"Erleves" reggelre:

" Rohn r jtt oda hozzm egy frfi az egyik detroiti eladsom utn , egszen megfogott
ma este. Elhatroztam, hogy gykeresen megvltoztatom az letemet.
Ez fantasztikust lelkendeztem.
Mg hallani fog rlam bcszott a frfi.
Nhny hnap mlva ismt Detroitba vezetett az utam, s az eladst kveten ugyanaz az ember
keresett meg.
Emlkszik rm?
Termszetesen, n grte, hogy megvltoztatja az lett.
Igen, s most szeretnk elmondani egy trtnetet. A mltkori elads utn elgondolkodtam,
miknt fogjak hozz az letem megvltoztatshoz, s gy dntttem, hogy a csaldommal kezdem.
Kt imdni val lnnyal bszklkedhetem jobb gyerekeket kvnni sem lehet. Soha nem okoznak
gondot. n viszont mindig megneheztettem a dolgukat kivlt, amita kamaszodnak. Tbbek
kztt imdnak pldul rock-koncertre jrni, hogy lben lthassk a kedvenceiket. Na, n ebben is
mindig gncsoltam ket. Valahnyszor elkredzkedtek egy-egy koncertre, csak rncoltam a
homlokomat: Minek jrtok ilyen helyekre? Az az vltzs tnkreteszi a hallsotokat. Egybknt
is, ki tudja, kiflkkel tallkozhattok." Erre aztn knyrgre fogtk: Krlek, apu, gy szeretnnk!
Tudod, hogy vigyzni fogunk. Lgy szves, engedj el!" Na j vontam meg vgl a vllam, s
nagy nehezen leszurkoltam a belp rt , ha nektek mindenron ez kell..." Azutn
meghallgattam az n eladst. A kvetkezt csinltam: amikor nemrgiben szrevettem a lnyaim
egyik kedvenc egyttesnek legjabb koncertplaktjt, elballagtam a jegyirodba, s magam vettem
meg a jegyeket. Otthon az albbi szavakkal adtam t a gyerekeknek a bortkot: Na, lnyok, akr
hiszitek, akr nem, ez itt kt jegy a kvetkez rock-koncertre. El sem akartk hinni.
Megmondtam nekik, hogy vge a rimnkodsnak. Ekkor aztn mr tnyleg nem hittek a flknek!
Vgl mg meggrtettem velk, hogy csak a helysznen bontjk ki a bortkot. Eljtt a koncert
estje. A helysznre rve, kibontottk a bortkot, s tadtk a belpket a jegyszednek, aki intett,
hogy kvessk. Az els soroknl a lnyok elbizonytalanodtak. .Egy pillanat, itt valami tveds lesz"
A hlgy megnzte a jegyeket. .Nincs itt semmifle tveds, csak jjjenek!" Vgl legnagyobb
megdbbenskre a tzedik sor kzepn talltk magukat. Aznap a szokottnl tovbb maradtam
fenn, s jfl krl hallom, hogy a lnyaim berobbannak az elszobaajtn. Az egyikk az lembe
vetette magt, a msik tkarolta a nyakamat, s krusban lelkendeztek: Apu, te vagy a
legszuperebb!"
Milyen csodlatos pldja annak, hogy hozzllsunk megvltoztatsa s nmi gondolkods
segtsgvel mikppen javthatunk letnkn."