Az elektromágnes és alkalmazása

áramjárta tekercs járom „merev keret”

I I
É D

lágyvasmag

D É

mágneses tér iránya felemelendő munkadarab

 kontaktorok
Relék és alkalmazásuk

R
K

Uv Um

R
K
Iv Im

Uv Um
 Relék és alkalmazásuk

R
K
Im

Uv Um

R
K
Iv

Uv Um
 A relé öntartó kapcsolása
Kki
R
Kbe
Iv Im
Rö

Iv
Uv Um
Kki
R
Kbe Iv
Iv Im
Rö

Uv Um
 A relé öntartó kapcsolása
A bekapcsolás

Um

Kki

Kbe

Uv

öntartó
érintkezőpár érintkezőpár
 Relé öntartó kapcsolása
Az öntartás

Um

Kki

Kbe

Uv

öntartó
érintkezőpár érintkezőpár
 Differenciál relé
közös vasmag

Um
K1

K2 Uv

rugó
érintkezőpár
 Differenciál relé

É
Um
K1

D D

É
K2 Uv
 Differenciál relé

Um
K1

É
K2 Uv
 Túláramkapcsoló
lágyvasmagos tekercs

U
D
I

É
K

rugós érintkezőpár

rugó horgony
kézi kapcsolókar
 Túláramkapcsoló kioldása

lágyvasmagos tekercs

rugós érintkezőpár kézi kapcsolókar

10. rész vége
Az elektromágnes nem más, mint egy lágyvasmagos tekercs.
Előnye az állandómágnesekkel szemben az, hogy erősebb
mágneses teret lehet létrehozni elektromágnessel.
Az elektromágnes felépítése: a vasmag szárain található a
gerjesztőtekercs.
Az állórész pólusait (szárak) a vízszintes járom köti össze.
Az elektromágneseket széleskörűen alkalmazzák
túláramvédő-berendezésekben és relékben.
A relék elektromágnessel működtetett, széles körben használatos
kapcsolók.
A relés áramkör előnyei: távvezérlésre alkalmas, öntartásra
használható, a vezérlő és a működtető (munka) áramkör
elektromosan független.
Az áramkörben lévő „K” kapcsoló működtetésekor az „Uv”
vezérlőfeszültség hatására áram járja át a relé tekercsét, aminek
hatására a lágyvasmagja átmágneseződik és a horgonyt magához
rántja.
A horgonyra van erősítve a mozgóérintkező, ami az állóérintkezővel
zárja az izzólámpa (működtetett berendezés) áramkörét.
Az izzólámpán az „Um” működtető áramforrás feszültsége hajt át
áramot.
Ha a „K” kapcsolót elengedjük, a relé táplálása megszűnik, a relé
kiejt és érintkezőpárja bontja az izzólámpa áramkörét.
A relék általában kisteljesítményű áramköröket kapcsolnak,
tehát a relé táplálása és a működtetett berendezés áramellátása
is kisfeszültségről történik.
A nagyteljesítményű áramkörök kapcsolására általában
kontaktorokat alkalmaznak.
A kontaktorok vezérlése kisfeszültségről történik, de
nagyfeszültségű áramköröket kapcsolnak és el vannak látva
külön ívoltó berendezéssel is, mert nagy áramerősséget
szakítanak meg ahol az érintkezők között lángív keletkezik.
A relé vezérlésekor nem csak zárhatja, hanem nyithatja
(bonthatja) is a működtetett berendezés áramkörét.
Ha a „K” kapcsolót nem nyomjuk meg, a relé kiejtett
helyzetben van, de a „bontó” érintkezője zárja az izzólámpa
áramkörét.
Ha a „K” kapcsolót benyomjuk, a relé meghúz és a „bontó”
érintkezője megszakítja az izzólámpa működését.
Ha a „K” kapcsoló elengedése után is szeretnénk, hogy a
működtetett berendezés – izzólámpa – üzemeljen, akkor a
„K” kapcsolóval párhuzamosan kell kötni a relé „Rö” öntartó
érintkezőjét.
Így a „K” kapcsoló elengedése után a relé a saját „Rö”
öntartó érintkezőjén keresztül meghúzva marad és biztosítja
a működtetett berendezés – izzólámpa – működését.
Az áramkör megszakításához kell egy külön „Kki” kapcsoló.
A relé a „be” kapcsoló működtetésekor meghúz, az
egyik érintkezőpárja zárja a működtetni kívánt
berendezés (jelzőlámpa) áramkörét, a másik (öntartó)
érintkezőpárja a relé öntartó áramkörét biztosítja.
A „be” kapcsoló elengedése után a relé meghúzva
marad az öntartó érintkezőpárján keresztül, így a
működtetni kívánt berendezés (jelzőlámpa) is tovább
üzemel.
A relé öntartása a „ki” kapcsoló működtetésével
megszüntethető, ezáltal a működtetett berendezés
(jelzőlámpa) áramköre is megszakad.
A relék egyik speciálisan kialakított fajtája a differenciál,
vagy kettős tekercselésű relé.
Közös vasmagra van két tekercs azonos menetszámban, de
ellentétes irányban csévélve és mindkét tekercs külön
kapcsolóval „K1” és „K2” ugyanarról az áramforrásról „Uv”
táplálható.
Ha mindkét tekercs feszültségmentes, a differenciál relé
nem működik.
Ha mindkét tekercs áramkörét egyszerre zárjuk a „K1” és „K2”
kapcsolókkal, a relé tekercsei körül mágneses tér keletkezik.
A két mágneses tér nagysága egyenlő, mert azonos
menetszámú tekercsekről van szó és azonos áramerősség halad
át rajtuk.
A két mágneses tér iránya azonban ellentétes, mert a tekercsek
csévélési iránya eltérő, ezért a tekercsekben folyó áram iránya
ellentétes.
Két azonos nagyságú, de ellentétes irányú mágneses erőtér
egymás hatását „semlegesíti”, kioltja, ezért a differenciál relé
továbbra is nyugalomban marad.
Ha a differenciál relének csak az egyik – bármelyik – tekercsét
tápláljuk, a másik tekercs feszültségmentes marad, akkor az
áramjárta tekercs hatására kialakuló mágneses tér ereje
érvényesül, a vasmag magához rántja a horgonyt és az
érintkezőpár zárja a működtetett berendezés áramkörét.
Azért mindegy, hogy melyik tekercset tápláljuk, mert a
kialakuló mágneses térnek akár az északi, akár a déli pólusa
vonzza a horgonyt.
A túláramkapcsoló az elektromos áram mágneses
hatásának elvén működő túláramvédő-berendezés.
A védendő berendezés áramkörében, azzal sorosan
kapcsolva kötik be.
A védendő berendezés árama átfolyik a
túláramkapcsoló lágyvasmagos tekercsén és rugós
érintkezőpárján.
Amennyiben az átfolyó áram erőssége a beállított értéket
túllépi, a lágyvasmagos tekercs körül kialakuló mágneses tér
ereje legyőzi a rugó erejét és a túláramkapcsoló rugós
érintkezőpárja megszakítja az áramkört.
A túláramkapcsoló megszólalási áramerőssége, ami
meghatározza, hogy mikor lépjen működésbe, a rugó
előfeszítésével változtatható.
Az áramkör ismételt zárása az áramkörnek a „K” kapcsolóval
történő megszakítása után mechanikusan, a kézi működtetésű
kapcsolókarral történik.