Professional Documents
Culture Documents
Chomsky Noam Hatalom Es Terror
Chomsky Noam Hatalom Es Terror
NOAM CHOMSKY
Szerkesztette: John Junkerman és Takei Masakazu
Borítókép:
Afgán
kislányok
egy
amerikai
katonát
figyelnek a
101.
„Bravó”
ejtőernyős
ezredből,
amint
fedezékbe
vonul egy
„veszélyes
terület
felderítésé
nél”, 2002.
július 23-
án, Narizah
városban,
Délkelet-
Afganisztá
nban.
A
háromnapo
s akció
célja az
volt, hogy
megakadál
yozzák,
hogy az Al
Qaida és
tálib
harcosok
menedéket
találjanak
az afgán-
pakisztáni
határ
közelében
található
falvakban.
Az akció
során
fegyvereke
t találtak
és egy
afgán férfit
elhurcoltak
kihallgatás
ra. [Scott
Nelson/Get
ty Images]
Tartalom
ELŐSZŐ A MAGYAR KIADÁSHOZ
BEVEZETÉS
I. RÉSZ
INTERJÚ NOAM CHOMSKYVAL
a Hatalom és terror című filmhez
II. RÉSZ
AMERIKAI FEGYVEREK, EMBERI JOGOK
ÉS TÁRSADALMI EGÉSZSÉG
III. RÉSZ
ELŐADÁSOK ÉS BESZÉLGETÉSEK
„Miért gyűlölnek bennünket, amikor mi olyan jók vagyunk?”
Látogatás Ciszjordániában Azmi Bisharával
A média elfogultsága és Palesztina.
Mit tehetünk?
Az Egyesült Államok és a világ
IV. RÉSZ
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK
Kiket támogassunk?
A szerző
Tárgymutató
A kiadó ajánlata
Előszó a magyar kiadáshoz
Úgy.
Érdekes, hogy itt szinte senkinek sem jut eszébe. Kérdezzen csak rá. Úgy
értem, én nem láttam egyetlen sajtómagyarázatot vagy fajsúlyosabb
kommentárt, amely rámutatott volna erre. Ez valahogy nincs benne az
emberek tudatában.
De az a kifejezés...
Mint Vietnamban..,
Emlékszem egy cikkre, amelyet akkoriban írtam egy vezető amerikai
folyóiratban, a Christian Science Monitorban. Ez egy nagyon jó folyóirat,
elsősorban a vallásosságáról ismert, de tényleg nagyon jó. Volt egy
„Teherautók vagy gátak” című cikkük, az egyik vezető munkatársuk tollából.
Feltették a kérdést, hogy Vietnamban a gátakat kell-e bombáznunk, vagy
inkább a teherautókat.
Azután arra jutottak, hogy a duzzasztógátak bombázása sokkal nagyobb
megelégedettséget okoz, mert ott látni lehet a nagy hatást és pusztítást,
ráadásul rengeteg ember éhen hal, szóval igazán hálás munka. De az előnyök
ellenére taktikai szempontból mégis több értelme van a teherautók
bombázásának, mert azok fegyvert is szállíthatnak, s azok veszélyt
jelenthetnek az amerikai katonák számára, és így tovább. Ezért aztán le kell
mondanunk a gátbombázás felvillanyozó örömeiről, s inkább a teherautókat
kell támadni. Egyszerűen nem tudom, hogy mit lehet ehhez hozzáfűzni. De
ami a megdöbbentő ebben az egészben, az, hogy nem volt semmi reakció,
egyáltalán nem reagáltak rá.
Hogy még egy esetet említsek, mindabból, amit valaha is megírtam, a
legnagyobb felhördülést talán egy észrevétel váltotta ki, körülbelül harmincöt
évvel ezelőtt, amikor azt mondtam, hogy felvetődik a kérdés az Egyesült
Államokban, hogy nincs-e itt szükség – már nem emlékszem, milyen
kifejezést használtam – tiltakozásra vagy nácitlanításra. Na, ezen a
nácitlanításon aztán tényleg kibuktak.
Volt egy cikk a New York Timesban, egy chicagói esetről. A Chicagói
Tudományos Múzeum, amely egy igen jó hírű intézmény, rendezett egy
kiállítást egy vietnami faluról. Afféle diorámát: körben gépfegyverek voltak,
hogy a múzeumba ellátogató gyerekek játszhassanak, játékból
lövöldözhessenek a falura. Ez volt a játék. De egy csoport nő összegyűlt
tiltakozni, hogy ez azért így nincs jól. S a New York Times még a nőket
támadta, hogy miért rontják el a gyerekek örömét. S én erre mondtam, hogy
az ember néha eltűnődik, mire van itt szükség: tiltakozásra vagy
nácitlanításra. S azt hiszem, ez jogos kérdés volt.
Úgy értem, amikor ott van előttünk a világ egyik vezető lapja, amely
azokat a nőket támadja, akik elleneznek egy csodálatos játékot, amelyben
gyerekek lövöldöznek egy falura – miközben ez a lövöldözés a valóságban is
folyik. Tudja, ez akkor is elég borzasztó volna, ha valami száz évvel ezelőtti
dologról lett volna szó, de itt minden a szemünk láttára zajlik. Ez tényleg
megdöbbentő. És megint azt látjuk, hogy nemcsak tiltakozás nincsen, de ha
valaki netán tiltakozni merészel, akkor még annak támadnak neki.
De hogy még egy, Japánhoz is kapcsolódó esetet is említsek. Még
valamikor az 1960-as évek közepén a Rand Corporation, a Honvédelmi
Minisztériummal kapcsolatban álló nagy kutatóintézet lefordított és publikált
japán dokumentumokat a mandzsúriai és észak-kínai felkelések elleni
intézkedésekről. Ezeket én is elolvastam, és írtam egy cikket, amelyben
összevetettem ezeket a Vietnamban alkalmazott amerikai megtorlások
dokumentumaival. Ugyanolyanok voltak, ugyanaz az önelégültség,
mentegetőzés, ugyanazok az eljárások, és így tovább.
Nem volt valami népszerű írás, de az egyetlen utalás rá, amivel
találkoztam, egy tudományos cikk volt a Mandzsúriában és Észak-Kínában
elkövetett japán atrocitásokról, A lábjegyzetben azt írták, hogy létezik egy
érdekes cikk, amely mentegetni próbálja ezeket az atrocitásokat: az én
írásom. Hát, én a cikkben csak annyit tettem, hogy a japánok tetteit
összevetettem az amerikaiakéval. S minthogy az amerikaiak tettei, definíciója
szerint, csakis helyesek és jogosak lehetnek, ezt csakis japán atrocitások
mentegetéseként lehetett értelmezni.
A szerző képtelen volt fölfogni, hogy talán épp fordítva van. Fölfoghatatlan
volt számára, mivel nem tudott olyasmit elképzelni, mi szerint talán van rossz
abban is, amit mi csinálunk.
De mégiscsak választott?
Választottam.
Miért van az, hogy az Egyesült Államok és Izrael, ez a két állam ilyen
gyakran szembehelyezkedik az egész világgal az ENSZ határozatai
kapcsán?
Most is változik. Most jobb a helyzet, mint harminc vagy negyven évvel
ezelőtt volt. Most például az amerikai kormány kénytelen figyelembe venni
azokat az emberjogi követelményeket, amelyeket a Kongresszus írt elő a
fegyverszállításokkal kapcsolatban. Általában megtalálják a módját, hogy
megkerüljék ezeket, de a korlátok akkor is léteznek. S hogy miért léteznek?
Ez is az 1960-as évek eredménye.
Az ország lakossága most sokkal civilizáltabb, mint negyven évvel ezelőtt
volt, s ez a szint csak emelkedik. S ez korlátok közé szorítja az állami
erőszakot. Nincs más megoldás. Úgy értem, nincs olyan külső erő, amely
megfékezhetné a leghatalmasabb állam által elkövetett erőszakot, akár az
Egyesült Államokról van szó, akár bárki másról. A korlátozás csak belülről
fejlődhet ki.
Többről van itt szó. Van, amit a saját szememmel is láttam. Még sohasem
beszéltem arról, hogy miként tanúskodtam az ENSZ-nél Kelet-Timorról, ha jól
emlékszem, 1978-ban. Többek között egyházi csoportok vették rá az ENSZ-t,
hogy hallgassák meg a kritikus tanúvallomásokat is.
Emlékszem, egész nap ott ültünk és vártuk, hogy behívjanak vallomást
tenni, de erre csak nem került sor, mert a háttérben valamiféle bürokratikus
manőverekkel megakadályozták a vallomástételt. Először azt gondoltam,
hogy az Egyesült Államok részéről, de nem. Japán részéről volt. A japánok
annyira védték Indonéziát, hogy meg akarták hiúsítani az ENSZ előtt az
indonéz inváziót bíráló tanúvallomásokat. Mindez akkor történt, amikor
egymást érték ott az atrocitások.
Nem voltak egyedül. Az egész világ tudott azokról a szörnyűségekről. De
ma mindezt agyonhallgatják. Az Egyesült Államok épp az atrocitások
tombolása idején szállította oda a legtöbb fegyvert, Nagy-Britannia csak
1978-ban csatlakozott. Ez a munkáspárti kormányzat volt, nem Thatcher.
Ezerkilencszáz-hetvennyolcat írtunk, amikor az atrocitások teljes gőzzel
folytak. Amikor a meggyilkolt kelet-timoriak száma már elérte a kétszázezret.
Nagy-Britannia jó lehetőséget látott a fegyverek küldésére. A britek lettek a
fő fegyverszállítók, és azok is maradtak 1999-ig. Franciaország is beszállt; pár
év múlva Svédország is, azután pedig Hollandia. Mindenki, aki egy kis
pénzhez vagy némi privilégiumhoz akart jutni a kelet-timoriak
lemészárlásával, boldogan megtette. S most mindannyian tapsolnak annak az
új nemzetnek, amelyet a nagylelkűségünkkel mi hoztunk létre. Mindez már a
múlté. Nem annyira régi történet, de már elmúlt.
Előadások és beszélgetések
„Miért gyűlölnek bennünket,
amikor mi olyan jók vagyunk?”
Részlet a Peering into the Abyss of the Future [Pillantás a jövő titkaiba] című
előadásból. Elhangzott a Peninsula Peace and Justice Center támogatása céljából a
Palo Altó-i [Kalifornia] Rickey's Hyatt House-ban, 2002. március 22-én.
Hát az, hogy Izrael egy amerikai katonai támaszpont. És erős. Az egyik
olyan állam, amely Törökországhoz hasonlóan az Egyesült Államok
érdekeinek megfelelően katonai ellenőrzés alatt tartja a térséget. A
palesztinok pedig nem tudnak semmit kínálni nekünk. Nem versenyképesek,
nincs semmi hatalmuk, nincs semmi vagyonuk, úgyhogy semmiféle joguk
sem lesz.
Nem sokat. Pont annyit, amennyit Transkei jelentett. Engedni fogják egy
valóban független állam megszületését? Aligha, mert az meggyengítené a
saját hatalmukat. Izrael az amerikai hatalom tengerentúli támaszpontja. Ha
megszűnne ekként funkcionálni, az Egyesült Államok ugyanúgy ejtené, mint a
többit. De amíg az amerikai hatalom kiterjesztésének külföldi
támaszpontjaként működik, természetesen azt csinál, amit csak akar.
Igen, foglalkoztak vele, és egészen biztos, hogy kell is foglalkozni vele. Egy
nagyon jelentős taktikai kérdésről van szó, melynek komoly emberi
konzekvenciái vannak. De nagyon körültekintően szabad csak belevágni. Meg
kell próbálni kiszámítani, hogy mi a következménye a fennálló körülmények
között a bojkott szervezésének, hogy kit lehet vele elérni, és mit fognak
belőle érteni az emberek, hova vezethet a továbbiakban a kezdeményezés,
és így tovább.
Az ilyen kampányok néha sikeresek voltak: Dél-Afrika esetében például
volt némi hatásuk az amerikai politikára. Emlékezzünk csak, milyen volt akkor
az Egyesült Államok és Dél-Afrika viszonya. Nem is olyan régen, 1988-ban a
Nelson Mandela-féle Afrikai Nemzeti Kongresszust [ANC] hivatalosan még
terrorista szervezetnek, sőt, még annál is rosszabb valaminek titulálták. Az
amerikai külügyminisztérium „az egyik leghírhedtebb terrorista
csoportosulásnak” nevezte. Ugyanabban az évben, 1988-ban Dél-Afrikát
kedvelt szövetségesként üdvözölték. Csupán Reagan hivatali idejében, az
1980-as években, Dél-Afrika körülbelül másfél millió embert gyilkolt meg a
környező országokban, tehát nem is saját határain belül, és körülbelül
hatvanmilliárd dolláros pusztítást okozott az Egyesült Államok és Nagy-
Britannia által támogatott akcióival.
Ez volt 1988-ban. 1987 decemberében az ENSZ elfogadott egy nagy
jelentőségű határozatot, melyben elítélte a népek elleni terrorizmus minden
formáját [köztük az állami terrorizmust is], és felszólította a világ országait,
hogy tegyenek meg mindent e szörnyűséges pestis megfékezésére. A
határozatot nem egyhangúlag fogadták el. Egy ország, nevezetesen
Honduras tartózkodott, két ország pedig ellene szavazott: az Egyesült
Államok és Izrael. Ha az Egyesült Államok egy határozat ellen szavaz, arról
Amerikában nem tudósítanak, az az amerikaiak számára eltűnik a
történelemből, s ez történt a terrorizmust el-ítélő, nagy jelentőségű ENSZ-
határozattal is,
A két ellenszavazó magyarázattal is szolgált. A határozatban volt egy
bekezdés, a következő szöveggel: „Ebben a határozatban nem vitathatja el
semmi, semmilyen módon azoktól a népektől az önrendelkezésnek, a
szabadságnak és a függetlenségnek az ENSZ Alapokmányából levezetett
jogát, amelyeket erőszakkal fosztottak meg ezen jogaiktól... Különösen a
gyarmati és rasszista rezsimek, a külföldi megszállás és a gyarmati uralom
egyéb formái alatt élő népektől. És nem vitatható el e népeknek azon joga,
hogy harcoljanak a szabadságukért, s hogy harcukhoz keressenek és
kapjanak is támogatást.” Az Egyesült Államok és Izrael e miatt a mondat
miatt szavazott nemmel. Mindketten felfogták ugyanis, hogy a „gyarmati és
rasszista rezsimek” kifejezés Dél-Afrikára, az ő nagyra becsült
szövetségesükre vonatkozik, miközben az ANC szerintük a világ „egyik
leghírhedtebb terrorista csoportosulása” volt. Így aztán nem is lehetett joguk
arra, hogy harcoljanak az apartheid ellen. A „külföldi megszállás és a
gyarmati uralom egyéb formái” kifejezés pedig Ciszjordánia és a Gázai övezet
izraeli katonai megszállására utalt, amelyet pontosan ugyanolyan okból
tartottak fenn, mint manapság, egyoldalú amerikai beavatkozással.
Az Egyesült Államok immár több mint harmincöt éve akadályozza az izraeli
megszállás diplomáciai rendezését. A diplomáciai rendezést akadályozó
folyamatnak neve is van, úgy hívják: „békefolyamat”. A békefolyamat mindig
azt jelenti, amit az Egyesült Államok éppen csinál, gyakran éppen a politikai
rendezés meghiúsítását, mint ebben az esetben is. Egy szó, mint száz, 1988-
ban az Egyesült Államok és Izrael kénytelen volt az ENSZ-határozat ellen
szavazni. Azonban az USA pár év leforgása alatt kénytelen volt
megváltoztatni álláspontját Dél-Afrikával kapcsolatban. Civil
kezdeményezések kényszerítették rá, egyebek közt bojkottok és tőkekivonási
kampányok, amelyek nem rendítették meg a vállalatokat, de nagy
szimbolikus jelentőségük volt az amerikai akciók aláaknázásával. Formailag
embargó állt fönn, de ez alatt az embargó alatt növekedett az Egyesült
Államok és Dél-Afrika kereskedelmi forgalma, mert a hatalom meg az
embargót bojkottálta. De a civil mozgalmak segítettek megváltoztatni az
amerikai álláspontot. A másik esetben, Izraelnél, a társadalmi
kezdeményezések és tiltakozások még nem értek el változást, de még
megtehetik. És valóban, léteznek javaslatok az Izraelnek nyújtott amerikai
katonai segélyek és fegyvereladások megfékezését célzó tőkekivonási
kampányokra és bojkottokra. Ne feledjük, hogy a katonai termékek
gyártásában gyakorlatilag az egész csúcstechnológiás gazdaság és minden
ágazata érintett. Nem lehet kiemelni mondjuk a fegyver-gyártókat,
megfeledkezve a többiekről. Mert nézzük csak meg a kormány kiadásait, s
észre fogjuk venni, hogy az utóbbi pár évben gyorsan nőttek a
biotechnológiai, génsebészeti területekre fordított kiadások. S nem
véletlenül. A Kongresszus minden tagja hovatartozásától függetlenül megérti,
hogy a gazdaság működőképességéhez rendelkezniük kell egy dinamikus
állami szektorral, amelyben a közösség felméri a költségeket és
kockázatokat, s a megtermelt hasznot a mély vállalati zsebekbe dugják. Ezt
hívják a gazdaságban szabad vállalkozásnak, és szerintük remekül működik.
A gazdaság élvonalát a jövőben nagy valószínűséggel a biológiai alapú
iparágak fogják jelenteni: a biotechnológia és a géntechnológia, meg az
efféle dolgok. Ezért a Kongresszus most sokkal több pénzt áramoltat a
biológiai és a gén alap- és alkalmazott kutatásba, a bioterrorizmus
leküzdésének ürügyén.
A bioterrorizmus leküzdésének álszent ürügyén elég sok disznóság folyik.
Az Egyesült Államok például éppen most futtatta zátonyra azt a hat éve tartó
nemzetközi erőfeszítést, amely valamiféle ellenőrzési eljárást kívánt
bevezetni egy bioterrorizmus elleni szerződéshez. A Clinton-adminisztráció
főként azért ellenezte, mert nem védte az USA kereskedelmi érdekeit, vagyis
az amerikai gyógyszerészeti és biotechnológiai cégek érdekeit, ugyanis a
szerződéskötéssel egy ellenőrzési rendszer járt volna együtt, amelynek
segítségével betekinthettek volna a vegyifegyvergyártók és a
géntechnológiával foglalkozók mesterkedéseibe.
Szóval, a Clinton-adminisztráció ellenezte, a Bush-adminisztráció pedig
végleg megfojtotta a dolgot. Végleg. Több oka is volt rá. De csak az egyik volt
az ellenőrzéstől való félelem. A másik az volt, hogy kiderült: az Egyesült
Államok a bioterrorizmus ellen már évek óta létező szerződések
megsértésére készül. A jelek szerint azon munkálkodnak, hogy
génpiszkálással olyan antrax-törzseket állítsanak elő, amelyek ellenállnak az
oltóanyagoknak. A mikrobiológusok szerint ez egy rémálom-forgatókönyv:
olyan lépfene-baktériumtörzseket akarnak előállítani, amelyekkel szemben
hatástalan minden oltóanyag és gyógykezelés. Ezt mindig is betiltandó
dolognak tartották, de úgy látszik, az Egyesült Államokat mégiscsak
foglalkoztatta, és más, hasonló tervezeteik is vannak. Ez történik nálunk a
bioterrorizmus elleni védekezés ürügyén.
De a lényeg, ami megy továbbra is, az egy olyan tudományág és
technológia kifejlesztése, amely lehetővé teszi, hogy a jövő biológiai alapú
iparágait az Egyesült Államok tartsa ellenőrzése alatt. Úgyhogy amikor a
körmére akarunk nézni minden fegyvergyártónak, akkor messze nem csak az
intelligens bombák fejlesztőit kell felelősségre vonnunk.
Önnek igaza van. Arra gondolok, meg kell érteni, hogy egy-egy terület
jellemző óriáscégének kiválasztása szimbolikus gesztus, és a szimbolikusság
alatt nem a jelentéktelenséget kell érteni. Szimbolikus, és rendkívül fontos. A
példaként kiemelt cégek fontosak lehetnek olyan értelemben is, hogy
próbakövekké válhatnak: bojkottal és tőkekivonással pár év alatt
megváltoztattuk az Egyesült Államok Dél-Afrikával kapcsolatos politikáját. De
ne legyenek illúzióink, hogy csak úgy megfékezzük a fegyvergyártást, hiszen
ez jelenleg a gazdaság lefékezését is jelentené. De az erőfeszítés nagyon
fontos, pontosan úgy, mint Dél-Afrika esetében, mert a bojkott a szervezés és
nevelés egyik nagyon hatásos módja.
Az Egyesült Államok és a világ
Részletek a Students for Justice in Palestine [Diákok Palesztina Igazságáért] nevű
szervezet által a University of California-Berkeleyn 2002. március 19-én rendezett
beszélgetésből.
Nem nézem a CNN-t, úgyhogy ezt nem tudom. Bár elismerem, 2001
novemberében egy hónapon át kénytelen voltam azt nézni, amikor a
feleségemmel Indiában jártunk, és nagyon nehéz volt nemzetközi újságokhoz
jutni. Muszáj volt minden este a CNN-t végigszenvedni, de én semmi olyasmit
nem vettem észre, amit ön említett. Nekem csupán hazafias locsogásnak tűnt
az egész. De amit a nyomtatott sajtóban olvasok, abban nem látok változást.
Nyomát sem látom a szankciók vagy az izraeli politika hatásáról szóló
fejtegetéseknek, kivéve azokat az eseteket, amikor azok az Egyesült Államok
terveit zavarják.
Vagyis ellenezték az utóbbi időben azokat az akciókat, amelyek zavarták
Cheney misszióját. Más véres konfliktusok tovább eszkalálódtak amerikai
támogatással, azokhoz az Egyesült Államok továbbra is megadja a katonai és
a diplomáciai támogatást, és továbbra is akadályozza a diplomáciai rendezést
az ENSZ-ben és egyéb fórumokon, ahogy az már Clinton idején is ment.
Hadd említsek egy másik példát. A genfi egyezményeket, mint bizonyára
önök is tudják, közvetlenül a II. világháború után kötötték meg, hogy
formálisan is bűncselekménnyé nyilváníthassák a nácik gaztetteit. Ezeket a
konvenciókat komoly hatalmak írták alá, köztük az Egyesült Államok, és a
legünnepélyesebb szerződésekben kötelezték magukat az előírások
betartására és betartatására.
Ha az Egyesült Államok nem tartja be ezeket, az bűncselekmény. A
negyedik genfi egyezmény a katonai megszállás alatt lévő területekre
vonatkozik. De vajon vonatkozik-e az Izrael által megszállt területekre? Itt
szakadék választja el a világ két részét egymástól. Az egész világ azt mondja,
hogy igen. Izrael azt mondja, hogy nem. Az Egyesült Államok pedig, mint a
világ maradék része, Clinton óta tartózkodik. Előtte elfogadta a világ
gyakorlatilag egyöntetű álláspontját. Az USA azért tartózkodik, mert Izrael
nyílt támogatásával nem akar szembehelyezkedni a nemzetközi jog egyik
alapelvével, már csak azért sem, mert azt a náci bűncselekmények
kriminalizálásának részeként fogadták el. Ezért csak tartózkodik. De az
amerikai tartózkodás megfojtja a dolgot, vagyis az izraeli megszállás bűneiről
nem számolnak be, a történelemből kimarad.
2000 októberében például, rögtön a második intifáda kirobbantása után a
Biztonsági Tanács ismét megszavazta, hogy a genfi egyezményeket
alkalmazni kell az Izrael által megszállt területeken is. A szavazás tizennégy-
nulla volt. Az Egyesült Államok tartózkodott. A genfi konvenciók értelmében
törvénytelennek kellene nyilvánítani szinte mindent, amit az Egyesült
Államok és Izrael tesz a megszállt területeken. A telepek, a csapatok, a sok,
napjainkban a megszállás kapcsán történt lépés mind törvénytelen. A
változás, amit az emberek látni vélnek, szerintem csupán illúzió. Ez
aktuálpolitika, s amíg ez a politika nem változik meg, addig minden így megy
tovább.
További információk
Kiket támogassunk?
Chomsky könyveit olvasva néha megtörténik, hogy reményvesztettség lesz úrrá
az olvasón, mert úgy érzi, lehetőségei korlátozottak és nem tud tenni semmit az
újonnan megismert problémák ellen. Ezért már-már hagyománnyá vált, hogy könyvei
végén egy listát közöl a kiadó azokról a szervezetekről és független hírforrásokról,
amelyek szívesen veszik aktív érdeklődők jelentkezését, és amelyek célkitűzései
összhangban vannak a könyv szellemével.
A lista közel sem teljes, de jó kiindulási pont lehet a további kutatáshoz.
Köszönjük Csillag Gábornak és Vida Viktornak a lista összeállításához nyújtott
segítséget.
Jogvédelem:
Társaság a Szabadságjogokért
Általános jogvédelem, emberies állampolgári jogok, kisebbségi jogok 1114 Budapest,
Eszék utca 8/B. fszt. 2. Tel./fax: 06{1) 209-0046, 06(1) 279-0755 E-mail:
tasz@tasz.hu www.tasz.hu
Öko-politikai szervezetek:
Védegylet
Ökopolitika, természet- és környezetvédelem, oktatás, globalizáció-kritika, kultúra,
filozófia, jogvédelem
1051 Budapest, Nádor u. 32., III. em. 13. Tel.:06(1) 269-42-51
Fax: 06 (1)269-42-51
E-mail: iroda@vedegylet.hu
www.vedegylet.hu
Zöld Fiatalok
Ökopolitika, globalizáció-kritika, természet és környezetvédelem, emberi jogok,
antimilitarizmus, médiakritika, fogyasztáskritika.
1136 Budapest, Kresz Géza u. 24. fszt. 2.
E-mail: info@zofi.hu
www.zofi.hu
Független hírforrások:
Indymedia
Clobalizációkritika, környezet, társadalmi alternatívák, kultúra, emberi jogok, béke
Pénzfüggetlen, önkéntes aktivista hírportál www.indymedia.hu
Manamana
Társadalomkritika, médiakritika
www.c3.hu/~-ligal/ ManamanaFO.htm
Civil aktivisták:
ATTAC – Magyarország
Globalizációkritika, antirasszizmus, békemozgalom
www.attac.hu
Békejel
Spontán szerveződés az iraki háború ellen, amely immáron harmadik éve szervez
látványos békedemonstrációkat
Tel.: 06 (30) 261-3141
E-mail: info@bekejel.net, lombhullato@dpg.hu
www.bekejel.net
E-misszió
Környezetvédelem
4400 Nyíregyháza Malom u. 18/A Tel.: 06 (42) 504-40
www.e-misszio.hu
Energia Klub
Energiatermelés, bányászat, globalizáció, energiatakarékosság, atomenergia-ellenes
aktivizmus
1056 Budapest, Szerb u. 17-19. VI, emelet Levélcím:
1462 Budapest, Pf. 735. Tel.: 06 {1)411-3520 Fax: 06 (1)411-3529
www.energiaklub.hu
Fauna Egyesület
Állatvédelem, állatjogok
1056 Budapest, Sörház u. 3. Tel./fax: 06 (1)318-1535 E-mail: fauna@fauna.hu
www.fauna.hu
Greenfo
Környezetvédelem, természetvédelem
E-mail: info@greenfo.hu
www.greenfo.hu
Greenpeace
1021 Budapest, Tárogató út 40. Tel.: 06 (1)392 7663 Fax: 06 (1)200 8484 E-mail:
info@greenpeace.hu
www .greenpeace.hu
Gyűrűfű Alapítvány
Ökofalu
7935 Ibafa, Gyűrűfű, Arany János u. 16.
Tel.: 06 (73) 354 334,
354 107, 554 411 gyurufu@ matavnet. hu
Hulladék Munkaszövetség
Hulladékracionalizálás és kezelés, fogyasztóvédelem
HuMuSz Ház
1111 Budapest, Saru u. 11.
Tel./fax.: 06 (1)386-2648
E-mail: humusz@humusz.hu
www.humusz.hu
Levegő Munkacsoport
Természet és környezetvédelem, közlekedéspolitika, levegőszennyezés 1075
Budapest, Károly körút 3/a. III. emelet 2. Levélcím:
1465 Budapest, Pf. 1676 Telefon: 06 (1)411-0509; 411-0510,266-0854, Fax: 06
(1)266-0150 E-mail: levego@levego.hu www.levego.hu
Ökoszolgálat Alapítvány
Környezetvédelem, természetvédelem
1054 Budapest, Vadász u. 29
Tel.: 06 (80) 269 446,
06(1)311 7855
okosz@hotmail.com
www.okoszolgalat.hu
Reflex Egyesület
Környezet- és természetvédelem, fogyasztó-védelem, tudatos fogyasztás
9024 Győr, Bartók Béla u. 7. Tel.: 06 (96) 316-192; Fax: 06(96) 310-988 E-mail:
reflex@c3.hu www. re fi ex. gyor. h u/
Rügyecskék Alapítvány
Környezeti nevelés, élhető város, tiszta erdő, békemozgalom
1085 Budapest, József krt. 82. Tel.: 06 (1)313-26-03 Fax: 06 (1)477-05-35
E-mail: info@rugyecskek.hu www.rugyecskek.hu
Talentum Kör
Kalákakör, szívességbank, helyi cserekereskedelmi rendszer.
Alternatív, helyi, közösségi alapú gazdaság lokalizáció a gyakorlatban.
www.etk.hu/talentum/
Tisza Klub
Környezetvédelem, természetvédelem
5000 Szolnok, 5zapáry u. 19.
Lev. cím: 5002 Szolnok, Pf. 148
Tel.: 06 (56) 424 695,
06 (80) 200 038
tiszaklub@externet.hu
www.tiszaklub.hu
Az Utca Embere
Hajléktalanság, lakhatási jog
Tel.: 06 (70) 253 4601,
06 (30) 970 9586. E-mail:
azutcaembere@freemail.hu
www.azutcaembere.net
Útilapu Hálózat
Nemzetközi békeszervezet (SCI) magyar tagja.
Világszerte szervez építőtáborokat, ahova aktivistákat keresnek.
FAIR TRADE kereskedelem szervezése Üllői út 103 fez. 5. Tel.: (1)215-4687
fairvilag@yahoo.com www.utilapu.org
WWF Magyarország
Környezetvédelem, természetvédelem
1124 Budapest, Németvölgyi út 78/B Tel.: 06 (1)214-5554 Fax: 06(1) 212-9353 E-
mail: panda@wwf.hu www.wwf.hu
Chomsky Budapesten!
Csecsen
Dahariya börtöne
Dallaire, Romeo
daytoni megállapodás
dekolonizáció
Dél-Afrika
dioxin
Diyarbakir [Törökország]
Dole, Bob
DynCorp
E-misszió
Egyesült Államok;
és Afganisztán
alapítása
és Dél-Afrika
az emberi jogok megsértése
és az ENSZ
európai vélemény
gazdasági háború
hazai vélemény
és Ismail Besikci
és Irán,
és Irak
és Izrael
izraeli-palesztin konfliktus
katonai segély
kínzás
és Kelet-Timor
és a korábbi Jugoszlávia létrejötte
közel-keleti vélemény
és lázadásellenes dokumentumok
mint „gonosz birodalom”
és az olajkészletek
és Törökország
Tunisz izraeli bombázása
és vegyi hadviselés
vietnami háború
Egyiptom
Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület
éhínség
Eisenhower, Dwight D.
Eitan, Rafael
El Salvador
ellenterror
embargó
emberi jogok
emberi természet
Emmanuel Constant
Energia Klub
erkölcs, alapjai
erőszak monopóliuma
értelmiség
Északi Szövetség
Esztergomi Környezetkultúra Egyesület
Európai Unió
Farmer, Paul
fasizmus
Fateful Triangle
Fauna Egyesület
fegyvergyártók és tőkekivonás
félkatonai szervezete
Franciaország
és Algéria
és Kelet-Timor
és az olajkészletek
viszonya Iránnal és Irakkal
és az ENSZ
és a II. világháború
Friedman, Thomas
Független Ökológiai Központ Alapítvány
gátak bombázása
Gázai övezet
genfi egyezmény
generatív grammatika
génsebészet
gonosz tengelye
„gonosz birodalma”, mint az Egyesült Államok
Greenfo
Greenpeace
Ground Zero
gyarmattartó országok
Gyűrűfü Alapítvány
Japán
és Kína
lázadásellenes dokumentumok
és Kelet-Timor
gáztámadás a tokiói metróban
és Mandzsúria
és Észak-Kína
tokiói perek
Jézus
Jugoszlávia
Junkerman, John
kábítószer háború
Kabul
Kambodzsa
kartéziánus filozófia
Karzai
katolikus egyház
kávétermesztők
Kelet-Timor
Kennedy, Jonh E,
Királyi Légierő
Kína
kínzás
Klinghoffer, León
Knesszet
Kolumbia
kommunizmus
konstruktív kötelezettségvállalás
„kontra-háború” Nicaragua ellen
Koszovó
Koszovói Felszabadítási Hadsereg [KLA]
Kuba
kurdok
és Anglia
autonómiára törekvés
és az Egyesült Államok viszonya hozzájuk
és Szaddam Huszein
a török állami terror
láncfűrészes tömeggyilkosság
lázadásellenes programok
Levegő Munkacsoport
légierő
Libanon
Lloyd, George, David
lombtalanítás lásd vegyi hadviselés
maffia
Magyar Természetvédők Szövetsége
Manamana
Mandela, Nelson
Mandzsúria
Massachusetts Institute of Technology
megtorlás
média
mérgesgáz
Mexikó
Middle Eastern Children's Alliance
Mike, Albert
Milosevics, Slobodan
Montefiore Medical Center
MPRI [Military Professional Resource Inc.]
MSNBC
Muslim Students
muszlimok
muzulmánok
Nablusz
Nagaszaki bombázása
nagyvállalatok
NANE [Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen]
Nasszer, Gamal Abdel
NATO
nácik
Negroponte, Jonh
Nemzetbiztonsági Tanács
Nemzetközi Bíróság
New Military Humanism
NewRepublic
New York Review of Books
New York Times
Németország
népirtás
Nicaragua
Nimfea Természetvédelmi Egyesület
nukleáris fegyverek
nürnbergi perek
Ökoszolgálat Alapítvány
palesztin-izraeli konfliktus
Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ)
Palo Alto, Kalifornia
Pécsi Zöld Kör
Peering into the Abyss of the Future
Peresz, Simon
Porto Allegre
Porto Allegré
Powell,Colin
Power, Samantha
propaganda
Public Records Office
racaki mészárlás
Ramallah
Rand Corporation
rasszizmus
Reagan,Ronald
Reflex Egyesület
Rumsfeld, Donald
Rügyecskék Alapítvány
sah, iráni
San Francisco Chronicle
Schlesinger
School of the Americas
Schoultz, Lars
Schwarzkopf, Normann
Sen,Amartya
Saron, Ariel
Shultz, George
Shunsuke, Tsurumi
Sivatagi Vihar
síiták
Spanyolország
State Terror in the Middle East
Students for Justice in Palestine
Svédország
Syntactic Structures
szabad vállalkozás
Szaddam
Szaúd-Arábia
szerbek
Szerbia
szimbolikus
Szíria
Szlovénia
Szovjetunió
Talentum Kör
tálibok
Társaság a Szabadságjogokért
„terrorellenes háború” [80-as évek]
Közép-Amerika
vezető alakjai
Közel-Kelet
„terrorellenes háború” [mostani]
vélemények róla
vezető alakjai
támogatás más országok részéről
Thatcher, Margaret
Timor, Kelet
Tisza Klub
Tokió
totalitárius államok
Törökország
Transkei
Tudatos Vásárlók Egyesülete
tudósok
Tunisz
Tunisz izraeli bombázása
Vance, Cyrus
Vasököl
vegyi hadviselés
Nagy-Britannia
Egyesült Államok
Védegylet
Vietnam
vietnami háború
Világbíróság [Hágai Nemzetközi Bíróság]