4.

Verbális és non verbális kommunikáció

A kommunikáció feladata a tájékoztatás, az információk cseréje és közlést nyelvi és nem nyelvi

jelrendszer segítségével. Fontos tényezők a résztvevők, azaz az adó és a vevő. Az adó (feladó) az,
aki különböző jelek (nyelvi és nem nyelvi) segítségével üzenetet küld a címzettnek (vevőnek). A
vevő ezt az üzenetet felfogja, értelmezi, ha módja van rá, akkor válaszol. Ez utóbbi esetben
természetesen a résztvevők szerepet cserélnek. Más megfogalmazásban: a kommunikáció
érintkezést, közlést jelent, nyelvit és nem nyelvit (verbálisat és non-verbálisat). A nyelvi közlést
metakommunikáció (minősítő közlés) és egyéb nem nyelvi kiegészítő közlések kísérik (mimika,
gesztus, mozgás, testtartás stb).
Az üzenetet kifejező összefüggő jeleket kódnak nevezzük. A nyelvi kódok írott vagy beszélt
fomában fordulnak elő. A kommunikáció csak akkor lesz hatékony és sikeres, ha a felhasznált
kódot a résztvevők egyformán ismerik, azaz közös nyelvet beszélnek.

A verbális kommunikáció lehet egyirányú vagy kétirányú, közvetlen illetve közvetett.

Egyirányú közvetlen: előadás
Egyirányú közvetett: tv adás
Kétirányú közvetlen: beszélgetés
Kétirányú közvetett: telefon

A non verbális kommunikációval érzelmeket fejezünk ki. Ez történhet szóbeli és írásbeli

kommunikációval is.

Szóbeli kommunikációban a formái: tekintet, mimika, gesztusok, testtartás, térközszabályozás, a

külső megjelenés, a csend, hatásszünet

írásbeli kommunikációban: a szöveg elrendezése, margó, tagolás, sorok, sortávolság, betűköz,

betűtípus, színek használata, keret, javítások