Az ókori nevelési módszerekből, jómagam, a sumérok, a kínaiak, a hinduk, az egyiptomiak, az
athéniak és a rómaiak által alkalmazott nevelési módszereket szeretném bemutatni nektek. Sumerok : írnokképző iskola „a tábla háza”, melyben a tanulmányok kisgyermekkortól a felnőttkorig tartottak, alapfokú oktatáson kívül (sumér – akkád költészettel, mítoszok, himnuszok, ráolvasások szövegeivel is megismerkedtek a növendékek. Az idősebbek oktatása szakosodott, differenciálódott, annak függvényében, hogy mely életpályára készült elő a felnőtt: énekes, zenész, ráolvasó, pap, királyi írnok, orvos. Kína: legelterjedtebb módszer a szövegek szó szerinti memorizálása volt. Voltaképpen ez azzal járt, hogy előbb megtanulták a szöveget, s csak ezután értették is meg annak lényegi tartalmát. Fontosnak tartották az értelem szintjén elsajátított, bemagolt erkölcsi parancsok, etikai normák elsajátítását is. Úgy vélték, ha bemagoltatják a gyermekekkel az erkölcsi parancsokat, normákat, akkor majd ezek szerint fognak eljárni és cselekedni is, s eme módszer segítségével a jó életre nevelik a gyermeket. Hindu (Brahman iskolák): az oktatás módszere a szigorú emlékezetbe vésés, a memorizálás volt, ám kerülték a testi fenyítést, ehelyett: éhezéssel, hideg vízben fürdéssel, vagy a tanítástól való megvonással, eltiltással büntették a szófogadatlan diákot. Egyiptom: írnokképzés: életszerű feladatok megoldása, hivatali levelek fogalmazása, szerződések megkötése, ügyiratok szerkesztése köré szerveződött. A gyermek lelkére erkölcsi szózatok, intelmek útján próbáltak hatni. Ám ha ez nem segített alkalmazták a verés módszerét, vagy a lábait összekötözték. A nagyobb egységeket teljes mondatokat kellett kántálva a tanító után mondaniuk. Gyakori volt a szöveg bemagolása anélkül, hogy értelmét értenék (visszautalhatunk e ponton a hindu vagy a kínai módszerekre). Ugyanígy jártak el, az erkölcsi szabályokkal is, azt gondolták, ha ezt emlékezetből megtanulja aszerint fog cselekedni. Athén: A fő kérdés hogyan lesz a gyermekekből jó poliszpolgár? Ehhez kell: • Általános műveltség (ismerte: népe történelmét, mitológiáit, mondáit, klasszikus költők műveit) • Szakmai műveltség (szüleitől sajátította el, apáról fiúra szállt) Középfokon megkezdődik Homérosz műveinek behatóbb tanulmányozása: a tanító elmondja a részlet cselekményeit, a szereplőkről is szól, majd ennek ismeretében elemzik a szöveget. Ha megértették a szöveget, kérdés felelet formába tömörítették. Szókratész: bábáskodás. Rádöbbenti hogy felületes tudása mennyire hamis. Majd lépésről lépésre haladva kérdésekbe fűzött információk révén elvezeti a megoldáshoz. (Platón dialógusaiból kiemelkedő ebből a szempontból a Menon című műve.) Róma: olvasni tanulni szótagolva. Játékos módszerek Quintilianus (elefántcsontból vagy fából faragott betűket ad). Itt szeretnék utalni Comeniusra, akinél újfent előkerülnek a játék szerepei, és fontossága az oktatásban és a nevelési módszerekben. Fegyelmezési eszköz volt a fűzfavessző és a szíjkorbács. A kemény római jellem kialakítására ezeket szükséges velejáróknak vélték.