
Elmentek a hullák mellett. Már minden a legnagyobb rendben volt. A hordágyak oly ka
tonásan sorakoztak, mintha utolsó díszszemlére készülnének. De a két szanitécnek nem volt p
zemmértéke. Némelyik halom nagyra, némelyik meg szemlátomást kisebbre sikerült. Maillat egy
rdágyon két bal lábat pillantott meg.
Legalább hozná el Cirilli ezt a Jacqueline-t is jegyezte meg Alexandre. Szívesen m
glapogatnám ezt a Jacqueline-t. Nem sokba kerülne neki, ha meg akarna er?szakolni.
Dhéry meglepetten ránézett.
Miféle Jacqueline-t?
Azt a kis sz?két, aki behozta a pólyát.
Á mondta Dhéry , nem is vettem észre.
Nem is vettem észre! kiáltott föl Alexandre sz?rös karját az égre tárva. Ehhez meg
, Maillat? Nem is vette észre. De, te Maillat, te ugye észrevetted? Szerinted milyen
?
Nem rossz. Tán csak a mellb?séggel van baj.
Az nekem nyolc közölte tárgyilagosan Alexandre. A mell engem nem izgat.
Nevettek. Aztán egyszerre az égre emelték fejüket, mert egy kanadai vadászgép szállt el
Magányosan, szabadon körözött a tiszta déli égbolt alatt.
A szanatórium vaskerítéséhez érve, Dhéry megtorpant, s a kezére pillantott.
Hát ez rendben volna mondta elégedetten. A két cimborához fordult.
Ne haragudjatok, fiúk, de el kell válnom t?letek. Találkám van valakivel. Nagyon siet
ek.
Elment anélkül, hogy a választ megvárta volna. Alexandre csíp?re tette kezét.
No de ilyet! Ez a fickó csak azért zargat mindenkit, hogy
Ne folytasd vágott a szavába Maillat. Egy véleményen vagyunk.
És mindennek a tetejébe ez az átkozott halvér? alak még csak észre se vette a kis sz?k
Kapzsi pali.
Hogyhogy? kérdezte Alexandre, és felvonta busa szemöldökét. Kapzsi? Mi köze a kett
ymáshoz?
Nem figyelted még meg, hogy a kapzsi palik általában halvér?ek?
Mondd csak tovább biztatta Alexandre. Nem is képzeled, mennyit tanulok a marhasága
dból.
Nevettek, majd néhány lépést szótlanul tettek meg. Kellemes meleg volt a napon. A fasor
kavicsa csikorgott a talpuk alatt.
Alexandre, délután elmegyek Bray-Dunes-be. Úgy? szólt Alexandre.
Megpróbálok feljutni egy hajóra.
Maillat arra számított, hogy Alexandre kirobban, de csak kétszer felsóhajtott, azután e
lhallgatott.
Biztosan megfontoltad, ha beszélsz róla.
Igen, megfontoltam.
Jó. Segítek majd csomagolni.
Köszönöm, nem viszek csomagot. Csak cigarettát. Alexandre ezek után se robbant ki. Csu
megcsóválta a fejét, és elmosolyodott.
Szólj majd a többieknek. Nem akarok búcsúzkodni t?lük.
Pierson morogni fog.
Annyi baj legyen.
Jó. Majd elmondom nekik. Alexandre halvány mosollyal hozzáf?zte: Legalább lesz egy h
m, amelyet hamarabb tudok meg, mint ?.
Akkor hát, ég veled, öregem.
Máris mégy?
Igen.
Még a lakókocsiig se jössz el cigarettáért?
Már nálam van. Az imént magamhoz vettem.
Mikor az imént"?
Miel?tt Dhéry megsebesült.
Mondd, mikor határoztad el magad?
Amikor Dhéry a millióiról beszélt.
? meg a milliói!
Legalább hisz valamiben.
 Hülyeségeket beszélsz mondta Alexandre meggy?z?dés nélkül, inkább csak azért, mert t
y Maillat ezt a választ várja t?le.
Igen, anyuka.
De most ez is hamisan csengett. Fülrepeszt?én hamisan. Néhány lépést csendben tettek meg
Akkor hát ég veled, öregem.
Ég veled, Alexandre. Sok szerencsét.
Ó! Ami engem illet! mondta Alexandre. Szájához emelte jobb hüvelykujját, harapdálni
a körmét, úgy nézett a távolodó Maillat után.

SZOMBAT DÉLUTÁN
Maillat egy döglött lovat vett észre két romos ház között egy bekerített telken. Égnek mere
al, felpuffadt hassal feküdt. T?le két méterre két másik ló állt dermedt mozdulatlanságban.
gyik megsebesült a vállán. A másik az els?höz olyan közel, hogy fara hozzáért id?nként
sa sebét. A sebesült állat hirtelen felcsapta a fejét, mintha rögtön felnyerítene. Pofája k
de egy hang se jött ki bel?le. Majd megcsóválta a fejét, és Maillat látta, hogy szomorú, s
tekintete egy pillanatra megpihen rajta. A sebesült ló újból felcsapta a fejét, hátrált eg
t, társa nyakára hajtotta pofáját, és behunyta a szemét. Néhány másodpercig így állt, külön
en és elcsigázott tartásban. Két hátsó lába szünet nélkül remegett.
Maillat letért az útról, átvágott a vasúti síneken, és balra fordult. A tengerhez vezet?
Bray-Dunes f?utcája lehetett. Khaki-egyenruhás angol és francia katonák hömpölyögtek rajta
gyesen, végtelen áradatban. Egyik sem viselt fegyvert, de vállukat és csíp?jüket hatalmas b
rjúk húzták le. Elözönl?itek a gyalogjárót, eltorlaszolták az utat. Mivel szembe is áramlot
ebb csoportok, olykor kavarodás, torlódás támadt, majd a hullám lassan továbbvonult. Az emb
rek piszkosak voltak és porosak, a kimerültség árkokat ásott, s a veríték széles csíkokat m
arcukba. Csigalassúsággal jutottak csak el?re, fárasztó megtorpanásokkal és zökken?kkel. Va
yszor megálltak, egymásnak koccantak. Káromkodás harsant, heves vita robbant ki s halt e
l hirtelen. Fejük fölött az égbolt tengeri fürd?zéseket, vakációkat, szép, nyári délutánok
Amikor a tömeg ismét mozgásba lendült, Maillat egy gyalogos kis ?rnagyot pillantott m
eg maga mellett. Nem hordott sipkát, s fehér haja csillogott a napfényben. Képe cserzett
volt, bajusza kicsi, mellén két sor annyira kifakult kitüntetésszalag, hogy a színüket sem
lehetett már megkülönböztetni.
Megtorpantak. Egy darabig ismét egy helyben topogtak, majd a tömeg újból el?relódult, a
ztán megint megállt. Maillat beverte az orrát az el?tte álló katona sisakjába. Jobb fel?l p
ttogó hangot hallott.
Nem tud vigyázni?
A fehér hajú kis ?rnagy volt. Hátrafordult, s egy hórihorgas tüzérhez beszélt, akinek az
dalán két degeszre tömött kenyérzsák lógott.
Le vagy szarva mondta vontatottan a tüzér. A kis ?rnagy elvörösödött.
Hogy mer így beszélni egy tiszttel? Hangja remegett.
Parancsolj az öreganyádnak mondta a tüzér. Egyesek nevettek; gúnyos megjegyzések röpkö
kis ?rnagy válaszra nyitotta száját. A gúnyos megjegyzések csak úgy csattantak körülötte.
rnagy megfordult, lehorgasztotta a fejét, és továbbment.
Ismét megtorpantak, Maillat újból nekiütközött az el?tte lev? katonának. Az visszafordul
Maillat legnagyobb meglepetésére, rámosolyodott.
Rosszabb a metrónál, mi?
Nicsak, párizsi vagy? Az ember elnevette magát.
Nem, béziers-i, de azért ismerem a metrót. Lassan újra elindultak.
Annyi a különbség folytatta a katona, kissé Maillat felé fordulva , hogy a metróban n
ll az embernek a pofájába hulló bombáktól tartania.
Igen, én sem értem, miért bombázzák a hajókat, és nem bennünket.
Emiatt nem f? a fejem mondta a katona. Felnézett. Képzeld el azt a pusztítást, ha
om stuka megszórná ezt a tömeget.
Még ez is megeshet.
Most kissé gyorsabban haladtak. Az emberek már kevésbé présel?dtek össze. Maillat miközb
megel?zte a fehér hajú kis ?rnagyot, rápillantott. Lehorgasztott fejjel ment, és Maillat
látta, hogy napbarnított arcán könny pereg.
Maillat el?rébb jutott még néhány métert, aztán a tömeg hirtelen megint s?r?n összeállt.
téhez szorítva, kezét el?renyújtva nyomakodott tovább. Váratlan lökdös?dés támadt, s Mailla
jobb oldali szomszédjára.
Bocsánat mondta megfordulva.
Az ember lehunyt szemmel járt, úgy tetszett, alszik. Hatvan év körül lehetett. Sovány ar
néhány ?sz borosta. Sötét gombos, almazöld szín?, különös egyenruhát viselt, s lapos, otro
bet?vel ellátott sisakot hordott. Zubbonya túlságosan hosszú volt, s nadrágja ráhullt baka
csára. Behunyt szemmel járt, úgy tetszett, alszik.
Maillat körültekintett, kereste a béziers-i embert, de nem lelte sehol. Kihúzott zsebéb
?l egy cigarettát, és rágyújtott. Hirtelen érezte, hogy jobb fel?l valaki figyeli. Arra fo
rdította a fejét. Az almazöld egyenruhás ember nézte. Tágra meredt szemmel s olyan er?sen,
ogy Maillat-t feszélyezte a tekintete. Pupillája fekete volt és csillogott.
Nem aludtam közölte az ember kihívó hangon.
Nem? kérdezte Maillat.
Nem felelte támadón az ember. Egyébként úgyse számít. Sose alszom.
Zubbonya olyan hosszú volt, hogy keze elt?nt ruhaujjában.
Nem ismételte fellengz?sen , sose alszom.
Felt?rte ruhaujját, benyúlt a zsebébe, kihúzott egy darabka újságpapírt, kibontotta: néh
dohány volt benne. Aztán kivett a másik zsebéb?l egy pipát, s anélkül, hogy megállt volna,
kezdte. Mozdulatai valahogy ünnepélyesen hatottak.
Nem, uram jelentette ki újra , én sose alszom. Torlódás támadt, az ember rázuhant M
ra, s az talpra segítette.
Mit csinál civilben? tudakolta az ember, amint visszanyerte egyensúlyát.
Nem lényeges
Az nem mesterség közölte megvet?en az ember. Bizalmasan hozzáf?zte: Én civilben ka
vagyok.
S rövid szünet után, ünnepélyesen: ?r.
S voltaképpen mit ?riz? kérdezte Maillat.
Az ember el?rehajolt, és hamiskásan Maillat-ra nézett
?rülteket.
Mutatóujjával néhányszor rákoppantott a homlokára.
Érti?
Értem mondta mosolyogva Maillat.
Arra gondolt, hányan kódoroghatnak így az utakon.
És ide minek jött? Mit akar? toldotta meg.
Az ember úgy nézett rá, mintha kételkednék épelméj?ségében.
Hogyhogy mit? Hajóra szállni! Miért, maga mit hitt? Maillat felnevetett.
Min nevet? kérdezte az ember hirtelen dühbe gurulva.
Amint Maillat feléje fordult, s válaszolni akart, újabb torlódás támadt, s mire Maillat
ovábbindult, az almazöld egyenruhás ember elt?nt mell?le.
No, megint találkoztunk! ütötte meg fülét egy hang. A béziers-i katona volt. Majd ki
ant jókedvében.
Mondd csak f?zte tovább , hiszel te ezekben a hajókban? Szerintem ezek a hajók csak
kacsák.
Útelágazáshoz értek. Angol tiszt bukkant fel el?ttük; magas volt, egy fejjel a tömeg föl
t. Hadonászott, s szakadatlanul kiabált, el?ször angolul, majd franciául.
Angolok jobbra! Franciák balra!
Parancsa tökéletesen hatástalan maradt.
Egyel?re még Franciaországban vagyunk, vagy mi a fene! mondta a béziers-i ember. O
t még nem tartunk, hogy egy angol szabja meg, mit tegyek.
Beszélek vele jelentette be Maillat.
Angolok jobbra! Franciák balra!
Pofa be! üvöltött fel a béziers-i ember.
Maillat közelebb lépett. Az angol tiszt nem is volt olyan magas. Olyasféle kis fado
bogón állt, amilyet az angol MP-k használtak a forgalom irányításakor az útkeresztez?désekn
llat felnézett rá.
Nem tudja kérdezte angolul , franciákat is behajóznak-e itt?
A tiszt épp csak rávillantotta a szemét, s nyomban ismét feltekintett.
Angolok jobbra! Franciák balra!
Olyan gyorsan kapta el a tekintetét, hogy Maillat nem tudta, egyáltalán látta-e.
Kérem ismételte , franciákat is behajóznak itt?
 Az angol újból letekintett, s Maillat-nak az az érzése támadt, hogy pillantása úgy hatol
ajta, mintha teste átlátszó volna.
Angolok jobbra! Franciák balra!
Kérdeztem önt?l valamit mondta Maillat. Lesz szíves válaszolni.
Az angol ismét letekintett, de ezúttal mintha meglátta volna.
Ó! mondta. És közömbösen hozzáf?zte: Ön nagyon jól beszél angolul.
Maillat habozott. Megpróbált emlékezni, hogyan viszonozná helyében a bókot egy angol.
Ó! szólalt meg végül. Épp csak dadogok egy kicsit.
Angolok jobbra! Franciák balra! folytatta az angol. De Maillat tisztán érezte, hogy
újabb jó pontot szerzett.
Meg tudná mondani, kérem ismételte , hogy franciákat is behajóznak itt?
Válasz nem érkezett. Az angol tiszt csak hadonászott, mint egy közlekedési rend?r. Kék s
eme, csupasz arca, szabályos vonásai voltak: komolynak és gyerekesnek látszott. Úgy tetsze
tt, cseppet sem csüggeszti el, hogy parancsainak vajmi kevéssé engedelmeskednek. Néhány más
dperc után az angol ismét letekintett Maillat-ra.
Hol tanult angolul?
Angliában.
Ó! mondta az angol.
S nyomban ismét darálni kezdte:
Angolok jobbra, franciák balra!
Maillat várt. Úgy rémlett, hogy az angol teljesen megfeledkezett róla: kihúzott zsebéb?l
egy nagy, khakiszín? zsebkend?t, és révetegen megtörölte a nyakát. Hirtelen dünnyögni kezde
lamit. Maillat odafülelt.
Wether 'tis nobler in the mind to suffer the 4
Elakadt. Érezni lehetett, hogy keres egy szót az emlékezetében.
Slings5 mondta Maillat.
Parancsol? kérdezte az angol és lenézett.
Slings.
Slings? ismételte az angol szemöldökét felvonva.
The slings and arrows of outrageous fortune.6
Az angol elképedten bámult Maillat-ra, aztán hirtelen leugrott a dobogóról.
Shake hands! Shake hands!7 kiáltott fel kitör? örömmel.
Maillat kezet szorított vele. Egy pillanatig szótlanul nézték egymást.
Gabet vagyok közölte az angol, s szemmel láthatóan er?feszítést tett, hogy újra szen
viselkedjék. Captain8 Leonard Hesley Gabet.
Ezúttal úgy mutatkozott be, ahogy az illemszabályok el?írják. Maillat elmosolyodott.
Maillat vagyok. Julien Maillat, ?rmester.
?rmester? kérdezte szemöldökét felvonva Gabet ?rmester? Csakugyan ?rmester?
Csakugyan.
Úgy érti, hogy nem tiszt?
Úgy értem.
Csakugyan ?rmester?
Gabet nevetésbe tört ki. Épp úgy nevetett, mint egy gyerek: ellenállhatatlanul, véget ne
ér?n, kétrét görnyedve, feje búbjáig kivörösödve, könnyekkel a szemében.
Bocsásson meg szólalt meg miután lélegzethez jutott , bocsásson meg, de ez csakugya
pant mulatságos.
Mi mulatságos?
A nap legjobb vicce!
Szóval nem ez volt az egyetlen" gondolta Maillat.
Képzeljen el! mondta Gabet. Képzeljen el! Fokról fokra visszanyerte nyugalmát.
Képzeljen el egy ?rmestert, amint Shakespeare-t idéz! Úgy látszott, megint nevetésbe t
ki, de aztán mégis úrrá lett jókedvén.
Nincs ebben semmi különös. Civilben nem vagyok ?rmester.
Igen mondta Gabet , a kötelez? katonai szolgálat. Ha jól belegondolok, biztosan nál
is akadnak hasonló esetek.
S tüstént felkiáltott:
Angolok jobbra! Franciák balra!
Tudom folytatta s ismét fellépett a dobogóra , a kötelez? katonai szolgálat De még
kötelez? katonai szolgálattal is, vereséget szenvedtek.
Hallja mondta élénken Maillat , azt hiszem, maguk is vereséget szenvedtek.
 Csend támadt. Az angol meglepettnek látszott, úgy tetszett, elt?n?dik.
Valóban szólalt meg végül udvariasan. Mi is mi is vereséget szenvedtünk.
Maillat-nak azonban az volt az érzése, hogy e gondolat el?ször ötlik fel benne, és most
sem fogadja el fenntartás nélkül.
Angolok jobbra! Franciák balra!
Ezúttal szaporábban kiabált, mintha be akarná hozni az eltékozolt id?t.
Maillat nézte a tömeget. Gabet parancsai éppoly hatástalanok maradtak, mint az el?bb.
Hogyhogy nem akarja ezt tudomásul venni?
Egy órája vagyok itt mondta Gabet , és ahány francia tiszt elhaladt el?ttem, mind s
etett. Mind, kivétel nélkül. Soha életemben ennyit nem sértegettek.
Fájlalom mondta Maillat.
Alkalmasint ez is ült". Gabet arca mintegy varázsütésre megenyhült. Kamaszos rokonszenv
el Maillat-ra nézett.
Egy tommi9, a tömeget áttörve, melléjük furakodott, s gesztikulálva kérdezett valamit Ga
-t?l. Olyan különös tájszólásban beszélt, hogy Maillat egy szavát sem értette.
Természetesen mondta Gabet, atyaian. Nyugodjék meg, mind egy szálig hajóra szállna
A tommi eltávolodott. Maillat fölemelte a fejét.
Jó volna, ha én is ezt hallhatnám önt?l. Azért is jöttem ide, hogy erre választ kapjak
Gabet elmosolyodott, t?n?dött, majd szinte sajnálkozva kijelentette:
Attól tartok, a válasz nem lesz kielégít?. Itt csak angolokat hajóznak be.
Végre! gondolta Maillat. Végre egy válasz! És ehhez nem kevesebb, mint negyedórányi
kellett. Negyedórányi társalgás meg egy Shakespeare-idézet."
Viszontlátásra köszönt el.
Sarkon fordult. De alig tett két lépést, hallotta, hogy szólítják.
Mr. Maillat! Mr. Maillat! Visszafordult, újból az angol mellé lépett.
Ide hallgasson mondta Gabet , talán tehetek valamit magáért. Azt hiszem ismételte
tehetek valamit magáért. Menjen a behajózási hivatalba, és keresse Feery kapitányt. Azt hi
zem, hogy a segítségére lehet.
Hol a behajózási hivatal?
Vágjon le egyenesen a tengerpartig, ott forduljon balra, s körülbelül hatvanméternyire
talál egy rózsaszín villát.
Hogy mondta? Milyen kapitány?
Feery, Gerard Feery. Könny? megismerni, a legalacsonyabb tiszt a zászlóaljban.
Csakugyan olyan alacsony?
Ó, nem mondta Gabet , egyáltalán nem alacsony, de abban a zászlóaljban valamennyi t
nagyon magas.
Maillat felnevetett. Gabet meglepetten ránézett, azután ? is nevetni kezdett. Úgy nev
etett, mint az imént, pukkadozva, gurgulázva, mint egy diák.
Well10 mondta, s hirtelen visszanyerte teljes méltóságát , csaknem olyan magas, min
és kis kefebajsza van.
Viszontlátásra.
Viszontlátásra, Mr. Maillat.
Maillat-t ismét elnyelte a tömeg. Hallotta, hogy Gabet fáradhatatlanul folytatja mögött
e:
Angolok jobbra! Franciák balra!
Hátrafordult. Gabet er?teljesen hadonászott. Tiszta szemével és lányos arcb?rével a Para
icsom kapuját ?rz? angyalra emlékeztetett, aki rendet teremt a halottak között, s kijelöli
a kiválasztottakat". Ezúttal gondolta Maillat a kiválasztottak mind angolok."
Arra számított, hogy egy kis kiköt?t, rakpartokat vagy legalábbis behajózásra alkalmas m
pillant meg, lehorgonyzott, nagy csapatszállító hajókat, pallóra kapaszkodó embereket. De c
ak kétoldalt végtelenbe nyúló, hatalmas tengerpartot látott. A tengerparti strandot alacso
ny támaszfal védte, csinos villák tövében. A csapatszállító hajók hihetetlenül ócska kis te
ak. Az egyiken még ódon lapátkerék is díszelgett. Nem messze két aprócska torpedónaszád kör
A parton párhuzamos hosszú sorokban tommik várakoztak. Valamivel távolabb, balra, a b
ehajózási területen túl, franciák ver?dtek csoportokba. Angolok jobbra, franciák balra! Mil
en csoda folytán talált meghallgatásra Gabet parancsa, melyet oly kevés eredménnyel kiáltoz
tt az útelágazásnál?
A tenger szikrázott a napfényben, s nyugodt volt, mint egy tó. Három vagy négy zöld kis
sónak ingajáratot bonyolított le a part és a teherg?zösök között. Egy-egy fordulóra kínnal-
is csak öt-hat tommit vett fel. Maillat megdöbbenve meredt a csónakokra. Hogyan képzelh
et? el ilyen ütemben egy hadsereg behajózása?
Ismer?s motorzúgásra kapta fel a fejét. Stukák t?ntek fel; hármasával jöttek. Nagyon mag
n szálltak, és ? úgy látta, hogy épp a feje fölött nagy köröket kezdenek leírni. Az egyik a
pedónaszád, amely nem messze a parttól megállt, hirtelen elindult, s mély barázdát szántva,
akkban a nyílt tenger felé tartott. Egy perccel kés?bb m?ködésbe lépett a légvédelem.
Mindenfel?l l?ttek, a torpedónaszádokról, a teherg?zösökr?l, a partról, a háztet?kr?l. F
etít? lárma támadt. A kék égbe egyetlen másodperc alatt sokszáz fehér felh?cske fúródott; ú
néhány centiméterre t?nnek fel a rajok mögött, nyomon követik ?ket, majd sorra szétfoszlana
leveg?ben. A part fel?l hirtelen dörg? hurrá reszkettette meg a leveg?t. Megérkeztek
a kanadai vadászgépek. Furcsamódon, a szárazföld fel?l bukkantak fel, mintha keleten volna
a támaszpontjuk. A stukaalakulat nyomban szétrebbent, kecsesen, pártaalakba bomlott,
mint egy hatalmas virág, aztán kettévált. Fele oszlopba fejl?dött, s szembefordult a vadász
ekkel. Másik fele úgy rémlett, összezsugorodik és összehúzódik, s elszállt a tenger felé.
Egy pillanatra csend támadt. A tengerparti légvédelem elnémult. Csak a távolban dörögtek
torpedónaszádok gépágyúi. Maillat felnézett, de nyomban le is hunyta a szemét. A nap vakíto
vadászat egyébként is olyan magasan folyt, hogy alig lehetett látni. Ha arrafelé harcolta
k, amerre a nap állt, semmilyen zaj se hallatszott.
Maillat hirtelen azt érezte, hogy valaki karon ragadja.
Oda süss! szólalt meg mellette valaki.
Csontos, vékonypénz? kis baka volt. Remegett az izgalomtól, s kiguvadt szemmel mere
dt a tenger felé.
Oda süss! ismételte.
Ádámcsutkája minden szótagnál felcsúszott sovány nyakába. Maillat elhúzta a kezét, és a
ett.
Az egész olyan gyorsan történt, hogy Maillat-nak egy másodpercébe került, amíg végiggond
mit is látott. Három stuka suhant el a part felé tartó, párhuzamosan haladó torpedónaszádo
ike fölött. Az egyik stuka hirtelen kivált a többi közül, el?rebukott, alázuhant áldozatára
mban ismét felröppent. Maillat látta, hogy három apró petty száll alá. A béziers-i katonána
volt: messzir?l csakugyan úgy tetszett, mintha egy óriásfecske három ártalmatlan kis madár
iszkot hullajtana el. Maillat látta, hogy a torpedónaszád körül vízsugár fröccsen fel. De m
s a másik stuka; alábukás el?tt oldalra fordult, majd elkanyarodott a másiktól. Ezúttal tom
a dörrenés hallatszott. A torpedónaszádból lángnyelvek csaptak ki. A hajó megtorpant. Aztán
rmadik stuka csapott le. Újabb tompa dörrenés. A torpedónaszád megbillent, egy pillanatra ú
y látszott, visszanyeri egyensúlyát, aztán mintegy az er?lködést?l kimerültén, oldalára d?l
Maillat ismét érezte, hogy karon ragadják. A vékonypénz? kis baka volt. Toporzékolt, har
pdálta az ujját; szeme különös fénnyel csillogott.
Ezt jól elkapták! kiáltotta az izgalom tet?fokán. Ezt jól elkapták!
Angol hajó? kérdezte Maillat, s elhúzta a karját.
Nem mondta mögötte egy nyugodt hang. Francia. Megnéztem a felségjelzését, amikor k
a parthoz.
Ezt jól elkapták! ismételte a baka. Úgy tetszett, diadalmámorban úszik.
Azt hinné az ember, örülsz neki mondta ellenségesen Maillat.
Hadd mondta mögötte a nyugodt hang. Bezsongott.
Ezt jól elkapták! üvöltötte fülrepeszt?én a kis baka.
Hirtelen lárma támadt. Az egyik stukát eltalálhatta a torpedónaszád légelhárító ágyúja.
ebb ereszkedett. Alacsonyan szállt, csökken? sebességgel. Szinte vonszolta magát a leveg
?ben. A városkának mind a négy sarkában veszett lövöldözés tört ki. De a tömeg üvöltése már
yverropogást.
Maillat érezte, rögtön kiugrik a szíve a melléb?l. Ökölbe szorította a kezét. Tíz évet a
az életéb?l, ha lel?heti a repül?gépet. Körülnézett, merre lelhetne fegyvert. T?le kétlépés
tommi vállához emelte a puskáját. Maillat kis híján kitépte a kezéb?l. A tommi olyan gyors
tt, hogy alig maradt ideje célozni. Találja már el! gondolta Maillat. Zuhanjon ránk a
?gép, menjenek ripityára, akik benne ülnek, azt se bánom, ha én is velük pusztulok!" A stuk
oly alacsonyan szállt, hogy bizonyára eljutott hozzá a tömeg gy?lölköd? moraja. Tétován, i
ogva haladt, s amint egyik szárnyáról a másikra billent, úgy tetszett, evez. Ó, csak fordu
fel fohászkodott buzgón Maillat. Édes jó istenem, csak fordulna fel!" A part fölé érve
ka még jobban imbolyogni kezdett. Gépfegyverek és puskák okádták rá a tüzet mindenfel?l. A
atalmas, vad ordításba tört ki. Úgy látszott, a repül?gép mozdulatlanságba dermed, légcsava
szerre csak képtelen hasítani a leveg?t; Maillat-nak egy másodpercre az volt az illúziója,
hogy hátrálni kezd. Aztán váratlanul rákapcsolt, és elt?nt a házak mögött. A lövöldözés el
 Már-már természetellenes mély csend támadt. Maillat csalódást érzett, meg volt lepve, és
dott magára. Tíz évet adott volna oda az életéb?l! Egy másodpercig szívvel-lélekkel azt kív
y tíz évet odaadhasson! Mi hát ilyen leny?göz? tulajdonképpen a háborúban?
Mozdulatlanul állt, s jóllehet ingujjban volt, olyan forróság öntötte el, hogy kiverte a
veríték a homlokát. Feltekintett, és baloldalt megpillantotta, amit keres. Ott emelkedet
t el?tte a Gabet említette villa, s rózsaszín?n csillogott a napfényben. Belépett. Az épüle
k nem volt el?csarnoka. A villa alkalmasint ebédl?ként s szalonként szolgáló üvegfalú nagy
bája közvetlen a sétányra nyílott. A falat nemrég élénk szín?re festették, a kandalló fölöt
llantotta Maillat képét. Eszébe jutott, hogy ma reggel is megnézte magát egy tükörben, abba
házban, ahol megölte a patkányt.
Úgy látszott, ez az épület minden baj nélkül megúszta. Még csak ki sem fosztották. Gazdá
már rég elvihették a bútorok egy részét, s a maradék holmi egy asztalka, két fotel, meg
y négy szék pedáns rendben állt.
Maillat hallotta, hogy a szomszéd szobában beszélnek. Kinyitotta az ajtót. Homályos, pa
rányi konyha el?tt találta magát. A t?zhely mellett egy tommi matatott néhány lábassal. Mai
lat csak a hátát látta. Egy másik tommi r?t haja lángolt a félhomályban merev tartással
szélén, egy puhafa asztal el?tt. Jobbjában aprócska csészét tartott, kortyolgatta az italt
s közben cigarettázott. Az egész helyiséget tea- és kellemes angol cigarettaillat lengte
be.
Jó napot köszönt Maillat.
napot mondta a r?thajú, mintha meghaladta volna erejét, hogy három szótagot mondjon
. A t?zhely el?tt álló katona még csak hátra sem fordult.
Maillat belépett a helyiségbe, és behúzta az ajtót maga mögött. A r?thajú váltakozva hol
lt egyet, hol szippantott egyet mintha élete e szertartás aggályos betartásától függne. E
e arról vallott, hogy ez nem egyszer?en kimerít? munkát követ? megérdemelt uzsonna, hanem
jóval fontosabb: egyfajta szent pihenés. Ennek ellenére roppant mereven ült a szék szélén,
lesztette mellét, és hátrafeszítette vállát, mint valami díszszemlén. R?t haja fülig volt b
.
Kaphatnék egy csésze teát? kérdezte Maillat. A r?thajú megbántott arccal maga elé me
Nem rám tartozik a teaf?zés mondta szárazon. Amint megmozdult, hogy szájához emelje
sészét,
Maillat megpillantotta kabátujján az angol segédtisztek aranysujtását. Egy darabig hall
gattak.
Nyilván a t?zhelynél álló katonára tartozott a teaf?zés". De annak csak a hátát lehetet
a hátat nehéz volt megszólítani.
Kaphatnék egy csésze teát? ismételte meg Maillat, és érezte, milyen nevetséges, hogy
esik megszólítania a háttal álló alakot.
A t?zhelynél álló katona megfordult.
Hozzám szólt?
Mosolygott. Arca fiatal volt, megnyer?, szepl?s.
Ó! mondta a katona.
Sarkon fordult, s ott állt újra a t?zhely el?tt.
Megint hallgattak egy darabig. Néhány másodpercig semmi különös nem történt. A r?thajú ú
rtyolt egyet, hol szippantott egyet. S ült mereven, kifejezéstelen arccal. A t?zhely
fel?l edénycsörömpölés hallatszott. Mit akart mondani ez az alak az ó"-jával? Visszautasí
, vagy tudomásul vette a kérését? A csend olyan hosszúra nyúlt, hogy Maillat már-már azon t
, elmenjen-e.
Tessék, Monsieur szólalt meg hátrafordulva a t?zhely mellett álló katona.
Feléje nyújtott egy tányért s rajta egy csésze teát. Franciául szólította, a Monsieur-t
-nek ejtette, s közben egész arca mosolygott.
Köszönöm fogadta el Maillat. Ivott egy kortyot, és elfintorodott.
Nincs cukruk?
Tartok t?le, hogy nincs válaszolta a katona a t?zhely mell?l. Franciául hozzáf?zte:
C'est la guerre11 s hahotázni kezdett, mint valami roppant mulatságos tréfán. A gurre-t
geö-nek ejtette, mint egy kett?shangzót.
A r?thajú még csak fel se pillantott. Ivott és cigarettázott tovább. Maillat feléje ford
lt.
Meg tudná mondani, merre találom Feery kapitányt?
Nem tom felelte a r?thajú.
Maillat újra ivott néhány korty teát. Így vagy úgy, egy bizonyos: a sétányon ez az egyet
saszín villa. Nem lehet, hogy a két angol közül egyik se ismerje Feeryt.
Meg tudná mondani ismételte meg Maillat, s megint nehezére esett a t?zhely el?tt hát
al álló alakhoz szólnia, merre találom Feery kapitányt?
A katona megfordult.
Hozzám szólt?
Igen.
Ó! mondta a katona.
Azt kérdeztem, ismeri-e Feery kapitányt?
Hallottam a kérdését.
Tehát ismeri?
Ha alaposabban meggondolom, azt hiszem, igen felelte a katona. Tulajdonképp f?z
te hozzá kisvártatva én vagyok a csicskása.
Mailla megütközve rámeredt. Miért nem mondta ezt hamarabb? Úgy látszott, a katona szigor
betartotta azt a szabályt, hogy csak olyan kérdésre válaszol, amelyet közvetlen hozzá, int
ek.
No és, nincs itt? kérdezte Maillat.
Nem Messzié, a tiszti étkezdében van.
Van itt egyáltalán tiszti étkezde?
Igen mondta a katona kínos zavarban. Miért ne volna?
Csakugyan miért ne volna?
Nem valami csinos étkezde vélte a katona elfintorodva.
Nem?
In fact12 mondta a katona if s pretty messy.13 Felkacagott, és Maillat is vele
tartott. A r?thajú meg se rezzent.
De hát c'est la guerre! hahotázott a csicskás.
És mit keres Feery kapitány a tiszti étkezdében?
A csicskás ránézett: ugyanolyan kínos zavarban volt, mint az imént.
Teázik.
Aha mondta Maillat. És meg tudná mondani, mikor jön vissza?
Húsz perce ment el.
Szóval hamarosan itt lesz?
Ó, nem, Feery kapitány legalább háromnegyed órát teázik.
Lassan szürcsöli a teáját.
Nem mondhatnám felelte az angol olyan ábrázattal, mint aki komolyan eltöpreng egy fo
as kérdésen. Szerintem inkább gyorsan iszik, de lassan eszik.
Értem mondta Maillat, és átnyújtotta a tomminak üres csészéjét.
Thank you, Sir14 köszönte meg a tommi. Sarkon fordult, s ott állt ismét a t?zhely el
tt.
A r?t hajú adjutáns továbbra is váltakozva hol kortyolt egyet, hol szippantott egyet.
Kifejezéstelen arccal bámult maga elé. A konyhában megint templomi csend támadt.
Viszontlátásra búcsúzkodott Maillat, s önkéntelenül lehalkította a hangját.
látásra válaszolta a r?thajú anélkül, hogy ránézett volna.
Feery kapitány csicskása még csak hátra sem fordult. Maillat kiment a konyhából, átvágot
as, üres szobán, és az utcán találta magát. Nézte a tengert néznie kellett. Ott terült el
ozdulatlanul, tündökölt a napfényben, s a látóhatáron szép id?t jelz?, halvány fehér pára s
ny?göz? volt. Semmit sem lehetett látni rajta kívül. Minden szem mohón feléje fordul. Egy i
yen kis tenger! Olyan kicsi, hogy már át is úsztak! S milyen békésen, milyen barátságosan t
el a napfényben. Olyan könny?nek látszik átjutni a túlsó partra! A gondolat szárnyán egy pi
t az egész. És a másik parton sértetlen világ kezd?dik. A másik parton rend, nyugalom, bizt
nság honol.
Maillat elnézte egy darabig, hogyan térülnek-fordulnak a zöld kis csónakok, veszik fel
a tommikat, szállítják el ?ket a teherg?zösök. Miért ilyen kicsik? Miért nincs több bel?lük
ytalannak látszott az egész. Az ember azt hihette volna, hogy tengerre szállást játszanak.
Maillat leugrott a villákat a strandtól elválasztó, alacsony támaszfalról, lehuppant a h
mokba, és elindult a tenger felé. Valahányszor a parthoz üres csónak közeledett, kisebb tol
ngás támadt körülötte jóval kisebb, mint amilyen várható lett volna. Néhány tommi nagy si
t a tengerbe. A csónakok felé igyekezve, a vízbe gázoló emberek kissé komikus mozdulatával
tartották a karjukat. A tenger nemsokára már a hasukig ért. De ?k csak nyomultak el?re t
ovább. A csónakhoz érve rá kellett csimpaszkodniuk, hogy bemászhassanak. Valahányszor ránto
k egyet rajta, a csónak veszedelmesen megbillent. De a neheze csak akkor kezd?dött,
amikor a csónak megtelt. A nyílt tenger felé kellett fordulnia, és gyorsan eltávolodnia a
parttól, mert már újabb tommik törtek el?, és elsüllyedéssel fenyegették a bent ül?ket. Mai
gpillantott egy fiatal, hórihorgas, szikár tisztet: a Guards15 jelzést viselte. Sarkan
tyú nélkül, sz?rén ülte meg kis pej lovát, s olyan ügyesen forgolódott vele a vízben, hogy
teli csónak és az újonnan érkez?k közé került. Ha a tommik továbbra is el?refurakodtak, ne
ajtott. Er?szak alkalmazása nélkül hátráltatta meg ?ket. De a tommik sokan voltak, és id?nk
körülfogták. A lovas visszatért kiindulópontjára, s kissé megvet?en mosolyogva, újból elvá
. Egyszer vagy kétszer Maillat hallotta is, amint azt mondja: Get back! Get back,
you!,16 de minden heveskedés nélkül, azon a türelmes és fels?bbséges hangon, amellyel gyere
ekkel beszélnek. Úgy tetszett, nem a parancsnak akar érvényt szerezni. Inkább mintha a báty
uk volna, és játékosan ingerkedne velük.
A légvédelem hirtelen újra rázendített. Maillat felkapta a fejét. Az égre ismét fehér ki
k fúvódtak. Ezek a repül?gépek nesztelenül jöttek idáig. Nagyon magasan, zárt egységben szá
egyszerre éppolyan kecsesen felfejl?dtek mint az imént, szétszóródtak, újból összetömörülte
k. Majd lecsúsztak a szárnyukon, köröztek, lesiklottak, újra fölröppentek, visszafordultak,
t írtak le, nyolcasba s háromszögbe álltak össze, hirtelen V alakba csoportosultak, elindu
ltak mint a vándormadarak, de nemsokára ismét összetömörültek, s megint szétváltak. Mindez
etanított balett figuráira emlékeztetett, egy hatalmas balettre, amely kétezer méter magas
ban barbár táncot lejt, miel?tt rátámadna az ellenségre.
Maillat kellemetlen szúrást érzett a tarkójában, a hátában, a karjában. Mintha apró, for
döfködtek volna a b?rébe nem tudni pontosan, hová s a t?k szünet nélkül más és más hely
volna fel. Ez nem fájt, de mégis már-már elviselhetetlen volt. Talán félek?" gondolta me
ten Maillat. S egyszerre elfogta a vágy, hogy élete árán is kiváljék a tömegb?l, lélekszaka
utásnak eredjen, és messzire kerüljön innen. Mozdulatlanságra kényszerítette magát, de abbó
ez mekkora er?feszítésébe került, megértette, mekkora félelem hatalmasodott el rajta. Leh
hogy gyáva lettem?" gondolta rémülten. Lába remegett. Végighúzta kezét az arcán, s érezt
sorog róla a veríték. Lassan elindult, hátat fordítva a tengernek. Er?nek erejével arra tör
dett, hogy számolja lépteit, és mereven tartsa testét. Elmúlik gondolta , ilyet már áté
zúttal nem múlt el. Soha ennyire nem uralkodott el rajta. Teste merev volt, de úgy érezt
e, belül gyenge és puha, mint egy hernyó. Hirtelen kalapálni kezdett a szíve. Hallotta, ho
gy hangosan, tompán dörömböl a mellkasában. S úgy rémlett neki, hogy a súlyos csapások pill
alatt szétvetik a mellét.
Megállt a tengerpartot a sétánytól elválasztó alacsony támaszfalnál. A légvédelem egyre
en ágyúzott, de az égbolt alatt a stukák továbbra is felfejl?dtek. Még nem fejezték be barb
ukat. Még nem fenyegetett közvetlen veszély. És én mégis félek gondolta Maillat , határ
." Igyekezett év?dve, gúnyosan, kívülr?l nézni magát, de a lába remegett. Fél kézzel nekid?
szfalnak, és vizeit. Megkönnyebbült, kivett tárcájából egy cigarettát. Amint felemelte az é
észrevette, hogy a keze is remeg. Zsebre dugta. Ismét ellenállhatatlan vágy vett er?t r
ajta, hogy futásnak eredjen. Félek gondolta , iszonyúan félek." Talán jobb volna leheve
, pihenni egy kicsit, jutott eszébe. Felkapaszkodott a sétányra, és gyorsabbra fogta lépte
it. De füle zúgni kezdett, s szeme elhomályosodott.
Újból megállt, el?húzta a zsebkend?jét, és megtörölte az arcát. Csakugyan gyáva vagyok?
utálkozva. Torkát kaparta a cigaretta. Látta, hogy az is remeg a szájában. Eldobta. Majd ök
e szorította kezét a zsebében, s azon er?lködött, hogy mélyen tüd?re szívja a leveg?t, de a
kilégzéskor lehajtotta a fejét, megpillantotta a lábát. Remegett. Látta, hogy remeg a lovag
adrágban. Csíp?jét?l lábujja hegyéig véget nem ér? remegés rázta.
Maillat riadtan körülnézett. Senki sem figyelt rá. Erezte, hogy patakokban ömlik a verít
a hátán, a lapockái között.
Éles fütty harsogta túl a légvédelmi tüzérség lármáját, belehasított a leveg?be. Maillat
és a földre hasalt. A fütty hátborzongató vijjogássá er?södött. Maillat kétségbeesetten a
Metsz? sivítás, majd dübörgés-zuhatag. Rengett a föld.
Ezt most nekünk szánták, nem a hajóknak szólalt meg valaki.
Maillat felállt. Látta, hogy húszméternyire egy ház füstölögni kezd. Hirtelen lángok csa
bel?le. Igen gondolta Maillat , ezt nekünk szánták." Búvóhelyet keresve, körültekintet
olyan gyatra épületek voltak, hogy nem jelentettek komoly menedéket. A repeszek ellen
azért így is védelmet nyújtottak. Maillat egy félig lehúzott vasred?nyös kaput pillantott
. Becsúszott a résen. Parányi garázs volt. A helyiséget csaknem teljesen elfoglalta egy ba
kokra állított, ócska, sárga vászonnal úgyahogy letakart civil személygépkocsi. Maillat leh
vasred?nyt maga mögött, és körülnézett. Egyedül volt. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Úgy te
, hogy pusztán azért, mert kivált a tömegb?l, kevésbé érheti veszély. Megkerülte a kocsit,
végébe ért, és nekitámaszkodott a falnak. Cigarettára gyújtott. Szippantott néhányat. Már n
tt a lába.
De most meg az idegei mondták fel a szolgálatot. Kint a lárma olyan pokolivá er?södött,
ogy az emberi szervezet már-már alig viselte el. Maillat betapasztotta a fülét. De ez se
m ért semmit. A szörny? hangorkán egész testében megreszkettette. Már nem félt de érezte,
lárma rázza, remegteti; s mintha a teste üres lett volna. Arra gondolt, vajon a hang
is okozhat-e halált, mint a légnyomás.
Leült az autó mögött a sarokban. Felhúzta térdét az álláig, és átkarolta. Körülnézett. A
téglából volt. A garázs a földszinten foglalt helyet, s Maillat-nak eszébe jutott: terasz é
jobbról, és balról pedig villák támogatják. Alkalmasint ellenáll a légnyomásnak. S megnyugt
red?ny is.
Eltelt néhány másodperc. Maillat a tengerpartra érkezése óta, ki tudja, hányadszor, ismé
?n?dött, vajon nem álom-e csupán, amit átél. Olyan furcsa volt, hogy itt van teljesen egye
dül ebben az ismeretlen garázsban, ül a földön, cigarettázik, s vár a halálra. A helyzet ké
volt, semmire sem emlékeztetett, ami komoly az életben. Maillatnak eszébe jutott saját g
arázsa Primerolban. Ekkora, mint ez; most az ? autója is bakon áll, ugyanígy ócska, sárga p
nyva fedi, s a négy sarkát ugyanúgy spárga hurkolja össze. ? pedig itt van ebben az idegen
garázsban, más autója mellett, ül mozdulatlanul a sarokban, s vár a halálra. Gépiesen az ó
llantott. Fél ötöt mutatott. Eszébe jutott, hogy tegnap este elfelejtette felhúzni; füléhez
rtotta. A légelhárító ágyúk lármája ellenére is tisztán hallotta ketyegését. Halk, barátság
kolás volt, nagyon messzir?l jött, de ez az er?tlen lüktetés arról beszélt, hogy a világon
hal ki az élet, valamerre továbbra is múlnak az órák, továbbra is él a remény.
Valami hirtelen felsüvített, kétrét görnyesztette, elállította lélegzetét. Csaknem ezzel
j?leg fülrepeszt? robaj támadt, közvetlen közelében betört egy ablak, a garázs megremegett,
aillat tarkóját olyan er?s ütés érte, hogy el?rebukott.
Amint újra kinyitotta a szemét, a földön térdepelt, s fél kezével a kocsi hátsó lökhárít
Mit keresek itt" gondolta, s megpróbált felállni. Legnagyobb meglepetésére els? kísérle
erült. Érezte, hogy valami nyomja a tarkóját, s eszébe jutott, hogy egy ütést?l el?rebukott
egtapogatta a fejét. Nem vérzett. Fél kézzel nekitámaszkodott az autónak, s váratlanul olya
osszullét fogta el, hogy azt hitte, rögtön rájön az öklendezés. Lába újból remegni kezdett.
a kocsinak, és behunyta a szemét. Nyomban minden szédít? sebességgel forgásba lendült körü
ingere pedig még jobban fokozódott. Újra kinyitotta a szemét, egy darabig nem mozdult, m
ajd elhatározta, hogy feláll. Veríték lepte el az arcát meg a hátát, s testét olyan forrósá
hogy levetette vékony, khakiszín? ingét. Összegöngyölte, és megtörölközött vele. Tekintete
red?nyére esett. Elképedésében tátva maradt a szája. Az egész red?ny mintha csillagokkal
olna be összevissza volt lyuggatva.
Maillat lassan körültekintett. A falon számtalan friss sebecske jelezte a szilánkok b
ecsapódási helyét. A repül?bomba bizonyára az utcán robbant fel, néhány méternyire a garázs
aggatta az autót is, ripityára törte a szélvéd?t is. Maillat a lába elé pillantott, s fölem
a repeszt, amelyt?l elkábult. Jókora homorú, sötéten csillogó vasdarab volt, legalább félki
Bizonyára átszakította a vasred?nyt, átszaladt a kocsin, nekiütközött feje fölött a falnak,
maradt annyi ereje, hogy belefúródjék. Ott látszott a nyoma mellmagasságban, a falba fúród
többi repeszdarab szomszédságában. Maillat képtelen volt levenni tekintetét ezekr?l a lyuk
król. Az volt a szerencséje, hogy ült. Ennek a jelentéktelen véletlennek köszönhette az éle
ikor néhány másodpercre leült játszott és nyert.
A red?ny csikorogva felszaladt, s a bezúduló fényben kirajzolódott egy zömök kis alak. E
y pillanatra megtorpant, aztán belépett a garázsba. Maillat hallotta, hogy az alázuhanó re
d?ny ismét megcsikordul.
Szentisten! kiáltott fel a katona visszafordulva. Ezt rostává l?tték.
Megkerülte az autót, beljebb jött a garázsba, s Maillat-t megpillantva, visszah?költ.
No, nézd mondta , te itt voltál, és nem haltál meg?
Látod.
Akkor is itt voltál, amikor becsapott?
Akkor is.
A katona füttyentett. Kis baka volt, olyan kicsi, hogy szinte komikusán hatott. S
isakja nem volt, fedetlen fején fekete haj fürt. Csíp?jén két hatalmas kenyérzsák domborodo
s elválasztotta rövid karját a törzsét?l. Vállán golyószóró, szíjjal átvetve.
Tudod, nekem is mázlim volt mondta , itt dekkoltam a fejed fölött, a teraszon.
Nekitámaszkodott a falnak, könyökkel arrább tolta az egyik kenyérzsákot, zsebéb?l el?húz
gy csomag cigarettapapírt, és lehántott egyet. A papír sarkát a szájához tapasztotta.
 Mázlim volt ismételte, s beszéd közben lebegett a szájához tapasztott cigarettapapír
A derékszíjon átbújtatott golyószóró véd?vászna groteszk ráncokat vetett a hasa el?tt. F
a kis bakának soványnak kellett volna lennie, de annyi holmi volt ráaggatva, hogy kövérne
k látszott. A meleget semmibe véve, nyakig gombolt zubbonyt, rosszul szabott gallérja
alól kikandikáló piszkos inget és khakiszín? pulóvert viselt. Ráadásul még meleg alsó is l
gondolta Maillat.
Err?l mondta a baka, mialatt beletúrt a másik zsebébe , err?l elmondhatom, hogy lát
, amikor leesett. Épp annyi id?m maradt, hogy hasra vágódjam. Egyszer csak hallom, hog
y zzz! már azt hittem, az én címemre küldték. El?kotort egy dohánypikszist, leszedte száj
garettapapírt, sodorintott egy vékonyka cigarettát, és megpödörte a két végét. Aztán kivett
egy ágyúgolyó alakú kis öngyújtót, s meggyújtotta: hosszú, kormos láng csapott ki bel?le.
Én készítettem jelentette be szerényen. Csak havonta egyszer töltöm meg.
Elhiszem.
Mi?
Elhiszem ordította Maillat.
Rövid szünet után ismét fülsiketít?én dörögni kezdtek a légvédelmi ágyúk meg a repül?bom
Ne állj itt! ordította Maillat. Nem látod, mi történt? S mutatta a falon a becs
. A baka hozzáért?én szemügyre vette ?ket, majd megtette a leüléshez szükséges el?készülete
ltartott egy ideig, mivel el?bb le kellett vennie a válláról a golyószórót, s kibújnia a sz
megtámasztania a fegyvert lába között, kiakasztania a golyószóró tokját a derékszíjból, s l
dre, és hasára tolnia a két tömött kenyérzsákot. Végül megállt a falnál, oly közel Maillat-
k összeért. Szétálló füle volt, hegyes orra, szögletes, zsémbel?d?, sajátságosán komikus ar
oppant vastagnak látszott lábszárvéd?jében, melyb?l termetéhez képest meglep?en nagy láb bu
t el?.
Bezons-i vagyok jelentette be rövid szünet után. Az a feneség f?zte nyomban hozz
ebben a rohadt visszavonulásban elvesztettem az összes cimboráimat.
Meghaltak?
Dehogy haltak meg mondta zsémbel?d? hangján a kis baka. Hova gondolsz? Elvesztett
em ?ket. Egy éjszaka történt. Biztosan elaludtam menetelés közben, és eltévedtem. Felébrede
a kutyafáját! Nincs senki, az egész század elt?nt. Képzelheted, mennyit kerestem ?ket. Az
egész század szinte csupa bezons-i fiúból állt.
Éles fütty szakította félbe. A kis baka, anélkül, hogy kivette volna szájából a cigarett
nyújtotta nyakát, arca egyszerre elkomolyodott, s olyan feszülten kezdett figyelni, mi
ntha valami nehéz munkát végezne.
Az idegeire megy az embernek, mi?
Ó! Majd csak kikecmergünk valahogy a csávából mondta a kis baka, épp úgy, mintha azt
Majd találunk egy eresztéket, s a szekér továbbmegy. Az egészhez csak egy kis ügyesség me
kis türelem kell."
Arra tifelétek nincsenek bezons-i fiúk?
Én egyet se ismerek.
A repül?bomba felrobbanása után csend támadt.
Tíz nap óta teljesen magamra maradtam folytatta a baka. El se tudod képzelni, mily
n rohadt dolog.
Tíz nap óta?
Igen, öregem. Tíz nap óta. Egymagám csellengek; már azt sem tudtam, hova, merre Egyma
persze, ezt ne vedd szó szerint. Inkább: ismer?sök nélkül.
Maillat ránézett. A kis baka ráncba vonta homlokát, összehúzta szemöldökét, de így is, n
miért, sajátságosán komikusnak látszott.
Mit kerestél a teraszon?
Hogyhogy mit? L?ttem. Mintegy magamagának megtoldotta:
Ahogy mondom!
Felemelte a véd?burkolatot, óvatosan lerázta róla a port, majd gyöngéd, anyás mozdulatta
epólyázta a golyószórót. Azután keresztbe rakta térdén, és rátámasztotta a kezét.
Elfogyott a töltényem f?zte hozzá , de sebaj, majd találok újat, eddig mindig talál
lyó van b?ven az utakon. A tölténytárat pedig meg?riztem.
Elégedetten rápaskolt az egyik kenyérzsákra.
Tudod, jó fegyver ez, nem panaszkodhatom. Sose mondott csütörtököt, sose gy?lt meg vel
a bajom. ?szintén szólva mázlista is voltam, vadonatúj onnan kaptam, a raktárból hozták ki
meg ápoltam, aztán az is számít, hogy nem vándorolt egyik kézb?l a másikba. A háború kezdet
folytában nálam van. Senkit se hagytam hozzányúlni, még a hadnagyomat se. Tudod, egyszer e
l akarta venni t?lem, hogy megcélozzon egy aláereszked? náci repül?gépet. Álljon meg a men
szóltam rá. Ki a lövész, maga vagy én? Mert ha maga, itt a golyószóró, én hozzá se nyúlok
cipelje ezentúl maga. De ha én vagyok a gazdája, nekem is kell l?ni vele." Gondolhatod
, milyen képet vágott, de nem er?szakoskodott tovább. Tudod, akár jó egy tiszt, akár rossz,
nem szenvedhetem ?ket. Utálom a katonásdit. Azt a repül?gépet azonban nem vétettem el. Ha
vagyok a lövész, mondtam a hadnagynak, nekem is kell l?ni." Csak így.
Helyesen tetted jelentette ki Maillat.
A kis baka barátságosan ránézett.
A cimborák, tudod, a cimborák nem értettek meg. Attól a perct?l, hogy elkezd?dött a vi
szavonulás, szakadatlanul a fülemet rágták: Hülye vagy, Pinot" ugyanis Pinot-nak hívnak
ta, s kihívóan Maillat-ra nézett. Hülye vagy, Pinot, mondták, dobd a fenébe azt a golyós
jó ez neked! Mit görnyedsz egész nap tíz kiló ócskavas alatt?" így beszéltek a cimborák. D
más véleményem volt. És a stukák?" kérdeztem. Mert meg kell mondanom f?zte hozzá szer
a Saar-vidéken lel?ttem egy stukát a golyószórómmal. Nektek az nem számít szögeztem nek
y kerültök puskavégre, mint a nyulak, eszetekbe se jut, hogy védekezzetek?" Mi, meg a véde
ezés! felelték. Védekezni? Ne röhögtesd ki magad!" De én fütyültem a dumájukra, és mihe
egy német repül?t, rázúdítottam egy sorozatot. Erre, akár hiszed, akár nem, a cimborák nek
tek. Pinot! Te disznó! így támadtak rám. Azt akarod, hogy a golyószóród miatt kiszúrja
? Ha mindenképp a h?st akarod játszani, lépj le t?lünk!" Így beszéltek velem a cimborák. És
a fickók még azt hitték magukról, hogy emberek. Persze, gondolhatod, én se hagytam magama
t, kerek perec megmondtam nekik: Lehet, hogy ti betojtatok mondtam nekik , de t?le
m ne várjátok, hogy tisztába tegyelek benneteket." Csak így. Mit szaporítsam a szót, összer
a port. Nem mintha számítana, de ezt mégse vártam volna t?lük. A végén már látni se bírták
egyszer éjszaka még azt is megpróbálták, hogy ellopják. Mondd, de ?szintén, ugye ez mégisc
ljasság volt? Dühösen hozzáf?zte:
Nem csodálnám azt se, ha szándékosan hagytak volna faképnél.
Maillat laposan ránézett. Elképzelte a kis bakát, ahogy tíz napon át magányosan rója az
t az ismeretlen katonák tömegében, ahogy tíz napon át kutyagol a t?z? nap alatt súlyos fels
erelésével, amely nevetségesen meggörnyeszti, nyakig gombolt zubbonyban, pulóverben, két ha
almas kenyérzsákkal, lábszárvéd?vel, vállán tíz kilós golyószóróval! S közben töltényeket k
essen, és valahányszor egy repül? bukik alá a menetoszlopra, megereszt egy sorozatot, anél
kül, hogy valaki is parancsot adna, egyszer?en azért, mert képtelen elviselni, hogy ne
l?jön vissza, ha rál?nek. Maillat rábámult erre az elszánt kis katonára, aki folytatta a m
mindenki által elveszettnek tekintett háborút.
Mit csinálsz civilben?
Asztalos vagyok mondta Pinot. Szögletes állat fölemelve, megtoldotta:
Önálló asztalos, egy segéddel. Ó, munkám az akadt b?ven! Nem volt okom panaszra sem ne
, sem az asszonynak. Gondtalanul éltünk, csak az bántott, hogy nem lehet gyerekünk. Pers
ze, jártunk egyik orvostól a másikig. Azt mondták, az asszony az oka. Hogy
Kereste a szót.
Medd??
Ugyan, hova gondolsz?! kiáltott fel megrökönyödötten Pinot. Csak éppen nem lehet g
Éles fütty szakította félbe. Fürkészve, komoly arccal el?rehajolt minden esetben így n
, egy-egy bombabecsapódás el?tt. Látszott, hogy azt gondolja: Nem tréfadolog. Jó lesz vigy
i. Ez még nem lefutott, ez a mérk?zés." Amint el?rehajolt, ráncba vonta homlokát. Nyitott
tenyere mozdulatlanul a térdén pihent. Komolyan, feszült arccal figyelt. De még így is sajá
ságosán komikus légkört árasztott maga körül.
Jó darabig lesték, mikor hull le egy újabb bomba. De semmi sem történt.
Hát akkor mondta selmán és elégedetten Pinot , ezzel végeztünk.
Nos, a hajcih?nek vége. Végezetül jól kitolt a fritzekkel. Meg akarták ölni a bombáikkal
e felsültek. Persze nem tudták, kivel akadtak össze. ?, Pinot, m?bútorasztalos, nem olya
n legény, akivel csak úgy ukmukfukk elbánnak. Rajta nem fog ki sem egy náci repül?gép, sem
gy görcsös deszka. Álljon meg a menet! Ezzel a Pinot gyerekkel nem lehet olyan könnyen k
ibabrálni. Jössz?
Már talpon volt újra, két oldalán egy-egy kenyérzsák, vállán golyószóró. Sz?k ruhás, zöm
furcsán-komikusan rajzolódott ki a garázs falán.
A vasred?nyt felhúzva, Maillat-nak eszébe jutott, hogy Pinot most magányos és társtalan
a part mentén tíz kilométeren át kígyózó katonák tömegében.
Ide figyelj mondta. Tennél nekem egy szolgálatot? El kéne menned a szanatóriumba.
Hol az a szanatórium?
 Balra fordulsz, aztán egy jó kilométeren át a part menten haladsz. A szanatórium körül
s más épület a tengerparton, semmivel se lehet összetéveszteni. Odaérve, megkerülöd a rácsk
attól jobbra az els? kocsi, egy angol ment?autó. Ott majd találsz egy szakállas, f?z?cskéz
? alakot: az a cimborám, Alexandre.
Alexandre, ezt könny? megjegyezni jelentette ki Pinot.
Megmondod neki, hogy Maillat, ez én vagyok, megpróbál hajóra szállni, és ha estig nem
sikerült. ( S mivel mindezt már tudja gondolta Maillat , el?ször bizonyára csodálkozni f
iért küldök ilyen üzenetet.")
Értem.
Várj, azt is mondd meg neki, hogy a haverom vagy, és Begyen fel helyettem a vályúhoz.
Pinot-n látszott, hogy zavarba jön.
Ezt nem mondhatom meg neki.
Talán nincs kedvedre?
Ó, de igen. De mit képzel majd rólam? így mégse hívathatom meg magam, nem igaz?
Maillat elmosolyodott.
Ugyan már, én hívlak meg, te bolond. Alexandre vagy én, az mindegy.
De mit képzel majd rólam?
Az istenit! Ha volna nálam egy kis papír, írnék Alexandre-nak mondta Maillat.
Ne félj nyugtatta meg Pinot. Azért átadom az üzenetedet.
És Maillat érezte, hogy kár makacskodnia, Pinot úgyse mond meg semmit, egy világért se e
yezik bele, hogy képzeljenek" róla valamit. Egyébként úgyse számít. Alexandre úgyis minden
og érteni.
Jó, ahogy akarod mondta. Akkor ég áldjon.
Téged is.

Mit parancsol, uram?

Maillat, aki hasztalan próbálta kinyitni a konyhai vízcsapot, hátrafordult. Az ajtóban,
mellén összefont karral, egy tizenöt év körüli kislány állt. Szigorúan beszélt, de látszot
gy nem érzi magát teljes biztonságban. Maillat elmosolyodott. Az izzadság és a por, mintha
maszkot rakott volna az arcára; amint elmosolyodott, úgy érezte, hogy a maszk megrepe
dezik.
Ne haragudjék szólalt meg , azért jöttem be, hogy kissé rendbe hozzam magam, azt hi
nincs itt senki.
A kisvárosban tehát voltak még civilek is! Maillat még csak a nyomukat se látta, amikor
egy órával ezel?tt keresztülvágott a helységen. A lakók bizonyára a házakban lapultak: a r
eg katona még a bombáknál is jobban megfélemlítette ?ket.
Igazán? Nem azért jött, hogy lopjon?
Maillat elnevette magát, mire a kislány félszegen ránézett.
Csak azért, mert tegnap járt itt egy katona, aki elvitte a fele elemózsiánkat. Én prób
megakadályozni, de ? káromkodott, meg fenyeget?zött, aztán elment. Éppolyan nagy pisztoly
a volt neki is, mint magának, ott a derékszíján.
Nyugodjék meg jelentette ki Maillat , én csak egy kis vizet keresek, hogy megmosak
odjam.
A kislány tanácstalanul ránézett.
Az ám, de szétbombázták a csatornákat. Annyi a vizünk, hogy épp igyunk meg f?zzünk. Mo
z már kútvizet használunk, de az meg sós. Nem baj, ha sós vízzel kell mosakodnia?
Ellenkez?leg felelte Maillat. A só konzervál.
A kislány elmosolyodott, de tekintete továbbra is gyanakodó maradt. Anélkül, hogy levet
te volna szemét Maillatról, kinyitott egy faliszekrényt, kivett bel?le egy mer?kanalat
, megmerítette, teliöntött egy fehér kis lavórt, s a lefolyóra helyezte.
Tessék mondta Maillat. Lecsatolta derékszíját, és odaadta a kislánynak. Vegye el a
sztolyt". Ha komiszkodni kezdenék, bármikor rám l?het.
Ó! mondta a kislány, és fölemelte gödrös állát. Én nem félek.
Maillat a lavór fölé hajolt. Szeretett volna egyedül maradni, s úgy megmosakodni, de a
kislánynak esze ágában sem volt kimenni. Alkalmasint a két faliszekrény egyikében tárolták
maradt élelmiszert.
Egyedül van?
Ó, nem! kiáltotta a kislány. Itt vannak még a nagyszüléim is, meg Antoinette is. L
pincébe. Amikor lépteket hallottunk a fejünk fölött, nem akarták, hogy feljöjjek, de én mé
jöttem. Antoinette egyfolytában sír.
Kicsoda Antoinette?
A n?vérem. Mindenkit?l halálra rémül.
És magát hogy hívják?
A kislány habozott. Úgy látszott, ildomtalannak tartja, hogy bemutatkozzék egy épp csak
az imént megismert fiatalembernek,
Jeanne mondta nagy sokára.
Utóvégre háború van.
Jeanne ismételte Maillat.
Néhány másodpercig hallgatott, egész figyelmét lekötötte a mosakodás.
Csak nem haragszik?
Maillat szappanhabos arccal a kislány felé fordult.
Miért haragudnék?
Mert tolvajnak néztem.
Honnan veszi, hogy nem vagyok tolvaj?
Ó, most már látom!
Ott ült az asztal szélén, térdén a derékszíjjal, s azon iparkodott, hogy kinyissa a pisz
ytáskát.
Ki vehetem?
Ki. Biztosítva van.
Olyan sóvárogva nézte a pisztolyt, mint egy kamasz.
Milyen nehéz!
Két kézzel fölemelte, aztán kinyújtotta karját, és Maillatra fogta a pisztolyt. Az er?lk
összeráncolta szemöldökét, s ett?l még fiatalabbnak látszott.
Ó, Jeanne! Képes lennél embert ölni!
Maillat hátrafordult. Az ajtóban egy másik lány állt. Kissé sápadt volt, és úgy rémlett,
g van ijedve.
Jaj, Antoinette, hogy te milyen buta vagy!
Jeanne az asztalra tette a pisztolyt, és mosolyogva Maillat-ra pillantott. Anto
inette elh?lten hol az egyikre, hol a másikra nézett.
Ne állj itt, mint egy faszent szólt rá Jeanne, és toppantott egyet. Inkább hozz eg
t.
Antoinette elt?nt.
Nem félt, amikor bombáztak?
Cseppet se felelte Jeanne.
Én igen ismerte be mosolyogva Maillat. El?renyújtotta vízt?l csöpög? kezét.
Egy garázsban voltam, amely repeszeket kapott.
Melyik garázsban? Amelyik szemben van velünk? Tauzun úr garázsa! Szegény Tauzun úr! Ho
szerette az autóját!
Jeanne, nem találom! kiáltotta Antoinette.
Tengerben is keresné a vizet mondta Jeanne.
? is elt?nt, s Maillat hallotta, amint a szomszéd szobában n?vérével suttog. Körülpillan
ott. A konyha patyolattiszta volt. A csíptet?vel kifeszített fehér viaszosvászon asztalo
n észrevett egy félig üres borospalackot. Díszdugója csillogott: vastag ajkú, pozsgás arcú,
gott emberi fejet ábrázolt.
Jeanne visszatért, és átnyújtott Maillatnak egy kakukkf?illatú frottírtörülköz?t. Antoin
kijött húga után, s keféket meg egy fés?t hozott. Mind a ketten nagyon karcsúk voltak, has
nló termet?ek, egyforma ruhát viseltek, s ezáltal ikrekre emlékeztettek.
Akar egy fés?t?
Jeanne elvette a fés?t n?vére kezéb?l, és átnyújtotta Maillat-nak.
Magának mindenre kiterjed a figyelme mondta Maillat.
Az ablakkilincsre oda volt akasztva egy tükör. Maillat eléje lépett.
Milyen szép haja van! szólalt meg Jeanne.
Jeanne! kiáltott szemrehányón Antoinette, és elpirult.
Csak azt mondtam, amit gondoltam jelentette ki Jeanne, és vállat vont.
Maga nagyon kedves mondta komoly arccal Maillat.
Mind a ketten nagyon kedvesek.
Antoinette félszegen elmosolyodott. A fés? után a kefére került sor. Akár az imént a fés
eanne kivette n?vére kezéb?l, és átnyújtotta Maillat-nak.
Maga is nagyon kedves állapította meg a kislány.
 Nem tudok eligazodni magán tréfálkozott Maillat.
Az imént még tolvajnak nézett.
Piszkos volt védekezett Jeanne. Aztán meg f?zte hozzá nem is ismertem.
Maillat lábát a szék keresztrúdjára tette, és épp porfelh?t ontó nadrágját kefélte. Keze
egdermedt a leveg?ben.
És most már ismer? kérdezte s mosolyogva Jeanne-ra nézett.
Igen mondta Jeanne.
Mindent beporozok itt maguknak.
Kinyithatnánk az ablakot javasolta Antoinette.
Nem közölte határozottan Jeanne. Ett?l a sok romtól még csak több por szállna be.
Tessék, uram mondta Antoinette.
Ezúttal megel?zte húgát. A cip?kefét nyújtotta Maillatnak.
Köszönöm szólt Maillat. Rájuk mosolygott.
A két lány a bombázásról kezdett beszélni. Legjobban a lebukó repül?gép sivításától félt
z volt az érzése, hogy a stuka éppen rá pályázik, gonoszul reá tör, éppen ?t veszi célba. A
azt mondta, hogy a háború borzasztó dolog, és nem érti, honnan veszik hozzá a férfiak a bá
t.
Éppúgy félnek, mint maguk felelte Maillat.
Az nem lehet ellenkezett Jeanne, s megrázta hajfürtjeit. A n?vérem a bombázás egés
alatt szünet nélkül sírt és reszketett.
Antoinette Maillat-hoz fordult.
Milyen kár, hogy nem jött korábban. Ha itt van, talán én se félek úgy.
Maillat az asztal szélére rakta a cip?kefét.
Nocsak! És miért?
Nem tudom Talán, mert katona.
Jaj de buta vagy mondta Jeanne , a bombák nem tesznek kivételt a katonákkal se.
Épp azért vannak itt, hogy a bombák rájuk hulljanak mondta Maillat.
Mivel a két leány megdöbbenten ránézett, sietve elmosolyodott. Kissé elszomorodott, amin
arra gondolt, hogy rövidesen távoznia kell, s e felh?tlen pillanatoknak nemsokára vége
szakad.
Nem inna valamit?
És ezzel Jeanne kivett egy poharat a faliszekrényb?l, s megtörölte egy törl?ruhával; azt
kihúzta a borospalack díszdugóját, s színültig töltötte a poharat. Maillat cigarettára gyúj
határozta, hogy mihelyt a végére ér, távozik.
Tauzun úr autója nagyon megrongálódott? kérdezte Jeanne.
Eléggé.
Min nevet?
Egyáltalán nem nevetek. Csak azt mondtam, hogy az autó eléggé megrongálódott.
Szegény Tauzun úr! kiáltotta Jeanne. Pedig hogy szerette az autóját.
Maillat ivott egy korty bort, s szippantott egyet a cigarettából. A váltakozó két geszt
us eszébe juttatta a r?t hajú adjutánst a kis konyhából.
De most csakugyan nevet mondta Jeanne. Maillat elmesélte a lányoknak a jelenetet.
Meglehet?sen hosszasan mesélt, mert minden alkalommal lefordította franciára az angol
katonák szavait. A két lány kacagott. Istenem gondolta Maillat , már-már elfelejtettem
yen kellemes hallani egy leány nevetését."
És aztán? kérdezte Jeanne.
Tudni akarta a folytatást", mint a gyerekek.
És aztán nincs tovább zárta le Maillat. Nem volt elég?
Antoinette nekid?lt az ajtófélfának, s játszani kezdett egy kis korall nyaklánccal.
Mennem kell jelentette ki Maillat, és derékszíja után nyúlt.
Majd én mondta Jeanne.
Ott termett az asztal végében. Maillat lehajtotta a fejét, hogy a kislány átvethesse ra
jta a vállszíjas derékszíjat.
Nos, felvértezem, lovag úr mondta Jeanne.
Arca olyan közel volt, hogy hajfürtjei csiklandozták Maillat b?rét.
Igazán úgy siet? kérdezte Antoinette.
Igazán.
Egy pillanatig félszegen, szinte elhidegülve néztek egymásra búcsúzkodtak. Antoinette
húzódott az ajtóból, hogy helyet szorítson Maillat-nak.
Ugye visszajön még? kérdezte Jeanne.
 Talán.
Holnap?
Jeanne! szólt rá szemrehányóan Antoinette.
Igen, holnap ha még itt leszek.
A küszöbre érve Maillat hátrafordult, és a két lányra nézett.
A viszontlátásra.
Amint a napfény rájuk esett, még inkább szembet?nt, mennyire hasonlítanak egymásra. Most
mind a kettejük arca gyerekesen komoly volt.
A viszontlátásra mondta újból Maillat.
Csak akkor jutott eszébe, hogy nem is látta Jeanne nagyszüleit, mikor a tömegbe vegyült
.
Az utcán, ahol még egyre por szállt fel a romokból, csak úgy feketélltek a sürgöl?d?, ös
za rohangáló katonák. Maillat ismét elmerült a tömegben, s nyomban újból kevesebbnek, üresn
lennek érezte magát. Mintha egyszerre nem lett volna személyes sorsa. Megint átalakult k
hakiruhás katonává a többi khakiruhás katona között: valamennyiükre az szabatott ki, hogy ö
gölessék.
A sétányra érve úgy nézett a tengerre, mintha egy régi barátn?jét látná viszont. Örült,
ilyen messze elnyúlik, ilyen szép s ilyen tisztán ragyog. Eszébe jutottak róla a Primerol
ban töltött vakációk, a strandolás, a ver?fényes napon tett hosszú kajakkirándulások.
Azon kapta magát, hogy a sétány végére ért, oda, ahol a strandnak hirtelen vége szakad,
ezd?dnek a d?nék. Meglepetten megállt. Sehol se látta a rózsaszín villát. Talán úgy elmélye
ndolataiban, hogy elhaladt mellette, és nem vette észre? Elindult visszafelé, s minden
házat külön-külön szemügyre vett. Eljutott az útelágazásig, de villa sehol. Pedig az imént
lt a sétánynak ezen a részén, amelyet átszelt. Amikor az útelágazásnál elvált Gabet-t?l, ba
lt. Nem, kizárt a tévedés. Harmadszor is megtette visszafelé az utat.
Megszólított egy angolt, aki nyugodtan, hajadonf?tt, zsebre dugott kézzel fel-alá sétált
Meg tudná mondani, hol van a Behajózási Hivatal? Az angol kihúzta kezét a zsebéb?l, és
nul egy zöld spalettás, szürke villára mutatott.
Maillat belépett. Javakorabeli tiszt ült egy kerek asztalkánál; arcát tüskés kis bajusz
totta ketté. Kezében ceruzát tartott, s valamit szórakozottan rajzolgatott egy itatóspapírr
. Maillat három csillagot számolt meg a váll-lapján.
Bocsánat, ön Feery kapitány? kérdezte Maillat. A tiszt fölemelte a fejét és ránézett
Én mondta. Hozzáf?zte:
Miben lehetek szolgálatára?
Maillat elmagyarázta, mit kíván. Feery végighallgatta, majd két kis szárnyat rajzolt még
itatóspapírra firkámon pufók angyalkára. Aztán megpödörte bajuszát, asztalra tette a ceruz
tt a zsebéb?l egy tölt?tollat.
Majd adok egy cédulát, amellyel hajóra szállhat. Remélem, elegend? lesz.
Maillat érezte, hogy megdobban a szíve. Nézte, amint Feery egy noteszlapra ír valamit
. Olyan sóváran bámulta a fehér kis papírt, mintha egy pokoli hatalom elragadhatná t?le, mi
l?tt kézhez kapná.
Már kerestem egyszer mondta rövid szünet után , de nem találtam itt. Aztán mire vis
, nem leltem a rószaszín villát.
Feery lassan írt, kerek, kis bet?kkel.
Itt volt, emellett válaszolta anélkül, hogy felemelte volna a fejét. Okosan tettem
ogy elmentem teázni.
Meg is halt valaki?
Ketten. Az egyik: a csicskásom.
Tessék, itt a Jeanne által kért folytatás", gondolta Maillat.
I am sorry17 mondta.
Feery abbahagyta az írást, és megpödörte a bajuszát.
Igen vélte , nagy kár érte. Soha életemben nem volt még ilyen jó csicskásom. Átkozo
ncse!
Nyugodtan befejezte az írást.
Tessék, és sok szerencsét Mr. Maillat s ezzel útjára bocsátotta.
Maillat tisztelgett, és távozott. Amint néhány lépést tett a sétányon, rádöbbent, hogy m
rce szorongatja a noteszlapot, és még el sem olvasta. Er?lködnie kellett, hogy összponto
sítsa a figyelmét. Feery mindössze néhány szót írt a papírra, s nem látta el hivatalos pecs
ak keltezéssel és aláírással. Azt írta rá, hogy engedélyezi Julien Maillat-nak, a *** gyalo
d törzs?rmesterének felszállását egy Angliába tartó hajóra. Maillat jó néhányszor elolvasta
et, hogy egy ilyen papírtól függ az ember szabadsága?
Egy óra múlva már tudta, hogy a papír semmit sem ér. Mert egy órájába tellett, amíg megm
Feery céduláját a part mentén sorban álló tommikra felügyel? valamennyi tisztnek. Mindenütt
nazt a választ kapta: Itt csak az angolokat hajózzuk be."
Maillat már-már gyanakodni kezdett, vajon nem ?zött-e bel?le csúfot Feery, amikor kia
dta a papírt. De kérdése örök id?kre megválaszolatlan maradt. Mire visszament a szürke vill
hogy tiszta képet kapjon, már nem lelte ott Feeryt. Még tizenöt év múlva is t?n?dhetek raj
vajon jóindulatú ember volt-e, vagy aljas fráter" gondolta Maillat.
Leült az alacsony támaszfal tetejére a tengerrel szemben, s lógatta a lábát. Majd kivett
zsebéb?l egy tábla csokoládét; Alexandre minden délben kiosztott egyet-egyet a banda tagja
inak.
A csokoládé alaktalan masszává olvadt a melegt?l, s a papírhoz ragacsolódott. Maillat me
ette, megtörölte kezét zsebkend?jében, aztán rágyújtott egy cigarettára, s nézte tovább a t
Kisvártatva felállt, s elindult az útelágazás felé, ahol Gabet-vel találkozott. De néhán
megtorpant, mert eszébe jutott, hogy újból el kellene keverednie a tömegben. Megfordult,
s úgy határozott, hogy visszatér a part mentén a szanatóriumba.
Alig néhány méternyire egy civilt pillantott meg, amint átfurakodik a sorban álló tommik
között. Az illet? alacsony volt, kecskeszakállas, s a meleg ellenére is es?köpenyt viselt.
Az es?köpeny alatt bizonyára kitüntetések ékítették. Dühödt elszántsággal tört utat magána
bbezhetetlenül eldöntötte volna, hogy sose hal meg. Egy magányos kis öreg a strandon, a ka
tonák között. Szálegyenesen, dühösen lépkedve járt a part mentén. Talán azért jött, hogy el
esti sétáját, a nyugdíjas öregúr egészségügyi sétáját? Vagy talán azért, hogy megnézze, mik
z a háború, amely oly kevéssé hasonlít a másikhoz a nagyhoz, az egyetlenhez, az igazihoz
hoz, amelyet ? is végigküzdött.
Maillat-nak hirtelen eszébe jutott egy híradó, amelyet még a háború el?tt látott. A vász
gy újságíró kérdéseket intézett a reichshoffeni18 csata utolsó életben maradt vérteséhez. A
acsony kis öreg volt, még az iménti civilnél is sokkal, de sokkal alacsonyabb és öregebb. R
os, kétrét görnyedt, reszketeg és törékeny csoda, hogy bírta a lába. Elmesélte a híres ro
nap vártunk a komlóföldeken. Szóval, vártunk a komlóföldeken aztán a vitéz Michel tábor
gát: »Ro-ham-ra! Ro-ham-ra!« És mi rohamra indultunk a komlóföldeken! " A kisöreg eszel?s
ott. Jobbjával komikusán vagdalózott, mintha még most is kardot markolna. Olyan hevesen
gesztikulált, hogy attól lehetett tartani, egyszer csak darabokra törik és szétmorzsolódik.
Cérnavékony hangon, torkaszakadtából egyre azt sipítozta: Ro-ham-ra! Ro-ham-ra!" Újra lát
szép, csillogó vértjében, fényes kardjával, húsz éve virágában. A híres roham, a nyolcszázh
krinolinok, III. Napóleon, az ems-i19 sürgöny, a sedani20 megaláztatás mindez él? valósá
számára. Csakis számára. Az egész mozi fetrengett a röhögést?l, íme egy egész korszak go
t , hetven évvel ezel?tti korszak aktualitása! Mennyi szenvedély támadt annak idején! Menn
i gy?lölet, reménység és hazugság! És mennyi ostobaság. És most vége! Visszahozhatatlanul v
gésznek semmi értelme többé. Talán nem is volt soha. Semmibe foszlott. Épp úgy, mint az els
ilágháború, vagy nemsokára ez, vagy a többi. Az összes ezt megel?z? és ezt követ?."

Még két perce se járt a tengerparton, amikor hallotta, hogy valaki szalad utána.
Mr. Maillat! Mr. Maillat!
Hátrafordult. Gabet volt. Lihegett. Futott, hogy utolérje. A kezét nyújtotta. Maillat
elképedten megszorította.
Úgy szeretem ezt a francia szokást, hogy ahányszor csak találkoznak, mindig kezet fog
nak mondta Gabet. Annyira szívélyesnek tartom.
Bel?le csak úgy áradt a szívesség. Mosolyogva nézte Maillat-t; mintha régi barátja volna
Hova megy?
Haza felelte mosolyogva Maillat.
Hol az a haza?
A szanatóriumban. Van ott néhány cimborám. Együtt kosztolunk.
Ó mondta Gabet.
Egy másodpercnyi hallgatás után megtoldotta:
Szóval nem akar hajóra szállni?
Maillat nem tudta megállni mosoly nélkül. Gabet, mihelyt feladta tartózkodását, egyszerr
nagyon fiatalnak látszott.
Én szeretnék, de a honfitársai nem engednek.
Hogyhogy? Feery kapitány nem?
 De igen válaszolt Maillat.
Elmesélte, mi történt. Gabet szemöldökét felvonva hallgatta.
Ó, sajnálom, igazán sajnálom mondta és elpirult. Úgy látszott, egy pillanatra eltöpr
Jöjjön velem.
Kijavította magát, mint aki úgy véli, hogy ez így túlontúl parancsnak hangzik.
Legyen szíves, jöjjön velem
Elindultak vissza a sorban álló tommik felé. Gabet szótlanul ment néhány lépést.
Milyennek tartja ezt a háborút?
Úgy tette fel a kérdést, mintha arról érdekl?dnék: Tetszik ez a film, vagy színdarab? Í
a csésze tea?"
Rondának.
Gabet széles kört írt le a karjával; mozdulata felölelte a tengert, a hajókat, a sorban
tommikat és a romos villákat.
Engem legjobban az egész tökéletes hiábavalósága dühít mondta halkan.
Maillat laposan ránézett. Lehetséges, hogy Gabet, ez a rózsás, egészséges" fiatalember
dolkozik? Ó is ugyanezt gondolta! The utter futility of all this!"21
Mi lesz bel?lünk szólalt meg hangosan , ha már maguk, angolok is elkezdenek gondolk
dni.
Gabet felnevetett.
Oh, you French!22 kiáltotta.
Szívb?l, teli torokból nevetett, s Maillat is vele tartott. És egy percre a Bray-Du
nes-i romok, a hajók, a háború, minden elt?nt körülöttük. S nem maradt csak két fiatalember
szorosan egymás mellett megy a tengerparton, és nevet a napfényben.
Mesélje el, mi történt magával, amióta elváltunk kérte Gabet.
Maillat elmesélte. Amikor a r?t hajú adjutánshoz ért, Gabet félbeszakította.
Ismertem. Els? osztályú m?szaki tiszt volt. Wainewright-nak hívták. Pompás katona híré
t. Húsz évig szolgált Indiában, és tizenhétben Victoria Kereszttel tüntették ki. Két évvel
alami erkölcsi botrányba keveredett, kis híján lefokozták. Egy Smith nev? fiatal beosztott
ja túlbuzgóságában érdemeket akart szerezni. Szent ég! Smith azután jó darabig egymaga evet
iszti kantinban. Jó katona volt Wainewnght, jó, öreg katona. Buta dolog, hogy így kellet
t meghalnia.
Meghalni mindenkor buta dolog.
Igen hagyta rá Gabet, s naiv arcát Maillat felé fordította. Nemigen tudni, mi érte
z egésznek, nem igaz?
A sorban álló tommikhoz értek. Gabet elvált Maillat-tól, és szóba elegyedett a tiszttel.
tiszt hátrafordult, és figyelmesen szemügyre vette Maillat-t.
Mind a ketten beálltak a sorba.
Félórán belül sor kerül ránk, s beszállunk egy kis csónakba.
Maillat az órájára pillantott. Negyed hetet mutatott. A sor hirtelen megmozdult, és néhá
y centimétert el?rehaladt.
Miért ilyen kevés a csónak? Gabet elmosolyodott.
Tudja, senki se számított erre a visszahajózásra.
Maillat elnézte a körülötte lév? tommikat. A legtöbb hajadonf?tt volt, fegyver és hátizs
Hosszú nadrágjukban és b? zekéjükben sétahajózásra váró turistáknak vagy sportolóknak látsz
ugott kézzel álldogáltak, csak nagy ritkán szólaltak meg, és közömbös arccal szívták cigare
atartásuk után ítélve, úgy látszott, cseppet sem türelmetlenek.
A sor elején, a tenger felé fordulva, mozdulatlanul állt a tiszt, akivel az imént Gab
et szót váltott. Amikor egy csónak a parthoz közeledett, a tiszt intett. A tommik egyenkén
t kiléptek a sorból, belegázoltak a tengerbe, és csónakba szálltak. Miután hat ember eltávo
a tiszt lebocsátotta karját a hetedik tommi el?tt, s így tartotta addig, míg a csónak cl
nem hagyta a partot.
A következ? fordulóban ránk is sor kerül mondta Gabet.
Maillat a távolodó kis zöld csónak után tekintett. Mindössze egy evez?je volt, s túlságo
agy terhével csak kínos-keservesen jutott el?re. Szerencsére, a tenger csendes volt.
Jobb lett volna egy másik sorba beállni mondta Gabet.
Miért?
Azok, akik ebben a sorban állnak, egy lapátkerekes teherg?zösre kerülnek. Átkozott, óc
tákolmány. Csak tudnám, honnan ásták ki.
A Gabet el?tt álló tommi hátrafordult.
Portsmouth-ban, Sir. Emlékszem, láttam gyerekkoromban.
 Gabet elmosolyodott.
Ó, ez annál sokkal öregebb. A tommi huncutul rákacsintott.
Igaza van, Sir. Összetévesztettem a Victory-val.23
Gabet felnevetett. Két vagy három tommi, aki hallotta a párbeszédet, szintén elnevette
magát.
A Victory kezdte Gabet Maillat felé fordulva.
Jártam rajta.
Persze, gondolhattam volna.
A zöld kis csónak lassan a part felé siklott.
Még beállhatnánk a másik sorba jegyezte meg halkan Maillat.
Gabet egy pillanatig habozott.
Most már kés?. Hangosan hozzáf?zte:
Ó! Azt hiszem, ez is van olyan jó hajó, mint a többi. Az oszlopot irányító tiszt intet
els? tommi kilépett a sorból. Maillat közvetlenül Gabet után, negyediknek következett. Ann
k, aki cl akart jutni a csónakig, csaknem térdig vízbe kellett gázolnia. Maillat elt?n?döt
t, vajon ezalatt beszivárog-e a víz a csizmájába.
El?lépett. Váratlanul egy kar ereszkedett le a melle el?tt.
Francia? kérdezte a sor elején álló tiszt.
Maillat elképedésében szóhoz sem jutott. Nem tudja megkülönböztetni egyenruhája után? Ne
a meg neki Gabet? Nem látta az imént, amikor beállt a sorba?
Gabet hátrafordult.
Velem van.
Nem látszik franciának jelentette ki a tiszt. Hülye" gondolta Maillat.
Ismerem mondta Gabet.
Nem látszik franciának szajkózta a tiszt.
Ismerem ismételte meg erélyesen Gabet.
A tiszt karja aláhanyatlott. Maillat többek közt neki is megmutatta néhány perccel ezel
?tt Feery kapitány céduláját.
Maillat Gabet mellé ült a csónakban. Elégedetten vette tudomásul, hogy lába száraz marad
csizmában.
A csónak ellódult a parttól. Úgy rémlett, rögtön elsüllyed a megterhelést?l. De azért rö
sapásokkal mégis nekiindult. Maillat látta, hogy a sor elején álló tiszt karja leereszkedik
Arcát már alig lehetett megkülönböztetni.
Miért kérdezte, hogy francia vagyok-e? Nem látta anélkül is?
Én megmondtam neki.
Akkor?
Nem tudom. Gabet mosolyogva hozzáf?zte: Egy angol sosem tör?dik azzal, hogy valam
i nem következetes, Mr. Maillat.
Maillat egész úton hallgatott a teherg?zösig. Csodálkozott rajta, hogy nincs jobb ked
ve. Kés?bb majd nagyobb elégtétellel fog eltölteni az út" vélte. Azon kapta rajta magát,
szanatórium meg a banda jár az eszében, s legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy
fáj utána a szíve. Természetesnek találta, hogy fáj a szíve a cimborák után, de azt, hogy a
ium és a lakókocsi után is vágyódik! Milyen gyorsan gyökeret ereszt az ember, bármerre ke
gondolta.
A zöld kis csónak megállt a hajó mellett, kiürítette rakományát a hajópallóra, s nyomban
rdult. Maillat Gabet mögött baktatott fel a szürke bádogfal mentén. A teherg?zös közelr?l j
nagyobbnak látszott.
A létra tetején egy tengerésztiszt szétosztotta az érkez?ket a fedélzeten. Amint Maillat
elhaladt el?tte, rápillantott egyenruhájára, de semmilyen megjegyzést sem tett.
Jöjjön mondta Gabet , a hajófarba kell mennünk. A fedélzetet katonák lepték el. Biz
jófenékben is szorongtak, a fülledt félhomályban. Nekik az volt a szerencséjük, hogy utoljá
ztek. Elhaladtak egy tengelyre szerelt ikergépfegyver mellett; levették róla a véd?huzat
ot, s csöve az égre meredt. Nyilván a hajó tatjában ott volt a párja.
Ezek majd megvédenék bennünket
Gabet elfintorodott.
Legjobb védelem a gyors propeller. De ez a malomkerék
Gabet-nek még egyre a malomkeréken járt az esze. Úgy tetszett, ez az apróság nem idegesí
hanem elképeszti, s egyszersmind szórakoztatja.
Lábuk alatt még meleg volt a padló az aznapi ver?fényt?l. A friss festék, kátrány és ten
pára finom illata kellemesen megborzongatta Maillat-t. Jóles? érzéssel tüd?re szívta a leve
?t, ízlelgette az útra kelés örömét. Noha a part még egészen közel volt, máris mintha élénk
a a szél. Maillat-nak eszébe jutottak a kis g?zösök, amelyeken békeid?ben oly gyakran utaz
ott Dieppe és Newhaven között. A fedélzetre érve, mintegy kicserél?dött a leveg?, az ember
zte, hogy már elhagyta Franciaországot, Anglia ott a vízen kezd?dik.
Hallja? kérdezte Gabet.
Maillat kinyitotta a szemét. A fedélzet puszta padlóján ült. Hegyezte a fülét. Ezer közü
lismerte volna ezt a zajt. A beemelt horgony csikorgott.
Álmos?
Gabet felállt. Már cseppet sem látszott közönyösnek. Maillat érezte, hogy rohangálni sze
, parancsokat osztogatni, s?t ha t?le függne az indulásban is segédkezne.
Kerülök egyet.
Ezzel Gabet átlépett a földön hever? katonákon, s már el is t?nt.
Maillat újból lehunyta a szemét.
Megbocsát
Az a tommi volt, aki Portsmouth-ról meg a Victoty-ról beszélt Gabet-nek. Két ment?övet
tartott a kezében.
Az egyiket adja majd oda a kapitány úrnak, ha visszajön.
Köszönöm mondta Maillat, s letette maga mellé a két ment?övet.
Megbocsát, Sir, de a parancs úgy szól, hogy azonnal vegyük fel.
Felvehetem éppen, de átkozottul kényelmetlen lesz.
Ellenkez?leg, Sir, megteszi majd párnának. Ugyanúgy rákacsintott, mint nemrég a parton
Mi az? Mi történt? kiáltott fel Maillat, és felült.
Semmi, Sir, csak forogni kezd a malomkerék.
Szent ég panaszolta Maillat , meddig kell ezt még hallgatni?
A tommi újból kacsintott. Egyik szemét anélkül, hogy szemhéja összeráncolódott vagy ös
na lehunyta, a másikat tágra meresztette.
Biztosan jó id?be telik, amíg a malomkerék meg?rli az utat Doverig.
Körülöttük néhányan felnevettek. Maillat elmosolyodott.
Hogy hívják?
Atkinsnek, Sir.
Köszönöm, Atkins.
Maillat jót derült magában a közte és Atkins között elhangzott párbeszéd holmi angol s
alógusára emlékeztette. Újra lehunyta a szemét.
Rettenetes varrógépzakatolás szaggatta szét a csendet. Maillat felserkent, és megértette
hogy elaludt. Kábultnak és kipihentnek érezte magát.
Mi történt?
Atkins föléje hajló, meglepett arcából megértette, hogy franciául beszélt.
Mi történt? ismételte meg angolul.
Stukák, Sir. Támadnak bennünket. Maillat egy szempillantás alatt talpra szökkent.
Hol van Gabet kapitány?
Nem jött vissza, Sir. Még most is a hajó tatjában van. Fent, az égbolton, a lenyugvó n
fényében stukák keringtek. Maillat ötöt számolt össze.
Bizonyos benne, hogy ránk pályáznak?
Az imént még hat repül? volt, de az egyik már ledobta a bombáit, és elrepült.
Mikor?
Az imént, Sir. Amíg ön aludt. Amikor lebukott, gépfegyverrel is l?ttek rá, de úgy láts
nem nagyon zavartatta magát.
Közel estek le a bombák? Atkins elfintorodott.
Az egyik körülbelül tízméternyire. Maillat a part felé tekintett.
Hisz még egészen közel vagyunk a parthoz! Atkins meglepett arcot vágott.
Alig két perce szedtük fel a horgonyt.
Az ikergépfegyver ismét tüzelni kezdett. A lövésznek, egy hórihorgas legénynek, kétrét k
görnyednie, hogy célozhasson. Maillat-nak úgy rémlett, hogy a szakadatlan ropogás üteme két
ejt?en lassú. Amikor egy pillanatra félbeszakadt, Maillat tisztán hallott egy valamive
l tompább robbanást. A hajó tatjában elhelyezett gépfegyver is rákezdte. Fölöttük hirtelen
lkos fütty hasított a leveg?be, feler?södött, s ?rült sebességgel közeledett feléjük. Maill
a vágódott.
Elvétette mondta Atkins.
Feje néhány centiméterre volt Maillat fejét?l. A fedélzeten mocorgás támadt. A tommik fe
kodtak.
 Feküdj! Vissza! kiáltotta egy erélyes hang.
A khakiszín? tömeg összehúzódzkodott. Néhány tommi újból lefeküdt, legtöbbje azonban áll
gépfegyverek elhallgattak.
Nem sokra megyünk vele, ha fekve maradunk mondta Atkins.
Most se látta, hova estek a bombák?
Nem, Sir.
Arra el?re világosította fel ?ket egy tommi. Alacsony, cingár emberke volt, lányos a
cú, nagy, fekete szem?.
Az égbolt alatt már csak négy stuka keringett. Egyiknek sem volt siet?s a dolga. Te
mpósan, módszeresen teljesítették kötelességüket. Megdördültek egy lassan man?verez? torped
hárító ágyúi. De a fehér kis felh?pamacsok jóval a repül?k fölött bomlottak ki.
Sehol a láthatáron egy vadászgép. Atkins kacsintott.
Kés? van, Sir, hazamentek lefeküdni.
Maillat el?rehajolt, s nézte a tengert. A malomkerék tajtékförgeteget kavart, és pokoli
zajt csapott. De a g?zös, mintha mégse haladt volna gyorsabban.
Legfeljebb hat csomóval megy állapította meg a lányos arcú tommi.
Maillat érezte, hogy szorítja a ment?öve. Legszívesebben lecsatolta, és elhajította voln
. Leült, és meglazította a hevedert.
A gépfegyverek újból tüzelni kezdtek. De már nem ugyanaz a katona l?tt. Ez jóval alacson
abb volt, s alig hajolt le, amikor célzott. Maillat-t ez különös elégtétellel töltötte el.
Ugyanolyan éles fütty hasított a leveg?be, mint az imént. Maillat újból hasra vágódott.
e néhány centiméterre egy pár bakancs fénylett. Maillat-ban felködlött, hogyan ragyoghat íg
sz gazdája belegázolt a vízbe, miel?tt hajóra szállt. Vajon újra kitisztította, amikor a fe
tre ért? A fütty iszonyú gyorsasággal er?södött. Maillat-nak úgy rémlett, gyorsvonat szágul
atatlan síneken. Mereven bámulta a fényes bakancsot, és gépiesen számolta a f?z?lyukakat. D
tán a bombázás alatt úgy félt, most pedig olyan józannak és közömbösnek érezte magát, minth
emmi köze se volna.
Elvétette szólalt meg Atkins. Valaki a fedélzeten harmonikázni kezdett.
Csak tudnám, miért nem támadják inkább a torpedónaszádot kiáltotta egy hang Maillat
A lányos arcú tommi volt. Alsó ajka enyhén remegett.
Ez nagyobb célpont felelte Atkins.
A gépfegyverek elhallgattak. Egyszerre szinte természetellenes csend támadt. Mailla
t újból hallotta a harmonika vékony, éles hangját. A We're gone hang out the washing on th
e Siegfried line-t24 játszotta. Egymás után két tengerész haladt el mellettük; átlépkedtek
nyúlt katonákon. Valaki kiáltott valamit a parancsnoki hídról.
Szentisten! jajdult fel Atkins.
Maillat áthajolt mellette a mellvéden. A malomkerék megállt. S már hallották is, hogy a
c csikorogva letekeredik.
Atkins Maillat-hoz fordult, és a szemébe nézett.
Utunk végére értünk mondta.
Hátha a három megmaradt stuka nem talál el bennünket.
Not a chance25 válaszolta Atkins.
Rögtön leszáll az éjszaka.
Ez se segít rajtunk mondta Atkins. Hamarabb ránk támadnak.
De ha elvétik
Ha visszhangozta Atkins.
Három stuka, három bukórepülés, s minden egyes támadás három bomba A célpont most mozdu
tkinsnek igaza van. Útjuk végére értek.
Úgy rémlett, hogy ott fent a stukáknak nem sürg?s. Ismét keringeni kezdtek. A gépfegyver
k kerepelve újból megszólaltak. Maillat most már nem vágódott hasra. Épp csak leült, s neki
otta hátát a mellvédnek. Nézte a körülötte lev?, halálra ítélt embereket. Olyan kíváncsian
mintha nem is tartoznék közéjük. Meg fognak halni, s mégsem szólnak egy szót se, mégsem cs
zenek. Arcuk kifejezéstelen. Várnak. Várnak türelmesen, súlyosan. Ebben a várakozásban nem
ondás van, hanem egyfajta férfias er?.
Maillat egyszerre megérezte, hogy ?t is nézi valaki. Ráismert a lányos arcú tommira. Na
gy fekete szeme félénken, szorongva Maillat szemébe meredt. Ez a fickó nem tudta, mi az:
várni. Finom vonású, mozgékony arcát remegés borzongatta. Lógó karral állt, nyitott tenyér
Elvétette!
Atkins hangjában nyoma sem volt az elégedettségnek. Úgy beszélt, olyan tárgyilagosan, mi
tha egy sporteredményt közölne.
 Már csak kett? maradt.
Már csak kett? ismételte Atkins. Leült Maillat mellé, és rákacsintott.
De kett? is több a kelleténél, Sir. Maillat feléje nyújtotta a cigarettatárcáját.
Egy utolsó cigarettát mondta.
Elmagyarázta Atkinsnek, hogy Franciaországban minden halálraítélt kap egy cigarettát meg
egy pohár rumot, miel?tt a vérpadra vezetik. Az egészet higgadtan, sietség nélkül magyarázt
l. Torka kissé kiszáradt, de teljesen nyugodtnak érezte magát.
Egy pohár rumot t?n?dött el Atkins. Szegény ördög, biztosan rászorul.
Nyugodt vagyok gondolta Maillat , teljesen nyugodt. S nyomban hozzáf?zte: Ó, te
oba, te is bed?lsz már a h?siességr?l terjesztett történeteknek! Számít is az, hogy valaki
or vagy gyáva? Kinek számít?"
Nálunk Angliában nincs ilyesmi jelentette ki Atkins. A franciák emberségesebbek.
A stukák pedig szünet nélkül ott keringtek fölöttük.
Azért mégis az a legemberségesebb, ha senkit sem ölnek meg vélte Maillat.
Atkins bólintott.
Yes, Sir hagyta rá buzgón. Yes, Sir!
Olyan hévvel helyeselt, hogy Maillat kíváncsian rátekintett. A két stuka ott keringett
fölöttük, s az est, a tündökl? júniusi est lassacskán leszállt.
Maillat felállt, s ki tudja, immár hányadszor, a part felé nézett. Olyan közel volt! S m
st ez a part jelentette a biztonságot, az életet. Áthajolt a mellvéden, és felmérte, mekkor
távolság választja el a vízt?l. Régebben gyakran ugrott fejest. Mi tartja most vissza attó
, hogy lehúzza csizmáját, vízbe ugorjék, néhány karcsapással partra érjen, elmeneküljön ebb
rsóból? Egyszer? az egész, rögtön odafordul Atkinshez, megkéri, segítsen lehúzni a csizmájá
t?le és kiugrik. De alighogy ez átfutott rajta, már azt is tudta, hogy nem teszi meg.
Szörny?ség! Képtelenség f Hiába, érezte, hogy itt semmi sem segít, képtelen lesz elszánni
m akar elmenni. Felesleges az ösztökélés, felesleges az ijesztgetés. Itt marad mozdulatlan
ul, várakozva. Inkább a halált választom?" gondolta döbbenten. Nem, nem err?l volt szó,
zen más volt, jóval különösebb. Mintha kínzó kíváncsisággal a következ? percre várna.
Fölemelte a fejét, a stukákat nézte, amelyek továbbra is ott keringtek a der?s júniusi é
lt alatt. Atkins követte tekintetét.
Élvezik a helyzetet állapította meg Maillat. Ösztönösen lehalkította a hangját; a fe
csend honolt. A fényes bakancsos katona ott ült t?le néhány lépésnyire. Kenyérzsákjából ki
húskonzervet, nyugodtan lekanyarított bel?le néhány vastag szeletet, s egy késsel sorra mi
ndet szájához emelte. Tempósan majszolt, s közben nem nézett senkire. A lányos arcú tommi t
erébe temette arcát.
Menjünk hátrább javasolta Maillat.
Atkins meglepetten ránézett, de semmit sem kérdezett. Utat törtek maguknak. Atkins me
nt elöl, s valahányszor beleütközött valakibe, azt motyogta: Sorry!26 Néhány tommi hátrafor
és kíváncsian szemügyre vette Maillat egyenruháját. A leveg?be belehasított egy hang, ugya
a parancsoló hang, amelyet az imént már hallottak.
Feküdj!
De ezúttal a khakiszín? massza meg se moccant, meg se pisszent.
Feküdj! ismételte a hang. Er?s és jó szándékú volt, olyan ember hangja, aki hozzászo
rancsoláshoz, s ahhoz, hogy parancsainak engedelmeskedjenek, de most, amint a süket
csendbe hullt, egyszerre nevetségesen gyöngének és értelmetlennek hatott. Eltelt néhány más
c, aztán a parancs újból felharsant, ezúttal káromkodás kíséretében.
Maillat elmosolyodott. Többé senki sem engedelmeskedett már a parancsnak.
Káromkodj csak! mondta Atkins hátrafordulva.
? is mosolygott. Nekid?ltek a mellvédnek. A két stuka ott keringett fölöttük. Atkins Ma
illat-hoz hajolt.
Én kommunista vagyok közölte halkan és jelent?ségteljesen.
Maillat-ra nézett; tekintetében szemérmes áhítat bujkált; úgy látszott, választ vár. Hir
gyverropogás törte meg a csendet. Maillat sohasem érezte ilyen kevéssé valószer?nek az élet
Vajon csakugyan meg fogok halni?" gondolta. Eszébe jutott, milyen rémület fogta el délu
. Most nem félt. Csak hihetetlenül el volt képedve. Fölemelte a fejét, és látta, hogy Atkin
egyre rámered. Még egyre választ vár.
Igazán? Kommunista? kérdezte Maillat.
Igen.
A repül?gép zúgása olyan hangos volt, hogy elnyomta a hangját. ?rült sebességgel zuhant
. Képtelenség gondolta Maillat , az egész képtelenség." E pillanatban a fejében rettene
adt, valami vadul el?relökte, s ? Atkinsre esett. Atkins egy vagy két másodpercig megt
artotta, aztán ? is elvesztette egyensúlyát, s Maillat-val együtt végiggurult a fedélzeten.
Maillat elkapta a rácsot a mellvéd fölött, és belecsimpaszkodott. De nyomban el is engedte
. Két ember zuhant rá teljes súlyával. Felordított.
Here, Sir27 jutott el hozzá Atkins hangja.
Erezte, hogy valaki fölemeli a vállánál fogva, és talpra segíti. Atkins állt el?tte.
Megsebesült? kiáltotta Maillat franciául.
Atkins nem nézett rá. A hajó tatja felé bámult; elh?lt arcán bíborfény tükröz?dött. Néhá
ta a száját, de Maillat képtelen volt megérteni, mit mond. Szavait elnyomta a lárma. Maill
at megfordult. A hajó tatjából lángnyelvek csaptak ki.
Alig füstöltek, úgy törtek a magasba. A fény olyan éles volt, hogy Maillat behunyta a sz
mét. Megingott, és Atkins mellére d?lt.
Le fognak tiporni bennünket suttogta Atkins , mind a hajó fara felé tolong.
Körülöttük a tömeg egyik pillanatról a másikra összes?r?södött úgy rémlett, felemelj ?ke
arcokon vörös fény villódzott; a két férfi mintha forró, fullasztó szélforgatagba került v
llat hirtelen azt érezte, hogy nyakát elviselhetetlenül marja valami. Karja odaszorult
a melléhez, s fájón nyomta. Minden erejét megfeszítve, hátravetette a fejét, mohón vágyako
gy lélegzethez jusson.
Amikor magához tért, úgy érezte, mintha kényelmesen a hátán feküdne, arcát finom, h?vös
tta. Felnyitotta a szemét. Körülötte vörösl? alakok sürögtek. Meglepetten tapasztalta, hogy
rádöbbent, hogy az összeprésel?dött tömegben nem is vágódhatott el. Újból lehunyta pilláit
len álmosság ömlött el rajta. Érezte, hogy valaki kétszer pofon üti. Kinyitotta a szemét. H
an, egészen homályosan Atkins arca ködlött fel el?tte. Hihetetlen er?feszítéssel sikerült n
va tartania a szemét. Ismét nagyon melege volt.
Jobban van, Sir?
Jobban, Atkins.
A szorítás most kissé lazult. Csak ez az üvöltés sz?nne meg egy pillanatra! Körülöttük s
kiáltozott. A hang messzebbr?l érkezett, a parancsnoki híd túlsó oldaláról. A t?z fokozatos
elharapózott. Látszott, ahogy a fényes lángnyelvek kirajzolódnak az alkonyaiban. A szél id?
ként veszedelmesen feléjük hajlította, ilyenkor úgy érezték, mintha egy hatalmas szörny pof
ednék feléjük, és forró lehelete az arcukba csapna.
Érzi a padlót a lába alatt, Sir?
Érzem mondta Maillat. Rettenetes lehet most ott, alul.
S hirtelen eszébe jutott Gabet. Mi lehet Gabet-vel a hajó tatjában?
El kell jutnunk a mellvédig.
Miért?
Hogy kiugorhassunk.
Kiugrani, Sir? kérdezte fojtott hangon Atkins. Szótlanul, vállával utat törve, el?re
akodott. Nehéz lesz odajutni, gondolta Maillat, de legnagyobb meglepetésére a tömeg enge
delmesen utat nyitott nekik. Néhány másodperccel kés?bb rátette kezét a mellvéd korlátjára.
mban el is rántotta. A mellvéd égetett.
Ott a part! kiáltotta Maillat.
Egészen közel volt, alig százméternyire. A robbanás elszakíthatta a horgonyláncot, s a g
elsodródott. Csaknem a szanatóriummal szemben futott zátonyra. Balra a távolban Maillat
homályosan látta a bray-dunes-i strandon sorba álló tommikat. A behajózás folyt tovább. Mai
t el?rehajolt. Úgy rémlett, szédít? magasság választja el a vízt?l. Alatta a mélyben nyugod
ma volt a tenger. Ragyogott, mint egy acélpajzs.
Sekély a víz, nem lehet kiugrani.
Dehogynem vágott vissza hevesen Maillat. Majd meglátja. El?ször én ugróm ki.
Atkins, mintha kissé elsápadt volna.
Nem tudok úszni jelentette be rekedten.
Számít is az? Ott a ment?öve. Teljesen veszélytelen. Megismételte: Teljesen veszél
Atkins hallgatott.
Majd kiugrom, maga pedig utánam ugrik.
Nem tudok úszni mondta csökönyösen Atkins.
Good God!28 Miért kell itt úszni tudni!
Egy darabig újból hallgattak, s Maillat érezte, hogy Atkins kétségbeesetten viaskodik ön
agával. Újabb ordítás harsant, ezúttal még hangosabb; a szél hirtelen szikrafelh?t zúdított
aillat lábujjhegyre állt, és látta, hogy a lángok elborítják a parancsnoki hidat. A h?ség f
ztó volt, Maillat-t ájulás környékezte. Különös komor kábulat hatalmasodott el rajta. Fájt
elyet az imént a mellvédre tett, szeretett volna felordítani.
Gyerünk.
Én inkább itt maradok mondta Atkins. Lángnyelvekt?l megvilágított képe mintha izzott
a.
? is kábultnak látszott. Maillat vállon ragadta, és megrázta.
De hát meg fog égni, Atkins, meg fog égni!
Atkins a fejét csóválta.
Lehetetlen, Sir, nem tudok kiugrani.
Maillat fülében ott zúgott a tömeg ordítása. ? is szeretett volna felordítani.
Nem tudok kiugrani ismételte komor, bamba arccal Atkins.
Vonásai egyszerre hülyén eltompultak. Maillat ránézett. Atkins, a nemrég még olyan bátor
godt Atkins! Most azért fog meghalni, mert nem mer néhány méter magasságból leugrani? Maill
t dühösen megrázta.
Ki fog ugrani, Atkins, hallja! Ki fog ugrani! Megparancsolom, hogy kiugorjék!
Atkins ellenállás nélkül t?rte, hogy rángassa. Arca komor és bamba volt.
Nem adhat nekem parancsot makogta megzavarodva.
Most már körülöttük is kiáltoztak. Különös, gyengén éles és férfiatlan jajongás volt ez.
tt a mellette lev? katonák arcára. Valamennyin ugyanazt a tehetetlen dermedtséget látta,
mint Atkinson. Vajon én is ilyen vagyok?" gondolta rémülten Maillat. A t?z olyan volt,
mint egy hatalmas ragadozó állat, amely megdelejezi ?ket, miel?tt rájuk veti magát.
Atkins kiáltotta Maillat , ki fog ugrani! Nem ugróm fejest, csak belevetem magam a
vízbe. Ezt mindenki megteheti. Maga is.
Atkins ránézett, kinyitotta a száját, s hirtelen felordított. Üvöltése nem volt emberi,
utya panaszos halálvonítására emlékeztetett.
My God!29 rivallt rá Maillat. Fogja be a száját! A jajongó, gyászos és dermeszt? ü
akart vége szakadni.
My God! Fogja be a száját!
Körülöttük most már egyre többen kiáltoztak. Maillat is ordítani szeretett volna. Fokoza
, soha nem tapasztalt tehetetlenség uralkodott el rajta. Atkins komor és bamba arcca
l még egyre üvöltött.
Atkins! kiáltott rá Maillat.
Teljes er?vel behúzott neki két pofont. Atkins abbahagyta az üvöltést, és forgatni kezdt
a szemét. Majd merev arca lassacskán fölengedett.
Rögtön kiugróm! kiáltotta oda neki Maillat. Ráeszmélt, hogy franciául beszél, s ango
mételte a mondatot.
Yes, Sir.
És ugye maga is utánam ugrik?
Nem tudok úszni mondta Atkins.
Maillat megragadta egyenruhája gallérjánál fogva, és megrázta.
Utánam ugrik, Atkins? Utánam ugrik? Utánam ugrik? Könyörgött neki. Atkins lehunyta a s
, és nem válaszolt.
Utánam ugrik? kérdezte könyörögve Maillat. Belecsimpaszkodott terepszín? egyenruhája
, könyörgött, csaknem sírt. Atkins kinyitotta a szemét.
Yes, Sir.
Gyerünk! kiáltotta Maillat. Gyerünk!
De ezúttal ?t kerítette hatalmába holmi álomkór.
Tartsa a ment?övemet, nem akarok kézzel a mellvédhez érni.
Atkins engedelmesen megfogta az övét, és Maillat el?bb bal, majd jobb lábával áthágott a
llvéden. Már semmi sem volt közte és a tenger között. Alatta szédít?n örvénylett a mélység.
Eresszen el!
Atkins görcsösen markolta Maillat övét; arca megint komor és bamba volt.
Eresszen el!
A forró mellvéd sütötte Maillat derekát.
Eresszen el! kiáltotta hátrafordulva.
Hirtelen minden ereje cserbenhagyta. Üresnek és bambának érezte magát. Már nem tudta, ho
van, mit cselekszik. Csak azt tudta, hogy Atkinsnek nem szabad tovább tartania.
Eresszen el! ordított rá franciául. És vakon hátracsapott.
Érezte, hogy nagyon magasból a semmibe hull. Az ember ugyanezt érzi, ha azt álmodja,
hogy zuhan. Egyszerre kifut talpa alól a föld, szíve összeszorul, valahol váratlanul elpat
tan egy idegszála és vége. A vízbe érve Maillat rádöbbent, hogy, miután megütötte Atkinst
lvesztette eszméletét. Nagyszer? h?vösség áradt el rajta, s eszébe jutott, hogy az imént, a
jtogató tömegben ugyanezt érezte. Ezúttal azonban a h?vösség nem sz?nt meg. Ráfeküdt a vízr
yújtotta keresztbe tett karját. Erezte, hogy lassan sodródni kezd a part felé, mint a vízb
efúltak. A ment?öv víz fölött tartotta törzsét, de csizmájától elnehezült lába lehúzta. Leh
p úgy, mint az imént, az az érzése támadt, hogy a semmibe hull. Kinyitotta a szemét. Víz pa
lta az arcát. Fölötte hatalmas függ?leges falként magaslott a teherg?zös.
Már nem látta tisztán a lángnyelveket, de az embertelen üvöltés még egyre eljutott hozzá
rrább húzódott, hogy jobban megfigyelhesse a hajó farában összepréselt emberfürtöket.
Meglep?en lassan úszott.
Atkins! Atkins! kiáltotta.
És égnek emelte karját, hogy mutassa: fenntartja a víz.
Már nem volt elég világos ahhoz, hogy megkülönböztesse az arcokat a fölötte homályló töm
intha jelzésére elhaló kiáltás felelt volna.
Atkins!
Ezúttal megcsobbant a víz, s t?le néhány méternyire felbukkant valaki. Maillat közelebb
ott hozzá. Elkeserít? lassúsággal úszott. Vállon ragadta az illet?t. Az felkiáltott és hátr
t. Maillat eleresztette. Nem Atkins volt.
Ne hagyjon magamra!
Közel a part.
Ne hagyjon magamra! kérte a katona. Hangja mély volt, elcsigázott és rimánkodó.
Egyedül is kiér.
Nem mondta a katona, és valamit érthetetlenül hebegett.
Mit beszél?
Fáj mindenem felelte tisztán a katona. Istenem! f?zte hozzá, és újból lebegni ke
Istenem! Istenem! Istenem!
Ott lebegtek egymás mellett a vízen, a ment?öv fenntartotta ?ket.
Kitolom a partra Szólt Maillat.
Megfogta a katona kezét, de az fülrepeszt?én felordított, és mind a két kezét kirántotta
?l. Maillat rápillantott. Egyik ujján sem volt köröm, s az els? ujjpercén nyers és véres vo
a hús.
Szent ég! mormolta Maillat.
Vállon ragadta, de a katona rémülett?l eltorzult arccal nyomban feléje fordult.
Ne nyúljon hozzám!
Valahogy mégis meg kell fognom. Elkapta zekéje gallérját.
Fáj mondta a katona.
Ezúttal nem kiáltott. Halkan, szinte menteget?zve beszélt. Maillat elengedte.
És itt?
Megmarkolta a ment?övet. A katona arca eltorzult, de nem szólt egy szót sem. Mailla
t tolni kezdte maga el?tt. Rendkívül lassan úszott. Csizmája megtelt vízzel, lehúzta, alig
udta fent tartani a lábát. Úgy rémlett, mindennek sose lesz vége, de Maillat kés?bb megérte
, hogy csupán néhány métert úszott, miel?tt földet ért.
Most már leállhat. Fel tud állni?
A katona megpróbálta, de ordítva, teljes hosszában elvágódott a vízben. Maillat ismét to
ezdte. De a víz már nem volt elég mély, s a katona, amint teste a homokhoz súrlódott, nyösz
kezdett.
Kiviszem a karomban közölte vele Maillat, és föléje hajolt.
A katona rémülten rámeredt.
Ne nyúljon hozzám!
Muszáj! Nem maradhat itt egész éjszaka a vízben.
A katona nem válaszolt, behunyta a szemét. Maillat átkarolta a derekát. Többször nekirug
szkodott, amíg felemelte.
Istenem nyöszörgött a katona. Istenem! Istenem! Majd halkan és lágyan nyögdécselni
mint egy gyerek.
A partra érve, Maillat megbotlott valamiben. Majdnem elesett, s csak nehezen ny
erte vissza egyensúlyát. Amennyire csak lehetett, gyöngéden letette a katonát a homokra. A
szerencsétlen t?rt mindent, magatehetetlenül. Feje tompán a homokhoz koppant. Nem moz
dult, szemét lehunyva tartotta. Amint föléhajolt, Maillat látta, hogy nincs szemöldöke.
Noha már kés?re járt, a parton még egy csomó francia baka ?gyelgett. Maillat odahívta az
egyiket, és megkérte, segítsen lehúzni a csizmáját.
Fent voltál rajta? kérdezte a baka a lángoló teherg?zösre mutatva.
 Fent.
A kutyafáját! kiáltotta a baka. Ezek aztán bekapják a legyet, szegények!
Úgy beszélt, mintha egy futballmérk?zésen volna. Egy mérk?zésen a T?z meg az emberek köz
Ahol a T?z er?sebb. Nem, itt nincs helye vitának. A T?z els? klasszis! Hogyan is t
udnák a fiúk legy?rni?
Köszönöm.
A kutyafáját! kiáltotta a baka. Ezeknek alaposan bef?tenek!
Egészen belehevült. Neki olyan volt az egész, mint egy mérk?zés. Persze hogy az er?sebb
ik csapat gy?z.
Kíváncsi vagyok, mit tennél a helyükben.
Én? kérdezte a baka. Sértetten hozzáf?zte: Hallod-e, te is jól adod.
Végül is neki közvetlenül semmi köze nem volt a dologhoz. Csak nézte. Egyszer?en csak né
. Mégsem kell összekavarni a dolgokat.
Köszönöm a segítséget.
Hadd a fenébe dünnyögte ellenségesen a baka. Elment. Maillat az angol felé fordult.
Jobban érzi magát?
Fázom mondta az angol. Maillat fölébe hajolt.
Én kiúszom a tengerre, megkeresem a cimborámat. Rögtön visszajövök. Magára bízhatom ad
zmámat?
Tegye a fejem alá felelte halkan az angol.
Mihelyt belegázolt a vízbe, Maillat érezte, hogy rettenetes kimerültség fogja el. A g?zö
még egyre ott lángolt el?tte. A parton járó katonák alig vetettek rá egy pillantást elhala
kban. A hajó pedig égett. Magányosnak látszott, mintha mindenki elhagyta volna. Komor töme
ge és magas lángkoronája kivált a még világos égbolt alól. Enyhe id? volt. Ragyogó júniusi
enger olyan csendes volt, hogy a fövényen elhaló hullámok szinte nem is hagytak tajtékot m
aguk után.
Maillat lecsatolta ment?övét, a homokra dobta, s anélkül, hogy egy pillanatra is leve
tte volna szemét a g?zösr?l, lépett néhányat. Valami hevert a lába el?tt; letekintett. Megé
tte, hogy az imént a vízb?l kijövet, ebben botlott meg. Anyaszült meztelen emberi test v
olt, a gyomor fölött kettészelve. Törzse és fej e máshova eshetett, talán a tengerbe. Az em
roncs szemérmetlenül és lélektelenül feküdt el?tte, hosszú izmos lábát természetesen kinyúj
ha pihenne. Maillat mozdulatlanul nézte. Különösen a hulla hasa kötötte le a figyelmét. A f
b?r, a laza izmok és a lágy csíp?hajlat azt a látszatott keltette, hogy a csonk tovább él a
szörny? seb alatt. Maillat lehajolt és megérintette. Még nem h?lt ki. Néhány arra járó kato
evette, mit csinál. Az egyik hátrafordult, és odakiáltott neki valami ocsmány tréfát. Maill
hallotta halkuló röhögésüket.
A víz szinte meleg volt, s Maillat-nak csizma és ment?öv nélkül könnyebben ment az úszás
karcsapással elérte a g?zöst. Az emberfürt még egyre ott szorongott a mellvéd mellett, a ha
arban. A lángnyelvek, legalábbis látszólag, még nem harapóztak el a parancsnoki hídon túl
llat csak a legmagasabbakat látta közülük. A kezdetben hallható ordítás megsz?nt, nyöszörgé
a fel. Végtelen, egyhangú, éles nyöszörgés volt ez, olyan, mint az asszonyi hüppögés. Valah
lángoszlop a hajó fara felé kígyózott, a nyöszörgés feler?södött. Maillat ilyenkor látta,
erek könyörögve az égnek emelik karjukat. Most két mellvédhez er?sített kötél lógott a teng
Atkins!
Alig három-négy ember úszott vagy lebegett körülötte a vízen. Fent, váratlan szünetekkel
en fel-feler?södve, továbbra is hallatszott a nyöszörgés.
Atkins! ordított teljes er?b?l Maillat.
A hajóról válaszként zagyva hangok jutottak el hozzá. Maillat közelebb úszott. Mit várna
k az emberek, miért nem ugranak ki, miért nem csúsznak le a köteleken?
Ismét teljes er?b?l elkiáltotta Atkins nevét, aztán várt. Jó darabig várt. Egyszerre csa
zte, hogy a víz hideg, s lába is kezd gémberedni. Nagy sokára észrevette, hogy valaki lass
an áthág a mellvéden, megragadja a kötelet, és végtelen óvatossággal leereszkedik. Egy test
sant a vízbe, és Maillat felé közeledett. Nem Atkins volt. A katona kifejezéstelen arccal
rábámult, s nyomban behunyta a szemét. Hagyta, hogy a víz sodorja, anélkül, hogy egyetlen m
zdulatot tegyen. Arca fekete volt az izzadságtól. Maillat ott úszott mellett.
Megégett?
A katona felnyitotta a szemét, de rögtön le is hunyta.
A kezem
Hangja rekedt volt, mintha évek óta nem beszélt volna. Egyedül is kiér a partra?
Igen.
 Miért nem jött le hamarabb a hajóról?
Csend támadt, s Maillat már-már azon t?n?dött, ne ismételje-e meg a kérdést, amikor a ka
a kinyitotta a szemét.
Nem jutott eszembe.
Szenvedett?
Igen felelte a katona , nagyon szenvedtem, és ordítottam.
Most már nem fáj semmije?
Nem.
Feküdt a vízen mozdulatlanul, s arcát kifejezhetetlen elégedettség töltötte el.
Nem akarja, hogy a part felé toljam?
Nem mondta határozottan a katona.
Maillat érezte, hogy egyre jobban fázik, egyre inkább elhatalmasodik rajta a fáradtság.
Er?lködnie kellett, hogy fent tartsa magát a vízen. Nézte a g?zös feléje magasodó hatalmas
rát. Mögötte tovább hallatszott az elnyújtott nyöszörgés.
A vízb?l kilépve kis híján megint belebotlott az emberroncsba. Átlépett rajta, néhány mé
?rebotladozott, majd egyensúlyát vesztve földre omlott. Hányni kezdett, egész teste görcsös
vonaglott. Így telt el néhány másodperc ; aztán Maillat érezte, hogy tet?t?l talpig kiveri
veríték. Hátára feküdt, s úgy érezte, megint pompás h?vös közegben lebeg.
Már-már leszállt az éjszaka, mire felkelt; csak nagy nehezen lelt rá újból a kimentett a
lra, jóllehet alig néhány méternyire hevert t?le.
Jobban van?
Igen válaszolta az angol. És gyerekes hangon hozzáf?zte: Fázom.
Pedig nincs is hideg.
Fázom, nagyon fázom.
Majd küldök magáért két szanitécet szólt csöndesen Maillat.
Hirtelen elkáromkodta magát.
Ó mormolta védekez?én az angol. Sajnálom. Ketten voltak. Nem akadályozhattam meg ?
Az egyik fölemelte a fejemet, a másik kihúzta alóla a csizmát.
Aljasok! sziszegte Maillat.
Mezítláb ért vissza a szanatóriumba. Id?nként megfordult és hátranézett. A g?zösön a t?z
atott a l?szerládába, mert pillanatonként süvítve kiröppent egy-egy töltény. A géppuska csö
kimagaslott a lángnyelvek közül, s mivel még egyre az égnek meredt, Maillat-nak úgy rémlett
ogy cél nélkül veszettül tovább tüzel.

Nem értem, miért nem ugrott ki a te angolod mondta Alexandre.

Megszokott helyén ült, tenyerét szétterpesztette a combján ; a hold elég er?sen sütött,
ilágította az arcát. Maillat teli csajkát tartott a kezében, és arra ügyelt, hogy evés közb
iszkítsa be a Dhéryt?l kölcsönkapott khakiszín? nadrágot.
A többiek sem ugrottak ki.
Talán attól féltek, hogy a vízbe fulladnak vélte Pierson.
Maillat a fejét ingatta.
Mindenkinek volt ment?öve.
Csak most vette észre, hogy egy zömök kis alak hajol a t?z fölé.
Nini! Te itt vagy? Végül mégis eljöttél, és átadtad az üzenetet?
Nem mondta zsémbes hangján Pinot. Egy szót se szóltam. Alexandre ajánlotta, hogy m
ak itt.
Szóval hallgattál? mondta nevetve Maillat. Pierson elvette Maillat revolverét, szétsz
edte, és minden egyes darabot gondosan megtörölt.
Nem értem, miért nem ugrott a lébe az a sok pasas mondta Alexandre.
Maillat szólásra nyitotta száját, de aztán meggondolta magát, és mégsem beszélt.
De az istenfáját kiáltotta Alexandre, és fölemelte vastag karját , végül is nem vol
uk! Elég lesz egy konzerv? Nem akarsz még egy doboz szardíniát is? f?zte hozzá.
A hold most teljes fénnyel világított, s a t?z, melyet Alexandre Maillat érkezésekor gyú
tott, táncoló árnyakat vetett arcukra. Pinot Alexandre balján ült. Mától fogva ez volt a he
. Alexandre nézte a cimborákat, s arra gondolt, hogy ez egyszer megint minden rendbe
n van.
Ó! Ó! szólalt meg Dhéry. Mindent Maillat kap?
Maillat el?rehajolt.
Hogyan? Hát te nem alszol? Mi van a milliókkal?
 Biztosan éhes vagy vágott a szavába Alexandre.
De még mennyire!
Alexandre odaadta neki az épp felnyitott szardíniás dobozt.
Mindent én kapok?
Mindent.
A teremtésit! kiáltotta Maillat.
Nevettek, úgy nézték. Alexandre megtöltötte kulacsát, és feléje nyújtotta.
A kilincset is megzabálnám közölte boldog pofával Maillat.
Mosolyogva nézték, hogy eszik.
S mit szólnál utána egy jó groghoz vagy whiskyhez? kérdezte Alexandre.
Dhéry megmoccant a sarokban.
Az én whiskym!
Ha akarod - jelentette ki Pierson , megkaphatod az árát.
Húsz üveg a hetvenöt frank, csinos kis összeget tenne ki!
Apropó, még most se adtad meg a tíz frankot a kenyérért.
Dhéry keresztbe rakta vastag lábát.
Nem kerget senki.
Így kell meggazdagodni állapította meg Alexandre.
Nem is olyan nehéz.
Nem mondta teli szájjal Maillat , nem is nehéz. Csak szenvedélyesen kell szeretni a
pénzt. Tulajdonképp ezért is gazdagszanak meg kevesen. Ritka dolog, hogy valaki szenve
délyesen szeressen valamit.
Alexandre vastag, sz?rös keze ott pihent a térdén. Hallgatta Maillat-t, s elégedetten
azt gondolta: Maillat már megint marhaságokat beszél."
Marhaságokat beszélsz mondta elragadtatott mosollyal.
Ez egyszer ismét minden rendben volt.
Ha már itt tartunk mondta Dhéry , mi lenne, ha mindenki kapna egy-egy grogot?
Üsse k? mormolta Alexandre. De azt már ne várd t?lem, hogy én menjek a kútra vízér
Majd én elmegyek ajánlkozott Pinot.
Felkapott egy csöbröt, s elt?nt az éjszakában. Maillat Alexandre-hoz fordult.
Hogy vagy megelégedve vele?
Jó fiú. Eltekintve attól, hogy mihelyt meglát egy náci repül?gépet, rögtön tüzelni kez
Ez csak dicséretes jegyezte meg Pierson.
Ha volna értelme, igen. De még az is el?fordulhat, hogy a fritz leereszkedik, és gépf
egyverrel kinyír egy csomó alakot.
El?fordulhat. Alexandre vállat vont.
Most meg éppenséggel semmi teteje. Pinot barátunkat ma este kiebrudalták a szanatórium
. Onnan lövöldözött. Mától fogva a d?nék közül akar l?ni. Ásott magának egy kis állást szem
Pinot h?s jelentette ki ünnepélyesen Pierson.
Igen- hagyta rá Maillat , tipikus h?s. El se tudja képzelni a saját halálát. Szerinte
ak az ellenség halhat meg.
S ezt gondolta: Pedig nemrég még én is csodáltam Pinot-t."
Nem ez a lényeg folytatta szelíd hangján Pierson , hanem az, hogy Pinot elszánt.
Elszánt? kérdezte Alexandre. Rendben van, mondjuk, hogy elszánt, de ha kap egy gol
a hasába, amint a d?nék közt idétlenkedik, nem lesz többé elszánt. Mert ne feledd, akármil
lszánt is az ember, csak egy élete van. Se kett?, se három, se egy tucat. Egy! Csak eg
y! És azzal nem lehet packázni.
Néhány fahasábot vetett a t?zre.
Azért buta dolog ez a háború jegyezte meg Maillat. Minél több embernek vágod el a
nnál több érdemet szerzel.
Pierson feléje fordult.
Ha nem szereted, miért csinálod?
Hogyhogy? Hogyhogy, miért csinálom?
Igen, miért csinálod? Megszökhettél vagy öngyilkos is lehettél volna. Azért veszel rés
rúban, mert magad választottad.
Ezt te választásnak nevezed? Az embernek azt mondták: Mozgás, lódulj, hetvenöt százal
os, hogy elpatkolsz, de ha nem szeded azonnal a sátorfádat, katonaszökevényként menten lep
uffantunk." Ezt te választásnak nevezed?
Igen mondta szelíd, konok hangján Pierson , ezt választásnak nevezem.
Megszakadok a röhögést?l mondta Alexandre.
 Tessék, itt van szólt Pinot visszatérve a teli csöbörrel a fénykörbe.
Ott állt el?ttük, sz?k ruhájában, töppedten, a t?zhely parazsa halványan megvilágította,
kete, csimbókos fürtjei mókásan felkunkorodtak homlokán.
Alexandre vizet töltött egy tálba, befedte, s újból néhány fahasábot dobott a t?zre.
Nesze mondta Pierson, s visszaadta Maillat-nak revolverét. Szárazra, töröltem, és
tem.
Maillat jól érezte magát száraz ruhájában. A Dhéryt?l kölcsönkapott terepszín? angol nad
gástalan volt az éle. Maillat, amint leült, kissé felhúzta a térdén, s e mozdulattól az az
dt, hogy ismét civilben van.
Nekem adod a nadrágodat, Dhéry?
Dhéry lassan keresztbe rakta a lábát.
Ha akarod.
Csak tréfáltam.
Nem, valóban megtarthatod. Van bel?le még néhány.
Néhány? Talán még egy. De néhány?
Jól hallottad.
Maillat el?rehajolt, úgy kérdezte:
Ez is hozzátartozik azokhoz a bizonyos milliókhoz?
Talán dünnyögte Dhéry.
Tétován elmosolyodott, zsírpárnás arca kétoldalt szájára konyult.
Adjátok ide a poharatokat! kiáltott fel Alexandre. Mindenkinek jut egy jó negyed l
ter.
Levette a tál fedelét. A grog illatosán g?zölgött. Alexandre telitöltötte poharát, és át
aillat-nak. Aztán sorra adott a cimboráknak.
No, Pinot! mondta. Ilyet biztosan nem ittál Bezons-ban!
Nem ér fel a konyakkal mormogta zsémbes hangján Pinot.
Kortyolgatták az italt. A forró bádogpohár égette a szájukat, alig tudták tartani a fülé
Mégis hallatlan, hogy ez a sok alak nem ugrik le * ha]óról jegyezte meg Alexandre.
Talán félnek vélte Pierson. Olyan magasból félelmetes lehet a víz. Vonzó is, félel
Tévedsz szólt Maillat. Amikor otthagytam ?ket, két-három kötél lógott le a fedélze
szkedhettek volna kötélen.
Akkor miért nem tették! fakadt ki Alexandre. Végül is nem volt mit tétovázniuk!
Elhallgattak. Csak Pinot szürcsölte hangosan a grogot. ?, Pinot, most azt gondolt
a, hogy ez afféle asszonyhoz ill? ötlet forró vizet önteni az alkoholhoz. Ha ?t kérdezik
eg, ? inkább tisztán issza a whiskyt. Alexandre derék fickó, egy szót se lehet szólni ellen
, igazán belevaló kölyök, de ami az italt illeti, valahogy n?ies az ízlése.
Hát a szép dokiddal mi lett, Dhéry? kérdezte Maillat.
Az egész társaság megdermedt.
Meghalt.
Hogyan? kérdezte Maillat.
Persze mondta Pierson , te nem voltál itt
Meghalt?
Egy hetvenhetes végzett vele.
Hol?
A szobájában, a szanatóriumban. Az egyik oldalszárnyban lakott, a tet? alatt. Ma este
fedezték fel. Ágyban érte a halál.
Meghalt! ámuldozott Maillat.
Gyufa sercent; éles fényt vetett az éjszakába, s Maillat látta, hogy Pierson körülményes
t pipájára, s egy ceruzával megtömködi a dohányt.
Nem is tudtok mindent jegyezte meg. Este hallottam néhány részletet egy szanitéct?
Alexandre hevesen feléje fordult.
Mit? Mit tudtál meg újabbat? Mit akarsz elmesélni? Ennek az átkozott papnak mindenbe
bele kell ütnie az orrát!
Jól van mondta Pierson , többé meg se szólalok.
És Maillat kihallotta Pierson hangjából, hogy Alexandre ezúttal valóban megbántotta.
Ugyan avatkozott közbe Maillat, Alexandre barátságos mély hangját utánozva beszélj
zerelmére, beszélj hát!
Pierson megnyomkodta, pipáját a ceruzával.
Nos mondta, de szavain érz?dött, hogy a közbeszólástól megtört kezdeti lendülete ,
illi nem volt egyedül a szobában. Vele volt egy ápolón? is.
 Szó, ami szó, egymás karjában lelte ?ket a halál, mégpedig hiányos öltözetben.
Mindnyájan hallgattak, mire Pierson levonta a végkövetkeztetést:
Azért mind a két családnak kínos lehet.
Fenébe a családokkal, abbé! kiáltotta dühösen Maillat.
Csend támadt. Pierson felállt.
Úgy látszik, ma nem vagyok népszer?. Lefekvés el?tt járok egyet mondta, és sarkon fo
.
Lágy hangján elnézést kérve, kifurakodott Alexandre és Maillat között, s elt?nt az éjsza
gyelték távolodó lépteit.
Megbántottad szólalt meg Alexandre.
És te?
Éppen ez az, nem kellett volna másodszor is. Én már úgyis megbántottam.
Maillat-nak eszébe sem jutott elmosolyodni.
Az istenfáját! fakadt ki. Ezek a vénlányos vonásai
Hagyd.
Számára ez nem egyéb pikáns történetnél?
De most már csakugyan hagyd abba intette le Alexandre.
Maillat elhallgatott. Dhéry megmozdult a sarokban.
Lefekszünk?
Igen felelte Alexandre. Hozzáf?zte: Szívesen hallgatom, ahogy mindenféle marhaságo
zehordtok, de ami sok, az sok.
Vállon veregette Pinot-t.
Lefekszünk, Pinocchio?
Nem szeretem, ha tréfát ?znek a nevemb?l mondta mogorván Pinot.
Nagyszer?! csattant fel Alexandre. Most meg már rám rúgnak ki.
Égnek emelte a karját.
A teremtésit, mi ütött belétek ma este?
Lefekszünk? tudakolta Dhéry.
A teremtésit! Feküdj le, egyedül is le tudsz feküdni! Csak nem akarod, hogy megvessem
neked még az ágyat is?
Mit izgatod magad? kérdezte békésen Dhéry.
A teremtésit! kiáltott fel Alexandre. Méghogy izgatom magam! Én izgatom magam!
Mindenesetre elég hangosan kiabálsz.
Én kiabálok?
Dehogy mondta Maillat Dhéryhez fordulva. Nem hallod? Suttog.
A cimborák elnevették magukat, és Maillat is velük tartott. De Maillat érezte, hogy nev
etése mögött, bizony, nagy szomorúság lappang.
Amint Dhéry felállt, bepólyált keze fehér foltot vetett az éjszakába. Sorra feltápászkod
Járok egyet jelentette be Maillat. Nem vagyok még álmos.
Vigyázz visszajövet intette Alexandre. Pinot a padlón alszik a kocsiban, a két als
hely közt. Ne lépj a fejére.
Pinot is figyelmeztette:
Jól nyisd ki a szemed.

Maillat elindult a sétányon. A fasor a szanatórium fala mentén húzódott, s egészen az épüle
rtott ott pedig minden átmenet nélkül d?nék váltották fel. Maillat figyelte a hullámos ho
ckákat: fehéren világítottak a holdfényben: itt-ott sötétebb foltok bizonyára bokrok vagy
nhagyott autók tarkították. Felmászott a legközelebbi d?nére, s tetejére érve, leült a ho
fáklyaként lángoló teherg?zös megvilágította el?tte a tengert. Innen nem láthatta jól a haj
zezsúfolódott tömeget, csak a g?zös lángoló, komor masszáját. De ha hegyezte a fülét, hallh
naszos nyöszörgést, amely nemrég szíven ütötte. Halk, éles, véget nem ér? nyöszörgés volt e
sszony jajgatna az éjszakában. A tengerpart már elnéptelenedett. Aludt mindenki. ? pedig
itt ült, a még mindig meleg homokon. A leveg? langyos volt, s ? friss és kipihent. Jó étvá
gyal megvacsorázott, felhajtott egy grogot, és most cigarettázott. Jól érezte magát, eléged
volt, élvezte az életet. S t?le néhány méterre sok száz ember a lángok martaléka. Senki se
ik velük. Elégnek lassan az illatos, langyos éjszakában. A világ megy tovább. Az emberek to
bra is szeretnek és gy?lölnek az egész földkerekségen. Bolondul ágálnak a vékony kis sárrét
golyóbis, amely hordozza ?ket, tovább forog velük a végtelen térben. Amerikában most leányo
acarásznak a Csendes-óceán strandjain. És holnap, mire ez az ostoba komédia véget ér, ugyan
a nap, amely most lebarnítja hamvas b?rüket, felragyog a g?zös megfeketedett roncsai fölöt
t. Emberek halnak meg gondolta Maillat , megölik ?ket más emberek, s az életben maradt
mbereket szintén megölik. Mi az értelme? Mi a célja ennek?" Nem érzett megrendülést, csak m
s döbbenet uralkodott el rajta.
A szanatórium felé visszamenet az egyik fa tövében mocorgó árnyat vett észre. Közelebb l
egy lovaglónadrágot meg egy pár csizmát pillantott meg.
Nocsak! Te vagy az? szólalt meg valaki zavartan.
Pierson volt. Térdepelt, s úgy látszott, teljes figyelmét leköti, hogy egy centiméterrel
méricskélje a földet. Ruhaujját felt?rte, keze földes volt, mellette kis lapát hevert.
Zavarlak? kérdezte Maillat.
Egyáltalán nem.
Maillat leült, nekitámasztotta hátát a fának, és cigarettára gyújtott. Pierson kivette z
az örökké nála lev? kapcsos noteszt.
Légy szíves, gyújts meg egy gyufát. Újabb lángocska lobbant. Pierson firkantott valamit
noteszba, összekattintotta a kapcsot, aztán visszatette a noteszt zsebébe.
Ne oltsd el.
? is cigarettára gyújtott, és leült Maillat mellé. Milyen békés volt minden a világon! N
nyire d?nék hullámoztak el?ttük a homályban. Jobbra t?lük befejezetlen lövészárok tátongott
tövében.
Mondd, miért van nálad állandóan pisztoly? kérdezte Pierson. Errefelé nincsenek fr
Hogy végezhessek magammal.
Hogy végezhess magaddal?
Ha halálosan megsebesülnék, és nem bírnám tovább. Ó! mondta Pierson.
Csodálkozol rajta?
Nem. Te nem vagy hiv?.
Nem annyira a haláltól félek folytatta kisvártatva Maillat. Inkább a szenvedést?l.
De hát honnan tudod majd, hogy halálos sebet kaptál?
Tudni fogom.
Talán tévedek, de azt hiszem, ilyenkor az embernek nincs annyi ereje, hogy öngyilko
sságot kövessen el.
Nekem lesz.
Nem megy a fejembe, hogy lehetsz ennyire magabiztos.
Én már sokat töprengtem ezen a dolgon felelte Maillat. Jó el?re alaposan felkészül
És ha tévednél? Ha nem lenne halálos a seb?
Azt én már semmiképp se tudnám. Ha a sors meg akarna tréfálni, süket fülekre lelne.
Én azt hiszem, megpróbálom elviselni a szenvedést mondta Pierson.
Na persze, te! Ti, hív?k, mélységesen tisztelitek a szenvedést.
Nem tiszteljük, de igyekszünk elfogadni.
Egykutya.
Mivel kialudt a cigarettája, Maillat meggyújtott egy újabb gyufát. Pierson látta az arcá
a gyufa fényénél, s ki tudja, hányadszor megint az a furcsa érzése támadt, hogy Maillat eg
van. Ez az érzés megmagyarázhatatlan volt, tulajdonképpen semmi sem igazolta. Maillat i
tt ült mellette az árnyékban. Válla a vállához ért. Éppúgy rágyújtott egy cigarettára, mint
, ha együtt esznek a bandával, ugyanúgy tréfálkozni fog Alexandre-ral, mint eddig. Ugratja
majd Dhéryt a bezsebelend? milliókkal. És mégis mégis, mintha nem volna egészen közöttük
Alapjában véve nem vagy valami nagyon vidám fickó.
Miért? kérdezte Maillat. Szerinted olyan vidámnak kellene lennem? Egyébként foly
id szünet után tévedsz. Háború el?tt, épp ellenkez?leg, nagyon is boldog voltam. Talán tú
is boldog. Persze, csak harmincnyolcig. Mert akkor megértettem, hogy ezek a disznók
történelmet készülnek csinálni.
Te is történelmet csinálsz. Te is benne élsz a korban. Nincs hozzá jogod, hogy kiszaka
j bel?le.
Úristen! kiáltott fel Maillat. Hisz én nem szakadok ki bel?le! Én már kiszakadtam!
ha azt mondanád egy pederasztának, nincs joga hozzá, hogy ne szeresse a n?ket.
Nem értelek.
Pedig kezdetben legtöbben úgy gondolkodnak, mint én. Eleinte teljesen értelmetlennek
tartják a háborút. Aztán szép lassan elkezdenek lelkesedni érte, mint egy futballmérk?zésér
egy bicikliversenyért. Kés?bb egészen megszeretik. Végtére is ez az ? háborújuk, érted? Az
, a nagy, az egyetlen hisz ?k csinálják. Ez az életük háborúja voltaképpen. Ide lyukadnak
y látják kés?bb a háborút. De én nem látom így. Nekem ez a háború éppolyan, mint az összes,
olt, és ami utána lesz. Éppolyan képtelen és értelmetlen, mint egy dátumokkal teleírt törté
oldal.
Szóval defetista vagy?
Maillat feléje fordult, és Pierson látta, hogy a félhomályban elmosolyodik.
Még az se.
Eldobta cigarettáját; a csikk, miel?tt földre esett, kis, fényes félkört írt le.
Tulajdonképpen sajnálom néha, hogy ilyen vagyok mondta. Szeretnék én is hinni vala
. Igen, ha tudni akarod, ez a lényeg: hinni! Bármiben! Bármilyen sületlenségben! F? az, ho
gy hinni lehessen! Ez ad értelmet az életnek. Te te istenben hiszel. Alexandre a lakók
ocsiban. Dhéry a bezsebelend? milliókban és Pinot a golyószórójában. Én én nem hiszek sem
hát, végül is mit bizonyít ez? Azt, hogy fiatal koromban nem voltam elég okos, és nem érte
m meg, milyen hasznos ostobának lenni.
Pierson felnevetett.
Ez rád vall.
Igen mondta Maillat , annyira rám vall, hogy nem is gondolom egészen komolyan.
Sejtettem. Ó, te fifikus!
Te büszke vagy arra, hogy nem hiszel semmiben.
Nem mondta Maillat komolyan , már ez sincs egészen így. Háború el?tt még hittem nem
logban. Nem sokban. De arra éppen elegend? volt, hogy boldog legyek. Semmi sem ?rz
i meg jobban az illúziókat, mint a béke. Aztán jött ez a rohadt háború, és az élet mintha e
e elvesztette volna egész tartalmát. Tudod, mint egy doboz, amelynek kiesik az alja.
Minden kihull bel?le. Üres.
Én nem tartom annak.
No persze.
Mit: no persze?
Téged érdekel a mérk?zés. Ez a háború a tied. A tied is, te is részt veszel benne.
Ide figyelj! mondta Maillat. Ne kezdd nekem újra a süket dumát a választással!
Nem lehet megcáfolni.
És ha nem is lehetne megcáfolni? Mit bizonyítanál vele? kiáltott fel Maillat. Csak
hogy egy csomó el?zetes indok alapján vállalod a háborút, és utólag aztán igazolod álláspo
h, süket duma az egész! Tulajdonképp már rég választottál.
Nem lehet megcáfolni ismételte lágy hangján, csökönyösen Pierson.
Akárcsak isten létének bizonyítékait. Azokat se lehet megcáfolni, de csak azt gy?zik m
aki istenhiv?. És, ide figyelj, arról se vagyok meggy?z?dve, hogy ezeket az érveket v
alóban nem lehet-e megcáfolni.
Neked is jobb volna, ha a magad ügyének tekintenéd a háborút.
Szent ég! mondta Maillat. Hiába próbálom hát megmagyarázni neked? Persze hogy neke
bb volna, ha hinnék a háborúban, s bevenném a maszlagokat: ezért meg ezért kell végigcsinál
De én nem hiszek ezekben az érvekben- és kész. Számomra a háború képtelenség. És nemcsak ez
nden háború, abszolút minden háború. Maga a háború ténye képtelenség.
Ezt mondtam én is az imént: defetista vagy.
Dehogy vagyok! kiáltotta Maillat. Mondtam már, hogy még az se vagyok! Egy defetist
dekel a mérk?zés: azért szurkol, hogy verjék meg a csapatát. Maga is játszik. Engem csak az
dekel, hogy ne öljenek meg a balhéban. Hozzáf?zte: És még az se nagyon.
Pierson felkapta a fejét.
Miért nem nagyon?
Nem tudom. Több okom van rá. Tudod, most olyan a helyzetem Bent vagyok a buliban, és
mégse vagyok bent. Végül is ez nem tartható sokáig.
No, látod jelentette ki diadalmasan Pierson.
És akkor?
Ha tarthatatlan a helyzeted, miért nem próbálsz változtatni rajta?
Hallatlan mondta Maillat. Még most is úgy beszélsz, mintha parancsra lehetne hinni
egyszer?en csak akarni kellene.
Az ember eljuthat odáig.
Én nem. Egy pillanattal kés?bb hozzáf?zte: Már megpróbáltam.
Pierson kivette a zsebéb?l rövid pipáját, és tömködni kezdte. Érezte, hogy Maillat izmos
eg válla a vállához ér. Amint oldalt fordította fejét, látta bajtársa nyakát a félhomályban
ak telt, izmos nyaka volt olyan, mint egy állaté. S ez az ember, akinek ilyen nyaka
meg válla van, mégse ragaszkodik az élethez, gondolta elképedten Pierson. Mi más okod van
még?
 Miféle más okom?
Amiért nem nagyon érdekel, hogy életben maradsz-e?
Ó! mondta Maillat. Azért túlozni nem kell. Egy kicsit mégis érdekel. De néha elt?n
on háború után újra tartalmas lesz-e az életem.
És ha nem volna tartalmas?
Elviselhetetlen lenne. Most még csak hagyján. Úgyahogy elmegy. Most zárójelek között f
az életem. A háború zárójelbe tett. De nem élhetek örökké zárójelek között.
Értem mondta Pierson. S szokatlanul türelmetlen hangon megkérdezte: Van egy szál g
?
Gyufa sercent, lángocska gy?lt.
Várj mondta Maillat , el?bb hadd gyújtsak én rá. Pipára mindig tovább tart rágyújta
Odahúzta a lángot cigarettájához, majd átnyújtotta a gyufát Piersonnak, és nézte, amint
gyújt, s a ceruza végével megnyomkodja a dohányt.
Sokat dohányzói.
Igen vallotta be elégedetlenül Pierson , sokat dohányzóm.
T?lük alig kétméternyire, egy fa tövében, lövészárok tátongott; Maillat arra nézett.
Nem érzed, mekkora ?rültség lövészárkot ásni egy fa tövében?
Cseppet sem az. A levelek álcáznak a repül?k el?l. Éppen hogy jó ötletnek tartom.
Olyan, mint egy sír.
Igen hagyta rá Pierson.
Már-már felállt, de aztán mégis ülve maradt.
Egyszóval te képtelenségnek tartod a háborút mondta.
Igen.
Miért?
Nem kell ezt bizonyítani nyilvánvaló.
Számomra nem az. Maillat elmosolyodott.
Aki hiv?, annak soha semmi se nyilvánvaló. Nyomban hozzáf?zte: De nemcsak a háború
enség. Embert ölni minden esetben képtelenség.
Miért?
A természet maga vállalkozik rá. Aljasság segíteni neki.
Értem.
De voltaképpen még csak nem is ezért mondta Maillat. Embert ölni voltaképpen azért
ség, mert örökké elölr?l kell kezdeni. Ezért nem gy?z soha senki a háborúban sem. Régebben
tem, hogy a szó szoros értelmében azt lehet gy?ztesnek nevezni, aki, legyen bármelyik tábo
rban is, túléli a háborút. De még ez se igaz. Aki túléli a háborút, az is vesztes.
Azért 18-ban mégiscsak mi gy?ztünk.
Láthatod, mennyire nem, hisz elölr?l kellett kezdeni. Kisvártatva hozzáf?zte: Ugya
történik azzal is, aki embert öl. Nem tehet egyebet, folytatnia kell.
Nem mondom dünnyögte Pierson. Elhallgatott.
Mit nem mondasz?
Nem mondom, id?nként bennem is felmerülnek hasonló gondolatok a háborúról.
Akkor hát?
Te magad is bevallottad, hogy tarthatatlan az álláspontod.
No és?
Azután összeszedem magam, és kész.
Szóval hinni kezdesz újra az egész disznóságban.
Összeszedem magam mondta lágy hangján Pierson.
Maillat feléje fordította a fejét.
Igen, ti katolikusok nem kedvelitek a tarthatatlan álláspontokat. Megszokta lelke
tek a kényelmet.
Nem hiszem mondta Pierson, s hangja ezúttal alig észrevehet?en rideg volt , hogy a
katolicizmus nagy igényt támaszt az emberrel szemben.
Nem, ahhoz képest, hogy mekkora nyugalmat ad, valóban nem követel sokat. És csodálatos
nyugalmat ad.
Vannak gyötr?d? katolikusok is.
Nem is nézik ?ket jó szemmel. Egy jó katolikus sose gyötr?dik.
Azt hinné az ember: tulajdonképp sajnálod, hogy nem vagy katolikus.
Teringettét! nevette el magát Maillat. Én is szeretem a kényelmet. Hozzáf?zte:
ikus vallás kényelmességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy téged cseppet se kavart fel,
amit ma este a háborúról meg a vallásról beszéltem.
 Nem, csakugyan nem.
Látod, olyan jól megtelepedtél a hitedben, hogy ez a kérdés fel se merül benned. És ha
enül mégis felmerül, gyöngeségnek min?síted, és összeszeded magad".
Téves nézeteid vannak a katolicizmusról. Nagyon nehéz jó katolikusnak lenni.
És ateistának?
Elismerem, hogy az is nagyon nehéz lehet mondta Pierson sz?zi mosolyával.
Felkelt, és óvatosan felemelte a földr?l a kis lapátot.
Mindenesetre f?zte hozzá különös, elégedett hangon , ma este kipakoltál.
Maillat is felállt.
Ha nem mondom ki a gondolataimat, amíg élek, mikor mondjam ki?
Elindultak a szanatórium felé.
Maillat Pierson balján haladt; az abbé jobb kezében a kis lapátot vitte.
Milyen szép éjszaka jelentette ki és föltekintett.
Igen hagyta rá Maillat.
Már-már kiszaladt a száján:
Ezen a szép éjszakán emberek égnek el elevenen" de türt?ztette magát. Sötétebb lett
k a fasor fái közé.
Kérdezhetek valamit? szólalt meg Maillat. Mit csináltál az imént a fa tövében a ce
?
Csináltam egy jelet közölte rövid szünet után Pierson.
Egy jelet? Csak nem ástál el valamit?
A pisztolyomat.
Miért?
Hogy háború után megtaláljam.
Nahát mondta Maillat nevetve , csuda fura gondolat! Mit akarsz ezzel a pisztolly
al a háború után?
Semmit mondta félszegen Pierson. Emlék ennyi az egész.
Néhány lépést csendben tettek meg.
Ezzel a pisztollyal ölted meg azt a fritzet a Saar-vidéken?
Ó, nem azért! kiáltott fel Pierson. Csak mert egész háború alatt velem volt. Csak
Hogy történt?
Micsoda?
Az az eset a fritzcel.
Nem szeretek beszélni róla.
Bocsáss meg.
Kérlek mondta Pierson. Olyan ostoba módon sodródtam bele az egészbe folytatta rö
t után. Éjszakai jár?rbe küldtek, s egyszer csak szemt?l szemben találtuk egymást. Vagy ?
gy én. Én hamarabb l?ttem.
Utána mit ereztél?
Rettenetes volt. Tudod, utána jó darabig kettesben maradtunk, ? meg én. A hóban feküdt
én meg mellette térdeltem. Nem halt meg rögtön. Tiszta éjszaka volt, s ? nézett rám a kék
l. Nagyon fiatal volt, még csaknem kamasz. Félt. Sokat szenvedett, amíg meg nem halt.
Rossz érzés lehetett.
Igen mondta egyszer?en Pierson.
Kés?bb is?
Kés?bb is.
És mégse tiltakozol a háború ellen?
Mégse mondta Pierson. Néhány lépést csendben tettek meg.
Én igen mondta Maillat. Tudd meg, én súlyos véteknek tartom az emberölést.
Tiltakozol a háború ellen, és mégis csinálod.
Tudom! Tudom! Tudom! kiáltotta Maillat. Hozzáf?zte: Tudom, szerinted meg kellene
szöknöm.
Logikusabb volna.
És az is logikus, hogy az ember azért lövesse f?be magát, mert nem akarja, hogy megölj
A vita ismét holtpontra jutott. Ezután már csak elölr?l lehetett volna kezdeni, ugyan
abban a körben keringeni. Egész este hasztalan beszéltem" gondolta csüggedten Maillat.
A lakókocsi ajtaja tárva-nyitva volt; amint Maillat közelebb került, hallotta az alvó D
héry szaggatott, sípoló lélegzését. Jóllehet Dhéry kit?n? egészségnek örvendett, éjszakánké
tha hörögne.
Eredj el?re.
 Jó éjszakát.
Jó éjszakát, öreg fiú búcsúzott el Maillat. Pierson elt?nt a lakókocsiban. Dhéry meg
alta el az alsó két fekhelyet, Maillat meg Alexandre a két fels?t. Maillat hallotta, h
ogy az ágy megnyikordul, és Pierson halkan a padlóra rakja a cip?jét. Utánament a kocsiba,
de alig tett két lépést, belebotlott egy puha testbe.
A fene morogta egy zsémbes hang , nem tudsz vigyázni?
Mi ez? kérdezte Maillat.
Jobb fel?l Pierson fiatalos nevetése jutott el hozzá.
Pinot, tudhatod. Alexandre figyelmeztetett rá.
Elfelejtettem mondta Maillat. Szegény Pinot.
Szegény Pinot tojik rád dörmögte a zsémbes hang. Pierson gyerekesen ismét felnevetet
Jól van, öregem mondta Maillat. Ne haragudj.
Felmászott a priccsre, és elnyújtózkodott. Figyelte az alsó fekhelyen vetk?z? Pierson m
ocorgását. A lakókocsiban sötét volt, de ? mintha látott volna. Most kibúvik egyenruhájából
összehajtogatja, takaros kis csomagot készít bel?le, és párnaként a feje alá helyezi. Most
ekuporodva fekszik, és imádkozik. Vagy lehet, hogy ma este nem imádkozik? Nem gondolta
Maillat , biztosan imádkozik. Pierson nagyon rendes. Nem az az ember, aki rászedi a Jói
stent. Most összekucorodva jobb oldalára fordul. Nem vette le khakiszín? makulátlan ingét é
rövid alsónadrágját olyan benne, mint egy cserkész. Most összekulcsolt kezével elfedi ró
rcát, és imádkozik. Az imént, amikor belebotlottam Pinot-ba, úgy nevetett, mint egy ártatla
kisdiák. Pierson nagyon szereti a hecceket, az év?dést, a sikamlós tréfákat. De most jobb
ldalán fekszik, lehunyta hosszú pillás szemét, arca rózsaszín, s imádkozik. Kéri Apukát az
, hogy szabadítsa meg a Gonosztól."
A vetk?z? Pierson mocorgása már rég nem hallatszott, de Maillat még egyre nyitott sze
mmel feküdt a sötétben.
Nem alszol? suttogott valaki.
Maillat szétnyitotta tarkója alatt összekulcsolt kezét, és fejét balra fordította. Szeme
megszokta a lakókocsi félhomályát, és halványan látta a szemben lev? fekhelyen Alexandre-t.
zonyára felkönyökölt; neki is fel kellett könyökölnie, hogy jobban lássa.
Nem súgta vissza Maillat.
Mire gondolsz?
A háborúra.
Miért gondolsz erre a disznóságra?
Miért? Mit akarsz, mire gondoljak?
Tudom is én. Például n?kre.
Nem mindig megy. Aztán meg a n?k f?ként reggelenként jutnak eszembe.
Azért megpróbálhatnád.
Nem mondta Maillat. Ha egyszer nem megy, kár er?ltetni. Mert akkor még a n?kr?l i
s csak szomorú dolgok jutnak az eszembe.
Nekem nem vallotta be Alexandre. Ha én a feleségemre gondolok, sose jutnak eszemb
e szomorú dolgok.
Az a te feleséged!
Igen mondta Alexandre , az enyém.
Csend támadt, majd ismét Alexandre szólalt meg. A cimborák miatt er?lködni kellett, hog
y lehalkítsa mély, zeng? hangját.
Hogy van az, Maillat, hogy neked nincs senkid?
Nem vagyok n?s.
Nem ezt akartam mondani.
Másképp sincs.
Hihetetlen mondta Alexandre. Egy ilyen fickónak, mint te vagy!
Nem tudom. Valahogy nem találtam.
Soha?
Ó, de igen. Kétszer vagy háromszor. De így-úgy, rosszul végz?dött mindig.
Nem volt szerencséd.
Akkor én is azt hittem.
Most már sajnálod?
Nem. De hát nem is feltétlenül ?k tehettek róla, hogy így esett. Mindent összevetve, t
az én hibám volt.
Csodálkoznék rajta. Nem olyan fickó vagy, aki komiszkodik a n?kkel.
Ó, nem mondta Maillat , nem ezért történt így.
 Hát miért?
Talán nem volt elég er?s hitem.
Egy kicsit azért mégis hittél.
Eleinte nem is kicsit.
Na, látod.
De ez nem elég. Nagyon er?sen kell hinni az igazi szerelemben. Még akkor is hinni
kell, ha az ember már csak félig-meddig hisz.
De azért így is boldog voltál?
Boldog. Azt hiszem, elég boldog. Olyasmivel foglalkoztam, ami érdekelt.
Én is mondta Alexandre , én is olyasmivel foglalkoztam, ami érdekelt.
Ráadásul ott volt még a feleséged is, ugye?
Igen.
Egy darabig hallgattak. Aztán Maillat megkérdezte:
Megcsaltad a feleségedet?
Néha.
No és?
Az nem számít. Az más.
Igen. S utána biztosan még jobban szeretted, mert úgy érezted, fölénybe kerültél.
Mit fecsegsz itt összevissza? kérdezte bosszúsan Alexandre. Nem éreztem magamat fö
. A feleségem: a feleségem.
És a többi n??
Miféle többi n??
Akivel megcsaltad a feleségedet?
Ó! Azok mondta Alexandre azokkal nem sokat tör?dtem.
Maillat felnevetett.
Mit nevetsz? kérdezte megütközve Alexandre. Nincs ezen mit nevetni.
Azért nevetek, mert nagyon szeretlek.
Már megint marháskodsz.
És Maillat, amúgy mellékesen megállapította, hogy Alexandre-nak ma este ez az els? goro
mba szava.
A feleséged, a melód, a lakókocsid meg a cimboráid! mondta Maillat.
Mit akarsz velük?
Én a cimborád vagyok? kérdezte év?dve Maillat.
Mit marháskodsz?
A cimborád vagyok, Alexandre?
Fogd be a bagóles?d mondta Alexandre. Hagyj aludni.
A cimborád vagyok, Alexandre?
Alexandre befordult a falnak, s Maillat már csupán széles hátát látta. Kisvártatva ? is
szafeküdt, kinyújtotta hosszú lábát, és újból összekulcsolta kezét a tarkója alatt.

VASÁRNAP REGGEL
Hova mész?
Nem tudom, csak járok egyet a parton. Talán elmegyek Bray-Dunes-ig.
Alexandre szemrehányó pillantást vetett Maillat-ra.
Fura, hogy nem tudsz a fenekeden megmaradni mondta , örökké lótsz-futsz. Nincs mara
. Mi hasznod bel?le? Kérdem, mi hasznod bel?le?
Maillat vállat vont.
Délre visszajössz?
Persze.
Na, jó adta beleegyezését Alexandre.
Maillat elindult a szanatórium fasorában, balra fordult, s ott találta magát a parton
. Siet? lépteket hallott a háta mögött.
Maillat!
Dhéry volt. Lihegett a szaladástól.
Úgy fújtatsz, mint egy fóka.
Nem vagyok atléta mondta Dhéry.
Lépett néhányat.
 Milyen szép nap!
Maillat feléje fordította fejét, és szemébe fúrta tekintetét.
Beszélni akarsz velem?
Igen.
No, jó mondta Maillat.
Leült a homokba, kihúzott zsebéb?l egy cigarettát, és rágyújtott. Dhéry néhány percig ha
ajd ? is leült a homokba. Maillat szívta a cigarettáját, és nem beszélt.
Nos mondta Dhéry , semmi kedvem a fritzek karmába kerülni.
Nocsak! Te is megpróbálsz feljutni egy hajóra?
Olyan ?rült nem vagyok. Hallgattak.
Akkor? kérdezte Maillat. Dhéry ránézett.
Nos mondta átöltözöm civilbe, beveszem magam egy házba, és a fritzek érkezése után
ok.
És ha a fritzek elkapnak?
Nem kapnak el.
Kérni fogják az irataidat.
Az irataim rendben vannak.
El?húzott zsebéb?l egy katonakönyvet, kinyitotta és odaadta Maillat-nak. A katonakönyv
szerint Dhéry közkatonát szívbaja miatt 1940. február 2-án leszerelték.
Cirilli?
El?tted nincs titok.
Nem rossz. De a fritzek biztosan tudni akarják majd, mit csellengsz itt?
Itt lakom.
Kivett levéltárcájából egy papírt, és odanyújtotta Maillat-nak. Lakbérnyugta volt 1940.
i dátummal.
A nyugta igazolja, hogy hat hónapja Bray-Dunes-ben lakom.
Hamis?
A legkevésbé se. Eltekintve a dátumtól, a lehet? legvalódibb. Képzeld, egy kis tanyán
k bejelentve Bray-Dunes mellett.
Mióta?
Tegnap óta.
Maillat füttyentett.
A többiek tudják?
Nem. Te vagy az els?, akinek megmondom.
Hm, és miért? kérdezte Maillat.
Fölemelt egy marék homokot, s azzal szórakozott, hogy kipergette az ujjai között.
Mert be akarlak venni a buliba.
Maillat fölemelte a fejét.
Engem? kérdezte. Miért épp engem?
Bizisten nem tudom mondta kényszeredetten nevetgélve Dhéry. Biztosan azért, mert r
nszenvesnek tartalak.
Ne fáradj.
De hát a teremtésit! kiáltott fel Dhéry. Maillat ránézett.
Ide hallgass jelentette ki , nem állítom, hogy nem tartasz rokonszenvesnek, de az
biztos, hogy nem azért akarsz bevenni a buliba.
Akkor miért?
Ezt szeretném tudni én is.
De biztosítlak kezdte Dhéry.
Ne nézz hülyének.
Dhéry rápillantott, aztán szeme elt?nt a szemüveg mögött.
Nos mondta , ugye te beszélsz németül?
Aha! mondta Maillat. Szóval tolmácsra van szükséged.
Elsimította keze fejével az imént lepergetett kis homokbuckákat.
És miért van szükséged tolmácsra?
Miért? kérdezte Dhéry. De hisz az mindig hasznos, ha valaki beszéli a megszálló cs
nyelvét. Az bizalmat gerjeszt. Már csak az iratok miatt is.
Az irataid olyan tökéletesek, hogy azok miatt nincs szükséged tolmácsra.
De igen, igen. Sose lehet tudni.
Én tudom mondta Maillat. Dhéryre nézett.
Nos, rászántad magad?
 Mire? kérdezte ártatlan képpel Dhéry.
Gyerünk, gyerünk mondta türelmetlenül Maillat. Bökd ki a tipped, ha azt akarod, ho
társuljak.
Miféle tippet?
Ég veled mondta Maillat.
Dhéry is fölállt. Tétován Maillat-ra tekintett. Maillat hátat fordított neki, és elindul
y utánaszaladt.
Nos van egy kis szajrém a tanyán.
Szajréd? kérdezte Maillat hátrafordulva.
Cip?k, gumiabroncsok
Maillat megtorpant. Majd hirtelen nevetésben tört ki.
A milliók mondta , a bezsebelend? milliók?
Nincs ezen mit nevetni.
Maillat úgy hahotázott, hogy beletelt néhány perc, amíg újra szóhoz jutott.
És kinek akarod eladni a cip?idet? A poroszoknak?
Olyan bolond nem vagyok mondta Dhéry. Civileknek, mégpedig nem is itteni civilekn
ek. Megfontoltan hozzáf?zte: Az egészben legnehezebb a szállítás. Ez a kulcskérdés. Teh
persze, van. Az nem számít. Csak azt nehéz elintézni, hogy a közlekedés helyreállása után a
k áteresszék a cip?ket.
De hát el fogják kobozni a csukáidat!
Az nem bizonyos. Butaság volna azt hinni, hogy a fritzek minden magántulajdonra rát
eszik a kezüket.
Magántulajdonra!
Semmi se szól amellett, hogy a csukák a francia hadsereg tulajdonában voltak. Nincs
rájuk írva. Ha az embernek számlája van az elég.
És neked van?
Lesz mondta egyszer?en Dhéry. Maillat némán végigmérte.
Egyszóval én arra kellenek mondta rövid szünet után , hogy egyengessem a dolgokat a
zekkel. Így van?
Így.
Hallatlan! kiáltott fel Maillat.
Szótlanul ment néhány lépést, megállt, aztán Dhéryre nézett.
És ha nem csalódom, ezért még százalékot is adnál?
Természetesen.
Természetesen visszhangozta Maillat.
Ismét felnevetett.
Mit nevetsz? kérdezte Dhéry. Azt hiszed, nem valósítható meg?
Épp ellenkez?leg, azt hiszem, nagyon is megvalósítható.
Nos akkor?
Nos akkor semmi. Nevetnem kell, ennyi az egész.
Ehhez jogod van jelentette ki szárazon Dhéry. Szóval elfogadod?
Maillat ránézett.
Elment az eszed?
Tehát nem szállsz be?
Nem.
De hát miért? kérdezte haragra lobbanva Dhéry.
?szintén szólva felelte vontatottan Maillat , nem is tudom, miért.
Ide hallgass mondta Dhéry , ez az üzlet el?ször: könnyen megvalósítható; másodszor:
ckázattal jár, de nem veszélyes. Harmadszor: senkit se károsít meg. Mondhatnám: még mindig
b én szedjem össze a csukákat, mint a fritzek.
Ez igaz.
Akkor hát?
Nem érdekel a dolog, ennyi az egész.
Inadba szállt a bátorság?
Nem mondta Maillat , azt hiszem, nem err?l van szó. Tudod, az ötletedet, a civilbe
öltözést, megjegyzem magamnak. Egyszer?, mint a pofon, de nem jutott eszembe. Ez a cs
ukavállalkozás azonban nem izgat.
El?ítélet.
Nem hiszem. Becsületemre, nem hiszem. Ha csakugyan érdekelne, nincs az az el?ítélet,
ami visszatartana. De nem érdekel, ennyi az egész.
 Kíváncsian Dhéry re nézett.
Mondd kérdezte , te így odavagy a dohányért?
Mindenki odavan érte.
Tévedsz felelte rövid szünet után Maillat.
Szóval nem szállsz be?
Nem.
Ide hallgass, legalább fontold meg, miel?tt döntesz.
Tökéletesen megfontoltam.
Hülye vagy! kiáltotta dühösen Dhéry. Maillat ránézett.
Valószín?leg. Rövid szünet után hozzáf?zte: De ha már hülye vagyok, legalább tarts
eségem mellett.
Szemben álltak egymással, s Maillat hirtelen rádöbbent, hogy eddig lenézte Dhéry t. Volt
képpen apró-csepr? dolgok miatt: azért, mert kövér, mert gyáva, mert fösvény, és, mert hide
yják a n?k. De most cseppet sem vetette meg. Abban, hogy ennyire szereti a pénzt, sz
inte már nagyság volt.
Tulajdonképp mondta mosolyogva te költ? vagy a millióiddal.
Csúfolódsz?
Nem mondta Maillat , költ? vagy.
Mindenesetre ne beszélj róla senkinek kérte Dhéry.
Még Alexandre-nak se?
Neki se.
Ahogy akarod felelte h?vösen Maillat.
Nos, viszontlátásra búcsúzott el Dhéry.
Viszontlátásra, te költ? válaszolta Maillat, és továbbment. Igen, Dhéry költ?!" m
maga elé, és felnevetett.
Járás közben szórakozottan körülnézett. Hirtelen elh?lten megtorpant. Tegnap még mindenf
ol fegyver lepte el a d?néket meg a tengerpartot mára mind elt?nt. Ameddig a szem el
látott, elt?nt mind egy szálig. Szóval mégis akadt a brit hadseregben néhány tiszt, aki fel
orodott a fegyverek elhajigálásán, és parancsba adta, hogy szedjék mindet össze. S e paranc
ot egyetlen éjszaka alatt végre is hajtották.
Maillat egy autót vett észre az el?tte elterül? parton. Nemrég lehetett itt: megvolt
mind a négy kereke. Odament, bedugta fejét az ablakon, és bepillantott. Úgy látszott, mind
en rendben van. A m?szerfalon még az indítókulcs is bent volt a zárban. Maillat megforga
tta. Parányi fény gyulladt. A kormányhoz ült, és gázt adott. A motor menten felberregett. A
kocsi utasa nagyon siethetett, mert még arra se jutott ideje, hogy távozás el?tt magával
vigye a kulcsot. Talán egy pap volt. Ilyen kis kocsikban papok járták a flandriai uta
kat az álló háború alatt. Elvitték az Úr szavát a falvakban kallódó egységekhez. Felkeresté
orokat is. A tommik, mihelyt meglátták ?ket, felálltak. A papok megkérdezték t?lük, olvastá
a bibliát. A tommik hol azt felelték, hogy igen, hol azt, hogy nem. Erre a papok el
mondtak nekik néhány strófát, kiosztottak néhány szent füzetet, és távoztak.
Maillat teljes gázzal túráztatta a motort. Aztán hirtelen elindult. Érezte, hogy a kere
kek egyszer-kétszer megpörögnek a homokban, majd kiemelkednek, és forogni kezdenek.
Elmosolyodott. Eszébe jutott Dhéry a bezsebelend? millióival. Tulajdonképpen igaz is.
Ezen a néhány kilométeres partszakaszon olyan mesés kincsek hevernek, mint Monte Cristo
szigetén. És most minden az övé. Minden az övé. Csak ki kellett nyújtania a kezét, és fele
a kincseket. Az egész csak a szállításon múlik, és Dhéry ezt alkalmasint megoldotta.
Maillat Bray-Dunes els? házai el?tt hagyta az Austint. Itt már s?r? tömeg gy?lt össze
, s a part mentén egészen a látóhatárig párhuzamos sorokban álltak a tommik. Két villa közö
t egy alagút alakú kis földfedezéket vett észre; kipúposodott, mint egy vakondtúrás. Kissé
edett a terepb?l, az alapgödörb?l kiásott föld alkotta a falát, s vékony földréteggel fedet
lemez szolgált tetejeként. Olyan nevetségesnek látszott, hogy az emberben fölmerült, mi ell
n nyújt védelmet. Maillat bedugta fejét a nyíláson. Émelyít? b?z csapta meg az orrát. A fed
li volt. Egy tucat katona meg néhány civil szorongott bent, hevert a puszta földön. Mind
piszkos volt, borotválatlan, s rongyos, mocskos egyenruhát viselt. Amint Maillat le
hajolt, hogy jobban lássa ?ket, egyszerre mind felé fordult. Hirtelen dühös kiáltozás támad
Mi ütött belétek? kérdezte Maillat.
A kiáltozás fokozódott.
Eredj a fenébe! kiabálta valaki.
Én?
Igen, te.
 Eredj a fenébe, te disznó! Mit állsz itt a bejárat el?tt?
De hát miért?
A bentlév?k újra kiáltozni kezdtek, ezúttal még fenyeget?bben. És a fedezék mélyér?l rás
tekintetekb?l Maillat elh?lten kiolvasta, hogy ezek az emberek valóban kegyetlenül g
y?lölik.
Az istenit! kiáltott fel. Mióta nem mehetek oda, ahova nekem tetszik?
Ide figyelj! ordította egy hang.
Reszketett a düht?l, de érz?dött rajta, hogy békülékeny akar lenni.
Gyere be, vagy eredj innét! Ha akarsz, bejöhetsz. Szorítunk neked is helyet.
Nem akarok bemenni.
Akkor eredj innét! üvöltötte a hang tébolyult dühvel.
De miért? kérdezte Maillat.
Szavát elnyomta az ordítás. A hangok egyetlen, vad és tagolatlan, vicsorgó kutyafalkára
mlékeztet? üvöltésbe olvadtak.
Hordd el magad! emelkedett ki a lármából az el?bbi hang. A keservit! Eredj a fenéb
De miért?
Eredj a bejárattól, disznó!
De hát tulajdonképp mit ártok nektek? ordított fel végül is Maillat.
Hogy mit ártasz nekünk? kérdezte a már ismert hang. Hogy mit ártasz nekünk, disznó
plankolnak majd fel a stukák.
Maillat elnevette magát.
A stukák! Hisz egy sincs a láthatáron.
Újabb ordítozás tört ki.
Eredj a bejárattól, te spion! kiáltotta egy eddig még nem hallott, rekedt hang.
A büdös lyukban olyan sötét volt, hogy azt sem lehetett megállapítani, ki beszél.
Rohadt spion! kezdtek rá vad kórusban a bentlév?k.
Maillat el?rehajolt, hogy jobban lássa ?ket. Nem, ezek a fickók nem látszottak ?rültn
ek.
Ide hallgassatok! mondta. Bezsongtatok, fiúk? Csak nem gondoljátok, hogy egy stuk
a észrevesz egy embert ekkora tömegben? És épp a ti búvóhelyeteket szúrja ki? Ugyan! Ennek
semmi értelme!
Válaszképp valaki vadul felordított.
Várj csak! kiáltotta az iménti rekedt hang. Rögtön kimegyek, és kitaposom a belede
Kijössz? kérdezte Maillat. És a stukák? Valami a lába elé hullt: a fedezék mélyér?
egy bakancsot.
Eredj innét, te rohadék! kiáltotta a rekedt hang.
Csakugyan azt hitték, hogy megvédi ?ket ez a bádoghullámlemez tetej? földfedezék? Mailla
-nak kedve támadt nevetni, de ez a sok, düht?l csillogó, rászegez?d? szempár egyszersmind
rémülettel töltötte el. Megdöbbent? látvány volt ez a megannyi félelemt?l eltorzult s gy?lö
mégis sajátosan kegyetlen arc.
Mondani akart valamit, de semmi sem jutott az eszébe, erre felkapta a lábánál hever?
bakancsot, és teljes erejéb?l visszahajította a fedezékbe.
Néhány percig toronyiránt ment. Amikor felnézett, meglepetten tapasztalta, hogy az el
?tt a garázs el?tt áll, ahol tegnap Pinot-val találkozott. Még csak tegnap este! S azóta m
i minden történt! Valami megváltozott az utcában. Nyilván újra bombázhatták. Szemben a gará
zonban továbbra is sértetlenül ott állt Jeanne háza talán az egyetlen, amelyet nem ért az
n találat.
Maillat átment az utca másik oldalára, és bekopogott. Semmi válasz. Belépett a lakásba.
ment a földszinti szobákon. Lépte nyomán megnyikordult a parketta. Várta, hogy Jeanne bárme
yik pillanatban megszólal mögötte: Mit kíván, uram?" s épp úgy, mint tegnap este, keresz
t karral felbukkan az egyik ajtóban. Milyen bátornak látszott, amikor megszólította! Pedig
hogy kalapálhatott a szíve! De nem, ezúttal a ház teljesen néptelen volt. Pedig nemrég tak
rították ki. A bútorokat letörölgették.
Maillat belépett a konyhába. Éppolyan volt, mint tegnap. Az asztalon felismerte a b
orospalackot, a pirospozsgás, vérvörös ajkú emberfejet ábrázoló díszdugóval. A palackot id?
nem kiürítették, de a mellette álló két pohárban még maradt néhány csepp bor. Maillat-t nyu
ogta el. Felrémlett el?tte Jeanne mozdulata, tegnap este, mihelyt letette a pohara
t, a kislány rögtön utánanyúlt. Felkapta, kiöblítette, megtörölte és visszarakta a polcra.
ben a házban szabály lett volna, hogy egy piszkos pohárnak, halálos büntetés terhe mellett,
nem szabad néhány másodpercnél tovább az asztalon maradnia. És mégis, ez a két pohár Az eg
tt még egy kis borpecsét is éktelenkedett. Ebben a flamandosan tiszta házban minden olya
n takaros és csillogó volt, hogy a borpecsétes viaszosvászon meg a két piszkos pohár kirítt
l?le.
Maillat visszament az ebédl?be, néhány másodpercig céltalanul ?döngött, végighúzta ujját
n. Enyhe padlóbeereszt?-szag lebegett a leveg?ben. Az ablakrámából egyetlen üveg sem hiányz
tt. Bizonyára gondosan nyitva tartották légiriadó alatt. Az ablakon húzott, fehér függöny f
Minden érintetlen volt, pedánsán tiszta és zavartalanul harmonikus. Kint tolongott a töme
g, szállt a por, z?rzavar támadt, romhalmazok feketélltek. Ide nem tört be a háború. A házi
gmaradt olyannak, mint hajdanán. A frissen kefélt padló ragyogott. Maillat körülnézett, és
osolyodott, amint felfedezte, amit keresett. Az ajtó mellett egy pár nemezpapucs várta
a látogatót. Felvette a papucsot, és csúszkálva újból körüljárta a szobát. Ez a viaszillat
zpapucs Milyen otthonos itt minden!
Nem tudta távozásra szánni magát. Leült az ablak mellé, az egyetlen karosszékbe, és ciga
gyújtott; hamarosan talált keze ügyében egy hamutartót. A fotel karfáján keresztbe tett b?
ra rögzítették, s két oldalt súly tartotta egyensúlyban. A hamutartó rézb?l volt. Csillogot
nt az arany. Jeanne bizonyára ma reggel tisztította meg talán még a többi holminál is gon
abban. Szórakoztató dolog valamit dörzsölni, ami ilyen szépen csillog. Maillat-nak eszébe j
tott a két piszkos pohár a konyhában. Két piszkos pohár egy ilyen házban! Felállt, ismét be
nemezpapucsba, és elindult a bejárati ajtó felé. Különösnek találta, hogy mindenki elment,
sem ?rzi a házat. Mostanában annyi a fosztogatás. Csoda, hogy eddig nem jött még néhány ka
a, nem törte fel a bútorokat, nem rabolta ki a házat. Maillat megtorpant. Mintha zajt
hallott volna a feje fölött, nem, nem is zajt, inkább dobogást s utána kiáltást. Megdermedt
allgatózott. Igen, ez most kétségtelenül kiáltás volt. Halk, úgy rémlett, elfojtott kiáltás
Kiment az el?szobába, és elindult a lépcs?n felfelé. A meglehet?sen sötét lépcs?ház sz?k
n?höz vezetett három ember se fért volna el rajta. Maillat el?tt két fehér kilincs ködlöt
a félhomályban. Lenyomta az egyiket. Az ajtó kinyílt, s ? elkáprázott a rázúduló fényt?l.
gen tágas volt, két ablakon át zuhogott be a fény. De Maillat el?ször mégis egy háttal álló
pillantott meg. A nagyon széles hátát meg az izmos nyakát. S mintha a katona a matracos ág
yon térdepelne és dulakodna valakivel. Maillat hallotta, hogy mély hangon káromkodik. Az
tán újból az imént észlelt elfojtott kiáltás ütötte meg a fülét. El?relépett, és észrevett
it eddig eltakart el?le az el?bbi hatalmas háta.
Ez a második szemközt volt vele. Az ellenkez? oldalról hajolt az ágy fölé, s két karját
nyújtotta. Haramiaképe volt. A két ember úgy el volt merülve, hogy nem figyelt fel Maillat
lépteire. Mind a kett? az ágy fölé hajolt, és id?nként úgy topogott a parkettán, mintha du
nék. A behemót megállás nélkül káromkodott. Maillat még egyet el?relépett, de ekkor megtorp
lába földbe gyökerezett a rémülett?l.
Gazemberek!
Olyan hangosan kiáltott fel, hogy nem ismerte meg a saját hangját. A két alak hátranézet
. Vörös képük verítékben úszott. A behemót feje ökörfejre emlékeztetett; apró, vizeny?s, vé
ozgott, mint két nyugtalan kis állat.
Gazemberek! ordította újra Maillat. Nem szégyellitek magatokat?
Csend támadt.
Jól van, apuskán szólalt meg a haramiakép? , hagyunk neked is bel?le. Ahol akad ket
ek, akad háromnak is.
Gazemberek! üvöltötte Maillat.
Kuuuss! mondta nyúlós, fenyeget?z? hangon a haramiakép?. Fogd be a pofádat! Vagy b
j tisztességesen, hallod-e?
A behemót nem szólt egy szót sem. Bambán bámulta Maillat-t. Maillat el?relépett, és váll
te a kezét.
Ide figyelj mondta, és csak nehezen er?szakolt nyugalmat magára , undorító, amit cs
z. Hallod? Undorító. Eredj innét.
A kis haramiakép? minden átmenet nélkül kiabálni kezdett.
Rá se ránts, Paul! Rá se ránts! Át akar rázni a strici. Húzz be neki egyet, Paul!
A behemót fénytelen tekintete ide-oda cikázott Maillat és cimborája között.
Ugyan már mondta Maillat. Csak nem teszel ilyet? Gondold meg. Hova valósi vagy?
Crouse-i felelte a behemót.
Ne állj szóba vele! üvöltötte a kis haramiakép?. Cs?be akar húzni! Paul! Be akar h
dd pofázni! Mássz bele a képibe, hallod? De menten!
Toporzékolt a düht?l. A behemót, úgy látszott, habozik. Maillat egy pillanat töredékéig
yta a szemét; aztán hirtelen meglátta a katona kigombolt sliccét. Felkapta a fejét. De már
?n. A katona észrevette, hova nézett. Vizeny?s, apró szeme elkomorodott, s Maillat érezt
e, hogy elvesztette a játszmát. Az ágyon verg?d? Jeanne testére tekintett. A haramiakép? t
eljes er?b?l, két kézzel ránehezedett a zsenge vállakra. A rongyokban lógó blúzból kilátszo
slány melle.
El?ször Maillat ütött, de rosszul, mivel testsúlya nem arra a lábára nehezedett, amelyre
kellett. A csapás, a behemót állat súrolva, lecsúszott zubbonygallérjára. Egy másodperccel
Maillat már védekezve hátrálni kényszerült. A katona egy teljes fejjel magasabb volt nála.
t nélkül öklözve, lassan jött utána, s Maillat érezte, amint hatalmas mancsa el-elsuhan az
a mellett. A saját ütéseit nevetségesen er?tlennek találta. A katonának már véres volt az a
de csak nyomult el?re megállás nélkül. Maillat tudta, hogy a szoba ajtaja felé szorítja. Úg
zte, az ajtó süllyeszt?ként tátong a háta mögött. Megpróbált félreugrani, de megcsúszott új
katona lassú, nagy csapásokkal bombázta, s noha még egyszer sem találta el, Maillat úgy ér
e, hogy hatalmas súly nehezedik rá. Már fájt a karja a védekezést?l. Cselezett, s megint el
alálta a katona arcát. Az óriás elkáromkodta magát, de csak nyomult el?re tovább. Ha kiszo
cs?pihen?re, elvesztem" gondolta Maillat. Sikerült félreugrania, úgy tett, mintha a be
hemót arcába akarna sújtani, s közben a gyomrát kereste. Hirtelen roppant nagy csapás emelt
a leveg?be; hallotta, hogy a feje a falnak koppan. Zihálva újra talpra állt, kétrét görnye
t, és eltakarta arcát mind a két kezével. Meg fog ölni" gondolta rémülten. De a katonána
an sem volt, hogy újból megüsse. Megragadta a zubbonya gallérjánál fogva, és kissé fölemelv
jtó felé tolta. Maillat hallotta, hogy a haramiakép? fülsért?én ordít valamit. Nyilván az e
erct?l kezdve így ordított, de Maillat eddig nem hallotta. A behemót csak lökdöste tovább.
fog hajítani a lépcs?n" gondolta kétségbeesetten Maillat. Teljes erejéb?l el?reugrott. A
katona szitkozódni kezdett, eleresztette, s Maillat érezte, hogy mellbe rúgják. Megtántoro
dott, szétvetette a karját, aztán a föld kicsúszott a lába alól. Úgy rémlett neki, hosszú,
g lépcs?kön gurul lefelé. Fölötte becsapódott egy ajtó. S körülötte leszállt az éjszaka.
Zúgó halántékkal, kóválygó fejjel, mozdulatlanul feküdt. Nem fájt semmije. Úgy tetszett,
az éjszakában, s itt-ott fények villódznak. Csak akkor hasított belé újra a fájdalom, amiko
akart mozdulni. Sikerült feltérdelnie egy lépcs?fokra, s így maradt néhány percig, lehorga
ztott fejjel a sötétben. Képtelen volt talpra állni. Izzadság patakzott az oldalán. Felhagy
tt az er?lködéssel, ólomsúlyosan visszazuhant a k?re, arcát odaszorította egy lépcs?fokhoz,
eg-megvonagló testtel, hányni kezdett. El?vette zsebkend?jét, megtörölte a száját, és érezt
langyos folyadék csorog végig az arcán. Nekitámaszkodott a korlátnak, és újból felállt. Be
a szemét, úgy rémlett neki, hogy még egyre tart a verekedés, s ? még egyre hátrál ez el?l a
at el?l. Újból érezte, hogy a katona ránehezedik, eltiporja súlyával, s letaszítja, miel?tt
hozzáérne. Félt. Szédülés fogta el, kinyújtotta a karját, s keze megakadt a korlát végén le
oklapú, metszett üveggömb volt. Eszébe jutott, hogy látott egy hasonlót nagyszüleinek villá
H?vösen, otthonosan simult a keze alá. Kimegyek, gondolta, teszek néhány lépést az utcán,
ss leveg?t?l teljesen magamhoz térek." De amint ez átvillant rajta, már ment is újból felf
elé a lépcs?n.
Rád?lt a korlátra, úgy kapaszkodott fel egyik lépcs?fokról a másikra. Félúton meg kellet
a. Remegett a térde. Félek" gondolta veszett dühvel. Roppant gyöngének érezte magát. Ell
tlan vágya támadt, hogy itt, nyomban leheveredjék és elaludjék. Képtelenség, amit teszek
át rajta , semmi értelme, ez a vadállat megint le fog ütni." Mászta tovább a lépcs?ket. É
katona verekedés közben ránehezed? elviselhetetlen súlyát; ez a súly meghátrálásra késztet
tt még a behemót hozzáért volna. Amint a lépcs?pihen?höz ért, érezte, hogy valami minden lé
mbját verdesi. Jobb kézzel odanyúlt. A pisztolya volt. Zuhanás közben kieshetett a tokból,
most ott himbálózott a nyakába akasztott biztonsági zsinóron. Visszatette a tokba, kinyit
otta az ajtót, belépett s nekid?lt a falnak. Rettenetesen félt.
Eridjetek innét, fiúk.
Halkan beszélt, alig lehetett szavát érteni. El?tte ismét felderengett s mindent elta
kart a behemót hatalmas háta. A nagy darab katona meg sem fordult. Nem hallotta.
Eridjetek innét, fiúk mondta újra Maillat.
Ezúttal a behemót hátrafordult, és rámeresztette vizeny?s szemét. Amint megmozdult, felf
dte Maillat-t; a haramiakép? észrevette, és elvigyorodott.
Még egy kell? kérdezte nyúlós hangján. Mondd csak, apuskám, nem volt elég? Repetát
Eridjetek innét mondta Maillat.
Határozottan akart beszélni, és kétségbeesetten hallotta, hogy hangja er?tlen és reszket
g. Vénemberhang" gondolta utálkozva.
Repeta kell? ismételte a haramiakép?. Teli a gatyád, apuskám, és mégis repeta kell
, Paul, ne várakoztasd meg ? uraságát.
 T?nj a fenébe mondta a behemót, és vizeny?s szemét Maillat-ra meresztette.
Úgy tetszett, zavarban van; jobb tenyerével félszegen eltakarta nadrágja nyílását.
Nem megyek mondta Maillat.
Akarata ellenére ugyanolyan er?tlenül, férfiatlanul és tétován beszélt, mint az el?bb.
Nem? kérdezte a behemót, és feléje lépett. Maillat érezte, hogy görcsösen összehúzza
y megvert kutya. Próbált kiegyenesedni, próbálta maga elé tartani a karját.
Teste puha volt és er?tlen.
Ne nyúlj hozzám mondta rekedten.
Eredj, Paul! ordította a haramiakép?. Eredj! Adj egy kis repetát ennek a seggfejne
!
A behemót szeme elviselhetetlen fölénnyel Maillat-ra meredt. Maillat remegni kezdet
t a düht?l.
Gazemberek! üvöltötte.
A behemót közelebb lépett. Már eszébe sem jutott, hogy eltakarja nyitott sliccét. Karja
ott, arca olyan volt, mintha aludna. De apró disznószeme hirtelen megvillant.
Nem! kiáltotta Maillat, és melléhez kapta kezét. S közben érezte, hogy a pisztolytok
van a könyöke alatt. El?rántotta a fegyvert, és a behemótra fogta.
Egy lépést se tovább! kiáltotta.
A pisztoly agya h?vösen és keményen simult a tenyerébe. Végtelen öröm ömlött el rajta.
Nézd csak! mondta a behemót.
És nyomult tovább. Már mindössze egy méter választotta el Maillat-tói, s ? érezte, hogy
ona hatalmas súlyával ránehezedik.
Egy dörrenés. A behemót melléhez kapott, és csodálkozva Maillat-ra bámult. Majd lebocsát
a karját, szája megvonaglott, aztán elfintorodott, mintha rögtön sírva fakadna, és megtánto
t. Jó néhány másodpercig még így tántorgott, majd megbillent, teljes hosszában elvágódott,
dult.
Maillat elhúzódzkodott a faltól, és imbolyogva néhány lépést tett. Nézte a haramiakép?t.
zel lesz csak öröm végezni!
Ne! nyögte hátrálva a haramiakép?. Ne!
Ingatta a fejét, és elszörnyedten Maillat-ra meredt. Maillat alig állt a lábán, nekivete
te hátát a falnak, majd meg-megtorpanva el?bbre jött. Mozdulatai olyan bizonytalanok v
oltak, hogy a pisztoly táncolt a kezében. Két másodpercbe is beletelt, amíg az ágyig ért. A
ramiakép? egészen a fal és az ablak kiszögelléséig hátrált, s ott kétségbeesetten meghúzódz
integy védekez?én el?renyújtotta.
Ne! Ne! könyörgött, s ingatta a fejét. Ne! Ne!
Maillat l?tt. A haramiakép? el?reterpesztett karral térdre roskadt, tátogott, és egyr
e ingatta a fejét. Maillat újból meghúzta a ravaszt. A haramiakép? el?rebukott, két kézzel
ecsimpaszkodott az ágyba, majd a földre csúszott; zuhanás közben magával rántotta az ágytak
rémlett, összekucorodik, s a padlóhoz nyomja az orrát. Maillat már csak hátát látta, tarkó
det söpr?, fekete haját, de a kis haramiakép? mintha továbbra is azt mondta volna: Ne, ne
!" Maillat az ágy fölé hajolt, fél kézzel nekitámaszkodott a matracnak, és kil?tte az egész
at.
A szobában egyszerre s?r? csend támadt. Maillat Jeanne mellé roskadt az ágyra. Érezte,
hogy a fáradtság hatalmába keríti, de egyszersmind furcsa megkönnyebbülés is elfogta. Szájá
tt egy cigarettát, rágyújtott, hátrahajtotta a fejét, és szippantott egyet. Két embert ölt
gondolta. Én, Maillat, két embert öltem meg." Többször elismételte a mondatot, de ez sem
ett. Képtelen volt felfogni az értelmét. Agya teljesen kiürült; nem vágyott semmire, csak a
ra, hogy továbbra is mozdulatlanul feküdjék. Felrémlett benne, vajon Jeanne nem halt-e m
eg. Meg kellene néznie, ápolnia, s ha elájult, magához térítenie. De nem, most a legfontosa
b így maradni, nem mozdulni, f?ként: nem mozdulni. Aztán majd csak lesz valahogy. Feküdt
; teste forró volt, izmai lazák, mintha kimerít? menetelésben vett volna részt. A matrac b
esüppedt alatta. Teljes hosszában elnyúlt, feszesen, mintha attól tartana, hogy valamely
ik tagja nem simult egészen az ágyhoz.
Felriadt valami égette a nyakát. Alkalmasint elaludt. A cigaretta kiesett ajkai közül
szájára és állára hamu szóródott-, s becsúszott gallérja alá. Megkereste és visszadugta
volt, és olyan idegenül érezte magát, mint egy túlságosan hosszú szieszta után. Kellemes kö
egsz?nt. Lesütötte a szemét, és megpillantotta maga mellett Jeanne testét. Szoknyája felsza
adt a combjáig, szétszaggatott blúzából kilátszott a melle, rózsaszín, kerek, domború kis m
aillat gépiesen kinyújtotta a kezét, és lehúzta a szoknyát a kislány meztelen lábára. Viszo
eszébe jutott, hogy tegnap Virrelt látta, amint ugyanilyen mozdulatot tesz. Jeanne n
em moccant. Karját szétvetve, élettelenül feküdt, s Maillat észrevette, hogy a válla piros
osra karmok ott, ahol a haramiakép? két kézzel ránehezedett. A kislány, így félmeztelenül,
n fiatalnak és nagyon törékenynek látszott. Maillat-nak zúgni kezdett a halántéka. Kinyújto
karját, és ujjbeggyel hozzáért a kislány melléhez. Az kissé belapult. Maillat elrántotta a
mintha tüzes vasat érintett volna.
Jeanne! szólította hangosan. Jeanne!
Megragadta a vállánál fogva, és megrázta. De a kislány élettelen és fakó maradt a keze k
esztette, s mivel eszébe jutott egy orvos, aki úgy térített eszméletre egy beteget, hogy m
egpofozta, bátortalanul megpaskolta Jeanne orcáját. De Jeanne arca továbbra is élettelen m
aradt. Erre elkezdte két kézzel egyre er?sebben pofozni. Valahányszor ütött egyet, a kislán
áléit feje oldalt billent, s e mozdulatban volt valami, ami Maillat-t szégyenkezéssel töl
tötte el. De valahogy mégiscsak eszméletre kellett térítenie. Most már szinte kegyetlenül v
e. A pofonok kellemetlenül csattogva visszhangoztak a csöndes házban. Maillat pihen?t
tartott, és letörölte a homlokát. S hirtelen látta magát, egyedül, egy idegen szobában, két
a földön s egy félmeztelen lánnyal, akit vadul, indulatosan pofoz. ?, Julien Maillat, ?
van itt, ? veri ezt az ágyon hever? kislányt, s a földön, vértócsában, két ember. S ezt a
ert, ?, Maillat, ölte meg.
A verteién arcb?rt most halvány pír festette meg. Jeanne kinyitotta s nyomban újra be
csukta a szemét.
Jeanne! kiáltotta Maillat, s lekent egy újabb pofont.
A kislány felnyögött, és elhaló hangon nem"-et mondott. Majd kinyitotta s nyomban újra
sukta a szemét. Maillat megpofozta. Jeanne harmadszor is kinyitotta szemét, de képtele
n volt tekintetét bármire is irányítani. Szemhéja állandóan visszahullt, mintha hatalmas sú
le.
Jeanne!
Maillat vég nélkül ébresztgette, emelgette az örökké visszahulló élettelen testet. Vadul
Jeanne arcán úgy csattant a pofon, mint egy puskalövés. A kislány arca megvonaglott, szem
pillája gépiesen megrebbent. Szeme forogni kezdett félig nyitott szemhéja mögött. A tekinte
elhomályosító köd lassacskán oszladozott. Maillat látta, hogy a kislány pillantása megakad
a, s pupillája rémülten kitágul.
Hozzám ne érjen! kiáltotta Jeanne.
Én vagyok az mondta Maillat. Nem ismer meg? A kislány feltámaszkodott az ágyban, é
edve Maillatra nézett.
Maga mondta. És a többiek?
Maillat a behemót hullájára mutatott, így, kinyúlva, még nagyobbnak látszott.
A másik az ágy mögött van.
Meghaltak? kérdezte Jeanne, és felkönyökölt.
Meg.
Maga volt?
Én.
Félek mondta Jeanne.
Meghaltak.
Maga l?tte le ?ket?
Maillat bólintott.
Ó! kiáltott fel a kislány. Azt hittem, rám l?nek.
Lesütötte a szemét, s a lábánál hever? óriás hullájára nézett. Az teljes hosszában, kiss
ev lábbal a hátán feküdt. Úgy rémlett, betölti az egész helyiséget. Maillat követte a kislá
, s maga is a hullára pillantott.
Milyen nagy!
Igen mondta szórakozottan Maillat.
Nagyobb magánál is?
Nagyobb.
De most már meghalt jelentette ki éles, cseng?, határozott hangján Jeanne. Nem árt
bé nekem.
Váratlanul felélénkült, és Maillat felé fordult.
Magát hogy hívják?
Maillat-nak. Julien Maillat-nak.
Szólíthatom Juliennek?
Volt valami a hangjában, ami már-már jókedvr?l tanúskodott. Maillat ott állt el?tte mozd
latlanul, réveteg, üres tekintettel.
 Szólítson, ahogy akar.
De magával mi történt? Csupa vér az arca.
Semmi az egész dünnyögte mogorván Maillat. Végigsimított az arcán.
Verekedtünk. ? meg én.
Szóval nem l?tt rá rögtön.
Nem.
Nahát! kiáltott fel elképedten a kislány. És miért?
Miért? ismételte Maillat.
De hát mi van magával? Rosszul érzi magát?
Nem.
Jeanne újból letekintett a hullára.
De most már meghalt.
Összeráncolta a szemöldökét, és éles, cseng? hangon hozzáf?zte:
Úgy kell neki.
Hogyan? kérdezte Maillat hevesen összerázkódva.
Mit mond?
Azt mondom: úgy kell neki.
Maillat ránézett.
Aha! Szóval úgy kell neki? szólt sziszeg? hangon. Úgy kell neki, mi? Maga szerint:
kell neki!
Jeanne elh?lten rábámult. Maillat vállat vont, s úgy látszott, összeroskad.
Egyébként folytatta mintegy önmagának Maillat , mindenki ezt mondaná.
Haragszik? kérdezte alázatosan Jeanne.
Nem felelte fáradtan Maillat , nem, nem haragszom. Ismét mozdulatlanságba dermedt;
ecsüng? karral, üres tekintettel maga elé meredt.
Megsérült a homlokán mondta Jeanne. Azonnal ki kell mosni a sebét.
Hallgasson! kiáltott rá Maillat, és toppantott. Hisz semmi rosszat nem mondtam sze
pent meg Jeanne. Csak hogy ki kell mosni a sebet.
Maillat néhány lépést tett a szobában, szájába dugott egy cigarettát, el?vette az öngyúj
maradt egy darabig, mozdulatlanul, kezében az öngyújtóval, szájában a meggyújtatlan cigaret
.
Ezekkel meg mitév?k legyünk? kérdezte Jeanne, s cip?orrával a behemót hullája felé b
Hallgasson! ordított rá Maillat.
Végigsimított az arcán, mintha most ébredne fel. Azután Jeanne-hoz fordult.
Mit mondott?
Ki kell tenni mind a kett?t az utcára. A hullaszállító kocsi majd elviszi ?ket.
A hullaszállító kocsi?
Nem látta még? Minden bombatámadás után kerül egyet.
Maillat kivette a szájából a cigarettát, és elhajította. Még egyre mozdulatlanul állt, s
e a szemét. Nézte a behemót hulláját.
Milyen nagy! álmélkodott Jeanne.
Hallgasson! szólt rá Maillat. Utoljára mondom: hallgasson!
Csend támadt. Maillat újból tett néhány lépést a szobában.
A kisebbikkel kezdem.
Megkerülte az ágyat, lehajolt, megragadta a kis haramiakép?t a lábánál fogva, s a szoba
epére húzta.
Ugyan mondta Jeanne az ágyról leugorva , csak nem akarja levonszolni? Hisz mindent
összevérez nekem! Bepiszkítja a padlómat!
A padlóját! kiáltott fel vad dühvel Maillat. S az ajtó felé hátrálva, továbbhúzta a
Csak nem akar magamra hagyni ezzel a másikkal? jajdult fel Jeanne.
Egy ujjal sem fog magához érni mondta összeszorított fogakkal Maillat.
A kislány az ágyra vetette magát, és sírva fakadt.
Ugyan már! Mit b?g? mondta Maillat. Az isten szerelmére, hagyja abba a b?gést!
Sohase érezte ily kevéssé reálisnak a világot. Ment hátrálva, lefelé a lépcs?n, s húzta
hullát. Annak feje tompán puffant egyet minden lépcs?fokon, fölemelkedett és visszahullt,
s mivel jobbra-balra is himbálózott, úgy rémlett, mintha egyre azt mondaná: Ne! Ne!" Mail
at lerakta a hulla lábát egy lépcs?fokra, hátat fordított a haramiakép?nek, újból megragadt
, s ment lefelé tovább. Most már gyorsabban haladt.
A hulla hirtelen hevesen megrázkódott, és kiszabadult a kezéb?l. Maillat lecsörtetett né
y lépcs?fokon, megtántorodott, s elkapta a korlátot; szíve vadul kalapált. Egy-két másodper
 így maradt a korlátra d?lve; belülr?l tompa ütések feszegették a mellét; elképedésében fel
mit keres, hol is van tulajdonképpen, nem ébred-e fel rögtön álmából. De nem, a hulla még
ott volt. A fordulóhoz érve, karja beakadt a korlátrudak közé; most ott hevert: bal hónalj
fogva beakaszkodva, a lépcs?házba lecsüng? karral mint egy zuhantában csodálatos módon me
paszkodó részeg. Maillat újra felbaktatott néhány lépcs?fokon, s letérdepelt, hogy megfogja
semmibe lógó kart. Amint el?rehajolt, arca közel került a kis haramiakép?höz, s amikor a hu
la karját húzni kezdte, az élettelen fej lassan feléje billent, és gyengéd, önfeledt pózban
kodott a vállára. Maillat a katonára nézett. Jellegtelen, de elég csinos arc volt, vonásai
zabályosak. Már egyáltalán nem volt se gonosz, se buja. Kerekded orcájával s duzzadt, félig
itott ajkával gyöngének, gyermekesnek s valamelyest ünnepélyesnek látszott. Maillat érezte,
gy tet?t?l talpig kiüti a veríték.
Miután a hullát a járdára vonszolta, nekid?lt a falnak, és kifújta magát. Az utca csakne
telen volt. A katonák hullámzó tömege elkerülte. Még így, romos házaival is maradt benne va
a hajdani békés fürd?helyb?l. Maillat fölött ugyanaz a nap ragyogott, ugyanaz a tiszta égbo
t fénylett, mint vakáció idején. Az élet folyt tovább, ugyanúgy, mint régen!
Egy kerékpáros katona haladt el el?tte. Maillat megszólította.
Mondd csak, nem tudod, hol a hullaszállító?
A katona megállt, és tátott szájjal Maillat-ra bámult. Kimeredt, fénytelen szeme volt.
A hullaszállító?
Igen, egy teherautó, amelyik bombázás után elviszi a hullákat.
Sose hallottam róla mondta a kerékpáros. Hullaszállító? Szóval teherautóval viszik
t? Ez igen, az istenfáját, ezt nevezik hadseregnek! A hullákat megsétáltatják autóval, de m
elevenek, csak dagasszuk a sarat! Feje tetejére állt a világ, úgy biza!
Azt szeretnéd, ha ellenkez?képp volna?
De még mennyire! mondta a kerékpáros, s el sem mosolyodott. De még mennyire! De mé
nyire szeretném! Neki kéne? f?zte hozzá, a hullára mutatva.
Igen.
A cimborád?
Maillat észrevette, hogy a kerékpáros akkor is tátva tartja a száját, ha nem beszél.
Nem, nem a cimborám.
Akkor mit töröd magad, hogy elszállítsák? Ha úgyse a cimborád, hadd, ahol van.
Nem felelte Maillat.
Nem értelek mondta a másik. Ha nem a cimborád, hadd a fenébe. Különben a te dolgod
mit akarsz. Ég veled.
Ismét kerékpárra ült, s kisvártatva elt?nt az utcasarkon.
Micsoda alak" sziszegte Maillat a fogai között. Kiállt az út közepére. De nem jött se
pillanatig határozatlanul álldogált.
Hé, öregem! kiáltott valaki feléje. Hátrafordult. A kerékpáros katona volt. Odakarik
léje, bal lábát letámasztotta a földre, de nem szállt le a nyeregb?l; izgatottan Maillat-ra
nézett.
Láttam jelentette ki. Mit?
A hullaszállítót. Azt hittem, öregem, tréfálsz, de most láttam! Nagy, nyitott teheraut
a egymás hegyen-hátán egy csomó ürge. Megállt háromszáz méterre a saroktól. No, de ismerd e
s fura egy hadsereg! A halottakat megsétáltatják autóval, mi, elevenek, pedig csak dagas
szuk a sarat. Feje tetejére állt a világ, úgy biza!
Hányan járnak a teherautóval?
Négyen. Hárman a vezet?fülkében voltak, egy kis fekete meg a fülke tetején. Épp uzsonn
mégpedig egy ekkora kolbászt kenyérrel! Ó, a gazemberek! Persze, ?k nem húskonzervet zabáln
k!
No és, szóltál nekik, hogy jöjjenek ide? kérdezte Maillat.
Nem válaszolta meglepetten a kerékpáros. Miért szóltam volna?
Hát, hogy vigyék el ezt az alakot.
Ó, ezt nem mondtad felelte a kerékpáros.
Aha bólintott Maillat. És most mit csinálsz? Visszamégy? Ugyanarra?
Igen.
Nem szólnál hát útközben az autósoknak, hogy jöjjenek erre?
Azt már nem! jelentette ki a kerékpáros. Ha te abban leled az örömöd, hogy pesztrá
t, aki nem a cimborád, jó, ez rád tartozik, megmondtam, tégy, amit akarsz, de én, én nem ár
magam a dologba.
Miért?
 Csak mondta a kerékpáros. Nem ártom magam a dologba.
Tudod magyarázta Maillat , ha nem is volt a cimborám, de ismertem.
Szóval ismerted? szólt a katona. Miért nem azzal kezdted, hogy ismerted? Az egésze
. Akkor átadom az üzeneted.
Köszönöm.
A kerékpáros felállította biciklijét, és rátette lábát a pedálra.
Azért mégis fura, mi? Hogy ebben a rohadt hadseregben a halottakat sétáltatják autóval
Mi elevenek pedig dagasztjuk a sarat mondta Maillat. Feje tetejére állt a világ, ú
biza.
Szívemb?l szóltál állapította meg elégedetten a kerékpáros. Feje tetejére állt a v
Elt?nt a fordulóban. Maillat egyedül maradt az utca közepén. A néhány másodperc múlva fe
anó teherautó feléje tartott. Maillat intett, hogy álljon meg. A fülke tetején, a rakodótér
ezsúfolt khakiegyenruhás hullák fölé magasodva, egy fekete, zömök, vidám emberke ült.
Szevasz, hapsikám! kiáltotta oda Maillat-nak, s hadonászott a kolbásszal.
Szevasz köszönt vissza Maillat.
Két ember kászálódott el? a fülkéb?l. Kövérek voltak, és csak úgy ragyogtak, egész lényü
l árulkodott.
A cimborád? kérdezte az egyik.
Nem, nem a cimborám.
Közelebb léptek a hullához. Nem siettek. Szótlanul megnézték. Maillat-nak egy pillanatra
az az érzése támadt, hogy zavarja ?ket a jelenléte.
Micsoda ronda meló mondta menteget?zve az, aki az imént beszélt.
Rá se ránts! Inkább ragadd meg! kiáltotta vidáman a kis fekete. Mit h?börögsz? Te
ztottad ezt a ronda melót! Senki se kényszerített rá. Önként jelentkeztél, vagy nem?
Jó, jó mondta megbántottan az ember.
A sof?r leszállt a fülkéb?l, nekitámasztotta hátát a gépháztet?nek, és cigarettára gyújt
izmos darabos fickó volt ecsetnyi bajusszal. Keresztbe rakta b?r-lábszárvéd?s lábát, és ta
odóan maga elé bámult.
A két ember megragadta a hullát, a vállánál, illetve a lábánál fogva, és elindult a tehe
Tessék! Tessék beszállni, hölgyeim és uraim! kiáltotta a kis fekete. Ki következik
y hely!
Ennek semmi se szent mondta az egyik ember Maillat-ra pillantva.
Megálltak egy méternyire a teherautó rakodóterülete mellett, és lóbálni kezdték a hullát
Ehegy! vezényelt a kis fekete. Ket-t? Három!
Egyszerre eresztették el. A hulla megpördült a leveg?ben, és tompa puffanással a többire
esett.
Kész! Megtelt! kiáltotta a kis fekete. Senki több! Tessék bevárni a következ?t! Ba
Bal kézzel olyan mozdulatot tett, mintha meghúzna egy cseng?zsinórt.
Hagyd a hadovát, Jules mondta az egyik ember, s újból Maillat-ra nézett.
Van még egy másik, az emeleten szólt Maillat. De túlságosan nehéz. Ha a földön húz
udnám egymagám lehozni. Nem jönne valamelyiktek segíteni?
Ez nem ránk tartozik mondta a két ember közül az egyik. A mi melónk: az utcán összes
hullákat, nem a házakban kotorászni. Ez mások dolga.
Ugyan mondta Maillat , tegyétek meg szívességb?l.
Ha egyszer azt mondtam: nem, akkor nem szögezte le az ember.
És te?
Én? kérdezte a másik. Én egy véleményen vagyok vele.
És te? kérdezte Maillat a sof?rt. Te se jönnél föl segíteni?
Én sof?r vagyok mondta a sof?r. Kifújt egy füstfelh?t, s szétterpesztette az el?bb k
resztbe tett lábát.
Én szívesen veled megyek kiáltotta a kis fekete a fülke tetejér?l , ha meghajítsz e
bbal.
Akár kett?vel is.
Akkor már megyek is! kiáltotta jókedv?en a kis fekete. Gondosan letette a kenyeret
meg a kolbászt a fülke tetejére, két lábbal elrúgta magát, és leugrott a rakodóterületre. T
anás hallatszott.
Bocsánat, hölgyeim és uraim! mondta a kis fekete. Elnézést, ha a tyúkszemükre lépt
Fél kézzel megfogódzkodott a rakodóterület oldalán, és jókedv?en átlendült a járdára.
Hagyd a hadovát mondta a két ember egyike.
Micsoda két strici közölte a kis fekete, amint ott lépdelt Maillat mellett a ház fol
. Mások el?tt megjátsszak az érzékeny lelket, de én tudom, hogy stikában elszajrézzák a h
ygy?r?it. Persze, kérdezhetnéd, minek egy halottnak jegygy?r?? Nem vitás, nincs rá szüksége
de azért én mégse tennék ilyet. A halott: halott nem így van? Szegény fickók, se látnak,
anak. Nem mondom, felesleges hajbókolni el?ttük, az a sorsuk, hogy elkaparják ?ket. De
ez még nem ok rá, hogy elszajrézzák jegygy?r?jüket. Nem rájuk magunkra való tekintettel.
mber saját maga miatt nem csinálhat ilyesmit.
Igazad van hagyta rá Maillat.
Ez az ürge itt az emeleten, a haverod?
Nem, nem a haverom.
Repesz ölte meg?
Nem, én.
Micsoda? kérdezte a kis fekete, és megállt. Bal lába egy lépcs?fokkal feljebb volt,
, ebben a pózban meredt Maillat-ra. Te ölted meg? Miért?
Meg akart er?szakolni egy lányt azzal a fickóval, akit az imént dobtatok fel a tehe
rautóra.
Szóval azt is te l?tted le? Én.
Szóval: kett?t? Kett?t l?ttél le egyszerre? Szent ég! Kemény legény vagy, hallod-e!
Ó, nem is olyan nehéz dolog szaladt ki Maillat száján. Hidd el, egyáltalán nem is
yan nehéz.
Nézd f?zte hozzá, s kivette pisztolyát a tokból , látod ezt a domború kis acéljószá
kell húzni az egyik ujjadat. Megnyomod a ravaszt, épp csak egy icipicit megnyomod, és
kész! Ehhez nem kell kemény legénynek lenni.
Rakd vissza ezt a vackot mondta a kis fekete. Félek ezekt?l a holmiktól. No de ke
tt?t! Egyszerre kett?t!
Egy darabig mintha t?n?dött volna.
Azért, isten uccse, ehhez galádság kell. Kett? egy csitri ellen! Jól tetted, hogy lel
?tted ?ket.
Azt hiszed? kérdezte Maillat.
Kinyitotta a szobaajtót. A kis fekete épp csak rápillantott a behemót hullájára. Egyenes
n az ágy felé tartott. Jeanne mélyen aludt.
Hinye! mondta a kis fekete.
És els? ízben azóta, hogy Maillat a fülke tetején vidáman gesztikulálva megpillantotta,
ahagyta a nevetést meg a hadonászást.
Néhány másodperc telt el.
Hinye! Kezdjük?
Van id?nk b?ven mondta a kis fekete, anélkül, hogy Maillat felé fordult volna. Hin
e! Micsoda szép csitri! Ó, mamám! Csuda szép!
Kinyújtotta a kezét.
Ne nyúlj hozzá!
Ugyan mondta a kis fekete, és méltatlankodva Maillat-ra nézett , én nem vagyok alja
ráter. Egy ujjal se bántanám ezt a kölyköt.
Megfogott egy blúzfoszlányt, óvatosan arrább húzta, s kitakarta a kislány mellét.
Hinye mondta hangját lehalkítva , hinye, ez a kis didi! Oda süss erre a kis didire.
az aljasok! Ehhez azért aljasság kell! Persze, tudod, bizonyos szempontból megértem ?ke
t. De azért ehhez aljasság kell! Én mondom, jól tetted, hogy lel?tted ?ket.
Jeanne váratlanul felnyitotta a szemét. A kis fekete sietve visszahúzta a kezét.
Julien suttogta Jeanne.
S nyomban újra lehunyta a szemét.
Ki az a Julien? kérdezte halkan a kis fekete. Én.
Nahát ez aztán muris! Engem meg Jules-nek hívnak. Jules meg Julien: tulajdonképp egy.
Újból elt?n?dött.
A babád?
Nem.
Ugyan már, ne dumálj! Elég csak hallani, hogyan szólít.
Nem a babám.
Lehetetlen! mondta csalódottan a kis fekete. Hinye! Oda süss arra a kis kacsóra! É
rre az édes kis pofira! Hiába, no, csuda szép egy ilyen alvó kis csitri. Tulajdonképp olya
n, mintha rád bízná magát.
Indulunk?
Valid be, hogy a babád folytatta Maillat felé fordulva.
 Mondtam már, hogy nem.
Ugyan szólt a kis fekete.
És arca újra csalódást fejezett ki.
Rendben van, nem a babád rugaszkodott újra neki. De azért csak szeretnéd elkapni e
fordulóra.
Nem.
Hogyhogy nem? kérdezte a kis fekete. Egy ilyen jókép?, stramm srác, mint amilyen t
agy! Hinye, nem tudod, mir?l mondasz le. Ez a lány épp jó korban van! Mindig is mondta
m: tizenhat év, az a jó kor. Aztán már kés?. Jól jegyezd meg: ha egy asszony nem tizenhat é
korában kezdi, sose fog tudni semmit. Ha én miniszter volnék, szerkesztenék egy törvényt.
arancsba adnám az apáknak: Tizenhat éves a lányotok? Gyerünk! Egy férfi karjába! Ugrás! Az
Nincs apelláta!" Tudom, mit beszélek. Hát nem rémes, öregem, hogy egyik-másik úrilány tizen
hat éves korában még babázik? Babázik! Baba Egy jó férfi kéne neki az bizony! Mégpedig t
t beszélek. Aztán már kés?. Jól jegyezd meg: az ilyen sose fog tudni semmit. Fogalmad sinc
s róla, milyen kényes egy n? felépítése, milyen bonyolult a bels? elrendezése. Ha nem jut e
korán egy férfihoz, kiszárad. Ó, tudom, tudom, vannak húsz-, s?t huszonöt éves szüzek is,
zen jó b?rök. Szemre, igen. Nézni még megjárja. De csak a karosszériájuk szép. A motor már
mmit. Túlságosan sokáig állt bejáratlanul. Ez az!
Rászánod magad végre? kérdezte Maillat.
Úristen! mondta megütközve a kis fekete. Nézni csak szabad? Azzal még nem rövidítl
Ó, mamám! folytatta. Oda süss, milyen fehér, milyen rózsaszín, milyen szép tiszta!
en látom, milyen tiszta ez a lány. Tudod, öregem, egyik-másik ilyen csitri, akár hiszed, a
kár nem, hetenként kétszer-háromszor, s?t tán naponta is tet?t?l talpig megmosakszik. Mond
j, amit akarsz, az azért mégis jó, ha az embernek olyan lánnyal akad dolga, aki mosakszi
k!
Sóhajtott.
És oda süss arra a hajra folytatta. Milyen finom! Ó, komám, ez már nem is haj! Oly
int a selyem!
Kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa, de félúton megtorpant, s így maradt dermedt kézz
l, különös arckifejezéssel.
Nem merem mondta elképedten Maillat-hoz fordulva , nem merem. Fura, mi? Nem mere
m.
Nos? kérdezte Maillat.
Ne haragudj mondta a kis fekete. Rögtön megyünk.
A behemót hullája felé fordult, s megvet?en arrább lökte.
Ez a nagy mélák! mondta. Mindig is amondó voltam: minél nagyobb, annál marhább!
Az utcára érve, ott találták a kocsi rakodóterületéhez támaszkodva a két hullaszállító e
alattomos pofával uzsonnáztak Maillat-nak már az imént is felt?nt a külsejük. A sof?r meg
yre egy helyben állt, cigarettázott, és ráspolyozta a körmét. Nem beszélt. Tekintete id?nké
klott cimboráira, de mintha nem is látta volna ?ket. Amikor a behemót hulláját felrakták a
ocsira, a sof?r kihúzott zsebéb?l egy kis zsebfés?t, gondosan megfésülködött, visszatette a
t tokjába, majd a tokot zsebre vágta. Aztán, miután csuklójának egy elegáns mozdulatával el
ta a cigarettát a válla fölött, s elégedetten figyelte, hogyan esik le, visszamászott a fül
Még egyre az jár a fejemben: Jules és Julien kiáltotta a kis fekete, hadonászva a fü
etejér?l. Muris, mi?
Miért volna az? mondta Maillat. Megtoldotta: Köszönöm a segítséget.
A motor felberregett. Maillat figyelte, amint az autó elindul. Ott állt az utca köz
epén, és nem mozdult. Karja élettelenül lógott. Nézte, hogyan távolodik el két ember akit
g azon a teherautón, amely a h?si halottakat szállítja.
Amikor Maillat a szobába lépett, Jeanne kinyitotta a szemét. A férfi feléje tartott. A
kislány felült az ágyban, figyelte, hogyan közeledik hozzá, s váratlanul elmosolyodott.
Julien.
Tessék.
Levitte ?ket?
Igen.
A kapu el?tt vannak?
Nem. Elszállította ?ket a teherautó.
Ó! mondta a kislány.
Óvatos, engedelmes és kérd? pillantással burkolta be Maillat-t.
Feltörlöm ezt itt mondta Maillat a lába elé nézve , aztán elmegyek.
 Jeanne kiugrott az ágyból, és ijedten ránézett.
Most rögtön? Most rögtön el akar menni?
Igen.
Jeanne rávetette magát, átölelte a derekát, és elrejtette fejét a férfi mellén. Maillat
percig így maradt, mozdulatlanul, majd megfogta Jeanne könyökét a háta mögött, és maga elé
kislány fölemelte a fejét. Arcát gyermeki fájdalom dúlta fel. Kinyitotta a száját, de a kön
lefojtották a szavakat. Ekkor, anélkül, hogy levette volna tekintetét Maillat-ról, ingatni
kezdte a fejét, mintha nem"-et mondana.
Úristen! kiáltotta Maillat. Ne tegyen így! Keze közé fogta Jeanne fejét.
Ó rimánkodott pityeregve a kislány , ne hagyjon el, Julien! Nem akarok magamra mara
ni ebben a házban. Nem bírnám ki többé.
Hogyhogy magára maradna? És Antoinette?
Antoinette? Tegnap elment egy ismer?sünkhöz, innen két kilométernyire.
És a nagyszülei?
Meghaltak.
Maillat felvonta szemöldökét.
Tegnap óta?
Két évvel ezel?tt. Maillat ránézett.
Igen mondta Jeanne , tegnap azt mondtam, hogy a pincében vannak, de nem volt iga
z. Mindig ezt mondtuk a hozzánk betér? katonáknak. Megért, ugye? Magáról se tudtuk, kicsoda
miféle.
Szóval két év óta csupán ketten laktak a házban? De hát mib?l éltek?
Ó, valahogy csak elboldogultunk. Én a postánál dolgoztam, Antoinette meg varrogatott.
De miért nem ment el maga is Antoinette-tal?
Jeanne fölemelte a fejét, szeme megcsillant.
És a ház? A miénk. Minden bútorával együtt. Ha itt hagyom, kifosztják.
Hisz ez ?rültség! Bombazápor kell?s közepén
Antoinette is ezt mondta. De bel?le a félsz beszélt. Én azonban nem akartam elmenni
. Ha elmegyek, semmink se marad a háború után. Utcára kerülünk.
És ha megölik, hova kerül?
Ó! mondta Jeanne. Engem nem ölnek meg. Talán butaság, de én azt hiszem, hogyha mag
yom a házamat, lebombázzák, ha viszont itt maradok, jutalomban részesülök, és a ház épen ma
Igen mondta Maillat , a háború el?tt az én fejemben is megfordultak hasonló gondola
.
Fülrepeszt? fütty szakította félbe. Gépiesen fél térdre ereszkedett. De nyomban fel is á
s a kislányra nézett.
Lemegyünk a pincébe? kérdezte Jeanne. Kezével betapasztotta a fülét, mivel a légvéde
tt:
Le mondta Maillat. Halvány mosollyal hozzáf?zte:
Reméljük, ezúttal is jutalomban részesül.
Jeanne el?tte indult el a lépcs?n. Úgy járt, mintha erezné a testén Maillat tekintetét.
gyszer vagy kétszer hátra is fordult, és a férfi felé hajolva, rámosolygott. Maillat megáll
tta, hogy még most is a szakadt blúz van rajta. A pince kicsi volt, és rosszul világított.
A négy falat négy nagy, polcos állvány fedte be: földt?l a mennyezetig csupa üres üveggel.
az egész helyiségben, szoros sorokban, spárgán lógó pároskolbász himbálózott.
Ennyi kolbász! kiáltott fel Maillat elh?lten. Egy életre elég volna!
Mi? kiáltotta Jeanne.
Ennyi kolbász!
A kolbász cseppet sem zavarta Jeanne-t; Maillat-nak azonban, akinek a kolbász az
arcával egy magasságban lógott, meg kellett hajolnia, hacsak nem akarta a sorok közé dugni
fejét.
Miért van itt ez a rengeteg üres üveg? kiáltotta Maillat.
Látta, hogy Jeanne kitátja a száját, de noha a kislány közvetlen mellette állt, egy szav
m hallotta. A fülrepeszt? zaj percr?l percre er?södött. Jeanne betapasztotta kezével a fülé
, de Maillat tudta, hogy hiába ekkora hangorkán már nemcsak az ember fülét hasogatja. Ez
z egész testet hatalmába keríti. S nem lehet védekezni ellene.
Maillat képtelen volt arra gondolni, hogy nemsokára bombák hullnak le. Nézte a feje körü
lógó s?r? kolbászsorokat, a pincét ellep? számtalan üres üveget és Jeanne-t, aki kezét fül
va, rongyos blúzban, meztelen mellel kétméternyire áll t?le. Jeanne pedig ?t nézte. Mailla
t érezte, hogy megpróbál rámosolyogni, de ez nemigen sikerül neki. A kislány már letett ról
gy beszéljen hozzá.
A légvédelmi t?z néha váratlanul elnémult, aztán a lárma hirtelen újból feler?södött. Ma
mikor hullnak a bombák, de a bombák nem akartak lehullani. Mint minden alkalommal, m
ost is szorongva t?n?dött, mit mond az él?érzete: meghal-e, vagy ellenkez?leg, ép b?rrel
ússza-e meg. De ezúttal sem volt képes eldönteni, mit mond voltaképpen az el?érzete. Jobba
szólva, hol azon kapta rajta magát, hogy úgy véli: Ez alkalommal itt hagyod a fogad" ho
meg azon, hogy: Ez alkalommal még megúszod szárazon." Elt?n?dött, mire érdemesebb gondoln
a. Talán éppen az hoz szerencsét, ha azt gondolja: Ez alkalommal itt hagyod a fogad." S
ez esetben jobb nem arra gondolni, hogy megmenekül. De ha ellenkez?képp történik? Ha cs
akugyan megölik azt, aki így gondolkozik, ezzel szemben? Idáig érve, Maillat, mint már ann
iszor, megpróbált restelkedni, és lemarházta önmagát. De tudta, hogy ez is csak fogás, hami
zínházi abgang", porhintés, s ugyanazzal a fortélyos lemondással századszor is elölr?l k
egészet, s szorongva ismét elt?n?dik, mit gondol tulajdonképpen, mit érdemesebb" gondoln
ia.
Maillat bizonyos megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy az els? bomba lehullt. Jean
ne szeme kitágult és csillogni kezdett a pince félhomályában. Segélyt kér?n, könyörögve néz
-ra. Eltelt néhány másodperc. Aztán elindult a bombazápor. Jeanne, mintha rugóra járna, hoz
tant, s átölelte a derekát.
Rengett lábuk alatt a föld. Ahány üveg volt a polcokon, mind remegni és ugrabugrálni kez
ett, mintha er?nek erejével le akarná vetni magát. Ezzel egyidej?leg a kolbászsorok is m
eglódultak Maillat feje körül, és incselkedve hozzádörgöl?ztek. Minthogy Jeanne karja szint
atuba fogta, többé már eszébe sem juthatott, hogy lehajoljon és kitérjen a kolbászok el?l.
ekezett elhúzódni, de valahányszor megmoccant, mindig meglökött néhányat, s mivel a mozgás
neg révén továbbhullámzott, rövidesen már az egész sor táncolt. A bombák meg csak hulltak.
den egyes becsapódás után jobban remegett. Az üres üvegek mind vadabbul ugráltak a polcokon
Már valamennyi kolbászsor táncolt, mereven és ügyefogyottan, mint a dróton rángatott bábuk
llat próbálta behajlítani a térdét, hogy kitérjen a kolbászpaskolás el?l, de Jeanne rácsimp
yától nem bírt sokáig így maradni. Végül visszatért eredeti tartásához; a kolbászok közé du
volt, mint egy nagy golyó a kuglibábuk között. A bombák meg egyre hulltak, s a ház egyfoly
an remegett. Két-három üvegnek sikerült levetnie magát az állványról, a kolbászok pedig min
abban és szilajabban járták különös, frenetikus táncukat Maillat arca körül.
Most már szünet nélkül hallotta a feje fölött alábukó stukák vijjogását, a bombák tisztá
s végül, közvetlen közelében, a dobhártyát repeszt? vas csörömpölését mintha szerelvény f
másra, de felülr?l, mer?legesen zuhanva, s légfékje, valamint az ajtónyitáskor kitoluló lev
iszonyú meghitten sivítana. Ezután a robbanás már semmi sem volt. Az ember megkönnyebbülte
allgatta. Ami elmúlt, elmúlt. Maillat már az újabb bombákat várta. Kétségbeesetten, feszült
Amint lehajtotta a fejét, meglátta Jeanne zokogástól rázkódó vállát. A kislány eszel?sen
t, hasa és combja görcsösen remegett, úgy rémlett, el akar bújni, menedéket akar keresni a
tében. A kolbász továbbra is rugalmasan s egyszersmind sután összevissza táncolt Maillat fe
e körül. Id?nként puhán megsuhintotta az arcát, s néha, mintegy incselkedve, meglegyintette
a tarkóját. Bármerre nézett is, mindenfele csak vörös, feszes, nevetséges kolbászt látott a
félhomályában. Olyan volt az egész, mint egy csoda folytán felaggatott kolbászhadsereg, ame
y nesztelenül, különös, otromba fürgeséggel ugrándozik és illeg. Id?nként egy-egy üveg leve
az állványról, tompa puffanással a földre hullt, cigánykereket hányt, majd mozdulatlanul,
arodottan, tátott szájjal elterült. Nemsokára már öt-hat üveg vette körül ?ket. Maillat-t k
tési inger fogta el.
Jeanne feléje fordította a fejét, és kinyitotta a száját. Maillat egy szavát sem hallott
A kislány többször egymás után kinyitotta és becsukta a száját, mint egy hal a bef?ttesüveg
illat odahajolt hozzá, és a fülébe ordította:
Semmit se hallok!
Jeanne lehorgasztotta a fejét, majd ismét elrejtette Maillat mellén. Itt voltak hát k
ettesben. Értelmetlenül, átölelve tartották egymást a nyirkos, homályos kis pincében, Jeann
oszlányokban, Maillat táncoló, esetlen kolbászok között amelyek görl"-öket utánozni prób
mlékeztettek s a fülrepeszt?, véget nem ér? ítéletnapi lármában tízesével vetették le mag
üvegek.
Maillat ekkor váratlanul megkívánta Jeanne-t. Érezte, hogy ver benne gyökeret a vágy, ho
y hatalmasodik el rajta fokról fokra, ellenállhatatlanul. Zúgni kezdett a halántéka. Már ?
s teljes er?b?l magához ölelte Jeanne-t. Szeme elfátyolosodott. A pince egyszerre ködbe
veszett, homályba borult. Sóváran ölelte ezt a fiatal testet, körülötte pokoli lárma kavarg
kolbász id?nként lágyan paskolta az arcát meg a tarkóját, az üvegek pedig sorra leugráltak
cokról. Olyan szorosan ölelte Jeanne-t, mintha magába akarná szívni, eggyé akarna válni, ös
karna forrni vele. Különös, tébolyult er? szállta meg, egyszerre ? is remegni és rángatózni
ett, mintha nyomban szintén táncra perdülne. Ámde a félelem sem hagyta el. Ott lapult benn
e, csak megbújva. Kívánta Jeanne-t, de közben reszketett. A kolbász továbbra is szünet nélk
paskolta az arcát; id?nként megrázta a fejét, mint egy banderillákkal ingerelt bika. Mohón
kívánta Jeanne-t, eszeveszett szenvedéllyel, s ugyanakkor félt is. Igen, még most is ott v
olt benne a félelem. Egy zsinegen himbálózott. A vággyal együtt. És ?, Maillat, ? is egy zs
negen himbálózott. Ez hát az élet? Üres üvegek és táncoló kolbászok? S ?, Maillat, egy zsin
anne is. És a világ valamennyi férfija és asszonya; miközben mind arra vár, mikor ölik meg.
illat hirtelen felkapta a fejét, és nevetésben tört ki. Azt hitte, egyetlen hang sem hag
yja el a torkát. Pedig nevetett, s válla olyan er?sen ráz kód ott, hogy hátulról nézve úgy
t, mintha sírna.

Amikor fölértek a pincéb?l, Maillat az órájára pillantva megállapította, hogy dél elmúlt, s
készül?d? cimborák bizonyára nyugtalankodni kezdenek miatta. Már-már azon volt, hogy elbúc
Jeanne-tól, de aztán eszébe jutott, hogy a szoba padlója véres, s nem engedheti, hogy a ki
slány mossa fel. Kért egy felmosórongyot meg egy lavórt; rövid, ingerült vita zajlott le kö
az el?szobában, mivel Jeanne mindenáron maga akarta a munkát elvégezni. Aztán mégis engedet
, kiment a konyhába, s néhány másodperccel kés?bb visszajött a holmikkal, amelyeket Maillat
kért. Els?nek a férfi indult el a lépcs?n.
Letérdepelt oda, ahova a behemót elvágódott, s kezdte felszedni a vért a felmosóronggyal
Mire a rongy megszívta magát, kicsavarta a lavórba. Keze pillanatok alatt vörös lett. Több
zör megismételte a m?veletet. Jeanne lehajtott fejjel állt el?tte. Nézte, hogyan dolgozi
k.
Hagyja mondta néhány másodperc múlva. Nem tudja, hogyan kell feltörölni. Adja ide
ot. Aztán, ha akarja, kicsavarhatja, úgyis er?sebb a keze.
Maillat odaadta a felmosórongyot, s kinyújtotta a kezét, hogy ne piszkítsa be magát, s
várt a sorára. Amikor a rongy átitatódott, Jeanne feléje nyújtotta, s ? kicsavarta a lavórb
Néhány percig szótlanul dolgoztak, meghitten és békésen fiatal házasok végzik ilyen der?s
ben a házimunkát.
Kész! mondta Maillat.
Fáradtan kiegyenesedett, s egy darabig egy helyben állt, lesütött szemmel. Nézte a lába
l?tt lév? lavórt. Teli volt.
Leviszem az egészet mondta élénken és serényen Jeanne. Aztán felhozok egy kanna mo
Maillat el?renyújtott kézzel várta a kislányt. A rátapadt vér megalvadt, fekete lett és
acsos. A lépcs?ház fel?l zaj ütötte meg a fülét, s ? megértette, hogy Jeanne a véres lépcs?
el. Miután a kislány visszatért, takarékosságból ugyanabban a lavór vízben mosták meg a kez
gy másik lavórban az arcukat. Jeanne két törülköz?t is hozott. Törülközés közben Maillat lá
nne rámered.
Julien.
Maillat felvont szemöldökkel a kislányra nézett.
Semmi. Jeanne kisvártatva ismét megszólalt.
Nem baj, ha Juliennek szólítom?
Nem.
Nem akar egy kis harapni valót? Készítek valamit. Gyorsan megleszek vele.
Nem vagyok éhes.
Nem akar inni valamit? Nem szomjas?
Nem hazudta Maillat.
Julien
Tessék.
Ugye nem hagy magamra?
Maillat ránézett. Jeanne egyenesen, dermedten, szorongva állt el?tte rongyos blúzában.
Hogyhogy magára hagyom? Persze hogy magára hagyom. Mi keresnivalóm volna itt?
Jeanne egész teste megrázkódott, mintha felpofozta volna.
De hát miért? kérdezte elfúló hangon.
Hogyhogy miért?
A történtek után mondta tompán a kislány , nem tudnék többé egyedül itt maradni.
Mer?n nézte a nedves foltot a szoba közepén.
Az az érzésem, örökké magam el?tt látnám ?ket. F?ként a kicsit, amint gonosz szemével
nyhában. Ó, ha tudná, milyen borzasztó volt, Julien! A tagbaszakadt szótlanul szürcsölte a
. Még félszegnek is látszott. De a kicsi furán és gonoszul rám bámult, aztán közelebb jött,
letépte a blúzomat, hátracsavarta karomat, és káromkodva a másik felé lökött. Borzasztó vo
n, reszkettem, mint a nyárfalevél, de félelmemben egy hang se jött ki a torkomon. A tagb
aszakadt meg csak nézett rám apró szemével, anélkül, hogy egy szót is szólt volna. A kicsi
egyre csavarta hátra a karomat, taszigált cimborája felé, s a hátam mögött mindennek elmon
t. Ó, Julien! Olyan disznókat mondott! Olyan disznókat!
Elég! kiáltott fel Maillat.
Szótlanul néhány lépést tett, majd valamivel nyugodtabb hangon azt mondta:
Ha nem akar itt maradni, menjen a n?véréhez, a barátjukhoz. Ott biztonságban lesz.
Jeanne ránézett.
És a házam? Ha magára hagyom, kifosztják. S mink marad a háború után?
Háború után! mondta Maillat vállat vonva. Ki tudja, befejez?dik-e valaha is ez a h
S számít is az, hol éri meg a háború végét?
A ház az enyém.
A maga házát is bombázni fogják.
Nem! kiáltotta szenvedélyesen Jeanne. Nem! Ha itt maradok, nem fogják bombázni.
Semmin se változtat, hogy marad, vagy nem marad.
De igen! ellenkezett Jeanne.
Azt tesz, amit akar mondta vállat vonva Maillat , de én
Jeanne szorongva ránézett.
Ó, Julien! Könyörgök, ne hagyjon magamra. Nem hagyhat most magamra.
Most?
Ó! nyöszörgött Jeanne, anélkül, hogy Maillat kérdésére válaszolt volna. Örökké magam
et. Ahányszor feljövök a lépcs?n, mindig hallom majd, amint körülöttem sündörögnek.
Ostobaság. Fél a halottaktól, de nem fél a bombázástól. A halottak nem fogják bántani.
Félek suttogta a kislány.
Azt a kutyafáját! Ha annyira fél, menjen Antoinette után.
Nem jelentette ki határozottan Jeanne. Itt maradok.
Maillat rágyújtott egy cigarettára, s néhány másodpercig szótlanul nézegette.
Tulajdonképpen mondta hidegen , azért akar itt maradni, hogy ?rizze a házát, nekem
ig azért kellene itt maradnom, hogy magát ?rizzem.
De hát miért ne maradhatna, amikor én kérem rá?
Semmi kedvem hozzá, ennyi az egész. Rövid csend támadt.
Az az igazság mondta Jeanne sziszeg? hangon , hogy nem akar itt maradni, mert fél
a bombáktól. Mert: gyáva!
Maillat elmosolyodott.
Piszkos kis bestia szólt minden indulat nélkül. Jeanne szempillája megrezzent, de a
islány meg se mozdult, s egy szóval sem válaszolt.
Egyébként f?zte hozzá Maillat , igaza van, csakugyan félek a bombáktól. Magát a hal
k el félelemmel, engem Mindenki fél valamit?l.
Én nem.
Akkor rendben van.
Jeanne rászögezte düht?l csillogó szemét.
Ha azért tette az egészet, hogy magamra hagyjon, inkább semmit se tett volna!
Ez járt nekem is a fejemben.
Ó, Julien kiáltotta a kislány , hogy mer ilyet mondani?
Úristen! Hisz maga mondta, nem én! No de fejezzük be: Antoinette után megy, igen vagy
nem?
Nem toppantott Jeanne , nem, nem, százszor is nem! Nem hagyom magára a házat.
Jó mondta Maillat. Akkor hát: viszontlátásra!
Jeanne mereven a férfi feléje nyújtott kezére nézett, de nem szorította meg; egyszerre m
gtelt a szeme könnyel.
Szóval kérdezte , nem is szeret?
Maillat tátott szájjal rácsodálkozott.
Nahát! Hisz err?l sose volt szó!
Mondja, Julien, mondja, cseppet se szeret? Egy icipicit se?
Ennek semmi köze az egészhez.
Mondja, Julien, mondja- könyörgött Jeanne , igazán nem szeret, még egy icipicit se sz
t?
 Ha tudni akarja, becsülöm a bátorságát Igen, tulajdonképp bizonyos értelemben bátor.
inos, nem esne nehezemre megkívánnom. Dühösen hozzáf?zte: Miért is mondom ezt magának?
éppolyan jól tudja, mint én. Egyébként ennek semmi köze az egészhez.
Á! mondta panaszosán Jeanne. Tudtam, nagyon jól tudtam, hogy nem szeret. Még egy i
icit se. És és azt hiszem, haragszik is rám. Nem tudom, miért, de haragszik rám.
Én magára?
Igen, haragszik rám, azért hagy magamra ebben a házban.
Csupán magán múlik, hogy ne maradjon magára szólt elcsigázottan Maillat. Menjen An
e után.
Ó, Julien jajdult fel a kislány , úgy félek. És maga magamra hagy! Nem akarja beval
de haragszik rám!
Nem haragszom! kiáltotta Maillat.
A vita során már annyiszor ismételték meg ugyanazt, s annyiszor jutottak holtpontra,
hogy Maillat azt sem tudta, hol tart. Zavart és kimerült volt, de egyszersmind megin
dultságot is érzett.
De igen, haragszik rám! mondta a kezét tördelve Jeanne. Haragszik rám, mert miatta
meg két embert.
Nem felelte Maillat. S hirtelen fellobbant haraggal felkiáltott: Az Isten szere
lmére, hagyja már abba!
Julien!
Nem kiáltotta Maillat. Elmegyek, érti? Elmegyek innen!
Indult. De alig lépett egyet, Jeanne rácsimpaszkodott, átölelte a nyakát, hozzásimult. K
pkodva, apró csókokkal halmozta el az arcát. Maillat látta, amint rózsaszín, üde, tétova sz
cikázik a szeme el?tt kölyökkutya szájára emlékeztette.
Julien!
Eresszen!
Nem-zihálta Jeanne. Nem! Én szeretem! Szeretem! Maillat megpróbált kibontakozni ölel
de a kislány hihetetlen er?vel szorította magához. S csak hintette apró csókjait az arcára
Testét pedig teljes er?b?l hozzápréselte.
Julien suttogta , a tied akarok lenni.
Átkozott kis perszóna!
A tied akarok lenni suttogta , a tied! Dulakodás közben arcuk összeért. Jeanne karj
onta
Maillat nyakát, és bámulatra méltó er?vel magához húzta. Noha Maillat hátrafeszítette a
arját, s ez nagyon fájhatott neki, Jeanne továbbra is telehintette arcát csókjaival. Maill
at érezte száján a kislány meleg leheletét.
Most, Julien! Most! Most!
Átkozott kis perszóna! mondta fogait összeszorítva Maillat. Mit meg nem tennél a h
Nem, Julien, nem, nem azért! Szeretlek.
Eressz! kiáltotta eszeveszett dühvel Maillat.
Jeanne a száját kereste. Maillat mindenütt ott érezte arcán a lány nedves, meleg ajkát.
téhez odafeszült Jeanne teste. Gyönyör?séggel tapasztalta, hogy a lány remeg. Zihálva szitk
tt, de Jeanne ügyet sem vetett rá, csak bújt hozzá egyre szorosabban. S ? érezte, hogy lükt
tni kezd a halántéka.
Cafka! mondta metsz? hangon Maillat. Ha ezt akartad, miért álltál ellen a két kato
?
Jeanne karja aláhullt. Arrább húzódott. Egy szót sem szólt. Nézte Maillat-t, s tekintete
viselhetetlen volt.
Nos kérdezte a férfi , szóval végeztünk?
Menjen innét.
Vége a nagy szerelemnek? kérdezte durván.
Menjen innét.
Jó mondta Maillat. Már megyek is.
De nem mozdult. Égette a lány t?z? tekintete. Képtelen volt úgy távozni, hogy így tekint
enek rá.
Cafka mondta összeszorított fogakkal , felajzott a két ipse, mi? S az is felajzott,
hogy megöltem ?ket?
Menjen innét.
De már kés? volt. Nem tudott úgy távozni, hogy így tekintsenek rá. Nem hordozhatta örökk
eanne tekintetét.
 Kellett volna? kérdezte tompán. Kellett volna, mi?
Aljas vagyok" gondolta különös elégtétellel. Jeanne váratlanul el?relépett, és lekent
pofont. Maillat néhány másodpercig nem mozdult; arcát égette az ütés. Végtelen megkönnyebb
Ó! Szóval pofon ütsz mondta mély, fenyeget? hangon. Szóval pofon is ütsz, mi?
Jeanne hirtelen hátrálni kezdett. Maillat-ban mintha egyszerre megoldódott volna va
lami. Nehézkesen elindult a kislány felé. Érezte, hogy súlya lépésr?l lépésre jobban nyomas
anne-t. Átvillant rajta, hogy ugyanezt élte át ? is, amikor az imént a behemót üldözte. De
t az ? súlya nehezedett rá valakire. Még hozzá sem ért Jeanne-hoz, de érezte, hogy teste rá
ezedik.
Jeanne szeme kitágult, szája kiáltásra nyílt. Lépesr?l lépésre hátrált, s közben mereven
közeled? vad arcra. A fal hirtelen ott magaslott mögötte.
Ez kell? ismételte Maillat. Ez kell, mi? Szóval ez kell?
Hangja távoli volt, tompa és gépies. Jeanne vállára tette a tenyerét, s hirtelen elh?lte
megpillantotta saját kezét: mániákus dühvel szaggatta le Jeanne blúzfoszlányait. Az ? keze
agy, barna és inas keze. Az övé. Nézte a kezét, amint tépi, marcangolja a kelmét, de nem is
t rá. S egyszer csak ott volt el?tte Jeanne derékig meztelenül.
Julien!
A kislány vonaglott a kezében. Maillat elkapta vállánál fogva, s nézte törékeny-hajlékon
testét.
Eresszen!
Maillat Jeanne arca fölé hajolt, s hirtelen rekedten felordított. Hangja mennydörgésként
visszhangzóit a lányban. Jeanne érezte, hogy elzsibbad mintha megdelejezték volna. Maill
at még er?sebben magához szorította, rád?lt és beleharapott a mellébe; a leány fulladozva f
iáltott, és újból dulakodni kezdett vele. Maillat érezte, hogy Jeanne mély barázdákat karmo
arcába.
Szinte önkívületben vitte az ágyig. Minden elfátyolosodott, kusza és zavaros lett körülö
y hang, mintha azt súgta volna: Nem, nem, nem!" A hang távoli volt és gyönge, mint egy al
agútban eltévedt, ijedt gyermeké. Maillat úgy érezte, hogy szinte az egész arca mer? seb. T
pogatózva elkapta Jeanne kezét, és összemarkolta. Jeanne karcsún, gyöngén, remegve, ott ver
t alatta. Maillat gyönyör?séggel érezte saját testének reá nehezed? súlyát.

VASÁRNAP DÉLUTÁN
Na, itt vagy! fogadta Pierson. Azt hittük, már meghaltál. Alexandre-t ette érted a
nész.
Hol van?
Elment mosogatóvízért. Pierson elmosolyodott.
S közben káromkodott, mint egy kocsis, mert te vagy a soros.
Maillat leült megszokott helyére, a lakókocsi jobb els? kereke elé.
Pierson szemben ült vele, hátát neki támasztotta a szanatórium falának, s a pipáját tömk
dosan tömködte, tempósan, pedánsán. Maillat fölemelte tekintetét, és bambán, megrökönyödve
m?vel. Egyszerre mintha nem ismert volna rá Piersonra. Ez Pierson gondolta , Pierso
n abbé, hisz tudod, a cimborád, Pierson!" Nyolc hónapot töltöttek együtt, s most mégis úgy
a papra, mintha sose látta volna: itt ül, nyugodtan, hüvelykujjával tömködi pipájába a dohá
egyenruhás kis abbé, aki nyugodtan várja, mikor esik fogságba, s aki holnap talán már halo
t. Ez Pierson" gondolta újból Maillat. Elképedten nézte. E pillanatban Pierson fölemelte
fejét, és rámosolygott. Igen, Pierson így mosolyog. Nemsokára megszólal, és Pierson hangján
beszélni. És olyanokat mond, amilyeneket Pierson szokott. No persze, ez itt el?tte P
ierson, a szanatórium falának támaszkodik, és jól ismert mozdulattal sepri be pipájába a sz
készül? dohányszálakat. S Maillat mégsem ismert rá. De hisz ez Pierson gondolta , tudod
Pierson! Tömködi a pipáját, mint máskor" s olyan megdöbbenten nézte, mintha mély álomból
Mi bajod? kérdezte mosolyogva Pierson.
Semmi.
Mit vágsz ilyen pofát! És a képeddel mi történt? Mintha összekarmoltak volna.
Semmi az egész.
Maillat megtapogatta az arcát.
Hol vannak a többiek?
Persze, még nem tudod mondta Pierson. Akarsz enni?
 Igen-
Alexandre félretette a porciódat. Nyugodt lehetsz, b?ven jut neked.
Pierson felállt, kinyitotta a lakókocsi mindkét ajtaját, és megdics?ülten odaadott egy c
ajkát Maillat-nak.
Tyúk! Mit szólsz hozzá? Mi a véleményed? Tyúk! Nagyszer?, mi? Tyúkhús a leend? fogoly
!
Dhéry ügyeskedte?
Természetesen. Apropó, tudod, hogy elhagy bennünket?
Igazán?
Igen, szerencsét próbál, átöltözik civilbe, s meghúzza magát a fritzek érkezéséig egy
Mikor hagy el bennünket?
Rögtön. Már el is búcsúzott t?lünk.
Mosolyogva hozzáf?zte:
Ez a tyúk amolyan búcsúajándék. Dhéry nagyon sajnálta, hogy nem vagy itt.
A csajkája fölé hajló Maillat föl sem emelte a fejét.
Nem igaz mondta egykedv?en. Egyáltalán nem sajnálta. Fütyül rám.
Ugyan már, miért mondasz ilyet?
Mert igaz.
Nem hiszem.
Én igen. És hogy lásd, mennyire igaz: én is fütyülök rá.
Egy darabig hallgattak, aztán újra Pierson kezdett beszélni.
Pinot is elhagy bennünket.
Hogyan? kérdezte Maillat, s hirtelen abbahagyta az evést. Ez az alak is?
Találkozott néhány falujabelivel. Összeáll velük.
Csirkefogó!
Színtelen, gépies hangon beszélt, a legcsekélyebb harag nélkül. Hirtelen árnyék fedte el
e a napot. Fölemelte a fejét.
Nocsak, abbé, te még itt? szólalt meg Alexandre. S észrevette Maillat-t.
Ó, hát itt vagy, te tróger! Te átkozott tróger! Te istenverte, nyomorult, piszkos tróg
Pierson kissé oldalt hajtotta a fejét, és kritikusan figyelte.
Nem rossz! mondta lágy hangján. Nem rossz! Csak valamivel még cifrább lehetne
Alexandre Maillat-ra nézett, és haragja elpárolgott.
De hát mi bajod? Megkarmoltak? Ne vágj ilyen fancsali pofát! Mi bajod?
Semmi mondta Maillat. S hirtelen ordítani kezdett:
Semmi! Nem érted? Semmi!
Jó, jó mondta Alexandre , nem muszáj beszélned. De a teremtésit! Mi ütött beléd, mi
Már azt hittük, meghaltál. Beszélj hát, az istenfáját, beszélj!
Rövid szünet után hozzáf?zte:
Beszélj, ha kérdeznek.
Eszem.
Rendben van mondta Alexandre.
Letette a csöbröt a földre a lába elé, rágyújtott egy cigarettára, s úgy tett, mint aki
fordít Maillatnak.
Azért tudod, abbé, ami a káromkodást illeti, fenemód elnéz? vagy.
Alkalmazkodom.
A disznó vicceket illet?en is.
Alkalmazkodom ismételte sz?zi mosolyával Pierson.
Vajon minden pap ilyen most? Vagy te csak kivétel vagy?
Van ilyen is, olyan is.
Jezsuita!
No hát! tiltakozott Pierson. Épp akkor nevezel jezsuitának", amikor igazat mondok
Alexandre úgy kerengett Maillat körül, mint egy nagy, nyugtalan tyúk a beteg csibéje kör
Ülj hát le, a teremtésit! mondta Maillat, anélkül, hogy a fejét fölemelte volna.
Alexandre leült, majd térdére fektette a kezét, és kihúzta magát.
No lám mondta , a nagyságos úr késik egy órát. A nagyságos úr elblicceli a kútra me
re megérkezik, rám ripakodik!
Jó fél perc is beletelt, amíg Alexandre újból kinyitotta a száját.
Készítsek egy kávét?
Ne készíts.
Akarsz egy kis bort?
 Légy szíves.
Alexandre megkereste bádogpoharát, elmosogatta a vizescsöbörben, telitöltötte és átnyújt
illat-nak. Maillat egy hajtásra kiürítette. Alexandre elmosogatta a poharat, és visszaak
asztotta a lakókocsi ajtajára.
Mégis készítek neked egy kis kávét.
Néhány fát rakott a parázsra, és fél térdre ereszkedve, fújni kezdte. A pernye felszállt
ni kezdett.
Derék fickó vagy te, Alexandre mondta Maillat. Alexandre fölemelte a fejét, és megüt
ekintett.
Derék fickó? dörmögte. Mi lelt? Megbolondultál? Derék fickó? Derék fickó? Adok én
te!
S fújta tovább a tüzet. Göndör szakálla a földet súrolta.
Tudod, hogy Dhéry elhagy bennünket?
Igen.
És Pinot is. Szegény Pinot, olyan zavarba jött, amikor bejelentette. Jó fiú ez a Pinot
gyerek. ? meg a golyószórója! Igen megkedveltem ezt a rajzfilmfigura Pinot-t. Maillat fö
emelte a fejét.
Kérlek, hagyj békén Pinot-val meg a golyószórójával.
Jól van mondta Alexandre. Indulatosan hozzáf?zte:
Az istenfáját! Már egy szava se lehet itt az embernek?
Nekem is jut egy kávé? kérdezte Pierson. Innék még egy csészével.
Tíz percen belül meglesz, abbé. Készítek egy újabb adagot hármunknak.
Helyes mondta Pierson, és felállt. Addig elmegyek, hátha vannak újabb hírek.
Alexandre hátrafordult, és elmosolyodott.
Menj csak. S próbáld megtudni a fritzek pontos érkezését.
Legfeljebb néhány perces eltéréssel szólt hátra a válla fölött Pierson.
Maillat felállt, és elfoglalta Pierson helyét. Alexandre fújta a tüzet. Id?nként egy-egy
pillantást vetett barátjára. Maillat a térdére könyökölve mozdulatlanul ült. Nem cigarettáz
ekintettel bámult maga elé.
Nos? kérdezte Alexandre.
Maillat olyan hevesen ugrott fel, hogy belerúgott a vizescsöbörbe és feldöntötte.
Még csak ez hiányzott mondta Alexandre, anélkül, hogy megmoccant volna. A mosogató
m tudsz jobban vigyázni? De most te mégy érte!
Maillat nézte a poros földön kígyózó vizet. Aztán visszaült a helyére, és végighúzta kez
Alexandre mondta halkan , megöltem két embert.
Te? mondta Alexandre. Te, Maillat!
Maillat bágyadt mosollyal ránézett.
Én.
Két franciát?
Nézd csak, igaz is! mondta Maillat. Erre nem is gondoltam. Egész háború alatt mind
két franciát sikerült megölnöm!
Újra tenyerébe temette a fejét.
Nos?
Mi az? kérdezte Maillat, mintha most ébredne.
Miért ölted meg ?ket?
Meg akartak er?szakolni egy lányt.
Gazemberek!
Maillat vállat vont.
El?ször én is ezt hittem. De aztán én is
Csak nem?
De igen. Illetve nem egészen. A lány el?bb felkínálkozott.
Az más.
Ó, nem tudom!
Újból végighúzta kezét az arcán.
Az egész olyan zavaros. Ha nincs ez a két pasas, talán fel se kínálkozik.
Alexandre térdre tett kézzel, szétterpesztett könyökkel ült.
Az is lehet, hogy igen.
De nemcsak err?l van szó. A kislány most fél abban a házban.
Hol a háza?
Bray-Dunes-ben.
 Az istenfáját! kiáltotta Alexandre. Jobban tenné, ha elmenne!
Nincs választása. Árva, és nincs egyebe, csak a háza. Fölvett a földr?l egy fadarabkát
dozni kezdett vele.
Azt akarta, hogy maradjak vele.
Ó! mondta Alexandre. És azt hiszed, ezért
Nem tudom.
No, és mit fogsz tenni? kérdezte élénken Alexandre.
Semmit! Világos, hogy semmit! Abszolút semmit! Miért, szerinted mit tehetnék? Itt vag
yok, nem igaz? A banda tagja. A szanatóriumi banda tagja. A zuydcoote-i szanatórium
bandájának a tagja. Alexandre-ral meg Piersonnal. Itt vagyok, nem igaz? Itt vagyok, én
Julien Maillat, leend? hadifogoly a zuydcoote-i szanatórium bandájában, két jó cimborámmal
Fogd be a szád!
Alexandre néhány fadarabot rakott a t?zre.
Próbáltad rábeszélni, hogy elmenjen?
Minden t?lem telhet?t megtettem.
Most, hogy magára maradt, talán rászánja magát.
Nem. Inkább meghal a félelemt?l, de ott marad.
Szóval hiába minden?
Hiába.
Egy darabig hallgattak. Aztán újból Alexandre szólalt meg:
Visszamégy?
Nem.
?rültség volna.
Igen mondta Maillat , ?rültség volna. Váratlanul durván hozzáf?zte: Nem vagyok
Kurtán felnevetett; Alexandre elfordította a fejét.
Remek tanmese lehetne bel?le mondta Maillat. Két pasas meger?szakol egy lányt. Én,
az erények ?re, megölöm a két pasast. Aztán meger?szakolom a lányt.
Éppúgy, mint az el?bb, kurtán, csikorogva felnevetett.
Muris, mi?
Ne gondolj rá többet. Történt, ahogy történt, és kész.
De a teremtésit! kiáltott Maillat fölemelkedve. Éppen ezt nem tudom ésszel fölérni
nem vagyok kapcabetyár.
Persze hogy nem vagy az mondta Alexandre.
Maillat mer?n ránézett.
Ó, azt hiszed? Azt hiszed? Nohát ide hallgass, amikor lel?ttem azt a nagy marhát, ak
i ripityára vert kés?bb majd elmesélem És már csak a kicsi, a kis haramiakép? maradt hátr
it gondolsz, mit tettem? Mit gondolsz, mi járt a fejemben? Azt hiszed, eszembe jut
ott, hogy intsek neki, hordja el magát? Az a srác remegett a félelemt?l. Bevette magát a
sarokba, mint egy patkány. Mint egy üldözött, büdös kis patkány. Én meg csak mentem el?re.
n gyönge voltam, hogy nekitámaszkodtam a falnak, különben elesem. ? meg kétségbeesetten ing
tta a fejét Így Nézett rám, mint egy rémült állat, és ingatta a fejét: Ne! Ne!"
És?
Maillat megtörölte zsebkend?jével a száját.
Én pedig l?ttem. Ez történt.
Világos mondta rövid szünet után Alexandre. Fél térdre ereszkedett, s fújni kezdte a
Ne gondolj rá többet. Történt, ahogy történt, és kész.
Igen mondta lázasan Maillat , igazad van, történt, ahogy történt, és kész. Inthette
srácnak, hordja el magát. De szavamra, eszembe se jutott. Nem, nem is jutott eszemb
e. Megöltem a cimboráját. ?t is meg kellett hát ölnöm. Igen, ez történt.
Elrévedten szájába dugott egy cigarettát. Aztán Alexandre-ra nézett; szemében gyermeki e
klés bujkált.
Én én nem akartam senkit se megölni.
Alexandre melléje lépett, és kezére tette a kezét.
Szegény öregem mondta.
Ne nyúlj hozzám! kiáltott fel szilajon Maillat.
Újból kurtán, kényszeredetten felnevetett.
Tudod-e, mit éreztem, amikor a két pasas elvágódott? Ugye, nem tudod? No, találd ki! P
d kitalálni!
Hadd a fenébe.
Egy pillanatig semmi egyebet nem éreztem, csak örültem. Érted? Hirtelen mind a kett?
nekem engedelmeskedett.
Elhallgatott s kisvártatva szinte suttogva folytatta:
Elnyúltak és roppant kezesek lettek.
Disznó!
Aha, látod! mondta Maillat. Látod! Egyébként az egész mindössze egy másodpercig t
vége is volt. Aztán aztán aljasnak éreztem magam.
Miért?
Nem tudom.
Hadd hát a fenébe! Az istenfáját!
Nem mondta lázasan újból Maillat. Történt, ahogy történt, jól mondtad. S így törté
t érez egy gyilkos. Egy pillanatra szinte megdics?ül. Aztán visszahull a mélybe. És aljasn
ak érzi magát. Rágyújtott s alig hallhatóan hozzáf?zte:
Vagy pedig nincs megállás. Alexandre tátott szájjal bámult rá.
Az istenfáját! mondta és megrázta bodros fejét, mintha legyeket hessentene el. Ha
hallgatom a marhaságaidat, még én is bedilizek.
Felállt, és kavargatni kezdte a kávét a lapátnyéllel. A csajka vizén barna kéreg képz?dö
ogott, bugyborékolt zubogó lávaként. Alexandre szórakozottan nézte a lávaréteget. Szegény
a , ez a két pasas jól bef?tött neki. S az a legrosszabb, hogy mindez valamiképpen rávall.
Nem mondom meg neki, de rávall."
Fura mondta hangosan , hogy mindez mennyire rád vall.
Hogyhogy mindez"? kérdezte Maillat, és felkapta a fejét.
Az istenfáját!" gondolta Alexandre.
Mindez minden, ami történik veled.
Maillat mer?n ránézett:
Szerinted rám vall: két embert megölni?
Nem dünnyögte Alexandre , nem ez nem éppen ez. De általában minden, ami történik v
n rád vall, ami történik veled.
Ez nagyjából mindenkire áll.
Nem hiszem mondta Alexandre.
S gondolatban nyomban magára ripakodott: Hagyd abba, hagyd hát abba! S f?ként ne mon
dd meg neki " Maillat egy pillanatra sem vette le róla a szemét.
Bolond vagy! kiáltotta felindultan. Szerinted mi vall rám?
De hisz minden, minden Minden, ami azóta történt veled, amióta itt vagyunk A patkány
a a lengyel lány akivel találkoztál Az ég? teherhajó a vízb?l kimentettek ez a két ala
kislány Az egész!
Egyszóval, szerinted mindez csak velem történhetett meg? Ostobaság.
Alexandre elfordította a fejét.
Igazad van, ostobaság.
Hagyd abba gondolta , hagyd hát abba, te idióta!" De amint ez átfutott rajta, már be
is.
Igen, tücsköt-békát összehordok. Biztosan marhaság, de így érzem. Azt hiszem, mindaz,
k veled, rád vall És az is, ami történni fog.
Maillat halkan, kényszeredetten felnevetett.
Ami történni fog!
No-csendült fel Pierson hangja , jön már az a kávé?
Jön kiáltott Alexandre, újra rátalálva mély, joviális hangjára. Jön!
Pierson Maillat-ra tekintett, majd felvonta a szemöldökét, és élénken Alexandre felé for
ta a fejét. Alexandre félrenézett. Úgy tetszett, Pierson mondani akar valamit, de aztán me
ggondolja magát. Alexandre felszolgálta a kávét.
Jó mondta rövid szünet után Pierson.
Combja közé szorította a forró bádogpoharat, el?húzta zsebéb?l rövid pipáját, és tömködn
arabig hallgattak. Maillat ivott, és nem nézett senkire.
Pierson kérdezte Alexandre , mit fogsz csinálni a háború után?
Én? Mérnök leszek egy téglagyárban. És te?
Én? Én meg pap. A te plébániádon, abbé! Majd meglátod, hogy felokosítom a vénlányaidat
Pierson pöfékelt.
Az én plébániámon nincsenek vénlányok. Tiszta munkáskerület. A vénlány az úri osztály
Miért? A te parókiádon minden lány férjhez megy? Dehogy! mondta Pierson. De az é
leginkább a vénlányok vannak férjnél. Maillat felállt.
Elmegyek vízért.
 Van még rá id?d b?ven mondta Alexandre. Háború után folytatta építek egy csalá
Nyulak is lesznek? kérdezte Pierson szemöldökét magasba vonva.
Nyulak? De még mennyire! Miért? Ezentúl miért ne tarthatnék nyulakat?
Elmegyek vízért szólt Maillat.
Felállt és fogta a csöbröt.
Az istenfáját! mondta Alexandre. Hadd, hogy legalább egy kicsit kifújjuk magunkat.
ggel óta egyfolytában talpon vagyok.
Maillat egy pillanatig habozott, aztán arra gondolt, hogy Alexandre örül ezeknek a
perceknek, egész nap úgysincs más öröme, s helytelen volna, ha most megrövidítené Visszaül
rcek, a vásári sorsjegyurna kerekének lágy, érces zizegésével, újból egymás után teltek, ké
Az egész házat fából fogom építeni mondta Alexandre. Nem deszkából, hanem rönkfábó
lakot!
Pierson fölemelte a fejét.
Miért fából?
Nem tudom. Szeretem a fát. Meleg, meghitt. Az embernek az az érzése, hogy valami él?
veszi körül. Lehet, hogy butaságot mondok, de a fa rám megnyugtató hatással van.
Megnyugtató hatással?
Igen mondta Alexandre, és napbarnított b?re alig észrevehet?en elpirult , megnyugta
hatással. Nem tudom, miért, de megnyugtató hatással van rám.
Pierson óvatosan bakancsához koppintottá pipáját, kirázta bel?le a hamut. Lopva balra pi
lantott. Maillat abbahagyta a cigarettázást, s csak ült mozdulatlanul. Komornak látszott
, úgy tetszett, alszik.
Lesz egy teljesen különálló szobám mondta Alexandre , ahol a gyalupadot, a szerszám
eg az összes vackaimat tartom. Persze, a legnagyobb rendben. Egy teljesen különálló szobám.
Ha hazamegyek, állandóan ott leszek.
Unatkozni fog a feleséged.
? is örökké ezt fújja mondta Alexandre, és megsimogatta szakállát. Szerinte nem fo
vele eleget. Fura, hogy az asszonyokat kevésbé köti le a munka, mint minket. Mindig k
ell nekik valaki, akivel beszélgessenek. Én meg bármennyire különös mikor barkácsolni k
senkivel se akarok beszélni.
Felállt, és ormótlan bakancsával eltaposta a füstölg? parazsat. Pierson fölemelte a fejé
most is, mint már annyiszor, úgy tetszett neki: egy néger harcos jár el?tte ünnepi táncot.
Igen mondta Alexandre, miközben leült , unatkozik a feleségem. Azért mégiscsak boss
hogy unatkozik.
Ezért szeretném, ha két feleségem volna f?zte hozzá t?n?dve. Kölcsönösen szórakozt
Életre való ötlet mondta Pierson. És persze, a feleségednek is tetszik?
Képzeld, éppen ez az! Egyáltalán nem tetszik neki. Egyszer próbáltam szóba hozni el?tt
an De másodszor már meg se próbáltam.
Értem. Roppant érdekes.
Szerinted is? kérdezte Alexandre. Fura, hogy nem látja be a saját érdekét. Pedig t
megoldás lenne, nem igaz? Két asszony és a gond cl van vetve.
Kett?? szólt Pierson, elfintorodva. Miért csak kett?? Miért nem három?
Röhög a vakbelem mondta Alexandre. Nem vagyok milliomos. De kett?, az elmegy.
Jó-állt fel Maillat , de most már csakugyan indulok. Megfogta a csöbröt. De alig tett
y lépést, hirtelen megingott, és térdre bukott.
Ez a nyomorult tégla morogta. És káromkodni kezdett.
Fáj? kérdezte Alexandre, és felállt. Egészen elsápadtál.
Mi a fenének itt ez a tégla? Pierson is felemelkedett. Mi baj?
Semmi.
Maillat újból felállt, de nyomban ismét visszaült a helyére, s dörzsölgetni kezdte a tér
hirtelen hátrahanyatlott, arca falfehér lett.
Whiskyt! kiáltotta Pierson.
Nagyon hülyének tarthattok mondta Maillat.
S egyszerre minden elsötétült körülötte. Aztán valami fémes tárgy ízét érezte az ajkai k
alami tüzes folyadék csörgött.
Semmi az egész szólalt meg, és kinyitotta a szemét. Már el is múlt.
Hallotta, hogy Pierson azt mondja: Vigyázz, a végén meg leitatod" és megértette, hogy
iszik. Intett, hogy elég.
Mit csináljak a maradékkal? hallotta Alexandre hangját. Igyam meg?
Ne zavartasd magad felelte nevetve Pierson. Maillat-nak úgy rémlett, hogy Pierson
 valahol az agyában nevet.
Újból kinyitotta a szemét, s látta, hogy Alexandre nagy feje föléje hajol. Kedves nagy
e van gondolta hálatelten. És Pierson úgy nevet, mint egy kislány." Er?tlennek érezte m
megindultnak.
Kegyetlenül fáj, ha az ember beveri a térdét állapította meg Alexandre. Csaknem úg
tökön rúgnák. Jobban vagy, Maillat?
Maillat tágra nyitotta a szemét.
Jobban.
Felállt, er?lködve néhány lépést tett, aztán megfogta a csöbröt.
Ülj le mondta Alexandre , majd én elmegyek.
Most már egészen jól vagyok.
Ülj le, ha mondom.
Hagyj békén! kiáltotta Maillat. Én vagyok a soros. Alexandre megragadta a csöbör f
ni kezdte.
Maillat azonban nem eresztette el, s egy ideig így dulakodtak a lakókocsi és a t?zh
ely között.
Csuda alakok vagytok állapította meg Pierson.
Ereszd el mondta Alexandre. Tönkreteszed a csöbröt.
Ereszd el te.
El?ször látom, hogy Alexandre azért veszekszik, mert vízért akar menni közölte Piers
Maillat eleresztette a csöbröt, a helyére botorkált és leült.
Ezt a stricit! mondta Alexandre. Kis híján tönkretette a csöbröt!
Nagy léptekkel elvonult. Maillat nézte, ahogy távolodik, s hirtelen elszorult a szíve
. Felállt, hogy Alexandre után induljon, de rögtön vissza is ült. Különös, elviselhetetlen
m járta át mintha az idegeibe fúrtak volna. A térdem" gondolta, de nyomban megértette,
hazudik önmagának. Ködös nyugtalanság fogta el, olyasféle, amilyet akkor érez az ember, ha
rfangosán kibúvik a kötelessége alól. Érezte, hogy valami fontos dolgot kellene elintéznie,
edig azonnal, haladéktalanul, de képtelen volt rájönni, hogy mit. Egyszerre lelkiismeret
-furdalása támadt, anélkül, hogy tudta volna, miért. Mintha egy hang azt duruzsolta volna
a fülébe: Maillat, neked meg kell meg kell meg kell " S ? szorongva kérdezte: De hát az
! Mit kell tennem?" A hang pedig csak tovább duruzsolta: Maillat, neked meg kell meg
kell meg kell " S a percek teltek-múltak, ? érezte, hogy nemsokára már kés?, de képtelen
rájönni, mi az a fontos, amit meg kell tennie. Még egyszer felállt, megint leült. Maillat,
neked meg kell meg kell meg kell " Kétségbeesetten faggatta magát, mit kell tennie, de va
ahányszor nekirugaszkodott, az, amit keresett, mintha egyre távolabb szökött s mélyebbre m
erült volna a sötétbe. Erezte, hogy a tábor lustán elnyúlik a fák alatt, a khakiruhás katon
ajognak, s a folytonos zsibongást káromkodás, hívó szó fúrja át. Meleg leveg? rezgett a fák
felé a d?néken sárgás porfelh? kavargóit a napfényben, s id?nként megcsillant, mint a teng
Maillat még egyre ott ült Dhéry megüresedett helyén; derekát melegítette a fal, háta mögöt
peszkedett a szanatórium fényben fürd?, fehér épülettömbje, a takaros kert, kavicsos ösvény
szép fasoraival, virágzó rózsáival, s az egyik szélén, a hordágyakon sorban kiterített hull
llat ismételte a hang , neked meg kell meg kell " S a percek csak múltak kérlelhetetle
már kés? volt, és amit meg kellett volna tennie, elérhetetlen távolságba jutott, elmosódot
z emlékezet homályában.
Pompás nyaralási id? szólalt meg Pierson.
Maillat fölemelte a fejét.
Adjunk érte hálát istennek! kiáltotta vad dühvel. Pierson nem várt komolysággal ráné
Igen! mondta nyomatékosan. Igen! Igen, Maillat. Adjunk érte hálát istennek.
Fütyülés, majd tompa becsapódás hallatszott. Maillat a földre vetette magát, és felordít
Mi az?
A térdem.
A, persze! mondta Pierson. Pillanatnyi szünet után tovább beszélt.
Mi ütött ezekbe a marhákba, hogy újra 77-essel lövik a szanatóriumot?
Feküdtek a hasukon, és várták, mikor jön egy újabb sorozat. De nem jött. Pierson felkelt
Durrogtatnak a leveg?be mondta. Maillat szintén felkelt, és leporolta magát.
Ezek a tüzérek! méltatlankodott. Nincs az a hadsereg, ahol tudni lehetne, mit csin
ak ezek a következ? pillanatban.
Durrogtatnak a leveg?be ismételte Pierson.
Egy nagy, lompos baka szaladt feléjük. Megállt a lakókocsi el?tt, és Maillat-ra nézett.
Nem itt szokott lenni az a magas, szakállas? kérdezte raccsolva.
 De igen felelte Maillat. A kútra ment. Mit akarsz t?le?
A kútról jövök mondta a baka. Megtorpant.
És? kérdezte Maillat.
A baka el?bb Maillat-ra, majd Piersonra nézett; kinyitotta a száját, de egy szót sem
szólt.
És? ismételte türelmetlenül Maillat.
Valami történt vele mondta a baka. Maillat felugrott.
Megsebesült?
Eredj oda, meglátod válaszolta a baka.
Én is veled tartok jelentette ki higgadtan Pierson. Maillat már el is ment. Piers
on a bakához fordult.
Megkérhetnélek, hogy vigyázz a lakókocsira, amíg odavagyunk?
Rendben van mondta a baka.
Nekitámaszkodott a lakókocsi ajtajának, és nézett befelé.
Hé, öregem! szólalt meg Pierson hátrafordult.
Jó volna, ha vinnél magaddal hordágyat is.
Pierson tágra meresztette a szemét.
Olyan olyan súlyos?
Meghalt mondta a baka.
Pierson bement a lakókocsiba, fogta Alexandre hordágyát, összehajlította, és kihátrált v
A baka ismét mondott valamit. ? nem válaszolt. Imádkozott.
A hordágy nem volt nehéz, de Pierson nem volt sem er?s, sem ügyes. Keservesen cipel
te. Eleinte megpróbálta lebocsátott karral vinni, mint egy b?röndöt. De a hordágy verdeste
lábszárát. Ekkor vállra vette, de így meg folyton-folyvást egyensúlyoznia kellett vele. A
dágy fakerete vágta a vállát. Izzadt. Próbált imádkozni, de az er?lködést?l nem tudott.
Els?nek nem a kutat, hanem a körülötte összesereglett embereket látta meg.
Eresszetek mondta.
Alexandre ott feküdt félig az oldalára fordulva. A bomba lemetszette a fejét, mindössze
egy vékony ín tartotta. Csaknem párhuzamosan hevert a vállával.
Pierson megpillantotta Maillat-t maga el?tt. Megérintette a hátát. Maillat hátrafordu
lt. Tekintete ijeszt?en üres volt.
Gyorsan! szólalt meg végül, amikor észrevette a hordágyat.
Többször megismételte: Gyorsan! Gyorsan!" mintha Alexandre élete Pierson fürgeségén m
Pierson b?rét sütötte a halottat körülálló katonák tekintete. Kibontotta a hordágyat, am
lexandre három napja aludt. Aztán letette maga elé, párhuzamosan a halottal. Maillat-ra
nézett és lehajolt.
Nem mondta Maillat , a lábát fogd meg.
Helyet cseréltek. Látta, hogy Maillat lekuporodik, két kézbe fogja Alexandre fejét, térd
l alátámasztja, aztán vállon ragadja a törzset. Piersonnak rettenetes er?feszítésébe került
segítsen Maillat-nak Alexandre-t a hordágyra emelni, s kis híján elejtette.
Vigyázz! intette Maillat.
A nyak fölé helyezte a fejet a hordágyra.
Kész? kérdezte.
Igen felelte Pierson.
Nagy és nehéz mondta egy katona. Amilyen cingár vagy, meg se tudod mozdítani. Vegy
t?led?
Nem mondta összeszorított fogakkal Pierson.
Menj el?re szólt Maillat. Ne, ne így. Fordulj háttal nekem.
Pierson leguggolt, megmarkolta a hordágy két szárát és fölemelte. Egyszerre mintha roppa
t súly húzta volna le a vállát. Imbolyogva haladt el?re. Az emberek utat nyitottak neki.
Hallotta, hogy Maillat azt mondja mögötte:
Szólj, ha meg akarsz állni.
Többször megálltak. Pierson halántéka olyan er?sen lüktetett, hogy nem tudott imádkozni.
A hordágyat a lakókocsi és a szanatórium fala között rakták le.
Pierson azonnal letérdepelt a halott mellé, és imádkozni kezdett. Maillat állva maradt.
El?bb Alexandre fejét nézte, aztán a halott térdével egy magasságban lev? Pierson nyakszir
jét. Pierson nyakszirtje üde és sovány volt, mint egy kamaszé. Maillat betért a fasorba, s
y lépés után cigarettára gyújtott. Kis ideig fel-alá sétált.
Mire visszajött, Pierson már szokott helyén ült. Mellette Pinot állt.
Az imént tudtam meg beszélte. Mer? véletlenségb?l. Egy fickó mesélt valamit a becs
t mondja: egy fekete szakállas, göndör, magas alaknak t?b?l lemetszette a fejét. Csak így.
Beleborzongtam. Azonnal rágondoltam. Én
Hallgass! mondta Maillat.
Leült és Alexandre-ra nézett. Nehéz egy lemetszett fej? halottat nézni. Az ember nem tu
dja, hogy a fejét vagy a törzsét nézze.
Nekem kellene itt feküdnöm.
Pierson feltekintett.
Ha nem ütöd be a térded jelentette ki rövid szünet után , hamarabb mégy el, a löved
?tt.
Ha! mondta Maillat. És ha nem késem le az ebédet, és ha el?ször megyek el! Ha! Ha!
Se vége, se hossza a sok ha"-nak!
Nem tudhattad el?re szólt Pierson. Történt, ahogy történt, és kész.
Maillat mereven rábámult.
Igen mondta vontatottan , történt, ahogy történt.
Elhallgatott, és tenyerébe temette a fejét.
Pinot, rövid szünet után, megköszörülte a torkát és megkérdezte:
Virrasztotok mellette?
Marhaságot beszélsz vélte Maillat.
Pierson hunyorgott. Ez a hang, ez a hanglejtés megtévesztésig olyan volt, mint az A
lexandre-é. Hasonló esetben Alexandre is biztosan ezt mondta volna. Nem gondolta forró á
attal Pierson , Alexandre nem halt meg. Nem igaz, hogy meghalt. Még itt sem halt me
g. Még itt sem."
Készítek egy keresztet mondta Pinot. Maillat felállt.
Ne. Ha felfedezik a sírját, háború után kihantolják, és bedugják a maguk gyalázatos h?
temet?jükbe.
Aljas banda! f?zte hozzá hirtelen düht?l remeg? hangon. Még holtan se hagyják nyug
i az embert.
Akkor hát? tudakolta Pinot.
Eltemetjük egy fa tövébe, és kész.
Piersonra nézett.
Gyerünk!
Azonnal? kérdezte megütközve Pinot.
Igen mondta Maillat , azonnal.
Pierson is felállt.
Nála van még a levéltárcája. Nem tudom, nem akarod-e te gondjaidba venni.
Vedd csak ki! Az isten szerelmére, vedd ki! Vedd ki te! Te, te tudod, mit szokás
ilyenkor írni.
Alexandre-t egy fa tövében temették el, jobb fel?l, a szanatóriumra néz? utolsó fa tövéb
sírt sem kellett ásniuk. A fa töve mell?l kiinduló befejezetlen kis lövészárkot használták
célra. Valamelyest kiszélesítették, s elvágtak néhány gyökeret, hogy a hordágy beférjen, és
z alján. Aztán Maillat lement a gödörbe, szétterpesztette lábát a hordágy két oldala mellet
erítette a halottat egy köpennyel.
Pinot úgy vélte, hogy sebtiben temették el Alexandre-t. Kurta lábát megvetve állt a gödö
tüskés haja homlokához tapadt a verítékt?l. Nézte, hogyan hull a homok mélyen merített lap
alottra, s úgy vélte, hogy sebtiben temették el Alexandre-t. Amikor végzett, elhajította l
apátját, s várta, hogy történjék valami. De semmi sem történt. Maillat továbbra is egy hely
s nézett mer?n maga elé. Nem látszott megrendültnek. Pedig Alexandre a cimborája volt. De
Maillat mégiscsak egy helyben állt, nem szólt semmit, nem csinált semmit, még csak keresz
tet sem vetett. Pierson letérdepelt ugyan, de fennhangon még egy imát sem mondott el,
pedig Pinot ezt várta t?le. Halkan imádkozott, csak úgy, magának. Pinot úgy vélte, hogy seb
iben temették el Alexandre-t. Kereszt nélkül temették el, szertartás nélkül, még el sem búc
Még Pierson sem mondott el érte fennhangon egy imát. Minek is van pap cimborája az ember
nek, ha így temetik el?
Hármasban tértek vissza a lakókocsihoz. Pinot hátul ballagott. Az ég ver?fényes volt, s
z id? olyan meleg, hogy Maillat levette zubbonyát.
Mikor írod meg? kérdezte.
Mihelyt lehet.
Néhány lépés után Maillat megkérdezte:
Mondd, Pierson, mit írnál az én családomnak, ha megölnének? Hogy tiszteltek, mert mind
adottságom megvolt, hogy jó parancsnok legyek, hogy az utolsó pillanatig példamutatóan vis
elkedtem, szenvedés nélkül haltam meg, és nem áldoztam életemet hiába, mert Franciaország i
dozatok árán
Az igaz, hogy minden adottságod megvan, hogy jó parancsnok légy.
De azt is tudod, mit gondolok.
Az ember ilyenkor nem azt írja meg, amit tud felelte Pierson.
Maillat legyintett. Egy darabig hallgattak, aztán Pinot lelkesen megszólalt:
Derék fickó volt.
Hallgass! kiáltott rá b?szen Maillat.
Pierson Maillat-ra nézett, de nem szólt egy szót sem. Pinot egy darabig ott ácsorgóit mé
, aztán közölte, hogy a bandája várja, és eltávozott. Hátulról nézve még kisebbnek, még köp
esebbnek látszott. Pierson követte tekintetével.
Megbántottad.
Meg mondta Maillat. Kár volt.
De nyomban indulatosan hozzá is f?zte:
Fütyülök Pinot-ra, érted? Fütyölök Pinot-ra meg a golyószórójára!
Leült Alexandre helyére, és rágyújtott egy cigarettára.
Tudod mondta lágy hangján Pierson , Pinot most szerencsétlen.
Maillat olyan zavarodott arccal nézett rá, mintha az imént ébredt volna.
Mi? Mit fecsegsz? Ki szerencsétlen?
Pinot.
Hagyj békén Pinot-val.
Szerencsétlen. Azt hiszi, megcsalja a felesége.
Ezzel a pofával! mondta Maillat, s halványan elmosolyodott.
Rövid szünet után hozzáf?zte:
Szóval megcsalja az asszony?
Pinot nem tudja biztosan. De azt hiszi.
A szentségit! kiáltotta mérgesen Maillat. S ráadásul még medd? is az a szajha! Min
ikó nélkül csalhatja f?vel-fával.
Csend támadt. Aztán ismét Maillat szólalt meg.
Piszkos szajhája. Most már mindent értek.
Mi mindent"?
Mindent. Többek között a golyószóróját.
Mi az összefüggés a kett? között?
Maillat vállat vont. Aztán indulatosan eldobta cigarettáját, és végigsimított az arcán.
Emlékszel Keresztel? Szent Jánosra, Pierson? Emlékszel?
Igen mondta Pierson.
Szóval emlékszel rá? Emlékszel?
Hallgass.
Adjunk érte hálát Istennek, Pierson.
Hallgass.
És nem áldozta életét hiába, mivel Franciaország ilyen áldozatok árán
Hallgass, Maillat, kérlek. Hallgass! Hallgass!
Hirtelen mélységes csend támadt. Maillat felvett egy fadarabkát, amelyet a t?z még nem
pörkölt meg, és játszadozni kezdett vele.
Igen, csakugyan szép anyag a f a mondta. Néhány perc telt el, aztán Maillat felállt,
akasztotta
Alexandre bádogpoharát, megmerítette a lakókocsi alá rejtett boros csöbörben, ivott, öbl
isszaakasztotta a poharat, s a helyére indult. Te strici hallotta Alexandre hangját ,
nem tudod kiöblíteni a poharat?" Maillat megdermedt, visszafordult, újból levette a bádogp
oharat, és tétován körülnézett, Pierson föltekintett.
Tudod, hogy nincs víz.
Á, persze! kapott észbe Maillat. Visszaakasztotta a bádogpoharat.
A csöbör a kútnál maradt.
Igen mondta Maillat , láttam. Ott volt mellette.
Ennyi maradt utána. Azóta biztosan gazdára lelt. Maillat újból leült. S amint a földre
ntett, észrevette a téglát, amelyben megbotlott. Arrább rúgta. Egy perc múlva ismét felállt
Pierson, nem bírok tovább
Mit nem bírsz tovább? kérdezte Pierson. De nem látszott meglepettnek.
Itt maradni a lakókocsiban. Nem bírok tovább. Elmegyek.
Hová?
 Nem tudom.
Hová?
Bray-Dunes-be.
Hová Bray-Dunes-ben?
Szeretnéd tudni? kérdezte halvány mosollyal Maillat.
Ki tudja, mi történik.
Látod a tengerhez vezet? utat? Jobbra az els? utca a vasút fel?l jövet. Egy fehér ház,
szemben egy romos garázzsal. Odamegyek.
Szóval Bray-Dunes kell?s közepére? ?rültség.
Alexandre is ezt mondta. Emlékszel? Sose akarta elhagyni a lakókocsit. Azt mondta
: az ember semmit se kockáztat, amíg a szanatóriumban van.
?rültség.
Nem mindegy? kérdezte Maillat. Hozzáf?zte:
Holnap délben felkereslek.
Ahogy akarod.
Nem ahogy akarom". Holnap délben feltétlenül felkereslek.
Várlak.
Rövid szünet után Maillat hozzáf?zte:
Merre van Pinot bandája?
Miért?
El akarok búcsúzni t?le.
Azt hittem, fütyülsz Pinot-ra mondta Pierson. S mivel Maillat nem válaszolt, megtol
dotta:
Jobbra a szanatórium bejáratától, a kerítés mellett.
Hogyan? kérdezte Maillat elrévedt arccal.
Ott van Pinot bandája.
Aha! Merre mondtad?
Jobbra, a szanatórium kerítése mellett.
Köszönöm.
Pierson lehorgasztott fejjel, mer?n a földre szögezte tekintetét. Maillat ott állt me
llette. Nézte a lakókocsit, a téglából rakott t?zhelyet, Alexandre helyét.
És te? szólalt meg végül. Te mit szándékozol?
Ó mondta halvány, csüggedt mosollyal Pierson , én majd hamarosan lelek egy másik vá
l akad egy pap is.

Maillat odament az ablakhoz, szélesre tárta, és megmarkolta a rácsot. Úgy rémlett neki, reg
el óta el se mozdult innen, egyfolytában vitatkozik, s a vitának se vége, se hossza. A ház
mondta összeszorított fogakkal , a ház!" Sose hitte volna, hogy téglákat ennyire lehessen
y?lölni.
Jeanne, mellén összefont karral, kislányos ábrázattal ott állt el?tte. Nem beszélt. Egys
?en csak ott volt.
Maillat-t újabb dühhullám öntötte el, reszkettette meg tet?t?l talpig. Visszafordult, i
smét megragadta az ablakrácsot, s úgy megszorította, hogy szinte fájt a keze.
Ide hallgass!
Jeanne meg sem mozdult. Milyen üde, milyen törékeny! S Maillat mégis úgy érezte, egy szi
lával viaskodik. Megismételte: Ide hallgass!" aztán rövid szünet után hozzáf?zte:
Feleségül veszlek. Jeanne föltekintett.
Nem igaz.
Maillat szilaj ön vállon ragadta.
De igen, igaz! Hallod? Igaz. Feleségül veszlek.
A kislány lehorgasztotta a fejét, Maillat nem láthatta az arcát.
Most rögtön? Maillat-n nevetés vett er?t.
Mihelyt lehet.
Jeanne még egyre makacsul lesunyta a fejét.
No, velem jössz? kérdezte Maillat.
Nem.
Maillat eleresztette, néhány lépést cél nélkül tett a szobában, majd leült az ágyra, és
ette a fejét.
Jó mondta szinte suttogva. Én elmegyek.
 Egy másodpercig semmi sem történt. Aztán Jeanne megmozdult. Két lépést tett Maillat felé
t az ágyra. Nyugodtan ült le, kezét egymásra rakta.
Messzire akar menni? Maillat halkan felnevetett.
Nem lehet messzire menni.
De ha a németek ideérnek, elfogják.
Átöltözöm civilbe.
Úgy mondta a kislány.
S mintha újból elt?n?dött volna.
Ha a németek itt lesznek, ugye vége a bombázásnak? Maillat, ugyanúgy, mint az imént, h
an felnevetett.
Persze hogy vége.
Akkor csak menjen el, ha úgy fél a bombázástól mondta határozottan Jeanne. Majd vi
ha a németek itt lesznek.
Maillat jó darabig nem vette le róla a szemét.
Tulajdonképp mondta metsz? hangon megoldottad a kérdést. Nem hagyod itt a házadat,
egtartod a férjedet is!
Jeanne ránézett.
Miért? Talán lehetetlen visszajönni, ha a fritzek itt lesznek?
Maillat felnevetett, de szeme csak úgy villogott a haragtól.
De igen! mondta. Lehetséges! Miért ne volna lehetséges!
Akkor, miért ne jönne vissza?
Elég! kiáltotta Maillat. Elég! Az isten szerelmére, elég!
Leugrott az ágyról.
Nos, jössz? kérdezte hevesen.
Ott állt az ágy mellett. Nézte Jeanne-t. A lány álla el?reugrott, arca nyugodt és eltöké
lt. Aztán hirtelen úgy rémlett, valaki lerántja róla a feln?tt-álarcot. Vonásai megdermedte
meggörcsösödtek, besüppedtek, ajkát mulatságos, gyermeteg fintor biggyesztette le, szeme sz
rongva Maillat-ra meredt, mintha a férfi pofont ígért volna, s Maillat-nak egyszerre a
z a nevetséges érzése támadt, hogy nagybajszos atya, aki a leányát korholja. Aztán Jeanne s
e lesiklott róla. Úgy tetszett, befelé fordul, magába merül. Majd hirtelen leomlott az ágyr
, mint egy összecsukló paprikajancsi. Maillat még csak meg sem mozdult. Nézte a lány zokogá
rázta üde vállát. Kislány" gondolta csodálkozva. Teltek, múltak a másodpercek.
Elszánod végre magad?
Meglehet?sen hosszú csend következett. Aztán Jeanne gyermeteg hangon megszólalt:
Igen.
Nyertem" gondolta Maillat. De gy?zelme nem töltötte el örömmel. Végtelen fáradtság ke
atalmába.
Jeanne egyre jobban zokogott. Maillat kisvártatva mellé feküdt, és átölelte a vállát.
Kicsikém kérdezte gyöngéden , ennyire nehéz itt hagynod a házad?
Erezte, hogy Jeanne meggörcsösödik.
Julien mondta, és fölemelte a fejét , maradjunk még holnapig, ígérem, holnap elmegy
Nem. Most.
Jeanne belécsimpaszkodott, szemét könnyek lepték el.
Ó, Julien! Kérem, várjon holnapig! Holnapig, Julien!
Nem.
De hát, nem hagyhatom így itt a házat, Julien. Rendet kell raknom.
Rendet rakni gondolta Maillat. Rendet akar rakni a házában!" de már annyira sem f
tta az erejéb?l, hogy nevessen.
Nem mondta zordan.
Jeanne teljes er?b?l magához szorította.
De, komolyan, Julien, rendet kell raknom. Aztán meg számít is az: hogy csak holnap
megyünk el? Holnap is épp olyan jól el lehet menni!
Maillat az órájára nézett, s úgy rémlett neki, hogy csak rettenetes er?feszítéssel tudja
rját fölemelni. Hat óra. Már hat óra. Karja súlyosan aláhanyatlott. Végül is talán mégse jö
tzek. S egyszerre látta magát, amint szürkületkor ott kódorog Jeanne-nal az országúton, s é
ai szállást kunyerál a tanyákon.
Holnap, Julien, holnap!
Ahogy akarod.
A válasz önként jött, hirtelen, olyan könnyen, mint ahogy egy kelés kifakad.
Ó! kiáltott fel Jeanne. Olyan boldog vagyok. S odakuporodott mellé.
 Nem értem, miért. Holnap úgyis el kell mennünk.
Az más.
Maillat megértette, hogy Jeanne holnap is megpróbál id?t nyerni, s elölr?l kezdi majd
az egész huzakodást. Csüggedtnek és elcsigázottnak érezte magát.
Karjába kapta Jeanne-t, elrejtette fejét a lány mellén, és behunyta a szemét. Hirtelen e
zébe jutott Alexandre egyik mondata. A szanatóriumból kijövet mondta. A sz?ke ápolón?r?l be
zéltek, és Maillat megjegyezte, hogy nincs melle. Alexandre pedig azt felelte: Az nek
em nyolc. A mell engem nem izgat." Ezen jót nevettek; s mentek tovább a ver?fényes nap
on. A fasor kavicsa csikorgott talpuk alatt. Mindez tegnap történt. Még csak tegnap. S
Maillat el?tt váratlanul felt?nt Alexandre t?b?l lemetszett, törzsét?l levált feje olya
n volt, véres nyakával, mint egy nyaktilóval kivégzett emberé. Próbálta újból olyannak látn
re-t, amilyen azel?tt volt. Próbálta maga elé képzelni, troglodita járását, lógó vállát, lá
zhely parazsát eltapossa. De nem tudta többé maga elé képzelni. Már csak a fejét látta.
Ó! Hallja? kérdezte Jeanne. Ez a légvédelem?
Nem, nem, egy torpedónaszád. Néhány másodperc múlva ismét megszólalt:
A partról lövi a fritzeket.
Félek mondta Jeanne.
Maillat átölelte a kislány nyakát.
Hallja? kérdezte Jeanne.
Igen felelte Maillat. Ezúttal csakugyan az.
Mi? A légvédelem?
Igen.
Szóval jönnek?
Id?nként, amikor a légvédelmi ágyúk abbahagyták, Maillat nyáresti bogarak zúgására emlék
i zümmögést hallott.
Ezek ?k szólalt meg kiszáradt torokkal. Kiegyenesedett.
Gyerünk mondta , el kell menni innen. Jeanne ránézett.
Hisz megígérte, hogy csak holnap megyünk el. Maillat vállon ragadta, és hevesen megráz
Hát nem hallod? Jönnek!
Talán csak a hajókat fogják bombázni.
Maillat elengedte. Mi van velem? Megbolondulok?" gondolta józanul.
Karjába kapta Jeanne-t.
Túlságosan nagy kockázat volna-mondta türelmesen. Lehet, hogy a várost fogják bombázni
Jeanne fölemelte a fejét.
Azt nem lehet tudni.
Ide figyelj mondta elszorult torokkal Maillat , mire megtudjuk, kés? lesz.
Belefáradt, hogy ennyire türelmes.
Nos, jössz?
A kislány hirtelen kibontakozott öleléséb?l, és hidegen végignézte.
Maga elmehet mondta szárazon.
Hogyhogy én elmehetek"? Te nem jössz?
Nem.
Azért, mert nem akarok várni holnapig?
Azért.
De hát ez ?rültség!
Ezen úgyse változtat. Vagy holnap megyek el, vagy soha.
Jó mondta Maillat és felállt. Akkor hát én megyek. Olyan volt mindez, mint egy lid
m, amelyben mindenki folyvást ugyanazt hajtogatja, ugyanazt teszi.
Én megyek ismételte Maillat.
Valami mintha megpattant volna a fejében, s ? egyre azt kezdte mondogatni magában
: Én megyek. Én megyek. Én megyek. Én megyek "
Azt tesz, amit akar hallotta Jeanne hangját.
Jól meggondoltad? Jól.
Szóval kérdezte bambán Maillat , nem jössz?
Csak holnap.
Maillat az ágy el?tt állt. Jeanne-ra nézett, s úgy tetszett neki, hogy az imént is így n
tt rá. Ugyanitt állt, az ágy el?tt, pontosan ugyanezen a helyen, ugyanígy nézett Jeanne-ra
, s ugyanígy kérdezte meg: Nos, jössz?" A pillanat visszajárt. S ? újra meg újra átélte.
Én megyek ismételte bambán, s a feje tökéletesen üres volt.
Az az érzése támadt, hogy csak vissza kell emlékeznie arra, amit régebben tett, s minde
nt megismételnie.
A légvédelmi ágyúk b?szen dörögtek, és Maillat összerezzent, mintha álmából ébredne.
Jeanne! kiáltotta.
A lányhoz lépett, és vállon ragadta.
Er?szakkal is elviszlek! kiáltotta.
Néhány másodpercig mintha szakadékba zuhant volna, aztán egyszer csak érezte, hogy telje
súlyával Jeanne-ra nehezedik, átöleli a vállát, s vadul dulakodik, hogy kitépje a kislányt
ból. Nem mondta alatta egy távoli hang. Nem! Nem!" S Maillat-ban váratlanul felvillant
Ugyanúgy, mint ma reggel. Ugyanúgy, mint ma reggel!" Engedett szorításából. Elengedte Jea
-t.
A kislány talpra szökkent, az ajtóhoz szaladt, a kilincsre tette a kezét, aztán megállt.
Maillat még egyre ott hevert az ágyon. Nem mozdult, arcát elfedte tenyerével.
De hát mi lelte?
Maillat nem válaszolt. Egész teste görcsösen vonaglott. Jeanne hozzálépett, és er?szakka
lhúzta kezét az arcáról.
De hát mi lelte? kiáltotta ijedt hangon.
Már vége.
Maillat végigsimított az arcán. Majd kisvártatva felkelt, s lebocsátott karral, üres tek
ntettel megállt a kislány el?tt.
Néhány másodperc telt el. Körülöttük szünet nélkül ágyúzott a légvédelem. Fölöttük feler
elmi ágyúk tüze olykor-olykor elnyomta. De a berregés egyre közelebbr?l és közelebbr?l hall
zott.
Nem megy el? kérdezte Jeanne, s fölemelte a fejét. Maillat olyan sokáig nem válaszol
hogy Jeanne már-már azt sem tudta, meghallotta-e.
Nem megy el?
Nem.
Jeanne pislogott, lesütötte a szemét, s Maillat érezte, hogy a lányka kétségbeesetten vi
odik önmagával. Ugyanúgy, mint Atkins, gondolta. Ugyanúgy, mint tegnap Atkins az ugrás pil
lanatában. Ugyanúgy, mint Atkins.
Néhány másodperc múlva Jeanne fölemelte a fejét.
Talán csak a hajókat fogják bombázni. Maillat behunyta a szemét.
Meglátjuk mondta csüggedten. Kisvártatva hozzáf?zte:
Gyere, pihenj le. Halkan és er?tlenül beszélt, mint egy beteg.
Egymás mellett hevertek az ágyon. Telt, múlt az id?. A légvédelem szünet nélkül tüzelt.
a tarkója alatt tartotta a kezét. Nem mozdult, nem beszélt. Úgy érezte, eljutott a lényéne
gy olyan régiójába, ahol nincs többé értelme sem a szónak, sem a mozdulatnak.
A ház minden egyes közeli becsapódás után megrázkódott. Maillat Jeanne felé fordult és r
Ezek ?k? kérdezte a kislány, és felkönyökölt. Arca hihetetlenül megdöbbent volt. Mai
ott.
Ezek ?k ismételte Jeanne, s Maillat a meg-megremeg? ágy mozgásából megértette, hogy
lány reszket.
Fel kell kelni, és le kell menni a pincébe mondta lázasan Jeanne.
Fel kell kelni, és le kell menni a pincébe" gondolta Maillat. Igen, ez az, ezt kel
lene. Azonnal felkelni és lemenni. Hallotta közvetlen közelb?l Jeanne hangját: Fel kell k
elni." Bólintott, de csak feküdt mozdulatlanul tovább, s nem szólt egy szót sem. Hallgatta
a dörg? légvédelmi ágyúkat. Sohase bömböltek ilyen er?sen, ilyen veszettül. S egyszerre úg
neki, hogy ebben a tébolyult dühben van valami hiábavaló. Vagdalkoznak gondolta , vagdal
oznak." Valahogy szárazon és közönyösen gondolkodott.
Julien! kiáltotta Jeanne. Keljen föl! Könyörgök, keljen fel!
Maillat észrevette, hogy Jeanne homloka csupa veríték.
Julien! kiáltotta Jeanne. Kérem, Julien! Könyörgök, Julien!
S hirtelen átölelte a férfi testét, s megpróbálta er?nek erejével fölemelni. Maillat lát
y arca kivörösödik. Igen gondolta , fel kell kelni és le kell menni a pincébe. Azonnal
lni és lemenni." Látta, hogy Jeanne ajka megvonaglik az er?lködést?l. Aztán a kislány eleng
dte, s ? élettelen tömegként, visszazuhant az ágyra.
Julien! kiáltotta egy hang a fülébe. Erezte, hogy ismét vállon ragadják.
Julien!
Fel kell kelni gondolta Maillat , fel kell kelni és lemenni." Majd azt gondolta:
pincébe. Mint ma reggel. Ugyanúgy, mint ma reggel." Hallotta, hogy Jeanne a fülébe kiáltj
a: Julien!" A kiáltás távoli volt és er?tlen, olyan, mint amikor az erd? mélyér?l szólonga
 embert. Aztán nem hallott semmit. Kisvártatva Jeanne felé fordította a fejét. A kislány az
oldalán feküdt. Szemét félig lehunyta, s pillái szünet nélkül, szaporán pislogtak. Ilyen kö
e, óriásnak és zavarosnak látszott a szeme. Maillat elfordította a fejét, és mer?n a semmib
ult.
Sose, sose lesz vége ennek a bombázásnak" gondolta. Majd azt gondolta: Ez a rettenet
s lárma!" s kedve támadt nevetni. Fölöttük a süvítés feler?södött. Érezte, hogy újból moz
megértette, hogy Jeanne-t újból elfogta a remegés.
Hatalmas dörej valahol egészen közel. A házat mintha óriási kéz ragadta s rázta volna me
illat látta, hogy Jeanne összekuporodik, mint egy beteg állat. A kislány feje búbjáig egyet
en remegés volt, szünet nélkül pislogott. Maillat-nak az volt az érzése, hogy nagyon messzi
?l tekint Jeanne-ra.
A légvédelmi ágyúk hirtelen elhallgattak, s megint csak a nyári bogarak zúgására emlékez
alk, véget nem ér? zümmögést lehetett hallani.
Julien!
Jeanne er?tlenül, könnyes hangon szólalt meg, mint egy panaszkodó gyerek.
Julien. Maillat bólintott.
Miért nem vitt el?
Miért nem vittem el? ismételte er?lködve Maillat.
Messzire! Messze ett?l a háztól! Maillat mer?n a semmibe bámult.
Igen mondta , igen.
Eltelt néhány másodperc; aztán Maillat lassan odahajtotta fejét Jeanne mellé a párnára.
lányt. Majd újból kinyitotta a száját, de hangja olyan rekedt volt, mintha hónapok óta nem
szélt volna.
Igen mondta , el kellett volna hogy vigyelek. Valami iszonyú süvítessél feléjük köz
Jeanne eszel?sen hozzábújt, és Maillat arca el?tt egy pillanatra felvillant a lány rászege
z?d?, hatalmas, rémült, fekete szeme. Pokoli robaj. Maillat érezte, hogy az ágy kiszalad
alóla, és a semmibe hull. Kinyitotta a száját, mint egy fuldokló. Nem látott semmit. Bal k
zével még egyre Jeanne karját szorította. Tágra meresztette a szemét, de hiába. Hála isten
dolta , a bomba nem a házra hullt. Csak a légnyomástól d?lt össze." Úgy tetszett neki, hog
agyon józanul gondolkodik. Újra tágra meresztette a szemét, hogy láthassa Jeanne-t. De min
den zavaros és kusza volt. Fel akarta húzni a kezét Jeanne vállán át a fejéig. Csak nagyon
san tudta mozgatni a kezét. A lassúság b?szítette. Aztán mintha valami mélységbe zuhant vol
többé nem gondolt semmire.
Keze újból el?resiklott, s elérte Jeanne nyakát. Megállt, hogy kipihenje magát. Mellét m
ha satuba fogták volna. Érezte, hogy egész teste lucskos, s nem tudta, mit?l kezdett e
l izzadni. Keze csigalassúsággal tapogatózott felfelé Jeanne tarkóján. Megmagyarázhatatlan
súsággal, centiméterenként. Jeanne álla fölött megtorpant. Akadályba ütközött. Ez meg mi?"
llat. Valahogy nagyon tisztán és h?vösen gondolkodott, s ez megnyugtatta. Nagyon nyugod
t vagyok" gondolta. S újból, mintha valami mélységbe zuhanna. Aztán eszébe jutott, hogy J
ne arcát kereste.
Úgy rémlett neki, hogy nagyon messze van a keze, s nem is egészen az övé. Különös érzés
egy kéz, amely messze van t?le. Ismét tapogatózni kezdett, s örült, hogy mozgatja az ujjai
t. Persze, hisz ez itt egy fa a bal keze alatt. Valaminek az éle, valaminek két éle. P
ersze, egy gerenda. Többször elismételte magában: Persze, egy gerenda." Mellét mintha még
sebben összeszorították és gúzsba kötötték volna. Zihálva lélegzett, de nem érzett semmi fá
n nyugodt vagyok" gondolta. S hirtelen eszébe jutott: egy gerenda? Egy gerenda Jea
nne fején? Nem, nem, nem szabad elvesztenie a hidegvérét, meg kell ?riznie a nyugalmát.
Hát persze, egyszer? az egész. Fel fog kelni, és leveszi Jeanne-ról a gerendát. Nagyon is
egyszer?. Végtére csak nem fog így feküdni egészen estig? Fel fog kelni, és kész. Érthetetl
it?l izzad így a melle.
Egy másodperc múlva a föld megnyílt alatta, s ? hullani kezdett a semmibe. Hullt, min
t egy kút mélyére, két függ?leges fal között. A falak eszeveszett gyorsasággal távolodtak t
illat zuhanás közben hátravetette a fejét, hogy lássa az eget. Feje fölött valahol nagyon m
ze és nagyon magasan kis csillag-kört pillantott meg. Most mintha elhalványult volna.
Szétvetette a karját. Kezével megkapaszkodott egy kipúposodó földrögben. Egy pillanatra téb
t remény támadt benne. Ám a föld elmorzsolódott, szétmállott a kezében. S ekkor egyszerre v
nnyi csillag kihunyt. De Maillat nem tudta, hogy már csak néhány perce van hátra.
1 Military police rövidítése. A tábori csend?rség megfelel?je.
2 Egy armentieres-i kisasszonyt akar, ugye?
3 Az Isten szerelmére!
4 Akkor nemesb-e a lélek, ha t?ri (Shakespeare: Hamlet. Arany János ford.)
5 Csapás, ütés.
6 Balsorsa minden ny?gét s nyilait. (Az els? Shakespeare-idézet folytatása.)
7 Hadd szorítsam meg a kezét.
8 Kapitány.
9 Angol katonák beceneve.
10 Szóval, nohát.
11 Ilyen a háború.
12 Valójában.
13 Messy-mess, angol szójáték. Messy: koszos, rendetlen. Mess tiszti étkezde. Pretty: cs
inos.
14 Köszönöm, uram.
15 ?r, test?r.
16 Vissza! Vissza, te!
17 Sajnálom, fájlalom.
18 Ebben a csatában gy?zték le a túler?ben lév? német seregek Mac-Mahon francia generális v
eseit 1870 augusztusában.
19 Ebb?l a német fürd?városból adták fel 1870. július 13-án azt a diplomáciai sürgönyt, ame
arck meghamisított, hogy kirobbantsa a francia porosz háborút.
20 III. Napóleon itt tette le a fegyvert 1870-ben a poroszok el?tt.
21 Az egész tökéletes hiábavalósága.
22 Ó, maga francia!
23 Nelson admirális parancsnoki hajója a trafalgari tengeri csatában 1805-ben. A híres h
ajó restaurálva ma is látható London egyik kiköt?jében.
24 Angol katonadal: Kiakasztjuk szárítani fehérnem?nket a Siegfried-vonalra."
25 Nincs rá semmi esélyünk.
26 Bocsánat.
27 Ide, uram.
28 Te jóisten!
29 Istenemre!