Csiripelő közmű

Készítette: Sallai Dániel (@sallaidani, dan@danware.hu)

Budapest, 2009. december 20.

A dolgozatban a Twitter nevű népszerű kommunikációs szolgáltatás szemszögéből tekintem át a

mai web kialakulásához vezető utakat. Külföldi kutatások és magyarországi adatok alapján
megállapításokat teszek a használat módozatairól, a kapcsolódó témákhoz szorosan fűződő néhány
szakirodalom bemutatásával illetve az ezekre való reflexióval. Igyekszem rávilágítani a Twitter
önmagán túlmutató lehetséges jövőbeni szerepeire, mint pl. a webes keresésekhez való viszonya. A
szöveg végén kísérletet teszek néhány lehetséges fejlődési irány felvázolására.

Sallai Daniel1 / 26 oldal 1/6/2010

A kilencvenes években az internet és a web hozzáférhetőségének egyszerűsödésével egyre inkább
valóságossá kezdtek válni azok az előrejelzések, melyeket a médiakutatók az internetnek, mint új
médiumnak a médiafogyasztási és információszerzési szokásokat felborító, újraíró (vagy legalábbis
újraértelmezést szükségessé tevő) potenciáljáról feltételeztek. Ezek a predikciók többek közt az IP
alapú hálózatok architektúrájának (szerver-kliens arhcitektúra) azon tulajdonságán alapultak, hogy a
rájuk csatlakozó személyi számítógépek nem csak passzív befogadói szerepben képesek
megjelenni, hanem ezzel egyidőben adók is lehetnek. Az internet elterjedésének korai fázisában (a
web megjelenése előtt) a hálózathoz való hozzáférés anyagi költségei magasak voltak, arról nem is
beszélve, hogy sok országban (pl. hazánkban) még nem is jelentek meg internethozzáférést
szolgáltató cégek (ISP). Később, a 2000 -es évektől kezdődően azonban mind technikailag, mind
pedig gazdaságilag (elérhető árak) lehetővé vált a rendszeres internet használat szélesebb társadalmi
rétegekben való elterjedése is. 2009 júliusában a Nemzeti Hírközlési Hatóság "Vezetékes
gyorsjelentése" szerint 1.632.000 szélessávú (xDSL vagy kábel) aktív internet előfizetés volt
Magyarországon. A hálót rendszeresen használók (havonta legalább egy alkalommal) aránya pedig
a 15 - 69 éves korosztályban 2009 augusztusában meghaladta az 50% -ot, 3.900.000 fővel1. A
mobilinternet előfizetések terjedése az utóbbi egy évben szintén korábban nem várt ütemben
növekszik, köszönhetően többek között annak, hogy mára az ezen szolgáltatások által biztosított
sávszélesség is elegendő a legtöbb felhasználó internettel szemben támasztott igényeinek
kielégítésére.

Hasonló, hazai internet penetrációval kapcsolatos adatok és trendek elemzése nem tartozik szorosan
e dolgozat kereteibe. Segítségükkel inkább arra kívántam rávilágítani, hogy az internet napi szintű
használata már hazánkban is elterjedt olyan mértékben, hogy a külföldi szakirodalmakban használt,
az internet használatának terjedésével és a felhasználás módozataival kapcsolatos elméleti
alapvetéseket nagyrészt értelmezhetőnek és hasznosnak vélem a magyarországi viszonyok
megértése szempontjából is, ezért a továbbiakban ilyenekre támaszkodom. Ez a kitétel pedig azért
fontos, mert a tárgyalt témát tekintve nem állnak rendelkezésre szorosan kapcsolódó szélesebb körű
és tudományosan is megalapozott kutatási beszámolók vagy egyéb szakirodalmak.

Sallai Daniel2 / 26 oldal 1/6/2010

Ezen dolgozatom tárgya a Twitter nevű közösségi hálózat, mikroblog szolgáltatás, melyen keresztül
a rendszer használói maximum 140 karakteres szöveges üzeneteket oszthatnak meg egymással. Ez
talán a legrövidebb, leginkább lényegre törő meghatározása annak a platformnak, mely az utóbbi
évek egyik meghatározó jelenségévé nőtte ki magát a weben. A meghatározásban - részben
rövidsége miatt - több olyan fogalom van, melyet fontos ismerni ahhoz, hogy részletesebben
vizsgálhassuk a szolgáltatást. Az egyik ilyen a "mikroblog" kifejezés, melyet Danah Boyd2 után a
közösségi hálózatokon megtalálható státuszüzenetek és a rövidebb üzenetek megosztására,
küldésére létrejött szolgáltatások gyűjtőfogalmaként használok (boyd, 2007). A Twitter mellett
ilyenek pl. a Posterous, a Tumblr vagy a Facebook állapotüzenetei. Az ehhez hasonló
rendszerekben létrejövő kommunikáció az online információcserének valójában nem teljesen
újkeletű formája, mégis nagyon sokban különbözik a korábbi lehetőségektől, arra pedig, hogy miért
használtam a "platform" szót, szintén ki fogok térni a későbbiekben. Mivel tehát jelenlegi témám a
Twitter, további egyéb mikroblog rendszerek bemutatására illetve vizsgálatára azok egyediségéből
fakadó terjedelmi igények miatt egyelőre nem vállalkozom. Ahhoz azonban, hogy megértsük és
értelmezni tudjuk azt a környezetet, amelyben a Twitter létrejött, használata elterjedt és amelyben
működik, két szempontból tartom fontosnak röviden vázolni a web fejlődését. Az egyik a
felhasználók által előállított tartalom előtérbe kerülése, a másik pedig a közösségi hálózatok
kialakulása. Értelmezésem szerint ez a két tényező adja a ma "web 2.0" -ásnak nevezett online
szolgáltatások fő funkcióit, így következőkben röviden felidézem e két tényező időbeni fejlődését
és megkísérlem bemutatni, hol érhetők tetten a Twitterben, mint webkettes szolgáltatásban.

User generated content

Az első hipertext oldalt Tim Berners-Lee alkotta meg, létrehozásáról 1991 -ben tesz először
említést az interneten. Az ilyen tipusú dokumentumok lényege, hogy a bennük szereplő
szövegekben hivatkozásokat lehet elhelyezni, amelyek segítségével egy másik dokumentumot nyit
meg a böngésző (link). Az információ tárolásának, rendezésének és az adatok között való
navigációnak erről az új formájáról eleinte csupán kutatói körökben gondolták, hogy új
lehetőségeket nyit, a szélesebb körű elterjedés még váratott magára. A kilencvenes évek közepétől a
kutatók, egyetemek után egyre többen, köztük vállalatok is kezdtek megjelenni a weben, de ez nem
jelentette azt, hogy egyúttal az ebben rejlő lehetőségeket is felismerték volna, mint ahogy akkor tájt
az elterjedtség és a mindennapi széleskörű használat hiánya miatt nem is lehetett a webes
jelenlétnek olyan nagy fontosságot tulajdonítani mint amilyet néhány évvel később illetve
napjainkban már igen. A web használatának ezen szakaszában (1995-2000) az egyetemek és

Sallai Daniel3 / 26 oldal 1/6/2010

nagyvállalatok mellett már magánszemélyek is kezdik "birtokba venni" a webet saját készítésű,
egyelőre a technikai lehetőségek miatt nehezen frissíthető, drágán működtetett, statikus
honlapjaikkal. Az első igazán népszerű webhosting szolgáltatás az Egyesült Államokban a
Geocities volt, mely 1995 -ben indult és 1997 októberére már egymillió személyes weboldalnak
adott otthont. Hazánkban nagyjából ekkor kezdenek el elterjedni a hasonló szolgáltatások (pl.
extra.hu), de ezekhez képest a Geocities kicsit mást kínált: a honlapokat témák szerint különböző,
város illetve előre megadott fantázianevekkel ellátott kategóriákba lehetett regisztrálni, amely
megközelítés ma már túlságosan megkötésekkel terheltnek tűnhet. A Geocities vesztét ugyanakkor
mégsem ez okozta, mert akkoriban ez a megoldás adekvátnak tűnt, de a rendszer történetének és
megszűnésének körülményei nem képezik tárgyát ennek a dolgozatnak. Ami ebből a rendszerből
szempontunkból lényeges elem az a szolgáltatások sokfélesége illetve az egyszerű
tárhelyszolgáltatáson túlmutató lehetőségek könnyű alkalmazhatósága. A felhasználók ingyenesen
regisztrálták magukat valamelyik, a témájuk szempontjából relevánsnak tartott városba, majd
minden HTML kódolási vagy egyéb programozói tudás nélkül is összerakhatták saját honlapjukat.
A honlapok kinézetét egy sablontárból választhatták ki és szintén előre megírt, könnyen használható
funkciókkal bővíthették őket, pl. kommentálási lehetőség, képgaléria, linktár, saját fórum. Ezek a
bővítési lehetőségek egészen egyedinek számítottak a hasonló szolgáltatások piacán, így amellett,
hogy a felhasználók számának ugrásszerű növekedésével (napi többezer új regisztráció) nagy üzleti
siker kecsegtetett, korábban nem látott mértékben vált demokratikussá a saját tartalom megosztása
és mások tartalmainak böngészése. Az így elkészített honlapokat sokan személyes életük,
gondolataik megjelenítésére használták.

Az online tartalomelőállítás - és bizonyos jelek szerint a hagyományos média - szempontjából is

fontos következő epizód a fentebb leírt jellegű honlapok széleskörben való elterjedése, a személyes
webnaplók (blogok) mainstream -ben való megjelenése illetve elismerése. A 2000 -es évek elejére
egyre több személyes oldal vonzott egyes nyomtatott újságokkal is összevethető mennyiségű
olvasót, az egyik első, a blogok megítélésének és médiában való szerepének szempontjából
legmeghatározóbb esemény pedig a 2001 -es Világkereskedelmi Központ elleni merényletsorozat
volt. Számos blogon ekkor a nagy hírügynökségeknél gyorsabb és egyedibb tartalmak jelentek meg
az eseményekről, olyannyira, hogy ezek a nagy híroldalak többször át is vettek értesüléseket
különböző blogokról, amelyek szerzői a helyszínen voltak. Témám szempontjából ez a mozzanat
azért fontos, mert ez volt az első momentum, mikor a szélesebb tömegek számára is láthatóvá vált,
hogy a névtelen szerzők lazán szerkesztett de éppen ezért gyorsan reagáló orgánumai bizonyos
helyzetekben képesek versenyezni a globális médiumokkal is: egy blogot pont annyi idő elérni,
mint egy nagyobb hírportál kezdőoldalát. Ez a kérdés a mikroblogok kapcsán is megfigyelhető, de
bemutatásukra sajnos nem tudok sort keríteni e keretek között, azonban olyan eseményekkor, mint
Sallai Daniel4 / 26 oldal 1/6/2010
az iráni vagy moldovai választások, az utasszállító gép Hudson folyóba zuhanása illetve a
magyarországi Európai Parlamenti választások, már kapott szerepet a mikroblog, mint hírforrás a
hagyományos elektronikus médiumokban. A blogoszféra további fejlődése (aggregátorok,
blogszolgáltatók megjelenése, mainstream média és blogok kapcsolata) ugyan nem érdektelen
folyamat, de a mikroblogok vizsgálatának szemszögéből jelen keretek között inkább az eddig
elhangzottakat tartottam fontosnak kiemelni a felhasználók által előállított tartalom megjelenését és
szerepét illetően.

Online közösségek

E mellett mint említettem a web2 -es szolgáltatások másik fontos fogalma a "közösségi hálózat".
Érdekes értelmezési kérdést vet fel, amikor valaki "weboldal"-ról, "honlap"-ról beszél, miközben
ezen elnevezések alatt valamilyen online közösségi szolgáltatást ért. Miért beszélünk egyáltalán
"weboldalak" helyett online terekről, közösségi hálózatokról (Social Network Sites - SNS)? Mik
azok a tulajdonságok, funkciók, amik az ilyen szolgáltatásokat jellemzik? E kérdésben a hozzám
leginkább közelebb álló meghatározás Danah Boyd munkásságához kötődik (boyd et al., 2007). A
szerző szerint az alábbi három alapvető funkció megléte esetén beszélhetünk közösségi
hálózatokról.

1) Publikus, vagy félig publikus profiloldal, mely a felhasználó személyes adatait, esetleg
profilképét (avatar) tartalmazza

2) A felhasználóval kapcsolatban lévő további felhasználók listája

3) Ezen kapcsolati listák más felhasználók számára való hozzáférhetősége.

A barátok listájában lévő felhasználók profiljai általában mások számára is megtekinthetők illetve
egy közvetlenül nem imsert felhasználóról megállapítható, hogy vannak-e vele közös ismerősök.
Ilyen tulajdonságokkal rengeteg webes szolgáltatás rendelkezik, akár olyanok is, melyek eredetileg
egyáltalán nem a kapcsolatok kiépítésére vagy megjelentésére voltak hivatottak, pl. a Google cég
Reader nevű RSS olvasója: itt kapcsolatba léphetünk ismerőseinkkel, kommentárokkal ellátva
megoszthatjuk velük az általunk olvasott híreket és a fenti három tulajdonság is jellemzi a
szolgáltatást, tehát meglátásom szerint egyértelműen az SNS -ek közé sorolható, bár kevesen
gondolnak rá ilyen szemmel. Néhány kivételtől eltekintve a fenti megkötésekkel rendelkező
szolgáltatásokban a szerző szerint nem az a különleges, hogy új idegen emberekkel léphetünk rajtuk
kapcsolatba, hanem hogy láthatóvá teszi meglévő szociális kapcsolatrendszerünket. A Twitter

Sallai Daniel5 / 26 oldal 1/6/2010

bemutatása után látni fogjuk, hogyan felel meg illetve miben más a többi SNS -hez képest.

Az első olyan internetes szolgáltatás, melyen barátok elérhetőségét lehetett megjeleníteni két
népszerű azonnali üzenetküldő (IM - instant messaging) szolgáltatás volt: az AOL IM és az ICQ.
Mindkettő jellemzője, hogy eredetileg nem web alapú használatra szánták, hanem külön
protokolljaik vannak a szöveges üzenetek továbbítására, a szolgáltatások fejlődésének egy adott
pontján azonban a felhasználók saját barátaikat tartalmazó címlistáit a weben is elérhetővé tették
egyelőre úgy, hogy harmadik fél nem láthatta a felhasználó barátainak listáját. Ez a két szolgáltatás
tehát elsődlegesen nem a kapcsolati hálók építésére és fenntartására jött létre, kizárólag
kommunikációs célokat szolgált. Az első olyan, mai értelemben is közösségi hálózatnak mondható
rendszer, mely lehetővé tette személyes profiloldalak és publikus kontakt listák létrehozását a
SixDegrees.com volt 1997 és 2001 között. Ebben az időszakban különböző szempontokból
közelítve, némileg különböző témákban (üzlet, párválasztás, hobbi, sport, stb) már számos más
szolgáltatás is elkezdte kihasználni a profiloldalak és kapcsolatok lehetőségeit, és nem csak az
Egyesült Államokban: LiveJournal, Cyworld (Korea), Classmates.com, LunarStorm (Svédország),
Ryze, Friendster, LinkedIn. A ma legnépszerűbb SNS, a Facebook 2003 végén - 2004 elején indult.
Az első időszakban csak harvardi diákok számára elérhető szolgáltatásban már az indulástól kezdve
a felhasználók jellemzően valódi személyazonosságukkal regisztráltak, s így láthatóvá vált a
közöttük lévő kapcsolat. Nagyjából ebben az időszakban kezdett betörni a köztudatba a magyar
fejlesztésű Who Is Who (WiW) oldal, mely eredetileg éppen egy, az emberek közti kapcsolat
feltérképezésére megvalósított kísérlet volt. Az indulást azonban jó időszakra tették, hiszen
nemzetközi szinten is ekkorra tehető a hasonló közösségi hálózatokban rejlő lehetőségek
felfedezése. A már említett SixDegrees.com egyik szerencsétlensége tulajdonosai szerint éppen az
volt, hogy megelőzte korát: 2000 előtt még senki nem értette miért kellene neki kapcsolati hálókat
létrehoznia illetve böngészgetnie egy számítógép monitorán.

Mielőtt rátérnék a Twitter közösségi jellegének bemutatására, egy személyes benyomáson alapuló
apróbb kitételt szeretnék tenni a tárgykörben használatos fogalmak kapcsán. Mind az akadémiai,
mind pedig a köznapi szóhasználatban egyidőben többféle, rokonértelműnek tekintett kifejezés van
jelen az olyan web alapú szolgáltatások megnevezésére, melyek az azt használó emberek
jelenlétére, interakcióira illetve az általuk előállított tartalmakra és azok megosztására, valamint a
közöttük lévő kapcsolatok megjelenítésére jöttek létre: közösségépítő oldalak, közösségi hálózatok,
szociális hálózatok (az angol “social networks” tükörfordításából), hogy csak néhányat említsek a
legelterjedtebbek közül. Ezek közül a legtöbb jól használható, mert jól ragadja meg az ilyen jellegű
szolgáltatások lényegét, egyedül a "közösségépítő hálózatok / oldalak" megfogalmazás az, amit
Sallai Daniel6 / 26 oldal 1/6/2010
félrevezetőnek tartok. Jellemző, hogy ennek a megfogalmazásnak az angol nyelvben nem találni
megfelelőjét, inkább csak a magyarban használatos. Amiért pedig szerintem nem szerencsés a
használata az az, hogy főként a közösségi hálózatoknak és azokon belül is főként az itthon népszerű
WiW -nek csak egy bizonyos fejlődési szakaszára volt jellemző a kapcsolatok kialakításának
homloktérbe állítása a rendszer összes szolgáltatásai közül. A WiW indulásakor gyakorlatilag az
üzenetküldésen és a kapcsolatok bejelölésén, azok visszaigazolásán és grafikus megjelenítésén
kívül nem volt más funkciója, de - úttörő lévén - ez is épp elég motivációt jelentett a közönségnek
ahhoz, hogy gyorsan növekedjen a felhasználók száma. Ekkor tehát valóban úgy tűnt, hogy az ilyen
hálózatok elsődleges szerepe a kapcsolatok kialakítása, visszaigazolása, böngészése és ábrázolása.
Mivel ez a rendszer elsősorban egy kísérleti projektnek indult, ezért ennek jellemzésére adekvát a
kifejezés, de annak fejlődésével már meglátásom szerint vesztett érvényességéből a kizárólag az új
kapcsolatok kiépítését hangsúlyozó megnevezés: közösségépítő hálózat. Az angol szakirodalomban
az ehhez leginkább közelítő kifejezés a "social networking site", melynek kapcsán Danah Boyd is
hasonló észrevételt fogalmaz meg: szerinte a "networking" elsődlegesen az ismeretlen emberekkel
való új kapcsolatok létesítését hangsúlyozza, holott - ahogyan azt később bemutatom - az ő
véleménye szerint a közösségi oldalaknak nem ez a legfőbb vonása. Az általa helyesnek vélt
megközelítésre hamarosan visszatérek. A közösségépítő vs. közösségi meghatározáshoz hasonló
jelentésváltozás úgy gondolom más területen is megfigyelhető, mégpedig a valóságtelevíziózással
összefüggésben. A "valóságshow" kifejezés ott is eleinte kizárólag a megfigyelésen, a mások
életébe való betekintés lehetőségén alapuló műsorok megnevezésére volt használatos, mára azonban
számos más témájú televíziós műsor is megkapja a "reality" jelzőt, melyeknél adott esetben
egyáltalán nem a puszta "kukkolás" a fő közös jellemvonás (Császi, 2009), hanem egyéb tényezők.

Mi tehát a Twitter?

A felvezetésben olvasható egymondatos meghatározás természetesen a szolgáltatás csupán egy

nagyon távoli nézetből való ábrázolása. A következőkben szeretném bemutatni a rendszer
működését és használatát, miközben néhány gondolat erejéig elidőzöm bizonyos fontosabb
részleteknél.

A http://twitter.com URI beírásakor egy mai web 2.0 -ás formavilágnak megfelelő, könnyed
kinézetű, szellős oldal fogadja a látogatót rövid öndefinícióval, keresőmezővel, "trending topics"
résszel, regisztrációs lehetőséggel és a beléptető dobozzal (kép1). A keresőmezőbe egy kifejezést
írva a legfrissebb bejegyzéseket láthatjuk úgy, hogy azok frissülnek is, ha valaki olyan új bejegyzést
hoz létre, melyben szerepel a keresett kifejezés. (Ez a lehetőség sokkal fontosabb annál, mint hogy
Sallai Daniel7 / 26 oldal 1/6/2010
ennyivel elintézhessük ezért később részletesebben kitérek funkciójára.) Kicsit talán nyakatekertnek
hangozhat a "bejegyzést hoz létre" szófordulat, első látásra könnyebb lenne "üzenetek"-ről beszélni,
ezt mégis azért igyekszem kerülni, mert bár kommunikációelméleti értelemben üzenetekről van szó,
de könnyen - és tévesen - esetleg chat üzenetekre asszociálhatnánk. Alapvetően tehát nem direkt
üzenetküldő szolgáltatásnak tekintem a Twittert, hiszen mint az általánosan elfogadott
meghatározásában is szerepel, mikroblog platform ez, blogok esetében pedig bejegyzésekről,
postokról beszélünk. Eredeti értelmében tehát a különbség ezekhez a "hagyományos" blogokhoz
képest csupán annyi, hogy 140 karakterben van maximalizálva egy blogbejegyzés lehetséges
hossza, a tartalomelemzéssel kapcsolatos kutatások bemutatásánál azonban látni fogjuk, hogy a
használat jellege a gyakorlatban néha mégis az "üzengetés" irányába mutat.

Mit láthat, mit csinálhat és hogyan jelenhet meg egy felhasználó a rendszerben? Két fontos,
Twitterre jellemző fogalmat szükséges először is megértenünk ennek a kérdésnek a
megválaszolásához, melynek igyekszem a magyar fordításait használni, bár ezek nem minden
esetben "hivatalosan" elfogadottak, a közösség tagjai jellemzően felváltva használják a különböző
angol és magyar megnevezéseket.

1) “Twit”, “csirip”, “tvít”: maga a bejegyzés, üzenet, melynek hossza - mint említettem -
legfeljebb 140 karakter lehet.

2) Követés, follow: a Twitter egyik központi fogalma, bejelentkezés után egy adott
felhasználó azoknak az embereknek a twitjeit látja, akiknek az frissítéseire feliratkozott, akiket
"követ". Ha tehát "X" felhasználó követi "Y" felhasználót, látja utóbbinak az üzeneteit és "X"
twitjei csak akkor jelennek meg "Y" személyes kezdőoldalán, ha ő is elkezdi követni "X" -et,
mellyel egyúttal kifejezi érdeklődését "Y" felhasználó iránt.

Ez a kapcsolat tehát alapvetően különbözik más SNS -ekben megfigyelhetőktől, mert máshol
jellemzően a "Y" felhasználónak vissza kell igazolnia a kapcsolat meglétét ahhoz, hogy "X"
hozzáférhessen az adataihoz, frissítéseihez, barátainak listájához, képeihez, egyéb tartalmaihoz. Az
Twitter ezen egyedi jellemzőjére később részletesebben visszatérek, mint ahogyan a kommunikáció
módjaira is.

A regisztráció során mindenki választ magának egy felhasználói nevet, saját profiloldala pedig a
twitter.com/felhasznalonev címen lesz elérhető attól függően, hogy engedélyezi-e annak
megtekintését bárki számára, vagy védett ("protected") módot állít be, amikor csak az általa
engedélyezett felhasználók olvashatják postjait. Lehetőség van egy "bio" (rövid bemutatkozás,
életrajz, érdeklődési körök feltüntetésével) megadására 140 karakter hosszúságban, valós név és egy
webcím feltüntetésére, valamint profilkép feltöltésére. Bizonyos mértékben a webes profiloldal
Sallai Daniel8 / 26 oldal 1/6/2010
kinézete is változtatható, sokan igyekeznek minél jobban saját ízlésüknek megfelelőre szabni ezt,
hogy ezzel is tükrözzék személyiségüket, céges fiók esetén pedig jellemzően a vállalati arculathoz
igazítják a megjelenést (képek 2-5). A profiloldalon ezenkívül megjelenik a követettek, követők és
összes twitek száma, valamint néhány véletlenszerűen választott profilkép a követettek listájából.
Az oldal legnagyobb részét maguk a felhasználó által legutóbb írt bejegyzések adják időrendi
sorrendben. Mindezek tehát akkor láthatók, ha valaki (regisztrált felhasználó, vagy külső érdeklődő)
tekint meg egy profiloldalt.

A regisztrált felhasználókat belépés után egy, az imént leírt profiloldalhoz nagyon hasonló oldal
fogadja, csupán tartalomban különbözik ez a nézet: a saját twitek helyén a felhasználó által
követettek utolsó twitjei látszódnak, felettük magával azzal a beviteli mezővel, ahova saját
bejegyzéseit írhatja (kép 6). Jelenleg e szövegdoboz felett a "Whats's happening?" (Mi történik?)
kérdés látható, tehát elvileg erre vár választ a rendszer. Korábban a "What are you doing" kérdés
jelent itt meg, de hogy valójában ide miket írnak az emberek, mik a twitek tartalmai, egy külön
megválaszolandó kérdés.

Hogyan folyik a kommunikáció a Twitteren?

A rendszerben zajló információcsere persze jóval összetettebb annál, mint hogy az emberek választ
adnak arra a kérdésre, hogy mit csinálnak, vagy mi történik körülöttük. Magától értetődő, hogy
néha reagáljanak egy-egy barátjuk twitjére. Ezt a helyzetet úgy kezeli a rendszer, hogy ha valaki
említést tesz üzenetében egy másik felhasználóról úgy, hogy felhasználó neve elé "@" (at) jelet
tesz, az idézett felhasználó azonnal értesül arról, hogy valaki említette őt. Ezt a fajta üzenetet
"reply" -nak, azaz válasznak hívják. Egészen Twitter specifikus üzenetforma az RT (ReTweet -
"újratwittelés"). Azokat az üzeneteket nevezik így, amelyeket egy az egyben, vagy egy-két gondolat
hozzátoldásával ismételnek meg a felhasználók és eredetileg egy másik felhasználótól származik
(kép 7).

A Twitteren zajló kommunikáció témakörében többek között Danah Boyd publikált több,
megfontolásra érdemes gondolatot. Egyetértek azon megállapításával, mely szerint az olyan
mikroblog jellegű közösségi hálózatokban, mint a Twitter, a beszélgetések nem témák, hanem
személyek kontextusában jelennek meg. Ezzel arra utal, hogy az olyan korai internetes társalgási
felületeken, mint a levelezőlisták (DL - Distribution List) vagy fórumok (BBS - Bulletin Board
System) a kommunikáció kzárólag meghatározott témák köré szerveződött. Bár nyilvánvalóan
ezekben a rendszerekben is lehetséges a személyes jellegű, személyekhez kapcsolódó üzenetváltás,

Sallai Daniel9 / 26 oldal 1/6/2010

a fő hangsúly mégsem az egyének személyiségén van, hanem ez csak másodlagosan, az adott
témákhoz való hozzászólásaiból szűrhető le. A Twitteren eredetileg nincsenek megadott témák,
vagy témacsoportok. A szolgáltatás jellegéből fakadóan némileg körülményesebben lehet kizárólag
adott témához hozzászólni, vagy a téma előzményeit felgöngyölíteni, de bizonyos eszközökkel
megoldható az egyes üzenetfolyamok tematizálása. Ez az egyik olyan terület, ahol a rendszer
eredeti, korlátozottnak tűnő lehetőségeinek kiszélesítésében segítséget nyújt a bárki számára
hozzáférhető programozói interfész (API), melyről később még szólni fogok. A valóságban tehát
mégis sokszor kialakulnak beszélgetések felhasználók, vagy felhasználók csoportjai között
különböző témák kapcsán. Mivel azonban az üzenetekkel nem tárolódik el témájuk, csak küldőjük,
tehát személyhez kötöttek, azt, hogy egy adott post milyen témához kapcsolódik, a felhasználók
úgynevezett hashtag -ekkel jelölik. Ez annyit jelent, hogy a téma rövid vagy rövidített megnevezése
elé egy kettőskereszt (#) jelet tesznek és ezt jellemzően az üzenet végére helyezik. Mivel pedig a
szolgáltatás egyik alap funkciója a tartalmi keresés melyre a főoldal bemutatásakor is utaltam, az
így megjelölt "témájú" üzeneteket ki lehet listázni, bárkitől is származzanak azok. (kép 8)

A fentieken és az eredeti, "Mi történik most?" kérdés megválaszolásán túl egy másik lehetséges
szituáció, amikor valaki egy képet, videót, szöveget, vagy egyéb tartalmat hordozó linket szeretne
megosztani az őt követőkkel. Az URI -k jellemzően hosszúak és ez különösen a korlátozott
üzenethossz miatt jelent itt problémát, de a felhasználók erre a célra készült URI rövidítők
segítségével hidalják át ezt a problémát: ezek lényege, hogy egy nagyon hosszú webcímből 8-10
karakter hosszúságút csinál. Ilyen szolgáltatások pl. a bit.ly, tinyurl.com, href.hu, trunc.it, stb. Ezek
némelyike (pl. a href.hu) ugyan korábban is használatban volt, reneszánszukat mégis a Twitter
használatának elterjedése hozta olyannyira, hogy mára a webes tartalmak megosztásának jelentős
hányada ezek meglétére épül. A szerverek hosszú időn át (a tinyurl.com saját bevallása szerint
örökre) eltárolják a hosszú cím - rövid cím párosításokat, így egy - egy rövidítés után akár elég csak
azt a könnyebben megjegyezhető rövid linket fejben tartanunk vagy felhasználnunk a
későbbiekben. Ezeknek a rendszereknek a további szolgáltatásai és a bennük rejlő biztonsági
kockázatok sok szempontból érdekes téma, de ennek a dolgozatnak nem képezik tárgyát. A mi
szempontunkból azonban fontos tudni, hogy ezek a szolgáltatások milyen nagy szerepet játszanak
abban, hogy gyakorlatilag bármilyen webes tartalmat meg lehessen jeleníteni egy-egy Twitter
üzenetben - a legtöbb asztali vagy webes Twitter kliens alapbeállításként használja ezeket a
szolgáltatásokat, így sokszor magának a felhasználónak nem is kell foglalkoznia a rövidítéssel,
egyszerűen bemásol egy akár többszáz karakter hosszú linket a twitjébe és elküldés után a program
automatikusan elvégzi a rövidítést. Ugyanez történik egy mobil eszközön készített fényképpel is - a
felhasználónak körülményes egy mobil készülékről először feltöltenie a képet egy publikus
szerverre, a kép linkjét átmásolni az URI rövidítőbe, majd a megkapott rövid linket bemásolnia
Sallai Daniel10 / 26 oldal 1/6/2010
twitjébe, mindez transzparensen a háttérben történik.

A felhasználók ezeket a szolgáltatásokat igen aktívan használják tartalmak megosztására

olyannyira, hogy ezáltal egészen új kérdések is felvetődnek a hírek, információk hálózatban való
terjedésével kapcsolatban. A kapcsolatok jellegét és erősségét vizsgáló egyik irodalom Bernardo
Huberman és társaihoz köthető (Huberman, 2009), mely kutatásban 309.740 felhasználó adatait és
használati statisztikáit vizsgálták. Egy ilyen adatbázisból különösebb módszertan nélkül is érdekes
információkat lehet megtudni a használati mintázatokra vonatkozóan: egy felhasználó összesen
átlagosan 255 postot írt, 85 követője van és 80 embert követ, legalább 2 üzenete pedig csak 211.014
felhasználónak volt. Ezen adatok hasznossága mellett Huberman -ék munkája mégsem csak emiatt
fontos, megállapításaikkal ennél tovább mentek. Egyrészt arra is kíváncsiak voltak, hogy valójában
hány társukkal kommunikálnak a rendszerben napi szinten az emberek, másrészt meg szerették
volna tudni, hogy akiknek az átlagosnál több követőjük van, azok mitől érdemlik ki ezt a
megkülönböztetett figyelmet (azon a lehetséges magyarázaton túl, hogy valaki éppenséggel
felkapott médiaszemélyiég). Az első kérdés megválaszolásához definiálniuk kellett a "barát" szót,
aminek jelentésével kapcsolatban különféle értelmezések vannak jelen egyszerre: egyesek a
követőket, mások a követetteket, megint mások pedig azokat hívják barátnak, akik kölcsönösen
követik egymást. Huberman -ék ezzel szemben azokat a párokat tekintik barátnak, akik legalább
kétszer váltottak már publikus üzenetet egymással (a fentebb leírt módon: üzenetükben
@felhasználónév formátumban megjelölték a címzettet). Elgondolásuk szerint ezzel a definícióval
sokkal jobb képet lehet kapni a közösségi hálózat valódi összekapcsoltságáról a baráti
kapcsolatokon keresztül. Megvizsgálták, hogyan alakul a követők száma az elküldött postok
számához viszonyítva.

Sallai Daniel11 / 26 oldal 1/6/2010

Az első ábra azt mutatja, hogy kb. 200 követőig az üzenetek száma nagyon erős kölcsönhatásban
van a követők számával, de ezután az ábra nagyon kileng, ami azt jelenti, hogy e követőszám felett
már nem nagyon van kapcsolat a követők és az elküldött üzenetek száma között. Egészem más
eredményt kaptak azonban akkor, amikor az elküldött üzenetek számát vizsgálták a barátok
számához képest (2. ábra): azt találták, hogy az üzenetek írásának legnagyobb hajtóereje az, hogy
hány barátja van az adott felhasználónak.

Itt már nem lengett ki az ábra, hanem nagyjából egyenletesen növekedett - valakinek minél több
barátja van, annál több üzenetet ír. Ezen adatok és néhány további megállapítás alapján tehát
Huberman és társai azt a következtetést vonják le, hogy pusztán a követettek és követők száma nem
Sallai Daniel12 / 26 oldal 1/6/2010
ad valós képet az emberek között fennáló kapcsolatról, hanem a baráti kapcsolatok konstruálta
rejtettebb közösségi hálózat az, amely valójában számít akkor, ha az emberek közti
információáramlást próbáljuk feltérképezni. Mivel egyetemi kutatók, hirdetők, politikai aktivisták
és több más szereplő számára fontos ismerni az online közösségi hálózatokban történő információ
áramlás mikéntjét, ezért a szerzők szerint mindezen csoportok megfontolás tárgyává kell tegyék
ezeket az eredményeket, mikor a közösséget tanulmányozzák vagy ott valamilyen aktivitást
folytatnak. Az általam ismert számos további tudományos igényű írásban, technológiai vagy
közösségi médiával foglalkozó újságcikkben, publikációban, blogbejegyzésben, vagy
kommentárban sajnos nem tapasztaltam, hogy más szerzők is átvették volna ezt a definíciót, vagy
más kutatási eredményekkel megpróbálták volna megcáfolni relevanciáját, e helyett az látható,
hogy ahány szerző, nagyjából annyi féle értelmezés létezik a "barát" szóra, s noha a különböző SNS
-ekben nagyon különböző lehet a barátság lényege, hasznosnak tartanám, ha legalább a Twitterre
vonatkozóan kialakulna egy közös szóhasználat az ezzel foglalkozó szakemberek körében.

Változó szerepek

Korábban utaltam arra, hogy a felhasználók eredetileg a "Mi történik most?" kérdés
megválaszolásával vesznek részt a Twitter kommunikációjában és hogy ez a kérdés a múltban
néhányszor már megváltozott. Ezeknek a változásoknak az oka és iránya úgy érthető meg
legjobban, ha megvizsgáljuk a szolgáltatás főoldalán olvasható öndefiníciókat is. A kezdeti
időszakban ez a web2 -es szolgáltatásokra jellemző rövid bemutatkozó mondat így szólt: "A global
community of friends and strangers answering one simple question: What are you doing?"
("Barátok és idegenek globális közössége egy egyszerű kérdés megválaszolására: Mit csinálsz
most?" - ford. S.D.) Érdekes, hogy a Twitter használatának egyre szélesebb körűvé válásával ez az
öndefiníció hogyan változott és milyen lesz esetleg a jövőben. Az első meghatározás után nem
sokkal, 2008 körül már így szólt a főoldal szövege: "Twitter is a service for friends, family, and co-
workers to communicate and stay connected trhough the exchange of quick, frequent answers to
one simple question: What are you doing?" ("A Twitter egy szolgáltatás barátok, családtagok és
munkatársak kommunikációjára és kapcsolatban maradására az egyszerű "Mit csinálsz most" kérdés
megválaszolásával" - ford. S. D.) Sokat sejtetnek ezek a mondatok arra vonatkozóan, hogy maguk a
Twitter tulajdonosai és fejlesztői miben látják saját szolgáltatásuk szerepét. Nagyjából 2008 végére
tehető az a paradigmaváltás, amikor maguk a készítők az eredeti célnál sokkal jelentősebbnek
kezdték látni a Twitter szerepét a globális weben, ezt a megváltozott szemléletet a vezetők több
nyilatkozata és az esetleges nagyobb vállalat által történő felvásárlási tervek napvilágra kerülésének

Sallai Daniel13 / 26 oldal 1/6/2010

okán is lehetett sejteni. A készítők saját szolgáltatásuknak tulajdonított szerepével kapcsolatos
találgatásokat 2009 júliusában több belső levelezés és feljegyzés kiszivárgása (vagy
kiszivárogtatása) zárta le. Ezekből a dokumentumokból az derül ki, hogy az alkotók úgy látják
rendszerük jövőjét, mint a Föld egyik információs ütőere. (TechCrunch, 2009. július 16.) A honlap
legutolsó dizájnváltása 2009 nyarán történt, azóta pedig újabb szöveg fogadja a látogatókat, mely
jól rímel Twitternek tulajdonított megváltozó szerepre: "Share and discover what’s happening right
now, anywhere in the world." ("Oszd meg és böngészd mi történik a világban éppen most." - ford.
S. D.) Mára a Twitter tehát azt állítja magáról, hogy segítségével meg lehet tudni, mi történik éppen
a világban. Széleskörű és alapos kutatások ebben a tárgykörben egyelőre nem ismeretesek, de a
jelek arra mutatnak, hogy a befektetők és a webes szakma igazából nem vitatja ennek a Twitter-
képnek a helyességét. A Google legutóbbi nagyobb sajtóeseményén az egyik bejelentés éppen a
Twitter üzenetek Google találati oldalakba való integrálásáról szóltak, s azóta angol nyelven már el
is érhető ez a szolgáltatás, s csak idő kérdése, hogy a többi nyelvre is kiterjesszék. Anélkül, hogy
teljesen más irányba fordítanám a gondolatmenetet, fontosnak tartom, hogy megértsük a Google
feltételezhető szándékait ebben a témában, mert ebből láthatóvá válik, mi lehet a Twitter szerepe a
globális színtéren. Merissa Meyer Google alelnök elmondása szerint a cég azért lát óriási
lehetőséget a Twitterben, mert az sokkal gyorsabban tud válaszokat adni a keresésekben feltett
kérdésekre, mint a Google. Utóbbinál ugyanis némi idő telik el (néhány óra, pár nap, pár hét), míg
egy webre felkerült tartalmat képes megtalálni a keresőmotor. A Twitter keresője azonban, mint
már utaltam rá, szinte azonnali. Az előbb említett Google -féle Twitter integráció tehát úgy néz ki,
hogy a Google keresőjébe beírt kifejezést - ha a felhasználó kéri - a Twitteren is elkezdi keresni a
rendszer, találatként pedig a megfelelő, relevánsnak tartott Twitter üzeneteket jeleníti meg, melyek
éppen akkor születtek vagy születnek, a keresett kifejezéssel kapcsolatban. Az, hogy ezek a twitek
mennyire relevánsak, hogyan határozzák meg egyáltalán a relevanciájukat és hogy összességében
ez valóban jobbá teszi-e a Google találatait, sokan vitatják és még nem látható ennek a folyamatnak
a vége (Fishkin, 2009), csakúgy mint ahogyan a lehetséges üzleti modell sem, magyarul az, hogy
miből termel majd pénzt a vállalkozás.

Sallai Daniel14 / 26 oldal 1/6/2010

Platform

Mi teszi lehetővé, hogy a Twitter több legyen annál, mint amilyen szerepet az első
meghatározásban szánt magának, és hogy valóban egy új és meghatározó kommunikációs
csatornává váljon helytől függetlenül? A mai, közösségi haszánlatra szánt online szolgáltatások
nagy része, így a Twitter is a webes interfészen túl hozzáférést biztosít az általa szolgáltatott
adatokhoz (jelen esetben a twitek, felhasználók profil adatai és egyéb információk). Ezt a
hozzáférést egy API (Application Programming Interface) nevű megoldás segítségével teszik
lehetővé külsős fejlesztők számára. Erre alapozva (programozói ismeretek birtokában) elméletileg
bárki írhat olyan programokat (akár webes, akár desktop felületűt), amely használja a Twitter által
szolgáltatott adatokat és új ötletekkel, felhasználási módokkal egészítheti ki az alap funkckókat. Az
ilyen szolgáltatásokat, melyek valamilyen meglévő rendszer API -ját felhasználva és az eredeti
rendszert újraértelmezve, kibővítve nyújtanak szolgáltatásokat a weben, mashup -oknak hívjuk. A
Twitter esetében az API másik fontos felhasználási területe az asztali (letölthető, számítógépre
feltelepíthető) vagy mobil (mobiltelefonon, pda -n futtatható) programok, kliensek készítése. Ez
utóbbi - tehát annak lehetősége, hogy valaki a webes felületet elhagyva csupán egy
kliensprogramból használja a szolgáltatást - valójában olyannira fontos lehetősége a Twitternek,
hogy nagyon sokan nem is a webes interfészről, hanem valamilyen harmadik fél által gyártott
programmal használják azt. Ezeknek a programoknak számos előnyük van, pl. hogy internet
kapcsolat nélkül is visszaolvashatók az addig letöltött üzenetek, megkönnyítik a keresést,
átláthatóbbá teszik és akár több funkcióval is kibővítik az eredeti webes felületet. Itt említeném meg
az egyik legfelkapottabb, Twitterrel kapcsolatos kutatást, melyet a Nielsen kutatócég készített
(Nielsen, 2009) azt vizsgálandó, hogy milyen mértékben maradnak lojálisak a szolgáltatáshoz az
újonnan regisztráltak. A vizsgálat azt mutatta ki, hogy szemben más SNS-ekkel, az Twitter
elhagyásának aránya sokkal nagyobb az új felhasználók között a regisztrációt követő 60 napban,
mint az más közösségi szolgáltatásoknál tapasztalható. A vizsgálat módszertanának legfontosabb
eleme, hogy itt pusztán a twitter.com című főoldal látogatottsági adatait vizsgálták és feltételezték,
hogy ha valaki a regisztráció utáni második hónapban már nem tér vissza erre az oldalra, akkor az
elvesztette érdeklődését a szolgáltatás iránt, tehát elveszett, nem tekinthető aktív felhasználónak.
Ebből azt a következtetést vonták le, hogy jóval kisebb jelentőséget kell tulajdonítani a Twitter
felhasználói bázisának exponenciális növekedéséről szóló jelentéseknek, mert a valóságban ez (a
növekedés) nem mutatja jól a rendszer használatát. A jelentés nagy visszhangot váltott ki a
hagyományos médiában és a közösségi hálózatokban egyaránt. A kritika elsősorban a módszertanra
vonatkozott, azzal érvelt a másik oldal, hogy sem a főoldal letöltései, sem pedig a webes interfész
használatának számai semmilyen értékelhető adatot nem szállítanak a valós használatra

Sallai Daniel15 / 26 oldal 1/6/2010

vonatkozóan, hiszen a legtöbb ember kizárólag valamilyen harmadik fél által készített megoldással
használja a Twittert, anélkül, hogy magára a twitter.com -ra akár csak egyszer is ellátogatna a
regisztráció után - ez ugyanis egyáltalán nem szükséges. A kutató cég ezeket a kritikai hangokat
meghallva és jogosnak vélve, nemsokkal ezután megismételte a vizsgálatát immár górcső alá véve a
mashup oldalak és alkalmazások által generált forgalmi adatokat is. Megítélésük szerint ez a
kibővítés sem változtatott a végeredményen, hiszen ugyanezt a trendet hozták a kiterjesztett
vizsgálat adatai is: mind a weben, mind alkalmazásokban a Twitter újonnan regisztráltjainak nagy
része egy-két hónappal a feliratkozást követően már nem használja a szolgáltatást. Ezt a jelenséget
Oprah effektusnak nevezték el, mert a leghíresebb ilyen hozzáállás a szolgáltatáshoz Oprah Winfrey
amerikai talk show házigazda és média személyiség nevéhez fűződik: a regisztrációja után egy-két
hétig használta, majd teljesen leállt a frissítésekkel, maga a tény azonban, hogy ő "fent van a
Twitteren", számos új felhasználó érkezését vonta maga után.

Mások is felismerték és fontosnak ítélték azt a jelenséget, hogy az új regisztráltak egy jelentős része
nem tud mit kezdeni a szolgáltatással és néhány hét után értetlenkedve felhagy annak használatával.
Howard Rheingold (Rheingold, 2009) úgy gondolja ez azért van, mert a Twitter is azon növekvő
számú médiumok közé tartozik, melyek használata mind technológiai mind pedig szociális
képességek alkotó jellegű használatát igényli. Szerinte azon két végletes vélemény között, hogy a
Twitter időpazarlás és hogy a Twitter egy új közösségösszetartó erő, kizárólag az adja a
különbséget, hogy az ember tudja-e hogyan kell a Twittert szemlélni, vagy sem. Kifejti, hogy az
alábbi tulajdonságok világos megértése és elfogadása szükséges a Twitter használatához:

- Nyitottság. Bárki beléphet, bárki követhet bárkit

- Azonnaliság. Minden a jelenben történik, soha nem fogja hasznosnak találni a rendszert
az, aki egy-két naponta egyszer felnéz megnézni ki mit írt órákkal korábban.

- Változatosság. Sokfajta témájú és változatos tartalmú vélemények kinyilvánításának

színtere is a Twitter. Ezek között tudni kell szűrni, ami időt vesz igénybe. Csak olyan embereket
érdemes követni, akik számunkra nem csak a zajt növelik, hanem valódi értéket hordoznak.

- Reciprocitás. Az emberek szabadon adnak és vesznek le információkat, de érdemes

figyelni arra, hogy e kettő közt az arány nagyjából egyenlő legyen. A követettek listáját is érdemes
ehhez igazítani, annyi embert követni akivel még meg tudja őrizni ezt az arányt az ember.

- Aszimmetria. Senki sem látja ugyanazt a mintát a Twitter felhasználói bázisából, nagyon
kevesen követik pontosan azokat az embereket akik őket is követik. Semmilyen szociális
kötelezettség nincs arra vonatkozóan, hogy ha valaki elkezd egy adott embert követni, akkor az

Sallai Daniel16 / 26 oldal 1/6/2010

vissza is kövesse az elsőt.

Sallai Daniel17 / 26 oldal 1/6/2010

Magyar helyzet

A Twitter magyarországon széles körben való elterjedése egyelőre úgy tűnik várat magára, melyet
több tényező gátol, mások azonban segítenek. A fő gátló tényező, hogy a Twitter webes felülete
angol nyelvű, így a szélesebb tömegek számára korlátozva van a hozzáférés, de valójában ez "csak"
a regisztrációt gátolja, hiszen több, nagyon jól használható és népszerű magyar webes Twitter
mashup létezik, mely a nyitott API kínálta lehetőségeket kihasználva bővítik az eredeti
szolgáltatásokat és teszik láthatóvá a magyarországi közösséget. Az egyik ilyen hazai szolgáltatás a
Twittertop.hu, melybe külön regisztráció szükséges és egy Twitter toplistának felel meg. Az
algoritmus, mely alapján a rendszer sorrendbe állítja a felhasználókat, nem publikus, de fontos
szempont a rangsorolásnál, hogy kinek hány követője van. A Twitter által biztosított eredeti
funkciókat több újjal is kiegészítették, pl. minden felhasználó számára egyedileg látható, hogy kik
azok akik az utóbbi időszakban felhagytak követésükkel. A toplista emellett nem csak öncélú
népszerűségbeli versenyzésre hasznos, hanem egy olyan csatornát is biztosít, mellyel új
felhasználókat fedezhet fel magának bárki, az ide való regisztráció után ugyanis meg kell adni
három olyan témát, melybe saját magáát kategorizálja az ember. Ezáltal egyfajta szaknévsorrá is
válik ez az oldal. Egy másik ismert szolgáltatás TurulCsirip névre hallgat, ennek elsődleges célja,
hogy egy napi szinten használható magyar nyelvű Twitter interfészt tudjon biztosítani a honi
felhasználóknak. A harmadik és egyben legújabb említésre méltó kezdeményezés a Yamm.hu, mely
kifejezetten a Twitter itthoni népszerűsítését tűzte ki célul. Ezt egyrészt úgy éri el, hogy láthatóvá
teszi a mainstream média által felkapott sztárokat, celebeket, másrészt pedig saját algoritmusa
segítségével olyan felhasználókat listáz ki személyre szabottan, akiket érdemesnek tart követni
(főleg mert az adott felhasználónak több követettje is kölcsönösen követi azt, akit így kiválaszt a
rendszer). Ezen kívül a Yamm.hu -n jelen pillanatban is tart egy Twitterarc verseny nevű díjazásos
nyereményjáték, melynek lényege, hogy twitter üzenetben lehet szavazni bármelyik felhasználóra
és a legtöbb szavazatót gyűjtő felhasználók jutalmat kapnak.

Külön említésre érdemes az a hazai elterjedtség szempontjából valószínűleg eddigi legfontosabb

momentum, mely éppen e dolgozat megírásának idején zajlott. Az RTL Klub tévécsatorna
tehetségkutató műsorának döntőjében a versennyel párhuzamosan a külön e célra létrehozott
csirip.com weboldalra becsatornázták az összes, műsorral kapcsolatos magyar nyelvű twitter
üzenetet (csirip), valamint a magyar alapítású Ustream szolgáltatás segítségével élőképet
jelenítettek meg a kulisszák mögül.

Ezek a mashupok tehát az API -ra alapozva képesek működni és segítségükkel jó rálátásra van

Sallai Daniel18 / 26 oldal 1/6/2010

lehetőség a Twitter magyarországi használatát illetően. Éppen emiatt kerestem meg Tóth Benedeket
a turulcsirip.hu fejlesztőjét, akitől több releváns adatot is kaptam az itthoni viszonyokra
vonatkozóan. Ezekből kiderül, hogy havonta összesen 12.000 különböző magyar felhasználótól
érkezik naponta átlagosan 34.000 üzenet. A felhasználók többsége, (91% -a) naponta több mint egy
csiripet küld. Sajnos a dolgozatom végeztéig arra vonatkozóan nem kaptam információt, hogy a
Huberman által is vizsgált címzett publikus üzenetek aránya mekkora, de a megismételt üzenetek
(ReTweet) aránya 4,5%. Ez az adat számomra meglepő, ugyanakkor azzal a másik adattal látom
részben magyarázhatónak ezt az alacsony arányt, hogy egy felhasználó átlagosan 18 másikat követ,
ami szintén nagyon kevésnek tűnik és csak 615 olyan felhasználó van, aki 100 -nál is több
követővel rendelkezik. Meglátásom szerint ez azt sugallja, hogy jellemzően nem már egyébként is
népszerű és/vagy ismeretlen embereket követnek a magyar felhasználók, hanem inkább kisebb és
zártabb baráti társaságok használják információcserére a rendszert. Ezek az üzenetek valószínűleg
személyes jellegűek, csak ebbe a hálózatba tartozó néhány ember számára érdekesek, nem pedig RT
-k, tehát az ismétlések száma emiatt is lehet ilyen alacsony.

Egy részletesebb kutatásban fontosnak tartanám tisztázni ezeket és néhány hasonló kérdést, illetve
mélyebben feltárni a külföldön vagy globális szinten tapasztalt felhasználói szokások és a magyar
felhasználói szokások közti különbségeket és ezeket összevetni. Ezen kívül a későbbiekben
szeretnék egy olyan vizsgálatot is végezni, amelyben hasonló adatokkal azt próbálnám feltárni,
hogy a magyarországi Twitter mashupok hatására vajon nőttek-e a követések, tehát több olyan új
felhasználót ismernek-e meg az emberek, akiket egyébként nem fedeztek volna fel? A sejtésem az,
hogy hozzájárulnak ehhez, több felhasználótól hallottam, hogy az utóbbi hetekben különösebb
látható ok nélkül nőtt az őt követők száma és én is tapasztalok hasonlót, de ezeket a jelenségeket
érdemes volna bizonyos módszertani alapossággal megmérni.

Konklúzió

Itthon úgy tűnik az nagy biztonsággal kijelenthető, hogy egyelőre nem törte át azt a küszöböt a
Twitter, mely az egészen széleskörű, többszázezres felhasználói bázis kialakításához és
fenntartásához szükséges. Ugyanakkor a jelenlegi elterjedtség úgy gondolom nem mondható
alacsonynak annak fényében, hogy egyelőre főként a technológiához valami miatt közel álló,
érdeklődő személyek a felhasználók. Nincs magyar felület, nincs magyar népszerűsítés, de lassan
így is terjed a használata. Globális szinten a helyzet némileg más, az Egyesült Államokban ugyanis
már többször tapasztalható, hogy a Twitterre mint hírforrásra is hivatkoznak, illetve egyéb
módokon is megjelenik a médiában. Mivel az üzemeltető cég üzleti elképzelései egyelőre
homályosak és kialakulatlanok, a közeli jövőben személy szerint úgy tudom elképzelni a

Sallai Daniel19 / 26 oldal 1/6/2010

szolgáltatást, mint a rövid üzenetek közvetítő közege, platformja, legyenek ezek az üzenetek bár
személyes vagy automaták által írt állapotüzenetek (pl. háztartási gépek üzenetei). Mivel a
figyelemnek és a nagyszámú felhasználói tábornak óriási üzleti értéke van, ezért addig nem lesznek
problémái a vállalatnak az újabb befektetők toborzása kapcsán, de a következő egy-két évben ki fog
derülni, hogy valóban ér-e annyit üzletileg a Twitter, mint amennyi tőkét eddig belefektettek. Ha a
legrosszabb esetben üzletileg egy lufinak bizonyulna ez a vállalkozás (amire csak kis esélyt látok),
akkor is egy korábban nem létező kommunikációs formát és közeget hozott létre, amelyre fenn fog
maradni az igény és esetleg nyílt forráskódú, kevésbé centralizáltan felépített architektúrával, az
IRC –hez hasonló hálózattal élhet tovább az ötlet.

Dolgozatomban rövid történeti visszatekintés után a szolgáltatás jelenlegi helyzetét próbáltam

bemutatni a benne rejlő lehetőségekkel és korlátokkal. Számos egyébként fontos és jó irodalmakkal
rendelkező témát kivettem a végső dolgozat változatból, mint pl. az oktatásban, üzleti életben való
felhasználási lehetőségek példákkal; a különböző Twitter köré épülő üzleti és kényelmi
szolgáltatások vizsgálata illetve ezek szerepe; a bejegyzések tartalomelemzésén alapuló tipizálása;
az ismeretségi háló vizsgálata mint olyan eszköz amely megszűri a külső információs zajt, illetve
mint alternatív információs forrás funkcionál; a Twitter és más mikroblog szolgáltatások sajátos
nyelvezete; egyes médiaesemények Twitteren való lecsapódása, megjelenése, stb. Ezeket a témákat
egy későbbi dolgozatban tervezem részletesebben megvizsgálni és kifejteni.

Sallai Daniel20 / 26 oldal 1/6/2010

Irodalomjegyzék
1
Nemzeti Hírközlési Hatóság: Vezetékes gyorsjelentés, 2009. július. http://www.nhh.hu/dokumentum.php?cid=20508

2
boyd, danah m, Nicole B. Ellison: Social Network Sites: Definition, History, and Scholarship, 2007
http://jcmc.indiana.edu/vol13/issue1/boyd.ellison.html

Császi Lajos: A valóságtelevíziózás társadalmi szerepe a késő modernitásban

http://www.mediakutato.hu/cikk/2009_02_nyar/04_valosagtelevizio/01.html

Erick Schonfeld: Twitter’s Internal Strategy Laid Bare: To Be “The Pulse Of The Planet” in
http://www.techcrunch.com/2009/07/16/twitters-internal-strategy-laid-bare-to-be-the-pulse-of-the-planet

Rand Fishkin: 8 Predictions for SEO in 2010 http://www.seomoz.org/blog/8-predictions-for-seo-in-2010

Nielsen kutatás http://blog.nielsen.com/nielsenwire/online_mobile/twitter-quitters-post-roadblock-to-long-term-growth/

Howard Rheingold: Twitter literacy in San Francisco Chronicle, City Brights http://www.sfgate.com/cgi-
bin/blogs/rheingold/detail?blogid=108&entry_id=39948

Sallai Daniel21 / 26 oldal 1/6/2010

Kép mellékletek

Sallai Daniel22 / 26 oldal 1/6/2010

Sallai Daniel23 / 26 oldal 1/6/2010
Sallai Daniel24 / 26 oldal 1/6/2010
Sallai Daniel25 / 26 oldal 1/6/2010
Sallai Daniel26 / 26 oldal 1/6/2010