Professional Documents
Culture Documents
Kaltes-Asszony Szekerén
Kaltes-Asszony Szekerén
Számos kutató és szaktudós elgondolkodott már azon, hogy hogyan lehetséges az, hogy az
emberiség ilyen hihetetlenül rövid idő alatt jutott el a kőbaltától a mai fejlettnek mondott
technológiákig. Hisz egyáltalán nem indokolt az emberiség ilyen gyors ütemű fejlődése.
Ugyanilyen érdekes kérdést vet fel már magának az emberi fajnak a keletkezése is a Földön.
Ha valóban a majmoktól származnánk, akkor még mi is a fákon kellene, hogy ugráljunk, vagy
a majmoknak kellene autóval, repülővel utazniuk. Ha azonban hajlandók leszünk tudomásul
venni, hogy más civilizációk milyen komoly segítséget nyújtottak ehhez, akkor talán
érthetőbbé válik a földi emberiség ugrásszerűen gyors fejlődése is.
Mi az Arvisura?
Az Arvisurák a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött hagyománya.
Először Arvisura-Anyahita, azaz a magyarok Nagyboldogasszonya kezdte el lejegyezni, még
az özönvíz előtt, őseink akkori hazájában, az azóta elsüllyedt Ataiszon. A feljegyzések tőle
kapták a nevüket, melynek jelentése Igazszólás. Az Arvisurákat agyag, kő vagy aranylapokra
vésték rovásírással, melyet szintén ő tanított meg az emberiséggel. Így aztán a hagyomány
továbbra sem szűnt meg, mert a Beavatott Központokban kiképzett rovósámánok azóta is
folyamatosan megörökítik a hunokkal és rokon törzsekkel kapcsolatos minden fontos
eseményt – bizony még napjainkban is!
1998-ban látott napvilágot Paál Zoltán: Arvisura – Igazszólás című kétkötetes monumentális
gyűjteménye, a Püski Kiadó jóvoltából. Ez a hun-magyar törzsek Ószövetségének is
tekinthető, mert a több mint 6000 évre visszatekintő írott, igaz történelmünket foglalja
magában. S mi több a Bibliához hasonlóan az Arvisura is többszörösen kódolt szöveg, azaz
túl az elsődleges mondanivalóin, a sorok mögött is fontos információk bújnak meg, mégpedig
a teremtéstanra, a kozmikus tudásra vonatkozóan, melyet még csak kevesen látnak és értenek.
Kaltes-asszony számos nép emlékezetében még ma is él. Ezt tanúsítja az alábbi idézet is,
amely A három próféta könyvéből származik (a Fejsze tana):
„Mikor Jósua megérkezik Ádám jósbarlangjához, éppen Szíriusz-ünnepet tartanak, a nők
kutyaálarcot viselnek (a Szíriusz a Nagy Kutya csillagkép főcsillaga), s a Nagy Istennő,
Kaltes asszony tiszteletére ezen az éjszakán bárkinek odaadják magukat…
…Ezt mutatja meg Jósuának a főpapnő, majd azt mondja neki: tudom ki vagy, de lásd,
mindazok, akik nem fogadják el Kaltes asszony hatalmát, azok bűnösök, és el is buknak.”
A sumérok tehát úgy tudták, hogy a szíriusziaknak köszönhető a létünk, de nemcsak ők,
hanem pl. a bolygó túlsó oldalán élő, közép-amerikai indiánok is hasonló ismeretekkel
rendelkeznek az emberi faj eredetére vonatkozólag. Elbeszélésük szerint a bibliai Édenkert
idején Neander-völgyi emberek éltek a Földön. Amikor az ember fejlődni kezdett, a feje egyre
nagyobbá vált, az agy tömege fokozatos növekedésnek indult, mivel akkor még az agy tárolta
el az összes genetikai információt. Ahogy a fejméretek nagyobbak és nagyobbak lettek, egyre
komolyabb gondot okozott az utódok megszülése, olyannyira, hogy az egész faj továbbélése
megkérdőjeleződött. Ekkor jöttek el a földönkívüliek, a Szíriuszról, a Plejádokról és az
Orionról. Saját génjeiket egyesítették a földi emberek génjeivel, hogy mindkét faj
fennmaradhasson, de egy olyan új formában, amely különbözött mindkét korábbi fajtól. Az
emlékek, melyeket az agyunkban tároltunk, átkerültek a DNS-be, így az agy méretének nem
kellett tovább növekednie. Ily módon valamennyien kettős ősiséggel és genetikus emlékekkel
rendelkezünk. Valójában a DNS-nek is ezért van két ága. Eredetileg az egyik szál tartalmazta
a mi földi emlékeinket, a másik pedig az égi őseinkét. Ez az újonnan létrehozott faj lett a
homo sapiens. Az indiánok - mint látjuk - már rég magyarázattal szolgáltak a bizonyos
„hiányzó láncszemre”, amely előtt tudósaink nagy része még ma is értetlenül áll. Ez tehát az
oka annak is, hogy a bennszülött népek – szerte a világon, nemcsak Amerikában –
eredetükkel kapcsolatban a csillagokról és az ősi égi istenekről beszélnek. A maják, a sziúk, a
cherokee-k, csakúgy, mint pl. az indonéz, vagy ausztráliai őslakosok mind azt állítják, hogy a
csillagokból származnak.
„Mivel legtöbbször csak férfiak jöttek Földünkre, ezért az égi férfiak a Földünk asszonyaival
párosodtak. Eleinte minden ötödik gyermekük vagy kígyó-testű és ember-fejű, vagy medve-
végtagú és ember-ábrázatú volt. Az ilyen torzszülötteket lakatlan szigeteken gyűjtötték össze.
A kevésbé torzszülötteket településeik szélein őrségként alkalmazták, hogy az égiektől
származókat védelmezzék. A csupán égiektől származók lettek a beavatottak, akik a magasabb
tudománnyal rendelkező Kaltes-asszony birodalmának tudásával is rendelkeztek.”
Mint az előbbi Arvisura részletből is látható, a vegyes házasságoknak eleinte bizony kétes
kimenete volt: vagy torzszülöttek, vagy nagyon okos beavatottak születtek. Ezen torzszülöttek
közül sokan a régi mitológiák és népmesék szereplői közül köszönnek vissza. Őket tehát
elszeparálták a többiektől, s nem hagyták, hogy újabb nemzedékeknek adhassák tovább a
hibás genetikai kódjaikat. A kiemelkedően okos, sok esetben bizonyos paraképességekkel
megáldott beavatottakra viszont komoly feladatok hárultak, hiszen mind azt a tudást, amit a
szíriusziaktól átvettek, nekik kellett továbbítaniuk a helyi, náluknál jóval alacsonyabb
szellemi szintű lakosság felé.
Erre a bizonyos Ataiszra érkezett Kr.e. 8.508-ban egy idegen „égi-szekér”, amelyen egy
Arvisura-Anyahita nevezetű nőszemély is utazott. Leszállásukkor az ataiszi Kékleny-hegység
köveinek mágnesessége miatt meghibásodott a járművük, s a hegy falának ütköztek. Bár
személyi sérülés nem történt, ám a hajót – a megfelelő alkatrészek hiánya miatt – nem tudták
megjavítani. A csoport tehát kénytelen volt itt maradni. A 3 nő és 5 férfi kezdetben csak
egymással házasodott, ám később a vérfrissítés miatt szükségessé vált, hogy a földiekkel is
keveredjenek, pontosabban a korábban érkezett csoportok utódaival.
Anyahitáék hamarosan óriási méretű feladatot vállaltak magukra Ataiszon. Elsődleges céljuk
az emberevés megszüntetése volt, hisz a kényszerítő körülmények miatt még akadtak
emberek, akik rávetemedtek erre, a barlangokban és az indakunyhókban meghúzódó
őslakosok között.
Anyahita legkisebb gyermekének, Vannak született egy kisfia, akit Magyarnak hívták. Van
nagyon jól látta azt, hogy a földi emberek egy parányi kis jólétért is képesek becsapni
egymást, s hogy sokszor a legapróbb dolgok miatt is képesek veszekedést, sőt háborút szítani
egymás között. Ezért a fiát, Magyart szemelte ki arra a feladatra, hogy élete során eme
problémákat majd megoldja. A kaltesi tudományokkal felvértezve, és Anyahita ősanyánk erős
hite alapján megalapította a róla elnevezett Ősmagyar-Egyházat. Az ő hitrendszerének
követőit kezdték el magyaroknak nevezni. Ezek az emberek tehát nem egy törzsből
származtak, hiszen a béke jegyében mindenkit befogadtak maguk közé. Ezek a magyarok
Joli-Tórem Kegyhelyének domboldalain és Anyahita síkságának nagyobb részén éltek
Ataiszon. Nagyon csendes és szorgalmas népek voltak, akik hittek a Jó és a Rossz, a
Világosság és a Sötétség harcában.
„Ezen a vidéken Anyahita tanítása szerint egyisten hívő jó emberek éltek, akikhez más törzsek
ifjúsága is csatlakozott és a jó és rossz szomszédi viszonyt az Égiek törvényei szerint
rendezték. Ezek nem képeztek külön törzset, hanem mindannyian a jó-emberek Ős-magyar
Egyházának követői lettek. Ezért ezen közösségnek a tagjai nem veszekedtek és nem
háborúskodtak. Egymást a Magyarok-Östenének tanítása alapján szerették.”
Kr. e. 5070 körül a Föld óriási méretű kataklizma előtt állt. Egyre több földrengés rázta meg
Ataiszt is, gyakorivá váltak a vulkáni tevékenységek. A sámánok elmondták, hogy
kapcsolatban léptek a Jó és Rossz Szellemekkel, akiktől megtudták, hogy Ataisz hamarosan el
fog süllyedni. Az Öregek Tanácsa ekkor úgy döntött, hogy az eddigieknél is nagyobb hajókat
építenek, s valamennyien tengerre szállnak. Az akkori fejedelem, 12. Armogur elrendelte,
hogy 10 fia közül Suva, Buda és Kuszkó folytassák a felmelegedés következtében lakhatóvá
vált területek felkutatását. Suva déli, Kuszkó keleti, Buda pedig nyugati irányba vette az útját
hajóival.
A déli irányban elinduló Suva egy később visszaküldött jelentésében egy mesés szépségű
szigetről írt.
Nem kell sokat keresgélnünk a mai térképen sem ahhoz, hogy megtaláljuk a nyomát,
méghozzá néhány ezer kilométerre az egykori Ataisztól, a Fidzsi-szigeteken.
Ebből is arra lehet következtetni, hogy Anyahita leszármazottja rendkívül nagy jelentőségű
dolgokat kellett, hogy véghezvigyen ahhoz, hogy a nevét a mai napig is megőrizte a
legnagyobb város! Ugyancsak megtaláljuk a térképen Kuszkót is, hiszen ez ma is Peru egyik
legjelentősebb városa.
Az utolsó hajók elindulását követően jött a szörnyű földrengés, tűzokádat, az özönvíz. Ezek
hatására e csodálatos földrész süllyedni kezdett, s ez a folyamat kb. Kr. e. 5070-5000-ig,
mintegy 70 éven keresztül tartott. Ez volt gyakorlatilag a bibliai özönvíz időszaka. Sokan
elpusztultak, de akik meg tudtak menekülni, fogadalmat tettek, hogy örökké keresni fogják az
ataiszi népek megmaradt ivadékait. De amit nagyon fontos, hogy megjegyezzünk ezekből, az
az, hogy a mai valamennyi tudásunk – a földművelés, állattenyészés, építészet, a hitvilág,
vagy éppen az olyan ma már természetesnek tűnő dolgok, mint pl. az írás, névadás,
keresztelés hagyománya – mind-mind Ataisz korában alapozódott meg.
Heyerdahl felfedezései
Thor Heyerdahl norvég felfedező, archeológus miközben a világ jelentős részét beutazta,
feltűnt számára, hogy a Föld bizonyos, egymástól távol eső pontjain milyen feltűnően
hasonló kultúrák virágoztak egykor és egy időben. Így például Egyiptomban, az Indus-
völgyében, a sumérok egykori birodalmában, a Titicaca-tó környékén élő népeknél, vagy
éppen a Húsvét-szigeteken. Azonos módszerrel építettek nádhajókat, épületeket, és feltűnően
hasonló használati tárgyakat készítettek. Heyerdahl rájött arra, hogy e népeknek szoros
kapcsolatban kellett állniuk egymással, s hogy e kultúrák netán valamilyen közös gyökérből is
eredtek. Ezt az állítását pedig a világszerte híressé vált, nádhajókkal véghezvitt expedícióival
igyekezett bebizonyítani.
Heyerdahl a következőket írja:
„Az Indus-völgy titka nem annyira eltűnésében, mint inkább felbukkanásában rejlik.
Egyiptomhoz és Sumérhoz hasonlóan, ennek a harmadik nagy kortárs korai civilizációnak is
hiányoznak a világos helyi gyökerei; úgy tűnik, hogy egyszerűen egy hajózható nagy folyó
termékeny partvidékét választotta új otthonául valamely régi, hatalmas dinasztia egyik ága.”
„Az igazi rejtély az, hogy az emberiség történetének nincs egy általunk ismert kezdete. Úgy
tűnik, hogy a tengerről érkező civilizált tengerjárókkal kezdődött. Ez azonban nem igazi
kezdet. Ez valaminek a folytatása, amit még homály fed.”
A mellékelt ábra a nádhajók elterjedését szemlélteti. Sárga zászló jelzi azokat a helyeket, ahol
a történelmi időkben épültek nádhajók, a többi szín azt mutatja, ahol a közelmúltig, illetve a
mai napig is használják őket. A rajz érdekességképpen a piramisok elterjedését is mutatja, s
jól látható, hogy milyen sűrű köztük a területi egybeesés. De hasonlítsuk csak össze ezt az
ábrát azzal a rajzzal, amelyen az egykor elsüllyedt Ataisz gyarmatait jelölték be. Világosan
látható, hogy mind a nádhajók, mind a piramisok elterjedésének helyei teljesen azonosak az
ataiszi gyarmatok területeivel!
A nádhajókon kívül azonban számos más lelet és felfedezés is bizonyítja azt, hogy ezen
kultúrák valamilyen közös forrásból kellett, hogy eredjenek. Bahreinban ugyanolyan faragott
kőtömböket találat, mint amilyenek a Húsvét-szigeteken, Dél-Amerikában vagy éppen
Marokkóban vannak. Ugyanolyan pecséteket használtak Főnícia és Mezopotámiában.
Hasonló módszerrel készített vályogtéglákból építkeztek az Indus-völgyben, Mexikóban és
Peruban. Ugyanolyan szövőszékeket használtak az inkák, az egyiptomiak és a
mezopotámiaiak is. Még bőven lehetne folytatni a sort.
Heyerdhal szerint:
„Mivel az emberi faj korára vonatkozó eddigi nézetek teljességgel helyteleneknek
bizonyultak, bizony óvatosan kell mozognunk, és nem szabad vakon hinnünk a civilizáció
korára és elterjedésére vonatkozó feltételezésekben. Túlságosan keveset tudunk.”
Oannes Urukban
A kaltesi földreszállások sorában az Anyahitáékat követő látogatás Úr városában történt, azaz
már az egyik egykori ataiszi gyarmaton. Az Arvisurákban ezt az eseményt több rovósámán is
feljegyezte, különböző helyeken és különböző időben.
„Kaltes asszony szekerén újabb égiek érkeztek és Úr városának közelében leszálltak a
tengerre. Nemsokára Oánész kiúszott a partra. Felsőteste emberre hasonlított, míg alul hal
teste volt. Az emberek először féltek tőle, de ő fénylő ékszerekkel kedveskedett nekik. Erre Úr
népének fiai kenyeret és húst vittek cserébe, amelyet szívesen elfogadott. Később társai is
követték és még csillogóbb ékszereket hoztak a nádhajók kikötőibe.” ( 5. Arvisura, Tatranig rovása
Kr. e. 3965-3947.)
„Amikor Buda kőfaragó fejedelem Úr városának templomát felépítette, három holdtöltéig
megpihent és akkor csoda történt: Kaltes-asszony szekerén Égiek érkeztek és a tengerre
leszálltak. Sokáig ott állt Kaltes-asszony szekere a vízen, ahol egy szigetet hoztak létre.
Amikor az Égiek élelme elfogyott, olyan leányok úsztak a partra, hogy felül emberek voltak,
míg alul halfarokban végződtek. Az ataiszi menekültek megijedtek, csupán Aran beavatott
fejedelmi lány merészkedett a tengerpartra és ott gondoltrezgésekkel megértette: az Ég fiai és
leányai érkeztek, akik Uruk népét meg akarják tanítani Kaltes-asszony földjének legmagasabb
tudományára, s ezért Úrban akarnak élni.
…mind Ménes-birodalmában, mind Úr városa mellett Földünkre szállt beavatott csoport a
kétsoros árpa és búza helyett többsoros kenyérmagvakat, valamint egy újfajta gabonát
hoztak, amelynek a szárai a leginkább alkalmasak a melléképítmények fedésére.” (4. A
Arvisura, Baratony, Erek és Sikila aranyasszony rovása Kr. e. 4000-3981.)
Az első idézetben az egyik szíriuszi lényt név szerint is megemlítik. Ő Oannes, akinek a
hírneve számos egyéb forrásból fennmaradt a mai napig is. A földközi-tengeri, babiloni
mítoszok halembereitől kezdve, a sumér ékírásos táblák tanúságán keresztül a perui indiánok
vagy akár az Afrikában élő dogonok emlékezetével bezárólag mindenhol találkozhatunk
ezekkel a különös lényekkel.
A szíriusziak Egyiptomban
Az Arvisurák szerint az ataiszi, illetve az Úr városa melletti szíriuszi látogatásokat követően
Havarutban találkozhatunk velük legközelebb, az Kr.e. 3970-ben megrendezett soros
nagyszalán. A nagyszala a beavatott társadalom részvételével megrendezett birodalmi
nagygyűlést jelenti, melyet csak nagy jelentőségű feladatok kapcsán, s elég ritkán, kb. 100
évenként rendeztek meg. Ezen a bizonyos Havaruti nagyszalán tehát nemcsak a földi, hanem
a kaltesi beavatottak is jelen voltak. Azok a beavatottak, akik nem tudtak személyesen jelen
lenni, azok telepatikusan tartották a kapcsolatot a többiekkel, és ilyen módon ők is minden
történésről értesülhettek. A havaruti nagyszala eseményeiről egy igen hosszú arvisura készült,
és igen részletesen lejegyeztek róla minden részletet. A megbeszélések több napon keresztül,
és több helyszínen folytak, így pl. Havarutban, Hetevaretben, Anu kegyhelyén, Szakharában,
Abodban, Tébában és Ten birodalmában. A résztvevők között volt 24 földi és 12 szíriuszi
beavatott. Az akkor megbeszélt témák ma is komoly tudást igényelnek. Ezekhez tartozott már
akkor pl. a Rák betegség oka és gyógymódja, új építési technológiák, időszámítás mikéntje,
biztonság, rendfenntartás, törvénykezés, földművelés, termények hozamának növelhetősége,
állattenyésztés, közlekedési lehetőségek fejlesztése, sütés-főzés, ételek elkészítésének és
tartósításának módjai, s nem utolsó sorban a jövő eseményei.
Kommunikáció
„Étkezés közben a tízezer tűzszerzési évvel magasabb műveltségű és tudású vendégek, a
gondolatrezgések átvitelére való finom dobozkáikat elhelyezve, az asztalfőn a Nagyszala
beavatottjaival kicserélték a gondolataikat és véleményüket:
- Égi járművünkön még el tudtunk jönni Joli-Tórem társbolygónk beavatottjaihoz, és az igen
fejlett híradó dobozaink segítségével, a mai megbeszélést is hallgatva, előkészítettük a
magunkkal hozott gyógyszereinket.”
Az égiek segítsége
- „Elhoztuk a Kaltes-Birodalombeli építési tudomány alkotásainak vázlatait, hogy az emberi
fejlődésetek következő lépcsőfokaként olyan maradandó építési remekműveket alkossatok,
amelyet az emberevő társadalom nem fog megérteni.
- Az ember-ember elleni érdekek ráerőszakolása miatt keletkezett az “Egyen meg a rák" és
a többi hozzá hasonló betegség. Ennek a lappangó betegségnek a gyógyító cseppjeit most
elküldték bölcseink. Az Égitestek járása és a Ti bölcseitek számítása szerint
háborúskodások még a halak 2160. évi Világhónapban is lesznek, sőt annak vége felé
fokozódni fognak. A Vízöntő Világhónap kezdetén a beavatottak hatására ráeszmél
földetek emberisége, hogy háborúval nem lehet megoldani semmit. Fokozatosan abba kell
hagyni a fölösleges öldökléseket, és a mi Égi rendeltetésű szokásainkat fogjátok követni. A
beavatottak minden Nagyszalán folytassák az emberséges életért való küzdelmet!”
Jövőbelátás
„Magatokra azonban soha nem fogunk hagyni benneteket, mert a 10.000 évvel magasabb
műveltségünk és tudásunk nekünk is rohamléptekkel nő és apró lámpácskáink átjátszó
állomásként fognak működni. A különböző fokú beavatottak, mint örökké élő hírvivőink és
híradóink az Életfátok szerint újjá fognak születni és a mi gondolatainkat magukévá fogják
tenni. Így az Égi származású beavatottak a haladás útjára fogják serkenteni Joli-Tórem
földjének emberiségét. Az emberevés után még lesz gyűlölködés, de egy magasabb fokú
beavatott a gyűlölködés helyett életre fogja hívni Kaltes-asszony Földjének szeretethitét. A
Vízöntő Világhónapjában a szeretet minden nép életében diadalmaskodni fog.”
Mesterséges megtermékenyítés
„Tenisur elmondta, hogy a három kaltesi papnő olyan gondosan kezelt és hűtött emberi
szaporító anyagot is hozott magával, amellyel egy-két folyóközi, Nazarka szerepet vállaló
papnőt megtermékenyít, s így a születési rendellenességeket megszüntethetik. Nyomban a
pergős szünetben tanácskozás kezdődött erről, de csupán 3 karnaki, 1 ráfeni, 3 maja és 1
indusi papnő jelentkezett. Sikila az étkezés után összehívta a női társaságot és izgatott
légkörben folytak a megbeszélések. A 24 Hun Törzsszövetségi asszonyok többségükben
kijelentették, hogy a természet rendje szerint a nőnemű világ örömmel várja a termékenyítést.
Mire Ten kegyhelyén a második holdtöltén megrendezték a vadászatok eredményeinek nagy
ünnepélyét, 50 papnő részesült Égi-megtermékenyítésben. Erről a papnők és Sikila csoportja
is mélyen hallgatott, csupán Sikilának volt joga, hogy a rovások szokása szerint tíz év után a
4. Arvisurában erről megemlékezzen.”
Személycsere
„Az ünnepségek befejezése előtt Ré karnaki papnő bejelentette Sikilának, hogy Molnárnak, a
szekérversenyek győztesének a felesége akar lenni. (Megj.: Molnárnak az egyik szíriuszi pilótát
nevezték el, mivel régebben az Ammai otthonában pékként dolgozott.)
Ehhez feltétlenül megbeszélésekre volt szükség, mivel mind az újonnan elnevezett Molnárnak
a pótlásáról gondoskodni kellett. Reggelre megoldódott a csere, mert Molnár helyett Ré
papnő öccse, aki beleszeretett az egyik kisebb termetű kaltesi papnőbe, a Sikilával történt
megbeszélés értelmében jelentkezett az Égi-járművön való eltávozásra.
A havaruti Nagyszala elrendelte, hogy ezen Arvisurát titkos Arvisuraként kezeljék és csak a
Vízöntő Világhónapjában hozzák nyilvánosságra, mivel akkor már érthetők lesznek a
bennelevők.”
Nos, így hogy kicsit belepillanthattunk az egyiptomi világba Kr.e. 3970-ben, talán jobban
érthető, hogy miért adóztak ők is olyan nagy tisztelettel a Szíriusznak. Azt is megérthetjük,
hogy miért és hogyan épülhettek fel a piramisok. S ha már a piramisoknál tartunk, említsünk
meg még egy érdekes dolgot.
Létezik egy jelenség, amit a Szíriusz heliakális (napközelségben lévő) felkelésének neveznek.
Ekkor a Szíriusz egy perccel hamarabb bukkan fel horizonton, mint a Nap, (miután néhány
hónapig a horizont alatt van). Ekkor a Szíriusz, a Nap és a Föld egy egyenes mentén
helyezkedik el a térben, s ez a mozzanat nagyon fontos pillanatot jelentett az egyiptomiak
számára, hiszen ekkor vette kezdetét az egyiptomi új év, az ősi Szóthisz-kalendárium első
napja. Egyiptomban csaknem minden templomot ahhoz a képzeletbeli vonalhoz igazítottak,
még a Szfinx tekintetét is ehhez tájolták.
Igen sok templom falának egy pontján egy apró lyukat fúrtak, ezt megismételték a belső
falakon is, s a lyukakon áthúzódó egyenes valamilyen homályos kamrába vezetett. A kamra
közepén állt egy oltár, s a Szíriusz heliakális felkelésének pillanatában ragyogó fénycsík
ütközött néhány másodpercre az oltárnak, amellyel kezdetét vette az új év.
A törzs ötvenévenként tartja meg a sajátos és pompázatos szigui-ünnepet. Miért csak minden
fél évszázadban van az ünnep? A néprajzkutatók kérdésére a dogonok elmagyarázták a
szokatlan ciklus eredetét. Minden ötven esztendőben egy láthatatlan csillag áthalad az
égbolton látható egyik fényes csillag előtt. Fényes csillagként a Szíriuszt mutatták meg,
melyet természetesen más névvel jelöltek. Ez az ünnepük periodicitásának oka. A teremtés
kiinduló pontja a Szíriusz Digitariának nevezett kísérője, amely a Szíriusz körül kering. A
dogonok szerint a Digitaria a legkisebb és legnehezebb csillag. Benne van minden dolgok
csírája. Saját tengelye és a Szíriusz körüli mozgása biztosítja a világmindenség teremtő
erőinek továbbélését..." A dogonok még további meglepő dolgokat is elárultak: A Digitaria a
létező "legkisebb dolog", ám egyszersmind a legnehezebb csillag. Anyaga fém, a neve
"szagala", fényesebb mint a vas, és olyan nehéz, hogy "földi lény" nem tudja felemelni.
Akkora, mint egy ökör kiterített bőre, de 480 szamárrakományt nyom, ami közel 35.000 kg
tömegnek felel meg. A Szíriusznak a Digitarián kívül még egy kísérője van, az úgynevezett
"emme ya". Ez a csillag nagyobb, de négyszerte könnyebb a Digitariánál. Ugyanolyan
irányban és ugyanannyi idő alatt kerüli meg a Szíriuszt, mint a Digitaria, de pályája hosszabb,
vagyis jóval távolabb van tőle.
A barlangjuk falán ábrázolták a Szíriusz A csillagot, valamint egy másik, e körül keringő
csillagot is, a Szíriusz B-t. Erről a dogonok igencsak sok információval rendelkeznek. Azt
mondják róla, hogy nagyon kicsi, de - az ő szavaikkal élve -az "univerzum legnehezebb
anyaga" alkotja. Állításuk szerint 50 év alatt kerüli meg a Szíriusz A-t. Az asztronómusoknak
1862-ben sikerült megerősíteni a Szíriusz B, egy fehértörpe létezését, és csak még később
tudták alátámasztani a többi adatot is. A legújabb számítások szerint a Szíriusz B-ből egy cm3
nagyságú darab mintegy félmillió tonnát nyom, azonkívül a Szíriusz B Szíriusz A körüli
keringési idejét 50,1 évben határozták meg. Ez semmiképpen sem lehet véletlen. De a
naprendszerünk más bolygóiról is tudomásuk van, így az Uránuszról, Neptunuszról és a
Plútóról is, pedig azokat csak később fedezték fel a szaktudósok. Egy másik érdekes dolog,
amiről a dogonok tudnak, szintén az említett barlang falán látható. A rajzról a tudósok eleinte
nemigen tudták megállapítani, hogy mit akar ábrázolni, mígnem egyszer a tudósok
számítógép segítségével ki nem számították a Szíriusz A és a Szíriusz B pályáját. Ez a dogon
barlangban látható minta pedig teljesen megegyezik azzal a pályával, amelyen - amint az a
Földről megfigyelhető - a Szíriusz B halad a Szíriusz A körül, mégpedig egy meghatározott
időintervallumban, amely történetesen 1912 és 1990 közé esik. Az akkor megjelent lények
tehát ezt az időintervallumot adták meg a dogonoknak legalább 700 évvel ezelőtt vagy még
régebben. Ez külön vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy miért éppen ezt az időszakot jelöltek
meg.
Valamikor 25 évvel ezelőtt, valahol Spanyolországban egy nagyon érdekes eset történt.
Leszállt egy UFO, és hátrahagyott a helyszínen egy aranylemezt. Ezen a kis lemezkén
ismeretlen piktogrammok, és a mi rovásírásunkhoz nagyon hasonlatos jelek voltak. Ottani
magazinok a megfejtés reményében közzé is tették ezeket, és egy ilyen magazin került egy, a
hargitai hegyek között élő magyar nemzetiségű kutató kezébe.
A spanyolországi aranylemez egy utasítást mutatott arra nézve, hogy hogyan kell felvenni a
kapcsolatot az ominózus lényekkel. Az utasításban az állt, hogy nagy méretben (20-30 méter)
tegyenek ki egy megadott jelet egy rétre, és várjanak a helyszínen türelemmel, akár napokat,
heteket is. Egy fafeldolgozó telep közelében találtak alkalmasnak látszó helyet, ahol mésszel a
fűre is szórták ezt a bizonyos jelet, és vártak.
Egyszer csak megjelent egy UFO, és leszállt. Egy szőke, teljesen emberszerű lény szállt ki a
járműből, és egy fényes kis kocka alakú fémdobozt hozott magával, amit át is nyújtott a felé
siető embereknek. Ekkor azonban egy elég kellemetlen incidens történt.
Konklúzió
„Kaltes-asszony birodalmából, Kaltes-asszony szekereiről vagy Kaltes-asszony
lámpácskáiról még sokáig fogják figyelni társföldünk bölcsei a mi Földünket és örülnek a
fejlődésünknek. Az égi eredetű beavatottak mindig tudnak egymással érintkezni még nagy
távolságokból is a gondolat-rezgések továbbításával. Ez a rezgés gyorsabban terjed a
hangnál és a fénynél is. Földi hatalmasságok soha nem tudnak eléje akadályokat gördíteni,
mert 1 tömény, azaz tízezer tűzszerzési évnek a szellemi fölényét nem lehet olyan gyorsan
behozni, hogy Kaltes-asszony birodalmában közben a tudománnyal előbbre ne haladjanak.”
A múlt ismerete azért nagyon fontos, hogy abból építkezni tudjunk a jelenben és meg tudjuk
tervezni a jövőt. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy magasabban fejlett civilizációk milyen
hosszú és fáradságos munkája árán jutottunk el idáig. S talán ideje lenne meghálálnunk nekik
azzal, hogy mi is igyekszünk önállóvá válni, igyekszünk a saját bolygónkon békét, rendet,
egységet teremteni, és mi is átadjuk tudásunkat az alacsonyabb szellemi szintű társainknak,
illetve méltányoljuk és tiszteljük mindazon tudást, mellyel mások rendelkeznek.