Római ünnepek

Ambarvalia:
Ambarvalia, ősi tisztító szertartás az ókori Rómában. Minden évben tavasszal, májusban
végezték el. Menete a következő volt: egy bikát, egy kost és egy disznót háromszor
körülvezettek Rómában (vagy a birtokon), majd feláldozták őket Mars istennek. Ez a hármas
áldozat, amelynek latin neve suovetaurilia volt, egyike volt a rómaiak legszentebb
áldozatainak.

Az ünnep nevét az ambio és az arvum (magyarul a mező és a körbemegyek) szavak

összevonásából kapta.

Augustus császársága után a fratres Alvaresek(12 tagú papi testület) végezték el a szertartást.

Később Ceres (a növenyek ültetése és az anyagi szeretet istennője) tiszteletére rendezték.

Az ambarvaliát aratás előtt tartották, amikor az időjárás még veszélyeztethette a termést és a

római hit szerint az istenektől függött, milyen lesz a termés. Vidám mezei ünnep volt, a napja
munkaszünet.

A menet élén haladó áldozati állatokat ünnepi ruhában, olajággal kezükben követték az
emberek és imádkoztak az istenekhez, hogy áldja meg a termést, a gazdát, az ifjú rabszolgákat
és az állatokat.

Ebből az ünnepből nőhetett ki a keresztény búzaszentelés.

Amburbium:
Ókori római ünnepség, amelyet a város megtisztítására tartottak, s amelynek során az áldozati
állatokat feláldozásuk előtt körülvezették a város régi, köztársaság-kori határán. Feltehetőleg
évente, február 6-án végezték el ezt a szertartást, de a senatus esetleges rendkívüli határozata
alapján akár évente több alkalommal is sor kerülhetett rá.

Feriae Latinae:
A latin szövetséges városok ősi ünnepe az ókori Rómában, időpontját a consulok hivatalba
lépésének napján jelölték ki, s a Mons Albanuson (ma Monte Cavo) ülték meg a consulok
jelenlétében. Rómában az ünnep alatt egy praefectus helyettesítette a consulokat.

Floralia:
Ősi ünnepség az ókori Rómában Flora, a virágok, a tavasz istennőjének tiszteletére. Az
ünnepség április 28. és május 3. között zajlott, ilyenkor szabados, sőt meglehetősen obszcén
(trágár) színdarabokat adtak elő.
 Magyarországon Aquincumban és Gorsiumban (Tác) minden évben megrendezik az
ünnepséget, ilyenkor a feltárt gorsiumi szabadtéri színházban színielőadásokat,
gladiátorjátékokat stb. tartanak. Az ünnepség kedvelt turistalátványosság.

Parentalia:
A holtak tiszteletének szánt egyik nap az ókori Rómában. Az akkori dátum szerint február 21-
én a gyermekek szüleik, az örökösök örökhagyóik, a rokonok elhunyt atyafiak sírjain
bemutatott áldozatokkal ünnepelték meg. Utolsó napját feralia néven nevezték. A
szegényebbek legalább virágokkal, gyümölcsökkel, sóval, kevert árpadarával áldoztak és
rótták le kegyeletük adóját meghalt hozzátartozóik iránt. E napon Rómában az összes
templom zárva volt és az oltárokon áldozati tüzet sem volt szabad gyújtani. Az Ovidiusnál
olvasható hagyomány szerint ez ünnepet Aeneos alapította apja elköltözött lelkének
tiszteletére. Később e naphoz csatlakozott az élők kiengesztelésére szánt Caristia ünnepe.

Epulum Iovis:
Jupiter lakomája, a római szakrális év ünnepe. Egy évben kétszer ülték meg: először
szeptember 13-án, másodszor október 13-án. Az első időpontról van világos korabeli
forrásunk, ezt a capitoliumi Jupiter-templom alapításának évfordulójaként ülték meg.

Lemuralia:
A Lemuralia vagy Limuria során az ókori rómaiak ördögűzési rítusokat hajtottak végre, hogy
kiűzzék a halottak rosszakaratú és félelmetes szellemeit a házaikból.

Májusban nem szabadott házasodni, mert akkor volt a Lemuralia ünnep, ami rossz ómen
volna a házasulandókra nézve. Ovidiust ezt írta:

„Férjhez az ünnepeken nem megy sem a lány, sem az özvegy,

mert, aki férjhez megy, mind rövid életű lesz.
Éppen ezért mondják, ha becsülöd a példabeszédet:
mind májusban megy férjhez a csúnya leány.”

Szaturnália:

Az ókori Róma lakói december 17-én, a téli napforduló idején, az őszi vetés befejezésekor,
Szaturnusz isten tiszteletére ülték meg a hagyomány szerint az uralkodása alatti boldog
aranykornak emlékezetét erősítette.Eredete Görögországon át Mezopotámiába nyúlik vissza.
A sötétség felerősítette az emberek félelmét a haláltól, és az elmúlással éppen a nemiség
alternatíváját állították szembe: emberek nagy lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével
ünnepeltek, egyes munkák tiltva voltak, és megajándékozták a szolgákat. A házakat
feldíszítették örökzöld borostyánnal.Szabályozása a császárok korába esik. Augustus 3 napot
engedett, Tiberius és Caligula is megtoldották egy-egy nappal. Amikor nem szabályozták, az
ünnep általában több mint egy hetessé növekedett és december 25-én ért véget. A császárok a
népnek mulatságáról is gondoskodtak: cirkuszi versenyek, gladiátorjátékok és alakos
 felvonulások követték egymást, melyek a bolondok ünnepe, karnevál és más ünnepek
ősképéül tekintendők.A vigasságnak része volt, hogy a társadalmi rangok is felfüggesztésre
kerültek erre az időre. Mivel nem volt hivatalos ügyintézés és munka, a rabszolgáknak
megengedték, hogy urakként viselkedjenek, a gazdáik meg szolgálást játszottak.Az egész idő
alatt teljes munkaszünet és korlátlan jókedv uralkodott. A gazdagok a szegényeket
megvendégelték, a rabszolgák láncait leszedték, a cselédek az uraság asztalához ültek. A
gazdagok rózsával koszorÚzták fejüket, a családtagok apró ajándékokkal kedveskedtek
egymásnak (akár csak a mai karácsonyi ajándékok).

http://www.scribd.com/doc/42955951/Advertiser