Lao-ce

Gyermekkor

A hagyomány szerint a taoizmus Lao-ce-től származik, akiről azt mondják,

Krisztus előtt kb. 604-ben született Kínában. Ő egy homályos alak. Semmi
bizonyosat nem tudunk felőle és a tudósok azon tűnődnek, hogy létezett-e valaha ez
az ember. Mégcsak a nevét sem tudjuk, a Lao-ce, mely jelentése „az Öreg Fiú”, „az
Öreg Barát”, vagy „a Nagy Öreg Mester”, nyilvánvalóan tiszteletbeli nevek.

Amit felőle tudunk az legendák töredéke. Ezek közül pár különös: száguldó
csillag által fogantatott, 82 évig hordozta az anyja a méhében és ősz, idős bölcs
emberként született. A történet többi része nem teszi próbára hiszékenységünket: ő
volt a levéltáros a nyugati tartományban, és hogy ezen foglalkozása mellett egy
szerény és egyszerű életet élt. Tehát az ő személyiségét egyszerűség jellemezte.
Ezekből egyesek arra következtetnek, hogy ő egy magányos, visszahúzódott ember
volt, aki okkult meditaciókba merült el, mások viszont a valóságtól el nem szakadó,
nyílt és jó humorú felebarátként jellemzik.

Kína első történészének, Ssu-ma Ch’ien, beszámolója szerint, csak az általa

hagyott titokzatos benyomásról beszél – mély, spirituális tudás birtokában volt,
amely ellenszegült a racionális felfogásnak. Ez alpján Konfúciuszt a Lao-ce-ről
hallottak kiváncsivá tették, egyszer meglátogatta őt.

Megjelenés

Konfúciusz jellemzése azt sugallja, hogy a

különös ember zavarba ejtette, de hatalmas tiszteletet
érzett iránta. „Tudom, a madár repül; tudom, a hal
úszik; tudom, az állatok képesek szaladni. A futó
teremtmények csapdába ejthetőek, az úszók pedig
fonott hálóba; amelyek repülnek, nyíllal lelőhetőek. De
a sárkány a tudásom fölött áll; a mennyekbe
emelkedik a felhőkön és a szeleken. Ma láttam Lao-
ce-t, és ő olyan, mint egy sárkány!”

A hagyományos jellemzés azzal fejeződik be,

hogy Lao-ce elszomorodott azon, hogy a nép
idegenkedett a tanításától, ami a természetes jóság
műveléséről szólt, így magányt keresve a hátralevő
éveire, felült egy bivaly hátára és nyugat felé (Tibet)
vette az irányt. Hankao Szorosánál egy kapuőr, látván
a szokatlan vándorló személyt, megpróbálta

www.adiguru.hu 1
meggyőzni arról, hogy forduljon vissza. Mivel ez nem sikerült, megkérte az „Öreg
Fiút”, hogy legalább hagyjon egy jegyzéket a hitéről a civilizációnak, amit maga
mögött akar hagyni. Lao-ce beleegyezett. Visszavonult három napra és utána egy
vékony, 5000 jelből álló kötettel tért vissza, melynek címe Tao Te King, avagy Az Út
és az Ereje (Az Út és Erény könyve). Hagyaték az embereknek, amelyben
meglelhetik helyüket a világegyetemben, el lehet olvasni fél óra alatt is, de akár egy
egész életen keresztül, és ez maradt a taoizmus elvének az alap szövege
napjainkig.

Tao Te King – Az Út és Erény könyve

Lao-ce nem prédikált. Nem szervezett és nem támogatott senkit és semmit.

Pár oldalnyit írt kérésre, elvágtatott egy bivalyon, és ez volt minden, ami őt illeti. Nem
úgy, mint Buddha, aki 45 évig fáradságosan vándorolt India poros utcáin, hogy a
tanítását hirdesse. Úgy sem, mint Konfúciusz, aki hercegeket zaklatott egy kis
hivatali helyért a saját eszméi feljegyzése végett.

Lao-ce olyan ember volt, aki keveset törődött az eszményeinek

sikerességével, nem is szólva a hírességről és a vagyonról, aki még csak a
kérdéseket sem válaszolta meg. És mégis, legyen az életéről szóló történet igaz,
vagy képzelgés, olyan hű a taoisták magatartásához, hogy örökre a taoizmus része
marad.

A Tao hármas jelentéséről

A taoista bibliát, a Tao Te King-et kinyitva egyszer csak azt észleljük, hogy
minden a tao alapelv körül forog.

Ez a szó utat, vagy ösvényt jelent. Három értelme van ennek az „út”-nak.
Először is, a tao a végső igazság útja. Ezt a taot nem lehet felfogni, vagy
éppenséggel pontosan megérteni, mivel ez tágabb a racionális felfogásnál. A Tao Te
King a nyitósorában kijelenti, hogy a szavak nem azonosak a taoval:

„Az út, mely szóba-fogható,

nem az öröktől-való;
A szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.”1
(1. vers)

Azonban ez a kimondhatatlan és anyagtól független tao az alapja mindannak,

ami belőle származik. Mindenek fölött, mindenek mögött, mindenek alatt jelen van,
ez a forrása mindennek, amelyből származik minden és amelybe visszatér minden.

1 Az idézetek a Weöres Sándor féle fordításból származnak

www.adiguru.hu 2
 Megilletődve ennek a gondolatától, a Tao Te King ismétlődően dicsőítésbe
fakad, emiatt ez az ősi tao szembeállítja az olvasót az élet alapvető rejtelmével, a
titkok titkával. Oly tiszta és csendes, örökké létező, mindenek felett álló. Viszont a fő
taoista epigramma becsapósnak tűnhet:

„A tudó nem beszél,

a nem-tudó beszél.”
(56. vers)

Habár a tao anyagtól független (transzcendens) mégis önmagában rejlő.

Ebben a másodlagos értelemben a világegyetem megnyilvánulása, a mindenség
mozgató ereje, az életet szabályozó alapelv. Minden élet mögött és középpontjában,
amikor a tao „testet ölt” mindent oktat:

„A hatalmas út szerteárad,
jelen van jobbra-balra.
Minden általa létezik,
soha meg nem torpanva.
Működik, de rejtve, hírt nem akarva.
Mindent nevel,
de nem irányít,
nincsen vágya,
ezért neve: kicsiny.
Minden visszatér hozzája,
de nem irányít,
ezért neve: nagy.
Sose hatalmaskodó,
ezért neve: hatalmas.”
(34. vers)

Alapjában véve a szellem, és nem anyag, kimeríthetetlen; minél inkább

igénybe veszik, annál jobban árad, mivel ez a „végtelen forrás”. Elkerülhetetlenséget
szimbolizál, amikor az ősz közeleg „egyetlen levélnek sem kegyelmez a
szépségéért, egyetlen virágnak sem az illatáért.”

A jelleme végülis jóságos. Kellemes, nem kapkodó, folytonos, nem habozó,

végtelenül nagylelkű. Mindennek életet adó, „a világ Anyjának” lehetne nevezni.

Megnövelt erő: a taoista jóga

A taoizmus gyakorlói el voltak foglalva valamilyen fajta igényes oktatói

tevékenységgel – nem voltak hajlandóak megelégedni a filozófusok tanításaival. Át
akartak lépni a megőrzés fogalmán és el szerették volna jobban mélyíteni a taot.

A chi a jogos belépő ebbe az elmélyített tudásba, ami lefordítva lélegzetet

jelent, de tulajdonképpen az életerőre utal. A taoisták ezt a tao erejének nevezték,

www.adiguru.hu 3
amit áramlásként tapasztaltak magukban, vagy épp a nem áramlást, ha akadályozva
volt – és a fő feladat az volt, hogy elősegítsék ezt az áramlást. A chi elbűvölte ezeket
a taoistákat. Blake a következőket írja erről az érzésről: „Az energia örökös
gyönyör”, az energia az életerő és a taoisták szerették az életet. Elevennek lenni jó,
még elevenebbnek lenni még jobb, örökké eleven lenni a legjobb, ezért tiszteli a
taoista a halhatatlanságot.

Ahhoz hogy a chit megnöveljék magukban, a taoisták három dologgal

foglalkoztak: az anyaggal, a mozgással és az elméjükkel.

Amit valójában el szerettek volna érni, az az életerő megnövelése és

kiterjesztése, az életelixír megtalálása, ami biztosította volna a fizikai
halhatatlanságot.

Légzőgyakorlatokat is kifejlesztettek. A levegőből, ami az anyag

legkifinomultabb formája, próbálták kivonni a chit.

Ezen erőfeszítéseket, hogy kivonják a chit az anyag szilárd, folyékony és gáz

halmazállapotaiból, kiegészítették olyan testmozgással, mint a Tai Chi Chuan, amely
magába foglalja a meditációt, a yin/yang filozófiát és a harcművészetet, ami ebben
az esetben azt a célt szolgálta, hogy a chit a világmindenségből nyerjék és hogy
eltávolítsák az akadályokat a belső áramlásból. Ez volt az akupunktúra célja is.

Meditáció

Végül a szemlélődők és a remeték az elmére összpontosítva kifejlesztették a

taoista meditációt. Ez a gyakorlat a nyugtalanság kizárásán alapult és a gondolatok
elcsendesítésén, addig a pontig ahol már a tao ereje át tud hatolni a testi
akadályokon és belép az énbe2.

Ahhoz, hogy ezt a bensőségességet elérjék, meg kellett változtatni minden

önkeresést és a test és szellem tökéletes tisztaságára kellett fektetni a hangsúlyt. A
tiszta szellemet csak egy „fegyelmezett és letisztult” életben lehet megismerni. Csak
ott fogja feltárni magát, ahol minden tiszta; ezért „tegyük félre az ént3”. A zavaró
érzelmeket szintén el kell oszlatni. A zavaros elme megakadályozza az
önvizsgálatot, amellyel eljuthatnak a tudatosság forrásáig. A vágy és ellenérzés, a
szomorúság és öröm, a boldogság és harag – mindegyik le kell csillapodjon, ha azt
szeretnénk, hogy az elme visszatérjen az eredeti tisztaságához, és csak a béke és a
nyugalom segít ennek elérésében. Engedd a nyugtalanságot szétoszlani, csak így
jelenik meg a harmónia az elme és a kozmikus forrás között.

Igazán közel áll hozzánk, de nem kézzel fogható, akarattal nem lehet
megszerezni. Messziről úgy tűnik, mint a végtelen legtávolabbi határa. De nincs
távol, minden nap használjuk az erejét. Az éltető lélek útja kitölti a teljes testünket,
2 a szellemre utal
3 az ego-ra utal

www.adiguru.hu 4
mégsem lehet nyomon követni. Távozik, de nem hagy el. Jön, de nincs itt. Néma,
nem ejt egy hangot sem, de mégis észlelhetjük, hogy ott van az elménkben.
Homályos és sötét, nincsen külső formája, mégis nagy áramlással özönlött belénk
születésünkkor.

Én-nélküliség4, tisztaság és érzelmi nyugalom az előzetesei a teljes

önmegismerésnek, de ezek mély meditációkban tetőződnek. „Várj csendben, a lélek
fénye megjelenik és otthont teremt”. Ahhoz, hogy ez megtörténjen minden külső
hatást le kell csendesíteni és a figyelmet a belsőre kell irányítani. Az indiai
ászanáknak megfelelelő testtartásokat ajánlották, és a lélegzet irányítását; olyan
lágy és könnyed kell legyen, mint egy csecsemőé, vagy mint egy embrióé az
anyaméhben. Nem más mint egy éber várakozási állapot.

Önmegvalósulás

És miután elérjük az önmegvalósulást, mi történik? Vele együtt megnyilvánul

az igazság, az öröm és az erő. Minden a helyére kerül. Az állapotot nem lehet csak
úgy jellemezni, hogy kellemes. A tudatosság forrásának közvetlen érzékelése olyan,
mint a derű és a mozdulatlanság, mint egy uralkodó a trónon, aki egy idáig
ismeretlen örömöt hozott. Ez az erő egyesítheti a Mennyet és a Földet. Egy
vágyaktól mentes uralkodó, aki ezt a lelki erőt birtokolja, spontán megváltoztatja az
engedetlen alattvalók természetét. Mintha uralkodás nélkül vezetné országát.

„A cselekvő elbukik,
a szorongató veszít.
Ezért a bölcs
nem cselekszik és nem bukik,
nem szorongat és nem veszít.
Aki nagy-hamar eredményt akar,
övé a kudarc;
de aki előre gondol a végére,
nem éri kudarc.
Ezért a bölcs
vágyik a vágytalanságra,
nem sóvárog ritkaságra,
csak a tudatlantól tanul,
csak közös út-on vonul,
a természetes rendet követi
s erőszakkal meg nem töri.“
(64. vers)

A taoizmus különböző irányzatainak ugyanaz a célja: a chi leghatásosabb

kifejlesztése és alkalmazása az életben.

4 személyes akarat és vágy nélküliség

www.adiguru.hu 5
 Aki tud valamit, aki képes valaminek az elérésére, aki megismerte önmagát,
az a felszínesség felé került. Egy élet mértéke a következőkből tevődik össze: a
miszticizmus mélységéből (taoista jóga), a spirituális tudásból (filozófikus taoizmus)
és a mágia termő erejéből (vallásos taoizmus). Amikor ez a három egybefonódik,
akkor beszélhetünk taoista iskoláról (taoizmusról).

Tao

A tao erényének megközelítése ellentétben áll Konfúciuszéval, mivel

Konfúciusz minden igyekezetét és erőfeszítését ideális reakciók és minták
felépítésére szentelte, amiket tudatosan el lehet sajátítani. A taoizmus viszont azt
mondja, hogy hangolódj rá a taora és spontán bízd rá magad.

A cselekvés formálja a lényt, új cselekvés új lényt formál, bölcsebbet,

erősebbet. A Tao Te King a következőképp fogalmazza meg ezt az álláspontot:

„… a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik”
(2. vers)

Hogyan is tudnánk leírni azt a cselekvést amely a taoból ered? Az ilyen

cselekvést egy végtelenül finom, bonyolult erő gondoz, ami élettel teli és nem ismeri
az erőszakot, kapkodást. Csak hagyni kell, hogy a tao ki és be áramoljon, amíg az
élet egy tánccá változik, amelyben megszűnik a kiegyensúlyozatlanság és a
serénykedés.

Ez egyáltalán nem a tétlenségről szól, hanem a rugalmasságról, az

egyszerűségről és a szabadságról – olyan tiszta hatékonyság, amelyben semmi
mozdulat sem vész kárba.

„Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot;

a gondos-beszédű nem kelt haragot;
jó számolónak nem kell tábla”
(27. vers)

A Tao követői a természet megnyilánulásaiból a vizet találták a

legjellemzőbbnek reá. Le voltak nyűgözve mily könnyedén tartja meg és hordozza a
felszínén a dolgokat. Az aki megérti az életerőt, tudatában lesz annak, hogy ha
abbahagyja a sürgést, csapkodást és reábízza magát, akkor az fenntartja őt és
védelmezni fogja.

www.adiguru.hu 6
 „Nyugalmukat bizton őrizve
formálták a szennyesből tisztát.
Az örök áramlással békességben,
ismerték az élet nyitját.”
(15. vers)

Így a vizet hozták fel példának a tao leírására. A víz alkalmazkodik a

környezetéhez és a legalacsonyabb helyeket keresi.

„A legfőbb jó a vízhez hasonló:

mindennek hasznos, de nem harcos;
az alantasban is jelenlevő:
a víz az út-hoz hasonló.”
(8. vers)

Alkalmazkodásával ellentétben a víznek ismeretlen ereje van, egyes dolgokat

megszilárdít, másokat pedig megpuhít. Folyamban a kövek élét követi és lekerekíti
azokat, csak azért hogy kaviccsá alakuljanak. Az akadályokon utat tör magának.
Lágy folyása omlaszt és elhordja az örök életűnek hitt sziklákat.

„Nincs lágyabb, mint a víz,

mégis a köveket kivájja:
nincs különb nála.
A gyenge legyőzi az erőset,
a lágy a keményet:
az ég alatt mindenki tudja,
még sincs, aki valóban felfogja.”
(78. vers)

www.adiguru.hu 7
 Végtelenül rugalmas, ereje páratlan – az aki a víz ezen erényét elsajátítja, a
Tao Te King szerint „cselekvés nélkül cselekszik”. Ilyen ember erőfeszítés nélkül
cselekszik, vita nélkül meggyőz, egyszerűen beszél, erőszak és kényszer nélkül eléri
célját. Nehéz őt felismerni, de a befolyása meghatározó.

Egy vezető akkor a legjobb, ha az emberek keveset tudnak a létezéséről. A jó

vezető keveset beszél, amikor befejezte munkáját elérte célját, a nép azt mondja
majd „ez a mi érdemünk volt”.

A víz egy másik tulajdonsága maga a tisztaság, amit nyugalmában ér el. A

Tao Te King a következőt mondja „hagyd a zavaros vizet, letisztul magától”. Egy
világos szobából kijövet, ha a csillagokat szeretnéd tanulmányozni, várnod kell húsz
percet amíg a szemed hozzászokik a sötéthez. Ugyanilyen várakozási periódusokra
van szüksége az elmének a fókusztávolság beállításához, amikor visszahúzódunk a
világ fényéből a lélek belsejébe.

„Látást az öt szín tompít,

hallást az öt hang tompít,
ízlést az öt íz tompít,
a vágtatás, vadászat megbolondít,
a nehezen elérhető mind bűnbe lódít.”5

„Ezért a bölcs a lelke sugallatát követi

és nem a szem kívánságait.
Ez utóbbit figyelmen kívül hagyja
és az előbbit gondozza.”6
(12. vers)

Taoista értékek

Még mindig a víz analógiáját követve, a taoisták visszautasítottak minden

versengést és bizonygatást. A világ tele van olyan emberekkel akik valakikké
szeretnének válni vagy bajt okozni. Mindig előre furakodnak és ki akarnak tűnni a
többiek közül. A taoizmusban nincs sok haszna az ilyen tehetségnek.

„A lábujjhegyre ágaskodó
nem áll sokáig,
a nagy léptekkel rohanó
nem megy sokáig,
a fénybe-álló
nem lesz fényes,
a magát-hirdető
nem lesz híres...”
(24. vers)

5 Weöres Sándor féle fordítás

6 Ágner Lajos féle fordítás

www.adiguru.hu 8
 A taoista gondolatok mély naturalizmusra utalnak, akárcsak Rousseau,
Thoreau a műveiben:

„Aki erőszakkal birodalmat foglal,

kudarcot vall: ez a tapasztalat.
Az ég-alatti, mint csodálatos urna:
sérteni nem szabad
aki érinti, sem érinti,
aki megfogja, elveszíti.”
(29. vers)

A természettel meg kell barátkozni. A taoizmus megbékél a természettel, nem

uralkodik felette, ami inkább ökológiai megközelítés. Ez mély nyomot hagyott a kínai
művészetben.

„írás helyett az emberek

fűcsomókat kötözzenek;
legyen édes az ételük,
legyen ékes a ruhájuk,
legyen békés a lakásuk,
legyen boldog a szokásuk”
(80. vers)

Az utazást nem szorgalmazza, érdektelennek és haszontalan kíváncsiságnak

véli.

„és ha átlátnak a szomszéd országba,

és áthallatszik
a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása:
úgy érjék el a vénséget, halált,
hogy sose jártak odaát”
(80. vers)

Főleg ez a természeti közelség és egyszerűség választotta el a taoistákat és

a konfuciánusokat. A fő célja a két iskolának nem tér el túlságosan egymástól, de a
taoisták nem tűrték a konfuciánusok szemléletmódját.

Minden formalizmus, ceremónia hidegen hagyta őket. A konfucianizmus csak

egyike volt az olyan emberi irányzatoknak, amelyik az életet szabályokban és
szokásokban közelítette meg. Minden kiszámított rendszer, minden kísérlet, amely
az élet mozzanatait kifogástalan sorrendbe rendezi, értelmetlen.

Egy másik jellemzője a taoizmusnak az értékek

viszonylagossága és az ellentétek azonossága. A hagyományos
kínai Yin/Yang a szimbóluma.

Ez magába foglalja az élet összes ellentétét: jó-rossz, aktív-

passzív, pozitív-negatív, világos-sötét, nyár-tél, férfi-nő. Annak

www.adiguru.hu 9
ellenére, hogy a felek feszültségben vannak egymással, nem teljes mértékben
ellentétesek, inkább kiegészítik és kiegyensúlyozzák egymást. Mindegyik beférkőzik
a másik félbe és nyomot hagy a legmélyebb zugában. Végül mindkét felet ugyanaz a
kör fogja körül, a tao az örök teljességében. Ebben az egységben az ellentétek
átváltoznak, nem másak, mint végtelen, egymást követő mozzanatok, szüntelenül
ellentétté változnak és helyet cserélnek. Az élet nem egy csúcs vagy egy cél felé
halad, hanem visszatér önmagába, egy teljes kört ír le, amíg rá nem ébred, hogy
minden egy és minden helyén való.

Végezetül

Egymás körül forogva, mint maguk a yin és a yang, a taoizmus és a

konfucianizmus képviselik a két pólusát a kínai jellemnek. Konfúciusz képviseli a
klasszikusat, míg Lao-ce a romantikusat. Konfúciusz a társadalmi felelősséget
hangsúlyozza, Lao-ce a spontaneitást és a természetességet dicsőíti. Konfúciusz
figyelme az emberen van, Lao-ce-é azon, ami felülmúlja az embert. Ahogy a kínaiak
mondják, Konfúciusz a társadalomban, Lao-ce a másvilágban vándorol. Mindkét
irányzat nyújt valamit az életnek és a kínai civilizáció bizonyosan szegényebb lenne,
ha valamelyik irányzat nem jelent volna meg.

A tao-ról Lao-ce ezt írja:

„Íme az ős-zűrből keletkezett,

az ég és föld előtt született:
mily békés, mily üres!
Magában van, nem változik,
zavartalan mindenütt működik.
Ő az ég-alattinak anyja.
Nevét nem ismerem,
kisebb nevén út-nak mondom,
elmém szerint nagynak mondom,
a nagyot távolodónak mondom,
a távolodót eltűnőnek mondom,
az eltűnőt visszatérőnek mondom.
Ezért
nagy az út,
az ég,
a föld
s a király.
A világon négy nagy létezik
s a király köztük az egyik.
Az ember a földet követi,
a föld az eget követi,
az ég az út-at követi,
az út önnön rendjét követi.“
(25. vers)

www.adiguru.hu 10