A tartalomból:
Társadalomkritika, politika, zene,
közélet, irodalom, ajánlók,
művészet, tudomány, információ,
és még sok más...
3. évf. 3. szám - Május
Káosz Nyitra belvárosában. Felvonulás az egyetemi napok keretein belül.
Előszó
Parainesis:
A változások
természetéről
FINTA MÁRK
A változás ugyanúgy az élethez
tartozik, mint a klisék az ilyen be-
vezetőkbe, Kedves Olvasó.
Mert gondolj bele: a Ferrari jó
dolog, de ha megunod, azért ve-
szel egy Bentley-t, nem igaz? Ha
minden áldott nap szarvasgombás
vaddisznósteak kerül az asztalod-
ra, egy idő után kaviárral töltött
pulykamellre támadhat gusztu-
sod.
Mi lenne, ha nem változna
semmi? Néha ezt kívánom, mert
akkor mindig egyetemista lehet-
nék, nem kéne levonulnom az
uránbányába gályázni. A hajam se
hullana többet, és egyre keveseb-
ben hasonlítanának Devin Tows-
endhez. Fiatal lennék, szép és
éles elméjű mindörökkön örökké.
Lennének előnyei.
Mint ahogy hátrányai is. Ma-
radna a Fico-kormány, bár talán
nem zuhanna tovább az ország,
mert nem változik semmi. A sze-
gény szegény maradna, a gazdag
gazdag lenne, kedvenc minisz-
terelnökünk pedig minden nap
ugyanazt a nótát fújná. Egy idő
után megunnád a hajszínedet,
ugye kedves olvasó hölgy, és egy
új cipő is kellene, de nem vehetsz,
hiszen a divat sem változik. A
World of Warcraft mániások is
szomorúak lennének, mert nem
csak hogy nem jönne ki új kiegé-
szítő csomag a játékhoz, a karak-
terük se fejlődhetne.
Az állandóság biztonsága nem
kelhet harcra a változás elemi,
örök érvényű erejével. Be kell lát-
ni, és mozdulni kell. Szeptember-
től a PRESStige is megváltozik.
Csak győzzétek kivárni.
Második helyezést ért el a PRESStige
Ép és sérült sportolók, magyar
és roma származású zenészek,
valamint a diszkrimináció ellen
is harcoló tévés személyiségek
találkoztak több mint ezer di-
ákújságíróval a DUE 16. alka-
lommal megrendezett Országos
Ifjúsági Sajtófesztiválján.
A rendezvénnyel egyidőben
európai diákújságíró-konferen-
cia is zajlott, ahol közös európai
médiumok létrejöttének esélyeit
vitatták meg a földrész minden
részéről – Angliából és Moldo-
vából egyaránt – összegyűlt fiatal
szakemberek.
Berki Krisztián Európa-bajnok
tornász és Sors Tamás paralimpiai
bajnok, Molnár Ferenc Caramel,
a Megasztár tehetségkutató ver-
A májusi szám tartalmából
Formálja-e az irodalom az
életet?
Egy botránykönyv megalkotásá-
nak első és legfontosabb lépése a
téma kiválasztása.
6. oldal
Már nem DAColunk?
A tavasz egy rémálomra sike-
redett. Kweuke és Pinte nélkül,
egy gyenge védelemmel és néha
teljesen motiváció nélkül nehéz
eredményeket elérni.
14. oldal
Mindenhol jó, de legjobb „kül-
föld”...?
A manapság olyannyira divatos
külföldi álom-munka, illetve ál-
modni sem mert szerencse sokun-
kat elhagyja, amint átlépjük az
ország határát.
15. oldal
Atommentes világ - valóság
vagy álom?
Woodrow Wilson az 1. világ-
Regionálisan megjelenő egyetemi központú havilap
FOTÓ: PRESSTIGE - kollár róbert
––––––––––––
Lapunk a legjobb
honlap
kategóriában a
megosztott
második helyet
szerezte meg
–––––––––––––––––––––––––––
seny egyik győztese, Novák Pé-
ter, a Strucc című esélyegyenlő-
ségi műsor műsorvezetője, Feke
Pál énekes, Sebestyén Balázs mű-
sorvezető, Kovács András Péter
humorista, valamint Ördög Nóra
és Joshi Bharat műsorvezetők is
vendégei voltak a Diák- és Ifjúsá-
gi Újságírók Országos Egyesülete
(DUE) 16. Országos Ifjúsági Saj-
tófesztiváljának, amelyet 2009.
Exkluzív interjú Richard Sulíkkal a 16. oldalon
háború befejezése után egy új
nemzetközi rendszerről beszélt.
14. oldal
Poogie Bell Band Pozsonyban
Április második felében tiszte-
letét tette fővárosunkban Poogie
Bell saját projektjével, a Poogie
május 8-án, pénteken rendeztek a
budapesti Millenáris Fogadó épü-
letében.
Az egész napos rendezvényen
minden évben több mint ezer di-
ákújságíró gyűlik össze a DUE
általános és középiskolai, illetve
felsőoktatási kategóriákban oda-
ítélt országos újságíró, rádiós,
fotós, honlapszerkesztő pályázata
díjainak átadására, valamint az
ehhez kapcsolódó beszélgeté-
sekre és közönségtalálkozókra.
A Sajtófesztivál programjainak
középpontjában ezúttal a diszk-
rimináció elleni összefogás és a
média találkozása állt, amelyhez
szorosan kapcsolódott egy peda-
gógusoknak szóló képzés is.
folytatás a 2. oldalon
Bell Band-del. A koncert megle-
petésvendége volt a mindössze
11 éves dobos, Hodek Dávid.
4. oldal
Parnasszus
Primér irodalom újra a
PRESStige hasábjain.
8. és 9. oldal
Kitüntették Emlék és
Benyovszky varázslat
Krisztiánt ––––––––––––––––
Irodalmi est
––––––––––––––––
Tudományos elismerés
––––––––––––––––
CZÍMER GÁBOR
A KETK munkatársa, Be-
nyovszky Krisztián, rangos
tudományos elismerésben
részesült.
Az MTA Magyar Tudományos-
ság Külföldön Elnöki Bizottság a
szellemi élet különféle területe-
iről érkezett javaslatok alapján
ítélte oda a kitüntetést, melyet a
Magyar Tudományos Akadémia
2009. május 4-i ülésén adtak át. Az
Arany János Fiatal Kutatói-díjat a
nyitrai egyetem Magyar Nyelv és
Irodalom tanszék munkatársa az
MTA elnökétől, Pálinkás József-
től vehette át. Benyovszky Krisz-
tián, a hallgatók nagyrabecsülését
is élvező tanár, oktatói, valamint
tudományos munkájával érde-
melte ki ezt a kitüntetést.
Továbbá tagja a József Attila
Körnek, a Nemzetközi Magyar
Filológiai Társaságnak, ezenkívül
alapító tagja és jelenleg elnöke a
2001-ben alakult Sambucus Iro-
dalomtudományi Társaságnak.
2006-tól főszerkesztője a szlová-
kiai Partitúra irodalomtudományi
szakfolyóiratnak. Több előkelő
helyezést elért TDK-dolgozat és
jeles szakdolgozat ifjú szerzőjé-
nek volt konzulense. Tanítványai
közül ma már többen a hazai és
külföldi egyetemek doktori prog-
ramjainak hallgatói.
Az egyetemen számos tárgyat
oktat. Külföldi vendégelőadóként
a prágai Károly Egyetemen tartott
előadásokat. Az utóbbi években
végzett hallgatói értékelések sze-
rint a legmagasabb pontszámmal
értékelt oktatók egyike volt.
Tanulmányai, esszéi, kritikái és
fordításai olyan szlovákiai, ma-
gyarországi, csehországi tanul-
mánykötetekben jelentek meg,
mint például az Irodalmi Szemle,
Forrás vagy a Prágai Tükör.
Magyar és szlovák nyelven
egyaránt publikál. Ez irányú tevé-
kenységét is a tematikai sokszínű-
ség és a formai igényesség jellem-
zi. Kutatási területe elsősorban az
irodalomelmélet és a huszadik
századi magyar irodalom, de szá-
mos tanulmányt, kritikát publikált
a kortárs szlovák és cseh próza
köréből is. Műfordítással és szak-
fordítással is foglalkozik.
Gombaszögi nyári tábor
Krasznahorkaváralján
Idén is lesz DH nyári tábor!
Visszatérve Gömörbe, július
23-26. között kerül megren-
dezésre idén a Diákhálózat
hagyományos nyári tábora a
Krasznahorkaváraljai kem-
pingben.
Lesz minden: buli, művelődés,
Impresszum:
megjelenés ideje: 2009. 5. 20.
példányszám: 5000 db
info@presstige.sk
www.presstige.sk
Ingyenes
––––––––––––––––
GÁL ANDREA
Mindamellett, hogy Kazinczy
Ferenc munkássága és Radnóti
Miklós életpályája is megtalálha-
tó a májusra agyonolvasott ma-
gyar érettségi tételek között, to-
vábbi közös vonás bennük, hogy
a 2009-es év folyamán a huszon-
egyedik század embere születésük
kerek évfordulóira emlékezik. Ha
a kolerajárvány megkíméli a
nyelvújító Kazinczy életét, idén
töltené be 250. életévét, Radnó-
ti pedig szeretett Fannijával (aki
budapesti lakásukban 97 évesen
elzárkózva él a külvilágtól) ünne-
pelhetné unokáik körében száza-
dik életévét.
A nyitrai diákoknak is lehe-
tőségük volt a megemlékezésre,
hiszen április 27-én este, Emlék
és varázslat címen előadás tarta-
tott a költő-emberről. Az irodalmi
est N. Tóth Anikó írónő, egyetemi
tanár tolmácsolásában folyt. Az
osztályterem ablakából nem csu-
rogtak ki a jelenlévők, hely akadt
bőven, mégis – talán a létszámnak
is köszönhető, hogy a költőről el-
mesélt kevésbé ismert történetek
közvetítése bensőséges közegben
történt. Akik eljöttek, őszintén
jöttek.
Minthogy Bartók Béla sze-
mélyiségét és jellemét sem lehet
megérteni műveinek meghallga-
tása nélkül, úgy Radnóti Miklós
szellemét sem lehet megidézni
anélkül, hogy költészetéből ki
ne emelnénk legalább egy-egy
gondos egyszerűséggel felépített
alkotást, melyek árnyaltabban
érzékeltetik értékeit és szellemi
helytállását. Érezte ezt a tanár-
nő is, az életrajzi történetek és
állomások közé nem felejtett el
beékelni egy-egy verset sem – ke-
zében tartva a papírt, hol a sorok
közé kukkantva, hol emlékezetből
– szavalt.
Az éjszakába nyúló előadás
keretein belül nemcsak a fülnek,
de a szemnek is akadt feldolgozni
való, a Bori notesz kopott lapja-
inak tapintása és forgatása pedig
most is hátborzongató érzést hí-
vott bennem elő. Megrendítő él-
ményt jelentenek számomra azok
a fekete-fehér fényképek, ame-
lyek a hús-vér embert örökítik
meg.
folytatás a 3. oldalon
zene, tánc, barátok és feledhetet-
len élmények. Gyönyörű környe-
zetben, a Krasznahorkai vár alatt
fergeteges néhány nap vár rátok.
Bővebb információkért figyeljé-
tek a www.diakhalozat.sk honla-
pot.
dh
2. oldal
Második helyezést ért el a PRESStige
folytatás az 1. oldalról
A PRESStige képviselője is
jelen volt a díjátadón, melyen
(egyetlen határon túli díjazott
médiumként) lapunk a legjobb
honlap kategóriában a megosz-
tott második helyet szerezte meg.
Czibula Ádám, a PRESStige
külsős munkatársa fotósként vett
részt a fesztiválon, ahol a legjobb
fotósok versenyén dícséretben ré-
szesült.
A Sajtófesztivállal egy időben
zajlott a DUE által szervezett 6.
News in Motion nemzetközi új-
ságíró-konferencia, amelynek
összesen 12 európai országból
érkező résztvevői azt vitatták
meg, létrehozhatók-e páneurópai
ifjúsági médiumok. A rendezvény
felsőoktatási szekciójában a brüs-
szeli vendégek az európai uniós
pályázati lehetőségekről tájékoz-
tatták magyar egyetemi lapok
meghívott szerkesztőit, akik mű-
helybeszélgetésen is résztvettek a
Darwinról és az evolúciós
elméletről tartottak
szimpóziumot Komáromban
A Darwinizmus és kultúra (tu-
domány) elnevezésű előadás-
sorozatra 2009. április 29-én
került sor a komáromi Selye
János Egyetem épületében. A
rendezvény szervezője a Szlo-
vákiai Magyar Írók Társasága,
annak is a Tudományos és Is-
meretterjesztő Irodalom Szek-
ciója, az apropó pedig Darwin
születésének 200., valamint A
fajok eredete című korszakal-
kotó műve megjelenésének 150.
évfordulója volt.
BOGÁR GABRIELLA
A szimpózium megrendezésé-
nek ténye is kellemes meglepetés-
ként ért, hiszen bizonyságot adott
arról, hogy a rendezők tudatosít-
ják a darwini hozományok súlyát,
mi több, feltételezik a téma iránt
fogékony hallgatóság meglétét.
Megnyitóként Hodossy Gyula
SzMÍT – elnök mondott ünnepi
beszédet, majd H. Nagy Péter iro-
dalomtörténész, egyetemi oktató
és egyben a rendezvény házigaz-
dája kérte mikrofonhoz az első
előadót.
Lacza Tihamér, a Tudomá-
nyos és Ismeretterjesztő Irodalom
Szekció elnöke a növény- és állat-
tan kezdeti törekvéseiről, a fixiz-
mus (fajok változatlansága) taná-
nak megjelenéséről, a taxonómia
kezdeteiről beszélt. Felvázolta
Lamarck és Erasmus Darwin gon-
dolatait a fajok fejlődéséről, majd
Charles Darwin életét, munkássá-
gát, nézeteit, kételyeit ismertette
a hallgatósággal, számos érde-
kességet megemlítve és közelebb
hozva hozzánk e tudós habitusát
és a kort, amelyben élt.
A következő előadásban Jozef
Huszár a genetika szemszögéből
lapok problémáiról és lehetősége-
iről.
A DUE Magyarország második
legnagyobb létszámú újságíró-
szervezete, amely az általános is-
kolás korosztály az egyetemistá-
kig fogja össze a diák- és ifjúsági
újságírókat 1989 óta. Ezres nagy-
ságrendű tagságának képzéseket,
találkozókat és táborokat szervez,
illetve évente szakmai pályázatot
ír ki, DUE Tallózó címen iskolák-
––––––––––––
A szimpózium új
ismeretekkel gaz-
dagíthatta a laikus
érdeklődőt
–––––––––––––––––––––––––––
világított rá az evolúciónak a me-
zőgazdaságban észlelhető jelensé-
geire, hatására. Mendel törvényeit
magyarázta, majd a lisztharmat
és annak gazdanövényei (búza,
árpa, zab, rozs) példáján mutatta
be a gabonafélékben található re-
zisztens gének és az őket támadó
paraziták virulens génjeinek vi-
szonyát, mely viszony a gazdanö-
vény betegségekkel szembeni el-
lenállóképességét határozza meg.
Kis szünet után Szabó T. Attila
előadása következett; a profes-
szor úr elsősorban az emberhatá-
sú evolúcióról (jelenti ez például
a kultúrnövények, háziállatok ki-
alakulását), s az evolúciós elmé-
let magyar vonatkozásairól adott
elő. Elmondta, hogy Wallace (aki
tulajdonképpen szintén az evo-
lúció felfedezője, de róla sokkal
kevesebb említés esik) nem fog-
lalkozott az emberhatású evolúci-
óval, míg Darwint a dolognak ez
az oldala is foglalkoztatta. Meg-
ismerkedhettünk olyan magyar
tudósokkal, akik bekapcsolódtak
a fejlődésről, az evolúcióról való
polemizálásokba.
Az utolsó előadásban Nagy
Melinda ismertette annak a fel-
mérésnek az eredményeit, melyet
nem biológia szakos egyetemis-
ták körében végeztek arról, hogy
milyen mértékű körükben az
evolúció elfogadottsága a kreaci-
onizmussal szemben. A kiértéke-
lés után konstatálhatjuk, hogy a
hírek
czibula eszter felvétele
ban terjesztett ifjúsági magazint
jelentet meg, DUE Rádió címen
letölthető és iskolákban lejátsz-
ható rádióműsorokat készít, DUE
Online címen pedig információs
portált működtet. Az egyesület
a MÚOSZ társult szervezete, az
European Youth Press (EYP) pán-
európai diákújságíró-szövetség
alapító tagja.
Finta Márk
forrás: DUE, MTI OT
megkérdezettek körében bizony-
talanság uralkodik: látszólag a
tudományos nézetek élveznek
nagyobb támogatottságot, tehát a
felmérés résztvevői nem szakad-
nak el az iskolában tanultaktól,
miszerint az egyes fajok foko-
zatosan alakultak ki az evolúció
folyamatában, viszont nem teszik
félre a kreacionizmust sem, mely-
nek fényében isten a mai megjele-
nésükben teremtette az élőlénye-
ket.
Az előadások utáni vitát dr.
Kiss László orvos-történész in-
dította. A kérdéseire elhangzott
válaszokból megtudhattuk, hogy
Darwin idejében evolúció alatt
az ontogenézist értették, ezért le-
hetséges az, hogy A fajok eredete
első kiadásában állítólag nincs le-
írva az „evolúció“ szó. A vita arra
is rávilágított, hogy az evolúció
nem az egyre inkább tökéletes-
sé válás irányába halad, sőt nem
halad semmilyen irányba sem, s a
tökéletes szó használata teljesség-
gel helytelen. Azok az egyedek
élnek túl, melyek az adott időben,
az adott viszonyok között a legrá-
termettebbeknek bizonyulnak.
A szimpózium új ismeretekkel
gazdagíthatta a laikus érdeklődőt,
de a szakember is tudhatott meg
új információkat, az előadások
igazán sokrétűen tárgyalták a ki-
tűzött témát. A meglepetés erejé-
vel hatott rám a rendezvény iránti
kismértékű érdeklődés, főleg a
diákok körében (a jelenlévők szá-
ma ötven köré tehető). Pedig a tu-
dományos érdeklődésű hallgatók
nem engedhetik meg maguknak,
hogy ne próbálják megérteni az
evolúciót, hiszen ez a jelenkori
biológia egyik fő egyesítő elve,
sőt a tudományokon kívül számos
más területre is kihat.
Kollégiumi rádiók versenye
Rádiorallye 2009
Idén Nyitrán került megren-
dezésre az egyetemi rádiók
országos vetélkedője. Április
24 - 26. között 9 diákrádió 70
képviselője mérte össze tudását
és kreativitását.
CZÍMER GÁBOR
A feladatok közt szerepelt
például egy kisorsolt téma adott
időn belüli feldolgozása vagy
a népdalmotívumra rögtönzött
vetélkedő-himnusz megírása.
Az eseménynek többek közt az
egyetem újonnan nyitott kreatív
műterme (tvorivý ateliér) adott
otthont. Szombaton délután aztán
az élő adás kihívásaival kellett
megbirkózniuk a résztvevőknek a
nemrég alakult Rádio Plus stúdi-
ójában. A szombat esti topplistát
pedig a Rádio Plus közvetítette az
éterbe. A összesítésben az eperje-
si PaF rádió gárdája teljesített a
legjobban.
A FKE kollégiumi rádiója, az
IRŠ pod Zoborom második, míg
a nyitrai IRŠ Mladosť harmadik
helyezést ért el. A két nyitrai di-
ákrádió több versenyszámban is a
Nagykorúvá érett Tompa Mihály
A szavalók körében közkedvelt
rendezvény, a Tompa Mihály
Országos Vers- és Prózamon-
dó Verseny idén lépett be a
felnőttek táborába, hiszen
tizennyolcadik alkalommal
került megrendezésre Rima-
szombat városában. A négy-
napos, kulturális műsorokkal
(író-olvasó találkozó, koncer-
tek, irodalmi estek, színházi
előadások) megtűzdelt esemény
kezdetén a résztvevők zöld sza-
lagot kaptak, a díjkiosztó után,
elballagásuk jeléül pedig piros
batyuval vállukon indultak
saját útjaikra.
GÁL ANDREA
Csütörtökön kora délután már
kezdetét is vette a véresnek éppen
nem mondható verseny az irodal-
mi színpadok megmérettetésével.
Ebben az évben öt előadást tekint-
hetett meg a közönség és a három
tagból álló zsűri. Volt itt szó a sze-
relemről, Radnóti Miklósról, Poe
hollójáról, Kund Abigél és Bárczi
Benő tragédiájáról, illetve a fiata-
lok világáról Varró Dani sms-ver-
seinek felhasználásával. A zsűri
úgy vélte, a legjobban sikerült
darab a Szegő névre keresztelt,
komáromi gimnazistákból álló
csapat előadása volt, melyben
ironikus képet kaphattunk a sze-
relem múlandó létéről.
Az énekelt versek kategóriá-
ja üde foltnak tekinthető minden
évben, az énekes-palánták fiatal
és erőtől duzzadó szerzeményeit
Huzella Péter, Zsapka Zsolt és
Zsapka Attila értékelte. Meglepe-
tésnek számított, hogy a leányok
érettebb, jóval személyesebb val-
lomásokat tettek, mint férfi társa-
legjobbnak bizonyult, mint példá-
ul az ankét kategóriában, melynek
kérdése a következő volt: „Vajon
Ön a roncstelepre való?”
Ľuboš Kasal a Szlovák Köz-
szolgálati Rádió munkatársa az ér-
tékelés mellett figyelmeztette is a
fiatal rádiósokat, hogy a műsorok
színvonalához elengedhetetlen a
riportok stilisztikai szerkesztése,
a jó hangminőség, illetve az igé-
nyes kifejezésmód, tehát a vulga-
ik. Így az első három hely három
fiatal hölgyet (Óváry Anna, Sa-
róka Liliána és Takács Krisztina)
illetett.
Ugyan részemről csupán a IV.
és V. kategória résztvevőit volt
lehetőségem meghallgatni, bátran
állítom, hogy az idén kivételesen
jó minőségű előadások születtek.
Sajátos interpretálások mellett
ugyan a hatásvadász elemek is
megjelentek, mégis: öröm volt
látni a fiatalok és felnőttek orszá-
gos méretű megmozdulását, ahol
egy pillanatra talán tényleg min-
denki megértette, irodalom nélkül
nem lehet.
Valamit azonban mégsem tu-
dok magamban tartani, mert évek
óta tapasztalom és elkeseredek
miatta. Nagy hibának és félreér-
telmezésnek tartom némely pe-
dagógus és diák azon hozzáállást,
miszerint a diadal a fontos. Ezt
támasztja alá az a tény is, hogy
a szakmai értékelésekre kevesen
járnak, ha pedig járnak, saját ma-
guk értékelésén kívül a másét nem
hallgatják meg. Pedig a vers- és
prózamondók ez évi zsűrije mind-
egyik kategóriában szakértő és
becsületes munkát végzett, öröm
volt hallgatni a finom megállapí-
tásokat, a tanácsokat, melyekkel a
zsűri a versenyzőket támogatta és
későbbi munkára ösztönözte, hi-
szen a szavalás lényege a szöveg-
gel való őszinte találkozás lenne.
A verseny további eredményei:
I. kategória – Vers
A zsűri különdíja: Nagy Dániel;
Hazai szerző művét mondó legsi-
keresebb előadó: Gál Réka,
1. Nagy Júlia, 2. Kormos Bence,
www.presstige.sk
rizmusoktól mentes beszéd.
A rendezvény után Silvia Šour-
ková elmondta, hogy nagyon meg
van elégedve az idei vetélkedő-
vel, hiszen a téma iránt érdeklődő
fiatalok tapasztalatot cserélhettek
és inspirációt meríthettek a krea-
tív közegben.
Az egyetemi rádiók vetélke-
dőjének jövőre Eperjes ad majd
otthont.
3. Lucza Levente
I. kategória – Próza
A zsűri különdíja: Vincze Melinda
Erzsébet, 1. Czirfusz Viktória, 2.
Oláh Lídia, 3. Laky Zoltán
II. kategória – Vers
A zsűri különdíja: Mórocz Virág,
Hazai szerző művét mondó legsi-
keresebb előadó: Trencsényi Dá-
vid, 1. Szabó Péter Pál, 2. Lakatos
Lili, 3. Kiss Réka
II. kategória – Próza
A zsűri különdíja: Žiaček Marga-
réta, 1. Moravcsík Kinga, 2. La-
katos Lili, 3. Panyi Orsolya
III. kategória – Vers
1. Palcsó Bálint, 2. Bak Orsolya,
3. Zsapka Krisztina
III. kategória – Próza
A zsűri különdíja: Béhr Márton,
1. Aranyosi Zsolt, 2. Pribék Do-
minika, 3. Ivanics Magdolna,
IV. kategória – Vers
A zsűri különdíja: Kelemen Zsó-
fia, 1. Szabó Donáta, 2. Horváth
Viktória, 3. Benko Júlia
IV. kategória – Próza
A zsűri különdíja: Tóth Károly, 1.
Harmati Imre, 2. Antal András, 3.
Kanyicska Enikő
V. kategória – Vers
A Zsűri különdíja: Gál Andrea, 1.
Demko András, 2. Nagy Gábor, 3.
Demeter Katalin
V. kategória – Próza
1. Marek Adrienn,
2. Gál Andrea,
3. Patócs Mária

Rendhagyó koncert az Alkotóműhelyben
Tanár és diák, ha közös erővel, kitartó-
an együtt munkálkodik, csak jó sülhet
ki belőle. Ezt bizonyította az a koncert
is, amely április 30-án, a délelőtt folya-
mán magához vonzotta az érdeklődők
kicsiny seregét a nemrégiben felavatott
Alkotóműhely (Tvorivý ateliér) hangu-
latos termében.
Az esemény szervezője PhDr. Milan Mi-
2009. május - Hírek
chalec, az Irodalmi és Művészeti Kommu- A tapasztaltabbak klarinéton játszottak,
nikáció Intézetének (ÚLUK) tanára, aki az elhozták gitárjaikat, a zongora billentyű-
eddigi elméleti interpretálás helyett most a it használták, a tangóharmonika nyúzott
gyakorlati előadásra helyezte a hangsúlyt. hangját idézték elő vagy éppen a spontán
A kb. másfél órás koncerten a fellépők összerakott dobfelszereléssel adták meg a
között voltak tehát olyan fiatalok is, akik zene vázát.
azelőtt nem játszottak semmilyen hangsze- A próbafolyamat során kisebb zenekar
ren, de az idei év folyamán sikerült bele- is alakult, amely ma ismert popslágereket
merülniük a furulyázás rejtelmeibe – ki- dolgozott fel. Azonban az előadás nemcsak
sebb-nagyobb sikerrel. a zenéről szólt, hanem a táncról is. Nép-
Partnerünk
tánc, modern tánc, ír tánc – mindegyikből
rövid ízelítőt kaphattunk.
A műsor alatt együtt izgultam a színpa-
dot kevésbé ismerő emberekkel, nehogy el-
rontsák, ha pedig már elrontották, büszkén
vállalják. Megoldották. A koncert végén
vendégelőadók is megjelentek, hogy szeré-
nyen megmutassák, milyen hasznos és jó
érzés is a zenéhez közel lenni.
géá
3. oldal
Korrekció
A PRESStige 2/2009-es számá-
ban megjelent „A pszichoanalízis
hatása a 20. század első
felének magyar irodalmára” c.
cikket Rácz Gergő írta.
Emlék és varázslat
folytatás az 1. oldalról
Szerencsénkre Miklósról is
maradtak ilyenek, amelyeket a
közönség most odaadóan figyelt:
az egyiken baráti társaságban mo-
solyog, a másikon Fannira néz
finom tekintettel, a következőn
viszont mély szeme méltóságtel-
jesen süllyed bele a kamerába,
tudván, kell az áldozat.
Személyében mindvégig érző
lélek lakott, amit a szögesdró-
tokkal beszegett élet embertelen
körülményei sem tudtak eltüntet-
ni. Meggyaláztatásának története
csúfos példája annak az emberte-
lenségnek, amely – sajnos – sosem
fog eltűnni az élők jelleméből.
JUGYIK
ajánló
Idén immáron 28. alkalommal
kerül megrendezésre a Gímesi
Művelődési Tábor, amely
2009. szeptember 9 -14. között
,,zajlik’’ majd a Nyitra melletti
Gímes község kempingjében.
Színes programmal várjuk a
tartalmas szórakozásra vágyó
gólyákat és a többi nyitrai
diákot.
A hatnapos rendezvénysorozat
programjai több szekcióban zaj-
lanak majd, ezzel is igyekezvén
kielégíteni az odalátogatók külön-
böző igényeit. A tábor folyamán
lehetőséget kínálunk egy, a po-
zsonyi Comenius Egyetem által
akkreditált drámapedagógia kép-
zésre, az őrsújfalui ÉS?! Színház
közreműködésével. Ezzel a tan-
folyammal a leendő pedagóguso-
kat kívánjuk megszólítani, hiszen
a tanári pályán elengedhetetlen
az empátia és a kommunikációs
készség birtoklása, valamint ezen
szituációs gyakorlatok segítséget
nyújtanak bizonyos helyzetek ke-
zelésében.
Az írói vénával rendelkezők
bekapcsolódhatnak a PRESStige
újságírói szekció műhelymunká-
jába, ahol betekintést nyerhetnek
a kulisszák mögé. Itt ki is pró-
bálhatják magukat, írásaik helyet
kapnak a tábori lapban.
Az irodalmi szekcióban az iro-
dalmi irányzatok és korok színes
skáláját kívánjuk felvonultatni a
régi magyar irodalomtól kezdve
a romantikán át, egészen napjaink
populáris irodalmáig. Az előadá-
sokon neves egyetemi oktatók se-
gítségével nyerhetnek betekintést
a résztvevők az irodalom rejtel-
meibe.
Közösségi szellemben min-
denki megtalálja a magának való
szórakozást, melyben a DINA-
MITosok lesznek segítségünkre,
közreműködésükkel vonjuk be az
újonnan érkező gólyákat az egye-
temi életbe.
Az érdeklődők számára a kéz-
műves foglalkozások is elérhetőek
lesznek, ahol bárki kipróbálhatja
kézügyességét és rátermettségét.
A táborlakók életét esti koncertek
és színielőadások teszik érdeke-
sebbé. Ezt a fergeteges hetet a ha-
gyományos búcsúbulival zárjuk.
Nagy Gábor
4. oldal
Vatikán... ahol a fű is zöldebb
Idén tavasszal ért a szerencse,
római utazás, elkésett karácso-
nyi ajándék gyanánt amit vi-
szont egy cseppet sem bántam,
mert szó mi szó, tökéletes volt.
SZABÓ RÉKA
Mindent igyekeztem besza-
ladni, mivel egy hosszú hétvége
sajnos csak szaladásra elegendő.
Így tehát volt Forum Romanum,
Colosseum, Angyalvár, Spanyol-
lépcső napsütés és Dolce Vita de
mindenek előtt és után valamint
legfőképpen Vatikán. Ez a csuda
hely, állam egy városban lekö-
vette kis expedíciónk egész nya-
ralását. Az ok prózaian egyszerű,
szállásunkként nem más szolgált
mint egy apácák által fenntartott
vendégház. Apácáink pedig a
mindenkori egyházi állam, így a
Vatikán ura és parancsolója fenn-
hatósága alá tartoztak. Vonatko-
zás eme szent helyre volt még sok
más okból kifolyólag is de ez a
mostani mondandóm szempont-
jából nem lényeges.
Tehát elsődleges úti cél a törpe-
állam. Másnap reggel nyakunkba
is vettük és szerény személyem
elvetemült ötletét mivel minden-
ki díjazta, gyalogosan támadtunk,
vettük be a falakat. Ezzel sem
lett volna semmi baj, testmoz-
gás, egészség, szép környezet, ha
mindez nem párosult volna a cir-
ka három kilométeres távolsággal
és kis táraságunk minden nyűgé-
vel, bajával. Azonban a lincselést
egy narancs és mandarin ligettel
kerültem el amit véletlen talál-
tunk, ennek mi, „északiak” felet-
tébb örültünk rögtön szüretelésbe
Art regnum
is kezdtünk, arra fittyet hányva,
hogy nyomorult gyümölcsnek
is csak március van még… vég-
eredmény grimaszok és sok jó
fotó, meg nagy röhögés önös hü-
lyeségből kifolyólag. Majd mene-
telés és a végén pedig a jutalom,
falak, őrtorony, miegymás. Az
jutott akkor eszemben, hogy úgy
festhetünk mint a görögök, mi-
kor megérkeztek Trója falaihoz,
mondjuk rajtunk nem volt pán-
cél, a falon belül pedig nem szép
Heléna hanem öreg bácsi, de az
érzet gigantikussága megmaradt.
Sőt, fokozódott, mikor is az ez-
redik fura fenyő mögül kibukkant
a Szent Péter bazilika kupolája.
Reakciók, „húha” „jéé”, nagy.
A téren meg Bernini cseles meg-
oldásai végett fura érzés, teljes
optikai és térbeli megcsalásban ré-
szesültek szemeink, tehát gyorsan
www.presstige.sk
be is vettük magunkat a székes-
egyházba. Ott még több húha és
jééé, amit a világ el tud képzelni
A Poogie Bell Band
pompa, gazdagság és túldíszített-
ség, arany, az összes színű már- Pozsonyban
vány, drágakő, egyszóval túl túli
túlzás.
Két dolog nyűgözött le, mivel
bevallom nekem ez már élvezhe-
tetlenül soknak tűnt. Tehát egyik,
a Baldachin mely szintén Bernini
elméjét hivatott éltetni és ami az
Agrippa által emeltetett Pantheon
tetőszerkezetének pápai utasításra
lekapott bronzlemezéből készült.
Ez is…hm, nagy. Örömömre
szolgált a konstatálás, hogy a má-
sik kedvenc pedig kicsi. Ez nem
más mint a leginkább féltve őrzött
ereklye, Michelangelo Piétája. A
szobor (erre ez a szó meg szinte
sértő is, szobor az ami a városi hi- Április második felében tiszteletét tette fővárosunkban Poogie
vatalok előtt díszeleg) egész egy- Bell saját projektjével, a Poogie Bell Band-del. A koncert meg-
szerűen lenyűgözött. Nem ütök lepetésvendége volt a mindössze 11 éves dobos, Hodek Dávid.
lyukat a világba ha azt mondom,
hogy remekmű, megtette már Poogie Bell napjaink egyik legfoglalkoztatottabb és legvidámabb
minden látással rendelkező előt- jazzdobosa, aki otthonosan mozog a neo-soul, az R&B és a hip-hop
tem, de ha belekalkuláljuk, hogy műfajában is. 2009. április 17-én adott koncertet saját formációjával a
valaki hozzávetőlegesen ötszáz pozsonyi Hlava XXII jazzklubban. Poogie Bell, aki aktív zenész, produ-
éve 24 évesen ilyent „kifarig- cer és zeneszerző is egyben, karrierje során olyan zenészekkel működött
csál”, az már valami. Kis szájtá- közre, mint például Chaka Khan, Marcus Miller, Roberta Flack, Erykah
tás után jött a még nagyobb, irány Badu, David Bowie, David Sanborn, Al Jarreau vagy Victor Bailey.
a kupola, ma még alig mentünk
tehát csakis lépcsővel egészen Természetesen ő is zenész családból származik, mindössze 10 hó-
föl, ötszáz egynéhány lépcsőfok a napos volt, amikor életében először kapcsolatba került a dobokkal,
létező minden típusú lépcsőfajtá- élete első fellépését pedig két és fél évesen abszolválta édesapjával
ból, hosszú lapos, keskeny mere- a pittsburgh-i Carnegie Hall-ban. Házuk nappalijában rendszere-
dek stb. Viszont a látványért még sen hallhatta próbálni édesapjával a kor legnagyobb jazz zenészeit.
a mennyországig is érdemes lett
volna felkapaszkodni, a kupola Európai turnéjára Howie Alexander (billentyű), Chris Parker (gi-
belseje szintén tuti, Michelange- tár) és Brian Sanders (basszusgitár) kísérte el. A koncert meglepően
lótól mást mér nem is várhatunk, pontosan kezdődött, Poogie Bell a maga „mindig-vidám” módján
kívülről a panoráma meg egysze- köszöntötte a közönséget, és egy energikus jazz-R&B-soul koncert
rűen fenséges. Ahogy Róma fek- vette kezdetét. A repertoárt nagyrészt az együttes eddigi két albumá-
szik az ember lába előtt elragad ról és Poogie más projektjeiből származó számok alkották. Noha lát-
valami féle olyan érzet amit nem szott, hogy rendkívül összeszokott társaság van a színpadon, olyan
is tudok igazán szavakkal kife-
jezni. Olyan érzés, „mint Párizst
látni és meghalni”, jelen esetben
Rómában, viszont a halál kimarad
a történetből és élünk tovább mi-
vel Rómát még egyszer minimum
látni kell.
lelkesedéssel és energikusan játszottak, mintha csak összejöttek vol-
na egy kis hétvégi jammelésre. A koncert meglepetésvendége volt a
komáromi Hodek Dávid, a 11 éves jazzdobos. Poogie Bell konferál-
ta fel őt a színpadra, majd Dávid helyet cserélt vele, Poogie pedig a
színpadról figyelte, és itt-ott vezényelte a rögtönzött felállást. Dávid
derekasan helytállt, még egy virtuóz dobszólóra is futotta a közön-
ség nagy lelkesedésére. „Keep doing it, please”, köszönte meg Poo-
gie Dávid „mutatványát.” Ezután elhangzott még többek között Miles
Davis Jean Pierre című száma is, amit Poogie Bell Marcus Miller-
rel szokott együtt játszani. Fél tizenegy körül véget is ért a koncert,
persze a közönség még egy ráadás számot azért kitapsolt magának.
A koncert után még hosszan fényképezkedtek, beszélgettek és
dedikáltattak a rajongók az est sztárjaival, akik számára ez egyál-
talán nem volt nyűg, sőt… A jelenlévőknek nem csak egy rendkívü-
li koncertben lehetett részük, hanem a fellépők közvetlenségének
köszönhetően egy nagy baráti összejövetelre hasonlított ez az est.
Puha Dávid

GAUDÍ ÉS A KATALÁN CSODA
Angliában volt vala egyszer egy
bizonyos John Ruskin, aki a
XIX. század derekán amellett
kezdett el írásaiban és azok
által határozottan kardoskod-
ni, hogy az építészetben is ideje
lenne visszatérni a kézműves-
séghez s „feléleszteni”, általá-
nossá tenni annak respektusát.
CSIBRÁNYI ZOLTÁN
Legismertebb követője volt
William Morris. Ruskin egyéb-
ként 1900-ban hunyt el, akkor,
amikorra már többen belátták,
igazat beszélt a nagy teoretikus.
Na most kérdezhetik sokan, oké,
oké, de mit keresnek itt e sorok
közt e angol emberek, amikor a
címben a spanyolföldi Gaudí-t
ígértem? Nos a válasz pofonegy-
szerű: nevezettek voltak azok,
kiknek munkásságában mond-
hatni teljesen elmerült, mint-
egy belőlük táplálkozott Gaudí.
Az 1852-ben született Antoni
Gaudí i Cornet-ról kijelenthető,
minden kétséget kizáróan egy-
részt a katalán, másrészt a világ
építészetének egyik legnagyobb,
ergo a legtehetségesebbek közül
való alkotója. A bekezdésben em-
lített két illetőn túl hatással volt
rá a preraffaelizmus mint olyan,
sőt nem meglepő módon a mór
(e nép 713-ban foglalta el Bar-
celonát, amit ők Bardzseúnának
neveztek) építészet is. Elöljáró-
ban annyit, vég nélküli fantáziáját
tükrözi egyebek mellett például a
gazdag famíliák számára készí-
tett, egyébként (alap)formájában
sem szokványos, mondhatni
forradalmasított elemekkel ékí-
tett Casa Milá vaskorlátai és
a játékos külcsínű Casa Batlló
elképesztő vaskapui valamint fes-
tett üvegablakai, vagy mondjuk a
korai éveiből való, geometrikus
formákban gazdag Casa Vicens.
Az itt felhozott épületek közül
az elsőről anno sokan nagyon
rossz véleménnyel voltak: pe-
dera-nak, spanyolul kőfejtőnek
csúfolták. Későbbi korszakában
aztán stílusa megváltozott. Az ál-
tala kitalált díszítőelemek és maga
az épületei szerkezete is olyas
elevenen lüktető, együvé tartozó-
nak tetsző formákban valósultak
meg, aminek köszönhetően az
az ember érzése, mintha épületei
valami módon a földből kinőve
öltenének formákat (szándékos e
kifejezés). Az is emel egyet sze-
mélye megítélésén, hogy állító-
lag a világon elsőként ő tervezett
ergonomikus, vagyis a test és a
lélek sajátosságai figyelembe-
vételével kialakított bútorokat.
Ami viszont elvitathatatlan,
hogy jóllehet mindmáig befeje-
zetlen mégis legismertebb műve
a Calle de Sardenya és a Calle
de Mallorca kereszteződésénél
magasodó Szent Család-temp-
lom, eredeti nevén Temple de la
la Sagrada Família. Egyúttal eme
munkája a legékesebb példája
organikus megoldásainak. Ez a
pápista hitet magasztaló (mert eb-
ben nincs meglepetés, biz e céllal
fogtak hozzá) templom, melynek
építését 1884-ben kezdték, az ere-
deti elképzelés szerint egy épü-
letegyüttes részét képezte volna,
ahol iskola meg nevelőintézet is
helyet kapott volna. E alkotásában
(aki látta, nincs kétsége afelől, ez
nem egy templom a sok közül,
hanem egy igazi művészi alko-
tás) benne van minden, ami Ga-
udí: ötletesség és hajlékonyság,
lüktetés és túlfűtöttség, humor,
tervezői elegancia… Terveiben
három monumentális homlokzat
szerepelt, rajtuk Jézus születése
(mára ez a homlokzat új képet
láttat, csakhogy ezáltal sajnálatos
módon némileg vesztett Gaudí-s
jellegéből; a munkálatok ma is
folynak), kálváriája és természe-
tesen a feltámadás fenségessége.
Plusz adalékként itt érdemes fel-
idézni Gaudí jellemrajznak is be-
illő tulajdon szavait, miszerint a
Szent Család-temploma nem más,
mint „kőbe foglalt szentbeszéd”.
Meg kell azonban jegyezni,
az építési munkálatokba ő csak
1891-ben kapcsolódik be, de aztán
odáig megy, hogy lassan-lassan
csak ez a munka köti le; 1914-től
egészen haláláig tulajdonképpen
csak ennek szenteli életét. Halála
1926-ban következik be, amikor is
„elcsapja” egy villamos. És ugye-
bár mivel annyira alapos, részéről
minden parányi apróságra, épü-
letrészleti komponensre kiterjedő
figyelemmel kísérve emelkedtek
a falak és részletek, avagy a rész-
letekben gazdag falak, nem volt
mit tenni, az építkezés kénytelen-
kelletlen abbamaradt. Munkája
iránti alázatát és alaposságát jel-
zi, nap, mint nap az építkezésen
tartózkodott. De például azt is
tudni lehet, hogy az egyik jele-
nethez (az egyiptomi menekülés),
amelyben egy szamár szerepel
egy parasztgazdától kölcsönkért
egy állatot, s arról gipszmintát
készített. Ellenőrzése alatt tar-
totta a munkálatokat olyannyira,
hogy ha bármely apró részlet nem
tetszett neki, menten átépíttette,
vagy ha kellett átrajzolta addigi
odavonatkozó vázlatait. Köztu-
dott viszont, hogy konkrét tervei
csupán körvonalmentes vázlatok
voltak, amiből képtelenség is lett
volna utólag kisilabizálni, mifé-
le végső összkép lehetett valaha
az ő fejében. Maradt tehát
a Gaudí-mítoszt elevenen tápláló
befejezetlen mű, ami így, befe-
jezéstelenségéből adódóan „rá-
adott” külső (festék)szín nélkül
is lelkesítő csodálatot, csipkézet-
ten áttört meglepő, ég felé nyúló
szürreális tüneményképet nyújt.
2009. május - Art Regnum
Éppúgy ahogy az egész, minden
szegletében szemkápráztató vég-
letességet mutató, iszlám és gó-
tikus elemekkel is alkotó Gaudí
életmű is örömet nyújt a Katalóni-
át bejáró szépre érzékeny bámész
turisták szemében. Talán nem vé-
letlenül, elvégre maga mindvégig
azt vallotta, minden egyes megva-
lósult tervében a felsőbb hatalom,
Isten jut érvényre, aki megfogja
és átszellemíti az általa felhasz-
nált köveket. Még akkor is úgy
szépek, ahogy ma látjuk alkotása-
it, ha az ő idejében kortársai ferde
szemmel néztek rá és mindenik
épületére a szimbolikus, nehe-
zen értelmezhető tartalom miatt.
És ha már a katalánoknál tar-
tunk, nem lehet szó nélkül hagyni
magát a helyi szecessziós, avagy
szecessziós jellegű építészet
örökérvényű, mindenkire ható,
általában vidámságot sugalló-
árasztó barcelonai szépségét.
Már csak azért sem, mert hiszen
a szecesszió előfutáraként ismert
Gaudí-t és Barcelona városát bi-
zonyos formában mindörökre
összeköti a La Sagrada Família
no és a Güell-park – ezek pedig
valahol a katalán történelem-
ről, gondolatokról árulkodnak.
A hagyomány szerint i. e. 230-
ban már kereskedőállomás állott
a ma négymilliós Bracelona he-
lyén. Barcelona nevét az akkori
karthagói hadvezér Hamilcar
Barcára vezetik vissza. Ez idő
szerint a város mind a tartomány
mind pedig az autonóm Kataló-
nia székhelye. Gótikus negyedét
délnyugaton a híres-neves Ramb-
la körút határolja – itt található
a Palau Güell. Hogy mi ez? Ott
és akkor kezdődött minden, ami-
kor a vagyonos Eusebi Güell,
az iparmágnás-textilgyáros első
körben csábító megbízást adott az
elszántságáról, munkaszeretetéről
ismert Gaudínak: építsen számára
egy pompás egyben meghökken-
tő látvánnyal szolgáló palotát.
A megvalósult épület gyakorla-
tilag egy középkori várkastély-
ra „hajaz”; szoborszerű kémé-
nyek, nagystílű kovácsoltvas
kapuk és korlátok, (kő)csipkés
homlokzat… Mindez 1885 és
1889 között épült meg. Güell
úr következő megbízása szólt
a Güell-parkra, melynek meg-
valósítása során Gaudí kénye-
kedvére teljesen a maga álmodta
tervek szerint alakíthatta ki Bar-
celona egyik negyedében a kel-
lemes sétáknak teret adó parkot.
Nem egy hely(szín)en meghök-
kentő, de ami a lényeg, az 1900
és 1914 között épült mondhatni
díszkert egy minden részletében
színekben gazdag, pompáza-
tos, vidámságot sugárzó terület;
ez a Güell-park, amelynek im-
pozáns már maga a főbejárata
is. Érdekesség, hogy egy olyan
„hullámzó” helyszínen valósult
meg, ami annak előtte parlagon
volt. Nem mellékesen itt építette
fel utóbb Gaudí a saját házát is.
Egyébként van ott két barlangot
utánzó pavilon, színekben tob-
zódó kerámiával díszített, afféle
megtervezett összevisszaságként
felhordott, mégis remek összha-
tással bíró, kerámiadarabkákkal
„vidámmított” falak, ugyancsak
színes csempékkel dekorált lép-
csők, árkádok, szintkülönbségek,
elnyújtottan hullámzó tarkabarka
kőpadok, Dór jellegű oszlop-
csarnok, lépcsőn-falon kúszó
sárkány. Még hosszasan lehetne
sorolni, miféle cifra részletek te-
szik kellemessé a dimbes-dombos
terület sajátosságait mindenütt
lekövető parkban az arra járók
gyorsan repülő perceit-óráit.
A következő bekezdés le-
gyen a katalán gondolatiságé.
A XIX. század végéhez közeledve
az öreg kontinensen mindenütt
az avantgárd lett a legfontosabb
a festészeten és az építészeten
belül legalábbis. Katalóniában
a nemzeti tudat újjáéledésével
úgyszólván vállvetve, vele együtt
ez volt a Modernisme korszaka.
Az egyre gyarapodó és mind te-
hetősebb rétegek minden terüle-
ten valami újat szerettek volna
a Renaixença, vagyis az újjá-
születés jegyében, amivel iga-
zán kitűnhetnek. Minderre azért
volt szükség, helyesebben azért
érezhették szükségesnek az idő
tájt az emberek, mert kívánták
a régi idők nagyságának újjáéle-
dését. Köztudott, hogy voltak
olyan idők/korszakok ugyanis
a történelemben, amikor Kataló-
nia a leggazdagabb tartománya
volt Spanyolországnak. 1137-től
pl. jó ideig Barcelona volt a legje-
lentősebb kereskedelmi központ.
Volt ott minden mi szem szájnak
ingere. Így aztán nem csoda, ha
azt akarták, akarom mondani a
rosszabb éveket követően a XIX.
században belső indíttatásból
óhajtották, hogy a jólét, avagy
jobblét mellé párosuljon – egye-
bek mellett természetesen – a mű-
vészet, s megjelenjék az élet, az
életük és a mindennapok minden
területén. Az építészetben a vá-
rosbővítési tervezet, az Eixample
nyújtott szárnyalásra adó lehe-
tőséget az építészeknek, aminek
eredményeképp lassan-lassan
megszülethetett Európa leghatal-
masabb egybefüggő szecessziós
városnegyede. Ennek keretén
belül alkottak –nemritkán a góti-
kát is felidézve – a legnagyobbak
pl. Lluís Doménech i Montaner
5. oldal
(legismertebb épületei közé so-
rolandó a Casa Lleó Morera, a
Casa Thomasa, vagy mondjuk a
Palau de la Catalana koncertter-
me és Josep Puig i Cadafalch
(mesterremekei a Casa Amatller
valamint a Casa Terradese, nem
feledve persze a természethez
mindig alkalmazkodó Gaudí-t.
Hármójukról muszáj megjegyez-
ni, hogy a Consell de Cent és
az Aragó utcák közti soron ha-
tározott versengésbe fogtak…
A versengésen túl meg kell em-
líteni a Hospital de la Santa Creu
i Sant Pau-t, a Montaner tervezte
kórházat, már csak azért is, mert
a díszcserép tetejű, égetett tégla
borítású épület formájában-ötle-
tességében napjainkban is egye-
dülálló. Negatívum a katalán
szecessziós épületekkel kapcso-
latban, hogy szinte egyik sem lá-
togatható csak úgy, hogy beugrok
és megnézem magamnak, ha már
erre jártam… tegyük hozzá, ez
azonban mit sem von le a külsőleg
azért látható szépségük értékéből.
Röviden és persze a teljesség
igénye nélkül ennyit a katalá-
nokról és az ottani építészetről.
Mindazonáltal ennyiből is tisz-
tán kivehető/kiérezhető tehát
a lényeg. A megújulni vágyó,
ugyanakkor hagyományaikhoz
hű, azokat ma is őrző emberek
és a temperamentumos, mégis
ráérősséget mutató mindennapok
mellett az építészet, azon belül
leginkább a túlcsorduló alkotó-
erővel megáldott inspiratív Ga-
udí az a bizonyos katalán csoda.
6. oldal www.presstige.sk

Töredékek
GÁL ANDREA
Nem tudhatom, hogy másnak e név mit jelent. Ne-
kem nem erőszakos és rút kisdedet, győztes vadálla-
tot. Éjfélre szülte anyácska; hajnalra meghalt a véres
áldozat, elvitte a láz. Öccsét halva szülte-é vagy élt
öt percet, nem tudom. Ha kérdezték volna magzat-
korában, nem lenne mögötte két halott. Aztán meg-
halt az apja is, a munka megnyomta. Mögötte már
három halott.
Mégis észrevétlen hullott az ifjúkorból a férfikor-
ba át. Tiltakozott; másról szólt, ha lázadt, nem önnön
érdekéről. Mint a bika, úgy küzdött ő is. Új könyvét
tegnap elkobozták, ma bősz ágyuk, tapadó kerekek-
kel, gőzölgő katonák jöttek reggel. Évre év rakódott,
rögre rög és kőre kő. Huszonnyolc éves volt. Tudta,
hogy fehér a hó, piros a vér és piros a pipacs, ám
tajtékos égen ringott a hold, és ő csodálkozott. Cso-
dálkozott, hogy élt.
A hűs verandán a béke méhe zöngött, hűlt a szil-
valekvár, a nyárvégi csönd napozott az álmos kerte-
ken, a lomb között gyümölcsök ringottak meztelen,
és Fanni várta szőkén a rőt sövény előtt. Hallod?
Kérdezte. Magától csendült egy üres vizespohár.
Látod? Eső esett. Fölszáradt. A csókok íze szájában,
hol méz, hol áfonya, és a szája újra oly piros volt…
Véna
Az este loccsant, és a hosszú fák elúsztak benne
s már a köd mögött az ébredő Nagy Medve dörmö-
gött. Kilenc perccel nyolc óra múlt. A tájra rásütött a
hold, a vérvörösen felkelt telihold, s fényében Fanni
hangja fonta be a súlyosnak érzett levegőt. Neszek-
kel teljes, langyos csönd ölelte.
Csak ő ült ébren. Hitvese s barátja. Mióta készült
elmondani tétován két karjában? Belőle nőtt, mint
fatörzsből gyönge ága. Verssorok úsztak a lámpák
fénye körül, ragyogó, zöld jelzők ringtak a metrum
tajtékos taraján. Hasonlat mit sem ért, felötlött s el-
dobta. Mellézuhant, s testüket az álom, a szép szaba-
dító oldotta fel.
Itthon volt. Szülőhazájában tudhatta csak, hogy mer-
re mennek, kik mennek az úton.
Szorgos halál kutatta azt a kort. Szögesdróttal
beszegett, vad tölgykerítés, barak. Vagónrakodás.
Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden
óra. Torlódott ember, állat, szekér és gondolat, ház-
falakról csorgó, vöröslő fájdalom, francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyek-
ben. Férgek közt, két bordája közt már feszülő, rossz
fájdalom ébredt, átfordult a teste, csak feküdt nyu-
godtan. Az emberek mind véreset vizeltek, mindig
gyilkoltak valahol, mikor a költő is csak hallgatott.
Szabad szeretett volna lenni mindig, hisz kön-
nyűléptű szívében megtermett az érett és tünődő
kevésszavú alázat. Nézte a világ apró rebbenéseit.
Nem menekült. Csak leült a földre és beszélt az égre.
Földre rogyván fölkélt és újra lépkedett. Énekelt a
halálról, énekelt a négerről, aki a városba ment.
Lángjai lobogtak és kihúnytak lassan mindörökre.
Oly korban élt e földön, mikor jelt nem írt hazánkra
a béke ujja. Ha aludt, csak félig aludt, s az ember
elaljasult. Semmi sem segített, sem emlék, sem va-
rázslat, pedig a régi szelíd esték is emlékké neme-
sedtek. Nem volt gyáva, gyönge sem. Csak fáradt.
Szirmokban hullt a vak sötétség, s továbbálmodott:
talán egy más halált, egy bölcsebb, szép halált. Su-
hogó, teli csönd hallgat utána, s művén motoz a sur-
rogó idő.
Száz éve született Radnóti Miklós, s okulásul
késő koroknak, csontjait őrzi a táj.
Formálja-e az irodalom az életet?
Salman Rushdie: Sátáni versek
ANDA JUDIT
Egy botránykönyv megalkotá-
sának első és legfontosabb lépése
a téma kiválasztása. Megütközést
kelt, ha tabutémákat veszünk elő,
szókimondóan írunk a szexuali-
tásról vagy az utca legmocsko-
sabb nyelvét keverjük az iroda-
lomba. A legnagyobb, irodalmi
körökön is túllépő botrányok
azonban akkor születnek, mikor
az író átlépi egy adott vallás szent
határait, mint ahogy tette ezt Sal-
man Rushdie is, akit halálra ítél-
tek az 1988-ban megjelent Sátáni
versek című regényéért.
„Egy téli hajnalon, alig vala-
mivel pirkadat előtt, a felhőtlen
égből két hús-vér férfiú zuhant
alá irdatlan magasról, huszon-
kilencezer és két lábnyiról a La
Manche-csatorna felé, ejtőernyők
és szárnyak segítsége nélkül.“
– olvashatjuk a regény kezdetén.
Ők Gibreel Farishta és Saladdin
Chamcha, egyikük egy hiteha-
gyott muzulmán, míg a másik
megtagadta és elhagyta hazáját,
Indiát. Repülőgépük pár pilla-
nattal előbb ripityára hullott egy
terrortámadás következtében,
ők pedig zuhannak, egyre csak
közelednek Londonhoz, földeté-
résükkor viszont bizarr módon
mintha egy új életre ébrednének,
a furcsaságok pedig még csak itt
kezdődnek, és nem is fogynak el
egészen a regény végéig. Gibre-
elnek víziói támadnak, amikben
ő Gábriel arkangyal szerepét tölti
be, és Mahoundnak (aki kiköpött
Mohamed próféta) közvetíti Al-
lah parancsolatait.
A bonyolult szerkezetű törté-
net alapját a Korán apokrif iratai
képezik. A hagyomány szerint
a tévedhetetlen Mohamed rend-
szeresen feljárt a Mekka melletti
hegyre, ahol Gábriel arkangyallal
beszélgetett. Egy alkalommal en-
gedélyt kapott arra, hogy a hívők
Allahon kívül három istennőt is
imádjanak, másnap azonban, mi-
kor újra a hegyen járt, rájött arra,
hogy az előző napon nem Gábriel,
hanem maga a Sátán szólt hozzá.
A fent említett kinyilatkoztatás
tehát a Korán sátáni verseiként
vált ismertté, és azóta is a mo-
hamedán vallás egy kérdéses és
gyenge pontját képezi.
A regény teljes megértésé-
hez persze rengeteg információ
birtokában kell, hogy legyünk,
mindenekelőtt töviről hegyire is-
mernünk kell a mohamedán val-
lást. A könyv azonban azoknak is
élvezetes olvasmány, akik híján
vannak az ilyen ismereteknek.
Lehengerlően humoros, néhol
ironikus, „beszólós“, és magán
hordja a szürrealizmus, a mágikus
realizmus jegyeit.
Maga az író úgy nyilatkozott,
hogy művét Bulgakov A mester
és Margaritája ihlette, és ő is arra
törekedett, hogy megörökíthesse
egy vallás születését. Egy másik
nyilatkozat szerint a történet egy
belső konfliktusról szól, leírja ho-
gyan vívódik az emberi lélekben
az anyagi és a szellemi világ. Így
tehát a regény nem istenkárom-
lásként, hanem istenkeresésként
fogható fel. Némely kijelentések
erőltetettnek hatnak, sőt, idővel
maga Rushdie is visszavont kö-
zülük párat. S hogy miért is ma-
gyarázkodott ő éveken keresztül?
Mert többen is több millió dol-
láros vérdíjat tűztek ki a fejére.
Életével játszik ugyanis az, aki
a mohamedán vallással próbál
ujjat húzni. Megjelenése után a
könyvek egy hányadát jóformán
azonnal elégették, az iszlám hí-
vők világszerte tüntetéseket szer-
veztek, nem utolsósorban pedig
a mohamedán országok betiltot-
ták a Sátáni verseket. Az iráni
Khomeini ajatollah 1989-ben ki-
mondta Rushdie-ra a fatvát, vagy-
is halálos kiközösítést, ezenfelül
felszólított minden mohamedánt
az író, valamint a regény fordítói
és kiadói kivégzésére is. (Noha
a fatva értelmében minden hithű
muzulmánnak meg kellene ölnie
a kiközösítettet, amint lehetősége
nyílik rá.) Hárommillió dollárt
ígért Rushdie fejéért.
Az események ekkor kezdtek
igazán felgyorsulni, az Angliában
élő írót az ország nem adta ki,
sőt, rejtegette éveken keresztül, a
moszlimok pedig szűnni nem aka-
róan tüntettek, könyveket égettek,
könyvesboltokat robbantottak,
megölték a könyv japán fordító-
ját, az olasz fordítót és a norvég
kiadót súlyosan megsebesítették,
a török fordítóra rágyújtottak egy
szállodát, összetűzésbe kevered-
tek a rendőrséggel a világ számos
pontján. A tüntetések és rendőri
beavatkozások pedig az évek so-
rán mondani sem kell, több száz
halálos áldozatot követeltek.
1998-ig, mikoris Irán visszavonta
a fatvát, a szentséggyalázó Rus-
hdie meggyilkolásáért még min-
dig több személy dollármilliókat
fizetett volna. Nézeteltérések és
huzavonák után végülis 2005-ben
Irán újra fatvával súlytotta Rush-
die-t.
Ilyen körülmények közt tehát
az sem meglepő, hogy a könyv
magyar változata az eredeti angol
kiadás után csak tizenhat évvel
később, 2004-ben látott napvilá-
got egy fiktív kiadó (Konzorci-
um) és egy névtelen fordító segít-
ségével. Róla mindössze annyit
tudunk, hogy egy magyar író, a
regényben pedig nem a botrány-
könyvet, vagy az istenkáromló
alkotást látja, hanem a szólássza-
badság jelképét.
A nem mohamedán közösségek
tehát nyitottak a könyv irányába,
mindmáig foglalkoztatja az em-
bereket, mutatja ezt például az
is, hogy tavaly Németországban
színpadra vitték a művet (rendőri
felügyelettel természetesen). A
keresztény és mohamedán kultú-
ra ütközési pontjának tekintik so-
kan, egy olyan alkotásnak, amely
még hosszú évekig feszültséget
fog szítani.

„Vessük bele magunkat („Lecke” gyanánt egy hatalmas

mű hímtag segítségével a zárda
meg kínzóit, éppen ellenkezőleg,
felkorbácsolja érzelmeiket. Ami-
filozófiája: „Őrizkedjünk az
erénytől, hiszen a bűn az örökös

e romlott világba…”
Donatien Alphonse François
de Sade neve sokak számára
ismerősen csenghet, viszont az
emberek többsége csak néz a
betűkre és semmit nem mond
neki ez a pár szó.
ANGYAL SÁNDOR
Donatien Alphonse François
de Sade Jean-Baptiste Franço-
is Joseph de Sade fia, aki egy
provanszál nemesi család sarja.
A korabeli politikai élet legna-
gyobb alakjaival tartotta a kap-
csolatot. Baculard d’Arnaud ezt
írta róla egy levelében: „Hiába,
kedves Sade, Ön szerelemre szü-
letett.” Mindezek mellett Marquis
de Sade a bűn és kegyetlenség
apostola. Könyvei az ember lel-
kének és fantáziájának legmé-
lyebb és legsötétebb bugyraiba
vájják bele magukat. Mások
szenvedése nem gátlás itt többé,
hanem élvezet. Mások elpusztítá-
sa öröm és hatalom. Visszatérés
a gyökereinkhez. Az ember újra
az lesz, ami régen volt: vadállat
vagy őrült.
„Az én libertinizmusom[1]
olyan, mint a járvány, mindent
meg kell fertőzzön, ami csak az út-
jába kerül!” - mondja az egyik női
szereplő Juliette története avagy
a bűn virágzása, Sade sokak
számára undorítónak talált
könyvében. A címszereplő Juli-
ette egy fiatal lány, aki nagyon
hamar elveszíti a szüleit és kény-
telen valamilyen módon eltartani
magát, életben maradni. Mindent
megtesz azért, hogy semmiben
ne szenvedjen hiányt és ezt mes-
terien csinálja, bevetve minden
eszközt, még a gyilkosságtól sem
riad vissza. Egy mondatban úgy
is jellemezhetnénk: „Az eredeti-
leg kínhalálra ítélt, de ügyessége
révén végül is életben maradó fia-
tal lány esete.” A történetet a lány
egyes szám első személyében
meséli el és ez alkotja a regény
magját. Juliette mozgékonysága
főleg fiatalságában, hajlékony,
ámde erős lelkében rejlik, ami-
nek eredményeképpen eltökélten
halad előre a libertinus pályán.
A történet azokra az események-
re helyezi a hangsúlyt, melyek
által Juliette egyre feljebb lép
a bűn létráján. A hősnő nagyon ta-
nulékony. A neveléséről gondos-
kodó, egymást követő oktatók el
vannak ragadtatva képességeitől.
Juliette egy zárdában nevelkedik,
ahol a zárda apátnője avatja be
először a libertinizmusba. Spi-
nozát, La Mettrie-t, Helvetiust,
Montesquieu-t ad neki tanköny-
vek gyanánt és a lány minden
ellenkezés nélkül szívja magába
a tudás összes cseppjét. Az ate-
izmusról és a materializmusról
tanul, kezdetben csak az elmélet
szintjén, viszont nem kell sok idő,
és mindezt gyakorlatba ülteti át.
kápolnájában deflorálja Laurette-
et) Amikor szülei csődbe jutnak,
testvéréhez, Justine-hez hasonló-
an neki is el kell hagynia a zárdát.
Duvergier asszony nyilvános há-
zába kerül, ahol nehezen indulnak
be a dolgai, de csakhamar eléri,
hogy egy gazdag kliens kitartotta
legyen. A sors úgy hozza, hogy
találkozik családja tönkretevőjé-
vel, akivel viszonyt kezd. Juliette
megküzd azért, hogy libertinus
legyen. Sade most olyan régiókba
kalauzol el bennünket, ahol már
csalások, árulások és gyilkossá-
gok vannak. Nála az a kudarc,
ha visszatérünk a mindenki által
elismert értékekhez. Delbéne,
Noirceuil, Saint-Fond, Clairwil,
Durand nagy gyönyörűséggel
nevelgetik Juliette-et. Továbbad-
ják neki megszállottságukat és
minden bűnös gondolatukat. A
libertinus szellem lángolása, mint
hetero-, mint pedig homoszexu-
ális síkon egyaránt heves. Az ál-
dozatnak csak statisztaszerep jut
a libertinus élvezetében. Ő csak
egy tárgy, egy dolog, ami pótol-
ható. Könyörgése sosem rendíti
kor Noirceuil bemutatja Clairwil-
nek, Juliette saját magára ismer a
nőben. Clairwil viszi őt el a Bűn
Barátainak Társaságába, ahol a
legszörnyűségesebb dolgokat
művelik.
Kívülről ugyan semmi sem fé-
kezi a Sade-hősök kicsapongása-
it, belülről azonban annál komo-
lyabb veszély fenyegeti őket: nem
az, hogy testük nem engedelmes-
kedik az agyukban feltörő vágyak
felszólításainak, hanem az, hogy
a csömörtől nem is születik vágy.
Ezt jelzi a Pietra-Mala vulkáni
fennsíkon élő óriás, Minski val-
lomása: „Szívem megcsömörlött,
már nem élvezek.” Juliette és társ-
női, ha néhanapján rájuk is tör ez
az érzés, ahogy új nap kezdődik,
újjáélednek. Ha megunják partne-
reiket, egyszerűen csak megölik
őket. Lelkiismert-furdalásnak
nincs helye náluk. Gátlástalanok,
gyilkosok, kéjelgők és tolvajok.
Mindig csak a saját érdekükben
cselekszenek, csak saját magukat
tartják szem előtt, mások élete
semmit sem jelent a számukra.
Nem tipikus élettörténet ez,
győztes; rettegjünk a nyomortól,
hiszen azt mindig megvetik.” -
mondja Juliette, amikor kikerül a
zárdából. Elhatározza, hogy esze-
rint fog élni, ezért útját megbecs-
telenített, meggyilkolt szüzek és
kéjenc latorok övezik. Meg akar-
ja hódítani a világot, és mindezt
brutális és tisztátalan eszközök-
kel szeretné végre hajtani. Vajon
sikerült neki?
Megtudhatjátok, ha elolvas-
sátok ezt a művet, melynek szü-
letését legendák övezik. Min-
denkinek ajánlom, akiben él
a perverzió egy aprócska szik-
rája is, ami, véleményem sze-
rint mindannyiunkban jelen
van. Engem magával ragadott.
Meg kell tanulni a dolgok
mögé nézni és akkor nem csak
a felszínes dolgok lesznek azok,
melyek foglalkoztatni fognak
bennünket, hanem letéphetünk
egy képzeletbeli hártyát a szö-
vegről és megláthatjuk a lénye-
get. Azt a filozófiát, mely Sade
nevéhez köthető és nem csak az
undorítónak, illetve erkölcste-
lennek bélyegzett író életművét.
 2009. május - Véna 7. oldal

Cholnoky Viktor Az amerikai zsidó

A csodálatos mámor és félöntudatlanság
A Cholnoky név irodalmi körökben már-
már legendává nőtte ki magát. Mindhárom
fivér: Cholnoky Jenő, László és Viktor
az irodalmi élet aktív tagjai voltak. A
testvérek közül csupán Jenő volt képes a
társadalom normái szerint élni, míg László
és Viktor életében és írásaiban egyaránt
szerepet játszott a különcség.
LÉNÁRTH RITA
Cholnoky Viktor egyedi világszemléletet
képvisel, mindenről megvolt a véleménye, és
a véleményének hangot is adott a műveiben.
A Nyugat működése alatt elismert, jelentős
írónak tartották. Egyik ismerőse sem ismerte
ki igazán, nem lehetett tudni, hogy Cholnoky
milyen ember is valójában. Volt olyan, akit
bosszantott a már-már nevetnivaló könnyel-
műsége a hétköznapi dolgok iránt, volt, aki
a mámortól elbágyadt emberben pusztán az
alkohollal örökös frigyre lépő különcöt látta.
S valóban, Cholnoky leginkább a budapesti
éjszakai élet oszlopos figurájaként volt is-
mert, élete és negyvenkét évesen bekövetke-
zett halála is egybefonódott az alkohol okozta
mámorral. Az alkoholizmusról vélt nézeteit a
következőképpen szólaltatta meg a Tartini ör-
döge című novellájában:
„....rumot fogok inni mindaddig, amíg nem
jön a szanatórium vagy a mentőkocsi. Igen,
rumot fogok inni, mint Munkácsy Mihály itta,
vagy amint Musset Alfréd itta az abszintet,
avagy Poe Edgar a ginevert. De (...) a szana-
tóriumig vagy a mentőkocsiig fogok valamit,
még valamit írni, ami a nevemet odaviszi fel,
ezek közé a ...hahaha!...nagy alkoholisták
közé.“
Ebben a novellában megfigyelhető Cholnoky
zsenielmélete. A szöveg kimondja az ördögi
megszállottság és az alkotói zsenialitás össze-
vonását. A fent olvasható idézethez hasonló
gondolatmenetek nagyon is jellemzőek Chol-
noky Viktor szövegeiben. Így vélekedik: több-
nyire a betegség, láz, álom, az őrület, a mámor
az a tudatállapot, amely alkotásra teszi képes-
sé az embert és ami előbbre viszi a világot:
“...Boldogok, akik a velük született dege-
neráció ördöge folytán tudnak alkotni újat,
boldogok, akik a fiatalkorukban beszerzett
neuraszténia segítségével tudják meglátni a
kísérteteket. Én nem tudom másképpen, csak
úgy, ha a degeneráltság és neuraszténia ördö-
ge helyett ezt a jó öreg sárga ördögöt szedem
magamba...“
A Tartini ördöge tipikus példa Cholno-
ky novelláinak alaphelyzetére, amely nem
más, mint két férfi diskurzusa. A beszélgetés
helyszíne lehet kocsma vagy – mint ebben
az esetben - a beszélők valamelyikének az
otthona, ahol természetesen alkohol mellett,
irodalom
füstfelhőbe burkolózva zajlik az eszmecsere.
A szereplők mondanivalója előtérbe kerül és
a háttérbe parancsolja a cselekményt. Chol-
noky jellegzetes formája a párbeszédes for-
ma, így művei sok hasonlóságot mutatnak a
drámai műfajokkal. Általában két nézetet állít
szembe, melyben az egyik szereplő elmondja
bölcsességeit, vitapartnere pedig leszerepel a
maga korlátoltságával.
A leghatásosabb és legizgalmasabb novel-
latípus az Amanchich Trivulziót szerepeltető
írások. Alaphelyzete szintén a már jól ismert
kocsmai beszélgetés két férfi között. Ezekre
a történetekre jellemző az irónia, kalandregé-
nyek sorozata, amelyben a mese kulcsfontos-
ságú szerepet kap. Itt csak a történet fontos,
a mesélő kedv. Megkérdőjeleződik Trivulzió
őszintesége, de kit érdekel?! Hiszen nem ez a Vajon zsidó irodalomnak ne- lehetősége a modern Ameriká-
fontos, csak a kaland, a történetek meseszerű- vezhető-e a nem zsidó nyelve- ban. Számos regény szól az ér-
sége, egyfajta álomvilág megteremtése. ken, zsidók által írott irodalom? tékrendszerek ütközéséről, ami
A Cholnoky novellák furcsa jelensége, hogy És ha igen, mi teszi azzá: a összeroppantja a két világ között
nagyon elvétve vagy abszolút nem szerepeltet témája, a jellemző nyelvhasz- őrlődő embert. A szerzők nem az
női alakokat. Ha mégis, igen alárendelt pozí- nálat, sajátos gondolkodásmód amerikai zsidóság különös identi-
cióban. A nőt csak aszexuális lényként tartja vagy az ábrázolt léthelyzet? A tását hangsúlyozzák, hanem azt,
érdekesnek, szerelmi szálon futó történetei kérdést csak úgy tudjuk meg- hogy a zsidó-amerikai populá-
nincsenek. A férfi és a nő közti kapcsolatot sa- válaszolni, ha a zsidó témák ció semmiben sem különbözik
játosan ábrázolja a Durhán fia című művében, előfordulását vizsgáljuk az általában az amerikaitól, tehát a
ahol a férj agyonrúgja hűtlen feleségét, így irodalomban, összehasonlítási zsidóság átlagos amerikai voltá-
helyreállítja harmonikus kapcsolatát a fiával. alapot nyerve ezáltal. ról van szó. Másik fontos kérdés
Az Alerion madár vére szintén fontos része az amerikai zsidóság megjele-
a Cholnoky-életműnek, melyben három narrá- VIRSINSZKY TAMÁS nítésének módja. Elsősorban az
tort köt össze úgy, hogy a három mesélő más- önéletrajzok említhetőek ebben
más időben él. Itt is fellelhető egy mesebeli A II. világháború utáni zsidó a vonatkozásban, köztük Lud-
motívum, a hármas szám misztikuma. prózaírás reneszánszát éli Ame- wig Lewisohn, Anzia Yezierska,
Cholnoky világa az álmok, lidércek nem rikában, és olyan jeles szerzőket Mary Antin, Alfred Kazin, Mey-
gyermekeknek szánt meseszerű kártyavára, tudhat magáénak, mint az irodal- er Levin, Leslie Fiedler, Norman
ami bármikor összedőlhet. Felnőtteknek szánt mi Nobel-díjas Isaac Bashevis Podhoretz, Herbert Gold, Irving
meseszerű Óperencián túl, ahová az alkoholon Winter és Saul Bellow, vagy a Howe memoárjai és Allegra
és mámoron keresztül vezet az út. Nemzeti Könyvdíjat elnyerő Ber- Goodman önéletrajzi regényei.
nard Malamud és Philip Roth.
A hetvenes évektől a zsidó
Rajtuk kívül meg kell még gondolkodók olyan közös társa-
említeni Norman Mailer, Joseph dalmi és politikai kérdésekhez
Heller, Arthur Miller, E. L. Doc- szólnak hozzá mint a rasszizmus,

Horror Karaoke torow, Ronald Sukenick, Stanley

Kellemes nyári délutánon
futottam össze Vida Gergellyel
egy kerti sörözőben. Beszélget-
ni kezdtünk, több éve ismerjük
már egymást, csak nagyon
régen volt alkalmunk találkoz-
ni. Félretettünk mindenféle
formalitást és nem riporter-
ként, hanem inkább barátként
kezdtem el őt faggatni.
ANGYAL SÁNDOR
Mielőtt rátérnék beszélgeté-
sünkre, egy rövid kitérőt tennék
a múltba, és visszatekintenék
a költő eddigi munkásságára.
Az egész egy kisebb szójáték-
kal kezdődött 1999-ben, ami így
hangzott: „Tinta- palinta”. Ez lett
az első olyan könyv címe, amely
Vida Gergely neve alatt jelent
meg a Nap Kiadó gondozásában,
és saját bevallása szerint nem lett
megfelelő „minőségű”. „Inkább
jobb a nulla könyv, mint az egy
szar.” – jelentette ki Gergely,
mikor az első kötetéről kérdez-
tem. Ezután jelent meg a Sülttel
hátrafelé (2004), amely már job-
ban „sült el”, mint a korábbi, és
nem is hátrafelé. Akkoriban töb-
ben írtak róla, többek között H.
Nagy Péter és Beke Zsolt. Ennek
a kötetnek a főszereplői – ahogy
már annyian megírták előttem
– a falusi hétköznapok emberei,
a mindennapok hősei, Csallóköz
„parasztjai”. Ebben a kötetben
található verseket nem lehet fel-
olvasni, ezeket csak olvasni lehet,
ahogy azt H. Nagy Péter is írta
Vida Gergely költészetéről: „…
ezeket kurva nehéz felolvasni…
Polifón – kezdhetném – és még
mindenféle poli… Vagyis Gergő
szövegeit olvasni kell elsősorban
és - vizuális értelemben - kukke-
rolni, nem csak hallgatni.” Egyéb-
ként a költő ezen kötetét Madách
Nívó-díjjal jutalmazták. A követ-
kező kötetre nem kellett annyit
várni, mint a másodikra, mert
Rokokó karaoke címmel 2006 vé-
gén látott napvilágot a Kalligram
Kiadónál. Ez a kötet már lényege-
sen nagyobb „port” kavart, mint
a korábbiak. A 2007-es Posonium
Irodalmi és Művészeti Díj átadá-
sán különdíjban részesítették. A
kötetet Németh Zoltán laudálta:
„Számára a nyelv a szabadság
terepe. Számomra pedig Vida a
legvadabb ötletek lehetőségeinek
megvalósítója. (…) Vida Gergely
Rokokó karaoke-ja nemcsak a
nyelvvel, de az irodalom legszé-
lesebben értelmezett tartománya-
ival is felveszi a kapcsolatot.”
Ezenkívül a költő Madách-díj-
jal és Forbáth-díjjal is büszkél-
kedhet. Röviden ennyit az eddigi
munkásságáról, és most pedig in-
duljunk el az irodalom ösvényén
és tudjuk meg, hogy min is dol-
gozik jelenleg.
Gergely éppen új kötetét ké-
szíti elő, mely tervei szerint 2010
tavaszán már a nyomdában lesz.
Ebben a könyvében horror-ver-
sei kapnak helyet, és én rohadt
kíváncsi vagyok, milyen lesz.
A címen még nem nagyon gon-
dolkodott. „Valószínűleg Hor-
ror-klasszikusok...” – árulta el.
Hát, nem tudom Gergely, én nem
akarlak kritizálni, de Horror-
klasszikusok? Olyan címek után,
mint a Tinta-palinta, Sülttel hát-
rafelé vagy a Rokokó karaoke?
Azt gondolom, hogy ez az eddigi
kötetcímekhez képest elég lapos,
de ez persze csak az én személyes
véleményem.
Kitértünk a „ki mit olvas” kér-
désre is, amelyből egyebek mel-
lett kiderült, hogy Gergely régen
nagyon sok Parti Nagy-verset
olvasott, és én azt hittem, hogy
az ilyen írók iránti szeretet nem
változik meg olyan hamar. „Talán
ma már nem is olyan izgalmas
Parti Nagyot olvasni” – jelentet-
te ki, amikor rákérdeztem, hogy
még mindig sokat olvassa-e.
Most éppen Batille-t olvas, és
ajánlotta is a Szem történetét, ami
eléggé provokatív. Egyébként
nagyon kedvfüggő az olvasása,
éppen azt olvassa, amihez kedve
van. Viszont Babits még mindig
a kedvenc, nem is véletlen talán,
hiszen mind diplomamunkáját,
mind pedig doktori disszetációját
Babits költészetéről írta.
Amikor arra voltam kíván-
csi, mi az, amire egy szlovákiai
magyar költő legjobban vágyik,
Gergely azt felelte, hogy ennél
egyszerűbb választ nem is tudna
adni: „Ne legyen ott a jelző, hogy
szlovákiai.” Szerinte nem előnyös
szlovákiai magyar költőnek lenni,
mert ezzel a „szlovákiai” szócs-
kával megbélyegzik, beskatulyáz-
zák az embert. Reménykedjünk
benne, hogy egyszer valóra válik
ez a vágya, és nem szlovákiai ma-
gyar költőként fogják emlegetni,
hanem „magyar költő”-ként. Ad-
dig pedig figyelemmel kísérjük
majd a munkásságát és kíváncsi-
an várjuk a 2010-ben megjelenő
kötetét, amiből egy kis ízelítőt is
adunk most.
Vida Gergely: Sziklák szeme
Azt hiszed, mindent láttál.
A sivatag elég méretes,
bármi akadhat,
babahaj, bányászbarakk,
naptej, csecsszopó mutáns,
szószerint, vetített naplemente,
kinnfeledt nyugágy
stb.
Milyen távol van már
a fogatlan benzinkutas,
aki megjövendölte
ordító magányod.
Az ostoba arcára volt ráírva,
nagyközeli.
De te ezen a fontos
fordulóponton
sem bírtál rendesen
figyelni.
Ami másfél óránál több,
neked az már a semmi.
Szemeid az üres teret kémlelték,
a buckás széleket,
azt gondoltad,
ez már így kívül fekszik.
Kívül a térerőn, természetesen.
Ach, micsoda ordenáré klisé!
S ha egyszerre
felgyorsul az egész.
Tekersz vissza, az ismétlés
legyengít és szétszaggat.
Hogyan nézek majd tükörbe,
ha ezek után futni hagylak.
Nincs alternatív vég.
Elkin, Cynthia Ozick, Grace Pa-
ley, Rebecca Goldstein és And-
rea Dworkin nevét. Ugyancsak
fontos Elie Wiesel, aki a Béke
Nobel-díjat nyeri el 1986-ban.
Származásuk és irodalmi stílusuk
szerint egyaránt a zsidó hagyomá-
nyokhoz kötődnek, s valóban egy
sokszínű írói gárda tagjai ők.
A háború utáni zsidó-amerikai
irodalomra rányomja bélyegét a
holokauszt minden rettenete. Az
írók letargikusak és befelé for-
dulók lesznek. Jellemző Philip
Roth zseniális metaforája, amely
szerint a holokauszt rákos daga-
natként hatalmasodik el a túlélő-
kön. Roth egy másik regényben is
kritikusan ábrázolja a holokauszt-
tudatot, amelyben feltámasztja a
halott mártír, Anna Frank alak-
ját, és újraírja a naplóját. Thane
Rosenbaum szerint a holokauszt
örökre bevésődött traumája „má-
sodlagos (dohány) füstként” éri és
öli a holokauszt utáni nemzedéke-
ket. Az emlékezés parancsa azon-
ban könnyen csapdahelyzetet te-
remthet: a zsidó-amerikai szerző
vagy elfelejti a múltat – s akkor
a zsidó komponens esik ki művé-
szetéből, – vagy állandóan csak
a múltra emlékezik – s akkor az
amerikai komponens vész el. Ma-
lamud definíciója szerint olyan
művek alkotják a zsidó-amerikai
irodalmat, amelyekben különbö-
ző mértékben jelenik meg a „zsi-
dó élmény, tapasztalat“, s melyek
szerzői valószínűleg osztoznak
egyfajta közös, zsidó forrásból
táplálkozó erkölcsiség iránti ér-
deklődésben.
A zsidó-amerikai irodalom
egyik legfontosabb témája a
zsidó identitás megőrzésének
a szexizmus, a multikulturaliz-
mus vagy a szexualitás. Felvállal-
ják a diszkriminációban, mintegy
a zsidóság „helyére” lépő társa-
dalmi csoportok sorskérdéseit:
így például a nőkét, a feketékét, a
hispánokét, a homoszexuálisokét,
a hontalan menekültekét. Szó-
szólóként lépnek fel saját jogaik
védelmében, és ugyanezen elvek
alapján másokért is felemelik a
szavukat.
Témájuk révén ez az irány-
zat mára már a modern amerikai
irodalom egyik legizgalmasabb
ágává vált. Talán a múlt év őszé-
ig még sokaknak az asszociációs
rendszerében pozitívan bukkant
fel az „Amerika” szó. Gazdag-
ságra, suhanó gépkocsikra, rikító
reklámok fényében fürdő felhő-
karcolókra, az Ígéret Földjére
gondoltunk. Persze tudjuk, hogy
a csillogás mögött a szükség az
úr; szegények, szenvedők és ül-
dözöttek tengetik életüket. Erről
a másik Amerikáról, ablaktalan
szobák lakóiról, a házrengetegek
homályába zárt kisemberekről,
a mai gondok között lassan felőr-
lődőkről szólnak az amerikai zsi-
dók írásai. Valamilyen formában
mindig a nagyvárosi, hagyomá-
nyaitól elszakadt ember bizonyta-
lanságát, kételyeit és identitásvál-
ságát foglalják magukba. Ezért
is lehetnek annyira népszerűek.
Nem szerettem volna egyet sem
kiragadni e számos író közül,
csupán afféle ízelítő ez azoknak,
akik esetleg érdeklődnének a
téma iránt.
Az egyetemi tankönyvek ma
már önálló fejezetet szentelnek
a zsidó-amerikai irodalomnak, s
az amerikanisztika tanszékeken
világszerte külön tantárgy ke-
retében tanulmányozzák.
8. oldal
Lemegy a nap
Vörösen tűzött a nap ezen a késő őszi dél-
utánon, ahogy elérte a horizontot. A lehulló
levelek olybá tűntek ebben a fényben, mint-
ha lángba borulva szörföznének a levegőben
a föld felé szállva. Enyhén fújt a déli szél és
játékosan emelgette, majd a földre hullajtotta
a száraz faleveleket.
A fiú még nem tudta, hogy mit is várhat et-
től a találkozástól. A lányt, akire várt, a világ-
hálón ismerte meg és nagyon szimpatikusnak
találta. Három hónapja leveleztek és nagyon
sok dolgot megtudtak egymásról ez alatt az
idő alatt. Végre eljött a találkozás pillanata
és a fiú már nagyon izgatott volt, hogy mikor
láthatja meg a lányt, akit eddig csak képeken
láthatott és élőben még soha. A szökőkútnál
beszéltek meg találkozót, amely a város köz-
pontjában állt és víz csak akkor volt benne,
ha nagyon sok eső esett egyszerre. Most na-
gyon ki volt száradva, mert langyos és száraz
őszben voltunk még benne, csak futó záporok
fordultak elő néha.
A fiú húsz perccel hamarabb érkezett a ta-
lálkozóra, mert nem szeretett késni és nagyon
izgatott volt, szinte a torkában dobogott a szí-
ve. Egyszerűen öltözött fel: felvette kedvenc
nadrágját és pulcsiját, mert ezekben a ruhada-
rabokban érezte magát a legjobban és ezekben
nem feszengett. Nyakában ott lógott az elma-
radhatatlan kockás sál, amitől nem vált volna
meg soha, még langyosabb napokon sem.
Ahogy a lányra várt, egyre idegesebb lett,
hogy mit is fog szólni, ha meglátja őt így élő-
ben, és először fognak szemtől szembe beszél-
getni. Félt tőle, hogy mi lesz, ha nem tudnak
majd egymáshoz szólni és idegességében hü-
lyeségeket fog neki mondani. Ahogy a képek-
re gondolt, amiket róla látott, egyszerre csak
mosolyogni kezdett, mert nagyon tetszett neki
és néha nagyon megkívánta, ahogy azokat né-
zegette. Amikor az egyiket nézegette otthon,
olyan sok ideig meredt a szájára, hogy an-
nyira meg szerette volna csókolni, mint még
soha senkit az életében. Biztosan tudta, hogy
a képbéli ajkak nagyon édes ízeket és hatal-
mas szenvedélyt rejtenek magukban. Most,
hogy itt sétált körbe-körbe a szökőkút körül,
egyre csak azon járt az esze, hogy mi lesz, ha
megcsókolja, vajon ő hogy fog reagálni erre és
visszacsókolja-e, vagy csak egyszerűen ellöki
magától és ezzel tönkretesz egy barátságot,
Albert Tímea versei:
Kezed
Szép kezeden
kék erezetedet
figyelvén
képzeletben
már alszom
is
el.
Lassan,
de biztosan
múlok.
Falamhoz
fordulok.
Karórám
ketyeg
a hajnali
csöndben.
Semmiről
sem
tehetek
ebben
a Reménytelenségben.
PArnASSZuS
amely olyan jól indult. Annyira bizonytalan
volt, amennyire egy kisbaba az első lépései
megtétele előtt lehet. Ezernyi gondolat ciká-
zott át az agyán másodpercenként, és a végén
már olyan gyorsan és intenzíven pörögtek a
gondolatai a fejében, hogy maga sem tudta
követni.
Még volt mindig öt perce a találkozásig és
úgy döntött, hogy nem fog azon gondolkodni,
hogy „mi lesz ha”, hanem egyszerűen hagyja a
dolgokat megtörténni és lesz, ami lesz. Egész
életében minden egyes tettének végiggondolta
a következményeit, és ezen most változtatni
akar és fog is. Teljesen határozottnak tűnt ma-
gában.
Közben a járókelőket figyelte, akik egy-
másba karolva sétálgatnak és lerí róluk, hogy
szeretik egymást. Látott csókokat, hatalmas
öleléseket, és ő is ilyenekre vágyott. Hirtelen
elszorult a szíve és arra gondolt, hogy lesz-e
valaha valaki, aki őt is ennyire fogja szeret-
ni és esténként sétálgatnak majd a városban
ölelkezve és egymásnak csókokat adnak majd
minden tizedik lépés után? Lesz-e valaha va-
laki, aki nem tudja majd elképzelni az életét
nélküle? Ezek olyan kérdések voltak, amik
már nagyon régóta foglalkoztatták, de válasz
még mindig nem volt rájuk. Ilyen kérdések te-
kerőztek az elméjében miközben a lányra várt
és a szökőkút szegélyén járkált körbe.
Hosszú barna haj lebbent a lemenő nap
sugarai között és szilárd léptek kopogtak a
járdán. Gyönyörű és hatalmas barna szemek
figyelték a természet minden mozzanatát. Is-
merték ezek a mesebeli szemek a városnak
ezen részét, bár nem fordultak meg erre olyan
gyakran. A lány határozottan haladt a célja
felé és kicsit ideges is volt a találkozó miatt,
érezte, hogy a szíve szinte a torkában ver.
Félt, hogy mit fog szólni, aki rá vár. Annyira
bizonytalan volt, mert szeretett volna tetszeni
a fiúnak és félt attól, hogy mi lesz majd akkor,
ha ő nem tetszik neki. Kicsit több parfümöt
tett magára, de nem szándékosan. Ő nagyonis
tetszeni akart a fiúnak, mert a fiú tetszett neki
a képekről és a leveleiből, amiket neki írt.
Hajába belekapott az őszi szél és már lát-
ta a célt, ahova igyekezett. Bevette az irányt
a bokrok között, és amikor kibukott az ágak
takarásából, elé tárult a szökőkút. Három ala-
kot vett ki a sötétben, akik a kútban álltak és
M.A.D
Zúgolódó vonatok
sokasága
közt hallom :
vékony hangod
lehangoló szálait .
Hangod elszorul ,
mikor
Csonkaország véres ormait
is veszni látod .
Neved hallatán
általában megingok :
beleremegek
pillanatnyi fájdalmadba .
A minap láttalak .
A nyakék elmozdult
mint nyugtalan szív :
elmaradt
feslett burkából…
M.A.D.
mintha táncoltak volna, de nem tették. Ők vol-
tak a szökőkút díszei, akiknek ez az építmény
nyújtott otthont hosszú éveken keresztül és
minden bizonnyal még sokáig fog is. Körbe-
járatta tekintetét a területen és a nagy, meleg
szemeivel a fiút kereste, aki miatt a gyomra
egy kisebb gombóchoz hasonlított. De senki
nem volt a megbeszélt helyen. Hirtelen azt hit-
te, hogy korán érkezett, de mikor megnézte az
óráját, rájött, hogy nem jött korán, inkább na-
gyon is pontosan. Leült egy padra a szökőkút
szélénél és várakozni kezdett, arra gondolva,
hogy lehet, a fiú késik valami miatt. Valami
közbejöhetett neki, de minden bizonnyal ideér
majd egy kisebb késéssel. Ilyen gondolatok
közepette várt ott egy órán keresztül, mikor is
hatalmas szél támadt és arra gondolt, hogy ha
eddig nem jött, hát már biztosan nem fog jön-
ni. Minden bizonnyal valami komoly dolog
történhetett és majd tisztázzák a dolgokat.
Ahogy elindult hazafelé olyan eső támadt,
amilyet már nagyon régen láttak és éreztek a
városiak. Hatalmas cseppekben hullottak alá
az égből a langyos esőcseppek és a lány csak
táncolt az esőben. A szökőkút tizenöt perc alatt
megtelt vízzel és az eső leverte a maradék le-
veleket is a fákról. Minden apróbb mélyedés-
ben a földön állt a víz és minden annyira vizes
volt, hogy nagyon régen nem volt már ilyen
hatalmas égszakadás. A lány mikorra hazaért
teljesen bőrig ázott és minden ruhadarabjából
csavarni lehetett a vizet. Ahogy megszárítko-
zott, leült a számítógépe elé és levelet írt a fi-
únak, majd csak ült ott a monitorra bámulva
mereven és várt. Egész éjjel várt és várt. Aztán
egész héten és egész télen. Néhányszor még
írt neki levelet, de már egyre kevesebbszer,
majd lassan elfelejtette a fiút. Nem várt tőle
többet már levelet és nem is kereste egy jó ide-
je. Szinte teljesen kitörölte őt az emlékeiből,
pedig még ősz elején azt hitte, hogy megtalál-
ta végre az igazit. Tavasszal egy magas szőke
sráccal sétált kézen fogva és teljesen elfelej-
tette azt, amelyik nem jött el a randevúra és
nem is jelentkezett azóta...
... a szökőkútban pedig minden esős őszi
napon egy kockás sál úszkál és keresi azt, aki
nem vette volna őt le soha az életben.
angyal sándor
Egyek vagyunk
egyek . látom.
vagyunk :
félsz.
Te . barátod
A másik vagyok :
feled : a minden .
Én . miért?
miért ? miért
miért nem
nem hagyod
hagyod hogy
hogy életed
lényed színezzem
másik mint
felét rainbow
rakjam az
ki azúrkék
mint égboltot ?
puzzle csak
valami egyek :
színes voltunk
picture – t ? tegnap .
www.presstige.sk
Érzelgősség
Hajnalodott. Ott ült a lépcsőn kedvenc fölsőjében s Plant körvonalai
teljes mértékben kirajzolódtak a félhomályban. Írt. Írt és sírt.
Az a perc volt fontos, mikor szeretetet kértek őtőle s szerelmet tulaj-
donítottak őneki.
Elmúlt. Nincs semmi. Csak tél. Sivárság. És fagyos tekintetek. Em-
berek. Sötét sikátorok, rohanó autóbuszok… bugyuta világ…
Fölállt. Csönd volt az intézményben. Tekintete a holdvilágra meredt,
mely fokozatosan maga mögött hagyta a gomolygó fellegeket, s azok
kelet felé iparkodtak. Ám a kifli alakú égitest nem sokáig tétovázott:
eltűnt az égbolt színteréről s átadta helyét legjobb cimborájának, a Nap-
nak.
Nehéz napok következtek az életében. Elmélázott. Azon a pillanat-
képen, mikor vonaton ült s az alagútban észrevette “életét”. Igen, ott ült
vele szemben s gondolatai egyetlen szót sem továbbítottak hangképző
szerve felé. Kora reggel volt. Ő is éppen álmából ébredezett éppen úgy,
mint bárki más. Az ablak jégvirágokkal díszített, s Krasznahorka büsz-
ke várát is a köd fátyla lepte meg. Hisz ha csak fátyol lett volna... annál
sokkal többet jelentett…
A vonat finoman siklott tova az engedelmeskedő síneken. December
9–ét írunk s én éppen szeretett falvamból tértem haza. Az ablaküveg is
megérezte a rettenetes hideget. A jégvirágok apró könnycseppként, pa-
rányi erecskék formájában futottak szerte az áttetsző üvegen… néha-
néha találkoztak, olykor-olykor szertefolytak… ki-ki a maga útján.
Úgy éreztem, szívem lépésről-lépésre a torkomig hatol, testem motorja
felmondja néhány percre a szolgálatot… váratlan találkozás. Nem ka-
pok levegőt… Határozott tekintetét folyton dermedt arcomon éreztem.
“Mintha a végtelenbe tartanánk s ennek a végtelennek a folyamato-
san kigyulladó fények sem vetnének véget” – csak a csönd környékez
bennünket s a vonat zakatolása visszhangzik füleinkben. S haladunk…
nem tudom hová s meddig, de haladunk... a végtelenbe… - gondolta
magában.
Egy évvel korábban történt. Levetítem mindezt. Én. Június van s
nézte, hogyan bukik föl a Nap. Ott ült a lépcsőn s figyelte az ébredést.
Ám az énekes arcvonásai semmit sem változtak. Már nem sírt. Ellen-
kezőleg: mosolygott. Hirtelen egy ismerős, kellemes hangra lett figyel-
mes: “Már összepakoltál? De jó neked…” Igen. Kerek egy év pergett
le.
Az volt az utolsó napom a kollégiumban. Nehéz volt az ébredés. Föl-
kaptam kedvenc farmeromat, lenge sárga fölsőmet s “egy utolsó viszlá-
tot” intéztem az intézmény felé. “Most már közelebb leszek hozzá, de
mégsem teljesen” – gondoltam… csupán néhány kilométer… Egyedi
tempómban ereszkedtem neki hosszú utamnak s egyfajta melegséget
éreztem odabenn… szívem tájékán…
Egy év elteltével a téli történet folytatódik. 2009. január 18–át mutat
ezúttal a naptár. A ház előtt állok. Föl-fölpillantok az égre, s az idő-
járást kémlelem, figyelgetem. A megszokott hideg. Semmi más… A
fákat dermedtség ruházza föl. A kémények füstje, mi egyedül fölkelti
figyelmemet. Mindenki odabenn. A televíziónak nevezett készülék is
csupán az ostoba pletykákat ontja. A szomszédban ismét civakodnak. A
gyermekek odabenn, a szobában játszanak… az öregek a meleg kályhá-
nál húzódnak meg… családok hullnak szét… emberéletek múlnak ki…
pénzhajhász világ…s mindez nyomja lelkemet… a világ problémája…
Istenem… A könnycsepp hirtelen, váratlanul, megfagyott jégcsap for-
májában jelent meg szemem szögletében… fokozatosan, csöndes víz-
esésként potyogott a földre… majd beszivárgott a talajba.
Csak én szeretnék mást. Csak én akarom látni. A véletlen találkozást
élni át… nézni a várat a jégvirágok mögül… közben kifürkészhetetlen
arcát vizsgálni a vonat halk robogása közt, melyet a szánalom s viszon-
zatlan szerelem közönye hat át... még egyszer s utoljára… utoljára…
A minap meglátogattuk. Én s a barátném elmentünk. Igen, elmentünk
s meglátogattuk azt a gyönyörűséges várat, melyet akkor mindketten a
köd fátyla alatt kémlelhettünk… én s ő… Ott állt előttünk büszkén,
merészen, s mi csak saját leheletünket éreztük, hiszen mást nem is érez-
hettünk volna, csak magányt s fájdalmat, melyet a kéktrikós pasi azon a
reggelen, a vonat zakatolása közben “ígért”. Ma már nincs, nem létezik.
Csupán fakult arcképe él örök emlékezetemben – hol elhomályosodik,
hol föl-fölvillan előttem. Nincs olyan erő, mely lényét feledtetni tudná.
Talán az idő… talán az sem… már nem…
Néhány nap elteltével megcsördül a telefon. Biztosan anyu hív, hi-
szen könnyen megtörténik, valamit otthon feledett. Megnézem. Nem.
Nem ő volt. Az volt, ki azon a reggelen fáradtan, morcosan nézte a
várat s észre sem vett. “Meg sem szólított. Akkor miért? Miért nem
nyugszik?” – teszem föl ismét a kérdést.
Nincs is szörnyűbb az emberi egoizmusnál. De megbocsájtom ma-
gamnak e kis érzelmi kilengést, s inkább a társadalom kivetettjeire ös-
szpontosítok.
Nem. Nem akarom megváltani a világot. Sosem akartam. Nem ez
a célom. De már két napja nem hunytam le a szemem. Borzalmas vi-
lágban élünk. Szürke hétköznapjainkat az önzőség ecseteli. Elménket
az irigység marja. Szemünkben gyűlölet leselkedik. Globálisan min-
den, mi emberi tulajdonság. Álljunk csak meg egy pillanatra: s mi
van azokkal, kik odakinn az utcán, összefagyva kuporognak, éheznek,
gyermekeiket veszítik el… Már nem fokozom, ami fokozható. Igen.
Ilyenkor 1 szál cigivel a kezünkben mondjuk azt büszkén, öntelten:
“Hát menjen munka után. Aki keres, az talál”. Persze, eddig minden
rendben van. Igazatok van. De mégsem. Semmi sincs rendben. Szomo-
rú vagyok. Nem tehetik. Ilyen sokan nem. S ha kicsit elgondolkodtok,
akkor tudatosítjátok, miért is tehetetlenek emberek milliói. Egyszóval a
mi életünk még mindig “hab a tortán” a társadalom perifériájára kiszo-
rítottakkal szemben. albert tímea
 2009. május - Parnasszus 9. oldal

Gondolatözön
…csak égő hullákat látni mindenfelé,
az ősz madara száll le rájuk,

Szem(kont)aktus marcangolja őket szerteszét…

…már megszáradt a vér az ajkamon,

…állj meg előttem anyaszülten,
És tartsd a szemed csukva,
Engedd, hogy élvezzem, a fantáziám,
Az vetkőztetett csupaszra.
Most pedig feküdj az ágyra és élvezd,
Szemeim, hogy nyaldosnak végig téged,
S ha a csúcsra érsz, kiálts, én majd vár-
lak,
Együtt fizetünk a fantáziámnak, szenve-
délyes árat.
Angyal Sándor
melyet tőled nyertem,
mely éltetett egy ideig.
De lassan leperegnek már a száraz pikke-
lyek…
…megvakultam, nem látom a tájat,
nem látom a dombokat, melyek rajtad futnak,
a völgyeket, melyekben megáll az izzadság…
…elérhetetlenül ülsz mellettem,
mondod amit hallani akarok,
de nem értem gondolataid,
leterhelt elmére próbálsz hatni,
lehetetlenül…
…én leszek az ágy, mely kényelmes,
te leszel a nő, mely elfárad,
s rosszat álmodik…

…merengek a tegnapról, de felesleges,

még a mát sem látom,
de már a holnapot szeretném cselekedni…

…belezavarodtam minden gondolatomba,

összetekeredem az idegszálakkal;
fésű kéne a kezembe,
mellyel kibogoznám képeimet…

…festőművész szeretnék lenni,

lefesteném a csendélet minden mozzanatát,

A Zöld , a Bíbor és a Fekete amit csak tesznek…

…megharapnálak, hogy ne fájjon,

Semmiről sem tehetek ebben
a tehetetlenségben. Emberek, ti
önző dögök! Mi jogon ítélkeztek
emberéletek fölött? Kegyetek so-
sem elégszik meg semmivel sem.
Hagyjatok békén. Még a papírt
is elárasztja a könny. De most,
pszt!! Mesélek egy mesét: hall-
gassátok figyelemmel.
A minap láttam. Beleremegek
pillanatnyi fájdalmába… talán
kicsit is: de meghalok. Ma lesz a
holnap. Remélem. Ma még együtt
a képzeletben: és nincs tovább?
Átkozottul kemény a világ…
Alvó plakátmagány minden
álmom, mely szekrényedre il-
leszkedőn simul. Szeretném, ha
úgy történne. Szép kezeden a kék
erezetet figyelvén: őszintén meg-
hatódok.
Életem színezném ki lényével,
ahogyan azt a szivárvány teszi az
azúrkék égbolttal, virág a májusi
réttel.
Rohantam. Eszeveszettül ro-
hantam. El innen, rohadt férgek!
Senki ne állja el utam, mert erké-
lyem alatt az Atyaúristen osont
el: nesztelen. Csöndben, pillanat-
nyi fájdalmam küszöbén szívem-
ben…odabenn, sétált sűrű ösvé-
nyén… tűnjetek szemem elől,
kétszínű emberek!!!
És a szív ballagott az ösvény
sűrűi között: kamrából pitvarba,
pitvarból kamrába… átfésülvén
azt: szegény, megbolondult. Meg-
bomolt, mert csupán képzeletben
birtokolhatja egyetlen urát-kirá-
lyát: a mindent.
Nos! Elárulok egy titkot:
amúgy a dal is 2 Ft. Egyedül éret-
te szól. Nem ellene. Mert apró
mozzanatokból építkeznek a ha-
talmasok - igen, azok a fénylő
piramisok ott… a kéklő messze-
ségben… higgyetek nekem… én
láttam.
Ekkora déjà vut még nem
éltem ebben az éretlen korban.
Most ő az alany és az állítmány
egyben. Maga a szószerkezet
uralja a tőmondatot. Éppen ezért
olyan egyszerű, maga a tökély.
Úgysem értitek. De pardon:
nem is köll.
Hűvös tavaszi estén erkélye-
men bámulom az ég színeit. Zöld
csillag hunyt ki, amott a mes-
szeségben… fényévekre tőlem.
Mindenki elment. Csak plakátom
válaszol.
Mélabús bíbor arca Csonka-
ország határait figyeli. Szag-
gatott elmém erőteljesen lesi a
hidat meghitt képzeletben. Sze-
rencsésen átért, a másik oldalra.
Megnyugodván én, ágyamban,
a falamhoz fordulok. Most már
lehunyhatom békésen szemem.
Pihenni akarok.
Valamikor ez az ország a leg-
vidámabb hon volt: lakói tán
boldogok és őrült szerelmesek.
Most üres a szoba is. Valamit el-
felejtettem. Sárga bögrémben né-
hány kávészemcse kért engedélyt
forró zuhanyra. Színig kiittam a
feketét, és átmentem. A nyakék
elmozdult, mint nyugtalan szív:
elmaradt feslett burkából. Szólt
a Dal. S ez az igazság, nem taga-
dom, feketén-fehéren. Akkor sem
tehetek róla.
Ámen
albert tímea
belédmarnék, épphogy érezd,
csókolnálak, hogy bizseregj,
szeretnélek, hogy élvezz…
…megugatom az idegent,
mert udvaromba tért be…
…tévhitekben élünk, de ez van,
nincs mit tenni,
mindenki kínai…
…kilométereket futok le,
mert az jó nekem, hogy elfáradok,
szeretem ha fáj a lábam,
mert könnyen elbánok vele.
Van hentes ismerősöm…
…mert mindenkit megesznek egyszer,
ha nem az ember, hát a nyű,
vagy bármilyen bogár, mely ráfanyalodik
az ember esendőségére,
a porhüvelye kínálta lehetőségre,
merthogy kajaidő van mindenki számára,
ha enni lehet…

Rakodni, rakódni
Az emlékeim rakodnak. Hiába kérem őket,
ne tegyék, állandóan, egyfolytában (és persze
váratlanul is) rendezkednek. Az emlékfesték-
kel otthonosan kimázolt szobámban össze-vis-
sza pakolásznak. Mintha az övék lenne. Aztán
persze soha nem találok semmit.
Tegnap is. Kerestem egy dallamot, egy ré-
git, egy fülbemászót, egy közelit és sajátot,
amit nagy gondossággal dugtam el az egyik
képszőnyeg alá, hogy nehogy rátaláljon vala-
melyik másik. Természetesen a nagy kutako-
dásnak semmi eredménye nem volt, még az
elégedettség halvány árnyalatát sem érezhet-
tem.
Ami múlt héten még megvolt, most hiába
keresem. Persze, így megy ez, de azért mindig
lehordom őket. Nem igaz, hogy mindent ál-
landóan máshová kell elrakni. Számtalanszor
kértem már őket, maradjanak ott, ahol vannak.
Mintha nem bíznának bennem. Pedig csak vé-
deni próbálom őket. Egymástól. Meg a máni-
ákustól…
Kószálnak, egymást bántják, veszeked-
nek, féltékenykednek, irigykednek a másik-
ra, mondván, ő a régibb, ő az intenzívebb, a
kellemesebb, őt sokkal jobban szeretem. Már
verekedni is rajtakaptam őket. Nem is egy-
szer. A szagnyomok mindig bekebelezik az
illatpamacsokat. Szegénykéket úgy kell meg-
védenem, nehogy teljesen felidézhetetlenekké
váljanak.
Persze, nem csak gyilkolászni szokták egy-
mást. Van úgy, hogy gyengéden próbálnak
egymás elfogultságára hatni, barátkoznak,
bókolnak és egymásba is szeretnek. Ilyenkor
egymásra rakódnak. Ezekből lesznek aztán
a szerelemgyerekek, a képzelt tapétafoszlá-
nyok, akiknek a valósággal nem sok kapcso-
latuk van. Ők már a fejemben születtek, nem
a külvilágból szűrődtek be. Mondhatni, benn-
születettek.
Ezerszer fegyelmeztem már őket, hogy ne
mászkáljanak át egymáshoz; ne akarjanak
egymással barátkozni, se veszekedni, mert
abból nem sül ki semmi jó. Összekeveredik a
múlt meg a jelen, aztán mi lesz? Kezdhetem
újra a gyűjtögetést. Az ingerek lecsepegteté-
sét. A maradandósítást. Az archiválást. A sze-
mezgetést.
Azok meg csak kuncognak a dühödt duz-
zogásomon. Tehetetlenség. Semmibe vesznek.
Néha az a gyanúm támad, rám már nincs is
szükségük. Hogy teljesen önállósultak. Én
csak egy tér vagyok, amiben az egyik sza-
badon rohangál, a másik elégedetten lebeg,
a harmadik meg ugródeszkának használja az
…gondolatokban fürdök,
látom mindenki panaszát,
de homályosak a képek,
ablakmosó kislány kéne,
akaratomat, hogy fejest ugorhasson az érze- hogy tisztán lássam őket,
lemtócsámba. ha akarom…
Egy valakitől ijednek csak meg. De tőle
még félni is tudnak, rettegni, önként elbújni. …kilóg a zsebemből a maradék eszem,
Egy kérlelhetetlenül öntörvényű és szenilis mert zsebben hordom,
takarítótól, a mániákustól. A felejtéstől. Néha ott van jó helyen,
már az idegeimre megy a takarítási mániájá- kézügyben, ha kéne hirtelen…
val. Állandóan azzal jön, hogy itt rumli van,
túl sok a szorongás-lerakódás, el kell tüntetni …képmutató vagyok,
a felhalmozott érintéshordalékokat meg gon- mindig képet mutatok magamról,
dolatgalacsinokat. mindig olyat,
Aztán szó nélkül fogja magát, és elkezd amilyen éppen kéznél van.
söprögetni. Felmossa a hangulatparkettámat. A táskámban hordom őket…
Jelezni is elfelejti, hogy Takarítás alatt. Pedig
legalább az orromra köthetné. Ez a minimum, …piros lámpa villan,
hiszen mégiscsak bennem-belőlem élőskö- ideje megállni,
dik. Szokása minden sarokba benézni, nem mert vége a nyárnak.
maradt-e ott véletlenül egy összekuporodott Mindenütt a fekete madarak…
kis hangmorzsa. Aztán ha talál egyet, nem ke-
gyelmez, még ki is sikálja fertőtlenítővel. …lassan lemegy a nap,
Be kell, hogy valljam, tőle azért én is tar- nyugovóra térek;
tok. Önállósult. Teljesen. Nem hívom. Várat- már a hörcsög is alszik nagy nyugodtan,
lan vendégként időközönként mégis megje- élvezi az álom birodalmát,
lenik. Mikor elmegy, nem marad más, csak a holott, lehet, nem is lát semmit,
csupasz, nedves és kirabolt semmim. Ilyenkor s az éjszaka, mint hullócsillag,
tényleg kezdhetek mindent elölről. egy pillanat marad csupán…
Gál andrea angyal sándor
10 oldal www.presstige.sk

PRESSphoto

A KFE és a SZME focicsapata FOTÓ: PRESSTIGE - kollár róbert

Komáromi „hippik” FOTÓ: PRESSTIGE - ryšavý pál

A KFE magyar énekkara a Gaudeamus gálaesten FOTÓ: PRESSTIGE - kollár róbert

Majális FOTÓ: PRESSTIGE - kollár róbert

Idén ismét a KFE csapata vitte haza a focikupát FOTÓ: PRESSTIGE - kollár róbert

Egyetemek kosárlabda-mérkőzése FOTÓ: PRESSTIGE - kollár róbert 24 órás IRS Rádió maraton FOTÓ: PRESSTIGE - kollár róbert
 2009. május - PRESSphoto 11. oldal

FOTÓ: PRESSTIGE - kollár róbert Kár érte... FOTÓ: PRESSTIGE - csambal tamás

Pillanatkép az idei imprófesztről FOTÓ: PRESSTIGE - csambal tamás Tomboló tömeg a nyitrai majálison FOTÓ: PRESSTIGE - kollár róbert

FOTÓ: PRESSTIGE - kollár róbert FOTÓ: PRESSTIGE - kollár róbert FOTÓ: PRESSTIGE - kollár róbert
Felvonult a tömeg... A nyitrai egyetemek szupersztárja - Potoczky Mária És mégis sikerült felállítani
12 oldal www.presstige.sk

Blogroll

Kényeztető védelem
Kényeztető védelem tampon
formájában. Kényeztető véde-
lem. Kényeztető. Védelem. Ez a
tampon engem kényeztet és véd.
Egyre gyakrabban nem értem mit
akarnak nekem eladni.
És most szeretném megragadni
az alkalmat arra, hogy kijelent-
sem mennyire bosszantanak, mi-
kor a következők zúdulnak rám a
hétköznapokon túl az ünnepeken
is: mert megteheti, mert megen-
gedheti, nem kell kiérdemelnie
(ez már a “mert megérdemlem”
szlogen fokozása?!), megkaphat-
ja, nulla önerővel stb.
Nekem nem kell kényeztető
tampon, sem intelligens mosópor,
sem kölcsön, sem hajszerkezete-
met újra összerakó sampon, sem
olyan telefon, ami okosabb ná-
lam, sem húsmentes párizsi, sem
kölcsön, sem a bélkultúrámat sza-
bályozó és rendbentartó lötty, sem
porkaja, sem kölcsön, sem termé-
szetes esszenciájú hajfesték, sem
mindenmentes kóla, sem kölcsön,
sem liftingelő meg szilikonozó
krém, de olyan sem, ami bebarnít,
a szájbarágás művészei kedvé-
ért pedig újra és újra elmondom:
NEM AKAROK KÖLCSÖNT!
presstige.sk/blog/judit
A Presstige weboldalán továbbra is élénk blogélet folyik, ebből nyújtunk
egy kis válogatást.
Blogolj te is a Presstige-en, és kerülj be a nyomtatott lapba!
A bejegyzéseket eredeti formában, helyesírási és egyéb korrekció nélkül közöljük
Jó kislány-rossz kislány
Mindannyian úgy éljük életünket, a téma, így aztán elkezdett ismer- megy? ruha azonban kifogástalan alakot
hogy igyekszünk valamilyen ké- kedni vele. Rájött, hogy a szere- -Tudod, most kezdtük átvenni rejtett. Kerek csípőt, formás lá-
pet kialakítani magunkról a kör- lemhez kapcsolódik a testiség is. az ivarszerveket, és problémám bakat, és szintén kerek, nőiesen
nyezetünkben. Ez a kép többnyire A szexualitást az iskolában nem- van azzal, hogy melyik milyen nagy melleket. Egyenes, mindig
nem tükrözi azt, hogy milyenek is igazán boncolgatták a tanárok, funkciót lát el. Mert persze, azért büszke testtartása kihangsúlyozta
vagyunk valójában, csupán silány csupán elsiklottak fölötte, de őt felismerem őket, de... Tudod... lapos hasát, finoman ívelt válla-
másolata önmagunknak. érdekelte, hogy mit is jelent ez a Én még sosem... - ahogy ott állt it és hosszú nyakát, amely még
Az emberek hajlamosak előítéle- fogalom. Bevette magát a könyv- az ajtóban, Klio fülig pirult. Ezen arisztokratikusabb külsőt köl-
teik alapján csoportokba osztani tárba, és órákon át olvasott az ero- aztán Liorának is mosolyognia csönzött neki. Egyszóval valóban
embertársaikat. A “jó” és a “ros- tikáról és a szexről. Eleinte kissé kellett. gyönyörű nő volt, akit férfi és nő
sz” csoportok között pedig éles visszataszítónak találta, majd -Nyugi, nem vagy egyedül ezzel. egyaránt megcsodált. De ezt ő

Nyakunkon a világvége
– már megint?
A Maja naptár szerint 2012 de-
cember 21-én eljön a világvége.
Legalábbis ez az utolsó dátum
benne.
És ha a maják aszonták, akkor
annak hinni lehet, mert kiszámol-
ták! Bezony, vazze! Nagyobb ma-
tematikusok és csillagászok éltek
száz meg ezer évvel ezelőtt, a
nyílvesszők meg az emberáldoza-
tok korában, mint ma, a rádiócsil-
lagászatéban és a számítástechni-
káéban.
Hát nem óriási?
Az egyik haverom meg is je-
gyezte erre: - Legalább megús-
szuk a karácsonyi bevásárlást!
De ha nem is lesz vége a világ-
nak, mindenképpen óriási fordu-
lópont lesz ez a dátum a földi lét
történetében. Megváltozik a Föld
mágneses mezejének a polari-
tása, új tudatosság lesz, hirtelen
szemléletváltás, összeomlik a ki-
zsákmányoláson alapuló szemét,
rohadt, mocskos kapitalista rend-
szer, átlépünk az ötödik dimenzi-
óba, stb. Annyi biztos, hogy ha
nem lesz vége a világnak, akkor
viszont annyira jó lesz, hogy azt
ki sem fogjuk bírni.
Sőt, ez az információ kódoltan
határt húznak. Azt pedig, hogy egyre kíváncsibbá vált, és már Még én sem szeretkeztem sosem. maga nem hitte el magáról, hiszen
a földlakók többsége egyszerre akkor is izgalmat érzett, ha csak Bár sokat olvastam róla, de még ezidáig soha senki sem dícsérte a
mindkettőbe is beletartozhat, tel- rágondolt “azokra” a könyvekre. meztelen férfit sem láttam. külsejét.
jesen elutasítják.
Így volt ezzel Liora ismerettségi
A középiskolai éveket maga mö-
gött hagyva, még mindig ártatlan,
-Ezért is fordultam hozzád, mert
reméltem, te megértesz. A szüle-
-Nem gúnyolódom. - próbálta
Klio megértetni vele, hogy nem
köre is. Liorát mindenki szófo- jókislányként elkerült egyetemre. im nagyon szigorúak, így aztán csak hízeleg. - Nem csak a segít-
gadó lánynak ismerte már kis- Valóban a pedagógiát választot- nem is mertem eddig randizni, bár séged miatt mondom ezt, hanem
mindenben benne van: Stone-
korától. A tanárai csak dícsérni ta, de elhatározta, hogy mindent a gimiben volt egy srác... Nagyon mert tényleg szépnek talállak. Ha
henge-ben, az egyiptomi pirami-
szokták. Sosem verekedett vagy megtanul a testiségről, kiismeri tetszett, de a szüleim még fagyira férfi lennék, biztosan te szerepel-
sokban, de még a magyar Szent
veszekedett más gyerekekkel. az emberi testet, és továbbadja sem engedtek el vele. nél minden álmomban. Nézz rám!
Koronában is! Ezzel merjél vitat-
Nem volt követelődző, sem pedig tudását. -Oh, értem... Rajtam nincs sok néznivaló...
kozni!
akaratos. Ő volt a megtestesült Az egyetemen azonban rá kellett -Nem értheted... A nővérem még -Jaj! Dehogyisnem. Bár nem tu-
A hit nagyon erős dolog. Ha
jóság. döbbennie, hogy míg ő elmélet- a középiskola alatt randizni kez- dom, hogy egy férfi mit tart szép-
valaki hisz valamiben, bárhol,
Ennek ellenére sikeresen vette az ben már sokmindent tud az em- dett, és még mielőtt befejezte nek és mit nem, de nekem a hullá-
bármiben képes meglátni az azt
élet kezdeti akadályait. Bár isko- beri testről, mások ezt a tudást volna, terhes lett. Ezért a szülői mos vörös hajad nagyon tetszik.
megerősítő jeleket.
latársai nem kedvelték igazán, gyakorlatban szerzik meg. Társai szigor. -Köszi, hogy ezt mondod. Talán
Rengetegszer jósoltak már vi-
mert irigyelték, hogy mindig ő a unalmasnak tartották őt, társasá- -Így már tényleg érthető. Az én ez az egyedüli, ami nekem is tet-
lágvégét, alá is támasztották a
felnőttek kedvence, ez őt cseppet gát kerülték. Ő volt az iskola stré- szüleim nem tiltottak semmi szik magamon. De nem vagyok
teóriájuk hitelességét, aztán még-
sem érdekelte. Neki más fon- bere, aki minden idejét a könyvek ilyesmit, csak egyszerűen... Nem sem magas, sem vékony. Az ar-
sem lett belőle semmi. Ez a jóslat
tosabb dolgok jártak a fejében. társaságában tölti. érdeklem a fiúkat. com szeplős és a pici melleimen
miért lenne különb?
Kitűnő jegyekkel fejezte be az Ez a felismerés rádöbentette arra, -Nem is tudod, hogy mennyire sincs mit megbámulni.
Az nem lehet, hogy azért ez az
általános iskolát. Iskolai ered- hogy meg kell mutatnia, hogy va- érdekled őket. Az ebédnél is min- -Nem nekem kéne így udvarol-
utolsó dátum, mert a maja fickó,
ményeinek köszönhetően tárt ka- lójában ki is ő, mi is lakozik a lel- dig összesúgnak, ha meglátnak gatnom... - Liora megfogta társa
aki írta a naptárat meghalt és nem
rokkal várta őt az ország legjobb kében. Vágyott arra, hogy megis- téged. kezét és az ágyhoz vezette. Leül-
folytathatta tovább? Eljutott 2012
gimnáziuma. Kollégiumba került, merje a bensőjében lakozó tigrist. -Persze. Gúnyolódnak, hogy: “Itt tek, és így folytatta: - De én na-
december 21-ig, aztán végelgyen-
ahol végre akadtak barátai is, de Tudni akarta, hogy mindaz, ami- a könyvmoly!” gyonis irigylem azt, hogy olyan
gülésben, vagy valamilyen akkori
mindannyian kifogástalan maga- ről olvasott, valóban létezik-e. -Dehogyis! Mustrálják a hosszú gömbölyded az alakod. Neked
nyavalyában kimúlt.
tartásúak. Egy nap a kollégiumi szobájában combjaidat, a kerek, feszes csípő- minden ruha jól áll. A szeplős ar-
Egyvalamiben azonban biztos
Az eddigiek alapján arra gondol- ücsörgött és épp a sminkjét igaz- det. Oh, nem is tudod, hogy hány codhoz és a vörös hajadhoz telje-
vagyok: mivel semmi sem örök,
hatnánk, hogy ezek után peda- gatta a piperetükrében, amikor az lány irigykedik az alakodra. sen passzol az ibolyakék szemed.
egyszer valamelyik világvégevá-
gógiai pályára lépett, majd egy ajtón kopogtattak. -Ne akarj belőlem gúnyt űzni! A kerekded, rózsás arcod mindig
rónak igaza lesz és kihalunk, mint
jómódú tisztességes fiút talált ma- -Szabad. - Liora nem akarta elhinni, hogy vidámságot és szeretetet tükröz.
a dinoszauruszok.
gának férjéül, és így élt haláláig, Az ajtón Klio, az évfolyamtársnő- az emberek őt szépnek tarthatják. Nem is értem, hogy eddig miért
Ameddig meg el nem jön 2012
mélységes unalomban. Azonban je lépett be. Világosbarna haját többnyire fel- nem barátkoztunk... Nagyon örü-
december 22-e, addig rohadt sok
az élet mást tartogatott számára. -Szia! Lenne egy kérésem... tűzve, szoros kontyban viselte, lök, hogy valakivel végre ilyesmi-
könyvet és filmet meg miegymást
Már a gimnáziumi évek végefele -Miben segíthetek? - mondta ami hosszúkás arcának minden ről beszélgethetek, és köszönöm a
lehet eladni a hiszékenyebbek-
érezte, hogy valami hiányzik az készségesen, bár picit csodálkoz- vonását kihangsúlyozta. De leg- dícséreteidet.
nek.
életéből. Mivel sokat olvasott - és va, hogy mit akarhat a lány, hi- inkább nagy, zöld macskasze- Ekkor már mindketten elpirultak
presstige.sk/blog/kpeter
gyakran olyasmit, ami az idősebb szen nem sűrűn állt vele szóba. meit. Álla határozottságról árul- a bókoktól.
generáció olvasmánya -, tudta, -Szükségem lenne egy kis korre- kodott. Telt ajkai festetlenül is -Tudod mit? Lassan el kéne kez-
hogy létezik egy szenvedélyes petálásra. Tudom, hogy neked az halványpirosak voltak. Szája sar- deni tanulni. Mit szólnál hozzá,
szerelem nevű dolog, amiről az anatómia a kisujjadban van, és re- kában mosoly húzódott. Öltözéke ha egymást tanítanánk?

Öribari kerestetik elbeszélések alapján sokat álmo-

dozott. Megragadta a fantáziáját
méltem, segítenél benne.
-Rendben. Melyik rész nem
mindig visszafogott és zárt volt,
ahogy azt édesanyjától is látta. A
Folyt köv.
presstige.sk/blog/xantipa

Na tessék, jót nevettem ma ismét. Valahogy nem is tudom, mi vál-

totta ki belőlem leginkább a röhögőgörcsöt, ez a gagyi fordítás, amit az
MTV Hungary leművelt,vagy az egész valóságshow maga. Ez az egész
cucc Paris Hilton legeslegújabb menő valóságshowja, melyben keresi
a My new best friend-et. Ugyanis ez az eredeti neve, hogy miért fordí-
tották úgy le, hogy Öribari???? Mint nyelvész kisebb sokkot kaptam...
Hogy aztán miért beszélnek úgy az emberek, hogy telcsi, ruci meg
köszcsi?? Ha ez még nem elég, akkor a műsorban végbemenő szinkron
is kitesz magáért.. : “...csak nekem van ilyen popim ebben a naciban....
!” A nyelvi anomáliák kincsestára,csakúgy mint Aldo....
A valóságshow annyira nem készített ki,mert hát Paris Hiltontól nem
várni egyebet, nyíltan kimondja: “Kisgyerekkoromban is szerettem a
babákon uralkodni,most ezt teszem valódi embereken.” Ez engem nem
is nagyon lep meg,hanem leginkább a hozzáállása ezeknek a verseny-
zőknek. Ők a talpnyalás valós figurái, és komolyan gondolják. Sírni
kezdenek,ha nem felelnek meg Paris legújabb szeszélyének. Megtalál-
ható itt lánynak öltözött ázsiai fiútól kezdve egészen a szende szűzik,
aki hithű keresztény, és ezt nyíltan vállalva akkoris Paris Hilton világá-
hoz akar tartozni. Nem tudom, vicc-e vagy inkább tragikomédia? Min-
denesetre ha már ilyen műsort tesznek a műsoridőre, akkor a butításban
legalább a nyelvezetre odafigyelhetne a média...
presstige.sk/blog/rita
Régmúlt, tán sosem volt
Valamivel több mint két éve történt (teljesen
pontosan le van a naplómban jegyezve), hogy
plakátoztunk egy Vikidál koncertet. A város
összes erre szánt és nem szánt helyére került
egy plakát, azt hiszem, zöld volt, vagy tán
barackszínű, már nem tudom pontosan. Egy
leányzóval tettem ezt, néhány tekercs ragasz-
tószalaggal, ollóval és tavasz-esti jókedvvel.
Utunkba jött egy kiscsoport ember, a plakáto-
zó-társam barátai. Volt közöttük egy fiatalem-
ber, aki akkor, a kora tavaszi, tán még inkább
késő téli esten nem is tudta, de megváltoztatta
az életemet. S gondolom, hogy én is az övét.
Azon estén egy kiskocsmában folytattuk,
beszélgettünk, ő már akkor feleségül akart
venni. :D Nem is tudom, miért, talán a pillanat
adta, elhülyéskedtük, elbúcsúztunk. Néhány
napra erre kaptam egy esemest, mobilom
máig őrzi: épp egy plakát mellett mentem el...
eszembe jutottál. Találkoztunk, s néhány kon-
cepcionális emberbutító szartól irtó érdekes
eseményeknek lehettek ivótársaink tanúi. Van
az a gond az emberekkel, hogy mindig ki tud-
juk mondani, amit akarunk, csak akkor nem,
ha ott az a bizonyos személy. Hmm, mi sem
tudtunk beszélni. Erre kivettem egy blokkot és
tollat, s onnantól kezdve, egymás mellett ülve,
írtunk. Nagytakarítás alkalmával most előke-
rült ez a füzet. Végigolvasva megint elkapott
az a bizonyos “fíling”, amikor egy szerelem
születik. Ma már nem tudom megítélni, mit ír-
tam én, mit írt ő. Nem csak a gondolataink, az
írásunk is egyre inkább egyforma lett. Versben
mondtuk el...
Aztán minden nap sokat beszélgettünk.
Nagyon sokat, egymás mellett, vagy néhány
száz kilométerre egymástól. Mindenről. Még
első vetkezésünk előtt egymás lelkét teljesen
meztelenül láttuk. Szép volt. Annyira más,
botrányos, tüneményes, csodás. Minden, amit
csináltunk, más volt. Különleges. Még az el-
válás is az volt.
Azóta sok nap telt el, s mi még mindig néha
sokat beszélgetünk. Néha utáljuk egymást,
néha nagyon szeretjük. Még mindig szép,
még mindig más. Még mindig különleges. Az
a kora tavaszi, vagy tán egy késő téli este adott
egy csodát, amit máig élem. S ha igazak az
álmak, meg a közös részeg-mámoros terveink,
akkor a jövőkép csodás...én egy elmebeteg
pszichológus mellett, ő pedig egy karrierista
hungarológus mellett fog megöregedni. Majd,
egyszer, régen...
presstige.sk/blog/kika
14 oldal www.presstige.sk

Különvélemény

Beautiful Slovakia, beautiful kebab! Egy éjszaka Pozsonyban turistaszemmel

A helyszín egy youth hostel Pozsony
óvárosában, estére jár, én pedig az
étterem-kávézó helyiségben a bárpult
mellett ülök és kofolázok, közben
pedig azon gondolkodom, hogy lám,
kofolát mindenhol kapni ebben az
országban.
Mellettem az egyik asztalnál egy csí-
kos inges fiú sörözik, és a mai nap ter-
mését nézegeti a fényképezőgépében.
Én Rubenre várok, akivel egy kirándulás
során ismerkedtem össze, és azt mondta,
ha Szlovákiába is elutazik, felkeres. Fel-
keresett, itt fog megszállni, elméletileg
nemsokára meg is érkezik. A csíkos inges
mellé betársult most két másik fiú is, első
ránézésre teljesen egyformák, épp csak
a sapkájuk sültje más színű. Magasak,
szőkék, szemüvegesek és mindketten fel-
iratos pólót viselnek. Ruben még mindig
nem érkezett meg, így hát odatelepszem a
három fiú mellé, egy kör sört rendelünk,
és beszélgetésbe elegyedünk.
„Hi, I´m John. From Australia.“ – mu-
tatkozik be a csíkos inges. „Mika and
Joona“ – kerül sor a letagadhatatlanul
finn szőkékre. Eddig oké, és most én, Ju-
dit, a helyi ember úgy érzem, meg kell
ragadnom az alkalmat, és először is egy
olcsóbb helyre invitálom őket, másodszor
pedig megtudakolom a véleményüket
mindenről, ami Szlovákiával kapcsola-
tos. „Hogy vannak itt ennél olcsóbb he-
lyek?“ – hitetlenkedik John. „Hisz így is
csak 1,50 € a sör, áá, inkább maradjunk,
ez is nagyon olcsó, még sosem voltam
ilyen olcsó helyen.“- és rendel is még egy
kört. „Szóval mi meg azt hallottuk, hogy
rengeteg itt Pozsonyban a klub meg disz-
kó, és sokkal olcsóbb, mint Bécsben, így
aztán átjöttünk ide. Nemsokára megyünk
is ki, aztán holnap utazunk Berlinbe.
Európa körúton vagyunk... vagy valami
olyasmin.“ – mesélik a finnek. John bó-
logat, ő úgyszintén Európát járta be, neki
már csak Magyarország van hátra, aztán
utazik is haza. Na és Szlovákia? Miért
pont Szlovákia? Hisz ez olyan jelentéke-
telen kis ország bármely nyugat-európa-
ival összehasonlítva, mi az, ami idevon-
zotta őket? „Hát, pont azért jöttünk, mert
kicsi!“ Érdekes módon az európa-körutas
fiataloknak (és nemcsak a szóban forgó
háromnak) imponálók Szlovákia méretei.
Pontosabban az, hogy itt jóformán csak
Pozsonnyal lehet számolni, ha valaki látni
szeretné Bécset, az előző éjszakát itt ná-
lunk tölti el valamivel olcsóbban, körbe-
járja az éttermeket, bárokat és klubokat,
másnap pedig továbbáll nyugatra, és azt
is elmondhatja már, hogy járt Szlovákiá-
ban, és mindent látott. Persze, persze, ott
van még Kassa, a sok-sok vár és várrom,
történelmi városok, na, meg a hegyek,
de lássuk be, egy fiatalnak, aki a London
Eye-t, az Eiffel-tornyot, az amszterdami
coffee shopokat, a Brandenburgi Kaput,
a Colosseumot mind látta már, Szlovákia
nem tud túl sokat nyújtani. Aki ide uta-
zik, azt nem a múzeumok, a pozsonyi vár
vagy a szlovák konyha érdekli, hanem az
óvárosi bárok hangulata, és az is legfel-
jebb csak két éjszaka erejéig.
Hirtelen ajtócsapódás és egy erős hangon
elordított Hello hallatszik, már mindenki
tudja, hogy Ruben megérkezett. „Hello,
Ruben from Brazil.“ – mutatkozik be il-
lendően az asztaltársaságnak, majd felém
fordul, és közli, hogy mikor pesszimistán
azt mondtam, Bratislava nem érdekes,
hazudtam neki, mert ez a hely gyönyö-
rű, olyan mint egy pici gyöngyszem
Európában jól eldugva. „Na, menjünk
ki az Irish Pubba, bemutatlak egy bará-
tomnak!“ – és már vonszol is magával,
ki az utcára, gyerünk, gyerünk, mindent
látni akar még ma. „Á, ott egy kebabos,
együnk, mert hosszú lesz az éjszaka. Itt
ez az aranyos vár, ez a sok pici utca, a
szobrok az utcákon, és ez a kebab is, hát
ez mind fantasztikus! Nem hivalkodó,
nem beképzelt város ez, mint London
vagy Párizs. Olyan kis szerény, nincs
agyonreklámozva.“ Hát ha valakinek,
akkor most neki hinnem kell. Bejárta már
Európát, látott minden ismert helyet, és
most itt Szlovákiában egyszerűen le van
nyűgözve. Mert kicsi. Ezen az estén ő
már a negyedik külföldi, aki ezzel érvel,
kénytelenek leszünk tényként kezelni,
hogy ez országunk fő vonzereje.
Az Irish Pub is tömve van turistákkal,
mi ahhoz az asztalhoz igyekszünk, ame-
lyiknél egy harminc körüli nő üldögél, ő
Lisa, az a bizonyos barát. „Nagyon ba-
rátságos hely, bár még nem sokat láttam
a városból.“ – kezdi lelkesen a beszá-
molóját – „A londoni Crowne Plazanak
dolgozom, és most üzleti ügyben jöttem
ide a pozsonyiba erre a hétvégére. Amit
eddig észrevettem vagy hallottam az is-
merőseimtől az az, hogy Pozsony ideális
hely hétvégi lazulásokhoz. Az éjszakai
élet az, ami miatt eljönnek ide. Utazol,
külföldön vagy, végigbulizol két-három
napot olcsóbban, mint nálunk, hétfőn
meg már újra a munkahelyeden csücsülsz
Londonban.“ Miután kibeszélik magu-
kat, gyorsan ráunnak a hangos sörözésre
is, és megegyeznek, hogy keresnek egy
még hangosabb helyet. Lisa idejövet lá-
tott egy bárt, ahol latin zene szólt, az est
további programja tehát máris körvona-
lazódni látszik, na, de ez már nélkülem.
Elválunk hát, elindulunk, ők jobbra, én
balra, az utca végéből pedig még hallom
a kiáltásokat: „Beautiful Slovakia, beau-
tiful kebab!“
Anda Judit

Már nem DAColunk?

A tavasz egy rémálomra sike-
redett. Kweuke és Pinte nélkül,
egy gyenge védelemmel és
néha teljesen motiváció nélkül
nehéz eredményeket elérni.
A DAC tavasszal már csak
„pofozások” áldozatának jó,
pedig abban reménykedtünk,
összejöhet akár a nemzetközi
kupaszereplés is!
A helyzet az, hogy amikor ezt
a cikket írom, éppen a beszter-
cebányaiak verték el a csapatot,
méghozzá Dunaszerdahelyen.
Igaz, Kranjčar edző most először
szenvedett vereséget a csapattal,
s igazából ez az eredmény már
nem is olyan fájó, mint a Slovan
vagy a Petržalka elleni tavaszi
szégyenteljes vereségek. Egyre
lejjebb süllyedt a csapat, mi szur-
kolók pedig megszoktuk, hogy
nincs mit várni. Egyszerűen szen-
vedéssé vált a mérkőzések köve-
tése, de még fájóbb a tudat, hogy
érezzük, egy újabb álommal lett
szegényebb a szlovákiai magyar-
ság.
A csapat ugyanis multinacioná-
lis összetétele ellenére a csallókö-
zi várost képviselte, és sokakban
az egész kisebbségi magyarság
reprezentánsaként is élt. Miért is?
Azért, mivel igazából kevés olyan
személy, csoport van, amellyel
olyan könnyen tudna azonosulni
a magyarság nagy része. (Viszont
azt is meg kell említeni, hogy a
rossz eredmények hatására egyre
hangosabbak a szurkolók meg-
nyilvánulásai is, akik csallóközi
fiatalokat is szeretnének látni a
csapatban.)
A focit azonban egyaránt sze-
retik kicsik és nagyok, a kőmű-
ves és az egyetemi tanár, sőt a
férfiakon túl egyre több hölgy
is. Így hát ne csodálkozzunk a
DAC sikerén, hanem örüljünk
neki. Évek után egy befektető
segítségével ugyanis bevásárol-
ták magukat a legfelsőbb ligába,
s ősszel bizonyították, megérde-
melték a szereplési jogot. A ta-
vasz viszont szörnyű szenvedést
hozott a pályán, s a még mindig
szép számban kivonuló nézők is
egyre csalódottabbak. A reakció
a rajongók részéről persze nem
maradt el, s lassan kezd minden
visszaállni abba a helyzetbe, amit
Szlovákiában már megszokhat-
tunk. Ideiglenes jó szereplés, az-
tán problémahegyek, majd lassú
vég.
A vég persze még nem jött el, s
remélem, nem is fog, de Kweuke
és Pinte távozása nagy űrt hagyott
maga után. Míg az egyik karrierét
próbálja építeni kölcsönjátékos-
ként Frankfurtban (sajnos eddig
nem túl sikeresen), a másik ha-
gyományos szlovákiai fociügyek
miatt távozott inkább, s immár
edzőként dolgozik.
A legtöbbet persze a nézők és
mi vesztettük, hiszen a novembe-
ri Slovan elleni meccset kivéve,
azért jó volt látni, hogy valami
összekötheti az embereket.
Felmerül ugyanakkor a kérdés,
vajon akad más olyan „ügy” is,
ami összehozhatná az embere-
ket? Jelen pillanatban a magyar-
ság ilyen szimbóluma Overdose
lehet, akit ma már a nemzetközi
sajtó is Magyarország egyik re-
ménységének tart. Pedig, ugye,
gazdája egy szlovákiai magyar,
aki erre büszke, s nem különben
arra is, hogy lovát a szlovákok
szintén magukénak tartják.
Annak ellenére, hogy egy an-
gol születésű lovacskáról van szó,
aki 12 verseny után is veretlen, s
talán a világ legjobb versenylova,
talán éppen ő lesz képes újra eg-
gyé kovácsolni - ha csak néhány
pillanatra is - ezt a túlpolitizált
szlovákiai magyar közösséget,
amelynek mindenképp szüksége
van valamilyen változásokra.
Azt nem várhatjuk, hogy ilyen
jellegű változásokat a politiku-
sok kezdeményeznének, sokkal
inkább képes erre bárki és bármi
más, mint ők. Akár egy ló vagy
egy focicsapat, hiszen azokkal
könnyebb azonosulni, mint egy
emberrel. A politikus ugyanis
mondhat vagy csinálhat nekünk
nem tetszőt, de egy ló hogyan is
tudna politizálni. Bár ha sokáig
fognak beszélni róla Magyaror-
szágon, akkor valószínűleg vala-
melyik párt majd Overdose poli-
tikai szerepe ellen is szembeszáll.
A DAC már ezen a szinten túllé-
pett.
Mi viszont még DAColjunk,
hiszen elég sok beteges gondo-
latokkal rendelkező ember él
Szlovákiában, és jó volna, ha ők
is végre felfognák, egy EU-s or-
szágban teljesen normális, hogy
nem mindenki ugyanazt a nyelvet
használva éli meg mindennapja-
it!
Rajkovics Péter
 2009. április - Különvélemény 15. oldal

Mindenhol jó, de legjobb „külföld”...? Egy napom története

X jogot végzett az egyik magyar-
országi egyetemen, Y testnevelés-
földrajz szakos nyelvtanárként
diplomázott Szlovákiában. Az
egyetem befejezése után úgy
döntöttek, nem helyezkednek el
odahaza, külföldön próbálnak
szerencsét. Angol nyelvtudásuk
nem több a középfokúnál, így
fél évig mindketten csak alkalmi
munkákból éltek, többször
adódott, hogy csupán egyikük
dolgozott. Nyelvtudás hiányában
elhelyezkedni szakmájuban nem
tudtak, a szerencse azonban egy
év után melléjük szegődött. X je-
lenleg jogász irodában dolgozik
asszisztensként, Y angol szakos
tanárként helyezkedett el egy
londoni általános iskolában. Ho-
gyan történhetett ez egy, az angol
hagyományaihoz és nyelvéhez
annyira ragaszkodó és büszke
országban? Talán tőlük kellene
megkérdezni. A siker mintapél-
dája az övék, ám semmiképp se
feledjük, nem minden történet ér
boldog véget.
PODHRADSKÁ LEA
A manapság olyannyira diva-
tos külföldi álom-munka, illetve
álmodni sem mert szerencse so-
kunkat elhagyja, amint átlépjük
az ország határát. A bátorság fo-
galma azonban, bármi is történjék
a nagy külföldön, az övék marad.
Az otthon ragadtak közül a legna-
gyobb akadályt azonban többen
is abban látják, hogy sem a nyel-
vet nem beszélik, s akkora induló
tőkével sem rendelkeznek, hogy
ezt az egyik pillanatról a másikra
megtehessék.
Az ember önmagától félő lény.
Fél a változás tudatától, mert min-
dig jobb és megnyugtatóbb egy
biztonságos helyen panaszkodni,
ahol meg is értik őt, mint kül-
földön, hideg falak közé zárva, a
szomszédban népdalait dúdolo
pakisztánival vagy a napi rend-
szerességgel sri-lankai specialitá-
sát főző bajusza alatt mosolygós,
140 centis úriemberel, aki se nem
hallja, se nem érti őt. Tény, nem
mindenki álma a messze külföl-
dön 4 fal közé zárva önmagának
panaszkodni, de az ember, akiben
van annyi kalandvágy és spiri-
tusz, hogy hátrahagyjon egy időre
mindent, lesz annyi önfegyelem,
hogy ne sirassa azt, ami miatt el-
jött, hanem azt nézze, amiért jött.
„A fiam még kicsi (9). Félek az
iskolaváltástól. Nem tenne rá jó
hatást. És hát a munkában is olyan
jó a csapat, olyan jó velük dol-
gozni!” Mondta egyik barátom,
mikor megkérdeztem tőle, miért
nem változtat, ha annyira rossz?
Számomra nevetséges válasz volt
az övé, hiszen köztudottan a gyer-
mek az, aki minimum 3 hónap
alatt megfelelő nyelvtudást tud
összakaparni ahhoz, hogy szocia-
lizálódni tudjon egy számára ad-
dig olyannyira idegen közösség-
ben. Ergo: még osztályismétlésre
sem kell számítani. Kérdésemre,
miszerint a hihetetlen jó munka-
társak, akikkel dolgozol, vajon
majd etetik-e a gyereked, amikor
nem tudsz majd tízórait csoma-
golni, válaszolni nem tudott.
Angliában kétfajta külföldi
létezik. Aki élni, s aki dolgozni
akar. A két fogalom párosításához
azonban hatalmas szerencse kell,
ami csakis a megfelelő munkát
jelenti. Függetlenül azonban az
odahaza megszerzett nyelvtudás-
tól, bárki el tud helyezkedni. Az
azonban kérdéses, hogy a bár-
milyen munka mennyire kielé-
gítő egy olyan ember számára,
aki diplomával a kezében, nagy
tervekkel érkezett. Hatalmas
célokkal indulunk mindannyian,
nem várunk megváltást, ám ki-
utazásunk lényegét mégis abban
látjuk, hogy egy kis pénzt spórol-
junk, amit majd odahaza egy kis
telekbe, házba, autóba, utazásba
fektetünk. Nem lehetetlen. Miért
is lenne az. Számos példa mutat
arra, hogy egy középszerű képes-
ségekkel, ám hatalmas öntudattal,
reményekkel rendelkező fiatal
csúcsteljesítményt futhat be.
Tapasztalatok mutatják, a fen-
tebb említett történet nem minden
esetben ér pozitív véget. Z csa-
ládjával érkezett Angliába. Fele-
sége a két 6 év alatti gyermekükre
vigyázott bérelt szobájukban, míg
ő diplomásként egy építkezésen
dolgozott 14 órákat. Munkáját
egyik pillanatról a másikra el-
vesztette, kedvezményt, szociális
támogatást nem kapott, így az ut-
cára kerültek. Napközben Z mun-
kát keresett, az anya a kicsikkel a
várost járta, az éjszakát pedig va-
lamelyik városi buszon töltötték.
Íme egy teljes mértékben el-
lentétes példája annak, hogyan
válhatunk egyik pillanatról a
másikra nincstelenekké, hogyan
kerülhetünk az utcára és mennyi-
re nem számíthatunk senkire egy
idegen országban. Természetesen
nem kell ebből példát meríteni,
de számolni kell a ,,lehetőségek,,
gazdag tárházával.
Nyelvhiány esetén csakis úgy
lehetünk sikeresek, ha felhasz-
náljuk az olyannyira nemzetközi
mosolygás technikáját még akkor
is, ha már saját határainkat is túl-
léptük. Segít feloldani az értetlen-
ség pillanatait, s közelebb hozza
egymáshoz az embereket.
CZÍMER GÁBOR
Ma reggel végre találkoztam vele. Hajnali hétkor ott állt az úttest
közepén. Most is hallatta jellegzetes hangját, amitől már napok
óta jeges veríték folyik végig a hátamon. Krákog, röviden és ma-
gas hangon, rondán. Furcsa, talpig fekete madaram nem nagyobb
egy rigónál. Komótos lépteivel épp az útszéli pázsit felé szökdelő
verebek után indult. A váratlan találkozás egy kis extra színt adott
a nyárias reggelemhez. Utána kávé, jó levegő, munka.
A világ információi ma is megtalálnak, nem kell őket keresnem.
Pénzügy. A bankok tőkeszerzési kísérletei vagy a társadalomban
gyülemlő feszültség jelei… előértelmezettségükben befogadóra,
rám fenik fogukat. Én pedig radikalizálódást, a történelem kere-
kének visszaforgását olvasom ki a szalagcímekből.
Ezt mutatják:
Holnap Moszkvában nukleáris rakéták parádéznak a Vörös téren,
mindezt a demokratikusan megválasztott orosz elnök kommen-
tálja. Európában 64 éve ért véget a második világháború. Fran-
ciaország és Kishazánk is ünnepel, emlékezik. Politikuskoszorúk
díszítenek emlékműveket és fordítva.
Máshol a helyi szokásoknak megfelelően más ünnepet ülnek, hi-
szen mindenki tudja, hogy 89-ben a vasfüggönyt ezen a napon
kezdték bontani.
Csak nézőpont kérdése, hogy a „felszabadulásra” , esetleg a „fel-
szabadítók” búcsúztatására szeretne emlékezni a társadalom vagy
a politika (van egyáltalán különbség?) .
Magyarhonban talán a kerek évforduló volt az ok vagy talán az,
hogy egy háború vesztesei, ha nem muszáj (mert már 20 éve nem
muszáj), nem ünneplik a legyőző seregeket. Még az is meglehet,
hogy a bűnös szirmait bontogató antiszemitizmus itt csak másod-
hegedűt játszik. Elég neki, ha teljes lángon tagadja a holokausz-
tot, pedig Oświencim egymillió…
Ma megláttam, hogy a hatalomnak újra eljutott: a múlt csak az
emberek fejében létezik, tudati projekció. És mint ilyen, befolyá-
solható és igény szerint át is lehet alakítani.
Elgondolkodtat, hogy a homo sapiens sapiens mögül a két meg-
tisztelő jelző végleg lekopik.
Ha pici létünkben az igazságot hiába is keressük, legalább a józan
gondolkodás maradjon meg nekünk, embereknek!
És talán ha holnap felébredek, a Vörös téren nem atomrakéták
paródiáznak, és a történelmi felelősség is tartalommal teli kife-
jezéssé válik.
Ma, május 8-án, sokféle gondolattal fekszenek le az emberek. A
„Nagy Honvédő háborút”, szabadságot, vagy MÁV sztrájkot ál-
modnak majd.
Nekem elsősorban egy találkozás volt ez a nap, de vajon a ma-
dárnak… ?

Atommentes világ - valóság vagy álom?

Woodrow Wilson az 1. világ-
háború befejezése után egy
új nemzetközi rendszerről
beszélt. Hitt abban, hogy egy
közös és igazságos szövetség
alapításával létre lehet hozni
egy új és békés világrendszert.
Hitt abban, hogy az ember nem
születik gonosznak, hanem
csak azzá válik.
GYELNÍK TEODOR
Hasonlóan lelkes beszédet
hallhattunk Barack Obamától
Prágában. Obama több vitatott
kérdést is érintett, mint például az
aktuális gazdasági krízist, a glo-
bális klímaváltozást, a NATO-t, a
terrorizmust, de beszédének nagy
része a nukleáris fegyverek, illet-
ve azok eliminálása körül forgott,
ezért én is ezzel a témával fogok
foglalkozni.
A beszéd talán legfontosabb
pontja, hogy érezhető egy tuda-
tos és jelentős eltolódás a Bush-
adminisztrációhoz képest. Míg
az előző államigazgatás centrális
pontja a nemzetközi terrorizmus
volt, addig Obama prágai beszéde
nem a terrorizmusra és nem is a
terrorizmus elleni háborúra volt
építve, hanem a nukleáris fegyve-
rek létezésére s az abból szárma-
zó következményekre.
Soros György szerint a Bush-
adminisztráció egész végig csakis
másodrangú ügyekkel foglalko-
zott, ezzel ignorálva a fontosabb
problematikát. De vajon mi is az
első rangú probléma? Az atom-
fegyverek létezése, az atomtudás
terjedése, a nukleáris anyagokkal
való fekete üzletelés és az, hogy
egyre több állam próbál meg
atomfegyverhez jutni.
Az előző kormányzat nemhogy
megpróbált volna e kérdéssel fog-
lalkozni, hanem inkább még meg-
bonyolította azt. Ugyanis elfogad-
ták a preventív nukleáris támadás
doktrínáját, mely azt jelenti, hogy
az USA bármely állam ellen nuk-
leáris fegyvereket vethet be pusz-
tán a megelőzés okából is. Ha az
USA bárkit megtámadhat atom-
fegyverrel preventív okok miatt
is, akkor ezt Oroszország, India,
Pakisztán, Izrael, Irán, Franciaor-
szág és esetleg a többi állam miért
ne tehetné meg? Vagyis a doktrína
egyfajta kettős mércét alkalmaz,
valakinek a támadás engedélyez-
ve van, míg másnak megtiltva. A
preventív nukleáris támadás dokt-
rínájával van még egy komoly
probléma, ugyanis a nemzetközi
rendszer egy olyan íratlan sza-
bályra van építve, amely szerint
minden háború (még a lokális is)
magában hordozza az eszkaláció
lehetőségét, melynek végső fá-
zisa az atomfegyverek bevetése
volna. Éppen ezért a Bush-kor-
mányzat csak tovább bonyolította
az amúgy is törékeny nemzetközi
stabilitást.
Obama hajlandó volt megtenni
azt a lépést, hogy - a terrorizmust
háttérbe szorítva - a tényleges
globális problémákkal kezdett el
foglalkozni. Obama kijelentette,
egy atommentes világot akar el-
kezdeni építeni. Világossá tette,
hogy ez egy nagyon hosszú fo-
lyamat lesz, s hogy valószínűleg
a teljes atommentességet ő nem
fogja megélni. Ezzel kapcsolat-
ban csak az a kérdés, hogy Oba-
ma mennyire gondolja komolyan
az atommentes világot. Vajon
ténylegesen egy széles körű eli-
minációra fog törekedni vagy
csupán egy lágy redukcióra? Mert
az eddigi leszerelési szerződések,
mint például a SALT és START,
főleg arra koncentrálódtak, hogy
lecsökkentsék az atomfegyverek
mennyiségét egy bizonyos ha-
tár alá. Viszont ez a határ még
mindig annyi nukleáris fegyver
birtoklását engedélyezi, mellyel
többszörösen képesek vagyunk
elpusztítani az egész földet, to-
vábbra is a veszélyes „overkill”
állapotában tartva az egész embe-
riséget.
Hogy mennyire fog sikerülni
ez az elhatározás, azt nem tud-
juk. A fegyverek megsemmisítése
nagyban a többi atomhatalomtól,
főleg Oroszországtól fog függe-
ni. Vajon mennyire lesz ebben
partner, és mennyire fogja aka-
dályozni (esetleg támogatni) az
amerikai elnök javaslatát? To-
vábbá tudatában vagyunk annak
is, hogy minden olyan szerződés,
amelyet aláírtak bizonyos fegy-
verek korlátozására, csak olyan
fegyvereket korlátozott, melyek
elkészítése meghaladta az aktu-
ális technológiai szintet. Mihelyt
a technológia adott volt, nem
voltak restek és megszegték az
aláírott szerződéseket. Ezen felül
még létezik egy csoport, melynek
lételeme a fegyverek gyártása. Ez
pedig a katona-ipari komplexum.
Egy olyan komplexum, melynek
óriási bevételei vannak a külön-
böző fegyverek gyártásából, fő-
leg eladásából. Ők ignorálják azt
a szomorú tényt, hogy naponta
tömérdek civil és gyermek hal
meg fegyver által; őket hidegen
hagyja, hogy egyes államok kor-
mányai dollármilliárdokat köl-
tenek különböző fegyverekre,
ezzel átcsoportosítva a pénzt az
egészségügyből, az oktatásból, a
kutatásból és így tovább. Vegyük
példának Észak-Koreát, azt az
államot, ahol már milliók haltak
éhen, és ahol millióknak kell nél-
külözniük a legalapvetőbb napi
egzisztenciális kellékeket. Ennek
tudatában a kormány mégis in-
kább fegyverekre költ.
De térjünk csak vissza a ka-
tona-ipari komplexumhoz! Ezt
a komplexumot nagyon szoros
szálak fűzik a politikai reprezen-
tációhoz, ebből adódva bármely
olyan döntés, mely a fegyverek
csökkentésről szól, komoly poli-
tikai ellenállásba ütközik. Ekkor a
leggyakoribb érvek között a nem-
zetbiztonság fontossága szerepel.
De feltesszük a kérdést: nem csu-
pán lobbicsoportokról van e szó?
E lobbicsoportok megkapják a
hatalmas állami megrendelése-
ket, ezzel átcsoportosítva a pénzt
az egyszerű adófizetők zsebéből a
katona-ipari komplexum és a po-
litikai reprezentáció széfjébe.
Visszatérek a kérdésre: vajon
tényleg képesek vagyunk eldob-
ni a nukleáris fegyvereket, olyan
stratégiai fegyvereket, melyek
egyetlen bevetéssel képesek meg-
változtatni az egész háború kime-
netelét? Valószínűleg nem kellett
volna 63 évvel ezelőtt bevetni az
első atomfegyvert. Az első beve-
tés hatalmas fordulópontot jelen-
tett az emberiség történetében,
melyet egy orosz író úgy jelle-
mezett, véget ért a büntetlenség
korszaka. Átléptünk ugyanis egy
olyan pontot, ahonnan a vissza-
feléút már nagyon kétséges. Az
atomfegyver első bevetését Oba-
ma elnök is hangsúlyozta, még-
hozzá olyan formában, misze-
rint az USA-nak a Japán ellenes
támadásból morális felelőssége
származik, cselekednie kell.
Elnök úr, valósítsa meg nekünk
az álomvilágot, egy világot atom-
fegyverek nélkül!
16. oldal
Richard Sulík: Az állam nem tud gazdálkodni a pénzzel
Szabadság és szolidaritás né-
ven megalapította saját pártját
Richard Sulík, a szlovákiai
gazdasági reformok értelmi
szerzője. Az üzletemberből
lett politikus a PRESStige-nek
beszélt nagyratörő terveiről.
Robert Fico kormányáról, a
liberális gazdaságpolitikáról,
mutyikról, pártstratégiákról,
hibákról és megoldásokról.
Nagyinterjú.
- Új pártot alapított Szabad-
ság és Szolidaritás (Sloboda a
Solidarita, SAS) néven. Miért
épp ezt a két szavat választotta
és mit jelentenek Önnek?
- Ez két alapvető érték, melyet
programunk révén realizálni sze-
retnénk. A szabadság nyilvánvaló,
ez a társadalom legfőbb értéke.
Egyrészt az egyén szabadsága,
hogy az embert ne korlátozza
semmi, másrészt a gazdasági sza-
badság. Ez minél kevesebb korlá-
tot, minél alacsonyabb adókat és
járulékokat jelent.
- Az állam jelenleg korlátokat
jelent?
- Igen, több szférában is akadályt
jelent az állam, ezért alapvető
funkcióira kellene korlátoznia
tevékenységét, például az iga-
zságügyre, az oktatásügyre vagy
a rendőrségre.
- Tehát nevezhetjük ezt neo-
liberális szabadságnak, ahol
az állam csak szükség esetén
avatkozik a piacba?
-Arról kell beszélni, mikor is kell
az államnak beleavatkoznia a pi-
acba, mert véleményem szerint
például a roncsprémium ostoba-
ság. Ezt nem nevezném neolibe-
rálisnak, hiszen a mi tájainkon
elég rossz hangzású szó. Egysze-
rűen azt gondolom, az államnak
csupán bizonyos alapfunkciókat
kellene ellátnia, a többi dologba
pedig nem szabad beleavatkoz-
nia.
A szolidaritás bizonyos szinten
a szabadság ellentéte. A szabad-
ság korlátozása, mikor az állam
kényszerít valakit a szolidaritásra.
Meg vagyunk azonban győződve
arról, hogy bizonyos mértékű
szolidaritásnak egész egyszerűen
jelen kell lennie a társadalmunk-
ban. Nem akarjuk, hogy éhen-
haljanak az emberek és hasonló
dolgokat. A különbség az, hogy
míg a szabadságot minél nagyobb
mértékben támogatjuk, a szolida-
ritást nem szeretnénk a végtelen-
ségig emelni.
- A jelenlegi helyzettel összeha-
sonlítva mindez hogy is nézne
ki?
- A szabadság kérdésében példá-
ul sok eltérés van. Ez egyrészt
az adók és járulékok mértékében
keresendő, melyek az egyén gaz-
dasági szabadságát korlátozzák.
Már olyan szabályozások is van-
nak, mikor lehetnek nyitva az
üzletek.
A szabadság gazdasági vonatko-
zásaiban felbukkannak a vállal-
kozásra vonatkozó korlátozások,
engedélyek. A vállalkozói hi-
vatal többé-kevésbé felesleges,
néhány koncesszionált vállalko-
zói engedélyen kívül, melyeket
az illetékes minisztériumoknál
tarthatnának nyilván. Unifikál-
ni, leegyszerűsíteni szeretnénk a
rendszert, mert ma rettenetesen
bonyolult. Több mint hetven kü-
lönböző szociális juttatás létezik,
melyek közt a hivatalnokok sem
ismerik ki magukat, nem még az
emberek.
- Úgy gondolja, hogy a juttatá-
sok összevonása segítene?
- Egyértelműen igen. Először a
kimérő alapértékeket kell egye-
síteni (amely meghatározza az
egészségügyi biztosítóba elve-
zetett összeg nagyságát), össze-
vonni 13 különböző juttatást,
valamint összevonni a szociális
juttatásokat.
- Egy párt alapításához nem
kevés tőkére van szükség.
Önöknek ez hogy sikerül, talán
vállalkozók segítenek?
- Nem, nem állnak mögöttünk
vállalkozók.
- Az egész pártot önök finanszí-
rozzák?
- Én magam és még két-három
ember. Juraj Miškov, a párt al-
elnöke, nem kis összeggel járult
hozzá, és hasonlóképpen csele-
kedett néhány további alapító tag
is. Minden ilyen anyagi hozzájá-
rulást, ajándékot és támogatást
az internetes oldalunkon hozunk
nyilvánosságra. Egyelőre körül-
belül 100 ezer euró áll rendelke-
zésünkre. Ezzel meg lehet alapí-
tani egy pártot, és körülbelül egy
évig tudjuk finanszírozni műkö-
désünket.
- Ebből a pénzből akarják
finanszírozni a jövő évi kam-
pányt?
- Nem. Ez az összeg a megalaku-
lásunkhoz kell, hogy legyen vala-
milyen hátterünk, hogy pártként
működhessünk.
- Miből akarják finanszírozni a
kampányt?
- Ezt jelenleg még nem tudom, de
reméljük, hogy elég embert tu-
dunk megszólítani, akik értékelik,
hogy megalakultunk.
- Hogyan szólítják meg az
embereket? Óriásplakátokat
egyelőre csak Pozsonyban
láttam.
- Egyelőre sehogy sem, egyelőre
még azzal vagyunk elfoglalva,
hogy stabil alapokra helyezzük
működésünket. Ezzel csak az EP-
választások után foglalkozunk
2009. május - Különvélemény
majd. Óriásplakátjaink azonban
egész Szlovákiában vannak.
- Kik tartoznak a célcsoport-
ba?
- Főleg azok az emberek, akik sa-
ját munkájukból élnek.
- Ez elég tág fogalom.
- Ezek azok a lakosok, akik mun-
kába járnak, akik fizetik az adó-
kat és a járulékokat, akiknek nem
tetszik, hogy a politikusok drága
autókat vásárolnak vagy értelmet-
lenségekre pazarolják az állam
pénzét, valamint fedezik az állami
cégek veszteségét, ahogy a Cargo
esetében is tették. Reméljük, ezen
polgárok létszáma meghaladja a
lakosok 5%-át.
- Hogy akarják megszólítani a
fiatalokat? A politikai pár-
toknak ezzel mindig gondjuk
akad.
- A programunkban szerepel
többek között - a marihuána de-
kriminalizációja. Nem tudom, ez
mennyiben szólítja meg az embe-
reket, de ugyanígy benne lesz a
programunkban az egyház levá-
lasztása az államtól.
- Ez a dekriminalizáció hogy
nézne ki?
- Nem vagyok szakértője a kér-
désnek.
- Mit akarnak ezzel elérni?
- Az egyén szabadságának kiter-
jesztését. Ha például egy állam-
polgárnál a rendőr egy gramm
marihuánával többet talál, mint
ami a törvény által megengedett,
nem szeretnénk, ha ez az illető há-
rom évre börtönbe kerülne. Nem
akarjuk legalizálni a marihuánát,
dekriminalizálni akarjuk.
- Úgy gondolja, hogy a társa-
dalom már megérett az ilyen
lépésekre?
- Ezt majd meglátjuk. Mi úgy
gondoljuk, hogy igen, de ezt majd
csak a választások tudják bizo-
nyítani. Az interneten is képvi-
seltetjük magunkat, sok emberrel
kommunikálunk.
- Pártjuk képviselői főleg szak-
emberek, nem ismert arcok. Ez
a párt taktikája?
- Meg vagyunk róla győződve,
Fotó: presstige - Kollár róbert
hogy az embereket a gondolatok,
eszmék révén tudjuk megszólí-
tani. Több ismert arcot elutasí-
tottunk, neveket azonban nem
mondok, nehogy feleslegesen
megkárosítsam őket. Ismeret-
len arcokat ismertté tenni sokkal
jobb, mint egy rossz hírnevet jóvá
tenni.
- Szlovákia kis ország rengeteg
politikai párttal. Nem félnek,
hogy elvesznek az örvényben?
- Mindent megteszünk azért,
hogy ne vesszünk el, már most
több plakátot ragasztottunk ki kü-
lönböző címek alatt.
Olyan dolgokat helyezünk elő-
térbe, melyek különlegessé tesz-
nek minket, példának okáért azt,
hogy elutasítottunk a KSČ volt
tagjait, azokat, akik együttmű-
ködtek az ŠTB-vel. Ez egy kon-
kurenciaharc, sok a párt, minden-
ki a parlamentbe akar jutni, és mi
jobbak akarunk lenni.
- Az SAS honlapján még nin-
csenek kint a programpontok.
Milyen irányba indulnak el?
- A pártunk programja két alapve-
tő értéken alapul: a szabadságon
és a szolidaritáson. A programot
még nem hoztuk nyilvánosságra,
csak a programtéziseket. Ha va-
laki megnézi ezeket, nagyjából
pontos képet kap arról, merre sze-
retnénk indulni.
- Legyünk konkrétabbak. Hogy
képzelik el az okatatásügyet
vagy az egészségügyet?
- Ehhez még nem jutottunk el.
A konkrét programot csak őszre
tervezzük, szeptemberben lesz a
programalkotó konferenciánk.
- A párt azonban részt vesz az
EP-választásokon. Hogyan sza-
vazzanak az emberek, ha még
a program sincs nyilvánosságra
hozva?
- Az embereknek nem most kell
szavazniuk, hanem június 6-án.
Értem én, hogy meg kell ismerni-
ük a programot, de a választáso-
kig még 50 nap van (a beszélgetés
idején, a szerk. megj.). Az EP-vá-
lasztásokra készülő programon
már az utolsó simításokat végez-
zük, néhány nap múlva nyilvá-
nosságra hozzuk.
- Milyen stratégiát akarnak
alkalmazni jövőre a parlamenti
választásokon, hogy a lehető
legtöbb szavazatot szerezzék
meg? A nemzeti kisebbségeket
is meg akarják szólítani?
- Az országos tanácsban van ma-
gyar származású tagunk, anyaga-
inkat ő fordítja magyarra, blogo-
kat ír magyarul, így szólítjuk meg
a magyar nemzetiségű szlovák
állampolgárokat. Nem tervezünk
intenzívebb kampányt, melyek a
kisebbségeket céloznák meg.
- Az utolsó tétel az életrajzában
az, hogy felmondott Počiatek
pénzügyminiszternél még 2007-
ben. Mivel foglalkozik most?
- Az anyagi biztonságomat már
megteremtettem, megalapítottam
a Fax Copy vállalatot, melyet
2001-ben elhagytam, 2006-ban
pedig eladtam a részemet. Szeren-
csére olyan helyzetben vagyok,
hogy nem kell dolgoznom.
- Tehát csak a párttal foglal-
kozik?
- Igen.
ELNÖKVÁLASZTÁSOK
- Az elnökválasztások eredmé-
nye a társadalom tükre?
- Attól félek, igen. Azonfelül,
hogy a társadalom tükre-e vagy
sem, el kell mondani, hogy Gašpa-
rovič csapata az első és a második
választási kör között egyszerűen
jobb kampányt folytatott. A ma-
gyarkártyával fantasztikusan ját-
szottak. Meg kell mondani, bejött
nekik.
- Ha ez a társadalom tükre,
hogy akarják megnyerni a
választásokat?
- Mi 5 százalékot szeretnénk
szerezni, hogy bejussunk a par-
lamentbe. Ez nem 50 százalékos
győzelem, mint az elnökválasz-
tásoknál. A mi programunkkal
Szlovákiában soha nem szerez-
nénk 50 százalékot, nem is erre
játszunk.
Mi szakértői párt vagyunk, nem
populisták pártja, akik a csillago-
kat is megígérik az égről. Nekem
ezért hatalmas siker lenne, ha a
legközelebbi választásokon sike-
rülne bekerülnünk a parlamentbe.
- Térjünk vissza az elnökválasz-
tásokhoz. Hogy értékeli a jelöl-
tek fellépéseit?
- Nem néztem meg őket. Inter-
neten keresztül eljutott hozzám
néhány humorosabb dolog, me-
lyeken jót nevettem, mint például
a „myslím náhodne, pretekám zá-
vodne” (véletlenszerűen gondol-
kodom, versenyszerűen autózom,
Gašparovič elferdített kampány-
szlogenje, a szerk megj.) Nagyon
tetszett Iveta Radičová fekete-
fehér szpotja, amely nagyon jól
meg volt csinálva, de el tudom
képzelni, hogy nem szólította
meg az emberek többségét.
- Az SAS az elejétől fogva Ra-
dičovát támogatta. Mit gondol,
miért nem nyert? A kampány
miatt vagy más dolgok is köz-
rejátszottak?
- Ivetának nem volt esélye a
győzelemre. Nem volt olyan
közvélemény-kutatás, mely az ő
győzelmét prognosztizálta volna.
A remény csak az első kör után
villant fel, mikor váratlanul sok
szavazatot gyűjtött. A második
körben kevesebb szavazatot vett
el Gašparovičtól, mint az első-
ben, így relatívan még rontott is
helyzetén.
- A békés hangvétel miatt?
- Ez egy politológusnak való kér-
dés, de azt hiszem, hogy azt a ma-
gyarkártyát tényleg jól játszották
ki.
- Mit hoz nekünk Gašparovič a
jövőben?
- Nekünk semmit, talán néhány
problémát a népszavazásnál, ha
összeszedünk 350 ezer aláírást, és
azt fogjuk tőle kérni, hogy hirdes-
se ki. Meg vagyok róla győződ-
ve, hogy obstrukciókkal él majd.
Nem állítom, hogy Radičová
azonnal kiírna egy ilyen népsza-
vazást, de tőle sportszerűbb hoz-
záállást várnék.
- Részt vennének az emberek
egy ilyen népszavazáson?
- Az attól függ, mikor és milyen
körülmények között jönne létre.
Ha a parlamenti választásokkal
egy napon valósulna meg, azt hi-
szem, talán lenne egy kis esély,
hogy elsül a kapanyél, és elég
ember népszavazna.
A KORMÁNY ÉS A VÁLSÁG
- Miért olyan népszerű Robert
Fico kormánya?
- Na, ezt én is szeretném tudni.
Amit csinálnak, azt rosszul csi-
nálják, de nagyon szépen tudnak
beszélni róla. Tetteik nem indo-
kolják népszerűségüket.
- Mi változott tulajdonképpen
három év alatt?
- Mély morális visszaesést látok.
Például azt, hogy valamelyik mi-
niszter ostoba módon ellopott há-
rom milliárd koronát (vagy annak
nagy részét), sőt egy olyan ember
lépett a helyére, aki aláírta azt a
bizonyos szerződést - számomra
nevetséges. Dzurinda alatt is vol-
tak botrányok, ám akkor legalább
nem volt ilyen nagy mértékű és
ennyire pofátlan.
- Miért nem érdekli ez az
embereket?
- Talán azért, mert már belefárad-
tak és apatikusak. Nem akarom
azt a nótát fújni, hogy az ellenzék
fogatlan. Az ellenzék csak sajtó-
tájékoztatókat csinálhat.

Rövid életrajz
Richard Sulík 1968 január 12-én született Pozsonyban. Apja fogorvos, édesanyja jogász volt. Családjával 1980-ban Németor-
szágba emigrált, Münchenben, Gelsenkirchenben és Pforzheimben élt, itt érettségizett 1987-ben. Előbb matematikát és fizikát
tanult, majt 1989-ben a müncheni egyetemen közgazdaságtanból szerzett oklevelet. 1990 májusában visszatért Csehszlovákiába,
és megalapította a FaxCopy vállalatot, melyet 2001-ig vezetett. 1998-ban visszatért az iskolapadba, és elvégezte a pozsonyi köz-
gazdaságtani egyetemet, adószakember lett. 2002-ben Ivan Mikloš pénzügyminiszternek bemutatta egyenadó-koncepcióját, majd
tanácsadóként dolgozott a tárcánál. Diplomamunkája az adóreform koncepciójáról szólt, melyet a koalíciós tanács felhasznált
az adótörvények alkotásakor. 2003-ban felmondott Ivan Mikloš pénzügyminiszternél, az OLO részvénytársaság igazgatója lett.
2006-ban visszatért tanácsadói posztjára, immár Ján Počiatek mellé, de 2007 áprilisában felmondott. A FaxCopy-ban fenntartott
tulajdonrészét 2006-ban adta el.
- Miért? Nem fogatlan az
ellenzék?
- Nem állítom, hogy az ellenzék
nem fogatlan, csak nem akarom
ugyanazt a nótát fújni.
- Rávenné magát populista
lépésekre, hogy bejusson a
parlamentbe?
- Különbséget kell tenni populista
és populista lépések közt, ennek
ellenére talán igen. Van káros po-
pulizmus és van olyan, melyben
lehet gazdasági ráció, és hasznos
lehet a társadalom számára is. Az
egyik népszavazási kérdésünk
például az, hogy korlátozzák-e
a kormánylimuzinok beszerzési
árát. Erre az emberek általában
azt mondják, hogy populista,
de engem egyszerűen bosszant,
ahogy egy jelentéktelen miniszter
150 ezer eurós autóban furikáz-
tatja magát, holott bőven elég len-
ne egy 40 ezres autó. Engem az
háborít fel, hogy ezen felül ezt az
én adómból is fizetik. Ez ugyan
populista tehát, de van morális
vonzata is. Van másfajta popu-
lizmus is, melyet nagyrészt Fico
csinál, és ez egyenesen káros. Azt
mondja, ad 25 ezer koronát há-
rom gyerekre, ám ha valaki gye-
reket szeretne, nem ez a fő indok,
ami miatt vállalja. Ez teljesen
helytelen és felesleges intézke-
dés, melynek nincs itt semmi ke-
resnivalója. Ugyanígy a roncspré-
mium, a házak szigetelése és még
x dolog. Például a gyógyszerekre
vonatkozó adók körüli cirkusz:
először szétverte azt, majd újat
vezetett be rájuk, ám a gyógy-
szereket nem az emberek fizetik,
hanem a biztosítók. Akkor lett
volna értelme, ha az adócsökken-
tés mellett az egészségügyi bizto-
sítóknak nem 14, hanem 13%-ra
csökkentette volna a juttatásokat.
Azt megérezték volna az emberek
is. Ő a díjszabást csökkentette, 3
milliárdos hiány keletkezett (ko-
ronában, szerk. megj.), és csak az
egészségügyi biztosítók profitál-
nak belőle, hiszen ők vásárolják a
gyógyszereket. Úgy adja el, mint-
ha az embereken segítene.
- Lehetséges, hogy Fico alacso-
nyabb forgalmi adót vezessen
be az üzemanyagokra?
- Az idő már elérkezett erre, de
semmit sem fog bevezetni, mivel
óriási államháztartási hiány áll
fenn.
- Térjünk rá a válságra. Mit
gondol a kormány válságkezelő
intézkedéseiről és milyeneket
javasolna ön?
- Az egyik rosszabb, mint a má-
sik, de erről már írtam több cik-
ket. Az az intézkedés, miszerint
megemelik a nem adóztatható mi-
nimumot, ugyan nagyon szépen
hangzik, de nem működhet most,
mikor Szlovákia bevezette az eu-
rót. Ugyan ez jó lépés volt, ám
a többi pénznem devalválódott,
ezért a bevásárlás külföldön jóval
olcsóbb lett. Nem a nem adóztat-
ható minimumot kell megemelni,
hanem az áfát csökkenteni, hogy
épp a Szlovákiában megejtett be-
vásárlás legyen olcsóbb.
- De azok az országok, ahol
magasabb az áfa, többet tud-
nak nyújtani a polgáraiknak,
magasabb az életszínvonal.
- Nálunk az állam nem tud gaz-
dálkodni a pénzzel, ez a faliújság-
tender példáján is láthatjuk. Tel-
jesen felesleges ilyen utópiáról
beszélni.
- De azok EU-s pénzek voltak.
- Igen, de Szlovákiának oda is fi-
zetnie kell. Mi nem kevés pénzt
fizetünk az Európai Unióba.
Amit kapunk, az nem a Jóistentől
jön. És gyakran előfordul, hogy
Szlovákiának akkor is fizetnie
kell, mikor nem képes meríteni
az alapokból. Van x ilyen eset,
mint például a Cargo. A 2006-
os választások előtt közvetlenül
az állam 14 milliót kaszálhatott
volna a Cargóért. Az asztalon re-
ális szerződések voltak. Fico ezt
egyszerűen leállította, de ez már
rossz és veszélyes populizmusnak
számít. Ma 130 millió eurót, azaz
4 milliárd koronát kell kifizetni,
hogy kiegyenlítse a veszteséget.
Vagy a járulékok elengedése.
A világon a nyolcadik legmaga-
sabb járulékot kell fizetnünk, és
ő néhány kiválasztott cégnek el-
engedi azokat. Illetve olyanok a
feltételek, hogy egy bajban lévő
cég nem teljesíti azokat, de egy
egészséges cég igen, annak azon-
ban nincs erre szüksége. Én azt
mondom, mindenkinek csökkent-
sük a járulékokat. Ő itt istenkéset
játszik, megmondja, kinek lehet
és kinek nem. Az egész állami
segítség beteg elem. Ebbe nem
kéne az államnak beleavatkoz-
nia. Befektetési stimuloknak és
állami segítségnek nem szabadna
léteznie, mindenki gazdálkodjon,
ahogy tud.
- Mi a helyzet a roncsprémium-
mal? Segített?
- Bizonyos szempontból igen,
hiszen bevont 45 ezer roncsot az
utakról. Javul a környezet állapo-
ta, biztonságosabbak lesznek az
utak, de milyen áron? Lehet, hogy
egy millió ember adójából csípett
le, hogy nagylelkűen támogasson
45 ezer embert a roncsprémi-
ummal. Olyan véleményeket is
hallottam, hogy ez a fogás jöve-
delmező volt az államnak, ez a
kijelentés azonban mégsem lehet
igaz. Ha viszont így volt, min-
denre adjunk roncsprémiumot, és
örökre.
- De erre az államnak nincs
pénze
- Na, hát épp ez az! Akkor ez most
megéri vagy sem? Tegnap (április
14.) a rádióban jártam, és egy úr a
minisztériumból azt bizonygatta,
hogy az állam keresett ezen.
- Hiszen ezen azok a környező
országok kerestek, akik legyár-
tották az autókat.
- Igen, a cseh Volkswagen megy,
a szlovák meg áll, ismét egy ér-
dekes történetbe ütköztünk, de
ezt most tegyük félre. Ha az ál-
lam keres ezen, akkor miért nincs
roncsprémium mindenre? Legyen
roncsprémium a hűtőre és a bú-
torra is, sőt legyen mindörökké.
- Ez az ipar diszkriminációja
volt?
- Úgy gondolom, hogy az állam
2009. május - Különvélemény
jogosulatlanul intézkedett, ennek
nem szabadott volna megtörtén-
nie. Néhány hivatalnok a nemzet-
gazdaság megmentőjére játszik.
Az oldaná meg a válságot legha-
tékonyabban, ha mind szabadság-
ra menne. Fico átaludt két évet,
holott tényleg strukturális refor-
mokat foganatosíthatott volna,
összeállíthatta volna a nyugdíjpil-
lért. Időzített bomba ketyeg, ő pe-
dig nem használta ki megfelelően
az időt. Fico kormányának első
30 hónapja alatt az inflációt figye-
lembe véve 150 milliárd koroná-
val többet kaszált, mint Dzurinda,
ennek ellenére nem csinált emlí-
tésre méltó reformot, csak az euró
bevezetését. Most itt a válság,
mit lehet tenni? Az egyetlen do-
log, amit a Szlovákiához hasonló
kis országok tehetnek, átaludni a
válságot. A gyártó vállalatok ön-
maguktól törekednek arra, hogy
megrendeléseket kapjanak, el-
sődleges érdekük főzödik ehhez.
Ebbe az állam ne keveredjen bele.
Ha már erőnek erejével csinál-
ni akar valamit, akkor javítson a
körülményeken. Kevesebb korlát,
alacsonyabb adók, alacsonyabb
járulékok, egyszerűbb rendszer.
Honnan vett 4 milliárd koronát a
Cargora? Fico azt nem a zsebéből
húzta elő, olyan cégektől vette el,
melyek az adók révén jól gazdál-
kodtak, hogy aztán egy olyan cég
számlájára tegye, melyet szétlop-
nak.
- Hogy segítene az adócsök-
kentés?
- Motiváltabbá tenné az embe-
reket, hogy értéket teremtsenek,
egyszerűen motiválná őket a
pénzkeresésre.
- 16 százalékra csökkentené az
adókulcsot?
- Van ilyen javaslatunk, ami prog-
ramunk központi része lesz, de
jelenleg ez nem ilyen egyszerű.
Előszöris, az adócsökkentés nem
orvosság mindenre, másodszor,
nem válthatjuk fel az adót adó-
val. Fico például csökkentette a
jövedelemadót, bár nem közvet-
lenül, hanem a nem adóztatható
minimum megemelése révén. De
éppen akkor kellene csökkentenie
az áfát, hiszen gondjaink vannak a
fogyasztással. Itt tehát értelmesen
mérlegelni kell, melyik adót, mi-
kor, milyen mértékben és milyen
pénzből érdemes csökkenteni.
Ha az én kezemben volna az
irányítás, először a járulékokra
koncentrálnék. Egyszerűsíteném
a rendszert, megnézném, hogy
az egyszerűsítés nyomán mennyi
pénz marad, és ezt a járulékcsök-
kentésre használnám fel. Valami
hasonlót lehetne csinálni a jöve-
delemadóval is. Ott 41 kivétel
van, amelyeket meg lehetne szün-
tetni. Ez a lépés három százalék-
pontot jelentene, ami az államnak
nem kerülne semmibe.
- Hogy nézne ki a helyzet a
szociálisan gyengébb családok-
ban?
- A szociálisan hátrányos helyzetű
családok többé-kevésbé meg sem
éreznék, mert ők a létminimum
körül mozognak. Létezik azonban
a marginális adóztatás fogalma,
hami azt jelenti, mennyire van
terhelve az utolsó megkeresett
koronájuk is. A marginális terhe-
lés pedig éppen a szociálisan hát-
rányos helyzetű családokat érinti
legfőképp. Vegyünk egy családot:
apa, anya, két gyerek, teszem azt
300 eurós szociális juttatást kap-
nak. Ha az apa további 100 euró-
ért kezd el dolgozni, akkor nem
400 eurójuk lesz, hanem 316, a
maradék 84 eurót az állam veszi
el először a járulékokon, másod-
szor pedig a szociális juttatások
csökkentésén keresztül. Ez pedig
hatalmas marginális terhet jelent,
mely egyszerűen nem motiválja
az embereket hivatalos pénzkere-
setre, ezért az emberek vagy nem
dolgoznak, vagy feketén teszik
azt. Mindkettő az államot káro-
sítja meg.
- Igaza volt Ficónak, a válságot
a neoliberalizmus okozta?
- Nem tudom egyértelműen azt
mondani, hogy nincs igaza, mert
részben igazat kell, hogy adjak
neki. Úgy gondolom, a válságot
egyrészt az váltotta ki, hogy nem
itt, hanem Amerikában nem léte-
zett hatékony kontroll a bankok
felett. A szlovák ellenőrzés mel-
lett olyan dolgok, mint Ameriká-
ban, nem lennének lehetségesek.
A válságot másrészt a szocialis-
ták erőfeszítései okozták, min-
denkinek mindent adni - később
kiderült, ilyen hozzáállás nem le-
hetséges. Főként azokra az ingat-
lanokra gondolok, melyek Clin-
ton kormányzása alatt mindenki
számára hozzáférhetőek voltak.
A feltételeken roppant módon la-
zítottak, gyakorlatilag mindenki
kapott jelzálogkölcsönt, ami vál-
sághoz vezetett.
- Obama pénzinjekciója segít
túlélni a válságot?
- Azt hiszem, hogy inkább csak
meghosszabbítja. Az első év hatá-
sai nem lesznek olyan drámaiak,
ezzel szemben azonban nem egy
évig tart majd, hanem háromig.
Egészében véve nem segít, hiszen
azt a pénzt az adófizetők pénzéből
veszik el.
- Három évig tart majd a
válság?
- Nem erre a három éves időtar-
tamra akarok fixálódni, de a vál-
ság tovább lesz itt, mint abban az
esetben, ha az állam nem avat-
kozna bele. Nem gondolom, hogy
a világ pénzügyi rendszere ös-
szeomlana. Amerikának van egy
nagy előnye: az egyetlen ország,
mely saját pénznemében adósod-
hat el külföldön.
- Segített a sajtó a válság elmé-
lyítésében?
- Nyilván kihasználják ezt a
helyzetet. Egyetértek azzal a ki-
jelentéssel, hogy Fico mindennel
számolt, csak a válsággal nem. És
úgy kell neki.
- Mi okozza az államháztartási
hiányt?
- Az adókiesés. 2009 február 28-ig
az állam adóterve csak 70 száza-
lékra volt teljesítve, azonban ilyen
még nem volt. Még a legrosszabb
időszakokban is 70 százaléknál
többre teljesítették a tervet. Mikor
Mikloš volt a pénzügyminiszter, a
tervet 100 százalékon felül telje-
sítették. Nem csak hogy nem tud-
nak gazdálkodni, de tervezni sem
tudnak, mely a szocializmusban
is megmutatkozott. A deficitet
az adók áramlásának megcsap-
panása okozta. A második ok az
értelmetlen kiadásokban rejlik.
Fico nem tud takarékoskodni, a
szocialisták sosem tudtak. A hiva-
talnokok létszámának csökkenté-
sén 20 százalékot akart spórolni,
sőt kormányrendelet is létezik,
mely a minisztereket utasítja a
“takarékoskodásra”. Ha megnézi
a hivatalnokok helyzetét, akkor
látja, hogy kicsivel többen van-
nak, mint három évvel ezelőtt.
- Térjünk rá a nyugdíjrend-
szerre. Szükség van reformra?
- A reform szükségességéről nem
Fico tehet, hanem az előző kor-
mány, mikor Kaník volt a mi-
niszter. Az első pillérnek kizáró-
lag szolidárisnak kellene lennie,
főképp azért, mert bevezették a
második pillért is. Minden ember-
nek az első pillérbe kellene raknia
keresetének valamekkora száza-
lékát, de mindenki ugyanakkora
nyugdíjat kapna, ez lenne a szo-
lidáris összetevő. A második pil-
lérből annyit kapnának, amennyit
befizettek. Erre a mixre azért van
szükség, mert megengedhetetlen,
hogy valaki nulla nyugdíjat kap-
jon. Az államnak garantálnia kell
az első pillérből származó össze-
get, mely csak ezután növekedhet,
ezért van szükség a két összetevő-
jű nyugdíjrendszerre.
- Csökkentené a nyugdíjkor-
határt?
- Ellenkezőleg, növelném. A járu-
lékbónusz a nyugdíjkorhatár tel-
jes megszüntetését vetíti elő, min-
denki dolgozzon annyit, amennyit
akar. Az általam leírt rendszerben
az állam garantálja a létminimu-
mot. Ez alapján a nyugdíjkorhatár
felesleges.
- Ezt miből fedezné az állam?
- Az adókból és járulékokból,
de mindenféleképpen az állami
költségvetésből. Az állam ezt a
garanciát 70 különböző szociá-
lis juttatás révén realizálja, és ez
nagy baj. Aránylag komplex szá-
mításokat végeztem, ugyanezek-
kel a számokkal dolgozott a Szlo-
vák Tudományos Akadémia és a
17. oldal
Fotó: presstige - Kollár róbert
M.E.S.A 10 is. Mind ugyanarra
az eredményre jutottunk. A járu-
lékbónusz, amelyet javaslok, ne-
utrális az állami költségvetéssel
szemben. A honlapomon megta-
lálhatóak a részletes számítások,
konkrét adatokat, sajnos, most
nem tudok mondani.
BOTRÁNYOK
- Le kellene mondania a
belügyminiszternek a roma
gyerekek megalázása miatt?
- Szerintem nem. Azokat a rend-
őröket megbüntetik, ez a logikus
lépés.
- Ön szerint Malina Hedvig
ügye művileg konstruált vagy
valóban megverték?
- Ezt nem tudom megítélni, nincs
róla véleményem.
- Vagy nem akar erről nyilat-
kozni?
- Egyáltalán nem gondolkoztam
ezen, nem érdekel túlzottan, nem
kapcsolódik a szakterületemhez,
és nem is válaszolhatok minden-
re.
- Hogy szavazna a hibrid ma-
gyar tankönyvek ügyében?
- Erről előbb Ivan Jurášsal kelle-
ne tárgyalnom, az ő gondjaira van
bízva az oktatásügy.
- Mit gondol a szlovák sajtó-
ról? Tényleg ők a kormány
ellenzéke?
- Igen, ellenzékként működik, de
ez nem tiltott dolog.
- Ez az újságírók vagy a vállal-
kozók ellenzéke?
- Az újságíróké. Ismerek néhány
újságírót és kiadót, nem enged-
nének beleszólást munkájukba.
A csúcsújságírók, mint például
Rado Baťo, egész egyszerűen
elmennének, ha nem írhatnának
arról, amit jónak látnak. Ez egy
Fico-ellenes ellenzék, egyáltalán
nem részesítik egyenlő elbánás-
ban, mindezt azért, mert ha nincs
mit dicsérni, csak a bírálat marad.
Gondolkozzon csak el arról, amit
mond. Fico ostobaságokat zagy-
vál, másnap elolvassa az újság-
ban, ez minden.
- Visszavásárolná az SPP-t?
- Biztosan nem. Gyönyörűen
keres, és az állam 51 százalékot
kap.
- Szlovákiának mindenképp
fejlődésre van szüksége. Ön ho-
gyan képzeli el?
- Benne lesz a programunkban.
Ha az állam valamit tenni akar,
javítson a keretfeltételeken.
Laczkó Sándor,
fordította: Finta Márk
18. oldal 2009. május - Különvélemény

Az MKP szakadás előtt

Bugár Béláék játékosok. Nem
kis játékosok, igazi nagyhalak.
Olyan könnyedséggel játszanak
az MKP-val, mint egy sakkvi-
lágbajnok az amatőrökkel. Pe-
dig Csáky Pálék sem nyeretlen
kétévesek. Hogy is van ez?

FINTA MÁRK

Az MKP Országos Tanácsá-

nak ülésén sem született definitív
döntés arról, mi lesz Bugár Bé-
lával, A.Nagy Lászlóval és Gál
Gáborral, a szlovákiai magyaro-
kat képviselő párt törvényhozó-
ival, ugyanis a honatyák bizony
kiléptek az MKP parlamenti
frakciójából. Az egész azzal kez-
dődött, hogy a párt, mióta csak
világ a világ és Fico-kormány a
Fico-kormány, bugáristákra és
csákystákra oszlott. Bugár már
korábban is bírálta utódát az el-
nöki székben, gyenge vezérnek
titulálta, rossz kommunikációval
vádolta, lépni azonban nem lé-
pett. Lépett azonban Simon Zsolt,
volt agrárminiszter, akkorát, hogy
egyszeriben kilépett a pártból.
Ezzel drasztikus események sorát
indította el.
A lavina azért indult el, mert
Simon lépése gyakorlatilag egy
kérdés volt azok felé, akik eddig
nagy hangon bírálták Csákyt és
magát a Magyar Koalíció Párt-
ját. Simon megmutatta, hogy a
pártból való kilépés lehetősége
igenis reális fenyegetés, abszolút
véghezvihető, és nem a világvége
csak akkor lehet megnyerni, ha pett. Ami itt érdekesnek tűnik, lamentbe. Bugárnak különösen szakadás és egy új magyar párt. alkalmas a szlovákiai magyarság.
egy szlovákiai magyar politikus
történik valami. Az MKP támo- az a következő: Bugárék úgy kényes lenne a dolog, hiszen ő azt A másik lehetőség, hogy Csá- A harmadik lehetőség, hogy
életében.
gatottsága szép lassan olvadozni léptek, hogy kivártak, csupán a állította, hogy tárgyalni akar az kyék kivágják Bugárékat a párt- megegyeznek. Ez a legvalószí-
Mi lehetett ennek a hátterében?
kezdett, Csáky nem tudott ezzel parlamenti frakciót hagyták el. A MKP-val, nem elhagyni, kizárta ból. Ez a lehetőség drasztikus, nűtlenebb, hiszen az eddigi hí-
Elsősorban az, hogy az MKP nem
mit kezdeni. Bugár a háttérben választók most már tudják, hogy az új párt lehetőségét. Ha mégis de szintén több oldala van a do- rekből úgy tűnik, Bugárék nem is
politikai hovatartozás alapján lét-
már elindította csendes Csáky-el- vannak problémák, de ezen kívül új pártot indítana, azzal egyrészt lognak. Ha Bugárék repülnek, nagyon szándékoznak egyezségre
rejött párt, hanem etnikai alapon
lenes hadjáratát, de ez csak elmé- nem tudnak semmit. Egyrészt, diszkreditálná magát a szavazók repülnek velük az elégedetlenke- jutni Csákyval. Ha azonban ez
szerveződött. Ennek az az előnye,
letek szintjén ragadt. Bugárnak mert Bugárék a problémákat szemében, másrészt azokon a vá- dők is, ebben az esetben ugyanis mégis megtörténne, annak nem
ami a hátránya: egy konkrét cél
nem nagyon akarózott lépni, Csá- (Simonhoz hasonlóan) csupán lasztókon kívül, akik továbbra is nem önként távozásról van szó, lenne reális hatása. A választáso-
érdekében működik, melynek
ky kivárt. Természetes volt, hogy általánosságokban fogalmazták támogatnák őt, nem tudná bővíte- hanem szándékosan, a nyilvános- kig az eredmény érdekében még
összetartó erőként kellene hatnia.
a pártban egy olyan ember lesz a meg, másrészt, mert a tárgyalások ni a tábort. ság előtt lezajlott szakíts-ha-bírsz kitartana a béke, de az MKP épít-
Ideális esetben így is van, az MKP
láncreakció elindítója, aki Csáky konkrétumairól hallgatnak, mint játékról. Ebben az esetben durván ménye az etnikai alapokon nyug-
politikusai a felvidéki magyarsá-
bírálója, van egy kevés hatalma a a sír. Okot adnak a találgatásra. Ezt a politikai tervet alátá- elmérgesedhet a helyzet, másrészt vó politikai párt természete miatt
got érintő kérdésekben általában
párton belül, de nem annyi, hogy Vegyük sorra, mi történhet. Az maszthatja, hogy Bugárék újabb viszont Csákyék választás elé ál- ismét alapjaiban rázkódna meg a
összezárnak. A képlet azonban a
az a nagykutyákat komolyan fe- első, és elég valószínű lehetőség, egy hónapot kaptak gondolkodás- lítják azokat is, akik a fotelból legkisebb külső reakcióra.
gyakorlatban egész máshogy fest.
nyegethetné, elég hangos, hogy hogy Bugárék elhagyják a pártot, ra. Ismét visszatér mindkét fél a szidták a vezetőséget. Vagy az
Ha két ló egy szekeret ellenkező
tetteinek híre eljusson a válasz- és egy évvel a parlamenti válasz- lövészárkokba, nem történik majd lesz, amit mondunk, vagy repül- A nagy kérdés: a szlovákiai
irányba húz, az a szekér vagy nem
tókhoz, de egymagában nem tud- tások előtt új pártot alapítanak. semmi, jó ideig. Annyi azonban tök ti is, hisz látjátok, meg tudjuk magyarságnak tényleg egy ilyen
indul el, vagy az erősebb ló győz.
na eredményt kicsikarni a hely- Ez egyrészt azért kemény, mert változik, hogy Bugár elmondhat- tenni. Az MKP a maga választói labilis politikai struktúrára van
Márpedig a párton belül két ló is
zetből. Simon tökéletesnek tűnt tényleges szakadást okozna a ja: bár május 16-ig adott időt az és politikai erejével ugyan nagy szüksége? Megszabadulunk vég-
nagyon húzná azt a bizonyos sze-
ehhez. szlovákiai magyar politikai szín- MKP-nak, és ezt még egy hónap- érvágást szenved, de még mindig re a bizonytalanság érzésétől? És
keret.
Meg is történt, aminek meg téren, megnehezítené az összezá- pal kitoldotta, egész egyszerűen jobb a már bejáratott párt, mint végül, Öllös László politológus
Térjünk csak vissza Simonhoz:
kellett történnie. Bugár és két rást, kérdéses lenne, hogy a két nem volt esély a megegyezésre, mindent újrakezdeni. Ilyen radi- kérdését feltéve: kinél marad a
rájött, hogy ezt az állóháborút
másik parlamenti képviselő lé- magyar párt nem jutna be a par- így nincs más hátra, mint a nagy kális újrakezdésekre azonban nem Fekete Péter?

Gyermekgyilkos társadalom
Nyílt sebek a fejen és a testen, hiányzó
bőr és körmök, ütések nyomai az ar-
con, felszakított fül, szétzúzott száj, tö-
rött fogak és bordák. Majd a kegyetlen
végső leszámolás: a szétroncsolt hát-
gerinc. Íme egy alig 17 hónapos kisfiú
élettörténete.
PODHRADSKÁ LEA
London. 2007. A gyermek P édes-
anyjával, annak élettársával és pedofil
barátjával közösen osztotta meg vikto-
riánus korabeli házukat, melyben 2007
augusztusában barbár módon elkövetett
kínzások következtében elhunyt. A testén
található több, mint 50 darab sérülést ért-
hetetlen módon szó nélkül hagyta mind a
gyermekvédelmi egyesület, mind a kór-
ház, de még a rendőrség is.
A gyermekhez kihelyezett szociális
gondozó 60 alkalommal látogatta meg a
családot, védelembe vételét azonban egy
alkalommal sem kérvényezte. Fizikai, s
nem utolsó sorban szellemi állapotának,
családi helyzetének tiszta tudatában, vál-
toztatásra egyik szervtől sem érkezett
kezdeményezés. Az aljas magatartást
mutató és bűntettet elkövető neurotikus
élettárs, valamint azt szó nélkül hagyó
anya jelenleg börtönben tölti büntetését,
a pedofil barát bizonyíték híján szabad-
lábon. Az anya a szabadságvesztését le-
töltendő idő alatt megszülte következő
lánygyermekét, ám a szociális szervek
nem tervezik a gyermek gondozásba vé-
telét.
A középkorban még élt ama ősi elv,
aminek értelmében a büntetésnek hason-
lítania kellett a bűncselekményre. A pe-
cséthamisítók arcára ezért sütöttek pecsé-
tet, kezüket, ujjaikat vették azoknak, kik
hamisan esküdtek, így téve érdemtelenné
esküre emelt kezüket. Hasonló megfon-
tolásból ugyanígy jártak a tolvajok is, a
notórius rágalmazóknak meg a nyelvüket
tépték.
Vajon mi lenne büntetése egy olyan
állati lénynek, merthogy gondolkodónak
semmiképp sem nevezhető, aki 17 hóna-
pon keresztül folyamatosan bántalmaz
egy gyermeket, s a lehető legtöbb alka-
lommal megcsonkítja annak valamely
testrészét?
A középkornak volt egyfajta eszme-
rendszere, pszihológiája, amivel teljes
mértékben természetesen nem lehet
egyetérteni, de mindenképp elég volt
ahhoz, hogy elrémítsen. Viseld magadon
mindenkoron jelét annak, mit elkövettél!
Vajon kit is nevezhetünk történetünk-
ben kegyetlennek? Egy beteg felnőttet,
ki szórakozásból csonkít gyermeket, az
anyát, ki szó nélkül hagyja vagy min-
denki mást, aki tudott róla, mégsem tett
semmit? Vagy a szociális gondozót? Aki
tettét figyelmetlenséggel magyarázta, s
magát védeni próbálta az ócska válas-
szal: ,,A gyermek szerette a csokoládét,
mindig az arcát fedte.” De mind a 60
alkalommal? Vagy a kórházat és a rend-
őrséget, kik hazaengedték ugyanabba a
kegyetlen légkörbe, ahonnan elhozták?
Mindezt milyen megfontolás és logikus
elgondolás alapján tette bármelyikük is?
Merthogy saját életünk zavartalansága
mindig is sokkal fontosabb volt annál,
hogy egy percre félretegyük érdekeinket,
és lépjünk. Gondolkodjunk el egy kicsit
rajta!
www.presstige.sk
Szemünk előtt zajló evolúció
1928-ban egy alexander
Fleming nevű skót orvos fel-
fedezte, hogy egyfajta penész-
gomba (Penicillium notatum)
baktériumölő hatású anyagot
bocsát ki. nagy észrevétel
volt ez, s az anyagra (vagyis
a penicillin nevű antibioti-
kumra) úgy tekintettek, mint
lehetőségre, amellyel az ember
megoldja a kórokozók elleni
harcot. nyolcvanegy év telt el
azóta, jelentem: a harc még
mindig folytatódik. Mi az oka
annak, hogy újabb és újabb
antibiotikumokra van szükség
a baktériumok okozta betegsé-
gek leküzdésére? ez az ok nem
más, mint maga az evolúció.
BOGÁR GABRIELLA
A baktériumok fejlődése
ugyanis olyan irányt vett, hogy
az egykor izolált penicillin hatá-
sának ellenállni képes csoportok
elszaporodtak, új törzsek kelet-
keztek, amelyeket ez az anyag
megsemmisíteni nem képes. Az
ember a rezisztens baktériumcso-
portok ellen új antibiotikumot ta-
lált, de megint rezisztens törzsek
alakultak ki, s ez a folyamat máig
tart. Kissé tudománytalan kifeje-
zéssel élve: az egyes antibiotiku-
mok időről-időre elvesztik „aktu-
alitásukat“. E folyamatot észlelve
a tudósoknak nem volt min meg-
lepődniük, hiszen akkorra már a
köztudatban elfogadottá váltak
Charles Darwin tanai, amelyek
ezáltal is bizonyságot nyertek.
ki az a Charles Darwin?
Darwin az 1800-as évek Angli-
ájába született bele. Nyilvánvaló
volt, hogy anyagi gondjai nem
lesznek a felhalmozott családi
vagyonnak köszönhetően, de apja
tisztes foglalkozást szeretett volna
fiának, s taníttatni kezdte. A fiú az
iskolát általában unalmasnak ta-
lálta. Az apa kétségbeesett, hogy
fiából nem lesz semmi. A fiatal
Charles érdeklődött az állattan,
a növénytan és különösképpen a
geológia (ásványok és kőzetek)
iránt, e területeken jókora tudás-
ra tett szert, s már fiatal korában
befogadták őt a tudományos kö-
rök. 22 évesen világkörüli útra
nyílt lehetősége a Vizsla (Beagle)
nevű hajón, apja azonban őrült-
ségnek találta az utazást. Charles
roppantul felnézett nevelőjére, és
már-már kezdett belenyugodni
apja döntésébe, aki azonban vé-
gül mégiscsak engedett, és a vé-
letlenek összejátszásával, Darwin
a Vizslán kötött ki. Ez a hajóút
azért volt oly jelentős, mert ek-
kor gyűjtötte azokat az ismereteit,
amelyekből elmélete megalko-
tásakor kiindult. Az ötéves útról
visszatérve aztán élete végéig ki
se mozdult Angliából. Családot
alapított, majd Downban lete-
lepedett. Rejtélyes betegséggel
küszködött (talán a trópusokon
kapta el), amely szigorú napiren-
det követelt meg tőle, s ha nem
tartotta be, azonnal jelentkeztek
a kellemetlen tünetek. Napjai
könyvírással, sétával, beszélgeté-
sekkel, tudományos vitákkal tel-
tek.
Nyugodtan mondhatom, ha e
nagy tudós nevéhez nem fűződne
semmilyen tudományos felfede-
zés, jelleme akkor is példaként
állhatna előttünk. Gyermekeit a
korabeli angliai viszonyokhoz,
de a maiakhoz képest is, felvilá-
gosultan nevelte, személye iránti
tiszteletüket nem kényszerrel vív-
ta ki. Felesége és közte megértés
uralkodott, s akkor sem szívlelte
az agresszív megnyilvánulásokat,
amikor a tudományos porondon
az élete fő műve mellett kellett
kiállnia. (Ernst Haeckel ugyanis
fanatikus módon védte Darwin
tanait, de ő mindig mérsékelt
hangnemre intette őt). Felismer-
te és világosan látta, hogy ha
közzéteszi mindazt, amire rájött,
rendkívüli vitát gerjeszt, és min-
den bizonnyal kiváltja az egyház
ellenszenvét. Micsoda pikantéria,
hogy Darwin maga is teológiát
tanult, igaz, tudta, sosem lesz a
nyáj átszellemült vezetője. Tu-
dományos felismerésével ő maga
is évekig viaskodott, barátkozott,
mondhatni, súlyként nehezült
vállára.
Hol van az isten?
Nézzünk most mi is szembe a
darwini felismeréssel. Nem lehet
igaz, hogy pár ezer évvel ezelőtt
Isten a mai formájukban alkotta
meg az egyes fajokat. Számos
bizonyíték van rá, hogy a ma élő
állatok és növények, évmilliókkal
ezelőtti formákból, hosszantartó,
lassú fejlődésnek köszönhetően
nyerték el jelenlegi megjelenési
formájukat. Ami mindebből kö-
vetkezik, nem más, mint hogy a
„teremtés koronája“, az ember
SZePAré
is az állatvilágból fejlődött ki, s
annak mindmáig szerves része.
Nagyon helyes, ha most a majom-
ember rokonság jutott eszünkbe,
pontosabban az, hogy a majmok
és az ember közös őstől származ-
nak. El tudja képzelni a kedves
olvasó, milyen élénk viták szü-
lettek e gondolatok hangos ki-
mondásakor? Hiszen Darwin az
egyház alapvető téziseit rengette
meg, s ezt főképp a magasrangú
egyházi méltóságok tűrték nehe-
zen, hiszen az egyházi vagyon
alatt „rezgett meg a léc“. Oxford
püspöke úgy nyilatkozott A fajok
eredetéről, hogy az „vakmerő fel-
tevések és spekulációk keresztül-
kasul rohadt tákolmánya“, s tisz-
tességtelen eszközökkel támadta
Darwin egyik „bulldogját“, az
evolúciós elmélet védelmezőjét,
Thomas Huxleyt. Darwin ugyan-
is pártfogókra is talált, akik a
gyengélkedő, békeszerető tudós
nézetei mellett a nyilvánossággal
szemben is kiálltak (ilyen volt a
már említett Haeckel Németor-
szágban).
Wallaceról még nem tettem
emítést, noha ugyanabban az
időben ez a fiatalember is ugyan-
arra a gondolatra ébredt rá, mint
Darwin, mégis kevesen ismerik.
Elég itt most annyit megjegyez-
nem, hogy Wallace mélységesen
tisztelte Darwint, és soha nem
jutott volna eszébe elorozni tőle,
az éveken át végzett, aprólékos,
pontos, odaadó munkáért kijá-
ró érdemeket. Másint Darwin
tisztességtelennek találta volna,
ha hirtelenjében kiadja a „nagy
művet“, amelyen hosszú évekig
fáradozott, mert minden apró
19. oldal
részlet helyességéről meg akart van, ha az evolúciót Isten terem- Egy gondolatot még érdemes-
győződni. A helyzet megoldódott: tette meg? A tudomány és a vallás nek érzek közölni. Az egyház
Darwin barátai ülést rendeztek a összekapcsolására számos törek- (azidőtájt Darwin nagy ellenzője)
Linné Társaság tudós tagjai rész- vés figyelhető meg napjainkban nem egyenlő a vallással, hanem
vételével, amelyen mind Wallace, is, ami valószínűleg kételyek annak egyfajta intézményesíté-
mind Darwin gondolatait felol- eredménye, s annak a félelem- se. A vallás pedig nem egyenlő a
vasták, de ők maguk nem jelentek nek, hogy ha már tudományosan hittel, mely a legbensőségesebb
meg a szimpóziumon. Így szer- ennyi mindent meg tudunk ma- fogalom e három közül. A hit az
zett tudomást a nyilvánosság az gyarázni, egyszercsak egyedül az erő, amivel hegyeket mozgat-
evolúciós elméletről. maradunk a felismeréssel: értel- hatunk, legyen az Istenbe, a tudo-
metlen a lét, semmi sincs a halál mányba, saját magunkba vagy a
tény vagy elmélet? után, semmi sincs a születés előtt, repülő spagettimonstrumba vetett
minden, amit teszünk, és amiről hit.
Az evolúció létezése tény. A azt hisszük, intellektuális maga- Az egyház támadhatja az evo-
folyamatos változások napjaink- sabb rendűségünk és akaratunk lúciót, s a vallással sem kell, hogy
ban is zajlanak, s ezt a tudósok megnyilvánulása, csupán puszta összeférjen, a hit viszont bárhova
nem is kérdőjelezik meg. Ami törvények beteljesülése. odaszegődhet, ha hívjuk.
vita tárgya lehet, az ennek a folya-
matnak a mikéntje. Darwin sem
elégedett meg csupán a megálla-
pítással, hogy az evolúció létezik,
Ismét itt az Észbontó!
folyvást azon gondolkodott, mi
lehet a hajtóereje. Arra jött rá, ez
a hajtóerő a szelekció. Szerinte a
természetben bizonyos versengés
Előző rejtvényünk helyes megfejtése a következő: Igen, lehetsé-
folyik a források megszerzéséért,
ges! Tételezzük fel, hogy éppen január elseje van és János teg-
miközben a sikertelenek alulma-
nap, tehát szilveszterkor ünnepelte 30. születésnapját. Ebben az
radnak, így nem képesek létre-
esetben elmondhatjuk, hogy december 30-án János még nem volt
hozni életképes utódokat. Azok,
30 éves, azaz csak 29, idén szilveszterkor viszont már a 31-et
akik felülkerekednek, a legráter-
fogja ünnepelni, azaz jövőre 32 éves lesz az év utolsó napján. E
mettebbek, az ő utódaik fognak
havi nyertesünk Herdics Gábor, akinek ezúton gratulálunk! Nye-
majd elszaporodni. A természetes
reményéért jelentkezzen az info@presstige.sk címen! Továbbra
szelekció ma is fontos, evolúciót
is kérünk minden egyes beküldőt, hogy a helyes megfejtés mel-
magyarázó elv, bár a mai modern
lett teljes nevét is tüntesse fel!
eszközöknek köszönhetően (fő-
képp a genetikának és molekulá-
Aktuális feladványunk:
ris biológiának), más elméletek is
ismertek, a darwini gondolat tehát
Kilehelte lelkét a dúsgazdag sejk. Végrendeletében azonban ki-
továbbfejlődött, s közben az élet
kötötte, hogy két fia közül csak az kaphatja meg vagyonát, akinek
különböző területeire is kihatott.
tevéje lassabban jut el az oázisig, mint a másiké. A testamentum
felolvasása után a fivérek gyorsan tevére ugrottak és eszeveszet-
Ha az evolúció tény, mit tegyen
tül vágtattak az oázis irányába. Miért?
a vallásos ember, aki a Biblia
vagy más szent könyv igazában
A megfejtéseket a gergely.lacza@presstige.sk címre küldjétek
hisz? Megteheti, hogy az evolúci-
be.
óról nem vesz tudomást. Vagy mi
20. oldal 2009. május - Támogatóink
iMPresszuM Lapigazgató: Laczkó Sándor: alexander.laczko@presstige.sk, tel.: 0915 707 204 ▪
Főszerkesztő: Finta Márk: mark.finta@presstige.sk, tel.: 0915 538 664 ▪
Főszerkesztő helyettes: Kollár Róbert: robert.kollar@presstige.sk, tel.: 0908 557 519 ▪
Kiadó: Jedlik Ányos Polgári Társulás, ul. Boženy Slančíkovej 1, 949 01 Ni-
tra ▪ Tördelés: Laczkó Sándor, Csambal Tamás ▪ Nyomdai előkészületek: Lac-
zkó Sándor ▪ Rovatszerkesztők: Czímer Gábor: T-Tudomány - gabor.czimer@
presstige.sk; Dömény Andrea: Ergo Sum – andrea.domeny@presstige.sk; Finta
Márk: Különvélemény - mark.finta@presstige.sk; Kiss Péter: Különvélemény -
peter.kiss@presstige.sk; Lacza Gergely: Art Regnum, Szeparé - gergely.lacza@presstige.sk;
www.presstige.sk Laczkó Sándor, Ryšavý Pál: Hírek - alexander.laczko@presstige.sk; Poór Marianna: Véna,
Parnasszus - marianna.poor@presstige.sk; Számel Petra: Art Regnum - petra.szamel@
presstige.sk ▪ Munkatársak: Anda Judit, Anghely Nóra, Bíró Szabolcs, Bogár Gabriella, Dobos
info@presstige.sk Boglárka, Dömény Andrea, Finta Alexandra, Gyelnik Teodor, Ivanics Zsuzsanna, Koczó Kata,
Kollár Róbert, Lacza Tihamér, Lendvorsky Krisztina, Lénárth Rita, Nagy Gá-
bor, Plichta Péter, Podhradská Lea, Szabó Réka, Számel Petra, Varga Gábor ▪
Az igazgatótanács tagjai: Anda Judit, Finta Márk, Kollár Róbert, Laczkó Sán-
dor, Lacza Gergely ▪ Fotósok: Ivan Sebeš, Dorota Čermánová, Horváth Iván,
Varga Gábor, Kollár Róbert, Michal Andel, Peter Mikulášik, Lenka Lukačovičová ▪
Nyelvi korrektorok: Anda Judit, Angyal Sándor, Gál Andrea ▪ Nyomda: Petitpress a.s.,
Lazaretská 12, 811 08 Bratislava ▪ Regisztrációs szám: RP 346/2007 ▪ Szerkesztőség
címe/adminisztráció: PRESStige, Fraňa Mojtu 10, 949 01 Nitra ▪ Egyéb elérhetőségek:
www.presstige.sk, info@presstige.sk ▪ Webmester: Szép László ▪ A terjesztést bi-
ztosítja: A szerkesztőség, DÖK, valamint az egyetemi városok diákszervezetei ▪ Az
újság védnöke: H. Nagy Péter, egyetemi tanár és publicista – h.nagy@presstige.sk ▪
Meg nem jelölt képek: google.com, sxc.hu ▪ Külön köszönet: Szüleinknek, a KETK
Areális kultúrák tanszékének ▪ A lapban lévő cikkek a PRESStige tulajdonát képe-
zik, bárminemű publikálásuk csak a PRESStige írásos beleegyezésével lehetséges! ▪
A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét!