MENNYI AZ ANNYI?

Nem, nem csencselni fogunk, a kérdés, amire a választ keressük, a következő:

Igaz-e vajon az, hogy az alacsonyabb hígítási fokú (azaz „töményebb” homeopátiás
gyógyszerben hatékony mennyiségű "hatóanyag" lehet?

Amellett, hogy egyes homeopátiás gyógyszerekben (nem is kevésben) a gyártók

bevallása szerint sincs már benne egy atomnyi sem a dobozon feltüntetett kiindulási
anyagból, sokan úgy vélhetik, hogy az általánosan alkalmazott, alacsonyabb hígítási fokú
készítmények mégis csak tartalmazhatnak hatékony mennyiségű összetevőt. Vizsgáljuk
hát meg a dolgot!

A vásárló (rosszabb esetben a beteg) a homeopátiás gyógyszerek dobozain a termék

nevén túl egy kóddal is találkozhat, ami egy-két betűből és egy 200-ig terjedő számból
állhat. Nos, ez a kód azt jelzi, hogy a kiinduló „hatóanyagot” - az őstinktúrát - milyen
mértékben és hogyan hígították, mre elérte a késztermék állapotát.
A kódban a betű lehet D (decimális, vagyis 10-szeres), C vagy CH (centezimális, vagyis
100-szoros), esetleg LM, ami 50 000-szeres hígítási lépcsőket jelent.
Ezek a hígítási fokok határozzák meg a „dinamizálás” mértékét is, vagyis azt, hogy az
egyes hígítási lépcsőkben hányszor „ütve rázzák” az oldatot, hogy az oldószer (víz,
alkohol) „megjegyezze” a feloldott anyag „információját”. A D és a C lépcsőnként
tízszeres, az LM pedig százszoros „ütve rázást” jelent. (Eredetileg azt is meghatározták,
hogy a készülő szert bőrkötéses Bibliához kell csapkodni, mára ezen enyhítettek a
gyártók…)

A fentiekből következően a forgalomba kerülő homeopátiás gyógyszernek az „őstinktúra”

(és így hatóanyag) tartalma igen változatos lehet, a D2-től a 200 CH-ig. Az előbbi 1 : 100-
as hígítást jelent, míg az utóbbi 1 : 1 000 000 000…(és itt most még 391 db. - öt sornyi - 0-
nak kellene jönnie)-ast, vagyis elképzelhetetlenül nagyot.

A továbbiakban egy alacsony hígításúnak (vagyis a homeopátiások közt egészen

töménynek) mondható, monokomponensű (azaz egyetlen hatóanyagot tartalmazó)
gyógyszert vizsgálunk meg, mi volt az „őstinktúrában” és mi van a késztermékben…

A Sulfur a homeopátiás orvosok által gyakorta és előszeretettel alkalmazott

monokomponensű készítmény, gyomorpanaszokra sűrűn ajánlják. Általánosan használt,
viszonylag "tömény" hígítása a C9-es, de egészen C200-ig(!) kapható. (A C200-as hígítás
problémáiról külön is értekezünk.)

Az előzőekben már tisztáztuk az alapfogalmakat, a C9 tehát annyit jelent, hogy egy

alapoldatot (őstinktúrát) százszorosan felhígítanak, tízszer összeráznak, majd az oldatból
kivesznek egy századnyi részt, és azzal még további nyolcszor ismétlik meg az előbbi
műveletet.

A Sulfur, azaz a sulphur-iodatum a homeopátiás felhasználásban egyébként a kén-jodid

meghatározott hígítású oldatát jelenti. Az oldat elkészítése nem oldható anyagok esetén
úgy történik, hogy "az oldhatatlan anyagokat először laktózban porrá zúzzák, és ezután
hígítják." (Boiron.hu, gyártói oldal).
A kén-jodid 1 rész tisztított kénszublimát és 4 rész jód hozzáadásával készül, vagyis 75-
82%-ban tartalmaz jódot. Sötétszürke massza fényes lamellákkal, erős jódszagot áraszt.
Ebből készül tehát az "őstinktúra" a következő módon: "Kiindulási anyag, őstinktúra vagy
ősdörzsölmény -> 1 rész ősanyag + 9 rész alkohol (etanol) vagy tejcukor (laktóz)"
(Peithner.hu, gyártói oldal)

Mindez az összetevőknek a késztermékben való megjelenését tekintve így alakul:

A kén sűrűsége (szobahőmérsékleten) 2,08 g/cm3
A jód sűrűsége (szobahőmérsékleten) 4,933 g/cm3
1 liter (1 dm3) kén-jodid tehát - kerekítve: 200 cm3 (400 g) kén és 800 cm3 (4000 g) jód,
összesen tehát 4,4 kg (4400 g).
Vagyis az "őstinktúrából" (ami az 1 : 10 hígítás után 440 g kén-jodidot tartalmaz) a
térfogatarányos további hígítások (1 : 1 000 000 000 000 000 000) után olyan C9-es
homeopátiás "gyógyszer" készül, amiben 1 liter (1 dm3) oldatra 0,00000000000000044 g
- azaz 0,44 femtogramm (fg) - kén-jodid jut!

Most hasonlíthatjuk össze végre a "gyógyszer" oldottanyag/hatóanyag tartalmát például

a desztillált vízével. A nagy tisztaságú desztillált víz ugyanis még mindig tartalmaz
ionokat, elektromos ellenállása azt mutatja, hogy benne a különféle sók koncentrációja
még mindig 0,5-1 mg/l. Legyen ez az érték az egyszerűség kedvéért közelebb a felső
határhoz, literenként 0,88 mg! Ez megfelel 880000000000 fg-nak, azaz a desztillált víz
2000 milliárdszor „szennyezettebb” (vagyis tartalmaz több egyéb anyagot is a
vízmolekulákon kívül), mint homeopátiás gyógyszerünk!...

De összevethetjük a C9-es oldatot a szabványos ivóvízzel is, abban például az

egészségbarátnak aligha nevezhető higanyból is 1 mikrogramm literenként még
megengedett. Ez 1 000 000 000 fg-nak felel meg, azaz a megfelelő minőségű ívóvízben
(amit életünk végéig ihatunk anélkül, hogy bármilyen hatással is lenne az egészségi
állapotunkra) 2,27 milliárdszor több lehet a higany, mint amennyi "hatóanyag" van a
Sulfur C9-es homeopátiás oldsatban!...

De, hogy még szemléletesebben a térfogatra is lefordítsuk a számokat:

Ha a kristálycukrot vesszük a hasonlat alapjául, induljunk ki abból, hogy annak egy
szemcséje nagyjából 1,5 mm élhosszúságú, a térfogata tehát 3,4 mm3. Amikor a kén-
jodidot mint kiindulási anyagot hígítani kezdjük (előbb őstinktúrává, majd tovább
"gyógyszerré", annak minden 3,4 mm3-ére 34 000 000 000 000 000 000 mm3 hígítóanyag
jut. Ez 34 000 000 000 000 liter, vagyis 34 000 000 000 m 3, másképp 34 km3. A Balaton
átlagos víztérfogata 1,9 km3, vagyis a homeopátiás kén-jodidot úgy hígítják, mintha
egyetlen szemcsényi kristálycukrot 18 Balatonnyi vízben kevernénk el!
Lehet komolyan venni azt, hogy bármi is hathat ilyen hígításban?...

Hogy a szer várható hatékonyságáról is lehessen valamilyen fogalmunk:

"A botulinum toxin (gyakran: botulotoxin, röviden: botox vagy BTX) a Clostridium
botulinum anaerob baktérium által termelt exotoxin. Ez a toxin a ma ismert egyik
leghatásosabb méreganyag, csupán 30 pikogramm testsúlykilogrammonként már halált
okoz." (Wikipédia)
80 kg testsúlyt feltételezve ahhoz, hogy a homeopátiás szerből a szervezetünkbe kerülő
kén-jodid mennyisége elérje a leggyilkosabb méregnek az elhalálozásunkhoz szükséges
mennyiségét, a következő számítást kell elvégeznünk:
80 x 30 pg = 2400 pg = 2 400 000 fg (ennyi kellene a méregből)
2 400 000 fg : 0,44 fg (ennyi „hatóanyag” van 1 liter(!) gyógyszerben) = 5 454 545
Vagyis hát, ha a Sulfur C9 "hatóanyaga" a kén-jodid helyett a világ jelenleg ismert
leggyilkosabb mérge lenne, nagyjából 5 és fél millió liternyit (55 000 hektoliternyit, vagy
5500 köbméternyit – ez éppen két, olimpiai versenymedencének felel meg) kellene
meginnunk, hogy végzetes legyen. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy a
gyógyszertárban cca. 1000 Ft-ért megvásárolt, fiolába zárt 1 g-os szacharin
golyócskákban általában 0,01 ml (1/100 cm3, azaz 10 mm3) "hatóanyag", azaz hígított
"őstinktúra" szárazanyaga található meg, azaz nagyjából 545 milliárd golyócskát kellene
bekapnunk a mérgezéshez…

Véleményem szerint tehát, bár nem zárható ki, hogy egyes esetekben, amikor az
összetevők aránya a homeopátiás gyártási technológia mellett is eléri az allopátiás
gyógyszerekét (vagyis az összes különbség a közönséges gyógyszerekhez képest a
rázogatás és a gyártás helye) hathatnak a homeopátás gyógyszerek, nagy
általánosságban mégis az mondható el, hogy a kisebb hígítási fokú homeopátiás
szerek sem tartalmaznak hatékony mennyiségű "hatóanyagot"!