Megnyílt a Tudomány
kávézója Nyitrán
Korunk aktuális problematikája, a környezetvédelem,
illetve a Szlovákiai veszélyeztetett biotópok jelenle-
gi helyzete és ökológiai szerepéről beszélgettek a
Tudomány a központban c. előadássorozatban.
3. oldal
3. évf., 6. szám - December
A munkaszeretet
ünnepe
Akit megbámultak a nők, Coco Chanel
Hátrányból indult, de kigombolta
a világ nagykabátját, s bele-
varrta magát annak címkéjébe.
Forradalmár volt, aki tűvel és
cérnával minden ajtót kinyitott
maga előtt a divat világában.
Regionálisan megjelenő egyetemi központú havilap
Tóth János: Nem bukik a Selye János Egyetem
A SJE Szlovákia legfiatalabb felső-
oktatási intézményeként mindenki
által belátható módon csak a legel-
ső lépéseket tudta megtenni az első
négy teljes tanév alatt ahhoz, hogy
a legmagasabb besorolást kapja.
5. oldal 12. oldal
Előszó
PARAINESIS
AZ
OLVASÓHOZ
Az utóbbi pár napban
majdnem hat, de legalább
öt évet fiatalodtam.
Ingyenes
Ez alatt természetesen nem
azt értem, hogy eltűntek a ráncok
a képemről, vagy hogy a reggeli
merevedés már nem a derekam-
ban van. Ennél sokkal egysze-
rűbb a képlet: autósulis teszteket
oldok.
Minek? Teherautó, kamion,
traktor. Az utóbbit csak úgy meg-
kapom, hogy teljes legyen az
öröm „faluhelen”.
Hadd legyen igaza egy “have-
romnak”, aki egyszer régen le-
hülyekamionosozott. De nem ez
a lényeg.
Múlt héten a Hiperbolában
mászkálva megláttam, hogy a
Miqulásnak is van D és E jogsija,
és ki is használja. Erre fényképes
bizonyítékom van.
Miqulásról jut eszembe...
Tudtátok, hogy a ’89-es nagy fal-
bontás után a Miqulás átszökött
Fehéroroszországba, hogy onnan
Észak-Korea érintésével Kubába
emigráljon?
Nem vicc!
Miqulás ugyanis csak a kom-
csi érzelmeket tanúsító gyerkőcök
ajándékozója. Jellemző rá a vatta
és a krepp papír, ami tudvalevő-
leg undorítan komcsi.
Viszont az identitástudatának
teljében levő, magyarul beszélő
és gondolkodó, keresztény, fehér
bőrű gyerekeknek (itt kezdődik a
náciság) a Télapó hozza a csoma-
got.
Mielőtt a fejeteket fognátok
eme balgaságon, úgy megemlí-
tem, hogy ezek nem az én gondo-
lataim. Utálom, hogy unos-unta-
lan Tóth Lajossal dobálózok, de
ha egyszer olyan jó, de ezek az ő
szavai, az angol – magyar – szlo-
vák gymnázium (itt kezdődik a
pénzsóvárság) igazgatójának esz-
méi.
Halleluja!
A C jogsi megszerzésének
része a pszichoteszt. Az orvos a
tesztjeim alapján állította, hogy
átlagon felüli vagyok. Az ezt bi-
zonyító okmányokkal éppen haza-
felé vezettem, amikor lemeszelt a
zsaru és 50 euróra büntetett, mert
nem voltam lekötve. Neszeneked,
napi öröm.
Mi marad így? Olvasni, mert
az s’öröm.
Bokora Ákos
Bemutatkozik a PRESStige csapata
3 év és 15 kiadott szám után bemu-
tatkozik a PRESStige szerkesztő-
brigádja.
10-11. oldal
2.
Hírek
Nyitrán értekeztek a közép-európai szakemberek
Öt országból érkeztek előadók
A Felvidék szerepe a magyar
tudományosságban elnevezésű
konferenciára. A rendezvény
két napja alatt (november 30
- december 1.) több, mint 70
előadásra került sor a nyitrai
Konstantin Filozófus Egye-
tem Közép-európai Tanul-
mányok Karán (KETK).
Az öt éve indult konferencia-
sorozat szervezését a Magyar
Nyelv és Irodalom Tanszék kez-
deményezte. „Be szerettük volna
mutatni a hazai és a külföldi kuta-
tóknak, hogy mivel foglalkozunk,
hol helyezkedünk el a magyar
tudományosságban.“ – mondta
Sándor Anna, a tanszék vezetője.
A tudományos értekezés azóta
kari rendezvénnyé nőtte ki magát,
és részét képezi a Magyar Tudo-
mányos Akadémia a Magyar Tu-
domány Ünnepe elnevezésű ren-
dezvénysorozatának.
A kétnapos előadássorozatot
Komzsík Attila, a KETK dékánja
nyitotta meg. A plenáris előadáso-
kon Arany Albert László nyelvész
életútját, munkásságát ismerhette
meg a hallgatóság, ezzel is meg-
emlékezve a tudós születésének
100. évfordulójára. Elsőként
Kríza Ildikó, az MTA Etnológiai
Kutató Intézetének munkatársa az
újonnan megjelent Nyitra-vidé-
ki népballadák c. kötetet mutatta
be. Elmondása szerint „a könyv,
- melyet Arany A. László hagya-
tékából Liszka József és Nagy
Mirtyl szerkesztett - reprezentálja
az egész nyitra-vidéki balladaha-
gyományt.“ Manapság a balladá-
nak mint műfajnak a népszerűsé-
ge igencsak megkopott, tehát már
csak ezért is nagy jelentőséggel
bír ez a kiadvány. Ezután Vörös
Ottó Arany A. László életútjáról,
míg Sándor Anna a tudós nyelvé-
szeti tevékenységének mai üzene-
téről beszélt.
Ezután a konferencia három
szekcióban és oldott hangulatban
folytatódott. A nyelv- és iroda-
Közgazdászok találkoztak Komáromban
November 10-12. között ke-
rült megrendezésre a Harsá-
nyi János Szakkollégium által
immár második éve szervezett
Szlovákiai Magyar Fiatal
Közgazdász-találkozó. A há-
rom napos, szakmai előadá-
sokat és szórakozást magába
foglaló rendezvény resztve-
vői 3 országból érkeztek.
RYŠAVÝ PÁL
A meghívottak a szlová-
kiai közgazdasági egyetemek
- Pozsony, Nyitra, Királyhel-
mec, Nagyszombat, Komárom
- magyar ajkú hallgatóin kívül,
Magyarországról az MKT IB,
Erdélyből a Romániai Magyar
Közgazdász Társaság Ifjúsági
Frakciójának képviseletében,
valamint további egyetemekről
lomtudományi szekció keretén
belül többek közt az ELTE, a
pozsonyi Comenius Egyetem, a
Pécsi Tudományegyetem, az új-
vidéki egyetem, a prágai Károly
Egyetem, a Szlovák Tudományos
Akadémia, az MTA Irodalomtu-
dományi intézet kutatói, valamint
a KFE oktatói tartottak előadást.
A szekció újszerűsége abban rej-
lett, hogy a fordítás problema-
tikáját nyelvészeti és irodalmi
szempontból egyaránt vizsgálták,
a fordíthatóság/fordíthatatlanság,
valamint a kétnyelvűség nehézsé-
geit boncolgatva. A teljesség igé-
nye nélkül, csupán néhány előadót
említünk meg a továbbiakban.
Misad Katalin a kétnyelvű hivata-
li és közigazgatási szövegek ma-
gyar változatairól, N. Tóth Anikó
György Norbert Klára c. regénye
kapcsán a magyar nyelvben meg-
honosodó idegen kifejezések-
ről, Benyovszky Krisztián pedig
Kosztolányi Édes Annájának for-
dítási nehézségeiről szólt. Göncz
Lajos, az újvidéki egyetem pro-
fesszora az anyanyelvi oktatás je-
lentőségét alapkutatások eredmé-
nyeivel alátámasztva mutatta be,
Szabómihály Gizella a fordított
tankönyvek hiányosságaira hívta
fel a figyelmet, Menyhárt József
pedig a mostanság aktuális nyelv-
törvény előtörténetét ismertette.
Bárczi Zsófia József Attila Tiszta
érkeztek. A rendezvény ünne-
pélyes megnyitását követően
beszédet mondott Bastrnák Ti-
bor, a rendezvény fővédnöke,
egyben Komárom város polgár-
mestere, valamint Antalík Imre,
a Harsányi János Szakkollégium
Diákbizottságának elnöke. Az
elkövetkező két nap a szakmai
gyarapodást előmozdító konfe-
renciákkal telt, ahol neves ma-
gyarországi, de szlovákiai elő-
adók kíséretében.
Előadók és előadások:
Dudás Tamás: (Közgazdaság-
tudományi Egyetem, Pozsony)
- Világgazdaság a XXI. század
elején – új kihívások
Bencsik Andrea: (Széchenyi Ist-
ván Egyetem) - Nincs biztosíték
a sikerre? avagy tudás, változás,
FOTÓ: PRESSTIGE - laczkó sándor
szívveljének spanyol fordításaival
foglalkozott, Polgár Anikó Ovidi-
us-szöveg magyar változatait tette
közszemlére, Csehy Zoltán pedig
az operacímek fordításának több-
rétű problematikáját tárta fel. Elő-
adást tartottak továbbá V. Gilbert
Edit, Kozmács István, Görözdi
Judit. Az előadásokat követően
Sándor Anna zárszójában felhív-
ta a jelenlévők figyelmét, hogy a
jövő év kezdetén a konferencián
elhangzott előadások tanulmány-
kötet formájában jelennek meg.
A természettudományi szek-
ciót László Béla professzor nyi-
totta meg. Bakonyi Gábor (Szent
István Egyetem, Gödöllő) és Vá-
sárhelyi Tamás (MTM, Budapest)
a Balaton-monitoring hét évti-
zedének eredményeit ismertette,
illetve a szaktudományos ismere-
tek közérthető interpretálásának
fontosságát hangsúlyozták. Nagy
Melinda, a komáromi SJE oktató-
ja az archeológiában jelenleg zaj-
ló genetikai forradalomról érteke-
zett. A KETK pedagógusai közül
Szekeres László a toxikus ionok
értékének megállapításáról szá-
molt be az ékfoltos zengőlény lár-
vái esetében. A mobil learning ok-
tatásának alkalmazásairól Pšenák
Ildikó, matematikai témakörben
pedig Tóth János, a SJE rekto-
ra a lehetséges tanulói kérdések
produktív mivoltáról adott elő.
menedzsment
Sikos T. Tamás: (Selye János
Egyetem) - Az értékesítés rob-
banása és bevásárlóközpontok
Ódor Lajos: (Szlovák Nemzeti
Bank) - Reális-e az euró 2009-es
szlovákiai bevezetése?
Kovács Barbara: (Nokia Ma-
gyarország) - Cafeteria avagy a
Nokia kft. motivációs rendszere
Bordás Sándor: (Selye János
Egyetem) - Etnikai konfliktusok
kommunikációs háttere
Kandikó József: (Magyar Mar-
ketingszövetség) - Új menedzs-
ment kihívások az EU-ban
Andrási Éva: (Nokia Magyar-
ország) - A siker egyik alapvető
tényezője - avagy a beszállítók
fontossága
Stredl Terézia: (Selye János
Egyetem) - Érzelmi intelligencia
és kommunikációs tesztek
Végezetül az inverz permutáció
alkalmazásába László Béla, Nagy
Lehocky Zsuzsa és Komzsík Atti-
la nyújtott betekintést.
A neveléstudományi szekció
előadóit Baráth László, a kar dé-
kánhelyettese üdvözölte, majd
Homor Lajos az informatika és
az internet magyarországi ter-
jedésének történetét ismertette.
Józsa Mónika Vága község nép-
zenei hagyományairól számolt
be, kolléganője, Orsovics Yvette
a zeneoktatás didaktikai módsze-
reit prezentálta. További előadók
voltak: Patai Ilona, Baráth Lász-
ló, Czafrangó Sylvia, valamint
Magyar György és Hortobágyi
Antalné.
Másnap az areális kultúrák
szekcióján belül előadást tartott
Lengyelország szlovákiai nagy-
követe, Andrzej Krawczyk, aki
felvázolta a lengyel történelem
és kultúrtörténet legfontosabb
mozzanatait. A fentebb említett
szekción belül négy nyelven folyt
a tudományos diskurzus, többek
közt a vietnamiak integrációjáról
Közép-Európában, a Csemadok
szerepéről, a kétnyelvűség jelen-
létéről a szlovák irodalomban.
Boguslaw Bakula, lengyel irodal-
már a nemzetiségek problemati-
kájáról beszélt a II. világháború
utáni Lengyelországban. Előad-
tak még Tibor Žilka, az Areális
Kultúrák Tanszékének vezetője,
Eva Péteryová, Zuzana Vargová
és Agnieszka Janiec-Nyitrai.
Az immár 5. alkalommal meg-
rendezett konferenciáról bízvást
elmondható, hogy a hazai magyar
tudományos élet kiemelkedő ese-
ményévé nőtte ki magát. Az elő-
adások magas színvonala, a viták
konstruktív légköre, a szervezők
lelkesedése ígéretet jelent arra
nézve is, hogy a megkezdett ha-
gyományt a jövőben is folytatni
fogják, így is bizonyítva, hogy a
szlovákiai magyar tudományos-
ság egyaránt része a hazai és a
nemzetközi tudományosságnak.
(pt)
Nagy az érdeklődés a RadioPlus iránt
Több, mint ötven fiatal
érdeklődő jelentkezett az
újonnan megnyitott Mediá-
lis központba. A különösen
nagy érdeklődés tárgya az a
felvételi meghallgatás volt,
amely során az új egyetemi
rádióadó stábját válogatták ki.
CZÍMER GÁBOR
A szerkesztőségbe bekerült
hallgatókat több posztra készí-
tik fel, akik a Mediális központ
munkatársai lesznek (bemondó,
szerkesztő, PR manager, gyártás-
vezető, hangmérnök, dramaturg).
A hallgatókat csoportokba so-
rolták, és foglalkozások keretén
belül sajátíthatják el a rádiós és
újságírói szakmát.
Az internetre feltöltött első
adások november 23-ától érhető-
www.presstige.sk/aktualis
sandor.laczko@presstige.sk
RÖVIDEN
Szlovák és magyar múzeumok közösen mutatják be tárlataikat
„Kincsek határok nélkül” - ezzel a címmel indult az a vándorkiál-
lítás-sorozat, melyben jelenleg három magyar és négy szlovákiai
múzeum vesz részt. A program keretében nemcsak az exponátokat
tekinthetik meg a két szomszédos ország érdeklődői, de a szakem-
berek számára is találkozási lehetőséget kívánnak teremteni, ahol
tapasztalatokat cserélhetnek. Ezen kívül a közép- és alapiskolás di-
ákok számára workshopokat kívánnak rendezni, ahol megismerked-
hetnek a térség múltjával, és szabadon kérdezhetnek, érdeklődhet-
nek. Számításaik szerint a szlovák és magyar érdeklődők határokon
átívelő múzeumlátogatása kedvezően befolyásolja majd azt a képet,
amit a két nemzet alkot egymásról, mondta Vojtech Magyar, a pro-
jekt kiötlője. A programban részt vesz a lévai Tekovské múzeum, az
érsekújvári Ján Thain Múzeum, a visegrádi Martyás Király Múze-
um, a győri Xántus János Múzeum, az esztergomi Duna Múzeum, a
nyitrai Ponitrianske múzeum, a komáromi Dunamenti Múzeum és a
tapolcsányi Tríbečské múzeum.
Czímer Gábor
A KETK vezetősége a hallgatókkal találkozott
A KETK mind a 11 tanulmányi programja akkreditációt nyert, ebből
5 baccalaureátusi, 4 magiszteri és 2 doktoranduszi – számolt be a
kar vezetősége december másodikán. Baráth László, dékánhelyet-
tes elmondta, hogy változások történtek a záródolgozatokat illetően.
Jövőre bevezetésre kerül a munkák eredetiségét vizsgáló szoftver. A
munkákat két nyomtatott példányban és elektronikusan is kötelesek
leadni a hallgatók PDF formátumban. Az ehhez szükséges szoftver
letölthető a docs.ukf.sk honlapról. További újdonság, hogy a mun-
kát leadó hallgató választhat: vagy lincenciós szerződést (amellyel
jóváhagyja, hogy munkáját belső célokra használják fel, publikálják,
stb.), vagy nyilatkozatot ír alá (ez esetben a munka csak belső fel-
használásra kerül). A változásokat összefoglaló dokumentum letölt-
hető az egyetem honlapjáról. (ls)
Nemzetközi konferenciát tartottak a régiófejlesztésről
A KFE alapírásának 50. évfordulója alkalmából a Földrajz és Re-
gionális Fejlesztés Tanszék nemzetközi konferenciát rendezett. Az
október 7-i eseményen a szlovák, cseh és osztrák résztvevők első-
sorban a régiófejlesztés európai uniós trendjeiről tartottak előadáso-
kat. A konferencia védnöke prof. Ľubomír Zelenický, a Természet-
tudományi Kar dékánja volt.
Prof. Vencálek, az Ostravai egyetem oktatója a „hely szelleméről”,
pontosabban a „táj szelleméről” értekezett, melyben a régiófejlesz-
téssel kapcsolatos új értékrendek felléptését sürgette. Prof. Žigrai,
ausztriai kutató előadásában a tájtervezést mutatta be úgy, mint ami
az európai uniós régiófejlesztés szerves részét. Martin Boltižiar, a
KFE Földrajz és Regionális Fejlesztés Tanszékének munkatársa pe-
dig az ottani földrajzoktatás kezdeteiről beszélt.
A konferencia a későbbiekben a következő négy szekciókban foly-
tatódott: fizikális földrajz, humángeográfia, földrajz didaktikája és
régiófejlesztés.
A többi előadás témái a munkanélküliség eloszlásáról egy régión be-
lül, a köz- és magánszféra együttműködésének módjairól, valamint
az életminőség javításáról szóltak.
A konferencia előadásainak anyaga hozzáférhető lesz a rendező tan-
szék által rendszeresen megjelentetett Geografické informácie és a
Geografické štúdie c. kiadványokban. (czg)
“A hallgatókat cso- kalár szintű Közép-európai Areá-
portokba sorolták, és lis Kultúra szakos hallgatói lehe-
foglalkozások keretén tőséget kaptak, hogy az idén egy
belül sajátíthatják el a szemesztrális munka formájában
rádiós és újságírói szak- részt vegyenek a rádió műsorának
mát.” alakításában.
A hallgatók itt ugyancsak cso-
ek el a www.radioplus.sk olda- portokban dolgoznak, melyek
lon. keretén belül egy „modell” rádiós
A rádió műhelyében már ké- szerkesztőséget állítanak fel.
szül a karácsonyi és szilveszte- A rádióhallgatók ezidáig az
ri/újévi műsor. Mivel a hallga- IRŠ Zobor alatti internetes rádi-
tók ebben az időszakban otthon ót is hallhatták. Ennek műsorát
tartózkodnak, a műsorokat már ugyancsak az egyetem diákjai
most elkészítik. Ilyen módon az állították össze. A Radioplus
internetes rádió segítségével kap- szakmai és technikai együttmű-
csolatban maradhatnak az egye- ködést ajánlott fel az IRŠ-nek,
temmel. Az ünnepeket tematizáló amely jelenleg, meg nem erősített
riportok és interjúkon túl a szil- információk szerint, hamarosan
veszteri adás szabadabb stílusban megszűnik. A PRESStige szlovák
készül. Szerepet kap a humor és a nyelvű kiadását 2010-től a Medi-
zenei slágerek. ális központ, ill. a Jolin s.r.o adja
Az egyetem magiszteri és ba- majd ki.
www.presstige.sk/aktualis
sandor.laczko@presstige.sk
László Béla: a nyitrai magyar pedagógusképzés a szlovákiai magyar közösség alapvető pillére
László Béla professzor, a
Közép-európai Tanulmányok
Karának (KETK) egyik alapí-
tója és volt dékánja úgy véli,
hogy a nyitrai magyar pedagó-
gusképzés a szlovákiai magyar
közösség anyanyelvű műve-
lődésének alapvető pillére.
Beszélgetés a nyitrai magyar
nyelvű felsőoktatás kezdete-
iről, jelenéről és jövőjéről.
- Mikortól beszélhetünk
Nyitrán magyar nyel-
vű felsőoktatásról?
- Lényegében 1960-tól. Ekkor
nyílt meg Nyitrán az első évfo-
lyam. A pedagógusképzés át-
szervezése során az egy évvel
korábban, még Pozsonyban indult
évfolyamot is áthelyezték Nyitrá-
ra. Így egyszerre két évfolyam-
mal indult a nyitrai felsőoktatás.
Ezek nagy létszámú évfolyamok
voltak, hiszen az ötvenes években
az egyre szaporodó magyar tan-
nyelvű iskoláknak több és több
magyar pedagógusra volt szük-
ségük.
- A magyar pedagógus-
képzésnek a kezdetekben
még nem volt önálló intéz-
ményes formája. Milyen
módon zajlott a képzés?
- A magyar tanító- és tanárképzés
a szlovákkal egyenrangú ún. ma-
gyar tagozatba szerveződött. Ter-
mészetesen a szlovák tagozat na-
gyobb volt, de a magyar tagozatot
az induláskor még egyenrangúnak
tekintették vele. A diákok és a ta-
nárok is magyar tagozatra voltak
felvéve. Ez a rendszer kezdetben
nagyon jól működött. Az akkor
még szigorú felvételit sikeresen
teljesítő diákok közül a lehető
legtöbbet fel tudtuk venni. Az új
intézménybe megfelelően képe-
sített magyar oktatókat vettek fel.
a kezdeti gyors fejlődés eredmé-
nyeképpen az intézmény teljes
mértékben el tudta látni magyar
pedagógusokkal a hatvanas évek-
re már szinte teljesen kiépült szlo-
vákiai magyar alapiskolákat.
- Mikor fogalmazódott meg
először egy önálló nyitrai
magyar pedagógusképző kar
létrehozásának gondolata?
- Ezt egyértelműen nem lehet
megállapítani, de a magyar ta-
gozat nagyobb önállóságának
gondolata már a hatvanas évek
elején megfogalmazódott, hiszen
az egyszerre induló szlovák és
magyar tagozat a gyakorlatban
mégsem vált teljesen egyenran-
gúvá. A magyar tagozatnak csak
egy dékánhelyettes képviselője
volt a vezetőségben, a Magyar
Nyelv és Irodalom Tanszéken kí-
vül nem voltak külön tanszékei, a
meglévő tanszékek keretein be-
lül volt megszervezve a magyar
nyelvű oktatás. Ez lényegében
egy aszimmetrikus modell volt.
A legfőbb hiányossága az volt,
hogy a magyar pedagógusok-
nak és hallgatóknak nem voltak
döntéshozó és végrehajtó önkor-
mányzati szervei. Így a magyar
pedagógusképzés problémáit
érintő ügyek intézését nem tudták
közvetlenül befolyásolni. Ennek
okán már 1964-ben voltak kez-
deményezések a magyar tagozat
nagyobb önállósága érdekében. A
magyar tanárok és hallgatók alá-
írásaikkal támogatták a magyar
tagozat nagyobb önállóságára
való törekvését. E kezdeménye-
zést a párthatalom még el tudta
fojtani, és az 1968-as események
utáni időszakban pedig az önál-
lósodási kezdeményezéseknek
semmilyen esélye nem volt.
- A KETK 2003-ban alakult
meg, ám még előtte volt
egy kísérlet a magyar fel-
sőoktatás önállósítására.
- Amint említettem, az úgyneve-
zett konszolidáció időszakában,
tehát a hetvenes évek elejétől
egészen 1989-ig, az ilyen önál-
lóságról szó sem lehetett. A
rendszerváltás folyamatában már
1989 decemberében felmerült az
akkor még egykarú főiskolai in-
tézmény több karra történő szét-
osztásának elmélete. A nyitrai
magyar pedagógusképzés jövőjét
akkor egy több fakultású nyitrai
főiskola keretein belül önálló kar-
ként képzeltük el. Ezen elképze-
lés mellé felsorakozott a magyar
tagozat szinte teljes tanári kara
és a diákok is. Sőt a főiskolán a
rendszerváltást levezénylő szlo-
vák oktatók és hallgatók is támo-
gatásukról biztosították az önálló
magyar tanító- és tanárképző kar
létrehozását.
- És mégis miért nem járt
sikerrel a kezdeményezés?
- Ezt talán leginkább a rendszer-
váltás folyamatában természetes
módon felszínre került két ese-
mény befolyásolta. Az egyik a
komáromi Jókai Mór Egyetem
létrehozása érdekében alakult
kezdeményezés volt, amely a
nyitrai kartól függetlenül jött lét-
re, és a nyitrai magyar tagozatra
épülve képzelte el az egyetem
létrehozását. A másik akadály
az 1990 első hónapjaiban, már
az első demokratikus parlament
megválasztásának kampányában
erőre kapó, a médiák által is ter-
jesztett agresszív magyarellenes
nacionalizmus hatására épült fel.
Egyrészt gyöngült a magyar kar
támogatottsága a szlovákiai ma-
gyarság részéről, másrészt erő-
södött a kar létrehozását ellenző
szlovákok befolyása. Köztudott,
hogy a Jókai Mór Egyetem jóvá-
hagyása elbukott, de az akkredi-
tációs bizottság elé került nyitrai
egyetemi javaslatba sem tudták
átültetni karunk létrehozását azon
indok miatt, hogy az ezáltal kiala-
kuló magyarellenes hangulat ne
befolyásolja a főiskolának egye-
temmé való nyilvánítását. Az
akkor még Pedagógiai Karnak
nevezett felsőfokú intézmény dé-
kánja Jozef Pastier azonban ígére-
tet tett, hogy amennyiben sikerül
az egyetemmé való átalakulás, az
érvényes szabályok szerint létre-
hozza az önálló magyar kart. A
sors iróniája, hogy ennek ellenére
az egyetem akkreditációja siker-
telenül végződött.
A magyar kar létrehozásá-
ra ígéretes helyzet állt elő 1992
őszén, amikor a Pedagógiai Kart
törvényesen Pedagógiai Főiskolá-
ra nevezték át, amely megnyitotta
az utat a fakultások létrehozására.
A törvény azonban a karokról nem
rendelkezett, így azok spontán
módon, alulról indított kezdemé-
nyezések alapján jöttek létre. Ezt
a kaotikus helyzetet kihasználva
mi is elkezdtük az önálló karunk
szervezését. Politikai sugallatra
a kar létrehozásának nagyobb re-
ményében az eredeti magyar kari
tervezet úgy egészült ki, hogy ott
nemzeti kultúrájuk, történelmük
feltárása céljából helyet kapjanak
a német, bolgár, horvát, roma ki-
sebbségek kutatásai csoportjai is,
akik felsőfokú anyanyelvű okta-
tásra nem tartottak igényt kis lét-
számuk miatt. A többi karokhoz
hasonlóan mi is létrehoztuk az
akadémiai közösségeinket, meg-
választottuk az Akadémiai Szená-
tusunkat, és lényegében minden
készen állt a kar működésének el-
indítására. A törvény értelmében
ezek után a főiskola rektorának,
Peter Liba professzornak kel-
lett volna döntéseket hozni a kar
működtetéséről, aki lényegében
szabotálta a kar megalapítását.
Tehette ezt azért is, mert bizonyos
szlovákiai magyar politikai kö-
röknek nem tetszett a más nemze-
tiségűek - még ilyen jelentéktelen
szintű - bevonása sem. A kar tevé-
kenységébe így a kar létrehozása
mellett nem alakult ki együttes
szlovákiai magyar támogatottság.
A főiskolán belül és kívül a kar
létrehozásának szlovák részről
történt akadályoztatása ellenére
a meglévő nemzetközi támoga-
tás mellett az egységes szlováki-
ai magyar kiállás esetén jó esély
volt az újszerű és új struktúrájú
kar létrehozására, ahol a magyar
érdekek teljes egészében érvénye-
sülhettek volna.
- 2003-ban végül is elkezd-
te működését a KETK. Mi
állt ennek a hátterében?
- A kilencvenes évek első felében
a nyitrai magyar tanító- és tanár-
képzés gyors fejlődésnek indult.
Három éven belül a hallgatók és
oktatók, de a szakok számának
tekintetében is a hatvanas évek
szintjére sikerül felfejleszteni a
magyar tagozatot, amely újból
teljes egészében ki tudta elégíte-
ni a magyar iskolák pedagógus
igényeit. Az 1994-1998 között
azonban Szlovákiában és az egye-
tem vezetésében is eluralkodott a
magyarellenesség, aminek követ-
kezményeként újból lényegesen
beszűkültek a magyar pedagó-
gusképzés lehetőségei. A magyar
tagozat tanárainak és hallgatóinak
képviselői újból kemény küz-
delemre kényszerültek a rektori
hatalommal szemben a magyar
pedagógusképzés megmentése
érdekében. Így az 1198-as sike-
res kormányváltással, amikor az
MKP kormánytényezővé vált,
újult erővel tört fel az önálló kar
létrehozásának igénye, amelyet
magáévá tett a kormányzat és az
új rektor, Daniel Kluranec profes-
szor is. Abban, hogy önálló kar
létrehozása csak 2003-ban került
sor leginkább a bolognai folyamat
elindítása miatt fellépő törvényes
rendelkezések tisztázatlansága,
országos szinten és az egyetemen
belüli szerkezeti változtatások
bonyolultsága és nehézkessége,
az akkreditáció átszervezése és a
magyar egyetemi szakma felké-
szültsége játszották a fő szerepet.
- Mit tart a KETK leg-
nagyobb sikerének?
- Önmagában már az is nagy siker
volt, hogy létrejöhetett szlováki-
ai egyetemen belül egy magyar
nyelven oktató egyetemi kar a
tanító- és tanárképző szakok tel-
jes akkreditációjával. Ezzel meg-
szilárdulhatott több évtizedes
küzdelem után a magyar nyelvű
felsőoktatás önkormányzatisága
Nyitrán. Emellett olyan tanulmá-
nyi programok indítására nyílt
lehetőség, amelyek a szerteága-
zó pedagógusképzésre épülve a
szlovákiai magyar nyelvű fel-
sőoktatás lényeges bővülését
jelentették. Olyan szakemberek
képzése indult be, amelyekre a
szlovákiai magyar közösség tár-
sadalmi életében szükség van. Az
alap- és mesterképzésen túl siker-
nek könyvelhető el két doktori
program sikeres akkreditációja,
de a több szakon folyó egyetemi
doktori programok is. A kar sike-
rét, további előrelépését azzal is
megalapozta, hogy valamennyi
3.
tanulmányi programja véglege-
sítődött a komplex akkreditáció
folyamatában és az Akkreditációs
Bizottság ajánlása alapján hama-
rosan további tanulmányi progra-
mok kidolgozására és beindításá-
ra is sok kerül.
- Ön hogy látja, milyen szere-
pet tölt be a nyitrai pedagógus-
képzés, és általában a magyar
felsőoktatás Szlovákiában?
- Még elképzelni is nehéz, milyen
helyzetbe kerülhettek volna a ma-
gyar alap- és középiskolák a nyit-
rai magyar pedagógusképzés nél-
kül, hiszen jelenleg is a magyar
iskolák tanítóinak és tanárainak
60-70 százaléka Nyitrán végzett.
A nyitrai magyar nyelvű felső-
oktatás mindvégig kitartóan és
hűen, a szlovákiai magyar közös-
ség megmaradásának, anyanyel-
vű művelődésének szolgálatában
állt. Ezért is fejet kell hajtanunk
a nyitrai magyar tanárok és a
mindenkori hallgatók előtt, hogy
kitartóan védelmezték egyedüli
magyar nyelvű felsőoktatásunkat,
kitartottak mellette és megalapoz-
ták számára a biztató jövőt. De a
hála jelét kell kinyilvánítanunk
az egész szlovákiai magyarság-
nak, az éltető erőért az évtizedes
küzdelemhez azáltal, hogy nem
hagyta cserben, és hallgatókkal
biztosította létét.
Ha csak azt vesszük figyelem-
ben, hogy még jelenleg is Szlová-
kiában a magyar nemzetiségű fel-
sőoktatási hallgatók aránya alig éri
el annak 60 százalékát, amennyi
hallgatónak lenni kellene a felső-
oktatásban és felsőoktatása 20-24
éves korcsoporton belül a magyar
nemzetiségűek arányai szerint, és
ez a lemaradás évtizedek óta tart,
akkor az öt éve intézményesült
magyar nyelvű felsőoktatásra ko-
moly kihívások, feladatok várnak.
Az elmúlt öt év eseményei arra is
rámutattak, hogy a magyar nyel-
vű felsőoktatás jó struktúrájával
nem képes e kihívásoknak eleget
tenni. Teljesen újszerű, eddig nem
alkalmazott felsőoktatási stratégi-
ák kimunkálására és megvalósí-
tására van szükség. Különben a
szlovákiai magyar felsőoktatás
közép- és hosszútávon képzési
egyoldalúságával az itteni ma-
gyarság társadalmi, gazdasági fej-
lődésének hátráltatójává válhat.
(p)

Megnyílt a tudomány kávézója Nyitrán A nyelvtörvény értelmezése és

Korunk aktuális problematiká-
ja, a környezetvédelem, illetve
a Szlovákiai veszélyeztetett
biotópok jelenlegi helyzete és
ökológiai szerepéről beszélget-
tek a Tudomány a központ-
ban c. előadássorozatban.
A témáról előadást tartott Ja-
roslav Košťál, a KFE oktatója, az
Ökológia és Enviromentalisztika
Tanszék szakmai asszisztense,
aki a Szlovák Tudományos Aka-
démia mellett működő Botanikus
Társaságának is tagja. Jaroslav
Košťál elmondta, hogy a tudó-
sokat „zöldekre” és „fehérekre”
osztja. A fehérek a laboratóriumi
kutatók, akik fehér köpenyükben,
mesterséges körülmények kö-
zött vizsgálódnak, míg a zöldek
a terepen dolgoznak. Önmagát
a zöldek közé sorolta, számukra
a természet önmagában jelenti a
laboratóriumot. Előadásában fel-
hívta a figyelmet a hazai biotópok
florisztikai és vegetációs jellegze-
tességeire, azokra a tényezőkre és
okokra, amelyek ezeket a biotó-
pokat veszélyeztetik, valamint a
védelmük érdekében szükséges
lépésekre. Az előadás elhangzása
után a témáról beszélgetés követ-
kezett, amelybe a hallgatóság is
bekapcsolódott.
A „Tudomány a központban”
nevű szimpóziumn a nyitrai „Tát-
ra” színházi kávézó (kaviareň Ta-
tra, Staré divadlo) falain belül zaj-
lott október 22-én. A sorozat első
előadása az Oktatásügyi Minisz-
térium által létrehozott központ
és a KFE együttműködése nyo-
mán jöhetett létre, így az egyetem
oktatói a széles társadalmi nyilvá-
nosság előtt is beszélhetnek tudo-
mányos eredményeikről.
A Tudomány a központban isme-
retterjesztő előadássorozat ezen
bevezető előadását Andrea Puta-
lová nyitotta meg, aki tudomány
népszerűsítését előmozdítani kí-
vánó nemzeti központ munkatár-
sa. Sikeres indulást kívánt a kez-
deményezésnek prof. Ľubomír
Zelenický, a KFE Természettudo-
mányi Karának dékánja.
Az előadássorozat a tovább al-
kalmai minden hónap utolsó előt-
ti csütörtökén 17:00-kor kerülnek
megrendezésre. A helyszín pedig
ugyancsak a Tátra kávézó lesz. A
terítéken olyan témák szerepel-
nek, mint a fizika, asztronómia,
geológia, gemológia, klimato-
lógia, botanika, zoológia vagy a
genetika.
A rendezők minden érdeklődőt
szeretettel várnak. Czímer G.
hatása a civil szférára – fórum
A nyelvtörvény értelmezése és hatása a ci-
vil szférára címmel szervezett a Selye János
Egyetem Hallgatói Önkormányzata fórumot
december 8.-án a konferencia központban.
RYŠAVÝ PÁL
A meghívottak között ott volt Berényi József
az MKP alelnöke, a Szlovák Nemzeti Tanács Em-
beri Jogi Bizottság elnöke, Hortai Éva (Híd-Most)
jogász, Komárom város alpolgármestere, A. Nagy
László a Híd-Most párt alelnöke, Cúth Csaba jogász,
nyelvész, az Anyanyelvünkért Polgári Társulás ve-
zetője/alapítója.
Az előadók röviden ismertették a kisebbségeket
érintő nyelvi törvények különböző változásait 1991-
től egészen a 2009-es aktuális nyelvtörvényig, mely
oly sok vitát váltott ki és gerjeszt ma is. Tekintve,
hogy a törvényhozás e hónapban hozta nyilvános-
ságra a végrehajtási rendelet részleteit, a vita most
válhatott volna igazán aktuálissá.
Ismertették a törvénnyel kapcsolatos tárgyalá-
sok jelenlegi állapotát, valamint szó volt a törvény
hétköznapi és közéletbeli hatásairól is. Az eredeti
tervek szerint a fórumot csendes, fáklyás tüntetés
követte volna.
Megkérdeztük a Hallgató Önkormányzat elnökét
Czibula Ádámot miért történt ez az utóbbi változás,
aki kifejtette, hogy a minisztérium most adta ki a
végrehajtási útmutatót és ez új helyzetet teremtett.
Az ebből fakadó esetleges félreértések elkerülése
végett döntött úgy a Hallgatói Önkormányzat, hogy
elhalasztja a megmozdulást. De kilátásba helyezték,
hogy ha ez a végrehajtási útmutatóval együtt sem
elfogadható és ellenünk van, akkor bizony lesz tün-
tetés.
Reményeink szerint nagyobb szabású és akár
nagyobb volumenű, mintha csak Komáromban tar-
tanánk, összefogásra kell törekedni, és esetleg szö-
vetkezni másokkal is. – mondta a HÖK elnöke.
4.
Art Regnum
Yann Tiersen
nosztalgikus
dallamai
Ha va-
laki tehet-
séges, hát
derüljö n
ki róla
minél ha-
marabb.
Y a n n
Tiersen, francia zeneszerző sem
rejtette véka alá már gyermekko-
rában felgyülemlő fantáziáját. A
számára a világhírnevet meghozó
filmzenéről kevesen tudják, hogy
nagyobb része megtalálható a ko-
rábbi Yann Tiersen-szólóalbumo-
kon is. Így amikor Amélie cso-
dálatos életének nosztalgikus és
meseszerű zenéjét albumon hall-
juk felcsendülni, ne rökönyöd-
jünk meg, hogy a zeneszerző, ma-
gának némi munkát megspórolva,
önmagától kölcsönzött néhány
jellegzetes dallamot. Ezt senki
ne illesse éles kritikával, hiszen
a forgatókönyvíró-rendező, Jean-
Pierre Jeunet fejében alighanem
azok a dallamok lüktettek, amikor
Amélie bűbájos világa kialakult
a fejében: nem újrahasznosított
szerzemények ezek, hanem pon-
tos helyre illesztett kirakódarab-
kák, melyek a kedves történethez
idomulva keltek csak igazán élet-
re.
2003-ban újabb filmzenét al-
kotott, magányos zongora kíséri
a Good bye, Lenin! filmkockáit.
Értékes szólóalbumai közül ki-
emelendő a 2004-ben megjelent
lemez, melyen Shannon Wright
amerikai énekesnővel dolgo-
zott együtt. Az album jellegzetes
hangszerei a zongora, a hegedű, a
nagybőgő, a klarinét és a harmo-
nika. A hangszerek egyben a tier-
seni világot is jelentik. A szöveg
minimális jelenléte csak segíti a
zene hömpölygését és szétára-
dást.
A hölgy rekedtes és hamiskás
hangja néhol összesimul a többi
hangszerrel, néhol pedig egyértel-
műen elkülönül attól. A hangja a
zenében olyan, mint egy úszó hal
a folyóban, mikor néha felbukkan
a felszínre. Az ember fokozatosan
magába fordul, a hegedű húrjai-
nak töredezése pedig nem csupán
szomorkás hangulatot idéz meg,
hanem egy ennél jóval sűrűbb
és elemibb érzést, a szorongást.
Zaklatott szorongásból indulunk,
mely a végére valahogy mégis
feloldódik, s egyenletes érzés-
folyammá szelídül. Ám ez a fel-
oldódás csak annyira elég, hogy
még mélyebbre rakódjon le és a
lélekről még lekaparhatatlanabb
legyen. Ilyenkor nem szokott
megvédeni sem emlék, sem va-
rázslat. Depressziótól és önsajná-
lattól mentes tiszta állapot .Olyan
zenét komponál, amire nem lehet
nem odafigyelni. Kimért, vissza-
fogott, finom, és ami a lényeg:
elegáns balladisztikus elégiaként
tud hatni hallgatójára, muzsikája
rengeteg képet képes előrántani
az emlékezetből.
Az idővel sajátosan és profi
módjára bánik: megeleveníti azt,
ami már megtörtént, s elénk tárja
azt, ami még csak elkövetkezik.
Gál Andrea
A manapság oly
sokat hangoz-
tatott és minden
gondra ürügyül
kinevezett világ-
gazdasági válság
érte utol az idén
jubiláló kassai
Thália színházat…
is.
Eltörik – e THÁLIA szárnyait?
A
teátrum negyvenedik
évadát beárnyékoló kü-
szöbön toporgó anyagi
nehézségek mostanra olyannyira
ellehetetlenítette az intézmény
működését, hogy nem kizárt
a színház beolvasztása, illetve
színpadának teljes elnémulása.
Az anyagi gondok nem jelen-
tenek újdonságot a társulat mű-
ködésének mindennapjaiban, hi-
szen már több éve aggasztó hírek
keltek napvilágra létüket illetően.
Üzemeltetője, a Kassai Megyei
Önkormányzat már hosszú ideje
csupán nagyon csekély összeget
fordít a fenntartásra, mondhatni
túlélésre, amit idénre, a már fent
említett okok miatt még tovább
kurtított, így kényszerítve telje-
sen térdre Márai és sok más jeles
személyiség városának, Thália
hírnökeit. Tehát racionalizálva és
sarokba szorítva a történet pusz-
tán ennyi, a színháznak nincs pén-
ze előadásokat létre hozni, ebből
egyenesen aránylik a nézők száz
Art Brut Galéria, Budapest
Budapest VIII. ker.
Kőbányai út 22.
November 19-én „Art Brut”
néven nyílt galéria a gyógyte-
rápiás foglalkozások munkáit
állítja ki. Célja, hogy teret ad-
jon a betegek által készített,
művészeti és esztétikai értékkel
rendelkező festményeknek, gra-
fikáknak (később akár fotóknak
és filmeknek is). Beke László
művészettörténész szerint ezek
az alkotások olyan többlettel
rendelkeznek, jelesül a szép, jó
és igaz egységével, ami a kortárs
művészetben egyre ritkábban
érhető tetten. “Nem értem, hogy
mi köze ennek a művészettörté-
nethez”- mondta egyik alkotó a
galéria megnyitása után velem
beszélgetve. Megértő mosollyal
fogadta azt a válaszomat, hogy
ezek a művek a művészettörté-
net hímes tojásai, és a művészet-
történészek most tanulják kézbe
venni ezeket a tojásokat. Hat
százalékos hiánya ami egyenlő a
megsemmisülés tényével, tehát
az önkormányzat, állam és mi-
egyebek, bezárathatja kezét mos-
va az ellehetetlenült intézményt.
Spekulációba nem bonyolódnék,
hogy akkor most ez kinek áll ér-
dekében, meg miért meg hogyan,
mivel, stílusosan, a színfalak
mögé én nem látok, nem láthatok
be. Egy dolog azonban bizonyos:
jóakarat és színházigény létezik.
Hála - talán - Thália óvó szárnya-
inak, mely ismét maga alá vonja
a társulatot, van kiút a lehetetlen-
ből.
A Duna televízió, ami a nem-
zet televíziójának hirdeti magát
intézett felhívást nézőinek, me-
lyek alatt a világ öt kontinensé-
nek magyarjait érti, hogy tegye-
nek ismét úgy, ahogy a felvidék
magyarjai tettek anno, mikor is
közadakozásból jött létre maga
az egész színház, és adjanak is-
mét „valamit” annak érdekében,
hogy a csodában gyermekeink is
nap alatt két csoportos táncot is
megtanultak a megnyitó napjá-
ra ezek a példamutató emberek.
Példaértékű az összetartozásuk,
a kitartásuk, az akaraterejük,
részesülhessenek. November 27-
29. között a televízió képernyő-
jén folyamatosan megtalálható
volt az adományvonal száma,
és mindenegyes reklámblokk
a „Szárnyakat Tháliának” fel-
szólítással kezdődött. Továbbá
főműsoridőben közölték a szín-
ház legnépszerűbb előadásait is,
mint például a 2009-ben készült
Sütő András: Káin és Ábel című
darabját. A hétvége folyamán
megszólalt a tv képernyőjén
a teátrum igazgatója is, Kolár
Péter, aki az adománygyűjtést
egyfajta petícióként is értelmez-
te, mely arra hivatott szolgálni,
hogy bizonyosságot nyerjen róla
az is, aki eddig kételkedett, ma-
gyar színjátszásra Kassán igen is
igény, sőt mi több, szükség van.
E pár nap folyamán szinte min-
den műsor, program a Tháliához
kapcsolódott, történetét, jelenét
mutatták be, színészek, rende-
zők és a színház más területéhez
kapcsolódó jeles személyiségek
önmaguk elfogadásáért tett lépé-
sek, amihez feltétel, hogy pozitív
reakciókat kapjanak az úgymond
egészséges emberektől, tőlünk.
Mandity Krisztina
www.presstige.sk/artregnum
petra.szamel@presstige.sk
mondták el gondolataikat, érzel-
meiket a Tháliával, Kassával és
a magyar nyelvel, színjátszással
kapcsolatban. A helyzet kísérte-
tiesen hasonlít Sisiphuséra, azon-
ban a remény e kezdeménye-
zéssel és a több, mint tíz millió
forintos befolyt összeggel mégis
csak pislákolni látszik, ugyan a
fennmaradáshoz szükséges ös-
szeg mint egy kétszeresét még
valahonnét elő kéne teremteni.
Kerülgettem itt, kisebb nagyobb
utalásokat téve, a forró kását…
magyarság. Számomra ez egy
absztrakt dolog, el nem vehető
tőlem, mivel ennek születtem,
ennek halok meg, ha tetszik, ha
nem, és bármennyi is bennem az
ellenérzés a mellet verő típussal
szemben e hír hallatán valami
csak megdobban bennem. Azt
hiszem, a „miénk” érzet. Az hi-
szem, az az érzet, ami Ady-vers
olvasása és Kodály hallgatása
közben, vagy egy pohár Bikavér
megivása alatt pulzál bennem
Tutanhamon kincse
Akinek nem volt módja
Bécsben megtekintenie a fia-
talon elhunyt egyiptomi ural-
kodó sírjában talált szenzációs
műtárgyakat felvonultató tár-
latot, az most pótolhatja mu-
lasztását. Tutanhamon sírjá-
nak létezését eleve kétségbe
vonták, ám egy megszállott
régész, Howard Carter kitar-
tásának köszönhetően gazda-
gabbak lehetünk eme páratlan
kincsekkel, melyek egy mesés
kor gazdagságáról árulkodnak.
A korabeli sírok nagy részét a
tudósok ekkorra már föltárták
,vagy (számos esetben) pedig
a sírrablók martalékává vált.
Tehát éppen ebben rejlik a
lelet jelentősége. Nem kell fa-
akaratlanul. Ez, nem tudom, így
van-e másokkal, más nemzetek-
kel, de a magyarban, a magyar-
hoz ez így dukál. Büszkeség ez,
mely csontig mar és felteszi a
kérdést: Miért pont ez a hely az,
amire nincsen keret, uniós pályá-
zat, szociális fond, regionális fej-
lesztés, kulturális fővárosjáradék,
magánjuttatás, zsebbe csúsztatás,
ráolvasás, szemmel verés…akár-
mi! Ilyen esetben nem tudok nem
felháborodni és szólni, mert az
„enyém” veszik el, az „enyémet”
bántják a „mieink” jövőjét fosz-
togatják. És más szempontból is.
Teljesen kívül álló szemszögéből
a felteendő kérdés: Szabad-e egy
olyan évszázados hagyományok-
kal rendelkező intézményt veszni
hagyni, ahol egy nemzet drámá-
jának, a Bánk bánnak rendezték
meg hajdan az ősbemutatóját?
Ha én mondom nem, ez egy kis
nem, de ha sokan mondjuk, nem,
akkor talán valahogy igen is lehet
belőle. Szabó Réka
natikus történelemrajongónak
lennünk, hogy örök élmény-
ben legyen részünk, a tudás
mindenkié, és ha módunkban
áll, használjuk is ezt ki!
Helyszín: VAM Design center,
1061 Budapest Király utca 26.
Időpont: 2009. október 24-től
2010. április 19-ig tart nyitva
minden nap (vasárnap és ün-
nepnapon is) reggel 10:00 -
20:00 óra között.
Jegyárak hétköznap:
Felnőtt: 3300 ft
Diák (igazolvánnyal): 2500 ft
Jegyárak hétvégén és ünnep-
napokon:
Felnőtt: 3900 ft
Diák (igazolvánnyal):2900 ft
Számel Petra
www.presstige.sk/artregnum
petra.szamel@presstige.sk 5.

Akit megbámultak a nők, Coco Chanel A giccs művészete azaz-

Hátrányból indult, de kigom-
bolta a világ nagykabátját,
s belevarrta magát annak
címkéjébe. Forradalmár
volt, aki tűvel és cérnával
minden ajtót kinyitott maga
előtt a divat világában.
Névjegye a rövid fekete ruha,
a szegélyezett egyenes szabású
kosztüm, a csillogó kosztümék-
szerek és a vagyonokat hozó par-
fümje. Életéről film készült, Coco
before Chanel címmel, melynek
bemutatója idén áprilisban von-
zotta magához a divat-, illetve
filmrajongók tömegét. A cím
nyílt utalás arra, nem igyekszik
nyüzsgő életének minden percét
megörökíteni. Az Anne Fontaine
által rendezett film Chanel ifjú-
ságát jeleníti meg, a divatalkotó
hölgy felemelkedésének tükre: a
világhírnév kezdete a film végál-
lomása. Főszerepben az Amélie
csodálatos élete színes kockáiban
szerelmet kereső Audrey Tautou,
akinek kisugárzása Chaneléhez
fogható. A szerepet ösztönös prof-
izmussal ragadja meg, visszafo-
gottságával méltó formálója “örök
Mademoiselle”-nek, s az Amélie-
ben bájoló őzike szemeket elfe-
lejtve növi ki magát magabiztos
divatdiktátorrá. Gabrielle Chanel
1883-ban született egy isten háta
mögötti francia kisvárosban, az
árvaházban felcseperedő kislány
gyerekkorából kimarad az apafi-
gura, akit mégis minden vasárnap
vár.
Később bepillantást nyerünk
azokba az időkbe, amikor unoka-
testvérével kávézókban és bárok-
ban sanzonénekesnőkét lép fel.
Ekkor ragad rá a fiatal hölgyre a
„Coco” név, melyet később büsz-
kén vállal. A részeg katonák és
más mulatni vágyó fiatalok szó-
rakoztatása untatja, többet akar
kisajtolni az élettől, mint az estén-
kénti színes ruhákban való egy-
ügyű dalolgatás. Megismerkedik
Etienne Balsannal, aki védelmet
nyújt számára a könnyűvérűség
sekélyességétől. A szürke kis
boltból, ahol szoknyák és nadrá-
gok felvarrásán kívül más kreatív
munkát nem végzett, útnak indul,
hogy nyakon csípje szerencséjét.
Etienne birtokán ragad, ahol a lo-
vaglás ugyanolyan társadalmi ese-
mény, mint a sűrűn átmulatozott
éjszakák. Ekkor veszi kezdetét a
tudatos külvilágformálás, mely-
ben saját ruhatárának megrefor-
málása csak a legeslegelső lépés.
Irigyelni valóan hosszú haját már-
már kisfiús rövid frizurára cseréli.
Hajhosszúságának megcsonkítása
ugyan nem az ő újítása, viszont ő
az, akinek sikerült divatba hoznia
ezt a konvenciókkal szembeni,
szinte provokatív lépést. Férfi
nadrág, férfi ing, férfi kalap, a fi-
nom küllemű hölgy szájában pe-
dig állandóan cigaretta füstölög.
A korabeli habban és fodorban
úszó, fűzőben fuldokló és gyü-
mölcskosár-kalap alatt rogyadozó
hölgyek furcsa szemmel figyelik
Coco megnyilvánulásait, ám ha-
mar rájönnek, követni való példa
ez a lány, s meghökkentő ötletei
nem bolondériának tudhatóak.
Életét nagyban meghatározó sze-
relme Boy Capelé, akinek felesé-
ge mégsem lett soha. Egyik indok
Coco kijelentése, miszerint ő nem
lesz senki felesége, másodszor
pedig azért nem, mert a férfi saj-
nos fiatalon meghalt. Mégis az
ő támogatásának köszönhetően
nyitja meg 28 éves korában a rue
Cambon 21. szám alatt első kalap-
boltját, nem sokkal ezután pedig
butikot nyitott. Ott kezdte gyárta-
ni bő szabású, kényelmes alkalmi
ruháit, amelyek híressé tették.
Látva, hogy butikja hihetetlenül
népszerű, úgy döntött, megnyitja
a House of Chanelt. Miután hírt
adott magáról természetesen egy-
szerű modorával és ízléses stílus-
érzékével, ő öltöztette Európa és
Amerika magukra sokat adó höl-
gyeit, akik a praktikus öltözködés
megszállottjaivá váltak, hiszen
megmutatta a kényelme elegancia
lehetőségét.
Hatása a divatvilágban annyi-
ra szétágazó volt, hogy kortárs
divattervezőit is újításra kénysze-
rítette: Dior, Givenchy és Lanvin
egyszerű és alkalmi ruhadarabok-
ra cserélték extravagáns ruhaköl-
teményeiket, hogy visszacsábítsák
kuncsaftjaikat. Nevéhez fűződik
a Chanel-kosztüm megalkotása,
amely tweed szövetből készült
és aranygombos, doboz formájú
kabátjához egyenes szabású szok-
nyája járt. A klasszikus formát, a
divatház vezető tervezője, Karl
Lagerfeld álmodta újra a ‘80-as
években. Szigorú elhivatottsága
az illatok világába is beszivárgott,
mikor Ernest Beaux, francia ké-
mikussal karöltve megalkották a
Chanel N°5 parfümöt, melynek
kapcsán ezt mondt: “Egy olyan
nő, aki parfümöt nem visel, annak
jövője sincsen.”
Kevés olyan divatszemélyiség
van, akinek életéről rögtön két fil-
met is készítenek ugyanabban az
évben. Az első a már fentiekben
taglalt fiatalságát bemutató mű,
a másik pedig egy Amerikában
forgatott sorozat, mely Chanel
egész életét nyomom követi, a
gyerekkorától a híres tervezővé
válásán keresztül, egészen a 2. vi-
lágháború utáni nagy visszatéré-
séig. Életében megmutatta, men-
nyi erő és küzdeni akarás adatott
számára. Fő célja az önállóság,
hajtóereje pedig az ambíció volt.
Utolsó napját, 1971. január 10-
ét Ritz hotelbeli lakosztályában,
magányosan és megkeseredetten
töltötte.
Gál Andrea
létezhetne-e a giccs a
giccsember nélkül?
Az vesse a giccsemberre az első követ, aki nem birtokol giccset.
Bevalljuk vagy sem, valamilyen mértékben mindnyájan támogatjuk
a giccset. Legalább egy giccstárgya mindenkinek van. Kerti törpe,
ismert műalkotás reprodukciója, nyaraláson vásárolt kagylós hamu-
tál, angyalgyertya, gipszkutya, és még lehetne sorolni: hogy minden
giccstulajdonos magára ismerhessen. Felesleges volna értékítéletet
hozni a giccsemberekről anélkül, hogy ismernénk a giccshez való
viszonyát.
Sokkal inkább érdemes megvizsgálni napjaink giccsfogalmát,
és elgondolkodni rohamos terjedésének lehetséges megszüntetésén.
Gyakran használjuk ezt a fogalmat a hétköznapi beszédünkben is,
sokszor anélkül, hogy tisztában lennénk pontos jelentésével. Ha a
szó definiálására nem is vállalkozhatunk, valamilyen szubjektív,
önálló giccsfogalmat alkothatunk magunk számára, így helyére
kerülhetnek a begyűjtött vagy ajándékként, tiszteletből őrizgetett
tárgyaink is. Van a giccsnek egy megengedőbb és egy radikális ér-
telmezési lehetősége. A fogalom maga az 1890-es évektől létezik, és
feltehetőleg a német kitschen szóból, mások szerint az angol sketch-
ből származik.
A művészet minden ágának van giccs-képviselője, ám fontos le-
szögezni, hogy a giccs, noha a művészet eszközeivel, eszközeiből
él, maga mégsem művészet. A giccs nem antiművészet, vagy a mű-
vészet ellentétpárja, azonban a kettő közti viszony legjobban mégis
olyan ellentétpárokkal ragadható meg, melyek egyike a művészet, a
másik pedig a giccs sajátja. A műalkotás általában nem riad vissza a
rút ábrázolásától sem, szemben a mostohatestvérével, a giccsel, ami
nem enged meg magának semmiféle bánatot, nehézséget.
Legfőbb jellemzője ugyanis, hogy nem kell érte megküzdenie a
befogadónak, nem kell értelmezési rétegeken töprengenie. Rejtett
mondanivalóra, utalásokra aligha találunk, azt mondja csupán, amit
mutat is, befogadása gyors és egyszerű, de egyszeri alkalomra való,
hiszen a vele való következő találkozásnál sem tárul fel egy újabb
értelmezési lehetőség. Találóan mondja Kundera A lét elviselhetet-
len könnyűségében, hogy „a giccs a szar abszolút tagadása; a szó
szoros és átvitt értelmében: a giccs kizárja látószögéből mindazt,
ami az emberi létben esszenciálisan elfogadhatatlan.”1
Semmit nem enged meg, ami nehéz lenne, tagadja mindazt, ami
rossz, nem tűri a szenvedést, és talán éppen ezért nem ismeri a ka-
tarzist. Tartalom helyett forma, invenció helyett konvenció, örök
érvényűség helyett pillanatnyiság jellemzi. A művészet a lét egészét
célozza meg, azt tükrözi, ezzel szemben a giccs beéri részletkérdé-
sekkel. A társadalomhoz való viszonyukban rejlik e leglényegesebb
ellentét, amíg az előbbi gazdagítja a társadalmat, az utóbbi szegé-
nyíti, ugyanis belőle kíván meggazdagodni, mindaddig, amíg valaki
nem mondja, hogy elég a giccstermelésből. Ez a felismerés elegendő
lehet a karácsonyi vásárok mosolygós figuráinak abszolút elutasítá-
sához. „A giccs születése társadalmi jelenség, s az lesz - reméljük-
halála is.”
Mandity Krisztina

A fal öröksége - Húsz évvel a berlini fal leomlása után    

A második világháború befejeztével a
világ sorsa a két győztes nagyhatalom,
az USA és a Szovjetunió kezébe került.
A hitleri Németország legyőzésével
megszűnt a nagyhatalmak közös érdeke.
Már a háború utolsó hónapjaiban kirajzo-
lódott, hogy a második világégést követő-
en a két szövetségesnek más-más elkép-
zelése van az új világrendről. Az első jel
Kennan hosszú távirata volt (1946. febru-
ár 22.), amely elsőként figyelmeztetett a
szovjet veszélyre, Churchill híres fultoni
beszéde (1946. március 5.) pedig felhívta
a figyelmet arra, hogy a világ hamarosan
két pólusra fog oszlani. Ebben a beszéd-
ben hangzott el először a vasfüggöny
kifejezés. A legyőzött Német Birodalom
fővárosát, Berlint megszállási övezetekre
osztották. Az első, majd a második berli-
ni válság után a szovjet vezetés döntött.
1961. augusztus 13-án éjszaka lezárták
a város fontosabb átkelő helyeit. A város
e részeit drótkerítésekkel választották el,
majd megkezdődött a berlini fal építése.
A világ immár két részre szakadt. A fal
megakadályozta a kelet-berliniek töme-
ges nyugtra való áttelepülését, valamint
megnehezítette az USA kémeinek Nyugat
és Kelet-Berlin közötti szabad mozgását.
Azonban a fal nem csak fizikai szemé-
lyeknek szabott gátat, hanem a művészeti
irányzatoknak is. Míg nyugaton a művé-
szeti ágakban az újabb irányzatok sorra
jelentek meg, addig a fal keleti oldalán
egyetlen művészeti forma létezett, a párt
által kijelölt szocialista realizmus, azaz a
szocreál. Azonban a falnak politikai, tör-
ténelmi jelentőségén kívül fontos kultúr-
történeti szerepe is van. Számos alkotót
megihletett. A nagysikerű Pink Floyd ze-
nekar 1979-ben adta ki a The Wall című
albumát, amely egy rock sztár történetét
dolgozza fel. A mű egyben rockopera
is. A hanghordozón huszonhat szám ka-
pott helyet, közülük a legismertebbek az
Another Brick in the Wall, a Hey You, és
a Goodbye Blue Sky. Az albumból 1982-
ben Alan Parker filmet rendezett. A főhős
szerepét Bob Geldolf alakította. 1990-
ben Roger Waters-szal, a Pink Floyd
egykori basszusgitárosának vezetésével,
vendégzenészekkel a Potsdamer Platzon
adták elő a Pink Floyd- The Wall című
művét. Szerte Európából érkeztek a fia-
talok, akik a fal lerombolását ünnepelték.
A berlini fal a festőművészetre is hatás-
sal volt. Az Amerikában már az 1970-es
években teret hódított utcaművészeti ág,
a graffiti már a 80-as években Nyugat-
Európa országaiban is megjelent, főkép-
pen a nagyobb városok utcának falain.
A berlini fal nyugati oldalán is hamar
megjelentek az első firkák, első szöve-
gek, amik a szomszédos kommunista
rezsimet bírálták. Kis idő elteltével ezek
a falfirkák egyre komolyabb művészi
igénnyel elkészített színes rajzokká-fest-
ményekké fejlődtek. A rajzok sok esetben
gúnyrajzokként készültek, amik a szovjet
politikai vezetés vezető funkcionáriusait
ábrázolták. A fal ledöntése után 1990-ben
a megmaradt falmaradványok keleti ol-
dalán létrejött egy 1,3 kiló méteres utcai,
nemzetközi graffiti galéria, ami az East
Side Gallery nevet kapta. Húsz évvel a
fal ledöntése után a berlini vezetés felkér-
te azokat a művészeket, akik egykoron
kifestették a falat, hogy fessék újra a raj-
zaikat. A város vezetői komolyan gondol-
ták ezt a szándékukat. Mi sem bizonyítja
ezt jobban, mint az, hogy mindenegyes
művésznek háromezer eurós tisztelet-
díjat ígértek a munkáért. A határ 1989.
november 9-i megnyitásával megnyílt a
volt szocialista országok lakói előtt az út
nyugat felé, ugyanakkor a nyugati kapi-
talista világ elé tárult egy új, „meghódí-
tatlan” terület. A plázák, a reklámok, a
legextrémebb művészeti formák, hóbor-
tok, extrém sportok és a gyorséttermek
világa rohamos tempóban árasztotta el a
volt szocialista blokk országait. Húsz év
alatt látszólag felzárkóztunk a nyugathoz.
A nagyvárosok arculata szinte a nyugati
metropoliszok mintájára alakul. Meg-
számlálhatatlan művészi irányzat talált
magának táptalajt, és megannyi követőt.
A színházak olyan darabokat játszanak,
amelyeket a szocializmus éveiben el-
képzelhetetlennek tartott a pártvezetés.
Az irodalmi élet is megélénkült. Sorra
születtek meg az elmúlt években a jobb-
nál-jobb posztmodern művek. Az embe-
rek többsége nyitott az új dolgok iránt.
A graffiti és a street art egyre nagyobb
teret kap. Galériák telnek meg az utca
művészeinek alkotásaival. Temérdek ze-
nekar alakult-alakul mind a mai napig.
Mondhatni, virágzik a kultúra. Bár ez sok
helység kulturális életéről nem mondható
el kis országunkban. Számos helyen az
ember még mindig úgy érzi, hogy nem
történt rendszerváltás. A kultúra házai
sok településen még őrzik a szocializmus
évei alatt rájuk aggatott köntöst, annak
minden velejáróval együtt, vagyis anno
a KGST tagországaiban készült remek
bútoripari termékekkel berendezve, de
ez sajnos a posztjukon ülő vezetők szám-
lájára írható. A fiatalok nagy többsége
számos dolgot elérhet. Olyan dolgokat
csinálhatnak, amik szüleik számára azok-
ban az években csak álomnak tűnhettek.
Bárki szabadon festhet, írhat, zenélhet,
színészkedhet, tanulhat, nem kell félniük
az öltönyös úri emberektől, akik egyszer
csak megjelennek, és mindenféle kérdé-
sekkel bombázzák őket. A fal ledöntésé-
vel a keleti blokk volt országainak lakosai
megkapták azt, amire évtizedekig vártak.
A szabadságot. A nyugati világból szá-
mos jó és rossz dolog érkezett. Nem az én
tisztem eldönteni, hogyan áll jelenleg az
a bizonyos mérleg. Sokan bírálják a régi
rendszert, sokan bírálják az újat. A fal
emléke még rengeteg emberben mélyen
él. Bár a vasfüggöny megszűnésével, a
fal leomlásával átalakult Közép-Európa
arculata, és a rendszer is megváltozott, de
sok ember fejében mind a mai napig nem
történt meg a rendszerváltás. A berlini fal
leomlásának és a rendszerváltásnak mára
már kialakult a kettős megítélése.
Rácz Gergő
6.
Véna
Másodszor,
Turczel Lajos
szülőfalujában
November 6-án a Szlovákiai
Magyar Írók Társasága és Ipoly-
szalka önkormányzata szerve-
zésében került sor a II. Tudomá-
nyos és Ismeretterjesztő Irodalmi
Konferenciára, melynek előadói
a felvidéki magyar helytörténet-
írás aktuális kérdéseit vizsgálták.
A konferencián Szarka László,
Simon Attila és B. Kovács Ist-
ván történészek, majd Koncsol
László, József Attila-díjas költő,
helytörténész, és Momko Miloš,
levéltáros képviseltették magu-
kat. A rendezvény szolgáltatott
alkalmat a Turczel Lajos-díj ün-
nepélyes átadására. Az elismerést
első alkalommal Vadkerty Katalin
vehette át, aki a szlovákiai ma-
gyarság háború utáni történetének
feldolgozásával alkotott maradan-
dót. A rendezvény Turczel Lajos
síremlékének megkoszorúzásával
zárult.
Nagy Erika
Min dolgozol
most?
fogas ferenc felvétele
Hizsnyai Zoltán költő, esszé-
író és szerkesztő ebben az évben
töltötte be a tiszteletre méltó fél
évszázados kort. A jubileum al-
kalmából jelent meg a Fordítva
múlik – előre farol című kötete,
amely pályafutásának 50 legszebb
versét tartalmazza. De vajon mit
tartogat számunkra a jövőben?
– Éppen most fejeztem be egy
új verseskönyvet. A címe Ének,
ami érthető úgy is, hogy „dal”, de
többes számban akár „egó”-kat is
jelenthet. További tervem, hogy
sajtó alá rendezzem azokat az írá-
saimat, amelyek korábban az Új
Szó Ízvilág című mellékletében
jelentek meg. Jelenleg egy hason-
ló sorozatot írok a Vasárnapba.
Ezekből az étkezéskultúrával kap-
csolatos írásokból szeretnék most
egy könyvet kikerekíteni. Arra
gondoltam, hogy keresnem kéne
egy jó íráskészségű szakácsot, aki
érdekes recepteket tudna írni az
írásaimhoz. Akár képzőművésze-
ti alkotásokat is kapcsolhatnánk
hozzá. A kötet végleges koncep-
ciója még formálódik. Mindezek
mellett az utóbbi 20 évben írott
esszéimből, naplójegyzeteimből
és öninterjúimból is szeretnék egy
rendhagyó összeállítást készíteni.
Nagyrészt olyan munkák ezek,
amelyek különösebb szellemi rá-
fordítást már nem követelnek, de
azért bőven lesz még velük mun-
ka. Folyamatosan születnek az
újabbnál újabb írások – és persze
az új könyvtervek is. -as-
Az önéletírás műfaji problémái
Az önéletírás, másnéven auto-
biográfia, mára többszázéves
múltra tekint vissza. A törté-
nelem során számos vallomás,
emlékirat, levél, napló szüle-
tett az utókor számára. Ezek
az iratok legfőképpen a törté-
nészek, irodalomtörténészek,
művészettörténészek...
Munkáját segítették ezidáig,
és segítik napjainkban is nagy-
ban elő. Az önéletírások egy-egy
személy, vagyis az önéletírók
életének rögzítése mellett, ami-
ből később kiváló monográfiák
születtek-születnek, jelentős
kordokumentumokként is szol-
gálnak. Mára számos irodalom-
teoretikus szakterületévé vált az
önélerítás lehetőségeinek, funk-
cióinak való kutatása. Két fontos
nevet kell megemlítenünk, ami-
kor az önéletírásról szólunk. Az
egyik ilyen meghatározó név e
témakörben Philippe Lejeune, a
másik pedig Paul de Man. „Az
önéletírást de Man az öngyógyí-
tás és az újrateremtődés diszkur-
zusaként értelmezi.“[1]
Ez a de man-i feltevés az
egyik lehetséges értelmezés az
önéletírás funkcióját illetően.
Azonban jelen esetben minket az
autobiográfia műfaji kérdései ér-
dekelnek. Az elmúlt ötven évben
számos tanulmány, könyv szüle-
tett e témakörben. Elsősorban az
önéletírás kifejezésnek a hasz-
nálati módjait kell tisztáznunk,
ugyanis magát a kifejezést álta-
lában minden olyan írásra hasz-
náljuk, amelyben a szerző önma-
gáról szóló szövegeket nyújt az
olvasónak.[2]
Legyen az levél, emlékirat,
napló vagy önéletrajzi regény. A
felmerülő kérdés ez esetben az,
hogy lehet-e egyáltalán irodalmi
műfajként kezelni az önéletírás
kölünböző változatait? „Még ha
egy önkényes döntéssel elköte-
lezzük is magunkat az önéletírás
Sylvia Plath fojtogató üvegburája
Az ötvenes évek Amerikájában
Sylvia Plath minden beszélge-
tésfoszlányt nyersanyagként
archivált papíron. Ezeket
az emlékmaradványokat,
gondolatokat naplójában
olvashatjuk, kóros lehan-
goltságát pedig regényében
rögzíti, az 1963-ban megjelenő
első és egyben utolsó regény-
ében, Az üvegburában.
Az 1963-ban, először álné-
ven (Victoria Lucas) megjelenő
műben az írónő hétköznapjaiban
szereplő, depressziójának egyes
stádiumait végigkísérő húsvér
emberek nevei is bebábozódtak,
fiktív védőburát kaptak. Az író-
nő szövegében bár kis akarattal
minden és mindenki felismerhe-
tő, mégis csupán a Rosenberg-
házaspár nem esik át tudatos név-
változtatáson. Az írónő élvezettel
figyelt oda minden apró részletre,
mikor nevek kigondolásáról volt
szó.
Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
és az irodalmiság, az irodalmi
értékek bensőséges kapcsola-
ta mellett, az autobiográfiának
más és más értelme tárul föl attól
függően, hogy egyetlen körül-
határolható, hagyományos érte-
lemben vett irodalmi műfajként,
netán az önéletrajzi vagy szemé-
lyes műfajok gyűjtőnév alatt több
szövegtípus közös nevezőjeként
fogjuk fel...“[3] – írja Z. Varga
László, e témakört jelesen kutató
magyarországi szakember.
E megállapításból is jól lát-
szik, hogy az önéletírások műfa-
jára vonatkozó kérdés(ek) meg-
válaszolása nem könnyű feladat.
Számos napló látott napvilágot
Részlet a Sylvia c. filmből Gwyneth Paltrow és Daniel Craig
főszereplésével
A cselekményszál Esther
Greenwood, 19 éves fiatal íróte-
hetség köré szövődik, akinek jó-
az elmúlt egy-két évszázadban.
A naplóírás lényege abban rejlik,
hogy az író időrendi sorrendbe
rögzíti az eseményeket. Napló-
írás esetében elengedhetetlenül
fontos a naptár figyelembevétele
és pontos követése. „E tekintet-
ben a napló egyedülálló műfaj:
megkülönböztető jegye a meg-
írás körülményeire vonatkozik
[…] A naplót nem a szövegben
leírt dolgok, nem is a leírás mód-
ja, hanem az írás körülményei
teszik naplóvá.”[4]
E megállapításon túltekintve
azonban több kérdés is felmerül.
A naplót ugyanis nem a cselek-
vés folyamata alatt írjuk, hanem
val több jár még, mint amit eddig
átélt. A szárnyait éppen bontoga-
tó növendék könyvet készül írni,
marianna.poor@presstige.sk
a cselekvés után, ami azt jelenti,
hogy visszatekintő szempont-
ból jegyezzük fel a történteket.
Ha esetleg valami oknál fogva
a naplóírás folyamata megsza-
kad, és egy kis idő elmúltával
folytatódik az írása, fennállhat-e
az a lehetőség, hogy ez esetben
már közeljárunk a visszemlé-
kezés írásához? Kérdés szüli a
kérdést. Mi határozza meg azt az
időmennyiséget, vagyis a határt,
ami meghúzza a vonalat a napló
és ez esetben a visszaemlékezés
között? Időben mettől-meddig
beszélünk naplóról, és mettől-
meddig visszaemlékezésről?
Nem könnyű feladat megha-
melynek főszereplője Elaine.
Esther, Elaine: hat-hat betű, jó
előjel. Egyhónapos New York-i
ösztöndíjat kap egy magazinnál,
pezsgő hónap következik, dísz-
ebédek, díszvacsorák és díszes
társaságok. Csakhogy a tiszta lel-
kű leány nem találja helyét az elé
tárt díszéletben, amellyel képte-
len azonosulni. Komplexusok,
önbizalomhiány, zuhanás a lelki
gödörbe. Képtelen feldolgozni az
eseményeket, a megemészthetet-
len momentumok szétáradó mel-
lékhatása pedig a depresszió lesz.
Saját tökéletlenségének tudatosí-
tása burokként lengte körbe sze-
mélyét, mely burok fokozatosan
szűkült, s a levegő is csak sűrűsö-
dött a bura alatt, mígnem annyira
áporodottá és elhasználttá vált,
hogy kétségbeesett szabadulás-
ként az üvegbura széttörését, az
öngyilkosságot látta csak maga
előtt.
A szerző nagy munkamorál-
lal látott regénye megírásához.
www.presstige.sk/vena
tározni a “határt”, talán nem is
lehet. Ilyen esetekben ezek a tö-
résvonalak annyira összemosód-
nak, hogy néha az olvasó is elve-
szik az adott mű időkezelésében.
Ugyancsak fontos mozzanat az
önéletírás talaján a posztmodern
próza éveiben keletkezett és ke-
letkező önéletrajzi regények e
tekintetben való boncolgatása.
Nádas Péter: Egy családregény
vége, című írása egy család tör-
ténetét eleveníti fel. Bár a szer-
zővel készített interjúkból az
derül ki, hogy az író nem tagadja
az önéletrajzi összefüggéseket,
azonban erre a közelítésmódra
nem lehet e tekintetben alapoz-
ni.[5]
Ez esetben az a kérdés is jogo-
san feltehető, hogy egy ilyen és
ehhez hasonló regény értelmez-
hető-e önéletírásként vagy sem?
Az őnéletírást műfajilag meg-
határozni talán nem is tudjuk. A
legújabb értelmezések szerint az
önéletírás műfajiságát illetően
fontos szerepe van az adott mű
olvasatának, magának az olvasás
aktusának. “Az autobiográfia [te-
hát] nem műfaj vagy mód, hanem
a megértés vagy az olvasás alak-
zata, amely bizonyos fokig min-
den szövegben megjelenhet”[6]
[1] Utasi Csilla: Önéletírás a végesség terébe, http://
www.zetna.org/zek/folyoiratok/33/025.html
[2] Vö. Varga Zoltán: Az önéletírás-kutatások
néhány aktuális elméleti kérdése, In. Varga Zoltán:
Önéletrajzi töredék, talált szöveg, illetéktelen olvasó.
5-6, Pécs, 2003.
[3] Z. Varga Zoltán: Önéletírás-olvasás,
http://209.85.229.132/search?q=cache:x-IIN-
WRy3gAJ:www.c3.hu/scripta/jelenkor/2000/01/
15zvarga.htm+%C3%B6n%C3%A9let%C3%ADr%
C3%A1s&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&lr=lang_hu
[4] (Varga, 2003, 9.)
[5] Vö. Szilágyi Zsófia: Az önéletrajzi regények
módozatai. http://irodalom.elte.hu/villanyspenot/
index.php/1977:_Az_ C3%B6n%C3%A9letrajzi_
reg%C3%A9ny_m%C3%B3dozatai
[6] Idézi. Z. Varga Zoltán: Önéletírás-olvasás.
http://209.85.229.132/search?q=cache:x-IIN-
WRy3gAJ:www.c3.hu/scripta/jelenkor/2000/01/
15zvarga.htm+%C3%B6n%C3%A9let%C3%ADr%C
3%A1s&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu%C3%B6n%
C3%A9letrajzi_reg%C3%A9ny_m%C3%B3dozatai
[6] Idézi. Z. Varga Zoltán: Önéletírás-olvasás.
http://209.85.229.132/search?q=cache:x-IIN-
WRy3gAJ:www.c3.hu/scripta/jelenkor/2000/01/
15zvarga.htm+%C3%B6n%C3%A9let%C3%ADr%
C3%A1s&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
Rácz Gergő
A tény, hogy a világ visszasze-
rezte őt, miután teletömködte
saját gyomrát altatóval, pozitív
lecsengést kap a műben: mintegy
önfelszabadító gesztusként ér-
telmezhető Esther öngyilkossági
kísérletének sikertelensége.
Nem úgy a regényvilágon kí-
vül, ahol Sylvia nem gyógyult ki
depressziójából. Miután házassá-
ga a szintén költő Ted Hughes-
szal végképp megromlott, két
csemetéjével külön lakásba köl-
tözött. Második öngyilkossági
kísérletét nem bízta a véletlenre:
a nyílászárókat jól elszigetelte,
hogy a szomszéd szobában alvó
gyermekeit megvédje, megen-
gedte a gázt, fejét pedig a tűz-
helybe helyezte.
Hogy Az üvegbura kapcsán men-
nyire is beszélhetünk önéletrajzi
ihletésről, még mindig kétséges,
ám tagadhatatlan, hogy az önke-
zű halál növelte a mű súlyát.
Gál Andrea
www.presstige.sk/vena
marianna.poor@presstige.sk 7.

A bizonyosság és bizonytalanság mezsgyéjén Garaczival Pokolbeli víg

A kilencvenes évek végén meg-
jelent Pompásan buszozunk!
napjaim
c. regényt minimális propo-
zícióval vettem kézbe. Ennek A cím, melyet Faludy György
elsősorban az volt a nagyon a recski internálótáborról és
egyszerű oka, hogy szerző és a letartóztatását megelőző
műve puszta létén kívül nem magyarországi hangulatról
tudtam a könyvről semmit. A írt könyvének adott, alig-
regény posztmodern jellege ha lehetne kifejezőbb.
néhány oldal után azonban
nyilvánvalóvá vált. A stílus 1949-ben letartóztatta őt
egészen más, mint amilyet egy az ÁVÓ, és az Andrássy út 60
laikus olvasó az ún. magas hírhedt celláiban ‘tartották’ őt Faludy György
irodalomtól megszokhatott. (tehát kínozták, ütötték és éhez-
Úttörő avatás

tették embertelen körülmények történetein keresztül írja le. A

Egy gyermek felnőtté válá-
sának történetébe pillanthatunk
bele. A regény az önéletírás mű-
faját érinti: a család intimitását, az
iskolai élményeket, a szexualitás
felfedezését és a baráti kapcsola-
tokat egy tizenéves fiú nézőpont-
ján keresztül látjuk.
A főszereplő általános iskolás
éveinek elbeszélésével kapunk
képet a XX. század 60-as éveinek
végéről. A regényben megeleve-
nedik a Magyar Népköztársaság
fővárosának hétköznapi léte. A
szocialista Budapest társadalmi
viszonyai, a kor ideológiája, az
emberek élete, illetve ezek leírása
ironikussá válik.
A regény szerkezete eltér attól
az elképzeléstől, ami az olvasók
nagy részében él a műfajjal kap-
csolatban.
A mű szerkezete nagyon bo-
nyolult szövedéket alkot. Ez el-
sősorban a narráció zavarba ejtő
relativitásában nyilvánul meg. Az
olvasó számára nehezen megál-
lapítható, hogy vajon ki is beszél
éppen. A szöveg mintha azt sze-
retné elhitetni, hogy egy gyermek
írását, gondolatait olvassuk, de
valahol mégis érezhető, hogy egy
felnőtt hangja az, amit hallunk.
A narrátor természetének megál-
lapításával sincs könnyű dolga az
olvasónak. Nem mondható sem
az, hogy a történésekről a szerep-
lők számára nem elérhető infor-
mációk birtokában van (tehát az
hogy omnipotens), sem pedig az
ellenkezője. A szöveg az olvasó-
ban olyan benyomást kelt, mintha
egy ember monológját olvasná.
A különböző betétek információs
szintje nem köthető a mű egyetlen
szereplőjéhez sem.
Véleményem szerint ennek a
regénynek a nagyszerűsége ab-
ban áll, hogy a beszélő helyzetét
folyamatos bizonytalanságban
tartja a szerző. Folyamatosan
változtatja a nézőpontot, gyak-
ran akár egy mondaton belül is.
Sosem lehetünk biztosak abban,
hogy ki mesél kiről, az elbeszélő
és az elbeszélt idő gyakran váltja
fel egymást.
„Emlékezhet-e egy gyerek ál-
mában arra, hogy majdani halála
pillanatában múltbéli önmagáról
fantáziál?”
Ha mégis megpróbáljuk da-
rabjaira szedni és megállapítani a
beszélő helyzetét, akkor legalább
három hangot találunk: Az isko-
lás gyermek elbeszélését, amelyet
ugyancsak egy keret közé illesz-
tett, egymáshoz lazán kapcsolódó
szövegek alkotnak.
A felnőtt narrátor hangját,
amely a főszereplő jövőjéből vetít
ki részleteket. Ezek segítségével
az adott szereplők vagy helyzetek
árnyaltabbakká válnak, vagy kap-
nak egy új és érdekes perspektí-
vát.
Egy mesélő. A regényben
megjelenő betéttörténetekben
(novellákban) nyilvánul meg
legegyértelműbben a jelenléte.
Tudásszintjét tekintve a legtöbb
információval rendelkezik. A kis
betéttörténetek ugyancsak új di-
menziót nyitnak meg az olvasó
előtt, ahonnan átértelmezhető-
vé válik a regény néhány alakja.
Teljesen kompakt egészekként is
negálják helyüket, ezt jelzik az
egyszavas berekesztő mondatok,
amelyek akár címek funkcióját is
betölthetnék.
A szöveg sajátossága, hogy a
fenti nézőpontok nem különöl-
nek el élesen egymástól. Határa-
ik a regény különböző szintjein
összemosódnak. Így például a
gyermek E/1. elbeszélésébe olyan
szavak kerülnek, amelyeket a 60-
as évek végén még nem ismer-
hetett. A szerző megalkot egy, a
narrációkra jellemző hangnemet,
mondatszerkesztési struktúrát,
amely szétválasztja a szólamokat,
ugyanakkor ezeket néhol össze-
keveri, ez ugyancsak a monologi-
kusság érzetét kelti.
A szerkezet további sajátos-
sága, hogy igazi párbeszédeket
nem tartalmaz. A szereplők egy-
máshoz intézett mondatai mind
„idézetszerűek” ezzel is erősítve
a szöveg monologikusságát. A
dialógusok érzékeltetése során
a szerző gyakran eltér a nyelvi
normától. Így például az össze-
tett mondat logikai alanya az első
tagmondatban E/3.-ben (Lemúr
Miki), a következőben pedig E/1.-
ben van. A mű nyelvezete ettől is
élőbeszéd szerűvé válik.
A szociolektusok szavai még
inkább erősítik a szöveg beszélt
nyelvi jellegét. A diáknyelv, az
argó, vagy a szleng kifejezések
fontosak a szöveg működése
szempontjából. A segítségükkel
képet kapunk a szereplő törté-
neti, szociológiai hátteréről. A
hely- és korspecifikus kifejezések
segítségével a történések térben
és időben jól körülhatárolhatóak.
Nem utolsó sorban a rétegnyelvi
szavak a korrajz és kritika eszkö-
zeivé is válnak.
Végül a regényről elmond-
ható, hogy összességében jó ol-
vasmánynak tartom. Elsősorban
a prózatechnikai megoldások, a
nyelvezet és a mű szerkezete az,
ami megragadott. Kevésbé tet-
szett a néhol terjengőssé váló szö-
vegrészek majdhogy céltalanná
válása.
Czímer Gábor
között) kihallgatása alatt. Az
ÁVÓ különböző koholt vádak
beismerésére kényszerítette (“ha
legalább elkövettem volna őket,
büszkébb lennék magamra”-
írja), majd ezek alapján kény-
szermunkára ítélték és a recski
táborba hurcolták, tulajdonkép-
pen meghalni. Itt 3 évet töltött, a
tábor 1951-es felszámolásáig.
Évekig tartott igazán megér-
tenem a címet, azt hogy ez nem
egy cinikus, nem egy túlzottan
optimista látásmód, hanem re-
ális és mélyen emberi. Minden
borzalom ellenére Faludy mégis
azt írja, hogy bizonyos megkön-
nyebbülést érzett a fogságban,
a fennálló társadalomból kire-
kesztve. Úgy érezte, hogy végre
nem kell meghasonulnia önma-
gával, nem kell állandó féle-
lemben és kompromisszumban
élnie, hanem végre ott foglal he-
lyet a társadalomban, ahol tulaj-
donképpen akar, a társadalmon
kívül és azzal szemben, nyíltan
és őszintén, nem utolsósorban
hasonló sorsú és gondolkodású
emberek között.
Könyve rendkívüli beszámo-
lója annak, hogy mit jelent az
ellenállás és a szolidaritás egy
elnyomó és abszurd társadalom-
ban. A kommunista rendszer ab-
szurditását, az állandó besúgás,
figyelés, vádaskodás és félelem
társadalmát saját kihallgatásán
és különböző rabtársai hasonló
táborban átélt szörnyűségeket
pedig az egymást segítés és a
rendkívüli erő, barátság, önfel-
áldozás és önfenntartás leírásai
szövik át.
A tábor életéből talán a leg-
rendkívülibb tény az, hogy Fa-
ludy és néhány társa minden este
összegyűltek a nehéz kényszer-
munka után, beszélgetni. Min-
den estének meg volt a maga
témája, történelmi események,
irodalom, filozófia, művészet,
bármi. Ehhez az esti rítushoz
minden körülmények között
ragaszkodtak - tudták, hogy ez
ad nekik erőt ahhoz, hogy túl-
éljék azt, ami velük történik. A
szellemi munka, a társaság és a
szolidaritás fontossága az ilyen
embertelen körülmények között
életeket mentett, értelmet adott
a mindennapjaiknak, bármeny-
nyire kilátástalanok is voltak
egyébként.
Sokat tanulhatunk abból, ho-
gyan viselkednek és gondolkod-
nak az emberek igazán nehéz
helyzetben, hogy mire képesek
egymásért, és hogy mit jelent
ellenállni egy kegyetlen rend-
szernek. És talán könnyebb ez
fogságban, ahol világos, hogy ki
az elnyomó és ki az elnyomott,
de erre kéne törekednünk min-
den körülmények között, min-
den elnyomó rendszeren belül.
Gyurovszky Éva

Könyvajánló à la PRESStige A fiatal és tehetséges Száz Pál

Vámos Miklós: Esterházy Péter: Hrabal kapta a Arany Opus díjat
Tiszta tűz könyve
Nagy érdeklődés mellett
Tiszta Vámos ez a Az Úristen leküldi két zajlott le a párkányi Hotel
könyv. Páros történetek, angyalát a földre, hogy Thermal konferenciatermé-
négyszer két novella és akadályozzanak meg egy ben a Szlovákiai Magyar Írók
háromszor kettő kisre- angyalcsinálást. Csocsó- Társasága (SZMÍT) szerve-
gény, ennyi az annyi. A ka és Balázska Ladában zésében megrendezett IV. Őszi
legpárosabb irományok, üldögélve önkéntelen Írófesztivál. A délelőtti sikeres
melyek minden variáci- riogatják a kommuniz- író-olvasó találkozók után, me-
ót, lehetőséget kihasznál- musban rekedt emberi lyek Párkány és környékének
nak, a jelző, melyet meg- tudatot. Az író munká- iskoláiban zajlottak, a gimná-
idézek mégis a páratlan. jába feledkezik, s köz- zium asztalitenisz-csapatának
Tízévesen az ember bár- ben Anna, az írófeleség mérkőzésére került sor. A ne-
mit megtehet (akár mú- pedig belehrabalodik a héz és tisztességes mérkőzés az
miákat is csodálhat), hatvan felé közeledve már ke- cseh kollégába, kivel megosztja gondolatait s ben- SZMÍT győzelmével ért véget.
vésbé korlátlan az élet. Szerelmi szálak és kifordított sőséges érzelmeit. Közben pedig negyedik gyerme-
szerelmi szálak, ikerajánlat: egyet fizet, kettőt kap, kének sorsát fontolgatja. Legyen-e egyáltalán sorsa. Délután ünnepi műsorral foly-
dupla vagy semmi. Innivaló, ennivaló, mondanivaló Mesélje el férjének, áldott állapotban van, hogy az tatódott a rendezvény az év iro- Fiatal tehetség kapta az Arany Opus-díjat
lezser humorágyon, józan paraszti ésszel fűszerezve. bambán visszakérdezhesse: Terhes? Gyógyírt vajon dalmi díjazottjainak tiszteletére.
Sejteti, kérem, róla van szó, de finoman noszogatja mi jelent a mélaságra, s ki fog segíteni? Tudjuk, az Ezt követte az Arany Opus Díjra oda, melynek szerzője Száz Pál, tisztújító közgyűlésen az elkövet-
az olvasót, képzeljen már az említett kortárs helyé- Úristen epikus természetű, szemmel tartja az éppen beküldött pályázatok értékelése, aki annak idején az SZMÍT által kezendő három évre ismételten
re valaki mást. Életből vett mókásan összemaszatolt zajló ügyet. Modern egy jelenség, meg kell hagyni, majd az eredményhirdetés. Az középiskolásoknak kiírt pályáza- Hodossy Gyulát választották meg
helyszínek, a nevek meg frappáns asszociáció-csö- walkie-talkie-val szól közbe. Ám ember csak em- ötvenhat pályamű közül a Gren- ton ért el nagyszerű eredménye- az SZMÍT elnökének.
vön áttömködve. Így készült a páros felállás, ahol bertől várhat vigaszt. Idő, helyszín keveredik fik- del Lajos, Tőzsér Árpád és Csehy ket. Az olvasói különdíjat Fellin-
könnyedén tanulunk vámosul. cióval és valósággal, s a történet puha megoldással Zoltán alkotta bíráló bizottság az ger Károly kapta Kabaré – avagy Nagy Erika
végződik. Orlando - Az csinált Arcadiának a por tragédiája című verséért. A Szlovákiai Magyar Írók
Gál Andrea Gál Andrea comoediája című művének ítélte A szombaton ugyanott zajló Társaságának titkára
8.
Parnasszus
Kinézek az ablakon, de
csak homályt látok. Vala-
mit titkol. Valamit rejteget
előlem. De vajon mit és
miért? A külvilágot titkolja.
Viszont lecsordul egy csepp
és a titok... a titok leleple-
ződik...
Májusi reggel van, 6.00. A
mai nap átlagosnak ígérke-
zik, mégis valami motoszkál
a gyomromban. Pedig csak
a szokásos történik, mint
minden reggel. Haragszom
az ébresztőórára, mert min-
dig a legrosszabbkor szó-
lal meg. Egy mobiltelefon.
Már ezerszer próbáltam
cserélni a csengőhangon,
hogy legalább kellemesen
ébredjek fel, de hiába. Ha
reggel kelni kell, bármi
szólhat, az ébredés nem
lesz édesebb. Na de még-
is, hová fejlődik a világ?
Hol van a régi vekker, amit
mérgünkben kidobtunk az
ablakon? Nem is volt olyan
régen. Nehéz visszaemlé-
kezni arra, ami jobb volt.
Jobb volt, mert nem rohant
a világ. Nem volt annyi te-
endő. Most? Minden gépe-
sített, tele gombokkal. Csak
nézzünk körül a lakásunk-
ban, ezer meg ezer gomb és
mire megtanulom őket reg-
gel használni, hogy melyik
mire szükséges, addigra el
is tudnám olvasni Bocca-
ccio Dekameronját. Két-
szer! Azzal telik el a reg-
gelem, hogy azon gondol-
kodom, hogy kell elzárni a
modern vízcsapot, és me-
lyik gombot kell megnyom-
nom, hogy fényt kapjak.
Pedig már majdnem egy
éve bérlem a lakásomat. De
valahogy nekem ez nem jön
be. A könyvtár használata
ennél sokkalta egyszerűbb.
Már amelyiké.
Nagy kínok közt túlélem
az ébresztő ítéletét és bevo-
nulok a mosdóba. Amikor
belenézek a tükörbe, nem
látok semmit, csak két-
két ráncot a szemem alatt.
Azon tűnődöm, vajon elég
idős vagyok-e ahhoz, hogy
négy ránc tündököljön az
arcomon? És rájövök, hogy
nem!
Visszakullogok az ágyam-
hoz, mint vén anyamedve
az éhes kölykeihez, de én
ebben az esetben a puha
párnáimhoz, amik még
megtartották a meleget és
azon gondolkodom, hogy
még mennyi mindent kell
ma csinálnom a fogmosá-
son kívül. De még előtte
öleljük csak át a kihűlőben
lévő párnácskákat, amik
melegséggel csábítják fá-
radt testemet.
***
Csak arra emlékszem, hogy
megszólal a telefon. „Már
megint elaludtál? Ki vagy
rúgva!!!” Micsoda ébresz-
tés! Különben várható volt.
De hamarább számítottam
erre, szóval elég sokáig
tűrte. És ez mind annak kö-
szönhető, hogy még pihenni
akartam. Ezt a csodás pilla-
natot egy rettenetes csengő-
hang zavarta meg. Valami
eltorzított Nokia.
Ez a mai világ. Nem hagy
élni, legalábbis nyugodtan.
Mert mindig mindenhová
sietni kell, pontosan kell
megjelenni. Ebéd is 11.00-
től 13.30-ig van az étterem-
ben, 13.31-kor a pincér már
összefutott szemöldökkel
jelenti ki, hogy az ebédidő
lejárt. Nem maradt menü a
számomra. Tehát minimum
fél órát kell várni a meg-
rendelt kajára. Nekem en-
nyi időm még a zsebemben
sincs.
Viszont ma, mivel elbocsá-
tottak, lesz időm meleg reg-
gelire, forró kávéra, ahogy
szeretem, és élvezhetem az
erkélyen az ébredező város
képét. Kirúgtak. Kiülök a
fonott székemre és beszí-
vom a friss levegőt, ami
tulajdonképpen a szmoggal
vegyül, tehát nem is olyan
friss, de csak áltassuk ma-
gunkat. Így lesz a legjobb.
Kávéval a kezemben fel-
tekintek a tengerkék sima
égre. Onnan nézem a nap
sugarait, melyek végigsi-
mítják az arcomat. Úgy ér-
zem, eltűnnek a ráncaim a
gyengéd sugaraktól. Még
csak reggel 7.00 és máris
éget a nap, a gondolatok
tüze. De oly szerteágazó
gondolatok ezek, mint az
izzó kövek, melyek dara-
bokban hullanak szét, s a
levegőt forróvá teszik. Ettől
keletkezik a pára. Nem lát-
juk a rohanás végét, nincs
rá időnk, a temérdek feladat
megvakít. De én most lá-
tom, mert van időm szem-
besülni a világ apró dol-
gaival. Látom, ahogy egy
kiábrándult hölgy csapkod
a táskájával, mert elkéste a
07.10-es villamost, de nem
jut el neki az, hogy 07.20-
kor is indul egy.
Látom azt is, hogy az égen
három repülőgép száll. Húz-
zák maguk után a csíkot.
Nem látunk a csík mögé,
csupán ha szertefoszlik.
De erre várni kell, viszont
nincs időnk. Mégis, ha néha
szánnánk olyan dolgokra
is kósza pillanatokat mint
egy nyugodt májusi reggel,
lenne időnk arra, hogy be-
tekintsünk a mai életbe és
rájöjjünk, hogy valóban ezt
akarjuk-e? Lekésni a villa-
most és mérgelődni azon,
hogy 10 perccel később
érünk a munkahelyünkre?
Potocká Mária: Homály
Hová rohanunk?
Most nagyon nyugodt va-
gyok. Úgy érzem, letisztul-
tak az érzéseim és rájöttem,
én nem ezt akarom. Élni
akarok, nem rohanni! De
egyedül ehhez kevés va-
gyok.
Vajon miért rejtőzünk a
homály mögé? Miért nem
akarunk szembesülni az
új világgal, ami nem is új,
csupán modern ruházatot
öltött? A bizonytalanság
beköti a szemünket, és vi-
lágtalanná válunk. De néz-
zük csak az igazán világta-
lan embereket. A többségük
vidám annak ellenére, hogy
nem élvezhetik a ég kék
színét, nem vakítja szemü-
ket a nap sugara és mégis
örülnek. Mi miért vagyunk
elégedetlenek? Miért nem
tudunk örülni a kis dolgok-
nak is? Mert türelmetlenek
vagyunk, és mindent egy-
szerre szeretnénk. Pedig
tudjuk, hogy ez lehetetlen.
Mert mindenre várni kell, a
kondenzcsíkra is, míg szer-
tefoszlik. Ha megvárnánk a
felszívódását, talán sokszor
a megoldást is megláthat-
nánk, amit olyan sokáig ke-
resünk. Mindennek a kulcsa
a türelem.
Azt hiszem, megyek, és
újra visszakönyörgöm ma-
gamat a főnökömnek. Ez Potocká Mária (Lekér, 1988) – a nyitrai Konstanstantin
már a nyolcadik alkalom. Filozófus Egyetem harmadéves magyar-angol szakos
Úgy látszik ő türelmes. hallgatója. Nyomtatásban még nem jelentek meg írásai.
 Olyan Ő, mint a magozatlan meggyes rétes –
9.

Útjelző
Kiköpködöd a meggymagot.

Olyan, mint aki elfeledi az ismerős arcokat, Fiatalok!!!

De téged mégis meghagyott
Magának emlékül. Aki rendszeresem olvassa
a rovatot, az láthatja, hogy
Rosszabb, lópokrócos, szúrós napokra, sok esetben ugyanazon a
A szutykos hótakaró alá. szerzők művei jelennek
meg. Miért van ez? A vá-
Takarék a szurkos, kecses ívű, kacskaringós országútra, lasz rettentően egyszerű:
Hogy az Ő pályáján pislákolj. pontosan azért, mert senki
nem küldi el a szövegeit,
amelyeket nagyon szívesen
Soha nem érzünk fájdalmat, elhelyeznénk a lap hasábja-

Vágyálmok a pincédből
soha nem érzünk vágyat, in. Tehát: ha bárki rendelke-
ne higgy nekünk ártatlan! zik némi írói vénával, vagy
csak meg szeretné mutatni
Álmatlan vágyálomból vágyálomba, magát a nyilvánosság előtt
nem is élünk életet. (teheti azt akár álnéven is),
Overallban operálunk, akkor tessék. Szívesen fo-
ne higgy nekünk aberrált! gadok bármilyen írásokat,
amelyek megütik a „szin-
Mindennap ugyanabba a szarba lépek, tet”! Ezzel csak azt szeret-
hiába forr a véred, ném hangsúlyozni, hogy
alakítja haragod. mindenképpen szűrésre ke-
rülnek a művek, de a vég-
Forgasd a szemeid kamarát, eredmény garantáltan elfo-
a kamerád nem veszi a sámántáncot, gadható lesz! Bátran írjatok,
amit a pincédben járnak és küldjétek az írásaitokat a
és főzik a mágiát, sandor.angyal@presstige.
az égi láger áriát, sk címre, válaszolok. Min-
amelyben méhsör és nyálka denkinek válaszolok! Talál-
galbánum és mandragóra átka kozunk a Parnasszuson!
embervér, varjútojás, Angyal Sándor
imaszóra váltakoztat szerepet.

Már csak az illata is:

betrippezve steppeli a tapétát
tip-top átadja a stafétát,
egy tripperes örömlány.

Sápadt, kémény mögül kibukkanó gyermekarcok öt felé.

Lopva kacsingatnak fortyogó köd felé.
Nem lepi meg őket az álomkór,
alva jár halni hajnali háromtól.

Megremegő levegő melegében,

Suhogó
a Károly-hídnak küszöbén

maradva meseszépen
egy prágai kávéházban, Salgó Zs. Viktória (1989) - az ELTE BTK-n tanul szabad
délben. bölcsészetet.

Pincérek papucsban, szandálban, Te zebrát festettél az Ekkor még mindig ne-

Salgó Zs. Viktória: Nevettem

zoknival vagy anélkül, út testére gyengéden, de vettem. Felszabadított. Te

kinn a polgár fázik, kellő érzékiséggel ahhoz, a harmadik csíknál jártál,
kisujja is megkékül. hogy ne csiklandozd őt. egyre határozottabban fes-
Bámult minket hosszan tetted őt. Már ekkor nincs
Kávéfőző izzad párát. egy hölgy, aki az utca másik kézremegés, pirulás vagy
ballonkabát

Keresztbe teszi a lábát felén kígyóbőrtáskáját szo- közhelyes kérdések. Tud-

a füstös, tompa fény. rongatva telefonálni szere-
Csillog a tejnek a habja tett volna, de erős köhögés
a kávéscsésze köldökén. tört rá, ahogy megérezte a
festékszagot. Végül befe-
Egy suhogó ballonkabát jezte, és tárcsázott. Ekkor
a Károly-hídnak küszöbéhez ér. te ránéztél, ez valamiféle
különös hatással voltál rá,
mert a hölgy mézédes rúzs-
zsal fedett ajkáról egy cse-
répnyi szó se keringőzött
bele a telefonba.
Majd jött két fiatal, gon-
dolatban kézen fogva. A
leány elpirulva, a fiú eről-
tetett mondatokat hajszol-
va. A lány jobb keze a zse-
bében, a bal görcsösen tes-
te mellett. Bal oldalán ment
Baranyovics Borisz (1986) �������������������������
–������������������������
az ELTE néprajz-magyar ugyanis a fiú, akinek kezei
szakos hallgatója, költő, raper, graffiti live act szereplő. tükörszerűen koppintották
2007-ben jelent meg Szerjozska szuflé című verseskötete a lány mozdulatsorait, nem
az AB-Art gondozásában. véletlenül.
tad, mit akarsz. Mikor ezt
felismertem, lefagyott ar-
comról a mosoly, s darabjai
fehér anyagként hulltak le
onnan, hogy beleolvadja-
nak csíkjaidba.
Csend lett. Eltűnt min-
denki, s én csak emlékként
érzékeltem nem rég még
visszhangzó kacajomat,
ahogy ráfeszült az utca for-
ró betonjára, s lassan annak
része lett. Hát ezért csinál-
tad... Ecseted szálai sírva
hajoltak a beton szürkéjére.
Ahogy bemártottad őket
a fehér festékbe, hangjuk
tompult, majd újra élesen
pattant vissza az út testéről.
Nem bírtam tovább. Túl jól
csinálod.
10.
Mi szerkesztjük a PRESStige-t
Anda Judit Dömény Andrea
Az igazgatótanács tagja, nyelvi korrektor 2008-tól az Ergo Sum szerkesztője

Véna, Zóna, Vélemény

Angyal Sándor Fekete Eszter
2009-től a Parnasszus szerkesztője Munkatárs

Véna, Art Regnum, Parnasszus Zóna, Art Regnum

Bogár Gabriella Finta Márk
Munkatárs A PRESStige főszerkesztője

Az igazgatótanács tagja, 2008 őszétől a

Vélemény szerkesztője

Tudomány, Szeparé Vélemény, Hírek

Bokora Ákos Gál Andrea
2007-től 2009-ig a lap főszerkesztője, Nyelvi korrektor, Munkatárs
valamint a Véna és a Parnasszus
szerkesztője

Alapító tag
Véna, Vélemény Art Regnum, Véna, Zóna
Czímer Gábor Gyelník Teodor
2007-től 2008-ig a T-Tudomány és Munkatárs
az Ergo Sum szerkesztője

Alapító tag
Hírek, Tudomány, Ergo Sum Vélemény
Csambal Tamás H. Nagy Péter
2009 tavaszától a lap grafikusa, tördelő, A lap védnöke
fotós

Csibrányi Zoltán Kiss Péter

Munkatárs 2007-től 2009-ig a Vélemény politikai szek-
ciójának szerkesztője

Art Regnum, Ergo Sum, Vélemény

Dobos Boglárka Kollár Róbert
Munkatárs A PRESStige szlovák nyelvű kiadásának
vezetője

Az igazgatótanács tagja, a lap főszerkesztő-

Szeparé, Vélemény -helyettese, fotós
 11.

1. évfolyam 2. évfolyam 3. évfolyam

1. szám 1. szám 5. szám
2007. október 2008. március 2009. november

Lacza Gergely Rajkovics Péter

Az igazgatótanács tagja, Munkatárs
a Szeparé szerkesztője

Vélemény, Ergo Sum

Lacza Tihamér Rácz Gergő
Munkatárs Munkatárs

Art Regnum, Szeparé Art Regnum, Ergo Sum, Vélemény

Laczkó Sándor Ryšavý Pál
A PRESStige lapigazgatója 2008-tól a Hírek komáromi szekciójának
szerkesztője, webmester
Alapító tag, a Hírek szerkesztője, 2008
őszéig a Vélemény szerkesztője, a lap
tördelője, webmester
Hírek, Vélemény Hírek, Vélemény
Lénárth Rita Szabó Réka
2009 őszétől a Zóna szerkesztője Munkatárs

Zóna, Véna, Vélemény Art Regnum

Ondrušek Edit Számel Petra
2007-től 2008ig az Art Regnum szerkesztője 2008-tól az Art Regnum szerkesztője

Art Regnum, Hírek

Podhradská Lea Szép László
Munkatárs Webmester

Art Regnum, Vélemény, Ergo Sum

Poór Marianna Varga Gábor
2009-től a Véna szerkesztője Munkatárs, fotós

Véna Vélemény, Tudomány

12.
Vélemény
Tóth János: Nem igaz, hogy bukik a Selye János Egyetem
- Milyen eredménnyel zárult a
komplex akkreditációs folyamata
a Selye János Egyetem számára?
- Szlovákiában a felsőoktatási törvény
szerint hatévente komplex akkreditáci-
ós folyamat keretében minden felsőfokú
oktatási intézmény működését megvizs-
gálják. Ismeretes, hogy a Selye János
Egyetemet 2004-ben alapítottuk. A kö-
zelmúltban lezárult akkreditációs folya-
matban ezért csak az első négy teljes tan-
évünket tudták értékelni. Az akkreditáció
során a szlovákiai egyetemeket három
kategóriába sorolták: az „egyetemi felső-
oktatási intézmények”, a „nem besorolt
felsőoktatási intézmények” és a „szakfő-
iskolák” kategóriájába. Az egyetem veze-
tése kezdettől fogva a második kategória
elérését tekintette reális feladatnak és cél-
nak. A napokban megérkezett miniszteri
leirat szerint ezt a célunkat elértük.
- Mi alapján/miért sorolták oda,
ahova sorolták? Melyek voltak
azok a kritériumok, amelyek miatt
az egyetem új besorolást kapott?
- Egyetemünket, most először, az első
négy teljes évünk alapján minősítették
komplex akkreditációs eljárás keretében.
A 2005-2008 közötti időszak oktatási,
pályázati, tudományos eredményeit hat,
igen szigorú kritérium alapján vizsgál-
ták meg. Saját kimutatásunk alapján
értékelték a tudományos publikációink
színvonalát, a hazai és külföldi pályáza-
tok révén elnyert támogatások összegét,
a doktori iskolákban fokozatot szerzett
hallgatók számát, a doktoranduszok tu-
dományos teljesítményét, a doktorandu-
szok és a professzorok, docensek arányát,
illetve a fokozattal rendelkező oktatókra
jutó egyetemi hallgatók számát. Aki csak
egy kicsit is ismeri egyetemünk eddigi
történetét, beláthatja, hogy ezek közül
a kritériumok közül a doktori iskolával
kapcsolatos feltételeket eleve nem telje-
síthettük, a tudományos teljesítmény te-
kintetében szintén csak mostanában érjük
el a szlovákiai átlagot. A levelező tago-
zatos hallgatók országosan is kiemelkedő
magas száma miatt pedig eleve lehetetlen
lett volna teljesítenünk az egy fokozattal
rendelkező oktatóra engedélyezett maxi-
mum 20 fős diákarányt.
- Az egyetem státuszának megvál-
tozása milyen kihatással van az
egyetem anyagi forrásaira (vagy
az állami támogatásokra)?
- Ma még semmi bizonyosat nem tudunk,
nem tudhatunk a jövő évi költségvetési
keretszámokról. Az is elképzelhető, hogy
a jövő évben még az idei támogatási ös-
szegek maradnak érvényben, mint ahogy
arra is sok jel utal, hogy az „egyetemi
felsőoktatási intézmény” besorolást nyert
hat főiskola az eddiginél magasabb támo-
gatásban részesül majd, ami óhatatlanul a
többi felsőoktatási intézmény támogatá-
sának rovására történhet csak meg.
- Összességében több pénz
lesz-e vagy kevesebb?
- Aki figyelemmel követi a közép-európai
államok jövő évi költségvetési előkészü-
leteit, aligha számíthat bármely területen
átfogó növekedéssel.
- Az egyetemen belül milyen belső
strukturális változásokat hoz ma-
gával a komplex akkreditáció?
- Az akkreditációs anyag előkészítése,
illetve az akkreditációs folyamat során
döntöttünk az egyes tanulmányi szakok
tantárgystruktúrájának, illetve a korábbi
pedagógiai gyakorlat ésszerűsítéséről.
Az akkreditációs folyamat során kellett
szembesülnünk azzal is, hogy a korábbi
losonci, királyhelmeci kihelyezett kép-
zések fenntartásához végképp nincs ele-
gendő minősített tanár, ami sajnálatos
módon a kihelyezett képzések átmeneti
beszüntetését vonta maga után. Összes-
ségében azonban az akkreditáció sokat
segített minket abban, hogy tisztán lás-
suk a következő évek fejlesztési iránya-
it, a hiányosságok pótlásának módját és
lehetőségét.
- Lesz-e majd olyan valami,
amire a komplex akkreditáció
nyomán kevesebb pénz fordít-
ható, és lesz-e olyan amire köte-
lezően többet kell fordítani?
- Az egyetem finanszírozása eleve több-
csatornás, így tehát nehezen lehet erre
a kérdésre röviden teljes választ adni. A
költségvetés bizonyára igyekszik majd
differenciálni az egyetemi és a nem be-
sorolt felsőoktatási intézmények támo-
gatásában. A feltételezhetően csökkenő
támogatást azonban a fokozatosan javuló
tudományos teljesítmények jórészben el-
lensúlyozhatják, mint ahogy a korábbinál
minden bizonnyal jóval eredményesebb
tudományos pályázatainktól is bevétele-
ink növekedését várhatjuk. Mindeneset-
re szeretnénk jóval többet fordítani a
tudományos kutatásokra, a már elnyert
támogatásokból pedig minden eddiginél
nagyobb szabású informatikai fejlesztés
kezdődik ez év utolsó heteiben az egye-
temünkön.
- Milyen területeken (kutatás, PhD
képzés, stb.) ír elő megkötöttsé-
geket az, hogy most már a Selye
János Egyetem a nem besorolt
főiskolák kategóriába tartozik?
- Az akkreditációs folyamat következő
hatéves periódusa a mostani szakasz
lezárultával máris elkezdődött. A nyár
végén az Oktatási Minisztérium akk-
reditálta az egyetem második doktori
programját, a Magyar Nyelv és Irodalom
Doktori Képzést. A szlovákiai felsőokta-
tási intézmények közt a felsőoktatási tör-
vény nem tesz olyan különbséget, mint a
magyarországi törvény az egyetemek és
a főiskolák közt. Megkötöttségekről tehát
mostani ismereteink szerint alapvetően
csak a költségvetés vonatkozásában lehet
beszélni.
- Az, hogy a Selye János Egyetem
a nem besorolt főiskolák kategóri-
ába tartozik, hogyan mutatkozik
meg majd az abszolvensek diplo-
máin? Amennyiben igen, akkor
ez visszamenőleg is érvényes?
- A szlovákiai felsőoktatási törvény ér-
telmében a komplex akkreditációs fo-
lyamatnak nincs, és nem is lehet olyan
jogi következménye, amely a Szlovák
Köztársaság Nemzeti Tanácsa által külön
törvényekkel létesített egyetemek jogkö-
rét korlátozhatná. Azt remélem, hogy az
Oktatási Minisztérium világosan látja öt-
éves Egyetemünk fontosságát, fokozatos
fejlődését, a dél-szlovákiai régióban be-
töltött pótolhatatlan szerepét, s a követ-
kező akkreditációs periódusban is megad
minden támogatást ahhoz, hogy a még
számunkra teljesíthetetlennek bizonyult
kritériumoknak is meg tudjunk felelni.
- Az egyetemek kategorizációja az
általuk kiadott diplomák munkerő-
piaci értékét is determinálhatják.
Mi a véleménye, mennyire befolyá-
solja majd az Selye János Egyetem
által kiadott diplomák hazai vagy
munkaerőpiaci értékét a változás?
- Az egyetemi diploma értéke mindig
alapvetően az oktatás színvonalán és az
egyetemi hallgatók hozzáállásán, ered-
ményességén múlik. Aligha mutogatha-
tunk bárkire is, ha például hallgatóink
döntő többsége ebben az évben nem
kívánt élni az angol, német és más ide-
gen nyelveken való igen kedvezményes
tanulás lehetőségével, holott bármilyen
munkaerőpiaci megmérettetésben ma
valamely világnyelv ismerete szinte kö-
telező elvárásnak számít. Ezzel csupán
arra kívántam utalni, hogy elsődlegesen
nem a Selye János Egyetem besorolásán
múlik az általunk kiadott diploma értéke,
hanem az általunk kínált képzési lehető-
ségek minél jobb kihasználásán.
- Külföldön a (vysoká škola) főiskola
fotó: bumm.sk
negatívabb asszociációkat konnotál
(az egyeteminél alacsonyabb szintű
képzést nyújtó intézményt jelent). Ön
szerint az egyetem a nem besorolt főis-
kolák kategóriába való besorolása ho-
gyan érinti majd az egész egyetem és
abszolvenseinek külföldi megítélését?
- Szlovákiában a törvény betűje és értel-
me szerint a „vysoká škola” kifejezés fel-
sőoktatási intézményt jelent, azaz egyete-
met, főiskolát és szakfőiskolát egyaránt.
A Selye János Egyetem Szlovákia leg-
fiatalabb felsőoktatási intézményeként
mindenki által belátható módon csak a
legelső lépéseket tudta megtenni az első
négy teljes tanév alatt ahhoz, hogy a leg-
magasabb egyetemi rangú felsőoktatási
intézményi besorolást kapja. Mint ahogy
jelenleg a 32 szlovákiai „főiskola” közül
csupán hatnak sikerült ezt a szintet első-
re teljesítenie. Ha tehát nem a harangok
félreverésével foglalkozunk a következő
hónapokban, években, hanem a további
tanulmányi szakok, doktori iskolák meg-
szervezésével, beindításával, az oktató és
tudományos kutató munka színvonalának
javításával, akkor nem az asszociációk
és a konnotációk elemzése köti majd le
energiáinkat, hanem az értelmes, fegyel-
mezett munka. Már pedig munka van
bőven, mint ahogy sajnos a fanyalgásból
és a megalapozatlan kritikából is kijut
bőven. Az éppen csak megalapított egye-
tem kiteljesítéséhez, szakmai, szervezeti,
infrastrukturális fejlesztéséhez, az okta-
tás, kutatási színvonalának emeléséhez
kérjük a hallgatóink, oktatóink minden
korábbinál hatékonyabb munkáját. Bi-
zalmat és támogatást, tevékeny részvételt
kérünk a szlovákiai magyar értelmiség-
től, a politikumtól és egész közösségünk-
től. Természetesen ezekben a nem kön-
nyű időkben is folyamatosan számítunk
a magyarországi szakmai, pénzügyi és
politikai támogatással is.
- Ön szerint, mi a komplex akk-
reditáció legpozitívabb hozadé-
ka? ….és a legnegatívabb?
- Amint azt már jeleztem, az akkreditáció
segített reálisan felmérni mostani helyze-
tünket, kijelölni a szükséges korrekciós
pályákat, ami felgyorsíthatja az oktató-
www.presstige.sk/velemeny
mark.finta@presstige.sk
kutató munkánk eredményességének,
minőségének javítását. Nehéz napokat
és éjszakákat okoztak azok a méltatlan
félreértések és támadások, amelyek az
egyetem törekvéseinek, véleményének
figyelmen kívül hagyásával vezércikkek-
ben az egyetem bukását kürtölték világ-
gá. Magam sohasem hittem volna, hogy
névtelen hírforrásokra hagyatkozva lehet
a szlovákiai magyar felsőoktatás vezető
intézményét támadni, jóhírét kockára ten-
ni, láthatóan csak azért, hogy a megfelel-
jenek a mindennapi szenzáció igazságot
és irgalmat nem ismerő parancsának…
- Kihat-e a világgazdasági krí-
zis a diákok támogatására?
- Ez a kérdés mintha nem itt és most
fogalmazódott volna meg. A válság az
egész dél-szlovákiai régióban közel dup-
lájára emelte a munkanélküliséget, ami
nemcsak a szülői támogatások csökkené-
sében, hanem a diákok más bevételi for-
rásainak a megcsappanásában is gyorsan
megmutatkozott. Nem is beszélve a vég-
zősök elhelyezkedését egyre nehezebbé
tévő munkaerőpiaci problémákról.
- Az egyetem rektoraként mi
az, amit Ön szerint feltétle-
nül meg kell változtatni?
- Mindent elkövetek annak érdekében,
hogy tanáraink tudatosítsák, életük nagy
esélyét kapták meg azzal, hogy egyetemi
oktatóként dolgozhatnak. S el is várom
tőlük, hogy az eddiginél jóval többet
tegyenek az egyetem oktatói és kuta-
tói munkájának javításáért, az egyetemi
élet fejlesztéséért. Minden tőlem telhetőt
megteszek azért is, hogy a diákok számá-
ra is világossá és egyértelművé váljék, az
egyetemi diplomáért akkor is meg kell
küzdeniük, ha viszonylag könnyen jutot-
tak is be az egyetemi képzésbe. Támoga-
tom azokat a kari törekvéseket, amelyek
az első évfolyamtól kezdve kiemelt gon-
dot szentelnek a legtehetségesebbeknek,
s megpróbálják felzárkóztatni a gyen-
gébb képességűeket. Felül kell vizsgálni
az egyetem nem nyelvszakos hallgatói-
nak idegen nyelv oktatását, mégpedig an-
nak érdekében, hogy egyenlő esélyekkel
indulhassanak versenybe a többi egyetem
végzőseivel a nyelvtudáshoz kötött mun-
kahelyekért.
- Hogyan értékeli az egyetem fej-
lődését az elmúlt öt és fél évben?
- Egyenletes és gyors fejlődés részesei
vagyunk, még ha egy-két területen bizto-
san lehetett volna még többet is tenni. Az
egyetemi épületek, s általában az infra-
strukturális adottságaink elérik, sőt bizo-
nyos szempontok szerint meg is haladják
a szlovákiai országos átlagot. A tanári kar
tagjai közt ma már többségben vannak a
tudományos fokozattal rendelkezők, s a
közeljövőben további fokozatszerzések
várhatóak.
- Az egyetem rektoraként mi az,
amit legfontosabb feladatának
tekint az egyetem fejlesztése te-
rén az elkövetkező években?
- Az egyetemi oktató és kutató munka
színvonalának eddiginél tudatosabb és
gyorsabb javítása feltétlen prioritásnak
számít. Ennek érdekében szigorítjuk a
belső ellenőrzési rendszereket, ösztö-
nözni kívánjuk a kiemelkedő teljesítmé-
nyeket, motiváljuk a tanárok pályázati
aktivitását. Mindebben folyamatosan
számítok a HÖK és általában a diákok
aktivitására.
Ryšavý Pál,
Czímer Gábor
www.presstige.sk/velemeny
mark.finta@presstige.sk
Vajon melyik demokratizálás?
Az igazság mint relatív foga-
lom, de vajon ugyanilyen relatív
fogalom lenne-e a demokrácia
is? Feltesszük a kérdést, hogy
a demokratizálás vajon éppen
csak egy aktuális külpolitika,
egy doktrinális hatalommal a
háttérben, mely biztosítja az
igazolást a brutális és ember-
telen külpolitikai lépésekre,
avagy egyfajta misszió, egyfajta
küldetés?
GYELNÍK TEODOR
Ha figyelembe vesszük az ak-
tuális értelmezését az amerikai
külpolitikának, akkor egyértelmű-
en a második kategóriába tartozik
bele. Vagyis küldetést érez, hogy
demokratizálja az országokat vi-
lágszerte, például éppen Irakban
vagy Afganisztánban. Viszont ha a
konkrét lépésekből próbálunk kö-
vetkeztetni, akkor egyértelműen
az elsőre kell, hogy szavazzunk,
azaz a demokratizálás egy olyan
külpolitika, melyet a doktrinális
hatalom igazol bizonyos érdekek
céljából. Hogy ezt bebizonyítsuk,
pár történelmi eseményt fogunk
feleleveníteni.
Talán a legújabb esemény az
afganisztáni elnökválasztások.
Pár héttel korábban demokrati-
kus választásokra került sor Af-
ganisztánban. A győztes, Hamid
Karzai, a korábbi afgán elnök lett.
Viszont ami érdekes, hogy a na-
gyon komoly választási csalások
ellenére is megtarthatta pozícióját
s képviselheti továbbra is Afga-
nisztánt, mint legitim elnök, akire
az emberek átruházták saját hatal-
mukat. Ha az USA igazi demok-
ráciát akarna építeni, akkor nem
fogadta volna el a választások
eredményét és kemény kritikával
illette volna Karzait és a választá-
sokat. Karzai köztudottan korrupt
az afgán kormánnyal együtt, de
ami „legitimizálja” őket az az,
20 évvel az ölelkezés után
A berlini fal leomlása után
nagyot fordult a világ, egy
több, mint 44 éves, vasfüggön-
nyel kettéválasztott korszak
ért véget Kelet-Európában
a rendszerváltással, vég-
re demokratikus, nemcsak
fizikailag, de gondolataiban is
szabad korszakot hozott el.
RYŠAVÝ PÁL
Véget ért a hidegháború, mely
a kétpólusú világot évtizedekig az
atomháború a kölcsönös elpusztí-
tás rémképével fenyegette, vagy
pedig politikai játszmák áldoza-
tává tettek. De mindez véget ért,
Kelet-Európából pedig kivonultak
az orosz csapatok. Azt hittük, azt
hihettük, eljön most a Kánaán, és
nagyobb bizalommal tekintettünk
a jövőbe. Viszont a naivnak bizo-
nyultunk. Aki gyakrabban lapoz-
za a történelemkönyvek lapjait,
fel kellett hogy eszméljen, 20 év
nem a világ. Sőt a kétpólusú világ
sem máról a holnapra alakult ki,
tehát a változás is sokáig fog tar-
tani.
Az idő homokórája pedig csak
pergett, a Varsói szerződés egyko-
hogy hajlandók kiszolgáltatni
az amerikai érdekeket. S ez az
USA-nak ennyi elegendő s elte-
kint az emberek akaratától mint
a demokrácia forrásától. Hasonló
volt a helyzet Iránban az 1979-es
forradalom előtt. Pahlavi, az iráni
sah, brutális rendszert működte-
tett, teljesen ignorálva az emberi
jogokat. Amerikának elég volt,
hogy megszállott szovjet ellenes
vezető volt, aki biztosítja az aka-
dálytalan olajszállítást, arra hogy
szemet hunyjon a politikai dik-
tatúra és az emberi jogok tiprása
felett.
De talán még egy pillanatra
maradjunk Iránnál, ahol majdnem
az ellenkező esemény történt,
mint Afganisztánban. A 2009-es
elnökválasztások győztese nagy
fölénnyel (62 %) Mahmoud Ah-
madinejad lett. A nyugati hatal-
mak, de főleg a nyugati média
hatalmas erővel, szinte médiahá-
borút indított az iráni elnök ellen,
bizonygatva, hogy Ahmadinejad
hatalmas csalással nyerte meg a
választásokat, s ezért nem lehet
legitim elnöknek tekinteni.
Menjünk csak sorba! A mé-
dia azzal érvelt, hogy hatalmas
különbség volt a választások és
a választások előtt elvégzett köz-
vélemény-kutatás között. A mé-
dia viszont elsiklott a tény mellett
(hogy vajon véletlenül, avagy
szándékosan, azt az olvasó dön-
tésére hagyjuk), hogy a közvé-
lemény-kutatást főleg a nagy-
városokban vagy telefonokon
keresztül végezték. Az iráni vá-
rosi választók sokkal liberálisabb
nézeteket vallanak, mint a vidéki
konzervatív lakosság, így nekik
nem felel meg Ahmadinejad kon-
zervativizmusa és populizmusa. A
telefonon megkérdezettek szintén
a liberálisabb táborba tartozók,
mert akinek telefonja van Iránban,
az a nem túl széles középrétegbe
tartozik, és hasonlóan a városi la-
ri oszlopos tagjai, kik ugyanakkor
56-ban és 68-ban is megismerhet-
ték a kölcsönös, testvéri segítség-
nyújtás előnyeit, kis csoportokban
a NATO kebelébe vándoroltak, és
Moszkvának ez természetesen
nem tetszett.
Bizony húsz év nem a világ,
nem elég ahhoz, hogy az 1917
kosokhoz, ez a réteg is távol áll az
elnök konzervativizmusától. Ah-
madinejad erős választóbázisát
ugyanis nem a városlakók, nem
is a felső és a középréteg, hanem
a vidék és az alsóbb rétegek al-
kotják. Ha figyelembe vesszük az
imént említett pontokat, már nem
is annyira ijesztő a különbség a
választási eredmény és a közvé-
lemény-kutatás között, miután az
utóbbi teljesen ignorálta Ahmadi-
nejad választóbázisát.
A nyugati média figyelmen
kívül hagyta e tényeket, s oly mé-
diaháborút indított, ami egy rend-
szerváltáshoz is vezethetett volna,
miután a narancssárga és a rózsás
forradalmak után néhol már zöld
forradalomként említették az irá-
ni eseményeket. Ezen a ponton
további korrigálásra van szükség.
A tüntetések ugyanis úgy voltak
feltüntetve, mintha egy rendszer
elleni ellenállás kezdene kialakul-
ni. Viszont ez nem így volt. Ha
októberétől szorgosan építgetett
birodalom hipp-hopp a demokrá-
cia és az emberi jogok győzhetet-
len bajnokává váljon. Nem lehet
az, mert a birodalom nem halt
meg, csak átalakult. Átalakult, és
az erővonalak is átrendeződtek,
mert az Atlanti-óceán túlsó felén
ott pöffeszkedik egy másik biro-
“Irán és USA érdekei
egyértelműen ellenté-
tesek a közel-keleten,
így a választások
utáni amerikai ko-
rmányreakciót és a
nyugati médiák reak-
cióját, mint Irán elleni
lejárató kampánynak
értelmezhetjük
megnézzük Ahmadinejad legna-
gyobb riválisának, Mir-Hossein
Mousavi-nek az életrajzát, akkor
világosan kitűnik, hogy ő nem
rendszer ellenes, miután 1981-
1982-ben külügyminiszter és
1981-1989-ben pedig a miniszter-
elnöki pozíciót töltötte be. Ami-
nek szemtanúi lehettünk, az egy-
fajta hatalmi harc a rendszeren
belül, nem pedig harc a rendszer
ellen.
Irán és USA érdekei egyér-
dalom. Ő az előzővel ellentétben
igen is elmondhatja, ő a demok-
rácia győzhetetlen bajnoka, sőt a
legfőbb exportőre is, mert 3 év
leforgása alatt két országot is si-
került meggyőznie, jobb ez így
nekik, „demokratikusan”. De mi
az, ami változott? Castro, tekintve
hogy idén múlt 83 éves, megint a
telműen ellentétesek a Közel-
Keleten, így a választások utáni
amerikai kormányreakciót és a
nyugati médiák reakcióját mint
Irán elleni lejárató kampánynak
értelmezhetjük, függetlenül attól,
hogy az iráni választások rendben
voltak. Hasonló történt az egyik
Palesztin övezetben, Gázában
2006-ban. A választások győztese
a radikális Hamasz kiszorította a
mérsékelt Fatah-ot a kormányból.
USA, az európai országok és az
EU nem akarták elismerni a Ha-
maszt, így bizonyos mértékig a
saját értékrendjüknek fordítottak
hátat. Ugyanis a Hamasz teljesen
demokratikus választásokból az
ott élő emberek döntése alapján
lett győztes.
Haiti, 1990 – a demokratikus
választásokon nagy meglepetés-
re Aristide elsöprő győzelmet
aratott. Az USA viszont erre
nem számított, ugyanis éppen
azért támogatták a demokratikus
figyelem középpontjába kerülhet,
na nem élve, hanem majd ha az
örök vadászmezőkön szivarozik
Che Guevarával. A kis karibi or-
szág ugyanis megérett a változá-
sokra, legalább is Washingtonban
ezt egyesek így gondolják. Ahogy
Dél-Amerikában is új dallamokat
játszanak, igaz a régi húrokon.
13.
választásokat, mert arra számí-
tottak, hogy az ő pártfogoltjuk,
Marc Bazin, fog győzni. Arisitide
elképesztő sikereket ért el Hai-
tin. Visszaszorította a korrupciót
a drogkereskedelmet, leállította
a menekültáradatot Haitiból az
USA-ba. USA-t az Arisitde előtti
időben nem nagyon érdekelte a
demokrácia kiszélesítése viszont
most hirtelen az USA megszállott
lett a demokrácia kiszélesítésével.
1991-ben pedig a katonaság meg-
döntötte Aristidet.
Chile, 1970 – a demokratikus
választások eredménye Salvador
Allendét hozta ki győztesnek. Ő
egy igazi szociál-demokrata volt
európai értelemben. Allendé tel-
jesen független külpolitikát kí-
vánt megvalósítani, így függetle-
nítve magát az amerikai akarattól.
USA aktivizálta magát s elkezdte
támogatni a földalatti Allendé
ellenes propagandát. A másik
oldalon pedig megfenyegette az
Allendé kormányt, hogy gazda-
ságilag tönkreteszi Chilét, amit
aztán meg is tett. Aztán 1973-ban
katonai puccs tört ki a s juntának
sikerült megdönteni Allendét. Az
új kormány, Augusto Pinochettel
az élen, radikális lépésekbe és
tisztogatásba kezdett. A kormány-
váltás után az amerikai segélyek
azonnal fel lettek újítva mint juta-
lom a chillei népnek.
A sort lehetne folytatni további
országokkal ahol a demokratikus
kormányok amerikai támogatás-
sal dőltek meg, s brutális diktatú-
rák lettek létrehozva (Indonézia,
Guatemala, Columbia) vagy pedig
ahol maga a diktatórikus rendszer
volt támogatva annak tudatában,
hogy tiporják az emberi jogokat
(Dél-afrikai Köztársaság).
Ezek tudatában komolyan fel
kellene tennünk a kérdést, vajon
mi is az a demokrácia, valójában
mit jelent a demokrácia terjeszté-
se a világban?
Mióta az ikertornyok ledőltek a
birodalom tekintete keletnek sze-
geződött, egy bolíviai hazafi pe-
dig megérezte a változás szelét és
úgy gondolta, tenni kéne. De mert
ezt valakik másképp gondolták
Eduardónak el kellett hallgatnia,
akik pedig pontot tettek élete re-
gényére nem biztos, hogy beszél-
tek spanyolul és nem biztos, hogy
semmi közük sem volt Moszkvá-
hoz. Mert a szovjet boszorkány-
konyha ajtaját ugyan bezárták, de
a receptek még megvannak. Az
idő halad, az arcok változnak, a
történelem főszereplői cserélőd-
nek, de a célok, érdekek marad-
nak.
Oroszországban ma törvén-
nyel készülnek szabályozni tör-
ténelmének megítélését, az Egye-
sült Államok meg újrajátssza,
amit már Nagy Sándor, Anglia
és a Szovjetunió megpróbált Af-
ganisztánban körülbelül ugyan
olyan eséllyel. S a két jóbarát
közben árgus szemekkel figyelik
a másik hátratett kezét, miközben
vigyorogva kezet fognak és 20
húsz év után megint összeölelkez-
nek, egy kicsit.
14.
A fogyasztás vége
Hány éve van még hátra a
fogyasztói társadalmunknak?
Véget ér egy éra az emberiség
történetében, amely sokak szá-
mára egy korábban elképzelhe-
tetlennek tűnő bőséget hozott?
Fel kell készülnie a fogyasz-
tónak arra, hogy a jövőben
nem vásárolhat meg mindent,
amire csak pénze lesz, s újra
a hiány és a szegénység fogja
jellemezni a mindennapi életet?
RAJKOVICS PÉTER
Egy neves fizikus előadását
hallgatva, aztán okos emberkék
beszélgetését figyelve megállapít-
hattam, remény még van, de a ki-
utat valahogy nem akarjuk meg-
találni! Fogyasztunk, és közben
tudjuk, szépen „lassan”, de annál
nagyobb bizonyossággal, elfogy
minden természeti kincs körülöt-
tünk, pedig annyi más lehetőség
is állna előttünk, természetesen
elméletileg. Hiszen mindezek
ellenére nem vagyunk képesek
ezek szerint cselekedni, döntése-
ket hozni, mert ez azt jelentené,
hogy változtatnunk kell eddigi
kellemes életünkön.
Kedves Olvasó, most nem kell
azt gondolni, hogy valamilyen
kőkemény globalizáció-ellenes
üres puffogtatás fog következni
puskámból, mert szerintem az ily
módon elátkozott világtendencia
korántsem felelős minden mo-
csokért, amit naponta megélünk.
Mindannyian odatettük a részün-
ket, s azzal, hogy szétverünk au-
tókat és elfajzott társaságokba
szerveződünk még nem oldódik
meg a probléma. Katasztrófa kell,
hiszen csak ezeket követően tud
majd fejlődni az ember, hiszen
manapság láthatjuk, a jelenlegi
komoly pénzügyi válság sincs na-
gyobb hatással az emberi gondol-
kodásra.
Kérdezzük meg magunk-
tól, vajon mire is ösztönöznek
politikai vezetőink manapság!
Fogyasztásra és megint csak fo-
gyasztásra, mivel azzal lendülhet
fel a gazdaság! Ez nem valamifé-
le üres propaganda, hiszen mint
közgazdász, én is tudom, hogy
a fogyasztás milyen pozitív ha-
tással van a nemzeti gazdaságok
makroökonómiai mutatóira. Ör-
dögi körben lennénk tehát, vagy
csak egy gödörben, ahonnét ne-
héznek tűnik kimászni? Döntse el
mindenki maga, de vásárlásaink
mellett, ugye, létezik más értelme
az életünknek! Még akkor is, ha
nem nagyon hiszünk benne!
JUGYIK bál, ahogy én látom
2009. november 20-án 20:30-as
órai kezdéssel megrendezésre
került a Hagyományos őszi
diákbál a JUGYIK megszerve-
zésében. A jegy ára pogácsát
és bort is biztosít. Még öt sor, és
mehet hírnek, viszont valljuk
csak be, a JUGYIK is csalódna
ezen rövid megemlítés láttán.
LÉNÁRTH RITA
Egy véleményből azért töb-
bet is megtudni. Sajnálatos a hír,
hogy a résztvevők száma nem
ütötte meg az előző évek láto-
Ünnepeink, de mindennapi
tevékenységeink arról szólnak,
hogy a fogyasztói szerepünk mi-
nél nagyobb mértékben kielégül-
jön, hiszen a mértékadó dolgokat
legtöbbször tárgyakban mérjük.
Ez egy elkerülhetetlen jellemzője
annak a kornak, amit fogyasztói
társadalomnak nevezünk, de azért
jó volna nem elfeledkezni arról,
hogy nem az egész világ él ilyen
feltételek között!
Ezért aztán veszélyes lehet az
a tendencia, amit az elmúlt évek-
ben tapasztalunk, ugyanis Kína
és az egész ázsiai térség fejlődé-
sével egyre több ember szeretne
az amerikaihoz hasonló pazarló
életmódot élni, amit viszont ez
a kicsi naprendszeri bolygó nem
tud elviselni. Ebből pedig végső
soron semmi jó nem fog követ-
kezni, hiszen az emberek elég
nehezen viselik, ha valakinek va-
lamit szabad, nekik pedig nem. A
pusztítás tehát előbb vagy utóbb
bekövetkezik, mert mindenki töb-
bet fog akarni, még akkor is, ha
végső soron ezzel mindenki csak
veszíthet. Szóval 7 vagy akár 8
milliárdnyian is leszünk, feltehe-
tően nem is annyira sokára majd
visszaesik a lélekszám ezen a
különös képződményen, hiszen
az állatvilág szabályaihoz fogunk
majd alkalmazkodni (ha ma még
nem tesszük ezt)!
Tegyük fel a kérdést, vajon
hány gépkocsit képes elviselni
ez a Föld nevű természeti csoda,
hány Nokia telefont, na és éppen
ki fogja eldönteni, azok éppen
kinél lesznek? Én nem tudom, de
hamarosan meglátjuk. Érdekes
évek várnak ránk, ahogy majd
elemezzük a kilábalás éveit, s
annak nyomait a fogyasztóra. Az
Egyesült Államokban különösen
gatottságát. Az emberek egyre
kevesebb érdeklődést mutatnak
bárminemű diákklubb által meg-
rendezett akciók iránt. Az egye-
temisták közömbösek lettek a
bál iránt. Ez tény, de vajon miért
lehet ez? Nem érdekli őket sem-
mi sem, vagy csak nem szeretnek
bálozni? Két hónappal ezelőtt
utaztam haza, és egy ismerősöm-
mel beszélgettem, ekkor rákérde-
zett, megyek-e vajon a JUGYIK
bálba. Mondom, persze, minden
évben voltam. Ekkor visszakér-
deztem, hogy na és ő, a válasz:
„Hát attól függ, mi lesz a téma.
érdekes fejlemények várhatók,
hiszen nemcsak a hispán hata-
lomátvételre kell felkészülniük,
hanem arra is, hogy a világ urai
már mások lesznek. Ennek elle-
nére nem várok valamilyen radi-
kális új irányt a társadalmi beren-
dezkedésben, hiszen láthatóan a
tömeges kereskedelem hajtja elő-
re a világot, s ezen nem nagyon
akar senki változtatni. Legfeljebb
annak formáin.
A fenti sorokat visszaolvasva
még én is elcsodálkoztam ma-
gamon! Ennyire negatív lennék?
Igazán nem tudok semmi jót írni
decemberben, a vizsgaidőszak
előtt, amikor jön a karácsony meg
a télapó, s amúgy is mindenki ide-
ges a sok hülye ajándék miatt?
Őszintén: nem megy, pozitív
képet festeni, mert ugyan vannak
pozitív irányvonalak, sőt még el
is hihetem, hogy lehetne, de azt,
hogy lesz is! Arra nem mernék fo-
gadni, még egy eurós téttel sem!
Érezzük, mindennapjainkban
kellene megállni, s eldobni a sok
kacatot, amire tényleg nincs szük-
ségünk, s azt mondani, nem fogok
bedőlni az üres szavaknak. Fo-
gyasztani egyszerű, de kiszállni
a mátrixból sokkal bonyolultabb,
hiszen azzal talán elvesztünk
mindent. Mi lenne például, ha
visszafognánk magunkat és csak
azt vásárolnánk, amire valóban
szükségünk van? Spórolnánk, de
kimaradnánk a szokásos körök-
ből, ahol emberekkel találkozunk,
s barátaink egy részétől is eltávo-
lodnánk. A világban meg amúgy
sem változna semmi, hiszen egy
fecske nem csinál nyarat!
Ennek következtében pedig
majd végignézzük, ahogy a boly-
gó elfogy lábaink alól. Mennyi
év van még hátra? Tippelni lehet,
Ha valami érdekes, mindenkép-
pen megyek.“ A lány nem volt,
én úgy gondolom, a téma elmara-
dása miatt. Aki szeret bálozni, az
elmegy x-ed magával, és mulat.
De mi van azokkal, akik nem sze-
mennyi laptopot fogunk még ki-
dobni a szemétbe addig, hány fát
vágunk ki majd, hogy rövid ideig
használjuk a belőle készült cso-
magolópapírt.
El kell végső soron fogadnunk,
hogy csak egy kis senkik vagyunk
ebben a nagy játékban, s úgy tán-
colunk, ahogy azt a vezető hatal-
mak akarják. Még akkor is, ha azt
hisszük, hogy egyéniséget teremt-
hetünk magunknak azzal, ha nem
a kommersz márkákat vásároljuk.
Észre sem vesszük, hogy ugyan
olyan jól behatárolt fogyasztók
vagyunk, aki a vásárolt termékek-
kel lázad.
Túlpörgettük a dolgokat, s
ezért már nem találjuk a kiutat,
s azt hiszem az emberiség egy
jelentős része a fogyasztás nevű
szenvedélybetegségben szenved.
Persze igaz, évtizedekkel, év-
századokkal ezelőtt csak nagyon
kevés kiválasztott érhette el azt a
szintet, hogy a maihoz hasonlóan
halmozzon fel termékeket, így azt
is mondhatnánk, csak kompen-
zálni akar az egyén az ősökért is.
Lehet, hogy teljesen telítődnünk
kell, hogy elhiggyük, lehet ezt
másként is csinálni! Akkor majd
rájövünk, nem is volt annyira jó
a dolog, bár az is igaz, teli hassal
már nem biztos, hogy sokat moz-
golódhatunk.
Az elején azt írtam, hogy van-
nak kiutak, csak nincs elég akarat.
Nemcsak a többiekből, hanem
belőlem is hiányzik ez az akarat-
dolog, hiszen, bár odafigyelek a
természetre, nem próbálok sze-
metelni, meg hasonló általános
dolgok, de akkor is csak a több-
ről álmodozok, mert úgy érzem,
az jelenti a megváltást! És az is
meglehet, hogy éppen ezért írtam
meg ezt a negatív cikket!
retnek bálozni? Én személy sze-
rint nem szeretek bálozni, viszont
érdekesnek találtam az egykori
black&white, a retro tematikájú
szervezést, ezért elmentem. Még
a néptáncos sem volt rossz, most
azonban megdöbbentem,hogy
ezek után egy hagyományos elne-
vezésű bál került meghirdetésre.
A mai generáció így mondaná:
Haladjunk a korral, mert ha nem,
visszaesünk!
A bál után megkérdeztem
pár embert, mit gondoltak róla.
Voltak frappáns válaszok, pár
nyomdafestéket nem türő is, meg
Decemberi fikció:
Sötét mese
Egy nap, néhány évvel ezelőtt
sötét esőfelhők telepedtek
meg S. ország parlamentje
felett, s azóta sem mozdultak
meg. A meteorológusok nem
értették a dolgot. Mindenféle
szondákat meg meteorológiai
ballonokat küldtek a törvény-
hozás épülete fölé vizsgá-
lódni, de egyszerűen nem
tudták megállapítani, miféle
isteni kéz szögezte oda a rőt
fellegeket. A „rosznyicskák“ a
kertévék reggeli műsoraiban
hiába mondták, hogy nyugat
felől meleg levegő érkezik,
vagy hogy megélénkül az
északnyugati szél, a felhők ott
maradtak, nem mozdultak, s
épp csak annyi fényt enged-
tek át, amennyi egy szomorú
decemberi napon érheti a
földet. A parlamentnél min-
dennap sötét december volt.
Ezzel együtt megváltozott az
ország hangulata is. Hiába sütött
a nap az ország többi részén, az
emberek borúsak és szomorúak
voltak. Nem igazán érdekelték
őket azok a megmagyarázhatat-
lan dolgok, melyekre S. ország
több sajtóorgánuma próbálta
felhívni a figyelmet. Hiába írta
meg több napilap, hogy egyes
kormánypárti képviselők rop-
pantul sápadtak, nem mernek a
napra menni, nem esznek sem-
mit, és szinte csak éjszaka dol-
goznak, az embereket egyáltalán
nem zavarta a dolog, úgy vélték,
hogy szegény politikusok az or-
szágért dolgozzák magukat ha-
lálra. Az sem izgatta őket, hogy
az iszonyatos dögszag miatt már
a parlamenti domb közelébe
sem tudnak menni. Szerintük
azért volt olyan rettenetes a bűz,
mert a törvényhozóknak a sok
munka mellett zuhanyozni sincs
idejük.
Először csak egy kereskedel-
mi tévéstáb tűnt el, egy sajtótá-
jékoztatóra mentek valami költ-
ségvetési ügy miatt. Vértelen
hulláikat a domb alján találták
meg a rendőrök, de a nyomozást
lezárták, a hatóságok szerint egy
cseh cirkuszból elszabadult dél-
amerikai óriásdenevér támadta
meg őket. Egy romániai diplo-
mata delegáció később léleksza-
kadva rohant lefelé a parlamenti
domb oldalán keresztet hányva
magára, s valami „strigoi-t“ és
„diavolul-t“ emlegetve. Őket vil-
lám csapta agyon. A parlamenti
vállvonogatós jó-kijelentés is. A
legelgondolkodtatóbb: „Megvolt
minden, ami takarja azt a kijelen-
tést, hogy bál. Voltak szép ruhák,
volt zenekar, még bár is volt. Az
egész hangulata csak annyiban
különbözött egy kocsma hangula-
tától, hogy a limbó hintót a zene-
kar, nem pedig a zenegép játszot-
ta, nem volt meg egy egyetemi
bál szinvonala.“
Az én véleményem pedig,
hogy egy fiatal tagokból álló ze-
nekar egy diákbálon mást is játsz-
hatna, mint a mulatós, vagy amire
már 5 éves korunkban ráztuk a
www.presstige.sk/velemeny
mark.finta@presstige.sk
“Az ország egyre
rosszabb áll-
apotban volt, a
választásokon
már csak a ko-
rmánypártiak
indultak el, az
ellenzékiek (már
akik nem hal-
tak meg valami
véletlen baleset-
ben) fejvesztve
menekültek az
országból
iroda hivatalos állásfoglalása
szerint szerencsétlen balesetről
volt szó, a román delegáció csu-
pán egy télűző népszokást pró-
bált bemutatni a szlovákoknak a
kultúrközi kapcsolatok javítása
érdekében.
Így ment ez hosszú éveken
keresztül. Az ország egyre ros-
szabb állapotban volt, a válasz-
tásokon már csak a kormánypár-
tiak indultak el, az ellenzékiek
(már akik nem haltak meg vala-
mi véletlen balesetben) fejveszt-
ve menekültek az országból. A
média nem mert többet tájékoz-
tatni a parlamenti állapotokról,
a televízióban egész nap ha-
gyományőrző tánccsoportok és
esztrádműsorok mentek.
Egy nap egy eldugott hegyi
kisvárosban nagy volt az öröm
a helyi kórházban. Božena Če-
peľová egy egészséges fekete
fiúgyermeknek adott életet. Az
orvosok kissé csodálkoztak,
miért néger a kisfiú, de Božena
elmagyarázta, hogy mikor az
ország labdarúgó válogatottja
a dél-afrikai világbajnokságon
járt, ő is kiment szurkolni, és
egy helyi törzsi sámán vuvuzela-
játékával olyannyira elcsavarta
a fejét, hogy nem hagyhatott ki
egy forró, egzotikus éjszakát a
helyi kannal.
A kisfiút Eric Čepeľnek ne-
vezte el. A törzsi sámán később
postai utánvéttel egy kardot kül-
dött ajándékba neki...
Finta Márk
lambadaszoknyát.
Volt viszont táncverseny, amit
jó ötletnek tartottam. Visszatérve
arra a kijelentésre, hogy miért
vesz részt egyre kevesebb ember
a bálon? Lehet, mert nem volt
keret, lehet mert ezt is kamunak
hitték, mint a nemrég egy diák-
klubbos szervező által hirdetett,
ám megszervezetlen JUGYIK
magyar bulit.
Végezetül, mit gondolhat egy
pesti diáklány (aki nem ismeri a
JUGYIK-ot), távozásakor viszont
egy diákklubb tagja az utcalány
szinonimájaként illeti, csak úgy?
www.presstige.sk/velemeny
mark.finta@presstige.sk 15.

Danubius feat. Sláger Rádió Több kell, mint egy

Réges-régen egy messzi-messzi ferde mosoly
galaxisban volt két rádió, ami
meghatározó szerepet töltött
be az emberiség életében és
történelmében. Elérte, hogy
a technikai fejlődés olyan
szintre jusson, hogy bolygó-
kat kolonizáljunk, hogy a
világ népei összeboruljanak,
és vidám dalaikat közösen
énekeljék a tábortűz körül,
hogy minden éhező etióp
asztalára a slágerangyal vigye
a Danubius folyó völgyében
csomagolt Pirítóst és nem
utolsósorban, hogy Lali király
és Balázs, az udvari bolond
Bugár Béla, a Most-Híd elnöke fotó: www.most-hid.sk
uralkodása alatt csend és béke
honoljon az univerzumban.

Ha valaki nem tudná: ironizá-

lok. Bár a Danubius és a Sláger
Rádió meghatározó szereplője és
aktív részese volt a magyarorszá-
gi kereskedelmi rádiózás kialakí-
tásának, én mégis nevetek, mikor
majdnem mindenki más sír. S
hogy miért? Több okból is!
Kézenfekvő a tény, hogy a 21.
században élünk egy Internet által
uralt világban. Ugyan a Marson
még nem ültethetünk banánfákat,
de azért odáig eljutottunk, hogy
van mp3 sőt mp4 is, Ipod, azaz
minden olyan, ami 15 éve még
csak Spielberg vagy Lucas úr sci-
fijeiben létezett. Amíg nincs a két
rádió helyett olyan hullámhossz,
ami igényeinket kielégíti, kényte-
lenek vagyunk beérni a winamp-
pal és a lemezekkel.
A spanyol viasz feltalálásának
érzete nélkül állíthatom, eme két
médium a magyar szórakoztató-
iparnak nagy mértékben hozzá-
járult igényszintünk elsilányo-
sodásához és ahhoz, hogy zenei
iparunk gyakorlatilag újrahaszno-
sítható hulladékon kívül semmit
nem tud manapság produkálni.
Még hogy valódi változatosság!
Mindkét adón volt körülbelül há-
romszáz, négyszáz szám és ezt
váltogatták napi két- három bon-
tásban. Hogy esetleg más számok
is léteznek, akár az adott előadó-
tól is? Had hozzak egy példát a
lágyabb és a keményebb szívű
hallgatók számára is, hátha min-
denki megérti, mire gondolok:
Hogy a Metallica nem egyedül a
„Nothing Else Matters”-szel al-
kotott rádióbarát számot? Hogy a
Nox lemezeiről sem csak a „Száz-
szor ölelj még” dobogtatja meg a
hölgyek szívét?
Esetleg a rádióknak szerepük
lehetett volna a helyi tehetségek
felkutatásában, felkarolásában és
bemutatásában. Talán a feladata
az lett volna a címben megszólí-
tottaknak, hogy alternatívát, vá-
lasztási lehetőséget biztosítsanak.
Bár működött a „Kívánságmű-
sor”, ám ez nem volt egy fizetett
szolgáltatás, éppen ezért nem
garantálta senki, hogy minden ké-
rést teljesít.
Arról meg talán már tényleg
csak suttogva merek beszélni,
hogy a nagy sírás-rívásban egy-
valamit elfelejtettek a hölgyek és
urak. Mégpedig azt a tényt, hogy
ez üzlet. És mint ilyen, kereslet-
kínálat elven működik. Márpedig
ha eddig volt igény Boros-Bocsi
Bumerángos Bolondozásaira,
akkor bizony ezután is lesz, leg-
feljebb más frekvencián, és más
néven.
A rádiók megszűnésével kapcso-
latban nagyon sok hallgatói kez-
deményezés és oldal jelent meg a
szociális weboldalakon is. Takács
Zsolt és Váraljay Gabriel külön-
böző virtuális klubbokra hívja fel
a figyelmet. Csak szemezgetés-
képp:
Iwiw: Vissza a Danubiust és a
Slágert!! (26.085 fő)
Kiállunk a Danubius és a Sláger
Rádió mellett !!! (7.574 fő)
Facebook: Tiltakozom a Sláger
és a Danubius megszüntetése mi-
att (4.488 fő)
Kérjük vissza a Sláger és Danubi-
us rádiót (2.813 fő)
Ha ekkora embertömegeket
képes megmozdítani ez a két
csatorna, akkor miért nem alkot
forradalmit, amire a világ is felfi-
gyelne?
Érdekes az is, hogy a rajongók
- gondoljunk itt arra az 1 millió
emberre, aki a Sláger honlapján
letette a voksát- fizetne-e rend-
szeresen az általa minőséginek
tartott tartalomért?! Működhet-
ne-e például egy saját kiépített
WiFi hálózaton szórt előfizetős
rádiócsatorna. Vagy csak addig
volt érdekes, amíg aláírást kellett
gyűjteni, és ezzel letudta a hallga-
tóság a ráeső részt a harcban?
Szinte divattá válik a Sláger és
a Danubius megszűnésével kap-
csolatos cikkek írása, ám ez ne
tévesszen meg senkit! Ez az írás
csak egy laikus elmélkedés. Az
alábbiakban, korántsem törekedve
a teljességre, néhány jótékonysá-
gi példát említenék, amelyekkel a
két rádió tekintélyt és elismertsé-
get vívott ki a magyar hallgatóság
köreiben. Amikor 2009. október
28-án bejelentették, hogy a Sláger
és a Danubius Rádió november
18-án éjfélkor beszünteti adását,
valami elkezdődött az országban,
és még a határon túl is. Több mil-
lió ember tekinti családjának a két
rádiót. Hisz „a Sláger nemcsak
zenét ad az embereknek, a Slá-
ger a nehéz napokban is mindig a
hallgatói mellett állt.” Minden el-
ismerésem a Sláger Angyalé, aki
hatalmas ajándékcsomagokkal
felpakolva minden évben felke-
reste a rászoruló családokat, hogy
szebbé varázsolja a karácsonyt.
A Bumeráng hatalmas segítséget
nyújtott abban, hogy a 400 lelket
számláló Ivádon egy gyönyörű
játszótér épülhessen. Továbbá
a Sláger hallgatói 4 millió Ft-ot
gyűjtöttek össze Karai Pistike, a
Hunter szindrómában szenvedő
kisfiú gyógykezelésére.
Sebestyén Balázsék sem tét-
lenkedtek, igyekeztek jótékony-
kodással maradandót hagyni ma-
guk után. Egy olyan alapítvány
számára gyűjtöttek pénzt, akik
németjuhászokat mentenek ki
sintértelepekről, de a gazdasági
válság miatt most veszélybe ke-
rült tevékenységük.
Mégis miért nevetek, mikor
majdnem mindenki más sír? Mert
nincs új a nap alatt, mert a biro-
dalmak mindig összedőlnek, mert
a gyertyák csonkig égnek, és még
sorolhatnám a sablonokat. Attól,
hogy megszűnt a Sláger illetve
a Danubius Rádió, a tejesember
holnap még kihozza a tejet, a pék
megsüti a kenyeret, a buszsofőr
is el fog szállítani, amennyiben
fizetek érte, és szórakoztatni is
fog valaki, mert a pénz beszél,
és mindenki más hallgat... Csak
mostantól új adókat...
Oroszlány Andrea
Richard Sulík, az SaS elnöke fotó: PRESStige - Kollár r.
Alacsony részvétel mellett zajlottak a megyei választások. A
vesztesektől a nyertesekig minden párt azt hangoztatja, hogy győz-
tesen mászott ki belőle. A kis pártok védekeznek, a nagyok tovább-
ugatnak. Öt politológusból négy még a pontos eredményt is meg-
jósolta. A következtetések levonásával azonban óvatosnak kell len-
nünk.
Korábbi felmérések szerint az emberek főképp a regionális po-
litikában érdekeltek. Úgy érzik, hogy befolyásolhatják, valamint
figyelemmel követhetik a megválasztott képviselők munkáját. A
valóságban viszont 20%-os részvételi aránnyal zárultak a szavazó-
helységek.
Az érdektelenség néhány esetben még segíthet is. Az Európa-par-
lamenti választásokor 25%-os részvételi arány mellett a Szabadság
és Szolidaritás (SaS) 4,7% -ot szerzett. A megyei választásokban
azonban hiába szerzett 5% felett, csupán egy képviselőt sikerült be-
juttatnia a megyei ”parlamentbe”.
A Most-Híd preferenciái a felmérések szerit 5% felett mozognak,
a választásokban azonban csak úgyszint egy képviselői mandátumot
sikerült szereznie.
Túlzás a bloggerektől az, hogy a két új párt beégett és túlzás a
párt vezetőitől azt hallgatni, hogy az eredmény nem rossz. A válasz-
tások végeredményei, mint olyanok, magukért beszélnek. Az ala-
csony részvétel következtében a választás objektivitása pedig több,
mint kétséges. A parlamenti választásokon várhatóan nem sokkal
50% felett lesz a részvét, a kérdés tehát az marad, mennyire fegyel-
mezettek az említett két új párt szavazói.
Ahhoz, hogy bekerüljenek a parlamentbe többre lesz szükségük,
mint egy múlt béli adóreform propagálására, vagy mint egy populá-
ris arc ferde mosolyára az óriásplakátokon.
Laczkó Sándor

Egy szomorú jövő szilánkjai (folytatás)

A Jobbik tagjai és a (közben ismét le-
galizált) Magyar Gárda alakulatai blokád
alá helyezik a szlovák átkelőhelyeket,
az ország északi határain kereskedelmi
és közlekedési zárlat alakul ki. Rajkán
és a környező mosoni falvakban több
betelepült szlovák család által lakott há-
zat gyújtanak fel Molotov-koktélokkal,
ennek hatására sokan sietve értékesítik
ingatlanjaikat, és elkezdik visszaköltözé-
süket a szlovák oldalra, ahol a kormány
arra buzdítja őket, hogy az új lakhatást
lehetőleg magyarlakta községekben sze-
rezzék be.
2011. szeptember/október: A Szlo-
vákiában kialakult társadalmi, gazdasági
és politikai közállapotok miatt a magyar
lakosság most már szinte egy emberként
áll ki a teljes körű területi autonómia
ügye mellett, ezért a Szabad Felvidék
Polgári Mozgalom (SZFPM) szeptem-
ber 1-jén, az Alkotmány ünnepén, egy-
oldalúan kikiáltja a Felvidéki Autonóm
Köztársaságot, önálló képviselőtestület-
tel, törvényhozással, elnökségi bizott-
mánnyal és közigazgatási központtal. A
szlovákiai magyarság korábbi politikai
képviselői nem kapnak helyet az újonnan
alakult struktúrákban. A szervezetet vi-
szont azonnal törvényen kívül helyezik,
a csoport tagjait a köztársaság védelmére
hivatkozva őrizetbe veszik, kihallgatják
és bebörtönzik, a hírszerzés különleges
cellájában fogvatartott mozgalom veze-
tője pedig néhány héttel később váratla-
nul öngyilkosságot követ el. A hír hal-
latára tízezrek vonulnak fel a pozsonyi
parlament előtt, ahol a tömeg a sokkoló
tragédia miatt a szlovák titkosszolgálato-
kat (SIS) hívja felelősségre, egyre többen
pedig egy előre kitervelt gyilkosság elkö-
vetésével vádolják a hírszerzés embereit.
Az egyre dühödtebb és kezelhetetlenebb
tüntető tömeget váratlanul az ellenük fel-
vonuló Szlovák Testvériség tagjai támad-
ják meg, a kialakult káosz miatt a belügy-
minisztérium saját elit alakulatait veti be,
megkezdődik a durva oszlatás. Elkesere-
dett utcai harcok robbannak ki az egész
belváros területén, a rohamosztagosok
beavatkozása miatt rengeteg a sebesült,
a pánikban több embert agyonnyomnak,
küztük egy idős magyar asszonyt és há-
rom gyereket is.
A Felvidék most már forrong, a pozso-
nyi áldozatok nagyszabású temetése után
egyes feldühödött csoportok szlovák üz-
leteket, intézményeket, szimbólumokat
és emlékműveket rongálnak meg az or-
szág különböző területein, az ezt követő
napokban pedig egyre gyakoribbá válnak
az erőszakos összecsapások a rendőrség
és a rohamosan növekvő nemzeti ellen-
állás között, melynek tagjait a hazaiakon
kívül még a Jobbik, a 64 Vármegye, a
Magyar Gárda és a Betyársereg önkénte-
sei is szaporítják. A szlovák délen néhány
hét leforgása alatt teljes a káosz, a bel-
ügyminisztérium némi fontolgatás után
rendkívüli állapotot vezet be, mozgósítja
rendőri és belügyi tartalékait, akik szinte
napokon belül elfoglalják a magyarlakta
városok legfontosabb stratégiai pontjait,
ahol ellenőrző állomásokat állítanak fel,
és (az országos rendőrfőnök parancsa
után) kijárási tilalmat foganatosítanak.
2011. október 19-én, este fél tízkor,
Dunaszerdahely belvárosában, eldördül
az első lövés. Az incidens egy házkutatási
razzia során alakul ki, a szlovák rendőr-
ség különleges alakulata egy szerdahelyi
vendéglátó egységet készül átfésülni, el-
lenállók és állítólagos külföldi terroristák
után kutatva. Az igazoltatások során az
étterem vendégei heves szóváltásba, majd
tettlegességbe keverednek az intézkedő
osztag tagjaival. A dulakodás közben az
egyik símaszkos fegyveresnek véletlenül
elsül a Škorpión típusú gépkarabélya, az
egyik vendég erre váratlanul könnyű kézi
fegyvert ránt elő, és tüzelni kezd a hang
irányába. Heves tűzpárbaj alakul ki, egy
rendőr könyebben megsérül,tizenkét civil
pedig a helyszínen életét veszíti.
(folyt. köv.)
16.
Szeparé
A dicsőség szárnyai
Manapság, amikor szinte
percenként indulnak utasszál-
lító repülőgépek Európából
Amerikába, illetve az Újvi-
lágból az öreg kontinensre,
nemigen jut eszébe senkinek
sem, milyen nagy dolog is volt
a levegőben megtenni ezt az
utat kilencven évvel ezelőtt.
LACZA TIHAMÉR
Még 1913. április 1-én a lon-
doni Daily Mail egy felhívást tett
közzé, amelyet egyáltalán nem
áprilisi tréfának szánt. A napilap
10 000 fontot ajánlott fel annak,
aki elsőként repüli át az Atlanti-
óceánt az Egyesült Államok, Ka-
nada, esetleg Új-Fundland, illetve
Nagy-Britannia vagy Írország
bármelyik pontja között, leszállás
nélkül, 72 óra alatt. A díjat bárki
elnyerhette, függetlenül nemzeti-
ségétől és gépének típusától.
A díj még ma sem megvetendő
összeg, noha az idő tájt bizonyára
jóval többet ért, ennek ellenére hat
évnek kellett eltelnie, hogy gaz-
dára találjon. Nem azért, mintha
nem akadtak volna jelentkezők.
Bátor és kalandvágyó emberek
minden korban voltak, vannak és
lesznek is. Az igazság az, hogy az
akkori gépek még nemigen vol-
tak alkalmasak egy ilyen feladat
végrehajtására. Ne feledjük, a fel-
hívás mindössze tíz évvel azután
látott napvilágot, hogy a Wright-
fivérek első motoros repüléseiket
végrehajtották. Meg aztán a po-
litikai helyzet sem kedvezett az
ügynek, hiszen hamarosan kitört
az első világháború, amelyben a
pilótákra egészen másfajta felada-
tok vártak.
Ennek ellenére 1914 nyarán
készen állt az America nevű két-
motoros „repülő csónak”, hogy
Új-Fundlandból Írországba repül-
jön. Az indulás napját augusztus
5-re tűzték ki, de egy nappal ko-
rábban Németország hadat üzent
Nagy-Britanniának, így a repülés-
nek befellegzett. Nem tudhatjuk,
hogyan végződött volna a dolog,
de az biztos, hogy a kitűzött dí-
jat a feladat sikeres végrehajtása
Ismerős ismeretlenek
Népes roma család legifjabb
sarja:
Mondez Hanyadikmá
Olasz diák:
Tutilementa Menzára
Amerikai kémikus:
Fiola Dörren
Orosz kutyatartó:
Korcsa Morzsája
Szőrös örmény:
Serte Karján
Lengyel táncdalénekes:
Havonta Lemeztacky
esetén sem adták volna át, mivel
az útvonalat – biztonsági okokból
– úgy tervezték meg, hogy a gép
az Azori-szigetek érintésével jus-
son el Írországba. Mindazonáltal
a kitűzött díj ösztönzőleg hatott a
repülégépek fejlesztésére Nagy-
Britanniában, ahol sokan bírálták
a kormányt amiatt, hogy nem ve-
szi eléggé komolyan ezt a hadá-
szati eszközt.
Lord Northcliffe, aki a díjat
lapjában felajánlotta, a világhábo-
rú végeztével megismételte a fel-
hívást. Az összeg továbbra is csá-
bítóan hangzott, ráadásul sokan
voltak az óceán mindkét partján,
akik a háború alatt remek pilóták-
ká váltak, és szinte égtek a vágy-
tól, hogy békés viszonyok között
is bizonyítsák rátermettségüket.
1919 tavaszán Amerikában ismét
komolyan foglalkozni kezdtek a
gondolattal, hogy az Azori-szige-
tek érintésével átrepülik az óceánt.
A Daily Mail díját természetesen
így nem nyerhették el, de nem is
ez volt a fontos. Hatvan hadiha-
jó állt készenlétben Új-Fundland
és az Azori-szigetek között arra
az esetre, ha a gépekkel valami
történne. A három hidroplán kü-
lönböző bonyodalmak után 1919.
május 16-án vágott neki az útnak.
Néhány óra múlva az NC–4 jelzé-
sű gépről távirat érkezett a másik
két gépre, hogy túl lassú számára
a haladási sebesség, ezért önálló-
sítja magát. Az NC–1 és az NC–3
parancsnoka kénytelen volt jó ké-
pet vágni a dologhoz. A sors fin-
tora, hogy végül az NC–4 volt az,
amely épségben eljutott az Azori-
szigetekre, míg a másik két gép a
rossz időjárási és légköri viszo-
nyokkal hősiesen dacolva végül
az óceánban kötött ki, és csak a
szerencsén múlott, hogy a pilótá-
kat kihalászták. Eközben további
repülőgépek készültek arra, hogy
Amerikából egyenesen Írország-
ba repüljenek, s az NC–4 sikeres
leszállása csak fokozta a vállalko-
zók elszántságát. A legesélyesebb
gépnek az Atlanticot tartották,
amely 1919. május 18-án szállt
fel, de aztán az óceánban kötött
ki. A repülőgépről napokig sem-
Apró növésű orosz:
Mákszem Araszov
Grúz medveidomár:
Moroga Brummadze
Arab bankáros:
Szemerajta Akasszán
Lengyel betörő:
Ban Kotrabolszki
Orosz sztriptíztáncosnő:
Fodorka Bugyinova
Eltévedt német:
Heiben Trappolt
Szuahéli barlanglakó:
mi bizonyosat nem lehetett tudni,
mert adóvevője elromlott, s a két
pilótának sokkal fontosabb dolga
is akadt, mint a rádió megjavítá-
sa. Egy héttel azután, hogy Új-
Fundlandban felszálltak, egy dán
teherhajó bukkant rájuk egészen
véletlenül Skócia partjainál. A
balesetet az okozta, hogy a hűtő-
víz felforrott és a motor felmond-
ta a szolgálatot. Később, amikor a
roncsokat is sikerült kihalászni és
alaposan megvizsgálták a gépet,
kiderült, hogy a hűtőberendezés
előtti redőny fordítva működött.
Amikor ki akarták nyitni, még
jobban bezárult és így a hűtő tu-
lajdonképpen fűtötte a motort.
A 10 000 fontos díjat végül a
Vickers gyár Vimy nevű gépének
pilótája és navigátora: John Al-
cock és Arthur Whitten-Brown
vehette át. Ők 1919. június 14-én
indultak el; repülés közben iga-
zán nem unatkoztak, hiszen min-
den elképzelhető bonyodalommal
meg kellet küzdeniük, de végül 17
órával később már Írországban,
egy mocsár közepén landoltak.
A helybeliek még időben kimen-
tették őket és hamarosan az egész
világ megtudta, hogy először si-
került átrepülni az Atlanti-óceánt.
A két férfit nagy ovációval fo-
gadták Londonban, ahol Winston
Churchill – akkor éppen hadügy-
miniszter – személyesen adta át
nekik a 10 000 fontos csekket.
Ezt követően lovaggá ütötték őket
és a windsori kastélyban a királyi
családdal ebédeltek. Sir John Al-
cock nem sokáig sütkérezhetett a
dicsőségben: 1919 decemberében
Londonból Párizsba repülve a
ködben kényszerleszállást hajtott
végre, és egy fának ütközött. Sé-
rüléseibe a kórházban belehalt.
Társa, Sir Arthur Whitten-Brown
végleg felhagyott a repüléssel és
1948-ban távozott erről az ár-
nyékvilágról. Csak a teljesség
kedvéért jegyzem meg, hogy
Európából Amerikába először 9
évvel később, 1928. április 14-
én sikerült átrepülni az óceánt. A
Bremen névre keresztelt Junkers
típusú gépen a német Hermann
Köhl és von Hünefeld báró, va-
Mamamutta Laluttam
Japán nőcsábász:
Kicsipasi Magacuki
Maláj törzsvendég:
Azitala Kintapulton
Ájtatos finn:
Szivehittel Vantele
Orosz műlovarnő:
Nyihogna Mintalova
Holtfáradt holland:
Majdela Ludt
Kongói kocsmáros:
Barnaserva Narumba
lamint az ír James Fitzmaurice
tartózkodott és bár egy aprócska,
nehezen megközelíthető szigeten
értek földet Új-Fundland közelé-
ben, sikeresen túlélték a vállalko-
zást.
 
A magányos hős
A Daily Mail díja még nem is
talált gazdára, amikor egy francia
származású amerikai vállalkozó,
egy bizonyos Raymond Orteig 25
000 dollárt ajánlott fel annak, aki
repülővel leszállás nélkül teszi
meg a New York és Párizs közötti
utat, amely légvonalban is 5 700
km.
Talán mondanom sem kel-
lene, hogy ez az összeg is nagy
motiváló erővel bírt, és az óceán
mindkét partján lázasan készü-
lődtek a feladat végrehajtására.
A díj kiírása nem szabta meg
az útirányt, tehát New Yorkból
vagy Párizsból egyaránt lehetett
rajtolni, ezért Franciaországban
szinte nemzeti ügy lett a dolog-
ból. Annyi mindenképpen ide kí-
vánkozik, hogy a korabeli gépek
szempontjából előnyösebb volt,
ha Amerikából repülnek Európá-
ba, mert a szél inkább nyugatról
keletre fújt. Ez növelte az utazó
sebességet, emellett üzemanyag-
megtakarítást is jelentett, ami
talán a leglényegesebb dolog
volt, hiszen sok repülőgépen ép-
pen azért nem volt rádióadóve-
vő, mert a póttartálynak kellett a
hely. Az sokáig fel sem vetődött,
hogy egy ember repüljön, hiszen
egy-egy repülés akár 30-40 óráig
is tarthatott, s automata vezérlésű
gépek abban az időben még nem
léteztek. A túlterhelt repülőgé-
peknek már a felszállás is nagy
problémát okozott, s nem egy tra-
gikus baleset még a földön vagy a
felemelkedés pillanatában követ-
kezett be. 1927. május 8-án nagy
érdeklődés közepette szállt fel
egy Párizs melletti kifutópályáról
a L’Oiseau Blanc (Fehér Madár)
névre keresztelt kétfedeles gép,
fedélzetén Charles Nungesser-vel
és Francois Colival. Nungesser a
francia légierő fenegyereke volt
Kínai pincérnő:
Csöpp Csaj Kacseng
Csecsen szexológus:
Bonvivan Didijev
Német hajléktalan:
Inge Feschlik
Indiai vallási vezető:
Válcsunkáta Tihitetekre
Verselő zsidó:
Jóakhin Rhimem
Arab főszakács:
Hallasz Mahallesz
-lager-
a világháború alatt és különböző
hőstetteit és csínyeit még évek
múlva is emlegették. Mindenki
számára természetes volt, hogy
ő is a vállalkozók között van, sőt
a legnagyobb esélyesnek tartot-
ták. A gép tartályaiba 4 000 liter
benzint tankoltak, így sem a rá-
diókészüléknek, sem a mentőcsó-
naknak már nem maradt hely. Ez
utóbb végzetesnek bizonyult. A
Fehér Madár ugyanis sohasem ér-
kezett meg Amerikába, és nyoma
veszett. Pedig kezdetben olyan hí-
rek keltek szárnyra, hogy itt meg
ott látták, sőt az egyik jelentés
szerint a New York-i Szabadság-
szobrot is körül repülte. Erre eu-
fória tört ki a francia fővárosban,
de hamarosan jött a kiábrándulás:
a hírek hamisak voltak.
Az óceán túlsó felén is nagy-
szabású előkészületek folytak.
Richard Byrd, aki egy évvel ko-
rábban nagy feltűnést keltett az
Északi-sark körülrepülésével, egy
Fokker C–2 típusú géppel szere-
tett volna eljutni Párizsba, de egy
próbarepülés során balesetet szen-
vedett és kész csoda volt, hogy
egyáltalán megúszta. Ugyancsak
egy szerencsés kimenetelű bal-
eset hiúsította meg Clarenc Dun-
can Chamberlin vállalkozását.
Végül az amerikai légiposta 25
éves pilótájának, Charles Lind-
berghnek adatott meg a dicsőség,
hogy arany betűkkel írja be a ne-
vét a repülés történelemkönyvébe.
Lindbergh fiatal kora ellenére már
tapasztalt pilótának számított, hi-
szen 7124 felszállás volt mögötte
és négyszer kellett ejtőernyővel
kiugrania a zuhanó repülőgépből.
Valamikor 1926 decemberében
kezdett el foglalkozni a gon-
dolattal, hogy elnyeri a 25 000
dollárt. Különböző repülőgép-
gyártó cégekkel tárgyalt, végül
a kaliforniai Ryan Airlines-szal
kötött megállapodást, amely rö-
vid idő alatt leszállította a gépet.
A Spirit of St. Louis (St. Louis
Szelleme) nevű gépen csak egy
személy számára volt hely – ezt
maga Lindbergh kérte, mert ezzel
is helyet takarított meg az üzem-
anyag számára. Rádióadóvevőt
Újra jelentkezik az
Észbontó!
Előző rejtvényünk helyes megfej-
tése a következő: lebuktam
 
Aktuális nyertesünk Rásó At-
tila, akinek ezúton gratulálunk!
Nyereményéért, kérjük, jelent-
kezzen az info@presstige.sk cí-
men! Továbbra is kérünk minden
egyes beküldőt, hogy a helyes
megfejtés mellett teljes nevét is
www.presstige.sk/szepare
gergely.lacza@presstige.sk
sem szereltek fel, így még csak
segítséget sem lehett volna kér-
ni, ha netán valami baj történik.
1927. május 20-án, miután a me-
teorológiai előrejelzések szerint
az óceán felett kedvező időjárás
mutatkozott, Lindbergh túlterhelt
Ryan NYP (a New York és Paris
kezdőbetűi) típusjelzésű gépével
felemelkedett a levegőbe. Egész
Amerika izgatottan leste a fejle-
ményeket, és mindenki felléleg-
zett, amikor másnap arról érkezett
hír, hogy Charles Lindbergh pári-
zsi idő szerint 22 óra 22 perckor
sikeresen földet ért a francia fővá-
ros Le Bourget repülőterén. Mint
Lindbergh arról egy 560 oldalas
könyvben – amelynek a Spirit of
St. Louis címet adta – később be-
számolt, az óceán fölött sok gond-
ja volt és többször is az utolsó pil-
lanatban sikerült csak elkerülnie a
becsapódást. De a leszállást köve-
tően sem múlt el a veszély. Érke-
zésének hírére ugyanis vagy 150
ezer ember sereglett össze a rep-
téren (hatalmas közlekedési dugót
okozva Párizsban), és mindenki
szeretett volna kezet fogni vele,
esetleg megszerezni valamilyen
tárgyat emlékül. Szinte az utolsó
pillanatban menekítették ki a fa-
natikus rajongók karmai közül. A
sikeres repülés nemcsak a 25 000
dolláros díjat, hanem a világhírt is
meghozta Lindbergh számára, aki
éveken át a dicsőségéből élt. Egy
nagykövet lányát vette el felesé-
gül, akitől öt gyermeke született.
Az egyiket alig húszhónapos ko-
rában elrabolták és váltságdíjat
követeltek érte. Jóllehet a pénzt
a megjelölt helyre vitték, a kis-
fiú csak hetekkel később, holtan
került elő. Hosszas nyomozás
után egy német bevándorlót vá-
doltak meg az emberrablással, és
az illetőt 1936 áprilisában villa-
mosszékben kivégezték. Sok jel
mutat azonban arra, hogy Bruno
Hauptmann ártatlan volt, és a
valódi tettes megúszta a felelős-
ségre vonást. (A téma egyébként
felbukkan Agatha Christie Gyil-
kosság az Orient expressen című
világhírű és többször megfilmesí-
tett krimijében is.)
tüntesse fel!
 
***
Mivel a képrejtvényeknek hatal-
mas sikere van, így új feladvá-
nyunk sem lesz más. A megfej-
tést a gergely.lacza@presstige.sk
címre küldjétek be! Törhetitek a
fejecskéteket!
www.presstige.sk/szepare
gergely.lacza@presstige.sk
Selye János emlékezete
A napokban került a kezembe
A stresszelmélet megalko-
tója című vékony, halvány-
kék könyv, melynek alcíme
pontosítja a tartalmáról
alkotott képet: Tudományos
tanácskozás Selye János
születésének 100. évfordulója
alkalmából. Frissen kiad-
ta a Selye János Egyetem,
szerkesztette Lacza Tihamér.
BOGÁR GABRIELLA
2007. január 20-án, Selye Já-
nos orvosbiológus születésnapján
tudományos emlékkonferenciára
került sor a komáromi Selye Já-
nos Egyetemen. A rendezvényen
négy előadás hangzott el, konk-
rétan Bertók Loránd, Lacza Ti-
hamér, Szabó T. Attila és Kopp
Mária előadóktól, ezek szer-
kesztett változata került be ebbe
a kötetbe, kiegészítve dr. Kiss
László orvos-történész írásával.
Ez utóbbi ugyan a konferencián
végül nem hangzott el, de szintén
erre az alkalomra íródott, és „sok
érdekes adattal egészíti ki Selye
János portréját“, hogy a szer-
kesztő indoklását idézzem (s ez
az érv véleményem szerint sem
kétséges).
A szemfüles olvasó figyelmét
nem kerülte el a tény, hogy Selye
János, a fent említett felsőokta-
tási intézmény névadója, ahogy
névadója a komáromi magyar
gimnáziumnak is. Talán nem té-
vedek, ha azt mondom, szemé-
lyének, munkásságának széle-
sebb körű ismertségét érdemelné
a kiváló tudós a mostani és az
elkövetkezendő generációk kép-
viselőinek körében, ezért roppant
hasznosnak tartom ezt a kiad-
ványt. Mi több, az összeállítás
részét képezik – az előadások
után – a Selye János írásaiból ki-
ragadott szemelvények, melyek
még közelebb hozzák az olvasót
a stresszelmélet megalkotójához.
Nem mintha mindennapjainkban
távol állna tőlünk, hiszen meg-
lehet, nem is sejtjük, mennyire
Történelmi panoptikum
Szent Ferenc után Marie Antoi-
nette, Versailles és a francia for-
radalom.
 
A korábban születettek ta-
lán még emlékeznek a hajdan
volt Gravis együttesre, amely a
nyolcvanas évek elején a legnép-
szerűbb szlovákiai magyar rock
együttes volt, később pedig Ma-
rika Gombitová kísérőzenekara-
ként működött. Két volt oszlopos
tagja, Hegedűs István és Dusik
Gábor ma is aktív muzsikus, és
gyakran „összehozza” őket a
zene.
Mint köztudott, Dusik Gábor
pár éve egy újabb műfajban re-
mekel.
2007 őszén az eperjesi Zá-
borský Színházban egy új musi-
calt mutattak be, amely egy tör-
ténelmi, egyházi személy életét
hivatott prezentálni a műfaj igen
sajátságos keretei és lehetőségei
közepette. Az Assisi Szent Fe-
renc életét megjelenítő színházi
előadás nagy siker lett, és töme-
geket vonzott. A három szerző:
beleivódott világunkba művé-
nek, felfedezésének vetülete,
konkrétan a tudatos stresszoldás,
stresszkerülés, a stresszmentes
környezet létrehozása, és bizo-
nyára nem túlzok, ha azt állítom,
a stressz fogalma köré egész
iparágak is szerveződtek.
Selye volt az, aki a stressz
a librettóíró Martin Kákoš, a ze-
neszerző Dusik Gábor és a dalok
szövegírója, Martin Sarvaš olyan
sikerdarabot alkottak meg, amely
több mint száz előadást ért meg
Eperjesen, és egy év múlva, 2008
tavaszán a pozsonyi Nová scéna
(Új Színpad) színpadán is bemu-
tatták, hatalmas sikerrel, pedig az
eperjesi színház nagy tere után a
viszonylag kis pozsonyi színház
adottsága sok tekintetben szűkí-
tette a lehetőségeket, ám dere-
kasan megbirkóztak a feladattal.
Nagyon ritkán fordul elő, hogy
egy kortárs szerző (esetünkben
szerzők) ugyanazon darabja két
színházban is telt házzal men-
jen, s a nézők lankadatlan ér-
deklődéssel ostromolják a jegy-
pénztárakat. Egyébként ebből a
musicalből most készül egy CD,
remélhetőleg karácsonyig megje-
lenik.
Az eperjesi színház, a sike-
ren felbuzdulva, újabb musical
zenéjének a megírására ösztö-
nözte a zeneszerző, hangszerelő
és billentyűs Dusik Gábort, aki
fogalmát új, szigorúan definiált,
biológiai értelmű kifejezésként
bevezette a köztudatba, értve
a fogalom alatt olyan, hormonok
által közvetített élettani képes-
séget, mely a létért folyó küzde-
lemben lehetővé teszi a szervezet
folyamatos alkalmazkodását,
a külső és belső ártalmak elleni
egy évvel ezelőtt el is kezdte egy
másik történelmi személy, a Ma-
rie Antoinette életével foglalkozó
musical zenéjének megalkotását.
A mű elkészült, és a napokban be
is mutatták az eperjesi Záborský
Színházban. A librettót Viliam
Klimáček írta, a dalok szöve-
gét Peter Uličný, a koreográfus
ezúttal is Jaroslav Moravčík, a
díszlettervező Anita Szőkeová,
védekezését. Komáromhoz pedig
katonaorvos apjának köszönhe-
tően van köze, dr. Selye Hugót
ugyanis fia születését követően
a város helyőrségi kórházába
vezényelték, a fiú pedig Komá-
romban töltötte tanulóéveit. Nem
célom azonban részletezni Selye
János életútját vagy munkássá-
a kosztümtervező Lenka Kad-
lečíková, a rendező pedig Michal
Náhlík.
A bemutató hangos volt, a fő-
szereplő, Marie Antoinette vörös
szőnyegen lépkedett a színház
bejáratához. A szőnyeget égő
fáklyák szegélyezték, és a befelé
tartó nézőket tűzijáték kápráztat-
ta el. A szokatlan fogadtatás után
a közönség egy csaknem három-
17.
gát, annál inkább szeretném fel-
hívni a figyelmet a kiadványban
szereplő előadások hasznossá-
gára. Mindegyikük más-más
szemszögből világítja meg a tu-
dós alakját, vagy épp műveinek
jelentőségét és hatását az egyes
tudományterületekre, társadal-
munkra.
Bertók Loránd, aki szemé-
lyesen is ismerte Selyét, főképp
kutatói minőségében jellemzi a
„kórtanászt“, Lacza Tihamér töb-
bek közt az elmaradt Nobel-díj
miértjét elemzi. Szabó T. Attila
bemutatja és bővebben tárgyalja
Selye János (és Szent-Györgyi
Albert) Romániában kiadott ma-
gyar nyelvű könyveit, Kopp Má-
ria és Skrabski Árpád írásának
köszönhetően az életminőség
dimenziói és a stressz kapcsola-
tát láthatjuk összefüggésben. Dr.
Kiss László szintén figyelemre
méltó fejezeteket és összefüggé-
seket emel ki a kutató életéből.
Meglepődve olvastam azokat
a zseniális gondolatokat, amelye-
ket ez a könyv közöl. Őszintén
szólva főleg Selye életrajzát tag-
laló írásokra számítottam, nem
pedig ennyi, számomra igenis
súlyos eszmefuttatásra, érdekes
történetre és részletre. Ez az elő-
adáscsokor hozzásegít bizonyos
problémák felülnézetből vizsgá-
latához, gondolkodásra serkent,
ismeretekkel gazdagít.
Létrejöttéhez persze elenged-
hetetlenek voltak a konferencia
nagy tudású előadói és természe-
tesen maga Selye János, a kísér-
leti orvostan világhírű alakja, aki
iránt nem csak tudományos mun-
kássága okán érdemes érdeklőd-
ni.
A könyv előszava a konfe-
rencián részt vett „nem túl népes
hallgatóság“-ról is beszámol, de
aki ezek után úgy érzi, az érdek-
lődésnek némi halovány lángja
éledt benne jeles személyiségünk
és kiváló gondolatai iránt, a kiad-
ványt beszerezheti a komáromi
Selye János Egyetem könyves-
boltjában.
órás, színes, nagyszabású zenés
művet élvezhetett végig, amely-
nek alkotói – szerzők és színházi
emberek – a musical műfajából
adódó minden lehetőséget ki-
használtak arra, hogy egy olyan
színházi előadást „tálaljanak“,
amely mind a téma, mind a zene,
mind a rendezés és a színészi já-
ték tekintetében figyelemfelkel-
tő.
A bemutató előadás végén
nem is maradt el a véget nem
érő taps, a „standing ovation“.
A címszereplő, Ľudmila Dutková
minden tekintetben a színházi est
királynője volt, csodálatos köny-
nyedséggel énekelte a zeneileg
meglehetősen igényes szólókat és
duetteket. Az édesanyját, Mária
Teréziát Kveta Stražanová alakí-
totta figyelemre méltóan, de fel-
sorolhatnánk itt a többi szereplőt
is, akik nemcsak énekhangjukkal,
de színészi teljesítményükkel is
nagyban hozzájárultak az újabb
sikerdarab megalkotásához.
Matrka Simon képregénye
Bodnár Anna
18. www.presstige.sk
info@presstige.sk

PRESSphoto
cs.t. felvételei
www.presstige.sk/zona
rita.lenarth@presstige.sk 19.
Zóna

Van olyan, aki élvezi a karácsonyi bevásárlást, van, aki kevésbé

Mit ajándékozunk? Karácsony előtti vásárlási láz

Nemsokára újra itt a karácsony. A bevásárló- lási szokásuk alapján az embereket három típusba
központok, plázák, elektrotechnikai üzletek pol- sorolnám.
cai már hetekkel az ünnepek előtt roskadoznak Létezik az a típus, amelyikbe azok az emberek
az eladásra váró árucikkek súlyától. A kiraka- tartoznak, akik már hónapokkal az ünnepek előtt
tok karácsonyi díszekben villognak. pontosan tudják, hogy melyik családtagjukat mivel
lepik majd meg. Gondosan megterveznek mindent
RÁCZ GERGŐ az utolsó részletekig, és okosan gazdálkodnak az
év folyamán. Az ajándékokat általában már decem-
Sok üzletben karácsonyi zene szól. Hogy tény- ber elején begyűjtik.
leg az ünnep miatt, vagy csak a reklámfogás mi- Őket követi az a típus, amelyikbe azok tartoz-
att van, azt nem tudom. Az üzletvezetők ilyenkor nak, akik az ünnepek előtt pár héttel kapnak észbe,
tárt karokkal várják a potenciális vásárlókat. Ipar- és gyorsan puhatolózni kezdenek a családtagjaik-
kodniuk kell, és lehetőleg mindent eladni, mert az nál, hogy kiderítsék, ki mire is vágyik igazán. Mi-
ünnepeket követő egy-két hónap náluk a hét szűk után megszereztek minden fontos információt az
esztendőt jelenti majd.   ajándékokat illetően, irány a vásárlás.
A kínálat bőséges. Határ csak a csillagos ég, meg A harmadik embertípusba általában azok tar-
persze a pénztárcánk. A decemberi időszak három toznak, akik nem tulajdonítanak nagy szerepet a
fontos kérdés köré épül: milyen ajándékot veszünk, karácsonynak. Ők az utolsó napra hagyják a kará-
mikor vesszük meg és miből vesszük meg.  Vásár- csonyi vásárlást, azt is csak azért, mert az illem és a
hagyomány megköveteli. Manapság már rengeteg
bolt, nagy bevásárlóközpont karácsony napján is
nyitva tart, így az elkésett ajándékozóknak az utol-
só pillanatokig lehetőségük van arra, hogy mulasz-
tásukat pótolják.
De mit ajándékozunk? Első hallásra nem tűnik
nehéznek a kérdés, de valójában nem olyan egysze-
rű megválaszolni. Nehéz dolog évről-évre eredeti
ötlettel előállni, és mindig valami újjal meglepni
családtagjainkat. Ilyen esetekben, amikor nem
tudunk mit kitalálni, szoktak a karácsonyfák alá
könyvek és illatszerek kerülni. A négy nyelven be-
szélő, pisilő, büfiző Barbie babától, a könyveken,
ruhákon, ékszereken, hangszereken, illatszereken
át egészen elektromos árucikkekig és a leggiccse-
sebb hasznavehetetlen kacatokig szinte minden
megvásárolható.
Pár éve divat lett, hogy a telefoncégek legújabb
akciói által kínált termékekeivel, szolgáltatásaival
lepik meg egymást az emberek, vagy különböző
bérletekkel. A lehetőségek tárháza nyitott, csak
elegendő pénz kell hozzá. Akad még pár olyan em-
ber, aki saját kezűleg készíti el az ajándékait és a
karácsonyi dekorációt, bár ők vannak kevesebben.
A karácsony mára egy jól menő üzletág lett. Az
üzletekben az emberek „tömegesen” vásárolnak,
számolnak, kivonnak, összeadnak, osztanak, keres-
gélnek az utolsó percekig ilyenkor. E materialista
világban, amiben élünk, az ajándékok megvásárlá-
sa körülötti hercehurca, a rájuk szánt pénz beosz-
tása inkább stresszel tölti el az embereket, mint az
ünnep eredeti üzenetével, a nyugalom, békesség
érzésével.
Bár ez közhelyesen hangzik, de a karácsonyi
vásárlási láz mára már berögződött a fejekben, és
lassan már hagyománnyá válik, ami nem baj addig,
ameddig nem válik fontosabbá, mint maga a szent
ünnep.

Mi volt életed eddigi legváratlanabb, legmeglepőbb Ajándéka, amit adtál, illetve kaptál?

Zsuzsi Andi Árpi  Angi

Én még nem kaptam olyan
ajándékot, amire azt mondtam
volna, hogy hát erre tényleg
nem számítottam. Azért ma már
mindenki el tudja találni, hogy
ki mit szeretne, vagy mire lenne
szüksége.
Általában engem azok aján-
dékoznak meg, akik tényleg
ismernek, ismerik a stílusom, így mindig olyan aján-
dékot kaptam, ami tényleg jó volt. Meg persze aki
ajándékozni szeretne, de nem biztos a dolgában, az
általában pénzt ajándékoz.
Régebben volt egy barátom,
nem voltunk együtt régóta,
sőt csak két napja. Úgy gon-
dolta, vesz egy ajándékot
nekem, és egyből parfümöt
vett. Nem tartom szerencsés-
nek, hogy valaki két nap után
parfümöt kapjon. Nagyon
meg is lepődtem. Elég lett
volna, nem is tudom, mondjuk egy maci vagy va-
lami apróság, nem pedig egy parfüm. Szerintem a
parfüm, az alapvetően olyan ajándék, amit olyan-
nak ajándékozunk, akit ismerünk, így tudjuk, hogy
mi illik hozzá, vagy mi az, amit szeret.
Én nem kaptam soha sem-
milyen érdekes dolgot, éppen
ezért úgy gondoltam, hogy
majd színesebbé teszem má-
sok karácsonyát. Soroljam?
Mindigis azt vallottam, hogy
a legideálisabb ajándékokat
a játéküzletben lehet kapni.
Ilyen például egy játéktraktor, vagy egy kisvasút,
vagy akár egy vizipisztoly... Viccesnek tartom,
amikor anyukám vagy éppen a barátnőm kicsoma-
gol egy ilyesmi kaliberű ajándékot. Tehát sosem
okoz fejtörést az ajándékvásárlás, és abban is biztos
vagyok, hogy nagyon meglepem őket.  csak annyit mondtam: „ez fiús“.
Emlékszem egy karácsonyom-
ra, nem is tudom, hogy vicces-e
vagy mégsem. Épp annyi idős
lehettem, amikor a lányok el-
kezdenek saját ízlésük szerint
öltözködni, és minnél jobban
szeretnének kinézni. Elérke-
zett a karácsony napja, együtt
a család, ajándékozás. Kibontom az ajándékot, és azt
veszem észre, hogy egy sötétkék melegítőt tartok a
kezemben, és nézem. Annyira szörnyen nézett ki az
a dolog, hogy még annyit sem tudtam kinyögni, hogy
„kösz“. A szüleim meg is sértődtek, amikor e helyett

Impresszum Lapigazgató: Laczkó Sándor: alexander.laczko@presstige.sk, tel.: 0915 707 204 ▪
Főszerkesztő: Finta Márk: mark.finta@presstige.sk, tel.: 0915 538 664 ▪
Főszerkesztő helyettes: Kollár Róbert: robert.kollar@presstige.sk, tel.: 0908 557 519 ▪
Kiadó: Jedlik Ányos Polgári Társulás, ul. Boženy Slančíkovej 1, 949 01 Nitra ▪
Tördelés: Laczkó Sándor, Csambal Tamás ▪ Rovatszerkesztők: Angyal Sándor, Finta Márk;
Lacza Gergely; Laczkó Sándor, Lénárth Rita; Ryšavý Pál; Poór Marianna; Számel Petra ▪
Munkatársak: Anda Judit, Bogár Gabriella, Czímer Gábor, Csibrányi Zoltán, Dobos Boglár-
ka, Dömény Andrea, Gál Andrea, Gyelnik Teodor, Lacza Tihamér, Podhradská Lea, Rajkovics
www.presstige.sk/impresszum Péter, Rácz Gergő, Szabó Réka, Varga Gábor ▪ Az igazgatótanács tagjai: Anda Judit, Finta
Márk, Kollár Róbert, Laczkó Sándor, Lacza Gergely ▪ Fotósok: Horváth Iván, Kollár Róbert ▪
info@presstige.sk Nyelvi korrektorok: Anda Judit, Gál Andrea ▪ Nyomda: Petitpress a.s., Lazaretská
12, 811 08 Bratislava ▪ Regisztrációs szám: EV 2982/09 ▪ Szerkesztőség címe/ad-
minisztráció: PRESStige, Fraňa Mojtu 10, 949 01 Nitra ▪ További elérhetőségek:
www.presstige.sk/impresszum, info@presstige.sk ▪ Webmester: Szép László ▪ A
terjesztést biztosítja: A szerkesztőség és az egyetemi városok diákszervezetei ▪
Az újság védnöke: H. Nagy Péter, egyetemi tanár és publicista ▪ Meg nem jelölt képek:
google.com, sxc.hu ▪ Külön köszönet: Szüleinknek, a KETK tanszékeinek ▪ A lapban lévő
cikkek a PRESStige tulajdonát képezik, bárminemű publikálásuk csak a PRESStige írásos
beleegyezésével lehetséges! ▪ Megjelenés ideje: 2009. dec. 14. ▪ Példányszám: 5000 db ▪
Következő lapzárta: 2010. február 25. ▪ Lapunkat a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisz-
tériuma és a Szülőföld Alap támogatja ▪ A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül tükrözik
a szerkesztőség véleményét!
20.
Mikulás-jelmez lányoknak
December 6-án különféle
Mikulás jelmezt ölthettünk
magunkra
Mikulásos póló
Mikulás –
Hagyomány
December 6. Mikulás ünne-
pe. Ilyenkor a családtagok, főleg
a gyerekek izgatottan várják őt
és ajándékait. Ez a Mikulás-vá-
rás nem mindig volt így.  Miklós
napon egyes falvakban és váro-
sokban megjelent az utcákon egy
fekete arcú, lánccsörgető rém, aki
házról-házra járva olykor bünte-
tett, olykor jutalmazott. Hogy ki
is volt ez az alak, máig nem egy-
értelmű.
Többféle eredetmagyarázat
szerint  a legelfogadhatóbb a ger-
mán főisten továbbélése. A fő-
istennek volt  jó és rossz oldala.
A jó oldal az ajándékozásban, a
rossz oldal a büntetésben valósult
meg. Később ezt a rémalakot fel-
váltotta a barátságos öregúr, akit
ma Mikulásnak vagy Télapónak
nevezünk. A két világháború kö-
zött a Mikulás a mennyben élt,
onnan figyelte a gyerekeket, se-
gítői angyalok, manók, krampu-
szok voltak, a mai kor Mikulása
a Lappföldön él, rénszarvasokkal
közlekedik, ajándékait manók se-
gítségével készíti. A változás ten-
denciája korról-korra megfigyel-
hető. Míg például Mikulás eddig
csak férfi lehetett, manapság már
női Mikulás jelmez is kapható.
Lénárth Rita
“A németek-
ben erősen él
még a második
világháború,
s talán épp
ezért sok a
holokauszt
emlékmű és
emléktábla
A hónap városa: Berlin
Nyár elején akadt egy remek
lehetőség számomra: Berlinbe
látogathattam egy konferencia
keretein belül. Az említett lehe-
tőség tulajdonképpen egy „sült
galamb” volt az égből, ugyanis
egy kedves barátom keresett
útitársat egy konferenciára,
ami ráadásul teljesen ingyenes
volt. Azonnal belementem, an-
nak ellenére, hogy a német tu-
dásom, hát valljuk be őszintén,
eléggé gyenge. (Annak ellenére,
hogy gimnáziumban két és fél
évet tanultam.)
SZABÓ ANDRÁS
Akkor még nem értettem, és
igazából elképzelni sem tudtam,  jutni tömegközlekedéssel. Szál-
hogy mi az, beleszeretni egy vá-
rosba.
Miért ajándékozunk karácsonykor? Ahány ország, annyi szokás
Az év legszebb ünnepe, egy
alkalom, amely minden évben,
újra és újra egybefonja a csa-
ládot. Évszázadok óta a világ
minden táján jeles esemény. A
rideg téli időszakban is képes
olyan meleg és szeretetteljes
légkört varázsolni, melyet az
év egyetlen napján sem élünk
át. Ilyenkor szebb lesz a világ,
mindenki kedvesebb és elné-
zőbb a másikkal, s ajándékok-
kal lepjük meg azokat, akik
közel állnak a szívünkhöz.
OROSZLÁNY ANDREA
Míg hazánkban Jézus szám-
talan meglepetéssel örvendezteti
meg a gyerekeket, addig Ka-
nadában Santa Claus, vagyis a
Télapó hozza el az ajándékot. A
meglepetés nem a karácsonyfa
alá, hanem a kandallóra akasz-
tott zoknikba kerül. Az Egyesült
Államokban a karácsonyt kissé
háttérbe szorítja a november végi
Áldott, békés karácsonyi ünnepeket
kíván a PRESStige szerkesztősége!
Az út Berlinbe kissé fárasztó
volt, tizenegy órán át zötykölőd-
tünk az IC-ben, három országon
át. Vonatunk a Haupbahnhofra
érkezett. Elveszettnek éreztem
magam a négyemeletes épület-
ben, alattunk, fölöttünk sínek,
érkező és induló vonatok - mint
egy sci-fi történetben egy kis
földalatti város. Pontos uticé-
lunkat ismerve felszálltunk egy
U bahnra, és elindultunk a város
közepe felé. A városi közlekedés-
re visszagondolva három dolog
jut eszembe. Pontos, tiszta, és
drága. Egy átszállásos vonaljegy
2, 8 eurónkba fájt, egy egész napi
meg kicsit több mint 8 euróba
került, és szinte bárhova el lehet
lásunk egy csillag nélküli hotel
volt, de minden nap takarították,
Hálaadás ünnepe, ami a családi
összetartozás jelképe.
Az angol gyerekek nem
Szenteste kapják meg az ajándé-
kokat. December 26. a „Boxing
Day”, azaz az ajándékozás napja.
A brit mesék szerint a Télapó a
kéményen keresztül érkezik, és
a kandallóból bújik elő, az aján-
dékokat pedig egy hosszú, vas-
tag zokniba rejti el. Érdekesség,
hogy az angol Father Christmas
és az amerikai Santa között van
két különbség: az angolnak hos-
szabb a köpenye és a szakálla
is. A gesztenyével töltött pulyka
nem hiányozhat az angol aszta-
lokról. Az ünnepi ebéd elmarad-
hatatlan része a szárított gyümöl-
csökből készült fűszeres puding,
melyet  brandyvel flambíroznak.
A házilag készített karácsonyi
édességbe szerencsepénzt rejte-
nek. Akinek a tányérjára a pénzes
szelet jut, a közhit szerint sze-
rencsés esztendővel számolhat.
Anglia divatot teremtett az ajtó
s kulcs helyett egy mágneskár-
tyát kaptunk. Szállodában érez-
tem magam, nagyon pazar volt.
Automata sötétítő függöny, TV,
telefon, lift, svédasztalok, rajta
étel minden mennyiségben - és
természetesen német minőség-
ben. Utazásunk apropója egy, a
berlini fal leomlásának huszadik
évfordulójára rendezett konfe-
rencia volt, ezért az irányított
beszélgetéseken kívül ellátogat-
tunk a városba, annak nevezetes
helyeire. Jártunk a fal egyetlen
épen megmaradt részénél, ahol
ma egy múzeum áll, képekkel,
könyvekkel, szuvenírekkel. A
fal maradványát megnézni ter-
mészetesen csak idegenvezető
kíséretében lehetett, aki nagyon
érdekes dolgokat mondott el a
húsz évvel ezelőtti Berlinről.
fölé akasztott fagyönggyel, aki
alatta csókot kap, az számíthat
szerelme hűségére.
Svédországban karácsony
reggelén a templomok égő gyer-
tyákkal várják a híveket. Az ün-
nepi menü: hering és barna bab.
A jó gyerekeknek a Mikulás a
Jultomten, egy manó segítségé-
vel osztja szét az ajándékokat.
Ami nagyon meglepett, az az
volt, hogy amikor az Alexander-
platzon jártunk, nem találkoztam
a Prágában már oly megszokott
kofákkal, utcai zenészekkel, és
egyéb művészekkel. Kirándulá-
sunk utolsó előtti napján elláto-
gattunk a Berliner domba, ahol
- az említett nyelvi nehézségek
miatt - a nemzetközi páholyban
foglaltam helyet. A dómban tett
látogatás után megnéztük az
egykori német uralkodók és csá-
szárok sírjait, majd hajókáztunk
egyet az Elbán. A Pergamon Mú-
zeumot és a Reichstagot sajnos
csak kívülről csodálhattam meg,
mivel ahhoz, hogy a „hógolyóba”
(a Reichstag kupolája) fölmehes-
sünk, már hajnalban sorba kellett
volna állni, arra meg sajnos nem
volt időnk.
Olaszországban Strega Buffana,
egy csúf, de jóindulatú boszor-
kány lepi meg a jókat finom-
ságokkal, a rosszakat szénnel.
Vízkereszt napján érkezik sep-
rűnyélen, a kéményen keresztül
bejutva a házakba, zokni alakú
csomagba rejti az édességet.
Franciaországban az adventi
készülődés jele, hogy fényárban
www.presstige.sk/zona
rita.lenarth@presstige.sk
A németekben erősen él még a
második világháború, s talán épp
ezért sok a holokauszt emlékmű
és emléktábla.
Ha Berlin, akkor természe-
tesen sör, vagy inkább a sörök
Mekkája. Zavarbaejtően gazdag
a választék. Előfordult, hogy ta-
nácstalanul álltunk a sörhegyek
előtt egy bevásárlóközpontban.
Mindenképpen ajánlom kipró-
bálni a sörözést Berlin egyik
leghíresebb utcáján, az Unter den
Lindenen. Felemelő érzés.
Hazafelé jövet éreztem, ez a
város nagyon mély nyomot ha-
gyott bennem, nagyon kelleme-
sen csalódtam Németországban.
Azt hiszem, arany betűkkel írta
be magát az emlékeimbe. Ha
tehetem, egyszer mindenképpen
visszamegyek.
úszik a Champs-Élysées. Mivel a
hó ritka vendég ezen a tájon, az
illúzió kedvéért műhó borítja a
közterek fenyőfáit. Nélkülözhe-
tetlen a francia családok aszta-
láról az osztriga és kagylótál és
a fahasábot formázó, mélyhűtött
csokoládétorta.
Mexikóban az ünnep estéjén
énekesek vonulnak az utcára,
kezükben hosszú rudakkal, ame-
lyekre csengettyűket és gyertyá-
kat erősítenek.
Ausztráliában is a Mikulás
hozza az ajándékokat, szánját
azonban nem rénszarvasok, ha-
nem fehér kenguruk vontatják.
Minden ország más-más szokás-
sal tarkítja ezt a varázslatos ün-
nepkört. De igazi örömöt csak az
érez, aki nem elégszik meg a kül-
sőségekkel, hanem az ünnep iga-
zi tartalmát teszi magáévá. Őriz-
zük meg magunkban a karácsony
minden egyes meghitt pillanatát,
hogy a szürke hétköznapokban is
erőt meríthessünk belőle!
Lapunk támogatói