VEGHALL

Dlutn tkor halkan zihlni kezdett, de senki sem vette szre. A csaldot a
vendgvrs izgalma tartotta fogva.

A zihls ersbdtt, ksbb hrg hangokkal elegyedett. Most se figyelt r

senki, habr az idegek mr jeleztk, hogy valamilyen rendhagy hangforrs
mkdik a laksban. Csakhogy van bennnk egy olyan jelzrendszer is, mely
mindent letompt, hogy ksleltesse a rosszat. Amita sztneink
elzsibbadtak, csak a kzvetlen veszlyre riadunk fel. Mg testet nem r, nincs
semmi klnbsg egy kikptt cseresznyemag s egy kiltt puskagoly
kztt.

A hrgsek srbbek lettek, aztn elcsitultak. De ppen akkor, ebben a

baljslat csndben, megszlalt egy buggyan hang, mint amikor megpattan
egy r, s a tdbl habos vr tdul a szjba. Mind sszeszaladtak. Olga
mama lassan letette a majonzt, s azt mondta:

- Istenem.

Mrti azt mondta:

- n nem tehetek rla, anyu, krem.

Olga mama azt mondta:

- Mert sohasem arra figyelsz, amit csinlsz.

A nagymamka kzbeszlt:

- Ne veszekedjetek, mert bezr a csemegebolt.

Csakugyan, valakinek le kellett volna menni s kicserlni a szdsveget. De

nem brtak mozdulni. lltak s nztek, mert nincs lenygzbb, mint a
szenveds.

Az veg belsejben pezsgett a vz; a pezsgs megremegtette testt. Szjn

buborkok buggyantak ki, elpattantak, lefolytak az oldaln. Nma volt, de
lehet, hogy szenvedett; ebbl a zrt rendszerbl nem tudtak kiszkni a
hangok. Egy id mlva kipezsgett a sznsav, a vz fltisztult, az veg
elcsendeslt. Nem szllt fl belle egyetlen bubork sem. Olga mama flbe
hajolt, s hallgatzott, az veg azonban nem adott tbb letjelet.

- Istenem, mi lesz velnk? - krdezte a nagymamka. Senki se vlaszolt.