Olvasás lélektan 1

Olvasás lélektan

Bevezetés

E jegyzet a Babeş-Bolyai Egyetem Filológiai Fakultása könyvtérszakos

hallgatói számára készült, amely a féléves tantárgy kiegészítését is célozza. Az
olvasáslélektan az olvasáskultura szerves része. A könyvtárosi munka igényes,
színvonalas megvalósítása a lélektani alapismeretek mellett megköveteli az
olvasáspedagógiai, olvasásszociólógiai alapismereteket is. Az olvasáskultura e
három tényezője kölcsönösen feltételezettségi és meghatározottsági viszonyban
működik ezért utalásainkban ezek a gondolatok is megjelenhetnek e jegyzetben.

1. Az olvasás helye és szerepe a lelki élet rendszerében

Az emberi lélek rendszere ( E.L.R.) a legbonyolultabb energetikai-információs

rendszer, amelyre az önszabályozás, önirányitás, önellenőrzés, önszervezés
legtökéletesebb módozatai jellemzőek. Bonyolult szerkezete a következő három
tényezőt egyesíti: 1) a világra és saját személyre vonatkozó hírtartalom; 2)azokat a
sajátos működéseket és műveleti strukturákat melyek révén az adott folyamatok
megvalósulnak; 3)azok az alanyi és viselkedési módozatok melyek az adott
folyamatra jellemzőek. Ílyen például az elsődleges kép az érzéklethez, az értelmi kép
(a képzett) a képalkotáshoz, az ezsme a gondolkodáshoz viszonyítva.
A lelki élet korszerű rendszertani szemlélete új utat nyított az emberi tudat
lélektani szerkezetének felfedezéséhez is. Tisztázodott a szubjektív lelkiség és a
viselkedés közötti viszony is. Égységben vizsgálható és kölcsönösen átalakíthatónak
értelmezhető e két mozzanat. A viselkedés belsővé és szubjektiv eseménnyé alakul,
mig a szubjektiv jellemzők külsővé, a viselkedésben megnyilvánulokká válnak (pl.
külső, belső beszéd). Az E.L.R. evolutív rendszer, egy rendkivülien bonyolult
együttes, amely az önszervező folyamat alapján bontakozik ki; amely a nővekedést
és tanulást, a belsővé és külsővé alakítást, elsajátítást és alkalmazkodást, működést
és működészárlatot eredményez. Az önszerveződés különösen a magasabbrendű
Olvasás lélektan 2

lelki folyamatokat hozza létre. Ez a tény azzal magyarázható, hogy a kívülről befelé
modellált funkciókat az agy átveszi, a szubjektum sajátjává alakítja, majd a funkciók
gyakorlással tökéletesednek és rendszerbe szerveződnek. Például a szavakat
meghallgatjuk megkülönböztetjük, majd kiejtjük, a mondatszerkesztés szabályai
szerint elrendezzük őket, hogy végül kialakuljon a beszéd késöbb az írás és olvasás.

1.1 Az olvasás cél és eszköz jellege

Az olvasást mint az alapvető emberi tevékenységet ontógenetikai szempontból

tekintve célként jelölhetjük meg. Ilyen szempont szerint fő helyen jelenik meg.

1.2 Az olvasási készség kialakítása

Az írás, olvasás készségére is jellemző, hogy tudatosan kialakított, gyakorlás

útján megszilárdított automatizálodott összetevői a tevékenységnek és lefolyásákoz
már nem szükséges a tudat ellenőrzése. Az ilyen szinten működő olvasási készség
meghatározza az olvasás gyorsaságát. Ez pedig megalapozza a céltudatos, aktív
olvasói beállítodást. Mindezek az olvasási teljesítmény színtjeinek létrehozó tényezői,
melynek fokozatai a felfogóképesség hatékonyságában mutatkoznak.
Az olvasás elsajátítása nagy mértékben befolyásolja a gyermek iskolai
teljesítményét. Az olvasási készség kialakítéséhoz hosszú út vezet, amely több
szakaszt foglal magában. Példaként kiemelnénk az olvasás teljes elsajátításának két
utolsó szakaszát. Az egyik a szintézis (egyesítés) és automatízálás szakasza,
amelyben az elemek már tökéletesen beilleszkednek az egészbe, így az olvasás már
folyamatosan zajlik le a figyelem igénybevétele fokozatosan csökken, a tudatos
ellenőrzés már csak a cselekvés egésszére korlátozodik, a kivitelezési idő csökken
és a hibák eltünnek. A másik lényeges szakasz a tőkéletesítés, amelynek során az
olvasási készség sebessége, helyessége, pontossága eléri a kívánt szintet. A
készségkialakítás minden egyes szakasza gyakorlással jár, e nélkül lehetetlen
bármilyen készség kialakítása. A gyakorlás minősége és hatékonysága a hibák
számának csökkenését és a kívánt sebességi helyességi, pontossági mutatók
Olvasás lélektan 3

elérésében nyilvánul meg. Ha az olvasás eléri ezt a szintet akkor céljellege (olvasási
készség kialakítása) képes lesz az eszköz funkcióra is. (minőségi, gyors olvasó).
Eszköz jellege biztosítja az olvasás ismeretközlő és informáló szerepének működését
és mint ilyen nélkülönözhetetlen a művelódés minden szintjén.
Ha kisiskolás korban valamilyen ok miatt az olvasás megtanulása nehézséggel
jár, ha elakad az olvasási készség kialakításának valamelyik kezdeti szakaszán ha az
olvasástanulás sok sikertelenséggel és tulzott erőfeszítéssel jár, akkor megtörténhet,
hogy a gyermek kedve mindenkorra elmegy az olvasástól. Mindez negativ motivációt
eredményezhet amely az olvasással szemben elutasítást, elkerülést hozhat létre. Az
olvasási készség kialakításában a gyermek számára meghatározó tényező a
dícséret, a bátorítás, amely e tevékenységre serkenti. A dícséret hatékonyságát
pozítiv érzelmi állapotok keletkezése és tónikus hatásuk biztosítja. Ez a pozítiv
motiváció a tevékenységhez való közeledésben ,a tevékenységbe való beavatásba
nyilvánul meg. Az így kialakult pozítiv motiváció a késöbbi belsö motiváció
müködéséhez vezethet.

1.3.A belső motiváció szerepe

az olvasás szokássá válásának folyamatában. Amikor a kielégülést,az örömet az

egyén által végzett tevékenység végrehajtása biztosítja belső motivációról
beszélünk. Ilyenkor a „miért teszem, amit teszek?” egybeesik a tevékenységgel amit
belső „kell” vezérli . Amikor valaki azért olvas, mert érdekli az a könyv, mert szellemi
szükségleteit (megismerési, esztétikai, a személyiség megvalósítása) ezáltal
kielégíti akkor belsőleg motivált. A belső motiváció által kiváltott és fenntartott
olvasás feltáró jellegüvé vállik kielégitve a tudás szükségletét, amely a megismerő
folyamatokban: pl. a gondolkodásban és képzeletben magas szinten nyílvánul meg
és megértésben csúcsosodik ki. Az olvasás belső motivációja beindítja, serkenti,
energetizálja, e tevékenységet; és ez aktiv és szelektiv jelleget kölcsönöz a
viselkedésnek. Ilyen összefüggés rendszerben bekövetkezik az olvasás szokássá
válása.
Olvasás lélektan 4

1.4 A szokást

úgy határozhatjuk meg, mint egy funkciónális vagyis működési szükséglettel

összekapcsolódott készséget. A szokások az emberi tevékenység eszköz jellegü
összetevői. Sajátos szerkezettel rendelkeznek pl. önmotivációval, mert magukban
foglalják a szükségletet (témánk szempontjából kiemelhető az olvasás szükséglete).
Éppen ezért haa szükséglet kielégítése akadályozott, akkor frusztrácios állapotot
eredményez (valamely szükséglet kielégítésének akadályoztatásából eredő,
kellemetlen szubjektiv állapot). A szokás mási jellemzője a rendszeres gyakorlás. A
szokás értékét nem annyira a cselekvési összetevője adja meg, mint inkább a benne
foglaltatott szükséglet természete. Így beszélhetünk a szokássá vált olvasásról, mint
az egyik legpozitivabb szokásról melynek kialakítása az otthoni és iskolai nevelés
egyik lényeges feladata. A szokások megléte valamely tevékenységben biztosítja,
hogy az illető tevékenységet feltétlenül és minnél magasabb színvonalon hajtsák
végre.

1.5 A szenvedélyes olvasó

fogalmát is szükséges átgondolni témánk szempontjából. Az olvasási szükséglet

hatékonyabban épül be a személyiség szerkezetébe ha érzelmileg is megalapozott,
vagyis erőteljes átélések isjellemzőek reá. Az irodalmi művek olvasa számtalan
emóciót válthat ki: öröm, bánat, rokonszenv, ellenszenv, lelkesedés, csodálat,
megvetés, remény, kétségbeesés, élvezet, stb. Az emóciók magasabbrendű formái
az egyén által kifejtett szellemi tevékenységhez kapcsolódnak. Általában értékelést
feltételeznek, amely a kifejtett tevékenységek értékítéleti minősítését is eredményezi.
Ennek meghatározó szerpe van az olvasási szelekciós képességkilakulásában. Az
emóciók általánosulásaként jelentkező érzelmek közül az olvasási kultúra
szempontjából a következőket emeljük ki: az intellektuális érzelmek (a csodálkozás,
kételkedés, igazságszeretet) melyek a megismerés folyamatában keletkeznek és azt
a viszonyt fejezik ki amelyet a mások vagy saját magunk eszméivel szemben
alakítunk ki, az esztétikai érzelmek (csodálat, extázis) a világban, a természetben, a
Olvasás lélektan 5

művészetben, a társadalomban előforduló szépség hatására alakulnak ki. Közös és

lényeges jellemzője minden érzelmi megélésnek, hogy szociókulturális modelleknek
és szokásoknak a hatására alakulnak és állandósulnak. (E kérdésnek egyik
legfontosabb vonatkozása a szülő-modell és tanító, tanár-modell hatása az olvasás
szokássá válásának folyamatában –az olvasáspedagógia egyik központi tényezője.)

A szenvedélyek olyan érzelmek, melyek irányultsága, erőssége,

állandósága és általánossága igen magas fokot ér el és az egész személyiséget
érinti; átfogja, a fejlődést szociális irányultsága, mert a szenvedélyek szintjén az
ember újra élettl telítődik, felhasználja alkotó energiáját és sok nehézséget küzdhet
le. Amiel, francia író szerint „ szenvedélyek nélkül az ember mindössze lappangó
erő!”

Összefoglalás: Az olvasás készséggé, majd szokássá alakítása valamint a szen-

vedélyes olvasó tipusú személyiség formálása a családi, óvodai, iskolai nevelés
hosszas, rendszeres és módszeres munkájának leheséges gyümölcse. Az olva-
sás lélektana előtt álló feladat, hogy más szakterületekkel karöltve kidolgoz-
zák a HOGYAN ? kérdésre a választ, vagyis az alkalmazható, műkődő hatékony
módszer-modellt.

Az olvasáslélektan gyermekkori megközelítésének néhány kérdése

2.1. Mikor tanuljon meg a gyermek olvasni ?

E kérdés körül napjainkban is számos vita vívja harcát a saját álláspontja

megvédése érdekében. Szándékunk csak a kérdés felvetése, hisz a válasz keresése
talán a válasz megtalálása irányába viszi tovább az alkotó képzeletet, a probléma
megoldó gondolkodást.
Szerintünk az iskolaérettség kérdésének egyik vetülete az lovasásra való
érettség megállapítása. Az iskolaérettség egyik fű területe azon általános képességek
szintjére vonatkozik amelllyek alapján az első osztályos meg tud felelni, eleget tud
tenni az iskolai követelményeknek. Kérdés az iskolaérett gyermek számára hátrány
Olvasás lélektan 6

vagy előny ha már olvasni tud első osztályban? Eme kérdésre napjainkig nő az
ellentétes válaszok közötti különbség. Egy szempont kiemelésére szorítkoznánk: az
olvasáshoz fűződő élmények minősége. Ha ezek kellemesek, pozitivak,
sikerélmények akkor a tekínthetőek a későbbi olvasási motivum alapozó elemeinek.
Ilyen összefüggésben vizsgálandó az iskoláskor elötti olvasni-tanulás
tevékenysége is. Eza tevékenység a szülő-gyermek kapcsolat keretében valósul
meg. E kapcsolat erősen érzelmi töltése már csecsemőkorban, majd pl. a
beszédtanulás idején fejlődik és erősödik. Ennek az érzelmi alapokra épülő
kapcsolatnak a modellje hat és érvényesül akkor is amikor a szülő olvasni gyermekét,
sőt később az ovónő-gyermek, tanítónő-gyermek viszonyában is müködik. A szülők
mivel egy gyermekre figyelve tanítanak olvasni, nagyobb érzelmi ráhatással
működnek, de nem rendelkeznek kellő módszertannal és módszertani gyakorlattal.
Összegezésként két ellentétes pszichológusi, pedagógusi és orvosi véleményt
vázolunk fel: az egyik szerint a 3-5 év közötti gyermekkel bármikor megkezdhető az
olvasás tanítása, az interperszonális kapcsolat kiegyensúlyozott érzelmi alapjain.
Ennek ellentmondó a következő vélemény mi szerint 4-5 éves gyermeket nem
szabad olvasni taní tani. Bármelyik vélemény igazát tekintjük elfogadottnak és
alkaalmazásuk mellett döntünk, lényeges, hogy az olvasástanítás megfelelő
módszerrel, a gyermek életkori sajátosságainak függvényében a következő
módozatokban történjék:játékos fordulatokkal történjék a gyakorlás; megfelelő teret
engedünk a gyermek egyéni kívánságainak; egy foglalkozás maximális ideje 10-15
perc. Ebben a folyamatban jó ha a gyermek sok dícséretet kap, ez fokozza
teljesítményét és megalapozza a pozítiv viszonyulását az olvasáshoz.

3. A szépirodalom és a gyermek

3.1 Néhány bevezető gondolat

A következő gondolatsorokban a fejlődéslélektani szempontokat követjük, és

ennek alapján probáljuk röviden feltérképezni a gyermekkori olvasmányok íránti
érdeklődést. Szeretnénk azonban e téma keretében is újra hangsúlyózni a
Olvasás lélektan 7

Herakleitoszi nagy felismerést, melyet a XX. századi differenciát lélektan

tudományosan bízonyított is miszerint “ minden ember egy mikrokoszmosz”. E
szempont szerint minden gyermek csak a saját, egyéni, egyedi útját teszi meg a
fejlődésben is. Így pl. már a 2 éves gyermek megtanulhat a könyvel megfelelően
bánni, ha a környezete ezt lehetővé teszi. Példa erejével ide kívánkoznak J. P. Sartre
szavai is: “ Olvasni még nem tudtam, de a felnőtteket majmolva máris követeltem
saját könyveimet. Nagyapám elment a kiadójához. Haladéktalanul neki akartam
kezdeni a birtokbavétel szertartásához: kezembe vettem a két kis könyvet,
megszagoltam megtapogattam őket.” Ennek a gyermekkori modell képzésnek az
időszaka már a szenzomotoros intelligencia idején is megnyílvánulhat. Ebben a
szakaszban J. Piaget szerint a képzeletek felhalmozódnak és megvalósul a tárgyakat
szimbolizáló jelek elsajátítása.
A művelet előtti szakaszban (2-7 éveskor) a beszéd észlelése rohamosan
fejlődik és a játék folyamán gazdagodik és nő a szimbolikus cselekvés lehetőségee
és megvalósulása. Rendkivüli szerepet kap a mese melynek egyik kimagasló
funkcióját József Attila soraival szeretnénk érzékeltetni: “Mint gyermek, aki pihenni
vágyik/és eljutott a nyugalmas ágyig,/ még megkélel, hogy “Ne menj el mesélj”- (így
nem szökik rá hirtelen az éj)/ s míg kis szíve nagyot szorongva dobban,/ tán Ő se
tudja mit kiván jobban/ a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél/”. E soroknak intenziv
érzelmi töltése is arra utal, hogy a gyermek-szülő kapcsolatnak nélkülözhetetlen és
potolhatatlan lehetősége a mesét hallgatő és mesét mondó, olvasó szülő kapcsolata.
Ezt még a szülővel együtt szép rajzfilmek élménye sem pótolja.
Felmerül egy tényhelyzetből adodó kérdés: mi történik azokkal a gyermekekkel
akik szülei egyáltalán nem olvasnak (rohamosan nő számuk), akik életét a kép
kultura uralja. E kérdésre adott válaszok megtalálása és a problémák megoldását
feltáró prognozis megfogalmazása az olvasásszociológia területe.

3.2 Szépirodalom a gyermekkorban

Olvasás lélektan 8

A gyermek számára az irodalom a pszichés feszültségek feloldásának nagy

területe ami által megnyugvást eredményez. Olyan tapasztalatok gyűjtése amelyek
segítik őt, hogy az egyéni és társadalmi élet körülményeinek megtudjon felelni. A
gyermek számára az olvasás, a felolvasás, a mese hallgatása, a kép nézés, a
lapozgatás örömteli tevékenységeket jelent. Ennek rövid áttekintését szeretnénk az
alábbiakban megvalósítani.
A ráismerés öröme: A könyv kulturában született gyermek már 2 éves
korában megfelelő módon tud bánni a könyvekkel. Pl. a képeskönyv mint tárgy fontos
eleme a “ miért ?” korszak “nagy “ felfedezéseinek. Ez ad számára lehetőséget, a
képek és tárgyak azonosítására. Megszokja és megszereti a képek nézegetését. J.
Piaget szerint ez azért is egyik meghatározó tényezője a gyermeki intelligencia
fejlődésének mert a képekhez kötött szavak révén kialakulnak a képzetttársításai és
lassan a szavak fél-fogalmi jelentést nyernek; amely a képzetek kialakulásának döntő
feltétele. A ráismerés örömének egyik hozadéka az “ én ezt is tudom “ amely az “ÉN”
tudat alakulásának lényeges mozzanata. A ráismerés örömének egy másik
vonatkozása az anticipáció megjelenése miszerint a mesében a világ dolgai a
gyermek várakozásainak megfelelően is történhetnek. Hangsúlyozottan mrgérlelődik
az igénye, hogy meséljünk neki: ez egyben a szülökkel, a környezetében élőkkel való
kapcsolatteremtésnek (-a játék mellett-) a legfontosabb eszköze. A negyedik életév
végére már a mese élményei megszilárdulnak és új elemekkel gazdagodnak. Nagyon
szereti ebben a korban a gyermek ha a saját életükről és a szüleik életéről szól a
mese. Megerősödik az átélés tudata és enyhül a szülők távolléte okozta hiányérzés
feszültsége.
A versnek is nagy hatása van a gyermeki lélek fejlődésére. Már 2-3 éves
korban fogékonyak az esztétikumra, a ritmus, a zeneiség ragadja meg őket. A 4 éves
gyermek a rím játékosságára is érzékeny a vers hangulata színezete is nagy hatást
vált ki, de nem a tartalom hanem a zeneiség, a ritmus a rím vált ki érzelmeket. A
gyermek átélésében vezető szerepet a mozgásosság játszik. A mozgásos feszültség
ritmusfeszültséggé szelidül: a gyermek hallja, beleéli magát, mondja a ritmust, ezzel
hangulatot idéz fel, mozgásfeszültséget vezet le.
Olvasás lélektan 9

Az illuzió feszültsége egy másik sajátossága “ a mesét hallgató”

viselkedésmódnak. Főleg a 4-5 éves gyermekre jellemző. Ő várja a csodálatost,
kilép a hétköznapiból, a valóságból. A beállítódásának ez a váltása azt jelenti, hogy
egy másik tudatszintre lép: a kettős tudat állapota ismét a “ mesét hallgató”
viselkedésmód egyik pszichikai összetevője. Ez izgalmas lelki állapot: örömforrás,
feszültséghordozó,feszültségteremtő és feszültség elvezető.
A műalkotás befogadása: a merengő, beleélő, képzeletet mozgósító
érzelmeket ébresztő magatartás gyermekkorban a mesére való beállítódással
kezdődik. A mesében: minden, minden lehet. A mese sokféle elemet tartalmaz, és az
ezekből felépült mese a gyermeklélektani szempont szerint megfelel a lelki fejlődés
korai szakaszainak. Az ellentétek kedvelése is fontos tényezőként működik. A
gyermek mindent önmagához viszonyít. Amesében az ismétlések a gyermek
számára a folyamatosságból fakadó biztonság érzését adja. A ráismerés, az
ismerősség biztonság élménye csökkenti a gyermeki lét változékonyságából fakadó
feszültséget, bizonytalanságot. A mesére való beállítódottság másik lényeges eleme:
a veszély-menekülés-kompenzálás élménye. A veszély és az ettől való menekülés a
mesehős győzelme révén érvényesül. Ez egy kárpótllási élményt is jelent. A
sikerélmény átélése a mesehőssel való azonosulási mozzanatban valósul meg. A
vágyteljesítés dinamikája is megvalósul, mert a mesében minden lehetséges:
mindennek és mindenkinek varázshatalma van. S. Freud szerint a gyermeki lélek
ezen dinamikáját a gondlat mindenhatóságának nevezi. A gyemek az átélésein
keresztül követi vágyát. A vágyteljesítés dinamikáján keresztül érzi magát egyformán
otthonosan, a mesében a játékban és ábrándozásban; a képzeletnek ezen területein,
melyek a gyermeki lélek fejlődésének dúsan termő talaja. Az elvarázsolt tudat a
gyermeki fantázia csodálatos terméke. Ez a meseélmény: az irreális elfogadása a
reális tudatával. A kételkedés nem zavarja meg az irreálisat megengedő kettős
tudatot. A rendkiüli – csoda nélkül a mese beálítodottság befejező szakasza általában
8-9 éves korban következik be. Az olvasást tovább is a vágyteljesítmény dinamikája
motíválja.
Az ideálkeresés, érzelmesség a 10-12 évesekre jellemző, ez az olvasás egy
újabb fontos funkciója. Kalandregények sorozata következik. Az érzelmesség “ a
Olvasás lélektan 10

bárcsak velem is megtörténne” . Lényeges szükségletként jelenik meg a rendkivüli

sorsok megélése. Ezen feszültségek megélése motíválja ebben a korban a
gyermeket az olvasásra. Fontos, hogy megtanulják, hogy nem kell és nem is lehet
mindent végig csinálni, de az olvasás révén közvetlenül át lehet élni, beleéléssel
részessé lehet válni a történéseknek.
A gyermekkorban az olvasás hiteles érzelmi megnyílvánulás. A gyermeki
képzelet gazdagsága, mozgékonysága biztosítja számára a mélységes beleélést. Így
a gyermek élménye a legteljesebb megélés. Ő vezeti le leginkább olvasmányai által
megélt élményeiben a feszültséget és ő “ tisztul meg “ leginkább az indulataitól.

4. Az irodalmi mű befogadásának néhány lélektani vonatkozása

Az alábbiakban e téma értelmezésének néhány olyan vonatkozását említjük

meg amely a befogadás lélektanának terjedelmes tanulmányozását tette lehetővé. Az
irodalmi müalkotás az olvasók, a befogadók nélkül csak holt tárgy. Az áletrekeltés:
az olvasó, a közösség feladata. Tehát a művet ketten hozzák létre: az alkotó művész
és az újra alkotó – a befogadó. A befogadás mínőségét Lukács Gy. gondolatával
példáznánk. Lukács Gy. a katarzis feltételeit vizsgálva a befogadás két tényezőjéről
beszél.
A befogadás előttjéről amelyet a szubjektum belső állapota dönti el, hogy egyáltalán
sor kerül-e rá és milyen intenzitással bontakozik ki a katarzis.
A befogadás utánjáról beszélve arra utal, hogy ez dönti el , hogy sor kerül e a
személyiségben maradandó változásra.
Az olvasó megért, értelmez, értékel sajátos élményre tesz szert. A mű hatása, a
tetszés mozzanatában az értő feldolgozást meghatározza a befogadó
személyisége, beállítódása.

4.1 A hatáselméletek
Olvasás lélektan 11

ennek a bonyolult aktusnak egy-egy vonatkozását, emeli ki. A formaelemek hatását a

műben sokféleképpen magyarázzák a kutatók. Egy példa kiragadásával is
érzékelhető ez pl. a rímről elmondták, hogy ritmikai eszköz, fonetikai dísz,
szociális eszköz, fiziológiai hatás, ökonomiai tényező. A freudisták: erotikus
gyönyörnek tekintik; a jungiánusok: ősharmóniának; a behavioristák: a legfőbb
emberi vágy megnyílvánulásaként látják, a világgal és amberrel való azonulás
vágyának eszköze, mert a két szó egybecsendűlése szimbolizálja az egymásra
találást; az alaklélektan: formaélményként szemléli, a forma kiteljesedésének
pillanta, mert a rímszó lezárja a hívoszó megnyította áramkört. Látható, hogy
már egy részletkérdés esetében is a hatáslélektanban ilyen változatos
felfogások születtek. Természetes tehát, hogy a mű egésszére vonatkozóan
számos írányzatokba rendszereződött felfogások hatnak és működnek. Ezek
közül néhányat a következőkben felsorolunk.

4.2 Irányzatok

Fiziológiai iskola: a fiziológiai hatások jelentóségét tartja lényegesnek mert

az érzékszervek harmonizálása, élesítése, doppingolása jelent élményt és okoz jó
írányú változást a személyiség szerkezetében.
Pszichológiai írányzat szerint a kikapcsolodást, vallás-potlék hatást, a vágy
kielégűlést, az extázist és katarzist tartja fontosnak.
A vitalista írányzat szerint a művészi élmény felszabadítja és harmonizálja az
ember összes képességét; a köznapi életnél gazdagabb, intenzivebb és teljesebb
élményt nyújt.
Az esztétikai élmény elmélete. Ennek képviselői szerint a művészi élmény
egy sajátos a hétköznapitól elütő és annál komplexebb érzelmi-gondolati állapotot
hoz létre. Ezzel a létezés egy sajátos új lehetőségét adja meg.
A terápiás iskolák követői a katarzis elméletekre alapozva dolgozták ki a
művézset gyógyító hatásának módszerit.
Az antropológiai művészet elméletek szerint a művészi hatás hajdani
mágikus életérzést elevenitik fel. Szerintük ezek gazdag forrásokat jelentenek a
modern ember egysíkú túlracionalizált lelkiállapotában.
Olvasás lélektan 12

A gnoszeológiai megközelítés a megismerés és önmegismerés élményére

fókuszol pl.: a reveláció, racionalizáló és dernitizáló hatások révén.
Társadalom pszichológiai írényzat szerint a művászet öntudatosító hatása a
rendkivüli jelentős mozzanat, valamint a társadalmi cselekvésre mozgosító hatás.
Lényegesként kiemelik a társadalmi adaptációt, a társadalomhoz való alkalmazkodást
elősegítő hatást.
Az etikai-didaktikai iskola szerint a művészet az erkölcsi nevelésnek hatásos
eszköze.
A filozófiai iskolák közül itt csak néhány megemlítése lehetséges. A
hegelianus megközelítés lényege: a művészetek az emberiség tudatra ébredését
jelentik. A neo-platinista szerint a műalkotásban valami rejtett éa alapvető igazság
világosodik meg. A romantikus-decadus irányzatok üzenete: a művészetek legfőbb
célja csökkenteni az individualizáció és az elidegenedés kinjait. Az egzisztencialisták
szerint a művészet szerepe a zárt transzcendenciába való betörés, a “határhelyzetek
teremtése”, az egzisztenciális létélmény felkeltése pl. az időtlen emberi
magatartásformára kell visszavezetni az egyes műfajokat.
A líra: az örök pillanat, a jelen élménye.
A regény: az emlékezet, a múlt élménye.
A dráma: a várakozás, a végzet a jövő élménye.
A vígjáték: az életöröm, vitalitás, önfenntartás vitális ritmusa.
A tragédia: a sors, a pusztulás, a beteljesedés élménye.
Záró következtetés: e rövid jegyzet fő célkitűzése a nyított témák felvázolása és
“csábítás” e témák kutatására.
Olvasás lélektan 13

Könyvészeti ajánlatok

Atkinson Rita L. – Atkinson Richard C., OSIRIS, Bp. 1997:

PSZICHOLÓGIA
Benedek Marcell, Gondolat, Bp. 1985: AZ OLVASÁS MŰVÉSZETE
Donald O. Hebb, Gondolat, Bp 1978: A PSZICHOLÓGIA ALAPKÉRDÉSEI
Dr. Grünter Claus – Dr. Hiebsch, Akadémia Kiadó, Bp.1978:
GYERMEKPSZICHOLÓGIA
1. Halász László (válogatás) Gondolat, Bp. 1973: MŰVÉSZETPSZICHOLÓGIA
2. Keményné, Dr. Pálffy Kastalin, Tankönyvkiadó, Bp.1989: BEVEZETÉS A
PSZICHOLÓGIÁBA
3. Kósáné Ormai Vera – Porkolábné Dr.Balogh Katalin – Ritoók Pálné,
Tankönyvkiadó, Bp. 1984: NEVELÉSLÉLEKTANI VIZSGÁLATOK
4. Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes, Gondolat, Bp. 1994: GYERMEKLÉLEKTAN